Piaristák MA 2011/3

piaristáK A magyar piaristák l apja

patrocíniumi ünnepségek

steve tükör

2011/3

a nevelés által evangelizálunk

adventi készülődés

…És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorún nézek, A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, S ne csak így decemberben.

Részlet Juhász Gyula piarista öregdiák Karácsony felé című verséből

A megtestesülés ünnepe Kedves Olvasó!

„Újabb kijelentésekre nem kerül sor Isten részéről. Nem azért, mert nincs több mondanivalója, hanem mert mindent elmondott, mindent megadott a szeretett Fiúban, akiben eggyé vált Isten és világ.” – írja a XX. század egyik legjelentősebb katolikus teológusa, Karl Rahner.

Isten Jézus Krisztusban mindent megadott nekünk: mindent, hiszen önmagát adta, s önmagánál többet nem adhatott. Amikor Jézus Krisztus személyében Isten egyesült az emberi természettel, egyrészt önmagát véglegesen ajándékul adta nekünk, másrészt visszaadta nekünk, embereknek, igaz méltóságunkat, önbecsülésünket.

az útmutató. Mert „az ember misztériuma csak a megtestesült Ige misztériumában világosodik meg igazán”, ahogyan a II. Vatikáni Zsinat fogalmazott.

Jézus személye pedig egészen egyedülálló, harmóniába rendezi az erőt és a gyengédséget, a szónoki ügyességet és a csendes meghallgatást, senki el nem utasítását és a bűn megvetését, a szüntelen Atyjára

Ezért szólíthatta fel hallgatóit Nagy Szent Gergely egyik karácsonyi beszédében: „Ismerd fel, ember, méltóságodat!” Lásd meg az emberré lett Istenben, a megszületett gyermek Jézusban önmagadat! Rátekintve ismerd fel az emberben az Istent, hogy azután önmagadra tekintve felismerd az emberben az istenit!

Milyen sokszor méltóságunkat feledve élünk, valamiféle csökkentett üzemmódban létezünk, működünk.

Mint a történetben szereplő sasfióka, aki kis csibék között nevelkedve magát is csirkének gondolta. S csak amikor egy magasban szárnyaló sas láttára megfogalmazódott benne a vágy, hogy ő is oly szépen, kecsesen és magasan szeretne repülni, mint az égen látott madár, akkor ébredt rá igaz mivoltára, méltóságára.

Karácsony ünnepe, amikor hálával és örömmel fogadjuk Isten közénk érkezését, az Istennel való kapcsolatra meghívott emberi létünk ünnepe is. Hiszen emberségünk – minden nehézkességünk, csalódásunk és bűnünk ellenére – értékes és szép. S hogy valóban értékessé és széppé bontakozzék, Jézus személye lesz

Rorate caeli de super!

figyelést és a mindennapok teendőit, az önajándékozó szolgálatot és mások szolgálatának elfogadását, a finom humort és a szenvedés véres komolyságát, a példabeszédek egyszerűségét és a mennyek országa rejtett titkait, a barátság személyes kapcsolatát és a mindenkinek szóló küldetés egyetemességét. Jézus személyének gazdagsága, szépsége távlatot nyit és követésre szólít, lehetőségeket tár fel és egyszerre erőt, kegyelmet is ad.

Kedves Olvasó, Karácsony ünnepének közeledtével szívből kívánom, hogy a megtestesülés idei ünnepe vezessen közelebb mindnyájunkat a szeretetből emberré lett Istenhez és a szeretetben kibontakozó, istenképmású emberségünkhöz!

Labancz Zsolt SP tartományfőnök

piaristák

3

piarvilág A Calasanzio 150 éve Novemberben ünnepelték Empoliban (Olaszország) a helyi Calasanzio Intézet 150 éves évfordulóját. A piarista iskolát 1861-ben alapították, innentől folyamatos a kegyesrendi jelenlét a városban. Az ünnepségen részt vettek jelenlegi és volt diákok, a város vezetése, a firenzei érsek és sok piarista atya, Pedro Aguado generális vezetésével. A generális ezzel a sorral zárta ünnepi beszédét: „Egy évforduló nem a múlt lezárásának ünneplése, hanem egy alkalom, amely arra ösztönöz bennünket, hogy a jövőre nézzünk, megújítsuk missziónkat, amely meghív minket, hogy elköteleződjünk a fiatalok és gyerekek nevelésére.” Új brazíliai testvériség 2011. december 3-án megalakult a Brazil Piarista Testvériség Governador Valdares városban. Az ünnepi szentmisét a brazil tartományfőnök Fernando Aguinaga mutatta be, közösen a Rómából érkező küldöttekkel. Tizenhatan tették le ígéretüket, mint a Brazil Piarista Testvériség tagjai, majd december 10-én további tizenhárman csatlakoztak Belo Horizonte településen. Elmondásaik szerint, mindannyian egy csodálatos ünnepségnek, életük nagy pillanatának tekintik az eseményt, amikor még mélyebben részesülhettek Kalazancius karizmájában. A piarista testvériség alapvető célja, hogy a világiaknak – akik korunkban egyre inkább tudatára ébrednek annak a méltóságnak, amelyet Isten népe tagjának lenni jelent, valamint az egyházban és a világban kapott hivatásuk és küldetésük méltóságának – alkalmat nyújtson, hogy e sajátos hivatásukat teljes mértékben megéljék egy olyan lelkiség és hagyomány keretében, amely igen nagy támasz nyújthat azoknak, akik a nevelés területén dolgoznak.

Bemutatták a Hivatás Éve logóját Mint arról már korábban hírt adtunk, a 2012-es év a piarista családban a hivatásoknak lesz szentelve. A Hivatás Évének külön logót, illetve arculatot tervezett a római Generalizia, melyet novemberben mutattak be. A logó egy spirál-formát mutat, melynek kiindulópontja egy C betű, utalva rendalapítónk nevére (Calasanzio). Ez a betű található középen, utalva az ő életére, karizmájára, mely ma is a piarista lelkiség alapja. A többi, különböző színű alakzat (mely jelképezhet mozgó embert, keresztet, madarat is) egyre nő, jelképezve a nagyságot, a dinamizmust, az élet sokszínűségét, a piarista iskolák pluralitását. A jelképek egymást követik, így jelenthetik a nevelést, illetve az egy ember személyes fejlődését is. A Hivatás Évéhez az összes provincia csatlakozik, programjaiban, lelkiségében ehhez a közös kezdeményezéshez illeszkedik. Természetesen a magyar tartományban is lesznek ehhez kapcsolódó programok, kiadványok, ezekről későbbiekkben adunk hírt.

piaristák

Impresszum: Piaristák MA - A magyar piaristák lapja Kiadja: Piarista Rend Magyar Tartománya ∙ A szerkesztőség címe: 1052 Budapest, Piarista köz 1.

E-mail: ujsag@piarista.hu ∙ Felelős kiadó: Labancz Zsolt SP ∙ Főszerkesztő: Turcsik István Szerkesztő: Nacsa Lőrinc ∙ Arculat, layout: www.estercom.hu ∙ Fotók: Turcsik István, Piarista Archívum, www.sxc.hu ∙ ISSN: 2062-817X ∙ Lapengedély szám: 163/2520/1/2011.

hírek a magyar tartományból

A pesti piarista gimnázium Európa legjobb helyreállításai között Döntött a nemzetközi zsűri az elmúlt öt év legjobb európai felújításainak járó díjakról. A Philippe Rotthier belga építész által alapított és a nevét viselő elismeréssel közel 30 éve díjazzák a legjobb városi rekonstrukciós projekteket, külön figyelmet fektetve arra, hogy kevéssé ismert épületeket és építészeket találjanak. Idén hét épület osztozik a 30 ezer eurós díjon, a katalógusba pedig összesen 30 projekt került.

Köztük található a budapesti Piarista Központ Golda János, Mészáros Erzsébet és Kovács Zoltán által tervezett rekonstrukció is.

Pro Urbe-díj Lukács Lászlónak Budapest Főváros Közgyűlése Lukács László piarista tanárnak és rendtársunknak, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola alapító rektorának, a Vigília főszerkesztőjének „A keresztény eszmeiséget képviselő példamutató életútja elismeréséül" Pro Urbe Budapest-díjat adományozott. A díjat a Főváros Napja – november 17-e – alkalmából tartott ünnepi ülésen adták át.

Piarista Pedagógiai Nap Idén Budapesten, a Piarista Gimnáziumban került megrendezésre a Piarista Pedagógiai Nap, amelyen a kilenc magyarországi piarista intézményből több mint 350 pedagógus volt jelen. A nagyszabású rendezvény mottója ez volt: „Iskola sokakért", témája pedig a közösség, cigányság, integráció volt. A továbbképzés jellegű nap három részből állt: plenáris előadások délelőtt, műhelymunkák délután és zárásképpen szentmise. Jó alkalom volt ez nem csak a tanári hivatás erősítése és a szakmai fejlődés szempontjából, hanem a személyes találkozás miatt is.

Veszprémi jubileum Idén ünnepeljük, hogy 300 éve telepedett le a piarista rend Veszprémben, miután 1711. október 26-án Volkra Ottó János püspök beiktatta a rend tagjait első ottani épületeikbe. Bár az 1948. évi államosítás óta piarista gimnázium nem működik Veszprémben, a Lovassy László Gimnázium elődjének vallja a piarista iskolát és ezért idén alapításának 300. évfordulóját ünnepelte.

Október 21-én, pénteken volt a Lovassy Gimnázium „300. tanév" című rendezvénysorozatának zárónapja.

Ezen a napon az iskola régi diákjai tartottak előadásokat, beszélgetéseket a mai diákok számára életútjukról, szakmájukról, hivatásukról.

Másnap, október 22-én, ünnepi szentmise volt a székesegyházban Márfi Gyula érsek és a rend tagjainak részvételével, majd emléktáblát avattak az egykori várbeli iskola oldalfalán, ezt követően központi ünnepség kezdődött a tornacsarnokban. Az ünnepségen a diákok adtak műsort, valamint beszédet mondott Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, Urbán József volt piarista tartományfőnök, Schultz Zoltán igazgató, Porga Gyula polgármester és Varga Miklós, a Lovassy és volt Piarista Gimnázium Öregdiákjainak Baráti Körének ügyvezető elnöke.

nacsa lőrinc

piaristák

5

kisablak a múltra a rendtartomány gyűjteményei, a könyvtár, a levéltár és a múzeum olyan nyomtatott, írott és tárgyi emlékeket őriznek, amelyek kaput nyitnak magyarország és a piarista iskolák múltjába. néha azonban a kisablakon is be lehet kukucskálni.

koltai andrás

Piarista érem egy szécsényi temetőből

1767

A ferences kolostoráról nevezetes Nógrád megyei Szécsény koraújkori temetője a városmagtól délre, a mai Kossuth út és Dugonics utca közötti területen feküdt.

Helyére később házak, legutóbb pedig egy élelmiszer áruház épült. Az építkezések során a régészek az elmúlt években több kisebb leletmentést végeztek, majd az áruházépítés előtt 2009-ben 120 sírt tudtak föltárni. A koraújkori temetők szegényes leletanyagot szoktak tartalmazni: elsősorban az elhunytak viseletének fém elemeit (gombok, kapcsok, hajtűk, süvegdíszek, párták) és a velük eltemetett szakrális tárgyakat (keresztek, rózsafüzérhez tartozó szemek, kegyérmek). Azonban ezek is fontos adalékokkal szolgálhatnak az emberek és szakrális tárgyaik kapcsolatáról, egy adott korszak vallási nézeteiről, hitvilágbeli elképzeléseiről.

A szécsényi temetőben például hét különféle kegyérem került elő a 2009-es ásatás során, egyet pedig egy korábbi, 1992-ben végzett leletmentés hozott napvilágra. Ez utóbbi darab bronzból készült. Előlapján Kalazanci Szent József látható két gyerekkel, amint jobb kezével Szűz Mária monogramjára, a piarista rend címerére mutat. Az érem hátlapja a Piarista Iskolák Királynőjét ábrázolja, azt a kegyképet, amelyet Aurora Berti, egy jámbor perugiai hölgy adományozott 1688-ban a római piaristáknak, és máig a San Pantaleo templom főoltárán található.

Az ilyen kegyérmék elsősorban Kalazanci József szentté avatásakor, 1767-ben készültek, hiszen akkor XIII. Kelemen pápa teljes búcsút engedélyezett azoknak, akik az ünnepség alkalmából megáldott keresztet, olvasót vagy kegyérmet birtokolnak és emellett rózsafüzért vagy Úrangyalát imádkoznak. A piarista rend 1000 érem megáldására kapott engedélyt, hogy azt világiaknak oszthassák szét. Több hasonló, de részleteiben eltérő érem is készült. A szécsényi példányhoz hasonlót őriz például a budapesti Piarista Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum éremtára is.

A Szécsényig eljutott kegyéremnek azonban kiemelkedő jelentősége van az ottani temető vizsgálatában, mert bizonyítja, hogy a temetőnek arra a részére, amely valahol a mai Sas utcai parkoló területét jelenti, még 1767 után is temetkeztek.

6

piaristák

Az érem Rómától Szécsényig vezető útját csak találgathatjuk. A megoldás kulcsa talán egy szécsényi származású piarista, Virág Jácint (Hyacinthus a S. Joanne Nep., 1744–1801) lehet, aki 1763-ban lett novícius Privigyén, majd Kecskeméten, Nagykárolyban és Tokajban tanított, végül pedig a máramarosszigeti rendház rektoraként halt meg. Talán ő adta a kegyes érmet egyik rokonának, akit azután ezzel temettek el.

(Az érem a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum állandó kiállításán tekinthető meg.)

Bercsényi Kinga

1942–1943

Karácsony a régi Márkón

Heizer Mihály (1915–1983) Márkón, egy Veszprém melletti német faluban született. A veszprémi piarista gimnázium diákjából maga is piarista lett, és történelem szakos egyetemi hallgatóként, 1942/1943-ban, immár Somhegyi Mihály néven doktori disszertációját saját faluja néprajzáról írta. Leírásai, rajzai és fényképei egy azóta eltűnt világ életét és szokásait örökítették meg, köztük olyanokat, mint a karácsonyi Christkindli-játék.

„A karácsonyi játék előadására hivatott hat kislányt (12-14 évesek) december 24-én kora délelőttől öltöztetik.” – írta Somhegyi Mihály – „A játék szereplői [a képen jobbról balra]: Mária a bölcsőben elhelyezett gyerekkel (Christkindl), József és négy angyal. Az angyalok bal kezükben színes papírrózsát tartanak, jobb kezükben kis csengő van, mellyel az ének ütemét kísérik. József szalagokkal díszített csengős botot tart kezében, s ezt az ének alatt ütemesen a padlóhoz koppintja. Mária virgácsot tart az egyik kezében, és kis bölcsőt a másikban. (...) Az egész viseletre azt mondhatjuk, hogy az ízléstelenségig díszes. A színek orgiája csapja meg az embert.

Körjáratukat röviddel ebéd után kezdik, s kisebb megszakításokkal éjfélig folytatják.

Házról házra járnak, nagyjából mindenütt ugyanazt éneklik. Először az angyalok jönnek, s a szobában egymással szemközt megállnak. József az asztal mellé áll. Mária az ajtón kívül marad, s csak az első ének megfelelő részénél lép be a kis bölcsővel, leteszi az asztalra, s ezt József a megfelelő résznél ringatja.”

A beköszönő ének így kezdődik: „Wir san, wir san sechs ausgesandte Bot / Den Kranz, den Kranz tragen wir auf unserem Haupt / Den hat, den hat uns Gott der Sohn erlaubt / Christkindelein komm auch herein / Mit deinen lieben Jesulein” (Hatan, mi hírnökök vagyunk / Koszorút, viselünk fejünkön / melyet az Istenfia megengedett nekünk / Krisztusgyermek térj be hozzánk / várjuk kedves kis Jézuskád”).” A többi énekek ringatják a Jézuskát, hívják a pásztorokat, és megéneklik a jászolban fekvő kisdedet. „A játék végeztével Mária és József a kezükben tartott virgáccsal illetve csengős bottal a család minden tagjára, elsősorban az asztal körül ülő gyermekekre (de még a pólyás csecsemőkre is) ráütnek, hogy egészségesek maradjanak. … Az éjféli mise alatt az oltár két oldalán állnak és csengettyűvel kísérik a népéneket.”

(Somhegyi Mihály kéziratát és fényképeit a Piarista Rend Magyar Tartomány Központi Levéltára őrzi, de a munka újabban Márkó község kiadásában nyomtatásban is megjelent: Márkó néphagyományai, szerk.

Márkusné Vörös Hajnalka, Veszprém, 2010)

Hivatás Mi, piaristák nevelők vagyunk. Sokféle dolgot tehetünk, és különböző feladatoknak és szolgálatoknak szentelhetjük magunkat.

