JÉGFÖLD - komplex színházi nevelési (TiE) előadás

JÉGFÖLD KOMPLEX SZÍNHÁZI NEVELÉSI (TIE) ELŐADÁS

JÉGFÖLD KOMPLEX SZÍNHÁZI NEVELÉSI (TIE) ELŐADÁS

Tervező, képszerkesztő: Somorjai Márton Fotók: Csoszó Gabriella Szerkesztő, sorozatszerkesztő: Takács Gábor Felelős kiadó: Takács Gábor

(c) Káva Kulturális Műhely Egyesület K+önyvek sorozat 9.

Budapest, 2024 ISBN 978-615-82251-1-3

TART A

LOMJ EGYZÉ K

Sigrid

ur Ha

galin B

jorns

dottí

Patat Ben Az el

őadá

s telj

ce fo

Sereg

es - n yitás

lei An

okka

l egy

drás

befo

r író

rdító

gond o

latai

gond o

rend ező g on

latai

glalt

>>> 0

>>> 0

8

dolat ai >>

> 10

- forg atókö nyve >

>> 12

+04

5

SIGRIDUR HAGALÍN BJÖRNSDOT TÍR

Miért írunk könyveket?

Sigridur Hagalín Björnsdottír újságíró, az Izlandi Televízió munkatársa. A sziget című könyvét az Izlandi Női Irodalmi Díjra is jelölték. Magyar nyelven megjelent még a Szent szó és a Tüzek című regénye. Ezek az írónő bevezető gondolatai.

Amikor 2016 januárjában elkezdtem írni A szigetet, egyáltalán nem az volt a célom, hogy regény legyen belőle.

Az Izlandi Televízió újságírójaként jó néhány éve politikai és gazdasági hírek írásával foglalkoztam, és kezdtem aggódni azok miatt a fejlemények miatt, amelyeknek tanúja voltam. A politikusok újfajta módon kezdtek el beszélni bevándorlókról, újságírókról, az ellenfeleikről. A választók is kezdtek másképpen viselkedni: a bonyolult kérdésekre egyszerű válaszokat kerestek.

Mi, akik a 20. század végén váltunk felnőttekké, határozott optimizmussal és a jövőbe vetett hittel nőttünk fel. Miután véget ért a hidegháború, és leomlott a vasfüggöny, Európa keleti részének népei bővebb szabadságot és nagyobb mértékű demokráciát vívtak ki, azt hittük, hogy a föld lakói egy jobb világ megteremtésén fognak fáradozni, hogy felszámoljuk az éhezést, a szegénységet és a háborúkat, és hogy a szabadság, az egyenlőség és a testvériség friss szellőként árad majd szét a világ nemzetei között.

Hogy a felvilágosult, racionális párbeszéd majd megszünteti az előítéleteket, a szelídség és a jóság felülkerekedik a gyűlöleten, a demokrácia a fasizmuson, és a civilizáció diadalmaskodik a barbarizmus felett.

Ez gyermeki vagy akár naiv optimizmusnak bizonyult. Az emberi történelemben az a félelmetes, hogy soha nem abba az irányba halad, mint ahogy látjuk. Mindig akkor zökken egyet, amikor a legkevésbé számítunk rá, irányt változtat, olyan irányba fordul, amit senki sem lát előre. És akkor, 2016 elején úgy éreztem, hogy a történelem letért arról az útról, amelyen addig haladt, és egy furcsa irányba tart. És úgy döntöttem, megpróbálom valamennyire

+05

szavakba önteni ezeket az aggodalmaimat. Nem volt világos elképzelésem arról, hogy ez hová fog vezetni – de úgy éreztem, hogy az újságírás nem elég ahhoz, hogy átadjam a gondolataimat. Másfajta eszközre volt szükségem, egy új gondolkodási módra, ezt pedig az irodalomban találtam meg.

Izland ritkán lakott, kopár sziget az Atlanti-óceán közepén, és mi, akik itt élünk, mindig is a más népekkel való kommunikációtól függtünk. Egyfelől a szükségleteink kielégítése miatt, másfelől tőlük érkeztek az új eszmék, a hatások, a műveltség és a kultúra. Valami mást és nagyobbat jelentettek, amivel összehasonlíthatjuk magunkat, aminek a révén véleményt alkothatunk magunkról. Izland ezért remek metaforája a nemzetállamnak, ennek az ember alkotta, 19. századi politikai terméknek, amelyre a nyugatiak az elmúlt évtizedekben a világképüket építették. A nemzetállam hasznos fogalom bizonyos gyakorlati dolgok, például a közigazgatás, az adórendszer vagy az egészségügyi rendszer kezelésére. Az igazán fontos dolgok, például a szeretet, a főzés, a művészetek és a kultúra, az időjárás, az emberi sors értelmezésére azonban alkalmatlan. A vándormadarak, az éghajlatváltozás, az eszmék és a zene nem törődnek a határokkal, a szelek szárnyán utaznak át a szárazföldeken és a tengereken, és bárhol élünk is, mindannyiunkra hatással vannak.

Felmerült tehát a kérdés: mi lenne, ha Izland elveszítené a kapcsolatot a külvilággal?

Váratlanul, látható magyarázat nélkül? Mi történne velünk? És ezt továbbgondolva: mi történne, ha az USA elszigetelődne? Vagy Nagy-Britannia? Dánia? Magyarország?

2016 óta sok minden történt: Nagy-Britanniában a brexit, Trump megnyerte, majd elveszítette az amerikai választásokat, a világ a háború és a diktatórikus rendszerek felé tart. A sziget története sokfelé valósággá válhat. Ám ez nem ok arra, hogy a lovak közé dobjuk a gyeplőt, és feladjuk.

Mélyen megérintett, amikor idén tavasszal Budapesten, a Káva Színházban megtekinthettem A szigetből készült előadást, és tanúja lehettem, ahogy a fiatal nézők beleélik magukat a cselekménybe és a történet szereplőinek helyzetébe, majd ennek alapján megbeszélik saját tapasztalataikat, véleményt cserélnek az előadás után. Határozottan éreztem, hogy a demokráciával és a szabadsággal kapcsolatos optimizmusom talán gyermeki, de nem naiv.

+06

Az emberi történelemben ugyanis az a nagyszerű, hogy soha nem abba az irányba halad, mint ahogy látjuk. A szabadság és a demokrácia mindig megtalálja az utat a fény felé, az újságíráson, az irodalmon, a színházon és a művészeten, az emberek egymás iránti empátiáján keresztül.

Szeretném megköszönni a Káva Színház társulatának, hogy színpadra alkalmazták A szigetet, és az emberiesség érdekében még élesebb fegyvert kovácsoltak belőle. Minden jót kívánok nekik a jövőben.

A fény mindig ott a legélesebb, ahol a legfeketébb a sötétség.

Fordította: Patat Bence

+07

PATAT B E N C E

A sziget – szigetről szigetre Patat Bence fordító, műfordító, a skandináv irodalom egyik legfontosabb hazai interpretátora. Tolmácsolásában jelent meg magyar nyelven A sziget című regény is.

2017 őszén, egy Reykjavíkban rendezett műfordítói találkozón Eric Boury fordítókollégám ajánlotta a figyelmembe a számomra teljesen ismeretlen Sigríður Hagalín Björnsdóttir A sziget című könyvét. Rögtön beszereztem belőle egy példányt, és az elolvasása után határozottan úgy éreztem, hogy ezt a művet a magyar olvasókhoz is el kell juttatni.

Szerencsémre a Cser Kiadót sem kellett sokáig győzködni, mivel a kötet remekül illeszkedett az általa megjelentetett északi disztópiák sorába. Lassan öt éve, 2019ben magyarul is olvashatóvá vált a szöveg, és egyértelműen pozitív fogadtatásban részesült. A szerző azóta többször is járt Magyarországon, és már három magyar kötettel büszkélkedhet.

A sziget című, első regényének aktualitását mi sem bizonyítja jobban, hogy az elmúlt években számos más nyelven is megjelent, többek között németül, franciául, lengyelül, oroszul, csehül és norvégul.

Bár Izland kevéssé ismert a magyar átlagolvasó vagy átlagnéző számára, a műben megjelenő, szélsőséges módon elszigetelődő sziget keltette érzésekkel egy más országokkal körülvett, közép-európai kis ország lakójaként is könnyű azonosulni.

Magyarország is lehet sziget, és már csak nyelvi értelemben is az.

Bár nagyon kedvelem a színházat, és jó néhány drámát is lefordítottam magyarra, bevallom, meg sem fordult a fejemben, hogy ezt a művet színpadra is lehetne alkalmazni, hát még olyan részvételi színházi formában, amilyet a Káva Színház készített belőle. Pedig így utólag már úgy tűnik, mintha ez a könyv arra született volna, hogy ifjúsági előadás alapanyagává váljon.

Kétszer volt módom részt venni az előadáson – utóbb a szerző társaságában –, és mindkét alkalommal döbbenetes élményt jelentett mind a színészek játéka, mind pedig

+08

az, hogy a nézők mennyire jól és könnyedén be tudtak kapcsolódni a darab témáinak megvitatásába. Megnyugtató érzéssel töltött el, hogy a tizenévesek mindannyian értelmesen hozzá tudtak szólni a mű kapcsán felmerülő erkölcsi kérdésekhez, és saját tapasztalataikat is megosztották társaikkal, többek között a média és a politikusok szerepével kapcsolatban. Öröm volt látni, hogy a jelen lévő fiatalok erkölcsi iránytűje meglehetősen kusza világunkban is jól működik.

