Piaristák MA 2012/2

piaristáK A magyar piaristák l apja

Piarista Ballagások

Nyári tippek

2012/2

a nevelés által evangelizálunk

gondolatok a hivatásról

˝ RAJZ- és FESToPÁLYÁZAT EREDMÉNYHIRDETÉS A Piarista Rend Magyar Tartománya és a római Rendfőnökség által meghirdetett „Mit jelent piaristának lenn?” témájú rajzpályázaton több mint 60 piarista diák ragadott ecsetet. Közülük 3 korcsoportban a szakmai zsűri az alábbi műveket ítélte a legjobbaknak.

Simon Kata 2. osztály /Atya tanít/

Kelemen Sándor 1. osztály /Kalazancius a jóság útja/

Szabó Kata 6. osztály /A küldetés kezdete/

Szabó Aranka 5. osztály /Piarista játék/

Gréczi Luca 10. osztály /Szent hivatás/

y Lukács Lili Mirjam 8. osztál /Utcagyerekek/

nk!

gr

álu l u t a

„Mit álltok itt égre emelt tekintettel?” Áldozócsütörtöki létünk „Áldozócsütörtökön gyónnak a lókötők” – idézi Bálint Sándor a tréfás csengődi mondást, majd meg is magyarázza: „akik e határnapig gyónásukat nem értek rá elvégezni, azok hitüket könnyen veszik, haszontalan emberek”. Ritkán használjuk fontos ünnepünknek ezt a sajátos magyar megnevezését, amely lassan kikopni látszik szóhasználatunkból. Talán az is „segíti” ezt a névfelejtést, hogy hazánkban a csütörtök vasárnapra került: Krisztus mennybemenetelét a legközelebbi vasárnap ünnepeljük. Maga a név, „áldozócsütörtök”, eredetileg arra utalt, hogy az egyházi rendelkezések szerint legkésőbb eddig az ünnepig, a feltámadás utáni negyvenedik napig kellett elvégezni a húsvéti szentáldozást.

Az ünnephez kapcsolódó szentírási részletek az apos-

tolok életének, s ezzel általában a keresztény ember életének egy fontos vonását rajzolják meg. A feltámadt Úr tanítványainak való utolsó megjelenése alkalmával „megáldotta őket – ahogyan Lukács evangéliuma leírja –, áldás közben megvált tőlük és felemelkedett az égbe.” S miközben az apostolok „merőn nézték” Uruk mennybemenetelét, isteni küldöttek szólították meg őket: „Mit álltok itt égre emelt tekintettel?” Ennek hatására ők Betánia közeléből visszatértek Jeruzsálembe.

Az apostolok elveszítik Uruk látását – ahogyan az Apostolok Cselekedetei fogalmaz: „felhő takarta el szemük elől” –, s a látás itt általánosabban, az érzékekkel történő tapasztalást jelenti: Mesterük, akinek feltámadásán oly nagyon örültek, most nincs többé velük tapasztalható módon, magukra maradtak.

S épp itt rejlik az ünnep lényege: Jézus Krisztus az Atyához ment, s ezzel teret nyitott az apostolok számára. Persze nem hagyja őket egyedül, árván: Szentlelkét küldi nekik segítségül; mégis távoztával előtérbe állítja, helyzetbe hozza tanítványait. Felelősséggel ruházza fel őket: most már ők lesznek azok, akiken keresztül az emberek eljutnak Jézushoz, s eljuthatnak az Atyához. Ők lesznek Isten követei, közvetítői e világban.

Tulajdonképpen a mennybemenetel ünnepén nyílik tér az Egyház közösségének. S itt válik világossá, hogy mi is a küldetése az Egyháznak: a feltámadt Jézus jelévé lenni az emberek között, a társadalomban. Ahogyan a II. Vatikáni Zsinat fogalmazott: „az Egyház Krisztusban mintegy szentsége, azaz jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberi nem egységének.”

Miután az apostolok – engedelmeskedve az isteni küldötteknek – tekintetüket elfordították az égről, egymásra néztek, s örömmel – s talán egy kis megilletődöttséggel is – ismerték fel küldetésüket. Tudták, hogy ettől kezdve egyéni és közösségi életük isteni távlatban értelmeződik.

S az apostolok örököseiként erre kapunk mi is meghívást: a Jézust még nem ismerő vagy félreismerő emberek számára egy-egy lépcsőfok lehetünk, amelyen közelebb léphetnek Őhozzá, az Élet Urához és Értelméhez. A korai Egyház történetéből azt láthatjuk, hogy a kezdeti közösség elkötelezettsége a szegények mellett, az egymás iránti szeretetük, egyértelmű hitük, bizalmuk Isten működésében vonzó volt a környezetük számára, s megszólító erővel bírt.

Ahogyan az Apostolok Cselekedetei írja: „a tanítványok száma igen megnőtt” és „tömegesen hódoltak meg a hitnek”. Hitükből fakadóan olyan környezetet, olyan életteret tudtak kialakítani, amely nemcsak számukra volt örömmel élhető, hanem választ adott sok-sok ember mély vágyára, benső nyugtalanságára.

Bárcsak piarista világunkat, közösségeinket, iskoláinkat és templomainkat tudnánk olyan világgá varázsolni, ahol megszólító és meghívó élet fakad: egymással való közösségbe és Istennel való közösségbe.

Labancz Zsolt SP tartományfőnök

piaristák

3

piarhírvilág Látogatók Spanyolországból

Április 28. és május 4. között baszk piaristák voltak látogatóban Magyarországon. Az elmúlt években a tartományfőnökség szervezésében már több csoport látogatott el az Emmausz Provinciába, megismerni azt a közösségi működésmódot, melyet közel húsz éve alakítottak ki, és amely nagyban hozzájárult rendtartományunk megújulásához. Most viszonozták a látogatást és egy intenzív hetet töltöttek el a provinciában. Bővebb beszámoló a 33. oldalon olvasható.

Kezdeti képzésért dolgoznak

Április 24. és 27. között Budapesten ülésezett a rend Kezdeti Képzésért felelős Titkársága. A Titkárság tagja Labancz Zsolt tartományfőnök is, így ez alkalommal ő látta vendégül 4 rendtársát a világ különböző pontjairól: Juan Carlos Sevillano-t (Kolumbia), Christian Ehemba-t (Szenegál) és Juan Ruiz-t (Spanyolország, Emaús). A találkozó fő témája a rend kezdeti képzési és növendéknevelési alapdokumentumának megújítása volt. Elmondásuk szerint nagyon eredményes négy napot töltöttek a magyar fővárosban, együtt a munkában, imádságban, együttlétben.

TESZI logó és honlap

Örömmel hirdetjük, hogy a képen látható logó lett a TESZI - TEvékeny SZeretet Iskolája hivatalos logója. A nyári logópályázat első helyezettjének, Horváth Kincső mosonmagyaróvári tanulónknak pályaművét felhasználva készítette el a Tartományfőnökség a hivatalos logót. Ezzel egyidőben megszületett a TESZI honlapja is, ami a www.teszi.piarista.hu címen érhető el.

Novellapályázat

A budapesti Piarista Gimnázium és a Vigilia folyóirat Örkény István születésének 100. évfordulója tiszteletére novellapályázatot hirdet középiskolás diákok számára. A fődíj 100 000 forint, a legjobb novellákat a Vigiliában közöljük.

A novellákat az előzsűri munkáját követően négytagú bizottság (Bodor Ádám, Esterházy Péter, Kollár Árpád, Vasadi Péter) értékeli.

Beküldési határidő: 2012. augusztus 15. Eredményhirdetés: 2012. október További információ: www.gimn.piar.hu

Twitter

A Piarista Rend Magyar Tartományának már régóta működő Facebook oldala (www.facebook.com/piaristak) közel 600 rajongóval büszkélkedhet, akik aktívan részt is vesznek a hírek véleményezésében és továbbadásában egyaránt. Ezen felbuzdulva indította el hivatalos Twitter oldalát a rendtartomány, mely szintén folyamatosan friss hírekkel és beszámolókkal látja el az internetet böngésző érdeklődőket.

Tekintsenek bele a tartalomba: https://twitter.com/Piarista

piaristák

Impresszum: Piaristák MA - A magyar piaristák lapja ∙ www.piarista.hu Kiadja: Piarista Rend Magyar Tartománya ∙ A szerkesztőség címe: 1052 Budapest, Piarista köz 1.

E-mail: ujsag@piarista.hu ∙ Felelős kiadó: Labancz Zsolt SP ∙ Főszerkesztő: Turcsik István Szerkesztő: Nacsa Lőrinc ∙ Arculat, layout: www.estercom.hu ∙ Fotók: Turcsik István, Nacsa Lőrinc, Piarista Archívum ∙ ISSN: 2062-817X ∙ Lapengedély szám: 163/2520/1/2011.

hírek a magyar tartományból

Imanap a Hivatás évében

Corvin-láncot kapott Jelenits István

A 2012-es piarista Hivatás évének második imanapja május 31-én volt, mely napon a piarista hivatásokért imádkoztunk. A nap apropója, hogy ezen a napon volt 400 éve annak, hogy Glicerio Landriani, egy lelkes, maradéktalan és reményteljes önátadásra készülő fiatal, belépett a piarista rendbe, Kalazancius születő félben lévő vállalkozásába. Zörgetett az ingyenes iskolát fenntartó közösség kapuján, mert lenyűgözte őt a piaristák projektje, s így ő lett az első fiatal, aki szerzetesi fogadalmát Kalazancius atyánk kezébe tette le.

A Hivatás éve harmadik imanapja szeptember 26-án lesz.

Corvin-láncot kapott kulturális és tudományos munkája elismeréséül Jelenits István piarista atya, tanár, rendtársunk.

Házas lelkigyakorlat tanárainknak

Áder János köztársasági elnök beszédében hangoztatta, hogy a Corvin-lánccal a magyar nemzet fejezi ki tiszteletét. „Önök nemzetünk azon kiválóságai, akik évtizedek munkájával szolgáltak rá a Corvin-lánc elismerésre" - emelte ki az államfő.

A hatalmas elismeréshez ezúton is gratulálunk neki!

A piarista Hivatás éve és a házasság éve alkalmából a Piarista Rend Magyar Tartománya házas lelkigyakorlatra hívja tanárait.

Téma: Szeretet nyelvek a házasságban.

A lelkigyakorlatot vezeti: Thorday Attila és csapata Időpont: 2012. augusztus 19–21. (vasárnap reggeltől kedd ebédig) Helyszín: Szeged Költség: 10 000 Ft/házaspár (a rendtartomány támogatásával) Jelentkezési határidő: június 10.

Jelentkezés és információ: kovacs.agnes@piarista.hu

A magyar kultúra és tudomány öt kiemelkedő képviselője, Bor Zsolt fizikus, akadémikus, Jelenits István piarista szerzetes, tanár, Kocsis Zoltán zongoraművész, karmester, Marton Éva operaénekes és Vizi E. Szilveszter orvos, agykutató, akadémikus vehette át a Corvin-láncot Áder János köztársasági elnöktől, Orbán Viktor miniszterelnöktől és Kövér Lászlótól, az Országgyűlés elnökétől május 30-án Budapesten .

Generálisi vizitáció Húsvét előtt Pedro Aguado piarista generális Magyarországon járt, ahol a növendéknevelést vizitálta.

Március 30. és április 3. között tartózkodott rendtartományunkban a generális atya régiónkért felelős asszisztensével, Mateusz Pindelski atyával. Látogatásuk egy állomás volt abból a nyolc hónapos vizitátori körútból, amely során a világ ös�szes piarista provinciájában folyó növendéknevelést tekintették meg.

Ezekben a hetekben került sor arra a régióra, melynek a magyar tartomány is tagja. A generális hazánk előtt Lengyelországot és Szlovákiát vizitálta. Magyarországon is a növendéknevelőkkel, valamint a novíciussal, kalazantinerekkel beszélt Aguado atya.

Járt Vácott, Gödön és a budapesti Kalazantínumban. Minden növendékre és növendéknevelőre külön beszélgetési időt szánt, majd látogatása végén az összes növendéknevelővel közösen vonták le a tanulságot, majd Pedro atya a konzisztóriummal (tartományi vezetés) is egyeztetett. nacsa lőrinc

A piarista Hivatás éve és a házasság éve alkalmából a Piarista Rend Magyar Tartománya házas lelkigyakorlatra hívja tanárait.

piaristák

5

kisablak a múltra a rendtartomány gyűjteményei, a könyvtár, a levéltár és a múzeum olyan nyomtatott, írott és tárgyi emlékeket őriznek, amelyek kaput nyitnak magyarország és a piarista iskolák múltjába.

A szegedi tornacsapat

A nürnbergi elefánt

1907

A szegedi piarista gimnázium csapata 1907. május 26-án 51 tanulóval vett részt a Temesvárott megtartott kerületi tornaversenyen. Közülük első lett a 10 tagú kötélhúzócsapat, díszoklevelet kapott a súlylökésből, nyújtógyakorlatból és magasugrásból álló „ünnepi főversenyben” induló 12 tagú csapat, a 10 tagú torna mintacsapat, és a botgyakorlatokat bemutató 21 fős csapat. Az egyéni sportágak közül 150 méteres futásban és függeszkedésben nyertek érmeket a piarista diákok. Ezek az érmek láthatók a csapatról készült fényképen is. Középen ül Timina Ödön tornatanár, két oldalán pedig Frank István és Fekete Ipoly piaristák.

Timina Ödön emlékét Schütz Antal piarista örökítette meg, aki tíz évvel korábban volt tanítványa: „Kissé öblös hangja, valami mélyen gyökerező aránytalansága … következtében egy sehogy sem helyén való szónokias lendület ömlött el az egész emberen, minden szaván és taglejtésén.

Hozzájárult a nekünk szokatlan zilahi nyelvjárásos beszéde.” Egyszer az eredményeket így olvasta föl: „Altenbach huszonnyauc, Auer zäro. […] Erre a zilahi jeleskedésre kitört a nevetés, mire ő […] leugrott a „ló”-ról, […] jól megkopogtatta a hangoskodók fejét, és ugyanazzal a ruganyossággal visszaugrott a lóra.” Egy másik alkalommal, amikor fölvette viseltes tornaruháját „kitűnt, hogy éppen diszkrét helyen az egerek rágták ki”. A diákok mindjárt hexameterben verselték: „Hoj egeresz ton tu Timinu ülepon kiráguszin”.

(Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény)

koltai andrás

1629

néha azonban a kisablakon is be lehet kukucskálni.

Konrad Gesner (1516–1565) svájci orvos és természetkutató állatos könyve (Thierbuch) a korai könyvnyomtatás egyik legkiválóbb ilyen kiadványa volt. Nagyméretű, élethű metszetekel díszített latin és német nyelvű kiadásait generációk forgatták és csodálták szerte Európában.

A Piarista Központi Könyvtár példányát például 1606ban nyomtatták Heidelbergben, és képeinek csodálói között volt Georg Renner, a frankföldi (Nürnberg melletti) Vach evangélikus lelkésze, aki az elefánt képénél nem állhatta meg, hogy föl ne írja saját elefántos élményét is: „1629. május 7-én, Cantate vasárnap utáni csütörtökön … fiammal, Daviddal, Nürnbergben, az ispotályban egy 10 éves elefántot láttam, amely lefeküdt, letérdelt és az embereknek reverenciát tett” (valószínűleg térdet hajtott). Renner tiszteletes egyébként máskor is szívesen ragadott tollat. Az általa vezetett plébániai anyakönyvekbe tett részletes jegyzetei a harminc éves háború korának nagyértékű forrásai.

(Piarista Központi Könyvtár, Ant. 528/1)

6

piaristák

Tanácsok a nyárra p Sose unatkozz. Kiváló lehetőség adódik, hogy elolvass egy olyan könyvet, amire sohasem volt időd, megnézz egy múzeumot, ami régóta érdekel, rendbe rakj valamit, amit halogattál, meglátogass valakit, akit régen láttál. p Ha sok van, akkor se szúrd el az időt. Utólag lesz rossz érzés, hogy semmi értelmeset nem csináltál. Ráadásul a nyár nem is olyan hosszú… p Ha nagyon nem tudsz mit kezdeni az időddel, próbálkozhatsz az osztálytársaiddal, akár össze is jöhettek, elmehettek egymáshoz.

p Fölfedezheted a lakóhelyed környékét egy-egy sétával. p Írhatsz levelet vagy képeslapot az osztálytársaidnak.

Eszméletlenül fognak neki örülni. p Az érdekes nyári élményeidet is megírhatod nekik. p Ha ráérsz és megjön a kedved, a szégyenlősség ne akadályozzon meg abban, hogy utólag is jelentkezz egy túrára. p Akkor is imádkozz, menj misére, ha nem hajtják be rajtad. Ez nehezebb, de talán többet is ér. Ha nem a szüleid és a tanáraid küldenek, inkább a saját ügyednek fogod érezni. pN e fejeződjön be úgy napod, hogy azt érzed, csak úgy eltelt az idő. Jobb, ha az idő nem telik, hanem te töltöd el. p Maradj egyben. Szeptemberben szeretnénk találkozni veled.

A tábor, kirándulás, túra vagy bármilyen program előtti napokban lehet olyan érzésed, hogy semmi kedved elmenni. Ez természetes, csakazért is menj el. Amikor odaérsz az erdőszélre, amikor felülsz a kerékpárodra, amikor megállsz a folyóparton, amikor találkozol a barátoddal, meg fog jönni a kedved. De ehhez el kell indulnod otthonról.

Programot, kirándulást azért se mondj le kedvetlenségből, mert az osztálytársaid barátaid úgy számolnak, hogy te is ott leszel, lehet, hogy éppen miattad jelentkeztek!

Szép, élményteli nyarat kívánunk!

