Wagner: Siegfried – ‘Nothung! Nothung! Neidliches Schwert! / Hoho! Hohei! Schmiede, mein Hammer... Den der Bruder schuf’ (Siegfried’s smithing song from Act 1)
Wagner: Das Rheingold – ‘Weiche, Wotan, weiche!’ (Erda’s monologue, Scene 4)
Wagner: Siegfried – ‘Ewig war ich, ewig bin ich’ (Brünnhilde and Siegfried’s love duet from Act 3)
Wagner: Tristan und Isolde – prelude and Isolde’s Liebestod
The English summary is on page 13.
2025. június 30.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
BUDAPESTI WAGNER-NAPOK
HŐSÖK ÉS
HŐSNŐK – NÉPSZERŰ
WAGNERRÉSZLETEK
Közreműködik:
Daniela Köhler – szoprán
Láng Dorottya – mezzoszoprán
Nyári Zoltán, Kiss Tivadar – tenor
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel:
Fischer Ádám
Wagner: A bolygó hollandi – nyitány
Wagner: A bolygó hollandi – „Traft ihr das Schiff” (Senta balladája, II. felvonás)
Wagner: A bolygó hollandi – „Willst jenes Tag’s du nicht dich mehr entsinnen” (Erik áriája, III. felvonás)
Wagner: Tannhäuser – nyitány
Wagner: Tannhäuser – „Dir töne Lob!” (Tannhäuser és Vénusz kettőse, I. felvonás)
Wagner: Tannhäuser – „Dich, teure Halle” (Erzsébet csarnokáriája, II. felvonás)
Wagner: Siegfried – „Nothung! Nothung! Neidliches Schwert! / Hoho! Hohei! Schmiede, mein Hammer... Den der Bruder schuf” (Siegfried kovácsdala, I. felvonás)
Wagner: A Rajna kincse – „Weiche, Wotan, weiche!” (Erda monológja, IV. jelenet)
Wagner: Siegfried – „Ewig war ich, ewig bin ich” (Brünnhilde és Siegfried szerelmi kettőse, III. felvonás)
Wagner: Trisztán és Izolda – előjáték és Izolda szerelmi halála
A MAGA HASONLATOSSÁGÁRA
Richard Wagner (1813–1883) egy ifjúkori levelében a következőket írta: „Semmit az utókornak, mindent a kortársainknak és a jelen pillanatnak.” Habár e jelmondat első felének komolyságában joggal kételkedhetünk, bizonyos, hogy kevés alkotó gyakorolt annyira intenzív és forradalmi hatást saját korára, a „jelen pillanatra”, mint ő. Sőt, túlzás nélkül kijelenthető, hogy Wagnernek sikerült legszemélyesebb elképzeléseinek és céljainak szolgálatába állítania nemcsak a korabeli operajátszás közegét, de uralkodók, mecénások, művésztársak, tollforgatók és filozófusok seregét is. Nem mintha pályafutása első felében idegen lett volna tőle a létező formák és keretek alkalmazása, hiszen még a francia nagyopera mintájának másolását is megkísérelte (gondoljunk csak az 1840-es Rienzire), és sikeréhes ifjúkorában olyan pályatársak is hatottak rá, akiket később legfeljebb gúnyosan emlegetett. Ám már A bolygó hollandi (1843) is csupán részben illeszkedett a német romantikus operaszínházi tradícióba, utóbb pedig Wagner majd’ mindegyik művével tovább szilárdította öntörvényű különállását. S tette ezt olyan eredményesen, hogy kivételes helyzetét az utókor sem vitathatja: a Wagner-hatástól (és -hatásiszonytól) lenyűgözött zeneszerzők éppúgy nem, akár a német zseni rémes megnyilatkozásaitól és még rémesebb politikai utóéletétől okkal viszolygó rajongók.
EREDETTÖRTÉNETEK
A koncerten felidézett operák és zenedrámák mindegyikéhez kapcsolódik egy vagy több, rendszerint a saját legendáját tudatosan formáló Wagner által is megörökített –és néha nyilvánvalóan kikerekített – életrajzi mozzanat.
