EB-DÖNTŐ UTÁN Pizzaszelet akadt az angolok torkán

A TÖRTÉNELEM ISMÉTELTE ÖNMAGÁT. GARETH SOUTHGATE 25 ÉV UTÁN MOST KAPITÁNYKÉNT LETT EGY TIZENEGYESPÁRBAJ ANTIHŐSE A WEMBLEY-BEN

PIZZASZELET AKADT

AZ ANGOLOK TORKÁN

EB-DÖNTŐ UTÁN | Régi sebeket feltépő módon, tizenegyesekkel maradt alul Anglia az olasz válogatottal szemben, ráadásul a Wembley-ben. Nagy kérdés, hogy a Háromoroszlánosoknak mikor lesz legközelebb ekkora sanszuk trófeát nyerni. A mostani lehetőségre az 1966-os vb-arany óta vártak.

Anglia először vagy Olaszország másodszor – ez volt a kérdés az Európabajnokság döntője, avagy az egy hónapos focimaraton záróakkordja előtt. Számtalan érv szólt a szigetországiak mellett. Gondoljunk csak arra, hogy övék volt a legértékesebb keret, kifejezetten könnyű ágra kerültek, ráadásul a hétből hat találkozót hazai pályán, a londoni Wembley-ben vívhattak meg. De persze a dél-európaiak sem az esélytelenek nyugalmával készültek. Roberto Mancini megtalálta a rutinos rókák és a feltörekvő fiatalok tökéletes elegyét, s igazi nagybetűs klasszis nélkül is évek óta tartó veretlenségi sorozatot épített fel. Összességében mégis a Háromoroszlánosoknak állt a zászló, de nem tudták átlépni a saját árnyékukat, és a régi sebeket feltépve sokadszor is tizenegyesekkel maradtak alul.

PIHENTETETT SZTÁROK

Amíg jön az eredmény, nem illik kritizálni az edzőt, márpedig Gareth Southgate-tel a 2018-as oroszországi világbajnokság negyedik helye után a mostani páneurópai Eb-n döntőbe jutottak az angolok. A kritikusok szerint a szövetségi kapitány a saját csapdájába esett azzal, hogy túl óvatos volt, a totálisan defenzív stílus mellett kötelezte el magát. Olyan kiváló támadók is a rendelkezésére álltak, mint Phil Foden, Marcus Rashford, Jack Grealish vagy Jadon Sancho, ehhez képest az előrejátékot lényegében Harry Kane-re és Raheem Sterlingre bízta, miközben rendre hathét védekező játékossal állt fel, a hátsó alakzat mellett a középpályán is a stabilitásra helyezve a hangsúlyt. Így nem meglepő, hogy az elődöntőig nem kaptak gólt az angolok, de a csoportkört két

rúgott találattal nyerték meg – a csehek ellen például a 12. percben megszerzett vezetés után kapura lövéssel is már csak egyszer próbálkoztak.

A döntőig vezető úton az ősi rivális németek elleni 2–0-s siker volt az egyetlen nagy, elvitathatatlan angol győzelem, a folytatásban az Ukrajna (4–0) elleni gálát azonban sokan túlértékelték, holott nem sok szakmai érv szólt amel-

lett, hogy Andrij Sevcsenko fiai valóban Európa legjobb nyolc válogatottja közé tartoznak. A kreatív támadófoci helyett maradt az ötlettelen passzolgatás, és a könnyű síppal befújt tizenegyes is kellett Dánia legyőzéséhez a négy között (2–1 – hosszabbítás után). A másik oldalon a Squadra Azzurra nehezebb akadályokon jutott túl – igaz, a római Stadio Olimpicóban letudott csoportkörben még nem kellett megvillantania az oroszlánkörmöket. A folytatásban még Ausztria ellen kínlódtak Mancini tanítványai, de a világelső Belgiumon erőtől duzzadva jutottak túl (2–1), a spanyolok elleni elődöntőben pedig 120 perc és 1–1 után a szerencsére is szükség volt a tizenegyeseknél. Néhány nappal később a történelem ismételte önmagát, de ne szaladjunk ennyire előre!

Sztárok helyett tökéletes katonákra épült ezen a nyáron Roberto Mancini győztes olasz serege.

