Piaristák MA 2012/3

piaristáK

A magyar piaristák lapja | II. évfolyam III. szám | 2012. október

a nevelés által evangelizálunk

Piarista pályázati örök tanévnyitók együttműködés fogadalom

Sík Sándor: Őszi kertben Őszi lombok zúgdogálnak. Őszi kedvem Sóhajai, furcsa felhők, Őszi égen úszdogálnak.

Mondd, Uram, mit akarsz tőlem?

Sárga bundás sebes mókus Fölszalad a görcsös ágon.

Merre szaladt el az én világom? Úgy elment, itt se volt a nyár, Hogy reszket a lomb közt a napsugár!

Mézes, napos, egynapos ősz.

Mit zörmöl a tél, amit megelőz?

Uram, mit tartogatsz?

Verik a diófát, zörög a dió.

Egy kérdés zörög a számon: Van-e még, van-e még, gyümölcs a fámon, Ajkakat édesíteni jó?

Zizzen a sárga levél: Jelenti magát a tél.

Mondjátok, mondjátok, rőt levelek, Van-e még bennem egy gyújtatnyi meleg, Egy lábasnyi levest megfőzni tüzemnél?

- Uram, ha üzennél!

Mire tartogatsz?

Fehéren – feketén

az egyetemes egész részeként

Nemrégiben tartományunkban járt Mateusz Pindelski és Pierre Diatta piarista atya, mindketten generálisi asszisztensek; Pindelski atya Olaszországért és KözépEurópáért felelős asszisztens, Diatta atyához pedig az afrikai és ázsiai piarista alapítások, közösségek tartoznak. Közösen meglátogattuk a magyar tartomány nagy részét: iskoláinkat és közösségeinket. Nagyon érdekes és kedves volt látni diákjaink – kisebbek és nagyobbak – reakcióját, amikor feltűnt a Szenegálból származó mélysötét bőrű Pierre atya. Sokan összesúgtak, mások mosolyogtak, s volt, aki elfutott, hogy hírt vigyen társainak: „Gyertek ti is, nézzétek csak!”

Meglepetés volt Pierre atya megjelenése köztünk. Sokak talán most találkoztak először azzal a ténnyel, hogy rendünk nem csak Európában és Amerikában van jelen. Testközelbe, személyesen valós közelségbe jött a tény: mi, piaristák bizony sokszínűek vagyunk! Az utóbbi húsz évben nagyon jelentős fejlődés szemtanúi vagyunk az afrikai és ázsiai kontinenseken: piarista rendtársaink élnek és dolgoznak nemcsak Kamerunban, Elefántcsontparton, Egyenlítői-Guineában és Gabonban, de Indiában és a Fülöp-szigeteken is. Sőt, hamarosan egy új piarista alapítás indul Indonéziában, s vannak már fiatal vietnámi, kínai piaristák is.

Kalazanci Szent József „szerencsés kezdeményezése” egyre inkább kibontakozóban van, piarista világunk is globalizálódik. S mivel ottani rendtársaink testvéreink, s az ottani diákok piarista diáktársaink, úgy is érezhetjük, hogy a mi saját világunk bővül világméretűvé. A világ átalakulása, amely néha olyan távolinak tűnik, és sokszor csak a nagy szavak világához tartozónak véljük, nagyon hamar érint bennünket is, részünk van benne. S habár a globalizációnak sokszor inkább a reális veszélyeiről hallunk, komoly lehetőségeket is hordoz ez a folyamat: az összetartozás, a testvériség nem várt útjai nyílnak meg előttünk.

Az idei év komoly változást hoz tartományunk életében: a generális atya felkérésére egyik magyar rendtársunk, Czeglédi Zsolt atya a Fülöp-szigetekre, Manilába utazik majd, hogy 4–5 éven keresztül az ottani ázsiai fiatal piaristák növendéknevelője legyen. Magyar piarista a Fülöp-szigeteken!

Persze, hiányozni fog Zsolt atya idehaza. Mégis – biztos vagyok benne – az ő távolléte gyarapít minket: megnyílik magyar piarista világunk horizontja, újra felfedezhetjük hivatásunk missziós jellegét, s átélhetjük, hogy több száz éves tartományunk a Rend fiatal hajtását tudja éltetni, táplálni.

Köszönjük, Urunk, Rendünk sokszínűségét, köszönjük Neked, hogy tapasztalhatjuk ebben figyelmedet, gondviselésedet. Köszönjük, hogy részünk lehet a kovász kelesztő erejében, a mustármag váratlan növekedésében. Alakíts minket, Urunk, hálás és nagylelkű munkatársaiddá!

Labancz Zsolt SP tartományfőnök

piaristák

3

piarhírvilág Asszisztensi látogatás

Szeptember közepén két generális asszisztens is meglátogatta Rómából a magyar provinciát. Mateusz Pindelski atya, aki a közép-európai régióért felelős, valamint Pierre Diatta atya, aki Ázsiáért és Afrikáért felelős pár napot töltött hazánkban a rendtartomány vendégeként. Körbejárták az iskolákat, beültek az órákra, beszélgettek az igazgatókkal, tanárokkal és persze a diákokkal is. Pierre atya ezelőtt még sosem járt Magyarországon, nagyon tetszett neki a légkör és az itteni piarista diákok vidámsága.

Német monográfia a magyar piaristákról

2012 szeptemberében jelent meg nyomtatásban Riedel Júlia Tübingenben megvédett, de magyarországi (nem utolsósorban a rendtartomány levéltárában végzett) kutatásokon alapuló doktori disszertációja, amelynek témája az oktatásügyi reform és a piarista rend viszonya a 18. század végi Magyarországon (Oktatási reform és szerzetesség a felvilágosodáskori Magyaroszágon).

A szerző így ismerteti könyvét: „A piarista rend a 18. században a Habsburg Monarchia legelterjedtebb tanítórendjei közé tartozott. A jezsuita rend föloszlatása 1773-ban nemcsak azzal a következményel járt, hogy a piaristák néhány egykori jezsuita gimnázium átvételével nagyobb jelentőséget nyertek, hanem egyben megteremtette az oktatásügy átfogó reformjának előfeltételeit is. Ezzel együtt járt azonban, hogy a világi hatalom olyan területre terjeszkedett, amely korábban az egyház ellenőrzése alá tartozott, és ez magával hozta az összeütközést a korábbi iskolafönntartókkal. Mária Terézia és II. József reformpolitikájának a piarista rend szempontjából történő vizsgálata kettősséget mutat: egyrészt a rend visszafogott ellenállással válaszolt a reformokra, másrészt pedig örömmel fogadta el a fontos együttműködő partner szerepét."

A temesvári piarista templom évfordulója

A magyar piarista jubileumi évtized egyik első ünnepe volt szeptember 17-én Temesváron, ahol a piarista templom búcsúját, valamint felszentelésének 100. évfordulóját ünnepelték. A jeles eseményre készült el Sas Péter könyve a templomról, mely magyar, román és német nyelven is olvasható.

Piarista e-book

Manapság már rengetegen olvasnak elektronikusan könyveket, e-book olvasójukon, tablet készülékükön. Új kezdeményezésünk részeként piarista témájú könyvek tölthetőek le a www.piarista.hu/ebook oldalról. Kezdésnek három könyv tölthető le különböző formátumokban, de később folyamatosan frissítve lesz a „piarista e-könyvtár”.

piaristák

Impresszum: Piaristák MA - A magyar piaristák lapja ∙ www.piarista.hu Kiadja: Piarista Rend Magyar Tartománya ∙ A szerkesztőség címe: 1052 Budapest, Piarista köz 1.

E-mail: ujsag@piarista.hu ∙ Felelős kiadó: Labancz Zsolt SP ∙ Főszerkesztő: Turcsik István Szerkesztő: Nacsa Lőrinc ∙ Arculat, layout: www.estercom.hu ∙ Fotók: Turcsik István, Kovács Lóránt, Schmutzer Áron, Piarista Archívum ∙ ISSN: 2062-817X ∙ Lapengedély szám: 163/2520/1/2011.

hírek a magyar tartományból

Imanap a Hivatás Évében

Szabó István atya kitüntetése

Helyezések a rendtartományban

Szeptember 26-án volt a Pedro Aguado generális atya által meghirdetett piarista Hivatás Éve harmadik imanapja. Ezen a napon a piarista világban a kezdeti képzésben résztvevő piaristákért imádkoztunk. Pedro Aguado levélben köszöntötte a fiatalokat, melyben ezt írta. „Ma, szeptember 26-án az egész rend imádkozik értetek, mindnyájatokért, hálával Istennek a nektek ajándékozott piarista hivatásért. Értetek mondott imánk hála- és bizalommal teli, reménykedő és kérő, ugyanakkor törékeny és elégtelen, de mindig őszinte válasz az Úr szeretetének ajándékaira.”

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere Magyarország köztársasági elnöke megbízásából 2012. augusztus 20-a alkalmából kitüntetéseket adott át.

A Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést kapta többek között Szabó István piarista atya is, a kecskeméti Piarista Rendház házfőnöke négy évtizedes elhivatott szerzetesi és tanári munkája, példaértékű életpályája elismeréseként.

Ezúton is gratulálunk neki!

A Piarista Rend Magyar Tartományában a tartományfőnök – tanácsa meghallgatása után – a következő személyi változásokról döntött nyár elején:

Óvodát indít Kecskemét Új örökfogadalmasunk Szeptember 8-án, Kisboldogasszony ünnepén jelenleg Gödön szolgáló rendtársunk, Valaczka János örökfogadalmat tett a Duna-parti Piarista Kápolnában rendtársai, rokonai, barátai jelenlétében. Jánossal az örökfogadalomról és egyéb témákról a 8. oldalon olvasható interjú.

Nagy örömmel értesítünk mindenkit, hogy a DAOP-4.2.1-11 jelű pályázaton a Piarista Tarományfőnökség 199.983.553 Ft támogatást nyert a kecskeméti Czollner téri épületegyüttesünkben tervezett óvoda létrehozására.

Az óvoda leghamarabb 2014-ben indulhat. A kecskemet.piar.hu honlapon közzé fogjuk tenni, amint konkrétabb információnk lesz erről.

Ruppert József Budapesten, a Rendalapító Szentatyánk tiszteletére alapított közösségben fog lakni és továbbra is gondját viseli a Piarista Rend Romániai Tartományának.

Futó Béla a váci iskola igazgatója lesz.

Vereb Zsolt a következő évben külföldön képzésen vesz részt.

Nyeste Pál a nagykanizsai iskola igazgatói feladatait fogja ellátni.

Guba András a Kalazantínum rendházba kerül Budapestre, mint a növendékek magisztere és tartományi pedagógiai igazgató.

Urbán József a budapesti gimnázium igazgatói feladatait veszi át.

Vízhányó Zsolt a következő évben külföldön képzésen vesz részt.

Czeglédi Zsolt a generális atya kérésére a Fülöp-szigeteken, Manilában működő ázsiai nemzetközi növendékház növendéknevelői szolgálatát fogja ellátni, római felkészülését követően.

Szabó László a szegedi közösségbe kerül.

Kísérjük imáinkkal az új feladatokkal megbízott piarista atyákat! nacsa lőrinc

piaristák

5

kisablak a múltra a rendtartomány gyűjteményei, a könyvtár, a levéltár és a múzeum olyan nyomtatott, írott és

tárgyi emlékeket őriznek, amelyek kaput nyitnak magyarország és a piarista iskolák múltjába. néha azonban a kisablakon is be lehet kukucskálni.

1919

Megyer József (1900–1972) piarista nemcsak jó tollú író volt, hanem biztos kézzel rajzolt is. Amikor 1918 és 1920 között piarista kispapként (még Menczer néven) Kecskeméten végezte a gimnázium 7. és 8. osztályát, ő illusztrálta a stúdium (a gimnazista kispapok növendékháza) önképzőkörének jegyzőkönyveit szecessziós ízlésű, szimbolikus tollrajzaival. Az itt látható képet is akár a bűn elvont jelképének is tekinthetnénk, azonban a piarista címert fenyegető csontvázat és szörnyeket nagyon is valóságossá teszi az a tény, hogy az 1919. március 25-i önképzőköri ünnepség jegyzőkönyvéhez készült. Az ünnepi programban ugyan nem volt nyoma annak, hogy a kommunisták három nappal korábban Kecskeméten is átvették a hatalmat, de a stúdium hamarosan proletárkonviktussá alakult, és megszüntetését csak azért kerülte el, mert a reverendát levető kispapok a többi gimnazista között nem szúrtak szemet.

(PMKL, Kecskeméti stúdium iratai [II.42], Önképzőköri jegyzőkönyvek, n° 2 (1918/1919), p. 27.)

6

piaristák

A tatai piarista gimnázium fúvószenekara

1930

A kommunizmus kísértete Kecskeméten

koltai andrás

„A piarista iskola mindig nagy gondot fordított a szellemképzés mellett a harmonikus lélek kiképzésére is. Ebben pedig elsőrendű szerepe van az éneknek és a zenének” – írta 1930-ban Jakab János, aki egyike volt azon piaristák hosszú sorának, akik tevékenyen alakították a piarista iskolák zenei életét. 1926-tól Kecskeméten, majd 1933-tól Tatán az iskolai énekkar mellett fúvószenekart is szervezett. A képen tatai fúvószenekara látható, amelynek nyalka megjelenését nagyban elősegítette, hogy címeres diáksapkájukra madártollat tűztek.

(Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény)

0 5 2 d e g e Sz umi tanév

jubile szeptemberben

kezdte meg

.

tanévét a szegedi dugonics andrás piarista gimnázium,

ezzel beléptünk a piarista jubileumi évtizedbe. a . tanév főbb eseményeiről a –. ol-

dalon olvashatnak. itt a méltán nagy hírű szegedi piár története olvasható évszámokban.

1720. február 20.

III. Károly király aláírta az iskola alapító oklevelét 1721. október megkezdődött a szegedi iskolában a tanítás 1792–1850 líceumi oktatás keretében 10.661 bölcsészhall-

Dugonics András (piarista szerzetes, író, egyetemi tanár 1740–1818)

gató tanul a piaristáknál 1793 elkészült az új iskolaépület 1799–1850 a rajziskola működtetésére is a kegyes iskolát kérte fel a város 1850–1945 nyolcosztályos gimnáziumként működik az iskola (megszüntették a líceumi és rajziskolai képzést) 1886 a nagy árvízben megrongálódott iskolaépület felújítása elkészült 1922 az iskola új elnevezést kapott: a kegyesrendiek vezetése alatt álló szegedi városi római katolikus Dugonics András Gimnázium 1924–1945 az ország egyik legrangosabb, humán tantervű gimnáziuma 1944–1945 a városparancsnok utasítására egyetlen összevont városi gimnázium működött a tanévben 1945 a piarista gimnázium alsó osztályai fokozatosan megszűntek, és helyüket a piaristák által igazgatott, r. k. Szent Gellért Általános Iskola felsős osztályai foglalták el

1948. július 226 tanév után az intézményt államosították 1949 a tanulókat a város különböző középiskoláiba

Juhász Gyula (piarista öregdiák, költő, író, műfordító 1883–1937)

helyezték át, az épületet az egyetem kapta meg 1950. június a még rendházban élő szerzeteseket egyetlen éjszaka alatt teherautókra pakolták és Vácra vitték 1991. augusztus 25. megkezdődött a 229. tanév a Felsővároson 1999 az új gimnázium és kollégium épületét felszentelték 2001 felépült a templom 2007 a gimnázium egyesült a Mester Tanodával, művészetoktatási tagintézmény jött létre Károlyi Attila

piaristák

7

hivatás

interjú Valaczka Jánossal

új örökfogadalmasunk

– Szeptember 8-án a piarista Hivatás Évében volt az örökfogadalmad. Egy klasszikussal kezdeném. Miért és hogyan lettél piarista?

Az általános iskola után Szegedre kerültem a piárba, ami Apostagtól nagyjából 150 km-re van, úgyhogy négy éven keresztül a gimi kollégiumában laktam. Nagyon szép és boldog évek voltak számomra, amiket Szegeden töltöttem. Élveztem az iskolát, a koleszt, a többiek társaságát, a várost… Egyszóval kimondottan jól éreztem magam.

2000-ben kerültem oda kilencedik osztályba, eddigre már készen volt az iskola jelenlegi épülete, ami akkor lényegében vadonatúj volt. Ennek egy számomra igen jelentős tulajdonsága, hogy a kollégium és a rendház egy épületben van. Vagyis konkrétan mi – a diákok – 2 emeleten laktunk, és fölöttünk éltek a szerzetesek. Így aztán – ha mondhatom így – hozzátartozott a napi életünkhöz a szerzetesek jelenléte. A rendház nyitva volt előttünk, bármikor bemehettünk, ha valamit szerettünk volna.

Nyilván nem ott töltöttük az életünket, de ha pl. kulcsot kellett kérni a tv-hez, hogy péntek este filmezhessünk, vagy mondjuk el akartunk kéredzkedni stúdiumról, vagy egyszerűen csak beszélgetni szerettünk volna valamelyik piaristával, akkor gond nélkül felmehettünk hozzájuk.

Szóval, hogy miért és hogyan lettem piarista, nem egy különleges történet. A Szegeden töltött idő alatt valamelyest bepillantást nyerhettem a szerzetesek életébe, mondhatni egyre többet láthattam abból, hogy milyen az életük, és egyre inkább érlelődött bennem a gondolat, hogy jó lenne így élnem nekem is. Hálás vagyok azért, hogy nekik is volt szemük arra, hogy mi történik bennem. Tisztán emlékszem arra a hétfő estére, amikor Tőzsér Endre rendtársam, aki abban az évben hittantanárom volt, elhívott egy beszélgetésre, ahol az iránt érdeklődött, hogy nem szeretnék-e piarista lenni. Ebben a számomra nagyon jóleső beszélgetésben én is kérdeztem tőle a szerzetesélettel, a rendbelépéssel kapcsolatban, aminek a végére eldöntöttem magamban, hogy igent mondok a bennem mozgolódó hívásra. Ez a nap 2004. március 22-e volt.