Mindazonáltal a nevelés az identitásunk, a létértelmünk, a hivatásunk részét képezi. A nevelési szolgálatot különböző helyszíneken gyakorolhatjuk, rendkívül sokféle tevékenységből kiindulva konkretizálhatjuk azt; de soha nem veszíthetjük szem elől, hogy a nevelés alapvető részét képezi létünknek, hiszen a küldetés a karizma alapvető része. Mindig hangsúlyoznom kell, és ebbe soha nem fáradok bele, hogy káros, ha létünkről és tennivalónkról úgy beszélünk, mintha olyan dolgok lennének, amelyeket anélkül szét lehetne választani, hogy értelmüket vesztenék.

Tegyünk hát még egy lépést: Kalazancius a nevelést az „Isten előtti fogadalom" szintjére emeli. A nevelést összekapcsolja az engedelmesség fogadalmával, és ebbéli meggyőződését a nevelés iránti különleges önátadás kérésével fejezi ki. Kétségtelen, hogy remek módja ez rendünk alapvető hozzájárulásának és létértelmének kifejezésére: nevelők vagyunk. Így emlékezünk erre, amikor Máté evangéliumának egyik bekezdésében hallgatjuk, hogy Jézus azt mondja: aki a nevében egy gyermeket befogad (hivatása által), őt fogadja be (vö. Mt 18,1-5). Amikor a nevelői szolgálatnak átadjuk magunkat, akkor privilegizált, valódi és különleges módon fejezzük ki szerzetesi hivatásunkat és abbéli vágyunkat, hogy életünk és létünk középpontjává Jézus Krisztust tegyük.

Soha nem szabad elfeledkeznünk erről, hogy napi, nem mindig könnyű nevelői feladataink elvégzéséhez szükséges lelkierővel tudjunk élni. Sokszor felmerül bennünk a kérdés, vajon intézményeinkben mi is a szerepe a piarista szerzetesnek. Néha azt gondolom, hogy szent alapítónkat meglepné ez a kérdés, hiszen ő oly világosan tudta erre a választ. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy végeredményben életét és írásait egyaránt annak szentelte, hogy megpróbálja mindenkivel megértetni, megszerettetni, hogy mindenki képes legyen megélni ezt a szerepet. Pozitív módon fogalmazta meg mindezt: amikor azt kérte, hogy igyekezzék mindenki jó példát mutatni, és nagy szorgalommal látogatni az iskolákat, hiszen ez a mi intézményünk. Amikor meg kellett rónia a piaristát, hogy az a mindennapos feladatai elvégzése során nem a legtöbbet adja magából, azt mondta neki, hogy „tehetségét sok szegény gyermek javára fordíthatná és kell fordítania, akik Jézus Krisztus személyét képviselik". Intézményeinkben a piarista szerepe a gyermekekért és a fiatalokért élni, dolgozni, őket nevelni, és átadni nekik egész életét. Mindezt oly módon, hogy azok, aki látnak bennünket, mindennapi életünket ne tudják mással magyarázni, csak egyféleképpen: hogy az a Jézus-hitünkre, és hivatásunk iránti teljes önátadásunk melletti elköteleződésünkre épül. A pozíciónk, a hely, illetve a mód, amel�lyel mindezt mindenki javára végrehajtjuk, mindez másodlagos dolog. Testvéreim, a rendnek ilyen piaristára van szüksége.

Ezért hát, testvéreim, igenis szükségesek vagyunk iskoláinkban és őszinte alázattal elmondhatjuk, hogy „hiányzunk". Azonban csak akkor van ránk szükség, ha életünket és küldetésünket autentikus módon éljük meg; középszerű piaristára senkinek sincs szüksége. Emlékszem a nemrégiben a szardíniai Sanluriban található piarista iskolában tett látogatásomra. Olyan piarista iskola ez, ahol már évek óta nincsenek piaristák. Egy beszédet írtam a tanároknak, amelyben az egyik alcím az „egy piarista iskola piaristák nélkül" volt. Nos hát, miután megismertem az iskolát, meg kellett változtatnom ezt a címet, és azt mondani, hogy „egy piarista iskola, amely nagyon várja a piaristákat". Ha az ember ellátogat ebbe az iskolába, akkor valóban rádöbben arra, hogy iskoláinkban igen is nagy szerepe van a piaristáknak, ha azt autentikusan éljük meg.

Pedro Aguado SP generális

piaristák

7

Gondolatok a szenvedélyről és a boldog életről Steve Jobs nyomán „If you don’t love it, you’re going to fail.” Steve Jobstól nem ezt a mondatot szokás idézni.

Talán azért, mert kevésbé lelkesítő, mint a Stanfordon elmondott évzáró beszéd „follow your heart and intuition” gondolata. De azt hiszem, csak első hallásra. Jobs mondandójának megértéséhez, sőt igazságához mindkét mondatra szükség van.

Ha nem szereted, kudarcot vallasz. Ha nem leszel szorgalmas, akkor biztos, hogy nem boldogulsz. Azt hiszem, manapság ezeket a mondatokat lehet mondani azoknak a mondatoknak a helyén, amelyek korábban valahogy így hangzottak: Ha szorgalmas vagy és keményen dolgozol, sikeres leszel.

Szívesen idézem ezzel kapcsolatban a társadalomtudós Zygmunt Baumant, mert ügyesnek tartom az általa használt képet. Nagyszüleink társadalmában, írja, a társadalmi előrehaladás feltételei világosak és teljesíthetők voltak. „Azoknak, akiknek szüksége volt egy megbízható és biztos utazást ígérő csónakra, a végcél nem volt sem titok, sem pedig gyötrelmes választás kérdése […]. Az evezőkkel munkálkodókra egyetlen feladat hárult: szorgalmasan és kitartóan evezzenek, »betű szerint követve« a hajó szabályzatát.” Ezzel szemben manapság nem világosak a célok, hanem ábrándnak bizonyulnak, délibáb-jellegűek, „és többnyire méltatlannak tűnnek a rendületlen elkötelezettségre és odaadásra” (Wasted Lives, 16). Mivel nincs állandóságot jelentő kikötő, ahová megérkezhetnénk egy mégoly viszontagságos út végén, nem lehet ígéreteket sem tenni. Ezért nem állnak meg azok a mondatok, amelyek a cél felől akarnák igazolni az utazással járó fáradságot. És ezért nem lehet ma azt sem mondani: ha szorgalmasan dolgozol és tanulsz, sikeres leszel, célba jutsz. Ez azonban a máról szóló állításnak csak az első fele.

Abban az interjúban, amelyben a „ha nem szereted, kudarcot vallasz” mondat elhangzott, Jobs arról beszél, hogy a sikerhez szenvedélyre van szükség. „Azt mondják, az embernek jó adag szenvedélyre van szüksége ahhoz, amit csinál, és ez teljes egészében igaz. Mégpedig azért, mert [a munka] annyira nehéz, hogy ha valakiben nincs lelkesedés, akkor bárki értelmes ember feladja. Nagyon nehéz ez. És hosszú időn keresztül kell csinálnod. Úgyhogy ha nem szereted, ha nem élvezed, miközben csinálod, ha nem szereted igazán, akkor fel fogod adni. A legtöbb emberrel egyébként ez történik. Ha megnézzük azokat, akik végül idézőjelben »sikeresek« lettek a társadalom szemében, és azokat, akik nem, akkor [azt látjuk, hogy] általában azok,

8

piaristák

akik sikeresek, szerették, amit csináltak, és ezért ki tudtak tartani akkor is, amikor nagyon nehézzé vált. Azok pedig, akik nem szeretették, abba is hagyták, mert épelméjűek, nem?

Ki tartana ki olyasmi mellett, amit nem szeret? Egy csomó kemény munka és egy csomó állandó aggódás jár vele. Ha nem szereteted, kudarcot vallasz”

A sikert nem garantálja a szorgalom. De az biztos, hogy kemény munka nélkül nincs siker, és lehetetlen hosszú távon szorgalmasnak lenni, ha valaki nem tud lelkesedni azért, amit tesz. Csak abba érdemes tehát belefognod, amiért lelkesedni is tudsz, és ezért van szükség arra, hogy kövesd a szíved hangját. Hogy fogalmat alkossunk magunknak a hosszú távról, a különféle kutatások azt mondják: tízezer órára, napi négy órával számolva 10 évre van szükség ahhoz, hogy valaki hozzáértőnek mondhassa magát valamiben. E nélkül nincs siker. És a sikerre ez sem garancia, hiszen ahhoz még szerencse is kell. De nem a siker az érdekes! Nem a sikert kell megcélozni, mert azt nem lehet, és a célok különben is csalókák. Hanem a szívre kell hallgatni, mert arra kell törekedni, hogy rátaláljunk arra, amit szenvedéllyel tudunk csinálni.

A többség józan, „épelméjű”, ahogy Jobs mondja („Because they’re sane, right?”). Az alapján választanak munkát vagy életpályát, hogy mennyire jövedelmező, mennyire ígér biztonságot és így tovább. Nincs ennél veszélyesebb út. Azért veszélyes, mert ha ezen szempontok alapján olyasmit választ az ember, amit nem szeret, akkor biztosan kudarcot vall. Mivel pedig nem is olyan régen – azaz nagyszüleink, dédszüleink korában – még voltak előre világosan megrajzolható életpályák (ahogy ezt fentebb Baumantól hallottuk), egyelőre nem

nyilvánvaló a „follow your heart” igazsága. Ma még a józan számítás megszokott útja tűnik nyilvánvalónak, amivel szemben az, hogy kövesd a szívedet, könnyen félreértődik, mintha arra buzdítana, hogy csak azt tedd, ami jól esik.

Jobs nem valamiféle szubjektivizmusra buzdít, hanem szenvedélyes életre. Nem sikerre, hanem arra, ami nélkül biztosan nincs siker, de főképpen nincs értelmes élet, nincs boldogság, nincs személyes kibontakozás.

Ezt minden nap tudatosítanunk kellene, és különösen is tudatában kellene lennünk akkor, amikor fordulópontokhoz jutunk az életünkben. Ezért fontos ez a téma a fiatalok esetében.

Nemrég olvastam, hogy a jezsuita fenntartásban működő Boston College-ban minden tanév elején rendeznek egy nyitó előadást az elsőéveseknek, amelyben három kérdéssel szembesítik őket a tanulmányaikkal kapcsolatban:  Van-e benned lelkesedés valami iránt?  Jó vagy-e benne, vagy jó tudsz-e lenni?  Szolgál-e valamilyen kiáltó társadalmi szükségletet? „Ha mindhárom kérdésre igennel tudsz válaszolni, akkor, mondja a jezsuita pedagógia, feltétlen örömben lesz részed” (Hargreaves: The Fourth Way, 85).

Jobs is egy diákoknak szóló beszédben, a Stanford évzáróján mondta, hogy „kövesd a szívedet”. Fontos mozzanat ez. Azért fontos, mert nagyon sokan – Jobs szerint a többség – alacsonyra céloz az életében. Lehet, hogy így kellene mondanom: mi, átlagemberek alacsonyra célzunk az életünkben. Újra meg újra. Tanulni kell a szívre figyelést. „Ha a szívre figyelés csak annyit jelent, hogy egy mélyebb önzést hallunk meg, felejtsük el! Hiszen így csak azt szentesítenénk, amiről úgy véljük, hogy bennünk zajlik. Van elvégzendő munka, mielőtt valóban meg tudjuk hallani a rejtett muzsikát” – mondja Rowan Williams, Canterbury érseke (Silence and Honey Cakes, 103). Nem megy magától a szív hangjának meghallása, hanem tanulni kell.

Gyakori tévedésünk, hogy összekeverjük az őszinteséget az igazsággal. Őszinteség nélkül nem találunk rá az igazságra, de attól, hogy ami a szívemen, az a számon, még nem jutottam el az igazságra. Az igazság, a szív valódi hangja mélyebben van. A szív hangjának meghallására is igaz a tízezer órás szabály.

Hogyan lehet ezt tanulni? Hallgassuk ismét Steve Jobst! „A halálközelség segített abban, hogy a nagy döntéseket meghozzam. Mert minden – külső elvárások, büszkeség, a megaláztatásoktól vagy a bukástól való félelem – eltörpül a halál árnyékában és csak az igazán fontos dolgok maradnak. Nem elfelejteni, hogy meg fogsz halni: ez az általam ismert legjobb módja elkerülni annak csapdáját, hogy azt hidd: bármit is elveszíthetsz. Már most meztelen vagy. Nincs rá okod, hogy ne kövesd a szívedet. […] Az időd behatárolt, ne fecséreld el azzal, hogy mások életét éled! Ne ess a dogmák csapdájába, azaz ne akarj mások gondolatainak ered-

ményeivel élni! Mások véleményének zaja ne fojtsa el belső hangodat! És a legfontosabb: legyen bátorságod, hogy kövesd a szívedet és az intuíciódat! Ezek valahogyan már most tudják, hogy mivé akarsz válni. Minden más másodlagos.”

Jobs az emberi helyzetről beszél. Biztos, hogy e szavaknak az ad rendkívüli súlyt, hogy a világ egyik legsikeresebb embere mondja. De azért érdekesek e szavak, mert nem a siker útját mutatják fel, hanem a boldogságét.

Nem a siker felé vezető lépcsőkről beszélnek, hanem a halálba tartó emberi életről, a kudarcokról és az arcul csapásokról mint tanulási helyzetekről, és arról, miként lehet ezt az emberi életet hitelesen és értelmesen élni.

Az őszinteség szakaszán a lemeztelenítés tapasztalatai, a kudarcok, a fájdalmak, a mindennapok küzdelmei visznek túl. És a megérkezést az jelenti, hogy belátom, „már most meztelen vagyok”. A mindennapi gyöngeségek megtapasztalása és végső gyöngeségünk alapvető tapasztalata az út az őszinteségtől az igazság felé. „Aki nem járta meg saját poklát, s nem tapasztalta meg bizonyos mértékű tehetetlenségét, az még egy lépést sem tett sem az emberi, sem pedig a keresztény érettség terén” – írja Amadeo Cencini (A Fiú lelkülete, 130).

Nem lepődöm meg, ha valaki nehezen hiszi el, hogy ezeket a lépéseket kell megtenni. Jobs szavai nekem pontosan azért izgalmasak, mert azt a különös véleményt értem meg belőlük: olyan világot élünk, hogy aki a társadalom szemében sikeres – tehát például gazdag, híres, egyáltalán menő – akar lenni, annak ugyanezeket a szempontokat kell figyelembe vennie. Nem lesz sikeres, aki nem lelkesedésből csinál valamit, mert nem lesz benne jó, és nem lesz képes kitartani akkor, amikor minden nehézzé válik. Mindez, vagyis a lelkesedés, a kitartás, a szív és az intuíció követése nem biztosítja ugyan a sikert, de egészen biztos, hogy megadja az értelmes és boldog életet. Ez a pozitív üzenete annak a tagadó mondatnak, hogy „ha nem szereted, kudarcot vallasz”.

Urbán József SP

piaristák

9

PATROCÍNIUM – NYÍLT NAP

BUDAPEST

AVAGY A NOVEMBER VÉGI KÖTELEZŐ BRAVÚR A november vége az év legmozgalmasabb időszaka nálunk. Ekkor diák és tanár egyaránt a maximumot adja. Arra a „kötelező bravúrra” készülünk, hogy ajándékcsomagba tegyük bele mindazt, mit az iskolánk jelent; amelyet átadva a hozzánk jelentkezőknek közelivé válik számukra az iskolánk, a diákok és tanárok közössége.

A patrocíniumi szentmisét a megújult kápolnánkban tartottuk. Az ünnepi szentmisén Labancz Zsolt tartományfőnök úr prédikációjában Kalazanci Szent József több leveléből olvasott fel olyan gondolatokat, melyek ma is aktuálisak lehetnek. Milyen a jó nevelő, és a jó diák… Kiderült, hogy évszázadok jönnek, mennek, a palatáblából digitális lett, de valahogy a diákok és a tanárok legbelül ugyanolyanok, rabló-pandúrt játszanak, a gyerekek ugyanúgy jobban szeretik a labdát mint a betűket, a tanárok ugyanúgy megőszülnek egy-egy tanórán.

Kalazancius pedig csak faragta rendületlen a lúdtollat, hogy legyen mivel írni a dolgozatot és rá a jegyet.

A szentmise után Pázmány Ágnes főiskolai docens megnyitotta a IV. PiArt kiállítást és ismertette a zsűri által jutalmazott alkotók nem is rövid sorát. A remek és ötletes rajzok, agyag plasztikák, fából és papírból készült művek „Itthon vagyunk” címmel születtek – és tényleg átérződött rajtuk a hazatérés öröme.

