Issuu on Google+

Református Ifjúsági Folyóirat III. évfolyam, 5. szám 2014 Január- Február Oldalszám:16 Ár: 2 lej/ RON Megjelenik kéthavonta

?

Vagy miben lehet ezt

megmérni...? Sokan megfejtették már és még meg is fogják sokan. Az embert mindig is izgatta, bosszantotta, csodálattal töltötte el az olyan ember, aki egy kicsit is, de eltér az átlagtól. Sokféle diagnosztikát olvashatunk, miszerint a tehetség öröklött. Olyas valami, amit nem igazán lehet megtanulni. Persze az ellenzék kissé felháborodva vallja, hogy a tehetség tanítható! Hát az igazság talán középtől egy kicsit jobbra van. Az a lényeg, hogy az igazán tehetséges emberek "holtig tanulnak" és attól lesznek sikeresek. Így hát kedves barátaim, javaslatom ez: először keressük meg azokat a területeket, amiben azt érezzük, hogy a mi "kertünk is zöldell úgy, mint a szomszédé", és aztán hagyjunk helyet a múzsának hadd hozza ki belőlünk a legtöbbet. Saját filozófiám az, hogy mindenkitől lehet tanulni valamit! Nagyon sok tehetséges ember élt és él közöttünk. Igazából nem is azt kellene irigyelni pl. egy zenésztől, hogy milyen magas fokon adja elő művét, hanem azt kellene ellesni, mennyit gyakorolt, milyen alázattal játszik, mennyit beszél arról, amiben a legjobb és milyen hatással van az emberekre. Azt szeretném érzékeltetni, hogy szerintem az igazán tehetséges ember nem azért más, mert ő így született, hanem azért mert ezt az ajándékot méltósággal műveli, kezeli. Most nem szeretném felsorolni a tehetség megnyilvánulási formáit, mert abból van elég. Inkább nézzünk meg néhány ismert embert a "világiak" és a "bibliai" személyek közül. MOZART hat évesen már írt zeneműveket. Tizenegy évesen operákat írt. Igazi őstehetség, nem? Igaz, hogy ez a tehetség kivirágozzon ott volt apja, aki mindent megtett a fia sikeréért.

Aszerint, hogy ki-ki milyen lelki ajándékot kapott, legyetek egymásnak szolgálatára, hogy az Isten sokféle kegyelmének jó letéteményesei legyetek. 1Péter 4,10

A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. Egyik ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken való szólást, vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását kapta. De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinekkinek ajándékát, amint akarja. 1Korinthus 12, 4-11


Thomas Alva Edison neves feltaláló. Több mint ezer találmánya volt pl. izzólámpa, fonográf, távíró, stb. Kétségkívül nagy segítségére volt az emberiségnek tehetségével. Ugorjunk egy kicsit az időben és a műfajban. Hippokratészt az orvostudomány atyjának is nevezhetjük. Ő vezette be az úgynevezett "hippokratészi esküt", amit az orvosok mai napig is elmondanak pályájuk kezdetén. Ne hagyjuk ki Einsteint sem. A huszadik század egyik "kabala" figurája. Egyik legismertebb arc, akit talán még az oviban is felismernek. A nevéhez fűződik a kvantummechanika, a relativitáselmélet, stb. Sorolhatnám még sokáig, mert hát vannak nem ismert tehetséges emberek is, akik, csupán azért mert nem voltak meg a megfelelő kapcsolataik, sohasem derült ki, hogy mennyire tehetségesek. És még ott vannak a hétköznapi kis emberek, akik a maguk módján szintén rendelkeznek tehetséggel. Sajnos talán ma egy kicsit felhígult a tehetség fogalma, de hát ahhoz is tehetséges emberek kellenek, akik ezt így elfogadják. Ez a huszonegyedik század!!! A biblia oldalain is találunk tehetséges embereket. Kedvencem Dávid, aki remekül zenélt, írt, harcolt. Isten nem fukarkodott vele. Aztán Salamon bölcs, építész. Pál apostol tehetséges szónok. A ma keresztyénjei között is vannak tehetséges zenészek, írók, szónokok (prédikátorok), "kereskedők", feltalálók és még folytathatnám. Isten lehetőséget ad a tehetség kamatoztatására. Elég nagy a terület ahol kibontakozhat a tehetséges ember. Persze itt föl fog merülni a következő kérdés: „milyen célom van ezzel az adottsággal, kinek vagy kiknek akarok vele szolgálni?” A keresztyén ember tehetsége igazából Isten által teljesedhet ki. Na, nem azért, mert a keresztyén olyan tehetségtelen lenne. Nem! Hanem azért, mert Isten olyan garancia a keresztyén számára, ami biztosíték bármely területen. Az Isten elé vitt tehetség nem csak aranyat ér, hanem arannyá lesz annak is, aki részesül belőle. Summa- summarum a tehetség azért van, hogy másoknak szolgáljunk, örömet szerezzünk, kilátást adjunk ebben az amúgy is bolond világban. A legtehetségesebb ember az, aki ezt megérti. Összességében tehát, ha tehetségesnek születtél, vagy ha útközben lettél az, ne feledd, a mi világunknak is szüksége van nagy emberekre, tehetségekre, zsenikre. A szivárvány sohasem lenne olyan csodálatos, ha csak két színből állna. Így az írásom vége felé elmondhatom, ha motiválsz embereket a tehetségeddel, akkor észre fogod venni, hogy igazából a te tehetséged gazdagodott a legtöbbet. Kívánom, hogy felfedezd az Istentől kapott tehetséged, valamint, hogy kamatoztasd. Kívánom, hogyha nem is egy magasabb rendű hatalomban (Istenben) hiszel, értsd meg, hogy azért kaptál annyit, amennyit, mert aki teremtett így látott teljesnek. Így lehetsz te - TE! Somogyi Andris