Ha a kötelező szóba nem vegyülne valamiféle rossz íz, azt merném mondani, hogy minden középiskolás számára kötelezővé tenném az előadáson való részvételt. Így csak nagyon melegen ajánlom, mert őszintén úgy érzem, hogy az ehhez hasonló, katartikus és talán hosszú ideig emlékezetes élmények komoly megerősítést jelenthetnek azoknak, akik az információk özönében, az értékek válságában a humánum háttérbe szorulását vagy akár megkérdőjelezését tapasztalják.

Köszönet illeti a Káva Színház társulatát e nagyszerű produkció létrehozásáért. Remélem, még sokáig és sokaknak lehet részük ebben a programban. Munkájukhoz kitartást és sok sikert kívánok!

+09

SEREGLEI ANDRÁS

KRUMPLI ÉS FŰTETLEN SZOBA Sereglei András színész-drámatanár, rendező, a Káva Színház munkatársa. Rendezésében állítottuk színpadra A sziget című regényből készült résztvevő színházi előadást fiatalok és felnőttek számára.

“A modern demokrácia történelme a hanyatlás és az összeomlás története.”

Timothy D. Snyder Amikor elkezdtünk alkotótársaimmal foglalkozni A sziget c. regénnyel, hogy drámai alapanyaggá váljon, a világ be volt zárva. Egy számunkra láthatalan apró élőlény vagy nem is élőlény, csak egy biológiai entitás tartott minket bezárva.

Ahogy dolgoztunk közösen, mindenki a maga kijelzőjét bámulva, lassan ráébredtünk, hogy a szabadságunk alapjait rázta meg ez a járvány. A hiteles, objektív tájékoztatás, az információk hiánya és az ezt kihasználó politikai ügyeskedések a regény disztópikus anyagát realista történetetté változtatták körülöttünk, amelynek mi lettünk a szereplői.

Aztán, amikor a járvány véget ért, és ott, ahol élünk nem lett sajtószabadság, – sőt azt mint egy papírkutyát még jobban megnyírbálták, olyannyira, hogy legvégül már csak a levágott fecnik maradtak a közmédiából, melyek inkább csak a papírkosárba valók – egyszerre új rétegei tárultak fel a regénynek és a saját valóságunknak is.

Ez az alapanyag, Sigrídur Hagalín Björnsdóttir A sziget c. regénye, olyan mintha nem adná meg magát a fikció megszokott törvényeinek és mintha a valóságot hajlítaná maga köré újra és újra itt, 2023-ban Magyarországon.

Az előadás is ezt a zavarbaejtő vonását igyekszik kiaknázni, az elveink korrumpálódása, a diktatúra cinizmusa, a szabadság lábbal tiprása és a féktelen gyűlöletkeltés megjelenik az előadásban és a nézők szavaiban, reakcióiban is. Ami bezárva tart minket, ismét láthatalan, de olykor felismerhető. A döntés a miénk: kimondjuk-e az igazságot és teszünk is valamit, vagy megelégszünk a krumplival és a fűtetlen szobával.

Hiszen, legalább háború nincs. Vagy mégis? +10

A montázs az előadás videóbejászásainak képkockáiból készült.

JÉGFÖLD

1

KOMPLEX SZÍNHÁZI NEVELÉSI ELŐADÁS

KÖZÉPISKOLÁSOK SZÁMÁRA AZ ELŐADÁS TELJES FORGATÓKÖNYVE

Sigridur Hagalin Bjornsdottir: A sziget című regénye alapján.

Működő demokrácia egy pici szigetországban. Egy misztikus katasztrófa, mely leválasztja a külvilágot (mindenféle értelemben). A hétköznapok zűrzavara. Igazságkeresés.

Pragmatizmus és a kríziskezelés erkölcse. A társadalmi hasznosság témaköre. A hiteles tájékoztatásba vetett bizalmunk alakulása. Hogyan változik az emberségünk egy ilyen helyzetben? Disztópia? Fikció? Valóság? Játékot és együtt gondolkodást kínálunk nézőinknek, akik egyben résztvevői is lesznek az eseményeknek.

Színész-drámatanárok: Hjalti – Kardos János Elín, María – Kőszegi Mara (mv.)

Vayarter, farmer, Andrsvar – Takács Gábor Író-dramaturg: Vass Szandi Videós jelenetek szövege: Sereglei András Látványtervező: a másik Kiss Gabriella Videotechnika: Sereglei András Technika: Somorjai Márton Konzulens: Róbert Júlia ARS konzulens: Takács Gábor Rendező: Sereglei András 1 Ezt az előadásunkat SZIGET címen játszuk felnőttek számára is. A lényeg, vagyis a játék szerkezete, a felajánlott színházi és drámás formák ugyanazok, de nyilván a felnőtt néző-résztvevők kicsit másképp reagálnak a történetre és a felvetett problémákra és azokra mi is (mint színészek) máshogy reagálunk, mint a fiataloknál.

+12

FORGATÓKÖNYV az interaktív részekkel egybeszerkesztve KERET: A jelenben vagyunk, nincs speciális nézőpont és távolság a történethez; a nézők annyit tudnak, hogy egy részvételt kínáló színházi előadásra invitálták őket.

ALAPVETÉSEK: • A közönséget fokozatosan “engedjük rá” az előadásra, fokozatosan akarjuk behúznibevonni őket a részvételiségbe.

• Olyan formákat alkalmazunk, amelyek megadják a lehetőséget arra, hogy ne csak intellektuálisan lehessen közelíteni a felkínált témá(k)hoz (hanem érzelmeken keresztül is).

• Kerüljük, hogy direktben rájátsszunk arra, hogy szerintünk az elmesélt történet több ponton összecseng a jelen magyar valóságával (nem akarunk didaktikusak lenni).

• Ha akarjuk, ha nem, az elmúlt évek hazai tapasztalatai itt vannak velünk… (a demokrácia “megroggyanása”; globális ökológiai válság; a COVID-19-es járvány és lecsengő hullámai; a biztonságos jövő reményének elhalványulása; orosz-ukrán háború, stb.)

• Fő kérdésünk: Mi történik az emberségünkkel kataklizmában?

Az előadás emberi / társadalmi kérdéseket vet fel és vizsgál. Bármely iskola diákjai (osztályközösségei) részt vehetnek rajta, akik életkor tekintetében beleesnek a célcsoportba. Az előadás érdemben kapcsolható a NAT Erkölcstan / Etika, Történelem, Társadalmi és állampolgári ismeretek, valamint Dráma és tánc tartárgyaihoz.

I. FELVEZETÉS, JÁTÉKINDÍTÁS A résztvevők köszöntése, alapinformációk A színház előterében fogadjuk a diákokat. A bemutatkozás után engedélyt kérünk a kölcsönös tegeződésre, majd röviden információkat adunk a részvételi műfajról és az előadás alpajául szolgáló regényről. Egyeztetünk a technikai részletekről (pl.: együtt töltött idő, mobilok kikapcsolása, a tér sajátosságai, a legelső játék paraméterei) és együtt bemegyünk a színházi térbe.

+13

Az első játék Első lépésként két kérdésre várunk személyes (de anonim) választ a résztvevőktől.

A terem egyik sarkában csomagolópapír a falon, rajta egy kérdés, amire egyfajta skálaként egy szám a válasz (1-10): MENNYIRE ÁLLSZ KÉSZEN ARRA, HOGY - AKÁR HIRTELEN ÉS MESSZIRE KILÉPJ A KOMFORTZÓNÁDBÓL? A másik falon egy másik csomagolópapír, azon is kérdés, ez is egyfajta skála, itt egy fonaldarab levágásával (a fonal hosszával) lehet válaszolni: MENNYIRE VAN JELEN A HÉTKÖZNAPJAIDBAN A SZORONGÁS ÉRZÉSE? (EGYÉNI, TÁRSADALMI ÉS/VAGY GLOBÁLIS SZINTEN IS VÁLASZOLHATSZ.) Ha valaki megválaszolta a kérdéseket helyet foglal a nézőtéren. Még egy utolsó információ hangzik el a kamaraszínházi tér és a nagyszínpadi tér működésének különbözőségéről és utána indul az előadás.

II. ELSŐ SZÍNHÁZI RÉSZ 1. jelenet Helyszín: Hjalti lakása Szereplők: María, Hjalti Odakintről.

MARÍA HJALTI

Fogjak valamit?

Megoldom.

Nyílik az ajtó, belép María és Hjalti.

HJALTI MARÍA

HJALTI MARÍA HJALTI MARÍA

HJALTI +14

Bienvenida, senorita.

(Hjaltira mosolyog) Nem rossz.¡No está mal, pero trabaja en ello! És ez az illat?

Rozmaringos, pálcás báránygerinc.

Odanézzenek!

Direkt nem halat csináltam.

Ja, mert úgy képzeled, hogy az andalúzok csak halat esznek, mi?

Mert nem?

MARÍA

HJALTI

Elég szegényes a fantáziája, senor. Az izlandiak esznek csak halat, meg krumplit.

Meg rozmaringos bárányt.

Hjalti magához húzza Maríát.

HJALTI MARÍA

(játszva a sértődöttet) Azt hittem, értékeled majd. (mosolyogva) Értékelem is.

Csók.

MARÍA HJALTI MARÍA HJALTI MARÍA

HJALTI MARÍA HJALTI

MARÍA HJALTI

MARÍA

De még mennyire, hogy értékelem.

Hiányoztál.

Jó, azért én azt a 20 fokot visszasírom.

Azt se tudom, az milyen.

Mert sose jössz velem. Anyuék folyton mondják. Imádnád őket is, Cádiz-t meg pláne.

Legközelebb.

Hiszi a piszi.

Esküszöm. Semmi meló, se internet, se telefon. Egy hétig Spanyolországé vagyok. Úgy legyen. (végignéz a bőröndökön) Kipakolok.

Hagyjuk a francba. Ülj le, kapcsold be a tévét, én meg hozom a kaját, meg kinyitok egy üveg bort.

Oké. Meggyőztél.

Hjalti elindul kifelé (a konyhába).

