RISING STARS

2019. november 8–11. Fesztivál Színház

mupa.hu

MÜPA

PODCAST

Autóban, buszon, otthon vagy futás közben? Válogasson a Spotifyon és iTuneson is meghallgatható felvételeink közül, ahol olyan vendégek mesélnek Náray Erikának a kedvenceikről, mint Szinetár Miklós, Nádasdy Ádám, Gundel Takács Gábor, Vámos Miklós vagy éppen Nagy Ervin. A tartalom megnyitásához olvassa be az alábbi QR-kódot:

mupa.hu

RISING STARS

3

RISING STARS 8 November 2019 5.30 pm / Goldmund Quartet 8 pm / Magnus Holmander – clarinet

2019. november 8. 17.30 / Goldmund Vonósnégyes 5 20.00 / Magnus Holmander – klarinét 8

10 November 2019 5.30 pm / João Barradas – accordion 8 pm / Pablo Ferrández – cello

2019. november 10. 17.30 / João Barradas – harmonika 20.00 / Pablo Ferrández – cselló

11 14

11 November 2019 8 pm / Simon Höfele – trumpet

2019. november 11. 20.00 / Simon Höfele – trombita

17

The English summary is on page 21.

4

Az Európai Hangversenytermek Szervezete (ECHO) 1995-ben elindított Rising Stars (Feltörekvő csillagok) sorozata keretein belül a szervezetet alkotó koncerttermek évente újabb és újabb tehetséges ifjú muzsikusokat, együtteseket delegálnak európai hangversenyturnéra. Az ECHO-tagok – tizenkét ország huszonegy hangversenyközpontja – között olyan nagynevű intézmények találhatók, mint az amszterdami Concertgebouw, a párizsi Cité de la musique – Philharmonie, a londoni Barbican Centre vagy a hamburgi Elbphilharmonie. A Rising Stars sorozat eddig olyan művészek számára kínált ugródeszkát, mint a zongorista Khatia Buniatishvili és Igor Levit, a gordonkás Harriet Krijgh, az Armida Quartett vagy a SIGNUM Szaxofonkvartett. A Müpa 2010 óta tagja az ECHOnak, így az elmúlt években magyar delegáltjai is voltak a sorozatnak a hegedűművész Banda Ádám, a zongoraművész Balázs János és a trombitaművész Pálfalvi Tamás személyében. A Rising Stars-hangversenyeket az teszi még különlegesebbé, hogy a legtöbb fiatal művész, illetve együttes eljátszik egy számára komponált kortárs művet, amelyet az ECHO rendelt meg attól a zeneszerzőtől, akit a kiválasztott rising star, valamint az őt delegáló intézmény javasolt a szervezetnek. A Müpa tehát magyarországi bemutatók, sőt ősbemutatók helyszíne is lesz a három nap során. Az ECHO nagy hangsúlyt fektet a zenei nevelésre is, így az ifjú muzsikusok a Müpa-beli hangversenyeken túl örömmel tartanak hangszerbemutatókat kisgyermekeknek, valamint izgalmas, interaktív koncerteket általános iskolákban. A Rising Stars-koncertek után az érdeklődők a Fesztivál térben Tóth Endre zenetörténész moderálásával tolmácsolt közönségtalálkozón vehetnek részt, melyen lehetőség nyílik beszélgetésre a fellépő művészekkel, akik dedikálnak is.

2019. november 8. / 17.30

Goldmund Vonósnégyes

Az Európai Unió Kreatív Európa programjának társfinanszírozásával

Florian Schötz, Pinchas Adt – hegedű, Christoph Vandory – brácsa, Raphael Paratore – cselló A Rising Starsba jelölte: Cité de la musique – Philharmonie de Paris, Festspielhaus Baden-Baden Haydn: D-dúr vonósnégyes, op. 76, No. 5 Dobrinka Tabakova: The Smile of the Flamboyant Wings [A színpompás szárnyak mosolya] (az ECHO felkérésére, 2019) Mendelssohn: f-moll vonósnégyes, op. 80