Az ünnep harmadik fogása a Fogat fogért című színdarab volt. Magáról a darabról csak annyit, hogy a férj, aki rájön hipnotikus képességére, a könnyű és ledér, kicsapongó éjszakák érdekében mély álomba varázsolja feleségét, hogy az ne tudja, hol jár. Node – ugye fiúk, lányok! – egy álom sem tart örökké… A méltán kissé feledésbe merült pikáns darabot Zsódi tanár úr porolta le és az elegáns piarista diákok és bájos patrónás lánykák mé10

piaristák

alapítva: 1717 honlap: www.gimn.piar.hu lyen átélt és életszerű előadása támasztotta föl. Meg kell mondanunk, hogy a darabot a fiúközönség meglepően jól fogta és értette... Úgy tűnik, nem kell őket félteni .

Szombaton – a Nyílt Nap délelőttjén – a magyar tudós társadalom és közélet neves képviselőit láttuk vendégül: hivatásukról, az őket foglalkoztató feladatokról, emberségükről meséltek.

Délután Nyílt Napot tartottunk az iskolánk iránt érdeklődőknek: hiszen a jó bornak is kell a cégér. Végre olyan épületben fogadhattuk leendő diákjainkat, amelyet még mi is ámulva-bámulva nézünk. S az épület szépségének megfelelőn („hardver”) a programokat a tavalyiaknál még színesebbé tettük. („szoftver”).

Végre megtalálta helyét sok-sok muzeális értékű, sokszor évszázados korú szemléltető eszközünk, tárgyunk: a varázslatos kőzettár mesés, több termet megtöltő darabjai, a kitömött sastól a pocokig, a fizika csillogóvillogó míves eszközei, egyik első vitorlásunk makettje.

A kiállítások és a színes programok kavalkádja mellett a vendégek teaházban pihenhettek és tudhattak meg kulisszatitkokat fiatal vagy éppen már érettségizett diákjainktól.

Nagy tett volt a nap megszervezése, de jót tett a sok színes program diáknak és tanárnak egyaránt: a fazekasműhely, az angolverseny, az állatboncolás, a fizikai és kémiai kísérletek, a földrajzbemutató, az AVK filmvetítés, sport és játék, kép- és zászlókiállítás, a túraterem, a piarista múzeum, a cserkészfoglalkozás, a matematika-bűvészkedés.

PIARISTA ISKOLA BUDAPEST

Csak egy délutánra, csak egy pillanatra megálltunk, és kiléptünk a tanterem és zöld tábla csendes világából, és megmutattuk, hogy mire is vagyunk képesek, ha a könyvek és jegyzetek csendben építkező tudományából elő kell lépnünk és kincseket kell előhozzunk. És továbbra is képesek leszünk megújulni, és új hardverünkhöz alakítani a piarista hagyományainkon alapuló szoftverünket.

A hozzánk látogató szülők és kisdiákok pedig megnyugodva térhettek haza: érdemes lesz hozzánk járni, velünk együtt tanulni, bennünket társnak választani.

Akik pedig Nyílt Napunk zárásaként végignézték Igazgatónk prezentációját, azt is megtudhatták, hogyan juthat minden diák a Piarista közön át a mennyország kapujához.

tanulásról diákoknak Mama, hagyjál, nem volt semmi érdekes. Nem lesz dolgozat holnap se, hagyjál. Fenébe, mennyi lecke van. Mindegy, bioszból csütörtökön feleltem, holnap úgyse fog kihívni. Tomi, add már vissza az ipodot. Hova a fenébe tettem a matekfüzetet? Nemigazmár. Mama, szólj már a Tominak, hogy engedjen a géphez, nem igaz, hogy nem tudom megnézni a leveleimet. Figyelj Geri, te olvastad ezt a Jókai-hülyeséget? Rohadt hosszú. Tényleg holnapra kell? Várj, bejelentkezett a Szabó is. Most nem tudom levinni, most tanulok, majd később. Tomi, húzzál már innen, most miattad csak két életem maradt. Most fáradt vagyok, majd később. Nem fogok elaludni, hagyjál. Hagyjál, most nem tudok menni vacsorázni, témazáró lesz fizikából. Jó, bocs, hogy nem vittem le. Szóljatok már a Tominak, hogy ne gitározzon, egész délután nem tudtam tőle tanulni.

cserekapcsolat Mivel mindenki csak egyszer tizenegyedikes – általában –, így minden csoportnak új és izgalmas, noha immár több mint húsz éves a grazi Sacré Coeur Gimnáziummal történő cserekapcsolatunk. Mi megyünk, ők fogadnak, majd ők jönnek, mi fogadjuk őket. A búcsú pedig mindig kicsit pityergős, e-mail és telefonszám cserélős, de legalább minden, a romantikát kissé háttérbe szorító német nyelven.

A diákok számára az októberi oda-vissza utazás két hétre a lazább iskola, erősebb kapcsolat jegyében telik.

Az évenként változó, mottóként szereplő témák, legyenek azok Művészetek, Technika, Mozart-Bartók, Boldogság és a mottókhoz kapcsolódó programok, foglalkozások, az ottani tizedikes koedukált és az itthoni tizenegyedikes koedukálatlan tanulók Casablanca-szerű szép barátságainak kiindulópontjai.

Barátságok létrejönnek, megmaradnak vagy épp elmúlnak. Gyors az alkalmazkodás a másik kultúrához, amely azért nem annyira más, mint a miénk, de mégis, egy kicsit.

Meg kell szokni az idegen hangot, az ismeretlen szokásokat, és közben föléled az otthon csak tankönyvbe zárt tantárgy, a német. És magyar diákként nemcsak Grazban, de itthon, Budapesten és környékén is turistaként lehet járni, beszélni. Fel kell nőni a kihíváshoz is, hogy németül eszünk, iszunk, alszunk, beszélünk és felolvasunk. Ahogy Pál is mondja, németül élünk, mozgunk és vagyunk.

Mindez a mottóként kijelölt téma projektmunkáját bemutató „prezentációs” esten csúcsosodik ki. Van tehát mindig „story“, élmény és tapasztalat...

Horváth Bálint

piaristák

11

Iskolaegyesülés Kecskeméten

kecskemét

Felelőséggel gyermekeinkért Iskolai törekvéseink a közelmúltig Kecskeméti iskolánk évek óta jól együttműködik a városban működő többi katolikus iskolával. Fontosnak tartjuk, hogy ne csak saját iskolánkban gondolkodjunk, hanem azt keressük, hogy milyen szerepet tölthet be a katolikus iskola a város és a környék közoktatásában.

Emellett régóta gondunk a helyszűke, ami az utóbbi évek intézményi növekedése és fejlesztései nyomán még jobban szorít. Hogy a tanulási nehézségekkel küzdő diákok integrálása minél hatékonyabb legyen, az alsó tagozatban az utóbbi években már három, 22 főben maximált, kisebb létszámú osztályt indítunk. A felső tagozatba is sok új diák érkezik a környékről, de ott csak két osztály számára van hely. A koedukáció bevezetése óta az utóbbi két évben a gimnáziumban szintén jelentősen emelkedett a jelentkezők száma. Lassan szükségünk lehet leánykollégiumra is. Emellett a tornatermünk nagyon kicsi és ennyi osztály számára kevés. A pár éve kialakított tornaszobák és felújított sportudvarral együtt is kevés a sportolási infrastruktúra. Az alsó tagozatosok részére a rendház udvarán játszóteret alakítottunk ki, de a felsősöknek nem tudunk megfelelő délutáni teret biztosítani. Évek óta tervezzük óvoda indítását. Mindezen kihívások kezelésére régóta keressük a válaszokat. Az elmúlt tanév elejére kilencven százalékban el is készült egy felújítási koncepció, de a meglévő épületegyüttesbe így is csak szűken fértek volna bele a szükséges funkciók. Újabb keletű kilátások Szűk egy éve intenzívebb tárgyalások kezdődtek a kecskeméti Ward Mária Leánygimnázium vezetésével és annak fenntartójával, a Congregatio Jesu Szerzetesrenddel.

A megfogalmazódó tervek most megoldási lehetőséget kínálnak sok korábban felvetett kérdésünkre. Eszerint a Piarista Rend átvehetné a fenntartói jogát az angolkisasszonyok kecskeméti iskolájának, és egyesítené a két iskolát a Piarista Iskola keretében. A két fenntartó erről 12

piaristák

alapítva: 1717 (1993) honlap: www.kecskemet.piar.hu előzetes megállapodást kötött, végleges szerződés december végéig születik. A Tartományfőnökség munkacsoportot hozott létre az iskolafúzió lebonyolítására.

Az eddigi elképzelések szerint az alábbi lépések várhatóak: • A tanév végén megtörténik a fenntartói jogok átadása és az egységes iskolai struktúra létrehozása.

• Az új tanévet mindkét iskola diákjai és pedagógusai a Piarista Iskolában kezdik.

• A felső tagozat és a leánykollégium a Ward iskola mostani telephelyén fog működni, az alsó tagozat és a gimnázium, valamint a fiúkollégium a jelenlegi piarista épületegyüttesben.

Az egyesített iskolában: • A felső tagozat megörökli a Ward iskola tágas sportcsarnokát, amit a többi iskolarész is tud alkalmilag használni.

• A felsős diákok saját, tágas, campus jellegű udvarhoz jutnak, ahol a délutánokon védett körülmények közt lehetnek.

• Lehetőség nyílik, hogy az alsóban végzett mindhárom osztály megmaradhasson, ne kelljen összevonni őket a felső tagozatra.

• Mind a 12 évfolyamon három párhuzamos osztály működhet, fiú és leánykollégiumot is biztosíthatunk diákjainknak.

• Uniós pályázat beadására készülünk, hogy a Ward iskola telephelyén három csoportos óvodát indíthassunk.

PIARISTA ISKOLA KECSKEMÉT

Biztató jövő formálódik Az egyesülés kapcsán a gimnáziumban már csak mi hirdettünk felvételt kilencedikes osztályokba, az eddigi kettő helyett három osztályt tervezünk indítani. Ezzel együtt fejlesztjük tanulmányi kínálatunkat, hogy minden diák megtalálhassa az érdeklődésének, képességeinek megfelelő egyéni tanulási útvonalat. A három osztályban a mindenki számára biztosított emelt óraszámú idegen nyelvi képzés mellett négy tanulmányi terület közül választhatnak az érdeklődők: matematika, humán, biológia-kémia és informatika. Ezek a tanulmányi területek azt szolgálják, hogy akár az átlagos képességű diákok is eséllyel tegyenek a négy év végén emelt szintű érettségit a szükséges tantárgyakból, valamint hogy mindenki kaphasson kiemelt fejlesztést abból, amiben tehetségesebb.

Emellett folytatódik az elmúlt években elindított fejlesztések, lehetőleg uniós források bevonásával. A közeljövőben tervezzük könyvtárfejlesztési, informatikai fejlesztési, óvoda létrehozását segítő, egészségnevelési és tartalomfejlesztési és tehetséggondozási pályázatok beadását, amint a kiírások megjelennek.

Fontos célkitűzésünk, hogy a fentebb vázolt nagymérvű változások segítsenek bennünket piarista karizmánk és küldetésünk még hatékonyabb kibontakoztatásában.

Mikulás Domonkos igh.

nt é t r ö t e v é 100

gimnáziumber 6. ó te ll p á e z is s . a 1 m 1 19 az új, rve dött Tatán n Sándor te a te r a g m Megkezdő u a B s és Társ ek építése, zászi Fuch s g e mi épületn r e b jea itelezője úlva be is fe m v é y g szerint. Kiv e a , és a munk vállalat volt ződött. pesti ber 28. ista, a buda erer ia p 1911. októ f e s z legsik aywald Jó a kor egyik , Elhunyt M a r á n ta g görö lytiszta logimnázium nyvének írója. Kristá g i kö egírt Görö m l e k k é z r sebb iskola é el a pedagógiai emberöltőv y g e e gikával és jó v y n ak. s olvasókö latban volt á n nyelvtana é z s a h is la után szerző halá

piaristák

13

Merre tart a Piarista Mester Tanoda?

Amikor 2007 szeptemberében a Mester Tanoda a Dugonics András Piarista Gimnázium tagintézményévé vált, és Angyal tanár úr javaslatára Piarista Mester Tanodának kereszteltük el, még csak homályosan sejtettük, hogy a zeneművészeti-, képző- és iparművészeti-, táncművészeti-, szín- és bábművészeti ágakkal működő alapfokú művészeti iskolában a szokásos művészetoktatási pedagógiai folyamatok merre fognak fejlődni.

Külsős, más iskolákból jövő tanulóink továbbra is nagy örömmel kerestek meg bennünket, így egy tágabb körben ők is a Piarista többcélú intézmény növendékeivé váltak. Új célként jelent meg előttünk, hogy valamilyen szinten minden gimnazistát megérintsen a művészetoktatás, hogy művészeti tevékenységet válasszon magának minden diák, hiszen a felnőtté válás útján jó, ha egy alkotó tevékenységen keresztül is tudjuk keresni önmagunkat.

Az oktatási módszereiket megújító iskolák, így mi is egyre több kihívást látunk magunk előtt. A „művészetis” tanulók versenyeztetése mellett egyre több fontos pedagógiai célt, tartalmat érzünk megvalósulni: • a gimnáziumi projektes Témahétbe történő bekapcsolódásban, • a káptalani feladatokban is megjelenő, a szülőkkel való kapcsolattartás új arculatait felvállaló „Panelreneszánsz Fesztivál” szervezésében, • az erősen hátrányos helyzetű moldvai csángó gyermekek és a piarista tanulók közös nyári művészeti táboraiban, • a művészetek fejlesztőpedagógiai hatását alkalmazó tanórai foglalkozásokban, • a számtalan jeles napra, rendezvényre, misére történő felkészítés során keletkező közös alkotásban, • a Diák-táncházakban, ahol a zenét népzenész palánták szolgáltatják.

14

piaristák

SZEGED

alapítva: 1720 (1991) honlap: www.szepi.hu

Új nevelési tartalmakat hordozó rendezvényeink: A „Ha folyóvíz volnék” – ifjúsági csereprogram SzegedBacau címet viselő program hosszú távú pedagógiai folyamat. 2009-ben a moldvai szegény sorsú, hátrányos helyzetű gyerekek Szegeden találkoztak a magyarországi fiatalokkal. Az alternatív tanulás során a résztvevők a „Ha folyóvíz volnék..." népdal egy-egy sorát naponta vezérgondolatként dolgozták fel, vokális és instrumentális zene-, vizuális művészeti-, ill. mozgásművészeti eszközökkel, délutánonként, pedig közösen kirándultak, közös élményeket gyűjtöttek a művészi alkotásokhoz és ismerkedtek a dél-alföldi régió nevezetességeivel. A csángó gyerekek látogatását iskolánk tanulóinak látogatása követte. A moldvai gyerekek számára a kultúrájuk megőrzése személyes társadalmi boldogulásukhoz, megmaradásukhoz szükséges és ebben sokat segítettek azok a „külföldiek”, akiket éppen ezek az értékek vonzottak hozzájuk. A „Ha folyóvíz volnék” projektben már a nyári utazásban résztvevő fiatalok kezdeményezik és vállalják a tervezésben és lebonyolításban való aktív részvételt. A mi útjaink során a moldvaiakkal folyó projekt mellett erdélyi és moldvai helyszíneken Kájoni egyházi énekeket adtunk elő koncertszerűen és misei szolgálatként.

A „Panelreneszánsz Fesztivál” egynapos rendezvényünkön az a cél, hogy a családok és a nevelők együtt töltsenek egy napot, miközben tanulóink produkcióiban lelhessük örömünk. Ezt tükrözi a minőségi, értékes, magyar nemzeti hagyományokat előtérbe helyező, kreativitást fejlesztő és emberséget, emberléptékűséget hirdető programok célzott válogatása. Ezáltal megteremtődik egy non-formális nevelési közeg, melyben szülő és gyermek, fiatal és idős közösen tanul, gyarapodik, miközben a közös élmények öröme erősíti a családi köteléket, az egészséges közösség alapjait. További cél, hogy a résztvevők között a kapcsolat megmaradjon, és további találkozásokra kerüljön sor. Ennek érdekében több olyan játékos versenyt is tervezünk, melynek évente újabb fordulóján célszerű megjelenni címvédőként, vagy csak újabb indulóként, ami motiválja a folyamatos érdeklődést. Céljaink melletti kitartásunkat pedig, a közösségi igény erősíti, amely erőt ad a következő ilyen rendezvény megszervezéséhez.

A pedagógus rengeteget tanul saját munkájának során.

