1 Ésezekannak akönyvnekaszavai, amelyet Báruk, Neriás fia, aki Maasiás fia, aki Szedekiás fia, aki Aszádiás fia, Khelkiás fia írt Babilonban,
2 Az ötödik évben és a hónap hetedik napján, amikor a káldeusok elfoglalták Jeruzsálemet, és felgyújtották azt tűzzel.
3 És Báruk felolvasta ennek a könyvnek a szavait Jekhoniásnak, Joakim fiának, Júda királyának hallatára, és az egész nép füle hallatára, amely eljött, hogy hallja a könyvet,
4 És a nemesek és a király fiai hallatára, és a vének hallatára és az egész nép hallatára, a legalacsonyabbtól a legmagasabbig, mindazok közül, akik Babilonban laktak a Sud folyó mellett.
5 Azután sírtak, böjtöltek és imádkoztak az Úr előtt.
6 Pénzt is gyűjtöttek minden ember ereje szerint:
7 Elküldték azt Jeruzsálembe Joachim főpapnak, Khelkiás fiának, Salom fiának, és a papoknak és az egész népnek, amelyet vele találtak Jeruzsálemben.
8 Ugyanabban az időben, amikor átvette az Úr házának edényeit, amelyeket a templomból kivittek, hogy visszavigye azokat Júda földjére, Siván hónap tizedik napján, mégpedig az ezüst edényeket, amelyeket Sedecia, Jósiás fia,Jádakirályakészítette,
9 Azután Nabukodonozor, Babilon királya elhurcolta Jeruzsálemből Jekoniást, a fejedelmeket, a foglyokat, a vitézeket és a föld népét, és Babilonba vitte őket.
10 És mondának: Íme, pénzt küldtünk néktek, hogy vegyetek néktek egészen égõáldozatokat, bûnért való áldozatokat és tömjént, és készítsetek mannát és áldozzatok az Úrnak, a mi Istenünknek oltárán;
11 És imádkozzatok Nabuchodonosor babiloni király életéért és fiának, Baltazárnak életéért, hogy napjaik a földön olyanok legyenek, mint az ég napjai.
12 És az Úr erőt ad nekünk, és megvilágosítja a szemünket, és Nabukodonozornak, Babilónia királyának és fiának, Baltazárnak az árnyékában fogunk élni, és sok napig szolgáljuk őket, és kegyelmet találunk előttük. .
13 Könyörögj érettünkis azÚrhoz, ami Istenünkhöz, mert vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen; és mind a mai napig nem fordult el rólunk az Úr haragja és haragja.
14 És olvassátok el ezt a könyvet, amelyet elküldtünk nektek, hogy gyónást tegyetek az Úr házában, az ünnepeken és az ünnepi napokon.
15 És ezt mondjátok: Az Úré, a mi Istenünké az igazság, de miénk az arcok összezavarása, amint ez ma történt, Júda lakóinak és Jeruzsálem lakóinak.
16 És királyainknak, fejedelmeinknek, papjainknak, prófétáinknak és atyáinknak.
17 Mert vétkeztünk az Úr előtt,
18Ésnemengedelmeskedtekneki,ésnemhallgattak az Úrnak, a mi Istenünknek szavára, hogy a parancsolatok szerint járjatok, amelyeket nyíltan adott nekünk.
19 Attól a naptól fogva, amikor az Úr kihozta ősatyáinkat Egyiptom földjéről, mind a mai napig engedetlenek vagyunk az Úrnak, a mi Istenünknek, és hanyagul hallgattuk meg a hangját.
20 Ezért ragadtak hozzánk a gonoszságok és az átok, amelyet az Úr Mózes, az ő szolgája által rendelt abban az időben, amikor kihozta atyáinkat Egyiptom földjéről, hogy adjon nekünk egy tejjel és mézzel folyó földet, mint amilyen látni ezt a napot.
21 Mindazonáltal nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, a próféták minden szava szerint, akiket elküldött hozzánk:
22 De mindenki a maga gonosz szívének képzeletét követte, hogy idegen isteneknek szolgáljon, és gonoszul cselekedjen az Úrnak, a mi Istenünknek szemei előtt.