Fotó © Gregor Hohenberg

RISING STARS

5

6

Kiváló, homogén játékával, a kvartettrepertoár klasszikusainak és modern műveinek meggyőző interpretációjával a Goldmund Vonósnégyes már több mint egy évtizede bizonyítja a legjobbak közt kiérdemelt helyét. A müncheni székhelyű kvartettet négy fiatal muzsikus, egyben iskolai jó barát alapította utolsó főiskolai évükben. „Innen indult minden. Azóta folyamatosan együtt fejlődünk és dolgozunk” – mesélik az ifjú művészek. Olyan „nagy öregektől” tanultak, mint az Alban Berg Quartett egykori primáriusa, Günther Pichler vagy a berlini Artemis Quartett tagjai, de fontos megemlítenünk az együttes által látogatott mesterkurzusokat is: a Hagen, a Borogyin, a Belcea, az Ysaÿe és a Cherubini Kvartett, illetve Rados Ferenc, Eberhard Feltz és Alfred Brendel óráit. A Wigmore Hall 2018-as nemzetközi vonósnégyesversenyének díjazottjaként, valamint a szintén 2018-as Melbourne-i Nemzetközi Kamarazenei Verseny győzteseként a Goldmund Vonósnégyes a 2019–2020-as évadban nemcsak a Rising Stars sorozatban való szereplést érdemelte ki, de a Jürgen Ponto Alapítvány kitüntetettje is lett. A japán Nippon Alapítvány mind a négy muzsikus számára egy-egy Stradivari hangszert ajánlott fel, méghozzá azokat az instrumentumokat, amelyek egykor Paganini tulajdonában álltak. Tavaly debütáltak a Rheingaui Zenei Fesztiválon, az idei évadban pedig a Rising Stars-turnén kívül fontos állomás lesz egy svédországi, valamint egy ausztráliai turné, továbbá fellépéseik a frankfurti Museumskonzerte sorozatban, az amszterdami Vonósnégyes Biennálén, továbbá a müncheni Hörtnagel Koncertügynökség hangversenysorozatában. A közeljövőben az együttes olyan koncerttermek és fesztiválok meghívásának fog eleget tenni, mint amilyen a grazi Musikverein, a berlini Boulez Saal, a Marvãói Fesztivál, a norvégiai Fjord Cadenza Klasszikus Zenei Fesztivál vagy a Schlern Zenei Fesztivál. Zenéjükkel beutazták már a világot, mindezt Goldmund szellemében, hiszen az együttes nevét Hermann Hesse Narziss és Goldmund című regényének hőse inspirálta, aki azért hagyta ott a kolostort, hogy utazzon, és különböző mesterektől tanulhasson művészi eszményeinek megvalósítása érdekében. Műsorukat Joseph Haydn (1732–1809) egyik darabjával, az op. 76, No. 5-ös D-dúr kvartettel indítják, melyet grandiózus lassú tétele kapcsán időnként a „Largo” vagy „Friedhofsquartett” („Temető-kvartett”) melléknévvel is illetnek. Választásuk kapcsán a Goldmund Vonósnégyes csellistája, Raphael Paratore a következőket mondta: „Haydn a vonósnégyes atyja, és már a kezdetek óta intenzíven dolgozunk Haydn-kvartetteken. Annyi mindent meg lehet tanulni e művek tanulmányozásával! Zenéje tele van ötletekkel, meglepetésekkel, zenei tréfákkal. Mindig könnyed és felemelő, de egyben mély és jelentőségteljes a lassú tételekben. D-dúr kvartettje egyike a legcsodálatosabb, legfelemelőbb vonósnégyeseinek!

Az első tételnek örömteli és táncos atmoszférája van, a második pedig az egyik leggyönyörűbb és legmeghatóbb lassú tétel, amelyet Haydn valaha írt. A Menüett vidám és játékos egy meglepően sötét és kísérteties scherzóval, az utolsó tétel pedig szikrázó, jókedvű, rusztikus tánc.” Új mű írására a Goldmund Vonósnégyes a bolgár származású, Nagy-Britanniában élő zeneszerzőt, Dobrinka Tabakovát (1980) kérte fel, aki a Washington Times kritikusa szerint „izgalmas, mélyen megindító” zenét komponál. 2017-ben a BBC Koncertzenekar rezidens komponistája volt, és olyan muzsikusok játsszák műveit, mint Maxim Rysanov, Gidon Kremer, Janine Jansen vagy az Amsterdam Sinfonietta, sőt, a zeneszerzőnő művészete Jean-Luc Godard filmrendező képzeletét is megragadta, hiszen 2014-es Búcsú a nyelvtől című filmjében Tabakova zenéjét hallhatjuk. Az ECHO, valamint a Goldmund Vonósnégyes számára írt új kvartettjét, A színpompás szárnyak mosolya című művet Joan Miró azonos című festménye ihlette – a kép eredeti címe Le sourire des ailes flamboyantes –, és a vonósnégyes tagjai már alig várják, hogy játszhassák: „Csodálatos volt ilyen intenzíven együtt dolgozni Tabakovával azon a kvartetten, amelyet kifejezetten nekünk írt. Valóban időt szánt arra, hogy olyan darabot írjon, amely igazán nekünk való, és amelyet természetes játszanunk. Ez a fajta empatikus gondolkodás nagyon egyedi, és azt érezteti velünk, hogy mi is a kompozíció részei vagyunk.” A Müpa közönsége a darab ősbemutatójának lehet tanúja ezen a koncerten, hiszen a Goldmund Vonósnégyes Budapesten kezdi Rising Stars-turnéját. Hangversenyét a kvartett egy ízig-vérig romantikus kompozícióval, Felix Mendelssohn– Bartholdy (1809–1847) f-moll vonósnégyesével zárja, amely szerzője utolsó nagyobb lélegzetű műve – mindössze két hónappal halála előtt fejezte be. „Ez a rendkívül drámai kvartett egy igazi mestermű! Az energia intenzitása ebben a darabban még számunkra, előadók számára is lélegzetelállító. Fontos tudni a darab hátteréről: Mendelssohn hőn szeretett nővére, Fanny elvesztése után írta, ami megmagyarázza a zene erős érzelmeit, a kétségbeesést és a dühöt, a bánatot és a szép emlékeket. Ezt a művet játszani olyan, mint felülni egy érzelmi hullámvasútra” – nyilatkozták a Goldmund Vonósnégyes tagjai.

