ANGUS Hortobágyi prémium

HORTOBÁGYI PRÉMIUM

ANGUS | Itthon is megjelent az angol prémium-vágómarha, az angus. Első körben a vendéglátósokat célozták, de a Covid után stratégiát váltottak, és közvetlenül a fogyasztók kerültek a fókuszba.

Miközben szaporodik a nagy gasztronómiai értékű húsmarhák – köztük az aberdeen angusok – száma a Hortobágyon is, a hazai fogyasztó a kiskereskedelmi forgalomban gyakorlatilag nem tud ilyen állatból származó húst vásárolni. A magasabb árkategóriájú éttermekben többnyire van az étlapon minőségi húsmarhából készült fogás az étlapon, így joggal gondolhatnánk, hogy legalább a vendéglátásban megkóstolhatjuk a hazait. A helyzet azonban nem így áll, a vendéglőkben a tányérunkra kerülő minőségi áru többnyire nem a honi legelőkön nevelt jószágokból származik.

A furcsa helyzet magyarázata a brit húsmarhafajták tartásával foglalkozó, s egy hasonló profilú tenyésztőegyesületet is vezető Mihalecz András szerint elsősorban a tartásból kikerülő selejttehenek húsának tömeges élelmiszerpiaci jelenléte. Számokban ez úgy néz ki, hogy míg a technológiai selejtmarha kilóját nyereséggel lehet értékesíteni akár 300 forintért is, addig húsmarhánál a megtérülési pontot nem lehet 650 forint alá vinni. Tavaly az ellenértékek ettől meszsze elmaradtak, az átlagár 440 forint alatt volt. Ez év első negyedében történt ugyan jó irányú elmozdulás, a fiatal bikák felvásárlási ára a 800 forintot is megközelítette, a vágótehenekért viszont alig fizettek többet 530-nál.

A minőségi termékeket az étlapjukon tartó vendéglátóhelyek támasztotta kereslet persze adhatna némi lendületet a magyar húsmarhának. Étteremvezetők elmondása szerint azonban ez az irány egyelőre azért nem hoz áttörést, mert a magas hazai áfatartalom miatt olcsóbb nekik beszerezni a minőségi árut, például angus marhából származó húst Ausztriából, mint a hazai feldolgozótól. Az osztrák forrás árelőnye állításuk szerint akkor is fennáll, ha az adott étterem nem a nyugati határ közelében, hanem Észak-Magyarországon vagy az ország délkeleti részén helyezkedik el, és például a rib eye (jellemzően csont nélküli, speciálisan bontott szték) eseté-

ben nemcsak eléri, hanem meg is haladja a kilónkénti kétezer forintot. A külföldi tulajdonosok által működtett egységek – így például egyes olasz éttermek – szintén nem a Magyarországon felnevelt állatok húsát keresik. Ők leginkább a hazaiban hisznek, inkább onnan – például Toscanából – hozzák azokat a fajtákat, amelyekből a specialitásaikat készítik.

HÚS VAGY TEJ?

Valószínűleg nem alaptalan tehát az a joggyakorlat, amely kifejezetten tiltja a technológiai selejtállatok tőkehúsként való értékesítését. Ez a szabályozás Magyarországon kívül az összes többi EU-s államban csakúgy hatályos, mint számos Európán kívüli területen, például Törökországban. A tiltásnak egészségügyi, élelmiszer-biztonsági és gazdasági okai egyaránt vannak. Ha a gazdasági aspektust vizsgáljuk – és lássuk be, a húsmarha-előállítók szempontjából ez az igazán komoly kérdés –, akkor azt látjuk, hogy a tejhasznú marhák esetében az elvárt haszon a támogatásoknak és az állatok tejtermelő képességének a maximális kiaknázásával már a vágóhídra történő értékesítés előtt realizálódik. Ez pedig azt jelenti, hogy az eladásukból befolyó összeg minden fillérje többlethaszonként jelentkezik. Ezzel szemben a húshasznú állat a hizlalás alatt természetesen nem termel semmiféle bevételt, vagyis eladáskor kell produkálnia a ráfordítások ellenértékét, illetve a profitot. „Mivel a húshasznú marhák tartói számára ez a helyzet olyan árversenyt jelentene, amelyben a minőség megőrzése mellett csak veszíthetnének, a belföldi piacon szinte alig vannak jelen. Ez nemcsak azért gond, mert többnyire lábon – vagyis élve, kamionokban – megy ki a jószág az országból, jelentős haszontól fosztva meg a nemzetgazdaságot, hanem azért is, mert ezáltal a hazai fogyasztó külföldi társaival szemben méltánytalanul hátrányba kerül. Az itthon termelt minőségi produktum helyett ugyanis többnyire kénytelen beérni az antibiotikummal kezelt marhának a tejhasznosítás miatt eleve kevesebb ásványi anyagot, vitamint tartalmazó, szárazabb, tehát gasztronómiailag kevésbé értékes húsával, amely ráadásul valószínűleg streszszesen tartott és stresszesen levágott állatból származik. Ez pedig az ilyen esetben megugró adrenalintermelés okán egészségügyi kockázatokat is hordozhat. Mindezek indokolnák, hogy a selejttehenek húsának tőkehúskénti megjelenését ugyanúgy jogszabály tiltsa itthon, mint számos más országban. Ez nem jelentené e húsok teljes kiszorulását az élemiszerpiacról, töltelékáruban – például parizerben, virsliben – ezután is felhasználhatók lennének” – fejtette ki meglehetősen karcos véleményét a tenyésztő, egyesületi vezető.

