Müpa Műsorfüzet - Szenvedélyem: az opera Ókovács Szilveszter (2017. január 15.)

MATINÉKONCERTEK – Szenvedélyek

Szenvedélyem: az opera Ókovács Szilveszter 2017. január 15.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

Élmény!

Minden tekintetben. Élmény! Minden tekintetben.

Nem kell, hogy tele legyen a zsebed!

Világsztárok diákjeggyel mindennap 500 forintért mupa.hu

3

2017. január 15.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

MATINÉKONCERTEK – Szenvedélyek

Szenvedélyem: az opera – Ókovács Szilveszter Közreműködik: Berczelly István, Gál Erika, Horváth István, Sáfár Orsolya, Szemere Zita, Szvétek László – ének, Szegedi Szimfonikus Zenekar Vezényel: Köteles Géza Beszélgetőtárs: Zsoldos Dávid Rendező: Gábor Sylvie

Miért szenvedélyem az opera? „Az operában az a jó, hogy az összes elem, amit a színpadon élvezni szoktunk, mind egyszerre van jelen. Muzsikálnak is, énekelnek is, és el is mondják a történetet – mert az operában mindig van történet. Sőt, az érdekes díszletek, kellékek mellett gyakran táncbetétek színesítik az előadást. Mindez pedig egy gyönyörű színjátszó-házban történik: tömény élmény-sziporka, amit más műfajoknál csak egyenként kaphatsz meg. Ha valaki eljön az Operaházba, az olyan, mintha egyszerre hét helyet látogatott volna meg: Hetedhét országot.” (Ókovács Szilveszter)

A sorozatot szerkesztette és a műsorfüzetet az Ókovács Szilveszterrel készített interjú felhasználásával írta: Körmendy Zsolt.

4

Szenvedélyek és vallomások Ebben a sorozatban ismert és népszerű művészek tesznek személyes zenés vallomást arról a szenvedélyről, amely saját műfajukhoz, a művészetek általuk művelt területéhez fűzi őket. Ez alkalommal Ókovács Szilveszter beszél az operához mint zenés színpadi műfajhoz és az Operához mint Magyarország legnagyobb és legösszetettebb működésű kulturális intézményéhez fűződő kapcsolatáról, lelkesedéséről, elkötelezettségéről – és persze szenvedélyéről. Aki ismeri őt, tudja róla, hogy szenvedélyes ember, aki hatással van környezetére, nyughatatlanul keresi a kihívásokat, és nem riad vissza a konfliktusoktól sem.

Hogyan jutott el egy kis Veszprém megyei településről a győri főiskolára, és hogyan lett a fiatal énekesből a Magyar Állami Operaház főigazgatója? Mit kíván elmondani és megmutatni a fiatal közönségnek arról a műfajról, amelyért sokan lelkesednek évszázadok óta, és amelyet sokan nem ismernek napjainkban? Az előadáson ezekre a kérdésekre is választ kaphatnak azok is, akik rajonganak az operáért, és azok is, akik még nem.

Az operáról Az olasz opera kifejezés a latin „opus” szó többes számú alakjából származik, melynek jelentése: munka, mű. Gyakran olyan színjátékként határozzák meg, amelyben éneklik a szöveget. Ennél azonban többről van szó. A zene az operában egyenrangú partner – nem csupán kíséri a drámát, hanem szerves része annak. Az opera műfaja sajátosan egyesíti a zenét, a cselekményt és a látványt, amelynek fontos részét képezik a díszletek, a jelmezek és a rendezés. Az így kialakuló hatás nagyon összetett: a különböző elemek együttesen szólnak a cselekményről, helyzetekről, karakterekről, érzelmekről.

A műfaj – sokféle előzmény után – mintegy négyszáz éve alakult ki Firenzében, majd rövidesen népszerű lett Itália más városaiban is, később pedig egész Európát meghódította.

Az opera hagyományosan nyitánnyal kezdődött, amely általában bevezette a közönséget a történetbe a későbbi zenei témák bemutatásával. Az operákban fontos szerep jutott a beszéd lejtését követő recitativóknak, amelyekben a párbeszédek hangzottak el egyszerű hangszerkísérettel, valamint az áriáknak, amelyek többnyire a szereplők lelki állapotát, érzelmeit ábrázolták zenei eszközökkel, mintegy kimerevítve a cselekmény egyes pillanatait.

Az énekes szólótételek mellett jellemzőek az együttes számok, a duett, tercett, kvartett és így tovább. Ugyancsak fontos szerepe van az általában tömeget, nagyobb csoportot megjelenítő, vagy az eseményekre reagáló kórusnak, illetve a balettnak, a táncnak. Így érthető, hogy a Magyar Állami Operaháznak zenekara és úgynevezett magánénekesei mellett saját felnőtt és gyermek énekkara, valamint balettkara is van.