HJALTI MARÍA

Chateau la Tour?

Jöhet.

Amint Hjalti kimegy, María elpvesz egy papírba csomagolt tárgyat, majd leül a kanapéra.

Hjalti pár másodperc múlva visszatér két borospohárral és egy üveg borral.

HJALTI MARÍA

Na, itt vagyok. Nem egy tinto vino, de remélem, megteszi.

(Mosolyog.) +15

Hjalti kitölti a borokat, az egyik poharat odanyújtja Maríanak, a másikba beleszagol.

HJALTI MARÍA

HJALTI MARÍA

HJALTI MARIA

HJALTI MARÍA HJALTI

MARÍA HJALTI MARÍA

(Maríának, aki közben belekortyolt a borba.) Mesélj, mi volt?

Kimerített a sok családi találkozó. Carmelita néni fészbúk bejegyzései…

Engem is bejelölt! Elfogadtam.

Mindenkit! És elkezdte a családi fotókat rossz minőségben befotózni, felrakosgatni a családi csoportba, szörnyű! Nem is tudtam, hogy nála van az első koncertemről az a fotó, mondtam is neki, hogy drága Carmelita, ezt visszakaphatnám?

Azt láttam, a térdzoknis! Hány éves vagy ott?

9 vagy 10. 9. Nem adta vissza, olyan mint egy bulldog, ha valamit egyszer megkaparint... Jaj, képzeld Alfréd bácsi kapott egy kiskutyát az unokáitól, ekkora az egész, kis bichon frise, Bobi, hozza-viszi az öreg, van kis mellénye is, az van ráírva, hogy “macho”, ekkora, olyan, olyan…

Maria!

Hjaaaaltííí!

Maria! Ezt már megbeszéltük, nem tehetjük ezt egy kutyával.

Amíg te próbálsz, én a szerkesztőségben vagyok addig mi lesz szegénnyel? Elmész koncertturnéra, én forgatok valahol több napot, addig kire hagyjuk? Itthon vár minket türelmesen? Majd, egyszer.

Egyszer ne lennél ennyire, ennyire…

Milyen?

Ennyire kocka, következetes, izlandi. Te! De szeretlek ezért!

María előhúzza maga mellől a becsomagolt tárgyat és Hjalti felé nyújtja.

HJALTI MARÍA

Ez micsoda?

Egy kis ajándék.

Hjalti kibontja a csomagolást, amiből előtűnik egy “I love Sevilla”-s tolltartó, belőle pedig egy toll, ugyanezzel a felirattal.

+16

HJALTI MARÍA HJALTI

MARÍA HJALTI

Újságírónak toll dukál?

Logikus, nem? Veled mi a helyzet?

Befejeztem a tényfeltáró harmadik részét, jövő héten megy adásba…

A...a...mondd már!

A bizottságok költségtérítés-visszaélései, remélem lesz visszhangja.

Ment a szokásos daráló, interjúk, háttérműsorok, egyébként semmi érdekes. Voltam kosarazni a fiúkkal meg egyszer berúgtam velük. Nem, kétszer. Kimentem a temetőbe anyámék sírjához. Kedden csináltam egy isteni Rossini bélszínt. Ennyi.

Nem volt egy eseménydús két hét, na.

Hjalti ad egy szájrapuszit Maríának.

HJALTI MARÍA

Na, kapcsolj valamit, én meg tálalok.

Igenis.

Hjalti elindul vissza a konyhába.

MARÍA HJALTI

MARÍA

(utánaszól) Valami kívánság? (kintről) Nincs, te választasz. Vagy várj csak...Ma megy le egy interjúm, azt megnézhetnénk. (maga elé) Hát persze.

María bekapcsolja a tévét, aminek a képernyőjén a „No signal” felirat jelenik meg.

MARÍA HJALTI MARÍA HJALTI

Ez fura. (hangosan) Hjalti! (kintről) Egy perc! (hangosan) Nincs adás.

Az nem lehet, mielőtt kimentem érted még néztem valamit.

Nincs kicsúszva valamelyik kábel? Mindjárt megyek.

María a tévéhez megy. Elkezdi nézegetni a kábeleket, közben Hjalti érkezik két jól megrakott tányérral, hóna alatt alátétek. Ahogy Hjalti belép, elmegy az áram.

HJALTI MARÍA

Mi a franc van? Hozzányúltál valamihez?

Dehogy. Csak a tv kábelt néztem, hozzá se nyúltam.

+17

HJALTI MARÍA

Világíts már valamivel, tele van a kezem!

Azt se tudom hirtelen, hol a telefonom.

Halljuk, ahogy María nekimegy egy-egy bútornak, talán még káromkodik is.

HJALTI MARÍA HJALTI

MARÍA

(kissé feszülten) Na? Megütötted magad? Világíts már, kérlek!

Keresem.

Nem értem, hogy mehetett el az áram. Konkrétan semmi nincs bekapcsolva. Biztos nem nyúltál hozzá valamihez?

Mondom, hogy nem. Mihez nyúltam volna?

Ekkor újból feljön a fény, María és Hjalti értetlenkedve néznek egymásra. Egy pár másodperc múlva visszajön az adás is, mindketten összerezzennek.

TV bejátszás 1.

RIPORTER

MARÍA HJALTI

Megszakítjuk adásunkat. Ma, helyi idő szerint délután 17:55 perckor megszakadt az összeköttetés a kontinenssel. Sem optikai kábelen, sem magasfrekvenciájú rádió adó-vevőkön nem érkezik és nem küldhető jel más térségbe. Izland légi és vízi közlekedése, valamint a bankszektor lebénult, az internet az ország területéről elérhetetlen. A szolgáltatók és a nemzetbiztonsági szakértők közös erővel dolgoznak a kapcsolat helyreállításán. A mobilkapcsolat a partnerek elérhetetlensége miatt csak az országon belül működik. Mindenki őrizze meg a nyugalmát, pánikra semmi ok. Kérjük, amíg a kapcsolat helyreáll használják az ország belső intranet hálózatát az icenews.is címen, melyet folyamatosan frissítünk.

Mi van? Ez most egy vicc?

(Leteszi a kezéből az ételt, a telefonjáért nyúl.) Ha az, akkor egy kicsit túltolták. Várj csak...

María is a kezébe veszi a telefonját.

MARÍA HJALTI

+18

Neked működik a facebook? Vagy van egyáltalán internet?

Elvileg van... Az IceNews-t betölti és ezzel vége is. Se a levelezés..se semmi!

MARÍA HJALTI

Írok anyáéknak messengeren. Én meg betelefonálok a szerkesztőségbe. Lássuk, ez tényleg működik-e?

Hjalti a füléhez emeli a telefont, María idegesen pötyög.

MARÍA HJALTI MARÍA

Ezt nem hiszem el.

Mi van?

Nem megy el az üzenet.

Hjalti reagálna, de épp akkor válaszolnak a hívására, úgyhogy beleszól a telefonba.

HJALTI

MARÍA HJALTI

Haló...igen, láttam...Jó...Nem, dehogy. Bemegyek. Ott találkozunk.

Most elmész?

Történés van. Muszáj. Telefonálok, ha megtudok valami újat.

Hjalti ad egy szájrapuszit Maríanak, veszi a kabátját, felkapja a kocsikulcsot, és kimegy. María újból próbálkozik a mobillal, de a halk sípolásból tudjuk, hogy sikertelen volt a hívás. María gondterhelten néz maga elé, sötét.

2. jelenet Helyszín: Hjalti lakása Szereplők: María, Vayarter Maria ajtót nyit, köntösben van, láthatóan hosszú ideje nem hagyta el a lakást.

Rendetlenség a lakásban és Maríában is. Kopogás. Belép Vayarter, biciklis sisakban, esőköpenyben. Vayarter egy kis üveget rejteget.

MARIA VAYARTER MARIA VAYARTER

MARIA VAYARTER

Mi ez a sisak? Honnan van?

Anyámtól. És ez a kabát? Nagyon jól áll…

Igen? Biztos? Ezt is anyám szerezte…gondolom, talán elcserélte az egyik ékszerét...

Mi az a kezedben? Mit hoztál? Én? Semmit… +19

Kergetőznek az asztal körül. Végül Vayarter odaadja az üveget.

MARÍA VAYARTER MARÍA VAYARTER

MARÍA VAYARTER MARÍA VAYARTER MARÍA

VAYARTER MARÍA VAYARTER

MARÍA VAYARTER MARÍA VAYARTER MARIA VAYARTER MARÍA VAYARTER

MARÍA VAYARTER

MARÍA

+20

Mi ez? Neeee! Honnan szerezted?

Na? Mit szólsz? Mikor láttál ilyet utoljára?

Már nem is emlékszem...de honnan?

Ismerek egy arcot minisztériumból, régebben kavartunk, ő hozta, de valószínűleg ez volt az utolsó szállítmány. Ez is elfogyott.

Lefőzzem? (Élvezettel szagolgatja.)

Hagyd csak, én már ittam ma.

Köszönöm! Kérsz...vizet? Vagy teát?

Nem, köszönöm. Nézted a honlapot?

Ma nem, még szerdán. Vagy az a múlt héten volt? Nem tudom.

Ma milyen nap van?

Szombat.

Szombat. Hangverseny-nap.

Vége. Se koncert, se próba, a személyes hozzáféréseket is törölték. Nincs tovább. Mehetünk a vérbe, “rendes, normális” munkát keresni.

Gyakorolsz még?

Minek?

De a hangszered megvan még, ugye?

Múlt héten eladtam…

Most mi lesz?

Nem tudom. Mindenesetre jól ki lett ez találva.

Mi? Ez! Ez az egész. Biztos, hogy valakik kitalálták, mi meg most jól megszívjuk. Ez az egész előre el lett tervezve. Ez egy kísérlet, egy emberkísérlet és mi vagyunk az alanyok.

