RASZTOVITS DÁVID Milliárdok

MILLIÁRDOK NYOMÁBAN

RASZTOVITS DÁVID | A hazai turizmusnak a mainál sokkalta alaposabb digitalizációját, az ágazat sok milliárd mérési lehetőséget kínáló, egyben sok milliárd forintos pluszbevételt ígérő „adatvagyonának” a felfuttatását, elemzését, használatát tűzte ki célul a Digitális Turizmus Zrt. vezérigazgatója, a Digitális Turizmus Szövetséget életre hívott szakember.

Úgy tudom, hogy harmincesztendős kora ellenére sok külföldi tapasztalatot gyűjtött a turizmus világából. – Négy éve tértem haza külföldről, évekig éltem a világ különböző pontjain. Laktam Vancouverben, sok időt töltöttem New Yorkban, Szingapúrban, Jakartában. Összesen 31 ország 46 nagyvárosában vizsgáltam a turisztika digitális trendjeit. – Járta a remek szórakozóhelyeket? – Nem erről van szó, inkább elemeztem, tanultam. Bár bőven 30 alatt voltam, nem vagyok az a bulizós, nagy társaságot kedvelő, hangos típus. Inkább az olvasás, a tanulás, az összefüggések meglátása az igazi terepem. Már gyermekkoromban, Pest külvárosában tudtam, hogy be akarom járni a világot, és mindent meg akarok tanulni, ami egy kicsit is érdekel. Mert a visszajelzésekből már akkor sejtettem, hogy gyorsan tanulok, és előnyöm, hogy nagyon jól reagálok a változásokra. – Tehát tervező-elemző, előre gondolkodó típus? – Pontosan. A jövőkutatás az egyik hobbim, gyűjtöm is az ebben a témában az elmúlt évtizedekben megjelent, nemzetközi szinten jegyzett munkákat, könyveket. De közben öt-hat különféle vállalkozást is felépítettem, ezek mind a turizmushoz vagy a digitalizációhoz kapcsolódnak. Ugyanakkor nem a mai világkapitalizmus által sulykolt két-három éves megtérülést keresem, hanem 10-15 esztendős távlatban fektetek be, olyan dolgokba, amelyek megváltoztatják a világot, értéket teremtenek, mindemellett passzív jövedelemforrásként is megállják a helyüket. Ez angolul az úgynevezett impact investing, a kezdőtőkém pedig többek között onnan volt, hogy a külföldi keresetem közel 90 százalékát éveken át félretettem, nem buliztam, nem költöttem el impulzusélményekre. – A hazai turizmusban melyek a ma elhanyagolt területek? – Miközben 2019-ben ez az ágazat felelt a magyar GDP mintegy 11 százalékáért, és a Covid-hullámok előtt a 16 százalékos részesedést célozta meg a szakma, el kell mondani, hogy a turisztikai ágazat messze a legrosszabbul digitalizált szektorok közt volt három évvel ezelőtt egy akkori, alapos felmérés szerint. Sőt a helyzet mára sem sokat javult. Ezért is döntöttünk úgy ez év nyarán, hogy megalapítjuk a Digitális Turizmus Szövetséget. Ennek fő célja, hogy felrázzuk a szakmát, cselekvésre szólítsunk fel: a jövőt formálni, alakítani kell.

