Hungarian - 1st Book of Adam and Eve

ÁdámésÉvaelső könyve

1.FEJEZET

1AharmadiknaponIstenkertetültetettaföldkeleti oldalán,avilágkeletihatárán,amelyentúl,napkeltefelé, semmimástnemtalálni,csakvizet,amelykörülvesziaz egészvilágot,éselériazéghatárait

2Ésakerttőlészakraegyostyatengertalálható,tisztaés íztelen,semmihezsemfogható;ígyannaktisztaságán keresztülbelehetlátniaföldmélységeibe

3Ésamikorvalakimegmosdjamagátbenne,megtisztul annaktisztaságától,ésfehérleszannakfehérségétől–még hasötétbőrűis.

4ÉsIstenmegteremtetteaztatengertasajátjótetszése szerint,merttudta,mifogtörténniazemberrel,akitalkotni fog;ígymiutánelhagyjaakertet,vétkemiattemberek születnekaföldön,akikközüligazakhalnakmeg,akiknek lelkétIstenfeltámasztjaazutolsónapon;amikor visszatérnektestükbe;fürödnekatengervizében,és mindannyianmegbánjákbűneiket

5DeamikorIstenkivezetteÁdámotakertből,nemaz északihatárárahelyezte,nehogyközelkerüljöna víztengerhez,ésÉvávalegyüttmegmosdjákmagukatbenne, megtisztuljanakbűneiktől,elfelejtsékazelkövetettvétket, ésneemlékeztessenrátöbbébüntetésükgondolatában.

6Amiakertdélioldalátilleti,Istennemláttajószemmel, hogyÁdámottlakjon,mertamikorazészakiszélfújt,a kertfáinakfinomillatáthoztaelnekiadélioldalra.

7EzértnemhelyezteodaIstenÁdámot,nehogymegérezze azoknakafáknakazillatát,elfelejtsevétkét,ésvigaszt találjontetteiért,gyönyörködjönafákillatában,ésmegne tisztuljonvétkealól

8Továbbá,mivelIstenirgalmasésnagykönyörülettelteli, ésmindentúgykormányoz,ahogyanaztegyedülŐismeri –ezérthelyezteÁdámatyánkatakertnyugatihatárába, mertazonazoldalonaföldigenszéles

9ÉsIstenmegparancsoltaneki,hogylakjonottegy sziklabarlangban–aKincsekBarlangjában,akertalatt

2.FEJEZET

1Deamikoramiatyánk,ÁdámésÉvakimentekakertből, alábukkaltapostákaföldet,nemtudván,hogytaposnak. 2Ésamikorakertkapujánaknyílásáhozértek,éslátták magukelőttaszélesföldet,amelynagyéskicsikövekkel éshomokkalvoltborítva,megijedtekésremegtek,ésarcra estekarájukszállófélelemmiatt;ésolyanokvoltak,minta halottak

3Mert–mígeddigakertbenvoltak,gyönyörűenbeültetve mindenfélefával–,mostegyidegenföldönláttákmagukat, amelyetnemismertek,éssohanemláttak

4Ésmivelakkoribanragyogótermészetkegyelmével voltaktele,ésszívüknemaföldidolgokfeléfordult 5EzértIstenmegszántaőket,ésamikorláttaőketakert kapujaelőttelesve,elküldteIgéjétÁdámésÉvaatyáknak, ésfeltámasztottaőketbukottállapotukból

3.FEJEZET

1IsteneztmondtaÁdámnak:„Napokatéséveket rendeltemelezenaföldön,ésteésatemagodlakniés járnifogtokrajta,mígbenemtelikanapokésazévek; amikorelküldömazIgét,amelyteremtetttéged,ésamely ellenvétkeztél,azIgét,amelykihozotttégedakertből,és amelyfeltámasztotttéged,amikorelbuktál

2Igen,azIge,amelyismétmegmenttéged,amikorbetellik azötésfélnap"

3DeamikorÁdámhallottaezeketaszavakatIstentől,ésa nagyötésfélnapról,nemértetteazokjelentését.

4MertÁdámaztgondolta,hogymárcsakötésfélnapvan hátraavilágvégéig

5ÉsÁdámsírt,ésimádkozottIstenhez,hogymagyarázza megneki

6AkkorIsten,azŐirgalmábanÁdámiránt,akitasaját képéreéshasonlatosságárateremtett,elmagyaráztaneki, hogyezek5000és500év;éshogyanfogakkorValaki eljönniésmegmenteniőtésmagvát

7DeIstenmárkorábbanmegkötötteeztaszövetséget atyánkkal,Ádámmal,ugyanilyenfeltételekkel,mielőtt kijöttakertből,amikorannálafánálvolt,amelynek gyümölcsétÉvaelvetteésadottnekienni.

8Amikoratyánk,Ádámkijöttakertből,elhaladtafa mellett,éslátta,hogyanváltoztattamegIstenakülsejét,és hogyanszáradtel.

9ÉsamikorÁdámodament,félelemfogtael,reszketettés összeesett;deIstenazŐirgalmábanfelemelteőt,ésaztán eztaszövetségetkötöttevele

10Ésismét,amikorÁdámakertkapujánálvolt,és megláttaakerubot,akinekkezébenlángolótűzkardvolt,és akerubharagragerjedt,ésösszevontaaszemöldökétrá MindÁdám,mindÉvamegijedttőle,ésazthitték,hogy megöliőket.Ezértarcraestek,ésfélelmükbenreszkettek.

