Müpa Műsorfüzet - Bryn Terfel Wagner-áriaestje (2025. június 8.)
8 June 2025
Béla Bartók National Concert Hall
BUDAPEST WAGNER DAYS
BRYN TERFEL SINGS WAGNER ARIAS
Featuring:
Bryn Terfel – bass-baritone
Hungarian National Philharmonic Orchestra
Conductor:
Ádám Fischer
Wagner: Die Meistersinger von Nürnberg – overture
Wagner: Die Meistersinger von Nürnberg – “Was duftet doch der Flieder” (Hans Sachs’s monologue from Act 2)
Wagner: Der fliegende Holländer – overture
Wagner: Der fliegende Holländer – “Die Frist ist um” (the Dutchman’s monologue from Act 1)
Wagner: Tannhäuser – overture
Wagner: Tannhäuser – “Wie Todesahnung... O du, mein holder Abendstern” (Wolfram’s Song to the Evening Star from Act 3)
Wagner: Die Walküre – Ride of the Valkyries
Wagner: Die Walküre – “Leb wohl, du kühnes, herrliches Kind!” (Wotan’s Farewell and Magic Fire Music from Act 3)
The English summary is on page 12.
2025. június 8.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
BUDAPESTI WAGNER-NAPOK
BRYN TERFEL WAGNER-ÁRIAESTJE
Közreműködik:
Bryn Terfel – basszbariton
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Fischer Ádám
Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok – nyitány
Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok – „Was duftet doch der Flieder” (Hans Sachs monológja, II. felvonás)
Wagner: A bolygó hollandi – nyitány
Wagner: A bolygó hollandi – „Die Frist ist um” (A Hollandi monológja, I. felvonás)
Wagner: Tannhäuser – nyitány
Wagner: Tannhäuser – „Wie Todesahnung… O du, mein holder Abendstern” (Wolfram dala az Esthajnalcsillaghoz, III. felvonás)
Wagner: A walkür – A walkürök lovaglása
Wagner: A walkür – „Leb wohl, du kühnes, herrliches Kind!” (Wotan búcsúja és Tűzvarázs, III. felvonás)
EGY KIVÉTELES MŰ
Richard Wagner (1813–1883) 1845-ben vetette papírra A nürnbergi mesterdalnokok első vázlatait, a háromfelvonásos operát a komoly Tannhäuser derűs ellenpárjának szánva. Terve jóval később valósult meg: a zeneszerző 1861-ben tért vissza az ötlethez, a darabot 1868. június 21-én mutatták be a Müncheni Nemzeti Színházban.
A súlyos és tragikus témákat feldolgozó életműben ez az alkotás műfaji kivétel: vígjáték. Hasonlóan unikális jellegzetessége, hogy még a zeneszerző terjedelmes művei közül is kitűnik rendkívüli hosszával: a játékidő a szünetek nélkül négy és fél óra. Végül egyedivé avatja A nürnbergi mesterdalnokokat az is, hogy Wagner az œuvre mitikus történeteivel ellentétben ezúttal polgári környezetet ábrázol, és a cipészköltő Hans Sachs alakját megformálva történeti személyt állít a cselekmény középpontjába.
A Nyitány méltóságteljes, barokkos pompája, súlyos gesztusvilága és ellenpontos szerkesztése a mű kulcsfogalmai közül egyszerre utal a nemzeti büszkeségre és a hagyomány tiszteletére. A témák előlegezik a cselekmény emlékezetes pillanatait: a bevezetőre a mesterek bevonulásakor és az opera végén gondol vissza a teljes alkotás hallgatója, a kontrasztként megjelenő témát Stolzingi Walther versenydalában ismerheti fel, a középszakasz az inasok mozgalmas zenéjéből formál fúgát.
A nyitányt diadalmas erővel zengő dús hangzás, átszellemült emelkedettség és büszke tartás jellemzi, a végkifejlethez grandiózus fokozás vezet el.
RÉGI ÉS ÚJ KÜZDELME
Nürnberg, a 16. század közepe. Walther von Stolzing, az ifjú frank lovag beleszeret az aranyműves Veit Pogner lányába. A nürnbergi mesterdalnokok I. felvonásában érzelmeit megvallva unszolja Évát, hogy válaszoljon: van-e számára remény? Magdalénától, a hajadon dajkájától azonban megtudja, hogy a polgárlány kezét az nyerheti el, aki másnap, a Szent János-napi ünnepség énekversenyén győzelmet arat. Hogy versenyezhessen, Walther felvételét kéri a mesterdalnokok közé: vizsgát tesz az időközben összegyűlt mesterek előtt. Minden szabályt megszegve csúfos kudarcot vall, a városi írnok, Sixtus Beckmesser alig győzi felróni táblájára a sok hibát. A dialógusokból megértjük, hogy Éva nagyon is vonzódik Waltherhez, s apja sem
vonakodna lányát a nyíltszívű, nemes ifjú lovaghoz adni. Walther bírálója, Beckmesser pedig valójában vetélytárs: másnap ő is pályázni készül Éva kezéért.
