Page 1

Rising Stars 2017. november 3-5. Fesztivál Színház

mupa.hu


PONTOK, KEDVEZMÉNYEK, EXTRA ÉLMÉNYEK

Csatlakozzon Ön is!

mupa.hu/husegprogram


3

3-5 November 2017 Festival Theatre

2017. november 3-5. Fesztivál Színház

Rising Stars Rising Stars 3 November 2017 6 pm / Ellen Nisbeth – viola 8 pm / Tamás Pálfalvi – trumpet 4 November 2017 6 pm / Nora Fischer – voice 8 pm / Christoph Sietzen – percussion 5 November 2017 6 pm / Quatuor van Kuijk 8 pm / Emmanuel Tjeknavorian – violin

The English summary is on page 23.

2017. november 3. 18.00 / Ellen Nisbeth – brácsa 5 20.00 / Pálfalvi Tamás – trombita 8 2017. november 4. 18.00 / Nora Fischer – ének 11 20.00 / Christoph Sietzen – ütőhangszerek 14 2017. november 5. 18.00 / Quatuor van Kuijk 17 20.00 / Emmanuel Tjeknavorian – hegedű 20


4

Az Európai Hangversenytermek Szervezete (ECHO) 1995-ben elindított Rising Stars (Feltörekvő csillagok) sorozata keretein belül a szervezetet alkotó koncerttermek évente újabb és újabb ifjú tehetséges muzsikusokat, együtteseket delegálnak európai hangversenyturnéra. Az ECHO-tagok között olyan nagynevű intézmények találhatók, mint az amszterdami Concertgebouw, a párizsi Cité de la musique, a londoni Barbican Centre, valamint 2010 óta a Müpa. A Rising Stars sorozat eddig olyan fiatal művészek számára jelentett ugródeszkát, mint a zongorista Khatia Buniatishvili és Igor Levit, a gordonkás Harriet Krijgh, az Armida Quartett vagy a SIGNUM Szaxofonkvartett. A Rising Stars-hangversenyek különlegességét adja, hogy mindegyik fiatal művész eljátszik egy, az ő számára komponált kortárs művet, amelyet az ECHO rendelt meg attól a zeneszerzőtől, akit a kiválasztott Rising Star, valamint az őt delegáló intézmény javasolt a szervezetnek. A Müpa tehát hat magyarországi bemutató helyszíne lesz a három nap során, s azt, hogy rangos szerzők új kompozícióit ismerheti meg a közönség, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Pálfalvi Tamás trombitaművész számára napjaink egyik legfoglalkoztatottabb komponistája, Eötvös Péter írt darabot. A koncertek házigazdája idén is Tóth Endre. A fiatal zenetörténész, a 2015-ös Hans Sachs kritikusi díj birtokosa 2013 óta vezeti a sorozat koncertjeit. A koncert után az érdeklődők a Fesztivál térben Tóth Endre moderálásával tolmácsolt közönségtalálkozón vehetnek részt, ahol lehetőség nyílik beszélgetésre a fellépő művészekkel, akik dedikálnak is.


2017. november 3. / 18.00

Ellen Nisbeth – brácsa A Rising Stars programba jelölte: Stockholms Konserthus Közreműködik: Bengt Forsberg – zongora Grainger: Skandináv szvit brácsára és zongorára – I. Svéd népdal és tánc, II. Vermelandsvisa (svéd dal), IV. Norvég népdal és finálé (Ellen Nisbeth átirata) Katarina Leyman: Eltűnt idők meséi – szólóbrácsára (az ECHO felkérésére) – I. Emlékek tánca, II. Most távol van, III. Mocsár-tűz, IV. Eltűnt idők dala Ellington: Egy gyilkosság anatómiája – szvit brácsára és zongorára – Játszi könnyedén, Kacérkodó madár (Hans Palmqvist és Ellen Nisbeth átirata) J. S. Bach: g-moll guige (Ellen Nisbeth átirata a d-moll hegedűpartita IV. tételéből, BWV 1004) Grainger: Jön a vonat! – jelződallam szólóbrácsára Grainger: Egy északi hercegnőnek – brácsára és zongorára (Hans Palmqvist és Ellen Nisbeth átirata) Grieg: c-moll hegedű-zongora szonáta, op. 45, No. 3 (Thomas Riebl átirata)

RISING STARS

5


„Természetes integritással és pódiumjelenléttel szólaltatja meg hangszerét. Rendkívüli muzikalitás jellemzi, személyes kifejezésmóddal párosulva, s mindez elvarázsolja hallgatóit. Játékában a hangszínek változatossága végtelennek tűnik, előadásával a legapróbb részletre is felhívja a közönség figyelmét.” Így jellemezte a zsűri Ellen Nisbeth játékát 2013-ban, a Norvég Szólista-díj átadásakor. Felsőfokú tanulmányait a Stockholmi Királyi Zeneakadémián, a Norvég Zeneakadémián és a londoni Royal College of Musicban végezte. Rendszeresen tart mesterkurzusokat, 2015 óta pedig a Stavangeri Egyetem zenei tanszékének docense. Hangszere egy 1714-es Dom Nicolò Amati brácsa. Észak-Európa vezető zenekarai (a Svéd Rádió Szimfonikus Zenekara, Göteborgi Szimfonikusok, Bergeni Filharmonikusok) mellett a Brandenburgi Szimfonikusoknak is szólistája volt, olyan karmesterek pálcája alatt játszott, mint Neeme Järvi, Daniel Blendulf és Santtu-Matias Rouvali. 2017-ben Let Beauty Awake (Ébredjen a szépség) címmel megjelent első önálló albumán Ralph Vaughan Williams, Benjamin Britten és Rebecca Clarke művei hallhatók. A Rising Stars nyújtotta lehetőségben különösen fontos volt számára, hogy egyedi programot állíthatott össze, olyat, amely igazán jellemzi őt, amellyel el tudja mesélni saját történeteit. „Tulajdonképpen tündérmeséket fogok játszani, és nagyon várom, hogy előadhassam ezeket a műsorokat az európai közönségnek” – nyilatkozta. Zongorista partnere, az 1952-ben született svéd Bengt Forsberg, aki többek közt Anne Sofie von Otter kamarapartnereként vált ismertté, gyakran tűz műsorára elfeledett, szinte teljesen ismeretlen zenéket. Ellen Nisbeth műsora különleges utazásra invitál bennünket: a tudatosan megszerkesztett program az Egy északi hercegnőnek címet kapta, középpontjába az ausztráliai születésű zongorista-zeneszerző, Percy Grainger került. Grainger, miután elhagyta szülőhazáját, megismerkedett az akkor már élete végéhez közeledő, idén 110 éve elhunyt Edvard Grieggel, s a norvég mester zenéjének szakavatott előadójává és általában az északi kultúra lelkes pártfogójává vált. Grieg csodálta Graingerben a zseniális zongoristát, és ez a csodálat kölcsönös volt. Az eredetileg csellóra és zongorára megfogalmazott Skandináv szvit a Herman Sandby dán csellistával közös turnék során keletkezett 1902-ben. „Katarina Leymannal korábban már dolgoztam együtt, beszéltünk arról, mit gondolunk a zenéről, a történelmünkről, mi minden közös bennünk, és úgy gondolom, csodálatos darabot írt a számomra” – mondta el Ellen Nisbeth, aki az Eltűnt idők meséi című művet a népzenei elemek, a természetközeliség miatt érzi igazán a magáénak. „Mindig a természetben élő ember érzésével közelítek a zenéhez” – vallja.