– Mi változott szeptember 8-a óta?

Kívülről nézve leginkább azt mondanám, hogy semmi. Az életem ugyanúgy zajlik, mint korábban, talán kicsit több dolgom van, de az nem az örökfogadalomból adódik.

Nehezen tudom megfogalmazni, de magamban érzek változást, valami olyasmit, mintha átléptem volna egy határt. Valami megérint abból, hogy ez az odaadásom valóban örökre szól, nem csak egy-egy évre, mint korábban.

Bár az eddigi években sem gondoltam azt, hogy egy évre tennék fogadalmat, hanem hogy azt örökre szólóan teszem, de most ez valahogy sokkal kézzelfoghatóbb és így valahogy sokkal súlyosabb is. Még kicsit furcsa érzés van bennem, amikor a fogadalom megújításának szöve8

piaristák

gében – amit igyekszem naponta elimádkozni – ahhoz a részhez jutok, ahol az eddigi „már korábban tett egyszerű fogadalmamat” helyett „már korábban tett ünnepélyes fogadalmamat” szöveget mondom. Még kicsit szokatlan, de egyszersmind nagyon örömteli is.

– Hogyan készültél az örökfogadalomra? Lehet-e erre egyáltalán külön készülni vagy az egész eddigi piarista léted erre készített fel?

Azt gondolom, hogy az egész eddigi piarista életem erre készített fel olyan szempontból, hogy egyre intenzívebben tudtam megélni azt, hogyan él egy örökfogadalmas piarista. Amikor azt mondom, hogy szeptember 8-a óta nem változott semmi, az számomra azt is jelenti, hogy az eddigi életemhez képest nem egy törés ez a bizonyos határ, hanem az folytatódik, amit már eddig is elkezdtem.

Nagyon hálás vagyok azokért az emberekért, akik itt vannak körülöttem Gödön, akikkel az elmúlt tanévet tölthettem. Életemnek úgy érzem, egy nagyon meghatározó része volt az elmúlt év ebből a szempontból. Kikerülvén a növendékházból itt határozottan azt éltem meg, hogy ennek a közösségnek az élete nagyon múlik rajtam, az én életemen, hogy felelős vagyok ezért a közösségért.

Ezen túl a nyáron részt vettem egy nemzetközi találkozón Spanyolországban és Olaszországban, ahol azok a piarista szerzetesek voltak jelen, akik hozzám hasonlóan örökfogadalomra készültek. Bár igencsak féltem tőle, ez a három hét nagyon nagy élmény volt számomra. Jó volt találkozni piaristákkal a világ minden részéről, jó volt hallani az ő életüket, örömeiket, problémáikat, jó volt megismerni más tartományok történetét, iskoláit, szokásait, de a legjobb volt, hogy ez a találkozó bennem kinyitott valamit a teljes Piarista Rend irányába. Amit megéltem a saját közösségemben, azt érzem – bár nem annyira intenzíven – az egész Rend irányába is, vagyis hogy ez a Rend az én családom és felelős vagyok értük.

– Jelenleg a gödi közösségben élsz. Mik a feladataid a szakiskolában?

A szakiskolában hittant tanítok a 9-dikeseknek, illetve a 9.B osztály osztályfőnöke vagyok. Ezen kívül tagja vagyok az iskola ún. Nagy Vezetőségének, valamint részt veszek a mentor-csoport munkájában is. Ezek mind havi, heti, ill. az osztályom napi rendszerességű feladatot jelentenek, de mindegyiket szívesen és nagy örömmel csinálom.

– Mi az iskola legnagyobb erőssége szerinted?

A hozzánk járó gyerekeknek nagyon nagy szükségük van a személyes odafigyelésre, amiben szerintem a mi iskolánk meglehetősen jól működik. Ha a legnagyobb erősséget akarom kiemelni, akkor ez a személyes törődés. Ebben benne van az figyelem, amit a gyerekek egyegy tanártól, mestertől, mentortól vagy pszichológustól kapnak, és benne van az is, amit mint nevelő közösség

adunk. Például a mentor-csoportban majdnem minden gyerek életét figyelemmel kísérjük, ami azt jelenti, hogy folyamatosan figyeljük, ki az, aki segítségre szorul, ki hogyan fejlődik saját életében. Közösen próbálunk minél inkább melléjük állni és segíteni őket. Ebben szerintem nagyon nagy erő van, amit a gyerekeken érezni lehet.

– Hogy látod, ma hogyan lehet megszólítani a fiatalokat? Mi változott az elmúlt években, mik az igényeik?

Szerintem a legfontosabb, hogy el tudjuk fogadni őket olyannak, amilyenek, és akkor meg lehet szólítani őket, amire hallgatni is fognak. Számomra úgy tűnik, hogy ez egyúttal egy nagyon nagy igény is bennük. Az elmúlt években egyre több olyan gyerekkel találkozom, akik szétesett családokból jönnek. Nagyon sok gyereknek a szülei elváltak, akár már többedszerre házasodnak, nagyon sokan vannak, akiknek nincs apjuk vagy anyjuk, nem foglalkozik velük: ezek nagyon nagy fájdalmakat okoznak a gyerekekben. A gyerekeknek igényük van a családra, amit nem kapnak meg, és ez hihetetlen mó-

don befolyásolja az életüket – természetesen negatív irányba. Szörnyű nagy problémának látom – bár tudom, kissé elcsépelt szövegnek tűnik –, hogy a mai korban szétesnek a családok. Oly borzasztó ezt látni. Istennek és szüleimnek hála én ezt nem éltem meg, úgyhogy csodálom is azokat a gyerekeket, akik így tudnak felnőni, de nagyon-nagyon aggódom értük, hogy hogyan alakul az ő életük ilyen kezdettel.

– Szerinted mi a rend előtt álló legnagyobb kihívás a következő években?

Azt hiszem nagy feladatunk, hogy olyan közösségeket tudjunk alkotni, amely nyitott a körülöttünk élőkre, és amely benne van az emberek életében, illetve be is hívja őket a saját életébe. Ehhez nekünk nagyon együtt kell élnünk, hogy magjai lehessünk más hozzánk tartozó közösségeknek. Nekem ez nagy kihívásnak tűnik, mivel ez nagyon sok energiát, odafigyelést és lemondást igényel.

De azt hiszem, ez az utunk.

Nacsa Lőrinc

nyitottsággal megyek

beszélgetés Czeglédi zsolttal – Már egy ideje köztudott, hogy a generális atya egy különleges feladatra kért fel. Mi is ez pontosan? Áprilisban Pedro Aguado generális atya azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy elvállalnám-e Manilában (Fülöpszigetek) a délkelet-ázsiai piarista rendi növendékek közösségében a magiszteri feladatot. Ez afféle „utánpótlásnevelő” szerep, a már fogadalmas szerzetesnövendékek személyes kísérését jelenti kezdeti képzésük eme szakaszában. Hosszas gondolkodás után igent mondtam a felkérésre, amit Labancz Zsolt tartományfőnök atya is jóváhagyott. Így most arra készülök, hogy néhány hónapos római „továbbképzés” után januárban elutazom Manilába. Pár hónapnyi helyi tapasztalat birtokában megalapozottabban fogok tudni dönteni arról, hogy jövő tavasztól kezdve elvállalom–e ezt a feladatot négy-öt évre.

– A következő félévet tehát Rómában töltöd. Mivel fogsz ott foglalatoskodni?

Tizenötöd-magammal részt veszek egy piarista továbbképzésen, amely a növendéknevelői feladatra készít fel. A rend minden tájáról – Afrikából, Észak– és LatinAmerikából, Ázsiából és Európából érkeznek a résztvevők. Most először lesz alkalmam más földrészekről való rendtársakkal találkozni, és mélyebb betekintést nyerni rendünk világméretű jelenlétébe, szolgálatába.

– Mik a várakozásaid a manilai tartózkodással kapcsolatban?

Mivel még soha nem jártam Európán kívül, nagy kíváncsisággal és izgalommal készülök erre a találkozásra. Már ismerkedem a Fülöp-szigetek kultúrájával, szokásaival, sőt tagalog nyelvkönyvet is vásároltam. Ugyanakkor a manilai nemzetközi növendékházban nem filippinók

élnek, hanem egyéb ázsiai országokból való fiatal rendtagok: vietnamiak, indonézek stb. Erre a sokszínűségre nem is lehet előre felkészülni. Azt hiszem, a nyitottság a legfontosabb, amit magammal vihetek – a többit majd meglátjuk. A trópusi monszun éghajlatot remélhetőleg bírni fogom, és bízom benne, hogy az ottani ízekkel is sikerül majd megbarátkoznom.

– Nem furcsa, hogy missziósnak mész?

A missziós szerepet nem úgy kell elképzelni, mint néhány száz évvel ezelőtt: nem „pogány vadak” közé megyek... :) A kereszténység mélyen áthatotta ezt a vidéket még a gyarmati korszakban. A piarista rend azonban nem túl régóta – alig húsz éve – van jelen arrafelé. Így szükségük van arra, hogy a rend egyéb – európai, latinamerikai – tartományaiból érkezett tapasztalt piaristák is segítsék növekedésüket, fejlődésüket. A rend régóta biztatja arra a magyar piaristákat, hogy ne csak a Kárpát-medencében, hanem Európán kívül is gazdagítsák, segítsék tapasztalataikkal a piarista jelenlétet.

– Hogy képzeljük el az ottani piarista iskolákat, világot?

Mint valami fejlődő, bontakozó, fiatal életet, ami nagyon kedvező talajon növekszik. Sok hivatás van, de szervezetileg még nem önálló, nem független a Japán-Fülöp-szigetek rendtartomány. Szerzetesközösségek már vannak, de iskoláik még nincsenek. Az ottani örökfogadalmas szerzetesek a fiatalok lelkipásztori szolgálatában és a non-formális nevelés területén dolgoznak. Még kevés konkrétumot tudok róluk, éppen ezért is fontos számomra az ottani tapasztalatszerzés.

Akkor Isten áldását kérjük missziódra, sok szerencsét!

Nacsa Lőrinc

piaristák

9

Tehetség és személyesség

BUDAPEST

Beszélgetés AZ új igazgatóval

– Milyen új módokon kíván az igazgatóság élni az épület adta térrel és lehetőségekkel?

Alig több mint egy éve vagyunk ebben az épületben.

Rövid idő ez, éppen csak arra elegendő, hogy megéljünk mindent, amit az esztendő hoz. Nem vagyunk még túl a belakás időszakán. Persze ez az épület is attól lesz a sajátunk, hogy megküzdünk vele. Vagyis nemcsak adottságnak tekintjük, hanem alakítható és alakítandó térnek. Ahogy magunkat ismerem, nem múlik el majd nyár anélkül, hogy itt-ott valamit át ne építenénk.

– Kíván-e az igazgatóság bővíteni határon belüli vagy túli iskolai kapcsolatainkon, akár a piarista kapcsolatok segítségével?

Ahogy az egyénnek, úgy a közösségeknek és szervezeteknek is kapcsolatokra van szükségük ahhoz, hogy éljenek. Kapcsolatok nélkül elszigetelődnek és pusztulni kezdenek. Nagyon fontosnak tartom, hogy éljünk a piarista rend globális mivoltából adódó lehetőségekkel.

Nagyon jó volna például, ha érettségi után, egyetem előtt egy-egy évre ki tudnánk juttatni önkéntes öregdiákokat olyan harmadik világbeli országba, ahol piaristák működnek. Ilyen jellegű próbálkozásaink már most is vannak.

10

piaristák

alapítva: 1717 honlap: www.gimn.piar.hu – Tavaly többször előkerült a piarista tehetséggondozás kérdése. Miben áll a piaristák tehetséggondozó munkája? Mik a tervek ezzel kapcsolatban?

Sokféle tehetség van. Ahhoz, hogy képesek legyünk felismerni és felkarolni a megrejlő sajátos tehetséget, először is hinni kell ezt. Elhinni azt, hogy mindenki tehetséges valamiben. Sokszor találkozom azzal, hogy csak bizonyos fajta életutaknak és karriereknek ítéljük oda a tehetség védjegyét. Ezzel viszont eleve leszűkítjük a mozgásterünket, mert csak azt tartjuk figyelemre méltónak, ami már sikeresnek bizonyult. Annak örülnék, ha az iskola minden tagja keresné a válasz arra a kérdésre: Te miben vagy tehetséges? Téged mi lelkesít? Az iskola oda akar állni ezek mellé a válaszok mellé.

– Az évnyitón felmerült a piacképes iskola és a közösségközpontú iskola szembenállása. Mestertanárok és piacképesség? Milyen mércékhez igazodjanak ezután tanáraink, hogy iskolánk a piarista tradíciókat kövesse, és a magyar oktatásba megfelelően illeszkedjen?

Ha szabad pontosítanom, a kérdéses beszéd nem a piacképességet említette, hanem a piac iskoláját állította szembe a közösség iskolájával. A piac logikája szerint működő iskola a piaci értéke szerint mér mindent, így az embert is. Amire vagy akire van kereslet, az számít.

Egy ilyen rendszerben sosem tudhatod, hogy meddig tekintenek értékesnek. Bármikor történhet olyan fordulat, amely után ejtenek, mert került nálad jobb. Ha rosszat tettél, elcsúnyultál, megbetegedtél, vagy ha rontod a statisztikát, máris túladnak rajtad. A közösségi iskola azonban kitart a tagjai mellett. Ami persze nem jelent állóvizet, igénytelenséget vagy tespedést. Az a meggyőződés élteti, hogy mindig van tovább, mindig van lehetőség javítani, jobbá, többé, szabadabbá válni.

Meg vagyok győződve egyébként arról, hogy a másikat emberszámba vevő iskola a vágyott hely, és ebben az értelemben ez „piacképes”. Mégis, amire törekednie érdemes egy iskolának, az a „közösségképesség”: vagyis az, hogy közösségi embereket neveljen. Olyanokat, akiknek a társaságában jó lenni, mert felszabadultságot és örömöt élek át, akiknek a közelében egyre több, egyre inkább önmagam lehetek. A piarista iskola hagyományai pontosan erről szólnak. Közösségi embert csak közösségi emberek tudnak nevelni. Ez a mérce.

PIARISTA ISKOLA Budapest

– Egy tanév lelkigyakorlatot, nyomokban osztálymiséket, bűnbánati liturgiává avanzsált hittanórákat és reggeli imahadarást tartalmaz. A hittanórák nagyban változtak a 12. évfolyamban, a csoportbontás bevezetésével. Lesz egyéb hitéleti változás az elkövetkezendő időszakban?

Hadd kapaszkodjam ebbe az erős szóba, hogy „imahadarás”. Segíteni abban a fiatalt, hogy megtanuljon imádkozni – ez olyan cél, amellyel nagyon szívesen azonosulok. Érdemes persze azt is látni, hogy a kötött imák, amelyeket sokszor tényleg felszínesen csak elhadarunk, váratlanul nagyon fontossá és életadóvá tudnak válni.

Egy haldokló rendtársam mellett tapasztaltam meg ezt először. A halálos ágyán szinte öntudatlanul, de tudott imádkozni, mert előjöttek az ismerős szavak. Van olyan teológus, aki egyenesen úgy fogalmaz, hogy az életünk nem más, mint hozzászokás Istenhez. A személyességhez vezethet az út a szokások kialakításán keresztül, nincs ebben ellentmondás. Sőt!

– Miért kell kimenni a teremből?

Mert kívül tágasabb.

– Sokáig működött az iskola egy igazgatóhelyettessel.

Mi az oka, hogy az idei tanévtől két személy tölti be ezt a posztot?

Eddig is volt úgynevezett vezetői csapat az igazgató körül. A csapatban történő működésmód kialakítása hos�szú évekkel ezelőtt hozott döntése a rendtartománynak.

Hogy e csapat bizonyos tagjait igazgatóhelyettesnek hívjuk, az nem lényeges mozzanat, inkább egyszerűen a feladatok megosztásának egy lehetséges módjára utal.

– A tornaterem alatti területet mikor kívánják medencével bővíteni a diákok részére?

Lehet, hogy hihetetlennek hangzik, de volt ilyen terv.

Végül is azért álltunk el tőle, mert a pára elvezetése meg-

valósíthatatlanul nagy szellőzőkapacitást igényelt volna.

De ha már az álmoknál tartunk, eszünkbe jutott, milyen jó lenne egy uszályt telepíteni a közeli Duna-partra, amelyen lenne egy műfűvel borított mini fociaréna.

– Ha meg kellene magyaráznia egy idegen, az iskola iránt érdeklődő szülőnek, hogy miért tagja az iskola vezetőségének, mit mondana?

Mert vállaltam, hogy vezetőként segítem ezt az iskolát, legjobb tudásom szerint.

– Milyen céllal és szándékkal tartanak ki még mindig amellett, hogy a budapesti gimnázium „fiúiskola”?

Tervezik a koedukálást?

