Bartók Tavasz Műsorfüzet - Kelemen Kvartett (2021. május 20. és 23.)

Kelemen Kvartett

MÁJUS 20. és 23. | 19.30

Budapest Music Center – Koncertterem Budapest Music Center – Concert Hall

MÁJUS 20.

MÁJUS 23.

Bartók: 1. vonósnégyes • String Quartet No. 1, Sz. 40, BB 52 I. Lento II. Allegretto III. (Introduzione) Allegro –

Allegro vivace

Bartók: 4. vonósnégyes • String Quartet No. 4, Sz. 91, BB 95 I. Allegro II. Prestissimo, con sordino III. Non troppo lento IV. Allegretto pizzicato V. Allegro molto

Bartók: 2. vonósnégyes • String Quartet No. 2, Sz. 67, BB 75 I. Moderato II. Allegro molto, capriccioso III. Lento

Bartók: 5. vonósnégyes • String Quartet No. 5, Sz. 102, BB 110 I. Allegro II. Adagio molto III. Scherzo. Alla bulgarese IV. Andante V. Finale. Allegro vivace

Bartók: 3. vonósnégyes • String Quartet No. 3, Sz. 85, BB 93 I. Prima parte: Moderato II. Seconda parte: Allegro III. Ricapitulazione della prima

parte: Moderato IV. Coda: Allegro molto

Bartók: 6. vonósnégyes • String Quartet No. 6, Sz. 114, BB 119 I. Mesto – Vivace II. Mesto – Marcia III. Mesto – Burletta. Moderato IV. Mesto

A vonósnégyes tagjai • The members of the string quartet: KELEMEN Barnabás, Jonian Ilias KADESHA – hegedű • violin, KOKAS Katalin – brácsa • viola, Vashti Mimosa HUNTER – cselló • cello For the English version, see page 8

1

Bartók Béla hat vonósnégyese 1909 és 1939 között született. Számos hazai és külföldi elemző mutatott már rá arra, hogy Bartóknál a kvartettírás alkotáslélektani szerepe, funkciója sok szálon kapcsolódik a beethoveni modellhez. A műfaj mindkét szerző esetében az adott pályaszakaszra jellemző kompozíciós törekvések összefoglalására, szintetizálására kínált lehetőséget; másfelől a műfaj tradíciójából származó absztrakt formai keretek sem Beethovent, sem Bartókot nem hátráltatták abban, hogy a művészi mondanivaló személyes, nemegyszer önéletrajzi motívumokkal átszőtt, költői-vallomásos jelleget öltsön. Ebből a szempontból Beethoven kései kvartettjei rendkívül erős hatást gyakoroltak Bartók zenei gondolkodására.

A két szerző lelki rokonságára már a kortársak közül is felfigyeltek néhányan. 1929-ben – a 3. és a 4. vonósnégyes bemutatóit követően – Tóth Aladár így fogalmazott: „Bartók művészetében a kamarazene bizonyos fokig hasonló szerepet tölt be, mint Beethovennél. Beethoven­ről mondják: a zongoránál improvizál, a zenekari műveiben kiszélesíti, a vonósnégyes-kompozíció terén végül összefoglalja művészetének stiláris eredményeit.”

2

Bartók Béla: 1. vonósnégyes, Sz. 40, BB 52 Bartók 1. vonósnégyese 1908–1909-ben született, bemutatója 1910ben volt. Már a mű kezdete is világosan jelzi, hogy Bartók nem a kortársak (például Debussy), nem is a műfajtradíciókat ápoló 19. századi mesterek (Mendelssohn, Schumann, Brahms) darabjaihoz kapcsolódik, hanem közvetlenül Beethovenhez. A kvartett élén, hasonlóan a nagy előd cisz-moll vonósnégyeséhez (op. 131), egy lassú tempójú fúga áll.

