Müpa Műsorfüzet - Fassang László és a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara (2025. május 25.)
25 May 2025
Béla Bartók National Concert Hall
LÁSZLÓ FASSANG AND THE BUDAPEST
PHILHARMONIC
Enchanted by Szathmáry
Featuring:
László Fassang – organ
Budapest Philharmonic Orchestra
Conductor: Péter Dobszay
Mussorgsky–Zsigmond Szathmáry: Night on Bald Mountain
Zsigmond Szathmáry: Rubik’s Cube
László Fassang: Hommage à Zsiga – improvisation
Dvořák–Zsigmond Szathmáry: Symphony No. 9 in E minor (‘From the New World’), Op. 95 – fourth movement (Finale: Allegro con fuoco)
Zsigmond Szathmáry: Organ Concerto
Franck–Zsigmond Szathmáry: Grand pièce symphonique – for organ and orchestra
The English summary is on page 12.
2025. május 25.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
FASSANG LÁSZLÓ ÉS A BUDAPESTI FILHARMÓNIAI
TÁRSASÁG ZENEKARA
Szathmáry bűvöletében
Közreműködik:
Fassang László – orgona a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara
Vezényel: Dobszay Péter
Muszorgszkij–Szathmáry Zsigmond: Éj a kopár hegyen
Szathmáry Zsigmond: Rubik-kocka
Fassang László: Hommage à Zsiga – improvizáció
Dvořák–Szathmáry Zsigmond: IX. (e-moll) szimfónia („Az Újvilágból”), op. 95 – IV. Finale: Allegro con fuoco
Szathmáry Zsigmond: Orgonaverseny
Franck–Szathmáry Zsigmond: Grand pièce symphonique – orgonára és zenekarra
„Hivatalos keretek között nem voltam Szathmáry Zsigmond növendéke, mégis nagyon sokat tanultam tőle. Alkalmam volt néhány darabját is játszani, s olyankor tanácsokkal látott el. Lenyűgözött az a szeretet és elköteleződés, amely e tanácsokban megnyilvánult, és az is, hogy úgy viszonyul a kompozícióihoz, mintha a gyermekei volnának. Igen fontosak számára a megszólaló hangok, s nem csupán a kottába lejegyzettek, hanem mindaz, amire gondolt. Ajándéknak érzem, hogy élő zeneszerző művét játszhatom, mindent megkérdezhetek, bármit megvitathatok vele, s leszűrhetem belőle, hogy mi a legfontosabb, amit a kottából elő kell hívnom. Amikor instruál, hatalmas előny, hogy mélyen ismeri a hangszert, tudja, hogy a megszólaltatásnak milyen lehetőségei vannak, így rögtön a lényegről beszélhetünk. Nem ragaszkodik szigorúan regisztrációkhoz, technikai részletekhez, inkább azok a gesztusok, kifejezésmódok meghatározók számára, amelyek zenei világában is alapvetőek.
Örök fiatalság jellemzi. Fizikailag is remek kondícióban van, szelleme pedig briliánsan friss és nyitott, s ez a fiatal nemzedékeknek is feladja a leckét. Számomra mindezért is abszolút példakép.”
Fassang László, a Müpa rezidens orgonistája, az est szólistája
A PÁLYAKEZDÉS ÉVEI
Szathmáry Zsigmond 1964-ben, a budapesti Zeneakadémián Gergely Ferencnél folytatott tanulmányait követően távozott külföldre.
– Rögtön Németországba mentél?
– Először Bécsben tanultam, majd Frankfurtban a vak Helmut Walchánál, kora egyik legjobb Bach-játékosánál. Letettem egy egyházzenei vizsgát is, hiszen anélkül nem válhat valaki templomi orgonistává. 1970-ben Hamburgban kaptam állást a távozó Gerd Zacher utódjaként, aki az új zene specialistája volt az orgonisták között. 1978-ban a brémai dómba kerültem, ahol két évet töltöttem, majd eljutottam fő posztomra, a freiburgi főiskolára, ahol 2005-ös nyugdíjba vonulásomig tanítottam.