A SZARVASMARHÁK SZÁMA MAGYARORSZÁGON (darab)

2016 2020 Tejhasznú tehén 209 000 205 000 Húshasznú tehén 138 000 188 000 Kettős hasznosítású tehén 35 000 21 000

A VÁLLALKOZÓ

Kun Péter, a Hortobágy Angus Kft. egyik alapítója és ügyvezetője teljes mértékig egy véleményen van tenyésztéssel foglalkozó kaposvári kollégájával. Olyannyira, hogy az angus marha tekintetében már hozzá is láttak egy védjegyrendszer kidolgozásának, amely lehetővé teszi, hogy a fajtán belül is lehessen őrködni az egyenletesen magas minőség felett. Úgy vélik, ehhez nagyon kemény mutatószámokat szükséges hozni: sok egyéb mellett elő kell írni, hogy az állatok vérvonala 75 százalékig tiszta legyen, teljes mértékig elutasítják a hormonkezelést, a hízóknak nem adnak erjesztett takarmányt, ezenkívül GMOmentességet, stresszmentes tartást köve-

telnek meg. „Nekünk 300 tehenünk és 12 bikánk van. Az állatokat minimum 22 hónapos, maximum 30 hónapos korig tartjuk, hogy a legjobb húsminőséget produkáljuk. Határozott célunk, hogy a magyar piacon erőteljesen jelen legyünk, ne csak tartóként, hanem a nagy hozzáadott értéket s ezzel a nagyobb profitot realizáló vágást, feldolgozást is cégen belül akarjuk tartani. Ezért pár éve megvásároltuk a nagyrábéi vágó- és feldolgozóüzemet, ahol jelenleg heti öt-hat állatot vágunk, az érlelés pedig folyamatos” – részletezték.

Az üzem egyébként már tavaly március elején ugrásra készen várta az indulást, ám a Covid miatt a startgomb megnyomása egy kis késedelmet szenvedett. Azért csak kicsit, mert Kun Péter Kircsi Zoltán tulajdonostársával nagyon gyorsan arra a döntésre jutott, hogy át kell dolgozniuk a stratégiát, webshopot szükséges létrehozni, amellyel az éttermek és szállodák helyett közvetlenül a fogyasztókat célozzák. „Az ötlet bevált, szinte egyik napról a másikra megtaláltak bennünket, s az indulás után egy évvel már több mint ezer vevőt tudhatunk a magunkénak” – mondták.

BIZNISZ

Kun Péter a Hortobágy egyik leginnovatívabb, legrugalmasabb gazdája, aki doktorátust szerzett turkológus létére pszichológus feleségével együtt már húsz éve a pusztán igyekszik megtalálni a tájjal harmonizáló, ugyanakkor profitábilis gazdálkodás lehetőségét. Először birkákkal, lovakkal foglalkozott, majd kipróbálta a szürke marhát és a charolais-t is. A szürkét nem kis szomorúsággal ezért adta fel, mert az ősi magyar fajta húskihozatala meg sem közelíti a Franciaországban és az angolszász országokban kitenyésztett fajtákéit. „2009 óta tartottam charolais-t és angust párhuzamosan. A 2010-es évek közepe felé azonban az utóbbi mellett határoztam, s az egész állományt erre a fajtára cseréltem. Döntésemben nagy szerepe volt annak, hogy jelenleg ez a leggyakoribb fajta a világon, s amikor az ember elkötelezi magát mellette, rengeteg tapasztalatra, tudásra támaszkodhat a saját tartási stratégiája kialakításakor. Elsősorban az USA-ból jutok hozzá nagyon sok hasznos információhoz. Ez persze nem véletlen, hiszen bár Skóciában, háromszáz év alatt tenyésztették ki az angust, igazi karriert az Egyesült Államokban sikerült befutnia, ahol is az állomány 70 százalékát már ez a fajta teszi ki. Mindez talán kevés lett volna ahhoz, hogy e fajta mellett verjem le a karót. Mellette szólt viszont márványozott húsa is, a gasztronómia igazi nagy kedvence. Emiatt lehet arra számítani, hogy a költséges bevezetési szakasz után hosszú távon jó áron értékesíthető áru lesz belőle a magyar piacon is.

Mint azt Kun Péter elmondta, a pusztába illő, nyugodt, borját nagy gondoskodással nevelő fajta szeretete s a várható haszon nyilvánvaló motiválóereje mellett még egy dolog van, amely arra sarkallja, hogy saját közvetlen érdekein túlmenően is tegyen erőfeszítéseket azért, hogy a minőségi húsmarha végre itthon is megtalálja a helyét. Ez a szempont pedig nem más, mint a fenntartható gazdaság melletti elkötelezettség. „Ha az ember belegondol, a képlet nagyon egyszerű. Ahhoz, hogy Ausztráliában vagy Dél-Amerikában marhákat tartsanak, mélyen bele kell nyúlni a természetbe, esőerdőket kell kiirtani, miközben itt, a mi füves pusztáinkon készen kínálkozik mindaz, ami ezeknek az állatoknak kell, vagyis könnyedén lehet követni a régi bölcs mondást, miszerint tartsd a jószágot természete szerint. A másik, hasonlóképpen globális szempontból is észszerű megközelítés, hogy a marhatartás ökológiai lábnyomát lehet és kell is a szállítási utak hosszának a minimalizálásával csökkenteni.

KUN PÉTER A HORTOBÁGYON. KOMOLY SIKEREK ELŐTT A HAZAI PRÉMIUM-SZARVASMARHÁK