Református Ifjúsági Folyóirat III. évfolyam, 3. szám 2013. szeptember- október Oldalszám: 16 Ár: 2 RON Megjelenik: kéthavonta
Pár- kapcsolat vagy párkapcsolat? Kedves olvasó, azt hiszem, valami olyasmiről próbálok itt értekezni (értelmes logikus mondatokat összefűzni), ami örökzöld, megunhatatlan és kibogozhatatlan téma, és itt kettőt találhatsz, hogy mi is az! Annyit elárulok, hogy nem a vegetatív idegrendszer működési aspektusairól különböző szociális környezeti hatások során. Mivel sikeresen átvergődtél az előbbi mondaton, igazán megérdemled, hogy a lovak közé csapjunk, na, nem szó szerint-hacsak nem egy lovaskocsin olvasol-, hanem úgy igazából. Különböző közösségi portálokon böngészve, párkapcsolat után óhajtozók hadával ismerkedhetünk meg. Bölcsességek özönével találkozunk, azt illetően milyen egy tökéletes kapcsolat, mire vágyik a nő és mire a férfi. Szinte elkoptatják már a kapcsolat szavunkat, hiszen be lehet „állítani”. Nem is ez a baj, hanem hogy kevésbé mérik fel ennek a súlyát. Különbség van a pár-kapcsolatban élők és a párkapcsolatban lévők között. Badarság!- mordulhatsz fel magadban, ennyi szöveg két szóhoz? Most ezt komolyan gondolod? Valahogy tudom, miről beszélek, jobban mondva csak arról fogok írni, amit magam is tapasztaltam, csekély öt és fél éves kapcsolatom során. Első szabály drága olvasóm, ne add olcsón magad! A médiából özönével kapjuk az olyan típusú információkat, hogy rámenősnek lenni és tömegcikknek, na, az aztán az igazán menő dolog! Lehet, hogy egy kilencven perces filmbenesetleg, százhúsz percesben-vagy egy videóklippben ez megteszi a hatását, de a való életben nem. Ébresztő, ha így lenne, nem szólna a slágerek legtöbb százaléka a fájdalmas szakításról és a túlélésről. Csak hogy tisztázzuk, unalmasabb és fárasztóbb nincs egy kapcsolatban, vagy annak kialakulásakor, mikor valakivé kell válnod azért, hogy a másik szeressen.
„Mely igen szép vagy és mely kedves, oh szerelem, a gyönyörűségek közt!...Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, mintegy pecsétet a te karodra, mert erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sir a buzgó szerelem, lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai!” (Én.én.7,6;8,6)
Pár-kapcsolat...
...eszmefuttatás...
én+te=>mi! „Azokra a dolgokra...” Párra várva Mit gondolnak a gyerekek...
Ajánlók Képregény
Vicc vicc hátán Lelkem áld az Urat!
Barátom lett az Úr! Hirdetések
Üzenősar k
Ha tömegcikk leszel lemondva önmagadról lesz pár kapcsolatod-szó szerint- és szép lassan szétosztod magadat, csak mert mindenhonnan ezt látod. Persze, tiltakozol ismét, ne írjam már azt, hogy nem menő, ha van pár kapcsolatod!!! Ha még nem hagytad itt abba az olvasást-mert meg kell, nézd mit írt ki ez alatt a három és fél perc alatt a kiszemelted a facebookra - haha mondod te erre… Gondolkodj csak, ha az annyira menő lenne, hogy minél több trófeát gyűjts, nagyon sok barátodnak a legboldogabb embernek kellene lennie a világon. Szétosztod az egyéniséged, alakulsz mindenkinek a kénye kedve szerint, s már ha jönne is az igazi nem is tudod milyen vagy te, vagy mit kellene tenned, hogy ez végre működjön. Ezek a pár kapcsolatok, jönnek, mennek és követelik a részüket belőled. Természetesen lehet váltani, csodaszer nincs, de egy határozott nemmel, sok mindenen változtathatsz, csak rajtad múlik! Személy szerint-hála Istennek- a párkapcsolati részéről többet tudok a dolgoknak. Na, most jön az ömlengős része! - sóhajtozol magadnak. Igen olyan is van,- azt igyekszem visszafogni-, mert ez nem a Kiskegyed című napilap, úgyhogy elég lesz egy zsepi is, ha nagyon elérzékenyülnél! A párkapcsolatodban, ha igazi alapokra épül, nem kell eljátszanod a szerepeket, vagy saját magad, nem kell tömegcikké válnod. Magadat kell adnod, hibáiddal és gyengeségeiddel együtt, csakhogy míg a pár kapcsolatnál, ha nem működött, eldobtátok, itt leülsz szépen és megjavítod! Kiábrándítalak, lesznek rossz napjaid itt is, mérges és ideges is leszel. Aztán még rosszabb, együtt is lesztek mérgesek és idegesek. Na, azért nem kell rögtön arra gondolni, hogy