Müpa Műsorfüzet - Balázs János és a Francia Rádió Filharmonikus Zenekara (2021. november 5.)

2021. NOVEMBER 5.

CZIFFRA 100 BALÁZS JÁNOS ÉS A FRANCIA RÁDIÓ FILHARMONIKUS ZENEKARA GÁLAHANGVERSENY CZIFFRA GYÖRGY 100. SZÜLETÉSNAPJA TISZTELETÉRE cziffra100.com

mupa.hu

5 November 2021 Béla Bartók National Concert Hall

CZIFFRA 100 JÁNOS BALÁZS AND THE ORCHESTRE PHILHARMONIQUE DE RADIO FRANCE

GALA CONCERT IN HONOUR OF GYÖRGY CZIFFRA’S 100TH BIRTHDAY Featuring: János Balázs – piano Miklós Lukács – cimbalom Conductor: Mikko Franck Liszt: Hungarian Fantasy Péter Eötvös: Cziffra Psodia – world première

Franck: Symphony in D minor 1. Lento – Allegro ma non troppo 2. Allegretto 3. Finale. Allegro non troppo The English summary is on page 10.

The program is taking place as part of the György Cziffra anniversary year with the support of the Prime Minister’s Office and the Bethlen Gábor Fund Management Ltd. The artistic director of the György Cziffra anniversary year is the Kossuth Prize-winning pianist János Balázs.

2

2021. november 5.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

CZIFFRA 100 BALÁZS JÁNOS ÉS A FRANCIA RÁDIÓ FILHARMONIKUS ZENEKARA

GÁLAHANGVERSENY CZIFFRA GYÖRGY 100. SZÜLETÉSNAPJA TISZTELETÉRE Közreműködik: Balázs János – zongora Lukács Miklós – cimbalom Vezényel: Mikko Franck Liszt: Magyar fantázia Eötvös Péter: Cziffra Psodia – ősbemutató

Franck: d-moll szimfónia I. Lento – Allegro ma non troppo II. Allegretto III. Finale. Allegro non troppo

Az előadás a Cziffra György-emlékév keretében, a Miniszterelnökség és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósul meg.

A Cziffra György-emlékév művészeti vezetője Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész.

Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete

Cziffra György (1921-1994) zongoraművész születésének 100. évfordulója Az UNESCO-val közösen ünnepelve

3

1873-ban a császárváros, Bécs rendezett világkiállítást, de a pompásabbnál pompásabb rendezvények, bemutatók és kiállítások sűrűjében egy másik, ugyancsak nagyszabású eseményre is sor került: április 20-án férjhez adták I. Ferenc József és Erzsébet királyné tizenhat éves lányát, Gizellát. Habsburg–Lotaringiai Gizella és Lipót Miksa bajor királyi herceg kézfogója – érthető módon – az akkori idők egyik legtöbb vendéget vonzó diplomáciai eseménye volt, melyen a kor valamennyi hatalmi tényezője képviseltette magát. Természetes, hogy egy ilyen ritka alkalom fényét koncertekkel is emelni kívánták, s az egyiken elhangzott Liszt Magyar ábránd (azaz Magyar fantázia) című darabja is. A kiváló lapszerkesztő és humorista, Ágai (Rosenzweig) Adolf Porzó álnéven számolt be a Magyarország és a Nagyvilág című lapban a bécsi eseményekről, és röviden kitért Liszt kompozíciójára is: „Fölzendül Liszt Magyar ábrándja. Az egyetlen darab, mely alatt a legyezőnek nem az a hivatása jutott, hogy a mosolygó ásításokat álcázza. Maga a mű szokatlan, extravagáns, szinkópás ritmikája által félelme minden zenekarnak. Előadása fényesen sikerült, s a király figyelmezteté veje nővéreit az ázsiai hangokra.

Nekem túlzott darab. Czifrázott czifraság. Akár a telesujtásozott zsinóros atilla, vagy borssal telehintett paprika.” A különös jelzős szerkezet – czifrázott czifraság – sok-sok évtizeddel későbbről visszatekintve akár prófétainak is tűnhet, s a Liszt zenéjének elkötelezett Cziffra György utánozhatatlan előadásmódját és pianistahabitusát vetíti – akaratlanul – előre.