Ez a Beethoven-tétel már a kamasz Bartókot is rendkívül intenzív módon foglalkoztatta. Emlékeit Geyer Stefivel, ifjúkora nagy szerelmével is megosztotta, egyik levelében írja: „Jól emlékszem még: 14 éves koromban hallottam először Beethoven cisz-moll kvartettjét; rajongtam érte, meg akartam ismerni. Persze ez nem ment olyan könnyen: a pénz nálunk szűken volt; várni kellett a következő karácsonyig, s akkor se a partitúrából kaptam, hanem a 4-kezes kivonatot, mert az olcsóbb.

Tanulmányoztam, nem sokára tudtam a kotta nélkül, játszogattam a zongorán két kézre – s mégis nem úgy éreztem akkor, mint most.

A téma olyan valami csudásan mély, szóval kifejezhetetlen érzelmet fest, amit egy gyermek legfeljebb bájos grazioso-nak érez, de ami annál sokkal-sokkal több. Most nem gondolhatok erre a témára nagy meghatódottság nélkül, akkor ez nem volt így.” A „nagy meghatódottság”, a téma érzelmi telítettségének érzete nagyban összefügghet azzal,

hogy Bartók számára a beethoveni témagondolat Wagner Trisztánjának előképe, illetve hogy a téma gond nélkül képes feltűnni egy olyan kromatikusan túlfeszített harmóniavilágban, mely elválaszthatatlanul összeforrt a Trisztán és Izolda című operával, illetve a benne megjelenő szerelemfilozófiával.

Bartók Béla: 2. vonósnégyes, Sz. 67, BB 75 A 2. vonósnégyes A kékszakállú herceg vára és A csodálatos mandarin között keletkezett, 1915–17-ben. A darabot átszövő kvartmelodika a magyar népzene ihlető erejéről árulkodik, de párhuzamként odaállíthatjuk Schönberg merész kvarttornyait a Kamaraszimfóniából.

A barbár-primitív erő megjelenése a középső tételben Stravinsky Tavaszi áldozatával rokon gyökerű, de valódi ősét az Allegro barbaróban kell keresnünk. A Lento magányzenéje a Kékszakállú bánatát visszhangozza. Őszinteségének, érzelmi telítettségének hatása alól aligha tudja kivonni magát a hallgató. A 2. kvartettet a Waldbauer-vonósnégyes mutatta be Budapesten 1918 márciusában. Ebből az alkalomból Kodály Zoltán írt méltatást a műről a Nyugatban: „Bartók formaépítése a régi mesterekhez áll közelebb. Hozzájárul valami, ami, legalább abban a következetességben, amelyben két vonósnégyese mutatja, lényegében új próbálkozás. Az egymást követő tételek nem különböző hangulatok képét adják, hanem egységes lelki-folyamatnak, fejlődésnek folytatólagos rajzát, az egész mű, bár zeneileg tökéletesen megformált, az élmény közvetlenségével hat.”

Bartók Béla: 3. vonósnégyes, Sz. 85, BB 93 Az 1927-ben komponált 3. vonósnégyes különösen szikár „új, szoros és ellenállhatatlan formája”, melyet a korabeli értő kritika nagy lelkesedéssel fogadott, sok szállal kapcsolódik a szerző korábbi kompozíciói­ hoz. A mű visszatekintő jellege ellenére (vagy éppen általa) Bartók bravúros, egyedi és egyszeri formát alkotott. A sűrű szövésű, rendkívül érdes disszonanciákban gazdag kompozíció – ebben az időben kerül Bartók legközelebb Schönberg, Berg és Webern zenei világához – meglepő hangzását tovább fokozzák azok a hangeffektusok, melyek a hangszerek nem hagyományos játékmódjából fakadnak. A lassú tételben Bartók jellegzetes éjszakai természetzenéinek egyik legszebb példájával találkozunk. A művet a komponista elküldte a philadelphiai Musical Fund Society pályázatára, és Alfredo Casellával együtt – komolyabb pénzdíjjal járó – megosztott első díjat nyert. Ahogy Kroó György fogalmazott, a kompozíció nyelvezete „nem egyszerű, hiszen

3

a harmóniai és hangnemi érdességekhez a motívumszövésnek egészen ritka, szinte geometrikus koncentrációja társul, és a mű hangzás szempontjából is hihetetlenül differenciált. Mégis igaza volt Tóth Aladárnak, amikor úgy érezte, hogy ez a zene szinte belecsúszik az ember fülébe.”

