Müpa Műsorfüzet - Várdai István és vendégei (2021 március 5.)

2021.

MÁRCIUS 5.

RÉGIZENE FESZTIVÁL

VÁRDAI ISTVÁN ÉS VENDÉGEI 1

mupa.hu

5 March 2021 Béla Bartók National Concert Hall

EARLY MUSIC FESTIVAL

ISTVÁN VÁRDAI AND GUESTS Featuring: Réka Kristóf – voice Capella Savaria (artistic leader and concertmaster: Zsolt Kalló) Arvo Pärt: Fratres

J. S. Bach: Nun komm, der Heiden Heiland – cantata, BWV 61 – “Öffne dich, mein ganzes Herze”

Vivaldi: In furore iustissimae irae, RV 626 1. In furore iustissimae irae – aria 2. Miserationum pater piissime – recitativo 3. Tunc meus fletus evadet laetus – aria 4. Alleluia J. S. Bach – Zoltán Tfirst: Sonata for Viola da Gamba in G minor, BWV 1029 (arrangement for string orchestra) 1. Vivace 2. Adagio 3. Allegro

C. Ph. E. Bach: Cello Concerto in A major, Wq 172 (H. 439) 1. Allegro 2. Largo mesto 3. Allegro assai J. Chr. Bach: Lucio Silla – “Il labbro timido appien” J. Chr. Fr. Bach: Symphony in D minor, W. 1/3 1. Allegro 2. Andante amoroso 3. Allegro assai The English summary is on page 11.

2

2021. március 5.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

RÉGIZENE FESZTIVÁL

VÁRDAI ISTVÁN ÉS VENDÉGEI Közreműködik: Kristóf Réka – ének Capella Savaria (művészeti vezető, koncertmester: Kalló Zsolt) Arvo Pärt: Fratres Vivaldi: In furore iustissimae irae, RV 626 I. In furore iustissimae irae – ária II. Miserationum pater piissime – recitativo III. Tunc meus fletus evadet laetus – ária IV. Alleluia

J. S. Bach: Nun komm, der Heiden Heiland – kantáta, BWV 61 – „Öffne dich, mein ganzes Herze”

J. S. Bach – Tfirst Zoltán: g-moll gambaszonáta, BWV 1029 (vonószenekari átirat) I. Vivace II. Adagio III. Allegro

C. Ph. E. Bach: A-dúr csellóverseny, Wq 172 (H. 439) I. Allegro II. Largo mesto III. Allegro assai J. Chr. Bach: Lucio Silla – „Il labbro timido appien” J. Chr. Fr. Bach: d-moll szimfónia, W. 1/3 I. Allegro II. Andante amoroso III. Allegro assai

3

EGY KÜLÖNLEGES HANGVERSENY A Müpa hagyományaiban fontos szerepet játszik, hogy az intézmény az évad művésze és az évad együttese címmel rendszeresen kifejezi nagyrabecsülését a kiemelkedő teljesítmények iránt. Mind a művész, mind az együttes felkérést kap arra, hogy az évad során három ízben a Nemzeti Hangversenyterem közönsége elé lépjen. A 2020/2021-es évad művésze a világhírű csellista, Várdai István, aki a címmel együtt járó szokásokhoz híven úgy állította össze három hangversenyét, hogy azok érzékeltessék egyéniségének sokoldalúságát. Első koncertjén Víkingur Ólafsson társaságában kamarazenészként mutatkozott be, a harmadikon a Nemzeti Filharmonikusok nagyzenekari kíséretével muzsikál majd, a ma esti középsőn pedig kamarazenekarral osztja meg a pódiumot. Fokozza az alkalom különlegességét, hogy ez a kamarazenekar a Kalló Zsolt vezetésével dolgozó Capella Savaria: a nem historikus művész tehát ezúttal a régizene előadásának korabeli elveit követő, kópiahangszereket használó együttessel működik együtt. Személyesebbé teszi az est műsorát, hogy a vendég, Kristóf Réka is kapcsolódik Várdai István pályájához, hiszen a fiatal énekesnő a Virtuózok című televíziós tehetségkutatón aratott abszolút győzelmet, s ennek a csellista is zsűritagja volt.

Magáról a műsorról is elmondhatjuk, hogy különleges, hiszen az est programja kompozíció: a 18. századi zene előtt egy emblematikus 20. századi mű szólal meg, a 18. századi művek között pedig rendező elv a Bach család bemutatásának szándéka: a dinasztia négy tagjának muzsikája is megszólal a hangversenyen.

