Bartók Tavasz Műsorfüzet - Collegium Vocale Gent (2022. április 8.)

Collegium Vocale Gent

ÁPRILIS 8. | 19.30

Zeneakadémia – Nagyterem Liszt Academy – Grand Hall

Bach: Máté-passió • St Matthew Passion, BWV 244 Evangélista • Evangelist: Reinoud VAN MECHELEN Jézus • Jesus: Florian BOESCH Közreműködik • Featuring: Dorothee MIELDS, Grace DAVIDSON – szoprán • soprano, Tim MEAD, James HALL – kontratenor • countertenor, Samuel BODEN, Guy CUTTING – tenor, Peter KOOIJ, Tobias BERNDT – basszus • bass Vezényel • Conductor: Philippe HERREWEGHE For the English version, see page 9

A koncert a Bartók Tavasz keretében a Zeneakadémiával közös programként, a Müpa szervezésében valósul meg. • This concert of the Bartók Spring is presented by Müpa Budapest as a joint event with Liszt Academy.

1

2

Johann Sebastian Bach: Máté-passió, BWV 244 A Máté evangélista szövegére írt Máté-passiót négy évvel a János­passió után, 1727 nagypéntekén dirigálta először Bach, egy revideált változatot pedig 1736-ban adott elő. Közel százéves tetszhalál után 1829-ben Mendelssohn vezényletével hangzott fel újra Lipcsében, s ez nemcsak a Máté-passió újrafelfedezését jelentette, hanem ekkor vette kezdetét a koncertéletben az a historizmus, amely a kortárs zenével egyenrangú helyet kért a múlt remekműveinek.

A korabeli szólamanyagok sokat elárulnak a Bach rendelkezésére álló muzsikusok létszámáról: minden bizonnyal szólamonként 3-3 énekese lehetett, vagyis a kétkórusos-kétzenekaros Máté-passióban mintegy 24 énekes és maximum 34 hangszeres működött közre.

A Jézus keresztre feszítésének történetét elbeszélő Evangélista szavait, a szereplő személyek beszédét (recitativók) és a tömeg közbekiáltásait (turbák) Máté szavai szerint a német Bibliából változtatás nélkül veszi át a zeneszerző. A második réteget a szemlélődő részek közé illesztett német korálok jelentik, végül Christian Friedrich Henrici (költői nevén Picander) verselése adja a szöveg harmadik rétegét (áriák, kórusok, accompagnatók). A bibliai elbeszélést megszakító szemlélődések aránya és súlya a Máté-passióban jóval nagyobb, mint a János-passióban volt, ezért talán kevésbé érezzük drámainak, a korabeli konzervatív lipcsei közönség mégis meglepően teátrálisnak tartotta. Egy idős hölgy Gerber feljegyzése szerint így szólt: „Úgy érzem magam, mintha operaelőadáson volnék!” Bach drámai ereje ebben a műben inkább a szimultán jelenetekben mutatkozik meg, s elsősorban a kétkórusos technikán alapul. Míg az első kórushoz (és zenekarhoz) kapcsolódik a szólisták – az Evangélista, Jézus és az ös�szes többi bibliai szereplő – megjelenése, a szembenálló második kórus általában reflektál és kommentál.

Christoph Wolff írja: „Bach aligha gondolt arra, hogy a nagy passió bármely más művénél inkább történelmi fontosságúnak bizonyul a szó legvalódibb értelmében. Ám azt nagyon is jól tudta már a tervezés első lépéseitől fogva, hogy különleges művet alkot – sőt, hogy addig senki sem próbálkozott hasonlóval.