SZAKÁL ÁDÁM M. SCHP

p Ne kuksolj a gép előtt. Beszippantja a gondolkodásodat és elviszi az idődet. Egy csomó mindenből kimaradsz. A gépen belül nincsen senki és a végén benned sem lesz. p Belekezdhetsz új hobbikba. p Ha van lehetőséged, végezz fizikai munkát is. Szellemileg is kipihentet. Jól is esik, az eredménye pedig közvetlenül látszik. Sikerélmény. p Aludj sokat, de ne túl sokat. Az ember alapvetően nappali lény, napközben élj, éjszaka aludj. p Egyél sok gyümölcsöt, most van itt az ideje. piaristák

7

hivatás

Adósod vagyok

– gondolatok a hivatásról

„Az élet alapvetően hivatás.” – mondta Labancz Zsolt piarista tartományfőnök az Új Ember hetilapnak adott március 4-i nyilatkozatában. Az élet: hivatás, mert az életre Isten hívott meg minket; életre hívott, azaz megteremtett; életre hívott és nem halálra; de nem is az élet ajándékának elherdálására ok nélküli kockára vetéssel vagy lusta semmittevéssel.

Gyakran hangzik el vagy olvasható az írott sajtóban, nem kis fogalomzavart keltve ifjú és kevésbé ifjú szívekben: „X Y a sportújságírói hivatást választotta.” Hivatást nem választ az ember, hanem meghall, aztán vagy követi a hangot, vagy elutasítja/elnémítja. Éppenséggel az a baj, ha hivatást választani akar. Gatyát választunk, nem hivatást. Aztán hordjuk, amíg tetszik, és nem viseljük, ha már nem tetszik. Így van ez a párválasztással is. Ha én választok, akkor olyat választok, ami nekem jó. Hát persze!

Azért megy csődbe sok házasság, mert nem hivatásra/ hívásra adott feleletként köttetett meg, hanem választáson alapult. A saját választásomat egyoldalúan megváltoztathatom. Ha azonban hívásnak engedelmeskedtem („vezessétek el egymást hozzám, az Istenhez”), annak érvényessége (és öröme) csak akkor szűnik meg, hogyha a megvívó visszavonja!

A hivatás nem konstans valami, nem lehet egyszer s mindenkorra elkészülni vele. Néha egészen intenzíven éli át az illető, máskor hivatástudata csak pislákol. Az „igent” életünk során többször is meg kell újítani, megerősíteni. Válságba is kerülhetünk. Nekem éppen attól kapott nagyobb lángra, hogy megbízatást kaptam: írjam meg ezt a cikket.

Egyetlen embernek több hivatása is lehet, illetve több dologra is szólhat a hivatása. Lehet valaki hivatásos orvos, ugyanakkor hivatásos szülő is egyben, és még vallási közösségének elhivatott, profi építője.

Közösségeknek is lehet hivatása. Nemeskürty István írja: „Magyarországnak a híd, az összekötő szerep jut Nyugat és Kelet között, hiszen népe rendelkezik mindkét, egymással ellentétes égtáj lakosainak tulajdonságaival.” (A kőszívű ember unokái, Magvető Könyvkiadó, Bp., 1987., 120. és még másutt) A hivatás nem feltétlenül vonzalom valamihez. Hivatás jeleként értékelni azt, hogy valakinek kedve van egy adott tevékenységhez – túl merész, megalapozatlan feltételezés.

A hivatás egészen vadul megragadhatja az embert, amint Jeremiás írja: „Már azt gondoltam: Nem törődöm vele, nem beszélek többé a nevében. De ilyenkor mintha tűz gyúlt volna szívemben, és átjárta minden csontomat. S ha megfeszítettem erőmet, hogy ellenálljak, belefáradtam és nem tudtam elviselni.” (20, 9)

8

piaristák

Azt sem gondolnám, hogy annak az idősebb kollégámnak van igaza, aki papi hivatásának legfőbb sajátosságát így hirdette a szószékről: „papnak lenni azért hivatás, mert nincs szabadnap, szabadidő, hanem állandó rendelkezésre állás”. Például az esztergályos vagy a villanyszerelő munkaidejének leteltével leteszi szerszámát, kilép a munkaruhájából és társadalmi szerepéből, és éli magánéletét. Ám amikor gondolataimban idáig jutok, eszembe jut, hogy meg kell vizsgálni azt a kérdést is, hogy lehet-e bármiféle fizikai, kétkezi munkát hivatásnak tartani?

Vagy csak papi pályát s tanárét, orvosét nevezhetjük hivatásnak?

Labancz Zsolt mondta: „[…] annak tudatosítását, hirdetését is feladatunknak tartjuk, hogy az élet alapvetően hivatás: szülőként, orvosként, tanárként egyaránt… A hivatások száma Európában csökken, megcsappant az elkötelezettségre való készség. De úgy tapasztalom, hogy a mai fiatalokban is erős a vágy nagyot alkotni: szép és nagy célok érdekében ők is szívesen odaadnák az életüket… Én kifejezetten a piarista hivatásra találtam rá…” (u.o.)

Papszentelésemre Emődi Laci bácsi, egykori hittanárom és lelki vezetőm levelet írt nekem, ebből idézek: „Te tudod, Gyurka, hogy szentelések előnapján és éjjelén sokan mentek gyalogosan, a hegyeken át, Esztergom felé.

Talán valaha Te is mentél így mások szentelésére. Tudnod kell azt is: valamikor 20 – 25 év múlva, mások mennek majd gyalog imádkozva a Te tanítványaid szentelésére. […]

Katolikus közösségben nevelkedtél, és ahhoz is tartozol.

Sokan várnak Rád, sokan szeretnek. Sokan igénylik majd: tanítsd, neveld őket. Talán azoknak a fiúknak és leányoknak később születendő gyermekei, akik gyalog mentek szentelésedre.

Tudnod kell: van és kell lennie katolikus közösségnek, szervezett Isten-népének. Ez az Egyház. […] Ez a közösség állott várakozva mögötted, amikor elindultál Esztergomba. Ez a közösség küldött, hogy szakemberek tanítsanak meg Téged a katolikus tudományra. Nem öncélúan. Hanem azért, hogy Te ezt a tudományt visszahozva, tanítsd gyermekeiket.”

Igen, ez a lényege a hivatásnak: hogy valaki hívjon.

Megszólítson, és azt mondja, Gyere, jöjj! Isten szólítja és hívja az embert, azt jelenti, hogy megteremti. A meghívottnak életpályát is kijelöl, utat terít a lábai elé. Tegyük fel a kérdést: hogyan hív Isten pl. a papi hivatásra? Azt szokás erre felelni, hogy a lelkiismeretünkön keresztül. Úgy „halljuk” ezt a hangot, mintha bennünk, a lelkünkben szólnak. Ez kissé misztikusan hangzik. De azon a módon érthető és fogható, ahogyan Laci bácsi megfogalmazta: „igénylik majd: tanítsd, neveld őket […] közösség állott várakozva mögötted”. – Nem törli ki ezzel a természetfeletti motívumot a hivatásból? Nem fokozom le emberivé? – Nem jobban, mint ahogy maga az isteni örök Ige tette ezt azzal, hogy megtestesült. Emberré lett.

Emberivé. A természetfelettit emberi történetbe oltotta be. A természetes, emberi dolgok azóta természetfeletti, isteni tartalmak hordozói. Ha szülők hívnak, hogy tanítsam, neveljem gyermekeiket: általuk Isten hív. Ez a hivatás, mely Istentől jön.

A rádió híradásában hallottam: „a papi hivatásra jelentkezők aránya csökken” – sebaj! Csak a hívásra igennel válaszolók ne fogyatkozzanak! S végre dolgozzunk tiszta fogalmakkal (clare et distincte), ne vegyük egy kalap alá a hivatás, küldetés, feladat, szakma, megbízatás fogalmakat, mert ezek összetartoznak ugyan, de egy kicsit mégis mindegyik mást jelent!

Végül személyes élményekről írok, amelyekből kiderül, mit gondolok a hivatásról. Íme: 13 éves koromban, 1959-ben a Balaton-felvidéken táboroztunk. A nagyobb fiúk egyike egyetemre járt, tanulmányairól is mesélt. Érdeklődéssel hallgattam geológiai fejtegetéseit, a Bakony mészköveiről, a Balaton-felvidéki bazalthegyekről és a zárványokról. Úrkút meddőhányójáról mangánt, a Szentgyörgy-hegyről kenyérkövet és vulkáni bombát vittem haza. A ruhásszekrényben tároltam kőzeteimet, édesanyám sokszor ki akarta dobni. A Balaton-felvidéket egy életre megszerettem.

Amikor a piarokhoz felvételiztem, arra a kérdésre is válaszolni kellett, hogy mi szeretnék lenni? Azt írtam a rovatba, hogy „geológus pap”. Megmosolyogtak ezért, mondván, hogyan képzelem? Erre nem tudtam felelni. De mintha láttam volna magamat, kezemben egy geológus-kalapáccsal, amint a Velencei hegység gránittömbjén kutatgatok... Miért éppen a Velencei hegységen, azt nem tudom. Éveken át izgatta a fantáziámat ez a gránithegy, de geológiai túrára mégsem mentem oda soha.

Aztán nem lettem geológus. Nem geológus lettem, hanem teológus. Mi a különbség? Ég és föld!

Ez aztán filozófia!

A konkurzuson, vagyis a papneveldébe való felvételizéskor is megkérdezték, miért akarok pap lenni. Mondtam a sablonos választ, hogy hát erre érzek hivatást, meg hogy kisgyerekkorom óta ministrálok, meg ilyenek.

Teltek az évek, és soha nem fogalmaztam meg még magamnak se kielégítően, hogy miért akartam pap lenni. Aztán egyszer már papként rákényszerültem. Balassagyarmaton káplánkodtam, első helyemen, a szalézi lelkészségen. A háború előtt szalézi nevelő intézetként működött. Utolsó házfőnöke, Holdampf Károly, maradt ott templomigazgató lelkészként. Az épületek U alakban álltak. Az utca frontján a lelkészlak emeletes épülete, jobb kézre, a város felé a templom, bal felől a valamikori szalézi kollégiumi épületszárny, a szaléziak elkergetése után szakmunkástanulók kollégiuma.

A kollégium ablakai részben az utcára, részben erre az udvarra nyíltak. Egy napon, estefelé, kopogtak az ajtómon. Néhány fiú kiugrott a kollégium ablakán, azzal a szándékkal, hogy a szalézi lelkészség udvarából a városba szökjenek, s belekóstoljanak a város esti életének csábító kalandjaiba. Az udvarról beléptek a lelkészség épületébe, ám azt az ajtót, amely az utcára nyílott, zárva találták. A folyosó felől ekkor léptem hozzájuk. Huszonéves fiatal voltam, inkább fiú még, mint meglett férfi.

– Mi van, fiúk? Hova lesz a séta?

– Csak ki az utcára.

– Akkor minek jöttetek be? És hol? – zavartan hallgattak, nem tudták, most mi lesz.

– Megléptetek a koleszból? Miért nem a kapun mentetek ki?

– Mert nem engednek.

– Jó, kinyitom az ajtót. De előbb gyertek be egy kicsit…

A divatosan hosszú hajú, farmernadrágos pap meglepte a fiúkat. A környékbeli falvakból származtak, nem ilyen papokhoz voltak szokva, hanem kövérkés, idősebb bácsikhoz, akiknek kopottszürke ruhájánál csak egyéniségük volt fakóbb, és gondolkodásmódjuk elmaradottabb.

Mondta is egyikük: – A mi papunk nem ilyen. Maga más.

Egyre beszédesebbek lettek. Már nem csak én kérdeztem tőlük: hogy s mint élnek. Ők is kérdeztek engem, mert nem ilyennek ismerték a papokat.

– Miért lett pap?

A kérdés mellbe vágott. Tudtam, hogy most nagyon fontos jól válaszolnom. Semmi paposat, semmi ájtatosat, semmi sablonosat nem mondhatok, hanem csakis igazat, és csakis olyat, amit ők értenek és értékelnek. Ott hirtelenjében fogalmaztam meg, amit azóta is vállalok: – Tudjátok, én mindent a papoknak köszönhetek. Ők tanítottak meg kirándulni, iránytűt használni, lexikonból adatokat kikeresni, logikusan gondolkodni, még lábteniszezni is tőlük tanultam. Annyi mindent kaptam, hogy úgy gondolom: ezt tovább kell adnom. Adós vagyok.

Tartozom. Nektek. És ha elérem azt, hogy egy falusi gyerek kezd tovább látni a falu szélső villanypóznájánál, akkor azt mondom: nem éltem hiába.

TURCSIK GYÖRGY

piaristák

9

ballagás

BUDAPEST

AZ IGAZGATÓI SZEMÉVEL

– Elcsöndesedsz, elcsöndesedsz.

– Uraim, uraim, nem tudom, hogy hányszor kell még elmondanom. Próbáld már meg úgy csinálni, mintha egy kicsit is komolyan vennéd.

Előveszem a mappából a papírokat, új iskola, új menetrend, új papír. Már annyiszor végiggondoltam, már nem kellenek a tervrajzok, tudom fejből az utat. Az új utat. Itt végigmegyünk, itt föl, ott le, majd tovább, tovább.

Szorongatom a kis cetliket. Ez van rajtuk. Kiosztom. Most még foghatják, forgathatják, nézhetik. Tanuljátok meg, mondom nekik, de holnap már ne lássak egy fecnit se.

Tegyék el.

Lassan összeállnak, itt-ott még egy kis mély, fiús-férfias röhögcsélés, de aztán akad egy olyan pillanat, amikor elindulhatunk.

Az énekes fiú nekikezd, nyomában összevissza belépve a többiek. Hullámzik a sor, hullámzik rajta az ének. Tiszta fizikaóra.

Megyek előttük, vonulunk át az iskolán – de bosszant, ahogy viccelődnek, danolásznak, kurjongatnak.

Megállj – állítom le az éneket. – Itt találkoztok a hetedikesekkel. Emlékszel, ahogy te is feltűzted a virágot a ballagókra. Na, pont az. Segíts neki, nagyobb vagy, elvileg értelmesebb, ügyesebb. Ők talán épp matekóráról jönnek ki – mondom már csak magamban –, feszengnek, valamiféle feltételezett barát mellé furakodnak a sorban – te meg már amellett állsz, akit akár harminc év múlva is barátnak szólíthatsz. Sok ez a hat év, sokminden történik alatta.

Erősödő idétlenkedés rángat vissza a valóságba.

Tempósan eljátsszuk a virágtűzést, majd ez is kap időt és értelmet holnap, és már indulunk is.

Megállunk a kápolna előtt. Elcsöndesedünk, bevonu10

piaristák

alapítva: 1717 honlap: www.gimn.piar.hu lunk. Átlépünk az iskolából a kápolnába. Munkából imádságba. Azért jó ez. Sokat gyakoroltuk, talán ezt a mozdulatot magával viszi, vigyázállásból térdepelésbe.

Odabent nem sokat magyarázok, utoljára terelem be oda őket, ahonnan egyszer korbáccsal űzték ki az árusokat. Mától kezdve, ha akar, számonkérés nélkül, szabadon mozoghat szent és profán között. Újra összeáll a sor és hullámzunk tovább.

Izeg-mozog, csoszog, rászólok. Néha kiabálva énekel, élvezi a teret, a bőrén keresztül is érzi a fehér falak közé beszivárgó szokatlan szabadság illatát.

Lassan bevergődünk a helyünkre.

Holnap itt sokan lesznek – próbálom átkiabálni őket –, felissza a hangodat a tömeg, légy oly kedves, hangosabban és tisztábban énekelj.

Fölkászálódnak a padokra, kezdődik a képzeletbeli műsor. Legalább ötször kezdjük el, mire valamennyire megnyugszanak, de azért mindig van néhány poénkodó.

Döcögve halad a próba.

– Eridj vissza, kezdjük újra, és ne rohanj – szólok rá. A zászlóval nem rohanunk. Te csak tartod a zászlót. Érted?

Majd az megy magától, méltóságteljesen, a mi zászlónk, visz az téged, ahogy már vagy háromszáz éve teszi. Lassan, hogy mindenki lássa. Megy az magától. Világos? Te most csak kísérd. Kíséret vagy. Erre a percre nem te vagy a főszereplő. A zászló az. Benne van a te hat éved, és az összes nemzedéké, akiket hordozott. Világos?

Látom nem, de azért visszaballag, vagy csak kullog; nem nagyon figyelem. Újra kezdi.

Jó, most már talán jó lesz, csitítom magam. Leengedem a mappám, és nézem, ahogy vonul a zászló, lassan, öregesen, mankóként körötte három nyakkendős fiatalember, fölöttük jól láthatón a múlt és a jövő méltó jelensége.

Jó, holnapra talán jó lesz – legyintek magamban.

Kilép a sorból az egyik, magához veszi a mikrofont, felmondja a verset, akár egy leckét. Eddig így kellett, érzelem nélkül, iskolásan, nagyfiúsan, a csak belém ne lássanak rácsai mögül; de lesz ez igazibb is – nyugtatom magam – majd ott, majd holnap, amikor értelmet kapnak, életre kelnek a szavak.

Visszalép, én meg jelzek az énekes fiúnak, kezdheti.

Köszönöm anyám, hogy felneveltél – épp hogy csak kihallatszódik a sovány ének a sorból.

Senki sem figyel. – „hogy érettem, hogy érettem, hogy éret-

PIARISTA ISKOLA BUDAPEST

Nálunk történt március 23. Tanári szeánsz, Andics Attila beszámolója március 26. Dániel Játék április 11–12. Lelkigyakorlat a 12. osztályosoknak április 15. Néptánc bemutató (8. évfolyam) április 21. Piarista Bál május 4.