Pedagógiai szempontból nincs döntő érv a koedukáció vagy nem-koedukáció vitában egyik álláspont mellett sem. Mindkettőnek vannak előnyei, mindkettőt lehet kiválóan és eredményesen csinálni. A pesti iskolánknak a fiúk nevelése a hagyománya, és elég jó is ebben. Márpedig ami jó, azon csak akkor érdemes változtatni, ha tudunk jobbat. Éppen ezért dolgunknak tartom, hogy tudjuk megfogalmazni, miben is áll a fiúiskola, és hogyan tudjuk ezt a lehető legjobban tenni. És ha közben az derülne ki, hogy lányokkal még sokkal jobban menne, akkor nosza, változtassunk. Egyelőre nem érzékelek ilyesmit.

– Van élet a halál után?

Engem jó ideje az foglalkoztat jobban, hogy van-e élet a halál előtt. Talán az evangélium éppen azt akarja mondani, hogy Jézus Istene az élet Istene. Nem csak a halál utáni életé, hanem egyáltalán az életé. Kalazancius is mintha azért nyitott volna iskolát, mert a boldogság elérésében akarta segíteni az embereket. Olyan boldogság elérésében, amely nem majd valamikor jön el, hanem már most megkezdődik. És amely nemcsak ideigóráig tart, hanem örökké. Tulajdonképpen azt mondta ezzel a fiataloknak: ahogy Isten, úgy én is azt akarom, hogy élj, mert jó, hogy vagy.

Márkus Roland, Szőke Máté 12.b

piaristák

11

iskolák egyesülnek

kecskemét

integráció, tréninghét Nyári diákprogramok Az idei nyarunk is bővelkedett diákprogramokban, melyek egy részét a hagyományos vízitúrák, kerékpártúrák és gyalogtúrák tették ki. Ezek mellett még szerveződött testvériskolai projekt Salzburgba és Rheinbachba, napközis, nyelvi, szakács, liturgikus és cserkésztábor, valamint interetnikus tréninghét. Részt vettünk a kecskeméti Csiperó Nemzetközi Gyermekfesztiválon, továbbá a csehországi Nemzetközi Piarista Ifjúsági Találkozón.

Legtöbb diákunkat talán a kilencedikesek számára szervezett piáros gólyatábor mozgatott meg (majdnem 100-an voltak). Hála a túrapályázatoknak, sok diákunkat tudtuk anyagilag is segíteni, hogy ezek a nyári programok olcsóbbak lehessenek számukra.

Tantestületi csapatépítő tréning A nyár végi intézményegyesítés kapcsán jóval nagyobb lett iskolánk tantestülete (a korábbi 70 helyett 90 fős).

Fontosnak tartottuk, hogy a tanévkezdés előtt mindnyájan megismerhessük egymást, valamint, hogy rátekintsünk magunkra, milyen lélekkel indulunk neki az új tanév kihívásainak. Szintén hasznos volt számunkra a pedagógiai munkánkat megalapozó értékeinkről, eszményeinkről való eszmecsere, valamint a jövőnkkel kapcsolatos tervezés, gondolkodás.

A tréning során sok hasznos, iskolai életünkkel, mindennapjaink gyakorlatával kapcsolatos tanácsot is kaptunk. Köszönjük szépen trénereinknek, Goda Gyulának és csapatának a munkáját!

12

piaristák

alapítva: 1714 (1993) honlap: www.kecskemet.piar.hu Iskolaegyesülés: új helyen a Piarista Általános Iskola felső tagozata; jócskán megnagyobbodott gimnázium A nyár végén a Congregatio Jesu szerzetesrend átadta kecskeméti leánygimnáziumát a Piarista Rend Magyar Tartományának. Így ennek a tanévnek már a Piarista Iskola diákjaiként vágtak neki a korábbi Ward Mária Leánygimnázium növendékei. Újdonság az is, hogy szeptembertől a felső tagozatos piarista tanulók a belvárosból a Czollner térre költöztek.

Az iskolaintegráció kapcsán kecskeméti katolikusságban, a helyi katolikus közoktatásban gondolkodtunk, és a lehető legszorosabb kapcsolatot, az iskolaegyesülést ítéltük a legjobb megoldásnak. Mindezzel a piaristák eddigi 750 fős diáklétszáma 950 főre nőtt. A Piaristák terén lévő épületet az utóbbi években kezdte kinőni az intézmény, ugyanis már negyedik éve három kiselsős osztályt indítottunk. Emiatt korábban felvetődött, hogy a felső tagozatban, az 5. évfolyamra a három kisebb negyedikes osztályt össze kell vonni két nagyobb létszámúba. Erre végül az iskolaegyesülés miatt nem került sor, mert a felsősök, azaz az 5–8. évfolyamosok közül összesen nyolc osztály a Czollner térre, az egykori leánygimnáziumba költözött.

A Czollner téren az egyik épületben nyáron felújították, kifestették az összes tantermet. A tanévkezdésre már áthozták az új helyre a Piaristák teréről az interaktív táblákat, tanulói laptopokat, lecserélték a székeket. Kollégiumi szobákból új ének-, technika, informatika-, biológia-kémia, és nyelvi szaktantermeket is kialakítottak egy másik épületben. A Czollner téren a nyolc piáros osztály mellett maradt még két korábbi „wardos” is. Az egyik, a nyolcadikos megmaradt lányosztálynak, a másikba, a hetedikesbe viszont felvettek fiúkat is.

A felső tagozatosok elköltözése ellenére a Piaristák terén lévő iskolaépületünkben alig csökkent a zsúfoltság.

Az általános iskola alsó tagozatának tizenkét osztálya mellett a gimnázium korábbi nyolc osztálya helyett a Czollner térről átjövő wardos leányosztályokkal együtt immár tizenhárom van. Érdekessége a gimis osztályok összetételének, hogy a végzős, érettségi előtt álló négy osztályból kettőbe csak lányok, a másik kettőbe pedig csak fiúk járnak. A 10-11. évfolyamon van még egy-egy leányosztály. A többi diákcsoport már koedukált.

PIARISTA ISKOLA kecskemét

Megnagyobbodott iskolánk Veni Sancteja Az első tanítási napot megelőzően tanévnyitó Veni Sanctéra jött össze piarista iskolánk a Szent Imre Katolikus Általános Iskolával együtt a Nagytemplomban.

Bábel Balázs érsek atya volt a főcelebráns, aki együtt ünnepelt velünk, kecskeméti katolikus iskolás tanárokkal, szülőkkel és diákokkal az Úristen Szentlelkét hívó szentmisében.

Iskolai zarándoklat: a Szűzanya oltalmát kértük iskolaévünk kezdetén A pálosszentkúti iskolai zarándoklatainkat 2004-től szervezzük meg. Az idei volt a kilencedik alkalom, amikor is majdnem 500-an (diákok, pedagógusok és öregdiákok) indultunk el a híres Mária-búcsújáróhelyre. Gimnáziumunk zarándoklatába, a múlt évihez hasonlóan, ez alkalommal is bekapcsolódtak a Szent Imre és a Piarista Általános Iskola nyolcadikos diákjai, tanárai is.

Az 50 km-t gyaloglók idén is kiváló menetidőt teljesítettek: éjfélkor indultak az iskolánk előtti térről (majd hosszú

Különleges volt ez a tanévkezdet a Piarista Általános Iskola, Gimnázium és Diákotthon számára, mely a 298. tanévét a Ward Mária Leánygimnázium csatlakozásával egy megnagyobbodott intézményi keretben kezdhette el. A szentmise elején Labancz Zsolt atya, a Piarista Rend Magyar Tartományának elöljárója méltatta ezt a kecskeméti katolikus oktatás számára is nagy jelentőségű eseményt. A szertartást a Kossuth Rádió és a Magyar Katolikus Rádió is közvetítette.

órákon keresztül esőben mentek!), s a leggyorsabbak 10.20-ra érkeztek meg a pálos kegyhelyhez. A 25 km-t teljesítők két csapatban indultak Bugacról, s mintegy 6 órás kényelmes tempójú gyaloglás után jutottak célba.

A „Piarista Hivatás Éve” jegyében szervezett zarándokprogramunknak fontos lelki része volt délután Jávorka Lajos tiszakécskei plébános atya rekollekciós előadása fiataljainknak, valamint az esti zarándokmise, melyen a főcelebráns szintén Lajos atya volt.

Nagy Attila SchP ig.

piaristák

13

A Rám-szakadéktól a csepeli borulásig

SZEGED

8/A-s nyári gyalogtúra a Pilisben Osztályom nagy részével nyári túrán vettem részt július közepén, melyet izgalommal vártam.

9 órakor indultunk a szegedi nagyállomásról, és két és fél óra utazás után érkeztünk meg Budapestre. Itt villamossal mentünk a Batthyány térre, majd a HÉV-vel Pomázig utaztunk. Pilisszentkeresztre busszal érkeztünk, ahonnan már aznap túrára indultunk. Körbejártuk azokat a helyeket, amelyeket már a téli túra alkalmával is láttunk, ám mégis érdekes volt látni, hogy a táj milyen más arcát mutatja a két évszakban. Visszaérve a szállásunkra a vacsora következett, majd játék.

Másnap korán keltünk. Az aznapi úti cél Dobogókő volt, ahol – egyes állítások szerint – a Föld legerőteljesebb energiaközpontja található. A kilátóból gyönyörű kép tárult elénk a Dunakanyarról. Innen láthattuk Visegrádot, a várat magát, melyet más néven Fellegvárnak is szoktak nevezni, és ahol a Mátyás Király Múzeum is található.

Innen rövid gyalogtúra után a Rám-szakadékhoz érkeztünk, mely Magyarország legszebb vulkanikus eredetű szurdokvölgye. A veszélyes szakaszok ellenére szerintem ez a hely volt a legszebb túránk során, és úgy gondolom, hogy a többieknek is ez volt a legemlékezetesebb. Utunk következő állomása Esztergom volt. A város nemcsak a magyar államiság megszületésének volt tanúja, de első királyunk az esztergomi székesegyházat tette az ország főtemplomává, és püspökét a magyar egyház prímásérsekévé emelte örök időre. Itt a bazilikát tekintettük meg, mely az ország legnagyobb temploma. Elődjét még szent István király építtette Nagyboldogasszony és Szent Adalbert tiszteletére. Az altemplom több száz sírfülkéjében a bazilika építői és főpapjai nyugszanak, de itt helyezték örök nyugalomra a világszerte ismert hercegprímást, Mindszenty Józsefet is. A kincstárában található Közép-Európa egyik leggazdagabb egyházi műtárgygyűjteménye. Említést érdemelnek Szent István, Szent Imre, Szent László és Árpád-házi Szent Margit ereklyéi is. Szállásunkra visszatérve misén vettünk részt, amit ugyanaz a nagylelkű plébános atya tartott, majd ismét közös játékra került sor. Az esti ima ráhangolt bennünket az alvásra.

A másnapi korai keléskor megállapítottuk, hogy rövid volt az éjszaka. Aznap Gábor Dávid kísérőnk, Dékány tanár úr egykori tanít14

piaristák

alapítva: 1720 (1991) honlap: www.szepi.hu ványa által ajánlott úti cél felé vettük az irányt: elindultunk Piliscsabára a Pázmány Péter Katolikus Egyetemhez, ahol Dávid jelenleg is latin szakos egyetemista. Ezután Pilisvörösvárra mentünk, ahol megnéztük a Rotburger nevű sörözőt, ami arról híres, hogy helyben csinálják a sört. Busszal indultunk vissza a szállásunkra. Amikor vis�szaértünk, ismét misén vettünk részt. Másnap reggel indultunk hazafele Szegedre. Én személyesen sajnálom, hogy vége lett a túrának, de egyben örülök is, hogy ennyi szép helyen járhattam, sok közös élményben volt részem, és várom a következő túrákat is.

Baranyi Dávid, 8.a

Egy újabb élményekkel teli vízitúra Idén is, mint az előző nyáron, osztályfőnökünk, Böszörményi Géza atya kíséretében mentünk el vízitúrára. A tavalyi évhez hasonlóan Czeglédi Zsolt atyát kértük meg a túra vezetésére.

Az első napon a Nagyállomáson találkozva reggel közösen indultunk el Pestre a Római-partra, túránk kezdőpontjára. Dél körül már ott is voltunk, és egy-két óra várakozás után, míg a hajókat levittük a vízre, és bepakoltunk, végre elkezdődött a túra. Az öt napból ez a nap volt a legizgalmasabb, mert végig kellett evezni egész Budapesten, és mint az köztudott, a Dunán itt a legnagyobb a hajóforgalom. Tehát hasonló érzést éltünk át, mintha hullámvasúton utaztunk volna, amikor elment mellettünk egy uszály, egy turistahajó, vagy éppen a fenékörvények keverték fel a vizet körülöttünk. Az egészben talán nem is az volt a legjobb érzés, hogy vártuk, mikor borul fel valaki közülünk, hanem hogy Pesten végighaladva teljesen új szemszögből láttuk a várost.

A nap végére valahol a Csepel-sziget közepe felé, Ercsi környékén vertünk tábort. Mint az elkövetkezendő négy napon, kipakoltunk a csónakokból, kivittük őket a partra, tábort vertünk, majd vacsorát készítettünk bográcsban.

A következő nap a célunk Solt volt. Errefelé már csak néha találkoztunk egy-egy hajóval további utunk során.

Mivel ma nem kellett sokkal többet mennünk, mint az előző nap, így eléggé ráérősen eveztünk, és sokszor ös�szekapcsolódva hagytuk, hogy a Duna vigyen tovább.

Mikor megérkeztünk, megcsináltuk a szokásos esti dol-

PIARISTA ISKOLA Szeged

gokat, és végre eljött a pihenés ideje.

Eljött a harmadik nap, melyen ugyanúgy leeveztük a betervezett távot. Dél felé megálltunk és ebédeltünk. De olyan meleg volt ezen a napon, hogy senkinek sem volt kedve evezni. Ezért kitalálta Zsolt atya, ha már nem evezünk, csináljuk meg ott a vacsorát. Így elmentünk a boltba, megvettünk mindent, ami kellett a milánóihoz, és elkészítettük ott a szószt. Olyan háromra készen is lettünk vele, és továbbindultunk. Ha jól emlékszem, ezen az estén olvasott Zsolt atya evangéliumot, és hozzáfűzött pár gondolatot is. Ezek között szerepelt az is, hogy ha kéri a másik, hogy kipróbálhassa ő is a kormányzást, akkor engedjük át neki. Erre az osztálytársam egyből mondta nekem, nem próbálhatná-e ki ő is. Én megengedtem, de mint utólag kiderült, nem volt valami nyerő ötlet, és

250. tanévnyitó a szegedi piaristáknál

A szegedi Fogadalmi Templomban Veni Sanctéval kezdte jubileumi, 250. tanévét a Dugonics András Piarista Gimnázium szeptember 2-án, vasárnap. Az ünnepi szentmisét Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök celebrálta, majd az Aradi vértanúk terén, az egykori iskolaépületnél beszédet mondott Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem rektora és Labancz Zsolt tartományfőnök, aki emléktáblát is szentelt.

Kiss-Rigó László megyéspüspök a gimnázium közösségéért ajánlotta fel a szentmisét, és hálát adott mindazokért, akik az elmúlt 250 évben segítették az iskola működését. „A keresztény iskolákban nemcsak oktatnak, hanem nevelnek is. A nevelés pedig nem korlátokat jelent, hanem az igazi szabadság tudatosítását és jó irányban való megélését.” – fogalmazott prédikációjában a püspök, aki azt kívánta az új tanévet megkezdő 318 diáknak, hogy mind a tudományokban, mind az emberi értékekben gazdagodjanak.

Nagyon sok minden összeköti a piarista iskolát a Szegedi Tudományegyetemmel – vélekedett Szabó Gábor rektor. Az universitas vezetője az Aradi vértanúk terén, az egykori iskolaépület – a mai Természettudományi és Informatikai Kar – előtt mondott beszédet. Emlékeztetett azokra a személyekre, akik a gimnázium tanulói voltak, majd az egyetem professzorai lettek. A bölcsészettudomány területéről Bibó Istvánt, Baróti Dezsőt, Bálint Sándort, a természettudományok területéről Straub F. Brúnót, Grasselly Gyulát, Solymosi Frigyest és Ferenczy Lajost említette. Azt mondta, az ember akkor jár jól, ha erős középiskolába jár. Szabó Gábor fontosnak tartja, hogy az egyetem és a középiskola összekapcsolódjon. „Úgy gondolom, hogy az összefonódásra most is szükség

visszacseréltük a helyünket. Ezen a napon is kikötöttünk dél körül ebédelni és boltba menni. Csakhogy a legközelebbi bolt a Tesco volt pár kilométerre tőlünk. Itt jött hirtelen egy nagyon fura dolog. Akitől megkérdezte Zsolt atya, hogy merre van a bolt, az illető felajánlotta a kocsiját, és azzal mentek el bevásárolni. Visszajöttek a bevásárlásból, és folytattuk tovább az utunkat. Ez a nap volt a legnehezebb, mert 49 km-t kellett leeveznünk.

Végül az utolsó napon Bajára, túránk végállomására eveztünk. A teljes távolság, 180 km után mindenkinek már valószínűleg az járt a fejében, hogy végre vége.

Túránkat anyagilag támogatta az Emberi Erőforrások Minisztériuma Gyermek és Ifjúsági Alapprogramja, együttműködésben a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézettel. Nagy köszönettel tartozunk nekik, mert e nélkül a forrás nélkül a programot csak nagyon nehezen tudtuk volna megvalósítani.

Menkó Gábor, 10.a

van, és talán éppen ez az intézmény az, amelyik erre egy örök időkre tanúságul szolgáló példát állított. Sík Sándor piarista professzorként mindkét intézményt szolgálta, méghozzá nem is akárhogyan.” – szólt a rektor, majd „a fiatalabb nagy testvér nevében” sok sikert kívánt a következő 250 tanévre.