TESTVÉREK Az észt Arvo Pärt (1935) korunk egyik legsikeresebb zeneszerzője. Hosszú utat járt be a fiatalkori műveire jellemző neoklasszikus stílustól, Sosztakovics, Prokofjev, Bartók hatásától, majd a szerializmustól a később megtalált saját hangig, melyet elemzői „misztikus minimalizmusnak” neveznek. Önálló megszólalásmódját, melynek kialakításához egy alkotói válság után a középkori és a reneszánsz zene elmélyült tanulmányozása segítette, tintinnabuli stílusnak nevezi. A latin szó, melyből a kifejezés származik, csengettyűt jelöl, a stílus elnevezése tehát összefügg Pärt egyedi zenéjének szakrális tartalmaival. A kommunista kultúrpolitika által elutasított, vallásos zeneszerző 1980-ban emigrált – akkor még a Szovjetunióhoz tartozó – hazájából, s 1981-ben Berlinben telepedett le.

Ma Tallinntól 35 kilométerre, Laulasmaában él.

4 Fotó © Kaupo Kikkas

Fratres (Testvérek) című műve (1977) egyik legismertebb kompozíciója. A filmzeneként is sokszor felhasznált, tizenhét különféle verzióban ismert alkotás egy hatütemes téma változatait sorakoztatja fel. Jellemző rá a modális harmóniák használata, a sejtelmes hangulat és az eszközök erős redukciója. A mozgalmasság és az eseménytelenség váltakozása Pärt szerint a műben azt illusztrálja, ahogyan „a mulandó és az örökkévaló harcot vív bennünk egymással”. A mű sokféle megjelenési formája között kamarazenekari változat is ismert, s a régi hangszereken játszó historikus együttesek tolmácsolásai is a szerző jóváhagyásával születtek.

MOTETTA MINDEN IDŐKRE Bár Antonio Vivaldi (1678–1741) számottevő sikereket ért el az operaműfajban, és egyházzenei művei is jelentősek, a nagyközönség mindmáig elsősorban hangszeres darabok alkotójaként tartja számon, s e téren is főként versenyműveit kedveli. Hogy a velencei születésű „rőt pap” (vörös haja miatt nevezték így), akinek működése is e soktemplomú városhoz kapcsolódott, a vallásos műfajokban is remekelt, ékesen példázza In furore iustissimae irae (Jogos haragod hevében) című motettája. A bravúrt említeni nem indokolatlan e darab kapcsán, mint ahogyan a bevezetőben megnevezett két műfajt: az operát és a hangszeres concertót sem. A virtuozitást nagyon is megköveteli az énekszólam, s a hangvétel sokszor olyan drámai, mintha nem is egy bűnbánati motettában könyörögne irgalomért Istenhez a vétkes, hanem egy vad indulatokat felszabadító operajelenet közepébe cseppentünk volna. Ami pedig a virtuóz futamokkal tarkított énekszólam kezelését illeti: az olyan hangszerszerű, mintha nem is vokális művet, hanem instrumentális concertót hallanánk. A darabot Vivaldi az 1720-as években, római tartózkodásainak egyike alatt írta. A konkrét egyházi alkalomhoz nem kapcsolódó szöveg lehetővé tette, hogy a műhöz hozzáfűzze: per ogni tempo – vagyis a darab bármely alkalomból előadható.

EGY RÉGIMÓDI HANGSZER A viola da gamba érintőkkel ellátott, hathúros vonós hangszer, a viola család tagja, amelynek származása a vihueláig és a rebekig nyúlik vissza, fénykora a reneszánsz. Népszerűsége a barokkban már hanyatlott – bár Bach még használta, erről tanúskodnak gambaszonátái vagy 6. brandenburgi versenye –, a bécsi klasszikusok hangszer-összeállításaiban pedig már egyáltalán nem szerepel, és a későbbi évszázadokban sem vált ismét az élő zenei gyakorlat részévé, leszámítva a 20–21. század historikus előadói praxisát, amelyben történeti instrumentumként újra megjelent.

