Bartók Tavasz Műsorfüzet - René Jacobs és a Kammerorchester Basel (2021. május 8.)

René Jacobs és a Kammerorchester Basel

MÁJUS 8. | 19.30

Don Bosco Basel – Paul Sacher Saal

Haydn: Stabat Mater, Hob. XXa:1 1.

Stabat Mater dolorosa – Largo 2. O quam tristis et afflicta – Larghetto 3. Quis est homo qui non fleret – Lento 4. Quis non posset contristari – Moderato 5. Pro peccatis suae gentis – Allegro ma non troppo 6. Vidit suum dulcem natum – Lento e mesto 7. Eja Mater, fons amoris – Allegretto 8. Sancta Mater, istud agas – Larghetto 9. Fac me vere tecum flere – Lagrimoso 10. Virgo virginum praeclara – Andante 11. Flammis orci ne succendar – Presto 12. Fac me cruce custodiri – Moderato 13. Quando corpus morietur – Largo assai Közreműködik • Featuring: Sophie KARTHÄUSER, Sophie HARMSEN, Steve DAVISLIM, Arttu KATAJA – ének • voice, Zürcher Sing-Akademie (karigazgató • choirmaster: Florian HELGATH) For the English version, see page 7

1

2

Joseph Haydn: Stabat Mater, Hob. XXa:1 A Haydn-kompozíció az Esterházy hercegi család szolgálatában eltöltött évtizedek egyik első egyházzenei műve. „Minden erőmet latba vetve megzenésítettem a Stabat Mater kezdetű, köztiszteletben álló himnuszt, és azt a világhírű, nagy Hassénak elküldtem. Ebben semmilyen más szándék nem vezetett, mint az, hogy ha az oly nagybecsű szöveget helyenként méltatlanul dolgoztam volna fel, úgy e hiányosságokat egy ilyen minden művében szerencsés kezű mester pótolja. E kiválasztott zeneművész azonban kimondhatatlan dicsérettel tisztelte meg érdemtelen művemet, és semmi mást nem kívánt, mint hogy azt megfelelő muzsikusok előadásában hallhassa.” Így számolt be Haydn Anton Schefstoss hercegi titkárnak címzett levelében az 1767-ben írt mű szakmai sikeréről. Ugyanebben a levélben Haydn egy küszöbön álló bécsi előadásról tesz még említést, szóvá téve, hogy a fővárosban „igen nagy a hiány uriusque generis (mindkét nembéli) énekesekben, kérem, tolmácsolja Őfőméltóságának azon kérésemet, hogy engem, Weiglt és annak feleségét, valamint Friberthet jövő csütörtökön engedjen el Bécsbe, hogy péntek délután az irgalmas testvérek templomában felléphessünk, s mint legkegyelmesebb hercegünk szolgái, növelhessük ezzel is az őt övező tiszteletet. Szombat este térünk vissza Kismartonba.” Hogy a koncerten végül megjelent-e maga Johann Adolf Hasse, nem tudjuk.

Mindenesetre a darab hamar nagy népszerűségre tett szert, többféle korabeli nyomtatványban is elérhető volt, ismertsége és kedveltsége Pergolesi kompozíciójával (1732) vetekedett. Utóbbit természetesen Haydn is jól ismerte, sőt, egyfajta modellként is szolgált saját kompozíciója számára.

Magával a középkori, latin nyelvű költeménnyel Haydn már egészen fiatalon megismerkedhetett, a bécsi Stephansdom énekes fiújaként valószínűleg énekelte is valamelyik megzenésítését, például Palestrina kórusművét. Az Esterházy-udvarban is hosszú hagyományra tekintett vissza a Stabat Mater előadása, Haydn hivatali elődje, Georg Joseph Werner a húsvéti időszak zenés alkalmai közé rendszerint beillesztette a szekvencia megzenésítését. Minden bizonnyal maga Haydn is 1767 húsvétjára írta a mű első változatát. Az egy évvel későbbi bécsi előadás után számos európai országban hangzott még el, Franciaországban, Itáliában, Spanyolországban, illetve olyan protestáns területeken is, mint Hollandia vagy Észak-Németország.