A szólóbrácsára komponált darabról a következőket írta a zeneszerző: „A brácsa meleg, lírai hangjával leginkább az emberi hangtartományon belül mozog, így egyfajta intimitás érzetét teremti meg. Egy belső perspektíva arra késztetett, hogy gyerekkoromra, a gyökereimre gondoljak. A sziklás parti tájak emlékei gazdagok régészeti leletekben, apám művészete, az, ahogyan a szüleim hegedültek, vezettek el a darabban található népzenei elemekhez. Egy másik ötlet a darabhoz a spirális forma volt – körkörös mozgás egy tengely körül, mindig előre. Ez hasonló az élet útjaihoz, amelyeken elveszítünk valamit, amihez vissza-visszatérünk, de a régit kicsit másképp látjuk, hiszen megváltoztak a körülmények – variáció és kiterjesztés.” Duke Ellington Egy gyilkosság anatómiája című szvitje a komponista 1959-re datálható első filmzenéjének kivonata, amelyből két tétel szólal meg. Johann Sebastian Bach is képviselteti magát a híres d-moll hegedűpartita brácsára, g-moll hangnembe transzponált változatával, de ezúttal nem az emblematikus Chaconne szólal meg (azt Emmanuel Tjeknavorian koncertjén hallhatja majd a közönség), hanem az azt megelőző Gigue tétel. Grainger számos átiratban ismert In a Nutshell (Dióhéjban) című, 1916-os szvitjének egyik tétele, az Arrival Platform Humlet (Jön a vonat!) Ellen Nisbeth szerint azokat a vegyes érzelmeket festi le, amelyeket akkor érzünk, amikor szeretteinket várjuk egy pályaudvaron fel s alá járkálva. Grainger talán éppen feleségét, Ella Viola Strömöt várta egy londoni vasútállomáson – a skandináv népzenei idézetek erre engednek következtetni. Grieg utolsó hegedűre és zongorára komponált szonátája, a III. (c-moll) szonáta. A három mű közül ez a legnépszerűbb, és a szerzőnek is ez volt a kedvence. Az 1886-ban komponált darab tele van népzenei utalásokkal, jóllehet Grieg a második szonátát nevezte norvégnak, erről a művéről azt mondta, hogy „szélesebb horizonttal bír”.

RISING STARS

7


8

2017. november 3. / 20.00

Pálfalvi Tamás – trombita A Rising Stars programba jelölte: Müpa Budapest Közreműködik: Eloïse Bella Kohn – zongora, Gyulai Júlia – tánc Eötvös Péter: Sentimental – szólótrombitára Tisné: Emotion – szólótrombitára, tánccal Debussy: Prelűdök – Vitorlák, Tűzijáték, Anacapri dombjai Enescu: Legenda trombitára és zongorára Gershwin: Prelűd trombitára és zongorára, No. 2 Bartók: Román népi táncok – átirat trombitára és zongorára Erickson: Kryl – szólótrombitára Pálfalvi Tamás még csak huszonhat éves „de máris kimagasló teljesítményt nyújt napjaink egyik leginnovatívabb trombitásaként”, olvashatjuk az ECHO honlapján. Nemcsak hihetetlen virtuozitásával és rendkívüli színpadi jelenlétével nyerte el a németországi Fanny Mendelssohn Förderpreis verseny első díját, de kivételes zenei koncepciójával is, hiszen a versenyen a konceptuális készségeket és a kreativitást is jutalmazzák. Pálfalvi a Mecklenburg-elő-pomerániai Ünnepi Játékokon a WEMAG Szólista-díjat is megkapta. Az előző évadban fellépett többek közt Luzernben, Libanonban, Varsóban, a Rheingau Zenei Fesztiválon a Camerata Salzburggal, és a Los Angeles-i Filharmonikusok szólistájaként debütálhatott a Hollywood Bowl koncerttermében, Vaszilij Petrenko vezényletével. Trombitatanulmányait 1998-ban Szabó Istvánnál kezdte a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézményben, majd a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskolában Huszár Gábor lett a tanára. Középiskolai évei alatt több országos és nemzetközi versenyen nyert díjat, és már ekkor olyan zenekarok szólistájaként tűnt fel, mint a Prágai Filharmonikusok, a Hamburgi Camerata, a Mecklenburgi Kamarazenekar és a Liszt Ferenc Kamarazenekar. 2009 és 2012 között Carl Albach növendékeként a New York-i Bard College ösztöndíjas hallgatója volt. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Boldoczki Gábor irányításával 2016-ban szerzett mester fokozatú diplomát. 2014-ben mutatkozott be barokk trombitajátékosként, 2015-ben pedig egy német kiadó gondozásában megjelent első, Agitato című lemeze, amelyen a Liszt Ferenc Kamarazenekar kíséretével Vivaldi, Telemann és Händel művei mellett megszólalnak Ligeti, Kagel és Dubrovay László darabjai is.