RISING STARS

7

8

2019. november 8. / 20.00

Magnus Holmander – klarinét A Rising Stars-programba jelölte: Konserthuset Stockholm Közreműködik: David Huang – zongora Brahms: f-moll szonáta klarinétra és zongorára, op. 120, No. 1 Molly Kien: Hydrozoa [Hidraállatok] (az ECHO felkérésére, 2019) Donizetti: B-dúr concertino – Andante sostenuto Bassi: Fantázia egy Rigoletto-témára A svéd Magnus Holmander tízévesen kezdett el klarinétozni. „Eleinte meglehetősen unalmasnak találtam, de két évvel később felkértek, hogy a tanévzáró ünnepségen játsszak el egy darabot az egész iskolának. Ez volt az a fellépés, amely megváltoztatta az életemet” – emlékezett vissza a kezdetekre a fiatal muzsikus. Ezután kezdett el rengeteget gyakorolni és tűzte ki célul maga elé a professzionális karriert. „Az önkifejezésnek mindig is számos módja érdekelt azon túl, hogy egy kottatartó mögött állva gyönyörű zenéket játsszam. Mivel nagyapám és édesapám is amatőr bűvész volt, számos kísérletezés után megtaláltam a szenvedélyemet abban, hogy a zenélést varázslással ötvözöm. Sajnos ennek során tönkretettem már néhány klarinétot, remélhetőleg mostani hangszerem túléli majd a Rising Stars-turnét” – avat be a részletekbe Magnus. Fotó © Christopher Hästbacka

Kísérletező kedve leginkább a kortárs zenében teljesedik ki, olyan svéd komponistákkal dolgozott már együtt, mint Rolf Martinsson és Anders Hillborg, vagy a fiatalabbak közül az az Andrea Tarrodi, akinek Moorlands című művét a tavalyi Rising Stars sorozatban játszotta az Amatis Trio. Nemrégiben Ylva Fred írt számára olyan darabot, amelyben a klarinét lebegtetésével illuzionista képességeit is kamatoztathatta. 2013 és 2017 között a világhírű svéd klarinétos, Martin Fröst egyik produkciójában nemcsak klarinétművészként, de táncosként és bűvészként is részt vett. A koncerten zongorista partnere David Huang lesz. A kínai–svéd származású művész több verseny győztese, elhivatott kamarazenész, aki Svédország vezető zenekarainak volt szólistája. „Először 2017 nyarán, egy götlandi fesztiválon találkoztam Daviddal. Elképesztő volt, hogy milyen gyorsan tanul meg új műveket. Amikor először próbáltunk, előtte egyáltalán nem gyakorolta a darabot, mégis tökéletesen muzsikált. Vele zenélni mindig igazi öröm, és úgy érzem, egyben nagyon természetes is a közös játék” – nyilatkozta kamarapartneréről Magnus Holmander. A két fiatal Johannes Brahms (1833–1897) f-moll klarinétszonátájával kezdi a koncertet. Magnus Holmander a következőképpen emlékezik vissza e művel való találkozására: „Korai tinédzseréveimben kapcsolatba kerültem egy közeli templom orgonistájával, akivel nagyon sokat muzsikáltunk együtt. Egy nap elhozta nekem Brahms szonátáit, és átjátszottuk őket. Ezekben az időkben még kevés klasszikus zenét játszottam és hallgattam, így meglehetősen unalmasnak találtam a darabokat. Egészen addig, amíg meg nem hallgattam Martin Fröst és Roland Pöntinen felvételét: akkor megértettem ennek a muzsikának a szépségét, és rájöttem, hogy azért volt »unalmas«, mert többet kellett volna gyakorolnom.” Magnus Holmander szintén Budapesten kezdi a Rising Stars-turnét, így a Müpa közönsége újabb ősbemutatót hallhat: az amerikai származású, ám évek óta Stockholmban élő zeneszerzőnő, Molly Kien (1979) darabját. A komponista az alapképzést még a bloomingtoni Indiana Egyetemen végezte, mesterdiplomáját azonban már a Stockholmi Királyi Zeneművészeti Főiskolán vehette át. A 2015–2016-os évadban a Västerås Sinfonietta rezidens zeneszerzője volt, néhány darabját a zenekar lemezre is rögzítette. Jelenleg a Svéd Rádió Szimfonikus Zenekarának, valamint a Göteborgi Szimfonikusok barokk együttesének ír műveket. A klarinétos lelkesen mesélt a közös munkáról: „Imádok mai zeneszerzőkkel együtt dolgozni és közösen kreatívnak lenni! Korábban nem ismertem Mollyt, de a stockholmi hangversenyterem javasolta, hogy hallgassak bele a műveibe, amelyek nagyon magukkal ragadtak.” Kien új darabja egy különleges