Bartók Béla: 4. vonósnégyes, Sz. 91, BB 95 „Vonósnégyeseim dallamvilága lényegében nem különbözik a népdalokétól; csak épp hogy a foglalatuk szigorúbb” – mondta Bartók 1937-ben. A 4. vonósnégyes (1928) esetében a szigorú foglalat, a mérnöki szerkezet geometriai középpontjában felhangzó lassú tételben nem nehéz felismerni a népi dallamok egyik típusának, a siratónak – nem mellesleg: univerzális – jellegzetességeit. A zeneszerző e tételt nem pusztán szimmetriapontnak tekintette, sokjelentésű metaforával a darab „magjának” nevezte.

Bartók Béla: 5. vonósnégyes, Sz. 102, BB 110 Az 5. vonósnégyes 1934-ben, Elizabeth Sprague Coolidge megrendelésére született. A híres amerikai mecénás kívánságának megfelelően a mű ősbemutatójára (1935) Washingtonban került sor a Kolisch Kvartett előadásában. Az öt tétel jellegzetes bartóki hídformát alkot.

A szimmetrikus szerkezet középpontja a harmadik tétel, Alla bulgarese. „Amikor ezeket a szokatlan ritmusokat – amelyekben annyira a finom különbségek a döntők – először láttam, alig tudtam elképzelni, hogy ezek csakugyan élnek” – emlékezett vissza Bartók egyik előadásában a bolgár ritmussal való találkozására. A Scherzo „bulgarese” jelzője, mint gyakran, most is a tétel metrikus karakterére utal, s nem a melodikára, mely részben magyar, részben román elemeket tartalmaz. A két lassú tételben nemcsak a hangvétel rokonságára figyelhetünk fel, hanem szoros tematikus kapcsolatokra is, mintha a negyedik tétel a második variációja lenne.

Bartók Béla: 6. vonósnégyes, Sz. 114, BB 119 A 6. vonósnégyes Bartók utolsó Európában komponált műve, bemutatójára már New Yorkban került sor a Kolisch Kvartett közreműködésével. A tételeket ritornellszerű lassú zene – Mesto – vezeti be, ebből alakítja ki Bartók a zárótétel anyagát, elvetve korábbi tervét, ami egy néptánc jellegű gyors finálé lett volna.

4

Kelemen Kvartett A Kelemen Kvartett a világ koncertpódiumainak ünnepelt vonósnégyese, a Paolo Borciani Nemzetközi Vonósnégyesverseny, a Pekingi és a Melbourne-i Kamarazenei Verseny díjazottja. A nemzetközi sajtó által az utóbbi idők „legfelvillanyozóbb vonósnégyesének” titulált együttes neves koncerttermek visszajáró vendége, meghívást kaptak többek között a Carnegie Hall saját rendezésű koncertsorozatába, rendszeresen fellépnek a Wigmore Hall, a Concertgebouw vagy a Philharmonie Berlin színpadán. A nemzetközi kamarazenei élet kiemelkedő fesztiváljainak meghívottjai, a Lockenhausi, a Colmari, a West Cork-i és a Ravennai Fesztivál állandó fellépői. A Kelemen Kvartett európai koncertjei mellett bejárta Ausztráliát, Új-Zélandot, Indiát, Kínát, Közép- és Észak-Amerikát is. Olyan világhírű művészekkel játszanak együtt, mint Joshua Bell, Andreas Ottensamer, Pekka Kuusisto, Maxim Rysanov, Nicolas Altstaedt, Frankl Péter, José Gallardo vagy Rados Ferenc. Két új tag belépése után 2020 decemberében kezdték meg a közös munkát Bartók egész életművét átívelő hat vonósnégyesén, melynek során Rados Ferenc mentorukként segítette őket.