Liszt Ferenc (1811–1886) egyik legkiválóbb tanítványa, Hans von Bülow huszonhárom éves volt, amikor első nagyszabású előadóművészi körútjára indult. A Bécset, Pestet, Drezdát és Lipcsét érintő koncertsorozatot maga Liszt készítette elő nagy gondossággal és körültekintéssel, tanítványát hatásos darabokkal látta el, kéziratban lévő új művei ősbemutatóját is rábízta.

A Magyar fantáziáról a korabeli sajtó, illetve maga Bülow is Magyar rapszódiaként számolt be, és bár kétségtelen, hogy a mű zenei anyaga ismerős lehet például a 14. magyar rapszódiából, Liszt már a címadással is jelezte, hogy önálló kompozíciónak tekinti: Phantasie über ungarische Volksmelodien, azaz Fantázia magyar népi dallamokra. Bülow így írt édesanyjának a pesti koncertről: „Jól szórakoztál volna, ha tegnap este tanúja lettél volna a Magyar Nemzeti Színházban aratott diadalomnak. Még most is a fülembe cseng a harsogó „éljen”, ami egy kissé jobban hangzik, mint a német-olasz „bravo”! (…) Nem vagyok olyan beképzelt, hogy azt hig�gyem, ez a diadal az én művem. A legnagyobb része Liszt nevének, isteni kompozícióinak: a zenekari kíséretes magyar darabnak és a Beethoven „Athén romjai” Rondo alla Turcájának motívumaira írt szintén zenekari kíséretes művének tulajdonítható. De én sem játszottam rosszul, olyan tűzzel zongoráztam, mint eddig még soha, és természetesen kívülről, mivel Erkelnek szüksége volt a partitúrára a vezényléshez. Teljesen szabad és önálló voltam: a nagyszerű karmester és a pompás zenekar minden árnyalatot, minden accelerandót vagy ritardandót oly pontosan megértett és követett, hogy öröm volt hallgatni a kíséretet. A magyar rapszódiából erőnek erejével megismételtették velem a Frisset.” A Budapesti Hírlap beszámolója kiemelte, hogy a koncerten elhangzó szerzemények „szellemén Liszt kitűnő zeneszerzői talentuma ragyog keresztül, s az utóbbi annál örvendetesebb hatást gyakorolt reánk, mivel azt bizonyítja, 4

hogy derék földink a távolban is buzgón foglalkozik a magyar zenével, s mi eszközölhetné annak elterjesztését jobban, mint ha az ő fényes tehetsége kölcsönöz annak merészebb röpülést.”

A 14. magyar rapszódiával való rokonság miatt sokáig úgy tartották, hogy a Magyar fantázia pusztán a korábbi darab átdolgozása és zenekari változata, a későbbiekben azonban kiderült, hogy egy másik, Liszt életében nem publikált mű szolgált alapjául. A zeneszerző az 1840-es évektől kezdve dolgozott magyar dallamok virtuóz zongorakompozíciókká alakításán, melyeket különféle címekkel látott el (Magyar Dallok – Ungarische Nationalmelodien; Magyar Rhapsodiák – Rhapsodies hongroises), sőt, az is felmerült benne, hogy a későbbi Zarándokévek koncepciójához illeszkedve füzetbe rendezi ilyen jellegű műveit. E darabokból 1840 és 1847 között tizenkilenc tétel jelent meg, négy viszont – bár Liszt ezeket a műveket is előkészítette kiadásra – csak bő évszázaddal később, 1973-ban látott napvilágot. A később rapszódiákként megismert zongoraművek közül több a korai magyar sorozat zenei anyagára támaszkodott, ahogy Eckhardt Mária fogalmazott, „nagy részben a már ott felhasznált témákat vette át és helyezte új összefüggésekbe. Érvényes ez a 14. magyar rapszódia esetében is.” Ugyanakkor Gárdonyi Zoltán amellett érvelt, hogy a Magyar fantázia nem a végleges rapszódiasorozat 14. darabjának, hanem a korai sorozat 21. darabjának átdolgozása zongorára és zenekarra. Utóbbiban Liszt négy különböző dallamot dolgozott fel, s ezek közül három a Magyar fantáziában is elhangzik. Az első a „Magasan repül a daru” szöveggel közismertté vált népies műdal, melynek szerzőjét nem ismerjük, a másik pedig az úgynevezett Koltói csárdás, melyet Liszt 1846 végén Kolozsvárott hallott először barátja, Teleki Sándor gróf jóvoltából, Pócsi Laci máramarosszigeti bandája előadásában, s olyan hatással volt rá, hogy (mint Teleki írja) „szemei kigyulladtak, ujjaival pattogtatott s belekiáltott a nótába (…), zongorája mellé ült, apróztuk, és ameddig mi hajtottuk, ő megírta első ábrándját”. A harmadik kölcsöndallam a korban népszerű Rákóczi-nótából származik. Ismét Eckhardt Máriát idézzük: „Talán nem tévedünk, ha feltételezzük: az egyetlen olyan magyar rapszódiában, melynek Liszt elkészítette zongorára és zenekarra írt, különösen reprezentatív verzióját, a hazafias jelképértékű Rákóczi-motívum beillesztése nemcsak kiváló zeneszerzői eszköz, hanem vallomás is – üzenet a távoli honfitársaknak, akikhez Liszt kedves tanítványát és leendő vejét úgy küldte 1853-ban, mint örökösét.” „Örömmel fogadtam a felkérést, hogy darabot komponáljak Cziffra György születésének 100. évfordulójára – emlékezett vissza Eötvös Péter. – A családom több szálon is személyes kapcsolatban állt Cziffrával, és magam is találkoztam vele gyerekkoromban. Az 1930-as években anyám együtt tanult vele a budapesti Zeneakadémia zongora szakán. Az 1950-es évek elején, sikertelen disszidálása után kényszermunkatáborban, építőmunkásként dolgozott Miskolcon, ahol ekkor éltünk. Szabadulása után anyám segített neki kis kávéházakban »délutáni koncertek« formájában újra zongorához jutni. 1956-ban a családjával együtt végleg elhagyta Magyarországot, és a Párizs melletti Senlisban telepedett le, ott hozta létre a Cziffra Alapítványt a fiatal művésznemzedék számára. Később Magyarországon is tanított nyári kurzusokon, amelyeket a feleségem szervezett.” Eötvös számára egyértelmű volt, hogy zongoraversenyt 5

