Müpa Műsorfüzet - Riccardo Muti és a Chicagói Szimfonikus Zenekar (2024. január 24.)

2024. JANUÁR 24.

RICCARDO MUTI ÉS A CHICAGÓI SZIMFONIKUS ZENEKAR

mupa.hu

24 January 2024 Béla Bartók National Concert Hall

RICCARDO MUTI AND THE CHICAGO SYMPHONY ORCHESTRA Philip Glass: The Triumph of the Octagon (commissioned by the Chicago Symphony Orchestra) – Hungarian premiere Mendelssohn: Symphony No. 4 in A major (‘Italian’), Op. 90 1. Allegro vivace 2. Andante con moto 3. Con moto moderato 4. Saltarello. Presto R. Strauss: Aus Italien, Op. 16 – symphonic fantasy 1. Auf der Campagna (Andante) 2. In Roms Ruinen (Allegro molto con brio) 3. Am Strande von Sorrent (Andantino) 4. Neapolitanisches Volksleben (Allegro molto) The English summary is on page 16.

The CSO’s European Tour is generously sponsored by

2

2024. január 24.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

RICCARDO MUTI ÉS A CHICAGÓI SZIMFONIKUS ZENEKAR Philip Glass: The Triumph of the Octagon (a Chicagói Szimfonikus Zenekar felkérésére) – magyarországi bemutató Mendelssohn: IV. (A-dúr, „Olasz”) szimfónia, op. 90 I. Allegro vivace II. Andante con moto III. Con moto moderato IV. Saltarello. Presto R. Strauss: Itáliából, op. 16 – szimfonikus fantázia I. A Campagnán. Andante II. Róma romjai. Allegro molto con brio III. Sorrento partjánál. Andantino IV. Nápolyi népélet. Allegro molto

A CSO európai turnéjának nagylelkű támogatója a

3

EGY ZENEKAR ZENETÖRTÉNETET ÍR A Chicagói Szimfonikus Zenekar internetes honlapjának izgalmas fejezetét alkotja egy lista. Tizenkét oldalon követi egymást az a 388 mű, amely a zenekar 1891-es alapításától mostanáig eltelt 133 év során világpremierként hangzott fel a „szeles város” nagy múltú együttesének koncertjein. A nevek és címek sora rendkívül változatos; aki áttanulmányozza, joggal érezheti úgy, hogy a zenekar a maga eszközeivel zenetörténetet írt és ír. A magyar zenehallgató szívét megdobogtatja, hogy a táblázat 167. tételeként Kodály Zoltán Concertójának címét olvashatjuk: a művet a zenekar élén a leghosszabb időt, 1905-től harminchét évet eltöltő, s művészi arculatát legjelentősebb mértékben formáló dirigens, a német Frederick Stock (1872–1942) rendelte meg a magyar mestertől a Chicagóiak fennállásának fél évszázados jubileumára. Az ősbemutatóként elhangzott alkotások szerzői között olyan neveket is találunk, mint Prokofjev, Holst, Stravinsky, Milhaud, Britten, Martinů, Lutosławski, Boulez. A listán – egyelőre – utolsóként szereplő alkotást a mai hangverseny közönsége is hallhatja: Philip Glass The Triumph of the Octagon (A nyolcszög diadala) című műve az együttes megrendelése nyomán született meg, a kompozíciót a Chicagói Szimfonikus Zenekar 2023. szeptember 28-án mutatta be Riccardo Muti vezényletével.

MINIMALISTA ZENESZERZŐ – MAXIMÁLIS TERMÉKENYSÉG A lett és orosz zsidó felmenőktől származó Philip Glass (1937, Baltimore) Steve Reich és John Adams mellett az amerikai zene egyik legnépszerűbb és legtöbbet játszott élő alakja. Gyermekkori fejlődésére meghatározó hatással volt hanglemezboltot vezető édesapjának szenvedélyes zenei érdeklődése. Fiatalon két éven át Párizsban képezte magát a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzéstanára, Nadia Boulanger irányítása alatt. Zenei tájékozódásának iránya már ekkor érzékelhetővé vált: a Domaine musical hangversenyein elhangzott darabok közül nem Boulez vagy Stockhausen, hanem Cage és Morton Feldman alkotásai érdekelték. Mindez logikusan előlegezte későbbi zenei fejlődését, amely egyértelműen az amerikai minimalizmus egyik kulcsfigurájává tette. Az irányzat képviselői közül Glass zenéjét nem a Cage, 4