Vayarter, hagyd abba! Ne legyél már teljesen hülye!

Te ne legyél hülye! Ugye nem képzeled, hogy ez az egész csak úgy véletlenül történik? Ezt biztos, hogy valakik kitalálták és folyamatosan tolják nekünk a kamu infókat, ahogy az ő érdekeik diktálják. Olvass utána, mindenhol le van írva…

Ne szórakozz már, Hjalti a közszolgálati TV-nél van, nekem biztos elmondaná, ha lenne valami ilyesmi gyanú.

VAYARTER MARÍA

VAYARTER MARÍA VAYARTER

MARÍA VAYARTER

MARÍA

Aha. Elmondaná?

Igen! Nyugodj meg, hamarosan minden visszatér a régi kerékvágásba, mi megint próbálunk majd, koncertezünk és lattét iszunk a teraszon és nézzük a pincér srác seggét.

Persze.

Ne legyél már ennyire negatív!

Jó, majd feltöltődöm attól, ahogy rád nézek, ahogy elhagyod magad, vagy ahogy sorban állok a kenyéradagért, vagy attól a sok marhaságtól ami a tv-ben megy minden este. Vagy attól, hogy csak napi 6 órát van áram, vagy a vízkorlátozástól vagy attól, hogy nincs internet, senkivel nem tudok beszélni, aki nem itt él…hogy nem mennek és nem érkeznek se hajók, se repülők, egyáltalán semmi…hogy minden csak úgy egyszerűen eltűnik a nagy büdös semmiben…nem tudok elmenni erről az átkozott szigetről…áhhh...te tényleg nem érted, nem látod? Minden egyre szarabb és szarabb lesz! Bocs!

Nem haragszom. Áhhh, jobb, ha megyek. Amúgy is: elvállaltam egy futáros melót, ez még a próbaidő. Jövök majd, ha értelmesen lehet veled beszélni. Maradj, kitalálok. Vigyázz magadra, üdvözlöm Hjaltit. Átadom. Szia!

TV bejátszás 2.

Helyszín: TV stúdió Szereplők: Hjalti, Elín HJALTI

ELÍN HJALTI

Köszöntöm a nézőket! Itt van velünk a stúdióban Izland belügyminisztere, Elín Ólafsdottir, aki ma válaszol a kérdéseinkre. Elín, köszönöm, hogy eljött! Én köszönöm, hogy meghívtak és köszöntöm a nézőket!

Az elmúlt hónapban kialakult válsághelyzetet, amely Izland életét jelentősen megnehezítette, heves viták kísérik a parlamentben. A közvélemény egyre feszültebb, a kommunikáció és az ellátási hálózatok komoly fennakadásokkal küzdenek. Az izlandiakat egyformán nyomasztja az áruhiány és a +21

ELÍN

HJALTI

ELÍN

HJALTI ELÍN

HJALTI ELÍN

+22

bizonytalanság. Mindeközben a kormányzó párt indítványt nyújtott be. Mondana erről pár szót, miniszter asszony?

Az izlandi parlament a legrégebbi a világon, és erre büszkék is vagyunk, de a kialakult helyzet egy merőben más hozzáállást követel tőlünk, hogy megoldást találjunk erre a váratlan helyzetre. Egyelőre sötétben tapogatózunk, hogy valójában miért történt ez az izoláció a világ többi részétől, de az biztos, hogy valamit kezdenünk kell vele és erre… (közbevág) Az ellenzék szerint ön teljhatalmat akar magának kihasználva a rendkívüli helyzetet. Igaz ez?

(Diszkréten felnevet, de kissé megkeményednek a vonásai.) Az ellenzéknek ez a dolga, hogy vigyázzon a demokratikus jogállállamunk egységére. De a helyzet, amelyet én egy válságkormány létrehozásával kívánok kezelni… (közbevág) Aminek ön lenne a vezetője. Jól tudom?

Még egyszer mondom, a különleges helyzetek különleges lépéseket várnak el tőlünk, és mi igyekszünk a leghatékonyabb eszközt megtalálni a válság kezelésére és most minden ebbe az irányba mutat. Én bízom abban, hogy ez az ideiglenes válságkomány sokkal hatékonyabban, gyorsabban fogja majd kezelni a problémát. Az országnak, ami már lassan egy hónapja van ebben a bénultságban olyan vezetésre van szüksége, amely képes megtalálni a kivezető utat ebből a káoszból. Tudja, ha ég a ház, nem arról egyezkedünk, hogy ki hozza a vödröt csak hogy egy régi izlandi mondást idézzek.

(Enyhe grimasz, Elin szeme villan rá.) Köszönjük, hogy eljött! Én is köszönöm!

3. jelenet Helyszín: Hjalti lakása Szereplők: María, Hjalti Hjalti épp hazaérkezik, és üdvözli Maríát, aki magába roskadva ül a kanapén.

Dübörög a hiánygazdaság.

HJALTI MARÍA HJALTI MARÍA HJALTI MARÍA HJALTI MARÍA HJALTI MARÍA HJALTI

Na, mi a helyzet, láttad az interjút?

Nem. Kár. Elég rendesen megszorongattam Elínt.

Az egyetemi nagy szerelmed?

Soha nem voltunk együtt.

Nem ez volt a kérdés.

Neked mi a bajod? (közbevág) Ott van az asztalon a kaja. Melegítsd meg.

Te nem eszel?

Már ettem.

Azt hittem, együtt vacsorázunk.

Hjalti ledobja a kabátját, értetlenkedve nézi María-t, majd úgy dönt, ráhagyja.

Elindul a konyhába.

MARÍA HJALTI MARÍA

(maga elé) Én is. (odakintről) Bor nincs?

Nincs.

Hjalti visszajön a szobába.

HJALTI MARÍA HJALTI

MARÍA HJALTI

MARÍA

+24

Nincs borunk?

Mondom, nincs. Csapvíz van. Vagy tea.

(Kicsit meglepődik María tónusán.) Csapvíz vagy tea. Értettem.

Haragszol?

Több mint két órája várok, Hjalti.

(Odamegy Maríához.) Tudom, és ne haragudj. Bolondokháza van odabent.

Igen? Akkor miért nem költözöl oda? Úgyis csak aludni jársz haza.

HJALTI MARÍA

HJALTI

MARÍA

HJALTI

MARÍA HJALTI

MARÍA

Ez nem fair.

Az nem fair, hogy elvagy a kis világodban, de eszedbe se jut megkérdezni, velem mi van.

Mostanában senkinek sem egyszerű, hidd el. Olyan, mintha ezer éve lett volna amikor egy normális világban élhettünk. Az a pár ember a szerkesztőségben aki megmaradt, egész nap biciklivel rohangál egyik helyről a másikra, fázik, éhes és azt lesi, hogy honnan szerezhet meg valamit, bármit, ami hiánycikk, húst, szappant, dinamót, alkatrészt a biciklijéhez. Ma is ki kellett mennem egy külső kerületbe tudósítani egy ruhacsere programról. Azelőtt beültem az autóba, vagy felültem a villamosra és ott voltam negyed óra alatt.. Most ötven percet tekertem esőben, oda sem találtam, GPS nincs és közben amiket láttam, attól az élettől is elment a kedvem. Egész szerencsésnek mondhatjuk magunkat azzal, hogy én legalább dolgozom. (elképedve) Tessék? Azt hiszed annyira könnyű egész nap itthon ülni és várni, hogy mikor érsz haza és főleg, hogy mit tudsz szerezni amit megehetünk? Fogalmam sincs merre, hol jársz...

Mondom, én legalább dolgozom, mint a hülye, nem tehetek róla, hogy te meg egész nap itthon unatkozol. Tényleg sajnálom, hogy már nem zenélhetsz, hogy bezárták a munkahelyedet, de találhatnál valami elfoglaltságot helyette. Mondjuk kezdhetnéd azzal, hogy kitakarítasz, hidd el neked is segítene ha nem hagynád el magad ennyire.

Bazdmeg. Én basszam meg? Elég kemény a meló így is, nincs szükségem arra, hogy én legyek, akin levezeted a feszkót. Tényleg csak annak lehet segíteni aki elfogadja azt. Tudod mit? Akkor ülj itt és gyászold a régi életedet ameddig csak akarod. Majd szólj ha a végére értél!

Seggfej.

+25

4. jelenet Helyszín: Hjalti lakása Szereplők: Hjalti HJALTI

Seggfej-seggfej. Persze, ez a legkönnyebb. Hát, kurva jó ezt hallgatni azután, hogy reggeltől estig meg se állok odabent.

Szállítani a híreket. Ez a feladatom. Különben is, ő mit csinál?

Szállítani a híreket, mindent, ahogy történt, ahogy történik.

Körülöttünk, körülötte- hát nem érti? Ez a feladatom.

Elhegedülni… Nem. Tálalni…Híreket. De hát kinek? Ez a bizonytalanság őrjítő. Most bármikor bármi történhet, és történik is, folyton ott kell lennem, hogy tegyem a dolgomat. Az én világomban? A mi világunkban. A miénkben. Együtt kellene…

Tálalni, hegedülni. mindegy. Mindent, ahogyan történik. Mert ha nem… ha nem így teszünk, csak az marad, ami itt van. (A fejére mutat.) Ami itt van. És abba bele kell őrülni, abban el lehet veszni… Ha a valóságot, ezt a valóságot színezgetni kezdjük, ha elveszünk belőle, ha hozzáadunk…akkor mi marad? Csak ez. Most komolyan abba kell kapaszkodni, ami nem létezik?

Szállítani a híreket. Mindent, ahogy történt, ahogy történik. Ez a feladatunk. Hallod, María? Feladatunk van! Mostanában, mintha nem egy nyelvet beszélnénk. Meg kellett volna tanulnom spanyolul.