Hol játsszák az operákat?

Operaházban – hol másutt? Ám a kérdés nem annyira egyértelmű, mint amilyennek tűnik.

Az első operákat a leghíresebb, leggazdagabb itáliai nemesek otthonaiban játszották, leggyakrabban egy-egy esküvő alkalmával. A Mediciek, Sforzák, Esték a kor leghíresebb zeneszerzőit (például Monteverdit) kérték fel az ünnepi alkalomra, s ők egy-egy antik történetet zenésítettek meg. A káprázatos díszletek, jelmezek, elképesztően bonyolult színpadi gépezetek nemcsak a történet minél nagyobb szabású megjelenítését, de a megrendelő gazdagságának illusztrálását is szolgálták.

Az első nyilvános, belépődíj ellenében a polgárság számára is helyet kínáló operaházat 1642-ben Velencében, Itália legpolgáribb köztársaságában nyitották meg, aztán sorra nyíltak a hasonló intézmények. Ma süllyesztett vagy forgószínpad, korszerű díszletek és kellékek, a díszletek mozgatását segítő hatalmas zsinórpadlás, sokféle (a színpadra, a zenekari árokba, a nézőtérre irányított) világítás segíti az előadást. A színpad közepén domborodik a súgólyuk háta, amelyből a súgó nagy szakértelemmel segíti az énekeseket a szöveg, a dallam és a ritmus helyes betartásában. A kezdetben egyetlen teremből álló nézőteret széksorokkal töltötték meg, a hatalmas csarnok oldalába páholysorokat építettek.

Egy operaházat vezetni tehát a legösszetettebb feladatok egyike. Olyan embernek való, aki elhivatott művészként és felelősségteljes menedzserként tudja irányítani a munkafolyamatokat és a munkatársakat is.

Fotó © Juhász Attila

SZENVEDÉLYEM: AZ OPERA – ÓKOVÁCS SZILVESZTER

5

6

Fotó © Gács Tamás

A Séd völgyétől az Operaházig „A vidéki város közepi völgyben ragadt, patakparti faluban nem voltak operalemezek. És telefon, gáz, csatorna, út, tömegközlekedés sem volt, sőt a víz sem volt bevezetve nálunk, viszont volt egy patak a festői kert végében. A nagyszüleimmel éltünk ott.

Nagyapám kántor volt egy zalai faluban – miután hazament a napi földmunkából, a rezi barokk templomocskában kamatoztatta a ferenceseknél szerzett tudását, otthon pedig régi, lábfújtatós harmóniumon gyakorolt.

Először tizenhárom évesen jártam Budapesten – a szabadság-hegyi tüdőszanatóriumban, az asztmám miatt. Az Operaházba négy évvel később jutottam el, osztálykirándulás célpontja volt: Fideliót néztünk a kakasülőről, és csak arra emlékszem, hogy elaludtam, hiába tanultam már akkoriban énekelni.

Anyukám azt hallotta, hogy a gyengébb tüdőnek jót tesz a fúvós hangszer, így beíratott zeneiskolába az ország egyik legjobb trombitatanárához. Majd jött a nagy és tartós szerelem: a harsona, melyen tizenkét évig játszottam. Harsonatanáromnak mondtam el, hogy szeretnék énekelni, és ő vitt el egy énektanárhoz: Ötvös Károlyhoz.

1986-ot írtunk. Téli este volt, egy lemezt kellett meghallgatnom a tanári szobában, s hoznom a dalt a következő órára. Minden mozzanatra emlékszem, hisz itt gyakorlatilag megfordult az életem: Fischer–Dieskau 1965-ös Winterreiséje volt. Kinyitott kottával hallgattam a befagyott folyó jegébe kedvese nevét karcoló dalnokot… Onnantól nem akartam már jogi egyetemre menni, csakis énekelni szerettem volna. Tíz évvel később épp ezzel a dalciklussal diplomáztam a Zeneakadémia nagytermében.

Nem bírtam megülni a fenekemen – így könyveltek el Győrben, ahol a Zeneművészeti Főiskola magánének szakára jártam, és egyszer csak ott találtam magam szervezői szerepben. Pedig utáltam szervezni! Hívogatni az embereket listák alapján? Hogy én vágjam ki a Bach-kantáta oboa szólamát, és azt ragasztgassam? Ki akarta ezt? Viszont így részesévé váltam a folyamatnak, megtanultam „kicsiben” azt, ahogy lépésről lépésre kialakul, létrejön egy produkció, és mi előadást tarthatunk az Öreg-templomban.