Feldman vagy Rzewski zenéjére jellemző elvont experimentalizmus, hanem a rajta kívül leginkább Steve Reich által reprezentált, mindig közérthető repetitív komponálásmód uralja. Philip Glass rendkívül termékeny zeneszerző, aki a zongoradarabtól és a vonósnégyestől a versenyműig és a szimfóniáig a legtöbb hagyományos műfajt képes megtölteni új tartalommal. Legnagyobb sikereit két igazi közönségcsalogató: az opera és a filmzene területén aratta.

VÁRKASTÉLY HANGOKBÓL Glass 2022. február 19-én Chicagóban meghallgatta XI. szimfóniáját a zenekar előadásában, Riccardo Muti vezényletével. A koncert után a két muzsikus, aki korábban soha nem találkozott, leült beszélgetni a karmester irodájában. Felvetődött egy megrendelés lehetősége, a művet inspiráló élményért pedig még csak a fotelból sem kellett felállni: egy fényképfelvételen ott volt látható Muti dolgozószobájának falán.

Az olaszországi Puglia nevezetessége, a Castel del Monte, ez a misztikus atmoszférát keltő, titokzatos 13. századi várkastély (Umberto Eco regénye, A rózsa neve Ædificiumának modellje) Riccardo Mutit már gyermekkorában megbabonázta szépségével, monumentalitásával és nagyfokú tudatosságot sejtető, titokzatos geometriai arányaival: mióta először látta, élete egyik meghatározó élményének tekinti.

Amikor a beszélgetés során a zeneszerző a karmestertől megtudta, hogy az épület architektúrájában a nyolcas számnak meghatározó szerepe van (a nyolcszögletű várkastély látványának nyolc nyolcszögletű bástya kiszögellése kölcsönöz erődítményszerű összhatást), a zene matematikai összefüggései iránt régóta élénken érdeklődő alkotóban máris megformálódott a The Triumph of the Octagon alapgondolata.

TISZTELGÉS ITÁLIA ELŐTT A zenehallgató aligha téved, ha úgy érzi, hogy a The Triumph of the Octagon olyan mű, amelynek keletkezéstörténetében szerencsésen találkozik a zeneszerzőnek a téma iránti mély, őszinte érdeklődése és az interpretátor részéről a személyes érintettség mozzanata, amely lehetővé teszi, hogy az előadó, esetünkben a Castel del Monte jelenségéért gyermekkora óta rajongó karmester különleges szellemi ajándékként fogadja az alkotó munkáját. Hasonló tisztelgő gesztusnak tekinthetjük a 5

koncert teljes műsorát is. Riccardo Muti 2010-től 2023-ig volt a Chicagói Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója, ám a kapcsolat a tizenhárom éves szoros együttműködés után sem ért véget, hiszen 2023. szeptember 1-jén a karmester az élethosszig tartó Tiszteletbeli Zeneigazgató címet kapta az együttestől. A hét ország tizenegy városát érintő európai hangversenykörút műsorának mindhárom száma Itália szépsége, szelleme, kultúrája előtt hajt fejet: mindezt okkal tekinthetjük a megbecsülés gesztusának, amellyel a zenekar visszatekint a leköszönt zeneigazgatóval közösen eltöltött tizenhárom esztendőre.

ÚTI ÉLMÉNYEK ZENÉBEN ELBESZÉLVE A romantikus zene tájábrázolás iránti elkötelezettsége legalább három okkal magyarázható. Az első a késztetés: komplex módon megidézni egy hely atmoszféráját épületekkel és emberekkel, hegyekkel és síkságokkal, folyókkal és erdőkkel. Akadnak olyan romantikus zenék, amelyek ezt a helyet otthon találják meg, hiszen az otthonélmény is romantikus toposz, ahogyan az azt kifejező otthonhang is az – Schuberttől Smetanáig számos mű kínál erre példát. Ám a romantikus szellemhez inkább illik a vándorút élménye, amely különösen akkor erős, ha az utazókedv az otthonitól eltérő hangulatú, különleges tájakra csábítja az alkotót. Tájábrázolás, vándorlás, egzotikum: ez a három mozzanat a romantikus zene számos nevezetes alkotásának létrejöttét ösztönözte.

Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809–1847) számára családja gondtalan jóléte lehetővé tette, hogy – Goethe tanácsát megfogadva – húszévesen európai tanulmányútra induljon. Az 1829-ben kezdődött és 1831-ig tartó utazássorozat folyamán eljutott Angliába, Bécsbe, majd Itáliába is, ahol többek közt Firenze, Milánó, Róma és Nápoly szépségeivel ismerkedett. Európai utazásainak hangulata és élményvilága játszott szerepet a Hebridák-nyitány, a Skót szimfónia és az Olasz szimfónia megszületésében.

Az Olasz szimfónián végzett munkát már útközben megkezdte, a teljes művet azonban csak évekkel később öntötte formába. A befejezés helye és ideje Berlin, 1833. március 13. Az ősbemutatón a zeneszerző vezényelt Londonban, az ottani Filharmóniai Társaság hangversenyén, május 13-án.

6

NÉGY TÉTEL – NÉGY HANGULAT „A legderűsebb lesz minden eddigi művem között” – írta még Itáliából családjának Mendelssohn. Ezt a kicsattanó életkedvet érezzük az A-dúr szimfónia (az érett kori szimfóniák számozása szerint megtévesztően a IV., a tényleges keletkezés időrendje szerint a III.) nyitótételében. A derű záloga egyrészt a szimfónia-nyitótételekben szokatlan 6/8-os ütem lendülete, a zenéből áradó energia, a hangsúlygazdagság, a vonósdallam életerős-bizakodó karaktere és a kísérő fafúvók hangrepetícióiból áradó fény. Az Allegro vivacét a fináléval egybevetve megállapítható, hogy a nyitó- és zárótétel keretbe foglalja a művet, hiszen a Prestót is a hármas ritmusképletek pergése uralja, és mindkét zenére jellemző a perpetuum mobile karakterű tételek megállíthatatlanul sűrű eseményritmusa.

Archaikus hatást kelt a d-moll lassú tétel barokkosan mozgó basszusa és a fölötte kibontakozó, zarándokénekre vagy korálra emlékeztető vonósdallam együttese, holott formai szempontból a tétel valójában egyike Mendelssohn középrészes Dal szöveg nélkül típusú tételeinek, amelyek hangszeres zenéjében gyakran felbukkannak.

A lassú tétel után scherzót vagy táncot várnánk, de ez a tétel sem feszes ritmusokat nem kínál, sem nem táncol – inkább lágyan énekel. A triószakasz kürtkvartettjének hangjaiban mintha a Szentivánéji álom kísérőzene visszhangjait hallanánk. A harmadik tétel mértéktartását a fináléban értjük meg: a zenének azért volt szüksége visszafogottságra, hogy a mű végén annál nagyobb tűzzel és szenvedéllyel tombolhasson a féktelen nápolyi ugrótánc, a saltarello.

PÁRHUZAMOK ÉS ELLENTÉTEK Frappáns tapasztalat Mendelssohn Olasz szimfóniája után hallgatni Richard Strauss (1864–1949) Aus Italien (Itáliából) című szimfonikus költeményét: megtudhatjuk, hogy a bő fél évszázaddal később született, ám szintén német zeneszerző, akinek számára az olasz táj, az olasz ember és az olasz szokásvilág szintén „egzotikum”, milyennek látja a mediterrán világot. Az is érdekes párhuzam, hogy mindkét mű fiatalkori alkotás – bármennyire érett kompozíció, Mendelssohné is az, hiszen huszonegy évesen kezdte írni, és huszonnégy évesen fejezte be. Strauss pedig huszonkét évesen fejezi be az Aus Italient. A fiatal komponista Meiningenben 7

Richard Strauss

megismert pártfogója, Brahms, a szenvedélyes Itáliabarát volt az, aki buzdította a fiatal Richardot: látogassa meg a napfényes ország tájait és műemlékeit. Így aztán 1886 nyarán a Müncheni Udvari Opera kürtösének komponista fia bebarangolta Rómát, Bolognát, Nápolyt, Sorrentót, Salernót és Caprit. Akárcsak annak idején Mendelssohn, ő is már utazás közben nekilátott, hogy felvázolja az úti élményeit hangokká átlényegítő alkotást. Mendelssohnnal ellentétben azonban ő nem várt két évet, még abban az esztendőben befejezte a partitúrát, amelyet (szintén Meiningenben megismert) másik mentorának, Hans von Bülow-nak ajánlott. Az ősbemutató 1887 márciusában zajlott le a Müncheni Udvari Zenekar koncertjén, a szerző vezényletével.