A nagypénteki zenés vesperás ideje, helye, fókuszpontja és jelentése sok tekintetben páratlan lehetőséget adott Bachnak, hogy felszabadítsa képzeletét, s ezt az esélyt már megragadta a János-passió komponálásakor is. A Máté-passióban azonban mindenütt felfedezhető ama szándéka, mely már a mű belső és külső dimenzióiból is kiderül: hogy túlszárnyaljon mindent, amit akár ő maga, akár más zeneszer-

zők addig írtak. A hatvannyolc – helyenként rendkívül hosszú – tételt magában foglaló partitúra megszólaltatásához nyolcszólamú kettős kórusra és jól felszerelt kettős zenekarra volt szükség. És most abból a bőséges tapasztalatból meríthetett, amelyre az egyházi kantáta műfajának szentelt négy esztendőben szert tett. Ugyanakkor Bach becsvágya korántsem elégedett meg csupán a tudatosan választott, monumentális formátummal. A szenvedéstörténet zenei megformálásának művészi szemléletmódját úgy érthetjük meg a legjobban, ha szemügyre vesszük, hogyan konstruálta meg oly módon, hogy a belső kapcsolatok sokaságát hozza létre, s hogyan alkalmazta a zenei formákat és a zeneszerzői technikákat gazdag képzelettel és minden sémától mentesen avégett, hogy a lutheránus hit legszentebb bibliai szövegét megszólaltassa a protestáns egyház legnagyobb ünnepén.”

Philippe Herreweghe, aki hosszú évtizedek óta elemzi és dirigálja a darabot, egy alkalommal így nyilatkozott: „Ha valamivel ennyit foglalkozik az ember, akkor az fejlődik is valamennyire. Amikor elhatároztam, hogy újra lemezre veszem a Máté-passiót, az egyik ok az volt, hogy találkoztam ragyogó szólistákkal. A másik fő ok pedig az, hogy érettebbé váltam. Tizenöt éve a stílusra koncentráltam, ma meg inkább arra, hogy mit akar mondani a zene.”

Reinoud Van Mechelen Tenor, tanulmányait a Brüsszeli Királyi Konzervatóriumban, Dina Grossberger osztályában végezte. 2017-ben az év fiatal muzsikusának járó Cecília-díjat nyerte el a belga zenei újságírók szövetségétől.

2011-ben került be William Christie és Paul Agnew Le Jardin des Voix programjába, s azóta rendszeres közreműködője a Les Arts Florissants műsorainak. Bach János-passiója Evangélistájának szólamában 2014-ben debütált a Liverpooli Filharmonikusok társaságában, majd énekelte a Les Arts Florissants és a Concertgebouw Zenekarának koncertjein is. A 2016–2017-es évadban Charpentier Médea című darabjában mutatkozott be a Zürichi Opera színpadán.

3

Fotó: Andreas Weiss

FLORIAN BOESCH Florian Boesch Az osztrák bariton napjaink egyik vezető dalénekese, fellépett már a Wigmore Hallban, a bécsi Musikvereinban és Konzerthausban, az amszterdami Het Concertgebouw-ban, a hamburgi Laeiszhalléban, az Edinburghi Fesztiválon, a wiesbadeni Maifestspielén, valamint a Salzburgi Ünnepi Játékokon. A 2021–2022-es évadban a hamburgi Elbphilharmonie rezidens művészeként mutatja be sokoldalúságát. Keresett koncerténekes, aki a világ legnevesebb zenekaraival lépett már fel, és olyan dirigensek partnere volt, mint Ivor Bolton, Riccardo Chailly, Gustavo Dudamel, Fischer Ádám, Fischer Iván, Valerij Gergijev, Daniel Harding, Philippe Herreweghe, Pablo Heras-Casado, Mariss Jansons, Sir Roger Norrington vagy Sir Simon Rattle. Nagyon szoros munkakapcsolatban állt a néhai Nikolaus Harnoncourttal, akivel Händel Messiását és Saulját adta elő a Musikvereinban, valamint Purcell Tündérkirálynőjét a 2014-es Styriarte Fesztiválon.