„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.” (Jakab 1,17). Mindenki tudja, hogy van, létezik tehetség és sok ember tehetséges valamiben. A nagy kérdés inkább az, hogy vajon mi miben vagyunk tehetségesek? Ez a kérdés sok fiatalt foglalkoztat, de sok felnőttet is. Mindannyian keressük önmagunkat, hogyan lehetünk a társadalom és környezetünk épülésére. De a legfontosabb ebben a témában, hogy milyen tehetséget adott nekünk Isten. Van, aki tehetséges a rajzolásban, van, aki tehetséges a matekban, a zenében, a művészetben. Van, aki természetesen tud mosolyogni, van, aki a lelkesedésével tud bátorítani másokat, van olyan is, aki jól tud meghallgatni embereket, van, aki jó a sportban, a kézimunkában, a Rubik - kocka kirakásában, van, aki jól viseli a kritikát, van, aki óriási türelemmel rendelkezik… Annyi, de annyi színes ember él a földön! Valamiben mindegyikünk a legjobb a világon. De még egy második, harmadik helyezésnek is nagyon lehetne örülni, csak legalább a versenyszámot tudnánk. Van, akinek kiemelkedő adottsága van és nyilvánvaló, hogy miben tehetséges, de vannak, akik nem tudják, csak sejtik, hogy mivel áldattak meg. Mint minden válasz, ez is a Jézus Krisztussal való kapcsolatban gyökerezik: ha nem tudod, hogy milyen tehetséged van, kérd Istent imában, hogy mutassa meg, vezessen. Ez a kérdés felmerülhet a pályaválasztás során is. Egyesek olyan pályát választanak, amit szeretnek, és amiben ki tudnak bontakozni. Mások, pedig azt, ami jövedelmezőbb. Azért mindenképp érdemes megfontolni a dolgokat, hogy ne kelljen egy elhamarkodott döntés miatt túl nagy árat fizetni. "Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?" (1Kor. 4,7) Mindent Istentől kaptunk és úgy is kell élnünk vele. Bármilyen tehetségünk is van, nem mi magunk érdemeltük ki, hanem ajándékba kaptuk. „Aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?” (Róma 8,32) E miatt nem vagyunk különbek. „Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.”(Fil. 2,3) Valójában semmink sincs, ami a sajátunk, csak használhatjuk, amíg a Földön vagyunk. Bármilyen tehetséggel és adottsággal rendelkezzünk, legyen az bármilyen parányi dolog szolgáljunk vele Istennek, és embertársainknak. Minden pillanatot próbáljunk megélni úgy, mintha ajándék lenne, és adjuk tovább ezeket a bennünk rejlő adottságokat másoknak, hiszen Isten ezért adta nekünk őket. Bogya Tünde


FŰGG-Ő-leges Zavar a tény, És csak pislákol a fény. Bezárt ajtóval sötétben várod, hogy általad tanítsa a világot. Elkezded veszettül keresni a konyhában, nappaliban, a titkos széfben és lásd Ő, tündököl a reményedben. - csak magadba kellet nézni. Tovább állsz. Mondod:”- ennyi nem elég”. Kell még valami, hogy megismerd. És keresed, az emberekben, keresed a fellegekben, keresed a napsütötte tájban, keresed Őt, a világ minden zugában… ….aztán sírsz, Megpróbálod megint megvádolni, de Ő int, hogy már karnyújtásnyira csupán Benned a kérdés megfogant kísértés. Hogy ennyi a nagy kincs? Egyéb csoda nincs? Ő gondolkodásra hagy. Te marcangolod magad. Segítenének a válaszok de nem látod, hogy hol vannak a támaszok. Megváltót küldött. Te, megölted. Bocsánatot ígért és te elsöpörted az esélyt, hogy boldogan élj, Vele. S mégis asztalodon hagyta időviselt térképét. Ma nincs senki. Mindenki túl kicsi. Csak Te vagy és a könyv Félve kinyitod s zuhan rád a szeretet, a köbön. Hogy helyrehozza a függőlegest, hogy működtesd a vízszintest. Így lett tanító és tanítvány Kapzsiságból adomány

Gyűlöletből szeretet, Ma már csak áldani tudod a nevet: hogy, én és az Isten Ellentét a nincsen Ő ad, én veszek Ő áll, én térdelek Ő karol, én keresek Ő keres, én elveszek Ott, ahol megjelent tönkre ment a keresztem. Molnár Andrea és Váncza Johanna

Hitványok Mindig a jók szenvednek, Ezt tanuld meg fiam! Segítesz az éhezőn, Az elveszett lelkeken. De nem kapsz mást, Csak mocskot, ocsmány szemetet. Hitvány patkányok Mind elhagynak téged. Gyaláznak és megvetnek, Szégyenszemmel figyelnek. Ne játssz velük fiam, Hagyd a vesztüket. Mindig téged érjen bánat? Hátadra szegzett korbács kísértsen? Ne hagyd veszni a lelkedet! Szeresd a jót, gyűlöld a rosszat. Meghálálja Isten, az elveszett perceket, Csak hidd, hogy Ő mindig szeret! Soós Zsuzsánna


A tehetség és a kegyelmi ajándék közötti különbség: 1) A tehetség genetika és/vagy képzettség eredménye, míg a kegyelmi ajándék a Szentlélek erejéből származik. 2) Bárki lehet tehetséges, akár keresztyén, akár nem, míg a kegyelmi ajándékok csak keresztyéneknek adatnak. 3) Noha mind a tehetség, mind a kegyelmi ajándék Isten dicsőségére és mások épülésére használandó, a kegyelmi ajándékok teljes egészében ilyen céllal adatnak, a tehetséget pedig egyéb, nem szellemi célokra is fel lehet használni. Kedves olvasó a Biblia szerint mindannyian kaptunk Istentől tehetséget (tálentumokat), „Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe„ (Mt. 25,14-15) Isten nem egyformán osztotta szét a tehetséget az emberek között, de mindenkinek adott. Isten azt kérte, hogy ne ássuk el, ne rejtsük el, hanem használjuk. Isten jutalmaz, ahol nem a számok a fontosak 5, 2, O, hanem a teljes, igazságos, megérdemelt jutalom. Mindenki azt érzi, hogy teljes a jutalom, aki ötöt kapott annak nem hiányzik még kettő, aki kettőt kapott annak nem hiányzik még három tálentum. Aki nem használja, attól Isten elveszi. Ne mondj le a tehetségedről, legyen annak mértéke kicsi vagy nagy, hanem használd családod, barátaid, gyülekezeted, Istened örömére. Végül: A tehetséged Istentől kaptad ajándékba, és amit kezdesz vele az a te ajándékod Istennek. (Jim Dornan) Pap Dénes Zsolt