Kelemen Barnabás Kelemen Barnabás hegedűművész briliáns technikájával és vibráló, szenvedélyes játékával hódította meg a világ legnevesebb koncerttermeit. Sokoldalú és nyitott egyéniségként kiváló szólista és kamarazenész, fesztiválok művészeti vezetője és neves intézmények pedagógusa, néhány éve pedig karmesterként is tevékenykedik. Munkáját számos rangos elismeréssel, többek között Kossuth-díjjal jutalmazták.

Repertoárja rendkívül változatos, korai barokk, klasszikus, romantikus és 20. századi daraboknak is hiteles előadója. Emellett a kortárs művészet elkötelezett híve, Kurtág, Ligeti, Schnittke, Gubajdulina, Steve Reich és Ryan Wigglesworth műveinek ősbemutatói és magyarországi bemutatói fűződnek nevéhez. Rendszeresen lép fel a legnevesebb koncerttermekben, többek között a Carnegie Hallban, a Concertgebouw-ban, a Royal Festival Hallban, a Palais de Beaux Arts-ban, a Suntory Hallban és a Berlini Filharmóniában. Olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Lorin Maazel, Sir Neville Marriner, Vladimir Jurowski, Marek Janowski, Michael Stern, Krzysztof Urbański, Kocsis Zoltán, Eötvös Péter vagy Fischer Iván. Ő maga is szívesen áll zenekarok élére, az elmúlt évadokban vezényelte a Nemzeti Filharmonikusokat, az Indianapolisi Szimfonikusokat, az Izraeli Kamarazenekart

5

Fotó: Ora Hasenfratz

KELEMEN KVARTETT

6

és a Concertgebouw Kamarazenekarát, valamint Szombathely, Győr és Pécs szimfonikus zenekarait. Kokas Katalinnal együtt alapítója és művészeti vezetője a Fesztivál Akadémia Budapest kamarazenei fesztiválnak, melyen olyan művészek lépnek fel rendszeresen, mint Vilde Frang, Maxim Rysanov, Shlomo Mintz vagy Joshua Bell.

Jonian Ilias Kadesha A görög–albán gyökerekkel rendelkező, Berlinben élő hegedűművész nemcsak a zene, hanem a filozófia és a retorika iránt is szenvedélyesen érdeklődik. Játékát a stilisztikai pontosság és az artikuláció kidolgozottsága mellett hangszínfantázia és az újdonságok iránti nyitottság jellemzi. A régi korok zenéjét éppúgy közel érzi magához, mint a legújabb idők kompozícióit. Több versenyen (Deutscher Musikwettbewerb, Windsor Festival International String Competition, Leopold Mozart Hegedűverseny) is díjazták. A közelmúltban olyan zenekarokkal koncertezett, mint a Skót Kamarazenekar, a Royal Filharmonikus Zenekar vagy a Jurij Basmet vezényletével fellépő Orosz Állami Zenekar. Az Athéni Állami Zenekarral 2019-ben mutatkozott be, Nikos Skalkottas Hegedűversenyét adta elő, a görög zeneszerző Kis szvit című darabját pedig Enescu- és Ravel-művek társaságában vette lemezre. A csellóművész Vashti Mimosa Hunterrel A Journey for Two címmel Kodály, Honegger, Xenakis és Skalkottas kompozícióiból készített CD-t. Kamarazenészként olyan kiváló partnerei voltak, mint Martha Argerich, Steven Isserlis, Nicolas Altstaedt, Thomas Demenga, Takács-Nagy Gábor, Ilja Gringolc és Pekka Kuusisto.

