STRATÉGIÁK A válságkezelés

STRATÉGIÁK | Miközben a pénzromlás üteme gyorsul, a vállalatok döntéshozóinak el kell gondolkodniuk azon, hogy középtávon miként védik majd meg a céges vagyont a negatív infl ációs hatásoktól.

A VÁLSÁGKEZELÉS MELLÉKHATÁSA

Kettős hatás okoz fejfájást a vállalati szektornak, ugyanis egyszerre jelentkezik az alapanyagok árának a növekedése, inflációt generálva, valamint az egyes gazdaságok nyitás utáni termékdömpingje, amely viszont árversennyel vagy árleszorítással jár. A szolgáltatóknak és a gyártóknak meg kell találniuk az arany középutat, amelyen haladva túlélhetik a válság utáni folyamatokat.

ÚTKERESÉS

A kihívás abban rejlik, hogy a bér-, az alapanyag- és más költségek egyre ütemesebben nőnek, s ezt nem vagy a korábbiaknál jóval nehezebben lehet áthárítani a fogyasztókra. Különösen akkor, ha nem létfontosságú dolgokról van szó, és/vagy helyettesítő termékek-szolgáltatások is elérhetők akár az üzleti, akár a lakossági felhasználók számára. Bő egy év alatt a teljes digitalizációba csúszott világban pedig nem nehéz ilyeneket vagy kedvezőbb árat találni szinte bárkinek, vagyis most sokkal jobban érvényesül a mindig van olcsóbb szemlélet.

Ennek kiaknázására – vagy éppen kikerülésére – a cégvezetőknek, üzleti döntéshozóknak most olyan stratégiákra van szükségük, amelyek középtávon, a pandémia elmúltával az emlegetett inflációs, bérinflációs kihívásokra is választ adnak. A gazdasági helyzet miatt eközben a piac- és ügyfélszerzés tovább nehezül; s bár sok újraindítási intézkedés még csak most érkezik, általános, széles körű adókönnyítések idehaza sem tűnnek valószínűnek. De hogyan is lehet védekezni a felpörgő infláció ellen?

DILEMMA

Az első, leginkább nyilvánvaló védekezési forma a hatékonyság fenntartása mindenáron, hiszen a cég értékét, stabilitását az évről évre megtermelt profit adja. Csakhogy éppen a nyereségesség rovására megy a produktivitást megőrző, jellemzően nem olcsó fejlesztés. A teljesítő-

képesség növelését természetesen azok a cégek képesek végrehajtani, amelyek vagy megtartották a hitelképességüket, vagy a konjunkturális időszakban tőketartalékot képeztek, pont ilyen időkre. Azonban a hazai vállalati szektor jellemzően gyengébb, így marad számukra a költségelemek, a költségstruktúra alapos átvizsgálása, minden szükségtelennek, időlegesen nélkülözhetőnek ítélt kiadás levágása – pont mint a 2008-as válság után. Csakhogy ezek általában éppen a jövőt építő ráfordítások, így a hosszabb távon gondolkodóknak közel sem mindegy, hol vágnak és milyen mértékben. Céges beszámolók szerint sok leépített szolgáltatást (költséget) idővel csak dupla vagy tripla áron tudtak ismét beszerezni, ami egy közép- vagy hosszú távú időintervallumban összességében többletkiadást jelent. Tehát a költségszerkezet faragását is úgy érdemes végrehajtani, hogy figyelembe szükséges venni a vállalati ív következő három-öt évét. Praktikusan nem feltétlenül azokat a munkavállalókat kell leépíteni, akik a legtöbbet keresik, vagy nem azt a kommunikációs költséget kell lefaragni, amelyre per pillanat nincs szükség. Inkább azt kell mérlegelni, hogy a fellendülés utáni többletmunkát ki vagy mi lesz képes elvégezni.