PIARISTA ISKOLA SZEGED

A művészetoktatás (és meggyőződésem, hogy a közismereti tárgyak oktatása is) csak akkor lesz jelentős a növendék számára, ha megtanulásra szánt anyag minden egyes technikai elemének kigyakorlásánál jelen van az öröm, az oldottság. Minél szárazabb, zordabb az elsajátítandó részlet, annál inkább igyekezni kell a pedagógusnak, hogy „humanizálja”, és valamivel érdekessé tegye a tanuló számára. A pedagógusnak sziklaszilárdan azt kell sugároznia, hogy a siker nem maradhat el, legfeljebb várat magára. Talán furcsa, de ezen a ponton találkozik a fejlesztő pedagógia a tehetségápolással.

A Népzenei Kamaraműhely iskolánkban 2007 óta működik. Eredetileg az volt a szándékunk, hogy kobzosok és énekesek lendületesen tudjanak moldvai énekeket és táncdallamokat csokorba fűzve együtt játszani. Az együttmuzsikálás azonban az egyházi népénekek, és régi zene új, izgalmas területeit is kijelölte az együttes számára. A Kamaraműhely tagjai most már az iskola tehetséges kobzosai, énekesei, hegedűsei, és tanító tanáraik, ezen kívül a népzenei feldolgozás jellegétől függően gitárokkal, csellóval, ütőkkel egészülünk ki. Népzenei hagyományunkból számunkra legfontosabb az eredeti népzene gyűjtése és éltetése – táncházban, koncerteken és tanítványaink révén is. Ezt a szemléletet – úgy érzem, – legjobban a népzene gyökereihez ragaszkodó, a népzenét saját eredeti gyökereiből továbbéltető művészi-tanári konzekvenciákkal lehet továbbadni.

Koncertanyagaink: • általunk feldolgozott teljes miseanyag Kájoni János Cantionaléjából, • „Mint sík mezőn csak egy szálfa”- Balassi énekelt versek feldolgozása.

• moldvai népdalokból álló énekfüzérek eredeti hangszereléssel, • „Kalazanci Szent József” zsolozsmája – himnuszokból, antiphonákból, és gregorián dallamokból építkező oratorikus mű.

A Gál Ferenc Hittudományi Főiskolával történő sikeres együttműködés eredménye a Kájoni énekeink feldolgozását és népdalfüzéreket tartalmazó „Égig érő énekek”kottáslemez kiadása.

A tehetségek gondozása nap mint nap új erővel tölt fel bennünket, s arra biztat, hogy folyamatosan keressük a legegyszerűbb, a legtermészetesebb, és a növendék számára –saját adottságait figyelembe vevő – utat. Országos arany fokozatú díjakat, illetve első helyezéseket nyerünk el rendszeresen: népi szóló és csoportos ének, koboz, népi vonószenekar, illetve hárfa kategóriában. Az

évente megjelenő Táncháztalálkozó- és Új élő népzene országos lemezpályázatokon rendszeresen szerepelnek növendékeink. Jelentős eredményeket mondhat magáénak gitár tanszakunk és zongora tanszakunk régiós szinten.

Saját zenei rendezvényeink: • Nemzetközi hárfakurzus és hárfaverseny, amelyet Szeged város saját rendezvényeként támogat (és az utóbbi években már sajátjaként is emleget), • „Kobzos” – moldvai népzenei kurzus (kobozt, népi éneket, hegedűt, furulyát oktatunk), • Mézespálinka – karácsonyi népzenei koncert, • Népek Karácsonya – komolyzenei karácsonyi koncert a Karolina gimnáziummal közös szervezésben, • Regionális Tavaszi Gitártalálkozó.

A szegedi Dugonics András Piarista Gimnáziumban folyó oktatói-nevelői munka szép vizuális megfogalmazása az aula mennyezetén felfüggesztett nyolcpár-evezős hajó. Ehhez a képhez a Diák-táncházak idején egy élőkép is társul ugyanazon a helyen, az aulában, amikor a hajó alatt, hatalmas kört alkotva, diákok és tanárok egymás kezét fogva tanulják régi népi táncaink lépéseit. Egy hajóban evezés – egy körben való táncolás: ez lenne az új küldetésnyilatkozatunk? Koncertjeim és tanítványaim fellépéseinek sikere mellett mostanában azért is imádkozom, hogy minden kollégám merjen beállni a Nagy körbe – tanulóként.

Fábri Géza népzene-koboz tanár

piaristák

15

Vácott is zajlik az élet

Piarista találkozó Krakkóban – Útinapló Október közepén, egy hűvös szerda délután indultunk a XI. Nemzetközi Piarista Találkozóra Krakkóba azért, hogy képviseljük országunkat, iskolánkat. hat óra utazás után éhesen, elgémberedve szálltunk ki a buszból.

Másnap, reggeli után buszra szálltunk és Częstochowába

VÁC

alapítva: 1714 (1990) honlap: www.vpg.sulinet.hu ók végeztével elkezdődött a szombat esti láz, azaz a „piar diszkó”. Háromszáz diák táncolt, egyszerre, kézen fogva az aulában. Hihetetlen látvány volt. A lengyelek szívesen tanítgattak bennünket, mi meg szívesen tanultunk és mulattunk velük. A fél 12-ig tartó buli után eltettük magunkat az utolsó napra. Vasárnap, az utolsó mise után sor került a záró rendezvényre. Úgy gondolom, a legtöbbünknek nagy élmény volt ez a pár nap. A lengyeleket vendégszerető, barátságos népnek ismertük meg. Személy szerint, a szívemhez nőttek és nem gondoltam volna, hogy ennyire ragaszkodnak hozzánk, magyarokhoz. Köszönjük ezt a pár napot!

Kovács Luca Bianka 10.c

mentünk. Itt található a pálos kolostorban a híres Fekete Madonna. Bejártuk az épületet egy idős pap vezetésével, aki angolul mutatta be a kolostort és a kegyképet.

Częstochowai kirándulásunk egy misével zárult, majd ezután Auschwitzba indultunk, ahol magyar nyelvű idegenvezetéssel körbejártuk a tábort. Közben Krakkóba, a találkozó helyszínére ekkor már a többi csoport is megérkezett, így mi is visszatértünk. Vacsora után megkezdődött a nyitórendezvény, ami nagy bánatunkra lengyelül folyt, de a fontosabb mondatokat Gábor atya fordította nekünk. Mindegyik csoport bemutatkozott, köztük a fehéroroszok, csehek, lengyelek, illetve mi, magyarok.

Másnap reggel volt az első „konferencia”. Miután véget ért, visszavonult mindenki a saját kis csoportjába és megkezdődött a csoportmunka. Utána Krakkó belvárosában egy kedves idegenvezető várt minket, aki mintegy másfél órában körbevezetett bennünket a városban. Ezután a négy órás szabadidőt souvenir-vásárlással, evéssel, sétálással, fotózással, ki-ki a saját kedve szerint töltötte.

Szombaton, megint csak egy „konferenciával” nyitottuk a napot, amit immáron pár, angolul kiválóan beszélő lengyel diák fordított nekünk. Utána ismét bementünk a belvárosba és csoportokba verődve sétáltunk, majd betértünk a piarista templomba egy közös misére. Vis�szamentünk az iskolába és elkezdődött a meghirdetett Keresztény Zenei Fesztivál. Minden csoport egy-egy dallal készülve mutatta be muzikalitását. A magyar csapat improvizált és a Tankcsapda elhíresült dalát (Mi Atyánk ki vagy a mennyekbe'...) énekelte el, teljes hangerővel, amit a többi diák így fogadott: „Ria, Ria, Hungária!”. A produkci16

piaristák

Céklaleves és piar diszkó, avagy a lengyel-magyar barátság újabb fejezete – a szótárban A lengyel piarista diáknaptárban piros betűs ünnep az őszi találkozó. Október 12. és 16. között számunkra is kiderült, hogy miért. Néhány kulcsszó az első nemzetközi piarista diáktalálkozóról.

ANGOL: Bár komoly kísérletek történtek, hogy néhány nap alatt kölcsönösen elsajátítsuk egymás nyelvét, végül maradtunk az angolnál. Ha hirtelen mégis mindenki lengyelül beszélt körülöttünk, akkor előbb-utóbb Gábor atya kisegített.

CÉKLALEVES: A nemzeti eledelek közül a céklalevest inkább csak a tanárok kortyolgatták, de a pirogot már a diákok is szívesen ették, nem beszélve az éttermi ebédről.

Szendvics is volt bőven, de ezt inkább hagyjuk!

DISZKÓ: Ki gondolta volna, hogy a piar diszkó lesz a hab a tortán. Először a különböző városokból érkezett „előzenekarok” mutatták meg, hogy Jézus nevére nemcsak meghajol minden térd, hanem táncra is perdül. Azután jött Pjotr atya és a piarista kispapok, akik fergeteges bulit vezényeltek.

HIT: Sokunkat magával ragadott a lengyelek hitének őszintesége, lendülete. Hoztunk belőle haza is. Igyekszünk megújulni, hogy legközelebb mi is bírjuk az egyórás Szentségimádást.

PIARISTA ISKOLA VÁC

PÁLOSOK: Częstochowát, a lengyel nemzeti kegyhelyet magyar pálosok alapították, akiknek utódai immár közel 700 éve fogadják itt a zarándokokat. Meglepő és jóleső érzés fogott el, amikor folyékony magyarsággal köszöntött bennünket az egyik lengyel szerzetes.

VENDÉGSZERETET: Az, amikor egy nappal a többiek előtt érkezel valamikor éjfél előtt, de vacsorával várnak. Meg amikor fáradhatatlanul szinkrontolmácsolnak, idegenvezetnek, és egyáltalán: rendelkezésedre állnak, veled vannak, örülnek neked.

Talán érthető, hogy miért búcsúztunk lengyel barátainktól nehéz szívvel. Viszont készülünk a folytatatásra!

Szilveszter Poznanban, nyári tábor a Tátrában és persze már bejelöltük pirossal a naptárban a jövő évi találkozó időpontját…

Palkó Balázs szervező tanár

Történelmi emléktúra Bajra 2011. október 28-án a friss októberi napsütésben tizenkilenc elszánt piarista kerékpáron a Tata melletti Baj felé vette az útját, hogy lerója kegyeletét az 55 évvel ezelőtt mártírhalált halt hős bányászok emléke előtt. 1956. október 27-én a jórészt huszonéves bányászcsapat az „ideiglenesen” hazánkban állomásozó szovjetek laktanyájából akart fegyvert szerezni, hogy csatlakozhassanak az országos forradalmi eseményekhez. Fegyver helyett azonban sortüzet kaptak. Nyolc fiatal srác életét vesztette.

Az iskolai Történelmi Emléktúra Bizottság minden év októberében ellátogat egy 56-os helyszínre. Az idei közel 210 km-es túrát kellemes őszi napsütés és a Gutbrod tanár úr vezette mikrobusz kísérte. Váctól Szobig a sokunk számára jól ismert kerékpárúton haladtunk, majd a szobi vasúti hídon átkeltünk Felvidékre. Rövid kerekezés után a Mária Valéria-hídon Esztergomnál visszatértünk magyar területre, de továbbra is a Duna mentén folytattuk utunkat. Neszmély előtt felkapaszkodtunk a Gerecse nyugati lejtői közé. Túránk talán legkeményebb, de igen rövid hegyi szakasza következett. A 12%-os emelkedő után kárpótlásunk a neszmélyi Hilltop borászat lábaitól nyíló páratlan Duna-völgyi panoráma és az itt-ott tőkén felejtett (vagy szándékosan otthagyott) aszúsodó, mézízű szőlőszemek voltak.

Tatára már esti szürkületben, a baji emlékműhöz sötétben értünk. A megemlékezés méltóságteljességét Juhász tanár úr beszéde és „egy ismeretlen” költő verse tette teljessé. A szállásunk a piarista hagyományoktól kissé eltérően egy fűtött, félkomfortos közösségi ház volt. Pálfai tanár úr különleges chilis babja és Kalász tanár úr gyümölcsösjoghurtos pudingja után, valamint a közel 103 km-es kerekezés után altatni senkit sem kellett. Reggel rövid tatai kerekezés után hazafelé vettük az irányt. Dunaalmáson egy honfoglalás kori, Táton egy újkori temetőt látogattunk meg. Az első helyen egy csoportkép készült, a másikon egy ima mondatott el egyik kerekező társunk néhai kedves barátjáért, aki tragikus körülmények között távozott az élők közül 2 évvel ezelőtt. Teste itt nyugszik Táton. Párkány felé a szlovák rendőrség megnézte a magyar zászlókkal felszerelt kerekes csapatot, majd épségünkért aggódva mindnyájunkat a sisakok viselésére szólítottak fel. Mivel másfél napja hordtuk megszakítás nélkül a sisakot (az esti alvást leszámítva), kérésüknek nem volt nehéz eleget tenni. (Bár itt újból értelmet nyert a régi idő vicce, miszerint „ha van rajta sapka azért, ha nincs rajta, azért verjük meg a nyuszikát.”)

Világosban, fáradtan, de megható lelki- és nagyszerű sportélménnyel lettünk gazdagabbak. Jövőre újra ott leszek a következő emléktúrán!

II. Patrocíniumi fesztivál – Vác Tavaly novemberben hagyományteremtő szándékkal rendeztük meg iskolánk első Patrocíniumi Fesztiválját, amely a rendalapító szentünk ünnepnapja köré szerveződött.

A hét a Liszt-évre való tekintettel egy zongora esttel kezdődött Balogh József zongoraművész és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Együttese közreműködésével. Kedden a megzenésített vers kedvelőit a Misztrál együttes kápráztathatta el sajátos hangulatot teremtő dalaival. A Piarista Gimnázium színjátszó körének előadásában Shakespeare Hamletje is helyet kapott a fesztivál programjában, amelyet Váradi Ágnes tanárnő állított színpadra. Nagy örömmel nyújtunk ismét otthont egy jótékonysági estnek a Cházár András Speciális Szakiskola szervezésében és diákjaik közreműködésével. Az esten fellépett a Piarista Gimnázium kórusa Galbács Gabriella tanárnő vezetésével. A hét zenei csemegéje Lachegyi Imre Vizió kompozíciója volt. A szombati nyilvános ünnepi szentmisét követően Ábrahám Márta hegedűművész és Adamik Gábor tuba együttese lépett fel. kalász Ákos igh.

piaristák

17

PIARISTA ISKOLA GÖD

Mi történt az első harmadban?

GÖD

Krónika

Országos sport nap Szeptemberben részt vettünk az országos sportnapon: az egész iskola futott 2011 métert. Ezen kívül volt sokfajta bajnokság, erő- és ügyességi próba: asztalitenisz, sakk, hasizompad, húzódzkodás, zsákbanfutás, rönkhúzás, szögbeverő verseny és nem utolsó sorban kisaszfaltpályás tanár-diák focimeccs. Szóval minden volt, ami egészséges, tehát tejfölös-sonkás lángos nem. Jövőre újra nekifutunk!

alapítva: 1991 honlap: www.g-piar.hu Találkozás a szülőkkel Novemberben találkozóra hívtuk az alsó tagozatos diákok szüleit. Ez az évente megrendezésre kerülő alkalom lényegesen több, mint a hagyományos fogadóóra. Több annyiban, hogy erre a közös találkozóra tényleg eljönnek a szülők, és lényegesen több annyiban, hogy itt kevésbé formális módon: süteményes asztalokat körbeülve, kötetlenebbül tudnak a tanárok és a szülők egymással beszélgetni. A rendezvény népszerűségéből látszik, hogy a szülőkkel való találkozásunk leghatékonyabb formája a beszélgetés. Azért tanulságos ez számunkra, mert a diákjainkat is a figyelemmel és a személyes beszélgetéssel tudjuk megszólítani.

Kistestvérünk Örömmel adjuk hírül, hogy legutóbbi bejelentkezésünk óta számos találkozó és együtt gondolkodás történt a Búzaszem Iskola közösségével. Nagy lehetőséget látunk abban, hogy itt Gödön két piarista iskola működik, erőt érzünk abban, hogy rendszeresen találkozunk, tervezünk, imádkozunk és a közösségi működés lehetőségeiről gondolkodunk.

Pályaválasztási kiállítás és iskolabörze Bejártuk Vác és környékének általános iskoláit, a pályaválasztási szülői értekezleteken elmondtuk szülőknek és fiaiknak, hogy a kétkezi munka érték, a kreativitás és a tehetség felébresztése izgalmas kaland, a személyes jövő fontos, mindehhez pedig a legjobb megoldás a mi iskolánk. A váci pályaválasztási kiállításon meg is mutattuk, hogy miért gondoljuk így: lehetett intarziázni, kovácsolni, követ faragni.

Nyílt nap és zarándoklat a váci Szűzanyához Az érdelkődők megnézhették a nyílt napon a tanműhelyeket, hogy hogyan is néz ki egy gyakorlati nap, aki akarta, az életét kockára téve ki is próbálhatta, hogyan reagál az anyag a megmunkáló szándékra, és a szándék tulajdonosa hogyan viszontreagál minderre.

