MARAKODÁS Enyém a Dunaferr

MARAKODÁS | Sok

mindenről szólnak a Dunaferr Zrt. kapcsán megszaporodott hírek, csak éppen a társaság megzuhant acélgyártásáról nem.

ENYÉM A DUNAFERR,

TIÉD A LEKVÁR

Bő fél éve marakodik az ISD Dunaferr Zrt. irányításáért két érdekcsoport. Az egyik a cégvezetőként lejárt megbízatású, de általános vezérigazgató-helyettesként joggal a székében ülő Jevgenyij Tanhiljevics körül verbuválódott. Róla az a fő tudnivaló, hogy a társaság közvetett többségi tulajdonosaként számontartott oroszországi Vnyese ko nom bank (VEB) delegálta. A másik csoportnak az ukrajnai kisebbségi tulajdonosok tűnnek, bár a nevükben fellépők állítják: a vasmű közvetlen birtokosa, a ciprusi Steelhold Ltd. egészét képviselik.

A nagypolitikaival párhuzamosan folyó, már a feljelentéseknél és nyomozásnál tartó hazai orosz–ukrán hadakozás érdekessége, hogy bár közvetlenül 4500 munkavállalót érint, az ügyben hivatalosan sem az orosz, sem az ukrán, sem a magyar kormány nem foglalt állást.

A vezetés jogszerű megszerzéséért küzdő felek érvek sorát hozzák fel amellett, hogy miért lesz az övék hamarosan a Dunaferr irányítása, és miért nem a másik „csapaté”. Most ugyanis patthelyzet van, mert nemcsak a cégvezető megbízatása járt le tavaly ősszel, hanem az ötfős igazgatóság három, az orosz tulajdonoshoz

köthető igazgatósági tagjáé is. Ráadásul se felügyelőbizottsága, se könyvvizsgálója, se 2019-es beszámolója nincs a társaságnak, amely ellen már három végrehajtás is zajlik, és elrendelték a felszámolását is, bár nem jogerősen.

KÖZGYŰLÉSEK

A Tanhiljevics menedzsmentje érdekében eljáró Nagy Péter – a Dunaferr ügyvédje – mégis teljesnek mondja a vasmű igazgatóságát. Mint állítja, a három kérdéses tag megbízatásának lejárta, illetve ezen okból történő lemondásuk ugyanis nem érvényes a koronavírus-járvány kapcsán született kormányrendeletek halasztó hatálya miatt. E logika mellett az ügyvéd annak ellenére is kiáll, hogy az érintett lemondásokra már a kérdéses kormányrendeletek megszületése előtt sor került. Sőt annak ellenére, hogy mielőtt kapóra jött volna az említett „vírusrendelet”, maga a Dunaferr is tényként kezelte, hogy csak két igazgatósági tagja van, ezért közvetlen tulajdonosa, a ciprusi Steelhold Ltd. közgyűlést hívott össze. Az esemény azonban szavazatképtelen maradt, mert – Nagy Péter tájékoztatása szerint – a tulajdonos nem képviseltette magát.

A múlt hónapban a Steelhold meghatalmazását felmutató személyek újabb közgyűlést kezdeményeztek a vasmű székhelyén, de oda be sem tehették a lábukat, mert e dokumentumokat a dunaújvárosi társaság illetékesei hamisnak nyilvánították. A Dunaferr ugyanezen okból jogszerűtlennek minősítette a ciprusi cég által néhány nappal később – a járványhelyzet okán cégbírósági meghatalmazással –, online tartott közgyűlést is. Ezután kissé eldurvult a helyzet: szintén a Steelhold megbízására hivatkozva március 16-án többen megpróbáltak belépni a vállalat területére. A kísérletet a rendőrség akadályozta meg, bár jelezte, hogy jogsértés nem történt. A pohár ezzel mégis betelt a Dunaferrnél, amelynek a megbízásából három napra rá Nagy Péter sajtótájékoztatón mutatta meg az újságíróknak, milyen egy igazi, a Steelholdtól származó meghatalmazás, és milyet – az előbbi követelményeinek nem megfelelőt – mutattak fel a tulajdonos nevében eljárni akarók. Azt is állította: a Dunaferrnek azért keletkezett mintegy hatmilliárd forint kára, mert a vele kapcsolatban megjelent negatív sajtóhírek miatt megrendült a szállítók bizalma. A társaság már alig tud fizetni – hiába pezseg termékeinek a piaca, csak a kapacitásai harmadán képes termelni.