– Mit jelent ez a gyakorlatban? – Elsősorban adatvagyon építését: széles körben gyűjtött, digitalizált információkra épülő elemzésekre van szükség. Ezekre az adatokkal jól megalapozott analízisekre kell azután felépíteni a turizmusban is a térségi, a régiós, valamint az országos, sőt a Kárpát-medencei stratégiákat, amelyek megvalósítása keretében folyamatosan vissza szükséges mérni az adatokat, s ha azok változnak, újra kell alakítani a terveket. – Hogyan néz ki a modern adatgyűjtés? – Természetesen anonimizált, az uniós adatvédelmi irányelveknek megfelelően, de mind a digitális fizetések, mind az emberek mozgása, mind pedig a közösségi oldalakon történt aktivitás alapján meg lehet nézni, hogy egy adott nyári vagy őszi napon – vagy heteket, hónapokat tekintve, trendszerűen – hová megy a legtöbb turista. Hol költ? Miként választ szállást, éttermet, milyen motivációk alapján dönt? A vendégek költési hajlandósága, az utazók táborának a korösszetétele már önmagában kincsesbánya. Vagy épp egy család, egy baráti társaság, akár egy-két magányos turista miért oda megy éppen, ahová? Sőt, mondjuk hőtérképpel lehet azonosítani a turisztikai „forró” pontokat és minden fenti tényező változását is. – Milyen változásokra gondol? – Például a költési, fogyasztási szokások járvány miatti átalakulására. Vegyük a legfrissebb balatoni szezont. Nagyon jók a számok, tömegek vannak mindenütt, a tó körüli vállalkozók többsége boldog. De például a strandcikkeket kínáló boltok nagyobb forgalomra számítottak, jellemzően panaszkodnak az idén. A turisztikai adatelemzésből kimutatható többek között, hogy a szállások, valamint az éttermek és a büfék magasabb árai miatt a belföldi turisták hiába vannak többen, jóval óvatosabban költenek egyéb dolgokra. S közel sem mindegy, hogy ezt a trendet percek alatt ismerjük fel, vagy hosszú hónapokat kell várni a számokra. – Korábban éveken át a szezonhosszabbítás volt a mantra, többek közt a Balaton kapcsán. Hogyan segíthet ilyen stratégiai döntéseket a turisztikai adatok digitalizálása? – Például úgy, hogy a szezonhosszabbítást is, ha öncélú, adott esetben megkérdőjelezi. Mert hiába van nyitva idényen túl is pár szálló és étterem, ha oda hetente csak egy-két ven-

dég szállingózik be: ez kész ráfizetés a helyi vállalkozóknak. El is bukott sok ilyen kísérlet. – A pandémiától függetlenül sem túl rózsás tehát ma sem a helyzet mondjuk télen, vidéken, akár a magyar tengernél? – Én a fővárosban nőttem fel, de a Balaton az egyik legkedvesebb helyem. Ki kellene lépni néha a falaink közül. Miért ne lehetne akár minden jobb balatoni strandra okos-szaunakabinokat telepíteni, amelyek személyzet nélkül szolgálnák ki az egészséges életmód skandináv, magyar és egyéb híveit, akik a gyönyörű téli Balatont nézhetnék a gőzkabinból, utána pedig csobbanhatnának egyet a jéghideg vízben? – Ennyire megváltoznának a szokások? – A szokások alakíthatók, csak tenni kell érte. Szerintem sokan azt sem gondolták volna pár éve, hogy az emberek többsége nem szeret majd 7–14 napig egy helyben nyaralni. A mai látogató elvárja, hogy a közelben tucatnyi program, kikapcsolódási lehetőség legyen. Nem elég ma egy zsúfolt szabadstrand, a sör és a lángos. Ezen túlmenően a járványtól függetlenül már évekkel korábban divattá vált nyáron is, hogy egy-két vagy legfeljebb három-négy éjszakára mennek el az emberek egy-egy szállásra. Inkább évente többször, több helyen pihennek, nem csupán a hosszú hétvégéket kihasználva, hanem a nyarat is apróbb, tehát 1-4 éjszakás, szusszanásnyi szünetekre tördelve. Az adatoknak a mostaninál sokkal alaposabb, strukturáltabb és teljes mértékben digitalizált gyűjtése így teljesen új távlatokat nyit a vállalkozások vagy akár az önkormányzatok számára a programok, az attrakciók tervezése, szervezése terén. Vagy egyszerűen csak megmutathatja egy szállásnak, egy vendéglátóegységnek, hogy mitől mehet jobban a konkurenciának. – Milyen tipikus hibákat lát e téren? – Hogy egy példát mondjak: még tavaly is akadt olyan étterem a pesti Szent István-bazilikához közel, amelyben nem lehetett bankkártyával fizetni. A mögöttes indok valószínűleg az adóhatóság előli elbújás volt, de szerencsére a kötelező online pénztárgépek korában az ilyen furcsa vadhajtásokat a jogalkotó maga nyesegeti le. Ha viszont már amúgy is kötelező, akkor az anonimizált online fizetési adatokból miért nem csinálunk azonnal olyan hőtérképeket, amelyek a svájci órák pontosságával mutatják a költési hajlandóságot, a látogatók mozgását, szokásait? – Nemcsak gyorsabb statisztikát, hanem mélyebbet is kapnánk, igaz? – Igen, pontosan. Egészen odáig „lemehetnénk”, hogy melyek azok a közösségi médiás hívószavak, amelyek alapján a vendégek többsége leteszi a voksát egy-egy város, turisztikai térség, régió, ország, országcsoport mellett. – De ha több látogató érkezik, ki fogja kiszolgálni őket? – Mindenütt hallom én is, hogy a pandémia miatt a szektor jó szakembereinek a jelentős része másutt dolgozik, és a korábbiaknál nagyobb fizetéssel sem lehet őket visszacsábítani. A digitális elemzési eszközökkel megmondható, mennyit is kellene ma kínálni egy ilyen munkaerőnek. Aki nem talál embert, az későn és nem megfelelően reagált a piac változásaira.