Rengeteg tehetséges emberrel találkozhatunk a világon, de ugyanúgy rengeteg tehetségtelennel is. Íme, néhány eset, amit jól elszúrtak. A hatvanas évek elején bocsátották útjára, reményeik ne továbbját, a mexikói piacra szánt "kompakt" Chevrolet Nova nevű modellt. Csak mikor a szörnyűeladási statisztikák megérkeztek, jött rá valaki Detroitban, hogy spanyolul a "no va" azt jelenti, "Nem megy". Az elszánt motorizáltak számára született döntések eltörpülnek egyetlenegy olyan döntés mellett, amelyet 1935 júliusában hoztak, Oklahoma City városatyái. Egy verőfényes napon, az ebéd utáni szivar és konyak andalító hangulatában elhatározták, bemutatnak egy helyes kis szerkezetet. Egyikük el is keresztelte. Úgy hívják, Parkolóóra.


Nigéria kormánya 1974-ben gondolt egy nagyot, és belefogott a "Nigéria Harmadik Nemzeti Felemelkedési Terv" véghezvitelébe, melynek célja az lett volna, hogy egy csapásra a legfejlettebb nyugati országok színvonalára emelje a vegetáló államot. A tervezők úgy számolták, a terv által előirányzott utakhoz, repülőterekhez, katonai létesítményekhez mintegy 20 millió tonna cementre lesz szükség. Ezt aztán annak rendje és módja szerint megrendelték teherhajón történő szállítással a világ minden tájáról. Jön majd csőstül az a jó cement, és rendesen kipakolják a lagosi kikötőben - képzelték el, az ország vezetői. A mindenre gondoló nigériai tervezők csak azzal a látszólag jelentéktelen ténnyel nem számoltak, hogy Lagos kikötője mindössze napi kétezer tonna fogadását tette lehetővé. Ha mindennap dolgoznak, huszonhét évig tartott volna csak a cement kirakása a hajókból, melyek Lagos- tól tisztes távolságra várakóztak a tengeren. A hajókban a világ "cementtermésének" a harmada pihent, s nagy részük ez idő alatt bebizonyította kiváló mindségét, belekötött a hajókba. Az 1950-es években a Pepsodent Corporation agresszív export tevékenységbe kezdett termékeivel Délkelet-Ázsiában. Úgy vélték, ami működött az Egyesült Államokban, megteszi ezen a piacon is. Reklámhadjáratukat a régi és jól bevált jelmondatra építették: "Vajon hová tűnik el a sárga, ha Pepsodentet használ fogára?" Napjainkban talán megkérdőjelezhető, vajon ez volt-e a legjobb módja e termék beharangozásának egy olyan piacon, ahol a vásárlók nem kifejezetten az északi típushoz tartoznak. Mindenesetre egy alelnök, aki nem átallott elmenni a térségbe, és megtudakolni, vajh a kampány miért végződött elkeserítően jelentéktelen eredménnyel, titokzatos okot fedezett fel. Délkelet-Ázsia sok lakója úgy rágja a bételt, mint az amerikaiak a rágógumit. Viszont a bétel lényegesen drágább a rágóguminál, és még meg is festi élvezőjének fogait. Történetesen - ez a bételrágás velejárója – pirosas sárgára színezi a fogakat. Ennek megfelelően a piros-sárga fog a gazdagságot is szimbolizálja. Ugyan kinek van szüksége olyan árucikkre, amivel napnál világosabban kiderül használójának csórósága???!!! A désházi I. K. E.- nek nagy nagy szeretettel egy nagy ölelést Szívéjesen üdvözlöm gondozóimat és egymás felé! :) családját, rokonaimat, szomszédjaimat, Szlovákiából Palit és családját! Imádkozzunk egymásért! Sanyi "Nagyon sok erőt és mindenekelőtt hitet szeretnék kívánni kedves nagynénémnek, Annamáriának, akit a jó Isten erős Férjemnek, Elemér napja alkalmából megpróbáltatások elé állított, valamint drága kívánok jó egészséget, hosszú, nagymamámnak, Maris mamának ugyan ezeket! Jó, ha boldog életet mellettünk. Máté tudjátok, hogy minden imámba kérem az Istent, hogy fiamat Isten éltesse sokáig szülinapja munkálkodjon bennetek és ezáltal erősödjetek, hogy le alkalmából. tudjátok küzdeni a mindennapos problémákat és áldással járuljatok, járuljunk a színe elé. A következő igével Szeretettel feleséged, édesanyád, Helga szeretnélek titeket bátorítani arra, hogy kitartásotok legyen rendíthetetlen: "Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket a bajból" Zsoltárok: 34,18. Ne felejtsetek el, mindennap kiáltani hozzá." B.M., Désháza