5. jelenet Helyszín: Elín irodája Szereplők: Hjalti, Elín Hjalti és Elín boroznak.

ELÍN HJALTI ELÍN

HJALTI ELÍN +26

Még mindig tudsz kérdezni. Meg kell hagyni. Évek meg a rutin.

Ugyan már. Az egyetemen sem ismertem olyat, aki jobban zavarba tudta volna hozni az embert, mint te.

Zavarba hoztalak?

Azt nem mondanám.

HJALTI

ELIN HJALTI ELIN

HJALTI ELIN

HJALTI ELIN

HJALTI

ELÍN HJALTI ELÍN HJALTI ELÍN

(Elneveti magát.) Ugyan már, négyszemközt vagyunk. Nekem nem kell itt megjátszanod magadat. Téged nem lehet zavarba hozni. Te mindig…

Igen, én mindig, folytasd!

Hagyjuk.

Emlékszel még arra a nyári szeminárumra, harmadik évben nyáron volt, azon a szigeten, na, mondd már!

Vestmannaeyjabaer.

Nem csoda, hogy nem emlékszem…elég sok minden kimaradt, azért ott elég keményen toltuk a bulit. (nevet) Te is. Emlékszel?

Emlékszem, persze. (nevet) Meg én is, milyen régen volt. Jó ezekre a napokra néha visszagondolni, főleg most. Milyen jó volt fiatalon, felelőtlenül szaladni bele a világba, azok a célok, az az idealizmus amivel nekimentünk problémáknak, bájos volt, na. Már akkor látszott, hogy kiből lesz valaki, és ki az, aki csak melegedni jár a politológia szakra. Nem is maradtunk sokan a dolgok közelében.

Néhányukkal tartom a kapcsolatot. Aldával sokszor összefutunk, nagyon boldognak látszik, van három gyereke, a férjét is ismerem, együtt kosarazunk, mondjuk mostanában, mióta bezárták a pályákat, már nem. Csináltak egy családi panziót, közel a ...

(Megmerevedik az arca.) Finom az a bor, Hjalti?

Hogy finom-e a bor?

Aha. Jólesik kortyolgatni?

Igen, ez egy kivételesen jó bor, miért?

Csak azért, mert gondolom már észrevetted, hogy nem lehet kapni. Mint ahogy nem lehet kapni kávét, cukrot, friss zöldséget, fűszereket, wc papírt, gyümölcsöt, motoralkatrészeket, papírt, lisztet, olivaolajat, napraforgóolajat, mikrochipet, golyóstollat, kakaót, száraztésztát és jó ég tudja még mit, amit képtelenek vagyunk magunknak megtermelni. És szép lassan a húskészletünk is kifogy.

Marad a hal meg a krumpli. Te viszont a frissen vasalt ingedben úgy kortyolgatod azt a Chateau Latour-t, az én Chateau Latour-omat, mintha semmi baj nem lenne az országban.

Hjalti leereszti a szája elől a pezsgőspoharat. +27

ELÍN

HJALTI ELÍN

HJALTI ELÍN HJALTI ELIN HJALTI ELÍN

Nem mindenkinek adatik meg ez, Hjalti. Viszont ahhoz, hogy valaki ilyesféle luxuscikkeket élvezhessen, a jó oldalon kell állnia. Újságíró vagyok. Híreket közvetítek. Nincsenek oldalak.

(Elneveti magát.) Ez nagyon kedves gondolat, de az embereknek keretekre és biztonságra van szükségük. Tudod mi történik, ha ezeket az embereket nem vezetik, hanem az igényeik határozzák meg, hogy merre tartsanak? Reményt kell nekik adni, hogy hamarosan visszatérhetnek a régi életükhöz. Ez pedig a kormány felelőssége.

Nemsokára minden rendben lesz. És ezt ki garantálja?

Te meg én. Én kitalálom, te pedig ügyesen közlöd velük. És az ellenzék? Ehhez egy olyan alkotmány szükséges ami...

Tényleg finom ez a bor.

Már elmondtam, én csak híreket közvetítek.

Na, igen. De a híreket sokféleképpen lehet ám tálalni. Ezt pont neked magyarázzam? Ennek az országnak szüksége van rád, és nem lesz hálátlan.

Elín az ajtóból

ELÍN

Mindenesetre, gondold át. Szolgáld ki magad.

III. INTERAKCIÓ A RÉSZTVEVŐKKEL Olyan ponton állunk meg a történetben, mikor a Hjalti nevű szereplőnk dilemma elé kerül, válsághelyzetben van. El kell gondolkodni azon elfogadja-e a hatalom (Elín) ajánlatát.

Az interakció, a nyitás a résztvevők felé “behúzza” a résztvevőket ebbe a dilemmába, Hjalíti ellentmondásos gondolatainak világába. Mintha egy belső monológ teljesedne ki azáltal, hogy a résztvevők érveket mondnak egyik és másik oldal irányába is.

Kétirányú a játék: 1. személyes: mit kezdhet Hjalti az ajánlattal?

2. Hogyan alakul át az ország irányítása (erősen elmozdul a “kézi vezérlés” felé). Ezeket teszi témává a Hjaltit játszó színész-drámatnár. Az újságíró be akar állni Elín mellé, ezt kommunikálja a résztvevők felé…de elbizonytalanodhat annak érdekében, hogy azok a résztvevők is megerősödjenek, akik ezzel az iránnyal nem értenek egyet (mert alapvetően +28

arra számítunk, hogy a többség azt szeretné, hogy a szereplő legyen becsületes)…Miért problémás mindez, ugyanakkor miért ésszerű és indokolható? Mi szól az “erős vezér” koncepció mellett és mi a demokrácia mellett egy ilyen helyzetben? A borozós jelenetet szakítjuk meg (Hjalti borral a kezében), majd a “nyitás” után visszatérünk ugyanide, Hjalti felhajtja a bort, “kiissza a méregpoharat” - ez már egyéni értelmezés kérdése.

Néhány fontos érv, amivel a Hjaltit játszó színész provokálhatja a résztvevőket: • „Ha én nem állok oda, oda fog állni más… Akkor már inkább én, én profi vagyok.”

• „Én legalább ismerem a rendszert, hathatok rájuk.”

• „Majd belülről fogok dolgozni azon, hogy jó kézben maradjon minden.”

• „Felelősségem is van azok felé, akik eddig is tőlem / tőlünk kapták a híreket; a nézők kötődnek hozzám, nem szabad ezt a bizalmat eldobni!”

• „Most túl kell élni - ez a legfontosabb!”

• „Nem hagyhatom magukra az embereket ebben az őrületben.”

• „Pánikot akarunk? Ugye nem?”

Mikor a színész úgy érzi, “nincs már több” a vitában, lezárja a játékot a bor felhajtásával.

IV. MÁSODIK SZÍNHÁZI RÉSZ

TV bejátszás 3.

Helyszín: TV stúdió Szereplők: Hjalti, Elín HJALTI

ELÍN

Kedves nézőink, hamarosan kapcsoljuk a köztársasági elnöki hivatalból a nemrégiben megalakult izlandi kormány új vezetőjét, Elín Ólafsdottirt, aki a rendkívüli helyzetre reagálva tájékoztatja Izland lakosságát.

Jó estét kívánok! Abban a minőségemben szólok most önökhöz, amelyet az újjáalakult izlandi demokratikus parlament rám ruházott, és egyöntetűen megszavazott számomra. Izland ideiglenes, teljhatalmú elnöke beszél önökhöz. Mostantól, a rendkívüli

+29

helyzetre való tekintettel, országunk irányítását és a rendkívüli intézkedéseket sokkal hatékonyabban hozhatjuk meg a törvényeknél gyorsabb elnöki rendeletekkel. Mindannyian nehéz időszakot tudhatunk magunk mögött, és hogy ez a jövőben ne még nehezebb legyen, komoly munkára és együttműködésre van szükség.

A kormány látja, hogy bizonyos árucikkekből mekkora a hiány és milyen kényszermegoldásokkal próbálják pótolni azt az emberek.

Izland természeti adottságai bár gyönyörűek, nem teszik lehetővé, hogy export nélkül elegendő élelmiszer álljon a lakosság rendelkezésére. Mivel kívülről semmilyen segítséget nem várhatunk, magunknak kell megoldanunk ezt a problémát. Magunknak kell azokat a fogyasztható növényeket megtermelnünk az izlandi rövid nyár alatt, amennyivel képesek leszünk a hosszú telet átvészelni. Ez most a legfontosabb dolgunk. Minden más most másodlagos, mindenkinek azon kell munkálkodnia, hogy minél előbb vethessünk és arathassunk. Az életünk eddigi fontos területei, a művészet, a szórakoztatás, az oktatás most bizonytalan időre kissé háttérbe szorul, és az itt dolgozókat is arra kérjük, hogy tegyék magukat hasznossá és segítsenek a földeken, ahol minden kéz elkél most.

Persze vannak, akiknek ez nem tetszik, akik szervezkednek és fenekednek ellenünk. Nem hagyhatjuk, hogy megakadályozzák aljas trükkjeikkel, hogy Izland kilábaljon ebből a nehéz helyzetből.

Nem hagyjuk, harcolni fogunk ellenük, harcolunk majd a munkahelyeken, a földeken és az utcákon is. Az izlandi televízió és rádió, továbbra is igyekszik tájékoztatni a lakosságot, persze csökkentett létszámmal. Minden egyéb nyomtatott és elektronikus sajtótermék most szükségtelen és csak bizonytalanságot erősítené, ezért azokat azonnali hatállyal működésük beszüntetésére szólítjuk fel! Kérem önöket, izlandiak, most fogjunk össze, most a helyünk mindannyiunknak a földeken van. Hiszem, hogy közös erővel le fogjuk küzdeni ezt a váratlan és nehéz helyzetet, és felkészülve fogadhatjuk a telet, és büszkén nézhetünk ellenségeink szemébe.