Kokas Katalin A magyar hegedűsnemzedék egyik kiemelkedő személyisége. Zenészpedagógus családból származva a szólóhangversenyek mellett kiemelt helyen szerepel életében a kamarazene, a vonósnégyes, s nem utolsósorban a tanítás: 2004 óta a Liszt Ferenc Zeneakadémia tanára, rendszeresen tart mesterkurzusokat Magyarországon és külföldön egyaránt. A nemzetközi zenei élet kiemelkedő személyiségei hívták meg fesztiváljaikra: Gidon Kremer Lockenhausba (Ausztria), Steven Isserlis Prussia Cove-ba (Anglia), Isabelle van Keulen Delftbe (Hollandia), Jelena Baskirova Jeruzsálembe, Schiff András Ittingenbe (Svájc), Gyima Szlobogyenyjuk Korsholmába (Finnország), illetve meghívást kapott a cannes-i MIDEM-re. Olyan művészekkel dolgozott együtt, mint Kocsis Zoltán, Perényi Miklós, Michael Stern,

7

Kobajasi Kenicsiró, Alexander Lonquich, Pekka Kuusisto, Guy Braunstein, a Chilingirian Kvartett, s olyan zenekarokkal játszott, mint a Pozsonyi, az Izraeli vagy a Liszt Ferenc Kamarazenekar, a Tajvani, a Poznańi vagy a Marosvásárhelyi Filharmonikus Zenekar. A Kapos­vári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál alapítója, a fesztivál történetének első öt évében annak művészeti vezetője, majd később Kelemen Barnabással a Fesztivál Akadémia Budapest nemzetközi kamarazenei fesztivál és mesterkurzus alapítója. Művészetét Liszt-díjjal és Magyarország Érdemes Művésze díjjal jutalmazták.

Vashti Mimosa Hunter Londonban született, zenészcsalád gyermeke, jelenleg Berlinben él.

Szólistaként és kamarazenészként egyaránt keresett művész, a világ meghatározó zenei fesztiváljainak és koncerttermeinek gyakori vendége. A verseny 65 éves történetében ő az első brit muzsikus, aki díjat nyert a Prágai Tavasz Nemzetközi Csellóversenyen. A közeljövőben angliai (Wigmore Hall, London Symphony Orchestra St Luke’s, Royal Festival Hall) koncertmeghívásoknak és tengerentúli felkéréseknek tesz eleget. Vendégszerepelt a Göttingeni Szimfonikus Zenekar, a Délnyugat-német Kamarazenekar és a Plzeň-i Filharmonikusok hangversenyein. Játszott Steven Isserlis, Martha Argerich, Ivry Gitlis, Pekka Kuusisto, Ilja Gringolc, Erich Höbarth, Nicolas Altstaedt és Vilde Frang kamaraestjein. 2010-ben Jonian Ilias Kadeshával és a zongorista Nicholas Rimmerrel létrehozta a Trio Gaspard elnevezésű formációt, mellyel első helyen végeztek a Haydn és a Joachim Nemzetközi Zenei Versenyen. 2017–2019-ben kamarazenét tanított Manchesterben (Royal Northern College of Music) és csellót Hannoverben (Hochschule für Musik, Theater und Medien).

8

Béla Bartók wrote his six string quartets between 1909 and 1939.

It has often been noted that Bartók and Beethoven shared many of the functions that writing quartets had for the psychology of cre­a­tivity. For both composers, the genre offered opportunities to summa­-­ rize and synthesize the compositional aspirations that marked a given phase of their career. On the other hand, the abstract formal rules that derived from the tradition of the genre did not prevent either of them from instilling the artistic message with a personal, poetic-

confessional character, often with the introduction of autobiographical motifs. In this regard, Beethoven’s late quartets had a very strong influence on Bartók’s musical thinking.

The spiritual kinship of the two composers was already noticed by some of Bartók’s contemporaries. In 1929, following the premieres of String Quartets No. 3 and No. 4, Aladár Tóth wrote: “To a certain degree, chamber music plays a role in Bartók’s art that is similar to that in Beethoven’s. Beethoven is said to have been improvising at the piano, to have gone on to extend the stylistic achievements of his art in the orchestral works, and to have summarized them in his compositions for the string quartet.”