„Programom a trombita sokszínűségét kívánja bemutatni. A Rising Stars-turné koncertjein többféle hangszeren is játszani fogok, s műsoraimat igyekszem az adott koncertteremre szabni” – mesélte az ECHO által készített bemutatkozó videóban. Az Adams hangszereken játszó Pálfalvi kamarapartnere, a francia Eloïse Bella Kohn rendszeres vendége hazája legjelentősebb koncerttermeinek és fesztiváljainak, s 2016-ban elnyerte a Diapason magazin „Fiatal tehetség”-díját. A párizsi Conservatoire után Freiburgban és Bécsben folytatott posztgraduális tanulmányokat. Elkötelezett kamarazenész, ezt az is bizonyítja, hogy repertoárján olyan szólóművek mellett, mint Bach Goldberg-variációi vagy Debussy Prelűdjei, Poulenc összes fúvós hangszerekre és zongorára írt műve is szerepel. „Egy trombitásnak hatalmas kihívás egy egész órás programot játszani, ezért is különleges ez az esemény. Ilyenkor úgy kell a programot összeállítani, hogy ne csak izgalmas és változatos, hanem fizikailag is kivitelezhető legyen” – jellemezte egytől egyig 20. századi és kortárs műveket felvonultató koncertjét Pálfalvi Tamás, aki óriási megtiszteltetésnek tartja, hogy a Rising Stars-turnéra Eötvös Péter írt számára szólódarabot. „A Sentimental egészen friss, néhány hónapja került a kezembe. Szerelem volt első látásra. A mű egy párbeszéd két különböző egyéniség között: az egyik türelmes és lágy, ezt reprezentálja a szárnykürt búgó hangja, a másik pedig harsány, türelmetlen és izgatott, amit az Esz-trombita szólaltat meg. A darab egészen extrém hangszertechnikai elemekkel díszített, próbára teszi az előadó képességeit. Amikor játszom, mindig úgy érzem, hogy itt aztán mindent ki kell adnom magamból. Nagyszerű és izgalmas időszak volt Eötvös Péterrel a darabon dolgozni, és nagyon hálás vagyok neki a mű létrejöttéért.” Az 1932 és 1998 között élt francia zeneszerző, Antoine Tisné többek közt Milhaud és Jolivet tanítványa volt. Nála az effektusok és az új technikák kizárólag a kifejezés szolgálatában állhatnak és inspiráció eredményei lehetnek. Szólótrombitára, narrátorra és táncosra írott darabját, az Emotiont 1992-ben jelentette meg. Pálfalvi Tamás tavaly nyáron hallotta először Amerikában, és azonnal megtetszett neki. Az ő ötlete nyomán David Niemann francia nyelvű versét zongorista partnere fogja felolvasni, a történetet pedig Gyulai Júlia táncművész-koreográfus, a Coincidance Társulat egyik Fotó © Dominik Odenkirchen

RISING STARS

9


10

alapítója jeleníti meg. „Én pedig csak a háttérből leszek a zenei aláfestés – foglalta össze szerényen szerepét Pálfalvi Tamás. – Alig várom, hogy a közönségnek is megmutathassuk: rengeteg munka áll a produkció mögött, és nagyon kíváncsi vagyok a publikum reakciójára” – tette hozzá. A két kimerítő szólóprodukció után Eloïse-Bella Kohn előadásában hallhatunk három prelűdöt Debussytől: az 1910-ben és 1912-ben napvilágot látott kötetekben a címet vagy mottót a művek végén találjuk. A szerző azt érezteti így a művésszel és a hallgatóval, hogy nem kívánja megbéklyózni fantáziáját, és valószínűleg a komponálás során is utólagos benyomásként született a címötlet. A Voiles-ről azóta sem tudjuk biztosan, hogy Debussy vitorlákra vagy fátylakra gondolt, de szinte csak egész hangú és pentaton skálákra épül a darab. A Tűzijáték a július 14-ei párizsi nemzeti ünnepet eleveníti meg az égbe lőtt színes rakétákkal és a Marseillaise hangjaival, az Anacapri dombjai játékossága pedig a napfényes Itáliát idézi. George Enescu 1906-os Legenda című alkotása, ahogyan Pálfalvi Tamás is fogalmaz, a „trombitairodalom egyik legnagyobb műve” és „bármilyen szólóest elengedhetetlen része”. A zenei anyag folyamatosan változik, fejlődik benne, változatossága, karaktergazdagsága különösen megragadja az előadó és a hallgató figyelmét is. Pálfalvi a jazznek is nagy rajongója, és elmondása szerint minden műsorába igyekszik valamilyen jazzes hangvételű művet is becsempészni. George Gershwin eredetileg zongorára komponált Prelűdjei közül a második számút a trombitaművész átiratában hallhatjuk, aki különböző szordínók segítségével teszi még színesebbé a hangzást. „Feladatomnak tartom a magyar kultúra népszerűsítését és az autentikus magyar hangzás széles körű, nemzetközi szintű bemutatását” – vallja, s ezért is tűzi műsorára Bartók Béla 1915-ben, eredetileg zongorára készült Román népi táncok című sorozatát. A ciklus Pálfalvi által készített átiratában „a trombita számtalan színét, technikáját lehet felvonultatni”. „Zárószámként olyan darabot szólaltatok meg, amely nagyon fontos szerepet játszik az életemben. Amióta meghallottam, csak az a cél lebegett a szemem előtt, hogy megtaláljam a kottáját. Két évembe telt beszerezni, és ez a darab bizonyult a kortárs zene iránti kíváncsiságom kiindulópontjának.” Robert Erickson 1977-ben készült, Kryl című műve improvizáció, amelyben „a legextrémebb hangok szólalnak meg, néha énekelve, néha kiabálva. E technikák elsajátításával nagyjából fél évet töltöttem el. Amikor tanultam, Angliában éltem, ahol mindennap gyakoroltam a kiabálásokat, míg végül a szomszéd hölgy felháborodva átjött, szintén kiabálva, hogy ezt nem bírja tovább. Ma már mosolyogva emlékszem vissza erre.”