Labancz Zsolt tartományfőnök rámutatott, a piarista rend szabályzata, más néven konstitúciója nagyon találóan jellemzi Kalazanci Szent Józsefet, amikor így ír: „signorum sui temporis felix interpres”, vagyis saját korában az idők jeleinek szerencsés értelmezője. Azt állítja ezzel a szabályzatunk, hogy Kalazancius ügyesen látta meg saját korának, az őt körülvevő társadalomnak a szükségleteit, s aztán párbeszédbe lépve ezzel a hiánnyal, társadalmi szükséglettel, találóan választ is tudott adni.

Rendalapítónk az utcán csavargó, a társadalom peremére sodródott gyerekekkel találkozott, közvetlenül rajtuk akart segíteni, de általuk kora egész társadalmának vis�szásságára tapintott rá, hallottuk Labancz Zsolttól.

A piarista iskola országunk és Szeged oktatási palettáján nem egy szeretne lenni a többi oktatási intézmény között. Mi nem elégszünk meg azzal, hogy eleget téve a köznevelési törvénynek, egy többé-kevésbé jól működő iskola legyünk. Olyasmit tűzünk a zászlónkra, amit úgy hiszem, a többi iskola is valójában óhajt: diákjainak a kibontakozását segíteni. A valós közösség igénye és a Jézus Krisztusban való kibontakozás mellett érvelt.

A tartományfőnök végül azt kívánta, hogy a 250 éves hagyomány ne nyomasztó teher legyen, hanem olyan örökség, amely erőt és tartást ad. Az emléktábla avatáson a gimnázium népzenei kamaraműhelye is fellépett.

Vida-Szűcs Imre (szegedi öregdiák)

piaristák

15

meghatározások

GÖD

Intenzív nyár Gödön

nyár (főnév)

, amelyben a növények 1. A legmelegebb évszak elnek. Az északi féltekifejlődnek és termést érl us hónapra esik. kén június, július, auguszt ra megy üdülni. Nyá A család nyáron a Balaton n a legkellemesebb a ron van az aratás. Nyáro strandokon. : nyár < ősmagyar: Eredet [nyár < ómagyar

ág) < dravida: nayaru, nahar, navar (nyár < forrós nayiru (nap)] időjárás, amely erre (1) 2. Átvitt értelemben: Forró az évszakra jellemző. et kell inni. A nyár nagy A rekkenő nyárban sok viz részén iskolai szünet van. életkor érzékeltetése.

3. Népies: Betöltött év, az sok nyarat megélt már.

A falu legöregebb lakója alig látták meg a tizenRégen a faluban a lányok r férjhez mentek. hat-tizenhét nyarat, amiko

És nálunk? Többek egybehangzó állítása szerint egy napsütéses keddi délutánra esett, mikor még a Dunaparton is csend volt…

A tanév utolsó időszaka sem volt már egyszerű: május végétől június végéig két évfolyam tizenegy osztálya szakmunkásvizsgázott írásban, szóban és gyakorlatban.

Büszkék vagyunk a fiúkra, hiszen mindegyikük sikerrel vette a „mi érettségink” akadályát, s az ácsok és kőművesek között is volt olyan, aki a gyakorlati vizsgát száz százalékos eredménnyel zárta!

alapítva: 1991 honlap: www.g-piar.hu

Külön kiemelendő végzőseink közül Gajdos István szerkezetlakatos tanulónk (volt szegedi piarista diák), aki Morus Tamás-díjat kapott. A közéleti jellegű elismerést azok a végzős fiatalok kaphatják, akik nemcsak jó tanulmányi eredményeikkel emelkednek ki társaik közül, hanem jól láthatóan szívesen, aktívan és felelősen vesznek részt közösségi tevékenységben, nyitottak a közéletiségre.

István az indoklás szerint a Diákönkormányzatban, valamint a Kollégiumban és egész iskolában betöltött, mindenki számára példaadó közéleti tevékenységéért kapta ezt a díjat.

A tanítási szünet alatt a szakoktatók közül sokan tettek azért, hogy nyárutóra megújuljon az iskola és a gödi rendház jelentős része. Szentes Vidor gyakorlati oktatásvezető generálkivitelezőként irányította a munkát, amelyet újsághasábokon nem egyszerű szemléltetni. A Jávorka Sándor utca felől indulva tegyünk most mégis egy képzeletbeli sétát! Először is a rendház tűnik fel, ahol az alsó szinten némi falbontás után a közösségépítés színtere alakult ki egy, a korábbinál jóval nagyobb nappali tér segítségével. A vasas műhelyek felett található emeleten lévő elméleti termekben a parkettát kellett csiszolás után újralakkozni. A villa épületében található teljes titkárság átalakult (így az ott dolgozóknak kétszer is költöztetniük kellett egy hónapon belül a teljes dokumentációnkat!), ehhez az asztalos mesterek, Ádám Tamás és Szentes Vidor készítettek bútorokat. Csuka Sándor és Nagy László vezetésével elkészült a kollégium új vizesblokkja is. Szintén a villában hosszas tervezés után főként a gyerekek munkájával, Földi Attila gondnokunk segítségével kialakítottuk a kápolnánkat. Mindehhez a takarítóink is rengeteg plusz munkát vállaltak, a tatarozási csapat fontos részeként.

Közben többször is találkoztunk, hogy az Innovatív iskolák fejlesztése c. TÁMOP pályázatot elkészítsük a Tartományfőnökség közreműködésével. A közel százmillió forintról január-február környékére várható döntés.

A tanévet megelőzően mindannyian elutaztunk Szegedre, ahol három nap közös munkájának eredményeként megalapoztuk és útjára indítottuk az iskola huszonkettedik évét. Aktualizálódott a házirendünk, nagy közös

16

piaristák

PIARISTA ISKOLA GÖD

döntéseknek, kompromisszumoknak köszönhetően.

Minden tagozat talált időt, hogy formálisan és nem formálisan is megbeszélést tartson. Találkoztunk a szegedi tantestület néhány tagjával, akik vendégül láttak minket; megnéztük a várost, és a méltán híres Anna Fürdőt is.

Idén, először az iskola történetében már szeptembert megelőzően lezárult az órarend, köszönhetően Gerlei Márta elméleti igazgatóhelyettes és Valaczka János ös�szehangolt munkájának.

Hagyományossá vált, hogy a kollégiumba beköltözők, szüleik és a kollégiumi stáb az érkezés napját közös ebéddel ünnepli, így fogadva azokat, akik mostantól négy évig szorosabban fognak az iskolához kötődni. Ezúttal is örömmel jöttek el és vettek részt a szülők ezen a találkozón, melyet a nulladik szülői értekezlet követett. Fontos alkalom volt ez, mert esélye volt mindenkinek arra, hogy akár az iskola vezetésétől is közvetlenül kérdezzen.

A már említett kedd délutánt követően szeptember harmadikára ébredtünk, ami nemcsak az évnyitó miatt volt fontos dátum közösségünknek. Iskolánkba érkezett ugyanis Beer Miklós, a váci egyházmegye püspöke, hogy a szünetben elkészült kápolnánkat megáldja. A gödi rendház tagjain kívül Labancz Zsolt tartományfőnök atya és Marton Zsolt gödi plébános is koncelebrált a szentmisén, melynek homíliájában a főpásztor hangsúlyozta diákjainknak: „Nagy szükség van rátok, és legyetek büszkék ügyes kezetekre, amelyet a Jó Istentől kaptatok!” A szentmise végén pedig megáldotta a kápolnát, melyben iskolánk mestereinek köszönhetően minden szakmacsoportunk megjelenik: Heisz Gyula kovácsolta az örökmécses tartóját, Szentes Vidor készítette a tabernákulumot fából, Czifra Tamás pedig annak lábazatát, kőből. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy most már az Oltáriszentség is jelen van nálunk.

kipróbálva képességeiket zászlókészítésben, magyar monda ismeretében, fociban, paprikás krumpli főzésben. Az erdei iskolában a kilencedik évfolyam osztályait két-két csapatra osztottuk, mindannyian honfoglalás kori törzsek nevét kapták. Ebben a küzdelemben azonban nem pusztán a győzelem volt fontos, hanem az, hogy kötetlen formában tudjanak az új osztályfőnökök és közösségek találkozni, ismerkedni. Már most kiderült, mennyire jó diákjaink kézügyessége, milyen sok dologra képesek, ha biztatjuk őket, és még a konyhában is feltalálják magukat! A versenyt egyébként a 9.A egyik törzse nyerte, a második helyet a 9.C szerezte meg, a képzeletbeli dobogó aljára pedig a 9.A másik fele állhatott.

Ezt az intenzív időszakot egy, a mi egész közösségünknek is nagyon fontos esemény, Valaczka János örökfogadalma zárta. Szeptember 8-án, a budapesti kápolnában közösségünk jelentős része megjelent, hogy együtt örülhessünk Jánossal, és tanúi legyünk ennek az életre szóló döntésnek.

Besze Erika

nyár (főnév) 1. A legmelegebb évszak , amelyben a kápolnák kialakulnak és megszen telődnek, hogy termést érleljenek. Gödön rendszerint egy átlagosnak tűnő kedd délután ra esik.

Gödön nyáron újul meg az iskola kívül és belül.

Nyáron van a legkevesebb gyerek az iskolában, de aki benn van, az segíten i jön... Nyáron sem unatkozunk, együtt go ndolkodunk, pályázatokat írunk, tervezünk, óra rendet készítünk, és megpróbálunk nyáron is a hozzánk illő komolysággal dolgozni. :)

A szentmise után útnak indultak a kilencedikesek Pomázra, hogy a Magyar Vár Táborban töltsenek két napot, piaristák

17

Nyári táborok

a mosonmagyaróvári iskolában Az elmúlt nyáron 13 táborra hívta és várta tanulóit az óvári iskola.

Volt két matek munkatábor, egy angol nyelvi tábor, túrázni lehetett vízen a kenutáborban és szárazföldön a Bakancs táborban. Aki kalózkodásra vágyott, most nyáron bebarangolhatta a tengereket – képzeletben.

Hogy előkészítsük a mindennapos testnevelést, három tábor mozgatta át a gyerekek izmait, hiszen volt itt lovassport és kerékpártábor is.

Aki szerette a meséket, választhatta a Mesetábort, ahol a gyerekek által készített rajzokon, bábokon, agyagfigurákon, fafaragásokon keresztül meg is elevenedtek a mesefigurák.

Az ügyes kezűeket várta a Napraforgó tábor, ahol minden nap más és más kézműves tevékenységgel ismerkedhettek a gyerekek. Festettek pólót és sapkát, volt fafaragás, korongozás, agyagozás, csuhézás.

Rengeteg élménnyel gazdagodva kezdhettük az idei tanévet is. Köszönjük a szervezőknek a munkát és lelkesedést!

Dunakiliti kenutábor Július 2-án reggel, 31–en érkeztünk a Dunakiliti Vadvíz Campingbe. A tanáraink, Attila bácsi, Hajni néni, Éva néni és Kati néni már vártak minket. Itt először sátrat vertünk, berendezkedtünk, majd délután – bár még túravezető nélkül – útnak indultunk felfelé a dunai ágrendszeren.

Tűző napsütésben küzdöttünk a bozótokkal, kormányosainkat sokszor figyelmeztettük egy evezőre való vízzel, hogy „rossz úton” járunk. Este, mikor visszaértünk, Csabi bácsi, az egyik szülő belekezdett a főzésbe. A pörköltje olyan jól sikerült, hogy méltán nyerte el a tábor mesterszakácsa címet. Éjszakáink nem voltak valami hosszúak, annál inkább a kenutúráink. Endivel, a túravezetőnkkel nagyon szép helyeket jártunk be a mosoni Dunán. Bizton állíthatom, hogy a nap végére mindannyian elfáradtunk ugyan, de sok élménnyel gazdagodtunk. Az utolsó napon még megküzdöttünk az erős sodrással. Mi nem a tábor vége felé kezdtünk lazítani, hanem akkor tettük meg legnehezebb és legszebb túránkat a nagy Dunán. Visszatérve fáradtan még utoljára kitakarítottuk a kenukat, majd összepakoltunk, sátrat bontottunk, ezután jöttek értünk szüleink, akik alig ismertek ránk. Megizmosodva, lebarnulva kaptak vissza minket.

A tábor sikerét az is bizonyítja, hogy többen már most jelezték: jövőre is szeretnének részt venni a kenutáborban. Köszönjük a szervezőknek!

Bertalan Sára 8.a

18

piaristák

Mosonmagyaróvár

alapítva: 1739 (1994) honlap: www.piaristamovar.hu

Bakancstúra 2012 Természetjáró táborunk idén a Kőszegi-hegység meghódítására készült. 36 alsós kisdiák nagy izgalommal foglalta el szálláshelyét egy verőfényes júliusi napon az Őri István Ifjúsági Házban. A gyerekek rögtön magukénak érezték és birtokba vették a hatalmas kertet is.

Az érkezés napján egy kis túrát terveztünk, és bár a Pintér-tető 567 méteres magassága megdolgoztatott minket, a kilátás és a környezet kárpótolta szenvedéseinket.

Másnap az Óházi-kilátóhoz igyekeztünk felmászni, amely a nyári melegben elég izzasztóra sikerült. A fáradalmakat a Hétvezér-forrás szépen felújított esőházaiban pihentük ki, de utána, hogy hazajussunk, újra csak fel kellett mászni az Óházi-kilátó 607 méteres magasságához.

A következő nap az idő igencsak beborult, de így is nekiindultunk a nagy túrának: Velemből indulva felmásztunk az Írott-kő kilátóhoz (768 m), ahol is budapesti piarista öregdiákokba botlottunk, akik természetesen ismerték Lupus atyát (hogy ezen miért is lepődünk még meg, már magunk sem értjük) és üdvözletüket küldték neki.

Bizony nagy szemekkel néztek, mikor elárultuk, hogy az úti célunk Kőszeg! Jelentjük, pár óra múlva a kőszegi Hársfa vendéglőnél – ahol a finom ebéd várt minket –, elmondhattuk: hát ez is sikerült!

Ezek után a pénteki városnézés már csak egy levezető kis sétának bizonyult, de történelmi emlékeivel így is elvarázsolt minket. „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország…” jutott eszembe hazafelé jövet.

Török Róbertné

„Nyeregbe, gyerekek!” lovas tábor Iskolánkban hagyománynak számít a lovas tábor. Idén „Nyeregbe gyerekek!” mottóval indítottuk el a programot.

A tábor elsődleges célja a mindennapi testmozgás igényének kialakítása különféle sportok segítségével.

Ezért a tábor ideje alatt diákjaink lovagoltak, kerékpároztak, gyalogtúráztak, íjászkodtak, asztaliteniszeztek, sportversenyeken vettek részt.

Kerékpáros túra alkalmával megismerkedtek a „Hármas határ” (Magyarország-Ausztria-Szlovákia) rajkai helyszínével, az ott elhelyezett szoborparkkal és a természeti környezet ottani nevezetességével, a túzokkal.

A mosoni Dunán tett hajókirándulás, majd az azt követő

PIARISTA ISKOLA MOSONMAGYARÓVÁR gyalogtúra alkalmával belekóstoltunk a Szigetköz természeti szépségeibe.

Ellátogattunk a dunacsúnyi erőműhöz, bebarangoltuk minden zegét-zugát.

A lovaglós napokon nemcsak a lovaglás tudományát mélyítették el a gyerekek, hanem az állatok gondozásában is aktívan részt vettek.

Az egy hét alatt szerzett sok közös élményről rengeteg fotó készült, de nemcsak ezeket vihették el utolsó nap emlékül a gyerekek, hanem a saját készítésű „lovas” pólót is.

Fitus Szilvia és Fitus Tibor

Nyári tábor Idén nyáron volt a Szárazföldi Kalóztábor. 35-en vettünk részt Ili néni és Péter bácsi vezetésével. A versenyzőket hét, ötfős csapatokba osztották. A délelőtt benti játékokkal telt, csapatverseny volt. A feladatok megmozgatták agyunkat, fantáziánkat, kezünket, lábunkat. Sok mindent megtudtunk a kalózok életéről és a feladatok megoldásakor rengeteg érdekes élményben volt részünk. A pontok meg csak gyűltek. Délben elmentünk ebédelni, azután sportoltunk. A melegben „jól esett” vízibombákat dobálni. A nap végén kiderült, kik voltak a legügyesebbek. A hét végére eldőlt, ki lett a nyertes csapat. Jól és gyorsan repültek a napok. Szeretném a „kiskalózok” nevében megköszönni Ili néninek és Péter bácsinak a sok izgalmas kalandot.

A gyermekek számára a helyszín maga a paradicsom: a százéves – évközben egyébként üresen álló épület – ódon hangulata, a hatalmas udvar, a hatvan éves játszótér mind-mind különleges a modern dolgokhoz szokott fiataloknak.

A reggeli mese meghallgatása után elindult a munka, különböző kézműves technikákkal megalkották a mesehősök tárgyait, vagy magukat a szereplőket. Ragasztottak, fúrtak, faragtak, festettek, papírt mártottak, agyagot tapostak, majd formáztak, és persze közben rengeteget játszottak. Szabadidőben épültek a homokvárak, pattogott a labda.

Hasznosan és örömmel telt el a hét, ahol a lelkes pedagógusoknak sikerült az, amit elterveztek: a gyerekeket kimozdítani a számítógép elől, s rájöttek, hogy a jó játékhoz nem kell semmi más: csak egy – vagy további 73 – jó barát.

