Issuu on Google+

Református Ifjúsági Folyóirat III. évfolyam, 4. szám 2013 November- December Oldalszám:16 Ár: 2 lej/ RON Megjelenik kéthavonta

Kedves olvasó, remélem nem foglak elszomorítani, de nekem már rég olyan a karácsonyom, mint egy bármilyen másik nap. Persze az asztal pompásan néz ki, és a karácsonyfa fel van díszítve, minden ajtón dísz hirdeti a karácsony jöttét… Egyedül csak a szívem üres. Igazából úgy érzem, bárcsak gyerek lehetnék, aki számolja a perceket, várja az angyalkát az ablak előtt, és nem tud elaludni, annyira izgatott. A legnagyobb baj az, hogy tudom miért történt meg ez velem. Mindig arra figyelek, hogy kész legyek a takarítással, legyen minél szebb a karácsonyfa, a legújabb ételek pompázzanak az asztalon… tehát mindenre odafigyelek, csak a lelkem tisztaságára nem. Mire eljön a karácsony este, már el vagyok fáradva, nem vágyok semmi másra, csak arra, hogy pihenni hagyjanak. Úgy telik el az ünnep, hogy nem vágyok sehova, nem szeretném, hogy vendégek jöjjenek, s legtöbbször a kutya eszi meg a sok finomságot. Szégyellem bevallani, de kihalt belőlem az öröm, nem érzem azt, amit régebben igen. Nagyon szerettem az esti istentiszteletet, amikor kicsi gyerekként verset mondtunk, vagy ifjúsági tagként énekeltünk, de azt hiszem, a legjobban az hiányzik, amikor ismert emberekkel, szeretteimmel a Csendes éj-t énekeltük a karácsonyfa fényénél. Most is megtelik a szemem könnyel, amikor ezekre a szép percekre gondolok. Hogy tudnám visszacsalogatni ezt az érzést a lelkembe? A válasz egyszerűnek tűnik, de a megvalósítása ennél sokkal bonyolultabb. Meg kell értessem magammal, hogy semmi sem fontosabb annál, minthogy a szívemet töltse be a karácsony. Az, hogy a Jézus születésnapja jelenti az emberek számára a reményt, hogy nem halunk meg, hanem majd egyszer mind boldogan fogunk élni a mennyországban. Remélem az idei karácsony sokkal ünnepélyesebben fog telni, és remélem, hogy ez a cikk másokban is elindított valamit. Szeretném, ha mindenkinek szép, áldott karácsonya lenne!!! B.B.

„Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel.” (2.Jn.1,3)

Varázsmentes karácsony

A karácsony lényege Kérdezz- felelek Csak kreatívan Függőleges hírlevél Feltétel nélkül/ Unconditional Érthetetlen kegyelem

Ajtódon valaki kopog Napsugaraim... Üzeneted érkezett

Megemlékezés


Anna: Mi jut eszedbe, ha meghallod azt, hogy karácsony? Johi: Húú, nem is tudom. Vakáció, kántálás, sütik s egyéb édességek. Nem sok értékes dolog. Böbe: Jézus, meghittség, fények, angyalok. Anna: Várod-e a karácsonyt? Miért? Johi: Ha igazán őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy annyira nem. S hogy miért? Az a nehezebbik kérdés. Valahogy szinte minden tartalom kikopott ebből az ünnepből, megüresedett. A sok külső dísz, utcai dekorációk meg mindenféle színesre kivilágítva... Talán egy percig el tudok gyönyörködni benne, aztán szinte már taszít. Túl sok, túl sok a feleslegből. S hogy a szeretet ünnepe? Nem az emberi szereteté. Mégis ajándékozás meg miegymás, család, barátok, rokonok látogatása. De miért csak ilyenkor? A szeretetet nem lehet néhány naphoz kötni. S mégis ilyenkor kap akkora hangsúlyt. Szeretni mindig kell. Emiatt sem vagyok az ajándékozós típus, mert ilyesmiben nem mérem a szeretetet. Ennél sokkal több, szentebb ez az ünnep. Mert Krisztus született, aki aztán meghalt értünk. A "Kisjézuska", "Jézuska" megnevezésektől kis túlzással kiráz a hideg, mert egy kisbabánál sokkal több. Ő Megváltó. És annyira tud bántani és fájni az, amilyen a karácsony, az, hogy mennyire nem Krisztusról szól. Röviden ezért. Böbe: Óó, nagyon várom, mert szeretném, ha más lenne, mint a tavalyi, amikor nagymamám temetése és a bennem levő lázadás Isten, hit és megtérés ellen betöltött. A lázadásom elmúlt és imádkozom azért, hogy áldott legyen a karácsonyom. Anna: Találsz valami megbotránkoztatót abban, ahogy a világ "ünnepli" a karácsonyt? Johi: Az előző válaszomban valamelyest ez már benne volt, tehát egyértelműen igen. Elég sok mindent lehet találni. karácsonyi díszbe burkolva bármit el lehet adni, de legalábbis könnyebb. S narancs meg fahéjillat, meg mézeskalács, s fenyő meg gyertyák, s a hangulatot megteremtő zene. Személy szerint ezeket nem csak ilyenkor kedvelem, hanem bármikor, s nem sok karácsonyi hangulatot kapok tőlük. A reklámok is tele vannak mindenféle akcióval meg miegymással, és az egésznek semmi köze már Istenhez. Ez úgy alapjáraton felháborító és elkeserítő számomra. Istennek mennyire tud fájni ez az egész? Úgy vélem, ezt elképzelni sem tudom igazán. Anna: Van valami kellemes karácsonyi élményed, emléked, amit szívesen megosztanál? Johi: Azt hiszem, hogy nincs semmi extra, amit megoszthatnék. Böbe: Az eddigi karácsonyaimból annyi maradt meg, hogy mikor Szenteste hazajöttünk a templomból Johival, a fa alatt egy csomó ajándék várt. Ezeket az estéket legtöbbször együtt töltöttük a családdal. Anna: Miben látod a különbséget a világi és a keresztyén karácsonyt illetően? Böbe: Leginkább abban, hogy a világban a karácsony lényege nem az, aminek lennie kellene. A világi karácsony már csak az ajándékozásról szól, az emberek az ajándékokkal mutatják ki a szeretetüket, nem pedig tetteikkel. Az a lényeg, hogy három napig mindenkinek jó pofizni kell, és elfelejtik, vagy talán nem is tudják, hogy a karácsonynak az a lényege hogy a szívünkben szülessen meg a Megváltó. Anna: Szerinted milyen egy igazi karácsony? Böbe: Még nem tudom, hogy milyen az, de elképzeléseim vannak. Szerintem egy igazi karácsonynak nem kellene különböznie a többi naptól. Minden nap új lehetőséget kapunk arra, hogy igazi karácsonyunk legyen. Az én igazi karácsonyom azzal kezdődne (minden nap), hogy felkelés után hálát adok és elhatározom és betartom, hogy "ma minden emberhez szeretettel fordulok". Aztán a nap többi részében Istenre figyelek, és engedem, hogy Jézus megszülessen az életemben (újra és újra). Sajnos ez nekem nagyon nehéz, és már annak is örülök, ha egy kevés időt Istenre fordítok.