RISING STARS

11

2017. november 4. / 18.00

Nora Fischer – ének A Rising Stars programba jelölte: Concertgebouw Amsterdam Közreműködik: Daniël Kool – zongora, Mike Fentross – theorba Monteverdi: A nimfa panasza Poulenc: La Courte paille Strozzi: Lagrime mie Morris Kliphuis: Bor folyik bennem (az ECHO felkérésére) Landi: Augellin Monteverdi: Poppea megkoronázása – Oblivion soave Bartók: Falun, Sz. 78, BB 87a

Fotó © Marco Borggreve

Napjainkban, amikor a specialisták korát éljük, nehéz elképzelni, hogy egy muzsikus, aki történetesen régizenével foglalkozik, ugyanolyan szinten képes kortárs alkotásokat megszólaltatni. Ezért mindenképp felemelő és inspiráló élmény lesz a magyar-holland származású, Amszterdamban élő énekesnővel, Nora Fischerrel találkoznunk, hiszen elég csak ránéznünk változatos, századokon átívelő műsorára, hogy tudjuk: valami szokatlan következik. És valóban, Nora Fischer extravagáns és innovatív, kalandos és izgalmas előadó. Hangját sokoldalú hangszerként használja, repertoárja pedig Monteverditől napjaink zenéjéig terjed. Több komponista írt már számára darabokat, és olyan kortárs zeneszerzőkkel dolgozhatott együtt, mint Louis Andriessen, Steve Reich, David Lang és Michel van der Aa. A változatosság a különböző projektekben és helyszínekben is megmutatkozik: Nora Fischer az amszterdami Concertgebouw-tól és a Los Angeles-i Walt Disney Halltól a Low Lands Pop Festivalon át az Oerol Theatre Festival misztikus erdejéig számos helyen koncertezett már. Részt


12

vett kortárs opera ősbemutató előadásán is, így Andriessen Theatre of the World című operájának premierjén a Holland Nemzeti Operával, Pierre Audi rendezésében, valamint JacobTV (azaz Jacob ter Veldhuis) állandóan fejlődő-változó reality operájának, a The Newsnak New York-i bemutatóján. Az elmúlt időszakban együtt dolgozott a Los Angeles-i Filharmonikusokkal, a Kronos Quartettel, az Asko|Schönberg Ensemblelel és a L’Arpeggiata együttessel. Első albuma 2018 februárjában jelenik majd meg. A muzsikuscsaládba született Nora Fischer (édesanyja Anneke Boeke, édesapja Fischer Iván) felsőfokú tanulmányait az Amszterdami Konzervatóriumban és Koppenhágában folytatta, mester fokozatú diplomáját pedig a Hágai Királyi Konzervatóriumban szerezte New Audiences and Innovative Practice (Új közönség és innovatív gyakorlat) szakon. Mindezek mellett az Amszterdami Egyetemen zenetudományból és filozófiából is elvégezte az alapképzést. A Rising Stars-turnéra is olyan műsorral készült, amelyben váltják egymást a régizenék és a 20. századi, valamint kortárs alkotások. Az előbbiek theorba-kísérettel hangzanak el, ezt a hangszert Mike Fentross holland lantművész szólaltatja majd meg, aki hágai tanulmányai után először a Les Arts Florissants continuo-játékosaként tűnt fel, majd hamarosan más hírneves régizenei együttesekkel is dolgozott. Saját együttese az 1991-ben alapított La Sfera Armoniosa, a hangszerjáték mellett pedig vezényel és tanít is. A 20–21. századi művek előadásában Nora Fischer zongorista partnere a szintén holland Daniël Kool lesz, aki az amszterdami konzervatóriumban végezte felsőfokú tanulmányait. Több hollandiai és nemzetközi verseny díjazottja, keresett szólista és kamarazenész; Nora Fischerrel rendszeresen koncertezik együtt. „Igen erős szerelem fűz Claudio Monteverdi zenéjéhez és A nimfa panasza talán az a dala, amely legtöbbször eszembe jut. Hihetetlen számomra, hogy ilyen kevés zenei anyagból (csak négy ismétlődő basszus hang és egy kiírt dallam) hogyan volt képes a zeneszerző az intenzitás ilyen mélységeit megteremteni” – nyilatkozta Nora Fischer. Az 1638-as Nyolcadik madrigálkötetben megjelentetett darabot általában egy, a nimfa panaszát kommentáló férfikar indítja és zárja, de ezúttal csak a nimfa dala hangzik el. „A La Courte paille (A rövid szalmaszál) az egyik kedvenc dalciklusom Francis Poulenctől.” A zeneszerző a tavaly elhunyt francia énekesnő, Denise Duval számára írta 1960-ban, hogy ezeket a dalokat énekelje akkor hatéves kisfiának, Richard Schillingnek. Hét rövid dalról van szó, amelyek Maurice Carême verseire keletkeztek, s „játékosak, fantáziadúsak, őrült kis történetek. Imádom Poulenc zenéjét, mivel darabjai között a játékosgyerekestől a gyönyörű impresszionista passzázsokon át egészen a korai jazzmuzsikára emlékeztető zenékig minden megtalálható.”


Poulenc után ismét régizene következik: „Barbara Strozzi egyike volt a reneszánsz igen kevés női zeneszerzőjének. Recitatív és dalszerű szakaszokból álló, Lagrime mie című lamentációja egy szinte teljes egészében elveszett operájából maradt fenn, így a lamentációig elvezető cselekményt nem ismerhetjük. Amit hallunk, az az intenzív fájdalom és bánat, oly módon megkomponálva, ahogyan korábban soha nem hallottam. Habár a zene 17. századi, a harmóniák néha olyan különösek és váratlanok, hogy néhány pillanatban úgy tűnik, mintha 21. századi darabról lenne szó.” Az ECHO által megrendelt kortárs művet Morris Kliphuis írta Nora Fischer számára. „Ő egy fiatal, feltörekvő zeneszerző, akivel régóta együtt dolgozom. Eredetileg klas�szikus és jazzkürtös, és nagyon nyitott zenei elme. Együttműködésünk során próbálunk új utakat keresni az énekhangra való komponálásban, olyanokat, amelyek kevésbé hagyományosak, s amelyekre sokkal inkább a hang kiaknázásának és a zenéhez való közeledésnek végtelen sokféle lehetséges módja van hatással.” A Wine Flows Within Me (Bor folyik bennem) szövegét Lucky Fonz III (Otto Wichers) népdalénekes és dalszerző írta, akit Messiaen inspirált: „kiindulási pontul az ő átváltozás iránti szenvedélyét használva a dal inkább valami jóval földibb dologhoz érkezik: egy mélyen személyes, átváltozás iránti vágyhoz és a jelentésteli létezés típusához, amely csak olyan kölcsönös kapcsolatból fejlődhet ki, amely lényegét tekintve egyszerre fizikai és spirituális természetű” – foglalja össze a dalt a szövegíró. A 16–17. század fordulóján élt Stefano Landit úgy ismerjük, mint a legelső történelmi tárgyú opera (Sant’Alessio) szerzőjét. Augellin című dala Nora Fischer szerint „egyszerű és tiszta, s ezért gyönyörű is: egy szerelmes sóvárgása és egyben köszönete a fán éneklő madárnak, amely dalával megnyugtatja a szívét”. „Monteverdi mestere volt az egyszerű dallamoknak, amelyek a lelked kellős közepébe találnak.” Nora Fischer úgy véli, hogy a Poppea megkoronázása bölcsődala, az Oblivion soave annyira időtlen, hogy akár manapság keletkezett sanzon is lehetne. Az énekesnő Bartók Béla Falun című művével zárja műsorát. „Ez a dalciklus leginkább női kar és kamarazenekar előadásában hallható, holott eredetileg énekhangra és zongorára született. Ez a verzió alig van műsoron, noha rendkívüli mestermű. Bartók zseniális abban, ahogy kompozícióiban egyszerű dallamokat kombinál szélsőségesen komplex vagy éppen kontrasztos zenei anyagokkal, így változtatva egy egyszerű altatódalt kísérteties darabbá, vagy így töltve meg furcsa harmóniákkal egy tánctételt. Mivel mélységesen szeretem a népzenét, ahogyan a kortárs klasszikus kompozíciókat is, imádom, ahogy Bartók zenéje egyesíti ezeket a világokat, és hidakat képez közöttük.”