fog írni, de úgy érezte, Cziffra előadó-művészete, improvizálókészsége, virtuozitása önmagában nem lehet a kompozíció kiindulópontja, maga a művészi sors annál inkább. „Cziffrának rapszodikus, drámai élete volt, siker és tragédia felváltva kísérte. Ezt az atmoszférát próbáltam zongoraversenyemben megteremteni. Az első tételben hallható jellegzetes ritmus a fogságban végzett kővésés hangját idézi fel, míg a későbbi, nyilvánosságtól visszavonuló pillanatok meditatív állapotát három nyugodt kadenciában komponáltam meg.” A darab zenei anyagát a szó legszorosabb értelmében Cziffra inspirálta, egy a középkorra visszavezethető technika, a betűk zenei hangokká való transzformációja révén. „Az egész mű egy Cziffra nevének betűiből álló kis melódiára épül, amelyben a betűknek megfelelő hangmagasságok képezik a jellegzetes akkordokat és skálákat. Ehhez a név francia változata szolgált alapul: G-e-(o)-r-g-e-s (g – e – d – g – e – es) C-z-(i)-f-f-r-a (c – cis – f – f – d – a). A zongoraverseny négy tételének tempóját többnyire a 100-as metronómszám határozza meg. A zenekari hangszerelés egyik fontos eleme, a cimbalom Cziffra apjának állít emléket, aki az első világháború előtt kávéházi muzsikus volt, még Párizsban is játszott. A hangszer távolról, emlékként szólal meg. Minden tétel rövid hegedűszólóval ér véget.”

César Franck (1822–1890) egyetlen szimfóniája kétévnyi munka után, 1888-ban készült el, ősbemutatójára a Párizsi Konzervatóriumban került sor egy évvel a zeneszerző halála előtt.