11Demegszántaőket,irgalmasságotgyakoroltvelük, elfordulttőlük,felmentamennybe,ésimádkozottazÚrhoz, éseztmondta:

12„Uram,teküldtélengem,hogytüzeskarddalőrködjeka kertkapujánál”

13„Deamikorateszolgáid,ÁdámésÉva,megláttak engem,arcraestek,ésolyanokvoltak,mintahalottakÓ, Uram,mittegyünkateszolgáiddal?”

14Istenekkormegszántaőket,irgalmasságotmutatott irántuk,éselküldteangyalátakertőrzésére

15ÉsszólaazÚrnakIgéjeÁdámhozésÉvához,és feltámasztottaőket.

16ÉsmondaazÚrÁdámnak:Megmondtamneked,hogy ötésfélnapmúlvaelküldömazénigémet,ésmegmentlek téged.

17„Erősítsdmegazértszívedet,ésmaradjakincsek barlangjában,amelyrőlkorábbanbeszéltemneked”

18ÉsamikorÁdámmeghallottaeztazIgétIstentől, megvigasztalódottazzal,amitIstenmondottnekiMert elmondtaneki,hogyanfogjamegmenteniőt

4.FEJEZET

1ÁdámésÉvaazonbansírtak,amiértkijöttekakertből, elsőlakhelyükről

2Ésvalóban,amikorÁdámamegváltozotttestérenézett, keservesensírt,őésÉva,amiatt,amittettek.Éselindultak, ésgyengédenlementekaKincsekBarlangjába

ÁdámésÉvaelsőkönyve

3Ésamikorodaértek,Ádámelsírtamagát,ésígyszólt Évához:„Nézdeztabarlangot,amelybörtönünkkéés büntetésünkhelyévéválikebbenavilágban!”

4„Miezakerthezképest?Miaszűkösségeamásik tágasságáhozképest?”

5„Miezasziklaaligetekmellett?Miebarlanghomályaa kertfényéhezképest?”

6„Miezalehajlósziklapárkány,amimenedéketnyújt nekünk,összehasonlítvaazÚrirgalmával,amelyárnyékot vetettránk?

7„Miennekabarlangnakatalajaakerthezképest?Eza föld,teleszórvakövekkel;ésaz,amibepompás gyümölcsfákvannakültetve?”

8ÉsÁdámeztmondtaÉvának:„Nézdasajátszemeidetés azenyémeket,amelyekkelkorábbanangyalokatláttama mennyben,amintdicsérték;ésőkisszüntelenüldicsérték.”

9„Demostnemúgylátunk,mintrégen:szemeinktestből lettek,nemláthatnakúgy,mintazelőtt”

10ÁdámismétmegkérdezteÉvától:„Milyenatestünkma ahhozképest,amilyenvoltrégen,amikorakertben laktunk?”

11EzutánÁdámnemszeretettbelépnialehajlószikla alattibarlangba;éssohatöbbénemislépettvolnabeoda

12DeőmeghajoltIstenparancsaielőtt,éseztmondta magában:„Hanemmegyekbeabarlangba,ismét vétkezem”

5.FEJEZET

1EkkorÁdámésÉvabeléptekabarlangba,ésimádkozni kezdtekasajátnyelvükön,amelyetminemismertünk,de őkjólismertek

2Ésmiközbenimádkoztak,Ádámfelemeltetekintetét,és megláttaasziklátésabarlangtetejét,amelyafejefölött beborította,ígysemamennyet,semIstenteremtményeit nemláthattaÍgyhátsírtéshevesenverteamellét,míg összenemrogyott,ésolyanlett,minthahalottlettvolna.

3Évapedigottültéssírt,mertazthitte,hogyJézus meghalt

4Akkorfelkelt,kitártakezeitIstenfelé,irgalomértés szánalomértesedezve,éseztmondta:Ó,Istenem,bocsásd megbűnömet,abűnt,amelyetelkövettem,ésneemlékezz rám!

5„Merténegyedülokoztam,hogyateszolgádakertből ebbeazelveszettállapotbaessen;avilágosságbólebbea sötétségbe;ésazörömhajlékábólebbeabörtönbe.

6„Ó,Istenem,tekintserreateelesettszolgádra,és támaszdfelőthalálából,hogysírhassonésmegbánhassa vétkét,amelyetáltalamkövetettel

7„Neveddelalelkétmostazegyszer,hanemhagydélni, hogybűnbánatamértékeszerintmegállhasson,és teljesíthesseakaratodat,minthalálaelőtt.

8„Dehatenemtámasztodfelőt,akkor,ó,Istenem,vedd elazénlelkemet,hogyolyanlegyek,mintő;ésnehagyj engemebbenabörtönben,egyedül;mertnemtudnék megállniegyedülebbenavilágban,csakisvele”

9Mertte,Istenem,álombamerültél,kivettélegycsontotaz oldalából,ésistenihatalmaddalhústtettélahelyére

10„Ésfogtálengem,acsontot,ésasszonnyáalkottál, hozzáhasonlóragyogással,szívvel,értelemmelés beszéddel;éstestbenazövéihezhasonlóvá;ésirgalmadból éshatalmadbólazőarcáhozhasonlóváalkottálengem”

11„Uram,énésőegyekvagyunk,ésTe,Istenem,vagya miTeremtőnk,Tevagyaz,akimindkettőnketegynapon teremtettél”

12„Ezértaddmegneki,Istenem,azéletet,hogyvelem lehessenezenazidegenföldön,mígmiavétkünkmiattott lakunk”

13„Haazonbannemadsznekiéletet,akkorvégyelengem, engem,hozzáhasonlót,hogymindkettenmeghaljunk ugyanazonanapon”

14Évapedigkeservesensírt,ésnagybánatábanÁdám atyánkraborult

6.FEJEZET

1DeIstenrájuktekintett,mertnagybánatban öngyilkosságotkövettekel.