RISING STARS

13


14

2017. november 4. / 20.00

Christoph Sietzen – ütőhangszerek A Rising Stars programba jelölte: Philharmonie Luxembourg Közreműködik: The Wave Quartet Emmanuel Séjourné: Attraction – marimbára, vibrafonra és hangszalagra (rövid szólóváltozat Christoph Sietzennek) Xenakisz: Rebonds B Stewart Copeland: Luxembourg seriffje (az ECHO felkérésére) Ivan Boumans: The Cloth – variációsorozat az El paño moruno című népdalra J. S. Bach: C-dúr versenymű két csembalóra, BWV 1061a – I. Allegro (Bogdan Bacanu hangszerelése marimbára) Piazzolla: La muerte del ángel Reentko: Danza non Danza Piazzolla: Oblivion; Libertango (a Piazzolla-művek Emiko Uchiyama és a Wave Quartet hangszerelései négy marimbára)

Fotó © Patrick Marek


„Ez a fiatalember képes az ütőhangszerek megénekeltetésének ritka művészetére – és forradalmat idéz elő a marimbán” – írta Christoph Sietzenről Kai Luehrs-Kaiser a Rondo Magazin hasábjain. A fiatal ütőst a média mindenhol az egekig magasztalja. A 2014-es ARD Nemzetközi Zenei Verseny győztese Attraction című első szólólemezéért megkapta a Pizzicato Supersonic-díjat. A luxemburgi művész Salzburgban született, s tizenkét évesen ott debütált az Ünnepi Játékokon. Hatévesen kezdte ütőhangszeres tanulmányait, idősebb Martin Grubingernél tanult, később pedig a linzi Anton Bruckner Magánegyetemen tökéletesítette tudását. Nagybőgőzni és csembalózni is tanult, a barokk repertoár különösen közel áll szívéhez. 2014 óta a Bécsi Zeneművészeti Egyetem tanára. Olyan jelentős hangversenytermekben lépett már fel, mint a bukaresti Athenaeum, a berlini és a bécsi Konzerthaus, a müncheni Herkulessaal, a luxemburgi Filharmónia, a salzburgi Grosses Festspielhaus és a tokiói Suntory Hall. A The Wave Quartetbe Bogdan Bacanu hívta meg egykori tanítványát, Christoph Sietzent, továbbá Emiko Uchiyamát és Vladimir Petrovot, akik számos nemzetközi versenyt nyertek már marimbaduóként. A kvartett 2008-ban mutatkozott be a berlini Konzerthausban, ahol Bach C-dúr versenyművének négy marimbára készített átirata hangzott el. Azóta az együttes főleg Bachra és a kortárs repertoárra helyezi a hangsúlyt, s Európa több jelentős koncerttermében is szerepelt már. 2017 szeptemberében jelent meg első lemezük, amelyen a L’Orfeo Barockorchesterrel Bach-műveket rögzítettek. Christoph Sietzen egyformán fontosnak tartja a közte és a közönség között a koncerten létrejövő, illetve a művésztársak közötti kommunikációt, így a Rising Stars-koncerteken szólóban és kamarazenészként is megmutatkozik. Emmanuel Séjourné marimbára, vibrafonra és hangszalagra írta Attraction (Vonzódás/ Csábítás) című darabját, amelynek kifejezetten Christoph Sietzen számára átdolgozott szólóváltozatát halljuk majd az esten. „Emmanuel Séjournéhoz számos emlék köt. Ő komponált versenyművet az első nemzetközi versenyre, amelyen tizenhárom évesen részt vettem. Tíz évvel később megkértem, hogy írjon számomra valamit, így született meg az Attraction szólóváltozata. A darabot erős kontrasztok jellemzik: egyrészt igen gyors futamok szólalnak meg a marimbán, amelyeket szitáron is hallhatunk a magnószalagról; közöttük pedig szinte mozdulatlan égi tonális textúrák lebegnek, amelyeket időnként a fémhangszerek – vibrafon, éneklő tálak, gong és különböző cintányérok – pulzáló, rögtönzött szakaszai váltanak fel” – meséli Christoph Sietzen. Jannisz Xenakisz 1989-ben komponált Rebonds B című műve – a Rebonds A-val együtt – az ütős repertoár egyik alapműve. „Mindkét mű mélyen magába szippant ritmikai