Léber László

Ördög Rita Rebeka 7.a

„Hol volt, hol nem volt…” Mesetábor Várbalogon Második alkalommal gyűltek össze a gyerekek a határszéli Várbalogon, hogy a mesék bűvöletében töltsenek el egy hetet a nyár közepén. Sokuknak már a kiutazás is kalandos volt, hiszen nem a megszokott módon autóval, hanem tömegközlekedéssel tették meg az utat.

Koreográfia és dupla szivárvány

Nagyon örülök, hogy tagja lehettem a 6 főből álló diák csapatnak, akiket Molnár Zsuzsa és Bukta Ildikó tanárnő kísért el a Csehországban megrendezett „Piarist Youth Meeting”-re. A júliusi 8 napos rendezvény a magyar csapatoknak egy nappal előbb, Budapesten egy előtalálkozóval kezdődött. Itt megismerkedtünk egymással és bemutattuk egymásnak iskoláinkat is. Másnap, miután az összes nemzet (csehek, olaszok, lengyelek és mi magyarok) megérkezett Stražnicébe, mindenki bemutatta saját hazáját, iskoláját egy-egy videóval, majd kezdődhetett az egész héten át tartó ismerkedés, barátkozás.

Nagyon sok érdekes program volt, ellátogattunk többek között Pozsonyba, Bécsbe és Welehradba is. Minden nap volt közös mise és esti ima, emellett pénteken volt egy keresztút is. Az egyik nap a négy nemzet összemérhette tudását fociban, női, illetve férfi röplabdában is. A mi kis olimpiánkon a fiú röplabda csapatunk ezüstöt kapott, aminek nagyon örültünk.

Különösen a közös táncok tetszettek, amikor is egymásnak tanítottunk táncokat, vagy éppen az egyik piarista atya mutatta a koreográfiát különböző jelmezekben (bohóc, Elvis stb.). Vasárnap este megrendezésre került a város főterén a „Piarist Youth for the City” koncert, ahol is minden csoport tartott egy kis előadást, amit ugyan félbeszakított egy kis eső, de utána kaptunk egy dupla szivárványt és folytattuk egész estig a táncot. A sok móka után eljött az utolsó nap, a találkozó vége (mindenki bánatára). Egy közös mise és a majdnem egy órán át tartó szomorú búcsúzkodás után haza kellett indulnunk.

Nagyon jól éreztem magam az egész héten, és nagyon sok hozzám hasonló fiatallal ismerkedhetem meg. Remélem, még lesz rá alkalmam, hogy eljussak hasonló találkozókra.

Hajszán Kitti 12.a

piaristák

19

Átlépni árkot, göröngyöt…

Amikor az M7-es autópályán Budapest felől haladva elhagyjuk a Balatont, egyszer csak egy nagy táblára leszünk figyelmesek: Somogy-Zalai határárok. Talán földrajzi megnevezést takar e tábla, talán mást? Nem tudom.

De egy biztos, ha Kanizsára meg akarok érkezni, át kell lépnem ezt az árkot, vagyis át kell haladnom rajta.

Természetesen megérkezni egy új piarista közösségbe, rendházba és iskolába, vagy az új városba, nem egyszerű dolog. A megérkezés ilyen esetben nem jelent egyből hazaérkezést, mert az otthonért vagy meg kell küzdeni, vagy észre kell venni, hogy ajándékba kapom, minden erőfeszítés nélkül.

Ha ez utóbbira ráérez az ember, akkor minden fizikai nehézség ellenére otthonra talál új környezetében. Ezt a tapasztalatomat osztom meg az újság olvasóival, amelyek nem időrendben történtek velem az elmúlt egy hónap során.

Sohasem tagadtam, mennyire jól éreztem magam Vácott. Ez a kötődés a kölcsönös bizalmon alapult. Ezt a bizalmat tapasztalom napról-napra itt Kanizsán is, rendtársaktól, tanároktól, diákoktól, szülőktől, sőt a piarista épület kapuján kilépve is. Bármennyire „sokat hallottak” felőlem, ez az a megelőlegezett bizalom, amely feltölt energiával.

Segítőkészség. A tanévkezdés minden évben nagyon sok energiát igényel, hiszen mozgásba kell hozni a nyári szünetben takarékon működő iskolát. Különösen olyan esetben, amikor minden az újdonság és ismeretlen erejével szembesít. Természetesen minden piarista iskola egyforma, de mégis sok kicsi dologban más és más. Az „átigazolási időszakban” itt nagy volt a mozgás, és ebből fakadóan az önkéntesen vállalt feladatok ellátása komoly zökkenőket okozott. A nevelőtestület tagjai közül mindig találok önként jelentkezőt akár tanári, akár más, pl. „védőnői” feladat ellátására. Az óvodások és alsó tagozatos diákok épületében nincs se telefon, se internet.

Egy szülő, aki hallott a problémáról, magára vállalta a megoldási lehetőségek felkutatását. Folytathatom a sort a nyáron költözésemben segítő diákokkal, akikkel nem találkoztam úgy, hogy ne kérdezték volna: „Segíthetek valamiben?”

20

piaristák

nagyKANizsa

alapítva: 1765 (1992) honlap: www.nk-piar.hu Figyelem és érdeklődés. Az előző tanév zárásán alig láttak itt, a város vezetése megkeresett, hogy áldjam meg az új kenyeret a Szent István napi ünnepségek alkalmával. Ott több újságíró is kérdezett, erről a piarista honlapon bővebbet megtudhat az érdeklődő. A megfogalmazott gondolatokra reagálnak az emberek, és sorra hívnak rendezvényekre, keresnek egyeztetés céljából.

Legtöbbször azt érzem, céljaimat fürkésző kérdéseik őszinte érdeklődést mutatnak, és nem protokolláris időtöltés a kérdés, amelyet ilyenkor meg szoktak kérdezni.

A vezetőségben beszélgettünk arról, hogy egy adott településről érkező diákok száma bizonyos események miatt lecsökkent; valahogy orvosolni kellene a helyzetet.

Másnap kerestek az említett iskolából. Ha időm engedi, tartsak előadást a katolikus nevelésről a tanároknak. Jól sikerült találkozás kerekedett az előadásból, ahol őszintén beszélhettünk gondjainkról, bánatunkról.

Beszélhetek veled, önnel? Számomra mindig fontos cél volt a személyes kapcsolatok ápolása. Tanárok, diákok, öregdiákok keresnek napról-napra, hogy megos�szák velem életüket, elsősorban gondjaikat. Igyekszem rendelkezésre állni, sajnos nem mindig sikerül! A végére elmesélek egy kedves történetet. Még szeptember elején az egyik délelőtt átmentem megnézni az ovisokat, akik az udvaron játszottak. Megszólítottam többeket, és az egyik kislányt, akiben felfedezni véltem korábbi találkozásunk gyermekét, néven szólítottam: „Szia Gina!” Erre ő így szólt: „Szia! Zsanett vagyok!” Ezt hallván odajött egy másik kislány és megszólított: „Ismerlek téged, te miséztél nekünk. Gina vagyok!” Ennyit a híres „Nyeste tudásról”!

A Kanizsán töltött egy hónapnak biztosan vannak felejthető, esetleg fájó pillanatai, talán nem is mindenki ezzel a lelkülettel fogadott. Én viszont ezeket érzem maradandónak, meghatározónak. Biztosan nem teljes a számbavétel, remélem, akik kimaradtak a felsorolásból, megértőek lesznek velem, s megértőek lesznek az olvasók a többnyire elméleti sorokért!

Tehát örömmel és bizakodással tekintek az eljövendő évek elé. Nem feledve korábbi jó tapasztalataimat, igyekszem átlépni saját magam árkait, göröngyeit!

Nyeste Pál SchP

PIARISTA ISKOLA NAGYKANIZSA „Közeli helyeken, dombok on, hegyeken, Most is visszhangzik a lép tem.

Itt ül az idő a nyakamon , Kifogy az út a lábam aló l.

Akkor is megyek, ha nem akarok!

Ha nem kísér senki utamo n.

Arcom mossa eső és szárítj a a szél.

Az ember mindig jobbat remél.

Porból lettem s porrá les zek, Félek, hogy a ködbe veszek .”

(Bikini) Különleges kenutúra Kárpótlás volt az idei Tátra–túra.

Már legalább 5 éve készülök kenuzni egy régi piarista barátnőmmel. A piarista atyák szervezte evezések kitörölhetetlen nyomokat hagytak bennünk, repetára (repeto 3, -ivi, -itum = ismétel, újra kér, újra vesz) ösztönöznek.

Idén nyáron is elhangzott a kérdés: Ugye, megyünk?! A mai középiskolásokat miért nem „hozza vízbe” egy ilyen lehetőség?! Érdeklődés hiányában ugyanis még hajóba szállás előtt vízbe fúlt ez a nyári program.

Vigaszágon hűs habok helyett a napsütötte Tátra gerinceire indulhattunk.

Hegyre fel: küzdelem a hőséggel/hűsséggel, légszomjjal és magassággal, Dósai atya zergéket is megszégyenítő tempójával.

Hegyről le: küzdelem az éhséggel, a bakancstól feltört sarkak fájdalmával, fáradtsággal, sötétséggel.

A megpróbáltatásokat már az úton is enyhítették a jó hangulatú beszélgetések, és a küzdelemben összekovácsolódott kapcsolatok.

A szálláson terülj-terülj asztalkám fogadott: reggelire makaróniszószos bundás-kenyér és palacsinta, este kétfogásos vacsora - mindez elmondhatatlanul jó volt a fárasztó, kiéhezett nap előtt/után.

A szemek terített asztala pedig: a „Tátra virágoskertje”, kilátás a Nagy Morgás csúcsról, áfonyázás a bélai magasokban. Élménycsúcsok: a nyári hógolyózás, és a húsvéti locsolkodás revansa (biztos forrásból tudjuk, hogy inkább pótlocsolás) az út közben csordogáló patakokból. Lenyűgözve hallgattam társamat, aki lengyelként kiváló magyarsággal szervezett és kommunikált a sose tanult szlovák-goral nyelven.

Nálunk történt

szeptember 12–14. erdei iskola az alsó tagozatosoknak szeptember 18.

Keresztény Szeretetközösség indulása szeptember 28. Szent Mihály nap az óvodában, kirándulás október 1. az Októberi esték előadássorozat indulása október 15. őszi érettségik kezdete november 15. óvónők fóruma november 24. öregdiák találkozó a patrocíniumi programok keretében december 1-2.

Piarista Adventi Jótékonysági Vásár

Miért megy fel az ember egy hegytetőre a tűző napon, izzadságban fürödve, vagy csípős, arcpirosító hideg szélben, ha onnan úgyis lejön?!

Erre egységes választ adni nem lehet, jövőre átélheted, és megfogalmazhatod sajátodat.

Ami a cikkből kimaradt, elmesélem egy következő kenutúrán! :) Mércz Ágnes öregdiák

piaristák

21

Vonzó, bátor, felemelő álom

VÁC

Interjú Futó Béla atyával, a váci gimnázium új igazgatójával

A tartományfőnök döntése nyomán augusztus 15-től Futó Béla atya a váci gimnázium igazgatója.

Az igazgató úr kecskeméti piarista diák volt.

– Az elmúlt több mint három évtizedben merre vezetett az útja, míg Vácra nem ért?

Az érettségim évében jelentkeztem a piarista rendbe, és így már azon a nyáron két évre elvittek katonának Lentibe, a néphadseregbe. Onnan leszerelve kezdtem meg a szerzetesi életet Budapesten. Közben az ELTE-n matematika-fizika szakra jártam. Mivel kollégiumi nevelőtanár is voltam, azokat a diákokat tanítottam délelőtt, akikre délután a stúdiumok alatt felügyeltem. Így hamar kaptam visszacsatolást a tanításomról, és ez állandóan ösztönzött, hogyan tudnám érthetőbbé tenni a matekot és a fizikát a diákok számára. Kecskemét után Szegedre kerültem, majd újra Kecskemétre, ahol a tanítás mellett előbb a diákotthon, majd az iskola vezetését bízták rám.

Majd Budapesten kettő 6 osztályos osztálynak voltam a „vezetője”– itt sok tehetséges diákkal foglalkozhattam.

Budapesten a tartományfőnök atya közvetlen munkatársaként is dolgoztam. Ide Vácra pedig Amerikából jöttem… – egy év ottani pihenő és képzési idő után.

– Különleges helyzetekben láthatta eddig a váci gimnáziumot. Milyen képe volt róla kecskeméti igazgatóként, majd Pestről a Tartományfőnökségen dolgozva?

Amikor kecskeméti igazgató voltam, Kőváry Károly atya volt a váci „kollégám”, aki az ország legnevesebb iskolájának, a Fazekas Mihály Gimnáziumnak volt híres matematikatanára.

Csak csodáltam, hogy olyan kiforralatlan, sokszor kezdetleges körülmények között, ami itt Vácott várta, milyen derűs volt a mindennapokban, és reményteli a jövőt illetően. A tartományfőnök úr asszisztense voltam akkor, amikor a váci tornaterem építésébe belekezdett a rend, és akkor is, amikor az ebédlő és a konyha kialakítására sor került. Akkor még nem gondoltam, hogy majd egyszer itt fogok tanítani. Nyomon követhettem továbbá az iskola bővülését, fejlődését: a koedukáció bevezetését, a kollégium megnyitását, a díszterem felújítását. Többször voltam Vácott rendi ünnepeken és barátaimat látogatva: régebben Pázmándy Györgyöt, a közelmúltban Albert Andrást, így nem volt teljesen ismeretlen az iskola sem számomra.

– Milyennek látja most, közelebbről?

A menza jó hírét már a nyáron hallottam, és valóban jó 22

piaristák

alapítva: 1714 (1990) honlap: www.vpg.sulinet.hu a menza. Akikkel a nyári szünetben találkoztam, azok örömmel beszéltek az iskoláról. A szülők pedig úgy érzik, hogy személyesen törődnek itt a gyermekükkel. Azon meglepődtem, hogy mennyi tanárkollégának jár ide a gyermeke. Garancia ez arra, hogy jó iskolát „csinálunk”, hiszen a saját gyermekeink számára is építjük azt!

– Hogy fogadta a város? Alföldi emberként milyen benyomásai vannak a Duna-parti barokk városról, a Dunakanyarról, a váci emberekről?

Nem idegen helyre jöttem, hanem a rendtársaim közé, akik régóta itt szolgálnak, és egy olyan iskolába, ahol egy összeszokott tantestület működik. Amikor ideért a mikrobusz a holmimmal a nyár közepén, akkor többen segítettek kipakolni. És mindenkinek az arcán, akivel először találkoztam, érdeklődő és bátorító, biztató tekintetet fedeztem fel, sőt sok tanácsot és segítséget kaptam és kapok ma is.

– Sok helyen megfordult, tapasztalt piarista nevelőként milyen jó tanáccsal indítja útnak a tanévre diákjait?

Minden diákomnak kívánom, hogy a tanulásban tudjon játékos és derűs lenni, a szabadidőben és a szórakozásban pedig legyen felelős önmaga és társai iránt!

Továbbá azt, hogy mindenkinek legyen vonzó, bátor és felemelő álma, aminek a megvalósításáért következetesen fáradozik. Ha még nincs, őszintén keresse azt.

Kívánom még, hogy mindennap legyen mindenkinek védett ideje a tanulásra, képzésre és önmagára: amikor nem forgácsolja szét önmagát, hanem a tanulásra szánt időben intenzíven tanul, a sporttevékenységben intenzíven sportol, és az önmagára fordított időben pedig reflektál önmagára.

Kalász Ákos

Nálunk történt

augusztus 27. tantestületi nyitóértekezlet augusztus 28. pótvizsgák, fakultációs vizsgák augusztus 30. tanári zarándoklat Mátraverebély-Szentkútra szeptember 3.

Veni Sancte szeptember 4. zarándoklatok a Hétkápolnához, Márianosztrára és Máriabesnyőre szeptember 10–12. a bécsi piarista diákok látogatása Vácott szeptember 19. nyitrai diákok fogadása

PIARISTA ISKOLA VÁC

Július közepén a váci Piarista Gimnázium tanulói Róma felé vették az irányt – kerékpárral – Juhász Gábor és Kalász Ákos tanár urakkal az élen Mikor megtudtam, hogy iskoHová? Hogyan? Miért? lánkban biciklitúra szerveződik Megőrü ltél? – kérdezték a barátaim Rómába a nyáron, biztos voltam , mikor megtudták, hova is benne, hogy ebbe a csatasorba biciklizem a nyáron. Egy biztos nekem is be kell állnom. Az volt a , erre az útra életem végéig emlékezn célom, hogy lelki és fizikai határai fogok, és büszke leszek rá. imat, korlátaimat megismerjem Nagy Tim i és túlszárnyalhassam egy olyan közösségben, amely három hétre nemcsak az osztályom, de a családom is lesz. Mikor eljött a várva várt nap, felpakoltunk, majd fojthatatlan boldogsággal a nyeregbe ültünk. HaAnglia–Wales bár az idő a Svájcot idéző szlovén lankákon nem mindig kedvezett, a jó társaságban a szakadó kétnapos eső Hét diák, két tanár, kilenc táska és megannyi konzerv sem jelentett problémát. Olaszországban az 53 fokos társaságában június végén nyugat felé indultunk. Egy meleggel gyűlt meg a bajunk. Mennyire őszintén tudnémetországi rövid megálló (csak amennyi egy EBtunk örülni a legapróbb hétköznapi döntő megnézéséhez kell) és a Csatornán történő dolgoknak is zarándoklatunk során! kompos átkelés után a középkori és vidéki Milyen boldogok voltunk, ha a szálAnglia hangulatát és a barátságos vendégezel évv l sfé Ha valaki má lásunkon olykor zuhanyozhattunk, szeretetét élvezhettük Canterburyben és elgy ho ja, előtt azt mond mikor az út szélén almafát vagy környékén. Három londoni éjszakát követően eve kin , ba biciklizem Rómá fügebokrot láttunk gyümölcseivel, napközben mindent meg tudtunk nézni, amit m gyo ha n ba tem, és annyi vagy megmártózhattunk és felfriscsak érdemes Londonban. Különleges élmény a dolgot. sülhettünk a forró délutánon egy volt a Wembley-stadionban töltött idő is, ahol Néme th An na jéghideg hegyi patakban! Persze nemcsak a fiúk örültek annak, hogy leülhetnek jótevőinkről sem feledkezhetünk Wayne Rooney helyére az angol válogatott meg, akik az ismeretlen zarándoöltözőjében, vagy hogy felemelhetik az FAkokat olykor süteménnyel kínálták, vagy vendégül látták kupát. Egy hajókirándulás keretében Greenwichbe is egy éjszakára útjuk során. Róma lélegzetelállító volt. Az elutaztunk, közben élvezve a hajón utazó idegenvezeókori-modern város, a világ egykori fővárosa a kerékpártő klasszikus angol humorát. Londonból továbbindulva ral megérkezőnek egyszerre volt sokkoló és lélegzetelálbenéztünk Oxfordba, majd pedig valódi felfrissülést lító, hihetetlen és ámulatba ejtő. jelentett a fantasztikus, de mégis zsúfolt angol főváros Számomra a „lélekben hazateután a nyugodt walesi vidék. A szállás egy klasszikus kerés” volt a legmegterhelőbb fogadóban volt: alul pub, az alagsorban konyha, felül – majdnem annyi időmbe telt, szobák. Az utolsó napok kisvonatozással és túrázással, mint az odaút. Fel sem fogközépkori vár látogatásával, dartsozással teltek – a 36 tam, hogy ott voltam, hogy az órás hazautazás előtt. utat kerékpárral tettem meg, Hujbert Áron de a legnehezebb azt elhinnem, hogy vége!