2DeŐfelemelteésmegvigasztaltaőket

3ElküldteteháthozzájukazŐIgéjét;hogyálljanakfelés azonnalfelemelkedjenek.

4ÉsmondaazÚrÁdámnakésÉvának:Sajátszabad akaratotokbólvétkeztetek,mígnemkijöttetekakertből, ahováhelyeztelektiteket.

5„Sajátszabadakaratodbólvétkeztélazisteniség,a nagyságésamagasztosállapotirántivágyadáltal,mint amilyenénisvoltam;ígymegfosztottalakattólaragyogó természettől,amelybenakkorvoltál,éskihoztalakakertből erreazordésbajokkalteliföldre”

6Vajhaneszegtedvolnamegparancsolatomat, megtartottadvolnatörvényemet,ésnemettélvolnaarróla fáról,amelyrőlmegtiltottam,hogyközelíts!Pedigvoltaka kertbenjobbgyümölcsfákisennél.

7„DeagonoszSátán,akinemmaradtmegeredeti állapotában,ésnemőriztemeghitét;akibennemvoltjó szándékirántam,ésakibárénteremtettemőt,mégis semmibevettengem,ésazistenségetkereste,úgyhogy letaszítottamőtamennyből–őaz,akiszépnekmutattaa fátaszemetekben,mígnemettetekróla,azáltal,hogy hallgattatokrá”

8„Ígyszegtétekmegparancsolatomat,ezérthoztamrátok mindezeketabánatokat.

9„MerténvagyokaTeremtőIsten,akiamikorteremtettem ateremtményeimet,nemálltszándékombanelpusztítani őket.Demiutánkegyetlenülfelingereltékharagomban, súlyoscsapásokkalsújtottamőket,mígmegnemtérnek” 10„Haazonbantovábbraismegkeményítikvétküket, örökreátokalattlesznek.”

7.FEJEZET

1AmikorÁdámésÉvameghallottákIstenszavait,még jobbansírtakészokogtak;demegerősödöttaszívük Istenben,mertmostmárúgyérezték,hogyazÚrolyan nekik,mintapaésanya;éséppenezértsírtakelőtte,és irgalmatkértektőle

2Istenekkormegszántaőket,éseztmondta:„Ó,Ádám, szövetségetkötöttemveled,ésnemfordulokeltőle,ésnem engedlekvisszaakertbe,amígbenemteljesedikazötés félnaposnagyszövetségem”

3AkkorÁdámeztmondtaIstennek:„Uram,teteremtettél minket,éstetettélalkalmassáarra,hogyakertbenlegyünk; ésmielőttvétkeztemvolna,teküldtedhozzámazösszes állatot,hogynevetadjaknekik”

4„Kegyelemvoltakkorrajtam;ésmindenkitate szándékodszerintneveztemel;éstemindnyájukat alárendeltednekem

5„Demost,UramIsten,mivelmegszegtemparancsodat, mindenfélevadállatfeltámadellenem,ésfelfalengemés szolgálóleányodat,Évát,éskiirtjaéletünketaföldszínéről”

6„KérlekazértHozzád,ó,Istenem,mivelkihoztálminket akertből,ésidegenföldrevittélminket,neengedd,hogya vadállatokbántsanakminket”

7AmikorazÚrmeghallottaÁdámszavait,megszánta,és úgyérezte,hogyigazatmondott,hogyamezővadjai felkelnek,ésfelfaljákőtésÉvát,mertŐ,azÚr,haragudott rájukkettőjükreavétkükmiatt.

8AkkorIstenmegparancsoltaazállatoknak,amadaraknak ésmindenföldiélőlénynek,hogyjöjjenekÁdámhoz, legyenekbarátiviszonybanvele,ésneháborgassákőtés Évát;ésutódaikközülsenkitsemajókésigazakközül

9AkkorazállatokmeghajoltakÁdámelőttIstenparancsa szerint,kivéveakígyót,amelyreIstenharagudott.Aznem jöttelÁdámhozazállatokkalegyütt

8.FEJEZET

1AkkorÁdámsírvafakadt,éseztmondta:„Ó,Istenem, amikorakertbenlaktunk,ésszívünkfelemelkedett,láttuk azangyalokat,akikdicséreteténekeltekamennyben,de mostnemúgylátunk,mintrégen;sőt,amikorbeléptünka barlangba,azegészteremtéselrejtőzöttelőlünk.”

2AkkoreztmondtaazÚristenÁdámnak:„Amikor engedelmeskedtélnekem,világostermészetedvolt,ésezért távolrólisláthattáldolgokat.Deavétkedután visszahúzódotttőledavilágostermészeted,ésnem hagyatottmegneked,hogytávolróllásdadolgokat,hanem csakközelről,atestképességeszerint,mertazoktalan.”

3AmikorÁdámésÉvameghallottákIstenszavait, elmentek,szomorúszívveldicsérveésimádvaŐt 4ÉsIstenmegszűntvelükkommunikálni.

9.FEJEZET

1ÁdámésÉvapedigkijöttekaKincsekBarlangjából,és közeledtekakertkapujához,ésottmegálltak,hogy megnézzékazt,éssírtak,hogyeljöttekonnan.