Csak egyvalaki veszi védelmébe a kívülálló jövevényt: a bölcs és nagy tekintélyű, idősödő cipészmester költő, Hans Sachs, aki – bár titkon maga is gyengéd érzelmeket táplál Éva iránt – megérzi Walther formabontó dalának keresetlen nagyszerűségét.
II. felvonásbeli monológja helyzetelemzés és önvizsgálat: Sachs töprengve boncolgatja, hányadán is áll az izgalmas, újszerű dallal, amelyet csak érez, de nem ért; amely vét minden régi szabály ellen, még sincs benne hiba. A monológ végére jut el a felismerésig: azért nyerte el tetszését a dal, mert az énekes szívéből fakadt.
ELÁTKOZOTT HAJÓS
Wagner életművének egyik legfőbb témája a megváltás, amely hattyúdala, a Parsifal eszmeiségét éppúgy meghatározza, ahogyan első érett alkotása, A bolygó hollandi jelentéstartalmát is. Az opera komponálásához egy csaknem tragédiába torkolló utazás adta a kezdeti impulzust: 1839-ben a Rigából hitelezői elől menekülő Wagner hajója a norvég partok közelében tengeri viharba került. Ösztönzéssel szolgált Heinrich Heine regénytöredéke, a Schnabelewopski úr emlékei is, amelyben megjelenik a kísértethajós alakja. Wagner hőse, a Hollandi elátkozott mitikus utazó, akit balsorsa arra kárhoztat, hogy hajójával ítéletnapig szelje a tenger habjait. Hétévenként azonban partra szállhat, s ha sírig hű társra lel, megtörik a gonosz varázs: gyötrelmeinek véget vet a megsemmisülés.
A drezdai Hoftheaterben 1843. január 2-án bemutatott mű nyitánya önállóan is gyakran megszólaló hangversenydarab. Koncepciója szerint szimfonikus költemény, amely hangulatával a mű atmoszféráját előlegezi, a dráma szereplőit is megjelenítve. Köztük az egyik legfontosabbat: magát a tengert, amelynek legyőzhetetlen hatalmát a zene méltó eszközökkel ábrázolja. A rendkívüli indulatoktól feszülő tétel az opera jelentésteli emlékeztető motívumainak gazdag tárháza: hallhatjuk többek között a Hollandi, a Vihar, a Bolyongás, a Megváltás, a Vigasztalanság és a Halálvágy motívumát. E rövid dallamok felbukkanása, eltűnése, majd visszatérése adja a sodró lendületű, őserőt sugárzó zene dinamikáját.
A HŐS SZÍNRE LÉP
Az opera főszereplője A bolygó hollandi I. felvonásának második jelenetében lép először színpadra. Wagner kivételes súlyú és erejű monológban mutatja be a cselekmény középponti alakját. Ebben a Hollandi szólamát mindvégig sötét tónus, erős ritmikai feszültség jellemzi, a zenét éles hangsúlyok tagolják, a dikcióból enyhületet nem ismerő elkeseredés és tömény dac sugárzik. A Wagner-értők tábora a monológot a kezdőszavak alapján tartja számon: Die Frist ist um. A szöveg szó szerint fordítása: a határidő lejárt. A Hollandi persze valójában nem ezt állapítja meg, hanem az ellenkezőjét: eljött az idő, ismét eltelt hét év, a hullám újból partra veti a tenger űzött vándorának hajóját.
A zene és a szöveg árnyaltan és részletgazdagon jellemzi az előttünk álló mítoszi hőst. Fontos tisztán látni: nem véletlen, hogy első színpadra lépésekor a szerző a Hollandit nem emberi viszonylatokban ábrázolja: nem párbeszédben és interakcióban, hanem úgy, hogy magában és magának beszél. Ez az ember feloldhatatlanul magányos, ősidők óta tartó tengeri pokoljárása során minden emberi kapcsolatot elveszített. Azt is érdemes észrevenni, hogy a monológ magában rejti az opera végkifejletét. Már a cselekmény kezdetén megértjük belőle, hogy a Hollandi emberi hűségbe vetett hite végérvényesen elenyészett, és ezért ha osztályrészéül jut is a megváltás, az csak tragikus módon történhet. A Hollandi és Senta nem alkothat boldog párt: az életben nem, csak a halálban találhatnak egymásra.