4

Dorothee Mields A szoprán énekes a 17–18. századi repertoár egyik vezető előadóművésze. A 2019–2020-as koncertévadban csatlakozott a Collegium Vocale Gent több hangversenykörútjához, melyekkel az együttes alapításának 50. évfordulóját köszöntötték. Koncertezik az Early Music Vancouver szólistájaként, a Bostoni Régizenei Fesztiválon, a Stuttgarti Bach Akadémiával a Türingiai Bach-héten és a Lipcsei Bachünnepeken. Több díjnyertes CD-felvételen működött közre.

Grace Davidson A kiváló szoprán már a londoni Royal Academy of Music növendékeként olyan rangos díjban részesült, mint az Early Music Prize. A legjelesebb barokk együttesekkel lép fel, énekelt Sir John Eliot Gardiner, Paul McCreesh, Philippe Herreweghe és Harry Christophers partnereként. A The Sixteen több lemezfelvételén énekelt szólót. Különleges színezetű és rendkívül tiszta hangjára a kortárs zeneszerzők és a cros­sover műfajok képviselői is felfigyeltek, s olyan egyedi produkciókban is fellép, mint a világhírű filmzeneszerző, Howard Shore Gyűrűk ura-koncertprojektje.

5

Tim Mead Tim Mead hangfajának egyik legjelesebb énekese, a 2017–2018-as évad kiemelkedő eseménye volt az angol kontratenor debütálása a Párizsi Nemzeti Operában és a müncheni Bajor Állami Operában, ahol Händel- és Cavalli-művekben lépett fel. A közelmúlt operaszerepei közé tartozik Oberon (Britten: Szentivánéji álom), az Ehnaton címszerepe (Philip Glass) és Ottone (Händel: Agrippina). Koncert­ énekesként olyan jeles együttesekkel lépett fel, mint a New York-i Filharmonikusok, A Felvilágosodás Korának Zenekara, az Academy of Ancient Music, a Le Concert d’Astrée, a Skót Nemzeti Zenekar, az Accademia Bizantina és a Concerto Köln. Bach Karácsonyi oratóriumát a Les Arts Florissants, Bach Magnificatját a Le Concert d’Astrée társaságában adta elő.

James Hall Az opera- és koncertszínpadokon egyaránt igen aktív kontratenor a barokk és a kortárs zene egyik leggyorsabban emelkedő csillaga.

Rendszeresen dolgozik a világ vezető együtteseivel és operatársulataival. Legutóbb a Bielefeldi Színházban a Tamerlano címszerepét, a Bregenzi Színházban Händel Jephthájában Hamort alakította, a Maggio Musicalén Monteverdi operájában (Odüsszeusz hazatérése, rendező: Robert Carsen) lépett színpadra. Koncerténekesi fellépései közül kiemelkedőek a The English Concerttel közös munkák.

Samuel Boden A brit tenor pályája első időszakában több díjat nyert, köztük van a Ricordi Opera Prize és a Derek Butler London Prize, valamint a Harold Hyam Wingate Foundation, a Samling Foundation és az Arts and Humanities Research Council díja. A főiskola alatt és diplomája 2008as megszerzése után olyan együttesekkel dolgozott az Egyesült Királyságban és külföldön, mint az Ex Cathedra, a Gabrieli Consort, a The Sixteen és A Felvilágosodás Korának Zenekara. Az utóbbi időben szólistaként is egyre keresettebbé vált, sokféle stílusban mozog otthonosan, az Erzsébet-kori lantdaloktól a West Side Story című musicalig. Fényes lírai tenorja különösen alkalmassá teszi az úgynevezett „haute contre” repertoár előadására.