– Zeneszerzést is tanultál hivatalos keretek között?
– A Zeneakadémián Szabó Ferenc volt a mesterem. Egy ideig Eötvös Péter is a növendéke volt. Németországban kurzusokat látogattam, Ligetié, Stockhausené mély benyomást tett rám Kölnben, illetve Darmstadtban, ahol kezdetben tanuló, később már docens voltam.
– A németországi zenei színtér nagyon különbözhetett az itthonitól. – Valóban. Közvetlenül a kijövetelem után csöppentem Darmstadtba. Annyira megdöbbentő volt számomra, amit ott hallottam, hogy két-három évig semmit sem tudtam írni. Meg kellett szoknom azt a zenei környezetet és szemléletet, s előbb-utóbb sikerült megszeretnem is.
– Pálya- és nemzedéktársaiddal, például Láng Istvánnal, Sári Józseffel, Durkó Zsolttal – akiket barátaidként tarthattunk-tarthatunk számon – még Magyarországon kerültél szoros kapcsolatba?
– Ismertem őket már itthon is, de műveiket kint kezdtem játszani. Az említetteken kívül Soproni József, Maros Miklós, Dubrovay László, Jeney Zoltán, Tihanyi László és természetesen Kurtág György is feltétlenül ide tartozik. Tőled is játszottam bemutatót…
– Nagy szerencsémnek tartom, és utólag is köszönöm neked, hogy hívásodra bekerülhettem azon zeneszerzők körébe, akiknek a műveit előadtad. Az évtizedek során hogyan alakult kapcsolatod a magyar zeneszerzőkkel és orgonaművész kollégákkal? – Írtatok nekem darabokat, egyesek többet is. Ezért kaptam meg az Artisjus díját.
ÜNNEP A BARTÓK
BÉLA NEMZETI HANG-
VERSENYTEREMBEN
– Az ünnepi hangverseny programját magad válogattad-e össze, s ha igen, miért épp ezekből a művekből?
– Az est orgonistája Fassang László. Már korábban is játszotta az Orgonaversenyt, amelyet a Zeneakadémia új orgonájának avatására írtam 2017-ben. Akkor volt egy éve, hogy szeretett feleségem meghalt. [Ai Mizuta, az emlékeimben rendkívüli személyiségként élő japán gyógyszerész zenetudományt is tanult, Szathmáry Zsigmond
első számú kritikusa és segítője volt. – H. M.] A húszperces kompozíció voltaképp szimfonikus költemény a szenvedésről és a halál megtapasztalásáról. Három orgonaátiratom is megszólal ezen az estén: az egyik Muszorgszkij Éj a kopár hegyen című szimfonikus művéből, a másik Dvořák IX. szimfóniájának zárótételéből készült, a harmadik pedig César Franck hatalmas orgonaműve, a Grande pièce symphonique, melyet zenekarra és szólóorgonára dolgoztam át. Elhangzik még egy új – magyar vonatkozású – darabom is, amelyet a két évvel ezelőtti berlini Mendelssohn-orgonaversenyre írtam, a címe Rubik-kocka.
– Hogyan jeleníted meg a zenében a Rubik-kockát? A szerkesztési elvet rokonítod vele?
– A motívumokat forgatom a kockához hasonlóan. De a kocka komplikáltabb dolog…
ÁTIRATOK
– Az első két átirat a megszokott modellt képviseli: az előadó a maga hangszerére ültet át egy nagyobb apparátusra írt kompozíciót, Francknál azonban a szólóművet dúsítod fel, zenekart társítva hozzá. – Franck szólódarabja a zenekar által grandiózusabb lett. Néhány dolgot beleírtam, de hárfát például nem tettem bele, hogy ha templomban játsszák, ne okozzon gondot a hangszer feljuttatása a karzatra.