A bolygó hollandi esetében egy tengeri kaland említhető: a Thetis nevű vitorlás hánykolódása a viharos Északi-tengeren, majd kényszerű veszteglése egy norvég fjordban 1839 nyarán. A Rigából elbocsátott és hitelezői elől – első felesége, Minna és Robber nevű újfundlandi kutyájuk társaságában – menekülő fiatal Wagner ekkor
Richard Wagner
már ismerte Heine A nemes Schnabelewopski úr emlékirataiból című novellafüzérét, amelynek színházi epizódja a majdani opera kiindulópontjául szolgált, ám döntőnek a személyes élmény bizonyult: „Leírhatatlanul jó érzés kerített hatalmába, amint a hatalmas gránitfalak a horgonyvető, vitorlát levonó legénység kiáltásait visszhangozták. […] Az opera gondolata már korábban is foglalkoztatott, s a friss benyomások hatására most határozott költői és zenei színezetet öltött.”
Ugyancsak Wagner gondosan megmunkált önéletrajzi konstrukciója szerint a Tannhäuser (1845) keletkezésének első inspirációforrása egy találomra kézbe vett népkönyv lett volna, amely a Vénusz-hegyről szólt: „Minden, amit eredendően németnek éreztem, egyre nagyobb vonzerővel hatott rám, és arra ösztönzött, hogy lelkesült vágyakozással a legmélyebb értelmét keressem, s ezt itt hirtelen megtaláltam abban, hogy egyszerűen újból elmesélem a legendát a régi, jól ismert Tannhäuser-ballada alapján.” Az 1859-ben befejezett, ám csak 1865-ben bemutatott Trisztán és Izolda kapcsán viszont érzékibb jellegű élményt is találhatunk a kezdet kezdetén: azt a – talán csak a kölcsönös sóvárgásig eljutó – vonzalmat, amelyet az 1850-es évek közepén svájci jótevője, vendéglátója felesége, Mathilde Wesendonck iránt táplált. A nibelung gyűrűje nevezetes kardja, a siegfriedi Kovácsdalban üllő és kalapács közé kerülő Nothung ismét az olvasmányok ihlető erejét idézi: a Noth, a szükségszerűség fogalma ugyanis Ludwig Feuerbach filozófusi munkássága révén vált annyira fontossá Wagner számára, hogy a fegyvernek a „szükségszerű” nevet adta.
ÖSSZEFORRVA, KOVÁCSOLVA
Ha a Ring megannyi visszatekintő-összefoglaló részletére gondolunk, amelyekben Wotan vagy valamely más szereplő előzékenyen újra elbeszéli a tetralógia megelőző eseményeit, talán e helyt sem indokolatlan apróbb rezümékkel szolgálni a programon felhangzó részletekkel kapcsolatban.
A bolygó hollandi elátkozott címszereplője hétévente egyszer szállhat partra, és hányattatásaitól csak egy nő holtig tartó szerelme válthatja meg. Szerencséjére Senta, mint erről balladája bizonyságot ad, szerelmét és sorsát már azelőtt a Hollandihoz kötötte, mielőtt megismerte volna őt. Elhatározásától kitartó udvarlója, Erik sem tudja eltántorítani: neki 3. felvonásbeli áriájával csupán annyit sikerül elérnie, hogy a jelenetet félreértő Hollandi azt hiszi, Sentában is csalódnia kell.
A Tannhäuser dalnok főhőse az égi és a nagyon is evilági szerelem között őrlődik: paradox módon az előbbi nemes vágy egy halandó hölgy, Erzsébet, a türingiai őrgróf unokahúga, míg az utóbbi szenvedély az antik istennő, egy barlang rejtekében továbbélő Vénusz személyében testesül meg Tannhäuser számára.
A nibelung gyűrűje előestéjét alkotó egyfelvonásos, A Rajna kincse cselekményéből azt a részletet idézi fel a műsor, amelyben Erda, a mindent tudó földistennő igyekszik jobb belátásra téríteni Wotant, figyelmeztetve őt a tetralógia címében szereplő gyűrűhöz tapadó végzetes átokra – méghozzá nem is eredménytelenül, hiszen a főisten végül átadja a kincset a Walhallát felépítő óriásoknak. Két estével később, a tetralógia harmadik darabjában az ugyancsak a gyűrűre vágyó, számító törpe, Mime által felnevelt Wotan-unoka, a hatalmas erejű és félelmet nem ismerő Siegfried egybekovácsolja apja, a megelőző zenedrámában, A walkürben megölt Siegmund kardja, a Nothung törött darabjait. Az ifjú utóbb feljut arra a lángoktól övezett hegytetőre, ahol A walkür címszereplője, az alvó Brünnhilde várja hősét, a szerelmére méltó társat.