KETTŐSSÉGEK Az Aus Italien többféle értelemben is határvidéket jelez Richard Strauss művészetében. Egyrészt a korai alkotói korszakból az érett pályaszakaszba való átlépést képviseli – ez egyik első nagyszabású kompozíciója –, másrészt a szimfónia és a Straussra később sokáig jellemző műfaj, a szimfonikus költemény (amelyet a zeneszerző a Tondichtung – hangköltemény – szóval jelölt) közötti átmeneti állapot is jellemző rá. Strauss épp ezért nem nevezi sem így, sem úgy, hanem egy harmadik módon: a szimfonikus fantázia műfajmegjelölést használja. A mű jellegzetességeiből azonnal megértjük hibrid státusát: négy elkülönülő, szünettel is elválasztott tételből áll, mint egy szimfónia, ugyanakkor vérbeli programzene, amelyben minden tételnek címe van: I. A Campagnán; II. Róma romjai; III. Sorrento partjánál; IV. Nápolyi népélet. Leszámítva azt a jellegzetességet, hogy a darabot igazi gyors nyitótétel helyett prelűd vezeti be, a tempók és tételkarakterek igazodnak a szimfóniákban megszokott modellhez: négytételesség, a mű belsejében egy gyors és egy lassú tétel követi egymást, végül Strauss sebesen pergő, energikus fináléval vesz búcsút Itáliától.

Az ábrázoló szellem azonban nyilvánvaló: a zene hangulatot fest, képeket vetít képzeletünk vásznára.

8

A „HELY SZELLEME” ÉS AZ „IDEGENFORGALOM” A Strauss-mű hangszerelése rendkívül gazdag: a huszonkét éves zeneszerző már e korai opusában is tökéletesen ura a zenekarnak, mesterien keveri a színeket, bravúrosan él a hangzáskombinációk lehetőségeivel. Érdekes az is, ahogyan az Aus Italien tételeiben az olaszosan áradó dallamosság a Brahms-emlékeket idéző fordulatokkal keveredik. Miben más ez a komponálásmód, mint a Mendelssohné, miben más az Itália-kép, a zeneszerző egzotikumhoz fűződő viszonya? Legközelebb akkor járunk az igazsághoz, ha arra a különbségre mutatunk, amely az 1820-as és az 1830-as évek fordulója, illetve az 1880-as évek utazóinak gondolkodásmódja között megmutatkozik: Mendelssohn idejében még ismeretlen volt a modern „turizmus” fogalma, a fiatal Strauss korában azonban már bontakozik e jelenség. Mendelssohn még a táj és a benne élők szellemét igyekezett megragadni. Ez persze Strausst sem hagyja hidegen, az ő szemlélete azonban már „idegenforgalmibb”, csemegékre, couleur locale-ra kihegyezettebb – és ez a zenére is hatást gyakorol. A fináléban felhasznál egy máig népszerű, akkoriban szinte vadonatúj nápolyi slágert, amelyről jóhiszeműen azt hitte, népdal. A Funiculì, funiculà (1880) szerzője, Luigi Denza plágiumpert indított Strauss ellen, és nyert. Írta: Csengery Kristóf

9

Riccardo Muti Nápolyban született 1941-ben. A milánói Giuseppe Verdi Konzervatóriumban Bruno Bettinelli (zeneszerzés) és Antonino Votto (vezénylés) volt mestere.

Zeneszerzésre tanította Nino Rota is, őt mentorának tekinti. 1967-ben megnyerte a Guido Cantelli Nemzetközi Karmesterversenyt, 1968-ban a firenzei Maggio Musicale zeneigazgatója lett. 1971 óta a Salzburgi Ünnepi Játékok rendszeres vendége, 1973-ban Otto Klemperer utódaként a londoni Philharmonia Zenekar szerződtette első karmesteréül. 1986 és 2005 között meghatározó szerepet játszott a milánói Scala történetében, részben a Filarmonica della Scala első karmestereként, részben az operaház zeneigazgatójaként. 1980 és 1992 között a Philadelphiai Zenekart irányította. Rendszeres vendége a világ legkiválóbb zenekarainak a Berlini Filharmonikusoktól a Bécsi Filharmonikusokig, hanglemezfelvételei alapvető jelentőségűek.