Franciaországban a szimfónia műfaja korántsem örvendett olyan nagy népszerűségnek, mint német nyelvterületen. A 19. század utolsó harmadában – a fokozódó francia–német politikai szembenállás időszakában – pedig eleve gyanakvást keltett egy alapvetően német hagyományokkal rendelkező műfaj favorizálása. Ugyanakkor a nagyzenekarra írt ciklikus műveknek létezett egy sajátos, francia tradíciójuk, mely egy vagy több elemében is eltért a klasszikus szerzőkhöz köthető mintáktól. Berlioz (Fantasztikus szimfónia), Saint-Saëns (Orgonaszimfónia), d’Indy (Szimfónia a francia hegyvidék dalaira) vagy Lalo (a hegedűversenynek is beillő Spanyol szimfónia) darabjai ugyanúgy modellül szolgáltak Franck számára, mint Haydn vagy Beethoven művei. A szimfónia korabeli fogadtatásában döntő szerepet játszott, hogy melyik tradíció jelenlétét regisztrálták hangsúlyosabbnak. Ha az utóbbit, akkor jellemzően az elmarasztalás hangján szóltak a kompozícióról, melynek hangzásában és harmóniavilágában nem lehetett nem felfigyelni Liszt és Wagner hatására. A mesterségesen kreált ellentétek dialektikáján a 19–20. század fordulóján kevesen tudtak felülemelkedni, a kevesek egyike, Debussy azonban ekként jellemezte a darabot: „e szimfónia szépségei megszámlálhatatlanok”. A szerzőről így írt: „Sokat beszéltek már Franck zsenijéről, de soha nem említették, hogy ami egyedülállóvá teszi, az lelkének tisztasága. Ennek a boldogtalan, félreismert embernek leírhatatlanul jóságos gyermeki lelke volt, és mindenfajta keserűség nélkül tudta szemlélni az emberek gonoszságát és az élet ellentmondásait.”

A háromtételes kompozíció a klasszikus szimfóniák tételrendjét követi, a középső tétel egyszerre feleltethető meg egy szimfónia lírai lassú tételének és scherzójának. Ugyanakkor a tematikus felépítés – a szimfónia alapanyagául szolgáló témák minden tételben megjelennek – 6

a liszti szimfonikus költemény ideájához is igazodik, de az előképek között természetesen Berlioz Fantasztikus szimfóniáját is megemlíthetjük. Amennyiben a kompozíciót a liszti– berliozi hagyomány folytatásának tekintjük, úgy akár programszimfóniának is tarthatnánk, bár magáról a programról Franck nem nyilatkozott.

A mű első tételének alapgondolata egy rövid, sejtszerű motívum, mely a későbbiekben számos transzformáción, alakváltáson esik át. E téma már első elhangzásakor is gazdag asszociációs teret hoz létre, az asszociációk a tétel folytatásában, illetve a következő tételekben megerősítést is nyernek, mint Beethoven egyik kései vonósnégyesének (F-dúr, op. 135) nevezetes és enigmatikus kérdése (Muss es sein? – Meg kell történnie?), Liszt Les Préludes című szimfonikus költeményének jellegzetes témaalakja vagy a sokféle feldolgozást ihlető B-A-C-H téma.

Természetesen az iménti párhuzamok ismerete nem szükséges ahhoz, hogy a nyitótétel első szakaszának töprengő, monologizáló karakterét felismerjük. A kétféle tempókarakterben is bemutatott témaanyagot és változatait Franck a folytatásban a klasszikus szonátarend stratégiáját követve dolgozta ki.

A kettős funkciójú középső tétel egy már az előzőekben megismert zenei gondolatot visz tovább, tónusában nosztalgikus, egy korábbi századot – vagy korábbi századokat – idéz meg vágyakozva, euforikusan, romantikus gesztusokkal énekelve; a scherzo varázslatos hangulata a mendelssohni, berliozi (Rómeó és Júlia – Mab-scherzo) tündérzenével rokon. A kompozíció zárótétele tovább variálja a már megismert zenei motívumokat, témákat, ezúttal himnikushősies tónusban. Írta: Molnár Szabolcs

7

Fotó © Emmer László

Fotó © Kleb Attila

8

Balázs János 2002-ben, tizenhárom évesen nyert felvételt a Zeneakadémia különleges tehetségek számára fenntartott osztályába; az egyetem befejezéséig hat nemzetközi zongoraversenyen aratott győzelmet.

A virtuozitásával, érzékeny rubatóival és improvizatív előadásmódjával a közönséget mindig elvarázsoló művész az elmúlt években olyan jelentős koncerttermekben lépett fel, mint a bécsi Konzerthaus, a londoni Barbican Centre, a párizsi Cité de la Musique vagy a brüsszeli Bozar, de vendégszerepelt Amerikában és Ázsiában is. A Zeneakadémia tanára; példaképe szellemi hagyatékának ápolása céljából 2016-ban megalapította a Cziffra György Fesztivált, amelynek művészeti vezetője. 2016 decemberében Prima díjat kapott, 2017-ben a Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti díjjal tüntette ki, 2019-ben pedig átvehette a Kossuth-díjat, valamint Hamburgban a Steinway Artist nemzetközi elismerést.