A kompozíció zenéje nem hagy kétséget afelől, hogy Haydn számára mennyire fontos lehetett a költemény plasztikus megjelenítése:

a szöveg (illetve a drámai szituáció) által megidézett érzelmek sokféle árnyalatának érzékeltetése, valamint a szófestő mozzanatok feltűnése mind-mind erről tanúskodik. Az eredetileg négy szólistára és hagyományos összeállítású zenekarra írt, mindössze két kórusszámot tartalmazó első verziót utóbb újabb és újabb kórusbetétekkel egészítette ki, elsősorban a drámai hatás kedvéért. A Haydn által jóváhagyott, véglegesnek tekinthető variánst 1774-ben adták ki. A mű hangulatát alapvetően meghatározó fájdalmas, lassú tempóvételek és a moll hangnemek gyakori választása még inkább kiemeli a gyorsabb tételek, elsősorban a basszusra írt szakaszok már-már operai zaklatottságát, és a záró „paradisi gloria” (a Paradicsom dicsősége) és „ámen” reményt sugárzó magasztosságát.

SOPHIE KARTHÄUSER

Fotó: Shirley Suarez

Sophie Karthäuser A belga szoprán világszerte elismert Mozart-énekes. Paminaként René Jacobs vezényletével a brüsszeli La Monnaie színpadán, Susannaként Lyonban debütált, ahol William Christie karmester volt a partnere. A későbbiekben Mozart ritkábban előadott darabjaiban lépett fel, de énekelte Ilia, Zerlina és Despina szólamát is. Kimagasló színpadi alakításai közé tartozik még a La Calisto címszerepe (Théâtre des Champs-Elysées és La Monnaie), részt vett több Rameau-produkcióban (Aix-en-Provence), a varsói Teatr Wielkiben pedig Mélisande figuráját keltette életre Debussy művében. Számos lemezfelvételt készített, és dalénekesként is igen aktív.

3

Sophie Harmsen A kanadai születésű mezzoszoprán zenei tanulmányait Fokvárosban végezte, első színpadi szerepeit itt alakította. 2007-ben költözött Németországba, itt Edith Wiens osztályában képezte tovább magát. Elismert Mozart-énekes, René Jacobs és a Freiburgi Barokk Zenekar európai és ázsiai koncertkörútján Dorabella szerepét alakította Così fan tuttéban. Olyan zenekarok koncertjein működik közre, mint a lipcsei Gewandhausorchester, a berlini Konzerthausorchester, a Stuttgarti Rádiózenekar vagy az Izraeli Filharmonikusok.

Steve Davislim Az ausztrál tenor generációjának egyik meghatározó énekese. Pályája kezdetén a Zürichi Opera társulatának tagja volt, már itt olyan szerepek találták meg, mint A sevillai borbély Almavivája, A varázsfuvola Taminója, Don Ottavio a Don Giovanniban, illetve Ferrando a Così fan tuttéban. Utóbbi két Mozart-opera dirigense Nikolaus Harnoncourt volt. Játszott Berlinben, Drezdában, Bécsben és Hamburgban, valamint Sydney-ben, New Yorkban, Chicagóban és Londonban.

A lírai­tenor-szerepek állnak igazán közel hozzá, többször alakította például Lenszkij (Csajkovszkij: Anyegin) vagy Tom Rakewell (Stravinsky: The Rake’s Progress) szerepét. Karrierje egyik jelentős állomása volt, amikor a milánói Scalában Daniel Harding vezényletével Mozart Idomeneójának címszerepét énekelte.

4

ARTTU KATAJA

Fotó: Marcus Henttonen

Arttu Kataja A finn bariton számos énekversenyen – például a Salzburgi Nemzetközi Mozart-versenyen – szerepelt sikerrel. Tanulmányait a Sibelius Akadémián végezte, 2006-ban csatlakozott a Staats­ oper Berlin társulatához, ahol olyan szerepekben lépett fel, mint Almaviva (Figaro házassága), Guglielmo (Così fan tutte), Taddeo (Olasz nő Algírban), Papageno (A varázsfuvola) vagy a Bohémélet Marcellója.