apácazárdába vonulsz vagy a cölibátust választod, hiszen ha párkapcsolatban sem jó lenni, akkor hogy is van ez? Legjobban szemlélteti, ezt az a példa mikor a patakban sodródik egymás mellett két kő, egyik csiszolja a másikat. Nem kényszerből változol, hanem szeretetből. Azért mert a kettőtök érzéseit nézed. Vannak idegesítő szokásaid neked is, a másiknak miért ne lenne? Csak általában annyira rá fókuszálsz, hogy saját hibáidról el is felejtkezel. Szerintem megérted ezt a következő példával: van egy értékes festményed, hazaviszed, tetszik is, de egy idő után észreveszel rajta dolgokat, amelyek nem annyira tetszenek. Veszel egy ecsetet és ráfestesz, nem fordítasz elég időt és türelmet arra, hogy egészében nézd a festményt, alakítod szinte erőszakkal, mert hát az úgy van jól és te, mint egy zseniális elme, ezt csak tudod! Az eredmény egy összemázolt valami. Ugyanez van a párkapcsolatban is. Nem kellene rögtön nekiugrani, alakítgatni a másikat, oktatgatni, időt kell szánni rá és megfejteni, mi hova illik. Persze ez nem két nap alatt zajlik le, hanem évek alatt. Vagyis nálunk így volt. El kellett jutni abba a stádiumba a kapcsolatunkban, mikor már nem az én akaratom és a te akaratod játszotta a főszerepet, hanem a mi akaratunk. Sokan kérdezik mi lesz a szerelemmel, egy idő után tényleg elmúlik? Szerintem csak más alapokra helyeződik. Ha le kellene rajzolnom, a szeretet lenne az égbolt és a csillagok rajta a szerelem. Na, az igen- nevetsz fel-ezt a facebookról szedhettem, gondolod! Szó sincs róla! Egy idő után nálunk legalábbis a szeretet alapozta meg a szerelmet. Az a fajta „betonbiztos” kötődés a párom iránt, ami azt feltételezte, bármilyen nehézség jön elénk, azzal egyikünknek sem kell egyedül szembenéznie, társat kapott és nem játszótársat, aki lelép, ha szebb, érdekesebb játékot lát. Ez a szeretet amúgy számomra is titok, nem tudom megmagyarázni. A szerelem pedig az a millió csillag szebbnél-szebb gesztus, amit egymás iránt mutatunk ki, ez annyira működőképes amennyi szeretetet, türelmet alapozunk bele a párkapcsolatba. A szerelem nem múlik el, csak alapot kap.
2
Nem akarom azt a képet festeni eléd, hogy van tökéletes párkapcsolat. Nincs! Aki ezt állítja, hazudik. Ott valamelyiknek nincs is szava, vagy az Alkonyat valamelyik csöpögős jelenetét nézte valóságnak. Már az elején is említettem kilencvenöt percig – míg a film tart könnyű tökéletesnek lenni, addig talán nekem is menne. De ahol összekerül, két egyéniségremélem Te az vagy, és nem osztod szét magad- ott van „kapcsolati hajcihő” és „boldogság a nem tudom hányadik hatványon” is. (Matekesek bocsánat, de ezt nem hagyhattam ki). Mi nagyon különbözően gondolkodunk, és ez nem baj, a probléma ott kezdődik, hogyan rendezzük le ezeket a dolgokat. A kapcsolatban mindkét félnek tudnia kell, melyek azok a dolgok amelyek beleférnek a kapcsolatba. Láttam olyat is ahol a kapcsolatban lévő férfiú vígan ölelkezett és nevetgélt „lánybarátaival”, minden tiszteletem a barátnőnek, de ez nálunk nem fér bele, és ezt mindketten tudjuk. Ezek a kapcsolati határok, de ez már más téma. A párkapcsolat korántsem egy közösségi oldalon könnyelműen beállított státusz, és szerelmes szívecskék indokolatlan mennyiségű megjelenítése az üzenőfalon mások őrületbe kergetésére. Nem média által erőltetett vagy túl csöpögős, vagy olyan kapcsolatok egyvelege, ahol harminc perc sóhajtozás, harminc perc egymás kergetése után forró csókban összefonódó párok kirakatkapcsolatához hasonló valami. A kapcsolat komoly döntés, ahol, ha nem vagy elég elkötelezett, akkor el se kezdd! De ha bevállalod, úgy mindennel együtt–már nem magadban sírdogálsz a Titanic végén, és itt rögtön elment a kedved, na de remélem, veszed a poént–egy olyan egyedi és életre szóló kalandban lesz részed, amire soha nem gondoltál volna. A lelked már nem lesz egyedül, és végre az lehetsz, aki valójában vagy. A néha lehangolóan megerőltető hétköznapjaidon, ez egy igazi kincs. Én megtaláltam, szeretem és köszönöm neki azt, aki lehettem miatta. Kívánom neked is, Kedves Olvasó ugyanezeket. B.E.