2


A karácsony lényege Emlékszem, amikor gyerek voltam, nem volt egyszerű kenyeret vásárolni karácsonykor, néha hosszú időt kellet várni rá. Ilyenkor persze összegyűltünk mi, gyerekek, és sztorizgattunk. Sok gyereknek végig hallgattam a hőstettét, hogyan jött rá, hogy az "angyal" nem létezik. Aztán később nőttem s a mi kis községünk is egyre fejlődött. Egyre szebben díszítik fel a falut, egyre értékesebb ajándékokat adunk azért, hogy fenn tartsuk a látszatot. A karácsonyból kisebb iparág jött létre. Mindenki próbál hasznot húzni valami módon a karácsonyból, egyedül Isten volt önzetlen. De nézzük meg azt a csodát, ami az első karácsonykor történt, mert van belőle egy csomó. Először az sem mindennapi, ahogyan Jézus megfogant, sőt, példa nélküli a Szentlélektől fogantatás. Jézus születésének a helye is egy csoda volt, mivel a megjósolt helytől Mária és József jó messze lakott. De Isten hatalmas kézzel bebizonyította, hogy előtte semmi sem lehetetlen, így Jézus a rendelt helyén született meg. Jézus nem akárki, nem egy ember vagy bármi más. Ő Isten Fia és mégis egy istállóban született. Úgy érzem, nem tudok ilyen alázatos lenni, mert ha adok valamit, mindig viszonzást is várok, de Isten önzetlenül adta Fiát. Nem tudom ki látott már olyan csillagot, ami előtte vándorolt? Én még sosem láttam ilyet, de azt hiszem nem is fogok. Jézus születését csillag jelezte, amit még a legnagyobb sztár, állami vezető vagy diktátor sem mondhat el magáról, mert ők mind-mind csak emberek, de Jézus… a Krisztus. Azt hiszem én is megijednék, ha egyszer csak megjelenne egy csapat angyal és énekelne, persze szívesen meghallgattam volna az angyalok énekét, annál szebbet senki sem hallhatott. Mindezek a dolgok nem hétköznapiak, minden egyes percük dicséretre és imádatra méltó. Úgy érzem, a világ ezt teljesen megfordította. Már nem Jézus a fontos, hanem önmagunk, nem a szeretet, hanem a látszat. Nem szeretném elítélni a fényeket, az ajándékozást, vagy esetleg a karácsonyi éneklést, hiszen ezek nekem is tetszenek. Csak figyeljünk azokra a csodákra, amik több mint 2000 éve történtek és persze egymásra is, hiszen Isten is azt akarja, hogy egymást szeressük. Figyeljünk Jézusra, az Ő szavára, mert Ő is csodákat akar mutatni az életünkben. Ne hagyjuk, hogy a világ kiragadja szívünkből az Ő szavait, tetteit és azt, hogy mi is az igazi lényege a karácsonynak. Annál nagyobb ajándék nem létezik, minthogy bűneinktől szabadon élhetünk és ezzel az ajándékkal semmi más nem ér fel. Nem egyszerű Istent dicsőíteni azért, mert elküldte Fiát, megszabadított bűneinktől és megbékéltetett Önmagával. Sokszor könnyebb ajándékok mögé bújva. Azt gondoljuk, hogy letudtuk Isten és emberek felé éves szeretetünket, de Isten többet akar. Engem és téged akar magához közel vonni. Fogadjuk el Isten ajándékát és kérjünk Tőle, mert Ő mindenkinek készséggel ad, szemrehányás nélkül, nem csak karácsonykor. Nyeste Zsolt A következőkben még néhány munkatárs válaszol pár kérdésre, amelyből megtudhatjuk, hogy számukra is mit jelent a karácsony, mivel töltik el ezt az áldott ünnepet!