Ballagás estéje: tanári vacsora az iskolaudvaron május 7. Érettségik május 9.

Teszi zárás május 10–12. Énekkari kirándulás

tem könnyet” – Úgy lépdesnek be az énekbe, szakadozva, darabosan, mintha tornaóráról matekra érkeztek volna.

Lefújom.

Egyre bosszantóbb. Elegem van.

– Egyszerre, értelmesen, hangosan – ott fog ülni anyád, apád, nekik énekelsz – emelem föl a hangom.

Hangos röhigcsélés, mocorgás.

Jelzek a fiúnak, újra. Össze-vissza csatlakoznak, újra nevetnek.

– Állj. Állj. Ez semmi. Újra. Újra kezdi.

– Köszönöm anyám, hogy fölneveltél.

De újra csak erőtlenül, vérszegényen megy, és újra csak zavartságuk leplezendőn feszengenek, poénkodnak, nevetgélnek.

Megy föl bennem a pumpa, olyan ez próba, mint az eltelt hat évad – de legalább a végén vegyétek már komolyan – szakad ki belőlem.

Levegőt veszek, próbálok uralkodni magamon, de érzem, hogy nem megy.

– Elegem van már, Uraim, hogy nem lehet megérteni, hogy nem lehet semmit sem komolyan venni, hogy még most sem tudsz semmit sem komolyan venni, elegem van ebből, érted öregem, elegem van – lovalom bele egyre inkább magam. És már szinte üvöltök, hogy értsd már meg öregem, értsd már meg, hogy ezért volt az hat vagy mittudomén tizennyolc vagy mennyi év, ezért, hogy ezt a néhány szót értelmesen, tudatosan kinyögd már magadból; hogy nem tudod megérteni, és senki nem várt vissza semmit tőled, úgysem tudsz semmit visszaadni anyádnak apádnak. Csak ezt a szót várják: Köszönöm. Ennyit, és nem többet. Érted kisöreg? Te meg csak vacakolsz ott fönn a pódiumon és nem bírsz mit kezdeni magaddal.

Ezért adtak mindent, öregem, életet, tudást, könnyeket – és hangosan számolom az ujjaimon –, fáradt és aggódó órákat meg éveket. Értsd már meg, hogy többet nem adhatsz, nincs sem-

mid. Kivakartak a vérből és beszélni tanítottak, és mindent tőlük kaptál. És semmid, amit adhatnál, amit visszaadhatnál. Értsd már meg, hogy semmid sincs, semmid, csak ez a szó, amit értelmesen, artikuláltan és világosan ki kellene ejtened, anyád nyelvén, apád hangján. Semmid, csak annyi, hogy köszönöm. Érted már? Ennyi elég lenne. Nem vár tőled egyikük sem semmit, nem is tudsz mást adni nekik. Egyedül ezt szeretnék, ezt akarják hallani tőled. Tisztán, őszintén, bicsaklás nélkül. Értsd már meg.

Csak üvöltöm, üvöltöm elfúlón, és remeg a szám, és észre sem veszem, hogy közben először itt-ott, aztán mindenütt megemelkednek az állak, kitágulnak a szemek, valahogy megszűnik az izgés-mozgás, valahogy minden összerándul, elrendeződik, elcsöndesül.

Dermedt némaság van. Mintha valami angyal szállt volna el köztük. Állok ott előttük, nem értem, mi van.

Zsebükbe csúszik a ronggyá gyűrt menetrend, lecsüng a kéz, kifeszül a láb, nincs mozgás, nincs mocorgás, a lélegzet is abbamarad, elcsitul minden, és szinte hallani a lassan ballagó időt, majd szinte az is megáll, és akkor mindenféle jelzés és biccentés nélkül az énekes fiú hangja föltöri a csöndet. És valahogy, ahogy a teremtés hatodik évadjának, mindaddig látszólag céltalan, utolsó sugarakat elnyelő esti egébe, ebbe az elhaló viharok és megérés különös káoszának hirtelen kitisztuló kegyelmi pillanatába fölsóhajt a vajúdó isten első képmása; valahogy, ahogy az áldott tavasz teremtő ujja – hegyével a rejtegetett lepkeszárnyat fedő durva és kemény bábot megérinti és robajjal fölszakítja; valahogy, ahogy az öreg föld kedvenc szikláját és fáját félelmetes csattanással mégiscsak a őrjöngő tengerbe hajítja, valahogy, valahonnan ütemre fölzúg és fölzeng egy addig sohasem hallott erős férfikórus, határozottan, bátran, tisztán és fölszabadulva, és beleremeg az egész fehér tér, és széttörik és hangosan levedlik a kamaszkor, és elsöpör, és kiszakad a torkukon, kiszakad szívükből-lelkükből az ének: Köszönöm Anyám, hogy fölneveltél.

Vízhányó Zsolt SCHP ig.

piaristák

11

Tavasz: iskolai kirándulások garmadája a kecskeméti Piárban Ránézek iskolánk honlapjának tavaszi hónapjaira, s olyan bőségét látom az iskolai programoknak, eseményeknek, hogy az öröm érzése mellett pici aggodalom feszélyez, hogy melyeket bátorkodjam kiemelni, s beszámolni róluk a tartományi újságban. Íme, egy kis tavaszi csokor Kecskemétről, melyben most az iskolai kirándulások dominálnak.

Idén 18-adszorra jártunk Salzburgban (2012.03.08) Február 24-től március 3-ig 16 gimnazista diákunk járt Salzburgban Csány Endre és Gáspár István tanár urak vezetésével. Ez a 18. alkalom, hogy 10.-es diákjaink Salzburgba mentek az ottani Jézus Szíve Misszionáriusai Gimnáziumával működtetett cserekapcsolat keretében.

A hétvégét ki-ki a vendéglátó családdal töltötte, a szülők változatos programmal tették érdekessé a magyarok számára a látogatást. A vasárnapi mise után a Sternbräu nevű étterem tulajdonosa – aki a testvériskolánk öregdiákja – vendégül látta a mieinket. A következő hét elején elsajátíthatta mindenki a síelés alapjait, amit néhányan igencsak haladó szintre fejlesztettek tovább, a síoktató tanárok elismerését is kiváltva. A programban szerepelt még városnézés, vezetés a dómban, a Festspielhausban (a salzburgi Ünnepi Játékok Házában), járműkiállítás a repülőtéren, iskolai prezentációk, focimeccs. Hálásak vagyunk a projekteket fáradhatatlanul szervező Talmácsi József tanár úrnak munkájáért.

Március 15. Nagykárolyban (2012.03.16) Testvériskolai együttműködés keretében kilencedikes diákjaink idén is részt vettek a nagykárolyi Kalazanci Szent József Iskolaközpont március 15-i ünnepségén, majd a felújított Károlyi-kastélyban tartott megemlékezésen. Utána Zsibóra kirándultak, ahol a kastély mellett megnézték a botanikus kertet és ellátogattak a Sárkánykertbe. Ezt követően Porolissumot, a Limes menti ókori római város romjait tekintették meg. Ezen a napon velük tartott Ruppert József piarista atya, iskolánk egykori igazgatója is, aki Rómából látogatott ide, hogy részt vegyen a testvériskolai kapcsolat programjain. A projekt előkészítői, tanárfelelősei Fazekas András, Vazul Attila kilencedikes osztályfőnökök és Mikulás Domonkos igazgatóhelyettes volt.

Diákszínpadunk passiójátéka (2012.03.26) Az általános iskola felső tagozatos diákjainak nagyböjti lelkigyakorlatos ráhangolódását segítette „A köpeny” című diákszínpadi darab, melyben egy előkelő származású római katona életének eseményein keresztül láthattunk rá Jézus Krisztus szenvedéstörténetére. Szokatlan módon, az előadás 12

piaristák

kecskemét

alapítva: 1714 (1993) honlap: www.kecskemet.piar.hu első fele után a darab rendezői és a diákszínészek beszélgetésre hívták a hallgatóságot, akik így bekapcsolódhattak az előadás befejezésébe, megvitatván a végkifejlet lehetőségeit. A diákközönségnek és a jelenlévő pedagógusoknak felejthetetlen élményben volt részük.

Köszönjük a 7.b-s diákok remek alakítását, Farkashalmi Erzsébet kolléganőnk rendezői bravúrját, Weninger Endréné tanárnő közreműködését, valamint Szalai Sándor tanár úrnak a szép színpadi díszletet.

Városházi előadás piaristákról (2012.03.27) A „Városházi Esték” kecskeméti felekezeteket, vallási közösségeket bemutató előadássorozat keretében harmadik alkalommal a piaristák kecskeméti rend- és iskolatörténetével ismerkedhettek meg az érdeklődők.

Az előadás bevezetőjében Nagy Attila SchP, a Piarista Iskola igazgatója a rendalapító Kalazanci Szent Józsefről, valamint a piaristák küldetéséről, alapértékeiről beszélt.

A piaristák kecskeméti letelepedéséről, működéséről Kozicz János igazgatóhelyettes, történész tartott lebilincselően érdekes előadást, melyet korabeli metszetek, címerek, valamint számos fénykép kivetítésével tett még színesebbé.

Alsós házi tanulmányi verseny (2012.04.18) Az alsó tagozaton minden évben levelezős versenyeket szerveznek a tanítók. A diákok anyanyelvből, matematikából, környezetismeretből mérhetik össze tudásukat több fordulón keresztül a tanév folyamán. Az idén is nagyon szép eredmények születtek, melynek díjait Nagy Attila igazgató úr megnyitója után Kovács Zoltánné alsós munkaközösség-vezető és a szervezésben részt vevő tanítók adták át. Az idén először olvasási versenyt is rendeztek Piár Könyv-Bár címmel. A legtöbb könyvet elolvasó kisdiákunk részesült könyvjutalomban. A verse-

PIARISTA ISKOLA kecskemét

nyeken alsós diákjaink egyharmada vett részt. Minden résztvevő kisdiákunknak szeretettel gratulálunk! Hálás köszönet illeti meg a versenyre felkészítő és a lebonyolításban részt vevő alsós pedagógusokat is.

Comenius projekttalálkozó Kecskeméten (2012.04.18) Iskolánk francia nyelvű Comenius-programjának keretében 2012. április 15. és 22. között láttuk vendégül német és francia partnereinket. Németországból 10 diák és 2 tanár, Franciaországból 13 diák és 2 tanár látogatott hozzánk. Tanulóink már ismerősként köszöntötték cserediákjaikat, akiknél korábban Németországban (Bruchsal) és Dél-Franciaországban (Gigean) vendégeskedtek. A projekt címe és témája: „Az európai fiatalok szabadidős tevékenységei”. Ennek megfelelően kulturális és szabadidős programokkal próbáltuk feledhetetlenné és tartalmassá tenni vendégeink magyarországi látogatását. A projektben résztvevő tanulóinkkal együtt az egy hét során bepillantást nyerhettek kulturális értékeinkbe, hagyományainkba: megnézték Kecskemét, Kalocsa, Szeged és Budapest fontosabb nevezetességeit, részt

vettek lovasbemutatón, kalandparkban próbálhatták ki ügyességüket, strandon pihenhettek. Esténként, valamint hétvégén a fogadó családok gondoskodtak a cserediákok kikapcsolódásáról. Április 22-én, vasárnap szép élményekkel gazdagodva, a viszontlátás reményében búcsúztak a német és francia diákok és tanárok vendéglátóiktól. Köszönet a Comenius projektek felelősének, Dr. Ráczné Komjáti Rita tanárnőnek a szervezői munkájáért.

DÖK találkozó Szegeden (2012.04.29) Gimnáziumunk diák-önkormányzati képviselői Tamásiné Suba Adrienne igazgatóhelyettes asszonnyal és Nagy Attila SchP DÖK-ös tanárkoordinátorral Szegedre kirándultak, ahol találkozhattak ottani „kollégáikkal”. A kölcsönös bemutatkozás és tapasztalatcsere után a szegediek DÖK-segítője, Nagy Mariann tanárnővel megtekinthettük a Dugonics András Piarista Gimnáziumot. Köszönjük szépen Papp Attila igazgató úrnak és tanárkollégáinak a kedves fogadtatást, a szíves vendéglátást! Reméljük, a következő tanévben viszonozhatjuk vendégszeretetüket.

Nagy Attila SchP ig.

Erdélyi kirándulás a „Határtalanul” pályázati projekt keretében (2012.05.04) A „Határtalanul" pályázat támogatásának segítségével majdnem 1 hétig gyönyörködhettek Erdély csodálatos látnivalóiban a 7.a és 7.b tanulói, valamint kísérő tanáraik, Hajagos Kiss Margit, Tóth Beáta, Walter János, Nagy Attila SchP és Bozók Ferenc SchP. A szállás Kolozsvárott és Székelyudvarhelyen volt. A rendkívül gazdag és pazar heti programban szerepelt Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, a Gyilkos-tó, a Szárhegy, a Békás-szoros, Gyimesfelsőlok, Csíkszereda (piarista atyák), Csíksomlyó, a Gyimesi-szoros, Korond, Parajd,

Szováta és Segesvár megtekintése. A rengeteg kulturális látnivaló és természeti szépség mellett talán még fontosabbak voltak azok a találkozások, melyek során megismerhették diákjaink az erdélyi magyarságot. Ezek sorából kiemelkedik a gyimesfelsőloki csángó magyar iskola meglátogatása, ahol az iskolát alapító Berszán Lajos atya vezette körbe kecskeméti iskolánk diákjait, tanárait. Köszönjük a kirándulás főszervezőjének, Hajagos Kiss Margit tanárnőnek és kollégáinak a kirándulás gondos előkészítését, lebonyolítását. piaristák

13

PIARISTA ISKOLA SZEGED

BŰNBÁNATI LITURGIA és színes programok A bűnbánati liturgiák rendszere iskolánkban az eddigi években a többi piarista intézményhez hasonlóan alakult: évente néhány alkalommal, évfolyamonként, valamelyik megtartott óra helyett gyűltek össze a diákok a templomban, és mehettek gyónni, illetve a padokban ültek, – később – fészkelődtek, – még később – beszélgetni támadt kedvük, gondot okozva ezzel a felügyelőtanároknak. Szegedi specifikum volt, hogy a diákok alkalmanként nemcsak a gyóntató papokhoz, hanem világi tanárokhoz is mehettek mesélni, tanácsot kérni életük ügyes-bajos dolgaival kapcsolatban. A többieknek némi zenehallgatás, esetleg képnézegetés színesítette a közös hallgatást. Ez a rendszer főként azoknak a diákoknak volt kellemetlen (és így kontraproduktív), akik nem hívő háttérrel érkeztek az iskolába, így nem voltak még elsőáldozók, esetleg nem is keresztelkedtek meg.

Tavaly év végén úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk minden tanuló számára gyümölcsözővé tenni a bűnbánati liturgiákat. Abból indultunk ki, hogy a bűnbánat az önmagunkra való reflektálás része, ez pedig mindenki számára elérhető és érdekes folyamat. Ezért idén már nem kötelező ilyenkor a templomban maradni, hanem a közös bevezetés után, akinek ahhoz van kedve, egyegy kiscsoportban önismereti jellegű tevékenységet végezhet, tanárok vezetésével. Ez lehet valamilyen gyakorlat (majd annak közös megbeszélése), vagy egy-egy fontos témáról folytatott beszélgetés. A diákok tehát választhatnak: természetesen változatlanul lehetőség van a gyónásra, illetve arra, hogy a templomban csendben maradjanak, de aki szeretne, aktívabban is töltheti az időt. Minthogy ez a forma nagyobb előkészítést igényel, idén két évfolyamon (7. és 10.) vezettük be, és felmenő rendszerben, három év alatt minden osztályt „átállítunk” erre. Addigra szeretnénk összeállítani egy gyűjteményt a lehetséges tevékenységekről, hogy ne kelljen mindent minden évben újra kitalálni. Az egyes évfolyamoknak van egy-egy tanár felelőse, aki megszervezi a bűnbánati liturgiákat (felkéri a segítő kollégákat, koordinálja a tevékenységeket). Míg a 7.-eseknél mindenki ugyanazt a gyakorlatot végzi (leszámítva természetesen a templomban maradókat), és a helyszínen osztjuk őket csoportokba, a nagyok előzetesen jelentkeznek az egyes tevékenységekre.

Eddigi tapasztalatunk alapján bevált az új rendszer, a diákok általában szívesen csinálják ezeket a gyakorlatokat, és az „aktívabbak” így nem zavarják azokat, akik inkább csendben szeretnének imádkozni, vagy önmagukra, önmagukba figyelni.

Böszörményi Géza SchP

14

piaristák

SZEGED

alapítva: 1720 (1991) honlap: www.szepi.hu Piarista Üzleti Kör Megalakult a Piarista Üzleti Kör márciusban. A szerveződés a vállalkozó, az üzleti élethez közel álló szegedi öregdiákokból áll. Kéthetente keddenként üléseztek.

Egy-egy alkalom egy-egy személy, vállalkozás bemutatását jelentette. Annak kapcsán beszélgetésre, közös üzleti lehetőségek megbeszélésére került sor.

Brühli tanulmányút Március 21-27. között diákjaink Brühlbe utaztak. Évente visszatérő alkalom, hogy a német testvériskola és iskolánk diákcsoportjai ősszel és tavasszal találkoznak. Nyelvgyakorlat (német és angol), országismeret és tartalmas emberi kapcsolat lehetősége rejlik benne. Öröm számunkra, hogy a partnerek számára nagyobb élményt jelent a szegediekkel való találkozás mint a francia testvérkapcsolatuk.

Pietas – keresztény pedagógia – iskolai gyakorlat Április 21-én (szombat) iskolánkban az Önkéntesség – közoktatás – közösségi szolgálat című műhelybeszélgetés házigazdája volt a szegedi piarista gimnázium.