...eszmefuttatás... Az érzés, amikor azt érzem, hogy nem bírom tovább. Olyankor megkérdezem magamtól, hogy lehetne-e még rosszabb? Vajon hol van a határ, ahonnan már képtelen lennék elviselni a fájdalmat? Amikor már nem csak érzem, hogy ez túl sok nekem, hanem már tudatában is vagyok, és testem minden porcikája a végért tajtékzik. Fel akarom adni, véget akarok vetni neki, hiszen csak egyedül én lennék képes kiűzni az érzést magamból, vagy akár éppen csak jó mélyre elásni magamban, még akkor is, ha tudom, hogy ezzel nem oldottam meg, és az érzés ismét elemi erővel fog lecsapni rám pont akkor, amikor a legkevésbé számítok rá, sőt akkor, amikor már megszokom az érzéktelenséget, vagy már épp kezdem jól érezni magam. Várok, és imádkozom, hogy Krisztus ne adja fel az értem való küzdelmet, hogy könyörüljön rajtam. Sokszor ez a legnehezebb, mert egyfajta lázadás van bennem, hogy miért engedte, hogy ilyen mélyre lesüllyedjek. A választ sosem egyből kapom meg, sőt, nagyon résen kell legyek, hogy egyáltalán észrevegyem, hogy válaszol-e már, vagy vár-e még. Eddig a válasz mindig az volt, hogy nem számít, hogy milyen nehézségen megyek keresztül, Ő nekem mindig a legjobbat akarja. Ilyenkor szoktuk félreértelmezni Istent. Azt hisszük, hogy a javak alatt a jólétet, a szeretetet, a szerelmet, a sikert, szóval a külsőleg megnyilvánuló értékeket érti Isten, pedig Ő sosem csupán ezt szeretné nekünk adni. Nem azt mondom, hogy ezeket nélkülöznünk kell, vagy ilyesmi, csak Nála nem ez a legfontosabb. Ő azt szeretné, ha mindenünket, a bánatunkat, boldogságunkat, problémánkat, magunkat odaadnánk Neki, hogy Ő kimunkálhassa belőlünk azt, akivé eleve elrendelt, mert csak egyedül így lehetünk teljesek. mse
3
A párkapcsolat életünk egyik meghatározó állomása, mondhatjuk úgy is, hogy a felnőtté válás egyik fő jellemzője. Ez egy olyan fejlettségi állapot, amely két tényezős: első sorban egy állandó stabil szerelmi partner iránti igény, illetve az egyén képessége arra, hogy hozzáillő partnert találjon, válasszon. Ebben a periódusban tehát szükségünk van egy másik személyre, illetve keressük is azt. Feltehetjük azt a kérdést, hogy milyen az a partner, akire vágyunk, várunk? Biztos vagyok benne, hogy legtöbben azt felelnék, hogy egy olyan személy, akivel meg tudjuk beszélni problémáinkat, akivel együtt le tudjuk a mindennapi nehézségeket küzdeni. Énünk, lényünk, testünk, lelkünk fele a másik nem. Egy harmonikus kapcsolatban az „ÉN” „MI” -vé alakul át. Már nem csak magunkra gondolunk, hanem egymásra. A baj nem csak az enyém, a következmények nem csak engem érintenek, hanem minket. Ha megtaláljuk azt a személyt, akire vágyunk, akivel kiegészítjük egymást, akkor nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Viszont ebben a „MI”-ben az egyén meg kell őrizze saját különálló egyéniségét, melyet a társa támogat, és ez kölcsönös. Az emberpár, a természet csodája. Szerencsés találkozás esetén kiegészítik egymást, s válnak eggyé, teljessé. Nem lehet véletlen az sem, hogy az egyik arra képes, amire a másik nem, és fordítva. Ezeket hívjuk összeillő pároknak, ők azok, akik jól érzik egymást együtt, egy ritmusra mozognak, jól „állnak” egymásnak, szép párt alkotnak. Igazság szerint már csecsemőkor óta alakul az érzelmi életünk, az önértékelésünk, ami feltétele a sikeres párválasztásnak. Az első és meghatározó kötődésünk az anyához fűződik, aki táplál, szeret, ölel, becéz, bíztat, s akinek tekintete is simogat. Biztonságot ad, s nem valamiért, hanem bármi ellenére is szeret. Ezt a szeretetet keressük partnerkapcsolatainkban. Aki ezeket megkapja, az alkalmasabb lesz arra, hogy szeressen és szeressék. Sajnos sok esettel lehet találkozni, amikor a pár nem szereti, és nem tiszteli egymást. Nem keresik egymás társaságát, már nem úgy tekintenek egymásra, mint abban a ködös szerelemben. Elfelejtették, hogy az ember változik, az érzelmeink változnak, és ami a legfontosabb egy kapcsolatért, a házasságért tenni kell. Ugyanis ha nem ápoljuk ezt az ajándékot, amit Isten nekünk adott, akkor elromlik, megtelik olyan dolgokkal, ami már teher lesz, és amitől már csak szabadulni akarunk. Sokszor elég csak egy kedves szó, egy mosoly, vagy csak betartani azt a mondást, hogy mielőtt a szádon kiejtesz valamit, előtte gondold végig, mert a szavaknak nagy ereje van. Befejezésként mondjunk el egy imádságot társunkért: Édes Istenem, köszönöm, hogy adtad nekem Őt. Köszönöm, hogy megajándékoztál a szerelem, szeretet erejével, köszönöm, hogy megismerhettem ezt az érzést. Hála Neked, hogy életemet kitöltötted őáltala, s adtál nekem egy társat, akivel dicsőíthetjük a Te Szent Nevedet. Kérlek, óvj meg minket együtt, segíts, hogy türelmesek legyünk egymáshoz, tartsd távol azokat, akik irigyen figyelnek reánk. Légy áldott mindenért, ámen. B.B.