2ÉsÁdámésÉvaelmentekakertkapujaelőlannakdéli oldalához,ésottmegtaláltákavizet,amelyazÉletFájának gyökerébőlöntözteakertet,ésamelyonnannégyfolyóra ágazottszétaföldön

3Odamentektehát,közelebbmentekahhozavízhez, ránéztek,éslátták,hogyazavíz,amelyazÉletFájának gyökerealólfakadtakertben

4ÉsÁdámsírtésjajveszékelt,ésverteamellét,amiért elszakítottákakerttől;éseztmondtaÉvának:

5„Miérthoztálrám,magadraésamiutódainkraennyi csapástésbüntetést?”

6Évapedigmondanéki:Mitláttál,hogysírszésígy beszélszvelem?

7ÉsmondaÉvának:Nemláttad-eeztavizet,amely velünkvalaakertben,amelyöntözéakertfáit,ésonnan folyavala?

8„Ésmi,amikorakertbenvoltunk,nemtörődtünkvele;de miótaerreazidegenföldrejöttünk,szeretjük,ésatestünk szolgálatábaállítjuk”

9DeamikorÉvameghallottatőleezeketaszavakat,sírt;és asírásfájdalmátólbeleestekabbaavízbe;ésvégetakartak vetnimaguknakbenne,hogysohatöbbénetérjenekvissza ésnelássákateremtést;mertamikorateremtésmunkájára tekintettek,úgyérezték,hogyvégetkellvetniükmaguknak.

10.FEJEZET

1AkkorazirgalmaséskegyelmesIstenrájuktekintett, amintavízbenfeküdtek,közelahalálhoz,éselküldöttegy angyalt,akikihoztaőketavízből,ésholtanfektetteleőket atengerpartra

2AkkorazangyalfelmentIstenhez,üdvözölték,ésígy szólt:„Ó,Istenem,teremtményeidkileheltéklelküket”

3AkkorIstenelküldteIgéjétÁdámnakésÉvának,aki feltámasztottaőketahalálból.

4ÉsÁdámaztmondta,miutánfeltámadt:„Ó,Istenem, amígakertbenvoltunk,nemvoltszükségünkerreavízre, ésnemistörődtünkvele;demiótaerreaföldrejöttünk, nemtudunkmeglenninélküle”

5AkkorIsteneztmondtaÁdámnak:„Amígazén parancsomalattálltálésfényesangyalvoltál,nemismerted eztavizet

6„Demiutánmegszegtedparancsolatomat,nem nélkülözhetedavízhiányát,hogymegmosdatested,és növekedéstbiztosítsdszámára;mertmostolyan,mintaz állatoké,ésvízhiánybanszenved”

7AmikorÁdámésÉvameghallottákIstenszavait, keservesensírtak,ésÁdámkönyörgöttIstennek,hogyhadd térhessenvisszaakertbe,ésmásodszorismegnézhesseazt 8IstenazonbaneztmondtaÁdámnak:„Ígéretettettem neked;amikorazígéretbeteljesül,visszahozlakakertbe, tégedésigazmagodat”

9ÉsIstenmegszűntkommunikálniÁdámmal.

11.FEJEZET

1ÁdámésÉvaekkorszomjúságot,hőségetésbánatot éreztek

2ÉsÁdámaztmondtaÉvának:„Nemiszunkebbőla vízből,méghamegishalnánkÓ,Éva,amikorezavíza bensőnkbekerül,fokozzabüntetésünketésautánunkjövő gyermekeinkét.”

3ÁdámésÉvaiskiemelkedtekavízből,ésegycseppet semittakbelőle,hanembementekaKincsekBarlangjába 4Deamikorbennevolt,ÁdámnemláttaÉvát;csakazajt hallotta,amitkeltettÉvasemláttaÁdámot,dehallottaa férfizaját.

5Ádámekkormélybánatbansírt,mellétveri,majdfelkelt ésmegkérdezteÉvától:„Holvagy?”

6Ésmondanéki:Ímé,énebbenasötétségbenállok

7Akkoreztmondtaneki:„Emlékszelaragyogó természetre,amelybenéltünk,mígakertbenlakoztunk!

8„Ó,Éva!emlékezzadicsőségre,melyrajtunknyugodott akertbenÓ,Éva!emlékezzafákra,melyekárnyékot vetettekránkakertben,mígközöttükjártunk

9„Ó,Éva!Emlékezzrá,hogyamígakertbenvoltunk,sem éjszakát,semnappaltnemtudtunkGondoljazÉletFájára, amelyalólvízfakadt,ésamelyfénytvetettránk!Emlékezz, ó,Éva,akertreésannakfényességére!

10„Gondoljarraakertre,amelybennemvoltsötétség,míg miabbanlaktunk”

11„MiközbenalighogybeléptünkebbeaKincsek Barlangjába,sötétségborultránk;mígnemtöbbémárnem láthattukegymást;ésazéletmindengyönyörűségének végeszakadt.”

12.FEJEZET

1AkkorÁdámamellérecsapott,őésÉva,ésegészéjjel gyászoltak,mígelnemvirradt,éssóhajtoztakamijáziai éjszakahosszán

2ÉsÁdámvertemagát,ésaföldrevetettemagáta barlangbanakeserűbánattólésasötétségmiatt,ésott feküdt,mintegyhalott.

3Évaazonbanhallottaaföldreesésekorcsapódózajt,és megtapogattaakezétutána,deúgytalálta,minthaholttest lenne.

4Ekkormegijedt,elnémult,ésmellettemaradt

5DeazirgalmasÚrtekintettÁdámhaláláraésÉva hallgatására,akitasötétségtőlvalófélelemgyötört.