– Azt gondolhatnánk, az orgona mindent tud, amit egy zenekar… – Ez nem így van! A zenekar sokkal többre képes. A játéka árnyaltabb, hangerőváltásokban és színekben is gazdagabb. Halkításokat, hangosításokat, szép melódiaképzést a zenekartól várhatunk. Az eredeti mű ritmikáját belső mozgásokkal tudom gazdagítani, bele tudok látni – hallani – olyasmiket, amik nincsenek az orgonakottában, de nem az ellen dolgoznak.
– A Franck-művet magadnak írtad át? Te mutattad be? – Nem, megrendelést kaptam rá. Christian Schmidt német orgonaművész játszotta először, és hanglemezfelvételt készített a Bambergi Szimfonikusokkal. Most Fassang László fogja előadni.
AZ ORGONAMŰVÉSZ ÉS A
KOMPONISTA MA
Szathmáry Zsigmond
– Napjainkban is hangversenyezel?
– Igen. Az utóbbi tíz évben kevesebbet, mint régebben, viszont többet komponálok.
– Halljuk néha darabjaidat a Bartók rádió Ars nova című műsorában. A zeneszerzésben manapság mi foglalkoztat leginkább?
– Egy olyan stílus, amely nem a mai fősodorba tartozik. Mindig meg akartam tartani a hangomat – ettől nem vagyok képes, de nem is szeretnék szabadulni. Néha hallok egy-egy új művet, amely megragad, és késztetést érzek arra, hogy magam is olyat írjak, de nem tudok. Bár érnek hatások, a saját utamról nem térek le.
– Az évtizedek során változott a zeneszerzői stílusod? Voltak korszakaid?
– A 70-es években grafikus lejegyzést is alkalmaztam, ma már minden hangot gondosan kidolgozva leírok. Nagyon sok úttörő kompozíciót játszottam német és más nemzetiségű szerzőktől, amelyek szabad kezet adnak az előadónak, végül kikötöttem a konkrét leírásnál. Hasonlóan Ligetihez, aki a Voluminában még előszeretettel alkalmazott hangfürtöket, később azonban mindent leírt, semmit nem bízott a véletlenre.
– Olyan nem történt, hogy szembefordultál korábbi hangoddal? – Dehogynem. Rögtön a kijövetelem után, hiszen egy kodályi alapú zenei gondolkodásból csöppentem a nyugati avantgárdba. Az addigi múltam ruhadarabként hullott le rólam. A Nyugat ma is inkább a bartóki irányt kedveli, később csatlakozott hozzá Ligeti és Kurtág.
– Épp a minap beszélgettem több zeneszerző kollégával is arról, hogy fiatalságod nagy avantgárd szerzői, például Darmstadt egykori csillagai közül többen mára elhalványultak. Boulez, Stockhausen, Xenakis nincs ma a köztudatban, Ligeti, Kurtág valóban sokkal inkább. Jól látjuk ezt?
– Igen, így van. Maurizio Kagel például az egyik leggyakrabban játszott alkotó volt a kiadója listáján, de a halála után szinte eltűnt. Akit játszanak: Ligeti, Eötvös – különösen az operáit – és Kurtág.
– Nem magyar komponista, aki korábban a 60-as, 70-es évek újítói közé tartozott, nem is jut eszedbe? Pendereckit nem említem, mert ő óriási fordulatot vett az avantgárdtól egy neotonális világ felé, de talán Lutosławski, Krauze – hogy a lengyeleknél maradjunk – mégis részévé vált a repertoárnak.
– Igen, Pendereckit jobban lehet „élvezni”. Németországban most Wolfgang Rihm, Jörg Widmann népszerű, de ők már két fiatalabb generációt képviselnek.