5

Johann Sebastian Bach (1685–1750) tehát használta az ő korában már régimódinak számító hangszert. Viola da gambára és csembalóra írt három szonátájáról korábban úgy hitték, 1717 és 1723 között, kötheni szolgálata idején keletkezett, ma azonban már úgy véli a kutatás, hogy e művek későbbiek: az 1730-as évek végéről vagy az 1740-es évek elejéről származnak. A ma este felcsendülő harmadik, g-moll gambaszonáta a sonata da chiesa (templomi szonáta) típust képviselő első két mű négytételes, lassú–gyors–lassú–gyors tagolódásával ellentétben háromtételes, gyors–lassú–gyors felépítésű, s így inkább a concertók világát idézi. A dinamikus nyitótétel sodráért a daktilusritmika szavatol, a lassú középső tétel dallama gesztusgazdag és szélesen éneklő karakterű, míg az élénk finálé a szonáta ritmikai világát fürge triolákkal gazdagítja.

A teljes mű zenei gondolkodásmódjában mindvégig meghatározó szerepet játszik az ellenpontos gondolkodás. A gambaszonátákat összefüggésbe hozzák a kiváló gambajátékos, Carl Friedrich Abel személyével, aki fiatalon, Lipcsében Bach tanítványa volt.

„NYÍLJ MEG, SZÍVEM TELJESSÉGE” Bach legismertebb egyházi kantátáinak egyike, a Nun komm, der Heiden Heiland (Jöjj, pogányok megváltója) a zeneszerző második weimari periódusában (1708–1717) keletkezett.

Az egyházi év kezdetéhez, advent első vasárnapjához kapcsolódik, s 1714. december 2-án szólalt meg először. A szoprán-, tenor- és basszusszólistát, négyszólamú kórust és zenekart foglalkoztató hattételes mű nyitókórusból, két recitativóból, az azokat követő egy-egy áriából, illetve záró korálból áll. A kantáta ötödik tétele a szoprán által megszólaltatott, „Öffne dich mein ganzes Herze” kezdetű ária a Jézus eljövetelének örvendő lélek ujjongását fejezi ki: „Nyílj meg, szívem teljessége, / Jézus jön és hozzád költözik. / Mert bár csak por és hamu vagyok, / Ő nem fog megvetni engem, / hanem gyönyörködik bennem, / hiszen lakóhelye lettem. / Ó, mily boldog is leszek akkor!” A szopránáriát csak a continuo kíséri. A háromrészes da capo forma tagolódását nyomatékosabbá teszi, hogy a „Bin ich gleich nur Staub und Erde” (Mert bár csak por és hamu vagyok) szövegrészhez érve az addig friss 3/4-es metrumban mozgó zene átmenetileg 4/4-re és Adagio tempóra vált.

6

REMEKMŰ AZ ÁTMENET ÉVEIBŐL Johann Sebastian ötödik gyermeke és második életben maradt fia, Carl Philipp Emanuel Bach (1714–1788), a „berlini” vagy „hamburgi Bach”, a barokk és a klasszika közötti átmenet idején virágzott empfindsamer Stil, „érzékeny stílus” nagy jelentőségű képviselője főként a billentyűs hangszerek termékeny szerzője volt, ám a csellistákat is megajándékozta három versenyművel, s ezek mind a hangszer megbecsült repertoárdarabjai. A koncerten hallható, rendkívül népszerű A-dúr csellóversenyt 1753-ban komponálta. A háromtételes alkotás két szélső, gyors tétele csupa napfény, energia, mozgalmasság. A négynegyedes metrumú nyitótétel zenei karakterét egy markáns daktilusritmus és az azt követő oktávugrás és hangzatfelbontás határozza meg. A finálé persze gyorsabb: ez már nem Allegro, hanem Allegro assai, és a lüktetés is sűrűbb: itt már nem négy-, hanem kétnegyed a metrum. Ami pedig a karaktermeghatározó ritmikai alkotóelemet illeti, az itt a triola, amely előre fúródó lendületével lényegében végiglükteti az egész tételt. Philipp Emanuel Bach fináléi sokszor nagyon lobbanékonyak: ez a zárótétel is csupa felcsattanó indulat, elektromos kisülés. A két gyors saroktétel között varázslatosan expresszív, vontatott dallammozgású, passióhangulatú, kromatikus a-moll lassú alkot erőteljes kontrasztot.