4
Mivel tinik vagyunk, minden nap meg kell küzdenünk heves érzelmeinkkel. Nem telik úgy el nap, hogy ne látnánk meg egy jóképű fiút/lányt. Ilyenkor természetesen elkezdünk erről a személyről ábrándozni, hogy milyen jó lenne, ha megszólítana, ha ránk mosolyogna, ha elhívna randira, és még folytathatnám. Sokszor nem vesszük észre ezeket a dolgokat, mert automatikussá vált ez a reakció, vagyis a vonzalom. A vonzalom egy természetes dolog, hiszen Isten ajándéka. Vannak olyan esetek is, amikor a vonzalom átalakul egy erősebb érzéssé, ez pedig a fellángolás. Általában összetévesztjük a fellángolást az igazi szerelemmel, ugyanis egyik érzés követi a másikat. Viszont van különbség a kettő között. A szerelem egy összetett érzés, egy erős kapocs, egy csodálatos érzés fiú és lány, férfi és nő között. A fellángolás ehhez képest csak egy múló érzés. Fellángoláskor a realitást elfedik a „rózsaszín fellegek” és rávetítjük a kiszemelt személyre a legjobbakat. Hiába figyelmeztetnek a barátok, vagy a szülők, hogy milyen is valójában az a személy, mi megértjük és felfogjuk bár, de nem törődünk vele. Azt látjuk, amit rávetítünk, vagyis azt látjuk, amit látni akarunk. Kis idő elteltével pedig, kezdődnek a konfliktusok, s nem tudjuk, mit tehetnénk, bárhova nézünk csak ellentmondásos véleményeket hallunk. Most pedig el szeretném mesélni az egyik esetemet. A történetem nem olyan komplex, de mégis különleges számomra. Egy nap az egyik barátnőm mutatott egy jóképű srácot az interneten. Mivel az ismerőse volt, elkezdett róla mesélni. Minél többet tudtam meg róla, egyre inkább kezdett megtetszeni. Ez így ment egy pár napig és hamarosan belezúgtam (elkezdődött a fellángolás)! Egy ideig ez nagyon jó volt, vártam, hogy írjon nekem, hogy lájkolja a képeimet a facebookon. Aztán furcsa gondolatok kezdtek keringeni bennem. Mi van, ha neki más tetszik? Mit mondjak, ha esetleg rám ír? Egyáltalán fog írni nekem, vagy írjak én neki? Nem tudtam mit tegyek, nyugtalan voltam. Isten segítségét kértem. Egy jelet kértem tőle, hogy tudjam eldönteni, mit cselekedjek. Ezért elővettem az igés könyvemet, amiből minden nap olvasok. Az aznapra szóló ige a következőképpen szólt: ,,Azokra a dolgokra törekedjetek tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják.’’ (Róma 14,19) Isten rögtön válaszolt kérdésemre, mintha egy pofont kaptam volna. Tudtam, hogy tovább nem kellene foglalkozzak azzal a fiúval, mert ha így folytatom akkor nem lesz békességem és elhanyagolom a rám bízott feladatokat. Nekem ez a válasz nem volt elég, tovább éltem és járkáltam a „rózsaszín fellegeken”. Kis idő múlva találkoztam a fiúval. Kicsit csalódtam, mert nem úgy alakultak a dolgok, ahogy én azt elterveztem. De abban biztos voltam, hogy tetszek neki, ugyanis félreérthetetlen dolgokat produkált. Csakhogy ő balra, én pedig jobbra mentem. Csalódtam, és nehezen léptem ki az álomvilágból! Így visszanézve csak nevetek az egészen, hogy hogyan is tudtam olyan sok időt elpazarolni a semmire. Hiszen Isten előre megmondta mit tegyek, és én mégis az ellenkezőket cselekedtem. Ezért azt üzenem neked, Kedves Olvasó, hogy próbáld meg reálisan látni az embereket. Ne fecséreld el az idődet olyan emberekre és gondolatokra, melyek hosszú távon nem vezetnek sehová. A legfontosabb pedig az, hogy figyelj Isten szavára, ő előbb vagy utóbb választ ad kérdéseidre. Soós Zsuzsa
5
Kedves egyedülálló lányok! Ugye, hogy nektek is nehéz arra várni, azt kivárni, hogy végre az álmokban elképzelt hős megmentsen az álmotokból és valósággá váljon, hogy aztán ne akard többet lecsukni a szemed és ott elképzelni, hanem hús-vér formában legyen mellettetek? Valószínűleg nem fogok semmi újat mondani nektek, hiszen már többnyire tudjuk, hogy mi vár majd ránk, mivel kell meg megbirkózzunk és milyen elképzelésen felüli dolgok történnek majd az életünkben. Mégis emlékeztetőül megemlítek dolgokat, de legfőképp azt szeretném elmondani, hogy én hogyan várom a leendőbeli társamat. Hát, meg kell mondjam őszintén, hogy sokszor nagyon nehéz. Mert annyira jó lenne, ha mellettem lenne az a valaki, pedig lehet, hogy nem is ismerem, amikor épp nehéz helyzetbe kerülök, vagy nagyon boldogtalan illetve szomorú vagyok. Tisztában vagyok azzal, hogy még nincs akkor itt az ideje, mégis a gonosz felül akar kerekedni rajtam, és szinte számon kérő hangon akarja támadni Istent, kérdezve, hogy engem a magánnyal akar-e az őrületbe kergetni? Még akkor is, ha nagyon jól tudom, hogy sosem vagyok/leszek egyedül. Majd, mikor kissé lenyugszom, rájövök, hogy önző vagyok, amiért így viselkedek Istennel, és hogy addig, amíg