A rendezvényt a Pax Romana Egyesület Morel Gyula csoportja, a Talentum Alapítvány az Önkéntesség Támogatásáért és a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány rendezte, a részvevők a dél-alföldi iskolákból érkeztek.

A tanácskozás hasznos jó gyakorlatokkal szolgált. A pedagógiai tanácskozás kiegészíti az őszi egyházi iskolai nevelésről szóló pedagógiai konferencia gondolatait.

Az iskola honlapján megtekinthető mindkét rendezvény anyaga. Öregdiák-találkozó Április 28-án (szombat) öregdiák-találkozó volt Szegeden. A hagyományoknak megfelelően focikupával kezdődött a program. Köszöntőt Czeglédi Zsolt SP házfőnök és a 10 éve végzettek nevében Piros Adorján Zsolt mondott. A kötetlen beszélgetése, vacsorán több mint százan vettek részt.

KÁROLYI ATTILA

Sátoraljaújhely

PIARISTA ISKOLA SÁTORALJAÚJHELY

Kedves ballagó diákok, Tisztelt Atyák, vendégeink!

Hadd legyek egy kicsit elfogult és „udvariatlan”, hogy titeket szólítalak meg először, mert ez a nap rólatok szól!

Pár évvel ezelőtt szó volt arról az egyik egyházi gimnáziumban, hogy lehet-e a tablón az Edda azon számának idézete, hogy „Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt; Adj erőt, hogy be tudjak lépni, van hitem a magas falak előtt!”

Hosszas tanakodás után végül is arra jutottak, hogy van mondanivalója a szövegnek.

Ez jutott eszembe, mikor rátok gondoltam, mert ez alatt az 5, illetve 4 év alatt megpróbáltunk titeket óvni a világ zajától, gondjaitól, problémáitól.

Ti folyamatosan dübörögtetek ezeken a kapukon, feszegettétek a zárakat, s elérkezett az idő, azt mondhatjuk, hogy íme, nyitva van, ki lehet sétálni rajta!

Ekkor érkezik el az a pont az ember életében, mikor valami hiányzik.

Hiányozni fognak az esték, a beszélgetések, a tanárok gondoskodása; mert már magatokra vagytok utalva, nincs az a féltő kéz, mely egy-egy helyzetben visszahúz, vagy terelget. Megfognátok még – sajnos az életben nagyon sokszor így lesztek még vele –, de már nincs. És akkor gondoltok vissza arra, hogy igen, jó volt az az üvegbúra, ami alatt megpróbáltak tartani minket tanáraink.

A féltő gondoskodás, jó volt az a törődés, az atyai és anyai szeretet – de most már nincs többé! Egy picit – kollégistaként – hamarabb felnőttetek, mint a többi társaitok, mert önállósodni kellett. Önállósodnotok – többkevesebb sikerrel – mi pedig ebben partnerek voltunk és megpróbáltunk titeket a jó felé irányítani.

Egy pedagógusnak ez az élete, ez a hivatása, hogy gondoskodjon a rábízottakról!

Közben fontosakká váltatok számunkra, hiszen a veletek töltött idő értékesebbé tett.

A többi rózsa is szép, de mégis csak Ti a mi rózsáink vagytok. A szemünk előtt nőttetek fel meghallgatva, átérezve gondjaitokat, bajaitokat, problémáitokat. „Az idő, amit a rózsádra vesztegettél, teszi olyan fontossá a rózsádat.”/Exupery/ Ez azért hordozz egy bizonyos felelősséget is, mert nekem is – és minden tanárnak – úgy kell éreznie, hogy nem csak értékesek vagytok, hanem felelősek vagyunk értetek, mert megpróbáltunk megszelídíteni titeket. Ez néha édes teher! „Te egyszer, s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél...” „Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít.” /Exupery/ Azt tudom kérni és mondani, hogy bármi gondotok, problémátok van, nyugodtan gondoljatok ránk, gyertek vissza, mintha hazaérkeznétek!

alapítva: 1789 (1992) honlap: www.piarista-koll.sulinet.hu Végezetül – Böjte Csabának volt egy nagyon jó prédikációja, melyben azt fejtette ki, hogy ha találna a padláson egy értékes képet – egy Van Gogh képet – bármennyire pici lenne, mégis óriási értéket képezne. Lehozná, tiszta fehér kesztyűvel megpróbálná a piszkot, a port leszedni erről a festményről azért, mert az egy tehetséges mester alkotása. Akkor ti – a jó Isten alkotásai – sokkal értékesebbek vagytok, mint egy Van Gogh festmény. Mi az évek során megpróbáltunk nagyon finoman – fehér kesztyűvel – kit jobban, kit kevésbé „megtisztítani”. Van, aki engedte, van, aki nem, de nem vagytok egyformák. Nem is akarunk titeket összehasonlítani, hiszen egy epret nem lehet összemérni a szőlővel – így teljes a világ, veletek egész, mindnyájan egy egyéniség vagytok, mindnyájan értékeket hordoztok!

Ki fogtok lépni a kapukon, én azt kívánom nektek – vis�szakapcsolódva a kiinduló gondolathoz – hogy találjátok meg a boldogságot a világban, legyen nagyon sok örömötök, és ne felejtsétek el, hogy két dolog – a templom és ez az intézmény – mindig visszavár titeket és ide mindig hazajöhettek!

SEBES PÉTER

piaristák

15

Akkor elvehetjük a felét?

GÖD

Ballagás a TAnév vége felé

Úgy vagyunk most Gödön, mint régen a Legyen Ön is milliomosban a segítség után a válaszok száma: megfeleződtünk. Idén ugyanis egy korábbi szakképzési átalakítás eredményeként két évfolyam tizenegy osztályában vannak búcsúzó diákjaink, akik számára a tanév (vagy inkább annak aktív, bejáró szakasza) a május 4-én megtartott ballagással már be is fejeződött. Bár nagyon büszkék vagyunk rájuk, mert mindannyian óriási utat tettek meg személyes életükben idáig, nem könnyen engedtük el őket, és velük-értük izgulunk a szakmunkásvizsga napjain, egészen június 22-ig, amikor a legutolsó két csoport, szerkezetlakatosaink és szerszámkészítőink is végeznek. Persze van ennek a folyamatnak kellemes (vagy annak tűnő) oldala is, hiszen a minap a tanáriban hosszú percekig nem tudtunk rájönni, miért furcsa a nagyszünet. De kiderült, hogy nincs semmi baj, csak a megszokotthoz képest túl nagy csend volt a folyosón…

Nem úgy, mint a korábbi hónapokban, amikor nemcsak a végzősök jelenléte, hanem látogatások, programok és ötletelések egész sora miatt szinte zsongott az iskola. Utóbbinak legfontosabb része, hogy folyamatban van a szakképzés átalakítása, s ugyan szeretjük a kihívásokat, mégsem szeretnénk felkészületlenek lenni a következő évet-éveket tekintve, ezért találkozásaink jelentős része arról szól, hogyan tudnánk még jobban egy csapatban dolgozni, s közös munkával pótolni például majd a hiányzó tankönyveket, melyek biztosan nem fognak megjelenni az új képzési formával egy időben.

Terveink között szerepel meglévő szakmáink mellé egy olyan bevezetése is, mely gyengébb képességű tanulóinknak lehetőséget teremtene a munkaerő-piacon való elhelyezkedésre.

A látogatások sorát még március közepén Labancz Zsolt tartományfőnök atya kezdte, aki három napon át volt vendégünk Duna-parti iskolánkban, amely nyilván nem összemérhető budapesti névrokonával… Tartományfőnöki vizitációján bekapcsolódott életünkbe, de nemcsak az iskolában, hanem azon kívül is. Értékelésében kiemelte, hogy mekkora ereje van a közös gondolkodásainknak, rendszeres és sokrétű megbeszéléseinknek, s mennyire fontos az a személyes figyelem, amit itt egy-egy diákunk megkap tőlünk.

A vizitáció nem sokkal ezt követően előbb vertikálisan, majd horizontálisan is kibővült: előbb két növendékünk, Radnics Zoltán és Valaczka János fogadta Pedro Aguado generálist, majd hozzánk is ellátogatott a spanyolországi Emmaus provincia delegációja. A baszk piaristák két diákunk vezetésével körbejárták iskolánkat, 16

piaristák

alapítva: 1991 honlap: www.g-piar.hu tanulmányozták a mentori rendszert és a gyermekvédelmi megfontolásainkat, az estét pedig (szerda lévén) a Fraternitaddal töltötték egy közös mise és rövid együtt gondolkodás keretein belül. A megosztás arról szólt, ki hogyan éli meg a saját életállapotában (szerzetesként, tanárként, vezetőként) a piarista karizmát, miért és hogyan fontos számára ez a hivatás.

Ez a kérdés nem volt új számunkra, sőt április 28-án egy egész napot szerveztünk köré. Már második alkalommal, de némiképp újragondolva rendeztük meg a Piarista Rendházi Búcsút, ami most kiegészült egy Családi Nappal. A hosszú hétvége első napján sokan voltak kíváncsiak arra, hogy mi az a piarista közösség, hogyan működik az iskolánk, mi történik az asztalos, kovács, vagy kőfaragó műhelyben, és mit jelent az, hogy a rendház az iskola elérhető közelségében van. Sok helyi lakos is meglátogatott minket, s büszkén állíthatjuk, hogy a rendezvényen szinte minden korosztály megtalálhatta a saját programját. A délelőtti-kora délutáni előadások, műhelybeszélgetések mellett Radnics Zoltán vezetésével játszóház is működött, míg kora délután, a mise előtt, gödi rendtársai, valamint Urbán József és Labancz Zsolt is bekapcsolódtak a piarista hivatásról való gondolkodásba, amely ezúttal a karizmamegosztás fogalmát járta körbe. A szentmisét követően a legifjabb piarista iskola, a Búzaszem Általános Iskola tanáraiból alakult Piroska és a Farkasok együttes szórakoztatta a közönséget.

A Búzaszemmel való együttműködésünknek újabb fontos állomása volt ez a Családi Nap, ami hozzájárult egyébként sem felszínes kapcsolatunk további megerősítéséhez. A két tantestület márciusban már közös tanári lelki napon vett részt, hogy a Húsvét előtt arról elmélkedjünk, milyen emberképet képzelünk- és ismerünk el, mik a céljaink, mi a küldetésünk, s azok hogyan vannak összhangban a napi munkánkkal, mennyire tudatosan dolgozunk értük. A Vácon töltött nap estéjén egy búzaszemesek által vezetett játékos estbe is bekapcsolódhatott az, akinek még maradt rá energiája.

Lelki programjaink közé bekerült áprilisban a szülői lelki nap is, amelyet most szerveztünk meg először, s igen pozitív fogadtatása volt, így mindenképpen folytatni

PIARISTA ISKOLA GÖD

Nálunk történt március 12-14. rendfőnöki vizitáció március 30. közös lelki nap a Búzaszem Iskolával (Vác) március 31. generálisi vizitáció április 12-13. lelki nap a 10. évfolyamnak ( Szigetmonostor) április 21. szülői lelki nap április 28. rendházi búcsú és családi nap május 4. ballagás május 15-16. írásbeli szakmunkásvizsga május 17-18. lelki nap a 11. évfolyamnak (Szigetmonostor)

szeretnénk. Mint ahogyan ebben az évben rendeztünk először közös, évfolyamszintű lelki napot. Eddig csoportonként utaztak el valahová az osztályok, s most a tizedik évfolyammal egy igen értékesnek bizonyult kétnapos programot valósítottunk meg Szigetmonostoron. Az élmény nekünk, tanároknak is igen gazdagító volt, így mindenképpen folytatása következik, a tizenegyedik osztályosokkal.

A tanév második fele nemcsak a szabadidős- és lelki programok ideje volt Gödön. A kollégiumban iskolánk mesterei (Csuka Sándor, Nagy Ákos és Nagy László) vezetésével, tanulóink munkájával folyik a vizes blokk felújítása. Az is kiderült, hogy ács-állványozó tanulóink az ország legjobbjai között is megállják a helyüket, sőt, nincs még egy olyan szakiskola ma Magyarországon, ahol két végzős is bejutott volna a top 10-be. A Szakma Kiváló Tanulója Verseny április 11-12-13-án megrendezett fináléján gyakorlati feladatokat kaptak, amely egy oldalán kontyolt nyeregtetőből, egy pillérzsaluzatból, egy fakötési feladatból és időterv készítéséből állt. A szűk időkeret miatt gyorsan és pontosan kellett a munkafeladatokat elvégezni, de piarista diákoknak még ez sem esik nehezére. A harmadik napon összesítették az eredményeket a korábbi elméleti forduló pontszámaival, így lett Pintér Balázs (12. évf.) második és Paczolt Ádám (13. évf.) negyedik helyezett. Tíz napon belül pedig szintén ők ketten, képviselve a gödi színeket, az Euroskills versenyen, amely az ács Európa-bajnokságnak minősül, ahol pedig az első és a harmadik helyet hozták el. Felkészítő gyakorlati szakoktatóik Görbe And-

rás és Balázs Sándor, elméleti szaktanáruk Csorba Zoltán voltak. Eszméletlenül büszkék vagyunk rájuk!

Idén két tanulónk is bejutott az Országos Szakiskolai Közismereti Tanulmányi Verseny országos döntőjébe.

A matematika-fizika tantárgyból április végén Szegeden rendezett döntőn Pásztor Márton (10.c) és Pavlics Ignác (9.c) is részt vett, közülük Ignác a tizedik helyezést érte el. Felkészítő tanáruk dr. Elekné Bodnár Viktória volt.

Tartalmas, összetett félév van a hátunk mögött, melynek még csak most következik az igazi hajrája, a szóbeli-gyakorlati szakmunkás vizsgákkal, a mi ’érettséginkkel’. Azon majd megint az a két évfolyam lesz főszerepben, mely most hiányával tűnik fel elsősorban. Bízunk benne, hogy a nálunk töltött négy, illetve öt év garancia arra, hogy ne Mórickához hasonlóan reagáljanak a vizsgafeladatok közben…

Móricka osztályában a matektanár leszid mindenkit, és azt mondja: - Gyerekek! Olyan buták vagytok, hogy az osztály 50 százaléka meg fog bukni matekból!

Mire félhangosan dörmögi Móricka: - De hiszen nem is vagyunk annyian…

Besze Erika

piaristák

17

Óvári FOrgatag

Ünnepek a mindennapokban

Táncforgatag Az óvári iskolában kilencedik éve folyik néptánc oktatás az alsó tagozatban. Az órákon a gyermekek a magyar néptánc alapjaival, az egyes tájegységek táncaival, azok jellemző lépéseivel, dalaival, szokásaival ismerkednek meg.

Idén május 9-én került sor az immár 4. Piarista Táncforgatagra, ahol az apróságok mintegy 200 néző jelenlétében játszottak párválasztót, fogócskát, valamint táncoltak kanásztáncot, karikázót, csárdást és ugróst.

A változatos műsorban megjelenítettek gyermeklakodalmat, a katonák, színpadra vitték a különlegesen gazdag Palócföld táncait és egy képzeletbeli utazás keretében a távoli Moldva ősi erőt hordozó néptáncait is elénk tárták.

Az iskola néptánc szakköre egy táncjátékkal kedveskedett az egybegyűlteknek. Hany Istók történetét dolgozták fel humorral és drámávalA szülők, gyermekek, pedagógusok örömmel látták, hogy a néptánc és a népzene, milyen felszabadító erővel bír és örömöt csal a gondoktól elkomorodó arcunkra.

Léber László tanár-néptánc oktató

Bérmálás Az idei évben 50 diákunk vette fel a bérmálás szentségét a Szent Gotthard Plébániatemplomban. Bíró László tábori püspök beszédében hangsúlyozta, hogy soha an�nyira nem volt szükség a Jézusba vetett hitre, mint mai világunkban. Ne féljünk megvallani hitünket, mert csak ez lehet az igazi boldogság forrása.

Erdősné Benke Éva osztályfőnök

Elsőáldozás Ebben a tanévben 3 elsőáldozó osztályunk volt. A gyerekek több héten keresztül imádságos lélekkel készültek a nagy eseményre. A szülők az eseményhez méltóan hófehér virágáradatba öltöztették a kápolnát. Farkas István igazgató úr tartotta az ünnepi szentmiséket. Elsőáldozásaink kápolnánkban, családias légkörben zajlottak mindannyiunk örömére.

Kérjük az Úristent, hogy ez a lelkület kísérje őket további életükben.

Salamon Gézáné hitoktató

Helikon 18

piaristák

Mosonmagyaróvár

alapítva: 1739 (1994) honlap: www.piaristamovar.hu

Vegyeskarunk idén harminc taggal vett részt a keszthelyi Helikon Ünnepségek kórusversenyén. A rangos kórustalálkozón ötvenöt kar vett részt női kar, kamarakórus és vegyeskar kategóriában. A verseny magas színvonalának köszönhetően a bronz fokozatnak is rangja van – mi is éppen ezt szereztünk. Jó volt látni, ahogy iskolánk ifjúsága fölmérte, majd nyugtázta más, a kórusmuzsikálásban már előbbre haladt csoport teljesítményét látva, hova lehetséges feltornázni magunkat.

A kóruskategória résztvevői – mintegy 1600 fiatal – zárásképpen a hagyományokhoz híven idén is elénekelték Kodály Zoltán – Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz című kánonját.

Lengyel Dominika vers és próza kategóriában Reményik Sándor verset szavalt. A csütörtöktől szombatig tartó rendezvénysorozat végén fáradtan és élményekben gazdagodva buszoztunk haza.

