PILLANATKÉP A ROMÁNIAI

MAGYAR MÉNEK ERDÉLYBEN

PILLANATKÉP A ROMÁNIAI LÓTENYÉSZTÉSRŐL | A rendszerváltás után sokáig szabadesésben lévő erdélyi lótenyésztés felzárkóztatására tavaly magyarországi támogatású program indult. Ennek keretében erdélyi vérvonalú mének is visszakerültek az eredeti helyükre, de ez csak a megújulás egyik elemének tekinthető.

A magyar agrártárca adományaként kisbéri félvér tenyészmén érkezett nemrég a háromszéki (Kovászna megyei) Oltszemre. A Szemafor Széltoló nevű állat a háromszéki megyei önkormányzat tulajdonában lévő Mikó-kastély gazdaságában lakik, onnan látja el az elkövetkezőkben az erdélyi lóállomány genetikai színvonala emelésének nemes feladatát. Széltoló gyakorlatilag hazatért ősei földjére, hiszen a kisbéri Magyar Királyi Állami Ménes a Mikó-kastély utolsó tulajdonosától, Schmutzler Emil szász kereskedőtől bérelte a Lobogó nevű sötétsárga mént, amelynek a felmenői között szerepelt a trakehneni ménes legendás lova, Tempelhüter is. A bérelt patás a Kisbérre érkezéskor Lobogó néven nyert törzsménbeosztást. Ivadékai közül három mén került a tenyésztésbe, apai ágon azonban 1968-ban kihalt a vonal. Anyai ágon viszont Szemafor Széltolóban is megtalálható a Lobogó-vérvonal.

ELŐKELŐŐSÖK

Az erdélyi lótenyésztést segítő magyarországi program tavaly júniusban indult el. Első aktusaként Nagy István agrárminiszter négy mént adott át a hortobágyi Máta majorban. A lovak két Kolozs megyei fogadóállomásra és két Hargita megyei tartóhoz indultak. Az Őrségi Nemzeti Parkból egy hidegvérű muraközi Tordára, egy nóniusz pedig Magyarfenesre a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. méneséből. A Hargita megyei Gyergyószárhegyre a Bükki Nemzeti Park méneséből egy szintén védett, őshonos magyar lófajta, egy mezőhegyesi félvér került, míg Gyergyóremetén a Bábolna Nemzeti Ménesbirtokon tenyésztett angol telivér érkezésének örülhettek. „A négy hibátlan, megnyerő küllemű mén kihelyezésével segítjük az erdélyi lótenyésztést, lótartást, a mezőgazdaság fellendítését” – jelentette ki akkor a tárcavezető. Azt is elmondta: figyelemmel kísérik, hogy a kísérleti jelleggel kihelyezett állatok közül melyik fajta milyen hatást gyakorol az erdélyi heterogén ménállományra küllemi tulajdonságokban, munka- vagy sportteljesítményben. Az eredményeket időről időre szakemberek értékelik, s döntenek arról, hogy az állatok maradjanak-e Erdélyben, vagy térjenek vissza eredeti, magyarországi szálláshelyükre.

Bár ilyen rövid távon aligha lehet megalapozott következtetéseket megfogalmazni, minden bizonnyal kedvező tapasztalatok alapján döntöttek úgy, hogy az idén újabb mént „helyeznek ki” erdélyi szolgálati helyre. A szilvásváradi állami ménesből Háromszékre szállított Szemafor Széltoló felmenői között élsportlovak is vannak, amelyek számos világversenyen, így az 1928-as amszterdami olimpián is indultak. „Következetes tenyésztési munkával, keresztezésekkel ismét olyan egyedek jöhetnek a világra, amelyek méltón fogják képviselni elődeiket” – hangsúlyozta korábbi oltszemi látogatásakor Cseri Dávid, a szilvásváradi Állami Ménesgazdaság igazgatója.

VISSZAFOGOTT REMÉNYEK

Erdélyben pillanatnyilag több ló van, mint Magyarországon, az állomány genetikai színvonala azonban sok kívánnivalót hagy maga után. Az ajándék mének természetesen sokat lendíthetnek az ügyön, a szakemberek mégis visszafogottságra intik azokat, akik nagy reményeket fűznek az erdélyi lótartáshoz. A romániai lovassportok gyenge teljesítménye miatt ugyanis a tenyésztés egyelőre bőven ráfizetéses.