le nem állok, és nem várom meg, hogy Ő a megfelelő időben elküldje őt nekem, addig kár a gőzért. Ilyenkor szoktam észrevenni magamon, hogy mennyire nem állok készen a fogadására a leendőbeli kedvesemnek. Nem feltétlenül nagy dolgokra gondolok, bár az is megeshet, hanem a kisebb dolgokban érzem ezt, amit lehet, hogy az a másik személy képtelen lenne elfogadni bennem, ezért Isten azt ki szeretné onnan irtani gyökerestől. A másik dolog pedig az, hogy lehet, hogy mi már nagyon készen érezzük magunkat, és talán készek is vagyunk a „fogadására”, de mi van akkor, ha ő még nem kész? Mert lehet, hogy Isten azért nem küldte még őt el, vagy azért nem találtunk egymásra „úgy”, mert még van mit dolgozzon rajta is. Éppen ezért, sokszor nehéz szívvel bár, de igyekszem én is a legtürelmesebb lenni, még akkor is, ha nagyon nehéz, mert azt viszont tudom, hogy semmi értelme elsietni, hagyni kell az Urat dolgozni, mert akkor lehetünk igazán boldogok, ha Ő vezet minket. Kérjük Istent, imádkozzunk őérte, bízzuk Rá a dolgot, ne akarjunk görcsösen megfelelni a világ tempójának és ne akarjunk Krisztus nélkül az önmegvalósítás gödrös útján járni. Ami pedig a legfontosabb: „Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, ne keltsétek, ne ébresszétek fel a szerelmet, amíg nem akarja!” mse
"Tiszteld önmagad, tisztelj másokat és tetteidért vállalj felelősséget. Ne felejtsd el, hogy nem megkapni azt, amit kívánsz, néha csodálatos szerencse. " Sajnálom, hogy ismétlem magam, de úgy érzem ez az idézet mindent elmond, arról hogyan érdemes párra várnod. A második legfontosabb szabály a türelem. Gondolom most a
6
legtöbben megszeppentetek, hiszen a legutolsó dolog, amit hallani akar fiatal, ha párkapcsolatról van szó, az a türelem. Pedig az a helyezet, ha valaki zölden szed le egy almát az nem édes lesz, hanem savanyú esetleg keserű. Az énekek énekében háromszor írja „Ne keltsétek fel a szerelmet, amíg nem akarja.” (Ének. 2:7, 3:5, 8:4). Szerintem ez azért fontos, mert minden kornak megvan a maga szépsége, és ha egyszer elszalasztottad, nem jön vissza, de előbb utóbb felüti a fejét valahol, ez főleg rajtunk férfiakon látszik meg. De ami még ennél is fontosabb, hogy Isten minket felelős pozícióba állított és ennek bizony súlya van, de azt hiszem ez így van jól, mert ez nem kis feladat és erre bizony készülni kell. És ami a legrosszabb, hogy sem a tévé, sem az iskola, semmi nem tanít arra, mi is a te felelősséged. Ránk, férfiakra fontos felelősség hárul, mivel Isten azt kéri tőlünk, hogy vezessünk, felelősséget vállaljunk, védelmezzünk, tanítsunk és még egy csomó dolog, amit adott ponton rögtönözni kell. De azt hiszem a legfontosabb az, hogy majd a családunkat jó irányba vezessük, mert ha nem ismered Jézust és nem ő életed vezetője, rossz irányba fogsz menni. Tedd életed vezetőjévé Jézust, ha ő vezeti, életed nem érheti baj. Amikor számon kérnek, emelt fővel állhatsz meg Isten előtt. Megosztanék veletek még néhány személyes tapasztalatot. Tanulj meg lányokkal beszélgetni anélkül, hogy bármire is gondolnál, mert miután lesz barátnőd, azután is találkozni fogsz lányokkal, a helyzetet pedig kezelni kell. Ha esetleg tetszik neked valaki hallgasd meg azt is, mit mondanak barátaid, szüleid, és ha ezek mind egy véleményen vannak, akkor vagy folytasd, vagy hagyd abba. Ha sokan gondolják úgy, hogy nem illetek össze vagy semmi esélyed nála, ne fektess bele több energiát, én ezzel eltöltöttem három évet. Ha kitartó vagy, az nagyon jó dolog. Tudom, néha úgy tűnhet, hogy sosem lesz barátnőd és mindenki másnak van, de ezzel sokan így vannak. Valaki azt mondta nekem, ha Isten adta neked azt az érzést, hogy egyedül érezd magad, de vágysz valakivel leélni az életed, kegyetlen lenne, ha nem adna neked társat. Isten mindig figyel a legapróbb kérésedre is, amit halkan mondasz el és senki sem hallja. Megadja éppen idejében, amikor megértél hozzá. Ny. Zsolt
7