6ÉsIstenIgéjeszóltÁdámhoz,ésfeltámasztottaőt halálából,ésmegnyitottaÉvaszáját,hogybeszélhessen

7AkkorÁdámfelkeltabarlangban,ésígyszólt:„Ó, Istenem,miérttűnteltőlünkavilágosság,ésmiértszállt ránksötétség?Miérthagyszminketebbenahosszú sötétségben?Miértsújtaszminketígy?”

8„Ésezasötétség,Uram,holvolt,mielőttránkszállt? Olyannagy,hogynemlátjukegymást”

9Mertamígakertbenvoltunk,nemláttuk,sőttudtuksem, miasötétségNemvoltamrejtveÉvaelől,ésősemvolt rejtveelőlem,egészenmostanáig,hogynemláthatengem; ésnemszálltránksötétség,hogyelválasszonminket egymástól

10„DeőésénegyazonfényességbenvoltunkÉnláttamőt, ésőlátottengem.Mégis,miótabejöttünkebbeabarlangba, sötétségszálltránk,éselválasztottminket,úgyhogyén nemlátomőt,ésősemlátengem”

11„Uram,hátsújtasz-eminketezzelasötétséggel?”

13.FEJEZET

1AmikorIsten,akiirgalmasésszánalommalteli, meghallottaÁdámhangját,ígyszólthozzá:

2„Ó,Ádám,amígajóangyalengedelmeskedettNekem, fényesfényáradtráésseregeire

3„Deamikoráthágtaparancsomat,megfosztottamőtattól afényestermészettől,éssötétséggévált.

4„Ésamikoramennyekbenvolt,afénybirodalmában, semmitsemtudottasötétségről.

5„Deővétkezett,ésénamennybőlaföldrehullattam;és sötétségszálltrá

6„Ésrajtad,ó,Ádám,mígkertembenvoltálés engedelmeskedtélNekem,megnyugodottazafényesfény is”

7„Deamikorhallottamvétkedről,megfosztottalakettőla fényesfénytőlMégis,irgalmasságombólnem változtattalaksötétséggé,hanemhústesttétettelek,amelyre eztabőrtterítettem,hogyelviseljeahidegetésameleget.”

8„Haharagomatrádzúdítottamvolna,elpusztítottalak volna;éshasötétséggéváltoztattalakvolna,olyanlett volna,minthamegöltelekvolna.”

9„Deirgalmasságombanolyannátettelek,amilyenvagy; amikormegszegtedparancsomat,ó,Ádám,kiűzteleka

kertből,éskihoztalakebbeaföldbe;ésmegparancsoltam neked,hogyebbenabarlangbanlakj;éssötétségszálltrád, ahogyanarrais,akimegszegteparancsomat

10„Ígycsapottbetéged,ó,Ádám,ezazéjszaka.Nemtart örökké,hanemcsaktizenkétóráigtart;amikorvégetér, visszatéranappal”

11„Nesóhajtstehát,senerendüljmeg;ésnemondd szívedben,hogyezasötétséghosszúésfárasztóan elhúzódik;ésnemonddszívedben,hogygyötörlekvele téged”

12„Erősítsdmegszívedet,ésnefélj!Ezasötétségnem büntetésHanem,ó,Ádám,énteremtettemanappalt,ésén helyeztembeleanapot,hogyvilágítson;hogyteés gyermekeidvégezzétekamunkátokat”

13„Merttudtam,hogyvétkezniésvétkeznifogsz,és kijösszerreaföldre.Mégsemakartalakerőszakkalrád kényszeríteni,meghallgattatásrasemítélni,sembezárni; semkárhoztatnitégedabukásodmiatt;semazért,merta világosságbólasötétségbejössz;semazért,mertakertből ebbeaföldbejössz”

14Mertavilágosságbólalkottalaktéged;ésbelőled akartamvilágossággyermekeitéshozzádhasonlókathozni.

15„Deteegynapigsemtartottadmegparancsolatomat, mígbenemfejeztemateremtést,ésmegnemáldottam mindent,amibennevan.

16„Akkormegparancsoltamnekedafávalkapcsolatban, hogyneegyélrólaTudtamazonban,hogyaSátán,aki önmagátbecsapta,tégedisbecsapmajd.”

17„Afárólpedigmegmondtamneked,hogyneközelíts hozzáAztismegmondtamneked,hogyneegyéla gyümölcséből,senekóstoldmeg,sealáneülj,sehozzáne hajolj”

18„Hanemlettemvolna,ésnemszóltamvolnahozzád,ó, Ádám,afáról,éshaparancsolatnélkülhagytalakvolna,és tevétkeztélvolna–véteklettvolnarészemről,amiértnem adtamvolnanekedsemmilyenparancsot;megfordulnál,és engemhibáztatnálérte.

19„Deénparancsoltamnekedésfigyelmeztettelek,és elestélÍgyteremtményeimnemhibáztathatnakengem; hanemegyedülrajtuknyugszikahiba.

20„Ésén,ó,Ádám,nekedteremtettemanappaltésutánad következőgyermekeidnek,hogydolgozzanakés fáradozzanakazon.Azéjszakátisazértteremtettem,hogy megnyugodjanakazonmunkájukután,éshogyamező vadjaikimenjenekéjszaka,ésélelmetkeressenek”

21„Demárkevéssötétségvan,ó,Ádám;éshamarosan felragyoganappal”

14.FEJEZET

1AkkorÁdámeztmondtaIstennek:„Uram,vedd magadhozlelkemet,ésneengedd,hogytöbbéezta homálytlássam;vagyvigyélelolyanhelyre,aholnincs sötétség”

2AzÚrIstenpedigeztmondtaÁdámnak:Bizony mondomnéked,hogyezasötétségmindennapon,amelyet veledmeghatároztam,elmúliktőled,mígbenemteljesedik azénszövetségem;akkormegmentelektéged,és visszahozlakakertbe,avilágossághajlékába,amelyre vágysz,aholnincssötétség.Odaviszlektéged–amennyek országába

3IstenisméteztmondtaÁdámnak:„Mindezanyomorúság, amelyetavétkedmiattmagadrakellettvenned,nemfog megszabadítaniSátánkezéből,ésnemfogmegmenteni téged.”