A Chicagói Szimfonikus Zenekart 2010 és 2023 között vezette, jelenleg a zenekar örökös tiszteletbeli zeneigazgatója.

A Chicagói Szimfonikus Zenekart a nemzetközi zenei közvélemény a világ egyik legkiválóbb nagyegyüttesei között tartja számon. A zenekart 1891-ben alapította a német–amerikai hegedűs, karmester és hangszerelő, Theodore Thomas, akit olyan művészek követtek a zeneigazgatói poszton, mint Frederick Stock, Désiré Defauw, Artur Rodziński, Rafael Kubelík, Reiner Frigyes, Jean Martinon, Irwin Hoffman, Solti György, Daniel Barenboim és Riccardo Muti, de Claudio Abbadótól Pierre Boulezig vendégként is a legnagyobb karmesterek dolgoztak az együttessel. A CSO széles repertoárja a barokk korszaktól a kortárs zenéig terjed, muzsikusai évente 150 koncertet adnak Chicagóban, a belvárosban található szimfonikus zenei központban, illetve nyaranta a Ravinia Festivalon. A zenekar világszerte nagy sikerrel turnézik – 1892 óta hatvanhárom turné során öt kontinens huszonkilenc országában járt – és etalonértékű hangfelvételeket készít: hanglemezei eddig 64 alkalommal nyertek Grammy-díjat. A Chicagói Szimfonikus Zenekar számára fontos a kortárs zene – ezt jelzi a rezidens zeneszerzők programja, amely 1987 óta működik.

10

11 Fotó © Todd Rosenberg

CHICAGÓI SZIMFONIKUS ZENEKAR Örökös tiszteletbeli zeneigazgató: RICCARDO MUTI Rezidens zeneszerző: Jessie Montgomery Rezidens művész: Hilary Hahn

HEGEDŰK

Robert Chen koncertmester The Louis C. Sudler Chair – egy magát megnevezni nem kívánó jótevő támogatásával Stephanie Jeong társkoncertmester The Cathy and Bill Osborn Chair David Taylor* helyettes koncertmester The Ling Z. and Michael C. Markovitz Chair Yuan-Qing Yu ‡ helyettes koncertmester So Young Bae Cornelius Chiu Gina DiBello Kozue Funakoshi Russell Hershow Qing Hou Matous Michal Simon Michal Sando Shia Susan Synnestvedt Rong-Yan Tang Baird Dodge szólamvezető Danny Yehun Jin helyettes szólamvezető Lei Hou Ni Mei § Hermine Gagné Rachel Goldstein Mihaela Ionescu 12

Sylvia Kim Kilcullen Melanie Kupchynsky Wendy Koons Meir Joyce Noh Nancy Park Ronald Satkiewicz Florence Schwartz

BRÁCSA

Teng Li megbízott szólamvezető The Paul Hindemith Principal Viola Chair Catherine Brubaker Youming Chen Sunghee Choi Wei-Ting Kuo Danny Lai Weijing Michal Diane Mues Lawrence Neuman § Max Raimi

CSELLÓ

John Sharp szólamvezető The Eloise W. Martin Chair Kenneth Olsen § helyettes szólamvezető The Adele Gidwitz Chair Karen Basrak The Joseph A. and Cecile Renaud Gorno Chair Loren Brown ‡ Richard Hirschl Daniel Katz Katinka Kleijn David Sanders Brant Taylor

NAGYBŐGŐ

Alexander Hanna szólamvezető The David and Mary Winton Green Principal Bass Chair Alexander Horton helyettes szólamvezető Daniel Carson Ian Hallas Robert Kassinger Mark Kraemer Stephen Lester § Bradley Opland Andrew Sommer

FUVOLA

Stefán Ragnar Höskuldsson szólamvezető The Erika and Dietrich M. Gross Principal Flute Chair Yevgeny Faniuk helyettes szólamvezető Emma Gerstein Jennifer Gunn