RISING STARS

9

10

hangszerre, a svéd klarinétos, Robert Ek által kifejlesztett, elektromos érzékelőkkel bővített klarinétra (Sensor Augmented Clarinet) született. Az instrumentum speciális tölcsért használ, amelybe mozgásérzékelőt építettek, és a mozgás hatására különleges effektusok jönnek létre. A folyamatos légzés és a hagyományos hangszereken is létrehozható effektusok segítségével a kompozíció többszólamú hatást kíván elérni, amit az új találmány csak még jobban kiaknáz, és improvizatív elemekkel gazdagít. A darab címe Hydrozoa, magyarul „hidraállatok”, a csalánozók törzsébe tartozó tengeri lények (akárcsak a korall vagy a medúza). Ahogyan maga a komponista fogalmazott, „amikor a klarinét a csendből bukkan fel egy magas hangon vagy többszólamú trillákat játszik, az talán ezeknek az állatoknak a titokzatos, másvilági természetére emlékeztetheti az embert. A ritmikus szakaszok a portugál gálya nevű lény kusza csápjainak táncos mozgását idézik meg, ahogyan kinyújtja azokat, és letekerednek a tenger mélyére.” A premier után a klarinétrepertoár népszerű, bár meglehetősen ritkán hallható darabjai szólalnak meg, kezdve a sort Gaetano Donizetti (1797–1848) B-dúr concertinójának Andante sostenuto tételével, amely már első meghallgatásakor egy életre bevésődött Magnus Holmander elméjébe: „Édesanyám vett egy CD-t különböző klasszikus zenei sikerdarabokkal, és élesen emlékszem, ahogy hallgattuk a lemezt a kocsiban. Ekkoriban kezdtem el klarinétozni, és nem sejtettem, hogy ilyen gyönyörű hangja lehet ennek a hangszernek.” Magnus Holmander egy igazi bravúrdarabbal zárja műsorát: az olasz Luigi Bassi (1833–1871) a milánói Scala zenekarának első klarinétosa volt, aki huszonhét művet komponált hangszerére, és mivel operazenekarban játszott, nem meglepő, hogy ezek között tizenöt operaparafrázist találunk. Legnépszerűbb közülük a Koncertfantázia Verdi Rigolettójának témáira. „Legintenzívebb emlékem a darabbal kapcsolatban egy idei svéd versenyhez kötődik, amelyet végül meg is nyertem. A döntőben játszottam ezt a művet, Rolf Martinsson klarinétversenyének általam készített átiratával együtt. Számomra ez az előadás egyike azon varázslatos élményeknek, amikor teljesen nyugodt vagyok a pódiumon és minden pillanatot élvezni tudok – ez az az érzés, amelyet mindig megpróbálok újrateremteni, amikor színpadon vagyok” – summázta a svéd klarinétos.

2019. november 10. / 17.30

João Barradas – harmonika A Rising Stars-programba jelölte: Gulbenkian Alapítvány (Lisszabon), Casa da Música (Porto), Philharmonie Luxembourg Keith Jarrett: Hymn of Remembrance Berio: Sequenza XIII João Barradas: I. prelűd Sweelinck: g-dór fantasia contraria D. Scarlatti: h-moll szonáta, K. 87 J. S Bach: c-moll passacaglia és fúga, BWV 582 Ha azt a kérdést tenné fel valaki az Európa-szerte talán legismertebb portugál harmonikásnak, João Barradasnak, hogy melyik nemzetközi zenei versenyt nyerte meg, mindenféle nagyképűség nélkül vághatná rá: az összeset! Több mint harminc ugyanis azon megmérettetések száma, amelyeken az ifjú muzsikus győzött. A klasszikus és a kortárs zene mellett ugyanolyan elszánt és sikeres művelője a jazznek és egyéb improvizatív műfajoknak is. „Improvizátornak tartom magam, vagy olyan klasszikus zenésznek, aki rögtönöz, ha a zene megkívánja – vallja Fotó © Alfredo Matos szerényen Barradas. – Ötévesen kezdtem el harmonikázni. Az óvónőnk indított egy csoportot portugál népdalok tanulása céljából, és felkértek egy profi harmonikást, hogy játsszon nekünk. A zene akkor még nem igazán érdekelt, de nagyon megtetszett ez a doboz tele gombokkal, és természetesen a hangszer hangja. Megkértem édesanyámat, hogy írasson be zeneiskolába, és így is lett. Egész