4„Demegteszem.Amikorleszállokamennyből,ésate magodtestévéválok,ésmagamraveszemate gyengeségedet,amelytőlszenvedsz,akkorasötétség, amelyebbenabarlangbanrádszállt,rámiseljönasírban, amikoratemagodtestébenleszek”

5„Énpedig,akiéveknélkülvagyok,évek,idők,hónapok ésnapokszámlálásánakleszekalávetve,ésazemberek fiainakegyikévéválok,hogymegmentselektéged” 6ÉsIstenmegszűntkommunikálniÁdámmal.

15.FEJEZET

ÁdámésÉvasírtakéskesergtekIstenszavára,miszerint nemtérhetnekvisszaakertbe,amígbenemteljesedneka rájukkiszabottnapok;deleginkábbazért,mertIsten megmondtanekik,hogyszenvedniekellazüdvösségükért

16.FEJEZET

1EzutánÁdámésÉvanemszüntekmegabarlangbanállni, imádkozniéssírni,mígnemfelvirradtrájukareggel.

2Ésamikorlátták,hogyafényvisszatérthozzájuk, visszafogtákmagukatafélelemtől,ésmegerősítették szívüket.

3AkkorÁdámelkezdettkijönniabarlangbólÉsamikora szájáhozért,megálltésarcátkeletfeléfordította,ésláttaa napizzósugaraitfelkelni,ésérezteannakhevétatestén, megijedttőle,ésszívébenaztgondolta,hogyezaláng azértjöttlétre,hogygyötörjeőt

4Sírvafakadt,mellétveri,arcraborulvaaföldre,ésígy könyörgött:

5„Uram,negyötörjengem,nepusztítsel,ésneveddel életemetaföldről!”

6Mertaztgondolta,hogyanapazIsten

7MivelhogyÁdámakertbenvoltéshallottaIstenhangját ésakertbenkeltettzúgást,ésfélteŐt,sohanemláttaanap ragyogófényét,ésannaklángolóhevesemérteatestét

8Ezértféltanaptól,amikorlángolósugaraiértékAzt gondolta,hogyIstenazzalakarjasújtaniőtmindennap, amelyetnekiszánt

9MertÁdámiseztmondtamagában:AmintIstennem sújtottminketsötétséggel,íme,felkeltetteeztanapot,és perzselőhőséggelsújtottminket

10Miközbenígygondolkodottszívében,Istenigéjeszólt hozzá,éseztmondta:

11„Ó,Ádám,keljfelésálljfel!EzanapnemIsten; hanemazértteremtetett,hogynappalvilágítson,amirőla barlangbanmondtamneked,mondván:»hogyfeltörjöna hajnal,ésnappalvilágosságlegyen«”

12„DeénvagyokazIsten,akimegvigasztaltalaktéged éjszaka”

13ÉsIstenmegszűntkommunikálniÁdámmal

17.FEJEZET

1ÁdámésÉvaekkorkijöttekabarlangszáján,ésakert felémentek

2Deamikorközeledtekanyugatikapuhoz,amelyen keresztülSátánjött,amikormegtévesztetteÁdámotésÉvát, megtaláltákakígyót,amelySátánnávált,amintakapuhoz közeledett,ésszomorúannyalogattaaport,ésmellén ficánkoltaföldön,Istenátokamiatt.

3Ésmígegykorakígyóvoltalegfenségesebbminden vadállatközött,mostmegváltozott,éssíkossá,ésa legalantasabbáváltmindközött,ésamellénmászott,ésa hasánjárt

4Ésbármindenállatközöttalegszebbvolt,megváltozott, ésalegcsúnyábbáváltAhelyett,hogyalegjobbeledellel táplálkozottvolna,mostaporralkezdettfoglalkozni Ahelyett,hogyalegjobbhelyekenlakottvolna,mint korábban,mostaporbanélt

5Ésmígegykoralegszebbvoltmindenállatközött, melyekmindmegnémultakaszépségétől,mostmégis megutáltákőket

6Ésismét,mivelegyetlengyönyörűhajlékbanlakott, ahovámindenmásállatmáshonnanjött;ésaholivott,ott őkisittakabból;miutánIstenátkamiattmérgessévált, mindenvadállatelmenekültahajlékából,ésnemakart abbólavízbőlinni,amelyetivott;hanemelőlemenekült.

18.FEJEZET

1AmikorazátkozottkígyómegláttaÁdámotésÉvát, felfújtaafejét,farkáraállt,ésvérvörösszemekkelúgytett, minthamegakarnáölniőket.

2EgyenesenÉvafelétartott,ésutánafutott;mígÁdámott állt,éssírt,mertnemvoltbotjaakezében,amivel lesújthatottvolnaakígyóra,ésnemtudta,hogyanöljemeg. 3Ádámazonban,Éváértégőszívvel,odalépettakígyóhoz, ésmegfogtaafarkát;amikorazfeléfordult,ígyszólthozzá: 4„Ó,Ádám,miattadésÉvamiattvagyokcsúszós,ésa hasamonjárok”Akkornagyerejemiattaföldretaszította ÁdámotésÉvát,ésrájukszorult,minthamegakarnáölni őket.