Az ippi vasárnapi iskolában 5 és 10 éves gyerekekkel elbeszélgettem, hogy szerintük mi a szerelem. Első reakciójuk egy halk kacagás volt, ugyanis szokatlan volt számukra, hogy a szerelemről fogunk beszélni. Egyenként tettem fel nekik a kérdést, és meglepett, hogy a többség a ,,nem tudom” választ adta. Kissé gyanús volt ez a válasz nekem, ezért jobban belemerültünk a témába. Megkérdeztem, hogy szerintük mit csinálnak azok, akik szerelmesek, és láttak e már szerelmes párokat! Ennél a kérdésnél már sokkal több válasz hangzott el. Természetesen mindenki látott már szerelmespárokat, volt, akinek az utcán sétáló párok, és volt, akinek a filmekben látott párok jutottak az eszébe. Majd elmesélték, hogy mit is csinálnak ezek a párok. Többek között elhangzott, hogy a szerelmesek megfogják egymás kezét, ajándékokat vesznek egymásnak, sokat beszélgetnek, sok időt töltenek el egymás társaságában, sokszor veszekednek, illetve szexuális életet folytatnak. A veszekedéseket legtöbbjük a filmekben látta. Figyelmeztettem őket, hogy a filmek nem fedik a valóságot, ugyanis legtöbbje szappanopera, és mindegyikben ugyanazok az események játszódnak le (A szerelmesek összeházasodnak, majd egy gonosz próbálja őket szétválasztani. Közben megcsalják egymást, elválnak, a végén pedig legyőzik a gonoszt, újra összeházasodnak, születik egy gyermekük és boldogan élnek, míg meg nem halnak). Majd megkérdeztem tőlük, hogy kinek hány szerelme van, és mit csinálnak a ,,szerelmükkel’’! Rögtön nevek sokasága hangzott el, és hangos kacagások. Mindenkinek volt szerelme, sőt az egyik kislány egyenesen 5 nevet sorolt fel. Arra, hogy mit csinálnak együtt, már nehezebben válaszoltak. Két választ mégis idéznék: ,,Hát, mi elmegyünk a parkba, sokszor sétálunk, beszélgetünk és volt már, hogy vett nekem csokit.’’ ,,Nem tudom, sokat verekedünk!’’ A válaszok többsége így hangzott. Végül megkérdeztem, hogy mi lesz a szerelem gyümölcse, erre mindenki tudta a választ, miszerint egy kisbaba. Elmondták, hogy majd ha nagyok lesznek ők is szeretnének kisbabákat, volt, aki kettőt, hármat illetve ikreket szeretne. Zárás képen elmeséltem, hogy az Úr Jézus mit mond a szeretetről, és milyen az igazi szerelem. Tehát láthatjuk, hogy a gyerekek igen is tudják, hogy mi a szerelem, sőt túl sok negatív információt gyűjtenek össze róla. Soós Zsuzsa
8
Szelíd szerelem A legtöbben azt hiszik a szerelemről, hogy eufórikus állapot, lila köd, ami az agyat támadja és a szívet öli meg, vagy butít, öl és nyomorba dönt. De vajon Isten tervében tényleg ez szerepelt? Valaki ezt írta a szerelemről: "Tiszteld önmagad, tisztelj másokat és tetteidért vállalj felelősséget. Ne felejtsd el, hogy nem megkapni azt, amit kívánsz, néha csodálatos szerencse. " A film első húsz percében érdekes képeket kapunk a szerelemről: hogy néha türelmetlen, néha bizony haragos és kíméletlen. Ugyanakkor megbocsátó is, képes örülni, nevetni és van humora is. Együtt lenni valakivel, megalkudni, elfogadni. Aztán a következő pillanatokban csalódnunk kell, és azt látjuk, hogy a házasságot eszköznek használják, fennmaradás eszközének, akár a dzsungel törvénye. Szerencsére nem kell keserű száj ízzel befejeznünk a filmet, mert az önfeláldozás figyelmesség, szeretet, megbékélés képei tárulnak elénk. Összességében szerintem ezek a dolgok teszik a szerelmet szelíddé.
Gary Chapman : Egymásra hangolva A címe kicsit vicces, mert félre is lehet érteni, de nem érdemes, sokkal jobban jártok, ha elolvassátok. Bár ezt a könyvet inkább házasoknak írták, bátran ajánlom mindenkinek, akit érdekel, hogyan is fejezhetné ki szeretetét mások irányába, de főleg párja irányába. A könyv az öt szeretet nyelvről ír persze jó néhány történettel fűszerezve, ami sokkal érdekesebbé is teszi. Ha úgy érzed, nem tudod, kifejezni szereteted párod irányába vagy nem érzed szeretetét, esetleg üres a „szeretet tankod” ez a könyv segíthet megtalálni a szeretet útját. De saját magad megismerésében is sok segítséget nyújthat. Bátran ajánlom férfi társaimnak ezt a könyvet, és kérlek titeket, ne féljetek olvasni. Ez a kis befektetés és persze a gyakorlatba ültetése meghozza gyümölcsét. Ny. Zsolt
9
10
C.S.Lewis
11
Vicc vicc hátán A 6 éves Gézukát megszídja a 12 éves nővére: - Rossz fiú vagy, most már nem is szeretlek! - Eddig sem szerettél! - felesel a kisfiú. - Dehogynem! Minden nap kilopod a csokit az iskolatáskámból. Nem vetted észre, hogy mégis mindig ugyanoda teszem?! *** A pszichiátrián felmérést végeznek. Megkérdezik az egyik betegtől: - Mennyi 6x6? - Negyvenkettő. A másiktól is megkérdezik: - 6x6? - Péntek. A harmadiknak is felteszik a kérdést: - 6x6? - Harminchat. - Ez fantasztikus! Hogy számolta ki? - A 42-ből kivontam a pénteket. *** Három pap üldögél egy csónakban a tó közepén, és horgásznak. Egyszer csak elfogy a csali. Az egyik pap azt mondja: Megyek, hozok még csalit. - Azzal kilép a csónakból a vízre, és a víz tetején lépkedve kimegy a partra, majd ugyanígy tér vissza a csalival. Kis idő múlva megint kifogy a készlet, a második pap is elmegy gilisztáért, a vízen járva, akárcsak a társa. Amikor harmadjára elfogy a csali, a harmadik pap lép ki a csónakból, és azonnal elsüllyed a tóban. Az első ránéz a másodikra és azt kérdezi: - Te, nem mondtad el neki, hogy hol vannak a vízben a kövek?
