
7 minute read
A HÓNAP TÉMÁJA
Bort nemcsak ünnepnapokon iszunk, így a hegyvidékiek által lesajnált, lekicsinylően homoki borként emlegetett alföldi boroknak igenis van helyük és szerepük a magyar borkultúrában. Hétfőn és kedden nem ihat vasárnapi bort az ember, ekorra való az asztali bor. Most Dubóczky Krisztina (Helló Vidék) segítségével bemutatjuk a méltatlanul perifériára került Duna borrégiót.
Advertisement
A Magyar Turisztikai Ügynökség őszi országos forgalomélénkítő kampányt indított, amelynek a fókuszában a hazai borrégiók állnak. A cél a turisztikai szezon meghoszszabbítása és a borvidékek egyediségének, sokszínű kínálatának bemutatása. Idén tavasszal érdemes új szemmel felfedezni Magyarországot, és még jobban megismerni, milyen élményeket kínálnak hazánk borvidékei.
A hat borrégió és a hozzájuk rendelt új szlogenek a Magyar bor – Személyesen márkakoncepció égisze alatt az alábbiak szerint alakultak: Balaton borrégió – pezsgés, borok, vitorlák és Te személyesen. Duna borrégió – ízek, borok, pincefalvak és Te személyesen. Felső-Magyarország borrégió – hegyek, borok, történelem és Te szemé-

lyesen. Felső-Pannon borrégió – hit, bor, kultúra és Te személyesen. Pannon borrégió – völgyek, borok, napfény és Te személyesen. Tokaji borrégió – dűlők, borok, örökség és Te személyesen.
Hazánk legnagyobb borrégiója a Duna borrégió. 2006ban alakult, a korábban alföldiként nyilvántartott borvidékek ésszerű együttműködésének hivatalossá tételével. Az alföldi és a minőségi bor jó ideig kizárta egymást az emberek köztudatában, de a borrégió eltökélt borászai megpróbáltak változtatni az előítéleteken. Manapság egyre több termelő gondolja úgy, hogy a homokos, lazább és mindenképpen meleg talajon is korrekt, sőt élvezetes borokat lehet termelni. „A Duna-Tisza közén található borvidékek borai évjárattól függően a hazai termés harmad-, negyedrészét teszik ki. Ennek ellenére sokszor még ma is úgy érezzük, hogy nálunk hiány van jó asztali, azaz megbízható, tiszta ízű, könnyű ivóborokból. Ez a kategória az európai átlagban nagyüzemileg, korszerű technológiával előállított borokat jelent, amelyek nem egyszer hűtőláncon keresztül készülnek el és jutnak a fogyasztóhoz. Nem élvezeti cikként, hanem élelmiszerként fogyasztják őket. Jóval egészségesebbek, mint a szénsavas, színezett, szagosított üdítőitalok. Ezek a területei az országnak tökéletes termőhelyei lehetnek a könnyű tiszta ivóboroknak, bármiféle negatív megkülönböztetés nélkül” – írja erről a vidékről dr. Mészáros Gabriella a bor.hu oldalon.
A talajmunkák könnyebb gépesíthetősége világviszonylatban is versenyképessé tenné ezeket a területeket, a megfelelő szőlőfajták megválasztásával valóban a mindennapok tiszta gyümölcsös borait készíthetik itt el.
A termelőkön túl ehhez más fogyasztói szemléletre is szükség van, le kell vetni az előítéleteket a homoki borokkal szemben. A déli borvidékeken (Hajós-Baja, Csongrád) a talaj már „színesebb” összetételű, a borok ízvilága a gazdagabb ásványi anyag tartalomnak megfelelően kellemesebb, változatosabb.
Magyarország legnagyobb bortermő régiója összesen 24 000 hektáron helyezkedik el, és mindössze három borvidéket foglal magában, a Csongrádi, a Hajós-Bajai és a Kunsági borvidékeket. Jellegzetes fajtáik a Cserszegi Fűszeres, az Ezerjó vagy a Rizlingszilváni, de megtalálható itt a Kadarka is.