Béla Bartók: String Quartet No. 1, Sz. 40, BB 52 Bartók wrote his String Quartet No. 1 in 1908–1909, and it was first performed in 1910. Its very start is a clear indication that the connection Bartók seeks is not with his contemporaries (such as Debussy) or the 19th-century masters who upheld the traditions of the genre, but directly with Beethoven. The quartet begins with a slow-tempo fugue, like the great predecessor’s String Quartet in C sharp minor (Op. 131). Bartók was still a teenager when he was already intrigued by this movement of Beethoven. In a letter to Stefi Geyer, the great love of his youth, he shared these memories: “I remember well: I was 14 when I first heard Beethoven’s C sharp minor quartet; I adored it, I wanted to know it. Of course, that was easier wished than done: we were short of money, and I needed to wait until the next Christmas, and even then I was given only the four-handed extract as something that was cheaper than the score. I studied it, soon learnt it by heart, played it on the piano for two hands – and still I did not feel it the way I do now. The theme delineates some wonderfully profound emotion that cannot be expressed with words, something a child will look upon as a charming grazioso, at best, but is in fact much much more than that. Now I cannot think about the theme and not be deeply moved – and it wasn’t the case back then.” Being “deeply moved” – sensing an emotional charge in the theme – may have a lot to do with the fact that Bartók considered the idea behind Beethoven’s theme a model for Wagner’s Tristan, and that the theme can appear, without any difficulty, in a chromatically overblown harmonic vocabulary that has become inextricable from the opera Tristan and Isolde, and from the philosophy of love it represents.

9

Béla Bartók: String Quartet No. 2, Sz. 67, BB 75 String Quartet No. 2 was written in 1915–1917, between Bluebeard’s Castle and The Miraculous Mandarin. The fourth-based melodic material that runs through the composition bears witness to the powerful inspiration of Hungarian folk music, though Schoenberg’s bold towers of fourths in the Chamber Symphony may also come into mind.

The savage, primitive power that appears in the central movement is akin to Stravinsky’s The Rite of Spring, though its real precedent is to be sought in Allegro barbaro. The solitude music of the Lento echoes the sorrow of Bluebeard. Its sincerity and emotional charge exert an inescapable influence. String Quartet No. 2 was first performed by the Waldbauer String Quartet in Budapest, in March 1918. The premiere was reviewed for Nyugat by Kodály: “The way Bartók constructs form stands closer to the old masters. Added to it is something that is a new endeavour, in at least the consistency that marks the two string quartets. Rather than the image of different moods, the subsequent movements outline a unified psychological process, a continuous evolution; though musically perfectly formed, the whole work offers an immediate experience.”

10

Béla Bartók: String Quartet No. 3, Sz. 85, BB 93 Much appreciated by the discerning critics of the time, the “new, tight and irresistible form” of String Quartet No. 3, which Bartók composed in 1927, is linked in multiple ways to his previous works. Despite (or perhaps thanks to) the retrospective nature of the piece, Bartók cre­ ated a bravura, original and distinct form. Densely woven and rich in extremely coarse dissonances – this was the time when Bartók came closest to the musical universe of Schoenberg, Berg and Webern –, the composition has a surprising soundscape that is made even more intensive by the sound effects that are produced when the instruments are played in nonconventional ways. The slow movement includes one of the most beautiful examples of Bartók evoking nature at night. The composer submitted the piece to the competition of the Philadelphia Musical Fund Society, and ended up sharing the first prize, and the considerable prize money, with Alfredo Casella. The language of the composition, says György Kroó, “is not simple, because the interesting harmonic and tonal solutions are coupled with a motivic texture that is very unique, almost geometric in its concentration. The sound of the work is also very diversified. Yet Aladár Tóth was right when saying this music almost slips inside your ear.”

Béla Bartók: String Quartet No. 4, Sz. 91, BB 95 “The melodic world of my string quartets does not really differ from that of folk songs: it is only their setting that is stricter,” said Bartók in 1937. In the slow movement of String Quartet No. 4 (1928), which is in the geometrical centre of the strict setting, the engineered structure, it is easy to identify the characteristics of a certain type of folk melodies (lament) – traits that are, not unimportantly, universal. The composer did not simply consider this movement the point of symmetry; he called it, with a rich metaphor, the “core” of the piece.