Keresztényné Barth Judit karvezető

Ballagás „ A boldogság forrása nem rajtunk kívül, hanem bennünk van!” (Lev Tolsztoj) Ezekkel a gondolatokkal hívták meg diákjaink családtagjaikat, barátaikat, tanáraikat ballagási ünnepségükre, melyet május 5-én délután tartottunk az iskola udvarán.

Idén 35 gimnazistánk búcsúzott el a „piarista szellemtől”, amely reményeink szerint elkíséri őket életük végéig, kerüljenek bármily messze is tőlünk. Közülük sokan voltak, akik 12 évig gazdagították értelmüket nálunk, mások csak középiskolás éveiket töltötték itt, mégis fájó szívvel vettek búcsút egymástól.

Némethné Gyetvai Anna osztályfőnök

PIARISTA ISKOLA MOSONMAGYARÓVÁR Múzeumi órák az 5. osztályban Novembertől áprilisig 6 alkalommal vettünk részt az 5. osztályosokkal a Hansági Múzeumban várostörténeti múzeumi órákon.

A múzeumi környezet elvarázsolta a gyerekeket, nagy kedvvel dolgozták fel a változatos anyagot. Először egy filmet tekintettek meg, majd totót töltöttek ki a látott anyagról, majd kiosztott szempontok alapján csoportokban beszélték meg a témához kapcsolódó kérdéseket. A legkedveltebb tevékenységük az volt, hogy a kiállítás 1-1 anyagát ők mutathatták be előzetes felkészülés után társaiknak. Az órák anyaga gazdag helytörténeti anyaggal egészítette ki a diákok történelem oktatását.

Borsicsné Molnár Márta osztályfőnök

Éneklő Ifjúság Míg tavaly 9 iskola részvételével zajlott városunk hagyományos rendezvénye, idén egy kicsi kevesebben voltunk, de ez nem szegte kedvét a csapatoknak, a szokásos lelkesedéssel énekeltek egymás, no meg a zsűri örömére.

A zsűri elnöke ezúttal Várai Tamás volt, aki a Nyugat-Magyarországi Egyetem zenei tanszékének vezetője. Tagok voltak még Horváth Győzőné Cili néni mosoni kántor és karvezető, és Kiss Veronika karvezető, valamint Pálfalvi A. János megyei szaktanácsadó.

Idei műsorunk a „Nézz csak a réten szét” kezdetű nyári kánonnal indult. Ezt két magyarul énekelt gregorián dallam követte: az Ím az angyalok kenyere kezdetű áldozási ének, és az Egek harmatozzatok adventi antifona. „Mikor Jézus eljön hozzánk” daloltuk ezután a néger spirituálét Farkas Ferenc feldolgozásában. Most is Takács Zsófia egyetemi hallgató kísért minket zongorán. Végül a Cantus Catholiciből csendült fel „Mi most azért jöttünk” kezdettel az ének Dengelegi Bíró Péter szövegére.

Ezen a kórustalálkozón a Bolyai János és az Újhelyi Imre iskolák is bemutatták műsoraikat, a halásziak és mi, piaristák pedig minősítést is kértünk. Örömünkre a zsűri iskolánk gyerekkarát arany oklevéllel jutalmazta.

A Halászi Szent Márton Általános Iskola és a mi gyerekkarunk az idei tanév elejétől testvérkórusi kapcsolatot szövöget: farsangkor ők jöttek rendhagyó próbára, teázásra és táncra, mi pedig a közeljövőben kerékpározunk ki a hét kilométerre lévő faluba szalonnát sütni, csónakázni.

Keresztényné Barth Judit karvezető

Iskolanyitogató Az iskola-előkészítő foglalkozásokon az iskolaánk szívesen látja azon családok gyermekeit, akik nyitottak a vallásos értékrendre, a „szépre, jóra, tudásra” szeretnék tanítani a gyermekeiket a keresztény értékrend mellett.

A tanév során a nagycsoportos óvodásoknak hat alkalommal „Iskolanyitogató” foglalkozásokat szerveztünk, ahol megismerkedhettek az iskola életével, a leendő tanító nénikkel. Szívesen kapcsolódtak be a kézműves-, képességfejlesztő-, hagyományőrző-, interaktív játékokba, feladatokba, valamint játékos csapat- és sorversenyekbe. Így a gyermekekre már egy megszokott szeretetteljes légkör vár szeptemberben. „Azokért élünk, akiket szeretünk, Azokért, akik igaznak tartanak.

A jövőnek élünk: a szépért, s a jóért, amit tehetünk.” /Széchenyi István/ Glaserné Radics Rita leendő elsős osztályfőnök

Erdei iskola Az idei tanévben a két negyedik osztály közösen szervezte meg a dunaszigeti erdei iskolát.

A programok között szerepeltek lábat fárasztó kerékpártúrák, kezeket megmozgató kézműves foglalkozások, agyat tágító előadások a Szigetköz élővilágáról és megismerhették a gyerekek a dunakiliti duzzasztóművet is.

Az ötnapos programot vidám táncház zárta, de a lábak megmozgatása itt nem ért véget, hiszen mindenkire várt még egy kerékpártúra hazafelé.

Fazekas Márton tanító

Hogyan töltsük hasznosan a nyári szünidőt?

Jelentkezzünk egy piarista táborba!

A tavalyi évhez hasonlóan változatos táborokba várjuk diákjainkat. Mindannyian tudjuk, hogy egy ilyen egyhetes, vagy akár néhány napos együttlét óriási energiákat mozgat meg és többszörösen nevel, mint bármilyen tanóra.

1. Évről évre sikeresebb a Szigetközbe szervezett kenutábor. Tavaly már szülők is vállalkoztak az evezésre, aminek azért is örültünk, mert olyan pörköltet készítettek, hogy fényesre töröltük a kondért.

2. Hogy az agytekervények se maradjanak érintetlenül nyáron, szaktantárgyi táborokba is várjuk a gyerekeket.

Angol, matematika, német, hittan és rajztudásukat csiszolhatják szaktanárok vezetésével.

3. A „bakancsosok” idén Kőszeg rejtelmes hegyvidékén barangolhatnak.

4. „Nyeregbe Gyerekek” lehet ez a ló hátán vagy bicikli vázán. Ez az idei lovas-biciklis tábor jelmondata.

piaristák

19

KAnizsán is Tavaszodik

nagyKANizsa

SZívhez szóló élmények

Az ember tragédiája – ahogy én éltem meg!

Hatalmas élmény volt számomra idén is a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház által megrendezésre került Ádámok és Évák Ünnepe.

Az idei ott alvás során a csapat végzős tagjainak szerveztünk egy kis meglepetés előadást illetve ajándékozást, s végül a tavalyi Eszkimó-szín volt az esti-mese.

Hétfőn a színház próbatermében nagyon jó hangulatban telt el az idő. Az öltözőn egy másik fellépő csoporttal osztoztunk, akikkel szórakozásként mindannyiunk számára ismert játékokat, koncentrációs gyakorlatokat játszottunk.

Két csoporttársammal felfedező körútra indultunk a színházban. Az idei séta annyiban különbözött a tavalyitól, hogy olyan helyekre is elmerészkedtünk, ahová – mint később tudomásunkra adták – nem lett volna szabad. Egy kedves bácsi finoman megjegyezte, hogy jobb, ha elmegyünk, majd szépen be is zárta mögöttünk a raktár ajtaját.

Persze az is hihetetlen, ahogy színészek teljesen közvetlenül sürögtek-forogtak körülöttünk. Néhányan a próbák alatt más iskolák előadásait is megnéztük, ami számomra nem csak szórakoztató és unaloműző volt, hanem tanulságos is. Részben azért, mert ötletet is lehet meríteni, másrészt azért, mert az ember nem látja magát a színpadon, és ilyenkor alkalom adódik arra, hogy lásson, halljon valami újat. El lehet gondolkodni a saját hibáimon. A próbák figyelése számomra „desszert”, ami segít rávilágítani a saját szerepem lényegére.

Az előadás nagy izgalommal tölt el, de a végén következik a kiérdemelt megkönnyebbülés. Aztán persze jön a szokásos elkeseredett érzés, hogy valaminek vége van… de szerencsére mindig elkezdődik valami új. Úgy gondolom, mindannyiunk nevében bizton állíthatom: szerencsések vagyunk, hogy Mihály Péter és Kereszty Ágnes a tanáraink, mert teljes mértékben odafigyelnek ránk és foglalkoznak velünk, amire sokan azt mondanák, hogy ez természetes, de nem az!

Nagy köszönet érte! Örülök, hogy idén másodszorra is részese lehettem ennek az egésznek!

Dernánecz Daniella (11.II)

20

piaristák

alapítva: 1765 (1992) honlap: www.nk-piar.hu Helikoni ünnepségek Ha egy dunántúli középiskolásnak feltesszük a kérdést: mi a Helikon, nem beszél a görög mitológiában a múzsák lakóhelyeként szereplő hegyről, sem egy rézfúvós hangszerről, hanem nagy valószínűséggel azonnal rávágja: Keszthely! Ennek a látszólag értelmetlen magyarázatnak a gyökerei csaknem 200 évre nyúlnak vissza.

Festetics György gróf felvilágosult földbirtokos volt, aki vagyonának nem pusztán haszonélvezője volt, hanem azt igyekezett befektetni és okosan gazdálkodni vele.

A jövőre gondolt, és a magyarság gazdaságának fejlődését máig meghatározóan lendítette fel a Georgikon 1797-es keszthelyi megalapításával.

A mezőgazdaság fellendítése mellett Festetics György a magyar irodalom felemelése érdekében is ténykedett: 1817-ben először rendezte meg a Helikoni Ünnepeket májusban, a Georgikon vizsgaidőszaka végén. Ezen ünnepekre meghívta az öreg gróf a szomszédos és távolabbi megyék birtokos urait, az írókat és tudósokat; e meghívók közül fennmaradt a Berzsenyinek írt nagyon hízelgő hangú levél. Az írók közül kivált a dunántúliak jöttek ott egybe: Horváth Ádám, Kisfaludy Sándor, Berzsenyi, Dukai Takách Judit. Az ünnep nagyban hozzájárult a korban nyelvünk felemeléséhez.

Bár Festetics kezdeményezése hamarosan bekövetkező halála miatt megakadt, az ünnepségsorozat közel 100 éves tetszhalotti állapotából az 1900-as évek elején újjáéledt. A történelem szeszélyei azonban ismét elhallgattatták, végül 1989 óta kétévente kerül sor az újraindult Újkori Középiskolás Helikoni Ünnepségek rendezvénysorozatra.

PIARISTA ISKOLA NAGYKANIZSA

A háromnapos eseményen idén közel négyezer diák tizennyolc kategóriában hétszáznyolcvan műsorszámot adott elő. A város egésze helikoni lázban ég, minden nagyobb kulturális intézményt, iskolát, sportcsarnokot a helikoni bemutatók foglalnak el, pl. a vers- és prózamondás a Festetics Kastélyban, a színjátszás a Balaton Színházban, a kórusok a Balatoni Múzeumban, a kön�nyűzene, tánc-, és mozgásművészet a Csokonai ÁMK sportcsarnokában zajlott.

Iskolánkban az idei tanév már a Helikon jegyében indult: a diákság számon tartja a kétévente sorra kerülő megmérettetést. A tanév rendezvényei is már előkészítenek a tavaszi seregszemlére: a kórusbemutatók, a vers- és prózamondó verseny, a diákszínpadosok előadásai, az énekverseny mind-mind fontos állomásai a Helikonra vezető útnak.

Végül is 70 fős delegáció képviselte iskolánkat: a Mathia Károly Vegyeskar, a Piarista Diákszínpad, a Schola Gregoriana Calasanctiana, valamint versmondó, hangszeres szólista, néptáncos, népdal- és könnyűzenei énekes volt a csapatunkban, s sikerünket a 4 arany és a két bronz oklevél jelzi.

Az eredmények pontosan: arany: Piarista Diákszínpad (Madách: Az ember tragédiája-Konstantinápolyi szín) Arany Franciska - gordonka Horváth Márk versmondó Schola Gregoriana Calasanctiana bronz: Mathia Károly Vegyeskar Simon Dániel-néptánc A Helikon a dunántúli ifjúság legnagyobb kulturális seregszemléje. Aki már részese volt, nem feledi a versengés izgalmát, az önfeledt szórakozás boldogságát, a tapsot és a könnyeket, a sikert és a kudarcot, az örömöt és a csalódást. Legfontosabb mégis a közösséghez tartozás élménye. Viszontlátásra 2014-ben, Keszthelyen!

Rácné Bella Cecília, Cili néni

Iskolazarándoklat A nagykanizsai piarista diákok minden évben március 24-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján tartják a hagyományos zarándoklatukat Homokkomáromba.

A gyülekező a reggeli órákban volt az iskola udvarán, ahol megkaptuk a napi útravalónkat Zsolt atyától. Közösen elmondtuk a zarándokok imáját, majd elindult a menet. Elöl a zászlóval a végzős gimnazista osztályok, mögöttük az óvódások, óvó nénikkel, szüleikkel, babakocsiban-háton az egy-két éves kistestvéreikkel. Mögöttük sorban az alsó tagozatosok, felsősök, gimnazisták tanáraikkal, szülőkkel, nagyszülőkkel tarkítva. Nagyjából 650 fős tömeg kanyargott Nagykanizsa utcáin.

Az idő kegyes volt hozzánk, napsütésben, 20°C-ban gyalogolhattuk végig a 12 km-t a homokkomáromi kegytemplomig.

Az út során van idő elgondolkodni, hogy kiért, miért ajánljuk fel ezt a zarándoklatot, elmélyedni magunkban, imádkozni vagy cipelni a keresztet. Végre nem kell rohanni sehova, csak rakni kell a lábunkat, egyiket a másik után. Olyan egyszerű minden.

Valamivel dél után érkeztünk meg a templomhoz, ahol szentmisén vettünk részt. Még egy rövid pihenő, némi szendvics és indulás visszafelé. A mezőn, az erdőben eleinte frissen, vidáman halad a csapat, a kicsiknek még szaladgálni is van kedvük. Aztán ahogy fogynak a kilométerek, úgy csendesedik a csapat, kezdenek fájni a lábak, nőni a vízhólyagok.

Mikor elérjük Kiskanizsa határát, a gyerekek már fáradtak, nyűgösek, páran már nyakban ülnek, a felnőttek is csendben húzzák a lábukat. De aztán minden út véget ér egyszer, amikor fáradtan a 24 km végén boldogan hátra lehet dőlni: megcsináltuk!

Aztán már csak a fiam nyaggatását hallom: „Anya, gyere le velem kosarazni a játszótérre!”

Nagy Anita (Náray Dániel „ Bendi” Bendegúz édesanyja)

Mit is jelent számomra a zarándoklat? „Nekem a zarándoklat egy olyan gyerekeknek való vezeklés. De ezt nem olyan hangosan, nagy ricsaj közepette kell végigjárni, hanem csöndben, magunkban imádkozás közben. Ilyenkor gyakoroljuk a lemondást, az elcsöndesedést, az Istennel való kapcsolat-fejlesztést. Mert ez a túra mindig a Nagyböjti időszakban kerül megrendezésre. Hát nekem ezt jelenti a zarándoklat.”

Bendi (4.a)

Nálunk történt március 5. a Muzsikás együttes rendhagyó énekórája április 1–4. tavaszi túrák a Mecsekben és a Balaton-felvidéken április 16. Ádámok és Évák – bemutató április 23. óvodai kirándulás a víz világnapja alkalmából április 26–27. Helikon ünnepség Keszthelyen május 10. óvodai kirándulás a madarak és fák napján május 20. elsőáldozás, bérmálás június 5. a Keresztény Szeretetközösség éves munkájának ünnepélyes zárása június 15. iskolai sportnap június 17.

Te Deum

piaristák

21

VÁCI Életképek

VÁC

Költők, hajók, Festők, Spanyolok

A sínen egy vonat jön… József Attila 75. Április 16-án emlékeztünk meg iskolánkban a költészet napjáról egy József Attila verseiből válogatott zenés, irodalmi műsorral. Két tucat művészetkedvelő diák gyűlt össze a „produkcióhoz” és – aki látta műsorunkat, azt mondta – maradandót alkotottunk. A csoportban voltak olyanok, akik „mesterei” a zenének, voltak olyanok, akik sok szavalóversenyt jártak meg, de akadtak olyanok is, akik műkedvelőként „mesteri” lelkesedéssel vettek részt a próbákon és az előadásokon. Sok pozitív visszajelzést kaptunk – már-már rajongótáborunk is van. Bizonyára nemcsak annak köszönhető ez, hogy mit adunk elő, hanem annak is, hogyan. Mindannyian élvezzük azt, amit csinálunk, és érezzük, minden előadás után egy kicsivel többek lettünk. Előadtuk kicsiknek, nagyoknak, gimnazistáknak, szakiskolásoknak, voltunk baráti társaságoknál, sőt egy fesztiválon is, és úgy vettük észre, mindenkinek adtunk valamit. Közönségünk odafigyelve, olykor meghatódva vagy éppen együtt énekelve velünk követte a műsort. Irodalomóra, és mégsem. Költészet és izgalom. Találkozunk a színpadon!

Ignácz Dániel 10.C

A magyar-katalán barátság – öt éve Tarregával közösen Az idei évben is sor került a már félévtizedes múltra vis�szatekintő cserediákprogramra. A katalán diákok érkezése április 27-ére esett. Ahogy megláttam társamat, Eva-t, minden félelmem elszállt, sőt úgy éreztem, mintha ezer éve ismerném őt. A katalánok közvetlenségének, vidámságának köszönhetően hamar feloldódtak a gátlások.

Az iskolai rövid vendéglátás után bowlingozni mentünk, s mivel sokan ekkor bowlingoztunk először, nagyon jó22

piaristák

alapítva: 1714 (1990) honlap: www.vpg.sulinet.hu kat derültünk egymás ügyetlenségén. Este mindenki bemutatta „testvérét” saját családjának. Ekkor derült ki, hogy Eva este 10-kor szeret vacsorázni. Mediterrán bioritmus. Családommal megállapítottuk: hosszú hetünk lesz.