5DeIstenelküldöttegyangyalt,akielűztetőlükakígyót, őketpedigfeltámasztotta

6AkkorIstenIgéjeszóltakígyóhoz,éseztmondtaneki: „Előszörmozgásképtelennétettelek,ésahasadonjáróvá tettelek,deaszavaidtólnemfosztottalakmeg

7„Mostazonbanhallgassmeg,ésnebeszéljtöbbéteésa néped;mertelőszöráltaladtörténtteremtményeimveszte, mostpedigmegakarodölniőket”

8Ekkorakígyóelnémult,éstöbbénemszólt.

9ÉsIstenparancsáraszéltámadtazégből,elragadtaa kígyótÁdámésÉvakezéből,atengerpartradobta,ésaz Indiábanszálltle

19.FEJEZET

1ÁdámésÉvapedigsírtakIstenelőttÉsÁdámmonda néki:

2„Ó,Uram,amikorabarlangbanvoltam,eztmondtam neked,Uram,hogyamezővadjaifelkelnek,felfalnak engem,éselvágjákéletemetaföldtől.”

3AkkorÁdám,amitörténtvele,mellérecsapott,és holttestkéntrogyottaföldre;ekkorszólthozzáIstenIgéje, akifeltámasztottaőt,éseztmondtaneki:

4„Ó,Ádám,ezekközülavadállatokközülegysemárthat neked;mertamikoravadállatokatésmásmozgódolgokat

hozzádküldtemabarlangba,nemengedtem,hogyakígyó velükjöjjön,nehogyrádtámadjon,ésremegéstkeltsen benned;ésatőlevalófélelemaszívedbeszálljon”

5Merttudtam,hogyazazátkozottgonosz;ezértnem engedtem,hogyaközeledbejöjjönatöbbivadállattal együtt

6„Demosterősítsdmegszívedet,ésnefélj!Énveled vagyokanapokvégéig,amelyeketrádszabottam.”

20.FEJEZET

1AkkorÁdámsírvafakadt,éseztmondta:„Ó,Istenem, vigyélminketmáshelyre,hogyakígyónejöhessenújraa közelünkbe,ésnetámadhassonránk!Nehogyegyedül találjaszolgálóleányodat,Évát,ésmegölje,mertocsmány ésgonoszaszeme.”

2DeIsteneztmondtaÁdámnakésÉvának:„Neféljetek mostantól,nemengedemközelhozzátok;elűztemazt tőletek,errőlahegyről,ésnemhagyokbennesemmit,ami árthatnanektek”

3AkkorÁdámésÉvaimádtákIstent,„hálátadtakneki,és dicsértékőt,amiértmegszabadítottaőketahaláltól”.

21.FEJEZET

1ÁdámésÉvaezutánelindultak,hogymegkeresséka kertet

2Ahőséglángkéntcsapottazarcukra,izzadtakahőségtől, éssírtakazÚrelőtt

3Ahelypedig,aholsírtak,egymagashegyközelébenvolt, amelyakertnyugatikapujávalszembenvolt.

4AkkorÁdámlevetettemagátahegytetejéről;arca eltorzult,testelevoltnyúzva;sokvérfolytbelőle,ésközel voltahalálhoz.

5Évapedigottálltahegyen,sírtfelette,ésígyfeküdtott

6Ésmonda:Nemkívánokutánaélni,mertmindazt,amit magávaltett,énmiattamtette.

7Akkorutánavetettemagát,kövekszaggattákészúzták szét,ésúgymaradtott,minthahalottlenne

8DeazirgalmasIsten,akiteremtményeiretekint, rátekintettÁdámraésÉvárais,amintholtanfeküdtek, elküldtenekikIgéjét,ésfeltámasztottaőket

9ÉsmondaÁdámnak:Ó,Ádám,mindazanyomorúság, amitmagadrahoztál,nemfogérvényesülniazénuralmam ellen,ésnemfogjamegváltoztatniaz5500éves szövetségetsem.

22.FEJEZET

1AkkorÁdámeztmondtaIstennek:„Elszáradoka hőségben,elfáradtamajárástól,ésundorodtamevilágtól Nemtudom,mikorhozolkibelőlenyugalomra.”

2AkkoreztmondtanekiazÚRisten:„Ó,Ádám,ezmost nemtörténhetmeg,amígbenemtöltödnapjaidatAkkor majdkivezetlekerrőlanyomorúságosföldről”

3ÉsmondaÁdámIstennek:Amígakertbenvoltam,nem ismertemsemhőséget,sembágyadtságot,semmozgást, semremegést,semfélelmet;demiótaeföldrejöttem, mindezekanyomorúságokértekengem

4AkkorIstenígyszóltÁdámhoz:„Amígmegtartottad parancsolatomat,világosságoméskegyelmemrajtad

nyugodottDeamikormegszegtedparancsolatomat,bánat ésnyomorúságérteezenaföldön.”

5ÉsÁdámsírt,éseztmondta:„Uram,neirtskiengem ezért,senesújtsrámsúlyoscsapásokkal,senefizessmeg nekembűnömszerint;mertsajátakaratunkbólszegtükmeg parancsolatodat,elhagytuktörvényedet,éshozzádhasonló istenekkéakartunkválni,amikorSátán,azellenség, megtévesztettminket.”

6IstenisméteztmondtaÁdámnak:„Mivelfélelmetés rettegéstviseltélezenaföldön,lankadtálésszenvedtél, jártálezenahegyen,ésmeghaltálrajta,mindeztmagamra veszem,hogymegmentselektéged”

23.FEJEZET

1Ádámpedigtovábbsírt,éseztmondta:„Ó,Istenem, könyörüljrajtam,hogymagadravállald,amittenniakarok!”