Vendégként többek között Bécs-

5

Fotó: Philippe Matsas

RENÉ JACOBS

ben, Helsinkiben és Strasbourgban állt színpadra. Koncerténekesként is aktív, elsősorban a barokk korszak oratóriumirodalmában mozog otthonosan.

René Jacobs René Jacobs, aki immár közel négy évtizede a historikus operajátszás egyik legnagyobb tekintélye, rendszeresen dolgozik a Staatsoper Berlin, a Theater an der Wien, a brüsszeli Théâtre Royal de la Monnaie társulataival, valamit emlékezetes produkciókat vezényelt a Salzburgi Ünnepi Játékokon és az Aix-en-Provence-i Fesztiválon. Belgiumban született, karrierje első időszakában énekes volt. Operakarmesteri pályafutása 1983-ban kezdődött, amikor Antonio Cesti olasz barokk zeneszerző L’Orontea című darabját vezényelte az Innsbrucki Fesztivá­ l­on, majd Monteverdi, Cavalli, Gluck és Händel operáit is műsorra tűzte.

Jacobs szülővárosa, Gent egyetemének díszdoktora.

5

6

Fotó: Lukasz Rajchert

KAMMERORCHESTER BASEL

Kammerorchester Basel A Bázeli Kamarazenekar a barokk zene historikus előadói gyakorlatában éppúgy otthonosan mozog, mint a kortárs zenében. Haydn muzsikája iránti elköteleződését jól jelzi, hogy az olasz Il Giardino Armonico zenekarral közösen a komponista összes szimfóniáját műsorra tűzi és lemezre veszi. A nagyszabású projekt a tervek szerint 2032-ben, Haydn születésének 300. évfordulóján ér véget. Az együttes vezető lemeztársaságokkal áll kapcsolatban, több díjnyertes felvételt készített, és olyan művészekkel dolgozik együtt, mint Maria João Pires, Sol Gabetta, Nuria Rial, Christoph Prégardien, Erwin Schrott vagy René Jacobs.

A zenekar első vendégkarmestere Giovanni Antonini.

6

Zürcher Sing-Akademie A Zürichi Énekakadémia oratóriumkórusként és a cappella együttesként is az európai hivatásos kórusok élvonalához tartozik. A 2011-ben alapított együttes kiváló karmesterekkel dolgozott már együtt, mások mellett Giovanni Antonini, Daniel Barenboim, Bernard Haitink, Pablo Heras-Casado, René Jacobs, Paavo Järvi, Kent Nagano, Roger Norrington, Jonathan Nott és David Zinman vezényelte már a kórust.

A számos országban, többek között Németországban, Olaszországban, Izraelben, Hollandiában és Kínában turnézó énekkar művészeti vezetője és karnagya Florian Halgath. A Zürichi Énekakadémia repertoárjának fontos része napjaink zenéje, különösen a svájci kortárs a cappella kórusmuzsika.

Joseph Haydn: Stabat Mater, Hob. XXa:1 This is one of the first pieces of church music Haydn wrote during his decades of service at the Esterházys’ princely court. “I set to music with all the power at my disposal the highly respected hymn called Stabat Mater, and I sent my music to the great and world-famous Hasse out of the desire that if I had failed adequately to express the most valuable words, this might be remedied by the Master, so successful in all his compositions. Contrary to my merits, this outstanding artist honoured me with inexpressible praise and desired nothing more but to hear my work performed by a proper ensemble of musi­cians.”

Thus reported Haydn, in a letter to Anton Scheftoss, the prince’s secretary, of the professional success of the piece he wrote in 1767.

In the same letter, Haydn mentions a performance to be held in Vienna, saying “there is a great lack of singers of both sexes in Vienna, [so] I venture to present through you my humble petitions to His Serene Highness to allow me, Weigl and his wife, as well as Friberth, to leave next Thursday for Vienna in order to promote the honour of our most gracious prince through performances by his servants on Friday afternoon at the Brothers of Mercy. Saturday night we would be back in Eisenstadt.” It is unknown whether Johann Adolf Hasse himself was present at the concert. Be that is it may, the piece soon became very popular, and was printed widely at the time, achieving a renown that rivalled that of Pergolesi’s composition (1732). Of course, Haydn knew that work well, and even looked upon it as a kind of model for his own.