A Trisztán és Izolda még felfokozottabb formájában mutatja a romantikus szerelmet. Izolda eredetileg mérget készült itatni a jegyesét harcban megölő, őt magát pedig az idős Marke király feleségéül megkérő Trisztánnal. Ám bizalmasa inkább bájitalt készít, amelyből Trisztán és Izolda is iszik, és a pár sorsa ettől kezdve feltartóztathatatlanul halad a közös végzet felé: a harmadik felvonásban a sebesült hős kötéseit letépve, eksztázisban siet a szeretett hölgy köszöntésére, majd boldog halálát követően a szerelmi önkívület Izolda életének is véget vet.
MOTÍVUMOK, AKKORDOK, GYÚJTÓPONTOK
Ezen a koncerten nem pusztán az életmű néhány népszerű részlete szólal meg, de a program reprezentatív mintát kínál azokból a témákból, motívumokból és zenei megoldásokból, amelyek nélkül elképzelhetetlen lenne a Wagner-élmény. Ilyen a szerelem (és halál) általi megváltás témája, amely a komponista operáinak és zenedrámáinak többségében központi szerephez jut, kezdve A bolygó hollandival és az életét a címszereplőért feláldozó Sentával. E nőalak centrális jelentőségét maga
Wagner is nyomatékosította, többek között az alábbi ön- és műelemző visszatekintésben: „Emlékszem, mielőtt egyáltalán belekezdtem volna A bolygó hollandi megírásába, először Senta második felvonásbeli balladáját vázoltam föl. [...] Ebbe a zenei részletbe öntudatlanul beleplántáltam az egész opera zenéjének tematikus magvát: az egész dráma poétikusan sűrített képét, ahogyan lelki szemeim előtt megjelent.”
Éppily jellemző Wagnerre az a támadóerő, amellyel rögtön A bolygó hollandi nyitányának első ütemeivel berántja a hallgatót az opera tengeri-tengerközeli, viharos világába. Ez a pusztító erejű vihar persze legbelül, Senta és a Hollandi lelkében talán még hevesebben dúl, mint odakint, és ezt a kettősséget a nyitány is érzékletessé teszi, miközben a fiatal komponista a fafúvósok és a vonósok ismétlődő üres kvintjeivel egyszerre tudós módon és roppant hatásosan Beethoven IX. szimfóniájának kezdetét is megidézi.
Hasonlóan fontos állomást jelez a Siegfried harmadik felvonásából felhangzó szerelmi kettős. E felvonás megkomponálásával Wagner 1869-ben, tizenkét évnyi szünet után látott hozzá újra a Ring munkálataihoz, és ebben a monumentális, öt nagyobb szakaszra tagolható fináléban, amelynek ezúttal diadalmasan ujjongó zárlatát hallhatjuk, nemcsak az érzéki eksztázis, de a kompozíciós virtuozitás is kitombolja magát a széles ívű témák, vezérmotívumok összeszövésével.
Mindebben, vagyis az eksztázisban és a zeneszerzői bravúrban egyaránt tetten érhető a Ring megalkotásának köztes időszakában született Trisztán és Izolda léptéknövelő tapasztalata. Azt a legendás és nyugtalanító harmóniai feszültséget pedig, amelyet Wagner az utóbbi mű Előjátékának „Trisztán-akkordjából” kiindulva csupán a harmadik felvonás legvégén, Izolda halálának jelenetében oldott fel, a program utolsó számát hallgatva sűrítetten érzékelhetjük – és élhetjük át magunk is.
TUDTA?
Tudta, hogy a majdani V. György brit király 1881-ben a Jóreménység foka táján látni vélte a bolygó hollandi kísértethajóját?