2. FEJEZET
1 Ezért az Úr beváltotta szavát, amelyet kimondott ellenünk és bíráink ellen, akik ítélték Izráelt, és királyaink ellen, fejedelmeink ellen, valamint Izrael és Júda férfiai ellen.
2 Hogy olyan nagy csapásokat hozzanak ránk, amelyek soha nem történtek az egész ég alatt, a mint az történt Jeruzsálemben, a Mózes törvényében megírt dolgok szerint;
3 Hogy az ember egye a saját fiának húsát és a saját leányának húsát.
4 Sőt, átadta őket, hogy engedelmeskedjenek a körülöttünk lévő minden országnak, hogy gyalázattá és pusztasággá legyenek az egész nép között, ahová az Úr szétszórta őket.
5 Így lettünk levertek, és nem emelkedtünk fel, mert vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen, és nem engedelmeskedtünk az ő szavára.
6 Az Úrnak, a mi Istenünknek van igazságossága, de nekünk és atyáinknak nyílt szégyen, amint ma látható.
7 Mert mind ezek a csapások sújtottak bennünket, amelyeket az Úr hirdetett ránk
8 Mégsem imádkoztunk az Úr előtt, hogy mindenkit eltérítsünk gonosz szívének képzeletétől.
9 Azért vigyázott ránk az Úr a gonoszságra, és az Úr ránk hozta, mert igaz az Úr minden cselekedetében, a melyeket nékünk parancsolt.
10 Mégsem hallgattunk az ő szavára, hogy az Úr parancsolatai szerint járjunk, amelyeket elénk adott.
11 És most, ó, Izráel Istene, aki hatalmas kézzel és magas karral, jelekkel, csodákkal és nagy erővel
kihoztad népedet Egyiptom földjéről, és nevet szereztél magadnak, ahogy ma látszik:
12 Uram, Istenünk, vétkeztünk, istentelenül cselekedtünk, hamisan cselekedtünk minden rendelésedben.
13 Forduljon el rólunk haragod, mert csak kevesen maradtunk a pogányok között, ahová szétszórtál minket.
14 Hallgasd meg imáinkat, Urunk, és könyörgéseinket, és szabadíts meg minket magadért, és könyörögj nekünk azok előtt, akik elvezettek minket.
15 Hogy megtudja az egész föld, hogy te vagy az Úr, a mi Istenünk, mert Izraelt és utódait a te neveden nevezik.
16 Uram, tekints le szent házadból, és gondolj ránk; hajtsd le füledet, Uram, hogy meghallj minket.
17 Nyisd ki szemeidet, és íme; mert a halottak, akik a sírban vannak, és akiknek lelke kiszakadt testükből, sem dicséretet, sem igazságot nem adnak az Úrnak.
18 De a nagyon megviselt lélek, amely görnyedt és erőtlen, és a kimerült szemek és az éhező lélek, dicséretet és igazságot adnak neked, Uram.
19 Ezért nem könyörögünk alázatosan te előtted, Urunk, Istenünk, atyáink és királyaink igazságáért.
20 Mert ránk küldted haragodat és haragodat, amint szóltál a te szolgáid, a próféták által, mondván:
21 Ezt mondja az Úr: Hajtsátok le a vállátokat, hogy szolgáljátok Babilon királyát; így maradjatok azon a földön, amelyet atyáitoknak adtam.
22 De ha nem hallgatjátok az Úr szavát, hogy szolgáljátok Babilon királyát,
23 Megszüntetem Júda városaiból és Jeruzsálem kívülről a vidámság hangját, az öröm szavát, a vőlegény hangját és a menyasszony szavát, és az egész föld puszta lesz. lakosok.
24 De mi nem akartunk hallgatni a te szavára, hogy Babilon királyát szolgáljuk; ezért jóvá tetted azokat a beszédeket, amelyeket szolgáid, a próféták által mondtál, nevezetesen, hogy királyaink csontjai és atyáink csontjai kivonják a helyükről.
25 És íme, kivetik őket a nappal melegébe és az éjszakai fagyba, és meghaltak nagy nyomorúságban éhínségben, kardban és döghalálban.