Másnap fővárosunk szépségeit mutattuk be új barátainknak. A nevezetességek között volt a Nyugati pályaudvar Eiffel tervezte csarnoka, a Margitsziget, a Parlament, a Budai vár, egy régi földalatti bunkerkórház, és sétahajókáztunk a Dunán. Úgy tűnt, minden nagyon tetszett a katalánoknak, bár örömüket másképp fejezik ki, mint mi. Pl. a Kossuth-téren unga-bungát lejtettek…  A harmadik nap délelőttjén az ipolytarnóci ősleleteket tekintettük meg, délután Hollókő bájos kis falucskáját mutattuk be, a következő napot pedig a Dunakanyarban töltöttük. A visegrádi vár után a bobpályán vezettük le energiánkat. Délután Esztergom irányába vettük utunkat, ahol megcsodálhattuk a Bazilikát, a Mária-Valéria hidat és a Dunakanyarra nyíló festői kilátást. A másnapi majális és kerti parti teljesen feloldotta a határokat a két nemzet fiataljai között. Az utolsó előtti nap csak hab volt a tortán. A szentendrei skanzenben megismertettük katalán diáktársainkat népünk hagyományaival: többek között kenyeret dagasztottunk, bőr karkötőt készíthettünk, míg este az Aqua Worldbe látogattunk.

Az utolsó közös napunkon Vác városunk látnivalóit mutattuk be barátainknak, majd az iskolában kalauzoltuk őket körbe. Megtanulhattak egy magyar népdalt, vendégül láttuk őket ebédre, majd az egyik osztály egy rögtönzött focimeccsre invitálta őket. Az utolsó este egy „farwell party” keretében búcsúztunk el egymástól, táncoltunk, jókat ettünk-ittunk. Másnap hajnali négykor könnyes búcsút vettünk egymástól, s szomorúan intettünk a kisbuszok után.

Szinte hihetetlen, hogy csak egy hetet töltöttek nálunk Eva-ék, hiszen annyi közös élmény fűz össze bennünket. Bevallom őszintén, az elején nem gondoltam volna, hogy ennyire a szívemhez nőnek. Furcsák, hangosak voltak, bioritmusuk pedig merőben eltért a miénktől.

Nagyon megszerettem őket. Hiányzik a zsongásuk, az életszeretetük, s alig várom, hogy egy hónap múlva Tarregában újra találkozhassak velük.

Szegedi Vanessza 10.C

PIARISTA ISKOLA VÁC In memoriam Penczner Pál – A Huszadik Század Története egy magyar festő szemével 2012. május 11-én kiállítás nyílt a Piarista Gimnáziumban.

Első látásra nyomasztó, megdöbbentő képekkel szembesülhettünk. Meghallgatva a művész személyi titkára, Nagy Lóránd nyitóbeszédét, kirajzolódott: egy emigráns festő karakteres, filozofikus gondolatokat megfogalmazó, saját életútjára reflektáló képsorozatát csodálhatjuk meg a kiállításon.

Mivel Penczner Pálnak voltak kötődései iskolánkhoz, felmerült feleségében, Jolanda asszonyban, hogy néhai férje képei közül többet egykori alma materének ajándékozzon. A festő még 12 évesen került az akkori váci Jeszenszky árvaházba, és kezdte el tanulmányait a piarista iskolában. Később ismert festőként az Amerikai Egyesült Államok szinte valamennyi városában volt kiállítása, mára pedig művei számos állami és magángyűjteményben is megtalálhatók. Az Apostolokról készült tollrajzai például a Vatikánban vannak. Penczner Pál széles életművének kaptuk meg egy-egy cseppjét, hogy a váci közönség elé tárhassuk. Így jutott el hozzánk a Falling stars – Hulló csillagok c. és a Keresztény-judeo szimbolumok c. sorozatából is egy-egy darab, melyekben már öregkori összegző világlátása fogalmazódik meg.

Nálunk történt március 3. március 10. március 31. április 16. április 21. május 10.

nyelvi felmérő tanári nagyböjti lelkigyakorlat rekollekció József Attila megemlékezés filmnézés a díszteremben Penczner Pál kiállítás

Ami a Titanicból kimaradt…

Idén áprilisban óriási felhajtás közepette a filmipar lehúzott egy újabb bőrt James Cameron ma már klas�szikusnak nevezhető romantikus katasztrófafilmjéről, az 1997-es Titanicról. Az óceánjáró 1912. április 14-i elsüllyedésének 100 éves évfordulója kapcsán nemcsak a mozifilm 3D-s változatától, hanem egyéb visszaemlékezésektől is hangos volt a sajtó. Vajon megtörténhet-e, hogy a huszadik század egyik legközismertebb eseményén ne legyenek ott a piaristák?

Természetesen nem.

A váci gimnázium igazgatóhelyettesi irodájának felújítása során, a pakolás közben, egy megsárgult mappából kipottyant egy régi fénykép. A kép egy piarista atyát ábrázol, hátulján pedig ez áll: „Dr. Czirbusz Géza, egy professzor (földrajz). A Titanicon utazott, és megmenekült.” Ha utánanézünk Czirbusz életének, láthatjuk: az ő élete is megérne egy filmet.

A Kassán, 1853-ben született Czirbusz történelem–földrajz szakon végzett Budapesten, de elvégezte a teológiát magánúton, és 1974-ben belépett a piarista rendbe.

1978-ban örökfogadalmat tett, majd pappá szentelték.

Szerzetesként Nagykanizsától Kolozsvárig tizenkét rendházban is megfordult (érdekes módon tudományos munkássága helyszínén Budapesten és a kép lelőhelyén, Vácon nem szolgált).

Temesvári évei alatt a Délmagyarországi Természettudományi Társaság főtitkára lett, és ő alapította a Délmagyarországi Néprajzi Múzeumot. Tudományos folyóiratokban jelentek meg írásai, illetve maga is készített kiadványokat. Leginkább földrajz témakörben publikált, de a néprajzzal és a művészetekkel kapcsolatos művei sem elhanyagolhatók.

Már jelentős szakmai elismerésnek örvendett, amikor egyetemi tanárrá történő kinevezése miatt Czirbusz egy politikai és szakmai vita tárgya lett: a katolikus Apponyit azzal vádolták, hogy „protekciósként” került Czirbusz a katedrára, és hogy így akarnak kedvezni a Katolikus Néppártnak. A Magyar Földrajzi Társaság még küldöttséget is küldött Bécsbe, hogy kérleljék Ferenc Józsefet: ne nevezze ki őt egyetemi tanárnak.

A történet legszomorúbb része, hogy a tudományos területen Czirbusz ellenpontja és az ellene folyó szakmai hadjárat vezetője a földrajztudós, gróf, miniszterelnök, piarista öregdiák Teleki Pál volt; a magyar tudományos közélet nem volt hajlandó tudomást venni munkásságáról. Azóta már elismeri őt a geográfia: a regionális földrajzi szemlélet egyik úttörőjeként tanítják az egyetemeken.

Hogy miért utazott a Titanicon, és hogyan élte túl, arról kevés forrás van, de azt biztosan tudjuk, hogy vele volt tanítványa, Horváth Dénes, aki később szintén pap lett, és aki – nem felejtvén a katasztrófát – gyakran mondott szentmisét a tragédiában elhunytakért és hálaadást a túlélőkért.

Hujbert Áron

piaristák

23

MŰVÉSZET és Ballagás

Búzaszem

„Búza-szemmmel”

A Varacskos Tanszék tavaszi röfögése A gödi Búzaszem Iskola művészetoktatási intézményegységében két „tanszék” is működik. Az egyik a klas�szikus zenészeké, ahol a fuvola, furulya, zongora, gitár, ütőhangszerek, hegedű okítása folyik, a másik pedig a népzenészeké, ahol népi hegedű, bőgő, tekerő, ütőgardon, citera, duda és népi furulya szerepel a választható hangszerek kínálatában. A kollegák közötti baráti a viszony, és az általánosan jellemző jókedélyűség szellemében e két tanszék rendhagyó elnevezésekkel is rendelkezik: az első ily módon a „Szomorú”, utóbbi pedig a „Varacskos” epitheton ornans-szal fémjeleztetik, mindenki derültségére és megelégedésére.

Minthogy e sorok szerzője is a Varacskos Tanszék katedrájáról osztja az igét, így alább néhány, ide köthető eseményről kíván nem titkolt büszkeséggel és jóleső érzéssel „élménybeszámolni”.

A Tanszék diákjai és azok családjai, rokonai nemrégiben közös kiruccanáson vettek részt a közeli Szennán (Somogy megye) megrendezett népzenei találkozón, és gyűjtöttek be szép számú oklevelet valóban kiváló produkcióikkal. Bese Botond tanár úr másodikos és ötödikes dudásainak kiemelkedő teljesítménye – melyhez nagyban hozzájárul a tanár úr készítette hangszerek remek volta is – még a zsűri soraiban ülőket is „titkos” mobiltelefonos felvételek készítésére ösztönözte. Népzenészberkekben az ilyen versenyek inkább a találkozás, mint a versenyzés szellemében telnek, de a felkészülés nehézségei és a szokatlan helyzetek mindig lendítenek egy keveset a hétköznapok tanulási monotonitásán, ösztönzőleg hatnak a diákokra, így aztán rendre felzavarjuk őket a színpadra, a közönség elé…

24

piaristák

alapítva: 2004 honlap: www.buzaszem.hu A népzene mindazonáltal leginkább közösségi műfaj, és csak nagyon kevés esetben kifejezetten előadóművészeti tevékenység. Ennek a közösségiségnek megélésére találódott ki a Búzaszemben a „Közös Röfögés” elnevezésű rendezvény, melyen a népzenész-diákok szülei, rokonai, barátai és üzletfelei is megjelennek, meghallgatván a muzsikáló gyermekeket. Az „Első Közös Röfögésre” 2011 novemberében került sor a Búzaszem Iskola konyhájában. Ez egy nagyon kicsi épület, de szándékosan ide szorultunk be – a szó szoros értelmében is – a téli befelé fordulás hangulatában. Gyertyák és petróleumlámpa, pogácsa és itóka illata kevergett az egyre sűrűsödő levegőben, ahol a kis furulyások és dudások majd egy teljes estét kimuzsikáltak, énekes cimborák gajdolták a hosszú balladákat betyárokról, pásztorokról, és előkerültek természetesen a téli ünnepek dalai is. Itt már tudtuk, hogy a tavaszi megújulást egy kinti „röfögéssel” kell majd ünnepelnünk. 2012 májusában meg is hirdettük a második alkalmat a gödi Homokszigetre, ahol terveink szerint bográcsozás mellett éjjelig tartó zenélés, tánc lett volna a program – ám a zöldár keresztbe húzta számításainkat. Kitűnő helyszínre leltünk viszont a gödi Feneketlen-tó melletti kis réten is!

Itt ugyan belátható távolságban már voltak szomszédok és tíz órakor a tüzet is el kellett oltani, a zárásig azonban ki-ki megsüthette szalonnáját, a kisebbek pedig kellőképpen ki is fáradtak. Még világosban a családok gyülekezése, megérkezése alatt a vonós szekció muzsikált, őket követték szürkületkor a dudások (amely alkalommal egyszersmind megalakult az Aprája Dudazenekar), végül sötétben, tűz mellett szóltak a furulyák. Anyukák pogácsákkal, apukák butykosokkal jártak körbe-körbe, később mindenki egybekapaszkodva ropta a héjszát a gardon ütemes csattogására… És lapzártakor már javában folynak az újabb előkészületek: gyerekek gyakorolnak, apukák számolgatják az útvonaltervezővel az időt, kalkulálják a benzinköltséget. Június közepén újra útra kelnek a 9-12 éves furulyások, dudások: irány Gömör vármegye, Krasznahorka büszke vára alatt gyülekeznek találkozóra Palócföld öreg pásztorai. Megyünk, hogy megmutassuk nekik: amit apáik hagytak rájuk örökül, és azt hitték, ők lesznek az utolsók, nem veszik el!

Fújd fel dudás a dudádat!

Dóra Áron Varacskos Tanszék, népi furulya

PIARISTA ISKOLA Búzaszem Búcsúzó Paripák A Búzaszem Iskola nyolcadik osztályába, a Paripák közé tartozom. Úgy érzem, talán hiteles betekintést tudok nyújtani osztályunk életébe, utolsó hónapjába, amit még együtt töltünk.

Jelenleg tizenketten vagyunk, de – mint ahogy azt az iskola történetének elmesélésekor mindig hangsúlyozzuk – kilencen (majd két hét múlva heten) kezdtük el a 2004es tanévet, amelynek első napja még mindig élénken jelen van bennem, pont úgy, ahogy az utána következő csodálatos nyolc év is.

A nyolc év alatt négy különböző épületben, hat különböző méretű és kaliberű osztályteremben éltük mindennapjainkat – melyek a mi esetünkben nagyon is izgalmasak voltak, mindig akadt valami, ami azzá tette őket. Ez valószínűleg mindenhol máshol is így van, de mivel csak ezt éltem meg, csak erről tudok nyilatkozni… Önérzetes osztály vagyunk, ami azt jelenti, hogy ha valami nem tetszik nekünk, vagy nem értünk egyet vele, azonnal közöljük. Így próbálunk besegíteni – ha diákönkormányzat még nincs –, hogy azokon a szabályokon/ egyéb dolgokon, amik a gyerekeknek nem annyira felelnek meg, a vezetők gondolkodjanak el még egy kicsit, és vegyék figyelembe a mi érzéseinket is ezekkel az ügyekkel kapcsolatban.

Ezt az irányelvet követve mondtuk el véleményünket a közelgő ballagással és a készülendő tablónkkal kapcsolatban is, és a „tárgyalások” végül kisebb-nagyobb kompromisszumokkal, de révbe jutottak. Már megvolt a tablófotózás is. Közös képünk hátteréül az iskola épülete szolgált, az egyéni képekhez pedig közösségünk az osztály kedvenc helyét, a Duna-part melletti egyik kis öblöt választotta.

A ballagás… Be kell, hogy valljam, még mindig távolinak tűnik. Sokan illették már a közösségünket erős, meg ehhez hasonló jelzőkkel, és mi is tudjuk, hogy így van.

Mindannyian érezzük a súlyát annak, hogy itt hagyunk valamit, ami már soha nem lesz ugyanaz számunkra.

Tudtad, hogy ő is piarista diák volt?

A Búzaszem különleges iskola. Nemcsak azért, mert alapvetően máshogy működik, mint a szokványos iskolák. Azért is, mert én úgy tapasztaltam az itt eltöltött nyolc év folyamán, hogy úgy működünk, mint egy nagy család. Mindenki mindenkit ismer, mindenki mindenkit szeret. Azzal, hogy most elmegyünk, ettől a közösségtől akaratunkon kívül is kicsit eltávolodunk, mert nem itt töltjük majd az időnk nagy részét, mint ahogy eddig, nem veszünk részt az itteni életben. Ígérgetjük ugyan, hogy visszajövünk, de az már nem lesz ugyanolyan.

Ezért igyekszünk a jelenben létezni, és csak annyit gondolni a jövőre, amennyire feltétlenül szükséges. És igyekszünk kiélvezni az utolsó hónapot, amíg még itt vagyunk. Így talán még tartalmasabb lesz.

Isten áldja a Paripákat!

Lázár Fruzsina

Paripa osztály

http://www.facebook.com/piaristak

Antall József (1932-1993) Magyarország rendszerváltás utáni első miniszterelnöke.

Somogyi Károly (1811-1888) Esztergomi kanonok, a Szegedi és Somogyi Könyvtár alapítója, az MTA tagja.

Szerb Antal (1901-1945) Jelentős magyar író, irodalomtörténész, olyan nemzetközileg is népszerű regények szerzője mint az Utas és holdvilág.

Sík Sándor (1889–1963) Költő, irodalomtudós, a magyar cserkészmozgalom egyik megindítója. piaristák

25

SÍK SÁNDOR PIARISTA EGYETEMI SZAKKOLLÉGIUM

Oktogon 2012 a kollégiumban

A Sík Sándor Piarista Egyetemi Szakkollégium a korábbi évekhez hasonlóan idén is megrendezte az Oktogon Napokat április 20–21. között. Mind kulturális, mind tudományos téren gyarapodhattak a kedves vendégek és a kollégium úri közönsége is. A 2012-es programsorozat témája az igen csak felkapott és aktuális világvége volt.

Péntek este az Oktogon Napok rendezvényeit Szeri Krisztina (fuvola), Balogh Gyula (gitár, ének) és Prekop Győző (szájharmonika) alkotta trió nyitotta Vers és zene a Tiszától a Mississippiig címet viselő produkciójával. A műsor első felében a versek és a fuvola kapott főszerepet.

Hallhattunk saját szerzeményeket, mint például a „Reggel, az asztalon”, felcsendültek versfeldolgozások, mint József Attila Ordasa, valamint fuvolára írt orosz cigány-táncot is hallhattunk. Az előadás közepén megszólalt együtt is a három hangszer, ezzel átkeltünk az Atlanti-óceánon, amivel eljutottunk a Missiissippihez, majd Chicagoba: a produkció végén harmonika- és gitárszólókkal tarkított igazi delta blues élményben lehetett része a hallgatóságnak.

Szombaton három előadót hallgathattunk meg, akik másmás szemszögből világítottak rá a világvége témájára.