6

Guy Cutting A brit tenor előbb kórusénekes, majd kórusösztöndíjas volt az oxfordi New College-ban. Diplomája 2012-es megszerzése óta számos brit és külföldi együttessel koncertezik, elsősorban a barokk repertoárban kamatoztatja tehetségét. 2019–2021 között A Felvilágosodás Korának Zenekara Rising Star támogatását élvezte. Szólistaként énekelt a Collegium Vocale Gent, a Monteverdi Kórus, a The Academy of An­ cient Music, a Gabrieli Consort, a Svéd Barokk Zenekar, a Holland Bach Társaság vagy a Le Concert Lorrain hangversenyein.

Peter Kooij Basszus, énektanulmányait az amszterdami Sweelinck Konzervatóriumban végezte. Szólistaként a legrangosabb koncerttermekben lépett már fel, dolgozott, illetve jelenleg is dolgozik Philippe Herrewe­ ghe, Ton Koopman, Frans Brüggen, Gustav Leonhardt, René Jacobs, Sigiswald Kuijken, Roger Norrington vagy Fischer Iván karmesteri irányítása mellett. Repertoárja Schütztől Kurt Weillig a legkülönbözőbb stílusokat érinti, több mint 150 CD-felvételen működött már közre.

Peter Kooij az Ensemble Vocal Européen művészeti vezetője, valamint jeles konzervatóriumok és főiskolák tanára. 2016-ban Lipcse város Bach-érmével tüntették ki.

Tobias Berndt A német bariton Berlinben született, tanulmányait Drezdában, Lipcsében, Mannheimben végezte, mások mellett olyan mesterek irányításával, mint Hermann Christian Polster, Rudolf Piernay, Dietrich Fischer-Dieskau és Thomas Quasthoff. Koncerténekesként a legkiválóbb karmesterek oldalán lép fel, operaszínpadon többek között Purcell-, Mozart- és Wagner-szerepeket alakít. Dalénekesként is aktív, teljes ciklusokat énekel Schuberttől, Schumanntól és Brahmstól.

7

Philippe Herreweghe A barokk repertoárra szakosodott együtteseken kívül Philippe Herreweghe szívesen vezényel szimfonikus zenekarokat is, elsősorban a Beethoventől Mahlerig terjedő repertoárt. 1997-től gyakran lépett fel a Flamand Királyi Filharmonikusok első karmestereként, és olyan együttesek koncertjein vezényelt vendégként, mint a Concertgebouw Zenekara, a Stavangeri Szimfonikus Zenekar, a Rotterdami Filharmonikus Zenekar, a Holland Rádió Zenekara, a Mahler Kamarazenekar vagy a Bécsi és Berlini Filharmonikusok. Herreweghe a Leuveni Katolikus Egyetem tiszteletbeli professzora, 2010-ben Lipcse város Bach-érmével tüntették ki, 2016-ban pedig a londoni Royal Academy of Music Bach-díját vette át.

Fotó: Michel Garnier

Collegium Vocale Gent A fél évszázada alapított belga együttes, a Collegium Vocale Gent elsősorban a barokk korszak zenéjének előadásával vált világhírűvé.

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy az általuk képviselt hangzásideál alapvető módon határozza meg a mai zenehallgatók régizenéhez fűződő viszonyát, Bach két passiójának előadásaiban sokan a művek ideális megszólalását látják, a Máté-passióból 1985 óta több felvételt is készítettek. Ugyanakkor Herreweghe és együttese nem a jól bevált receptet követve készül az újabb és újabb előadásokra, mindig keresik az új inspirációt, a műben rejlő, kibontható lehetőségeket.

A közelmúltban – jelezve az együttes sokoldalúságát és művészi kíváncsiságát – Liszt Ferenc, Carlo Gesualdo és Igor Stravinsky műveiből készítettek lemezfelvételeket.

COLLEGIUM VOCALE GENT

Johann Sebastian Bach: St Matthew Passion, BWV 244 Bach first conducted the St Matthew Passion, which sets to music the text of the evangelist, on Good Friday, 1727. He presented a revised ver­ sion in 1736. It sank into oblivion for almost a century before it was performed again in 1829, in Leipzig, under the baton of Mendelssohn.