RISING STARS

15


16

erejüknek köszönhetően, de mindegyik résznek megvan a sajátos karaktere. A B részben Xenakisz öt fakockát ír elő a membrános hangszerek (nagydob, tam-tam, tumba és két bongo) mellé. A művet már a kezdetén a legmagasabb hangon megszólaló dob pulzáló ritmusa hajtja előre, alapot képezve egy motívum számára, amely az összes hangszeren továbbfejlődik, tulajdonképpen a darab végéig. Ezt a folyamatot újra és újra a fakockák szakítják félbe, erősen befolyásolva a mű szerkezetét. A két hangszercsoportot csak a befejezésben, az életteli fináléhoz közeledve hallhatjuk egyszerre.” Az ECHO által megrendelt kortárs mű szerzője, Stewart Copeland a Police együttes egykori dobosa, számos film zeneszerzője. Így a rockzenéből, valamint a filmzenékből meríti inspirációját az idén komponált Luxembourg seriffje is. „A darab ezeknek a különböző stílusoknak lenyűgöző kombinációja. Határtalan az örömöm, hogy Stewart megírta a számomra” – foglalta össze Christoph Sietzen. Ivan Boumans spanyol-luxemburgi származású zeneszerző munkássága hazánkban kevésbé ismert, pedig az univerzális zenész mintapéldája, aki nemcsak komponál, hanem zongorázik, vezényel és tanít is. The Cloth (A ruha) című darabja variációsorozat az El paño moruno (A mór ruha) című népdalra, amelyet Manuel de Falla is feldolgozott. A dal arról szól, hogy leszállították egy ruha árát a boltban, mert folt került rá. A variációk során a téma egyre ritmikusabbá és egyre kevésbé felismerhetővé válik. A koncert második részében közreműködő The Wave Quartet repertoárjának egyik legfontosabb darabjával indít: Johann Sebastian Bach C-dúr kétcsembalós versenyének első tételével. A mű négy marimbát foglalkoztató átiratát Bogdan Bacanu készítette. Az együttes a hangverseny végén könnyedebb vizekre evez, hiszen Emiko Uchiyama és a The Wave Quartet feldolgozásában Astor Piazzolla talán legnépszerűbb tangói szólalnak meg, azok a darabok, amelyek új stílusú tangókként igencsak felborzolták a hagyományos argentin tangóért lelkesedő muzsikusok és táncosok (valamint a közönség) kedélyeit. Az új stílus, a nuevo tango hozzávalói Piazzolla szerint: „tangó + tragédia + komédia + bordély”. Ezekből az összetevőkből a komponistának olyan alkotásokat sikerült kikevernie, mint a La muerte del ángel, az Oblivion és a Libertango. „Utóbbiban Piazzolla eredetileg is alkalmazza a marimbát”– tette hozzá Christoph Sietzen. A német gitáros és zeneszerző, Reentko Dirks – művésznevén csak Reentko – zenei világa számos stíluselemet elegyít egyfajta perkusszív előadói stílussal, amelyről Al Di Meola is elismeréssel nyilatkozott. A klasszikus zene mellett a pop- és világzenei színtéren is jelen van, filmzenéket szerez, kísérőzenét ír a Cirque du Soleil számára, sőt Yo-Yo Mával is muzsikált már együtt. Danza non Danza című darabja eredetileg két gitárra született; zenei világa leginkább Piazzolla Libertangójára emlékeztetheti a hallgatót.


2017. november 5. / 18.00

Quatuor van Kuijk

Nicolas Van Kuijk, Sylvain Favre-Bulle – hegedű, Emmanuel Francois – brácsa, François Robin – cselló A Rising Stars programba jelölte: Cité de la musique Philharmonie de Paris & Festpielhaus Baden-Baden Mozart: C-dúr („Disszonancia”) vonósnégyes, K. 465 Ravel: F-dúr vonósnégyes Edith Canat de Chizy: Feketében és aranyban (az ECHO felkérésére)

Fotó © Andrea H VEGA

RISING STARS

17


18

A 2012-ben alapított Quatuor Van Kuijk szinte meghazudtolja az évtizedekig tartó összecsiszolódás elméletét: majdnem megalakulásuk óta fontos tényezői a nemzetközi zenei életnek, és folyamatosan jelen vannak a legnagyobb zenei fesztiválokon, hazájukban és külföldön egyaránt. Az idei évad során Hongkongban, Ausztráliában és Tajvanon is szerepeltek, Európában pedig bemutatkozhattak a Berlini Filharmóniában és a BBC Proms koncerteken. Jelenleg a BBC New Generation Artists címet is viselhetik, s a párizsi ProQuartet kamarazenei központ rezidenseként az Alban Berg, a Hagen és az Artemis Kvartett tagjainál tanulhatnak. Első lépéseiket az Ysaÿe Kvartett növendékeiként tették meg, a madridi Zsófia Királyné Zeneakadémián pedig Günter Pichler tanítványai voltak, közben a Madridi Nemzetközi Kamarazenei Intézet támogatását is élvezhették. Számos nemzetközi versenyen szerepeltek kiválóan, legutóbb 2015-ben, a londoni Wigmore Hall Nemzetközi Vonósnégyes-versenyen értek el első helyezést, valamint a legjobb Haydnés a legjobb Beethoven-interpretációért járó díjat is megkapták. „Stílus, energia, kockáztatni tudás – a négy fiatal francia mosolyra fakasztotta a zenét” – jellemezte játékukat a Guardian zenekritikusa. A kvartett mindemellett rendszeresen részt vesz nemzetközi akadémiákon, mesterkurzusokon, hogy tudásukat tökéletesítsék, többek közt a Verbier-i és az Aix-enProvence-i Fesztivál akadémiáin is megfordultak. Az együttes fő támogatója a Mécénat Musical Société Générale. A Quatuor Van Kuijk széles repertoárján a nagy klasszikus művek mellett számos modern és kortárs darab is szerepel. A Rising Stars-turnéra is úgy válogatták össze repertoárjukat, hogy megmutathassák sokszínűségüket. Koncertjüket Mozart egyik leghíresebb kvartettjével, a K. 465-ös C-dúr („Disszonancia)” kvartettel indítják. Amint a vonósnégyes tagjai elmondták, ez „repertoárunk egyik legfontosabb műve, első Mozart-albumunkra is felvettük. Imádjuk a darabot, hiszen különleges a furcsa indítástól kezdve, és ez olyan stílust képvisel, amelynek esetében értékeljük a »klaszszikus« játékmódot. Vidám csapat vagyunk, szeretünk mosolyogni, viccelődni, és ezt érezzük Mozart zenéjében is. Alakját nem nehéz elképzelni ezen a darabon keresztül”. Az 1785-ben befejezett vonósnégyest, amelyet Mozart Haydnnak dedikált, Maurice Ravel fiatalkori, 1903-ban írt F-dúr vonósnégyese követi. Mintájául a komponista Debussy tíz évvel korábbi kvartettjét választotta, és bár Ravel a művet Faurénak ajánlotta, Debussynek igazán tetszett fiatalabb pályatársa kompozíciója. François Robin, a Quatuor Van Kuijk csellistája ezt a darabot is repertoárjuk egyik központi műveként méltatja. A darab nemrég megjelent második lemezükön is hallható.