Elsőként Sudár István középiskolai tanár történeti szempontból vizsgálta meg a kérdést. Elmondása szerint két dolgot tehetünk a világvégével: mélyre ásunk vagy pedig várjuk az utolsó perceket. Ő az elsőt követte, amit megosztott a tisztelt hallgatósággal. Megtudhattuk, hogy a maják két, pontosabban három naptárral dolgoztak. A majáknak volt egy, a 260 napos rituális évhez kapcsolódó naptáruk, illetve egy másik, mellyel a 365 napos civil 26

piaristák

alapítva: 1992 honlap: http://sik.szepi.hu évet mérték. A hétköznapi év 18 hónapból (vinal) állt, egy hónap pedig 20 napból (kin). Eszerint egy „maja” év 360 nap, amit kiegészítettek 5 balszerencsés nappal. A rituális év viszont 13 hétből állt. Ez azt jelenti, hogy a hétköznapi év napjai a rituális év más-más napjaival estek egybe, de 52 év után ugyanazok a napkombinációk ismétlődtek. Így merült fel az igény az ún. hosszú számlálásra, miszerint az éveket egy kezdőponthoz viszonyítják.

Ez követőn Ft. Dr. Balogh József atya az egyház végső időkről szóló tanításból kiemelte az ó- és újszövetségi alapokat. Hangsúlyozta, hogy az Újszövetségben Jézus személye összekapcsolódik az ő szellemével. Eljön majd a nap, amikor Jézus Krisztus uralkodik, a parúzia (Krisztus eljövetele) és az ítélet összefonódik. A feltámadás nem más, mint „beteljesedés a halálban”, Isten országa számunkra ajándék.

A szombati harmadik, és egyben utolsó előadónk Szilágyi Tamás, a Bálint Sándor Valláskutató Intézet munkatársa, a nem keresztény vallási hagyományokban előforduló világvége teóriákról mutatott ízelítőt. Ő szintén a ciklikus időfelfogásokat emelte ki, külön hangsúlyt fektetve a védikus felfogásokra, ami az ismétlődő világciklusokat jelenti. Megemlítette, hogy a lineáris felfogás, azaz a világ múlandósága, a zsidóknál jelenik meg először. Az iszlámban a sok keresztény párhuzamra hívta fel a figyelmet, míg a hinduizmusnál hallhattuk, hogy a világ különböző ciklusonként megújul. Az utolsó időszak a Kali Yuga, aminek közel van a vége.

A kollégium minden tagja kivette a részét az előkészületekből, így valamilyen mértékben mindenki bekóstolhatott a lebonyolítás fáradalmaiba, és természetesen némi tapasztalatot is gyűjtöttek, hogyan lehet, hogyan érdemes megszervezni egy hasonló eseményt.

Itt is szeretnénk megköszönni mindazoknak, akik megtiszteltek minket jelenlétükkel az Oktogon napok során és eljöttek az előadásainkra. Bízunk benne, hogy akik ott voltak, valóban hasznos időtöltésnek találták, és gazdagodtak új ismeretekben a témát illetően.

Részletes programleírás és az eseményen készült fotók megtalálhatók a honlapon: http://sik.szepi.hu Bencsik Róbert szakkollégiumi senior

SÍK SÁNDOR PIARISTA EGYETEMI SZAKKOLLÉGIUM

Pünkösdi zarándoklaton Erdélyi missziónk

Vonulunk az iskolazászló alatt, miközben áramlik a tömeg mindenfelől. A hegyoldalban megkérdi tőlem egy ismeretlen: „Atya, lehetne gyónni?” S aztán órákon át, szinte a mise végéig jönnek. Csíkkarcfalváról és Szatmárból, Kovásznából és Budapestről, Szegedről és Moldvából…

A megromló házasság terhei, reménytelen eladósodás, a fenti lakó elviselhetetlenségei, többévnyi elhidegülés a vallástól, függőségek... Egyébként is szeretek gyóntatni: Urunk feloldó és gyógyító szavait kimondani, nagy szerénységgel, de nagyon komolyan véve. Nagyobb a súlya itt és ekkor a bűnbánatnak, a könnyezésnek. Egy-két percnyi intenzív találkozás. Aztán persze vissza fog esni bűneibe és a taposómalmokba. Ahogy én is.

Köröskörül tömve a hegyoldal, transzparensek és zászlók, imádkozók és bámészkodók. Van, aki Lélekkel és lelkesülten tér haza, van, aki üresen. De mindenképp megázva és fáradtan. A hosszú szövegeket nem szeretem. Inkább a közös imákat és énekléseket.

alapítva: 2007 honlap: csikszereda.piarista.hu A körül-lengő Lelket kérem a zarándokokra. Édesanyámra, testvéreimre, gyónóimra… És hogy a saját lelkükkel is találkozhassanak.

A nagy tömeg felemelő, de zavaró is. Ez mégsem tömegdemonstráció. Egyébként azokon is részt vettem és veszek, Szegeden, Mosonmagyaróváron és Pesten, ha tehetem. És amikor fontos. Már több mint húsz éve.

Sárközi Sándor SCHP

Bemutatkoznak a nagykárolyi nővérek „Végtelen szeretettel akarlak szeretni, attól a vágytól égve, hogy mindenki szeressen Téged” Boldog Celestina Donati anya Ezt a mondatot választottam nővértársammal az első fogadalomtételünk ünnepére. Négy évvel ezelőtt Rómában, a Celestina Donati Oázis templomában őszinte szívvel modtam ezt a Szentháromságnak, s egészen a mai napig ez a vágyam, minden nap egyre jobban. Úgy gondolom, hogy csak így érdemes élni, hisz Kalazanci atyánk is azt mondta, hogy „Semmit sem adtál Istennek, ha nem adtad neki a szívedet”. Hogy hol, meddig és hogyan, az mindegy, ha tényleg Neki adtam az életem... Öt évvel ezelőtt, amikor megérkeztem Firenzébe, majd átköltöztem Rómába, hogy elkezdjem a noviciátust, mindez hihetetlennek és idegennek tűnt. Féltem a nyelv miatt, magam miatt, hiányzott az otthon, és mindenki, akit otthon hagytam. Aztán lassan megszoktam a helyet, az embereket, a nyelvet, de mindez nem volt elég. A választ az Úr a mesternőmön keresztül adta, aki egy nap azt kérte, hogy írjam le miért és kiért vagyok itt. Ez az, amit félretettem a beilleszkedés ideje alatt. Jézusért és az Ő szeretetéért jöttem ide! Azért, hogy megtaláljam, mire hív engem, hogy hogyan válaszolhatok az Ő végtelen szeretetére. Így minden magyarázatot kapott az életemben, minden nehézség és szenvedés értelmet nyert. Most már nem azt mondom, hogy megszoktam Rómát, hanem, hogy megszerettem, az otthonom lett, mert ahol a Szentháromsággal vagyok, ott otthon vagyok.

Ezzel a pár sorral azt üzenem: kedves piarista diákok és szüleik, tanárok, piarista atyák és nővérek! Mindannyian hivatást kaptunk az Úrtól, és mindannyian Kalazancius nagy családjához tartozunk, imádkozzunk hát egymásért, hogy bárhol is éljünk és dolgozzunk, az Atya szeretetéről tegyünk tanúságot, egymástól talán távol, de egyesülve a kalazanciusi lelkiségben.

Szentháromságról nevezett Melinda nővér

piaristák

27

Kalazanci József egy pedagógiatörténész szemével (4. rész)

Josep Doménech i Mira

A szerző a pedagógia doktora. A barcelonai egyetem hispán és katalán filológia szakán végzett, majd tanfelügyelő volt. Katalóniában az Oktatási Minisztérium tagja. A Távoktatási Egyetemen koordinátorként és tanárként dolgozott. Kutatási területe az összehasonlító neveléstudomány.

Iskolaszervezés Bár előfordult, hogy indítottak osztályt egészen kicsiknek, az oktatás általában 6 éves kortól kezdődött. Kilenc osztályt kellett elvégezni, melyeket visszafelé számoztak. A kilencedik osztályban kezdődött az olvasás tanítása, szótagolásos módszerrel és nagy kartonlapokkal, amelyek lehetővé tették a közös tanulást. A nyolcadik osztályban a folytonos olvasást tanulták. A diákok egyenként olvastak a tanítóval, és ha az olvasó hibázott, a többi diák javította. A tanítás délelőtt és délután is két és fél órán át tartott. Négyhavonta átfogó vizsgát kellett tenni minden osztályban. Ha az értékelés pozitív volt, a diák felsőbb osztályba léphetett.

Kalazancius ugyan azt tartotta jónak, ha a létszám nem haladja meg az ötven főt, olykor akár hatvanan is ültek

egy teremben. Hogy némi versenyszellem alakuljon ki köztük, a tanulókat két csoportra osztották, amelyek arra törekedtek, hogy a másiknál jobb eredményt érjenek el.

Egy olyan korszakban, amelyben a közoktatás senkit sem érdekelt, Kalazancius képes volt rendkívül összetett iskolákat létrehozni. Így a San Pantaleo az 1623-24-es tanévben 37 fős személyzettel rendelkezett, amelybe beletartoztak a tanítók, gondnokok, irodai munkatársak, betegápolók, szakácsok stb.

Kalazancius a diákok testi nevelésére és tisztálkodására is nagy gondot fordított. Írásaiban többször is szót ejt ezekről a témákról, és utasítja az elöljárókat, hogy vigyázzanak a gyermekek egészségére. Szigorúan megkövetelte, hogy az iskolákban használt víz mindig teljesen tiszta legyen. Ugyancsak kérte, hogy minden évben meszeljék ki a tantermeket. Elvárta a lehető legnagyobb tisztaságot az összes többi helyiségben is, különösen a mosdókban. Sok tekintetben elővételezte korunkat azáltal, hogy a tantermek mellett kiegészítő helyiségeket hozott létre: étkezőket, ruhatárakat, diákotthonokat stb.

Elrendelte, hogy a diákok ingyen kapják meg a szükséges eszközöket, még a tintát és a papírt is.

A tanítóknak három nyilvántartási könyvet kellett vezetniük: egyet a beiratkozásról, egyet a jelenlétről, egyet pedig az értékelésről. Már az óra előtt elő kellett készíteniük tantermeiket, és már a diákok megérkezése előtt ott kellett lenniük a helyükön. Az órák befejeztével a tanítók hazakísérték a diákokat. Maga Kalazancius is egészen nyolcvanöt éves koráig végezte ezt a feladatot.

A tananyag Kivétel nélkül minden diák megtanult olvasni latinul és az anyanyelvén. Kalazancius megtartotta a latint, ugyanakkor harcos védelmezője volt a nemzeti nyelvnek, és az összes tankönyv, még a latin is ezen íródott.

Ebből a szempontból haladóbb volt, mint a kor más szerzői, vagy akár maga Comenius is, aki bár nagy védelmezője volt a nemzeti nyelvnek, saját könyveit mégis latinul írta.

A hatodik osztályban a tanulók már jól tudtak olvasni, és így, amikor ötödikesek lettek, két csoportra osztották őket: az egyik matematikát tanult – ők voltak azok, akik valamilyen szakmát kívántak elsajátítani; a másik csoport pedig nyelvtant tanult – ők pedig azok, akik humán tanulmányaikat kívánták folytatni. A két csoportnak együtt volt írásórája, amelyen a legnagyobb hangsúlyt a szépírásra fektették. Érdemes megemlíteni, hogy Kalazancius milyen nagy fontosságot tulajdonított a matematika oktatásának.

28

piaristák

Ebben is – mint oly sok másban – nagy újító volt, akinek sikerült előre látnia a jövő fő irányait. A matematika és a természettudományok oktatását a diákok és a tanítók képzésében egyaránt nagyon fontosnak tartotta. Írásaiban a rendalapító pedagógus folyamatosan utal erre: „Igyekezzen a matematikában a lehető legjobban tökéletesedni, mivel az láthatólag rendkívül hasznos a világ számára” (Levél Morellinek, 1635. március 31.).17 „A matematikatanítással kapcsolatban: ha valakinek lehetősége nyílna rá, hogy megtanulja, nevemben kérje meg őt erre, és ha nincs vállalkozó, akkor legyen ön a legelső, aki elsajátítja” (Levél Bianchinak, 1634. július 20.).18 A piaristák kezdettől napjainkig mindig nagy fontosságot tulajdonítottak a matematikának. Ennek számos tanújelét találjuk az elmúlt évszázadokban. Spanyolországban például, ahol a természettudományoknak nem volt nagy hagyománya, a piarista rend a matematika és természettudományok területén nagy hírnévnek örvendett. A 19. század közepén egy spanyol pedagógus, Mariano Cardedera így ír: „A bentlakásos tanulók a piaristák vezetése alatt tanulják a matematikát, a fizikát, a kémiát és a természetrajzot [...] Jelenleg nagy gondot fordítanak az egzakt és a természettudományokra.”19 Kalazancius e téma iránti nagy érdeklődése szöges ellentétben állt az akkoriban általános, egész Európára jellemező érdektelenséggel.

Az ötödik osztályban befejeződött az általános iskola, és a következő négy osztályban a tanulók képzése humán tanulmányokkal egészült ki, amelyeket azután Rómában a Collegio Romanóban, a jezsuiták vezetése alatt folytathattak.

Kalazancius a tanulók erkölcsi és keresztény nevelését is kétségkívül szívügyének tekintette. Papként és tanárként egyaránt az iskolát tartotta a legkiválóbb eszköznek a társadalom megreformálásához. Keresztény elgondolásai minden írásában jelen vannak. A piarista rend Konstitúcióit és Reguláit is ez a szellemiség hatja át. Kalazancius ki tudta alakítani a keresztény tanító eszményét, és ez az eszmény adta tanártársai képzésének alapját: élete során több mint ötszáz tanító volt a munkatársa.

(Folytatjuk)

Jegyzetek 17.

Lodegario Picanyol (ed.): Epistolario di San Giuseppe Calasanzio, Editiones Calasanctianae, Roma, VI. kötet, 15; 2358. levél.

18.

Ugyanott, VII. kötet, 397; 3672. levél.

19.

Mariano Carderera: Diccionario de educación y métodos de enseñanza, Imprenta A. Vicente, Madrid, 1855, 285.

Forrás: Eredetileg az UNESCO összehasonlító neveléstudományi folyóiratában jelent meg: Perspectivas 23 (1993/3–4) 808–821.

Fordította: Tőzsér Endre SP

T A Z Á Y L Á P A L L E V O N ÖR KÉN Y Gi mn áziu m és a ta is ar Pi i st pe A buda István szüleny ké Ör t ra ói ly fo Vigilia re rdulója tiszteleté tésének 100. év fo ás hirdet középiskol t to za yá ál ap ll ve no diákok szám ára. : További inform áció ww w.gi mn.piar.hu piaristák

29

Tandem

az „én Kalazanciusom”

kalazanci szent józsef izgalmas és sokszínű személyiség. mi, akiket vonz a rendalapító karizmája szintén nagyon sokszínűek vagyunk. ebben a cikksorozatban személyes vallomásokat olvashatunk piarista szerzetesektől és világiaktól arról, hogy nekik személyesen mit jelent kalazancius, mi ragadja meg őket a rendalapítónkban, hogyan inspirálja őket az életben. szeretnénk, ha minél többen megfogalmaznák, milyen is az „én kalazanciusom”.

1

Kezdő tanárként sokat harcolok: önmagammal, a diákjaimmal, elképzelésekkel, elvárásokkal, régiségekkel és újdonságokkal. De most, hogy elgondolkodom, Kalazanciussal még eszembe se jutott harcolni.

Inkább tekintek rá bajtársként, olyan harcostársként, aki sok csatát megharcolt, már tud mesélni ezekről, úgy hogy az ember kedvet kapjon. És mindenen mosolyog, neki már újat senki nem tud mutatni. Piarista diákéveim atyai alakja volt, most inkább nagyatyai; már nem gyűjt, hanem oszt.

Nem csak mesél, hagyja feltenni a saját kérdéseimet is.

Mint minden nagyapa bámulatos türelemmel tűri a fiatalosan lelkes kérdéseim sorát, olyanként, mint aki éppen rám áldozott figyelmével segít a legtöbbet.

A jó vágáshoz szilárd elhatározás kell, különben nyiszálás lesz belőle. Akárhányszor felrémlik a piarista iskolák kezdetének története, mindig ez jut eszembe.

Hiszen mi egyebe volt a szilárd elhatározáson kívül Kalazanciusnak? Sokszor félek belevágni valamibe, aztán csak teszetoszaság a vége. Ilyenkor vállveregetős Kalazanciusom van, aki elmeséli hogyan is voltak a kezdetek. Meg megmutatja milyen a szilárd elhatározás.

Aztán meg azon szomorkodok neki, hogy valamit levágtam és mostmár nem lehet visszaragasztani. Ilyenkor vigasztaló Kalazanciusom van, aki elmeséli mennyit hibázott ő is, és mégis…

Van, hogy elveszek a napi dolgokban, van, hogy elveszek az iskola és a családom között. Ilyenkor a leghatározottabb az arca, megmutatja, hogyan kell körülhatárolni a dolgokat; mi a fontos, és mi nem.

Nagyon jó együtt dolgozni másokkal, nem egyedül küzdeni. Ilyenkor bölcsen bólogató Kalazanciusom van, aki elmeséli, hogy ő csapatot hívott az iskola köré, megmutatni: csak vállvetve lehet sokra vinni.

Nehéz, hogy a munkámnak nincs objektíven mérhető eredménye. Nem tudom, hogy mikor nyertem és mikor veszítettem. Ilyenkor elmeséli azt a történetét, amiért keresztény Jóbnak szokták nevezni. Objektíve vesztett.

De több évszázaddal később én és még nagyon sokan a nagyvilágban folytatjuk az ő történetét. Mégis nyert. És én is.

Szeretném őt nagyapámnak.