26 És a házat, amelyet a te nevedről neveznek, elpusztítottad, amint ez ma látható, Izrael házának és Júda házának gonoszsága miatt.
27 Urunk, mi Istenünk, minden jóságod szerint bántál velünk, és minden nagy irgalmad szerint,
28 Amint megmondtad Mózes szolgád által azon a napon, amikor megparancsoltad neki, hogy írja le a törvényt Izráel fiai előtt, mondván:
29 Ha nem hallgattok az én szavamra, bizony ez a nagy sokaság kevéssé lesz a nemzetek között, ahová szétszórom őket.
30 Mert tudtam, hogy nem hallgatnak rám, mert keménynyakú nép ez; de fogságuk földjén megemlékeznek magukról.
31Ésmegtudják,hogy én vagyokazÚr,aző Istenük, mert szívet és fület adok nekik, hogy halljanak.
32 És dicsérnek engem fogságuk földjén, és gondolnak az én nevemre,
33 És térjetek meg merev nyakukból és gonosz tetteikből, mert megemlékeznek atyáik útjáról, a kik vétkeztek az Úr előtt.
34 És visszahozom őket arra a földre, amelyet esküvel megígértem atyáiknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, és urai lesznek annak, és megsokasítom őket, és nem fogynak el.
35 És örök szövetséget kötök velük, hogy Istenük leszek, és ők az én népem lesznek, és többé nem űzöm ki Izráel népét abból a földből, amelyet nékik adtam.
3. FEJEZET
1 Ó, mindenható Uram, Izráel Istene, hozzád kiált a nyugtalan lélek, a nyugtalan lélek.
2 Halld, Uram, és irgalmazz! mert irgalmas vagy, és könyörülj rajtunk, mert vétkeztünk előtted.
3 Mert te örökké megmaradsz, mi pedig végleg elveszünk.
4 Mindenható Uram, Izráel Istene, hallgasd meg a halott izraeliták és fiaik könyörgését, akik vétkeztek előtted, és nem hallgattak Istenük szavára, mert ezek a csapások ezért ragadnak ránk. .
5 Ne emlékezz atyáink gonoszságaira, hanem gondolj hatalmadra és nevedre most ebben az időben.
6 Mert te vagy az Úr, a mi Istenünk, és téged, Uram, dicsérünk.
7 Ezért helyezted szívünkbe félelmedet, hogy segítségül hívjuk a te nevedet, és magasztaljunk téged fogságunkban, mert eszünkbe juttattuk atyáink minden gonoszságát, a kik vétkeztek előtted.
8 Íme, még ma is fogságunkban vagyunk, ahová szétszórtál minket, gyalázat és átok miatt, és fizetségül atyáink minden gonoszsága szerint, amelyek eltávoztak az Úrtól, a mi Istenünktől.
9 Halld, Izráel, az élet parancsolatait, hallgasd meg a bölcsességet!
10 Hogyan történik Izráel, hogy ellenségeid földjén vagy, hogy megöregedtél egy idegen országban, hogy beszennyezett vagy halottakkal?
11 A sírba szállók közé számítanak?
12 Elhagytad a bölcsesség forrását.
13 Mert ha az Isten útján jártál volna, békében lakhattál volna örökké.
14 Tanuljátok meg, hol a bölcsesség, hol az erő, hol az értelem; hogy megtudd, hol a napok hossza és az élet, hol a szemek fénye és a békesség.
15 Ki találta meg a helyét? vagy ki jutott be az ő kincseibe?
16 Hová lettek a pogányok fejedelmei, és hová lettek a barmok a földön?
17 Azok, akiknek kedvük volt az ég madaraival, és akik ezüstöt és aranyat halmoztak fel, akikben bíznak az emberek, és nem végeztek szerzésükkel?
18 Mert akik ezüstből dolgoztak, és oly gondosak voltak, és akiknek munkái kikutathatatlanok,
19 Eltűntek, és lementek a sírba, és mások jönnek fel helyettük.
20 Az ifjak látták a világosságot, és a földön laktak, de a tudás útját nem ismerik,
21 Nem értették annak ösvényeit, és nem is ragadták meg: gyermekeik távol voltak attól az úttól.
22 Kánaánban nem hallottak róla, sem Themanban nem látták.
23Azagarenék,akikbölcsességetkeresnekaföldön, Meran és Theman kereskedői, mesék szerzői és értelmes kutatók; ezek közül egyik sem ismerte a bölcsesség útját, és nem emlékszik az ő ösvényeire.