Köszönöm a figyelmüket!

A közvetítés tüntetésbe torkollik.

+30

+31

6. jelenet Helyszín: Hjalti lakása Szereplők: Hjalti, María Hjalti otthon dolgozik a laptopján, mellette egy csésze kávé. Pár pillanat múlva belép María, kezében egy kisebb transzparens, és fél kiló krumpli. Hjalti fel sem néz a laptopból az érkezésére.

HJALTI MARÍA

HJALTI

MARÍA HJALTI

MARÍA

Hol voltál?

A tüntetésen. Ahol neked is kellett volna lenned. De ezek szerint manapság már nem kell mindenről tudósítani.

Néhány elégedetlenkedő nem nagy hír. Nem kell minden ilyenből ügyet csinálni. Ügyet? Az emberek sorra veszítik el a munkájukat.

Nem veszítik el, csak egyszerűen máshol van most rájuk szükség.

(Hjaltira szegezi a tekintetét.) Én úgy érzem, rám már sehol nincs szükség.

Hjalti abbahagyja a gépelést, egy pillanatig a gépre szegezi a tekintetét, majd felnéz Maríára.

HJALTI

MARÍA

HJALTI MARÍA HJALTI MARÍA HJALTI MARÍA HJALTI MARÍA HJALTI MARÍA +32

(sóhajt) Ez most egy különleges helyzet. (Kis szünet.) Nem lehet mindent lehozni.

Azt hittem, egy riporter nem válogat. Arról készít anyagot, ami történik. És azt úgy tálalja, ahogy történik.

Békeidőben ez így is van... Áhh, szóval háború van éppen?

Nincs háború, de olyan a helyzet...

Igen?

Igen.

Hallgatom.

El vagyunk szigetelve, túl hirtelen alakult át az életünk...

Aha...

Nincs biztonság. Az embereknek kell a biztonság.

Tudod, mit? Szerintem fogalmad sincs, milyen a helyzet.

HJALTI MARÍA HJALTI MARÍA

HJALTI

MARÍA

Fogalmad sincs, mi a valóság.

Tudom, mi a valóság.

(Ledobja Hjalti elé a krumplit.) Ez itt, ez a valóság.

María...

Kérdezz néha engem is! Vagy én és a valóság most nem fér be a műsorodba?

Semmi nem fér be a műsoromba, ami nem az összefogást erősíti. Értsd meg! (keserűen) Ó, én mindent értek. (Kis szünet.) Remélem, jól csúszik az a bor. Élvezz ki minden kortyot.

María marad, Hjalti idegesen ki.

V. INTERAKCIÓ A RÉSZTVEVŐKKEL

A Maríát játszó színész kapcsolatot kezdeményez a résztvevőkkel. Egy rövid monológban elmondja, hogy mennyire hiányzik Maríának az anyukája, mennyire szerette régen a telefonbeszélgetéseiket, ahol mindent elmondhatott neki. „Nem értem, mi történik velünk; azt érzem, hogy sosem voltam ennyire egyedül, sosem voltam ennyire magányos… ez így nagyon nehéz… bárcsak fel tudnám hívni az anyukámat… ő mindig úgy kérdezett, hogy megnyíltam… simán beszélgettünk egy órán keresztül… ez őrület, hogy senkit nem érek el…”

Nyilvánvalóvá teszi ezzel a pár mondattal, hogy María elképzeli, hogy milyen lenne most az anyukájával beszélnie (hisz a történet valóságában ez nem történhet meg, mert nincs semmilyen kapcsolat Izland és más országok közt), miket kérdezne tőle és ő miket válaszolna.

A Maríát játszó színész úgy tesz, mintha ő lenne María anyja, aki épp a lányát hívja telefonon. Addig szólongatja a lányát, míg valaki a résztvevők közül “fel nem veszi” a telefont, vagyis amíg valaki “belemegy” a játékba, hogy Maríaként válaszoljon. Később a színész - akár direktben megszólítva másokat - vezeti a beszélgetést, újabb és újabb kérdéseket tesz fel a lányának. Ennek a játéknak a célja, hogy a résztvevők egy érzelmileg erős helyzetben belehelyezkedjenek María szerepébe és megpróbálják megfogalmazni, mi és miért történik a lánnyal.

Célunk, hogy minél több ember meséljen, minél “dúsabb”, érzékletesebb sztorik érkezzenek a résztvevőktől. Témák, melyeket az anya “dobhat be”: • Mit, miről álmodott utoljára / mostanában María?

• Milyennek érzékeli / látja a kapcsolatát Hjaltival?

• Miért ment el a tüntetésre? Van értelme ezeknek a tüntetéseknek? Mi ad erőt, hogy kimenjen oda? Mi történt ott? Miket kiabáltak a tüntetők, hogyan reagáltak a rendőrök? Rendőri túlkapás volt? Volt könnygáz, gumibot? Hol állt a tömegben?

Félt?

• Érzékelte-e María, hogy bántják, amiért ő nem izlandi? Kapott megjegyzést a barna hajára, szemére? Biztonságban érzi magát?

• Fél-e bármitől María?

A Maríát játszó színész dönt arról, meddig tart az interakció, mikor kell neki véget vetni.

Ezután egyértelműen jelzi, hogy onnantól Hjaltihoz beszél.

VI. HARMADIK SZÍNHÁZI RÉSZ 7. jelenet Helyszín: Hjalti lakása Szereplők: María MARÍA

+34

Egy ideig azt hittem, lesz még olyan, mint azelőtt. Amikor úgy vártalak, hogy tudtam, hozzám akarsz hazajönni, meg az otthonunkhoz, aminek a fénye nem meleg többé, hanem vakít a várakozásban. Azt hittem, lesz még olyan, amikor káromkodsz a kiolvadt hal fölött, mert elfelejtettél rozmaringot venni a páchoz.

Milyen könnyű volt csak bevágni magunkat az autóba, elmenni a boltba, és a rozmaringon kívül egy szatyor másik holmival hazamenni.

Vicces, hogy az ember mennyire nem látja, hogy körülötte minden kiváltság. Amíg egyszer csak szembe nem találja magát a hiánnyal.

Sokat gondolok arra, mi lett volna, ha aznap lekésem a gépet és nem jövök vissza hozzád - milyen lett volna egy csapásra elveszíteni

téged, nem csak szép lassan, napról napra távolodni. Az estéket a szorongás helyett a tehetetlen dühvel tölteni: a kurva életbe, megszívatott minket a sors. Igen. Jobb lett volna ezt hinni, semmint tudni, hogy a tiéd volt a döntés.

Haza akarok menni, de Cadiz mozaikos épületfalai, a macskakövek és a homokszínű kis utcák annyira távolinak tűnnek, mintha soha nem is léteztek volna. Akiket ott énekelni, nevetni hallottam, olyanok, mint a fantomok, és a nyelvem, az anyanyelvem, egyszerre idegen lett, és rettegek, hogy elfelejtem. Biztosan kinevetnél és lehülyéznél, de hidd el, most még ez is lehetségesnek látszik.

VII. INTERAKCIÓ A RÉSZTVEVŐKKEL Az alábbi játék keveréke a monológnak és az egész csoportos improvizációnak. Valahol a vidéki Izlandon vagyunk, egy farmon, ahol krumplit és répát termelnek az emberek.

A Farmer, mint a jelenlegi rendszer alappillére beszél azokkal az izlandi polgárokkal, akiknek szülei elvesztették korábbi munkájukat, vagy más okból feleslegessé váltak; az iskolákat ideiglenesen bezárták, őket nagyrészt a szülők küldték ide - ők a résztvevők.

A RENDSZER - azon túl, hogy biztonságot, szállást, ellátást, némi fizetést is kínál nekik a munkáért cserébe - a Farmeren keresztül akarja kinyilváníttatni a lojalitást; az emberek lelkét is akarja, nem csak a fizikai erejüket. Ennek az interakciónak az a tétje (azon túl, hogy egy nagyon konkrét szituáción keresztül némileg átélhetővé tegye az ország helyzetét), hogy az - erre a játékra szerepbe lépő résztvevők - hogyan döntenek: bevállalják mindezt vagy sem?

Maria a monológja után kimegy, bejön a térbe a Farmer (Az interakciót jelző égősor felkapcsolódik). Az alábbi szöveg több ponton (és az adott csoporttól függően) megszakítható: beszélgetés, akár vita kezdeményezhető (tehát nem “egy lélegzetre” hangzik el).

FARMER:

(kintről):...nagyszerű, csak éppen ez már a harmadik csoport a héten! Nekem meg a fóliasátraknál kellene lennem, nem?...és velem ki lehet jönni! (belép a térbe, lendíti a kezét) - Izlandért! Újabb önkéntes csoport, mi? Na, maradjunk annyiban, hogy ideűzte magukat az éhség…Jól van, nincs ezen mit szégyellni…gondolom, +33

azt se tudják, mire jelentkeztek…beszélt már magukkal valaki az

itteni dolgokról? (felállítja az embereket a székeikről, a tér

hátsó részébe hívja őket) - na, jól van, akarok magukkal beszélni,

végülis azért vannak itt, hogy megtudják, mi vár magukra, az alapokat

elmondom most…aztán majd maguk eldöntik, maradnak-e…

Mikor összegyűltek egy csoportba, kivesz a zsebéből egy szem krumplit.

