KOVÁCS ATTILA Meglehet az ára az elutasításnak

MEGLEHET AZ ÁRA AZ ELUTASÍTÁSNAK

KOVÁCS ATTILA | A Norvég Alap-ügy hatással lehet arra a döntésre, amelyet az európai uniós tagállamok egyhangúlag hoznak arról, hogy az EGT-országok – köztük Norvégia – a következő pénzügyi ciklusban miként részesedhetnek a közös piac előnyeiből – mondta az Alapjogokért Központ projektvezetője.

Magyarország az EU és a donor államok (Norvégia, Izland, Liechtenstein) által megkötött szerződések értelmében a 2014–21-es időszakra vonatkozóan – amely a gyakorlatban 2017 és 2024 között biztosít lehetőséget fejlesztések megvalósítására – összesen 214,6 millió euróra, azaz kb. 76 milliárd forintra jogosult – hangsúlyozta Kovács Attila.

KONSZENZUS NÉLKÜL

Az Alapjogokért Központ projektvezetője felhívta a figyelmet: a szerződés alapján valamennyi kedvezményezett országban – 15 tagállamról van szó – kötelező a civil társadalom erősítésére az EGT Finanszírozási Mechanizmusból tíz százalékot fordítani. Magyarország esetében 10,89 millió euróról, azaz kb. 3,8 milliárd forintról van szó. Mint magyarázta, ezt követlenül a donor államok kezelik, kivéve, ha a felek másként állapodnak meg.

Emlékeztetett: hazánk a Norvégiával folytatott kétoldalú tárgyalásokon folyamatosan képviselte azon álláspontját, miszerint a beleegyezése nélkül ne lehessen civil alapkezelőt kiválasztani. Így egyedül a mi esetünkben született olyan megállapodás, melynek értelmében kizárólag konszenzussal hozható döntés a civil alapkezelő kilétével kapcsolatban. Ennek azonban az volt a feltétele, hogy a két alapra (Norvég, EGT) vonatkozó nemzetközi szerződések 2020. december 21-i aláírását követően hét hónapon belül határozni kell, különben Magyarország az egész forrást elveszíti. Mivel a nemzetközi szerződésekben foglalt határidő – 2021. július 22. – eredménytelenül telt el, hazánk nem vált jogosulttá a teljes, 214,6 millió eurós támogatásra. „Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a lejárt határidő ellenére a feleknek közös megegyezés esetén lehetőségük van a meglévő nemzetközi szerződés módosítására vagy új megállapodás megkötésére” – tette hozzá a szakértő. Ha megegyezés születik, a közösen előkészített szakmai programok keretében 2024. április 30-ig van lehetőség a projektek végrehajtására.

A NORVÉGOK AZ ALAPKEZELŐRŐL

Oslo júliusban hivatalos közleményt adott ki az ügyben, amelyben csak utalnak az általuk a legalkalmasabbnak tartott alapkezelőre, az Ökotárs Alapítványra. Ine Eriksen Søreide norvég külügyminiszter szerint az alapkezelő feladata a civil társadalomnak előirányzott több mint 10 millió euró kezelése, továbbá biztosítania kell, hogy az alap a civil társadalom megerősítését, az állampolgári szerepvállalás ösztönzését és a sérülékeny csoportok támogatását szolgálja. A donoroknak a célkitűzések elérésére a legalkalmasabb alapkezelőt kell kiválasztaniuk. „Ebben a kérdésben nem jutottunk egyetértésre Magyarországgal” – mondta. A donor államok – Norvégia, Izland, Liechtenstein – mindvégig közös állásponton voltak a kiválasztási folyamatot illetően, és továbbra is elkötelezettek amellett, hogy a szakmai szempontból legalkalmasabb jelöltet kell választani.

MONOPOLHELYZETBEN

A vita a Norvég Alap hazai civil alapkezelője, az Ökotárs Alapítvány vezette konzorcium kapcsán robbant ki. Kovács Attila elmondta: a tárgyalások, valamint a pályáztatás folyamán a magyar fél nyilvánvalóvá tette, hogy nem támogatja a már monopolhelyzetben lévő szervezet részvételével induló szövetkezés ismételt kiválasztását. A korábbi két támogatási ciklusban egyoldalú norvég döntéssel kijelölt Ökotárs politikai függetlensége ugyanis több alkalommal megkérdőjeleződött az elmúlt években. Az alapítvány programvezetője az a Temesvári Szilvia korábbi VI. kerületi LMP-s önkormányzati képviselőjelölt volt, aki bizalmi munkatársként tevékenykedett Karácsony Gergely jelenlegi főpolgármester mellett. Sőt, üzleti kapcsolatban is álltak: Karácsony 2014