RISING STARS

11

12

életemben egyformán hatott rám a klasszikus zene és a jazz. A konzervatóriumban mindig megtanultam a klasszikus darabokat, de bennem volt az igény az improvizálásra is, és meg akartam tanulni, hogyan kell csinálni, ezért elkezdtem improvizáció- és jazzórákra járni. Ebben az időben a Keith Jarrett Standards Trio Live at the Blue Note című lemezét, valamint Maria João Pires Bach Angol szvitjeiből készült felvételét hallgattam ronggyá. Azt hiszem, ez a kétféle stílus nemcsak az ízlésemet formálta, hanem az egész életemet” – foglalta össze a lényeget az ifjú harmonikaművész. Több tucat neki ajánlott új művet mutatott már be, nagynevű New York-i lemezkiadónál (Inner Circle Music) rögzítette első, alapvetően jazzre épülő albumát (Directions), amelyet a kritikusok az egekig magasztaltak. Mostanában főleg jazzprogramjaival – Directions és Home című lemezének anyagával, triójával, illetve Surrealistic Discussion elnevezésű, Sérgio Carolino tubással alkotott duójával – járja a világot, így nem véletlen, hogy a portói születésű művész jazzkompozícióval indítja Müpa-beli szólókoncertjét. Keith Jarrett (1945) Hymn of Remembrance (Az emlékezés himnusza) című darabja az amerikai muzsikus 1976-os Hymns / Spheres című lemezén hallható. „Jarrett kizárólag orgonán játszik ezen a lemezen, és a nyitó Himnusz már az első pillanattól kezdve megragadott. Gyönyörű és egyszerű. Úgy gondoltam, ez a mű az én szólókoncertemnek is szép nyitánya lesz. Van benne improvizációs lehetőség, de sosem tudom, élek-e vele, és ha igen, milyen hosszan.” Barradas mindenképpen szeretett volna egy valóban a hangszerére komponált darabot is előadni, és az utóbbi időben Luciano Berio (1925–2003) Sequenza XIII című műve szerepel nála az első helyen, ha ilyen, eredetileg is harmonikára szánt művet kell megszólaltatnia. „Híres darab ez a harmonikások között, létezik belőle jó néhány remek felvétel. Berio úgy írta meg a művet, hogy a tempóbeli és ritmikai pontosság tekintetében engedményeket tesz. Nagy kihívás játszani, de egyben remek móka is.” João Barradas (1992) zeneszerzőként is bemutatkozik a koncerten: talán így ismerhetjük meg leginkább a klasszikus zenét a jazzel és egyéb improvizatív műfajokkal szívesen ötvöző muzsikus sajátos zenei világát, stílusát. I. prelűdjét tavaly komponálta. „Ez a darabom szimmetrikus dallamvonalakból és az azokat kísérő harmóniákból épül fel, formálás szempontjából pedig fontos benne az egyensúly a megírt és az improvizált szakaszok között. A körülbelül tízperces mű számos új technikai elemet használ, ezért úgy vélem, remek ellenpontja lesz Berio Sequenzájának, hiszen mindkettő él a legújabb harmonikatechnikák, illetve a 20–21. századi gesztusok nyújtotta lehetőségekkel.”

Jan Pieterszoon Sweelinck (1562–1621) németalföldi kora barokk komponista G-dór fantasia contraria című művét João Barradas Glenn Gould felvételének köszönhetően ismerte meg, így bevallottan az ő értelmezésére is nagy hatást gyakorolt Gould interpretációja. „Sokkal gyorsabban és ritmikusabban játssza, mint ahogyan az általam ismert orgonás felvételeken hallható” – teszi hozzá Barradas. Meghökkentők számára a Sweelinck korához képest szokatlan harmóniamenetek, amelyek a darab szépségének titkát is rejtik. „Amikor először próbáltam meg eljátszani harmonikán, nagyon természetesnek éreztem, a bal kéz játéka pedig különösen virtuóznak hatott.” Ezen a ponton a portugál muzsikus bevallja: ha nem harmonikás, akkor minden bizonnyal zongorista lenne, hiszen legfontosabb zenei benyomásait zongoraművészeknek köszönheti, a klasszikus műfajban és a jazzben egyaránt. Újabb zongorás felvétel, méghozzá Vladimir Horowitz egyik előadása inspirálta Barradast, amikor műsorára tűzte Domenico Scarlatti (1685–1757) h-moll szonátáját, noha a spanyol udvarban szolgáló itáliai barokk billentyűsmester művei a harmonikások repertoárjának is fontos részét képezik. „Nagyon megragad ennek a szonátának a szépsége. A dallam nem is lehetne ennél ízlésesebb, a harmóniamenetek pedig tökéletesen alátámasztják. Úgy érzem, a harmonika a legmegfelelőbb hangszer, amelyen ezt a darabot érdemes előadni. Ráadásul az én harmonikám – egy 2008-as Pigini Sirius – nagyon jól szól h-mollban.” „Johann Sebastian Bach (1685–1750) egyike a kedvenc zeneszerzőimnek. Bach zenéjének köszönhetem, hogy elkezdtem zeneszerzést és ellenpontot tanulni. Hamar rájöttem ugyanis, hogy nem tudom játszani a zenéjét és semmilyen más zenét sem, ha nem értem meg a szabályait és mechanizmusát. Amikor megtudtam, hogy Bach nagy rögtönző is volt, el kellett kezdenem improvizációt tanulni.” João Barradas a műsort Bach c-moll passacaglia és fúga című művével zárja, amely a harmonikaművész szerint a legnagyobb igényeket támasztja vele szemben mind technikailag, mind memorizálás szempontjából. „Benne lenne életem filmzenéjében – vallja. – A koncertet olyan zenével kezdem és olyannal is fejezem be, amely igazán közel áll a szívemhez és az egész életemhez. Remélem, mindenki számára nagyszerű időtöltés lesz ezeket a darabokat meghallgatni” – foglalta össze gondolatait João Barradas.