A TÉSZTA NEM ELADÓ

Az angolok olyan véresen komolyan vették a döntőt, hogy több kereskedő felfüggesztette a mérkőzés napján az olasz ételek, így a pizzák, más tészták, szószok árusítását is, a Wembley Parkban pedig már órákkal a kezdő sípszó előtt énekelve hömpölygött a tömeg. Nem csak azok voltak azonban lelkesek, akiknek volt jegyük. Többen anélkül is megpróbáltak bejutni a stadionba, és miután sikerrel jártak, átmenetileg lezárták a létesítményt. Ám hamar helyreállt a rend, sokak szerint az olaszok pedig már a himnusz éneklésekor felülkerekedtek. Ehhez képest 1 perc 56 másodperc múltán Anglia került előnybe Luke Shaw révén. Ennél gyorsabb gól fináléban még sohasem született, és a torna történetében 1960 óta is csak négyszer zörrent ennél hamarabb a háló. Southgate úgy állt a meccshez, mint egy sakkozó, és az első félidőben nem is találták a rést a pajzson az olaszok, a passzivitás azonban a térfélcsere után visszaütött. Bár a legtöbbet Federico Chiesa próbálkozott, a csendet végül Leonardo Bonucci

törte meg, aki ezzel 34 évesen és 71 naposan az Eb-döntők valaha volt legidősebb gólszerző játékosa lett.

Az angol szakvezető ezután sem tett túl sokat azért, hogy felrázza az övéit, Roberto Mancini csapata fokozatosan fölénybe került. Bár beállt a 19 éves Bukayo Saka és a közönségkedvenc Jack Grealish, túl nagy lendületet nem hoztak a játékba, miközben a túloldalon is kicserélődött a teljes csatársor – Domenico Berardi, Federico Bernardeschi és Andrea Belotti is lehetőséghez jutott. Maradt az 1–1, jöttek a 11-esek, Anglia pedig története kilencedik büntetőpárbajából hatodszor is vesztesen került ki. Pedig a csapatkapitány Kane után a védelem oszlopa, Harry Maguire is magabiztos volt, utánuk viszont sorrendben Rashford, Sancho és Saka is hibázott. Érdekes, hogy az előbbi kettőt Gareth Southgate kifejezetten azért cserélte be, hogy tizenegyest lőjön, pedig sokak szerint nem fair azoknak a vállára rakni a terhet, akiknek nem volt túl sok közük a meccshez, lényegében hideg lábbal álltak oda. A túloldalon belefért, hogy Belotti után Jorginho is hibázzon. Így a tizenegyespárbaj Southgate keresztje marad edzőként, játékosként is. A többség alighanem emlékszik az 1996-os angol–német Eb-elődöntőre: játékosként, akkor az Aston Villa 25 éves középpályásaként egyedüliként remegett meg a lába, ugyanígy saját közönség előtt, a Wembley-ben.

FELELŐSSÉG

A többség egyetért abban, hogy Rashfordot és Sanchót inkább játszatni kellett volna, nem pedig megtépázott önbizalommal a cápák tengerébe dobni. Gareth Southgate legalább vállalta a felelősséget. Az elveszített döntő utáni sajtótájékoztatón elmondta, hogy az edzéseken nyújtott teljesítmény alapján jelölte ki a játékosokat a büntetők elvégzésére, nem ők döntöttek. Hangsúlyozta: ahogy korábban csapatként nyertek, úgy most csapatként vesztettek. Ezzel szemben a Manchester United korábbi ír válogatott klasszisa, Roy Keane az ITV kamerája előtt a játékostársak felelősségét rótta fel. „Ha te vagy Sterling vagy Grealish, egyszerűen nem engedheted meg, hogy egy fiatal srác (Bukayo Saka) előtted végezze el a tizenegyest. Sokkal nagyobb a tapasztalatuk, mint egy 19 éves, félénk tehetségnek. Sterling kupákat nyert, ki kellett volna állnia és elvállalni a lövést” – fejtette ki.

Összegezve Southgate azt is kiemelte, hogy a csapata többet ért el, mint bármely más angol válogatott az elmúlt ötven évben, ezért a játékosoknak büszkének kell lenniük magukra. Ezzel az 1966-os világbajnoki címre és az azóta eltelt, relatíve eredménytelen időszakra utalt. „Gratulálni kell az olaszoknak, akik nagyszerű tornát hoztak össze, ezen az estén pedig jobban gazdálkodtak a labdával” – mondta. A kapitány szerint az első félidőben az angol csapat nagyon jól játszott a nagy tét ellenére, a másodikban viszont nem sikerült megtartania a labdát, emiatt nőtt rajta a nyomás. „Ez az, amiben fejlődnünk kell, de most még nincs itt az alapos elemzés ideje” – tette hozzá.