PICCOLO

Jennifer Gunn The Dora and John Aalbregtse Piccolo Chair

OBOA

William Welter szólamvezető The Nancy and Larry Fuller Principal Oboe Chair Lora Schaefer helyettes szólamvezető Scott Hostetler

ANGOLKÜRT Scott Hostetler

KLARINÉT

Stephen Williamson szólamvezető John Bruce Yeh helyettes szólamvezető Gregory Smith

HÁRFA

Lynne Turner

13

ESZ-KLARINÉT

BASSZUSHARSONA

FAGOTT

TUBA

John Bruce Yeh

Keith Buncke szólamvezető William Buchman helyettes szólamvezető Miles Maner

KÜRT

Mark Almond szólamvezető James Smelser David Griffin Oto Carrillo Susanna Gaunt Daniel Gingrich

TROMBITA

Esteban Batallán szólamvezető The Adolph Herseth Principal Trumpet Chair – egy magát megnevezni nem kívánó jótevő támogatásával Mark Ridenour § helyettes szólamvezető John Hagstrom The Bleck Family Chair Tage Larsen The Pritzker Military Museum & Library Chair

HARSONA

Jay Friedman § szólamvezető The Lisa and Paul Wiggin Principal Trombone Chair Michael Mulcahy Charles Vernon 14

Charles Vernon

Gene Pokorny szólamvezető The Arnold Jacobs Principal Tuba Chair – Christine Querfeld támogatásával

ÜSTDOB

David Herbert szólamvezető The Clinton Family Fund Chair Vadim Karpinos helyettes szólamvezető

ÜTŐHANGSZEREK

Cynthia Yeh helyettes szólamvezető Patricia Dash § Vadim Karpinos James Ross

KOTTATÁROS

Justin Vibbard kottatárvezető Carole Keller Mark Swanson

A ZENEKAR ÖSZTÖNDÍJAS ZENÉSZEI

Gabriela Lara hegedű The Michael and Kathleen Elliott Fellow Jesús Linárez hegedű Olivia Reyes nagybőgő

ZENEKARI MUNKATÁRSAK

John Deverman igazgató Anne MacQuarrie menedzser, CSO Auditions and Orchestra Personnel

TECHNIKAI MUNKATÁRSAK Christopher Lewis színpadmester Blair Carlson Paul Christopher Ryan Hartge Peter Landry Joshua Mondie Todd Snick

KISEGÍTŐ ZENÉSZEK

Joseph Bricker ütőhangszerek Ying Chai hegedű James Cooper cselló Julia Coronelli hárfa Ian Ding ütőhangszerek Kelly Estes billentyűs hangszerek Kiju Joh hegedű Dana Kelley brácsa Yukiko Ogura brácsa Hillary Simms harsona Linc Smelser cselló Judy Stone cselló Jennifer Strom brácsa Pavel Vinnitsky klarinét Samuel Waring oboa Steven White ütőhangszerek

* A helyettes koncertmesterek szolgálati idő szerinti sorrendben vannak feltüntetve. ‡ alkotói szabadságon § szabadságon A Chicagói Szimfonikus Zenekar zeneigazgatói posztját a Zell Family Foundation örökre szóló nagylelkű adománya támogatja.

A The Gilchrist Foundation Chair és a Louise H. Benton Wagner Chair jelenleg betöltetlen.

A Chicagói Szimfonikus Zenekar vonósszólamai váltott ülésrendben működnek. Az első (hegedűsöknél az első két) pult mögötti székeken kéthetente váltják egymást a zenészek, neveik – ahogy az ütőhangszeres művészeké is – ábécésorrendben vannak feltüntetve.

15

SUMMARY Philip Glass (1937) is one of the most popular figures in American music and an extremely prolific composer able to infuse traditional genres with new substance.

His The Triumph of the Octagon (2023) was commissioned by the CSO and dedicated to Riccardo Muti. The work was inspired by a profound experience the conductor underwent when he first glimpsed the Castel del Monte, a 13th-century castle in Italy’s Apulia region that is architecturally based around the number eight.

A study trip Felix Mendelssohn Bartholdy (1809–1847) took across Europe between 1829 and 1831 included a sojourn through Italy, an experience that moved him to write his four-movement Italian Symphony – the fourth of his mature works in the genre – which he outlined while still on the road and completed in Berlin in the spring of 1833. The bubbly and cheerful opening Allegro vivace is followed by two more restrained interior movements, and then by a finale with a ferocious tempo and fiery temperament incorporating the Neapolitan jumping dance known as the saltarello.