Haydn probably came to know the medieval Latin poem early on, and may well have sung one of its settings, for instance Palestrina’s choral work, as a young member of the Viennese Stephansdom’s choir.

Performing the Stabat Mater was also a long-held tradition at the Esterházy court, where Haydn’s predecessor in the office, Georg Joseph Werner usually included a setting of the sequence in the musical events of the Easter period. In all likelihood, Haydn himself wrote the first version of the piece for Easter 1767. After a performance in Vienna a year later, it was played in such European countries as France, Italy and Spain, even in Protestant lands like the Netherlands and North Germany.

The music of the composition leaves little doubt as to how important it was for Haydn to create a vivid rendering of the poem: as much is suggested by the attempts to convey the many nuances of the emotions evoked by the text (and the dramatic situation), and the use of word painting solutions. The first version, which was written for

7

four soloists and an orchestra with a traditional instrumentation, and included only two choral sections, was later expanded with more and more choral numbers, primarily to increase the dramatic effect. The final variant, approved by Haydn, was published in 1774. The painful, slow tempos that fundamentally define the mood of the work, as well as the frequent choice of minor keys, throw into even sharper relief the almost operatic agitation of the faster movements, especially the passages for the bass, and the hopeful exaltation of the closing “paradisi gloria” (the glory of Paradise) and “amen.”

8

Sophie Harmsen The Canadian-born mezzo-so­ prano studied music in Cape Town, South Africa, where she also first appeared on stage. In 2007 she moved to Germany, honing her skills in the class of Edith Wiens.

A recognized performer of Mozart, she sang Dorabella in Così fan tutte during the European and Asian tour of René Jacobs and the Freiburg Baroque Orchestra. She is featured at the concerts of such ensembles as the Leipzig Gewandhausorchester, the Berlin Konzerthausorchester, the Stuttgart Radio Symphony Orchestra and the Israel Philharmonic Orchestra.

SOPHIE HARMSEN

Photo: Tatjana Dachsel

Sophie Karthäuser The Belgian soprano is an internationally acknowledged singer of Mozart. She made her debut as Pamina at the Brussels La Monnaie, with René Jacobs conducting, and as Susanna in Lyon, where William Christie stood on the rostrum. She went on to perform in Mozart’s less often played pieces, and also sang the roles of Ilia, Zerlina and Despina.

Further highlights of her stage career include the title role La Calisto (Théâtre des Champs-Elysées, La Monnaie), numerous productions of Rameau (Aix-en-Provence), and a rendering of Debussy’s Mélisande at the Teatr Wielki in Warsaw. A widely recorded artist, she is also active as a lied singer.

Steve Davislim The Australian tenor is a prominent singer of his generation. At Zurich Opera, where his career started, he sang roles like Almaviva in The Barber of Seville, Tamino in The Magic Flute, Don Ottavio in Don Giovanni, and Ferrando in Così fan tutte. The latter two productions of Mozart’s operas were conducted by Nikolaus Harnoncourt. He has appeared on stage in Berlin, Dresden, Vienna and Hamburg, as well as in Sydney, New York, Chicago and London. He is most attracted to lyric tenor roles; those he sang several times include Lensky in Tchaikovsky’s Eugene Onegin, and Tom Rakewell in Stravinsky’s The Rake’s Progress. A highlight of his career was when he performed the title role of Mozart’s Idomeneo in Milan’s La Scala, under the baton of Daniel Harding.

Arttu Kataja The Finnish baritone has been successful at a number of singing competitions, including the International Mozart Competition Salzburg.

Following studies at the Sibelius Academy, in 2006 he joined the company of the Berlin Staatsoper, where he sang such roles as Almaviva (The Marriage of Figaro), Guglielmo (Così fan tutte), Taddeo (L’italiana in Algeri), Papageno (The Magic Flute) and Marcello (La bohème).

As a guest artist, he has appeared on stage in Vienna, Helsinki and Strasbourg, among other places. He is also active as a concert singer, feeling most at home in the oratorios of the baroque period.