3


1.Mivel töltöd el a karácsonyt? Zsuzsi: Elsősorban a legfontosabb, hogy békességben és harmóniában töltsük el ezt a pár napot. Az előkészületekben mindannyian elfáradunk, és izgatottan várjuk a Szentestét, ezért töltsük teljes békességben és szeretetben. Az ünnepi menü elfogyasztásakor, ne feledkezzünk meg Jézusról, és adjunk hálád az eledelért, melyet megadott nekünk. Az ünneplés nem lenne teljes a templomi együttlétek nélkül, ezért látogassuk meg a templomot is, hogy a falubeli/városbeli ismerőseinkkel együtt ünnepeljünk. Ami pedig a legfontosabb, hogy töltünk el pár percet Istennel, és adjunk neki hálát, amiért elküldte egyetlen fiát, Jézust, hogy élhessünk, és örök életünk legyen. Mesi: Amit én évek óta tervezek, az az igazi, tartalmas és áldásos többnapos elcsendesedést tartsak. De ez eddig még nem jött össze, de nem adom fel.  Napjainkban a karácsony a szeretet ünnepe, az ajándékok, odafigyelés, megbocsátás és még sorolhatnám, hogy minek az ünnepe, csak épp annak nem, amiért valójában van. Semmiképp nem szabad megfeledkeznünk, hogy ez az ünnep valójában Jézus Krisztusról szól, aki azért született meg, hogy aztán a Húsvétban kereszthalála által beteljesüljön mindaz, amiért karácsonykor jött el közénk. Én azt kívánom, hogy tegyük az ünnepet tartalmassá, csendessé, családiassá, boldoggá, és Istent dicsőítve teljessé. Elvira: Az utóbbi pár évben próbálok teljesen a karácsony lényegére, legfőképp Krisztusra összpontosítani. Persze ezt megelőzi a sok külső díszlet, mint például a takarítás, sütés, főzés, az én esetemben inkább a takarítás. Ezekkel el lehet tölteni az ünnep előtti napokat. Szentestét megkezdődően nekem már ünnepivé válik a karácsony. Megkezdődik éjjel a kántálás az ifisekkel, aztán másnap úrvacsora, templom, szolgálatok... Beismerem, már az utolsó hivatalos ünnepnapra egy kicsit belefáradok, de valahogy az utolsó istentiszteletre is szívesen elmegyek, talán mondjuk azt, hogy tartozom ennyivel az Úrnak, a közösségnek, magamnak. De ne úgy értsétek, hogy kötelességből teszem. Mindig azt kívánom karácsonykor, hogy ne csak erre a három napra szűküljön az ünneplés, hanem mindennapos legyen, hisz Isten, aki Krisztust elküldte nekünk, mindennap szeret, és nem korlátozza szeretetét bizonyos napokra.

2.A te életedben mi áll az első helyen ilyenkor: karácsonyfa, ajándékok vagy Jézus születése? Zsuzsi: Erre elég nehéz válaszolnom. Gyermekként Jézus születésén volt a hangsúly. Mindig lázasan készültem a szentestei templomi előadásra, s akkor valójában a kis Jézus születését vártam. Mára sajnos az igazi hálaadás háttérbe szorult. Az előkészületek alatt elfelejtem, hogy mire készülünk igazából. De próbálok mindig hálás szívvel megemlékezni Jézus születéséről.

4


Mesi: Sajnos engem is sokszor megkísért, hogy az ajándékok, a fa milyensége fontos legyen, de semmiképp és sosem felejtem el, hogy valójában miről is szól. Igaz, hogy tényleg nagyon nehéz rohanó világunkban megállni, és ellenállni ezeknek a dolgoknak, - és ha ténylegesen nem is sikerül - de próbálom az ünnep értékét nem elfelejteni, elveszíteni. Elvira: Hmmm... A karácsonyfa díszítése nagyon vagány dolog, főleg, ha közben egyezkedsz a testvéreddel, hogy melyik díszt hova rakjuk! Az ajándékozás a meglepetések pillanata, főleg, ha nem kutatta ki a szeretted valamelyik szekrényaljról az ajándékát! De számomra mégis a legörömtelibb pillanat a szentestei alkalom. A gyerekek szolgálnak a hatalmas karácsonyfa mellett, ajándékokat kapnak... ám amikor kijövök a templomból és felnézek az égre, mintha a betlehemi csillagot látnám magam előtt. Szívesen elindulnék vándorútra a jászolhoz, hogy a szívemet teljes egészében újból odaajándékozzam Jézusnak.

3.Hogyan képzeled el 50 vagy akár 100 év múlva a karácsonyt? Zsuzsi: Elképzeléseim szerint 50 év múlva a karácsony már egy 3 napos szabadság lesz. Minden az eladott termékek körül fog forogni. Az ajándékozás, a családi együttlétek, a mosolyok csak rutin dolgok lesznek. A karácsony teljesen elveszti az igazi értékét. Szerintem már csak nagyon kevés ember fogja tudni, hogy ki Jézus és miért született. Mesi: Próbálok optimista lenni ebben a kérdésben. Bár tényleg nagyon kezd „elfajulni” a karácsony lényege, én mégis hiszek abban, hogy lesznek, akik fenntartják, és úgy ünnepelnek majd, hogy a lényeg megmaradjon. Elvira: 50 év, 100 év, ha jól megnézzük nagy szám, mégis rövid idő. Akkor most utazzunk a jövőbe! A természetességre próbálnak törekedni az emberekre, így mindenképp megmarad az átlag természetes, zöld, fenyőillattal rendelkező karácsonyfa. Szerintem Szilágy megyében még mindig tudni fogják, hogy mi is történt karácsonykor, a többi megyéről nem tudok nyilatkozni!

4.Teszel-e ígéretet, fogadalmat szilveszterkor? Zsuzsi: Igen, általában mindig szoktam. Az utóbbi években olyan dolgokat kértem, amik jobbá tehetik az életem és a továbbtanulásomat segítik. Több - kevesebb sikerrel, ezek a dolgok teljesültek. Mesi: Nem, én nem szoktam ígéretet/ígéreteket tenni Szilveszterkor, mert attól tartok, hogy nem leszek képes megtartani, megtenni, és inkább nem szeretnék magamnak még több megbánást, stb. okozni. Lehet, hogy egy kicsit ezzel óvni akarom magam, de inkább nem teszek olyan ígéreteket, amikben nem vagyok teljes mértékben biztos, hogy meg is tudom tartani. Elvira: Huhuhu! Mennyit tettem régen... hogy jobban fogok tanulni, szorgoskodni, lefogyni! Hát az utóbbi években nem igen szoktam. Inkább bölcsességet, szeretetet szoktam kérni Istentől, és persze jókedvet. 