12
A főnök diktál az új titkárnőjének: - Írja, hogy összehívunk egy megbeszélést a témában keddre. - Főnök, a keddet egy vagy két d-vel írjuk? - Tudja mit? Legyen a megbeszélés szerdán... *** - Jean, élnek emberek a Holdon? - Nem, uram! - Akkor miért világítják ki minden este? *** Az Egyház embereket bíz meg, hogy minél több Bibliát adjanak el. Két hét múlva a gyűlésen beszámolót tartanak. Valaki eladott ötöt, valaki tízet, de a legnagyobb eredményt a dadogós érte el, aki több, mint húsz Bibliát adott el. Kérdezik tőle, hogy csinálta? - A-A-A-Azt mo-mo-mo-mondtam, ha nem ve-ve-ve-veszik meg, fe-fe-fefelolvasom. *** A tanító néni kérdezi a gyerekeket az iskolában a vallásról. - Pistike, mit gondolsz, Noé sokat pecázott mikor a bárkán voltak? - Nem hiszem - mondja Pistike - mennyit lehet pecázni két kukaccal?! *** Pistike az út szélén áll, és keservesen zokog. - Miért sírsz, kisfiam? - kérdezi egy néni. - Azért, mert az anyukám azt mondta, csak akkor mehetek át az úton, ha minden autó elment, de még eddig egy sem jött!
13
-bizonyságtételek„Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek.” Jn.15,14
Ott kezdeném, hogy egy igen szigorú keresztyén családban nevelkedek. Szüleim már megszületésem előtt megtértek, tehát egész pici koromtól a keresztyén elvek szerint neveltek. Minden este olvastak a Bibliából, közösen imádkoztunk, tehát esténként családi áhítatokat tartottunk/tartunk. Ahogy telt, múlt az idő egyre többet jártam keresztyén közösségekbe, eleinte inkább kényszerből. Csatlakoztam az ifihez, nyáron keresztény táborokba jártam és mindenféle ifjúsági rendezvényen részt vettem. De akárhányszor evangelizációt hallottam és a megtérés jött szóba, magamban azt mondtam: nehogy már most kötelezzem el magam! Szeretnék megtérni, de nem most… És ez így ment jó sokáig. Táborokban mindig elhatároztam, hogy ezentúl minden este Bibliát olvasok, és szakítok időt Istenre, de kb. 3 hétig működött. Valahogy olyan voltam, mint egy mobiltelefon. Amikor Isten táborában voltam töltődtem, de ahogy lementem a völgybe, fokozatosan lemerültem, mert halasztottam a döntést Isten mellett. Így nem maradtam töltőben és lemerültem. 2013 áprilisában volt egy tábor Kécen, ahol részt vettem. Itt hoztam meg a döntést! Az egyik evangelizáción nagyon elgondolkoztam egy igeversen, amely a Lukács 13:24-ben van megírva: "Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom néktek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak". Feltettem magamnak a kérdést, hogy meddig húzom és nyúzom a döntést, miért halasztom? Akkor eldöntöttem, hogy igenis, nekem kell ez a fajta élet, mert minden azt mutatja, hogy az igazi boldogságot Jézussal együtt lehet megkapni. Egy dolog az, hogy itt a földön boldogok lehetünk, ha Jézust választjuk, de jön majd a ráadás, a mennyország. Szerintem ez csodálatos. Bátorítom azokat, akik ezt olvassák, és még nem adták át az életüket, hogy ne halasztgassák a döntést alkalomról alkalomra, mint én. Fogadják el ezt a csodálatos ajándékot, mert megéri! Juhos Barni
14
Bizonyosság! Honnan? Bizonyság! Miről is? Bizony! Mi van??? Egy hónapja részt vettem egy konferencián, ami többek között ezzel a témával is foglalkozott. Alapul szolgált az Apostolok Cselekedetei szerinti "Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk" ige (4,20). Mintha azt mondanák itt, hogy nem tehetnek másként, mint arról beszélni, amiket láthattak és tapasztaltak. Márpedig ez egy egészen valós és jó hír mindenki számára: Jézus él! Kevés alkalommal vállaltam "bizonyságtételt", de minden egyes esetben sokat gondolkodtam a beszéd előtt és után is, hogy mi az, amiről nekem beszélni kell. Mi másról lenne érdemes beszélni, mint az Isteni tervről, és a Jézus áldozatáról? Ha nem ezekről szól, akkor mit árulok? Önző, exhibicionista módon legtöbbször saját magamat. Hogy hogyan lehetek része mégis a Jézus bizonyságának? Most jöhetnék a jól betanult "Jézus szeret" szöveggel, de bármennyire is sérti a fülünket, mert annyira elcsépelt szlogene ez az egyháznak, minden esetben ez lenne az igazi indok. A Rómaiakhoz írt levél 8. rész alapján elmondhatom, hogy engem is kiválasztott arra, hogy a Jézus arcát tükrözzem. Erre viszont csak igaz emberként vagyok alkalmas, tehát ezt az ajándékot is megkaptam, és végül Jézussal együtt én is megdicsőülhetek. Mekkora