Míg idősebb diákjaink az érdeklődőket fogadták, addig a kilencedikesek és tizedikesek közössége Vácra gyalogolt a Hétkápolnához. Ezt a zarándoklatot Kalazanci Szent József tiszteletére minden évben megrendezzük.

18

piaristák

Szabó László SP

PIARISTA ISKOLA Búzaszem

Advent a Búzaszemben

Búzaszem

Élet az iskolában

alapítva: 2004 honlap: www.buzaszem.hu Közös pedagógusi megtapasztalásunk, hogy a szeptemberi tanévnyitótól az őszi szünetig húzódó napok jellemzően a „rendszerszintű beállás”, a rendeződés időszakában telnek. Megállapodik a naptár és az órarend, összehangolódik a valamennyi búzaszemes gyermeket nevelőoktató általános és a művészeti iskola tevékenysége. Az őszi szünet után mindenki egy kicsit másképp tér vissza – mintha azokban a pihenőnapokban valami történne velünk. Biztosan így is van… A szünet és Karácsony szent ünnepe közötti időszak immár hangsúlyosabban az önmagunkra- és kapcsolatainkra-találás, a nyugodt iskolai munka szakasza.

Közösségi programjaink pedagógiánkat kísérik, támogatják, ágyazzák egy nagyobb egységbe.

A Búzaszem Közösségi Tanács ülése (november 21.)

Az osztályok szülői képviselőiből, a pedagógusok és az alapítvány képviselőjéből álló, havonta összeülő egyeztető fórum a közösség és az iskola életének legfontosabb elemeiről, eseményeiről. Az Advent számos eseményének előkészítése is itt történik.

Népzenészek baráti találkozója (november 25.)

Az iskola konyhájában magyardudás és furulyás tanáraink, zenészbarátaik, no meg a növendékek és családjaik hatalmas hangulatú együttléte, népmesével, énekléssel, duda- és furulyaszóval, oldalassal, kolbásszal, savanyúval.

Disznóvágás (november 26.)

A 160 kilós mangalica halála és testének feldolgozása több lépésben, szülők, gyerekek részvételével.

András napi bál (november 26.)

19.00-től hagyományos batyus bál a Dunazug zenekar talpalávalója, Czinóber Klári és Greguss Gergő tánctanítása felett és mellett, az iskola aulájában, süteményversennyel, játékkal. 22.00-kor elcsendesedés, villanyok teljes leoltása és gyertyagyújtás – a bálozók fél órán át a koszorú körül ülnek, énekelnek és imádkoznak.

Közösségi Szentmise Advent első vasárnapján (november 27.)

Az alsógödi katolikus templomban a helyi Piarista Rendház, a Búzaszem Iskola, a Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégium és a hívek piarista atyáink kísérése mellett egy közösségben vettek részt az Advent-nyitó szentmisén.

Reggeli adventi éneklés 7.30–8.00 között (november 28. – december 21.)

A gyerekek pedagógusaikkal és szüleikkel együtt az osztálytermekben, az adventi koszorú mellett énekelnek, imádkoznak.

Rorate keddenként és csütörtökönként 7.00–7.30 között (november 28. – december 21.)

A reggeli adventi éneklések előtt rorate az iskola aulájában, piarista atyák vagy a gödi plébános vezetésével, gyerekekkel, pedagógusokkal, szülőkkel.

Búzaszem Adventi Vásár (december 3.)

Nagyszerű, felejthetetlen hangulatú, szülők által szervezett és lebonyolított vásár és közösségi együttlét az iskola aulájában és osztálytermeiben; kizárólag saját készítésű, helyi és őstermelői, értékes portékával, teaházzal, társasjátszó-teremmel, népmesével, rengeteg vendéggel.

Elsőáldozás és keresztelő a közösségi szentmisén (december 3.)

A szentmise keretei között, a többi hívő közösségében keresztelkedtek, illetve elsőáldoztak a Búzaszemhez tartozó szülők. Élő Betlehem (december 18.)

Jászol élő állatokkal, együttlét betlehemes játékkal, zenével, forralt borral az alsógödi katolikus templom mellett, a keresztény közösség valamennyi tagjának szervezésével, részvételével.

Betlehemezés, szolgálat (december 19–20.)

A búzaszemes gyerekek betlehemese a közösség tagjainál (családoknál, pedagógusoknál), valamint támogatóinknál.

Krisztusváró Kalendáriumi Nap és szentmise (december 22.)

Az esztendő utolsó iskolai napján nincs tanítás; délelőtt lelki nap kicsiknek, nagyoknak imádsággal, beszélgetéssel, készülődéssel, délután közösségi éneklés és szentmise.

Lázár László ig.

piaristák

19

kanizsai készület

nagyKANizsa

Advent és ősz az iskolában

„ A jó cselekedet Isten fényének sugara.”

Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is Advent második hétvégéjén került megrendezésre iskolánkban a Piarista Adventi Jótékonysági Vásár, melyet ismét sok látogató tisztelt meg jelenlétével az iskola tornatermében és ebédlőjében, ahol minden megtalálható volt a „csempőkéktől” a különböző ruhákon át a bútorokig.

A vevői kör széles. Van, aki azért tér be a vásári kavalkádba, hogy ajándékot keressen szeretteinek, van, aki a rászoruló ismerősein szeretne egy „szeretetcsomaggal” segíteni, van, akit pedig már több éve kiszolgálunk - a törzsvendégek-, akik már hónapokkal ezelőtt talán erre gyűjtenek, hogy itt vásároljanak, és persze azokról a vásárlóinkról sem felejtkezem meg, akik azért vásárolnak itt, hogy az iskolát ily módon támogassák!

20

alapítva: 1765 (1992) honlap: www.nk-piar.hu

Árusítás közben mindig adódik lehetőség közelebbről is megismerni a vendégeket, és sokszor kiderül, hogy unokáiknak, falubeli rászoruló kisgyerekeknek vagy épp a szomszéd idős néninek keresünk együtt ruhát.

A mai világban egyre többen használják ki ezt a kedvező vásárlási lehetőséget ezen a két napon, hisz mindenki megpróbál ott spórolni, ahol csak lehet. Minden vevő boldogan tér haza a nagy zsákokkal pár órás ittléte után, mi árusok pedig örülünk, hogy ismét tudtunk adni, segíteni másokon.

A vásár zárása után még újabb adományokat szoktunk készíteni több helyre is: idén a nagycsaládosoknak, a Karitásznak és a Nagykárolyban lévő gyerekeknek állítottunk össze a megmaradt ruhákból, játékokból több zsáknyi adományt, amit még az adventi időszakban megpróbálunk mindenkihez eljuttatni.

Zárásként csak annyit még: évről-évre jó megtapasztalni, hogy az iskola pedagógusai és diákjai eme téren is összefognak és mindenki kiveszi részét ebből a nagy munkából.

Októberi esték Tizedik alkalommal szervezhettem meg a nagykanizsai Piarista Iskola „Októberi esték” előadássorozatát. Minden évben, október 4-5 estéjére, az előadókat egy téma köré szervezve invitáljuk Nagykanizsa város érdeklődőit és természetesen a saját szülő-diák-tanár népességet.

2011 a Család éve és a 10. évforduló kapcsán az jutott eszembe, hogy köztársasági elnökök feleségeit hívom el.

Sajnos Göncz Árpádné, Mádl Dalma, Sólyom Erzsébet és Schmittné Makray Katalin sem tudott részt venni, egyéb elfoglaltságaik miatt. Így Antall Józsefné Klára asszony, mint a rendszerváltás első miniszterelnökének felesége, dr. Lévai Anikó, mint a mostani miniszterelnök feleség és dr. Bekk Mária, Kövér László, az országgyűlés elnökének felesége lettek estéink meghívottjai.

Talán nem bánják az olvasók, ha kicsit írok az előkészületekről, mert nagyon érdekes dolgokat éltem át. Kállay Emil atya – akinek ezúton is köszönöm – igyekezett segítségemre lenni a szervezésben, mert „véletlenül” személyesen ismeri Antall Józsefnét, Mádl Dalmát és Sólyom Erzsébetet.

Az egyik óra közi szünetben csörgött a telefonom, mivel nem jelzett számot, átfutott a fejemen, föl se veszem.

Aztán mégis megnyomtam a zöld gombot és a következőt hallottam, miután bemutatkoztam: Mádl Dalma vagyok. Alig tudtam egy értelmes köszönést kipréselni.

Ez az általam nagyra becsült asszony nekem, nevesincs tanárnak mentegetődzött, mert még nem érezte alkalmasnak magát közszereplésre.

Sólyom Erzsébet pedig nagyon bensőséges hangú, kedves levélben kért elnézést, mert betegsége akadályozza az eljövetelben.

A három estén olyan asszonyi életeket ismerhettünk meg, amik minden nő számára példaértékűek. A család feltétel nélküli szolgálata mellett hiteles képet adtak a hallgatóságnak 20 év történelméről. Olyan érzés ez, mintha egy élő történelemkönyvet lapozgathatnánk.

Különös kegyelemnek érzem, hogy „testközelben” lehetek immár 10 éve azokkal, akik ezeken az estéken megtisztelnek minket azzal, hogy meghívásunkra igent mondanak.

Takácsné Klepács Adrienn

Horváth Andrea

piaristák

PIARISTA ISKOLA NAGYKANIZSA Jégen a suli A TÁMOP-6.1.2/A/09/1 egészségfejlesztési pályázatán 9.350.000 Ft-ot nyertünk, pont egy éve. Ennek keretében 2011. elejétől minden diákunk 8 alkalommal ingyen korcsolyázhatott Zalaegerszegen a Jégcsarnokban – utazás, belépő, korcsolyabérlés pályázati finanszírozással. Óvodás kortól 16 éves korig és a nagyobbak közül is szép számmal akadtak, akik nagyon élvezték az egy órás csúszkálást. Sokan most korcsolyáztak életükben először, de reméljük, nem utoljára. Mivel osztályonként jártunk, így a csapatépítésnek is használt – tudod, együtt fetrengeni a hideg jégen az ofővel, mintha hájjal kenegetnék az embert. Jobbnál jobb képek születtek.

Mindannyian élveztük, és kicsi sóhajjal nyugtáztuk az előző héten az utolsó alkalmat. Jaj de jó, hogy vége! Mikor megyünk legközelebb?

Horváth Andrea

? lt o v k á i d a t s i r a i is p század Tudtad, hogy ő ájus 27.) a XX. m .

1 8 9 1 t, es ap jholdas” – Bud

5. negyedik, ún. „ú 21. november 2 at 9 1 ir ó t, ly es fo ap i d m u al (B d yugat iro Pilinszky János yar költője. A N ag m b b se tő en egyik legjel s, író, tagja. rilis 8.) politiku nemzedékének áp .

0 6 8 1 g, n li 1. – Döb a „legna1. szeptember 2 ere – akit kora 9 zt 7 1 is s, in éc m i (B és án ed Istv y közlek gróf Széchenyi thyány-kormán at B a z, ás d az zg polihisztor, kö ak“ nevezett. rnagy, gyobb magyarn honvéd vezérő .)

6 er b tó k o .

9 Arad, 184 95. június 23. – 7 1 , ő ll ö d ö (G e.

Török Ignác vértanúk egyik i ad ar az , k ö n mazású hadimér íjas magyar szár yd ag -n yi en h 22. – ) Széc t, 1927. május es . ap d u (B y rg bel-díjat kapott o N i Oláh Gyö ia ém k en us, 1994-b amerikai kémik piaristák

21

Mozaikok AZ Óvári Suli életéből Amire büszke vagyok Amire én büszke vagyok az az, hogy énekeltem az első Ghymes koncerten.

Egyszer az egyik énekkari próbán Jutka néni bejelentette, hogy megyünk a Ghymesre. Én nem sokat tudtam akkor még erről az együttesről. Ezen a napon még csak negyedikes voltam. A következő énekkari próbán kaptam egy szöveget és egy CD-t, amiben a szöveg volt. Sokat gyakoroltunk és végül eljött a nagy nap. Akkor még nem a művelődési házban volt, hanem az egyetemen. Ott bementünk egy terembe, ahol énekeltünk, aztán kaptunk ételt és italt. Azután felmentünk a színpadra. Tetőtől talpig ünneplőben voltunk. A színpadon már ott volt az együttes, de még nem volt ott a közönség. Szarka Tamás és testvére elmondta mit kell tennünk. Azt mondták, hogy hangosan énekeljünk, amennyi a torkunkon kifér, de amikor elmentek valahova, Jutka néni azt mondta, hogy nem kell hangosan énekelni, csak tisztán. Majd mi is lementünk a színpadról. Utána lassan, lassan jöttek az emberek.

Eltelt kábé fél óra és elkezdődött a koncert. Nagyon jó volt és nagyon büszke voltam és most is az vagyok, hogy ott énekeltem. A végén Lupusz atya megdicsért mindenkit és nekünk még egy igazgatói dicséretet is adott. Örömmel mentem haza és hatodikos nővérem is, mert ő is énekelt a koncerten.

Ez a nap nagyon jó volt, büszke vagyok arra, hogy énekkaros vagyok.

Kovács Márk 6. a

Mosonmagyaróvár

alapítva: 1739 (1994) honlap: www.piaristamovar.hu Tisztelt Tanárnő, kedves vendéglátó Diákok!

Ezúton szeretnék mindnyájunk nevében köszönetet mondani azért a felejthetetlen, majdnem három napért, amit október végén Mosonmagyaróváron, az Önök iskolájában tölthettünk el.

Bevallom, kicsit félve, izgatottan indultunk útnak annak ellenére, hogy tudtuk: ismerősökkel is találkozunk és gazdag program vár ránk. Az első meglepetés az érkezésünkkor ért bennünket, hisz kis csoportunkat népes csapat, majdnem egy osztályra való diák fogadta! Nagyon jól esett. És nemcsak fogadtak bennünket, hanem minden idejüket nekünk szentelték. Ezért volt érdekes a városnézés a Városi Ifjúsági Klubban töltött idő. Különösen a csapatépítő tréning volt kitűnő, amely valóban segített abban, hogy feloldódjunk. Örülünk annak is, hogy részt vehettünk az 1956. október 26-i ünnepségen, illetve, hogy sok újat tudtunk meg az 1956-os forradalomról a történelmi vetélkedő során. Ami különösen tetszett, az a csapatmunka volt.

Mivel nagyon jól éreztük magunkat Mosonmagyaróváron, mi is mindent megteszünk annak érdekében, hogy 2012 márciusában Önök is felejthetetlen emlékekkel térjenek haza tőlünk.

Köszönet mindenért.

Tisztelettel Gyenge Veronika, a szenci testvériskola diákjai nevében A levélből kiderül, hogy a programnak folytatása is lesz, hiszen 2012. március 13-14-15-én mi utazunk el hozzájuk.

Az időpontnak különösen örülünk, hiszen ismét részt vehetünk a Gimnázium március 15-i ünnepségén, mint 10 éve mindig.

Stipkovitsné Katona Ágnes

Szenci diákok látogatása 2011/12-es tanévben a Rákóczi Szövetség pályázati segítségével cserediák programot szerveztünk, ennek keretében láttuk vendégül 3 napra iskolánkban testvériskolánk, a Szenci Molnár Albert Magyar Tannyelvű Gimnázium diákjait.

Nagy izgalommal és lelkesedéssel készülődtünk a vendégfogadásra. Hogy mennyire sikerült, azt a válaszlevélből tudtuk meg igazán.

22

piaristák

PIARISTA ISKOLA MOSONMAGYARÓVÁR Levéltári pakolás – új tantermek Az év elején tudtuk meg, hogy új osztálytermeket kapunk, mi és a 9.b osztály. Ennek nagyon megörültünk főleg, hogy az iskola egyik legzegzugosabb részére kerülünk. Ideiglenesen a biológia/kémia és a fizika szaktantermet "foglaltuk le”. Majd pár hét múlva igazgató úr bejelentette, hogy segítenünk kell levéltárat pakolni.

Személy szerint nem volt sok kedvem hozzá, hisz még is csak munka, de mire oda értünk és belelendültünk, igazán jól éreztem magamat. És most, ahogy az osztályteremben csücsülök, látom, hogy megérte az a sok fáradtság és látom, hogy remek dolgot csináltunk.

Persze ez mind nem jöhetett volna létre, ha drága igazgató urunknak nem lennének meg a kapcsolatai. Sokat köszönhetünk neki, a polgármesternek, a mosonmagyaróvári és győri levéltárosoknak, festőknek, fűtésszerelőknek, karbantartóknak és végül, de nem utolsó sorban tanárainknak, akik hajlandóak voltak feláldozni néhány tanórát.

Mostanra a termünk otthonos kis zuggá változott, igazán jó belépni, hisz mint ha egy kis szobában találnánk magunkat. Saját ízlésre dekoráltuk ki a termet, traktoros és lovas plakátok, képek díszítik a falakat.