RISING STARS

13

14

2019. november 10. / 20.00

Pablo Ferrández A Rising Stars-programba jelölte: L’Auditori Barcelona, Palau de la Música Catalana Közreműködik: Luis del Valle – zongora Bruch: Kol Nidrei, op. 47 Antón García Abril: desde el grito del silencio [a csend sikolyától] (az ECHO felkérésére, 2019) Beethoven: A-dúr szonáta csellóra és zongorára, op. 69

Fotó © Igor Studio

A 15. Nemzetközi Csajkovszkij Verseny és az 5. Nemzetközi Paulo Csellóverseny díjazottjaként, valamint „Az év fiatal művésze” cím birtokosaként (International Classical Music Awards 2016) a spanyol Pablo Ferrández már eddig is jelentős karriert épített elismert művészekkel és vezető zenekarokkal való együttműködése révén. Nemrég mutatkozott be a Hollywood Bowlban a Los Angeles-i Filharmonikusokkal, Gustavo Dudamel vezényletével (Brahms a-moll kettősversenyében Anne-Sophie Mutter volt a partnere), de együtt játszott a Bambergi Szimfonikusokkal és Christoph Eschenbachhal is, aki így nyilatkozott róla: „Ő a legjobb fiatal csellista. Mindene megvan, ami csak kell: ragyogó technika, mély zeneiség és ellenállhatatlan karizma.” Az idei szezonban a Rising Stars sorozaton kívül Anne-Sophie Mutterrel, Khatia Buniatishvilivel és a Londoni Filharmonikusokkal fogja játszani Beethoven Hármasversenyét, Pármában rezidens művész lesz, de bemutatkozik a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarának szólistájaként is, Daniele Gatti vezényletével. A madridi születésű csellista a Zsófia Királyné Zeneművészeti Főiskolán Natalija Sahovszkaja növendéke volt, a németországi Kronberg Akadémián pedig Frans Helmerson osztályába járt. A Nippon Zenei Alapítvány jóvoltából Ferrández az 1696-ban készült, Lord Aylesford elnevezésű Stradivari csellón játszik, azon a hangszeren, amelyen annak idején Starker János, korábban pedig Gregor Pjatigorszkij varázsolta el közönségét. Kamarapartnere az est folyamán Luis del Valle spanyol zongoraművész lesz, aki szintén a madridi Zsófia Királyné Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt, és olyan professzoroknál tanult, mint Dmitrij Baskirov, Ralf Gothóni és Gulyás Márta. 2005-ben maga a királyné adományozta neki „A legkiválóbb tanítvány” címet a kamarazenei tanszéken. Rengeteget koncertezik Pablo Ferrándezzel, az átütő sikert azonban Victor fivérével alkotott kétzongorás duója hozta meg számára, amikor 2005-ben megnyerték a müncheni ARD Nemzetközi Zenei Versenyt. Max Bruchot (1838–1920) leginkább I. (g-moll) hegedűversenyéről ismerik, a csellisták körében azonban népszerű Kol Nidrei című, 1880-ban komponált darabja is, amely tulajdonképpen egy variációsorozat két zsidó témára. Az első a jom kippur esti szertartásán recitált címadó ének, a Kol nidré, a másik pedig Isaac Nathan angol zeneszerző feldolgozásából való, amelynek szövege Lord Byron Héber dallamok című gyűjteményéből származik. Bár Bruch protestáns volt, mély benyomást tett rá a zsidó kultúra, amikor tanára, Ferdinand Hiller jóvoltából megismerkedett a berlini főkántorral és családjával. „Sok éve már, hogy beleszerettem ebbe a műbe, és azóta annyiszor játszom, ahányszor csak lehet – meséli rajongva Ferrández. – Úgy gondolom, tiszta szépsége és vallásos karaktere ideális kezdődarabbá teszi.”

RISING STARS

15

16

Az ECHO felkérésére Antón García Abril (1933) komponált új darabot az ifjú csellista számára. García Abril, aki 1974 és 2003 között a madridi Királyi Zeneművészeti Főiskola tanszékvezető professzora volt, 1994-ben pedig megkapta Spanyolország Nemzeti Zenei Díját, filmzenéket éppúgy komponált, mint zenekari és vokális műveket vagy kamaradarabokat. A zeneszerző és Ferrández szorosan együttműködött: közösen kísérletezték ki, mi hangzik valóban jól a csellón. „Fantasztikus zeneszerző, aki sokat játszik az ellenponttal, a darab tele van kifejezéssel és ritmussal” – foglalta össze gondolatait Pablo az új műről, amelynek címe desde el grito del silencio, magyarul „a csend sikolyától”. Ez a sor García Abril egyik saját versében olvasható, amelyet felesége halálára írt. Rising Stars-koncertjét Pablo Ferrández az egyik legtöbbet játszott csellóra és zongorára komponált szonátával, Ludwig van Beethoven (1770–1827) A-dúr szonátájával fejezi be. „Annyira szeretem ezt a darabot, hogy sok éven át kerültem, mert nem mertem eljátszani.” Talán meglephet bennünket Ferrández mondata, de szerinte Beethoven zenéje különösen sok nehézséget rejt a csellisták számára. „Ez persze csak az én véleményem, de más zeneszerzőkkel összehasonlítva úgy tűnik, hogy bár Beethoven műveiben kevesebb hang van, az a kevés sokkal több belső tartalmat hordoz, mint akármelyik más szerző műve. A legnagyobb nehézség Beethoven zenéjében az, hogy minden hangot azzal a karakterrel és törekvéssel kell játszani, amelyet a zene megérdemel” – pontosítja gondolatait. Az 1807–1808 táján keletkezett mű Steven Isserlis brit csellóművész szerint is az első komolyabb szonáta, amelyben a cselló és a zongora egyenrangú partnerként jelenik meg. Első tételének hangulatvilága öröm és fájdalom között lebeg, a kidolgozási rész fájdalmas dallamáról eszünkbe juthat Bach János-passiójának Es ist vollbracht-áriája („Bevégeztetett”). A második tétel lendületes és talán kissé archaikus hangvételű scherzo, a finálé pedig lassú bevezetője után egyike Beethoven ujjongó örömzenéinek.