Az itt uralkodó időjárás alapvetően kontinentális, de a sík terep és a kvarcos talaj miatt nagy a hőingadozás: forróak a nyarak, és a hideg teleket sokszor tavaszi fagyok is követik. Bár az uralkodó talaj mészköves homok, ami leginkább a folyók – elsősorban a Duna – hordalékából származik, található még barna erdőtalaj, feketeföld (csernozjom), réti és öntéstalaj is kisebb mértékben.
A régió néhány neves borászata.
Csongrádi Borvidék. Ásotthalom – Tóth Pincészet. Csongrádodor – Martin Családi Pincészet.
Hajós-Bajai Borvidék. Baja – Antal Pincészet, Dragan Borászata. Császártöltés – Berger Pince és Vendégház, Csanádi Szőlőbirtok. Hajós – Barth Pince, Berta Pince, Knehr Pince, Kovács Borház, Matos Pince, Sziegl Pince, Wicker Pince, Koch Borászat (Az Év Bortermelője Koch Csaba).
Kunsági Borvidék. Soltvadkert. Frittmann Borászat (Az Év Borásza 2007). Imrehegy – Béla Borászat.
Izsák – Gedeon Birtok. Kéleshalom – Kunvin Borászati Kft. Kecskemét – Borászati Kutató Kecskemét. Kiskőrös – Szentpéteri Borpince. Kiskunmajsa – Pellikán Birtok. Kunszállás – Polyák Borászat. Tabdi – SK Borászat.
Hatalmas területről van szó, ami a Duna mellett Budapesttől a szerb határig, a Tiszába torkolló Zagyvát követve pedig Jászberénytől Szegedig húzódik.
De vajon eszünkbe jut-e ezt a gyakran asztallap simaságú tájat járva, hogy a számtalan látnivaló mellé a helyi borokat is megkóstoljuk? Hiszen a ráckevei ortodox templom hívei is nyilván helyi borokat kortyoltak, a kecskeméti Cifra Palota egykori kaszinójában Izsáki Sárfehérrel koccintottak az urak, a szegedi zsinagógában pedig kövidinkából készült kóser borok várták a betérőt. De miért lenne ez másként napjainkban? Hiszen a csongrádi Tisza-strandon, a nevezetes Körös-toroknál ma is lehetne Bokrosi Kadarkát inni, ahogy a nemesnádudvari pincesoron is borral kínálnak a svábok leszármazottai! Járjuk nyitott szemmel a tájat, tegyük le a voksunkat, mint mindenki előbb vagy utóbb a bajai vagy a szegedi halászlé mellett, evezzünk és horgásszunk a Dunán vagy a Tiszán, hagyjuk, hogy az Alföld lendülete magával ragadjon minket! Az ország keleti részén maradva, délre kalandozva jutunk el legnagyobb borvidékünkre, a Kunsági borvidékre.
Turizmus szempontjából változatlanul a legnépszerűbbek a vízközeli vagy fürdővel rendelkező települések, szintén kelendők az ingatlanok a nagyobb ipari, gazdasági létesítményeknek otthont adó városok közelében található kistelepüléseken, ilyen központi település például Kecskemét.
A Kunsági borvidéken az ingatlanbérbeadás fellendülése több területen is megfigyelhető: a gazdasági gócpontok közelében a munkavállalók elszállásolása, a turisztikai célpontok esetében pedig – mint Tiszakécske, Cserkeszőlő vagy Kiskunmajsa – a rövidtávú bérbeadás és szálláshely-biztosítás kerül előtérbe, míg például Kecskeméten a felsőoktatásban tanulók számára kiadott ingatlanok is megtalálhatóak a piaci kínálatban.
A régióban a hagyományos kertes házak mellett, az állami támogatásoknak köszönhetően megjelentek – igaz, csak korlátozott számban – az új építésű családi házak is, a legnépszerűbb települések Kiskunhalas, Kiskőrös, Kecel és Jánoshalma.
Európa legnagyobb pincefaluja: Hajós. Annak idején a helyiek nyaranta amikor a szőlőt gondozták, a faluból kiköltöztek a présházakba, és szüret végéig nem is látta őket a családjuk, hacsak el nem mentek látogatóba a férfiakhoz. Persze itt sem unatkoztak a kint élők, és így alakult ki egy teljes pincefalu, mintegy 1300 présházból, egyedi településszerkezettel, ami sokak szerint nemcsak Európában, de a világon is a legnagyobb ilyen pincefalu.