The occasion marked not only the rediscovery of the piece, but the beginning of a historical attitude as well that promoted past master­ pieces in the concert halls.

The original scores for the voices reveal much about the number of players available to Bach: in all likelihood, he had three singers for each voice, which is to say the two choirs and two orchestras of the St Matthew Passion employed about 24 singers and no more than 34 instrumentalists. Matthew’s account of the crucifixion was taken over unchanged from the German Bible, with the acting persons’ words de­ livered in recitatives, the shouts of the crowd in turbae. The second layer of lyrics is provided by German chorales inserted between the contem­ plative parts. Finally, the third layer (arias, choruses, accompagnatos) is made up of the poems of Christian Friedrich Henrici (who wrote un­ der the penname Picander). The proportion and weight of the contem­ plations that interrupt the biblical narrative is far greater than in the St John Passion, which may be why the St Matthew Passion feels less dramatic. The conservative Leipzig audience of Bach’s time nonethe­ less found it surprisingly theatrical. “It’s just as if we were at an opera,” an old lady said, according to Gerber. In this work, Bach’s dramatic power is most manifest in the simultaneous scenes, making use, above all, of the two-chorus technique. While the first chorus, along with the associated orchestra and soloists, is where the evangelist, Jesus and the other biblical characters appear, the second chorus facing it is usu­ ally reflecting and commenting.

Christoph Wolff wrote: “While Bach could hardly imagine that the Great Passion, more than any of his other works, would make history in the truest sense of the word, he knew full well from the earliest plan­ ning stages that this composition would be special – indeed, that noth­ ing like it had ever been attempted before.

In many ways, the time, space, focus and meaning of the musical ves­ pers service on Good Friday gave Bach a unique opportunity to set his imagination free, and he grasped the opportunity from the very begin­ ning by composing the Passion according to St John. Yet one discerns everywhere in the St Matthew Passion his intention, already clear from the work’s internal and external dimensions, of surpassing everything

9

that had been written previously, by himself and by other composers.

The score containing 68 movements, some of extraordinary length, required an eight-voice double choir and a richly equipped double or­ chestra. He could bring to the big project the rich experience he had gained through his sustained involvement with the church cantata over a period of four years. However, his ambitions went far beyond the monumental format that he so consciously chose. We can best un­ derstand his approach as an artist to the musical shaping of the Pas­ sion story by seeing how he planned and ordered it so as to bring out a wealth of interconnections. We also see how he employed musical forms and compositional techniques in an exceedingly imaginative and totally non-schematic manner in order to serve the most sacred biblical text of the Lutheran faith on the highest feast day of the church.”

Philippe Herreweghe has been analysing and conducting the work for decades, and once said: “If you devote so much time to something, it will undergo a development to a certain extent. One reason to rerecord the St Matthew Passion was that I had met some brilliant soloists. The other main reason is that I have become more mature...

Fifteen years ago I was concentrating on the style, while now more on what the music wants to say.”

Reinoud Van Mechelen Reinoud Van Mechelen graduated from his vocal studies at the Con­ servatoire Royal in Brussels in the class of Dina Grossberger in 2012.

In 2017 the Belgian music press union awarded him the prestigious Caecilia Prize as Young Musician of the Year. In 2011 he was a member of William Christie’s and Paul Agnew’s Le Jardin des Voix, and subse­ quently became a regular soloist of Les Arts Florissants. He made his debut in the role of the Evangelist in Bach’s St John Passion in 2014, with the Royal Liverpool Philharmonic, and would later sing the role at the concerts of Les Arts Florissants and the Royal Concertgebouw Or­ chestra. In the 2016–2017 season he appeared in Charpentier’s Médée at the Zurich Opera House.