René Jacobs René Jacobs, one of the foremost authorities of the historically in­formed performance practice, regularly works with the companies of the Berlin Staatsoper, the Theater an der Wien and the Brussels Théâtre Royal de la Monnaie, and was responsible for memorable perfor­ mances at the Salzburg Festival and the Aix-en-Provence Festival. Born in the Belgian city of Ghent, he started his career as a singer. He debuted as an opera conductor in 1983, directing the performance of L’Orontea, by Italian baroque composer Antonio Cesti, at the Innsbruck Festival. He went on to produce operas

by Cavalli, Gluck and Handel. René Jacobs is an honorary doctor of Ghent University.

9

Photo: Priska Ketterer

Kammerorchester Basel Kammerorchester Basel is as much at home in the historically informed performance of baroque music as in contemporary music. It bears testimony to the orchestra’s commitment to Haydn’s work that by 2032, the composer’s 300th birthday, they and the Italian Il Giardino Armonico will have performed and recorded all of his symphonies. Releasing records, many of them award-winners, under major labels, they have collaborated with such artists as Maria João Pires, Sol Gabetta, Nuria Rial, Christoph Prégardien, Erwin Schrott and René Jacobs. Giovanni Antonini is the ensemble’s principal guest conductor.

ZÜRCHER SING-AKADEMIE

Zürcher Sing-Akademie The Zürcher Sing-Akademie is one of the finest professional choirs in Europe, whether it comes to oratorios or a cappella performances.

Founded in 2011, the group has worked with such eminent conductors as Giovanni Antonini, Daniel Barenboim, Bernard Haitink, Pablo Heras-Casado, René Jacobs, Paavo Järvi, Kent Nagano, Roger Norrington, Jonathan Nott and David Zinman. Florian Halgath is the artistic director and choirmaster of the ensemble, which has toured in such foreign countries as Germany, Italy, Israel, the Netherlands and China. The music of our time, especially contemporary Swiss a cappella choral works, form an important part of the Zürcher SingAkademie’s repertoire.

10

Kammerorchester Basel Koncertmester • Concertmaster Daniel BARD* Első hegedű • 1st violin Elisabeth KOHLER Vincent DURAND Mirjam STEYMANS-BRENNER Regula KELLER Eva MIRIBUNG Második hegedű • 2nd violin Baptiste LOPEZ* Andrea ROGNONI Valentina GIUSTI Regula SCHAER Elena ABBATI Brácsa • Viola Katya POLIN* Bodo FRIEDRICH Stefano MARIANI Renée STRAUB Cselló • Cello Christoph DANGEL* Georg DETTWEILER Hristo KOUZMANOV Nagybőgő • Double bass Stefan PREYER* Juliane BRUCKMANN

Fuvola • Flute Isabelle SCHNÖLLER HILDEBRANDT Oboa • Oboe Thomas MERANER* Francesco CAPRARO Klarinét • Clarinet DÓSA Etele* Markus NIEDERHAUSER Fagott • Bassoon Carles CRISTOBAL FERRAN* Letizia VIOLA Kürt • Horn Konstantin TIMOKHINE* Mark GEBHART Trombita • Trumpet Simon LILLY* Christian BRUDER Harsona • Trombone Adrian WEBER* Michael BÜTTLER Daniel VESEL Orgona • Organ Giorgio PARONUZZI Üstdob • Timpani Alexander WÄBER

* Szóló • Solo

11

Zürcher Sing-Akademie Szoprán • Soprano Keiko ENOMOTO Jessica JANS* Anna MIKLASHEVIC* Andrea OBERPARLEITER Ulla WESTVIK Alt • Alto Nadia CATANIA Ursina BECHTOLD PATZEN Isabel PFEFFERKORN Sarah WIDMER Anne-Kristin ZSCHUNKE Franziska BRANDENBERGER Tenor Florian FETH Christophe GINDRAUX HENTER Tamás Tiago PINHEIRO DE OLIVEIRA Fabian STROTMANN Eelke VAN KOOT

Basszus • Bass Ekkehard ABELE Matija BIZJAN Yves BRÜHWILER Jan SAUER Peter STRÖMBERG Philipp SCHERER

* Szóló • Solo

12

A címlapon: René Jacobs Címlapfotó: Molina Visuals