Ezúton szeretnénk megköszönni igazgató úr és a többi közreműködő munkáját.

Rigó Evelin 10.B

ta atyák, vendég papok, illetve világi hitoktatók végzik.

Nagyböjtben diákjaink részére lelkigyakorlatot szervezünk. Ennek időtartama korosztálytól függően 2-3 nap.

Több osztályunk ilyenkor elmegy az iskolából és külső helyszínen próbál felkészülni legnagyobb ünnepünkre, a húsvétra.

A rekollekció és lelkigyakorlat mai rendjét, Pályi Gábor első piarista igazgató alakította ki iskolánkban. (Lelki napokat addig is tartottunk, vendég atyákat, piarista szerzeteseket hívtunk ezekre az alkalmakra.)

Tanítási napokon reggeli imát mondunk kápolnánkban egy-egy osztály részvételével, világi tanárok vezetésével.

Adventben az iskola emeleti folyosóján adventi gyertyagyújtást tartunk, imádkozunk, énekelünk, így készülünk Megváltónk születésének ünnepére. A mindenkori 5. osztály betlehemessel is készül, ezt az egész iskolának bemutatják a karácsonyi szünet előtti utolsó napon, a város gyermekeinek pedig dec. 24-én délután a Szent Gotthárd Plébániatemplomban teszik szebbé a várakozást.

Virágvasárnap szintén 5. osztályos diákjaink mondanak passiót kápolnánkban.

A Szentírás jobb megismerését szolgálja az évenként, – Patrocínium ünnepe előtt – megrendezett bibliaverseny, amelyen szép számmal vesznek részt diákjaink.

Farkas István igazgató úr kezdeményezésére októberben a rózsafüzért, májusban a Lorettói litániát imádkozzuk együtt – két-két alkalommal – tanítás előtt az udvaron.

Farkas István igazgató úr kezdeményezése nyomán minden évben szeptember 8-án a máriakálnoki kegytemplomhoz zarándokolunk, ahol szentmisén veszünk részt.

Reméljük, hogy mindezzel, Istenre, hitünk gazdagságára tudjuk diákjaink figyelmét irányítani, szívükben kapukat tudunk nyitni és Isten segítségével hívő, vallásos felnőttekké válnak.

Salamon Gézáné hitoktató

Vallási életünk Az iskola vallási élete nagyon gazdag, és így advent idején, közeledve az év végi számadáshoz, jó átgondolni és összegezni, hogyan is „működik” iskolánkban a vallási élet.

Kápolnánk újraszentelése után (1994) lehetőség nyílt arra, hogy minden osztálynak heti egy alkalommal osztálymiséje legyen órarendbe építve. Az órarendbe építést Fittlerné Kiss Anna tanárnő javasolta. Ezen kívül ún. összetartás miséken is részt veszünk, az év során 6 alkalommal, ezek helyszíne szintén a piarista kápolna.

A tanév során több alkalommal – kiemelkedő ünnepeken – a magyaróvári Szent Gotthárd Plébániatemplomban veszünk részt szentmiséken. Mivel kápolnánkban szűkös a hely ezért a bérmálás szentségében is itt részesülnek diákjaink.

A tanévben több alkalommal rekollekciót tartunk. Rövid elmélkedés után szentgyónási lehetőség van és az osztályok az osztályfőnök vezetésével beszélik meg az elmélkedéseken hallottakat. Az elmélkedéseket a piaris-

A történelem hatása 5. osztályban: 1. blogbejegyzés: Samu vagyok az ősember nem akármilyen!

Az ügyes ember!

Megcsináltam a szakócát, azzal vágom a szamócát.

Felvágom a bogyó húsát, mert az asszony lájkolja a fogyókúrát.

A facebookon hirdeti a bogyóit, de kizárólag az őskorit. Új bejegyzés: Lucie a feleségem, ő készíti eleségem.

Hordákban jövünk-megyünk, amennyit vadászunk, annyit eszünk.

A múltkori blogbejegyzésem óta fejlődött az eszköztáram, Lucie jakuzzit óhajt, most vizet melegítek a tűzfúrómmal.

Kiss Márton23 Péter 5.a piaristák

PIARISTA ISKOLA SÁTORALJAÚJHELY

A mi nagy családunk!

Sátoraljaújhely

Élet a kollégiumban

A rendalapítóra emlékeztünk…

Kollégiumunkban hagyomány, hogy az elsős növendékek számot adnak arról, mit tudtak meg beérkezésük óta a piarista rendről és annak alapítójáról, Kalazanci Szent Józsefről. A felkészülést egy, az ismerteket összefoglaló kis füzet segíti. Az idei verseny győztesei - Váradi Noémi, Kocska Ádám, Horváth Csenge - a patrociniumi ünnepségen vehették át jutalmukat. Nyereményük a képen általuk viselt póló, könyv és édesség volt.

A rendalapítóról ebben az évben egy kis színdarabbal emlékeztünk meg, melynek a címe: A XVII. századi Jób.

A darab a kis József keresztelőjétől, 1648. augusztus 25-én bekövetkezett haláláig követte nyomon az első ingyenes, hétköznap is oktató iskola létrehozójának mindennapjait. A gonosszal a faágak között hadakozó gyermek Józsefet Nagy Kornél alakította. Urbanovics Péter a tépelődő, majd hivatására rátaláló atyát formálta meg. Ő játszotta a haldokló alapítót is, aki élete végén – mikor az általa életre hívott rendet a pápa lefokozza - is bízik a felemelkedésben. Így hangzanak elképzelt szavai: „Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből és ruhátlanul térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!” (Jób 1,22) Amit én és testvéreim alkottunk nem hal meg teljesen. A piarista rend fel fog támadni poraiból, Isten dicsőségére és az emberek javára.

A színdarabot Huszák Krisztin előadásában megszólaló énekek tették színesebbé.

Az ünnepség végén jutalmazás, majd közös ünnepi vacsora következett a meghívott vendégekkel.

Pokrócos Zsuzsanna

alapítva: 1789 (1992) honlap: www.piarista-koll.sulinet.hu Bambi befogadó Máshol pecúr avatónak, mazsola felvételnek, nálunk Bambi befogadónak hívjuk az elsős kollégisták teljes jogú taggá válásának ünnepségét. Ezen az éven is kíváncsian vártuk mi felsősök, milyenek lesznek új társaink a kollégiumban. Találunk-e közöttük érdekes egyéniséget, új barátot? Nem csalódtunk, idén 20 ifjonccal bővült a társaságunk. Néhány héttel a beköltözés után az elsős tanulók megismerkedtek velünk és a kollégium napirendjével, beilleszkedtek közösségünkbe. Aztán ismét izgalmas időszak következett, eljött az elsősök Bambi avatója. Sok érdekes és vicces feladat várt rájuk, melyeket sikeresen teljesítettek. A verseny a karaoke vetélkedővel kezdődött, bizony a kellemes produkciók mellett, hallottunk nem éppen a tehetségkutató versenyekbe illő énekhangokat is. Később ügyességet és gyorsaságot követelő feladatok után, szellemi megpróbáltatásokra is sor került. Bizony az activity versenyben a jelen énekes sztárjait (pl.: Tóth Vera) hamarabb kitalálták, mint történelmünk nagy alakjait (pl.: Vak Bottyán). Az ünnepség végén elhangzott a kollégiumi eskü szövege is, diáktársaink fogadalmat tettek többek között, hogy a felsőbb éves és mindig farkas éhes tanulókat a menzán maguk elé engedik, átnyújtva nekik, saját tisztára törölt tálcájukat. Végül most már az új teljes jogú tagokkal közösen táncoltunk egészen a sajnos nagyon korán bekövetkezett takarodóig.

Kossuth Klaudia 11.A Molnár Vivien 10.C

24

piaristák

CSÍKSZEREDA TANULMÁNYI HÁZ

Csíkszeredai mozaik

Miért lettem piarista? Honlapunkon az Ars poeticák almenünél versben, prózában és dalban is olvashatsz-hallhatsz a piarista karizmáról. A Tízsorosok almenünél pedig piarista egyszerű és örökfogadalmas szerzetesek vallanak önmagukról.

Emil atya Teodiceát tanít ez évben, szombatonként a püspökség által szervezett Felnőtt Teológiai Képzésen. Néha a Tanulmányi Házban is találkoznak hallgatók és előadók.

Kolozsvárt élőkről és holtakról emlékeztünk Mindenszentek napján. A szentmisén az egykori Piarista Főgimnázium és az Iskolanővérek Mariánum Intézetének növendékei, valamint utódiskolánk, a Báthory Líceum Katolikus osztályainak diákjai is részt vettek.

Folynak az adventi előkészületek, gyóntatások és vasárnap esti éneklős-imás gyertyagyújtások a szeredai Moldvai Csángó Bentlakásban is.

A Mária Rádió Csíksomlyói stúdiójában havonta beszélgetnek kedvenc olvasmányaikról Ferencz Kornélia szerkesztő és Sándor atya, így pl. József Attiláról, Arany János balladáiról, Sánta Ferenc novelláiról.

A beszélgetések meghallgathatók a csikszereda.piarista.hu honlapon is, az Olvasósarok almenünél.

Sárközi Sándor

Bemutatkoznak a nagykárolyi nővérek Jézus szent véréről nevezett Tünde nővér vagyok, felsőbányai születésű. Temesváron, a Nyugati Egyetemen végeztem 1997-ben, matematika-informatika szakon. Amikor elhatároztam, hogy életemet szeretetből teljesen Istennek adom, s embertársaimat szolgálom, nem sokat tudtam a szerzetesrendekről. Csak annyit tudtam és éreztem, hogy Isten szeret engem. Ezt a végtelen, ingyenes, meg nem érdemelt szeretetet nem lehetett viszonzás nélkül hagyni. Ezért lettem szerzetes. Hogy miért éppen piarista? „Sokkal jobb egy gyermeknél neveléssel egy hibát megelőzni, mint később, felnőttkorban kijavítani" – mondta egy beszélgetésünk alkalmával Judit nővér, akinek már volt némi tapasztalata a tanításban. Nagyon megtetszett ez a gondolat. Igaznak éreztem. Nem csak azon kell siránkoznunk, milyen rossz ez a világ, hanem tennünk is kell valamit azért, hogy ne így legyen. Ezt éreztem fontosnak, amikor a piarista rend női ágát választottam. Elsődleges számomra/számunkra, hogy az Úr által rám/ránk bízott gyerekeket megtanítsam/ megtanítsuk a jó Isten és az embertársak szeretetére és mindenre, ami ahhoz szükséges, hogy Isten gyermekei legyenek. De a vallásos neveléshez hasonlóan hangsúlyt helyezünk a gyermekek képességeinek fejlesztése is. Így megkapják az esélyt, hogy helytálljanak, és aktív tagjai legyenek a társadalomnak.

Vörös Tünde

piaristák

25

SÍK SÁNDOR PIARISTA EGYETEMI SZAKKOLLÉGIUM

Egy híján húsz éve indultunk…

Jövőre lesz 20 éves a Sík Sándor Piarista Egyetemi Szakkollégium Ha a Rendtartomány nem szegedi munkatársaival találkozom, és azt mondom, hogy a szegedi Sík Sándor Egyetemi Kollégiumból jöttem, rendszerint azt a visszajelzést kapom, hogy Szegeden kívül alig tudnak valamit rólunk…

Legyen ez a rövid bemutatkozás a 20. jubileumi évünk előhírnöke.

Hogyan indultunk?

A Kollégium 1992. szeptember 1-jén nyílt meg Szeged Belvárosában. Az 1902-ben készült szecessziós stílusú épületet Tábi Tibor – egykori kecskeméti öregdiák – hagyatékaként kapta meg a rend, amely egy alapos felújítás és átalakítás után lett egy 25 főt befogadó egyetemi kollégium. A beköltöző hallgatóknak jócskán maradt munkája a felújítás befejezéséből, amit Sárközi Sándor atya vezetésével és közreműködésével derekasan el is végeztek. Azóta is nagy hagyománnyal rendelkezik és fontos szerepet tölt be a hallgatók nyári felújítások során végzett munkája.

Kik laknak nálunk?

Alapítónk, Jelenits István akkori tartományfőnök így fogalmazta meg a kollégium célját: „otthont kívánunk teremteni olyan hallgatók számára, akik felsőfokú tanulmányaik idején katolikus szellemű közösségben szeretnének élni, és ott egymást segíteni”. Az első tíz évben szinte kizárólag tanár szakos hallgatóink voltak, ezt követően erősödött meg a más tudományterületek hallgatóinak száma. Ma a tanár szakos hallgatók mellett vannak az orvosi, mérnöki közgazdasági és a jogi karokról is lakóink.

Mitől szakkollégium?

A kollégium nem csak otthont ad az itt lakóknak, hanem a szakkollégiumi mozgalomhoz kapcsolódva szellemi műhelyként is működik. Az egyetemi tanulmányokon túl három nagy pillérre épül képzési rendszerünk: a keresztény, az értelmiség és a szakember területekre.

alapítva: 1992 honlap: http://sik.szepi.hu A szakember terület a piarista tanári hagyomány és az előforduló szakmák sokszínűsége miatt elsősorban az előadói készségek fejlesztésére irányul. Ennek színtere az 1993. óta futó Teaház elnevezésű előadássorozatunk, melynek keretében hallgatóink saját szakterületükről vagy érdeklődési körükből prezentálnak előadásokat. Az előadásokat módszertani szempontú megbeszélés és értékelés követi.

A keresztény terület legfontosabb elemei félévente rendezett hétvégi lelkigyakorlataink. Ezek mellett éves rendszerességgel teológiai belső kurzust is szervezünk. Értelmiségi területen elsősorban közéleti jellegű előadások szervezésével igyekszünk tágítani hallgatóink látókörét. Ennek egyik színtere a szorgalmi időszakban rendezett előadássorozat, melynek keretében tudományos szakembereket és közéleti személyiségeket hallgatunk meg. Minden év áprilisában Oktogon Napok címmel másfél napos kulturális-közéleti programot is szervezünk, amely nyitott a város egyetemistái és érdeklődői felé. A programok szervezésében fontos, hogy megtervezésüket és lebonyolításukat a kollégisták végzik, így rendezvényszervezési gyakorlatot is szereznek az itt eltöltött idő alatt.

A közösség A kollégium csapata erős közösséget alkot. Ezt a fentebb említett programokon túl az csapatépítés mellett elkötelezett diákönkormányzat, a kollégiumi közös ünnepek, közös vacsorák, beszélgetések és túrák erősítik. Végzett öregkollégistáinkkal nemcsak az interneten keresztül tartjuk a kapcsolatot, hanem 2-3 évente öregkollégista találkozót szervezünk.

A kollégium életébe további bepillantást nyerhetnek honlapunkon, amely a http://sik.szepi.hu címen érhető el.

Jusztin István

26

piaristák

Öregdiák oldalak Piarista öregdiák sport Az új épületben átadott tornateremben lehetőség nyílt az öregdiákok számára különböző sportolási tevékenységekre.

Kosárlabda Csapatunk idén alakult és a Budapest Bajnokság D csoportjában játszik Piarista Öf. néven. A Piarista Gimnáziumban a kosárlabda sport hagyományosnak mondható, így a csapatban minden korosztály képviselteti magát. Az idősebbek rutinja és a fiatalok lendülete egy erős csapatot eredményezett, jelenleg – egy két szezon elején becsúszó vereség miatt – a 4. helyen áll a 16 csapatos mezőnyben. Ha nem is idén, de jövőre mindeképpen feljutásra esélyes lesz a csapat. Szinte mindnyájan Horváth Péter tanár úrnál kezdtük a kosárlabdát, természetesen most is ő vezeti az öregdiák csapatot. A csapatot a Magyar Piarista Diákszövetség támogatja.

Hamarosan honlapunkon a www.piarsport.hu-n is követhetik a csapatot.

Röplabda Szakács Zoltán tanár úr az iskola testnevelő tanára kezdte el a röplabda-oktatást az iskolában. Az első generációval (2005– 2006-ban végzettek) jelentős eredményeket ért el. Ebből a csapatból alakult a Piár néven játszó csapat, amely a Budapest Bajnokság II. osztályában szerepel. Idén csatlakozott hozzájuk pár újabb fiatal érettségizett diák, az így megerősödött csapat várhatóan jobban fog szerepelni, mint az elmúlt években. Az új teremben tartott edzések és hazai meccsek is jelentősen növelik az eddigi csapat erejét.

Foci Havi egy alkalommal, péntek esténként szervezünk közös öregdiák focit. Erre minden öregdiákot szeretettel várunk. Az időpontokról minden alkalommal tájékoztatást küldünk a Diákszövetség hírlevelében. További információért keressétek Strommer Mátyást, a strommermatyi@gmail.com elérhetőségen.