– Mindent ebben az iparágban sem lehet digitalizálni. – Nem is kell. Én sem várom el, hogy ha mézet vagy gyümölcsöt veszek az út szélén egy őstermelőtől, vagy beülök borkóstolóra egy kis pincébe, ott legyen kártyaterminál, vagy egy hagyományőrző, eldugott falusi vendégházban tudjak a szállásért SZÉP-kártyával fizetni. Nem árt persze, ha lehet, komoly versenyelőnyt is jelent az adott kisvállalkozónak, de nem kell mindenütt erőltetni ezt. Ugyanígy bizonyos szűkebb körű rendezvények, események látogatóitól sem szükséges most még megkövetelni az okostelefon használatát. De a kisebb helyeken ennek nincs is akkora jelentősége. A tömegturizmusban azonban lehetetlen ma egy tíz-húsz éves vagy még régebbi üzleti szemlélettel nemzetközi sikereket elérni. – Nagy adatgyűjtési infrastruktúrát is ki kell építeni? – Nem feltétlenül, hiszen, mint említettem, az adóhatósághoz kötelezően bekötött online pénztárgépek és az okostelefonok korát éljük. Ráadásul Magyarország a világ élvonalában van a mobilinternetes és a kábelnetes infrastruktúra terén, azaz az alapok jobbak is, mint a legtöbb országban. A gond inkább a hozzáállásban, a fejekben van. – Mit kellene tenni? – A vállalkozóknak úgy kellene gondolniuk a cégeikre, hogy azok szervezését is világszínvonalon oldják meg. A kockás füzetek, a kézzel írt számlatömbök vagy jobb esetben az Excel-táblák helyett felhőalapú, internetes számlázást és bevétel-nyilvántartást, valamint igen erős közösségi médiás, online marketinget kellene alapul venniük a legkisebb, egy-két szobás panzióknak vagy az út menti gyorsbüféknek is. Szükséges lenne felismerni, hogy ez 2021-ben már nem a fiatalok játéka, hanem a vevők, ügyfelek nagyon nagy többségének a kifejezett elvárása. Például az, hogy kártyával vagy akár érin-