5


1. lépés: Vágj 7 db. 7x2 cm csíkot. 2. lépés: A csíkok szélét egymásba fordítva ragasztóval ragaszd le. 3. lépés: A további 6 csíkot is készítsd el, majd egy kisebb kört vágj ki. A kör a csillag hátuljára kerül, ez fogja összetartani. 4. lépés: A csillag szárait összetéve, ragaszd rá a kivágott körre. 5. lépés: A kész csillagot ízlés szerint díszítsd, majd egy s betűhöz hasonló kampó segítségével felakaszthatod a karácsonyfára.

1. lépés: Vegyél egy nagy és egy kicsi kerek tortaalátétet. 2. lépés: A nagy torta alátétet vágd kettőbe, és a két szélét egymásba fordítva ragasztóval ragaszd le. 3. lépés: A kis torta alátéttel is tedd ugyanezt. 4. lépés: A szárnyait is egy fél papírból tudod elkészíteni. Ezt kettőbe hajtva egy szárnyformát kapsz (a képen láthatót). 5. lépés: A szárnyra ragaszd rá az angyal testét és a két karját. A fejét egy fehér labdából, vagy egy kivágott körből tudod elkészíteni.

1. lépés: Fogj egy sárga gombolyagot. 2. lépés: Tekerd fel egy kerek kartonpapírra, majd a szélén vágd körbe. 3. lépés: A körbevágott gombolyagot a közepénél kösd össze. 4. lépés: Igazítsd meg a gombolyagot, hogy szép gömböd legyen. Majd köss egy hosszabb szálat a gömbhöz. 5. lépés: A végeredmény magáért beszél, már használhatod is, mint egy egyedi könyvjelző.

6


1. lépés: Vágj ki 20 db. 10x10 cm kockát. 2. lépés: A kockát hajtsd félbe, majd megint félbe, s újból félbe.(lásd az első képen). 3. lépés: Rajzold rá a mintát és vágd ki. Tedd ezt a további 19 db. is. 4. lépés: Két lehetőség van, az első, hogy a 20 db. papír közepét kilyukasztod és egy cérna segítségével biztosítod. Vagy egyenként összeragasztod a lapokat. 5. lépés: Az így kapott gömböt megigazítod, és már teheted is az ajándékdoboz tetejére.

Ezzel a pár kreatív ötlettel színesebbé és egyedivé teheted a karácsonyi ajándékokat. Sok sikert az elkészítésükhöz! 

Mindannyian voltunk fiatalok vagy fiatalok vagyunk. Van erőnk és büszkeségünk, haragunk a világ fele, esetleg szülők fele. Azt hisszük irányítjuk életünk, de ez csak illúzió. Eljön, az idő mikor rájövünk, hogy haragunkkal és erőnkkel nem tehetjük jobbá a világot, sőt csak magunkat sodorjuk bajba. Ez lehet az a pillanat, amikor találkozunk Istennel. Ez a film egy lányról szól, akinek megölik a férjét, akit nagyon szeretett, de nem tudja magát túltenni halálán. Egy véletlen baleset során találkozik régi barátjával, Joe-val, akinek súlyos vese problémái vannak, mégis elképesztő módon foglalkozik a környék apa nélküli gyerekeivel. Samanthának új lehetőségeket mutat adottságai felhasználására, és persze kiderül, hogy Samantha rég nem az, aki gyerekkorukban volt. Samantha eközben nyomoz férje gyilkosa után, új nyomokra bukkan, amikor új kisbarátai házában jár, és persze nem adja fel könnyen, mindent kockáztatva utána jár a gyilkosnak. Vajon megtalálja az igazi gyilkost, és tud-e helyes döntést hozni, amikor egy embertársa élete a kezébe kerül? És Joe megmenekül-e amikor kiderül, hogy a vese dialízis már nem elég? Ezekre a kérdésekre választ kaphattok, na és persze azt is megtudhatjátok hogyan lettek Joe és Samantha barátok, hogyan ismerte fel Joe saját gátjait és még sok mást is, ha megnézitek a filmet! A film 2012-ben jelent meg és az imdb-n 6,5 pontot kapott. A filmet itt nézhetitek online http://www.solarmovie.so/watch-unconditional-2012.html Nyeste Zsolt

7


Szia! Köszönt téged a FÜGGŐleges, vagyis a Genézius Társaság projektje, a konferencia, az esemény, és a mögötte álló önkéntes munkatársi csapat, az új koordinátor, és a régi is! Az új tanévvel a FÜGGŐleges életében is egy újabb fejezet következett, apróbb változásokkal, érdekes kihívásokkal, új emberekkel, ötletekkel. Erről olvashattok most... Már szeptemberben találkozott a munkatársi csapat egy része Nagyváradon az országos CE-konferencián, ahol Berke Krisztina átadta a koordinátor-szerepet Adorján Zsuzsinak, nekem, amíg ő szülési szabadságra megy. Azóta szült is, és mindketten egészségesek és jól vannak. November 15-17. között Kolozsváron tréninget tartott a munkatársaknak Ferenczi Zoltán és csapata Magyarországról. Játékosan és nagyon komolyan tanultunk magunkról: arról, hogyan működünk egyen-egyenként, hogyan működünk csapatban. Tanultunk a rendszerben való gondolkodásról: arról, milyen fontos, hogy világos céljaink legyenek, és a víziónkat, missziónkat Isten határozza meg, ne a körülmények, vagy a saját korlátaink.