Kezdetben a sikeres embereket, így a legmagasabb rangúakat, a legjobb tanulókat, a leggazdagabbakat sorolták a tehetségesek közzé. Később a különböző intelligencia tesztekben a legmagasabb pontszámot elérőket vélték a legtehetségesebbeknek. Jelenleg sokkal bonyolultabbnak tartjuk a tehetség - talentum eredetét, semhogy egyetlen megközelítés alapján meghatározható lenne. A XX. század utolsó harmadában egyfelől világszerte sokasodtak a kutatások a tehetség-témakörben, másfelől egyre több fejlesztő program indult iskolákban, valamint más tehetséggondozó műhelyekben. A tehetség fogalma, fajtái: A tehetséget leíró teóriákból sokféle látott napvilágot, ma legáltalánosabban a Renzulli- féle az elfogadott. Ez a modell négy összetevőjét emeli ki a tehetségnek:  átlag feletti általános képességek: Ezek közé tartozik például a magas szintű elvont gondolkodás, fejlett anyanyelvi képességek, jó memória, hatékony információfeldolgozási stratégiák stb. Ezek szerepe természetesen más és más az egyes speciális tehetségterületeken.  átlagot meghaladó speciális képességek: A speciális képességek adják meg a jellegzetességét a tehetségnek. Ezekből sokféle van, a Gardner-féle csoportosítás általánosan elfogadott. E szerint hétféle speciális képességcsoport különíthető el: nyelvi, zenei, matematikai-logikai, vizuális-téri, testi-mozgásos, szociális-interperszonális, intraperszonális. Ezek a speciális tehetségfejlesztéshez kiindulási alapként szolgálnak.  kreativitás: Több elemből épül fel: originalitás, flexibilitás, fluencia, problémaérzékenység stb. Ez az összetevő is meghatározó a tehetség funkcionálásában, hiszen a tehetségre egyebek között éppen az jellemző, hogy problémahelyzetekben új megoldásokat talál, s ez kreatív képességek nélkül elképzelhetetlen.  feladat iránti elkötelezettség: Olyan személyiség-tényezőket foglal magába, amelyek a magas szintű teljesítményhez az energiát biztosítják: érdeklődés, versenyszellem, kitartás, emocionális stabilitás stb. A képességek bármilyen magas szintre is fejlődnek, e háttértényezők fejlettsége nélkül nincs magas szintű teljesítmény. Tehetségesnek tehát azok tekinthetők, akik kiváló adottságaik – a négy fenti összetevő ötvözeteként - alapján magas szintű teljesítményre képesek az élet bármely tevékenységi területén. Az előzőekben leírt tehetség-összetevőket nem készen kapjuk születésünk által, ezek hosszas fejlesztő munka eredményeként formálódhatnak. Amint látható, soktényezős tehát a tehetség fejlesztésének folyamata, s a képességeken kívül nem kevés elemnek kell megérnie, fejlődnie ahhoz, hogy a szunnyadó tehetségből teljesítményképes, kibontakozott tehetség alakuljon ki, azért az iskolának, a pedagógusnak kiemelt szerepe és felelőssége van. “A világ összes értelme és képessége sem képes művészetet létrehozni a tehetség szikrája nélkül”, Stephen King gondolataival szeretném ezt a témát nyitottan hagyni az olvasó fejében… B. B.


Egy februári estén, mikor nem a hó hullott, hanem az eső esett, beültünk egy nagyon kedves barátnőmmel, egy giccses pizzázóban, hogy a tehetségről beszélgessünk. Ha elmondom, hogy ki is ő, talán majd jobban megérti a kedves olvasó, hogy miért pont vele fogok erről a témáról beszélgetni. Kővari Aranka (Arany) a ma esti beszélgető partnerem, édesapja zenész, édesanyja festő, ő maga pedig zenésznek készül, orgonistának tanul a „Sigismund Toduță” kolozsvári zeneliciben, furulyás a Flauto Dolce együttesben, s ráadásként még énekelget is itt-ott. „Mindenképp szeretném azt leszögezni, hogy lehet, hogy engem kértél fel, mert nálam úgy látványosabb ez az egész, de vannak bőven olyan emberkék akik „ultra” tehetségesek, csak nem tűnnek úgy ki”- mondta Arany. S akkor abban már is egyet értünk, hogy a tehetség ott van mindenkiben, csak nincs mindenki tisztábban azzal, és a tehetség önmagában nem elég, „nagyon sokat köszönhetek édesapámnak, mert az ő noszogatása nélkül nem jutottam volna sokra, nincs akkora ambícióm”. S akkor lássuk, hogy bontakozott ki ez a tehetség, ami benne van. Kiskorodban egyértelmű volt, hogy te a zene útját választod? Hát kiskoromban nagyon egyértelmű volt, azóta egyre inkább „nem egyértelmű” mióta komolyabban tanulom... Éreztem, hogy ez maradandó dolog, és, hogy nem hiába jöttem én művész családból. Említetted az ambíciót… Azt tapasztaltam, hogy anélkül nem sokra jut az ember. Amikor Kolozsvárra mentem (zilahi származású- a szerk.) irigykedtem, mert az láttam, hogy ott olyan környezetbe nőnek fel az emberek, ahol erre nagy hangsúlyt fektetnek. Ez inspirált is engem, ugye más az, ha az ember a saját korosztályától látja ezt és más, ha a szülei mondják, hogy dolgozni, dolgozni, dolgozni. Azt hittem, hogy elég, ha csak megtanulok egy darabot és azzal már elértem egy szintet, de rájöttem, hogy ez nem elég és mélyebbre kell ásni, például tanulmányozni a zeneszerző életét, hogy az ember át tudja adni a darabnak a mondanivalóját, nem elég csak a technikai felkészültség. “A veletek született értékes tehetség kárba vész, ha nem építünk rá, ha nem aknázzuk ki szakszerű oktatással!” (Joanne Kathleen Rowling). Mit gondolsz mennyire fontos a tehetség kibontakozásában a minőségi oktatás? Ez tényleg nagyon fontos, nagyon, nagyon fontos. Nagyon személyre szabott is kell legyen egy tanítás. Magamon azt tapasztaltam, ha valaki engem nagyon hajt, az gátol engem, viszont ha egy kicsit elenged… …ha engedi, hogy a fantáziád kibontakozzon?