Lukács Miklós napjaink zenei életének egyik legsokoldalúbb és legfoglalkoztatottabb művésze, legyen szó kortárs zenéről, jazzről vagy népzenéről. Különleges adottságai olyan zeneszerzőket inspirálták, mint Eötvös Péter, Bella Máté, Fekete-Kovács Kornél, vagy Szakcsi Lakatos Béla. Fellépett többek között a BBC Szimfonikusok, az Orchestre de la Suisse Romande, a Budapesti Fesztiválzenekar, a Remix Ensemble, az Israel Contemporary Players, az Ensemble Musikfabrik és az UMZE Kamaraegyüttes szólistájaként, a jazz műfajában pedig olyan világsztárokkal játszott, mint Charles Lloyd, Archie Shepp, Steve Coleman, Bill Frisell, Chris Potter, Uri Caine vagy Frank London. Több mint ötven lemezen hallatjuk játékát, koncertjeiről, lemezeiről folyamatosan beszámolnak nemcsak a nemzetközi és hazai zenei szaklapok, hanem olyan újságok is, mint a The New York Times, a Chicago Tribune vagy a The Guardian. Munkásságát számos hazai és nemzetközi díjjal ismerték el.

Fotó © Christophe Abramowitz

Mikko Franck Helsinkiben született 1979-ben. A finn karmester pályája korán felívelt, a Belga Nemzeti Zenekar első karmestere volt (2002–2007), majd előbb főzeneigazgatóként, később művészeti vezetőként irányította a Finn Nemzeti Operát (2006–2013). A Francia Rádió Filharmonikus Zenekarának első karmesterévé 2015 szeptemberében nevezték ki. Azóta európai, kínai és dél-koreai turnékon vett részt az együttessel, mellyel rendkívül gyümölcsöző művészi kapcsolatot alakított ki, így szerződését két ízben is meghosszabbították, legutóbb egészen 2025-ig. Vendégkarmesterként olyan zenekarokkal koncertezett a közelmúltban, mint a Chicagói Szimfonikusok vagy a Berlini Filharmonikusok.

Az opera műfajának is elkötelezett Mikko Franck rendszeresen dirigál a bécsi Staatsoperben, vezényelt már többek között a Bohémélet, a Salome, a Lohengrin, a Tosca, valamint a Trisztán és Izolda előadásain.

Fotó © Christophe Abramowitz

A Francia Rádió Szimfonikus Zenekara 1937-ben alakult, a változatos repertoár, az új zene iránti elkötelezettség, az egyedi koncepciójú koncertműsorok és a széles körű oktatási programok évtizedek óta meghatározó elemei a zenekar működésének. Mikko Franck előtt olyan dirigensek dolgoztak az együttessel, mint Myung-Whun Chung, Marek Janowski és Gilbert Amy, illetve olyan nagy hatású muzsikusok formálták a zenekar művészi profilját a távolés közelmúltban, mint Aaron Copland, Pierre Boulez, Jurij Tyemirkanov, Esa-Pekka Salonen, Kent Nagano és Barbara Hannigan. A zenekar Párizs két koncerttermét is otthonának tekintheti: rendszeresen ad hangversenyt az Auditorium de Radio France-ban és a Philharmonie de Paris-ban.

9

SUMMARY The world-famous pianist György Cziffra was born one hundred years ago, in 1921. The virtuosic playing, improvisational ability and creativity that characterised his transcriptions linked him to the music of Ferenc Liszt throughout his entire life. Liszt’s Hungarian Fantasy is counted as one of his Hungarian rhapsodies, albeit the only one for which he wrote an especially representative version for piano and orchestra. The melodies developed in it include the Rákóczi tune, whose incorporation is also a confession, a message to his distant countrymen.

A pianist especially dedicated to keeping Cziffra’s memory alive, János Balázs founded a festival to nourish the cult of his great predecessor, and he strives to turn artists working in the most diverse of genres to his cause. He will premiere Péter Eötvös’s piano concerto Cziffra Psodia, a piece inspired by its namesake’s extraordinary life story. “Cziffra’s entire existence was marked by both success and tragedy: his was a rhapsodic and dramatic life.