„Francia együttesként igazán szeretünk »francia módon« játszani, rengeteg színnel és rubatóval – ilyenkor sokkal szabadabban kezeljük az időt és az érzelmeket, mint más szerzők esetében”. A kvartett korábban nem ismerte közelebbről Edith Canat de Chizy kompozícióit, csak egyik növendékétől játszottak eddig egy művet, amely felkeltette érdeklődésüket. Úgy gondolták, megismernék a tanár darabjait is. A zeneszerzőnő 2017-ben komponált IV. vonósnégyese az En noir et or (Feketében és aranyban) alcímet viseli, James Abott Whistler Noktürn feketében és aranyban című híres festményére utalva. A kép egy tűzijáték rakétáinak aláhullását ábrázolja. (Ugyanez a festmény ragadta meg Debussy képzeletét is az Ünnepek című második noktürnben.) Edith Canat de Chizy így jellemezte a darabot: „Itt az éjszaka a keret, amely ragyog az ünnep villámjaitól, izzásától és szikráitól. A kidolgozás aktív, hatásos, látni lehet a mozgást, a gyorsaságot, a rejtélyt, a festék folyását, zeném minden egyes alkotóelemét, amelyben gyakran a képi és a hangzó anyag kapcsolatát akarom lefordítani a hangok nyelvére. Itt javasolt a húros hangszerekre jellemző különböző játékmódok használata [...], ezek a kvartettnek múlandó, sietős, rejtélyes karaktert adnak, amelyben a mozgás vibrálása dominál. Ezenkívül hangsúlyozni akartam e kép különösen érzékeny térbeli dimenzióit az extrém tartományok használatával és szembeállításával.”

RISING STARS

19


20

2017. november 5. / 20.00

Emmanuel Tjeknavorian – hegedű A Rising Stars programba jelölte: Wiener Konzerthaus & Musikverein Wien Ysaÿe: G-dúr szólószonáta, op. 27, Nr. 5 J. S. Bach: d-moll partita, BWV 1004 – Chaconne Bartók: Szólószonáta hegedűre, Sz. 117, BB 124 – Tempo di ciaccona Christoph Ehrenfellner: Alpesi szvit (az ECHO felkérésére) Ernst: Téma és variációk Az utolsó rózsa című ír népdalra „Virtuozitás, intenzitás, frazeálás, hangszín és mély zenei értelem tekintetében Emmanuel Tjeknavoriannak megvan mindene” – írta Robert Matthew-Walker a Musical Opinion hasábjain. Az örmény származású hegedűművész 1995-ben, Bécsben született, és felsőfokú tanulmányait is ott folytatta. Zenészcsaládban nőtt fel, ötévesen kezdett hegedülni, hétévesen már zenekarral játszott, 2011 óta pedig Gerhard Schulz, a világhírű Alban Berg Quartet egykori tagja a mestere a Bécsi Zeneművészeti Egyetemen. Jelenleg egy Stradivari-hangszeren játszik. Karrierje különösen azóta ível felfelé, mióta 2015-ben második díjat kapott a Jean Sibelius Nemzetközi Hegedűversenyen, valamint a zeneszerző Hegedűversenyének legjobb előadásáért járó díjat is hazavihette. Idén a Rising Stars-turnén kívül nemcsak Ausztria legfontosabb zenekarainak lesz meghívott vendége, hanem debütál a berlini Filharmóniában (a Német Szimfonikus Zenekarral), valamint Fotó © Julia Wesely a Zürichi Tonhalle Zenekarral is először


fog játszani. Európa több vezető zenekarával fellépett már (a Frankfurti Rádió Szimfonikus Zenekara, Helsinki Filharmonikus Zenekar, a Finn Rádió Szimfonikus Zenekara, Camerata Salzburg, Müncheni Kamarazenekar), többek közt olyan karmesterek pálcája alatt, mint Fischer Ádám, Andrés Orozco-Estrada és Kristiina Poska. 2017 szeptembere óta saját, havonta jelentkező műsora van Ausztria legnagyobb klasszikus zenei rádióadóján, a Radio Klassikon, idén decemberben pedig Rolando Villazón oldalán lesz látható az Arte TV A holnap sztárjai című műsorában. Szokatlan, hogy manapság egy hegedűművész egyedül, hangszerére írott szólódarabokkal álljon ki a pódiumra – Emmanuel Tjeknavorian éppen ezért is választotta ezt a formát. „Yehudi Menuhin, Nathan Milstein és sokan mások adtak ilyesfajta szólóesteket. Nagyon nagy kihívás ez a hegedűsnek, hiszen technikailag igen bonyolult darabokról van szó, de egy ilyen est ugyanolyan nagy kihívás a közönségnek is. Éppen ezért nincs igazán divatban mostanában.” A különleges alkalomra különleges programot választott a hegedűs. „Ha szólódarabokról van szó, a közönség, de még a hegedűsök is leggyakrabban kizárólag Bachra asszociálnak. Pedig a belga Eugène Ysaÿe is nagyszerű szólószonátákat írt. Mindenki csak a harmadikat (Ballada) játssza, esetleg a másodikat, nagy ritkán az elsőt. Ezért is választottam az V. szólószonátát, párba állítva Johann Sebastian Bach d-moll partitájának híres Chaconne-jával, mert Bach erre a szonátára hatott talán a legkevésbé. Hatása leginkább Ysaÿe II. és III. szólószonátájában vehető észre, de az ötödikben is van két tánctétel. Alapjában véve hatalmas a kontraszt” – mondta el műsoráról Tjeknavorian. Bach 1717 és 1720 között keletkezett partita-tételéről Yehudi Menuhin azt tartotta, hogy ez „a szólóhegedűre komponált létező legnagyszerűbb struktúra”. Emmanuel Tjeknavorian 17–18 évesen játszotta először Bach Chaconne-ját, és nagyon büszke volt teljesítményére, ugyanis néhány évvel korábban egyik korábbi diáktársa műsorfüzetében azt az idézetet olvasta egy nagy hegedűművésztől, hogy „akkor lettél hegedűművész, amikor először játszod el a Chaconne-t”. Tjeknavorian számára nagy kihívás volt Bartók Béla Szólószonátája is, amelyből két ütemet sem tudott eljátszani, amikor először kezébe vette a kottát. Ez a mű „nagyon különleges számomra, de most elsősorban azért választottam ki a Tempo di ciaccona tételt, hogy megmutassam a különbséget egy 18. századi és egy 20. századi chaconne között” – árulta el Bartók 1944-ben, Yehudi Menuhin felkérésére komponált művéről. Az ECHO felkérésére komponált, Alpesi szvit című kortárs darabot Christoph Ehrenfellner osztrák zeneszerző, hegedűs és karmester jegyzi, akire saját bevallása szerint Kurtág György munkássága volt a legnagyobb hatással: mesterének és példa-