Hát nem is inkább az, hanem például a mostani tanítóm, soha, de soha nem kritizál. Mindig azt a részét ragadja meg, ami tényleg jó volt, s a kevésbé sikerült részeknél, azt szokta mondani, hogy na, ezt még egy kicsit gyakorolni, de úgy összességében jó, és ez úgy megnyugtat. Nem arra fekteti a hangsúlyt, hogy mennyit kéne gyakoroljak, hanem érdekessé teszi nekem a darabot, elmondja a hátterét, vagy elmesél egy mesét közben, hogy miről is szól az a darab. Azt figyeltem meg, hogy ha valaki tehetséges valamiben (művészetben és nem csak) akkor általában külföldre „menekül”, ez a hazai oktatásnak köszönhető vagy szerinted mi áll ennek a hátterében? ( Miért külföldön kamatoztatja a tehetségét és, miért nem itt?) Például az iránt, amit én csinálok (klasszikus zene- a szerk.) külföldön sokkal nagyobb az érdeklődés, ergo sokkal többen tanítják, hallgatják, művelik és sokkal nagyobb anyagi vonzata van külföldön. Voltak példaképeid, akik inspiráltak? Példaképeim… nem voltak. Hát nagyon szerettem az egyik tanárt, akihez többször jártam kurzusra és ő többször zsűrizett is engem, de amúgy nincs. Illetve most újabban van egy példaképem, a saját tanárom. Ő megszakításokkal építette fel a karrierjét, 1-8-ba zongorázgatott, líceumban teljesen letette a hangszert és utána gondolt egyet, orgonista akart lenni, tanult, kiment, és most pedig tanár a kolozsvári konziban, utazgatott egy csomót, könyveket adott ki. Ezt nagyon vagány látni, hogy így megszakításokkal is lehet zenei karriert építeni, mert nagyon sokan azt mondják, ha a zenét abba hagyod, akkor utána már nehéz visszatérni, illetve ha nem kezded kicsi korban, akkor nincs nyert ügyed. Kinek a tanácsaira adsz leginkább? Ki a legnagyobb kritikusod? Inkább az osztálytársaiméra. Illetve a nővéreim tanácsa nagyon fontos. Hol szeretnél tartani 10 év múlva? Addigra meg szeretnék házasodni, a családra nagy hangsúlyt fektetek és akár mindent feladnék érte, akár a zenei karrieremet is. Tanár nem nagyon szeretnék lenni, de együttesben szeretnék játszani, de itt Romániában abból nem lehet megélni. Akkor hol látod a jövőd? Hát mindenképp itt szeretnék lenni azért. Ha itt leszek, akkor úgy, ahogy meg fogok élni, ha tanári állás, ha együttesben való játszás. Ezzel a tehetséggel, amivel téged áldott meg Isten, szerinted, hogyan építheted vele az Ő országát? Gondolkodtam ezen, s beszélgettünk is erről édesanyámmal…Például ez egyik gyerekkori álmom volt, hogy benne legyek a Függőleges bandában, s ez megvalósult… A művészi élet velejárója a turnézás és az utána levő after partyk, de próbálom ilyenkor megtartóztatni magam a világi dolgoktól. Az interjút pedig hadd zárjam két ajánlással, Arany egyik kedvenc dalával, ami pont a beszélgetésünk közben szólalt meg a rádióban: Dream A Little Dream Of Me - The Mamas & The Papas, és az 1Kor 12: 4-6, de főleg a 6. vers. Mindkettő nagyon megér egy kis kutakodást...


Ha a megszokott könyvespolcunkat érdekesebbé szeretnénk tenni, egy kartonlapra rárajzoljuk a mintát, majd kivágjuk. Végül a könyvek közé tesszük.

Sok sikert az elkészítéshez! 

1. lépés: Egy papírra megrajzoljuk a mintát, majd kifessük. 2. lépés: Ragasztó pisztollyal ráragasszuk a gombokat.


- Papa! Papa! - kiabál a fiú a kertből. Most lopták el a kocsinkat! - Láttad, ki vitte el? - Igen! - Felismernéd? - Nem, de felírtam a kocsi rendszámát. - Pistike, most Arkhimédész törvényéről foglak kérdezni - szólítja fel a kis Pistát a tanár: - Mi történik, ha beülsz egy vízzel teli kádba? - Megszólal a telefon. Hatalmas ládát cipel verejtékezve négy katona. Arra megy egy öregúr, és megkérdi tőlük: - Mit cipeltek, fiúk? - Az hadititok! - És ennyire nehéz a láda? - Hát hogy ne lenne az, amikor tele van rakétával! - Hogy lehet felismerni a kezdő tűzoltót? - ??? - ELÉG könnyen... Két fiatal verekszik a Lánchíd lábánál. Meglátja őket a rendőr és odakiált: - Mi folyik ott? - A Duna! - Nálatok nincs ébresztőóra? – kérdezi a tanár az elkéső tanulótól. - De van, csak mindig olyankor csörög, amikor én még alszom.

Nyelvtanórán: - Pistike, mondj egy igekötőt és egy névmást! - Ki? Én? Az iskolában a tanító néni így szól Pistikéhez: - Pistike, ha anyukádnak van három almája, és hétfelé kell osztania, mit csinál? - Kompótot! Orvos a beteghez: - Na, segítettek az újfajta tabletták a feledékenység ellen? - Milyen tabletták?

- Na és, hogy vezet a lányod? - Sakkosan. - Sakkosan? Hogy érted? - Egyszer egy gyalogost, másszor egy futót üt el.

- Hogy néz ki Tarzan, miután nekimegy a fának? - ??? - Torzan!

- Hogy köszönnek az etiópnak? - Mi szél hozott?

- Na, mi volt az érettségin? - kérdezi a fiát a bűnöző. - Ne izgulj, másfél órán át faggattak, de az égvilágon semmit nem tudtak kiszedni belőlem!