Gáthy Gergely és Strommer Domonkos

Kulturális élet Novemberben újraindult a Filmklub, melyet kéthetente, péntek esténként tartunk. Továbbra is próbálunk bizonyos társadalmi kérdések köré csoportba gyűjteni filmeket. A vetítések utáni beszélgetésekben próbáljuk továbbvinni a filmben megfogalmazódott kérdéseket.

A vetítésekről minden alkalommal hírt adunk a Diákszövetség hírlevelében, valamint a Facebook Piarista Filmklub elnevezésű csoportjában.

Reményeink szerint januártól ismét elindul a Pilinszky-kör, ahova a korábbi alkalmakhoz hasonlóan piarista kötődésű irodalmi, művészeti előadókat szeretnénk meghívni, havi rendszerességgel.

Strommer Domonkos

150 éve történt

ium piarista gimnáz 0. a 1 e er lt b te m n ve ze o ls n fe .

1 k 186 püspö onviktusi eitler Antal váci mai sarkáig, a k t le ü ép az y Kecskeméten P el (am diákság és az ett új szárnyat lhordásában a fö ló va épületéhez épít el k ek rt). Tetőcserep betegszobáig ta t vett. egész város rész aki a pier 1.

Mihály piarista, ár lg o B ) ye 1861. szeptemb loeg akos tanári dip yerken (Hont m sz G a k tt zi te fi le ü és a sz r ik o Ek k át és matemat sőként szerzett rológiai állomás eo et m m iu áz n aristák közül el nféle újságokba. veszprémi gim lö a ü e k tr t lé ír a et zt k o k h ci mát. Ő eorológiai földrajzi és met , ai k zi fi s o ám sz piaristák

27

Kalazanci József egy pedagógiatörténész szemével (2. rész)

Josep Doménech i Mira

28

A szerző a pedagógia doktora. A barcelonai egyetem hispán és katalán filológia szakán végzett, majd tanfelügyelő volt. Katalóniában az Oktatási Minisztérium tagja. A Távoktatási Egyetemen koordinátorként és tanárként dolgozott. Kutatási területe az összehasonlító neveléstudomány.

tolikus egyház boldoggá, majd 19 év elmúltával szentté avatja Kalazanci Józsefet. 1948. augusztus 13-án pedig XII. Piusz pápa a világ összes keresztény népiskolájának védőszentjévé nyilvánítja. Jelenleg a piarista rend számos európai, afrikai, amerikai és ázsiai országban van jelen.

Életrajzi adatok 1600-ban az iskolát már Róma belterületén találjuk, és Kalazanciusnak hamarosan bővítési munkákba kell fogni, hogy a mindenfelől érkező számos diákot befogadja.

1610-ben megírja a Documentum Princepst, amelyben kifejti pedagógiai elgondolásának alapjait. Ír egy szabályzatot a tanárok számára, egy másikat pedig a diákok számára. 1612-ben az iskola átköltözik a San Pantaleóba, amely később a piarista rend anyaházává válik. 1616ban Frascatiban alapítják meg a Rómán kívüli első piarista iskolát. Egy évvel később V. Pál pápa létrehozza a Kegyes Iskolák Isten Anyjáról nevezett Páli Kongregációját, az első alapvetően az oktatás mellett elkötelezett szerzetesrendet. Az ezt követő években Olaszország több helyén nyílnak iskolák: Genovában 1625-ben, Nápolyban 1626-ban stb. Kalazancius megírja a római Collegio Nazareno szabályzatát, és kapcsolatot tart fenn Galileivel. 1631-ben iskolát alapít a morvaországi Mikulovban, és kis idő múlva az ugyanebben az országban található Stráznicében és Leipnikben. Itália sok más városában is történnek alapítások. Nem feledvén ifjúkori kötődését Lleida városához, 1638-ban megkísérel egy új alapítást Guissonában is, amely egyébként az első spanyolországi iskola, ez azonban a két év múlva kitörő háború miatt nem tud megszilárdulni.3 1642-ben megalapítják a varsói királyi kollégiumot, majd a podolini kollégiumot ugyancsak Lengyelországban, ahol könnyen és gyorsan gyökeret ereszt a rend.

Ugyanebben az évben a szerzetesrendben támadt belső válság, valamint a külső intrikák és feszültségek miatt Kalazanciust rövid időre elfogják, és az inkvizíció is kihallgatja. Egy évvel később az idős pedagógus politikai érdekek és becsvágyó emberek intrikáinak hálójában találja magát, végül megfosztják az általa alapított rend generálisi székétől. Kegyvesztetté válik, és helyét ócsárlóinak egyike kapja meg. A következő években Kalazancius továbbra is kegyvesztett marad, szerzetesrendjét lefokozzák, és oly sok év kemény munkája ellenére a rendet az eltűnés veszélye fenyegeti.

1648-ban, még mindig kegyvesztetten, kilencvenegy évesen meghal Kalazancius. Testét a San Pantaleóban helyezik örök nyugalomra. Nyolc évvel halála után VII. Sándor pápa visszaállítja a piarista rendet. 1748-ban a ka-

Egy hivatás születése Amikor Kalazanci József a 16. század végén Rómába érkezett, a város hatalmas gazdasági, egészségügyi és erkölcsi problémákkal küszködött. Róma 1527-es feldúlása és kifosztása, az időről időre felbukkanó pusztító pestisjárványok, valamint a Tiberis gyakori és veszélyes áradása mind nagyon nehezítették a város fejlődését az egész századon keresztül. Ebben az időszakban – éppúgy, mint más európai városokban – széles néprétegek éltek rendkívüli szegénységben. Egy korabeli megfigyelő 1601-ben a következőket írta: „Rómában nem látni mást, csak szegény koldusokat, mégpedig oly nagy számban, hogy végigmenni sem lehet az utcán úgy, hogy körbe ne vennék az embert.” 4

piaristák

Ezek a körülmények más szerzetesekre is nagy hatást gyakoroltak, akik dicséretre méltó karitatív kezdeményezéseket indítottak el az árva gyermekek és a betegek megsegítésére. Ugyanakkor erőteljesen áthatotta a várost a trentói zsinat szellemisége is: az egész népesség s különösképpen a fiatalok körében elkezdték a hitoktatást.

Ebben a helyzetben, amikor a város néhány területén jelentkező nyomor összekapcsolódott a vallási és erkölcsi megújulásra való törekvéssel, Kalazanciusnak alkalma nyílt alaposan megismerni a város mind a tizennégy kerületének helyzetét. Mivel különféle vallási testvérületek tagja volt, és különösen, hogy az egyiknek vizitátora is, közvetlen közelről ismerte meg az emberek rendkívüli szegénységét és szörnyen alacsony szociális és erkölcsi életszínvonalát bizonyos helyeken.

A nyomorúságos helyzetet látva, amelyben oly sok gyermek tengődött, Kalazancius felismeri a nevelésnek mint az erkölcsösebb élet, a társadalmi fejlődés és az életvitel megreformálása eszközének rendkívüli jelentőségét. Felébred benne a pedagógusi hivatás, amely tökéletesen illeszkedik szerzetesi hivatásához, és amelyet egész életében fáradhatatlanul gyakorol.

Kalazancius idejében már léteztek kisebb osztatlan iskolák Rómában, amelyekbe mintegy harminc diák járhatott, és amelyekben a kerület tanítói oktattak.5 Jóllehet ezekbe is felvettek egy-egy szegény gyermeket, a tanítók hiánya miatt (az egész városban csupán tizenhárman voltak) ez a szám nagyon alacsony volt, és a tanítók igen csekély fizetésük mellett nem engedhették meg maguknak, hogy a lakosság körében élő sok-sok szegény gyermeket ingyenes oktatásban részesítsék. Léteztek továbbá nagyon híres, elsősorban humán tárgyakat oktató intézmények, mint például a Collegio Romano, ahol jezsuiták tanítottak. Ebbe a jó nevű intézménybe azonban csak olyan diákokat vettek fel, akik már részesültek általános iskolai képzésben; így az alsóbb néprétegek jelentős része, akiknek esélye sem volt az analfabetizmusból kikerülni, kirekesztett maradt.

Azt is meg kell jegyezni, hogy a reneszánsz humanista értékek egész Európában átalakították a középkorból örökölt oktatási rendszereket; a klasszikus ismeretek jelentősége megnőtt, ami az elitoktatás további erősödéséhez vezetett.

A különböző római kerületekbe tett látogatásai alkalmával a majdani pedagógus nemcsak számos szerencsétlen család szociális – élelmezési, tisztálkodási, egészségügyi és erkölcsi – problémáinak volt tanúja, hanem azt is látta, milyen sok tehetséges gyermeket és fiatalt veszít el a társadalom. Ez nagy fájdalmat okozott neki, és erős benső késztetést jelentett számára: „Rendkívül okos és a köz kiváló szolgálatára képes fiatalok a tudatlanság sötétjében tapogatóztak, hiszen nem tanulhatták meg az írásvetést és nem tudták elsajátítani a jó szokásokat.” 6 Ekkor történt, hogy a pap, aki addig egyetemi doktorátusával karrierjét akarta építeni, kezdte felfedezni életének nagy hivatását: a pedagógusét. És ez az új, pedagógusi dimenzió az, amelyen keresztül Kalazancius valódi papi hivatását elsősorban megvalósítja majd. E két hivatás nem zárja ki, épp ellenkezőleg, erősítik egymást, és a továbbiakban Kalazancius egész életében szorosan összefonódnak. Olyan pap válik belőle, aki a pedagógi-

ában szerzetesi életének legvalódibb és legszemélyesebb megvalósulási formáját találja meg.

Róma szegény kerületeiben járt éppen, amikor a Tiberisen túli Santa Dorotea-kápolnában felfedezett egy kis plébániai iskolát, amely – a többiekhez hasonlóan – fizetős iskola volt. A majdani pedagógus ezt egy ingyenes és teljes egészében a szegényeknek szentelt iskolává alakította. Így született meg 1597-ben az első piarista iskola, ekkor kezdte meg Kalazancius egyedülálló pedagógiai munkásságát. Épp akkor, amikor Kalazancius felfedezi erős elhivatottságát a nevelésre, felajánlanak neki egy kanonoki állást a sevillai székesegyházban. Azelőtt ez a lehetőség vágyai beteljesülését jelentette volna; de ekkorra már ez az ajánlat megkésett. Kalazancius rátalált a maga személyes útjára: „Rómában megtaláltam, hogyan szolgálhatom legjobban Istent: e szegény gyerekek segítése által, és nem is hagyom el ezt semmiért a világon.” 7 (Folytatjuk)

Jegyzetek 3.

Calasanz Bau: San José de Calasanz, Publicaciones de Revista Calasancia, Salamanca, 1967, 254.

4.

Idézi: György Sántha: San José de Calasanz. Su obra y escritos, BAC, Madrid, 1956, 30.

5.

Sántha: Idézett mű, 36.

6.

Ugyanott, 57.

7.

Idézi: Severino Giner: San José de Calasanz. Maestro y fundador, BAC, Madrid, 1992, 417.

Forrás: Eredetileg az UNESCO összehasonlító neveléstudományi folyóiratában jelent meg: Perspectivas 23 (1993/3–4) 808–821.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Bal oldali kép: Kalazanci arcképe ismeretlen festő, 1879, üvegablak, Kecskemét, piarista rendház, oratórium Jobb oldai kép: Kalazanci diákokkal és napraforgóval Bánszki Tamás (1892–1971, debreceni rajztanár), 1946 vászon, olaj Eredete: Debrecen, piarista rendház (1950-ig), majd Taróczky Antal SchP (†1987) őrizte Debrecenben.

Budapest, piarista rendház

piaristák

29

Néhány gondolat a szerzetességről Interjú Tőzsér Endrével Kedves Endre, te a Sapientián dolgozol, s a Szerzetesteológiai Intézetet vezeted. Hogyan ismerkedtél meg a szerzetességgel?

A kecskeméti piárba jártam, ott érettségiztem 1989ben. Már eleve úgy indultam neki a gimnáziumi éveknek, hogy szerettem volna pap lenni. Az utolsó év tavaszán döntöttem el, hogy nem egyházmegyés papnak jelentkezem, hanem piaristának. (Érdekességképpen mondom, hogy az osztályomból négyen is piaristák vagyunk. S ha már szerzetességről van szó, zárójelben megjegyzem: a bátyám is piarista, ő a szegedi csapatot erősíti, és van két kamilliánus húgom is, akik betegápoló szerzetesek.)

Nem tudtam magamat úgy elképzelni, hogy egyedül élek egy plébánián, mindenképpen közösséghez akartam tartozni. Nagyon vonzott Loyolai Szent Ignác alakja, lelkisége is, de világossá vált előttem, hogy míg a jezsuitákat csak olvasmányaimból ismerem és életeszményük főleg az alapítójukon keresztül vonz, addig a piaristáknak a konkrét életét látom, ismerem, miként töltik a mindennapjaikat, még ha az alapítójukról, Kalazanci Szent Józsefről szinte semmit sem tudok.

A gimnáziumban minden évben felvetődött bennem a gondolat, hogy piarista legyek, de aztán gyorsan el is hessegettem ezt a gondolatot. Az utolsó évben két dolog nagyon sokat jelentett. Először is: a töri fakultációt Földes Ferenc tanár úr a szobájában tartotta, filozófiai könyveket olvastunk (pl. Jaspers: Bevezetés a filozófiába; Weissmahr Béla: Bevezetés az ismeretelméletbe; Platóntól dialógusokat és egyebeket; Arisztotelésztől a Politikát és a Nikomakhoszi etikát) és ezek kapcsán a valós élettel kapcsolatos témák is előkerültek. Ezek a beszélgetések pedig lehetővé tették, hogy a kegyetlenségig szigorú Földes tanár úr lelkébe, lelkületébe is belelássunk. Kezdtem érezni, hogy olyasmi lakik egy piarista belső világában, amiről egy diáknak szinte fogalma sincs, mert csak a felszínt ismeri.

A másik örömteli tapasztalatom az volt, hogy Mészáros Gábor tanár úr (aki akkor prefektusunk volt), minden héten meghívott, összegyűjtött mindnyájunkat, akik papnak vagy szerzetesnek készültünk, a szobájába, és papi, szerzetesi élettel kapcsolatos témákat magyarázott el nekünk, jó tanácsokat adott az előttünk álló katonaságra és az első szerzetesi évekre. Ez egyfajta heti rendszerességű rekollekció volt. És ekkor ugyanaz az örömteli tapasztalatom volt: beláthattam a felszín mögé, láthattam, hogy a tanári és prefektusi kemény mun-

30

piaristák

ka mögött milyen komoly lelki élete van egy piaristának, beleláthattam egy kicsit abba a forrásba, motívumrendszerbe, amely egy piaristát belülről éltet.

Azóta már világosan látom, hogy diákjaink életünknek azt a részét látják, amelyet manapság a szolgálat vagy a küldetés (misszió) szóval írunk le. Vagyis a piaristát elsődlegesen a tanári munkájában és a papi tevékenységében ismerik meg, amit úgy fejeztem ki, hogy a „felszínt” látják, s valamiképpen ez az életmód és életstílus lesz számukra vonzó, ám azt, ami a lényeg, a szerzetesség, csak távolról sejtik, abból meglehetősen keveset érzékelnek. A noviciátusnak és később a hosszú képzési éveknek viszont az a feladatuk, hogy egy ellenkező utat járasson be a szerzetesnek készülővel. A diákok (tegyük hozzá a tanárkollégák, szülők stb.) számára – úgy tűnhet – a külső, a látható, megfogható, az érzékelhető a fontos, tekintetük kívülről halad befelé. Az első szerzetesévek során ennek az iránynak kell megváltoznia, illetve a súlypontnak kell erőteljesen áthelyeződnie.

Mit értesz azon, hogy a szerzetesség a lényeg? Benneteket, piaristákat ugyanis általában paptanárnak hívnak.

Azért tartom a szerzetességet a legfontosabbnak, mert az határozza meg a létállapotunkat, a szerzetesi megszenteltség adja legmélyebb voltunkat. A megszenteltség azt jelenti, hogy Isten különlegesen lefoglalt minket magának, nem házasodunk meg és keresztény voltunkat szorosan együtt élve, közös életvitelben, egyazon élettérben éljük meg. Igaz, tanári munkát végzünk, a civil tanár kollégáinkhoz hasonlóan, papi funkciókat is ellátunk, ám a papsághoz sem tartozik hozzá lényegénél fogva a nőtlenség és a közösségi élet. A szerzetességet elsődlegesen ez a két dolog határozza meg: mint nőtlen keresztény férfiak együtt élünk, egy fedél alatt, megosztjuk egymással hitünket, hittapasztalatunkat, segítjük egymást, és amit csinálunk, azt közös feladatnak látjuk.