NÉVJEGY

30 éves. Iskolák: International Business School – Budapest, Nyugat-magyarországi Egyetem – diploma nélkül. 2013–17-ben az AGP Agency New York turné- és projektmenedzsere volt. 2015–17-ben a Code Showroom Budapest–Vancouver üzletfejlesztési igazgatójaként tevékenykedett. 2014–18-ban a LOL Boutique Hostel társtulajdonosa volt, 2018-ban 2,2 millió eurós exit keretében értékesítette tulajdonrészét. Jelenleg három Bubbles önkiszolgáló mosoda tulajdonosa. 2017-ben megalapította a Digitális Turizmus Zrt.-t. 2021 nyarán életre hívta a Digitális Turizmus Szövetséget. Szabadidejében turisztikai-informatikai szakirodalmat olvas, valamint gyűjti a híres jövőkutatók könyveit és magyar szépírók régi, legalább százéves első kiadású köteteit. Kortárs festményeket és szobrokat is gyűjt. Szenvedélye a lábtenisz és a komolyzene, továbbá elkötelezett támogatója több magyarországi, hátrányos helyzetű gyermekeket és állatokat támogató alapítványnak is.

tős telefonnal lehessen fizetni, a helyet a közösségi médiában be lehessen jelölni, egyáltalán: a digitális térképen rajta legyen a hely, a tevékenysége, a nyitvatartása, az elérhetősége, legyen az akár a legapróbb szolgáltatóegység. – Ha jól tudom, nemcsak a Digitális Turizmus Szövetség elnöke, hanem a Digitális Turizmus Zrt. alapítója is. Mi az ön cégének az üzleti modellje? – Mi a turisztika területén nem „cipőbolt” vagyunk, azaz nem építünk, nem üzemeltetünk sem szállást, sem éttermet vagy büfét; nem nyitunk strandot, nem szervezünk fesztiválokat. Mi egy pláza vagyunk az ágazat szereplői számára, ahol a lehető legtöbb modern háttérszolgáltatást egy helyen megtalálják. Például digitálisan szolgáltatunk közvetlen jogkezelésű háttérzenét éttermeknek, fitnesztermeknek, plázáknak vagy éppen társasházak közös helyiségei részére egy svéd startup, az Epidemic Sound megoldásával. Hardveroldalon a Netlife Robotics Pepper humanoid robotját vagy a CloudCasting világszabadalmi iFaceMirror digitális tükrét közvetítjük a meghatározó piaci szereplők irányába, melyek körében olyan referenciáink vannak, mint a Four Seasons, a Kempinski, a Hilton vagy éppen az Etele Plaza. De kizárólagosan értékesítünk a térségben egy olyan amerikai, nanotechnológián alapuló illatosítási megoldást is, amely a lobbik, éttermek, mosdók és más közös helyiségek kellemes levegőjének a biztosítása mellett higiéniás eszközként szolgál, sőt igény szerint applikációval is vezérelhető. – Utalt már rá, de ne kerüljük meg a témát: azért a turizmus nagyot változott, változik a pandémia miatt, nemde? – Soha nem lesz olyan a világ, mint 2020 tavasza előtt volt, de meglátásom szerint nem is maradhatott volna olyan, hiszen az fenntarthatatlan volt. Hogy egy példát mondjak: a Peruban vagy Chilében leszedett körtét 15-20 ezer kilométert utaztatták, hogy Thaiföldön feldolgozzák és csomagolják, majd onnan Los Angelesbe szállítva egy dollár alatt árulták a szupermarketekben… De ugyanígy az üzleti turizmus mérete, korábbi arányai sem térnek vissza. A személyes találkozást ugyan semmi sem pótolja, de azt a mértéket, amely azelőtt jellemző volt, bizonyosan nem éri el a globális áruszállítás vagy az üzleti utazások, tárgyalások, nemzetközi konferenciák volumene. Különösen addig nem, amíg a repülésben nem terjednek el az alternatív, elektromos vagy hidrogénmeghajtású, a környezetet kímélő légi szállítási megoldások.

HALASKA GÁBOR