Lótartó gazdák körében közismert mondás, hogy a lovászatból csak akkor lehet jövedelemre számítani, ha előzetesen kisebb vagyont költ rá az ember. Mindezt megerősítik a magánlovardák tulajdonosai, de az állami erdészeti vállalathoz tartozó 16 romániai ménes vezetői is. Szintén egyöntetű az a vélemény, miszerint az erdélyi lótenyésztés legnagyobb gondját ma nem a tenyészállathiány jelenti, hanem, mint említettük, a lovassportok állapota. Nincs ugyanis biztosítva a sportlovak megfelelő szintű megmérettetése, holott ez határozza meg az állatok értékét. Ennek hiányában pedig a tenyésztésre fordított pénz nagyobb, mint amennyit a gazda nyerhet belőle.

A mélyrepülést az az érdektelenség okozza, amellyel a román állam a rendszerváltás óta eltelt évtizedekben kezelte a kérdést. A vadprivatizációnak esett áldozatul az 1989 előtt nemzetközi hírűnek számító bukaresti galopp-pálya, ahol ma tömbházak emelkednek. A dél-romániai Slobozia melletti, jegăliai egykori királyi hippodrom mai állapota akár esztétikai fájdalmat is képes kiváltani. Az ott működő ménes vezetőit sűrűn váltogatták az elmúlt években, miután kiderült, hogy az értékes fajlovak abrakolásán spóroltak, illetve feketéztek.

A rendcsinálások és az állami beruházások nyomán azonban néhány ménesben újra beindult a munka, köztük az évszázados hagyományra visszatekintő, Fogarashoz közeli Alsószombatfalván, valamint a Beszterce-Naszód megyei Bethlenben működő lipicai méneseknél.

FESTŐI KÖRNYEZETBEN

Az „eminensek” közé tartozik a Buzău (Bodza) megyei, szubkárpáti dombok között fekvő Cislău ménese, amelyet a székelyudvarhelyi Gábos Béla állatorvos igazgat immár tíz éve. Az ő felügyelete alatt működő intézményben angol telivért és gidrán lófajtát tenyésztenek. Utóbbiakkal több versenyen is részt vettek, s a tenyészmunka szintén jó eredményeket ígér. Az angol telivérekből álló kancaállományhoz magyarországi és írországi fedezőméneket hoztak. Az azóta született csikókhoz komoly reményeket fűz a szakember.

Az erdélyi lótartók amúgy az angol telivér méneket leszámítva ma már minden más fajtához hozzájutnak. A marosvásárhelyi méntelepre épp a buzăui ménesből hoznak tenyészállatokat, ezek a környék igényeit szolgálják ki. Mivel a sportló értéke nagyban függ a korábbi versenyeken nyújtott teljesítménytől, ezen a területen pedig egyelőre „nem látszanak” a romániai sportlovak, rendszerint nyugat-európai tenyésztőktől lehet drága pénzen beszerezni a fedezőméneket.

A Krónika című kolozsvári napilapnak nyilatkozva Gábos doktor a Magyarországról hozott mének közül a hortobágyi nóniuszt emelte ki, amellyel jó tenyészfeljavító munkát lehet végezni a munkáslovak, továbbá a hobbitenyésztésben nevelt túralovak esetében. Románia amúgy kész a külföldről érkező anya- és apaállatok fogadására. Ha a tenyészló állategészségügyi papírjai rendben vannak, a megyei állatnemesítő hivatalok gond nélkül kiállítják a fedeztetési engedélyt. A különböző uniós alapú támogatások is kedveznek ennek a folyamatnak.

MERÍTÉS

A szakmai berkekben jegyzett tenyészlovak kinevelésének alapja a nagy merítőhálóra alapozó szelekció. Németországban például sok ezer csikó születik évente sportlovaktól – a tenyészmunkát szakemberek egész serege felügyeli. Több ezer csikóból választják ki a tehetséges, sokat ígérő állatokat díjugratásra, így értelemszerűen ezek értéke idővel csillagászati magaslatokba nőhet, és ez komoly húzóerőt jelent az ágazat számára. Ezzel szemben Romá-

niában egy jobb képességű csikót legfeljebb ötven állat közül lehet kiválasztani.

Az erdélyi lótenyésztés az útkeresés szakaszában van. A komoly befektetést igénylő ágazat sikerre vitelére a legtöbben a lovas turizmusban keresik a lehetőséget. Bár az erre irányuló igény növekszik, az érdekeltek szerint egyelőre a lovak eltartására elegendő pénzt is alig termeli ki az ágazat. Akit azonban elkapott a „lovasvírus”, annak nincs menekvés. És leginkább ebben bízhat az erdélyi lótenyésztés.

A TAVALY AJÁNDÉKBA KÜLDÖTT MÉNEK MÉG A HORTOBÁGYI MÁTA MAJORBAN. MOST MEGÉRKEZETT OLTSZEMRE, ŐSEI SZÁLLÁSÁRA SZÉLTOLÓ IS

CSINTA SAMU