Emese üzenete...  Az ember élete egy rejtély, van, akinek csodákkal teli, van, aki úgy éli meg, mint egy kínszenvedést. Márpedig a csodák mindig is kellenek, nélkülük az emberkék nem bírnák a ködös és zavaros hétköznapokat felhőtlen mosollyal véghezvinni. Jól figyelj: én nem foglak kiokosítani arról, hogy mi a jó és mi nem jó, én, csupán emlékeztetlek arra, hogy remény mindig lesz és mindig van. Tudom, hogy most az fordult meg a fejedben, hogy ouu menj már, persze remény és hogy mindig hinni kell, mert van kiút. Igen! Pont ezt akartam abba a kicsike fejedbe belevésni, remény mindig van, és mindig lesz, soha nem lehet olyan kilátástalan egy álmos reggel, hogy remény és odaadás nélkül kezd el. Ne csüggedj el pici szív, ne hidd azt, hogy az egész világ ellened van, és hogy teljesen magadra maradtál. Habár vannak hétköznapok, amikor teljesen értelmetlennek és feleslegesnek tűnik kikelni a jó meleg ágyikóból, de hadd mondjam el, hogy minden napnak megvan a maga értelme és csodája. Én tényleg nem azért vagyok, hogy okosítsalak, vagy, hogy megmondjam hogyan tovább, helyetted nem tudom megélni az életet. Csupán segítek az olyan pillanatokat kicsit derűsebben szemlélni, amikor teljesen negatívnak és egyhangúnak tűnik minden. Igazad van, tudom, hogy most azt gondolod, nem lehet mindig az ember arcán mosoly. Egyetértek, de amikor a te kezedben van a választás, hogy jó kedvvel és mosollyal kezd a napot vagy szomorúan lekonyult nyuszi fülekkel, válaszd az előbbit. Hiszen, és most hidd el kedves kis lélek, tapasztalatból mondom, amikor az ember mosolyogva halad végig az utcán a csomó lestrapált arcból életvidám mosolygós arc lesz. Én nem úgy gondoltam, hogy egyetlen dologgal képes lehetsz mindent megváltoztatni, óóó, dehogy is! Ne értsd félre, csupán azt szeretném tudatosítani benned, hogy mindig lesz valaki, akinek szüksége van rád. Hidd el nekem, érte mélységesen megéri minden nap felkelni és mosolyogva végigcsinálni a napot. Most biztosan azt gondolod, hogy jó és akkor mi a köszönet érte? Jogos, néha talán még annyit sem kapsz, hogy köszi. De lásd meg a csodát! Egyetlen mosoly hatalmas köszönet lesz számodra, próbálj a dolgok mögé tekinteni. És egy dologról fontos, ha tudsz, soha nem leszel egyedül, hallod? Odafent valaki mindig figyeli majd a lépéseid, cselekedeteid, neki soha sem leszel túl sok vagy épp túl kevés, Ő az, aki mindig időben érkezik majd hozzád és bármilyen is legyél, mindig támogatni fog. Megfogja majd a kezed és hidd el nekem, hogy nem fogja elereszteni. Bátran bízd a mindennapjaid rá. Ne félj a holnaptól, lesz elég erőd, hogy véghez vidd terveid. Csak soha ne csüggedj el, mindig légy önmagad, és soha ne feledd: egy mosoly maga a csoda. Tudom, hogy szerinted ezek olyan üres szavak, és hogy naa igen persze könnyű ezt mondani, de nem olyan egyszerű véghezvinni. De elárulok egy titkot – pssztt… hallod ez egy titok a te és az én titkom, el ne áruld senkinek. Szóval ha kellő szeretet és megértés van benned nem lessz gond, csak figyelj minden apró jelet, tudom hogy néha már végleg feladnád, de ne merészeld. Én hiszek benned, és tudod mit ? Odafenntről egy nagyon jó barát is hisz és bízik benned. Fontosnak tartom, hogy elmondjam neked, mit is jelent szeretni valakit, mi is az, hogy valakivel törődni és hinni benne. Erről egy kedves kis idézet jut eszembe amit a minap olvastam és ha már ittvagyok, megosztom veled is: “Szeretni – elcsépelt szó.