Béla Bartók: String Quartet No. 5, Sz. 102, BB 110 String Quartet No. 5 was commissioned by Elizabeth Sprague Coolidge in 1934. As the famous American sponsor requested, the world premiere took place in Washington (1935), with the Kolisch Quartet performing.

The five movements establish a distinctive Bartókian bridge form. The third movement, Alla bulgarese, forms the centre of the symmetrical structure. “When I first saw these unfamiliar rhythms, in which such fine differences are decisive, I could hardly imagine that they really existed,” Bartók recalled in a lecture his encounter with the Bulgarian rhythm. Like so often, the “bulgarese” attribute of the scherzo refers to the metric character of the movement, and not the melodic material, which con­ tains Hungarian and Romanian elements. The two slow movements seem related not only on account of their mood, but there are close thematic links as well, as if the fourth movement were a variation of the second.

Béla Bartók: String Quartet No. 6, Sz. 114, BB 119 String Quartet No. 6 was the last piece Bartók composed in Europe, and it was already premiered in New York, by the Kolisch Quartet. The movements are introduced by a ritornello-like piece of slow music – Mesto –, which Bartók went on to use for the material of the closing movement, discarding the earlier idea of a folk dance-like fast finale.

11

Kelemen Quartet The internationally celebrated Kelemen Quartet is the award winner of such chamber music competitions as the Premio Paolo Borciani, the Beijing International Music Festival & Academy and the Melbourne International Chamber Music Competition. Called by a reviewer “the most electrifying string quartet” of recent times, the group is a frequent guest of such renowned concert halls as the Carnegie Hall, which featured them at its own concert series, the Wigmore Hall, the Concertgebouw and the Philharmonie Berlin. They regularly perform at leading international showcases of chamber music, including the festivals of Lockenhaus, Colmar, West Cork and Ravenna. Over and above their European appearances, the Kelemen Quartet has toured Australia, New Zealand, India, China, Central and North America.

They frequently appear in concert with such world-famous artists as Joshua Bell, Andreas Ottensamer, Pekka Kuusisto, Maxim Rysanov, Nicolas Altstaedt, Péter Frankl, José Gallardo and Ferenc Rados. In December 2020, after two new members joined them, they started work on Bartók’s string quartets, six works that span the entire œuvre, with help from Ferenc Rados, who acted as their mentor.

12

Barnabás Kelemen Violinist Barnabás Kelemen conquered the world’s most prestigious concert halls with his brilliant technique and vibrant, passionate playing. A versatile and open-minded artist, he is an exquisite soloist and chamber musician, the artistic director of festivals, and an educator at prestigious institutions, who for some years has also been active as a conductor. His work has been acknowledged with numerous ac-

Photo: Ora Hasenfratz

KELEMEN QUARTET

colades, including the Kossuth Prize. He is known for a greatly varied repertoire, as an authentic player of early baroque, classical, romantic and 20th-century works. He is also dedicated to contemporary art, and has performed the Hungarian and world premieres of works by Kurtág, Ligeti, Schnittke, Gubaidulina, Steve Reich and Ryan Wigglesworth. He regularly performs in the world’s leading concert venues, such as the Carnegie Hall, the Concertgebouw, the Royal Festival Hall, the Palais de Beaux Arts, Suntory Hall and the Berliner Philharmonie. He has collaborated with such conductors as Lorin Maazel, Sir Neville Marriner, Vladimir Jurowski, Marek Janowski, Michael Stern, Krzysztof Urbański, Zoltán Kocsis, Péter Eötvös and Iván Fischer. He himself likes to take the baton, and has in recent seasons conducted the Hungarian National Philharmonic, the Indianapolis Symphony Orchestra, the Israel Chamber Orchestra, the Concertgebouw Chamber Orchestra, and the symphony orchestras of Szombathely, Győr and Pécs. He is co-founder and co-artistic director, with Katalin Kokas, of the chamber music event, Festival Academy Budapest, which has regularly featured artists like Vilde Frang, Maxim Rysanov, Shlomo Mintz and Joshua Bell.