Krumpli. Mi itt krumplit termelünk. Van répa is, de alapvetően

krumplival foglalkozunk. Volt már dolga valakinek krumplival maguk

közül? Már azon túl, hogy megette…tudja valaki, hogy termesztjük

a krumplit? (Ha valaki reagál, ki lehet egészíteni: árkok ásása;

locsolás; csíráztatott krumpli; 25cm-re ültetjük egymástól;

talajfertőtlenítő; műtrágya; 1 szem = 1 kg)

Nézzék, azt hiszem, értem, hogy mi történik magukkal: nyilván

el vannak keseredve, nem igazán értik, mi történik, túl gyorsan

változik minden. Tudom, megértem, hogy nagyon nehéz ez az új

helyzet…ki van húzódva maguk alól a talaj, nincs biztonság, nincs

semmi, de élni meg kellene…a szüleik elvesztették a munkájukat

vagy már korábban feleslegessé váltak, megértem…most az iskola is

felesleges… Nézzék, itt többet fognak tanulni az életről, mint

bármilyen iskolában, azt megígérhetem…úgyis mindig az a baj, hogy

nem látni, mire való az iskola, nem igaz?

Különben is: időnként ki kell lépni a komfortzónából! (Az első

interakciós pontról fent maradt, falra ragasztott papírra mutat.)

Ezeket itt maguk írták? Nézzék, ezek az értékek villámgyorsan

meg fognak változni… Hadd lássam a kezeket! Mutassák, mivel

fognak dolgozni! (Megnézi néhány résztvevő kezét, szörnyülködik.)

“Asszem” tudom, mi van a fejükben, milyennek látnak engem…

Maguk akartak egy próbát tenni…jól döntöttek, hogy jelentkeztek…

szolgálhatják a nemzetet és amennyire csak lehet, biztonságban

lesznek. Tudom, mi van a fővárosban; tudom, hogy

megpróbálkoztak a házak közti termesztéssel…vicc az egész…

aztán jöttek a lopások…a káosz…az erőszak… itt most hasznosak

tudnak lenni, itt most tudnak tenni valami érdemit, valami igazit az

országért. Ahogy a miniszterelnök megmondta, most mindenkinek

a földeken a helye. A magunk módján, alkalmazkodva a +34

körülményekhez, de termelői paradicsommá változtatjuk Izlandot, ez a feladatunk.

Tudom, hogy nem feltétlenül erre a munkára vágytak, de most ez van - az állam pedig számít magukra!

A Farmer egy ponton kiosztja az étkezési jegyeket. (Egyik oldal: munkák felsorolása: körlettisztítás, árkok ásása, locsolás, vízhordás, szivattyúzás, krumplibegyűjtés és szortírozás, ládázás, krumpli pakolása, talajfertőtlenítő és a műtrágya szétosztása, csomagolása és szórása, kapálás, üvegházak építése. Másik oldal: ebédjegy vasárnapra iZlandért! logóval.)

Ez bizonyos értelemben nagyon egyszerű hely…vannak szabályok, de azok nem bonyolultak, a munka sem bonyolult, nem kell sokat gondolkodni; inkább a kezükre van szükség. Kint vannak, jó levegőn vannak, ez sem utolsó szempont… Én szeretném, ha maradnának… Itt szükség van magukra… Nem mondom, hogy nem kemény, biztosan nem ehhez vannak szokva… Ébresztő 5.00-kor, reggeli, munkakezdés 6.00-kor. Két rövid szünet, ha megvan a napi norma, lesz vacsora is… Akkor eszel, ha dolgozol, tiszta sor.

A Farmer (annak érdekében, hogy demonstrálja, mit jelent számára a gyorsaság) versenyt hirdet: két körben felállítja a résztvevőket és kioszt egy-egy szem krumplit.

Amelyik csapat adja gyorsabban körbe a krumplit, az nyer - a vesztes készíti majd a vacsorát a többieknek.

Van kérdésük? Nézzék, eldönthetik, mit akarnak…ha már idejöttek, akkor belevágnak, dolgoznak, hasznosak lesznek, vagy nem vágnak bele, hazamennek, aztán várják a sült galambot…

Aki úgy döntött, hogy vállalja, emelje fel a kezét! Nagyszerű, most próbáljuk együtt, egyszerre mondani: Izlandért! Aki úgy döntött, hogy nem marad itt, azoknak mondom: két nap múlva tudnak a busszal visszamenni a fővárosba; addig itt lesznek, segítenek nekünk.

Szerintem jól kijövünk majd egymással…

Addig is: most mindenki üljön le!

Valamikor a Farmer beszéde közben bejön María, be akar kapcsolódni a csoportba.

A Farmer idegesen reagál rá és elküldi azzal, hogy majd később beszél vele külön. +35

VIII. NEGYEDIK SZÍNHÁZI RÉSZ 8. jelenet Helyszín: a farm Szereplők: Farmer, María MARIA FARMER

MARÍA FARMER MARIA FARMER MARIA FARMER

Jó napot!

(Számolgatja a megmaradt ebédjegyeket, hosszú szünet, méregeti Maríát.) Munkát keres a kishölgy?

Munkát. És, dolgozott már valaha farmon? Ásott már krumplit?

Eddig még nem. De, gondolom, gyorsan megtanulható.

Persze. Gyorsan. Mi volt azelőtt?

Hegedűművész.

(Röhög.) És, ilyen kezekkel jönne földet művelni? Kár lenne őket bepiszkítani...

A farmer az ágyéka felé húzza María kezét.

FARMER

MARÍA FARMER

De...meggyőzhető vagyok. Na. Mutassa csak meg, mit tudnak ezek a kezek.

Ne nyúljon hozzám!

Na, mi van már! (Elindul kifelé, megáll az ajtóban, visszafordul.)

Kell a munka vagy nem?

A Farmer kimegy, az ajtót nyitva hagyja. Pár másodperc múlva María utána megy.

Némi szünet után a Farmer visszajön, kezében a mellénnye, sapkája. Leül az egyik fehér székre, ami egy másik jelenetben Elín irodájához tartozik.

IX. INTERAKCIÓ (lehetősége) A RÉSZTVEVŐKKEL Néma jelenet, amit - ha akarnak - megtörhetnek a résztvevők. A Farmer bejön, nem beszél, az embereket (a nézőket = farmon dolgozó embereket) nézi. Leül az egyik székre, ami egy másik jelenetben Elín szobájához tartozott, lassan elővesz és enni kezd egy répát. Nézi az embereket, kifejezetten keresi a szemkontaktust. Főleg a lányokat bámulja.

Kicsit csámcsog. Várja, hogy valaki reagál-e az előtte történt dolgokra, hogy szóvá teszi-e +36

valaki, ami történt. Lehet interakció, ha ez történik, de nem kell sokat és hosszan beszélni, inkább a gesztusoké a terep… (azt, hogy itt most egy interakció lehetőségéről van szó, megsegítsjük azzal, hogy az első pillanatban feljön a halvány égősor).

A farmer embersége úgy változott, hogy elvesztette az ítélőképességét, erkölcsiségét; amit nem lehetett régen, a másik világban, azt most lehet, sőt, nem is lehet máshogy…

Neki hatalmat kell mutatnia az emberek előtt… Ha szóvá teszik, számon kérik vagy utalnak rá, akkor tagadhat, bagatellizálhat, visszatámadhat azzal, hogy ő jelenti most a PILLÉRt, Izland oszlopát, akinek köszönhető az életben maradás, és ha valakinek büdös a munka, akkor inkább menjen innen el… Amikor kimegy, szembefordul a csoporttal: FARMER

Szerintem jól kijövünk majd egymással.

X. ÖTÖDIK SZÍNHÁZI RÉSZ 9. jelenet Helyszín: Hjalti irodája Szereplők: Hjalti, Elín Hjalti lép be Elín üres irodájába. Tölt magának egy pohárral, majd leül Elín székébe. Pár pillanatig nyugodtan kortyolgatja az italt, majd észreveszi az asztalon a kitelepítésről szóló dokumentumot. Megrökönyödve olvassa. Nem sokkal később belép Elín.

ELÍN HJALTI ELÍN HJALTI ELÍN

HJALTI

ELÍN

HJALTI

(kedvesen) Hát te? (élesen) Olvasgatok.

Olyan olvasnivalót is találhattál volna, ami rád tartozik.

Az, hogy nincs elég élelem az országban, mindenkire tartozik.

Jaj, ne csinálj úgy, mintha meglepődtél volna. Izland nem egy termelői paradicsom.

200 ezer ember, Elín. E szerint a jelentés szerint ennyi embert tud eltartani az ország. 350 ezren vagyunk a szigeten... Turisták, Izlandon élő külföldiek, mi izlandiak...

Igen. És gondolj bele, mekkora fejlődés ez mondjuk a XIX. század végéhez képest, amikor összesen 90 ezer embert élt Izlandon. Ahhoz képest már a 200 ezer is sok, nemhogy a 350.

Jó, de mi lesz azokkal, akiknek nem jut élelem? +37

ELÍN HJALTI ELÍN HJALTI ELÍN

Azoknak menniük kell, ugyebár.

(Kikel magából.) Te miről beszélsz?

Most azt hiszed, kegyetlen vagyok.

Százötvenezer embert tervezel…elküldeni Te mit tennél a helyemben?

Hjalti hallgat. Szünet.

ELÍN

(Könny gyűl a szemébe.) Azt hiszed, hideg szívvel, kegyetlenségből teszem, amit teszek. De döntést kellett hoznom: 150 ezer ember vagy a háború. Szerinted mi történik majd, amikor 350 ezer ember kezdi el gyilkolni egymást, mert nincs elég élelem?

Elín szipogva elfordul, kezét a pocakjára teszi.

HJALTI ELÍN

HJALTI ELÍN

HJALTI ELÍN

HJALTI ELÍN HJALTI ELÍN HJALTI

ELÍN HJALTI

Elín...

Szerinted könnyű ezt a terhet cipelni? Legszívesebben magzatpózban sírnék valahol, de egy egész ország számít rám, Hjalti, és én nem várhatok arra, hogy valaki megmentse a világot helyettem. Én itt vagyok. Találunk valami megoldást...