Körvonalazódott a jövő évi FÜGGŐleges témája is: hősök, szuperhősök! Mi tesz engem hőssé a hétköznapokban? Lehet-e hős egy szürke egér? Mit jelent Isten választottjának és hősének lenni? Hogyan lát minket Isten, és hogyan látjuk mi magunkat? Példaképeink, hőseink, önértékelésünk, énképünk... a témát a következő munkatársi találkozókon fogjuk tovább boncolgatni. Az is egyre inkább világosabb és biztosabb, hogy nem egy, hanem két konferenciát szervezünk. Ennek a gondolata nem új: már korábban felmerült ennek a lehetősége, s most úgy gondoltuk, próbáljuk ki! Erdély két, egymástól távol eső pontját néztük ki a térképen: a pontos helyszínt az ünnepek után fogjuk tudni elárulni. Vajon elérünk-e több fiatalt így? Vajon jobban mozgathatók-e a helyi csoportok, ifjúság a konferencia megszervezésében és lebonyolításában, ha kisebb méretű ugyan, de regionális jellegű? Kisebb méretű? Ez mit jelent? Szeretnénk kimondottan a serdülő korosztályra koncentrálni, elsősorban őket meghívni a konferenciára (14-19 év). Úgy gondoljuk, a konferencia nyelvezetének,

8


tematikájának, módszereinek, eszközeinek megválasztásában sokkal átláthatóbb és egyértelműbb dolgunk van, ha egy és jól körülhatárolt korosztállyal dolgozunk. Imádkozunk, és kérünk téged is, hogy imádkozz azért, hogy ha Isten is jónak látja ezeket az új próbálkozásokat, akkor rendelje ki a megfelelő eszközöket hozzá: a helyszínt, az előadókat, a munkatársakat. Hogy merjünk továbbálmodni, tudjunk mi, a csapat krisztusi lelkülettel együttdolgozni és hagyni, nem akadályozni Isten csodálatos munkáját a fiatalok körében! Imádkozz a nemrég leadott pályázatért: nagyon megkönnyítené a munkánkat, ha a pénzbeli támogatásból új projektort vehetnénk és a konferencia szervezésében az adminisztrációs/ logisztikai területek anyagi költségeinek egy részét is fedezhetnénk (étkezés, szállítás, eszközök stb.). Szívesen fogadunk ezután is támogatást. Bankszámláink: Romániából Asociatia Genezius Cod fiscal 9965218 Avram Iancu 62, CLUJ BRD Cluj Ron: RO05BRDE130SV06953831300 Euro: RO28BRDE130SV16343941300 Magyarországról Bank code 0003, Entity code 1300 Account number SV79473081300 IBAN: RO48BRDE130SV79473081300 Swift kód: BRDEROBU

http://www.fuggoleges.ro/index.php/site/index/57

Látogass el a weboldalunkra ( http://www.fuggoleges.ro/ ), vagy kövess minket facebook-on ( https://www.facebook.com/fuggoleges )!

Kívánok neked bensőséges találkozást az emberré lett Istennel! És boldog új évet! Adorján Zsuzsi projekt-koordinátor & a FÜGGŐleges munkatársi csapata

9


Emese üzenete... 

Megérkeztem, itt vagyok. Mit is mondhatnék? Igazából akkor szoktam írni, amikor rossz kedvem van, vagyis hát mikor egyedül érzem magam. Nos, mi a mai tapasztalat? Máris mesélem. Sok minden átfutott ma is az agyamon, többek között az is, hogy néha fontos hallgatni, ülni és várni. Várni arra, hogy mi lesz, mi fog történni. Tudom, számtalanszor kerget sok mindenkit az az érzés, hogy egyáltalán minek a mai nap és most miért van ilyen kedvem és ohhh... Minek ez az egész? Ilyenkor fogalmazódik meg az a mondat, hogy elegem van! Igen jogos kijelentés. Az emberkének sokszor sok minden miatt elege van. Habár néha elég pár üres tekintet, vagy éppen nyomasztó csend. És az ember máris úgy érzi fölösleges. Hogy egyáltalán minek is kelt fel ma reggel? Minek látta meg a napfényt?... hmmm érdekes gondolatmenet, nemde? Kedveském, elmondanám neked, hogy igenis van annak célja, hogy ma kikeltél az ágyból, felöltöztél és álmos fejjel megittad a reggeli kávédat. Ugyanis, és szerintem ezzel nem mondok újat, minden napnak van valami célja. Igen, az okosak most jönnének azzal, hogy ha tudtam volna, hogy ma ez lesz, a tegnap még boldog lettem volna. Jogos! Igazából én is ezt mondanám. A helyzet az, hogy az ember változik és ezt így kell elfogadni. Ugyanis akkor tudhatod, hogy szeretsz valakit, legyen az barát vagy akár a párod vagy egy családtag, szóval akkor szereted igazán, ha mindenestül elfogadod. Igen megváltozott... Na és? Így fogadd el, próbálj alkalmazkodni. És néha mikor fogaid összeszorítva tartasz vissza egy - egy mondatot, mert tudod, hogy azzal megbántanád... mondom, csak végy mély levegőt, menj oda hozzá és öleld magadhoz szorosan. El ne engedd! Ez felettébb fontos, csak jó szorosan öleld meg és mosolyogj rá. Hidd el, tudom, hogy vannak pillanatok, amikor már az az érzés tart fogva, hogy elég volt, kész “gátá”... ISMERŐS, viszont, és tudom ez megint olyan ócska dumának fog tűnni, maradj higgadt szedd össze magad és nyugodj meg. Hiszen az eső sem eshet örökké, egyszer úgyis kisüt a nap és dupla szivárvány tölti majd be az eget. Csak tanulj meg türelmes maradni ne hamarkodj el semmit! Az a legrosszabb! Ja és majd elfelejtettem, ne add fel, ne merészeld. Onnan, hogy akár csak apró jelzést adsz magadnak arra, hogy feladod baj lesz... A lelked, tudod az a kicsi legbelső, akit már oly rég látogattál meg, elkezdi feladni és akkor megnézheted magad. Vigyázz mit lépsz, ne háborúskodj és főleg ne légy rosszban magaddal. Az a legfájóbb, mikor magadat sem érted. De akkor, hogy várod egyáltalán azt, hogy másokat megérts vagy meghallgass? Nem egyszerű! Tisztában vagyok vele, hisz mindenki egy kicsi titok, néha még saját magának is. Ezért légy türelmes és várd ki, mit hoz a holnap. Tudom ez a legbosszantóbb kérés, de ha nem tanulsz meg várni, búcsút mondhatsz magadnak is!