„A lejárt határidő ellenére közös megegyezés esetén lehetőség van a nemzetközi szerződés módosítására vagy új megállapodás megkötésére.”

novemberében Temesvárinak adta el a tulajdonában álló Social Report Bt.-t, amely 2006 és 2010 között 21,5 millió forintos állami megbízásban részesült. A cégben a kültag továbbra is Kiss Virág, Karácsony felesége maradt. Amikor Karácsony a XIV. kerületben volt polgármester, Temesvári a titkársága irányítójaként dolgozott, tehát ekkoriban egy személyben volt a polgármester munkatársa és családi vállalatának a vezetője. Emellett 2009–10-ben, valamint 2015–16-ban is feltűnt olyan civil szervezetekben, amelyek munkatársaként részt vett a Norvég Alapból finanszírozott projektek végrehajtásában, sőt a források szétosztásában is. Tette mindezt részben egy olyan időszakban, amikor egy ellenzéki pártban politikai szerepet is betöltött.

Kovács szerint az Ökotárs ráadásul a norvégok döntésének a következtében az elmúlt években olyan monopolhelyzetbe került, melynek erősítése szemben áll a hazai civil társadalmi érdekekkel. A civil alapkezelő kiválasztására meghirdetett kétfordulós, nyílt tender eredményeként hét konzorcium pályázatát minősítette a mostani eljárásban alkalmasnak a norvég fél. A magyar kormány hat esetében is nyitott volt, ezek elfogadására javaslatot is tett, míg Norvégia csak egyet tartott elfogadhatónak, az Ökotárs Alapítványt. A norvégok nemet mondtak olyan jelentős hazai és nemzetközi tapasztalatokkal felvértezett, erős és független szervezetekre, mint például a Magyar Vöröskereszt vagy a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat. Oslo tehát a konszenzusra való törekvést figyelmen kívül hagyva egy előre borítékolt és a korábbi években létrejött monopolhelyzetet tovább erősítő eredményt hirdetett, amelyet Magyarország nem tudott támogatni.

HOGYAN TOVÁBB?

„Mit hozhat ezek után a jövő a magyar és a norvég kormány közötti vitában?” – kérdeztük. A következő, 2021–27-es időszakra, a gyakorlatban 2023–29ben végrehajtandó projektekre vonatkozó tárgyalások folyamán van arra lehetőségünk, hogy számunkra kedvezőbb konstrukciót fogadjanak el, mivel az említett szerződés megkötéséhez egyhangú döntés szükséges az EU tagállamai részéről. „Norvégia haszonélvezője a közös piacnak, és a nemzetközi szerződésekben foglaltak alapján hazánknak is jár támogatás az EGT és a Norvég Alapból. A magyar fél emellett javaslatot tett új határidő kitűzésével az egyeztetések folytatására” – mondta Kovács.

Úgy összegzett, hogy Norvégia, bár nem tagja az Európai Uniónak, a közös piac előnyeit számos kötelezettség és teher nélkül élvezi. Mindezért cserébe vállalja az EGT és a Norvég Alap finanszírozását, amelyekből, mint említettük, a nemzetközi kontraktusokban foglaltak alapján hazánknak is jár támogatás. A norvégok konszenzusra törekvésének a hiánya a civil alapkezelő kiválasztására irányuló folyamatban szembement a saját maguk által is aláírt együttműködési megállapodással. Ez méltatlan a magyar civil társadalommal szemben, ellentétben áll a magyar állampolgárok érdekei vel, hiszen most tőlük vonják meg a dotációt. A lépéssel Norvégia semmibe veszi az alap létrejöttének a célkitűzéseit is, amelyek fókuszában a leghátrányosabb helyzetű társadalmi csoportok életkörülményeinek a javítása, a zöldinnováció, a társadalmi és gazdasági gyarapodás támogatása áll, annak ellenére, hogy valamennyi program előkészítése a donor féllel közösen célegyenesbe fordult, a pályázati felhívások már az ősszel megjelenhettek volna.

A szakértő szerint azzal, hogy Oslo kijelentette: hazánk számára nem elérhetők többé a Norvég Alap 2014–21-es időszakra dedikált forrásai, ellehetetleníti, hogy közös megegyezésen alapuló megoldás szülessen. Norvégia a magyar piachoz való hozzáférésért 76 milliárd forinttal tartozik nekünk, megtagadja az EGT-tagságból származó jogi kötelezettségeit. Ez az ügy hatással lehet arra a döntésre is, amelyet az uniós tagállamok egyhangúlag hoznak arról, hogy az EGT-országok – köztük Norvégia – a következő pénzügyi ciklusban miként részesedhetnek a közös piac előnyeiből.

PINDROCH TAMÁS