Jonian Ilias Kadesha The Greek-Albanian violinist lives in Berlin, and has a passionate interest not only in music, but in philosophy and rhetoric as well. He is a player who is marked by stylistic precision and defined articulation, a vivid imagination for timbre and a mind open towards new things.

He feels as close to the music of old ages as to the most recent compositions. He has won awards at several competitions (Deutscher Musikwettbewerb, Windsor Festival International String Competition, Leopold Mozart Violin Competition). The orchestras he has recently appeared in concert with include the Scottish Chamber Orchestra, the Royal Philharmonic Orchestra and the Russian State Orchestra with Yuri Bashmet. He made his debut with the Athens State Orchestra in 2019, performing Nikos Skalkottas’ Violin Concerto. He recorded the Greek composer’s Little Suite along with works by Enescu and Ravel. With cellist Vashti Mimosa Hunter he recorded A Journey for Two, a CD with the compositions of Kodály, Honegger, Xenakis and Skalkottas. He has played chamber music with such distinguished partners as Martha Argerich, Steven Isserlis, Nicolas Altstaedt, Thomas Demenga, Gábor Takács-Nagy, Ilya Gringolts and Pekka Kuusisto.

13

Katalin Kokas A great Hungarian violinist, she was born into a family of music educators, and teaching is an important part of her own life as well, along with her career as a solo artist, chamber musician and string quartet member. She has been a professor of the Liszt Academy since 2004, and regularly gives masterclasses both in Hungary and abroad. The artists who have invited her to perform at their festivals include Gidon Kremer (Lockenhaus Festival, Austria), Steven Isserlis (Prussia Cove, England), Isabelle van Keulen (Delft, The Netherlands), Elena Bashkirova (Jerusalem), András Schiff (Ittingen, Switzerland) and Dima Slobodeniouk (Korsholm, Finland), but she was also invited to the MIDEM (Cannes, France). She has collaborated with artists like Zoltán Kocsis, Miklós Perényi, Michael Stern, Ken-Ichiro Kobayashi, Alexander Lonquich, Pekka Kuusisto, Guy Braunstein and the Chilingirian Quartet, as well as with such orchestras as the Bratislava, the Israel and the Franz Liszt Chamber Orchestras, the Philharmonic Orchestras of Taiwan, Poznań and Târgu Mureş. She went on to found, with Barnabás Kelemen, the Festival Academy Budapest international chamber music festival and masterclass. Her art was acknowledged with the Liszt Prize and the Hungary’s Artist of Merit award.

14

Vashti Mimosa Hunter Born in London into a family of musicians, Vashti Mimosa Hunter now lives in Berlin. She is much sought after as a soloist and chamber musician, and is frequently featured at the world’s leading music festivals and concert halls. She was the first British musician to have won an award at the Prague Spring International Cello Competition over its history of 65 years. In the near future she will appear in concert in the United Kingdom and the United States. She has been featured at the concerts of Göttingen Symphony Orchestra, the Südwestdeutsches Kammerorchester and the Pilsen Philharmonic.

She has been the chamber music partner of Steven Isserlis, Martha Argerich, Ivry Gitlis, Pekka Kuusisto, Ilya Gringolts, Erich Höbarth, Nicolas Altstaedt and Vilde Frang. In 2010, she formed Trio Gaspard with Jonian Ilias Kadesha and pianist Nicholas Rimmer, and the formation went on to win at the International Haydn Competition and the Joachim Chamber Music Competition. Between 2017–2019, she taught chamber music at the Royal Northern College of Music in Manchester, and cello at the Hochschule für Musik, Theater und Medien in Hannover.

A címlapon: Kelemen Kvartett Címlapfotó: Ora Hasenfratz