terv!!! A szomorú része az én történetemnek, hogy 20 év kellett, amíg rájöttem a fentiekre, a megdícsőülés pedig egy életen keresztül zajlik. Egy percig nem unatkozok. Bizonyított tény, hogy a család az a közeg, ami kitörölhetetlen nyomot hagy az ember életében. Az idő múlásával nem állunk meg a fejlődésben, formálódásban, viszont a múlt minduntalan visszaköszön. Az én hívő értékrendemmel is ez volt a helyzet. Minden történetet tökéletesen tudtam, és a szabályok is a vérkeringésembe kerültek a neveltetésemnek köszönhetően. Ebből lett később a törvényeskedés és ítélkezés alapja. Ezzel nem azt mondom, hogy a tanítás többet ártott, mint használt, hanem a bennem meghúzódó farizeusi magatartás melegágya lett. Egy másik dolog, amit meg kellett tanulnom, hogy a hit nem örökség. Kemény lecke volt azt tapasztalni, hogy amire szükség lenne, csak elméletben az enyém, és amivel védekezni lehetetlen. Persze megpróbáltam csodákat véghezvinni vele, de csak nagyobb lett az üresség érzése a ráébredésnél. Abban a helyzetben csak a kegyelem tartott meg. A megtartáshoz Isten egy másik forrást is felhasznált, mégpedig a hozzám közel álló személyeket. Amikor már teljesen kezdtem lemondani az elveimről, és minden másról, amit otthonról kaptam, akkor hívtak meg egy új, ismeretlen, de vagány környezetbe, ami aztán tovább formált. A tesó kérdezett rá, hogy nem lenne kedvem beszállni a függőlegest előkészítő munkatársi csapatba. Véleményem szerint a közösségi élet a legnehezebb, de a leginkább formáló is. Isten tisztában volt azzal, hogy rosszul értelmezem a szeretet fogalmát, ez pedig egy olyan lehetőség volt, ahol ez bebizonyosodott. Sokat fejlődött, de még mindig van hova eljutni. A jelenlegi küzdelmem az elégedetlenségem ellen folyik, aminek következtében azt kívánom sok esetben, ami másnak megadatott nekem pedig nem. Ez nagyon friss felfedezés és
15
élményem magamról, és sok gyötrődés származik ebből. Meggyőződésem azonban, hogy van ebből kiút, és nem az, hogy szerzetesnek állok. Az esetlenségem egyre közelebb von Isten kegyelméhez. Hosszú ideig nem tudtam beszélni senkivel ezekről az élményekről, de minél inkább tagja lettem egy közösségnek, annál erősebben tapasztaltam, hogy nem szégyen a probléma megosztása, ellenkezőleg, hasznos. Ezért tudom azt mondani, hogy bárki megállítana az úton, szívesen elmesélem a történetem többi részletét is. S közben reménykedem, hogy ez által is Istent dicsérem és Róla teszek tanúbizonyságot. Isten áldása kísérje döntéseiteket! Filippi 4,7 Szilágyi Sándor
Kedves Olvasók! Minden számunkba lehetőség adódik bizonyságtevésre, harcok, saját alkotások, gondolatok, üzenetek megosztására! Nagyon vagány élmény és öröm mások alkotását olvasni, s nemcsak a szerkesztő csapatnak, hanem a többi Olvasónak is. Szóval, csak kezdj neki írni, s meglásd az Úr Szentlelke veled lesz, segíteni fog Kellemes időtöltést! Kérünk, irományaitokat küldjétek a mihaly_elvira@yahoo.com mailcímre vagy személyesen is átadhatjátok a szerkesztő csoport bármely tagjának.
Az én drága drága Eszteremnek : "Kedves nőtestvéreim ti pedig legyetek figyelmesek a tisztességre és az alázatra, ne csak a szép arcra és a romantikus gesztusokra, mert lám elszalad az idő, de a tisztesség örökkön megmarad." Amélia sokadik leve Eszternek 105. rész 2. vers
Kedves András és Anyu! Isten éltessen titeket! Mesi Sok-sok és még annál is több Istentől megáldott születésnapot kívánok Ildi és Éva! >:D< Zsu. Amíg kiábrázolódik bennetek a Krisztus Krisztus az emberben. De hogyan is lehetne bennünk, mikor annyira telve vagyunk önmagunkkal? És mégis. Meglehet. Adhat új életet. Újat, hol egészen más a rend. A szívbe’ bent új törvény, új feltételek teremnek. Önzésünk, énünk lassan eltűnik. Nem jószántából persze, nem. De elszárad, mint cserépben a virág, hogyha nem öntözik. S Krisztus kezd nőni. Szívünkben Ő uralkodik. És lassan-lassan szánk és arcunk is szívünkkel lesz tele. Egymásra nézünk. Szemünkben megcsillan a fény. Jézus Krisztus az Úr. Krisztus mibennünk És végre emberek leszünk. G.R
Összedolgoztak: Bíró Beatrix Mihály Elvira Mihály Emese Mihály Izabella
16
Nyeste Zsolt Soós Zsuzsa
Köszönjük Mihály Elvirának, hogy ilyen kitartóan képviseli az újságot. Az ő kitartásának és persze Istennek köszönhetjük, hogy még fut az újság. Szeretünk Elvira!