10


Érdekes… ellent mondok saját magamnak. Nos, nem lényeges ez. Most csak a lényegre figyelj, saját magadra. Borús egy nap volt a mai, igaz, de még lehet, hogy jó lesz, habár kétlem én azt. Igazából ma még a csiklandozó napsugaraknak sem tudtam örülni. Pedig hát olyan szépen megfestették a szemközti épületet, öröm volt nézni. A szívem, igen az az apró, mégis megtorpant. Úgy érezte, hogy nem kell neki napsütés, nem kell már semmi! Mindenki elmehet a... Jah igen, ez az érzés, hát mit is mondjak szerintem sima sajnálkozás. Lényeg, hogy meg kell nyugodni. Ha kattog az agyad rajta, régen rossz, próbálj meg higgadt maradni, az a legegyszerűbb. Tudom nem egyszer, de a legjobb megoldás majd lesz. Valahogy mindig van és mindig volt, valahogy bármiről is legyen szó. Annyira nem érdemes minden kis apróságon, miket beszélek, szerintem minden apróság számít... de mégsem érdemes néha ezeken az apróságokon gondolkodni, semmit se ér az egész. Tudom, fáj, irtózatosan fáj, de néha és hangsúlyozom csakis néha a legjobb úgy tenni mintha nem is lenne szíved. Zárd be, tedd el a kulcsot és még véletlenül sem, - hallod! MÉG VÉLETLENÜL SE nyisd ki, akármilyen trükkel próbálkoznak. Hiszen amint kiveszed a dobozból máris összetörik, és eleinte fáj, nagyon fáj, rosszabb, mint egy seb mivel nem gyógyulna. Jó, lehet begyógyul, de a helye megmarad és soha nem lesz ugyan olyan, mint azelőtt. Vigyázz kérlek, nagyon vigyázz arra, hogy ezt az értékes kincset kivel osztod meg, mert nem mindegy. Valakinek csak azért kell, hogy jól összetapossa, szétmarcangolja. Aztán majd visszaadja és nevet egy jót és rájössz milyen naiv voltál, de már késő lesz. Legjobb megelőzni és tényleg csak olyan valakiket beengedni a legbelső szobába, akikről tudod, hogy ha arról lenne szó, még az életedet is odaadnád. Igen, mert már amikor valakit annyira szeretsz és tisztelsz, hogy saját magad is odaadnád, akkor arról van szó, hogy fény derül arra, hogy ő tényleg abba a szobába való. Erről egy idézet jutott most eszembe: "Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél." (József Attila) - És ki ne engedd onnan még véletlenül sem. Utána csak a te felelősséged, hiszen tudod: FELELŐS LETTÉL AZÉRT, AMIT EGYSZER MEGSZELIDÍTETTÉL! Ezt soha ne felejtsd el. Egy ember szíve törékeny, drága kincs. Ha te visszaélsz azzal, ne is számíts jóra. Mindig pontosan add vissza azt, amit kapsz, és most a jó dolgokról beszélek! Engem nem érdekelnek a rossz dolgok, azzal törődni nem az én feladatom. Egyszer majd odafenn ugyanis mindenki csakis azt kapja, amit megérdemel... Jól vigyázz kicsi szív, mit hiszel... Tudni azt, hogy egyes emberek simán visszaélnek a szeretettel, amit kapnak, szörnyű és egyben irtózatos dolog. El is mesélem miért, minden kicsi embernek egy kicsi szíve van, és ha ez az egy kicsi szív megbántódik, már nem lehet eltörölni vagy megjavítani. Dehogy is! Nem autó ez, hogy kicserélünk egy alkatrészt és gurul tovább. Ha egy szívet megsebzel, ne számíts semmi jóra, az már nem lesz ugyan olyan. És ha mélyen van megbántva, mélyebb a seb, nehezebben gyógyul vagy talán sohasem. Ezért kell vigyázni arra, hogy miket mondunk, teszünk, vagy éppen hogyan viselkedünk. Szép napot Kedveseim!