Szeretni, annyit jelent, mint igazán érdeklődni valaki iránt, figyelemmel fordulni felé. Tisztelni úgy amilyen, sebeivel , sötétségével és szegénységével, de képességeivel és rejtett adományaival is. Hinni benne, hogy képes növekedni, akarni, hogy előre haladjon. Bolondul remélni: ‘Te nem vagy elveszett ember, tudsz növekedni, szép dolgokat csinálni – én bízom benned. Örülni jelenlétének és szíve szépségének, akkor is, ha még nem látszik. Elfogadni, hogy mély és tartós kapcsolatot kössünk vele; gyöngeségei és sebezhetősége ellenére… Igen gyakran csak akkor érdeklődöm valaki iránt, ha érzem, hogy tudok valami jót tenni vele és így az az érzésem lesz, hogy jóra való ember vagyok… Rajta keresztül önmagamat szeretem. Szeretni egészen mást jelent. Magamból eléggé kivetkőzni ahhoz, hogy szívem másik szívének ritmusára tudjon dobogni, hogy az ő szenvedése az enyém legyen.’’ ( Jean Vanier) Ne habozz hát, ha választás elé kerülsz. Ne azt tartsd szem előtt, hogy neked mi a jó. Most nem azt mondom, hogy önzetlenül dobj el mindent és ne is figyelj magadra. Csak adj bele mindent, tarts ki és mindenek előtt légy nyugodt. Ne hidd azt egy pillanatra sem, hogy talán nem vagy képes rá, igenis kellő szeretet és megértés van benned ahhoz, hogy akármilyen szürke hétköznapot legyőzz. És mindenek előtt légy hálás, hidd el nekem, vannak emberkék, akik még rosszabb helyzetben vannak. Te csak élj, éld a mindennapjaid, fordítsd arra erődet, hogy segíts, azért, hogy csodákat kapj. Lehet, hogy ezzel nem mondok neked újat kedveském, de egyszer te is megkapod jutalmad mindazért, amit tettél, és amit tenni fogsz. Csak legyen erőd még egy kicsit, ne add fel, még véletlenül se keltsd annak a látszatát, hogy te feladnád. Senki sincs rajtad kívül, aki jobban csinálná, te vagy az, akire mindig szükség lesz. Jó ember vagy, és képes vagy rá, célja van annak, hogy te TE vagy. Hiszen, gondolj bele, ha egy mosollyal elérheted, hogy a másik ember is jobb kedvre derüljön, akkor mit érhetsz el azzal, hogy megmutatod neki, hogy akármilyen kilátástalan is a helyzet te képes vagy uralni. És igen jogosan gondolod, jó- jó, ez mind szép és jó, de mi van a másik oldallal… Igen, lesznek, akik majd azt mondják neked, ugyan már hagyd, nem látod te ehhez kevés vagy? Jól figyelj: soha, hallod?! Soha nem leszel kevés, mindig annyit tudsz majd adni, és nyújtani amennyi szükséges. Ne aggodalmaskodj, senki sem kérte tőled, hogy mindenkit te válts meg. Csupán, akik rád vannak bízva, érezzék azt, hogy te sziklaszilárdan mellettük állsz, és bármi, érted?! Bármi legyen, te ott leszel velük, nem kérnek sokat, csak maradj ott, és ha megijednek, fogd a kezüket. Légy hát bátor, kicsi lelkem, ne félj, soha nem leszel egyedül, valaki mindig melletted áll majd, és ha úgy érzed, neked ehhez már akkor sincs erőd, akkor bátran fordulj hozzá, Ő odafentről mindig ad neked támaszt. Tudod, nekem mi segít az ilyen pillanatokban? Mély levegő, egy pillanatnyi csend és a következő mondat: Nem kell látnod az összes lépcsőfokot, elég, ha megteszed az első lépést. Kellemes napot Napsugaraim!  Elvira, köszönöm neked azt a szombat délutáni sétát, és csak tudd, nagyon szépek a szemeid!!! Márta, Kedves Ella! Köszönjük a munkádat és a Eszter,Nóra, Szidi nektek meg nagy ölelés, és fáradozásaidat, amelyeket értünk tettél. kitartás!!! Amália Imáinkban hordozunk, és Isten áldását kívánjuk további életedre. "Áldjon meg téged a Sionról az Úr, aki az eget és a földet alkotta!" (Zsolt. 134,3) Szeretünk, Szilágyballai ifjúság


Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába; Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata. (Kolossé 1:13-14) Hindu családban születtem Merebankban, a dél-afrikai Durban- ben. Három gyermek közül a legfiatalabb voltam, és édesanyámmal, édesapámmal, és nagyanyámmal (apám édesanyjával) éltem. Mind a hatan egy szűkös házban laktunk, amely egy kis hálószobából, egy szűkös kis konyhából és egy kinti fürdőszobából állt. Biztosan leszűrtétek ebből, mennyire szegények voltunk. Hazánk történelmének borzalmas időszakát éltük abban az időben, mert a fajüldözés rémisztő méreteket öltött. Állami támogatásra tehát semmi esélyünk nem volt, ez pedig azt jelentette, hogy nagyon nehéz életünk volt. Balsorsunkat az is fokozta, hogy születésem után kevés idővel apám iszákos lett és élete hátralevő részét igazi alkoholistaként töltötte (kivéve az utolsó 8 évet, amikor rákbetegsége miatt nem ihatott, és csodálatos emberré vált). Alkoholista lévén, soha nem volt állandó munkahelye, ami azt jelentette, édesanyámnak dolgoznia kellett, hogy a családot fenn tudja tartani. Ez pedig azt jelentette, hogy nagyrészt nagyanyám nevelt, egy bűbájos asszony, aki nagyban befolyásolta jellememet. Ötvenes éveiben járt, amikor megszülettem, és egész életében hindu volt. Én pedig kedves nagyanyámtól tanulva, hindu gyermekként nőttem fel. Amint az jellemző szinte minden dél-afrikai hindu otthonra, és merem állítani, a világ legtöbb modern vallására, gyakoroltam a hindu szertartásokat anélkül, hogy érteném, mit jelentenek, vagy tudnám, miért teszem azokat. Egyszerűen gyakoroltam, mert a szüleim is gyakorolták, és mert azt tanították nekem, hogy így kell tenni. Vallásomat nem értve nőttem fel, és soha semmiféle szentírást nem olvastam. Habár édesanyám nem mindig volt mellettem, mégis illedelmes és jó modorú fiatalember lett belőlem, aki hamar éretté vált, és jól teljesített az iskolában. Amikor a középiskolát elkezdtem, az életem lényegesen megváltozott! Már a hathónapos periódus első hónapjában elszívtam az első cigarettát és nem sokkal később megittam az első adag alkoholt! Apám alkoholista volt, anyám pedig az ideje nagy részét munkával töltötte, így nagyrészt szülői felügyelet nélkül voltam, és ekkor csúsztam el. A következő négy évben pedig az életem a rosszból még rosszabb lett. Igazán szerencsés voltam, mert rossz szokásaim ellenére is jól teljesítettem az iskolában, habár nem hoztam ki a maximumot magamból. Rövid idő alatt azt vettem észre, hogy rossz társaságba járok, hiányzom az iskolából, borzalmasan beszélek, és néhány erősebb drogot is kipróbáltam. Egyre gyakrabban fogyasztottam alkoholt, és mire tizenkettedikes lettem, igazi iszákos lett belőlem. Ilyen módon éltem az életemet, nem tudva, kicsoda Isten, vagy mit jelent Ő nekem és teljesen érdektelenül. Még azokat a szokásokat is elhagytam, amelyeket gyermekkoromban a családban gyakoroltunk. Ahogy közelgett az iskolaidőszak vége, történt valami, ami fordulatot hozott az életemben. Az egyetlen jó szokás, amit tápláltam az évek során a kocogás volt. Minden nap kocogtam és nagyon élveztem. Egyik késő este (1987 szeptemberében) a mindennapos kocogásomat teljesítettem, és ahogyan az út szélén szaladtam, elütött egy szembejövő motorkerékpár. A vezetője egy kamiont akart kielőzni, és iszonyú sebességgel közlekedett. Micsoda ütést kaptam! Szívszaggató emlékek élnek bennem arról az estéről, ahogyan a vértócsában fekszem, emberek sokasága vesz körül, majd lassan minden elfeketedik. De egy csodálatos