MŰKÖDÉSI GONDOK

Ám a cég fizetési problémáiról már régebb óta lehet hallani, az említett bizalomvesztés okát pedig abban látja a Steelhold megbízottjaként fellépő Mikó István, hogy a vállalat cégvezető és igazgatóság nélkül, lényegében jogszerűtlenül működik. (Nagy Péter és a Dunaferr vezetése azon túlmenően, hogy nem ismeri el sem őt, sem másokat a Steelhold megbízottjának, azt is állítja, hogy Mikóék csak a ciprusi társaság mögötti két ukrán kisebbségi tulajdonos érdekeit képviselik.)

Mikó István szerint többek között azért nincs pénze a Dunaferrnek, mert a bevételei az arra feljogosított ausztriai Safin GmbH-hoz folynak be, amely a vasmű fő alapanyag-ellátója. Mikó attól tart, hogy a Safin és a Dunaferr együttműködése révén az előbbi végül megszerzi a vasmű eszközeit és piacát, azaz a helyére áll. Ugyanez a várható változás Nagy Péter tálalásában úgy szól, hogy amíg nem rendeződnek a Dunaferr körüli ügyek, a Safin a dunaújvárosi társaság stratégiai partnere, utána viszont a befektetője is lehet a mögötte álló, nemzetközi acél- és nyersanyagpiaci hálózattal rendelkező kazah csoporttal a háttérben. Éppen e célból jött volna létre a Safin Dunaferr Zrt., amelyet – több hiba korrigálásaként – még az április 21-i bejegyzése előtt átneveztek Safin Donau Zrt.-re. Az ukrán tulajdonosok nevében fellépők mögött viszont – állítja Nagy Péter – nem áll senki.

EGYÉNI KÜZDELMEK

„A Steelhold nem kívánja eladni a Dunaferrt, tovább akarja működtetni, a felszámolását pedig le kívánja állítani” – jelentette ki a Figyelőnek Mikó István. Hangsúlyozta: a tulajdonosok sem Tanhiljevicset, sem a meghatalmazásával eljáró Sevcsik Mónikát nem akarják a társaság környezetében látni. Az egyik ukrán birtokos egyébként (25 százalék mínusz egy szavazattal) Szerhij Taruta, aki eredetileg a Dunaferr egészét ellenőrzött ukrajnai ISD (Donbasz Ipari Szövetség) vezérigazgatója és társalapítója volt. Ugyanekkora hányada van az ISD-ben szintén tulajdonos Oleh Mkrtcsiannak, aki egyike a Dunaferr még pozícióban lévő két igazgatósági tagjának. Bár éppen egy oroszországi börtönben ül, ettől még szavazhatna az igazgatóságban. Ez azért fontos, mert a járványhelyzetben hozott jogszabályok szerint ha le is járt három igazgatósági tag megbízatása, a maradék kettő együtt is dönthet. Nagy Péter szerint azonban Mkrtcsian nem kapott lehetőséget a szavazásra, mert az ötödik tag, Tetjana Taruta egymaga próbált meg fellépni az igazgatóság nevében, jogszerűtlenül.

Kérdés, mi lett volna a folytatás, ha kerítésen belülre kerülnek azok, akik március 16-án megpróbáltak bejutni a Dunaferr területére. Nagy Péter szerint veszélybe került volna a társaság több milliárd forintot érő vagyona. Mikó István szerint épp fordítva: megakadályozták volna e vagyon további dézsmálását, az iratmegsemmisítések folytatását.

Május 6-án lenne a Dunaferr „mindent eldöntő” közgyűlése. Bár ezt is a Steelhold meghatalmazottjai kezdeményezték, akiknek az erre vonatkozó jogosultságát a cég vezetése nem ismeri el, a közgyűlést öszszehívta a Székesfehérvári Törvényszék.

B. HORVÁTH LILLA