Piros Adorján ,Szeged

30

piaristák

2

Sík Sándor közismert és kedvelt verse jut eszembe elsőként: Krisztus mindenfelől. A Mikszáth téri rendházban szobájával szemközt a kápolnában, sarokszobája Reviczky utcai ablakán kitekintve a Krisztus Király kápolnában, Mikszáth téri ablakán át a Jézus Szíve templomban ugyanazzal a Krisztussal találkozik. Átvéve a megfogalmazást úgy alakítom magamban: Kalazancius mindenfelől.

Lobmayer Imre nyakigláb termetében, szakállas ábrázatában, reverendás megjelenésében, Urbán József őszinte útkeresésében, Jelenits István hatalmas tudásában, alázatos lelkületében és szemüvege mögül kikacsintó humorában, Dósai Attila megszólíthatóságában, Szabó István együtt érző hallgatásában… ugyanazt a ma is köztünk élő Kalazanciust fedezem fel.

Talán már diákként is – majd később rendi növendékként is – ez a kimondatlan érzés ragadott magával Szemenyei László, Pogány János, Kincs Lajos, Gál István, Maklári Lajos, Fórián Szabó Zoltán, Benkő Andor, Léh István, Albert István és mások tanítványaként…

Kalazancius számomra ma is élő valóság! Személyes varázsát, éltető és növelő pedagógiájának eredményeit találom a fegyelmezetten viselkedő, a tanórán csillogó szemmel nyiladozó, a segítségnyújtásra egymást megelőzve jelentkező, a szentgyónását összeszedetten végző, a családjukban elszenvedett sérülések elől menekülő és a piarista tanárnál menedéket lelő fiatalok és az érettségit követően visszalátogató idősebbek körében.

Ugyanakkor a „Vide Iosephe!” felkiáltást hallom szívemben, ezek elmaradása esetén.

Keresem a helyem a fenti felsorolásban. Szeretnék legalább az az ormótlan mankó lenni Kalazancius római szobájában, amelyre támaszkodva öregen, utolsó erejét is összeszedve lebotorkálhatott szeretett tanítványai közé. vereb zsolt schp, nagykanizsa

Öregdiák oldalak kedves diáktársunk! „Piarista diáknak lenni ma is az összetartozás el nem halványuló érzését jelenti, valami lelki közösséget, amely rejtett szálakkal köti egymáshoz és a rendhez mindazokat, akik együtt nevelkedtek a piaristák aranybetűs kék címere alatt.” – 1989-es alapító nyilatkozata értelmében ebből a meggyőződésből jött létre a Magyar Piarista Diákszövetség. Az egyesület célja, hogy minél szélesebb körben fogja össze a piarista iskolák egykori diákjait. Az alapítók meggyőződéséhez csatlakozva reméljük, Te is osztozol abban a tapasztalatunkban, hogy valóban fontos és élő az a kötelék, amely a piarista diákokat összeköti.

Ez az összetartozástudat indított bennünket arra, hogy a Diákszövetség Budapesti Tagozatának megalakítását célul tűzve szervezettebb kereteket és új lendületet adjunk a Diákszövetség fővárosi életének. Terveink szerint az új tagozat sokszínű programjai olyan találkozási alkalmakká válhatnak, amelyek mindannyiunkban tovább erősítik a piarista közösséghez tartozást.

Szeretettel hívunk, hogy Te is vegyél részt a Budapesti Tagozat megalakításában.

Első találkozónkat 2012. június 8-án (pénteken) 18 órakor tartjuk a megújult Piarista Központban (1052 Budapest, Pesti Barnabás utca 1.).

Program: 18.00: Szentmise a megújult kápolnában Várjuk azon öregdiákokat koncelebrálásra, akik a papi hivatást választották.

19.00: A Budapesti Tagozat céljainak és terveinek ismertetése Közreműködik: Dr. Oberfrank Ferenc, a Diákszövetség elnöke és Strommer Pál, a Diákszövetség főtitkára 19.30: Kóstoló a piarista borokból az új tetőudvaron Közreműködik: Dr. Rohály Gábor A borkóstoló ára 2000 forint, amely magában foglalja a piarista borok megkóstolását és a borfalatokat. Kérjük, részvételi szándékodat jelezd június 4-ig az alábbi webhelyen: https://www.surveymonkey.com/s/D5WHD8T Annak érdekében, hogy a Diákszövetség új tagozatának életébe minél többen már az alakulástól bekapcsolódhassanak, kérünk, hogy a találkozó hírét Te is terjeszd az öregdiákok körében.

A találkozás reményében szeretettel üdvözölnek: Budapest, 2012. május 1. a szervezők

(a teljesség igénye nélkül: Strommer Pál, Ambrus Zsolt, Barsai János, Huba Eörs, Hargittay Attila, Hernády Zsolt, Mikecz Tamás, Nacsa Lőrinc, Prószéky Gábor, Surján László, Svastits Géza, Török Bernát)

Évforduló

, hogy a öregdiákokkal st ri ia p a k ju ünnepli at Örömmel tud idén, 2012-ben az ya at a st ri ia os p t. dr. Kerényi Laj isével 60. évfordulójá ek n sé lé te egy szép szentm en ét sz éj á is ym papp an ar plonúgy, mint az or tartunk tem ya k g u ra ó k 9 én n n -é et 4 2 er s Sz niu ia). amelyet 2012. jú t Kereszt Plébán megünnepelni, en Sz ti ú i er ot, és cs i úti - E ltsük a templom tö eg m munkban (Üllő y g o h e, thetjük, mét az lenn is, ahol köszön t te A meglepetés is er k m lo p m után a te a gyémántmise . os évfordulóra etünk vele. at lh ál rü d ö o tt cs a yü re eg er és kit l várunk minden Ezért szeretette omból etévét, ez alkal él .

5 8 e b i lt tö nius 1-jén át! os atya 2012. jú a Jó Isten áldás aj L rá k i jü os ar ér k m , gy k ü Na köszöntj ás, készült a ulón fotó: Mikecz Tam sok szeretettel -ben a 40. évford n 2012 Ifjúsági Találkozó

piaristák

31

nevelés

a tevékeny szeretet iskolája Egyéni utak ÉS együttműködés

„A teremtés bármilyen széles, ólnál is szűkösebb. / Innét odáig. Kő, fa, ház. / Teszek-veszek. Korán jövök, megkésem.” Pilinszky versében ez a tevékenykedés a hétköznapokba veszett ember rögzült mozdulatait idézi, amely zárt világot képez maga köré. A lázas tevékenykedés, tudjuk jól, álnok módon tudja leplezni a szív renyheségét. Ahogy a betű képes kiölni a lélek éltető erejét, a cselekedet is válhat pótcselekvéssé, a szeretet hiányának álcájává.

Középpontjában nem a tevékenység áll, de nem is az egyén szellemi gyarapodása (amely idővel akár anyagivá is válhat, ezáltal munkát, megélhetést biztosítván számára), hanem sokkal inkább létezésének, emberi mivoltának titkára összpontosít. Hogy képesek vagyunk-e a minket körbefogó teendőink, dolgaink mögül előlépni, és önzetlenül, ellentételezés nélkül odafordulni másokhoz, a „rászorulókhoz”, odaadni nekik időnket, erőnket, tehetségünket, derűnket (vagy ha úgy adódik: borúnkat) – magunkat. Olyan iskola ez, melyben mindannyiunknak van még tanulnivalója: tanárnak, diáknak, szülőnek, fenntartónak egyaránt. Olyan iskola ez, melyben a tevékenység nélkülözhetetlen elem, de pusztán eszköz, ürügy. Ha magának a tevékenységnek mint feladatnak a kipipálásán nem jutunk túl, akkor cselekedeteink önigazolássá merevednek, létezésünk titkához nem lépünk közelebb. Hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy ha valami jót cselekszünk, jár nekünk elismerés, hála. Jólesik legalábbis, ha észreveszik mások is.

Ez azonban csak az első lépések hajtóereje lehet, még az alsóbb osztályokban. Innen fejlődhetünk tovább, innen kell aztán eljutnunk egészen odáig, hogy a bennünk dolgozó szeretet előbb-utóbb önmagunkat feledtetve hozza meg általunk gyümölcseit – csak azért, mert az a jó forrása.

A TESZI tehát valójában szemlélet. Szemlélet, amely abból a felismerésből fakad, hogy az igazi boldogság nem azon kevesek kiváltsága, akik valamiféle siker fényében ragyognak, épp ellenkezőleg: mindenki számára elérhető, aki meglátja társának szemében az isteni fény ragyogását. S ehhez pusztán annyi kell, hogy teszi a Mennyei Atya akaratát. (Mt 7,21). Állhatatosan, hűségesen, mit se várva. És a TESZI bizony iskola is. Iskola az iskolában. Lehet, hogy az iskola mint intézmény manapság nem vonzó, vesztett a varázsából, leértékelődött a lehetőségek piacán, de akkor is tudomásul kell vennünk: a tanulásnak, ennek a bensőnk titkaiba vezető kalandnak keretei vannak. A feladatok és kihívások révén folyamatosan készen-

létben tart, sokszor nehéz, megoldhatatlannak tűnő, kellemetlen helyzet elé állít. Ugyanakkor e késztetések által tágítja a határainkat, s ezáltal fejlődésre serkent. A találkozásokon keresztül.

Mészöly Miklós kisregényének elején a főhős, Saulus (akit az író a bibliai Szent Pálról mintáz) szóba elegyedik egy koldussal. Beszél hozzá, kérdezősködik, mindegy miről, a hang kedvéért, mert úgy érzi, hogy tetten kell érnie magát, még őbenne is. És csak a jelenet végén veszi észre, hogy a vele szemközt álló ember vak. S hogy mennyire éri magát benne tetten, arra utal szimbolikusan a mű záróképe, amikor a damaszkuszi úton az épp akkor megvakult Saulust látjuk botorkálni az út közepén.

Ez a metamorfózis, látszólagos fogyatékosság viszont már egyben egy mélyebb szintű látásnak a kezdetét jelenti: nem ez lenne a végső célja minden tanulásnak?

A fent idézett Pilinszky-versben a tevékenyen iskolázott figyelem megérzi a hétköznapok szorításában az ünnepet. A találkozás kegyelmi pillanatáról van itt szó: És mégis olykor belép valaki és ami van, hirtelenűl kitárúl.

Elég egy arc látványa, egy jelenlét, s a tapéták vérezni kezdenek.

Elég, igen, egy kéz elég amint megkeveri a kávét, vagy ahogy „visszavonúl a bemutatkozásból”, elég, hogy elfeledjük a helyet, a levegőtlen ablaksort, igen, hogy visszatérve éjszaka szobánkba elfogadjuk az elfogadhatatlant. csányi endre

32

piaristák

Beszámoló

Megélve az egyetemes rend egységét Provinciákon átívelő kapcsolatok

Április 28. és május 4. között baszk rendtársainkat láttuk vendégül. A tavalyi év során a tartományfőnökség szervezésében már több csoport látogatott el – többek között mi, növendékek is – az Emmausz Provinciába, megismerni azt a közösségi működésmódot, melyet közel húsz éve alakítottak ki, és amely nagyban hozzájárult rendtartományunk megújulásához.

Most ők látogattak el hozzánk, hogy közelebbről is megismerhessenek minket abban a környezetben ahol élünk és dolgozunk, lássák az iskoláiról híres magyar rendtartományt.

Itttartózkodásuk alatt meglátogatták a budapesti, szegedi, kecskeméti, váci és gödi iskoláinkat, helyenként több órás beszélgetésekben elemezve problémáinkat, lehetőségeinket. Alkalom adódott a rendházi közösségekkel való személyes megismerkedésre is, mélyebb

bepillantást adva életünkbe. Nagy nyitottsággal hallgatták kollégáinkat és rendtársainkat, sokszor válaszolva is felmerülő kérdéseinkre, hisz az elmúlt húsz évben mind iskoláikban, mind közösségeikben hasonló problémákkal küszködtek, mint mi, és szívesen megosztották tapasztalataikat, együtt ötleteltek velünk.

A hivatalos programokon túl a „lazázásra” is jutott idő: sétahajózás a Dunán, látogatás az Országházban, barangolás Budapesten, a Terror Háza Múzeum megtekintése.

A kötetlenebb programok csúcspontja az alsóörsi grillparti volt.

Május elsején Alsóörs volt az úti cél. A tihanyi apátság meglátogatása után érkeztek meg az alsóörsi tartományi nyaralóba, ahol már órák óta folytak az előkészületek.

A bőséges ebéd és borkóstoló után dalra is fakadtunk, kölcsönösen megismertetve egymást a baszk és a magyar népdalok világával.

A szakmai tapasztalatokon és iskolák közötti kapcsolatok kiépülésén túl talán a legfontosabb a rendtartományok közötti személyes kapcsolatok alakulása, a rend egyetemességének megtapasztalása. Testvéri szertettel fogadták a Magyarországról hozzájuk látogató rendtársakat és civil kollégákat, és most barátként fogadhattuk viszont őket. Reméljük, hogy a közeljövőben lesz alkalmunk még a találkozásra.

Horváth Richárd SchP

piaristák

33

Kegyes Iskolák Királynôje 1. A római San Pantaleo piarista templom kegyképe (1. ábra), amely Aurora Berti, egy jámbor perugiai hölgy családi öröksége volt. 1688-ban adományozta a római piaristáknak, azzal a kikötéssel, hogy templomuk, az akkor (1681–1687 között) átépített San Pantaleo főoltárán helyezzék el. A kép tisztelete hamar elterjedt, és az 1694-ban a vatikáni káptalan (a Szent Péter-bazilika papi testülete) megkoronázta, XII. Ince pápa pedig elrendelte, hogy a római szenátus minden évben Szűz Mária Nevének ünnepén (szeptember 12.) tisztelgő látogatást tegyen előtte. 1802 óta a templom főoltárán található, a Luigi Acquisti által készített, Kalazanci Szent Józsefet ábrázoló szoborkompozíció részeként.

A képen Mária arany1. szegélyű kék köpenyt hord, vállán nyolcágú aranycsillaggal, és a pelenkába bugyolált kis Jézust szorítja magához.

A bizánci Mária-ikonok „episzkepszisz” típusához tartozik. Itáliai ősképe a nápolyi Sancta Maria del Carmine templomban található „Madonna della Bruna” („barna Madonna”), amelyet a hagyomány szerint a kármeliták a Szentföldről hoztak magukkal. (A művészettörténészek szerint a XIII. századi toszkán festőiskola munkája.) Ott is megtalálható Mária köpenyén a nyolcágú csillag, amely szüzességének jelképe. Ez a képtípus a kármeliták révén „Skapulárés” vagy „Kármelhegyi Boldogasszony” néven sokfelé elterjedt.

2.

Koltai András

piarista ablakzsirá

A római kegykép3. nek elsősorban a különféle piarista templomok és kápolnák számára készültek másolatai. Az egyik leghíresebb a bécsi piarista templomban (Maria Treu) található, és önmaga is kegyképpé lett (2. ábra).

Keletkezése egy ottani, józsefvárosi festőnek, Josef H e r z z us a m m e n nek köszönhető, aki 1713-ban fogadalmat tett, hogy amennyiben meggyógyul a pestisből, elzarándokol Rómába, és ott másolatot készít a Kegyes Iskolák Királynője képéről. Felesége meghalt, de ő fölépült, és teljesítette fogadalmát. A képet eleinte a Fájdalmas Szűzanya mellékkápolnában helyezték el, de miután az hamarosan zarándokhely lett, átvitték az új templom főoltárára.

A privigyei és kecskeméti piarista templomokban a „római kép” – ahogy a rendházi krónikák írói nevezték – külön mellékoltárt kapott. A kecskeméti oltár 1756-ban készült és azon a kegyképet angyalok emelik fölfelé.

2. Hasonlóképpen neveznek egy másik kegyképet is, amelyet Francesco Bonarelli ajándékozott Kalazanci Szt. Józsefnek. A rendalapító 1617 szeptemberében magával vitte az egy évvel korábban Frascatiban létrejött rendházba, ahol az 1634-ben elkészült templomban helyezték el. Ott hamarosan csodatévő híre lett. A templomot 1943 szeptemberében lebombázták, és a kép is súlyosan megsérült. 1948-ban restaurálták, és a Giuseppe Nicolosi tervei szerint 1956 és 1959 között fölépült modern kegytemplomban helyezték el.

Képek 1. Hubertus Vincent metszete a piarista rend római Szt. Pantaleon templomának „csodákkal tündöklő" Szűz Mára képéről, 1694 (Ioannes Franciscus Foci könyvében, Piarista Központi Könyvtár) 2. A bécsi Maria Treu piarista templom kegyképe 3. A római Kegyes Iskolák Királynője kegykép másolata (Piarista Múzeum) 34

piaristák

Piarista élet Szegeden

Akarsz egy jót nevetni? Olvasd be!

1. Tölts le okostelefonodra egy QR kód beolvasót.

2. A letöltött alkalmazásra kattintva, kamerád segítségével szkenneld be a kódot.

3. Nyisd meg a kapott linket! piaristák

35

„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon.”

(Jn 15,16)

...ami erot ad neked ...amit senki el nem vehet toled

élethivatás ...ami értelmet ad az életednek ...ami megmutatja, hogy te mit tudsz igazán adni másoknak

Mi a célod az életben?

Élethivatás-tisztázó lelkigyakorlatra hívunk!

Kik jöhetnek? 16–22 éves fiúk és lányok Mennyibe kerül? 4500 Ft + utazás Hol? Vácott Meddig lehet jelentkezni? június 25.

Mikor? 2012. augusztus 9. délutántól augusztus 12. délutánig Vezetik: Lobmayer Imre, Böszörményi Géza piaristák Ami lesz: találkozás, beszélgetés, imádság-tanulás, személyes kísérés További infó és jelentkezés: info@piarista.hu