This is the atmosphere I attempted to create in my piano concerto. The characteristic rhythm in the first movement evokes the sound of the stoneworking he was forced to perform in captivity. I composed the meditative state of the moments of his later withdrawal from public appearances in three calm cadences. The entire work is based on a little melody formed from the letters of Cziffra’s name, in which the pitches corresponding to the letters form the characteristic chords and scales. For this, the French version of his name was most suitable: G-e-(o)-r-g-e-s (g – e – d – g – e – es) C-z-(i)-f-f-r-a (c – cis – f – f – d – a). The tempo for the four movements of the concerto is mostly set to 100 beats per minute. One important element of the orchestral scoring is the cimbalom, a commemoration of Cziffra’s father, who played the instrument in cafés before World War One, including in Paris. The cimbalom is heard from the distance, like a memory. Each movement ends with a brief violin solo.”

During the 1956 revolution, Cziffra chose emigration, finding a new homeland in France.

The closing piece of this concert of the Orchestre Philharmonique de Radio France and Mikko Franck is the symphony by one of the most significant composers of the second half of the 19th century, César Franck. In the estimation of Debussy, this piece boasts “countless beauties”, and as for his opinion of the composer himself, he wrote, “There has been much talk about Franck’s genius, but it has never been mentioned that what makes it unique is the purity of his soul. This unhappy, misunderstood man had an indescribably benevolent childlike soul, and he could contemplate the wickedness of men and the contradictions of life without any bitterness.”

10

MÜPA HŰSÉGPROGRAM

MINDIG TÖBBET ADUNK!

Csatlakozzon Ön is, gyűjtsön pontokat, élvezze a kedvezményeket és a pluszélményeket!

mupa.hu 11

ELŐZETES AJÁNLÓ

2021. november 8.

SZONJA JONCSEVA ÁRIAESTJE Közreműködik: Marin Joncsev – tenor, a Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Francesco Ivan Ciampa Szonja Joncseva Fotó © Victor Santiago

2021. november 18., 20.

DONIZETTI: LUCREZIA BORGIA

– FÉLIG SZCENÍROZOTT ELŐADÁS Szereplők: Alfonso d’Este, Ferrara hercege – Bretz Gábor, Lucrezia Borgia – Yolanda Auyanet, Maffio Orsini – Cecilia Molinari, Gennaro, fiatal velencei nemes – Stefan Pop Vezényel: Andrij Jurkevics Rendező: Anger Ferenc

Yolanda Auyanet Fotó © Miguel Barreto

2021. november 28.

ADVENTI KONCERT A TENEBRAE KÓRUS HANGVERSENYE

Közreműködik: Tabajdi Ádám – orgona Vezényel: Nigel Short Tenebrae Kórus Fotó © Sim Canetty-Clarke

2021. november 30.

BACH – DURUFLÉ – SZATHMÁRY Közreműködik: Szathmáry Zsigmond, Pétery Dóra, Reincke Ivan-Bogdan, Kun Rajmund –orgona, Szathmáry Anikó – hegedű, Thurnay Viola – alt, Haja Zsolt, Gyombolai Bálint – bariton, Új Liszt Ferenc Kamarakórus (karigazgató: Nemes László Norbert), UMZE Kamaraegyüttes Vezényel: Vajda Gergely, Nemes László Norbert Szathmáry Zsigmond

2021. december 7.

FELFEDEZÉSEK

ÓBUDAI DANUBIA ZENEKAR Közreműködik: Balog József – zongora Vezényel: Holly Hyun Choe

Holly Hyun Choe Fotó © Hrotkó Bálint, Eötvös Péter Alapítvány

2021. december 12.

KARÁCSONYI ORATÓRIUM I. Közreműködik: Núria Rial – szoprán, Kristina Hammarström – mezzoszoprán, Julian Prégardien – tenor, Samuel Hasselhorn – bariton, Insula orchestra, Accentus Vezényel: Laurence Equilbey

Laurence Equilbey Fotó © Julien Benhamou

13

14

VARÁZSLATOS TÉLI ÉLMÉNYEK

JÉGPÁLYA / KÜLTÉRI SZÍNPAD / ÉLŐ KONCERTEK

ÉGIGÉRŐ MUZSIKA RECIRQUEL: KRISTÁLY OPERASZELÍDÍTŐ

Részletes műsorunkat keresse a mupa.hu-n

mupa.hu 15

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

Címlapfotó: Balázs János @ Emmer László A szerkesztés lezárult: 2021. október 28.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnerünk:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

mupa.hu