dolog történt velem azon a napon! Habár sok sérülésem volt és néhány fájdalmas napot kellett a kórházban eltöltenem, egyetlen csontom sem tört el! Habár egy halálhoz vezető súlyos balesetnek kellett volna lennie, egy könnyű baleset volt, nem maradandó sérüléseket okozva. Ez a baleset egy nyers ébresztő volt számomra, olyan, mint egy áramütés, amely az értelmemet is megrázta. Ezután sok éjszakát töltöttem a csillagos ég alatt egészen hajnalig, az életem felől gondolkodva. Ebben az időszakban jöttem rá arra, hogy földi életemnek egy magasztosabb célja kell, hogy legyen. Több mint az a borzasztó életstílus, amit folytatok. Miért születtem meg? Hova megyek a halál után? Mit kell most tennem? Létezik-e Isten? Ha igen, kicsoda Ő? Mit kell tennem, hogy egy jobb ember legyek? Ezek a kérdések emésztőek lettek, éjjel és nappal terheltek, és megfogadtam, hogy nem hagyom abba a keresést, amíg meg nem találom kérdéseimre a választ. Az egyik kérdésemre nem sokkal ezután meg is kaptam a választ. Van Isten! Ahogyan további hosszú éjszakákat töltöttem a csillagos ég alatt kérdéseimről elmélkedve, és a teremtést vizsgálgatva, rájöttem, hogy kétségkívül valahol létezik egy Isten. Csak meg kellett néznem a születés és a halál csodáját, bolygónk csodáit, és többé nem volt szükség győzködésre afelől, hogy létezik egy Teremtő, vagy Isten. És mivel hindunak születtem, elhatároztam, hogy az én Istenemet a hinduizmusban fogom megkeresni, az irányelvem pedig a következő volt: „hindunak születtem, hinduként fogok meghalni”. Így kezdődött egy hosszú utazás, amely sok ösvényen vezetett a kérdéseimre való válasz keresésében. (folytatás a következő számban)

Sokszor tettem olyan dolgokat, amiket talán nem is akartam megtenni, azért, hogy másoknak kedveskedjek esetleg, hogy bekerüljek egy baráti körbe. Sokszor veszítettem el a személyiségem másokért. Azt éreztem, hogy fogalmam sincs, ki vagyok vagy, hogyan lehetnék határozott. Vágyom arra, hogy megadják a tiszteletet, de nem erőszakkal szeretném ezt elérni. Párkapcsolatban, baráti kapcsolatban, testvérkapcsolatban, szülői kapcsolatban elengedhetetlenek a határok. Tudnod kell, mi határoz meg téged. Nemet kell mondani egyes dolgokra és nem engedheted, hogy más irányítsa az életed vagy, hogy kihasználjanak. Mindezek lehetetlenek határok nélkül és ezek a határok már gyermekkorban nagyon fontosak, legtöbben azonban kénytelenek vagyunk ezeket később megtanulni. Ebben nyújt segítséget ez a könyv, ha megfogadod az írók tanácsait. Remek személyiség fejlesztő könyv.


Mindenki ért valamihez, van, aki jól focizik, kézilabdázik, fut, esetleg jól főz. A mi főhősünk mesterien gyilkol, ráadásul még bűntudatot sem érez. De mi köze ennek a tehetséghez kérdezhetnétek? A válasz egyszerű mindegy mi voltál azelőtt mielőtt haza tértél Istenhez. Ő képes átformálni és felhasználni még egy profi gyilkost is más emberek megmentésére. Hiszen végtére is ez a célunk őt dicsőíteni tetteinkkel is. A film Jézus második eljövetelét dolgozza fel, egy kis akcióval, elragadtatással 2 részben. Bőven kapunk harcokat, titánokat-harcosokat telve gyűlölettel, apát lányát, ellenségként. Rejtélyeket emberek eltűnését és egy motoros bandát, akik önmagukért harcolnak jólétükért. Persze egy csomó megválaszolandó kérdést, amit te is feltehetsz magadnak. Mert Istenben lehet hinni fejjel és szívvel is! Josh McManus egy volt katona azt hiszi megváltozott, és új életet kezdve értékesítőként próbál létesülni és kenyeret keresni a családjának. Azonban egy nap, amikor egy vidéki ügyfelet keres fel, belekeveredik egy motoros banda rablásába. Saját magát is meg kell védenie és ismét ölni kényszerül. Az ügy tisztázása végett maradni kényszerül a kis városban. Egy hotelben száll, meg ahol összetűzésbe keveredik, egy harcossal felfedezi, hogy még sem változott meg és találkozik a motoros banda vezetőjével is. Innen válik minden érdekessé, úgyhogy te se hagyd ki a filmet! A filmet megtaláljátok youtube- n is: http://www.youtube.com/watch?v=2tUsTrSjLF8

Bíró Tündi néninek, Kocsis Mártának, Nagy Aliznak, Horvát Anettnek, Paál Julinak, Csepei Eszternek illetve minden március szülöttjének nagyon boldog születésnapot és életükre Isten gazdag áldását kívánjuk! A szerkesztők

:

#T. Szia Anna! Hát bódogságosat! Hogy miért? Miért ne? Csak azért is! Ó, naaa! Isten éltessen nagyon sokáig, nekünk, közöttünk! :D Tudod te, h kiktől

Köszönjük a cikkeket és a képeket! Sokat segítettetek ezzel nekünk! :D

Szia Isti! Meglepetééés! Köszönöm, hogy vagy nekem! :D You & I m.


Lábnyomok