Szűcs Bogi

Rengeteget nevettem, és örültem, hogy a többiekkel lehetek. Megtanu ltam elviselni a nem megszokott körülményeke t. Ha kellett, segítettük egymást, ha valakinek rossz kedve volt, felvidítottuk. Tudtuk, hogy egy másra vagyunk utalva, és azt is, hogy utunka t csakis együtt tudjuk megtenni. Minden egyes na p bizonyította, hogy Isten velünk van, vigyáz rán k, gondoskodik rólunk, ha mi is megteszünk mindent magunkért.

Nagymamakoromban bü szkén fogom mesélni unokáimnak :)!

Kovác s Luc a

piaristák

23

Búzaszem tábor 2012

Búzaszem

kereszt és címer, nemezbe gyúrva A Búzaszem Iskolába még csak hét gyermek járt 2004ben, amikor a Verőce melletti Csattogó Völgyben az első tábort szerveztük. Akkor két kis jurtában elfért a maroknyi csapat, idén pedig Fadd-Domboriban egy kis turistaszállót és még néhány faházat is megtöltött a búzaszemes kompánia.

A Búzaszemben sok közösségi megmozdulás van, hiszen az iskolát a köré szerveződött csapat tartja az ölében, de a tábor kiemelkedik ezek közül. Itt a gyermekek, szülők és tanárok a megszokott iskolai kötöttségek nélkül tölthetnek együtt közel öt napot.

S ebben is segítjük egymást: van, akit más család hoz el kocsival, van, aki elé az állomásra megyünk ki, akinek pedig nem telik a táborra, annak a részvételét támogatjuk.

Milyen egy keresztény, hagyományőrző iskola és közösség nyári tábora?

Méltó a búzaszemes mindennapokhoz: ima, mise, lelki est, népdal, furulya- és dudaszó, fafaragás, kézműveskedés, jókedv tölti be a tábori mindennapokat.

Az idei Búzaszem tábor apró cselvetéssel indult: a Nyírfa utcát adtuk meg címként, de a tábor a Nyárfa utcában volt. Így kizárólag az érkezett meg zökkenőmentesen, aki a helyieket megszólítva igyekezett eljutni hozzánk. Idén nyáron ennyit tudtunk tenni az emberek közötti közvetlen kapcsolatokért… Öt napra megteltek a táborban a házak, de megtelt a lelkünk is. Élettel.

A tábor vezérgondolata a hűség volt. Hűség Istenhez, hűség a hitveshez, a gyermekhez, a családhoz, a közösségünkhöz, a nemzethez. A hűségről szóltak a reggeli „röpáhítatok”, az éjszakai imaséta, a mise, a lelki beszélgetések.

A hűséget elemző vallomások az ima után mélyre hatoltak, s nyomukban ritkán látható férfikönnyek is kísérték a lélek megkönnyebbedését.

Az első évben a Csattogó völgyben, aztán Visegrádon, Szanticskán, Mogyoróskán, Városlődön, Bükkszéken volt az egyre gyarapodó csapat táborhelye.

A táborban mindig velünk van Tibor atya, a Búzaszem egyik alapítója, aki nyári szabadságát hozzánk igazítja. Velünk kezdi a pihenést. Nagy adomány ez mindannyiunknak, s biztosan neki is, hiszen ő is közösségre talált a Búzaszemben.

Idén, Fadd-Domboriban voltunk először vízparton. A víz persze vonzó a szaharai forróságban, de ahol Navratil 24

piaristák

alapítva: 2004 honlap: www.buzaszem.hu

Andrea tanítja a népdalokat, ott mindig akad olyan, aki inkább ősi népdalaink tengerében merül el. Dóra Áron furulyás barátunk nemcsak a tábortűznél varázsolt el bennünket a pásztordallamokkal, de beállhatott mellé tanulni is az, aki akart. És Áron a keze ügyébe kerülő kötélverő szerszámmal megmutatta, miként fonódnak össze a vékony fonalszálak erős és szétszakíthatatlan kötéllé. Ez is táboradta közösségi élmény. S az is, hogy ha nincs háló a röplabdázáshoz vagy a tollasozáshoz, a búzaszemes csapat nekiáll hálót kötni. A dunai halászok ősi

PIARISTA ISKOLA Búzaszem módszereit követve egy délután alatt remek hálót készítettünk a táborudvarra, amely aztán az iskolaudvaron is megállja majd a helyét.

Bese Botond dudásnak pedig sikerült kiderítenie, hogy megfér ugyanabban a testben egy hegedűs, egy jogász és egy dudás is.

A dudaszó mellett a lányok-asszonyok egy jászsági fafaragás alapján kétméteres nemezképet gyúrtak az iskola falára.

A mi táborunk olyan, mint a kőleves: a közösségből mindenki hozzáteszi a maga apróbb-nagyobb munkáját. A táborszervező csapat már hónapokkal előtte összejön.

Keresztúri Zsolt barátunk és szülőtársunk alighanem már minden ifjúsági szállást ismer Magyarországon. Csányi Béla biológusról egyik táborunkban derült ki, hogy remek fafaragó, így most is ő vezette a fafaragó kört a táborudvaron.

A tábori lelkesedés ősszel is él. A fafaragás ürügyén a férfiak, nemezeléshez pedig a lányok-asszonyok jönnek majd össze, amolyan fonó-félében.

Aki pedig ezen túl is emlékezni szeretne a tábor lelket erősítő élményeire: az aula falán a keresztet és magyar címert ábrázoló, méretes nemezkép emlékeztet az elmúlt nyárra, s reményt hordoz a következő Búzaszem tábor eljövetelére.

Horváth Szilárd

Jézus és a gyerekek – Jézus minket is hív A festményt Javier Agudo spanyol piarista atya festette 2011 januárjában (mérete: 190 cm x 190 cm).

A getafei iskola mellett élő piarista közösség számára készítette. Ez a közösség a prenoviciátusi ház, vagyis itt élnek azok a fiatalok, akik szeretnének belépni a piarista rendbe. Új kápolnájukba szerettek volna egy a korábbinál vidámabb és színesebb képet.

A kép témája: Jézust gyerekek veszik körbe, ő pedig megáldja őket. Ha jobban megnézzük, ezek nem akármilyen gyerekek. Mindegyik egy-egy olyan evangéliumi személyt képvisel, aki meghívást kapott Jézustól. Azt mutatják, hogy milyen magatartással lehet válaszolni Jézus hívására. Így van egy Zakeus-gyerekünk, aki mindent megtesz, hogy láthassa Jézust; őt látjuk a vadfügefa tetején. Egy másik gyerek Máriának, Márta húgának magatartását jeleníti meg: ő a jobbik részt választotta, Jézus lábánál ül, és hallgatja őt. A harmadik gyerek a gazdag ifjút ábrázolja, akit szintén hívott Jézus, de ő – mivel nem akart lemondani gazdagságáról – nem hallgatott a hívásra, nem követte Jézust. Aztán van egy kislány, aki az evangélium azon szereplőinek hitét testesíti meg, akik azért igyekeztek Jézus közelébe férkőzni, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék: hisz abban, hogy Jézusnál talál gyógyulásra, problémái Jézus közelében oldódnak meg. És ott van egy kisgyermek, a „legkisebb” és „legszegényebb”, akit Jézus átölel és megáld. Ez a kisgyermek azt jelzi, hogy a piaristák küldetése a leginkább rászorulókhoz szól.

A festmény színei azért élénkek és ragyogók, mert azt az örömet akarják kifejezni, amelyet a Jézussal való találkozásban tapasztalunk meg. piaristák

25

piarista iskola sátoraljaújhely

Újra együtt!

Sátoraljaújhely

Kollégiumba: hazatérni

Még a fülünkben halljuk a ballagás, az évzáró dallamait, alig telt el néhány „hét” és kezdjük az új tanévet. Újra együtt – fogalmazta meg az egyik végzős diák a kollégiumi beköltözésekor. Igen, igyekszünk otthont teremteni tanulóink számára, ahol a szeretet, a gondoskodás a meghatározó, ahol „anyáskodó-apáskodó” kollégáim terelgetésével nőnek fel.

Együtt! Szükséges, hogy felhívjuk a figyelmet a közösség, a felelősség, az egymásért tenni akarás fontosságára.

A tanévnyitón a piarista templomban Etele atya és Andrási Zoltán káplán azt emelték ki, hogy csak együtt, közösen átérezve a másik gondjait, problémáit lehetünk egy közösségben „boldogok”.

Megható történetet idéztünk fel: mikor egy paraolimpián az egyik versenyző a cél előtt elesett, a többi megtorpant, közösen visszamentek és együtt „szakították”át a célszalagot. Ők példát mutattak nekünk, emberségből, kereszténységből és igazi értékekből! Így élje mindennapjait „a nagyra törekvő nemes ifjúság”, Isten segítse tanévünket!

alapítva: 1789 (1992) honlap: www.piarista-koll.sulinet.hu

Sebes Péter

Bemutatkoznak a nagykárolyi nővérek Az idei év Kalazancius-ünnepén kezdtem meg a jelöltséget a piarista nővéreknél.

Egy éve (és nem először) fogadtak a nővérek és lányaik vendégszeretetükbe. Micsoda év volt ez!

Mennyi odafigyelésben, tapintatban és örömben volt részünk, ugyanakkor a nehézségek is be-belátogattak hozzánk. Kirándulások izgalma vegyült az útravaló-készítés logisztikai bravúrjaival. Játékok peregtek egyéniben és csapatban. Mindemellett a házimunka és a konyhaművészet titkaiba is beavatást nyert az itt lakó. Majd beköszöntött a tanév rögös mindennapjaival. Ez az év legmeghatározóbb időszaka mindannyiunk számára, magamat is beleértve. Tanárságom mélyélménye származik ebből: hogy milyennek is látszik az órai tananyag otthonról nézve, s hogyan is birkózzunk meg az iskolában elnyert házi feladatokkal. Egy szó mint száz, családban élünk, nagycsaládban.

A gyerekekkel való közös munka és szabadidő embert és tanárt formáló élményeit a nagykanizsai piarista iskolában éltem át először. Az engem ide befogadó, az iskola életét alapjaiban meghatározó piarista atyáknak, valamint a tanárságban, emberformálásban tűzön-vizen át kitartó, alkotókedvű munkatársaimnak és az itt nevelődő ifjúságnak köszönhetően kezdtem igazán azzá válni, ami számomra a felnőtt önmagamat jelenti: emberként, keresztényként, tanárként.

Közöttük azt éltem meg egyre tisztábban, és azt éreztem meg egyre nagyobb erővel, hogy „... mint szélcibált bogáncs amelyen szeretnék én is elköteleződni, efelé visz az utam. Azt tapasztaltam, hogy a szerzetesség egy a szivárvány lába pihen, valóságos, élhető, gazdagító életforma. illattal tellik: úgy betelljen S most elindultam, hogy ne csak mások életében lássam, hanem a magam életében is töresóvárgással bogáncs-szivem.” kedjem egyre inkább meglátni és felismerni, megérteni és követni, megélni Isten szeretetét (Babits Mihály: Az elbocsátott vad) a gyerekekről való gondoskodás szolgálata közben.

„...de az ő jele, erejének bélyege rajtam…”

Tóth Borbála jelölt

26

piaristák

tanulmányi ház csíkszereda

2007 a múltbéli kezdet Gyökeret verni Csíkszeredán

Erdélyben és a Partiumban csaknem 300 éves múltunk van: 1717-ben Besztercén, 1727-ben Nagykárolyban, 1736-ban Máramarosszigeten, 1741-ben Medgyesen, 1751-ben az Arad megyei Szentannán (ez költözött át 1790-ben Temesvárra), 1776-ban Kolozsvárt telepedtek meg a piaristák. A négy megmaradt, legerősebb iskolát a két 20. századi világrengés szüntette meg: az első világháború utáni széthullás Nagykárolyt és Máramarosszigetet, az 1948-as államosítás Kolozsvárt és Temesvárt.

Az utolsó erdélyi piarista atya Való Ferenc 2005-ben, Temesváron meghalt. A magyarországi rendtartomány úgy érezte, hogy törődnünk kell az itteni magyar családok gyermekeivel. Sárközi Sándor rendtársunkat bízta meg 2006-ban a tartományfőnökünk, hogy nézzen körül Erdélyben és tegyen javaslatot, hol is tudnánk gyökeret verni a mai világban. Az ő beszámolója alapján aztán úgy döntött a magyar provincia közvéleménye és vezetősége, hogy a Székelyföldön kezdjük újra a piarista munkát, mert itt egy tömbben él a székelység, valamint „messze” is van, és talán nagyobb idegenségben és elhagyatottságban, mint a határközeli vidékeken. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy sem a jelenlegi erdélyi-

székelyföldi „nagyságok”, sem a tanügyi hatalmasságok, iskolaigazgatók nem hívtak bennünket. Csíkszeredába ellátogatván Darvas-Kozma József esperes-plébános és Tamás József püspök atya is nagyon megörült nekünk és nemcsak hívott ide minket, hanem idetelepedésünknek a lehetőségét is megteremtették. „Csíkszereda nekem szívügyem, hiszen papi hivatásom is ott indult el még gyermekkoromban – mondtam. Igaz már 78 éves vagyok, de ha elfogadsz segítőtársnak, örömmel megyek veled!” Meg kell jegyeznünk, hogy Berszán Lajos atya is hívott minket Gyimesfelsőkokra, a Szent Erzsébet Líceumba, de mégis Csíkszereda mellett döntöttünk. Így érkeztünk ide 2007 augusztusának végén.

Ha visszatekintünk az elmúlt öt esztendőre, bizony hálát kell adnunk – elsősorban a jó Istennek, hogy megáldotta

alapítva: 2007 honlap: csikszereda.piarista.hu kezdeményezésünket. Az első időben még adódtak nehézségek, hiszen itt nem volt ismert a piarista rend, s idő kellett ahhoz, hogy a személyes kapcsolatok, sokrétű tevékenységünk alapján be- és elfogadjanak minket. Elsődleges tevékenységünk a Márton Áron Líceum diákjainak a segítése volt. A hatalmas épülettől pár száz méterre álló házunkba, a Piarista Tanulmányi Házba a diákok átjöhettek beszélgetni, játszani, olvasni, könyvet kölcsönözni, tanulmányi segítséget kérni, illetve lelkibeszélgetést folytatni, gyónni és szentmisén részt venni a kápolnánkban. Nagyon sokat köszönhetünk az iskola vallástanárnőjének, Lőrincz Éva Katalinnak is, akivel kezdettől fogva együttműködhettünk a diákok „pietas et litterae” (vallásosság és tudományok) szellemű nevelésében is. A Segítő Mária Líceum vezetése is örömmel fogadta tevékenységünket, a rendszeres gyóntatást, a különböző irodalmi (pl. versmondó) versenyek alkalmából való bíráló bizottsági részvételt. A lelkipásztori munkákban is sokat tevékenykedtünk, Emil atya a felnőtt teológiai kurzusban tanított és tanít dogmatikát, Sándor atya nagyon sokat korrepetál Csaba testvér Csíksomlyói Gyermekotthonában, valamint a szeredai Csángó Bentlakásban.

A Piarista Tanulmányi Ház honlapján (csikszereda.piarista.hu) nagyon részletes, képekkel illusztrált beszámolókat találni életünkről, munkánkról, jövőbeli terveinkről.

Kállay Emil és Sárközi Sándor SchP

www.facebook.com/piaristak piaristák

27

Kalazanci József egy pedagógiatörténész szemével (5. rész)

Josep Doménech i Mira

A szerző a pedagógia doktora. A barcelonai egyetem hispán és katalán filológia szakán végzett, majd tanfelügyelő volt. Katalóniában az Oktatási Minisztérium tagja. A Távoktatási Egyetemen koordinátorként és tanárként dolgozott. Kutatási területe az összehasonlító neveléstudomány.