A szereplésvágy, ami óvodás korom óta bennem van, a zenei képzés lehetősége, meg a gyerekként is meglévő éneklő kedvem valahogy ideröpített, a budapesti Operába. A műfaj szeretetének és valamelyes ismeretének, meg a közéleti érdeklődésnek a keveréke jött létre bennem: szívesen nézek bele egy kamerába és beszélek az operáról. Minden utam – ma már így látom – ebbe az irányba vezetett: a rengeteg énekóra, melyet a váci konziban adtam, a sok megírt kritika, a televízió- és rádióműsorok, de talán még első zenei állásom is: próbaidős portásként a veszprémi konziban!”

SZENVEDÉLYEM: AZ OPERA – ÓKOVÁCS SZILVESZTER

7

8

Az Andrássy úti ékszerdoboz Az Operaház – eredeti elnevezése Magyar Királyi Operaház volt, 1945-től nevezik Magyar Állami Operaháznak – a Szent István-bazilika, a Lánchíd, a Nemzeti Múzeum és a Vigadó mellett Budapest legjelentősebb 19. századi műemléke. Építését 1875. október 11-én kezdték meg, „a dal és a zene díszes csarnokát” 1884. szeptember 27-én adták át, Ferenc József jelenlétében.

A megnyitást a nemzeti művelődés emelkedésének fontos állomásaként üdvözölte a magyar sajtó.

Az Operaházat Ybl Miklós tervei alapján építették, neoreneszánsz stílusban. A monumentális homlokzaton a múzsák szobrait helyezték el, a felső teraszon pedig zeneszerzők szobrait láthatjuk. A Hajós utcai oldalon van a művészbejáró, a Dalszínház utcain pedig az egykori királyi díszlépcső. A lépcsők körívét két egyiptomi szfinx hangsúlyozza. Gazdag díszítés, párizsi és bécsi mintára készített, művészi falfestések és freskók (jellemzően Székely Bertalan, Lotz Károly és Than Mór műterméből), márványból készült előcsarnok és lépcsőház, márványlapokkal burkolt falak, selyemtapéták, aranyvörösbe öltöztetett nézőtér – palotai pompa fogadja az ide belépőket.

Fotó © Nagy Attila

„Az Operaházat szándékosan úgy építették, hogy olyan előcsarnokon mész át, és úgy kanyarodsz fel a lépcsőn, hogy mire fölérsz, már ebben a varázslatos világban vagy benne.

Az építőművészi szándék az volt, hogy az út porát, az út gondját szellőztesd ki, koptasd le, lépj be ide, és ámulj! Érezd magad a színházak színházának szentélyében, ahol kinyílik a világ!

Az Aidát játsszuk, háromszázhúsz ember van a színpadon, és körülötte még további száz, akiket nem látsz. Ők a titokzatos zsinórpadlást, süllyedőket működtetik, öltöztetik a balerinákat, bevilágítják a sziklasírt. Itt ment el melletted Radames, de holnap már Anyeginen a sor, és belibben Marika, hogy elhozza neked a legszebb karácsonyi ajándékot: A diótörőt.”

„A Magyar Állami Operaház a legnagyobb kulturális intézmény hazánkban, mióta 132 éve létrehozták. 1200 közalkalmazott, és ezen túl, ha mindenkit beleszámolunk, aki az Andrássy úton, az Erkel Színházban, a Műhelyházban, a Jókai utcai próbateremben stb. rendszeresen felveszi a munkát, az kétezer nagyon sokféle ember. A feszültségek, a nehézségek ebből adódnak, de ebből jön a hozzáadott érték is: itt a képzőművész, a táncos, a zenész, az énekes, a dramaturg, a szabó, a cipész, az asztalos, a hegesztő mindenki együtt dolgozik, egy ügyért.

Sok ember munkáját kell összehangolni, és ez adja a feladat szépségét.”

Hogyan ismerhetjük meg a műfajt?

A kulturális intézményekben számos gyermekeknek szóló produkció látható, az Opera vagy a Müpa különösen színes palettát kínál a fiatalok számára. Az egyik legismertebb program közöttük az Operakaland, amelyet kilencedik osztályos középiskolásoknak ajánl a dalszínház. Három év alatt százhuszonnyolcezer gyerek látogatott el kísérőtanárokkal az Erkel Színházba, sokan messziről vonatoznak ide, az ország legtávolabbi vidékeiről.

A tanárok külön képzést kapnak egy opera-akadémia keretében, óravázlatokkal, rendezői kommentárral; video- és audiofelvételek segítenek abban, hogy a diákok felkészülten érkezzenek, illetve utóbb együtt elemezhessék a látottakat. A közösségi élmény pedig egy életre szól: az előadás végi tapsorkán összeköt bennünket!