2019. november 11. / 20.00

Simon Höfele – trombita

Az Európai Unió Kreatív Európa programjának társfinanszírozásával

A Rising Stars-programba jelölte: Kölner Philharmonie, Konzerthaus Dortmund, Elbphilharmonie Hamburg Közreműködik: Frank Dupree – zongora Daniel Schnyder: Szonáta trombitára és zongorára Ligeti: Mysteries of the Macabre Debussy: Prelűdök, I. sorozat, No. 10 – Az elsüllyedt katedrális Debussy: Prelűdök, II. sorozat, No. 12 – Tűzijáték Miroslav Srnka: Milky Way [Tejút] (az ECHO felkérésére, 2019) Nyikolaj Kapusztyin: Prelűdök jazzstílusban, op. 53, No. 4, 6, 23 Gershwin: Prelűdök, No. 1, 2, 3

Fotó © Sebastian Heck

RISING STARS

17

18

Simon Höfele hétévesen kezdett trombitálni, és bár még ma is csak huszonöt esztendős, máris bekerült a BBC Radio 3 „újgenerációs művészei” közé. Németország vezető zenekarain kívül bemutatkozott a Concertgebouw Zenekara, a BBC Filharmonikusok, a BBC Walesi Nemzeti Zenekara, az Ulsteri Zenekar és a Sanghaji Filharmonikusok szólistájaként is. A Telemanntól Zimmermannig, valamint Tartinitől Arutjunjanig terjedő klasszikus trombitarepertoáron kívül Höfele gyakran játszik kortárs zenét is, ő volt Matthias Pintscher kéttrombitás versenyműve ősbemutatójának egyik szólistája. Simon Höfele a kultúrpolitika terén is aktív, Kunstverlust nevű egyesületében fotográfusként olyan emberekről készít portrét, akik jelentős mértékben támogatják a művészeteket. Zongoraművész partnere Frank Dupree lesz, akinek művészi kvalitásait szólódarabokban is megismerheti a Müpa közönsége. Az eredetileg jazzütősnek készülő fiatal német pianista tavaly kapta meg a legjobb zongoraverseny-felvételért járó Opus Klassik díjat, együtt dolgozott már olyan kortárs komponistákkal, mint Eötvös Péter és Wolfgang Rihm, Emanuel Ax zongoraművész pedig így nyilatkozott róla: „őszinte, érző és hihetetlenül érdekes művész, akinek kétségkívül helye van generációja vezető muzsikusai között”. Höfele számára igen izgalmas a 20. és 21. század zenéjének sokszínűsége, ezt szeretné megmutatni hangversenyén is. Az első mű, amelyet megszólaltat, Daniel Schnyder (1961) svájci zeneszerző, jazzmuzsikus kompozíciója. Rövid Trombitaszonátáját 2004-ben komponálta kötelező darabként a párizsi Maurice André Verseny felkérésére. A német trombitás szerint az alig hatperces darab „modern jazz-, illetve kortárs nyelvét lélegzetelállító szembehelyezni azzal a teljes őrülettel, amelyet Ligeti György (1923–2006) Mysteries of the Macabre című műve képvisel”. Höfele hozzáteszi: „Ligeti szerintem ugyanolyan zseni volt, mint Bach, csak épp a 20. században.” A magyar zeneszerző Le Grand Macabre című operájából a politikai titkosrendőrség főnöke által énekelt három koloratúráriát a premier karmestere, Elgar Howarth dolgozta fel, illetve állította össze, eredetileg szopránra (vagy trombitára) és kamaraegyüttesre. A trombitás verzió először 1992-ben szólalt meg, Håkan Hardenberger szólójával. Most trombita-zongora változatban hallhatja a közönség. A két trombitamű után Frank Dupree szólaltat meg egy-egy darabot Claude Debussy (1862–1918) Prelűdök című sorozatának első, illetve második kötetéből. Az 1910-ben kiadott első sorozatban található a talán legismertebb prelűd, Az elsüllyedt katedrális, amelynek inspirációs forrása egy ősi breton legenda, Ys elsüllyedt szigetének története – noha tegyük hozzá, Debussy csak a prelűdök végére írta oda a címet, mintegy utólagos