11


-bizonységtételek-

Keresztény családban nőttem fel. Szüleim testvéreimet és engem Isten szeretetének fényében neveltek. Egészen korai emlékeim vannak arról, hogy szüleim beszéltek az Úr Jézus szeretetéről mellyel minket végtelenül és feltétel nélkül szeret. Ez a gondolat mindig nagyon távolinak és megfoghatatlannak tűnt számomra. El tudtam fogadni az Úr Jézus létezését és hittem, hogy valahonnan fentről figyel, azt is egészen természetesnek vettem, hogy Isten olyan akár egy kívánságdoboz, ahova időről időre bedobhatom kéréseimet, attól függően, hogy épp mire van szükségem. Tetszett ez az állapot, mert éreztem, azt, hogy valójában sohasem vagyok egyedül, és ha hibázom is, azt majd Valaki kijavítja, vagy megoldja majd helyettem, ha kérem. De minél idősebb lettem annál világosabbá vált számomra, hogy valami nem stimmel az én elképzelt világomban, valami hiányzik vagy hibádzik abban, ahogyan felépítettem magamnak ezt a kis árnyékképet. Történetem 2009 augusztusában kezdődött. Ez a nyár teljesen megváltoztatta az életemet. Alkalmam nyílt újra elmenni a lesi ifjúsági táborba. Mai napig is hálát adok a táborvezetőkért, akik idejüket és energiájukat nem sajnálják arra, hogy több száz fiatalt rátereljenek az Élet Urához vezető útra. Ebben a táborban megtapasztalhattam Isten valódi szeretetét. Egész héten át épült bennem az a felismerés, hogy Isten nem egy kívánsággép, amihez akármikor futhatok, hanem életemnek Ura, kit nem csak a kívánságaim érdeklik, hanem tud arról is mikor épp nagyon boldog vagyok és ismeri szívemet akkor is mikor úgy érzem, hogy az egész világ ellenem szegült. A tábor fénypontjának a vasárnapot tartom, mert akkor egy olyan felismerésnek a birtokosává lettem, melyet soha sem akarok ezután elfelejteni. Biztosan sokan ismeritek a Mennyben fenn a trónusnál kezdetű ifjúsági éneket, számomra ez a dal hozta be az életembe a szeretet felismerését. Felfoghatatlan volt addig, hogy az Úr Jézus azért vállalta értem a kereszthalált, mert SZERET. FELTÉTEL NÉLKÜL SZERET. Olyan csodálatos felismerés volt, hogy az élet Ura akkor értem is, Érted is imádkozott a kereszten. Ő már tudta, hogy hányszor fogom megbántani Őt, hogy hányszor okozom majd Neki csalódást azzal, ahogy viselkedem. S mégis kész volt feláldozni az Ő életét értem, a senkiért. Tudom, hogy minden pillanatban jelen van az életünkben, markaiba metszett és szárnyaival betakarva véd az élet viharai közepette. Tudom, hogy gyönyörködik boldogságunkban, mosolyunkban. Olyan akár egy jóságos apa, kit gyönyörűséggel tölt el gyermekei boldogsága, növekedése, mosolya. S nagyon elszomorodik akkor, ha azt látja,

12


hogy gyermekei boldogtalanok, szívük pedig keserűséggel teli. Életem legnagyobb ajándékának tekintem a kegyelem ajándékát. Azóta is nap, mint nap megtapasztalom az Úr Jézus kimerítetlen szeretetét. Kovács Aletta

Először is azzal szeretném kezdeni, hogy elmesélem milyen volt az életem Isten nélkül. A múltban sodródtam az árral. Olyan voltam, mint a többség, más akartam lenni. Mindig be szerettem volna illeszkedni, de nem igazán ment. Mikor a IX. osztályt elkezdtem, féltem. De ott is kilógtam a sorból . Román osztályba ez nem is volt nehéz, magyar személyként, aki románul nem tudott. De akkor mégis úgy éreztem, hogy beilleszkedtem, mert volt egy barátom. Minden olyan szép volt és rózsaszín. És sokáig azt hittem, hogy ez mindig is így fog maradni, de hamar megváltozott. Közben elkezdem gitárórákra járni és nagyon megszerettem, így folytattam. 2011 augusztusában egy zenetáborban voltam és ott megváltozott minden. Isten rám talált. Fájdalmas volt szembenézni önmagammal és azokkal a dolgokkal, amiket tettem, de ugyanakkor csodálatos boldogság töltötte be a szívemet. Akkor ott, augusztus 6-án minden más lett. Máshogy láttam az egész világot. De a tábor véget ért és haza kellet jönni, és haza is jöttem, de máshogy, mint ahogy elmentem. Megváltozva tértem haza. A neheze csak akkor kezdődött, mert könnyű volt a táborba „jól lenni”, otthon viszont sok volt a harc, sok volt a kételkedés, és hát a kapcsolatot a fiúval le kellet zárni. Ez volt talán akkor a legnehezebb, de Isten erőt adott. A fiú sokszor megfenyegetett, majd könyörgött, volt mikor kényszerített, ígérgetett, de számomra a kapcsolatunknak vége lett. Igen, ezt is lezártuk, de még mindig nehéz volt. Két évig voltunk együtt, de elszakadni is majdnem két évre volt szükség. Tizenhat hónapra volt szükségem, hogy ne zavarjon, ha elsétált mellettem az utcán. Igen és még a rémálmokról nem is beszéltem. De ez is a javamat szolgálta mivel Isten tudta, hogy szükségem van erre ahhoz, hogy megerősödjek. Az érettségi is nagy próba volt számomra, de Ő akkor is segített. A jelenben még jobban keresem Őt, még jobban szeretném megtudni mi a célja az életemmel. Tudom, hogy időben meg fogja mutatni csak mindig olyan nehéz várni. Isten már sokszor próbára tette a türelmemet és tudom, hogy még sokszor meg fogja tenni, de azt is tudom– és ezt Tenkén hallottam–, hogy Isten nem türelmet ad, hanem időt a türelemre. Úgy, hogy most időt adott a türelemre és nekem türelmesnek kell lenni, de nehééézzz . „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúlnak, ímé újjá lett minden.” (2 Korinthus 5:17) Halász Emese

13


14


Saját tollból

Kiszakadt karácsonyunk közepe, mert annyi mindent beleszuszakoltunk... karácsonykor ezt kell csinálnunk, meg azt; karácsonykor így kell ünnepelni, meg úgy; még több ajándék; rohanás, bevásárlás... — Kiszakad a közepe és kiesik belőle: Jézus Krisztus! Annyi minden valami van már a mi karácsonyunkban, hogy kimarad belőle a Valaki! És ez a mi legnagyobb bajunk: karácsonykor mi mindig valamit várunk, valaki helyett!