ÉGI ÉS FÖLDI SZERELEM
Aki csak operáinak felületén simít végig, úgy vélheti, hogy a mítoszi időtlenségbe vagy a lovagkorba helyezett cselekményekkel Wagner kivonul saját korából, elzárkózva attól, hogy a 19. század társadalmi problémáival foglalkozzék. Ennek éppen az ellenkezője igaz: a Ring a bontakozó kapitalista társadalom, az eredeti tőkefelhalmozás „ősbűnének” allegorikus bírálata, A nürnbergi mesterdalnokok problémahalmazának fontos eleme az állásfoglalás a német egységről és nemzeti öntudatról, a Parsifal átszellemült miszticizmusa pedig a polgári társadalom bigott vallásosságának hiteles alternatíváját fogalmazza meg. Tulajdonviszonyok, nemzet és hagyomány, hit és vallás – joggal kérdezhetjük: hol a szerelem?
A Tannhäuser (bemutató: 1845. október 19., Drezdai Királyi Udvari Színház) érzékiség és aszkézis között vergődő, tragikus hősét ábrázolva Wagner a Minne plátói rajongása és a testiség, az „égi és földi szerelem” témájához szól hozzá fél évszázaddal Frank Wedekind és a szexualitás forradalma előtt. A címszereplő dalnok életének két pólusa Erzsébet, a szűzi tisztaság megtestesülése és Vénusz, a gyönyör istennője.
Tannhäuser lázadó erotizmusa kortársaitól csak elutasításra és kiátkozásra számíthat. Több más Wagner-operához hasonlóan a Tannhäuser Nyitánya is hangversenyek sikerdarabja, amelyben felhangoznak az opera legfontosabb dallamai, többek között a Zarándokok kórusa és a Vénuszbarlang-jelenet zenéje: elsősorban ez a két tematikus anyag vív küzdelmet egymással a nyitány során, a két szerelemfelfogás konfliktusát jelenítve meg.
A FELETTES ÉN DALA
A zsenialitás megsejti a jövőt. Wagner Tannhäusere egy évtizeddel Siegmund Freud születése előtt tömény freudizmus: szexuális lázadás, elfojtás, bűntudat. A cselekményben találkozunk két személlyel, akik a freudi felettes én mintájára Tannhäuser lelkiismeretét képviselik, kontrollműködésükkel bűntudatot és szorongást idézve elő. Tannhäuser mindkettejük életét tönkreteszi. A tévelygő lovagot áhítatos, tiszta szerelemmel szerető Erzsébet lelkén kétszer ejt gyógyíthatatlan sebet: először, amikor hosszú időre eltűnik, hogy Vénusz karjaiban élje át a gyönyör önkívületét, majd másodszor, amikor visszatérve a dalnokok csarnokában kétségbe vonja a szűzies szerelem értékeit. Hű barátja, Wolfram von Eschenbach szerelmes Erzsébetbe, de érzései nem találhatnak viszonzásra, mivel Hermann őrgróf unokahúga Tannhäusert szereti.
A III. felvonásban Wolfram dala az Esthajnalcsillaghoz érzékelteti, hogy a Rómába vezekelni indult Tannhäusert epedve visszaváró Erzsébet halni készül, s a szerelmes dalnok érzelmei tárgyát már angyalként véli látni a magasban. Bevezetőt és áriát hallunk (Wolfram nyilvánvalóan nem az égitesthez, hanem az égiekhez énekel), még a wagneri német romantikus operák hagyományos formaértelmezésének megfelelően. Rövid, egyszerű és közérthető „zárt szám” ez, szelíd, fülbemászó dallammal –mindenben ellentmond a későbbi Wagner-művek jellegzetességeinek. Nem csoda, hogy az œuvre egyik legnépszerűbb slágerévé vált: azok is meghatottan hallgatják, akikhez Wagner bonyolult zenéje nem áll közel.
AMAZONOK LÓHÁTON
Richard Wagner 1848 és 1874 között, germán és skandináv mitológiai források, mindenekelőtt az Edda-énekek, a Wölsunga-saga és a Nibelung-ének alapján alkotta meg A nibelung gyűrűje című tetralógiáját. A négy operából álló ciklus második darabja A walkür című háromfelvonásos opera, amelyet 1870. június 26-án mutattak be Münchenben. A mű a viszontagságos múltban egymástól elszakadt, de a cselekmény során újra egymásra találó testvérpár, Siegmund és Sieglinde szenvedélyes szerelmének története.