mottóként. Súlyos akkordjai egy grandiózus katedrális képét láttatják. Az 1913-ban publikált második kötet legutolsó darabja is híres: a Tűzijáték futamai közt a mű végén egyszer csak megszólalnak a Marseillaise foszlányai. A koncert középpontjában a prágai születésű Miroslav Srnka (1975) új műve áll. A cseh komponista prágai tanulmányai után (ahol a zeneszerzés mellett zenetudomány szakot is végzett) a berlini Humboldt Egyetemen, valamint a párizsi Conservatoire-ban képezte tovább magát. Több fontos operát is komponált, a Déli-sark főszerepeit Thomas Hampson és Rolando Villazón alakította, de írt már többek között az Ensemble InterContemporain, a Klangforum Wien és az Ensemble Modern számára is. Trombitára és zongorára (vagy marimbára) szerzett, Milky Way (Tejút) című darabját az ECHO rising starja, Simon Höfele számára írta, darabjához pedig csak annyit fűzött: „A Tejút bármely pontjáról nézve a mi Napunk egy feltörekvő csillag.” Höfele a darab kapcsán elmesélte, azt szereti legjobban a kortárs művekben, hogy közvetlen kapcsolatba kerülhet a zeneszerzővel, részese lehet annak, ahogyan létrejön valami új. A darab után újabb zongoraprelűdök következnek Frank Dupree előadásában, ezúttal a jazz-zongoristaként, virtuóz zongoraművészként egyaránt ismert orosz zeneszerző, Nyikolaj Kapusztyin (1937) Prelűdök jazzstílusban című sorozatából szólal meg három darab (az e-moll, a h-moll és az F-dúr). Az 1988-ban komponált sorozat Chopin 24 prelűdjének struktúráját követi, a lengyel zeneszerző hatását tükrözi a darabok tömörsége is. Az est zárása is jazzes stílusjegyeket mutat, és a műfaj sem változik: George Gershwin (1898–1937) eredetileg zongorára komponált, három rövid darabból álló Prelűdök sorozatának trombita-zongora változata szólal meg (az első tételt Dupree, a másik kettőt Höfele dolgozta át), hiszen ahogyan az ifjú német trombitaművész mondja: „Gershwin mindig annyira dallamosan és jazzesen írt, hogy a trombita valósággal könyörög, hogy ilyen zenét játszhasson”. Írta: Tóth Endre

RISING STARS

19

Playlistről a Müpába.

Kösse össze Müpa- és Spotify-fiókját, hogy elsők közt értesülhessen róla, ha kedvence a Müpába érkezik! mupa.hu

Summary As part of the Rising Stars programme launched by the European Concert Hall Organisation (ECHO) in 1995, the concert halls that make up the organisation each year send out a new crop of talented young musicians and ensembles on a European concert tour. Opening the series this year is the Goldmund Quartet: the members of this Munichbased foursome are all old friends, and together they have achieved brilliant successes at several international competitions and visited the world’s leading concert halls. They have recently been provided, courtesy of a Japanese foundation, with the Stradivarius instruments once owned by Paganini. The Swedish clarinettist Magnus Holmander is famous for his experimental bent, which manifests itself in contemporary music – at Müpa Budapest, he will be introducing the Sensor Augmented Clarinet developed by clarinettist Robert Ek, which generates various effects – as well as his habit of occasionally entertaining the audience with magic tricks. Portuguese accordion-player João Barradas – the winner of more than 30 international music competitions – is interested in both jazz and improvisational styles, which will be reflected in his programme, while Spanish cellist Pablo Ferrández recently got to partner with fellow soloist Anne-Sophie Mutter in Los Angeles under the baton of Gustavo Dudamel. His Stradivarius cello was formerly owned by János Starker, and by Gregor Piatigorsky before that. Closing this year’s Rising Stars Weekend at Müpa Budapest will be German trumpeter Simon Höfele, with an exclusively 20th- and 21st-century programme. Although he considers Ligeti to be the 20th-century Bach, his repertoire also has plenty of room for the light and jazzy music of Gershwin. And that is not even to mention that what is true of all these other up-and-coming stars is also true of him: in spite of his young age, he has already taken the stage as a soloist in many of the world’s major concert halls alongside top orchestras and artistic collaborators. Also making the Rising Stars concerts special is the fact that most of the young artists and ensembles will be playing a contemporary work composed specifically for them that ECHO has commissioned from a composer suggested by the Rising Stars and the delegating institutions themselves. This means that, over the three days, Müpa Budapest will be hosting two Hungarian premières (in the case of the works by Antón García Abril and Miroslav Srnka) and two world premières (in the cases of Dobrinka Tabakova and Molly Kien).

SUMMARY

21

Calexico és Iron & Wine

2019. november 12.

Fotó © Piper Ferguson

Erdődy Kamarazenekar

Koncertmester: Szefcsik Zsolt

2019. november 13.

Fotó © Thaler Tamás

Cécile McLorin Salvant & Sullivan Fortner

2019. november 18.

FELFEDEZÉSEK

Budafoki Dohnányi Zenekar

Közreműködik: Annelien Van Wauwe – klarinét Vezényel: Rajna Martin

2019. november 24. Annelien Van Wauwe Fotó © Christian Ruvolo

Bryn Terfel áriaestje

Közreműködik: a Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Gareth Jones

2019. december 18.

Fotó © Mitch Jenkins / Deutsche Grammophon

KARÁCSONYI HANGVERSENY

A Drezdai Kamarakórus és a Le Concert Lorrain

Közreműködik: Mary Bevan – szoprán, Tim Mead – férfialt, Guy Cutting – tenor, Tobias Berndt – basszus Vezényel: Marcus Creed

2019. december 19. Guy Cutting Fotó © Ben McKee

előzetes,

AJÁNLÓ

Stratégiai partnerünk: Stratégiai médiapartnerünk:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft.

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Magyarszéky Dóra A szerkesztés lezárult: 2019. október 29. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Emberi Erőforrások Minisztériuma