24 Izráel, mily nagy az Isten háza! és mekkora a birtoka!
25 Nagy, és nincs vége; magas és mérhetetlen.
26 Voltak a kezdetektől híres óriások, akik oly nagy termetűek voltak, és olyan jártasak voltak a háborúban.
27 Nem azokat választotta ki az Úr, és nem adta meg nekik a tudás útját:
28 De elpusztultak, mert nem volt bölcsességük, és elpusztultak saját balgaságuk miatt.
29 Ki ment fel a mennybe, vette el és hozta le a felhők közül?
30 Ki ment át a tengeren, és találta meg és hozza el tiszta aranyért?
31 Senki sem ismeri az ő útját, és nem gondol az ő ösvényére.
32 De aki mindent tud, az ismeri őt, és az ő értelmével találta meg: a ki a földet örökre elkészítette, négylábú vadállatokkal töltötte meg.
33 Aki fényt küld, és az elmegy, újra hívja, és félelemmel engedelmeskedik neki.
34 Világítanak a csillagok az ő óráikban, és örvendeztek; ha hívja őket, azt mondják: Itt vagyunk! és így vidáman mutattak világosságot annak, aki teremtette őket.
35 Ez a mi Istenünk, és nem számítanak másnak hozzá képest
36Megtudtaatudásmindenútját,ésátadtaJákóbnak, az õ szolgájának, és Izráelnek, az õ szerelmének.
37 Utána megjelent a földön, és beszélgetett az emberekkel.
4. FEJEZET
1 Ez az Isten parancsolatainak könyve, és a törvény, amely örökké tart: mindazok, akik megtartják azt, életre kelnek; de aki elmegy, az meghal.
2 Fordulj meg, Jákób, és ragadd meg: járj annak fénye előtt, hogy megvilágosodj.
3 Ne add oda a te becsületedet másnak, és azt, ami neked hasznos, idegen nemzetnek.
4 Boldogok vagyunk, Izráel, mert az Istennek tetsző dolgok megismertetnek velünk.
5 Bízzatok, népem, Izrael emlékműve.
6 Nem a pusztulásotok miatt adtak el titeket a nemzeteknek, hanem mert haragot ingereltetek Istenre, az ellenség kezébe adtatok.
7 Mert felbosszantátok a teremtőt azzal, hogy ördögöknek áldoztatok, és nem Istennek.
8 Elfelejtettetek az örökkévaló Istent, a ki felnevelt titeket; és megszomorítottad Jeruzsálemet, aki szoptatta titeket.
9 Mert amikor látta, hogy Isten haragja jön rátok, így szólt: Hallgassatok, Sion lakói! Nagy gyászt hozott rám az Isten;
10 Mert láttam fiaim és leányaim fogságát, amelyet az örökkévalóság hozott rájuk.
11 Örömmel tápláltam őket; hanem sírva és gyászolva elküldte őket.
12 Senki se örvendezzen rajtam, aki özvegy vagyok, és sokaktól elhagyatott vagyok, aki gyermekeim bűnei miatt pusztaságra maradtam; mert eltértek Isten törvényétől.
13 Nem ismerték rendelkezéseit, nem jártak az ő parancsolatainak útján, és nem taposták a fegyelmezés ösvényeit az ő igazságában.
14 Jöjjenek el a Sionon lakók, és emlékezzetek fiaim és leányaim fogságára, amelyet az Örökkévalóság hozott rájuk.
15 Mert messziről hozatott rájuk egy szégyentelen nemzetet és idegennyelvűnépet, amelynem tisztelte az öreget, és nem irigyelte a gyermeket.
16 Ezek elhurcolták az özvegy szeretett gyermekeit, és elhagyták őt, aki egyedül volt, leányok nélkül.
17 De miben segíthetek?
18 Mert aki ezeket a csapásokat rád hozta, megszabadít téged ellenségeid kezéből.
19 Menjetek, gyermekeim, menjetek, mert elhagyatott vagyok.
20 Levetettem a békesség ruháját, és magamra öltöttem imádságom zsákruháját: Örökkévalóhoz
kiáltok napjaimban.