MOZART UTÁN KÉT ÉVVEL Johann Christian Bach (1735–1782), Johann Sebastian legkisebb fia huszonegy évvel volt fiatalabb Philipp Emanuelnél. Ő volt a „londoni Bach”, a klasszikus stílus egyik legfőbb előkészítője, aki öt hónapon át tanította a nyolcéves Mozartot 1764-ben, a gyermekzseni angliai tartózkodása idején. A zenetörténet úgy tartja számon, ő volt Mozart egyetlen igazi tanára, akitől – ha rövid ideig is – rendszeres képzést kapott. Johann Christian ma este felhangzó műve, egy operaária kapcsán indokolt is megemlíteni Wolfgang Amadeus nevét, hiszen Giovanni de Gamerra librettója, a Lucio Silla olyan szövegkönyv, amelyet először 1772-ben a tizenhat éves Mozart zenésített meg a milánói Teatro Regio Ducale számára, s őt követte két évvel később a harminckilenc esztendős Johann Christian, aki a mannheimi választófejedelmi udvar számára dolgozta fel a témát. A szövegkönyv az ő esetében is de Gamerráé volt, s a két textus az első és a harmadik felvonásban szinte teljesen azonos. Az Il labbro timido appien kezdetű ária Johann Christian Bach operájának második felvonásában hangzik fel, Celia, a címszereplő római diktátor (Lucius Cornelius Sulla) húga énekli. Az ókori történelmi témát feldolgozó opera seria (komoly opera) tárgya, mint a 18. században oly sokszor, politika és szerelem konfliktusa.

7

SINFONIA AZ ÖTÖDIK FIÚTÓL Johann Christoph Friedrich Bach (1732–1795) Johann Sebastian ötödik fia volt. Ritkábban emlegetik, mint Philipp Emanuelt vagy Johann Christiant, és zenéje is kuriózumnak számít.

Melléknevet azonban kapott: ő a „bückeburgi Bach” – ez volt tevékenységének fő színtere, itt volt sok éven át Schaumburg-Lippe grófja, Wilhelm Ernst rezidenciális muzsikusa zeneszerzői, csembalójátékosi és koncertmesteri minőségben. Virtuóz billentyűs előadóként tartották számon, szimfóniái hatottak Haydnra és Mozartra. Műjegyzékében nagyszámú billentyűs szólóművet, kamarazenét, zenekari kompozíciókat és különféle műfajú vokális alkotásokat (oratóriumok, kantáták, áriák, dalok) találunk.

A mai hangversenyen megszólaló d-moll szimfóniája a műjegyzék szerint 1768 előtt keletkezett, vagyis a zeneszerző még nem volt harminchat éves, amikor befejezte a darabot.

A kompozíció még nem a szimfóniaműfaj későbbi érett, terjedelmesen kibontott formájú, négytételes változatát képviseli. Ez még a háromtételes sinfonia gyors–lassú–gyors modelljének képviselője, ráadásul az első tétel és az azt követő, menüettszerű (bár 3/8-ban lejegyzett) F-dúr második egybekomponált. A szimfónia moll hangneme és a két gyors saroktétel viharos érzelemvilága mintha az 1770-es évek Sturm und Drang divathullámát előlegezné. Írta: Csengery Kristóf

8

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Fotó © Christian Hartmann

Várdai István napjaink egyik legismertebb fiatal csellóművésze, 2018 óta a Bécsi Zeneakadémia professzora. 2008 és 2014 között több nagy nemzetközi versenyen diadalmaskodott, például a XIII. Nemzetközi Csajkovszkij Versenyen és az ARD 2014. évi nemzetközi versenyén. 2010-ben debütált a bécsi Konzerthausban és a New York-i Carnegie Hallban, azóta fellépett Európa, Amerika és Ázsia jelentős hangversenytermeiben, kamarapartnerei között találjuk Gidon Kremert, Schiff Andrást és Frankl Pétert is. 2009-ben Junior Prima díjat, 2015-ben Liszt-díjat kapott, 2012-ben elnyerte a világ legígéretesebb fiatal zenészének odaítélt Prix Montblanc-t.

2009-ben jelent meg első lemeze az Ysaÿe Records gondozásában.

A Liszt Ferenc Kamarazenekar művészeti igazgatója, Baráti Kristóffal a Kaposfest Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál művészeti vezetője.

Hangszere – melyen korábban Jacqueline du Pré és Lynn Harrell is játszott – egy 1673-ban készült Stradivari.