A népi építészet egyedülálló ék köve, az első présházak még vályogfallal, deszkaoromzattal és nádtetővel készültek a 18. században hangulatos utcákat alkotva, a falutól mintegy három kilométerre. 1851-es adatok szerint Hajóson 553 holdon termeltek szőlőt és 363 pince volt. 1874-től a falu már pincecsőszöket alkalmazott, az 1890-es évekre a szőlőterület 1200 holdra, a présházak száma pedig 850-re nőtt. A Duna régi medrének törésvonalán alakult ki a szőlészet: ez választotta el egymástól a szőlő és gyümölcstermesztésre alkalmas agyagos, homokos területeket a kötöttebb talajútól. Ekkor a szőlőskertek és a pincék a maitól délre, Hild területén helyezkedtek el, az ott található barlangrendszerben. A borospincéket a löszfalba vájták.
A gyarapodás mellett csapások is érték a pincefalut: filoxéravész és a peronoszpóra. Az 1900-as évek elejére állt vissza a termelési rend, az öregek elmondása szerint ekkor emelkedett a márkás homoki borok közé a hajósi vörösbor. A pincefalu legrégebbi ma is álló présháza 1840-ben épült, ma a város tulajdona.
A harmincas-negyvenes években rengeteg pince épült a pincefaluban korszerű technológiával. 1935-ben 1812

holdon termesztettek szőlőt, melynek termése évi mintegy 25-30 ezer hektoliter volt. A háború után a falu lakosságának kitelepítése súlyos csapás volt a pincefalura: a gazdáktól elvették házaikat, pincéiket. A betelepülők nem értettek a szőlőtermesztéshez, borkészítéshez. A hatvanas évekre a hajósiak visszavásárolták házaikat, pincéiket, kezdett visszaállni a rend, a hetvenes évektől számos pince épült, ekkor kezdett kialakulni a pincefalu mai hangulatos, parkosított jellege.
A borospince a helyi emberek éléskamrája is volt egyben a kezdetektől fogva. Itt tárolták a bort, a burgonyát, az almát, a paprikát, valamint itt savanyítottak borecettel. A löszbe vájt pincelabirintusokban most is érlelődik a híres hajósi Cabernet, Kék Frankos, Zweigelt. A kékkötényes német boros gazdák szakértelme nagyban hozzájárult a borvidék jó hírének, rangjának növekedéséhez.
A pincefalu térképe nagymértékben eltér a lakóépületek szerkezetétől: 1300 borospince 24 kacskaringós utcácskából áll. Az utcák hol szélesebbek, hol keskenyebbek, helyenként faszobrokkal díszített terek és tisztások színesítik. A présházak előtti szabad területen diófák, meggyfák és szilvafák találhatók.
A présházak egyszerű, oromfalas, nyeregtetős épületek, jellemzően fehérre meszelve vagy festve. Az egyszerű homlokzatok karakterének meghatározó elemei a díszes, többségében fa, esetleg fém nyílászárók, illetve a tégla homlokzati díszítő elemek.
Legújabb büszkeség a 2020 januárjában nyitott Cabernet Borturisztikai Látogatóközpont egy szépen felújított uradalmi épületben a hajósi pincefalu közepén. Sokkal több, mint egy egyszerű információs pont: élményközpont, közösségi tér, Hajós-Pincefalu kapuja, ahonnan érdemes elindulni, és ahová jólesik megérkezni. Célja, hogy az ideérkezők a helyi borok megkóstolásán túl és a gasztronómiai élvezetek mellett a borvidék múltjával és jelenével, évszázados szőlészeti-borászati kultúrájával is találkozzanak.
A kiállítótérben a Hajós-Baja borvidék borai mellett a térség turisztikai vonzerejét képező épített örökség és a természeti értékek is láthatók. Emellett a pincefaluban egyetlen helyként kínálja az összes helyi borász termékét pinceáron.