Tudta, hogy kevéssel halála előtt a több verzióban is létező művével elégedetlen Wagner azt mondta: „még tartozom a világnak egy Tannhäuserrel”?
Tudta, hogy az 1865-ös müncheni ősbemutató Trisztánja, Ludwig Schnorr von Carolsfeld alig negyven nappal élte túl e zenetörténeti jelentőségű premiert?
Tudta, hogy Fischer Ádám egy interjúban ironikusan „botcsinálta Wagnerkarmesternek” nevezte magát?
Tudta, hogy Wagner egy időben olyan alkalmi deszkaszínházat álmodott zenedrámái számára, amelyet egyetlen előadássorozat után azonnal le is bontottak volna?
Tudta, hogy a Sidney-i Szimfonikus Zenekar megkísérelte egy két és fél perces animációs videóban összefoglalni a Ring teljes cselekményét?
Tudta, hogy a Trónok harca témák és motívumok egész sorát köszönheti Wagner tetralógiájának?
Tudta, hogy Das Barbecü címmel 1994-ben elkészült a Ring Texasba áthelyezett, parodisztikus és country stílusú musicalváltozata?
Tudta, hogy a Trisztán név mögött a walesi drust (zaj, tumultus) és az egyként „szomorú” jelentésű francia triste és breton trist szavak rejlenek?
Tudta, hogy a Trisztán és Izolda nyomán már 1909-ben némafilm készült?
Ludwig Schnorr von Carolsfeld
MERRE TOVÁBB?
Ha a koncert végeztével beljebb hatolnánk a wagneri univerzumba, vagy épp felderítenénk valamit abból a rendkívüli és sokrétű hatásból, amelyet ez a kivételes életmű a kortársakra és az utókorra gyakorolt, ezernyi lehetőség kínálkozik számunkra.
A legközelebbi és leginkább kézenfekvő választásokkal kezdve: barangolhatunk a Müpa Youtube-csatornáján korábbi Wagner-produkciók részleteire rátalálva (például
A Rajna kincse zárójelenetére vagy Senta balladájára A bolygó hollandiból); visszanézhetjük a Müpa Home felületén Camilla Nylund 2018-as Wagner és a kortársak című dalestjét, meggyőződve a Sibeliusra, Mahlerre és Richard Straussra gyakorolt hatás mértékéről, valamint a Müpa+ hűségprogram előnyeiről; de megvásárolhatjuk DVD-n a Fischer Ádám által vezényelt teljes Müpa-beli Nibelung-tetralógiát is. És persze máris böngészhetjük a Budapesti Wagner-napok 2026-os programját, amely két teljes Ring-ciklust, valamint a Parsifal új, mindössze egészen takarékos színpadi jelzésekkel operáló előadásait ígéri, természetesen Fischer Ádám vezényletével. S ha nem várnánk egészen nyárig, a jövő évad Metropolitan-közvetítéseinek sorában már ott szerepel a 2025–26-os New York-i szezon talán legnagyobb érdeklődéssel övezett bemutatója, az új Trisztán és Izolda-produkció március 21-én: Lise Davidsen és Michael Spyres címszereplésével, Yannick Nèzet-Séguin vezényletével.
Ha várakozás közben olvasnánk is a zenetörténet elvitathatatlan jelentőségű, de sokat vitatott nagyságáról, a 2013-as bicentenárium óta magyarul is elérhető Bryan Magee lenyűgözően széles kitekintésű alapműve ( Wagner világképe – A nagy operák filozófiai háttere). Akár olvasmányélmény, akár színházi előadás révén ugyancsak érdemes megismerkednünk Térey János verses drámatrilógiájával, A Nibelung-lakóparkkal, de az is felfedezéseket ígér, ha fellapozzuk a magyar líra 19. és 20. századi alkotóinak wagneri ihletésű verseit, például Babits Mihály Strófák a wartburgi dalnokversenyből című költeményét.
Írta: László Ferenc
Daniela Köhler Stuttgartban és Karlsruhéban folytatott zenei tanulmányait követően az elmúlt évtized során Wagner- és Richard Strauss-produkciók mind keresettebb résztvevőjévé vált Európa-szerte. A jelentékeny drámai szoprán hanggal és erőteljes színpadi jelenléttel rendelkező német énekesnő a Siegfried Brünnhildéjeként színpadra lépett már Münchenben, Lipcsében és Bayreuthban, míg A bolygó hollandi Sentájaként Mannheimben debütált.