A szlovákiai születésű szoprán, Kristóf Réka a győri Richter János Konzervatórium, a brémai Hochschule für Künste és a müncheni Theaterakademie August Everding falai között folytatta énektanulmányait Dobi-Kiss Veronika, Laki Krisztina, Thomas Mohr és Fenna Kügel-Seifried növendékeként. 2017-ben a brémai Wagner Társaság és a Deutsche Bühnenverein ösztöndíjasa volt, és elnyerte a Gasteig Musikpreis különdíját. A 2018/2019-es évad óta a Trieri Színház tagja, de fellépett a Bajor Állami Operaházban, sőt a Carnegie Hallban is.

Mozarttól Richard Strausson és Puccinin át Poulencig számos zeneszerző stílusában otthonos, az opera műfaja mellett dalokat is énekel.

2017-ben a Virtuózok televíziós tehetségkutató verseny abszolút győztese volt, 2018-ban első lett a Nemzetközi Anton Rubinstein Versenyen. Az Accademia di Monaco kíséretével 2019-ben jelent meg In furore című debütáló lemeze, amelyen Vivaldi és Händel motettái hallhatóak, a lemezt a Deutsche Schallplattenkritik díjára nevezték.

9

Fotó © Garas Kálmán

A korhű hangszereken játszó Capella Savaria 1981-ben alakult meg Szombathelyen, az együttest Németh Pál alapította. 1992-ben Kalló Zsolt lett a Capella Savaria koncertmestere, 1999 óta pedig a művészeti vezető feladatait is ő látja el. Az együttes nagyszámú régizenei hanglemezt készített, köztük sok úttörő, világelső felvételt is – lemezeik több mint kétharmada a world premiere recording feliratot viseli. A kezdeti időktől máig töretlen együttműködésük a jeles brit karmesterrel, Nicholas McGegannel, aki ma a Capella Savaria első vendégkarmestere. Európa huszonkét országában, Észak- és Dél-Amerikában, valamint Izraelben vendégszerepeltek.

10

SUMMARY Müpa Budapest expresses its great esteem for outstanding achievements with the title Artist of the Season. This year’s honouree is István Várdai, a world-famous cellist, professor at the University of Music and Performing Arts Vienna and artistic director of the Franz Liszt Chamber Orchestra and Kaposfest festival. His partner is Capella Savaria, an historic ensemble founded in 1981 with countless concerts and a host of recordings to its name.

The young soprano Réka Kristóf has a connection to Várdai’s career, as the cellist served on the jury of the Virtuosos television talent show when she won it. The programme consists of 18th-century music, to be preceded by an emblematic 20th-century piece by way of an introduction. The organising principle behind the 18th-century works is a presentation of the Bach family.

One of the best known examples of 85-year-old Estonian composer Arvo Pärt’s “mystical minimalism” is his 1977 composition Fratres (“Brothers”), which is characterised by the use of modal harmonies, a mysterious atmosphere and an extreme reduction of the sound materials.

The work has appeared in many different forms, including in a version for chamber orchestra, and interpretations by historical ensembles playing on period instruments have also been developed with the composer’s approval.

Among the 18th-century music following the modern work will be three vocal pieces.

The penitent motet by Antonio Vivaldi (1678–1741), In furore iustissimae irae (“In the fury of most righteous wrath”), embodies drama and virtuosity. The aria Öffne dich, mein ganzes Herze (“Open, my whole heart”) from Johann Sebastian Bach’s (1685–1750) cantata Nun komm, der Heiden Heiland (“Now Come, Saviour of the Heathens”) depicts the happy anticipation of a soul rejoicing in Jesus’s Coming. The third aria is a passage from the 1774 opera Lucio Silla by Johann Christian Bach (1735–1782). Two years earlier, the libretto had also been set to music by the “London” Bach’s former student Mozart.

Originally written for viola da gamba, Johann Sebastian Bach’s Sonata in G minor will this time be played in a transcription for chamber orchestra. Recalling Baroque concertos with its fastslow-fast segmentation, it is a work with clear part-writing and crystalline contrapuntal logic.

Várdai will also interpret a concerto tonight: the extremely dynamic, virtuosic and explosively quick opening and closing movements of Carl Philipp Emanuel Bach’s (1714–1788) Cello Concerto in A major bookend a magically expressive slow one in A minor with the atmosphere of a passion. The orchestra will then close the programme with Johann Christoph Friedrich Bach’s (1732–1795) Symphony in D minor, an evocative representative of the early threemovement version of the genre.

11

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

A szerkesztés lezárult: 2021. március 1.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnerünk:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

mupa.hu