A fegyelmezés Kalazancius volt a kezdeményezője a megelőző módszernek, amely szerint a nevelésben sokkal hasznosabb a rossz megelőzése, mint a megtorlása. Ezt a módszert később Bosco Szent János, a szalézi iskolák megteremtője fejleszti majd tovább. A fegyelmezés tekintetében – a saját korában és az utána következő korokban szokásossal ellentétben – mindig azt tartotta, hogy a testi fenyítést a lehető legritkábban kell alkalmazni. Noha ez néha elkerülhetetlenné vált, a fegyelmezés alapjaként Kalazancius mégis mindig a mértékletességre, a szeretetre és a jóságra figyelmeztetett. „A fenyítésben is nagyon könyörületeseknek kell lennünk, hiszen a nevünk és a felebaráti szeretet, melyet hirdetünk, egyaránt megköveteli ezt tőlünk” (1624. június 20.).20 „Soha ne felejtsék el, hogy fenyítés dolgában visszafogottak legyenek, hiszen kívánatos, hogy nagy szeretettel forduljunk a gyerekek felé” (1626. december 18.).21 „A tanulók fenyítése inkább enyhe legyen, mint szigorú” (1643. október 10.).22 A fegyelmezésben a következetességnek és a jóságnak együttesen kellett jelen lennie, céljait pedig a következőképpen foglalhatjuk össze: a) a rossz megelőzése; b) ha a rossz már felütötte a fejét, megakadályozni a súlyosbodását; és c) amikor mégis büntetni kell, a feddő cselekedetet úgy kell végrehajtani, hogy az tényleg a tanuló megjavulását szolgálja.

Kalazancius és Galilei Hogy Kalazanci József személyiségét teljesen megértsük, beszélnünk kell egy nagy kortárs tudóshoz, Galileo Galileihez (1564–1642) fűződő kapcsolatáról. Egykorúak voltak, s igen hasonló történéseken, szenvedéseken mentek keresztül.

A pedagógia és a tudomány e két nagy alakja ismerte, sőt kölcsönösen becsülte és tisztelte egymást. Életükben sok helyen figyelhető meg párhuzamosság. Legelőször is mindketten síkra szálltak a matematika és az egzakt tudományok tanítása mellett, ami egy tudós esetében egyáltalán nem meglepő, ám egy korabeli pedagógustól már kevésbé volt természetes. Kalazancius pedagógiai munkásságát tanulmányozva meglepődve állapíthatjuk meg, hogy a matematika oktatása iránt állandóan érdeklődött. Egy olyan korszakban, amikor a

28

piaristák

humanista tanulmányok voltak túlsúlyban, Kalazancius – anélkül, hogy ezeket az általános tendenciákat szem elől veszítette volna – a matematika és a tudományok jövőbeni fontosságát már jó előre megsejtette. Ez az oka, hogy írásaiban folyamatosan a címzettek figyelmébe ajánlja e tárgyak gondos tanítását az iskolákban, illetve azt is kéri, hogy a tanítók ilyen irányú képzésére is nagyon törekedjenek.

A matematikával és Galileivel kapcsolatban azt is meg kell jegyeznünk, hogy néhány tehetséges piarista szerzetes a nagy tudós lelkes tanítványa volt; osztották és védelmezték a tudós kozmológiai elképzeléseit, amelyek abban az időben igencsak vitatottaknak és forradalmiaknak számítottak. Ne felejtsük el, hogy a Galilei-féle kozmológiai modell, mely Kopernikusz és Kepler nézeteit követte, szöges ellentétben állt az egész középkoron keresztül uralkodó ptolemaioszi geocentrikus modellel; ezért Galileit az inkvizíció elé is citálták, amely megbüntette, és arra kötelezte, hogy vonja vissza nézeteit.

Annak ellenére azonban, hogy Galilei kegyvesztetté vált

és az inkvizíció megbüntette, Kalazancius elrendelte, hogy rendjének tagjai megadjanak neki minden szükséges segítséget, és megengedte, hogy a piaristák a tudós tanítványai maradjanak, és továbbra is tőle tanulják a matematikát és a természettudományokat. Ezért el kell ismernünk, hogy Kalazanci József és a piaristák nagyon bátran és dicséretesen viselkedtek Galileivel. Ez egy igen kevéssé ismert epizód, amely nagy pedagógusunk széles látókörét tárja fel előttük.

A védelmezés és a segítség, melyet a piaristák Galileinek nyújtottak, jó alkalmat kínált Kalazancius ellenségei számára, hogy őt és munkáját befeketítsék. Egy a firenzei inkvizítor elé terjesztett feljelentés a piarista Francesco Michelini ellen (aki később Galileit követi a matematika tanszéken), a következőképpen szólt: „A kegyesrendi Francesco Michelini atya teljesen biztos igazságként fogadja el és nyilvánosan tanítja, hogy minden dolog atomokból épül fel, nem pedig anyagból és formából, ahogyan azt Arisztotelész és mindenki más állítja. Továbbá fenntartja azon nézetét is, mely szerint a Föld mozog, a Nap pediglen áll; ez és egyéb más Galilei úr által hirdetett tant is tényként kezel – méghozzá olyan mértékben, hogy minden egyéb tant tévesnek és semmisnek nyilvánít. Arisztotelész ellenségének kiáltja ki magát, és ostobának nevezi a filozófust, míg Galilei urat megfellebbezhetetlen ítéletű személynek tartja, véleményeit orákulumoknak, és az említett Galilei urat a világ legelső tudósaként dicsőíti, és más magasztaló címekkel is felruházza.”23 E támadások ellenére a piaristák továbbra is segítették Galileit, és hűséges tanítványai maradtak. Amikor a nagy tudós idős korára, 1637-ben teljesen elvesztette látását, Kalazancius elrendelte, hogy egy piarista szerzetes, Clemente Settimi titkárként álljon Galilei szolgálatára; ilyen nagyra becsülte és ennyire tisztelte őt. A firenzei iskola igazgatójának küldött rendelkezései magukért beszélnek: „és ha esetleg Galilei úr azt kívánja, hogy Clemente Settimi atya maradjon nála éjszakára is, akkor engedje meg neki, és adja Isten, hogy képes legyen ebből olyan hasznot húzni, amilyenre szüksége van.”24 Később a piaristák egy jó nevű matematikai főiskolát tartottak fenn Firenzében, amely tanítóik képzésében fontos szerepet játszott. Rómában, Genovában, Nápolyban és Podolinban is voltak a piaristák által vezetett, matematikát oktató iskolák, és ezek a piaristák egytől egyig Galileo Galilei tanítványai voltak. Az iskolák tanárai és diákjai közül pedig sokan váltak nagy tudóssá.

(Folytatjuk) Fordította: Tőzsér Endre SP

Jegyzetek 20.

Lodegario Picanyol (ed.): Epistolario di San Giuseppe Calasanzio, Editiones Calasanctianae, II. kötet, 238; 224. levél.

21.

Ugyanott, III. kötet, 68; 566. levél.

22.

Ugyanott, VIII. kötet, 211; 4138. levél.

23.

Idézi: Calasanz Bau: San José de Calasanz, Publicaciones de Revista Calasancia, Salamanca, 1967, 298.

24.

Picanyol (ed.): Idézett mű, VII. kötet, 65; 3074. levél. Az eredeti olasz szövegben ezt találjuk: „Et se per caso il Sig. Galileo dimandase, che qualche notte restasse là il P. Clemente, V. R. glielo permetta e Dio voglia, che ne sappia cavare il profitto che doveria.”

Forrás: Eredetileg az UNESCO összehasonlító neveléstudományi folyóiratában jelent meg: Perspectivas 23 (1993/3–4) 808–821.

Előttünk jártak

rzetes (1572–1647) Boldog Pietro Casani piarista sze 16.

Emlék na pja: ok tóber

át. Kora ifjúságáhalmozott fel, sokféle helyzetet élt t lato szta tapa féle sok l kívü rend Élete során Pietro Casani járt a jótettek és az erények útján. Már t nevelkedett, derűsen és szilárdan ban szülei példája és irányítása alat nnek akarta magát szentelni. Mindig alapvető tapasztalatai; teljesen Iste ekkor is a szerzetesi életre indították korlása által. l egyesülhessen a hősi erények gya szerzetesi hivakészen volt az áldozatra, hogy Istenne ba lépett be, majd később, amikor áció greg Kon z Szű t Szen cai Luc t Először a frissen alapítot katársa vált belőle, s osztozott vele zanci Szent József fáradhatatlan mun tása pontosabb formát öltött, Kala sztésében és megerősítésében. a Piarista Rend megalapításában, terje piaristák

29

Tandem

az „én Kalazanciusom”

kalazanci szent józsef izgalmas és sokszínű személyiség. mi, akiket vonz a rendalapító karizmája

szintén nagyon sokszínűek vagyunk. ebben a cikksorozatban személyes vallomásokat olvashatunk piarista szerzetesektől és világiaktól arról, hogy nekik személyesen mit jelent kalazancius, mi

ragadja meg őket a rendalapítónkban, hogyan inspirálja őket az életben. szeretnénk, ha minél

többen megfogalmaznák, milyen is az „én kalazanciusom”.

1

„– Az a Kalazanczi József, az egy magyar, aki cigánygyerekekkel foglalkozik? – így a kis tudós hetedikes.

–Nem, ő spanyol, és Rómában szegény, árva gyerekeket tanított, lassan ötszáz éve.

Mindegy is… - gondoltam a kiigazítás közben. Középkor vagy most, spanyol vagy olasz, magyar vagy roma vagy aragon. Aztán alig hallhatóan magam elé motyogtam: –Magyar is, igazad van, és romagyerekeket is szívesen tanít.”

A szentek egyetemesek és jelenidejűek. Megindítanak, meglöknek, és nem magukhoz, hanem Krisztushoz.

Kalazancius a következő szentírási szakasszal jelenik meg előttem, s az ebben foglaltak foglalkoztatnak ma személyében: „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez.” (Filippieknek írt 2. levélből) A nem ragaszkodás, kiüresedés, a szolgai alak öltése. Az én Kalazanciusom olyan ember, aki szenvedélyesen belefeledkezik a tanulásba, hitbe, rajongásba, betegségbe, az ördöggel való küzdelembe. Tudását rendelkezésre bocsátja, konfrontáltatja. Ad, ahogy csak az tud adni, akiben nincs ön és pozícióféltés. Szívósan azokért fárad, akiknek nincsenek földi pártfogóik, akik biztosan nem tudnak visszafizetni semmivel. A képeken sokszor lehajolva ábrázolják, mert a gyerekek kicsinyek. A lehajlás szó mégsem fedi azt, amit én érzek. Sokkal inkább beengedi abba a térbe őket, ahonnan kitessékelte a hatalmat, vagyont, dicsőséget, ott foglalnak helyet a nincstelen, hitvány, kiszolgáltatott emberpalánták. Egyikből következik a másik, a kiüresedésből a befogadás.

Kalazancius halálának külső körülménye megrázó és mégis a korona. Elveszni látszik mind, ami épült. Megnyilatkozhat minden, ami maradandó. Az elengedés non plus ultrája, végletes tanítás.

Kalazanci József Krisztussal való közösségéből, s az élettel való test-közeliségéből radikális szolgálat született.

Nem egy jó vallási gyakorlat, közérzet javító misztikus stílus, vagy módszertani útmutató. Válaszok, az élet értelmét kutató ember gyengéd, ugyanakkor erőteljes válaszai. Utánozhatatlanok, és mégis utánozni kell.

Szásziné Fehérváry Anikó, Szeged

30

piaristák

2

Elsős gimnazista voltam. Egy kora őszi napon valamiért át kellett mennünk a rendház emeleti folyosójára. Egy festményt pillantottunk meg: magas, reverendás atya volt rajta, gyerekekkel körülvéve. „De hisz’ ez az igazgató úr!” – kiáltott fel egyikünk. „Ugyan, menj már, olyan pap, mint a többi!” „Igen ám – így a harmadik –, de nézd, ennek nem gombos a reverendája, hanem olyan, mint az osztályfőnök úré meg a többi tanár uraké!”

Hetek múltak el, míg végre megtudtuk, ki van a képen: Kalazanci Szent József, a piarista rend alapítója!

Később néha szó esett róla a hittanórákon; egy-két tanár örömmel adott kölcsön róla szóló könyvei közül. Akkori piarista tanáraim már nem élnek, de bátran mondhatom: valamennyiük hitelesen tolmácsolta a Rendalapító talán legfőbb jó tulajdonságát: a szeretetet Isten és az emberek iránt, és a tökéletes alázatot. Ezek komplex megélése lendítette át őket a nem épp rózsás időszakon, pár évvel az államosítás után… Értük munkálkodva lettek maguk is mindennapi Kalazanciusokká.

Harmadikos voltam, amikor két évvel idősebb „jókomám” rendőrkézre került. Nekem ekkor már szinte egész nap Kalazancius örökösei fogták a kezemet: apám korai halála után bekerültem a tanulószobára, kishíján a konviktusba. Így nem keveredtem bele galeriba. Az ítéletet az újság is hozta, s amikor anyám mindezt megemlítette Szőnyi László házfőnöknek, az az örömtől csak ennyit tudott mondani: „Micsoda kegyelem, Kistestvérke!”

Immáron nyugalmazott tanárként is igazat adok szép emlékű Laci bátyámnak! A kegyelem hatja át ma is nevelő- és oktatómunkánkat. Nélküle hányszor elfogna keserű pillanatainkban akár a gyűlölet is a gyerek iránt, akit érezhetően „nyakunkra hoztak szüleik”. A kegyelem nélkül alighanem unalmas útitársként cipelnénk négy vagy akár nyolc, tizenkét éven át…

Milyen jó, hogy általában és lényegében mégiscsak az ellenkezőjéről, az Eredményről szólhatunk. Ez azonban igazából az Isten sikerélménye, meg Őrzőnké, Kalazanciusé.

Visszafordítom a kezdő képet: az a Kalazanci-kép nemcsak egyetlen személyt állít elénk.

Jelkép: az ő alakjában egyesül, atyai áldásából táplálkozik a ma piaristája. Igaza volt a diáknak fél évszázada: mégiscsak ő az igazgató úr és ő a mindenkori piarista tanár. Ezen „Ikon”-nal próbáltam azonosulni jó negyvenéves pályámon magam is. És próbálom továbbra is megélni ezt: A. M. P. I.!

Holczer József SchP

Öregdiák oldalak Megalakult a budapesti tagozat A Budapesten élő piarista öregdiákok ezúton örömmel jelentik, hogy létrejött a Magyar Piarista Diákszövetség Budapesti Tagozata. A megalakulással évtizedek óta fennálló űrt töltöttünk most be. A szervezők a Duna-parti épületben tagtoborzó borkóstolón vettek részt, ahol ünnepi szentmisét, és Urbán József atya beszédét követően a Gimnázium tetőudvarán megalakították az új tagozatot. Az őszi elnökségi üléseken megkezdődött a 2012-es és 2013-as évek programjainak, illetve az MPDSZ megújuló weblapjának tervezése is.

zünk és különféle diákszövetségi anyagokkal feltöltjük a weboldalt, illetve összekapcsoljuk a Hírlevelekkel, a Piarista Diákkal és a tagozatokkal, az iskolákkal és a tagnyilvántartással. A 2012. júniusában tartott borkóstolón összegyűlt öregdiákok Ambrus Zsolt egykori piarista diákot szavazták meg elnökünknek, aki a szervezőkből kijelölte az elnökség tagjait.

A Veni Sanctén Urbán József atya, a budapesti Piarista Gimnázium új igazgatója beszédében azt boncolgatta: „milyen a jó iskola?” Ennek analógiájára megfogalmazhatjuk, „milyen a jó diákszövetség?” Azt gondolom, olyan, mint a jó iskola. Semmiképpen sem piaci alapon működik, hanem a kapcsolatok, a közösség szövetsége, a személy diákszövetsége, ugyanakkor itt is van igényesség és követelmény. Képesnek kell lennünk minél többünknek hozzájárulni az egészhez, mert itt is van, amit csak a „TE”, az egyén tud adni. Az alapok, a meggyőződés, és a legfontosabb: a hitünk viszont közös.

Megegyezés és az Alapszabály szerint minden olyan volt piarista diák lehet a budapesti tagozat tagja, aki Budapesten él és/vagy Budapesten végezte a piarista iskolát. Az új tagozatba a fiatalabb generáció vihet lendületet, ugyanakkor bízunk abban, hogy egykori öregdiákjaink, Teleki Pál, Antall József és Mádl Ferenc elnök urak, illetve a ma élő idősebb generáció tagjainak álmai is megvalósulhatnak egy olyan élő közösségben, amelyben jelen van a 20 évestől a 100 évesekig minden korosztály.

„Piarista diáknak lenni ma is az összetartozás el nem halványuló érzését jelenti, valami lelki közösséget, amely rejtett szálakkal köti egymáshoz és a rendhez mindazokat, akik együtt nevelkedtek a piaristák aranybetűs kék címere alatt.” – az 1989-es Alapító Nyilatkozat értelmében ebből a meggyőződésből jött létre a Magyar Piarista Diákszövetség. Ugyanakkor a tagozat-rendszerünkből hiányzott a Budapesti Tagozat. Itt volt az ideje a tettek mezejére lépni, formálisan is kiteljesíteni Diákszövetségünk szervezeti felépítését.