Leomló sötétség Halász Emese A semmi az, mi betakar Nem volt semmi csak a harag. Nem volt kilátás csak kőfalak Nem volt fény sem alkonyat. Lehajtott fejjel éltem az életem „Minden szép”, úgy véltem. Nem láttam túl a kőfalon És volt egy halom aggodalom. Fény sem sütött be az ablakon, Míg egy nap valaki kopogott. Ajtót nyitva megszúrt a fény S ami betakart az a szeretet.

☺Aki ezt elolvassa, legyen mindig boldog! Emő ☺Minden arról szól, hogy Jézus Krisztus

Szívemből eltűnt a harag S leomlottak a kőfalak. Elöntött a fény és Volt már alkonyat.

legyen az első... és a második és a harmadik és a negyedik és az ötödik. Amit mondani szeretnék az az, hogy ne tedd Jézust az első helyre. Jézus a minden. Ő nem csak első a

***

sorban, Ő a minden.

Itt vagyunk karácsony előtt. Add Uram, hogy karácsonyomban békesség legyen..," (Ez még szép kívánság. Van, aki sok vagy több pénzt kíván.) ....Nyugalom legyen: mindenben rend legyen; és ne legyek nagyon fáradt.. — Ezek mind kedves dolgok és szabad is kérnünk. Csak az nem jó, hogy Jézustól mindig valamit várunk. A napokban lementem a pincébe, és a pince sarkában láttam egy kosarat. Eszembe jutott, hogy régebben abban hordtuk fel a tüzelőt. Egy alkalommal jól megraktam, és a lépcső közepén a kosárnak kiszakadt az alja. Most így láttam viszont a kosarat: csak a külső háncsa van meg, és nem ér semmit, mert kiszakadt a közepe. Nos, karácsonyunkat egy kicsit ehhez hasonlítom.

☺Áldott, boldog karácsonyt mindenkinek! Z. ☺Légy kitartó, képes vagy rá! Emese ☺Ma van a szülinapom, remek a hangulatom! Legyen remek hangulatod neked is Ancsa, Sz. Andi, Ildish, Jutka néni Krisztinája, Sándor! Elvira :) ☺VNSTRF! Jutka néni!!! Isten éltesse nagyon sokáig nekünk, a jelenlegi és a következő lakóknak is! De addig is áldott ünnepet:) Tetszik hiányozni!!! Eszter és Elvira! ☺Az ünnep ugyanis a mindennapi életünk része. Ha nem az, már el is veszítettük. Áldott ünnepeket kívánunk! A szerkesztők

15


Hazahívta Megváltó Ura Koszorús Ferenc nyugalmazott lelkipásztort! A zsoltáros által emlegetett emberi élet felső korhatárát meghaladó szép kort nyert osztályrészül az ippi református gyülekezet egykori lelkipásztora a 93 esztendőben. 1920. január 24-én született a Kolozs megyei Ördögkeresztúron, az első világháború traumájából ocsúdni próbáló erdélyi kis faluban. A királyi Románia magyar iskolát ellehetetlenítő ténykedése közepette érettségizett a Kolozsvári Református Kollégiumban 1938-ban. A következő évben felvételt nyert a Kolozsvári Református Teológiára. Az itt eltöltött éveket későbbi elbeszélései szerint élete legszebb éveiként tartotta számon, főként mert teológiai éveire estek a visszacsatolás utáni Észak-Erdély tiszavirágnyi lelkesedett évei. A háború beárnyékolta a “megváltozott világ “ adta reményeket. A tordai harcok utolsó erőfeszítéseinek sok sebesült és elesett katona sorsának, mint tábori káplán volt tanúja. Szilágysomlyói segédlelkészi szolgálata a kétséges kimenetelű második világháború utolsó szakaszára esett. A választás útján elfoglalt Ippi Református Egyházközség lelkészi állását az összeomlás után 1945 augusztusában foglalta el. Még ez év novemberében feleségül veszi Fazakas Esztert, akiben odaadó és hűséges társat talált 62 esztendőre, 2008-ban bekövetkezett megözvegyüléséig. Házasságukat Isten két fiúgyermekkel ajándékozta meg. Ippi, kerek fél évszázados lelkészi szolgálatából a pusztai vándorlás hosszúságához mérhető volt a négy évtizednyi kommunista elnyomás, mely egyházat és lelkipásztort Ippen fokozottan megpróbált. Az egyház- és hitellenes propaganda dacára, beszűkült keretek között ugyan, de a lelki élet Istennek kegyelme által tovább bontakozott. Aktív szolgálatának utolsó szakaszában még megérhette az ifjúsági csoport fellendülését a 90-es évek első éveiben. Mindig is mondta, hogy ezek az évek hosszabbították meg életét, amikor az IKE órák éneklései sokszor éjszakába nyúlóan tartottak. Mint nyugalmazott lelkipásztor még kilencvenes éveiben is úrvacsorát osztott utódja mellett, a gyülekezet nagy megbecsülésének örvendve. 75 évesen következtek el nyugdíjas évei s legalább ennyi éven keresztül járult hozzá az Ippi Refomátus egyházi élet formálódásához. Mint minden lelkipásztornak, úgy neki is célja az lehetett, hogy ne saját, hanem Krisztus képére formálódjék a gyülekezet. Egy tartalmas emberi élet, egy hiteles lelkipásztori szolgálat összegzéseként éltük meg 2013. október 4-ét, amikor Pál apostol bizonyságtételében keresve vigasztalást búcsúztunk az Ige szavával: „Mert tudom kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy Ő az én Nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra.” 2 Tim.1,12. Isten velünk, viszont látásra! Kocsis Ambrus Tibor lp.

Összedolgoztak: Bíró Beatrix, Jangó Isti, Mihály Elvira, Mihály Emese, Mihály Izabella, Nyeste Zsolt, Soós Zsuzsi, Szabó Anna  16


Lábnyomok