JOBB HELYZETBEN

Természetesen a nagyobb, mobilizálható értékekkel, hasznosítható ingatlan vagyonnal rendelkező vállalkozásoknak megint csak más inflációellenes stratégiákban kell gondolkodniuk. A pénzromlásnak feltehetően ellenállóbb eszközökbe szükséges „menekíteni” a mozgósítható céges vagyonelemeket. Azaz a készpénz vagy akár a nagynak tűnő hozamú állampapírok sem feltétlenül állnak ellen maximálisan egy ütemes inflációnak. A tőketartalékot vagy nagy készpénzvagyont felhalmozó társaságoknak ebben a helyzetben kell megvalósítaniuk a reálgazdasági fejlesztéseket (gyártócsarnok-építés, gépbeszerzés, járműparkjavítás, -modernizálás). Ezek persze mind nagy élőmunka-intenzitású beszerzések, amelyek újabb kérdéseket vetnek fel.

Sok esetben megmaradt vagy újra felmerül a munkaerőhiány – a szolgáltató szektorban például borítékolhatóan lesz –, amely összességében gyorsuló bérkiáramlást okoz, vagyis növeli az inflációt. Ebből is jól érzékelhető, hogy a vállalati szektor kissé kettészakadt, és sok esetben nem működnek a kis-, közepes és nagyvállalatok közt 14-15 hónapja még fennállt munkakapcsolatok, kohéziók, s nemcsak azért, mert a pandémia miatt a gazdaság egy része leállt, hanem a már említett „mindenből van olcsóbb” szemlélet okán. A járványidőszakot a cégek vezetői arra is felhasználták, hogy elmélyítsék a piaci ismereteiket, amelyekből meríthetnek a következő időszak építkezéséhez. A jelenlegi gazdasági környezet tehát nem csak és kizárólag a kisebb, gyengébb társaságoknak kedvezőtlen, hiszen szinte mindent újra kell értelmezni egy felemás helyzetben.

ALAPVETÉSEK

A hatékonyságról már esett szó. Az elemzők szerint ezt két módon lehet a legjobban javítani. Az egyik út a kevésbé látványos, de annál drágább digitális fejlesztés, a másik pedig a jó szakemberek megtartása. Ezekkel már biztosítani lehet egy cég versenyképességét, pláne a jelenlegi helyzetben. Jó szakemberből kevés van, digitális fejlesztést pedig szinte mindenki végrehajtott – kérdés persze, milyen szinten.

HG

LEHETSÉGES CÉGES STRATÉGIÁK A VÁRHATÓAN ERŐSÖDŐ INFLÁCIÓS HATÁSOK ENYHÍTÉSÉRE

A nyereségesség fenntartása mindenáron, akár a költségek (észszerű) csökkentésével. A munkaerő hatékonyságának érzékelhető növelése (például a digitalizáció, a szervezettség, a munkakultúra javításával). A jó munkaerő elszívása az egyelőre álló vagy csak részlegesen működő ágazatokból, illetve a jól bevált kulcsemberek megtartása. Erős export- vagy importkitettség esetén a megfelelő devizafedezeti „fékek-ellensúlyok” beépítése a nagyobb árfolyamkilengések mérséklésére. Beruházás még támogatások esetén is akkor javallott, ha jól látszik annak pénzügyi hozadéka. A vállalati hitelek optimalizálása, a kamatemelési hullámot megelőzőfi xálása, a hitelkitettség csökkentése. A beszállítói és egyéb árak „bebetonozása” hosszabb távú szerződésekkel. A likvid céges vagyonelemek (például készpénz, állampapírok) részbeni átmozgatása infl ációtűrő eszközökbe, fi gyelemmel egy esetleges tőkepiaci negatív korrekcióra. A munka- és alapanyag-igényes beruházások előrébb hozása, ha az így kialakuló kapacitásokat bizonyosan igényli, felszívja a piac. A digitalizáció, az online jelenlét megerősítése, a vállalati döntéstámogató rendszerek (pl. ERPszoftver) fejlesztése, bevezetése a nagyobb cégeknél. Pénzügyi tanácsadó(k) igénybevétele, az esetlegesen várható turbulens időkre valamilyen koherens, megelőző stratégia kialakítása.