Kollégája, Roberto Mancini a Covidválság okozta társadalmi, gazdasági nehézségekről sem feledkezett meg. „Az olasz nép megérdemli ezt a sikert a nehéz időszak után. A gyorsan bekapott gól rögtön az elején megváltoztatta a helyzetet, de amikor elkezdtünk futballozni, egyben elkezdtük kontrollálni a mérkőzést” – állapította meg a szakvezető. Kicsit csalódott volt, hogy büntetőpárbajig jutott az ütközet a Wembley-ben, mert szerinte hamarabb is lezárhatták volna a mérkőzést. Az 56 éves kapitány sírva ünnepelte a pályán az olasz diadalt. Azt mondta, felemelő volt ünnepelni a játékosokat a pályán és a szurkolókat a lelátón, ezért megérte az a sok idő, energia, amely az elmúlt három év közös munkáját jellemezte. Külön érdekesség, hogy az olasz csapat a legutóbbi nagy tornára, az oroszországi világbajnokágra ki sem jutott. Mancini a sikertelen kvalifikáció után, 2018 májusában vette át a válogatott irányítását.

REKORDOK SORA

Ezzel Olaszország lett a negyedik tagja a többszörös Európa-bajnokok elitklubjának. A németekhez (3), a spanyolokhoz (3) és a franciákhoz (2) csatlakozott, miközben az első és a második kontinensbajnoki trófeája között 53 év telt el. Az olaszok az Eb-k történetében először úgy értek fel a csúcsra, hogy két tizenegyespárbajt is megvívtak a torna folyamán, és az angolok elleni már a hetedik olyan finálé volt, ahol nem született döntés 90 perc alatt (az előzők: 1960, 1968, 1976, 1996, 2000, 2016). A mostani sikerrel a chelsea-s Jorginho már a tizedik játékos, aki egyazon évben nyert Bajnokok Ligáját és Európa-bajnokságot.

Az olaszok nagy veretlenségi sorozata pedig tovább íródott: a 2018 szeptembere óta tartó széria immár 34 mérkőzésből áll. A Squadra Azzurra diadalának az értékét növeli, hogy a padlóról állt fel: a döntőt megelőző 18 fellépése során egyszer sem fordult elő, hogy az aktuális ellenfél szerezte meg a vezetést. Míg az olaszoknál a mérkőzés hősének, Bonuccinak a finálé már a 18. Eb-meccse volt, ami olasz rekord, addig védőtársa, a csapatkapitány Giorgio Chiellini most érte utol a legendás kapust, Gianluigi Buffont (17). A fiatal angol csapatban érthetően kevesebb a régi bútordarab. Harry Kane 11 Európa-bajnoki mérkőzéssel Gary Neville csúcsát állította be.

Bár az Eb fő helyszíne London volt, ne feledjük el, hogy 11 helyszínes páneurópai bajnokságon vagyunk túl. Az 51 mérkőzésen 142 gól született, ami 2,78-os átlagot jelent, szemben a 2016-os franciaországi rendezés 2,12-os vagy a 2012-es ukrán–lengyel közös torna 2,45-os mutatójával. Az ennél magasabb gólátlagig 1976-ig, Jugoszláviáig kell visszamenni az időben – igaz, a 4,75-os statisztika mögött még csak négy résztvevő négy mérkőzése állt.

A mostani Európa-bajnokságra csaknem 1,1 millió néző látogatott ki, mérkőzésenként alig több mint 21,5 ezer, ám ehhez nagyban hozzájárult, hogy sokan a járványügyi fejlemények miatt csak 25–33 százalékos kapacitással vállalták a lebonyolítást. Budapest egyedüli helyszínként nyitotta meg a szurkolók előtt a Puskás Aréna teljes nézőterét, így a négy itteni meccsre 219 380-an látogattak ki, mérkőzésenként 54 845 fő. Míg a torna legjobb játékosa az olaszok kapusa, Gianluigi Donnarumma lett, addig a legkiválóbb fiatal játékosnak járó címet Pedri, a spanyol válogatott 18 éves középpályása vihette haza. Érdekesség, hogy társbérletben úgy lett gólkirály Cristiano Ronaldo és Patrick Shick 5-5 találattal, hogy a címvédő portugálok a nyolcad-, a csehek pedig a negyeddöntőben búcsúztak.

GYÖNGYÖSI BALÁZS