Éppily imponálóan alakul straussi repertoárja is: idén az
amszterdami Holland Nemzeti Opera és a berlini Deutsche Oper előadásain egyaránt ő formálta meg Az árnyék nélküli asszony Császárnéját, tavaly pedig az Ariadné Naxos szigetén címszerepében mutatkozott be Zürichben.
Láng Dorottya a bécsi zeneakadémián végezte tanulmányait. Több verseny díjazottja, 2011-ben a Wigmore Hall és a Kohn Foundation énekversenyén ért el harmadik helyezést. Évekig volt a hamburgi Staatsoper tagja, az utóbbi időben több helyen aratott nagy sikert A kékszakállú herceg vára Juditjaként (Deutsche Oper am Rhein, Oslói Opera, Berlini Filharmónia). A Lett Nemzeti Operában
Rossini Hamupipőkéjének címszerepét énekelte, A rózsalovag Octavianjaként Malmőben mutatkozott be. Hangversenyénekesként is rendkívül aktív, a világ meghatározó koncerttermeiben, a Wigmore Hall mellett a bécsi Konzerthausban és a Musikvereinben is debütált már.
Nyári Zoltán 1993-ban prózai szakon szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ám pályakezdését követően a budapesti születésű tenort hamarosan megtalálták az énekes feladatok. Korántsem szokványos, noha nem is példátlan módon zenés színpadi karrierje az operettbonviváni szerepkörtől kiindulva ért el az operairodalom emblematikus tenorhőseiig. 1998-ban Szolnokon formálta meg első operai fő- és címszerepét a Hoffmann meséi előadásain, majd az ezredfordulót követően pályafutása a Magyar Állami Operaházban és a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban bontakozott ki. Jelentős német operaházakban is gyakorta megfordul, és nagy sikerrel megoldott lírai, spinto, valamint karaktertenori feladatain túl repertoárján tudhatja Trisztán, Siegfried és Siegmund szólamát is.
A vajdasági Kikindán született tenor, Kiss Tivadar 2010ben végzett a Zeneakadémián Kovalik Balázs és AlmásiTóth András osztályában, ám addigra már sikerrel mutatkozott be az immár legendás Mozart-maraton Figaro házassága-előadásában a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, az Anyegin Monsieur Triquet-jeként pedig még 2009-ben debütált a Magyar Állami Operaházban. 2011-ben elnyerte az Opera Juventus-díját, és budapesti működése mellett gyakori közreműködője szegedi, miskolci és pécsi operaprodukcióknak is. Több évadon át társulati tagként, majd vendégművészként rendszeresen fellépett a hannoveri operában, de többször szerepelt már Pilsenben, Avignonban és Mannheimben is. A wagneri repertoárból A Rajna kincse és a Siegfried operaházi előadásai révén kiforrott szerepe Mime.
Fischer Ádám 1949-ben született Budapesten, konzervatóriumi tanulmányait követően a Bécsi Zeneakadémián, Hans Swarowsky osztályában szerezte meg karmesteri diplomáját 1971-ben, majd Velencében és Sienában Franco Ferrara mesterkurzusain vett részt. Nemzetközi karrierje 1973-as milánói versenygyőzelmével kezdődött. Pályájának fontos állomásai európai operaházak: Graz, Sankt Pölten, Bécs, Helsinki, München, Freiburg, Kassel, Mannheim.
Volt a budapesti Operaház és a Magyar Rádió Szimfonikus
Zenekarának főzeneigazgatója is. Európa és Amerika nagy operaházainak és koncerttermeinek állandó vendége, rendszeresen vezényelt Bayreuthban. A Müpával az intézmény megnyitása óta szorosan együttműködik, az újévi hangversenyeken
Haydn oratóriumai, A teremtés és Az évszakok szólalnak meg vezényletével, 2006ban pedig megalapította és azóta irányítja a Budapesti Wagner-napokat, amelynek produkciói az évek során jelentős nemzetközi megbecsülést vívtak ki.