– Téged, aki jó értelemben betagozódtál a nyugat-európai avantgárdba, ma magyar, német vagy európai zeneszerzőként tartanak számon?
– Az interneten van egy magyar zeneszerzőket felsoroló oldal, azon nem szerepelek, de a hasonló németen sem…
– Előbbi a Magyar Zeneszerzők Egyesülete által készített Hungarian Composers című kiadvány, amelynek első változata csak Magyarországon élő alkotókról tartalmaz információkat, de a következő években folyamatosan bővülni fog. Visszatérve az ünnepi koncertre: abban Fassang Lászlónak központi szerep jut. Mély barátság alakult ki köztetek?
– Igen, legalább tizenöt-húsz éve. Párizsban tanult, és Japánban is hosszabb időt töltött. Amikor itthon járok, mindig találkozunk. Nemrég Bécsben is játszotta a Rubik-kockát, oda is elmentem meghallgatni. Hommage à B–A–C–H című kompozíciómat is többször megszólaltatta. A Müpa fennállásának 20. évfordulóján rendezett egyik hangversenyen én játszottam Strophen című, orgonára és hangszalagra írt darabomat, ő pedig tanítványával, Tabajdi Ádámmal a Liszt Les Préludes-jéből készített négykezesemet. Nem tanult nálam, de talán hatással voltam rá.
– Mostanában min dolgozol?
– Egy háromtételes concertinót írok brácsára, orgonára és vonószenekarra. Essenben lesz a bemutatója.
– Lányod, Anikó, hegedűművész. Szoktatok még együtt fellépni?
– Ő vigyáz rám, eljön a koncertjeimre, s általában olyankor játszunk is együtt. Fia, az unokám Baselben kürtöt tanul. Vele még nem léptem fel, de remélem, ez is elkövetkezik. Meg vagyok vele elégedve.
– S hogy vagy megelégedve a körülöttünk lévő világgal? A kultúra értékrendjének változásait hogyan értékeled?
– A ’60-as, ’70-es években nagyobb figyelmet keltettek a koncertek. Ma nincsenek botrányok ezen a területen.
– Szeretnéd, ha lennének?
– Persze… A 20. század elején olyan nagyságokkal is előfordult ilyesmi, mint Stravinsky, de mára mindenki mindent megszokott, senkit nem zaklatnak fel az újdonságok.
Az interjút készítette: Hollós Máté
Fassang László generációjának egyik legsokoldalúbb orgonaművésze. Kivételes adottságokkal rendelkező improvizáló muzsikusként zenei világában egyaránt fontos szerepet játszanak a klasszikus és a kortárs kísérletező műfajok és a különböző billentyűs hangszerek a zongorától a Hammond orgonáig. Diplomáit a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen és a párizsi Conservatoire-on szerezte. Versenygyőzelmei közül kiemelkedik a Calgary Nemzetközi Orgonaverseny improvizációs nagydíja, valamint a Grand Prix de Chartres első díja és közönségdíja. 2004 és 2024 között a San Sebastián-i Zeneművészeti Főiskola, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára volt. 2022-től Kepes Julival közösen vezeti a Zenélj szabadon mozgalmat, melynek keretében improvizáció-workshopokat és előadásokat tart. Jelenleg a Müpa rezidens orgonistája és a párizsi Conservatoire professzora. Munkásságát 2006-ban Liszt- és Prima díjjal, 2013-ban Gramofon-díjjal ismerték el. 2016-ban a Magyarország Érdemes Művésze kitüntetésben részesült.
