VATTAY RICHÁRD

Hisz az innovációban, a magyar mezőgazdaság helyreállításában. A Water&Soil Kft. igazgatója a testvérével közösen megalkotott fejlesztésével a hazai feltalálók körét gyarapítja.

A Közös Agrárpolitika forrásain keresztül soha nem látott mértékű támogatást kap a magyar agrárium. Elérkezett a fejlesztés időszaka. Mennyiben érinti ez önöket? – A mezőgazdaság olyan, mint egy lassan őrlő malom, a jellegéből adódóan kockázatkerülő ágazat, ahol az újítások is csak komótosan mennek végbe. A következő uniós ciklus kapcsán persze reméljük, hogy termékünk bekerül abba a körbe, amelynek a használatához kötik a támogatás elnyerését. A szakemberek jó része ezt kívánatosnak is tartaná. Ha ez bekövetkezne, az értelemszerűen közvetetten érintené az értékesítést.

– Úgy tűnik, nem csak a szakemberek ajánlják a Water Retainert (VízŐr). Két évvel a piacra dobás után Áder János köztársasági elnök is említést tett a találmányukról a stockholmi Víz Világhéten. Hogyan jutott el a vívmány idáig? – A pontos útját nem tudom. A köztársasági elnök fenntarthatósági igazgatóságának vezetőjétől, Kőrösi Csabától egyszer csak kaptunk egy megkeresést, hogy beszélni szeretne velünk. A diskurzust követően arról tájékoztatott minket, hogy az elnök úr a termékünket alkalmasnak találta a támogatásra. Mindez a gyakorlatban azt jelentette, hogy nyilvános megjelenések esetén felhívta a közönség figyelmét az innovációnkra. A döntés okával kapcsolatosan inkább csak sejtésem van. A világ több mint száz országában hatalmas problémát jelent a víz – főleg annak hiánya. Három évvel ezelőtt Fokvárosban a szárazság következtében kiürültek a víztározók, a városban ötven literben maximálták a vízfejadagot. Néhány esztendeje pedig egy indiai város fogyott ki teljesen az ivóvízből. A VízŐr fejlesztésekor arra törekedtünk, hogy a talajra permetezve segítsen megőrizni annak nedvességtartalmát. az öntözéses gazdálkodásban mindez azt jelenti, hogy éghajlati viszonyoktól függően 30–50 százalékkal csökkenthető a felhasználandó öntözővíz mennyisége. Ez nem kis megtakarítás, tekintve, hogy a világ édesvizének 70 százalékát a mezőgazdaság használja el. Visszatérve a kérdésre, azért is kerülhettünk látótérbe, mert egy ilyen arányú megtakarítási le-

hetőségre érdemes odafigyelni, és a talaj párolgási vízveszteségének csökkentése igen „szűz” kutatási terület volt. – Eredetileg viszont ön sem agráriummal foglalkozott, hanem az élelmiszeriparban és pénzügyi területen dolgozott. Honnan jött az ötlet? – Két fiútestvérem és jómagam Gödöllőn, a mezőgazdasági gépészmérnöki karon végeztünk. Utána valóban más irányba indultam, Magyarország akkor egyetlen parafadugógyárában kezdtem a pályafutásomat, majd vegyesvállalatok alapításából vettem ki a részem, ezt követően az innovációfinanszírozás területén dolgoztam. Végül a 2000-es évek elején egy golfpályák fenntartható fejlesztéséről és üzemeltetéséről szóló konferencián megragadott egy svéd meteorológusprofesszor előadása. A hölgy egy világméretű kutatócsoport tagjaként a klímaváltozást tanulmányozta. Előadásában rámutatott, mi vár ránk 2010 után: a hőmérséklet emelkedése, egyre szeszélyesebb évszakok és az évi csapadékmennyiség sokkal szélsőségesebb, kiszámíthatatlanabb eloszlása. Több lesz a már-már pusztító eső, amelyek között hosszabbak és erősebbek lesznek a csapadékmentes időszakok, aszályok. A prezentáció végén közölte azt is, hogy a Kárpát-medence északkeleti részén (a Nyírségben) 2020 után egyfajta elsivatagosodás kezdődik. Ez a kijelentés több szempontból is szíven ütött. A testvéremmel együtt összedugtuk a fejünket, és elkezdtük tanulmányozni az öntözési módszereket. Azt találtuk, hogy minden modern rendszer azon alapul, hogyan tud egyre kevesebb vízzel öntözni. Ezt viszont egy bizonyos határ alá nem lehet csökkenteni, hiszen az adott növény vízigénye nem engedi. Ez az irány zsákutca – állapítottuk meg. Ekkor fordultunk a talajvízháztartás felé, amiben, mint kiderült, hatalmas potenciál van. Magyarországi klimatikus viszonyok között a talajba bekerülő összes vízmennyiség kicsit több mint 40 százaléka elpárolog. Tehát egy olyan anyagot akartunk létrehozni, ami képes ezt akár részben is megakadályozni. Jó tíz évbe telt, de megszületett az eredmény, ami működőképes és megfizethető is. Azóta vannak forgalmazóink Marokkóban, Kenyában, Indiában, Pakisztánban és Chilében is. A terméket regisztrálták DélAfrikában, Ghánában, Kolumbiában, tárgyalások folynak többek között Nigériával és tesztelik a világ jó néhány országában. – Korábban úgy nyilatkozott, elégedetlen a termék ismertségét, bevezetettségét illetően. Mire gondolt pontosan? – Nyilvánvalóan jó lenne több országban megjelenni, de ennek egyelőre határt szab a forráshelyzet, valamint a Covid miatt kiesett utazások. Emellett klímaváltozás ide vagy oda, a vízzel való takarékoskodás továbbra sem él a köztudatban. Sokan úgy vélik, a víz

