SZABÓ SZONJA

Hiába szerzett közgázvégzettséget, a szíve mégis a művészetek felé húzta. Immáron főállásban dizájnfalfestő, az Art by Heart alapítója, tulajdonosa, egyben édesanya, így egyszerre zsonglőrködik az elemekkel.

Régóta erre a pályára készült. Mindig is dizájnfalfestő szeretett volna lenni? – Nem. Biztos, hogy elvéreztem volna egy művészeti suliban, mivel annyira nem tartom magam művészléleknek, hogy éveket ebben húzzak le. Sima gimnáziumba jártam, általános iskolában rajzszakkörös voltam, de nem tudom, ez mennyire számít. A rajzolás és a festés csupán gyermekkori hobbi volt, amely egyetemistaként került újra az életembe. Marketing mesterszakos hallgatóként az egyik albérlet falára készítettem egy képet, amely felkerült a Facebookra, a visszajelzések alapján pedig kicsit belelkesedtem. Ismerősöknek, a nagyszülőknek készítettem egy-egy falat a nyaralóban. Akkoriban viszont még az egyetem mellett irodában dolgoztam, nem akartam feladni az állásomat. Az IBM-nél voltam két hónapot, amikor rájöttem, hogy a kötött munkakör hosszú távon nem nekem való. Ezt követően hazai és külföldi kisvállalkozásoknál helyezkedtem el. Érdekes, hogy mind építőipari cég volt, bár én ennek akkor nem tulajdonítottam nagy jelentőséget. Annak ellenére sem, hogy a családban sokan az építőiparban mozogtunk. – Mikor jött el az áttörés? – Az egyik irodában, ahol dolgoztam, egy ismerős ismerősén keresztül megbízást kaptam egy airbnb-s lakáshoz. Bevallom, úgy vállaltam el, hogy nagyon lelkes voltam, ám fogalmam sem volt, miként csináljam meg a kért falat – de „majd valami lesz”. Azt sem tudtam, kifizetnek-e, ám végül minden jól sült el. A megrendelő elégedett volt, és a pénzt is megkaptam. Ez újabb lökést adott ebbe az irányba. Még fél évig hezitáltam, festegettem, egyetemre jártam és dolgoztam. A festést jobbára ingyen csináltam, hogy legyen referenciaanyagom. Idővel kicsit sok lett mindez, felmondtam és saját vállalkozásba kezdtem mint falfestő. Volt pár nullás hónap, ami nem volt túl motiváló, de összességében hamar beindult az üzlet. Az első munkám 2016 nyarán készült. 2017 januárjában indítottam a Facebook-oldalt, és azóta ebből élek. Az elején nyilván kisebb összegekből kellett kihozni a hónapot, de folyamatosan felfelé ível a történet. – Továbbra is egyedül dolgozik, vagy immáron csapatban? – Egyelőre egymagam. Egyrészt rossz vagyok a delegálásban, erre a szintre még nem jutottam el. Azt érzem, hogy mindegyik munkafolyamathoz kötődöm annyira, hogy ne akarjam kiadni a kezemből. Valamelyest az arcommal fut a brand, így nem tudom elképzelni, hogy az én nevemben válaszoljon valaki a közösségi médián keresztül. Plusz a vevőt is elsősorban a kommunikációval szerzem meg. Azt adjam ki? Küldjek el valakit magam helyett festeni? Voltak olyan idő-

szakok, amikor szükségem lett volna segítségre, de ez lelkileg még nem megy. – Mint említette, nem tanult dizájnfalfestést. De részt vett valamilyen képzésen? – Autodidakta vonalon igen. Amikor jön egy-egy új technika, kimegyek a gyártó telephelyére, ahol megmutatják, miként kell csinálni, én pedig itthon, a kanapé mögött próbálkozom. Viszonylag gyorsan kirajzolódik bennem, hogy tetszik-e az adott irányvonal, érdemes-e mélyebben foglalkozni vele vagy sem. Tehát a képzés, az új módszerek elsajátítása folyamatos, de nem a megszokott módon. S mivel már több száz referenciaanyagom van, könnyebben szavaznak nekem bizalmat az ügyfelek. – Mit szól ehhez a konkurencia? – Az évek múlásával azt látom: fokozódik a verseny. Jó kérdés, hogy miért. Talán egyre többen tapasztalják, hogy meg lehet élni ebből a szakmából, ezért mind többen vagyunk. De az is lehet, hogy nagyobb keletje van a minimálházaknak, amelyekhez passzol a faldekor. Vagy egyre több dekorfestékgyártó cég épít reklámkampányt egyedi falak megjelenítésével. Persze nem akkora a versengés, mint mondjuk az édességpiacon, de most már jobban meg kell küzdeni a munkákért, mint pár esztendővel korábban. És ez csak az egyedi falfestés; az öszszes tapéta és falmatrica is a konkurenciához sorolható. Ezekkel a termékekkel meg aztán pláne Dunát lehetne rekeszteni. – Mindenesetre a növekvő kereslet, gondolom, a bevételben is megmutatkozik. Tényleg meg lehet élni ebből a szakmából? – Bőven. A féléves kislányom mellett limitáltabbak a lehetőségeim, de pont a terhességem ideje alatt rengeteg megbízást kaptam. Az én megrendelői köröm inkább a felső középosztály, amelynek a tagjait ugyan javarészt nem érintette gazdaságilag a vírushelyzet, de az első Covid-hullám csúcsán beszorultak az otthonaikba. Ezáltal arra is jobban ráláttak, milyen változtatásokra van szükség a lakásokban. Amióta van a CSOK, s mindenki építkezik, felújít, pláne rengeteg a munka.