A főisten, Wotan szívének kedves a két fiatal – hiszen saját gyermekei. Felesége, Fricka azonban (részben „hivatalból”, a családi tűzhely őrzőjének szerepkörében, részben mert rossz szemmel nézi a párt, tudván, hogy férje hajdan tilosban járva nemzette őket) hallani sem akar arról, hogy Wotan a walkürök vezére, Brünnhilde által Siegmundot segítse győzelemre a küzdelemben, amelyet Sieglinde megcsalt férjével, Hundinggal készül megvívni az ifjú.
A walkürök is Wotan gyermekei: a főisten és a földanya, Erda nászából születtek. Kilenc amazon: Gerhilde, Ortlinde, Waltraute, Schwertleite, Helmwige, Siegrune, Grimgerde, Rossweisse – és Brünnhilde. Wotan számára ő a legkedvesebb, parancsai hű végrehajtója. A walkürök a harcban elesett hősöket hivatottak a Walhallába vinni, hogy ott új életre kelve az isteneket szolgálják. A walkürök lovaglása daktilikus ritmusú, vad és harcias (sajátos módon indulójellege ellenére hármas metrumú), nagy erejű zene a III. felvonás elején, az opera egyik legnépszerűbb részlete.
„SZAVADRA EGY LÁNGFAL LOBOGJON
A BÉRCEN”
Wotan először azt a parancsot adja Brünnhildének, hogy a Hundinggal élet-halál harcot vívó Siegfriedet segítse győzelemre. Hitvesével, Frickával folytatott ádáz szópárbaja azonban (mely nagy formátuma ellenére egy házastársi torzsalkodás karikatúrája is) arra kényszeríti, hogy a szerződések és a rend istenéhez méltóbb döntést hozva megmásítsa szavát: Siegfriednek halnia kell. Brünnhilde, a Ring legtisztább, legnemesebb lelkű és legnagyobb erkölcsi méltósággal felruházott szerep-
lője olyasmit tesz, amit eddig soha: fellázad atyja parancsa ellen, mert az engedelmességnél nagyobb benső erő, igazságérzete készteti erre. Siegfried mellé áll. Wotan nem tűrheti az árulást: a döntő pillanatban közbelép, Siegfried meghal, ám ezután Wotan egyetlen megvető kézmozdulattal Hundingot is a halálba küldi.
Brünnhildére büntetés vár. Walküri léte véget ér, Wotan egy sziklacsúcson álmot bocsát rá, amelyből egy napon emberként kell majd felocsúdnia, s azé a férfié lesz, aki felébreszti. Az opera befejezése, Wotan búcsúja és a Tűzvarázs a lányát utoljára átölelő főisten megindultságát és fájdalmát ábrázolja, hiszen Wotannak önmagával szembefordulva azt kell büntetnie, akit a legjobban szeret. Brünnhilde utolsó kérését teljesítve az elszunnyadó walkür köré a bércen Loge segítségével lángfalat emel, amelyen egy napon csak a legméltóbb hős hatolhat át. A zene két legfőbb hatáseleme a lágyan ringató dallamosság és a hangszerelés sok villódzó fényhatása.
Írta: Csengery Kristóf
A walesi basszbariton, Bryn Terfel Pant Glasban született 1965-ben. Tanulmányait a londoni Guildhall School of Music falai között végezte. 1989-ben végzett aranydiplomával, és még abban az esztendőben Cardiffban I. díjat nyert a BBC Singer of the World versenyén a daléneklés kategóriájában.
1990-ben a Così fan tutte Guglielmójaként debütált a Walesi Nemzeti Operában. Az elmúlt évtizedekben a világ összes jelentős operaházában hatalmas sikerrel alakította Mozart, Rossini, Donizetti, Verdi, Wagner, Gounod, Offenbach, Puccini, Richard Strauss, Stravinsky, Britten zenés színpadi műveinek főszerepeit, de musicalekben (Hegedűs a háztetőn, Sweeney Todd) is nagy elismerést arat.
Ünnepelt hangversenyénekes, a legjelentősebb nemzetközi fesztiválok visszatérő vendége, hanglemezeit a közönség és a kritika egyaránt felsőfokon értékeli. 2000-ben észak-walesi szülővárosa közelében megalapította a Faenol Fesztivált.