21 Bízzatok, gyermekeim, kiáltsatok az Úrhoz, és ő megszabadít benneteket az ellenségek hatalmából és kezéből.
22 Mert az én reményem az örökkévalóságban van, hogy megszabadít titeket; és öröm jött hozzám a
Szenttől az irgalom miatt, amely hamarosan eljön hozzátok az Örökkévaló Megváltónktól.
23 Mert gyászolva és sírva küldtelek ki titeket, de az Isten örömmel és ujjongással ad vissza titeket mindörökké.
24 Ahogyan most Sion szomszédai látták fogságodat, úgy látják hamarosan a te szabadításodat a mi Istenünktől, aki rád száll az örökkévalóság nagy dicsőségével és fényességével.
25 Gyermekeim, türelemmel viseljétek el az Isten haragját, a mely rátok jő, mert ellenségeitek üldöz titeket; de hamarosan meglátod pusztítását, és rátapossz a nyakára.
26 Kényeim nehéz utakat jártak be, és elvitték őket, mint egy nyáj, amelyet az ellenség fogott el.
27 Vigasztaljatok, fiaim, és kiáltsatok Istenhez, mert megemlékezik rólatok, aki ezeket rátok hozta.
28 Mert a miképen az volt a szándékotok, hogy eltérjetek az Istentől, úgy, hogy visszatértek, keressétek őt még tízszer.
29 Mert aki ezeket a csapásokat hozta rátok, örök örömet szerez néktek üdvösségetekkel.
30 Légy jó szíved, Jeruzsálem, mert aki ezt a nevet adta neked, az vigasztal meg téged.
31 Nyomorultak, akik nyomorgattak téged, és örvendeztek a te bukásodnak.
32 Nyomorúak a városok, amelyeknek a te fiaid szolgáltak, nyomorult az, aki befogadta fiaidat.
33 Mert a miképen örvendett a te pusztulásodnak, és örült a te bukásodnak, úgy bánkódni fog a maga pusztasága miatt.
34 Mert elveszem az ő nagy sokaságának ujjongását, és kevélysége gyászba változik.
35 Mert tűz száll rá az örökkévalóságból, hosszú ideig tartó; és ördögök lakják majd sokáig.
36 Ó, Jeruzsálem, nézz magad körül kelet felé, és lásd az örömöt, amely Istentől érkezik hozzád.
37 Íme, eljönnek a te fiaid, akiket elküldtél, keletről nyugatra egybegyűlve jönnek a Szent szavára, örvendezve az Isten dicsőségében.
5. FEJEZET
1 Vetsd le, Jeruzsálem, a gyász és a nyomorúság ruháját, és öltsd fel az Istentől jövő dicsőség szépségét mindörökké.
2 Vess magadra kettős ruhát az Istentől származó igazságnak; és tégy fejedre az Örökkévaló dicsőségének diadémát.
3 Mert Isten megmutatja fényességedet minden országnak az ég alatt.
4 Mert Isten hívja a te nevedet mindörökké: az igazság békessége, és Isten imádásának dicsősége.
5 Kelj fel, Jeruzsálem, és állj a magasba, és nézz körül kelet felé, és íme, gyermekeid összegyűltek
nyugatról keletre a Szent szava által, örvendezve az Isten emlékének.
6 Mert gyalog indultak el tőled, és elűzték őket ellenségeik, de Isten dicsőségben felmagasztalva hozza őket hozzád, mint az ország fiait.
7 Mert Isten elrendelte, hogy minden magas dombot és hosszan tartó partokat le kell dönteni, és a völgyeket meg kell tölteni, hogy a talajt megcsinálják, hogy Izráel biztonságban járhasson Isten dicsőségében.
8 Sőt még az erdők és minden édes illatú fa is beárnyékolja Izraelt Isten parancsolata által.
9 Mert Isten örömmel vezeti Izráelt dicsőségének világosságában, a tőle származó irgalmassággal és igazsággal.