Fotó © Emmer László

SZENVEDÉLYEM: AZ OPERA – ÓKOVÁCS SZILVESZTER

9

10

A koncert műsora Az előadáson a Magyar Állami Operaház énekesei részleteket adnak elő különböző operákból: Mozart: A rászedett vőlegény – nyitány Dvořák: Ruszalka – Ruszalka dala a holdhoz (Sáfár Orsolya) Adam: A lonjumeau-i postakocsis – Chapelou dala (Hortváth István) Kodály: Háry János – Örzse dala (Gál Erika) Kodály: Háry János – Ó mely sok hal… (Szvétek László) Kodály: Háry János – Toborzó (Berczelly István) Mozart: Szöktetés a szerájból – Vivat Bacchus! (Horváth István, Szvétek László) Saint-Säens: Parysatis – A csalogány és a rózsa (Szemere Zita) Mozart: A színigazgató – tercett (Sáfár Orsolya, Szemere Zita, Ókovács Szilveszter) Mozart: A színigazgató – finálé (mindenki) Verdi: Rigoletto – kvartett (Gál Erika, Horváth István, Szemere Zita, Ókovács Szilveszter)

Énekeljünk együtt!

Kodály Zoltán Háry János című daljátékából három részlet is elhangzik az előadáson.

Biztosan sokan ismeritek a Toborzót, melynek refrénjét az eredeti műben a kórus ismétli a szólistával együtt. Most Ti lesztek az operai kórus. Énekeljétek Ti is a Háry Toborzóját!

Szómagyarázat Ária Hangszerkíséretes szólóének, mely általában a szereplő érzelmeit, lelki állapotát ábrázolja, gyakran állóképszerűen, kilépve a cselekmény időbeli folyamatából. Az áriák alkotják az operák legemlékezetesebb zenei pillanatait, melyeket gyakran idéznek egy-egy műhöz vagy szerephez kapcsolódóan. Koncertünk műsorát is áriák alkotják.

Duett, tercett… Operákban, illetve más műfajokban előforduló tételek, amelyekben egynél több szólista szerepel. Nevük a latin számnevekből származik: duett = kettős, tercett = hármas, kvartett = négyes, kvintett = ötös, szextett = hatos, szeptett = hetes, oktett = nyolcas. Gyakran fordulnak elő az operák zárójeleneteiben.

Magánénekes Olyan énekművész, aki nem együttesekben énekel, hanem szólistaként működik. Így nevezik az Operaházban szólószerepeket alakító művészeket.

Neoreneszánsz 19. századi művészeti irányzat, amely a négyszáz évvel korábbi reneszánsz kor stíluselemeit alkalmazza, utánozza. Ilyen stílusban épült az Operaház mellett a Szent István-bazilika, a Magyar Tudományos Akadémia épülete vagy a Várkert Bazár is.

Nyitány Az operákat bevezető, a történet hangulatát előrevetítő zenekari tétel.

Recitativo Szólisztikus hangszerkíséretes énekbeszéd, amely a 17. században, az olasz operával összefüggésben alakult ki. Olyan kötetlen éneklési mód, amelynek időbeli beosztását – tempóját, ritmusát, hangsúlyait – az adott szöveg határozza meg. Az operában általában a recitativo párbeszédei hordozzák a cselekményt.

Szfinx Oroszlántestű, emberfejű, szárnyas lény a görög mitológiában.

SZENVEDÉLYEM: AZ OPERA – ÓKOVÁCS SZILVESZTER

11

MATINÉKONCERTEK – Műhelytitkok

Mindig vasárnap / 11.00

2017. február 12.

2017. április 30.

Képeslap Amerikából – Dvořák: Újvilág-szimfónia Hegedű és verseny

MATINÉKONCERTEK – Szenvedélyek

Mindig vasárnap / 11.00 2017. március 26.

Szenvedélyem: a tánc – Juronics Tamás

HANG-SZER-SZÁM

Mindig szombaton / 11.00

Utazás Symphoniába – Vonósok

2017. január 21.

Utazás Symphoniába – Fafúvósok

2017. február 18.

Utazás Symphoniába – Rézfúvósok

2017. március 18.

2017. április 15.

Utazás Symphoniába – A zenekar

ISKOLÁSKONCERTEK

2017. január 30., hétfő 2017. február 9., csütörtök

Így zenélünk mi! – „A rendkívüliek” Farsangi vigalom

2017. március 27., hétfő és május 11., csütörtök

Üzenet a Földről

2017. április 7., péntek

Irány Rio! – Világjáró muzsikusok

AJÁNLÓ

előzetes,

Vigye haza az élményt!

Megújult ajándéktárgyaink a Vince Könyvesboltban! mupa.hu

Müpa Rádió Élmény minden pillanatban.

Hallgassa a Müpa Easy és Müpa Symphony csatornákat a mupa.hu-n vagy okostelefonon!

mupa.hu

Stratégiai partnereink:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Stratégiai médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A címlapon: Ókovács Szilveszter Címlapfotó: Emmer László A szerkesztés lezárult: 2017. január 10.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000