A megszenteltségünk tehát az alapja, háttere, tápláló talaja a szolgálatunknak, küldetésünknek. Tehát azért a szerzetesség a lényeg, mert a megszentelt voltunk fejezi ki azt, hogy kik vagyunk, a szerzetesség a létünket jelenti, míg a tanárság és a papság azt fejezik ki, hogy mit csinálunk. Azt pedig könnyű belátni: sokkal fontosabb az, hogy kik vagyunk, mint az, hogy mit csinálunk.

De ti a tanárságra is fogadalmat tesztek, nem? Érdemes egy kicsit pontosabban fogalmazni. Tanárságra nem teszünk fogadalmat. A klasszikus három fogadalom (tisztaság, szegénység, engedelmesség) mellett

minden érdeklődő számára, továbbá két könyvsorozatot szerkesztek. Az egyik kimondottan szerzetesi témájú köteteket tartalmaz (Vita consecrata), a másik pedig inkább lelkiségi, kisebb terjedelmű írásokat (Kis út).

Emellett a piarista tartományfőnökségnek is dolgozom, a piarista témájú kiadványok koordinátora vagyok. Itt az a munkám, hogy lefordíttatok szövegeket, könyveket, utána pedig ellenőrzöm és nyomdába adásra előkészítem azokat.

a negyedikben „különleges törődést fogadunk a gyerekek és fiatalok nevelésével”. Itt minden szó fontos. „Gyerekek és fiatalok”: tevékenységünk nincs korosztályhoz kötve, kisebbekkel (óvodásokkal, akik nem diákok!), nagyobbakkal (egyetemisták, akik már nem diákok!) – mindenkivel foglalkozhatunk. Nem oktatói munkáról van szó elsősorban, hanem nevelőiről: nem tananyagok megtanítása a fő dolgunk, hanem diákjaink emberré nevelése, a hívő gondolkodásmód és életvitel begyakoroltatása. És még csak nem is kell szükségszerűen közvetlen kapcsolatban lenni a gyerekekkel: különlegesen törődünk a nevelésükkel. A mi rendünk olyan, hogy nem uniformizált tanárokat, robotnevelőket vagy szolgalelkű bábszerzeteseket akar képezni, hanem kibontakozott egyéniségeket, gazdag személyiségeket, akiknek megvan a maguk egyéni karizmája. A rendben azt keressük, hogy kinek mihez van karizmája, mihez értene a legjobban, mi a számára legmegfelelőbb hely és feladat. Elsőrendű piarista munkát végez az a papnövendék, aki egyetemre jár, teológiát tanul, és még csak kis mértékben vagy szinte egyáltalán nem kapcsolódik be a nevelői szolgálatba; különlegesen törődik a gyerekek nevelésével az az idősebb piarista, aki már nyugdíjas, tanári munkát órakeretben nem tud már végezni, ám elbeszélget a gyerekekkel a folyosón, korrepetál, gyóntat, misézik, tanulószobázik, és az ajtaja nyitva áll volt diákjai előtt; maguk az igazgatók, vagy a tartományfőnökség vezetésében részt vevők is kisebb óraszámban vagy egyáltalán nem tanítanak, épp azért mert más – szükséges – feladatok ellátásával járulnak hozzá a gyerekek neveléséhez.

Jelenleg nem tartok órákat a Sapientián, mert a doktori dolgozatomat készítem, amelyet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán adok be dogmatikából. A címe: Jézus hite – A hívő Jézusra vonatkozó mai krisztológiai reflexió. Mindig örülök, amikor ezzel foglalkozhatom.

Ezen kívül más projektjeim is vannak: hosszú évek óta dolgozom a magyar nyelven 1965 óta megjelent teológiai tanulmányok bibliográfiáján, folyamatosan írok egy teológiai szakszótárt, és néha tudok időt szánni a keresztény neveléssel és a katolikus iskolával kapcsolatos szentszéki megnyilatkozások fordításán és egy kötetben való kiadásán is.

Nacsa Lőrinc

Hirdetés A gödi Piarista Szakiskola bútor- és épületasztalos, ács, kőműves, kőfaragó, műköves, épületszobrász, szerkezetlakatos, karosszérialakatos és szerszámkészítő munkát vállal.

Ha ezeken a területeken egy megbízható partnerre, akár kivitelezőre van szüksége, forduljon hozzánk bizalommal: gyakorlati.oktatas@g-piar.hu.

Segíthet, ha mi segíthetünk: minden megrendelés az iskola szűkös költségvetését támogatja.

Otthon vagyunk az otthonteremtésben.

És itt bizonyára magadra is gondolsz, mert ha jól tudom, te főleg teológus vagy és tudományos munkát végzel. Konkrétan mi mindennel foglalkozol?

1998-ban dogmatikából szaklicenciátust szereztem a római Gergely-egyetemen, azóta tanítok teológiát. Három évvel ezelőtt átvettem a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán a Szerzetesteológiai Intézet vezetését, amely most konkrétan két fő feladatot jelent: egy szerzetesi honlapot készítek az összes magyar szerzetesrend és

piaristák

31

Beszámoló

Elfordulás vagy feléfordulás?

Egyház és fiatalok a XXI. században

A Kommentár Alapítvány „Mizu? – Kulturális jelenségeink” címmel tartotta meg a Tranzit rendezvénysorozat 2011. novemberi konferenciáját Balatonőszödön. A konferencia egyik témája a vallás és a fiatalok kapcsolata volt, amely három érdekes személyiség tolmácsolásában került a hallgatóság elé. Labancz Zsolt piarista tartományfőnök, Szántó István református püspök, valamint Hack Péter, a Hit gyülekezetének diakónusa osztotta meg gondolatait hitről, vallásról, egyházról és társadalomról.

A bemutatkozás során az előadók sok érdekes információt tártak fel magukról. Hack Péterről például kiderült, hogy 28 éves koráig egyáltalán nem foglalkozott a hittel, Szabó Istvánról pedig az, hogy már a diktatúra alatt is, a tiltás ellenére, aktív közösségépítő munkát végzett.

Labancz Zsolt a piarista növendékek magisztereként igazán közel áll a fiatalokhoz, így a téma abszolút szakértőjének számít.

A beszélgetés során Szabó István bevezette a „Wellness kereszténység” fogalmát, arra az egyre gyakoribb állapotra értve, amikor a fiatalok jólét iránti igénye felülírja a valódi értékeket. Labancz Zsolt kiemelte azt is, hogy a fiatal generációban megvan az igény a spiritualitásra, melynek egyértelmű jele, hogy egyre többen keresik az élet valódi értelmét. A fiatalokat viselkedésük alapján nem bírálni, hanem megérteni kell, az identitáskeresésre pedig természetes emberi igényként kell tekinteni – állította a tartományfőnök.

Gyakori jelenség az utóbbi időben, hogy a fiatalok magukat a „maguk módján vallásos” kategóriába sorolják.

Ez Labancz Zsolt szerint arra vezethető vissza, hogy a társadalomban általános az intézményekkel szembeni bizalmatlanság, legyen szó akár kormányról, rendőrségről vagy egyházról. Szabó püspök úr ezt azzal egészítette ki, hogy a keresztény felekezetek már „körbeüldözték” egymást ahelyett, hogy konstruktív teológiai vitákat folytattak volna, és ez a folyamat is hozzájárult az egyházak tekintélyének aláásásához. A kérdésben Hack Péter fogalmazta meg a legsarkosabb véleményt, a Hit Gyülekezete ugyanis nem tudja elfogadni tagjai részéről, ha ők csak a maguk módján vallásosak, mert a Biblia számukra az egyetlen mérce. Véleménye szerint a képmutatók rendkívül sok potenciális hívet riasztanak el az egyházaktól.

Tévhit, hogy régen nagyságrendekkel több hívő volt, mint ma. A magukat reformátusnak vallók mindössze 9 32

piaristák

százaléka volt aktív templomba járó az 1920-as években; ma ez az arány 12 százalék. Ha a katolikus templomok méretét a vonzáskörzetük lakosságához hasonlítjuk, abból is azt láthatjuk, hogy bizony soha sem követte mindenki Boldog Özséb példáját. Abban mindhárom előadó egyetértett, hogy a keresztény közösségek a társadalom kovászaként működnek; kereszténynek lenni minőséget jelent, és nem a keresztények száma a meghatározó. Ugyanakkor a keresztényeknek fontos küldetése a misszió, hiszen – amint Hack Péter fogalmaz – az Evangéliumot Krisztus tanításának megfelelően hirdetni kell, küzdelem pedig mindig lesz a keresztény értékek tagadóival. Labancz Zsolt szerint az igazi kihívás a fiatalok közti igehirdetés, amit csak jó példával lehet megvalósítani, a szavakat ugyanis könnyen elutasítják, de a példamutatás hiteles és ragadós. A közösségépítés az összetartozás élményét adja meg, ami szintén hozzájárul a hívek számának növekedéséhez és lelki gyarapodásához.

Az el nem köteleződött fiatalok megszólítása minden egyházi közösség számára nehéz, de nemes feladat.

Hack Péter számára ez életmentést jelent, mert a megtérés vezethet csak az üdvösséghez. A reformátusok ezt a feladatot annyira komolyan veszik, hogy külön rendszert vezettek be a hatékonyság mérésére. Labancz Zsolt hiszi, hogy egy fiatal számára a kereszténység meg tudja adni a választ minden kérdésre, így boldoggá teheti. Ha pedig boldog fiatalok közösségeket alkotnak, az kisugárzik, és a környezetük számára is érzékelhetővé válik. Ez segíthet abban is, hogy Magyarországon és Európában meg lehessen tartani a keresztény hitet és kultúrát, és a társadalom ne legyen kiszolgáltatva a növekvő népszerűségű idegen filozófiai irányzatok térnyerésének.

Abban is mindhárman egyetértettek, hogy az ember a természetéből adódóan vallásos, és hit utáni vágy mindannyiunkban benne van. Hiába vesz körül pénz, hírnév, csillogás, mert a boldogság nem ezektől függ.

Szeretnénk megnyugvást, békességet találni, amely az Istennel való találkozásban képzelhető csak el.

KOVÁCS PÉTER

címer – miért ilyen?

1.

A piarista rend címerét Kalazanci Szent József alkotta meg nem sokkal azután, hogy 1617-ben a Kegyes Iskolák elváltak a Leonardi Szent János (1541–1609) által alapított Isten Anyjáról nevezett (Luccai) Kongregációtól. A Luccai Kongregáció akkori jelvénye a görög „Métér Theou” (Isten Anyja) szavak rövidítése (ΜΡΘΥ) volt, fölötte koronával, melyből kis arany kereszt nő ki (1. ábra). Ezt Kalazanci Szent József kiegészítette Mária-monogramjával, az egymásba fonódó M és A betűkkel, e fölé került a korona és a kereszt.

A korona arra utal, hogy Szűz Mária a Kegyes Iskolák Királynője. Mindezt (a jezsuiták IHS monogrammot ábrázoló címerének mintájára) sugarak veszik körül, amelyek a Szűzanyát megillető dicsőséget jelképezik. A jelvény első megjelenése egy 1618. évi fogadalomtételre készült érmén található, de ezen a korona helyett még egy hét tőrrel átszúrt szív található. 1619-től már végleges formájában használták egyre több helyen: a rendtartományok és rendházak pecsétjein, könyvek és kéziratok címlapján, épületeken és oltárokon. Színes ábrán a pajzsmező általában 2. kék, a címeralakok pedig arany vagy ezüst színűek.

Magyarországon első előfordulása a podolini rendházi levéltár egyik 1644-ben megkezdett kéziratos kötetén található (Joannes Mitis a S. Joseph rajza, 2. ábra).

5.

Készült olyan változata is, ahol az ábrát sugarak helyett felhő, puttófejek, valamint a közöttük lebegő magyar Szent Korona vették körül. Egy ilyen metszet először Deményi László piarista Nagyszombatban nyomtatott könyvének borítóján volt látható (Orationes in variis Hungariae gymnasiis habitae, 5. ábra). Jóval később, 1869/1870-től kezdve egészen 1948-ig ez a neobarokk ízlésvilágnak kiválóan megfelelő ábrázolás került a magyar rendtartomány névtárainak címlapjára, majd a budapesti gimnázium értesítőire, évkönyveire és a

Koltai András

piarista ablakzsirá

Piarista diák kis kalauza 6. belső címlapjára, sőt ezzel a címerrel díszítették az 1934-ben fölépült nagykanizsai piarista templom homlokzatát is (6. ábra). A XX. században leggyakrabban használt másik címerváltozat a kötelező piarista diáksapka kitűzőjén volt látható az 1920-as évektől (7. ábra). Ezen Mária arany színű monogrammjai háromszögű, hullámos rámájú (keretes) címperpajzsban helyezkednek el, amelyben a kék mezőt a fehér rámától cikornyás arany 7. vonalak választják el, a monogrammhoz tartozó korona és a belőle kinövő kereszt pedig a pajzs tetejére került, rangjelölő koronként. Kisebb változatban kabátkitűzőként is használták, és megjelent kiadványok címlapján is (például A piarista diák kis kalauza 1934. és 1943. évi borítóin). Közhasználatű neve „tulipán-jelvény” volt.

(Ma – megfelelve a kor grafikai szokásainak – nem címert használunk, hanem annak egyszerűsített változatát, egy logót, amely arculati elemként megjelenik minden nyomtatott vagy on-line felületen – a szerk.)

3.

4.

Képek 1. A Luccai Kongregáció konstitúcióinak kézirata (1703) 2. Joannes Mitis a S. Joseph rajza (Podolin 1644) 3. A Magyar Kegyestanítórend (tartományfőnökség) borítékragasztója (1894) 4. A mosonmagyaróvári piarista gimnázium értesítője (1945) 5. Deményi László „Orationes in variis Hungariae gymnasiis habitae” című könyvének borítója (Nagyszombat, 1742).

6. A nagykanizsai piarista templom (tervezte Vécsey Barnabás, 1934) 7. Piarista diáksapka kitűzője, 1930 körül

piaristák

33

Feladvány Ebben a számban is játékra hívunk Benneteket! A helyes megfejtéseket minden esetben az ujsag@piarista.hu e-mail címre várjuk a név, iskola, osztály megjelölésével. Ezek nélkül sajnos nem tudjuk elfogadni a megoldást!

Kalandra fel!

Eredményhirdetés Első számunkban meghirdetett pályázatunk és feladványunk nyertesei időközben megkapták nyereményeiket!

Sinka Domonkosnak (Budapest) és Petrik Reginának (Vác) ezúton még egyszer gratulálunk!

I. Párosítsd össze a piarista templomok képeit a városok nevével, ahol találhatóak!

1. Vác 2. Kolozsvár 3. Kecskemét 4. Veszprém 5. Szeged

(a)

(b) (c)

Múltkori „Köszönöm” játékunkra sok megfejtés érkezett, ezúttal is grazie mille a tutti! A legtöbbet beküldők közül sorsolás útján került ki a két nyertes: Paulik Flóra (Nagyanizsa) és Svastits Áron (Budapest). Gratulálunk nekik! (d)

(e)

Fejtsd meg a találós kérdéseket!

1.

Nem keltem én magból, nem voltam palánta, nem ültetett kertész, tövem se kapálta.

Kivirultam mégis hideg téli éjjel…

Csak a nap sugára Ne hervasszon még el!

2.

Kerek Isten fája, szép tizenkét ága, szép tizenkét ágán, ötvenkét virága, ötvenkét virágból három aranyalma, aki kitalálja, hull a virág arra.

3.

Földre esem, de nem fáj minden gyerek engem vár.

34

piaristák

Argentína: gracias/muchas gracias Bolívia: gracias/muchas gracias Brazília: obrigado/obrigada Chile: gracias/muchas gracias Costa Rica: gracias/muchas gracias Dominikai Köztársaság: gracias/muchas gracias Ecuador: gracias/muchas gracias Kolumbia: gracias/muchas gracias Kuba: gracias/muchas gracias Mexikó: gracias/muchas gracias Nicaragua: gracias/muchas gracias Puerto Rico: gracias/muchas gracias / thank you USA: thank you Venezuela: gracias/muchas gracias Ausztria: danke Csehország: děkuji / díky Fehéroroszország: дзякую (dzjákuju) Franciaország: merci Magyarország: köszönöm Lengyelország: dziękuję Olaszország: grazie Románia: mulţumesc Spanyolország: gracias/muchas gracias Szlovákia: dakujem Ukrajna: дякую (diakuiu) / спасибi (spasýbi) Fülöp-szigetek: salamat India: thank you / shukriyā, dhanyavād Japán: arigato Egyenlítői-Guinea: gracias/muchas gracias/thank you/ brigado/obrigada Elefántcsontpart: merci Gabon: merci Kamerun: merci/thank you Szenegál: merci

Piarista élet Mosonm agyaróv áron

Áldott, békés, kegyelmekkel teli karácsonyi ünnepeket kíván a Piarista Rend Magyar Tartománya!