10

REINOUD VAN MECHELEN Photo: Senne van der Ven

Florian Boesch The Austrian baritone is one of today’s leading lied singers, who has performed at the Wigmore Hall, the Musikverein and the Konzerthaus in Vienna, the Het Concertgebouw in Amsterdam, the Laeiszhalle in Hamburg, the Edinburgh Festival, the Maifestspiele in Wiesbaden, and the Salzburg Festival. The 2021–2022 season sees him showcase his versatility as a resident artist at the Elbphilharmonie in Hamburg.

As a sought-after concert singer he has performed with some of the world’s most renowned orchestras, and has worked with such conduc­ tors as Ivor Bolton, Riccardo Chailly, Gustavo Dudamel, Ádám Fischer, Iván Fischer, Valery Gergiev, Daniel Harding, Philippe Herreweghe, Pablo Heras-Casado, Mariss Jansons, Sir Roger Norrington and Sir Simon Rattle. He had a very close working relationship with the late Nikolaus Harnoncourt, with whom he performed Handel’s Messiah and Saul at the Wiener Musikverin, and Purcell’s The Fairy Queen at the 2014 Styriarte Festival.

Dorothee Mields The soprano is a leading performer of the 17th- and 18th-century reper­ toire. In the 2019–2020 season, she joined the Collegium Vocale Gent on several of the concert tours with which they celebrated the ensemble’s 50th anniversary. As a soloist, she appears in concert with Early Music Vancouver, at the Boston Early Music Festival, and with the Stuttgart Bach Academy at the Thuringia Bach Festival and the Bachfest Leipzig.

She can be heard on several award-winning CDs. Grace Davidson While still a student of the Royal Academy of Music, this great soprano won the Early Music Prize, a prestigious distinction. She has appeared in concert with the most acclaimed baroque ensembles, under the ba­ ton of John Eliot Gardiner, Paul McCreesh, Philippe Herreweghe and Harry Christophers. She sang solos on several recordings of The Sixteen. The special colour and extraordinary clarity of her voice have attracted the attention of contemporary composers and crossover artists as well, and she takes part in unique projects like the live perfor­ mances of world-famous film score composer Howard Shore’s music for Lord of the Rings.

12

Tim Mead One of the leading singers of his vocal type, countertenor Tim Mead’s debut in Opéra National de Paris and Munich’ Bayerische Staatsoper in works by Handel and Cavalli was a highlight of the 2017–2018 sea­ son. His recent operatic roles included Oberon (Britten’s A Midsummer Night’s Dream), the title role of Akhnaten (Philip Glass) and Ottone (Handel’s Agrippina). As a concert singer, he has appeared with such distinguished ensembles as the New York Philharmonic, the Orchestra of the Age of Enlightenment, the Academy of Ancient Music, Le Con­ cert d’Astrée, the Royal Scottish National Orchestra, the Accademia Bizantina and the Concerto Köln. He performed Bach’s Christmas Ora­ torio with Les Arts Florissants, and Bach’s Magnificat with Le Concert d’Astrée.

James Hall Very active on both opera and concert stages, the countertenor is one of the fastest rising stars of baroque and contemporary music. He regu­ larly works with the world’s leading orchestras and opera companies.

Most recently, he performed the title role of Tamerlano at the Bielefeld Theatre, Hamor in Handel’s Jephtha at the Bregenz Theatre, and sang in Monteverdi’s The Return of Ulysses at the Maggio Musicale (director: Robert Carsen). Among his concert performances, his collaborations with The English Concert stand out.

Samuel Boden In the early part of his career, the British tenor won several awards, including the Ricordi Opera Prize and the Derek Butler London Prize, as well as prizes from the Harold Hyam Wingate Foundation, the Samling Foundation and the Arts and Humanities Research Council. During his academy years and after graduating in 2008, he worked extensively in the UK and abroad with ensembles such as Ex Cathedra, the Gabrieli Consort, The Sixteen and the Orchestra of the Age of Enlightenment.