Dobszay Péter Junior Prima díjas karmester és orgonaművész, az Alba Regia Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője és vezető karmestere, a Szegedi Nemzeti Színház zeneigazgatója és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem óraadó tanára. A Magyar Állami Operaház, a Nemzeti Filharmonikusok, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, a Danubia Zenekar, a MÁV Szimfonikus Zenekar és a Szent István Filharmonikusok visszatérő vendégkarmestere, irányította Pécs, Győr, Szombathely, Szeged, Miskolc és Szolnok szimfonikus együtteseit, rendszeres közreműködője a Budapesti Operettszínház előadásainak, de fellépett Japánban, Németországban, Romániában, Izraelben, Svájcban, Ausztriában és Macedóniában is. A 2017-es Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny döntőse és közönségdíjasa volt. Karmesterként több kortárs felvételt készített a Magyar Rádió számára, nevéhez számos ősbemutató is fűződik.
Az ország legelső, rendszeres koncerttevékenységet folytató szimfonikus zenekarát Erkel Ferenc alapította 1853-ban, első koncertjük egyben – Európában úttörőként –egy bérleti sorozat nyitóhangversenye is volt. A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara gazdag múltját számos zenetörténeti jelentőségű bemutató, illetve meghatározó zeneszerző és előadóművész neve fémjelzi. Az együttes olyan komponistákkal került szoros munkakapcsolatba, mint Liszt Ferenc, Goldmark Károly, Johannes Brahms, Antonín Dvořák, Gustav Mahler, Pietro Mascagni, Richard Strauss, Maurice Ravel, Dohnányi Ernő, Ottorino Respighi, Bartók Béla, Igor Stravinsky, Kodály Zoltán vagy Kurtág György.
SUMMARY
In 1964 and freshly graduated from Budapest’s Liszt Academy with the excellent classical training it could provide even despite remaining far behind the trends in contemporary music emerging in Western Europe at the time, the organist and composer Zsigmond Szathmáry ventured forth to Vienna and then West Germany. After studying in Frankfurt with Helmut Walcha, one of the era’s top experts on performing Bach, he moved on – via Hamburg and Bremen Cathedral – to the prestigious Freiburg Conservatory of Music, where he taught until his retirement in 2005. Meanwhile, he went from being a student at the Darmstadt Summer Course, then a major hotbed of contemporary music, to being one of its associate professors. With his own sound as a composer derived from his conservative Hungarian musical upbringing, he initially found himself at a loss as to what to write and how, but within a few years he had started to gain significant recognition for his efforts. Although he has refined his notation style over the decades, even today he still writes with essentially the same voice he developed back then.
Tonight’s concert is a celebration of the eternally youthful – which makes it somewhat irrelevant that Szathmáry actually celebrated his 85th birthday last year – with a programme of his original works and transcriptions performed by his friend and admirer, and Müpa Budapest’s resident organist, László Fassang, alongside Péter Dobszay at the helm of the Budapest Philharmonic. Rubik’s Cube, which Fassang recently performed in Vienna with ‘Zsiga’ (the composer’s affectionate nickname) present, is an original solo work. The organist will also pay tribute to his elder with an improvisation, as well as several of his transcriptions. Two of these are adaptations of orchestral works (Mussorgsky’s Night on Bald Mountain and the final movement of Dvořák’s Ninth Symphony), while the third, Szathmáry’s take on César Franck’s Grande pièce symphonique, adds an orchestra to the original solo work, making it more like a concerto. The most special offering this evening is the composer’s Organ Concerto, which he wrote for the inauguration of the Liszt Academy’s new organ in 2017. Some 20 minutes in length, this piece is actually a symphonic poem. Written a year after the loss of Szathmáry’s Japanese wife Ai, a pharmacist with musicological training who served as his greatest critic and helper in all matters, it sings of suffering and the experience of death.
2025. június 6., 29.
BUDAPESTI WAGNER-NAPOK WAGNER: TANNHÄUSER
Közreműködik: a Magyar Rádió Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán), Magyar Nemzeti Férfikar (karigazgató: Riederauer Richárd)
Vezényel: Michael Güttler
2025. június 26., 28.
BUDAPESTI WAGNER-NAPOK
WAGNER: A NÜRNBERGI
MESTERDALNOKOK
Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán), Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