Fischer Ádám 1949-ben született Budapesten, konzervatóriumi tanulmányait követően a Bécsi Zeneakadémián, Hans Swarowsky osztályában szerezte meg karmesteri diplomáját 1971-ben, majd Velencében és Sienában Franco Ferrara mesterkurzusain vett részt. Nemzetközi karrierje 1973-as milánói versenygyőzelmével kezdődött. Pályájának fontos állomásai európai operaházak: Graz, Sankt Pölten, Bécs, Helsinki, München, Freiburg, Kassel, Mannheim. Volt a budapesti Operaház és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának főzeneigazgatója is. Európa és Amerika nagy operaházainak és koncerttermeinek állandó vendége, rendszeresen vezényelt Bayreuthban. A Müpával az intézmény megnyitása óta szorosan együttműködik, az újévi hangversenyeken Haydn oratóriumai, A teremtés és Az évszakok szólalnak meg vezényletével, 2006-ban pedig megalapította és azóta irányítja a Budapesti Wagner-napokat, amelynek produkciói az évek során jelentős nemzetközi megbecsülést vívtak ki.
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar jogelődjét Székesfővárosi Zenekar néven hozták létre 1923-ban. Ferencsik János több mint három évtizedet, később Kobajasi Kenicsiró tíz évet töltött az együttes élén. Őt követte 1997-ben Kocsis Zoltán, akinek keze alatt a művészileg megújuló együttes repertoárja olyan hiánypótló művekkel bővült, mint Richard Strauss, Debussy, Ravel, Schönberg, valamint 20. századi és kortárs magyar szerzők alkotásai, Bartók zenéje pedig különösen hangsúlyosan érvényesült műsorpolitikájukban. Olyan neves helyszíneken és fesztiválokon léptek fel, mint a New York-i Avery Fisher Hall, a tokiói Suntory Hall, a birminghami Symphony Hall, az athéni Megaron, a bukaresti Enescu Fesztivál, a Colmari és a Kanári-szigeteki Fesztivál. Kocsis Zoltán halála után 2020 augusztusáig Hamar Zsolt látta el a zeneigazgatói feladatokat, Vashegyi György személyében pedig 2022 októbere óta újra van főzeneigazgatója a zenekarnak. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a vele szimbiózisban működő Nemzeti Énekkar a Müpa rezidens együttesei.
Bryn Terfel’s aria recital will feature an orchestral and a vocal excerpt each from four operas by Richard Wagner (1813–1883). Die Meistersinger von Nürnberg (1868) is a comic opera, but the problems it brings up are profound and complex: tradition versus innovation, national pride, love and renunciation, and conflicts between generations. The Overture presaging the key themes of the work will be followed by Hans Sachs’s monologue from Act 2, in which the cobbler-turned-poet appraises his position regarding the young Walther von Stolzing’s ground-breaking competition song.
The central figure of Der fliegende Holländer (1843) is the cursed sailor who must sail the high seas until Judgment Day. He may come ashore once every seven years and, should he find a partner who will be true to him until his dying day, the evil curse will be broken and his suffering will end in salvation. The irrepressible Overture not only introduces us to the characters, it also gives us the sense of submitting to the might of the sea. The Holländer’s monologue in Act I makes it clear that the sailor stricken by fate has lost all hope and no longer believes in human loyalty.
The title character of Tannhäuser (1845) is a medieval bard torn between divine and earthly love, virginal purity and raw sensuality. The Overture represents the former with the Pilgrim’s Chorus theme, and the latter with the music of the Venusberg. Wolfram von Eschenbach’s Song to the Evening Star, a moving, lyrical moment from Act III, portrays the knight envisioning the hopelessly adored Elisabeth as a heavenly angel.
The Valkyrie (1870), the second opera of The Ring of the Nibelung, tells the story of the sibling love between Siegmund and Sieglinde. One of its most popular orchestral parts, The Ride of the Valkyries depicts the band of warrior maidens carrying out the orders of the chief god Wotan. Wotan’s Farewell and the Magic Fire Music make up the opera’s closing scene and show the chief god punishing his rebellious daughter Brünnhilde by casting her into a deep sleep and surrounding the rock where she slumbers with a protective wall of flames.
The Welsh bass-baritone Bryn Terfel, one of the greatest opera singers of recent decades, is renowned for his commanding performances and a broad repertoire that transcends genre boundaries. The Hungarian National Philharmonic Orchestra, founded in 1923, will be conducted by Ádám Fischer (1949), one of the most significant interpreters of Wagner of our time.
2025. október 3.
SEBASTIAN WEIGLE ÉS A NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKAR ÉS ÉNEKKAR
Közreműködik: Ránki Dezső – zongora, Ștefan Pop – tenor