RISING STARS

21


22

képének tekinti. Ezzel a felkéréssel „végre egy régi tervét” tudta megvalósítani: folytatta a népzenében gyökerező, szólóhegedűre komponált művek sorát. „Az alpesi népzene gazdag érzelmekkel bír egyedi, elbűvölő nyelvével, így eleve elrendeltnek találom, hogy a legjobb kulturális nagykövetünk legyen Európában, sőt azon túl is.” A darab formailag Bach szvitjeinek hatását tükrözi, a népzenei anyag feldolgozási módját pedig Bartók ihlette. A h-moll partita Double-jaihoz hasonlóan Ehrenfellner is ilyen tételekben engedi szabadjára fantáziáját a népzenéhez hű tánctételek mellett. A négy tételpár a következő táncokra épül: Jodler (jódli), Einzugsmarsch (bevonulási induló), Hochzeitstanz (menyegzői tánc), Finale: Zwiefacher (kétritmusú tánc). „A műsor végén Heinrich Wilhelm Ernst 1864-ben komponált alkotását játszom el. Ez talán a legnehezebb mű, amelyet valaha szólóhegedűre írtak. Hatalmas kihívás, tele őrült nehézségekkel.” A darabot Emmanuel Tjeknavorian először nagy idolja, Gidon Kremer előadásában hallotta. A felvétel akkor készült, amikor Kremer megnyerte a Csajkovszkij Versenyt, Tjeknavorian pedig akkor azt gondolta, hogy ezt a darabot lehetetlen eljátszani. Ma már más a véleménye. „Szerintem nagyon jó záródarab lesz” – mondta. A műsorfüzetet írta: Tóth Endre


Summary As part of the Rising Stars programme launched by the European Concert Hall Organisation (ECHO) in 1995, the concert halls that make up the organisation each year send out a new crop of talented young musicians and ensembles on a European concert tour. ECHO includes such renowned institutions as Amsterdam's Concertgebouw, the Cité de la musique in Paris, London's Barbican Centre and, since 2010, Müpa Budapest. Rising Stars has provided a springboard for young artists like pianists Khatia Buniatishvili and Igor Levit, cellist Harriet Krijgh, the Armida Quartet and the SIGNUM Saxophone Quartet. A unique aspect of the concerts lies in the fact that each young artist plays a contemporary work written specifically for them and commissioned by ECHO from a composer the Rising Star in question has suggested, in conjunction with their delegating institution. This means that Müpa Budapest will host the Hungarian premières of six different works over the course of the three days, offering the audience a chance to encounter new competitions by eminent composers, and there is no better proof of this than the piece that Péter Eötvös, one of today's most sought-after composers, has written for trumpeter Tamás Pálfalvi. Ellen Nisbeth says that, for her, the most important aspect of the opportunity that Rising Stars has afforded her is the chance to compile an individual programme that allows her to show her true self and tell her own stories. Her programme centres on Australian-born pianist and composer Percy Grainger. At age 25, Müpa Budapest's delegate, Tamás Pálfalvi, “already stands out as one of the most visionary and innovative trumpet players of today,” as the ECHO website puts it. His concert programme aims to show the versatility of his instrument: “Extreme care is required in compiling the programme, to make sure it is physically possible to perform in addition to being exciting and varied,” he said. Dutch-Hungarian Nora Fischer's interests extend to early music, contemporary compositions and new ways of performing music. She has put together her Rising Stars concert in a way that will delight the audience with alternating selections of early and new music. Christoph Sietzen is one of the most versatile percussionists of our time: although he predominantly plays 20th century and contemporary works, he will also demonstrate as a member of The Wave Quartet just how fine Bach's music sounds on percussion instruments.

SUMMARY

23


24

France's Van Kuijk Quartet are bringing with them some of their favourite great classics: Mozart's “Dissonanceâ€? String Quartet No. 19 (K. 465), which they recorded on their first album, and another from their second album: Ravel's String Quartet. Armenian violinist Emmanuel Tjeknavorian will be taking the stage of the Festival Theatre with no accompaniment to present his painstakingly constructed programme, which includes what might be the most difficult compositions in the violin literature. Serving as the host of the concerts again this year will be Endre TĂłth. The young musicologist won the Hans Sachs Award for Music Critics in 2015 and has led the Rising Stars concert series since 2013.


Első látásra

Nem tudhatod, mi tetszene, amíg ki nem próbálod. Keresd az új részeket Facebookés YouTube-oldalunkon!

mupa.hu


Kocsis Zoltán-emlékkoncert

Közreműködik: Gyenyisz Kozsuhin, Bizják Dóra, Zentai Károly – zongora, Nemzeti Filharmonikusok Vezényel: Hamar Zsolt, Dobszay Péter

2017. november 6. Kocsis Zoltán Fotó © Kotschy Gábor, Müpa

Prunyi Ilona és kamarapartnerei

Hommage à Dohnányi 2017. november 9.

Fotó © Posztós János, Müpa

MATINÉKONCERTEK

Énekeljen mindenki! Kodály: Háry János

Vezényel: Oberfrank Péter

2017. november 19. Oberfrank Péter


FELFEDEZÉSEK

Kodály Filharmonikusok Debrecen

Közreműködik: Juhász István – tenorharsona, Veér Mátyás – basszusharsona Vezényel: Dobszay-Meskó Ilona

2017. november 19. Dobszay-Meskó Ilona Fotó © Réthey-Prikkel Tamás

KARÁCSONYI HANGVERSENY

J. S. Bach: Karácsonyi oratórium

Vezényel: Marc Minkowski

2017. december 13.

Marc Minkowski Fotó © Benjamin Chelly

KODÁLY-ÜNNEPI HÉTVÉGE

Kodály 135

Vezényel: Hamar Zsolt

2017. december 17.

Hamar Zsolt Fotó © MTI / Balogh Zoltán

előzetes,

AJÁNLÓ


Stratégiai médiapartnereink:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Emberi Erőforrások Minisztériuma

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter Címlapfotó: Réthey-Prikkel Tamás A szerkesztés lezárult: 2017. október 30. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Müpa Műsorfüzet - Rising Stars (2017. november 3-5.)  
Müpa Műsorfüzet - Rising Stars (2017. november 3-5.)