NÉVJEGY

Székesfehérváron született, 1992-ben. Nemzetközi tanulmányok szakon szerzett alapvégzettséget, majd marketing szakon mesterdiplomát. Szakmai pályafutása legkiemelkedőbb pontjainak leginkább a megrendelői visszajelzéseket tartja. A példaképekről alkotott elképzelése az elmúlt fél évben megváltozott: minden „elég jó” anyuka az, aki csinálja a saját vállalkozását, és otthon is helytáll.

KEDVENCEK

Film » Szerelmünk lapjai, Büszkeség és balítélet, A boldogság nyomában, A szív bajnokai, Zöld könyv, Életrevalók, Mielőtt megismertelek Könyv » 1984, Elrabolt életek, Jane Austen-regények, a nagy klasszikusok és bármi, ami pszichológia Zene » a rapen kívül minden Hobbi » természet, túrázás, séta, sport, bármi, ami víz, valamint jó beszélgetések, jó könyvek

– Árfekvésben mire kell gondolni egy falmatricához képest? Nem lenne kézenfekvőbb azzal díszíteni a lakást? – Egy babaszobadekor például 80 és 150 ezer forint között mozog, de persze minden projektalapon működik, a helyiség méretétől, a munka részletességétől függ. Értelemszerűen a falfestés abban is más, hogy menet közben is lehet módosítani a dekoron. Például kettő helyett három kismadár lesz a falon. Bagatellnek tűnik, de ezektől az apróságoktól lesz valami egyedi, másrészt egy otthon kialakítása nagyon személyes dolog, ami ezekben mutatkozik meg. Ezért is fontos a jó kommunikációs kapcsolat a megrendelőkkel. Máskülönben szerintem nagyon jó matricákat lehet venni, és albérletben biztos nem festetnék falat. – Mennyi idő alatt készül el egy munka? – Az átlag olyan másfél nap. Van, ami egy, van, ami két nap alatt készül el, de ritkán hosszabb ideig is eltart a munka. – Mi volt eddig a legnagyobb kihívás? – Azt gondolom, minden új munka egy kihívás. Valószínűleg ezért is szeretem, mert nem tűröm jól a monotonitást. Amikor először kellett nagyon nagy falat festeni, akkor az volt megmérettetés, később pedig hétméteres magasságban, rozoga állványon alkotni. Valamint az elején még nem tudtam, mi az, amit el lehet kérni a munkámért, de ugye minél több tapasztalata van az embernek, annál jártasabbá válik az árazásban is. Az első fél év áraihoz képest nagyjából két-két és félszeres szorzóval dolgozom mostanra. Jelenleg a legnagyobb kihívást az anyasággal való összeegyeztetés jelenti. A konkurencia éjszaka is folyamatosan fest, amivel én most nem tudok versenyezni, nekik viszont gyűlik a referencia, amely meghatározó ezen a területen. – Ezt figyelembe véve hogyan tovább a baba mellett? – Szerencsére van két szuper nagymama, akik lelkesen segítenek, így most is vállalok munkákat. Persze nem annyit, mint korábban, csak havi pár napot. Viszont rengeteg tervem van, a felnőtteknek szóló vászonkifestők értékesítésétől a workshopok rendezéséig. Le is egyeztettünk már minden részletet, csak a vírushelyzet végét várjuk. Egy másik vonalon szeretnék kicsit jobban ráfeküdni az irodákra, a szolgáltatási egységekre, ezt lehetne csapatban is csinálni. Hiszen a növekedés miatt mindenképp el kell majd gondolkodnom a delegálás témakörén. Csakhogy azt tapasztalom: akinek a vállalkozás a sajátja, annak természetes, hogy hat-nyolc órán keresztül nem eszik, mert annyira belelkesül, de ezt nem várhatom el mástól. Végezetül pedig gyerekeknek szeretnék alkotótábort szervezni, pszichológusokkal és pedagógusokkal együttműködve. Hogy miért? Mert szerintem nagy kincs, ha valaki ki tudja kapcsolni az agyát, amit érdemes már gyerekkorban megtanulni. Sokan ötvenévesen állnak neki jógázni, meditálni, ami a rájuk rakódott szokásokkal rendkívül nehéz. Gyermekkorban azonban a lazítás képessége szintén elsajátítható.

BÍRÓ BRIGITTA