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar jogelődjét Székesfővárosi Zenekar néven hozták létre 1923-ban. Ferencsik János több mint három évtizedet, később Kobajasi Kenicsiró tíz évet töltött az együttes élén. Őt követte 1997-ben Kocsis Zoltán, akinek keze alatt a művészileg megújuló együttes repertoárja olyan hiánypótló művekkel bővült, mint Richard Strauss, Debussy, Ravel, Schönberg, valamint 20. századi és kortárs magyar szerzők alkotásai, Bartók zenéje pedig különösen hangsúlyosan érvényesült műsorpolitikájukban. Olyan neves helyszíneken és fesztiválokon léptek fel, mint a New York-i Avery Fisher Hall, a tokiói Suntory Hall, a birminghami Symphony Hall, az athéni Megaron, a bukaresti Enescu Fesztivál, a Colmari és a Kanári-szigeteki Fesztivál. Kocsis Zoltán halála után 2020 augusztusáig Hamar Zsolt látta el a zeneigazgatói feladatokat, Vashegyi György személyében pedig 2022 októbere óta újra van főzeneigazgatója a zenekarnak. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a vele szimbiózisban működő Nemzeti Énekkar a Müpa rezidens együttesei.
The concluding concert of the 2025 Budapest Wagner Days will not simply serve up a handful of the most popular excerpts from the master’s work, but will instead provide a representative sample of the themes, motifs and musical solutions without which the Wagner experience would be almost unimaginable. The transformation made possible by love and death, is just one example that plays a central role in most of Wagner’s operas and music dramas, beginning right away with Der fliegende Holländer and the character of Senta, who sacrifices her life for the cursed titular character. The series continues with Tannhäuser, a man torn between divine and earthly love, who is saved by Elisabeth from the embrace of Venus, before finally arriving at the ecstatic romantic love death of Tristan and Isolde that seals and redeems their fate.
The conductor for this concert promising a whole host of delights both for devoted fans and those just getting to know Wagner is naturally none other than the artistic director – and life and soul – of the Budapest Wagner Days, Ádám Fischer, who will conduct Müpa Budapest’s resident ensemble, the Hungarian National Philharmonic Orchestra. The heroes and heroines of the title will be portrayed by singers of enormous charisma who are able to inhabit the world of Wagner with great authenticity. Among them is the German dramatic soprano Daniela Köhler, who has been sought-after across Europe to perform the major Wagner roles since the mid-2010s. She will sing iconic excerpts from the roles of Brünnhilde and Isolde. The admonition of Erda, the earth mother, will be delivered by the Hungarian mezzosoprano Dorottya Láng, who has built up an impressive international career and already has numerous Müpa concerts under her belt. The hero tenor of the evening, Zoltán Nyári, has frequently appeared in leading German opera houses and, in addition to successfully taking on the challenges of the lyric and spinto tenor roles, boasts a repertoire including the parts of Tristan, Siegfried and Siegmund. As the evening’s Mime, we welcome Tivadar Kiss, a young yet already indispensable artist of the Hungarian State Opera.
Keresd a Libriben, a jobb újságárusoknál és a Bortársaság üzleteiben!
VIGYE HAZA
A WAGNERÉLMÉNYT!
HE WAGNER EXPERIENCE HOME WITH YOU!
Ajándéktárgyainkat az emeleti Előcsarnokban és a Vince Könyvesboltban vásárolhatja meg.
Our souvenirs are available to purchase in the first-floor foyer and at the Vince Book Shop.
2026 BUDAPESTI
WAGNERNAPOK
2026. június 5., 30.
WAGNER: PARSIFAL 2026. június 12.
CAMILLA NYLUND ÉS
HELMUT DEUTSCH
DALESTJE
2026. június 18., 25.
WAGNER: A RAJNA
KINCSE 2026. június 19., 26.
WAGNER: A WALKÜR 2026. június 20., 27.
WAGNER: SIEGFRIED 2026. június 21., 28.
WAGNER: AZ ISTENEK
ALKONYA
2025. október 3.
SEBASTIAN WEIGLE ÉS A NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKAR ÉS ÉNEKKAR
Közreműködik: Ránki Dezső – zongora, Ștefan Pop – tenor