The 22-year-old Richard Strauss (1864–1949) made his own journey to Italy in 1886 in order to absorb the Mediterranean spirit. His delight is reflected in his orchestral fantasy Aus Italien, the vividly descriptive and colourful movements of which are furnished with titles to indicate the memories he was aiming to evoke: On the Roman Campagna, In the Ruins of Rome, Off the Coast of Sorrento and Neapolitan Folk Life. The finale centres around Luigi Denza’s hit of the day Funiculì, funiculà.

Born in Naples, Italy, Riccardo Muti is one of the preeminent conductors of our day.

The Chicago Symphony Orchestra’s (CSO) tenth music director from 2010 until 2023, he was recently named music director emeritus for life. Muti’s leadership has been distinguished by the strength of his artistic partnership with the Orchestra, and his contributions to the cultural life of Chicago have made a lasting impact on the city. Muti had more than forty years of experience at the helm of Maggio Musicale Fiorentino (1968–1980), the Philharmonia Orchestra (1972–1982), the Philadelphia Orchestra (1980–1992), and Teatro alla Scala (1986–2005). He has conducted the most important orchestras in the world, and is linked by particularly close and important ties to the Vienna Philharmonic, with which he has appeared at the Salzburg Festival since 1971. Muti is a Cavaliere di Gran Croce of the Italian Republic, Knight Commander of the British Empire, Officer of the French Legion of Honor, and has received further honours in Germany, Israel, Sweden, Spain, Ukraine, Japan and Austria.

16

Founded by Theodore Thomas in 1891, the Chicago Symphony Orchestra is consistently hailed as one of the world’s great orchestras. The CSO commands a vast repertoire, from baroque through contemporary music. Its renowned musicians perform more than 150 concerts annually, in Orchestra Hall at Symphony Center in downtown Chicago and each summer at the Ravinia Festival. The ensemble regularly tours nationally and, since 1892, has made sixty-three international tours, performing in twenty-nine countries on five continents. Since 1916, the Chicago Symphony Orchestra and Chorus have amassed an extensive discography that has earned sixty-four Grammy awards. The CSO is part of the Chicago Symphony Orchestra Association (CSOA), which also includes the Chicago Symphony Chorus, Civic Orchestra of Chicago, Symphony Center Presents and the Negaunee Music Institute. The Negaunee Music Institute – thanks to the generous support of the Negaunee Foundation – offers community and educational programs that annually engage more than 200,000 people of diverse ages and backgrounds throughout the Chicagoland area. The Zell Music Director position is endowed in perpetuity through a generous gift from Zell Family Foundation.

Fotó © Todd Rosenberg

17

ELŐZETES AJÁNLÓ

2024. február 25., 27.

PUCCINI: MANON LESCAUT A címszerepben: Monica Zanettin Vezényel: Vashegyi György Monica Zanettin

2024. április 16.

MOZART: IL RE PASTORE

(A PÁSZTORKIRÁLY) – KONCERTSZERŰ ELŐADÁS Előadja: Rolando Villazón, Baráth Emőke, Elena Sancho Pereg, Zachary Wilder, Tamara Ivanis Közreműködik: L’Arpeggiata Vezényel: Christina Pluhar

Rolando Villazón Fotó © Julien Benhamou

2024. április 24.

MOZART / ORBÁN / MAHLER Közreműködik: Pasztircsák Polina – szoprán, Pannon Filharmonikusok Vezényel: Kesselyák Gergely Orbán György Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

2024. május 7.

IVETA APKALNA ÉS BOLDOCZKI GÁBOR KAMARAESTJE Boldoczki Gábor Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

2024. május 8.

JAZZTAVASZ 2024

CHRIS BOTTI

2024. május 9.

DIANA DAMRAU OPERETTESTJE

„LIEBE, DU HIMMEL AUF ERDEN” Közreműködik: Nikolai Schukoff – tenor, a Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Ernst Theis Diana Damrau Fotó © Jiyang Chen

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

Címlapon: Riccardo Muti © Todd Rosenberg A szerkesztés lezárult: 2023. december 6.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnereink:

A Müpa támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium.

mupa.hu