A megoldás ott van a kezedben. Muszáj talpon maradnom. Az ország miatt. Magam miatt…a születendő gyermekem miatt.

Terhes vagy??? És ez a gyermek…

Nem engedhetem, hogy egy működésképtelen országba szülessen.

Ne adj Isten, háborúba.

De ezek a számok...

Tények. Amikkel nekünk a lehető legokosabban kell bánnunk. (maga elé) 150 ezer ember...

Az érzelgősség luxusát most nem engedhetjük meg magunknak. (sóhajt) Jó. És akkor mi a tervetek? Hogy akarjátok kiválogatni az embereket?

Nem tudom, Hjalti. És mi lesz azokkal, akiknek menniük kell?

Elín megkerüli Hjaltit.

+38

ELÍN

Találunk rá civilizált megoldást. Olyat, amit mindenki el tud fogadni.

De reméljük, lesznek olyanok, akik önként menni akarnak majd. Van egy tollad?

Hjalti odaadja a Maríától kapott tollát. Maria aláírja a 150.000 ember “eltüntetéséről” szóló határozatot. Kimegy.

10. jelenet Tévébejátszás és élőben egyszerre Helyszín: TV-stúdió Szereplők: Hjalti, Andrsvar HJALTI

ANDRSVAR HJALTI

ANDRSVAR

HJALTI ANDRSVAR

HJALTI ANDRSVAR

Köszöntöm a nézőket! A ma esti “Izland Most!” műsorunkban a Katasztrófavédelem ezredesével, Andrsvar Andrsson-nal fogok beszélgetni, és együtt értékeljük a kialakult helyzetet. Jó estét!

Jó estét kívánok minden igaz izlandinak!

Az Elnökasszony ma reggeli beszédében utalt a külföldiek és a még mindig az országunkban tartózkodó turisták helyzetére, azt mondta, azonnali, hatékony, és gyors intézkedéseket igényel ez a helyzet.

Segítene, hogy mit is jelent ez?

Mostantól a rendőrség csökkentett létszámmal fog működni, mivel rájuk is nagy szükség van az élelmiszertermelésében. Feladataikat: a rend fenntartását, a gyanús elemek és a szabotőrők kiszűrését, a Katasztrófavédelem munkatársai látják el.

Ennyire kell félnünk?

Nemzetbiztonsági okokból részletekre nem térhetek ki, de annyit elmondhatok, hogy nem mindenki örül a sikereinknek. Vannak, nem is kevesen, akik igyekeznek az izlandiak munkáját tönkretenni, lerombolni. Ezekkel a nem izlandi elemekkel fel kell vennünk a harcot, és ebben a Katasztrófavédelem frissen toborzott munkatársai már elég jól teljesítenek.

Kik ezek az elemek?

A nem-izlandiak. Betelepülők főleg, de az izoláció miatt itt ragadt turisták is segítik őket. Komoly hálózatokat alkotnak Izland ellen.

Mindannyiunk közös érdeke, hogy ezeket a veszélyes elemeket minél előbb ártalmatlanná tegyük. A Katasztrófavédelem erejét +39

HJALTI

megfeszítve igyekszik hatástalanítani ezeket a gonosztevőket: a külföldieket, a turistákat, a feketekereskedelem tagjait, az élelmiszerek árdrágítóit.

De felszólítjuk a lakosságot, ha bármilyen gyanús egyénnel kerülnek szembe, ne habozzanak értesíteni a Katasztrófavédelmet! Együtt sikerülni fog eltávolítani Izlandról ezeket a parazitákat!

Köszönöm a kimerítő tájékoztatást! (ANDRSVAR bólint.) A lent látható telefonszámon a nap 24 órájában megtehetik bejelentésüket, ha valami gyanúsat, Izlandra veszélyeset tapasztalnak a környezetükben!

11.jelenet Helyszín: menekülttábor Szereplők: María, Andrsvar MARÍA

Sokat beszéltek róluk, ezért mindig résen voltunk, amikor dolgozni mentünk. Kapucni a fejre, sál egészen az orrunkig, tekintet a talajra szegeződik- nehogy valaki olyannal akadjon össze, aki egy barna szempárban is a fenyegetést látja. A múltkor majdnem bajba kerültem, amikor ugyanígy, szakadt cipőimet bámulva, rohantam munkába, és nem vettem észre a velem szembejövő izlandit.

Véletlenül összeütköztünk- egy fiatal fiú volt-, és miközben én tökéletes izlandisággal sűrűn bocsánatot kértem, ő maga mellé köpött, és undorodva nézett vissza rám. Hülye külföldi kurva, takarodjál anyádba. Ha még egyszer hozzám érsz, bejelentelek.

Bejelentelek.

ANDRSVAR MARIA

ANDRSVAR

Menjél, igyekezzél! Nem luxus-nyaraláson vagyunk.

A szó, amitől minden nem izlandi retteg manapság, és ami miatt igyekszünk láthatatlanok maradni. Ami miatt akkor is lassúnak tűnik az idő, amikor megpróbálsz a lehető legjobban sietni, hogy mihamarabb hazaérj, és legalább egy kicsit biztonságban érezd magad. Ez a szó a “bejelentelek”.

Aztán egyszer úgyis eljön a nap, amikor már arra sem lesz szükség.

Nem luxus nyaraláson vagyunk. Ha elvetted az adagodat, mehetsz vissza, ahova beosztottak.

+40

MARIA

ANDRSVAR

A krumpliföldre - ami egyébként egy jó negyedórás séta a szálláshelyünktől-, egy esős délelőttön gurult be a terepjáró.

Azt hittük először, hogy áruért jött, de aztán megláttuk a gépfegyveres katasztrófavédelmiseket, ahogy egyenként ugrálnak le a terepjáró platójáról. Mint valami kibaszott második világháborús filmben.

Olvastam valahol, hogy a pánikra az első reakció legtöbbször a bénulás- ez most beigazolódott. Nem tudtam mozdulni, aztán amikor hirtelen feleszméltem, hiába emeltem volna a lábamat, mindkét cipőm a sárba ragadt, és két cuppogós lépésen kívül többet nem tudtam megtenni. A többiek kiabáltak, hogy rohanjak, hogy meneküljünk- de én az elsők között voltam, akit lenyomtak a földre.

Egészen addig, amíg a sarat nyelve fuldokolni nem kezdtem.

Arra már nem emlékszem, miket mondtak.

De a hülye külföldi kurva biztos közte volt.

Az mindig közte van.

Még egyszer mondom: egy darab főtt krumpli, egy pohár víz! Menjél, haladjál!

12. jelenet Helyszín: Elín irodája Szereplők: Elín, Andrsvar, Hjalti Elín irodájában, Hjalti és Elín egymással szemben áll.

HJALTI ELÍN

HJALTI ELÍN

Azt mondtad, találtok civilizált megoldást.

Nem tudom, miről beszélsz. Ezek az emberek eddig szerencsések voltak, hogy fedél volt a fejük felett. Éheztették őket! (élesen) Mindenki éhezik. Csak te meg én nem, meg a Minisztérium tagjai. Nem etethetünk külföldieket, miközben az izlandiaknak sincs mit ennie. Ide figyelj, Hjalti! Nem vagyok rasszista, külföldön tanultam, voltak mindenféle nemzetiségű és bőrszínű barátaim. Ez nem arról szól, hogy a külföldi jó vagy rossz ember. Ez arról szól, hogy nem izlandi. És nekünk biztosítanunk kell, hogy a nemzet egységesen lépjen fel, összefogjon, és büszke legyen arra, ami mindannyiunkban közös. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy mindenféle ember itt járkáljon összevissza, és zilálja az egységet. +41

Úgyhogy kérlek, hagyd ezt a szenteskedő pózt, nem áll jól.

Az én tányéromból eszel, az én zsebemből kapod a fizetésedet, részed van minden olyan előnyben, amit a pozícióm nyújthat neked.

Ezekért cserébe én kizárólag hűséget követelek, és hogy tisztelettel és hálával fordulj az ország és a nemzet felé. Ha erre nem vagy képes, akkor jobb, ha eltűnsz.

Hjalti és Elín farkasszemet néz, aztán Elín és Andrsvar kimennek. Hjalti fogja a távirányítót, és bekapcsolja a TV-t. Hjalti a TV előtt áll és bámulja a képernyőt.

Lemegy a fény, kimegy.

XI. INTERAKCIÓ A RÉSZTVEVŐKKEL Megkérjük a néző-résztvevőket, hogy tekintsenek úgy a néző- és játéktérre, hogy az szimbolizálja a történetet, amit közösen elmeséltünk. Mi a személyes viszonyunk ehhez a történethez? Mennyire érzi valaki közel magához vagy távol magától, amit látott?

Mennyire érintette meg egy adott szereplő sorsa, egy szituáció? Mennyire tudott egyegy szereplővel azonosulni?

A válaszokat, gondolatokat keresve egy új nézőteret hozunk létre.

Mindenki oda és úgy állhat / ülhet / feküdhet a térben (a termben), ahol és ahogy szerinte legjobban ki tudja fejezni ezt a személyes viszonyt. Meghallgatjuk a résztvevők gondolataiat arról, miért az adott pontra mentek, miért úgy helyezkedtek el, ahogy.

Természetesen nem kötelező megszólalni. Ezekkel a mondatokkal ér véget a közös színházi játék. Még felkínáljuk továbbgondolásra, hogyan lehetséges, hogy a falon lévő fotó és a TV-ben utoljára látott kép pontosan ugyanaz. A falon lévő képen korábban több szereplő tekintete is megakadt, különböző időpontokban.

vége

+42

+43

(c) Káva Kulturális Műhely Egyesület K+önyvek sorozat 9.

Budapest, 2024 ISBN 978-615-82251-1-3