NÉVJEGY

1957-ben született, Budapesten. 1981-ben végzett a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karán.

Példaképe: a szülei.

KEDVENC

Film » A keresztapa Könyv » Tamási Áron: Ábel a rengetegben Zene » Dire Straits Hobbi » fotó és golf

alapvető emberi jog, akármennyit fogyaszthatnak belőle. Habár egyre több ország kényszerül rá, például Egyiptom is, hogy vízkvótát vezessen be, amely fölötti mennyiségért fizetni kell. De ez egy lassú folyamat. Évekbe telik, mire elkezd átmenni egy új technológia. Az viszont rendkívül megtisztelő, hogy egy ötéves tanulmányozást követően az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete (FAO) befogadta a Water Retainert, publikációjában megjeleníti, oktatóvideót készített róla és felhasználásra ajánlja azokban az országokban, amelyek vízgondokkal küzdenek. – Mi a tapasztalata, itthon is egyre nagyobb az érdeklődés a mezőgazdasági vívmányok iránt? – Úgy vélem, igen, mert egyfajta generációváltás zajlik. Csak egy példa, amit egy petrezselymet termesztő családban tapasztaltam. Ennek a növénynek a magja nagyon apró, így a vetéshez rendkívül finomra kell megmunkálni a földet. Ezt viszont a szél könynyen elhordja. A fiatal gazda ki akarta próbálni a VízŐrt, mire az édesapja azt mondta, „ilyen marhaságokkal nem foglalkozunk”. Egyszer a papa vetés után kiment a földjére, és hazaérve mondta a fiának, hogy valami gond van, mert egy sávban nem viszi a földet a szél. Akkor árulta el neki a fiú, hogy azt a szerrel kezelte, innen a különbség, nedvesebb a talaj. A „bemutató” végül elérte a célját, a változás elindult. Fejlesztői oldalon szintén több ígéretes magyar céggel találkozom mezőgazdasági kiállításokon. Az egyik vállalkozás például a szabályozórendszerei révén a fólia alatti vagy üvegházi termesztéshez képes ideá lis környezetet teremteni. Olyan céghez is volt szerencsém, amely organikus alapon készülő termékeivel a méhpopuláció egészségmegőrzését segíti. – Magyarország nemzetközi viszonylatban milyen szereplő lehet? – Ha sikerül javítani az innovációs eredményeken, hazánkat ismét fejlett agrártechnológiájú, hiteles szereplőként tarthatnák számon. A mennyiségi termeléshez kicsik vagyunk, a minőségen azonban tudunk javítani. A gödöllői egyetem egyik professzora által vizsgált beltartalmi értékeken legalábbis biztosan. Kutatása szerint a káposztában például eredendően rengeteg a kalcium, azonban az 50-es évek végétől a 2000-es évekre ennek a mennyisége öt százalékra csökkent. Most naponta 30 kiló zöldséget kellene fogyasztani a tápanyagszükségletünk fedezéséhez, míg régen ez korántsem volt így. Sajnos a növénynemesítés belekényszerült egy olyan irányba, amely kifejezetten a „piaci igényeket” szolgálta ki, amelynek a lényege az volt, hogy minél nagyobb, tetszetősebb legyen a zöldség, és minél több legyen belőle. A tömegtermelés kiszolgálásába ment át a nemesítés. A rendszerváltás után volt egy meglehetősen hosszú periódus, amikor a mezőgazdaság visszafejlesztése zajlott, de most elindultunk újra abba az irányba, amikor egyre jobb eredményekben lehet bízni.

BÍRÓ BRIGITTA