Over time, he has also become sought-after as a soloist, who is com­ fortable in a wide range of styles, from Elizabethan lute songs to the musical, West Side Story. His bright lyric tenor makes him particularly suited to the so-called “haute contre” repertoire.

13

Guy Cutting The British tenor was first a chorister and then a choral scholar at New College, Oxford. Since graduating in 2012, he has performed as a so­ loist with numerous British and foreign ensembles, shining his talent mainly in the Baroque repertoire. In the 2019–2021 seasons, he was a Rising Star artist of The Orchestra of the Age of Enlightenment.

He has sung as a soloist with the Collegium Vocale Gent, the Monteverdi Choir, The Academy of Ancient Music, the Gabrieli Consort, the Swedish Baroque Orchestra, the Dutch Bach Society and Le Concert Lorrain.

Peter Kooij The bass singer studied singing at the Sweelinck Conservatory in Am­ sterdam. He has sung solos in some of the most prestigious concert halls, collaborating with conductors like Philippe Herreweghe, Ton Koopman, Frans Brüggen, Gustav Leonhardt, René Jacobs, Sigiswald Kuijken, Roger Norrington and Iván Fischer. His repertoire covers a broad range of styles from Schütz to Kurt Weill, and he can be heard on more than 150 CDs. Peter Kooij is artistic director of Ensemble Vocal Européen, and teaches at acclaimed conservatoires and academies.

In 2016 he was awarded the City of Leipzig Bach Medal.

Tobias Berndt The German baritone was born in Berlin, and studied in Dresden, Leip­ zig and Mannheim, with Hermann Christian Polster, Rudolf Piernay, Dietrich Fischer-Dieskau and Thomas Quasthoff as his mentors, among others. He has sung at the concerts of some of the best conduc­ tors, and performed roles in the operas of Purcell, Mozart and Wagner.

He is also active as a lied singer, performing complete cycles by Schubert, Schumann and Brahms.

14

Photo: Michiel Hendryckx

PHILIPPE HERREWEGHE

Philippe Herreweghe In addition to ensembles specializing in the baroque repertoire, Philippe Herreweghe likes to conduct symphonic orchestras as well, performing in particular a repertoire that extends from Beethoven to Mahler. Since 1997, he has often appeared in concert as principal conductor of the Royal Flemish Philharmonic, and as the guest of ensembles like the Roy­ al Concertgebouw Orchestra, the Stavanger Symphony Orchestra, the Rotterdam Philharmonic Orchestra, the Netherlands Radio Symphony Orchestra, the Mahler Chamber Orchestra, the Vienna Philharmonic and the Berlin Philharmonic Orchestra. The Catholic University of Leuven has awarded him its honorary doctorate, in 2010 he received the City of Leipzig Bach Medal, and in 2016 the London Royal Academy of Music’s Bach Prize.

Collegium Vocale Gent Formed half a century ago, the Belgian Collegium Vocale Gent is best known across the world for the performance of baroque music. It is prob­ ably no exaggeration that the sound they represent has had an essential influence on how today’s listeners relate to early music, with their per­ formances of Bach’s two passions considered exemplary by many. Since 1985, the ensemble has recorded the St Matthew Passion on multiple occasions. However, rather than abiding by the tried and tested method when preparing for a new performance, Philippe Herreweghe and his group keep looking for new inspirations, exploring the possibilities that are inherent in the given work and wait to be unfolded. The same spirit of inquiry and versatility led to their recent recordings of works by Ferenc Liszt, Carlo Gesualdo and Igor Stravinsky.

15

Fotó: Andrej Grilc

PROGRAMAJÁNLÓ

ÁPRILIS

Fotó: Foppe Schut

11.

Signum Saxophone Quartet

ÁPRILIS

16.

Ton Koopman és az Amsterdam Baroque Orchestra

A címlapon: Philippe Herreweghe Címlapfotó: Wouter Maeckelberghe