A most létrehozott Tagozat klubéletének a budapesti Piarista Gimnázium Duna-parti épülete ad helyet, a Pesti Barnabás utca 1. szám felől megközelíthető, I. emeleti diákszövetségi szobában. A Tagozat immár pályázhat szövetségi pénzekért, emellett szervezhet programokat, amelyre szeretettel invitálhatja budapesti leendő tagjait is. A 2012-es programjaink között szerepel egy gödi iskolalátogatás (október hónap folyamán) és egy adventi lelkinap (december hónapban). A további eseményekről a Hírlevél hasábjain tájékoztatunk titeket.

A Budapesti Tagozat létrehozásában részt vett Strommer Pál MPDSZ főtitkár és Oberfrank Ferenc elnök. Hernády Zsolt, Török Bernát, Strommer Dávid, Kovács Lóránt és jómagam (Mikecz Tamás) szervezési munkáihoz kapcsolódott Ambrus Zsolt, Barsai János, valamint Prószéky Gábor az idősebb generációból és Nacsa Lőrinc, a Tartományfőnökség munkatársa.

Segítségükről biztosított minket Borián Tibor, Labancz Zsolt és Urbán József atyák. Az egyesületi weblapot (www.mpdsz. hu) Kovács Lóránt informatikus barátunk és cége (Piarsoft) készítette. Ambrus Zsolt, Hernády Zsolt, Hargittay Attila, Huba Eörs, Kovács Lóránt és jómagam elvállaltuk, hogy megtervez-

Bíztatlak és hívlak Titeket, kedves Barátaim, hogy jöjjetek! Építsük együtt tovább a Diákszövetséget, a Budapesti Tagozatot!

Legyen a Diákszövetség értetek és sokakért!

Piarista öregdiák barátsággal Mikecz Tamás Budapesti Tagozat alelnök

piaristák

31

beszámoló

Piarista ifjúsági találkozó

Budapest–Stráznice– Pozsony– Bécs: egy találkozás állomásai Az idei évben a csehországi Stráznicében került sor a piarista ifjúsági találkozóra, amely július 24-től 31-ig tartott. Négy ország képviseltette magát közel 140 diákjával és kísérőikkel. A találkozón részt vettek olaszok, csehek, lengyelek és nem utolsó sorban magyarok is.

Mi Vácról, Kecskemétről, Szegedről, Mosonmagyaróvárról, Pestről és Nagykanizsáról érkeztünk. A rendezvénysorozat előtt egy előtalálkozón is részt vettünk a Budapesti Piarista Gimnáziumban, melynek célja a megismerkedés és a további tennivalók ismertetése volt.

Nagyon jó társaság gyűlt össze, többen ismerősökre is találtunk más iskolákból.

24-én, kedden reggel a magyar küldöttség együtt indult egy közös busszal. Ekkor még Labancz Zsolt atya is velünk tartott. Hat óra utazást követően érkeztünk meg Stráznicébe, ahol egy általános iskola osztálytermeiben kaptunk szállást a többi nemzethez hasonlóan.

A megérkezést és a kipakolást követően volt időnk egy kis városnézésre. Ezután kezdődött el az egyhetes programsorozat. Az első nap az országok kisfilmjeinek megtekintésével végződött.

A második nap a várost kis vegyes csoportokban egy játék keretében részletesen is megismerhettük. A csoportok nemzetköziek voltak, vagyis országonként kétkét személy csatlakozhatott az egyes csapatokhoz. Így kénytelenek voltak a csapattagok angolul vagy esetleg németül beszélgetni. Sajnos az idő aznap nem volt kedvező, ugyanis szinte egész nap szakadt az eső. Napi háromszori étkezést kaptunk, mindig valami finomat, bár számunkra voltak szokatlan ízek is.

Harmadik nap Pozsonyba látogattunk, ahol a város nevezetességeit együtt tekintettük meg. A délutáni szabadidőt mindenki kedve szerint tölthette el. A Stráznicébe való visszaérkezést követően egy estebédet fogyasztottunk el, amelyet közös játék követett.

A péntek a magyarok napja volt, ami a bűnbánatról szólt. A reggeli után indult a csapat zarándokolni a Zerotin-hegyre. A zarándoklat keresztúttal volt egybekötve. Ezen a napon viszont hét ágra sütött a nap, így 38 fokban kellett helytállni. Sajnos a hőséget nem mindenki bírta, hat lengyel társunk dőlt ki aznap. Délután egy izgalmas program keretében Morvaország nevezetességeit mutatták be nekünk. A vacsorát követően bűnbánati liturgiára került sor, majd, mint minden napot, ezt is szentmisével zártuk.

A szombati programot mindannyian nagyon vártuk, ugyanis erre a napra esett a bécsi kirándulás. Ez a nap 32

piaristák

azért is volt különleges a számunkra, mert mi magyarok ébresztettük a többieket egy táncos produkcióval, ami nagy sikert aratott. A hét órai indulást 3 óra utazás követte, majd a városnézés. Az esti programot mindenki örömmel fogadta, mert végre mindenki kibulizhatta magát, itt is közös tánc volt a fő program.

Vasárnap a szentmisét követően egy lazulós délutánra került sor. Este a város lakossága előtt kellett fellépnünk egy kis produkcióval. Mi népdalokkal készültünk, előadtuk többek között a Ha én rózsa volnék és a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalokat. Azonban ez a program se úszta meg az esőt. A koncert végén közös énekkel zártuk le az előadásokat.

Hétfőn egy híres csehországi zarándokhelyre utaztunk Velehradba, ami Cirill és Metód tevékenységének elindulásáról nevezetes. Később sajnos az időjárás nem kedvezett a strandolásnak, ezért a Piarista Olimpián versenyezhettünk. Több sportágban mérhettük össze tudásunkat, volt foci, kosárlabda és röplabda is. Este sor került az ajándékozásra, mindenki hozott magával egy ajándéktárgyat otthonról, amit egy másik nemzetiségű személynek kellett átadnia.

A mise végeztével rohan tunk a fürdőszobába, me rt minden este komoly küzdel meket jelentett, hogy idő ben sorra kerüljünk. Ezt vol t az ún. „Fight for shower” Az utolsó nap összepakoltunk, majd a szentmise után könnyes búcsút vettünk új ismerőseinktől és barátainktól. Ekkor sok közös fotó készült és mindenki felírta új ismerőseinek nevét, hogy aztán hazaérve bejelölhesse őket a Facebookon.

Nagyon örültünk, hogy részt vehettünk a találkozón, reméljük, jövőre Magyarországon kerül rá sor.

Uzonyi Fanni és Gróf Klaudia, Nagykanizsa

fejlesztések

Piarista pályázati együttműködés

Iskoláink eddig is sok uniós pályázaton indultak és nyertek, akárcsak a Tartományfőnökség, aki fenntartóként maga is sok pályázaton vett részt. Elég a Duna-parti épület felújítására gondolni, vagy az interaktív táblák beszerzésére négy piarista iskolában.

Alapvetően kétféle pályázat érhető el iskolák számára: ahol van tartalmi bírálat, és ahol nincsen. Előbbiben sok múlik a tartalom magas szakmai színvonalán és a megfogalmazáson is. Jó, ha ismerjük a megfelelő hívószavakat is, és alaposan alá tudjuk támasztani indokokkal az igényeinket. De van egy többé-kevésbé egyértelmű pontozási rendszer, lehet tudni előre, hogy mire lehet pontot kapni és mennyit. Ezek egy részénél nincs is mozgástér (pl. ha 3 pontot lehet kapni, ha az intézmény a leghátrányosabb települések egyikén található, akkor ezekért a pontokért nem tudunk semmit tenni), más részénél saját döntésünk, hogy pl. egy tevékenységet vállalunk-e plusz pontokért.A pályázatok másik része automatikus elbírálású: csak az számít a nyerési esélyeknél, hogy ne legyen benne formai hiba, és időben adjuk be. A pályázatokat beérkezési sorrendben bírálják: akié a forrás kimerülése előtt beérkezik, az nyer. Az ilyen pályázatokra, mivel viszonylag jó nyerési esélyeket kínálnak, egyre többen pályáznak, úgyhogy volt már olyan pályázatunk, amit a harmadik nap beadva már nem támogattak, pedig nem volt benne formai hiba.

Az épp most aktuális TÁMOP-3.1.4 Innovatív iskolák fejlesztése pályázaton az igényekhez képest olyan kicsi a forrás, különösen a központi régióban, hogy vélhetőleg csak azoknak a pályázatoknak van esélye nyerni, amelyek első nap beérkeznek.

Uniós pályázatok szempontjából kétféle régió van Magyarországon: a központi régió (ide tartozik budapesti, váci és két gödi iskolánk), amelyet uniós átlagban magasabb fejlettsége miatt jóval kisebb források érhetnek el, és az összes többi, a konvergencia régiók, ahol nagyobbak a források.

Eddigi uniós pályázatokat jellemzően külső cégek írták.

Amennyiben pályázatíró cég állítja össze a pályázatot, annak két komoly hátránya van: a tartalom összeállítása kevésbé lesz hangsúlyos az írásnál, valmint magas költséggel is jár a pályázatíró cég megfizetése. Nagy előnye viszont a pályázatírás során felhalmozott tapasztalat rendelkezésre állása, ami az iskolákat sok fejtöréstől és fejfájástól mentheti meg. Sok jogi, pénzügyi kérdés merül fel a pályázatírás során, amelyek helyes megválaszolása döntően befolyásolhatja a pályázati esélyeket.

Emellett egy uniós pályázat megértése és megírása igen komoly olvasás-szövegértési feladat. Sok a pontatlan, nem egyértelmű fogalmazás a kiírásokban, vagy éppen csak a nem ezekhez a szövegekhez szokott olvasónak nehéz ráállni a szövegek logikájára.

A nyáron komoly feladatot jelentett a TÁMOP-3.1.4 pályázatra való felkészülés. Az iskolák munkarendjét teljesen figyelmen kívül hagyva a kiírás júniusban jelent meg, és a beadás kezdetét augusztus 15-re tűzték ki. Az igényelhető forrás 5-300 millió forint, az elbírálás pedig automatikus, azaz csak a beérkezés sorrendje és a formai hiba hiánya számít. A pályázaton szinte minden olyan programra pályázni lehetett, ami iskoláink számára fontos: túrák, sporttevékenységek, szakkörök, pedagógusképzés, eszközbeszerzés.

A program összeállítása komoly szakmai munkát igényelt, lévén egy pályázatíró helyettünk nem találhatja ki, hogy milyen programokat szeretnénk megvalósítani. Mindezt a nyári szabadságolások idején. Ebben a helyzetben a Tartományfőnökség igyekezett összefogni az iskolák pályázatainak elkészítését, ennek kapcsán egy előremutató kezdeményezésről tudunk beszámolni: először történt meg, hogy iskoláink és a Tartományfőnökség összefogva, hálózatban írt pályázatot. Hat iskolánk (Budapest, Búzaszem, Göd, Kecskemét, Nagykanizsa, Vác) illetve a sátoraljaújhelyi kollégium csatlakozott az együttműködéshez.

Az összefogás elsősorban a pályázattal kapcsolatos tudás megosztásán alapult. Július elején szakmai napot tartottunk, ahol a pályázat tartalmát ismertettük és közösen határoztuk meg a munka kereteit. Ettől kezdve minden információt megosztottunk egymással egy közös fájlrendszerben: lehetséges tevékenységeket, eszközlistákat, vásárolható szolgáltatásokat, képzési ajánlatokat, szakmai ötleteket. Kérdésekre közösen kerestünk válaszokat. Igyekeztünk minden iskolát legalább egyszer meglátogatni, ahol közösen dolgoztunk az iskola ötleteinek és programjainak pályázatba illesztésén. A kitöltő program használatának rejtelmeit is megosztottuk egymással, illetve a beadást is közösen bonyolítottuk le.

Mi lett mindennek az eredménye? A szeptember 24-i határidőre minden iskolánk leadta a pályázatát. De talán ennél fontosabb az az eredmény, hogy most már minden iskola elmondhatja magáról, hogy sikeresen elkészített pályázatíró cég igénybevétele nélkül egy komoly, több tízmillió forint összértékű pályázatot.

A pályázatok nem pénznyerő automaták, minden pályázat mögött szakmai tartalom van. Azt kell mérlegelni, hogy ezeket a szakmai tartalmakat tudjuk-e vállalni.

Rendkívül nehéz az olyan pályázatok végrehajtása, ahol az iskola nem tud kellően azonosulni a pályázati célokkal, és csak a pénzügyi forrás, esetleg némi eszközfejlesztés vagy beruházás miatt indult rajta. Az iskolák szakmai támogatást tudhatnak adni egymás számára, a fejlesztések hatékonyabbak lehetnek az információk megosztásával.

Király Gellért

piaristák

33

Tizenkét csillagú korona

1.

34

Koltai András

piarista ablakzsirá A tizenkét csillagú korona (A Boldogságos Szűz Mária Tizenkét csillagú koronája) a rózsafüzérhez hasonló imádság, amely Szűz Mária tizenkét kiváltságáért dicsőíti a Szentháromság három személyét, és mindegyik kiváltsághoz egy-egy üdvözlégyet fűz.

A keresztény hagyomány régóta Máriával azonosította a Jelenések könyvében szereplő asszonyt, akinek „öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona” (Jel 12,1).

Ennek nyomán – különösen a barokk korban – Máriát gyakran ábrázolták napbaöltözött asszonyként (mint például a budai Mária-téren álló kegyoszlopon), a késői középkortól kezdve pedig olyan (többnyire népnyelvű) imádságok is keletkeztek, amelyek Mária tizenkét erényét vagy Istentől kapott tizenkét karizmáját sorolták föl. Egyes imádságok a barokk korban közös ájtatossággá váltak. Az apácakolostorokban inkább a zsolozsmához hasonló liturgiák alakultak ki (himnuszokkal, körmenettel), a plébániatemplomokban pedig litániaszerű ájtatosságokat végeztek.

A tizenkét csillagú koronát (Corona delle dodici stelle) is a középkor végén állították össze Itáliában. Nyomtatásban először 1494-ben jelent meg Milánóban, Hilarion bencés apát legendáskönyvének függelékében. Később fő népszerűsítője Avellino Szent András (1521–1608) és tanítványa, Francesco Olimpio (1559–1639) teatinus szerzetesek voltak. Utóbbi tovább is fejlesztette a coroncinát, úgy, hogy négy-négy üdvözlégy 2. elé egy-egy újabb dicsőítést

legyenek a boldogságos Szűz Mária oltalmára életükben és halálukban egyaránt”. Bár egyes piaristák, mint a firenzei Vincenzo Talenti (1695–1770), sokat tettek a coroncina népszerűsítéséért, később mégis kikopott a használatból. A 18. század végétől a magyar és itáliai piarista diákok számára kiadott imakönyvekből is hiányzott.

Csak 1835-ben fedezték föl újból, Angelo Pedralli firenzei kanonok révén, aki Kalazanci Szt. József nagy tisztelője volt, és a firenzei piarista kispapokat is tanította teológiára. A tizenkét csillagú koronát Talenti Kalazancius életrajzából ismerte meg, és lelkes terjesztőjévé vált, sok ezer példányt nyomtattatott ki belőle.

Neki köszönhető, hogy 1838-ban XVI. Gergely pápa 100 napi búcsút engedélyezett az imádság egyszeri elmondásáért, 1855-ben pedig IX. Pius pápa teljes búcsút ígért azoknak, akik egy hónapon át mindennap elimádkozzák, gyónnak 3. és áldoznak.

Magyarul először Guba Pál piarista nyomtattatta ki Nagykárolyban 1897-ben. Hivatalos magyar kiadása a Kalazanci Szent József zsolozsmája (Budapest, 1943) című füzetecskében jelent meg, amelyet a tartományfőnökség olyan formában nyomtatott ki, hogy „a Sík–Schütz-féle imádságos könyvben állandóan hordható” legyen. Ebben szerepel az a latin verses fordítás is, amelyet 1935-ben Tomas Garrido spanyol piarista készített.

Sík Sándor 1947-ben megjelent, Szűz Máriáról szóló verseskötetének a Tizenkét csillagú korona címet adta.

és Miatyánkot illesztett.

Kalazanci Szent József is megkedvelte ezt az ájtatosságot. (Korábban sokáig úgy vélték, hogy ő maga találta ki.) 1628-ban – kissé átalakított formában – minden akkori piarista iskolának megküldte, és előírta, hogy „ezt az ájtatosságot minden diákunk minden nap elmondja, hogy csekély fáradságuk jutalmául méltók

Képek 1. Kalazanci Szt. József a csillagkoronát viselő Szűzanya előtt (Feszty Masa festménye, 1957, Budapest, Piarista központ) 2. Sík Sándor verseskötetének címlapja (Janovits István rajza, 1947) 3. A tizenkét csillagú korona újabb, Spanyolországban készült kiadása (1990-es évek)

piaristák

Piarista élet Vácott

piaristák

35

a t s i r d e a z i i t p ileumi év

jub

2012

0 2 0 2 – 2 1 0 2

1912

2012 d e r szeeg á v s 012 2 012 2 m e tata t t e 1912 g i z s 1912 s 013 2 o r a r o m d a n 014 á 2 r S á m 1963 Sík ác 2014 V nc 1714 2014 e z t s é 4 6 m 17 015 e 2 k s 2015 c e a izsa t 1714 K a T 015 n 1765 2 a k csa 2015 y g a o l 1765 N a 016 K 2 a 5 v 176 Lé igye zsef 2017 1815 v ó i J r t 017 2 n P e z S i 1 666 c n t a z s a 2017 l e a p e 1767 K Buda 19 c 0 2 r e t 1717 z n s e e 20 7 c B 0 1 2 7 e 1 r b e d D e g 9 1 e 17 z S 0 172