2DeIstenÁdámtólésÉvátólvetteelazIgéjét

3AkkorÁdámésÉvatalpraálltak;ésÁdámeztmondta

Évának:„Övezdfelmagad,ésénisfelövezemmagamat!” ÉsÉvafelöveztemagát,ahogyÁdámmondtaneki

4ÁdámésÉvaekkorköveketfogtak,ésoltáralakban elhelyeztékazokat;akertenkívülifákrólpedigleveleket vettek,ésazokkalletöröltékasziklárólakiontottvért

5Amipedigahomokrahullott,aztösszeszedtékavele elkevertporralegyütt,ésfelajánlottákazoltáronáldozatul Istennek

6AkkorÁdámésÉvaazoltáralattálltak,éssírtak,így könyörögveIstennek:„Bocsásdmegvétkünketés bűnünket,éstekintsránkirgalmasszemeddel!Mertamikor akertbenvoltunk,dicséretünkéshimnuszainkszüntelenül szálltakfelszínedelé”

7„Deamikorebbeazidegenföldbeérkeztünk,nemvolt többémienkatisztadicséret,semazigazima,semazértő szív,semazédesgondolatok,semazigazságostanácsok, semahosszúészjárás,semazegyenesérzések,ésderűs természetünksemmaradtel.Hanemtestünkmegváltozott ahhozahasonlósághozképest,amilyenkezdetbenvolt, amikorteremtettünk”

8„Mostazonbantekintsavérünkre,amelyetezekena kövekenáldoznakfel,ésfogaddelkezünkből,ahogyan előszördicséreteténekeltünkneked,amikorakertben voltunk.”

9ÉsÁdámegyretöbbkéréstkezdettintézniIstenhez

24.FEJEZET

1Akkorazirgalmas,jóésemberszeretőIstenÁdámraés Évára,valamintvérükretekintett,amelyetáldozatként mutattakbenekianélkül,hogytőleparancsotkapottvolna erreDeŐcsodálkozottrajtuk,éselfogadtaáldozataikat

2ÉsIstenazőjelenlétébőlfényestüzetküldött,amely megemésztetteáldozatukat

3Megérezteáldozatukédesillatát,ésirgalmasságot gyakoroltvelük

4AkkorszóltIstenIgéjeÁdámhoz,éseztmondtaneki:„Ó, Ádám,ahogyantevéredetontottad,úgyfogoménisasaját véremetontani,amikoratemagodtestévéválok;és ahogyantemeghaltál,ó,Ádám,úgyfogokénismeghalni Ésahogyanteoltártépítettél,úgyfogokénisoltártépíteni nekedaföldön;ésahogyantevéredetáldoztadrajta,úgy fogoménisazénvéremetáldozniegyoltáronaföldön”

5„Ésahogyantebűnbocsánatotkértélazáltalavéráltal, úgyteszeménisbűnbocsánatotazénvéremmel,és eltörlömavétkeketáltala”

6„Ésmostíme,elfogadtamatefelajánlásodat,ó,Ádám, deaszövetségnapjai,amelyekkelmegkötöztelektéged, mégnemteljesedtekbeAmikorbetelnek,akkor visszaviszlekakertbe”

7„Mostazérterősítsdmegszívedet,ésamikoreljöna bánat,mutassbenekemáldozatot,ésénkegyesleszek hozzád”

25.FEJEZET

1Istenazonbantudta,hogyÁdámnakazjárafejében, hogygyakranmegfogjaölnimagát,ésvérétfogja felajánlaniNeki.

2Ezértmondtaneki:„Ó,Ádám,neöldmegmagadújra, ahogyanmegtetted,azzal,hogylevetettedmagadarróla hegyről!”

3ÁdámpedigmondaIstennek:Azongondolkodtam,hogy azonnalvégetvetekmagamnak,mivelmegszegtem parancsolataidat,ésmivelkijöttemagyönyörűkertből;ésa fényesfénymiatt,amelytőlmegfosztottál;ésadicséretek miatt,amelyekszüntelenülömlöttekaszámból,ésafény miatt,amelybeborítottengem.

4„Deatejóságodból,Istenem,nepusztítselteljesen engem;hanemlégykegyeshozzámmindenhalálomkor,és elevenítsmegengem!”

5„Ésezáltalválikismertté,hogyTeirgalmasIstenvagy, akinemakarod,hogyvalakielvesszen;akinemszereted, havalakielesik;ésakisenkitsemítélszelkegyetlenül, rosszulésteljespusztítással”

6Ádámekkorhallgatott

7ÉsIstenIgéjeszólthozzá,ésmegáldotta,megvigasztalta, ésszövetségetkötöttvele,hogymegmentiőtará vonatkozónapokvégén

8EzvolttehátÁdámelsőáldozataIstennek;ésszokásává vált,hogyígytegyen

26.FEJEZET

1ÁdámekkormagáhozvetteÉvát,éselkezdtekvisszatérni aKincsekBarlangjába,ahollaktak.Deamikorközelebb értek,ésmesszirőlmeglátták,nagybánatszálltÁdámraés Évára,amikorrátekintettek

2AkkorÁdámeztmondtaÉvának:„Amikorahegyen voltunk,Istenszavavigasztalottminket,amelybeszélt hozzánk,ésakeletrőlérkezőfényránkragyogott.

3„DemostIstenIgéjeelrejtvevanelőlünk;ésafény, amelyránkragyogott,annyiramegváltozott,hogyeltűnt,és sötétségésbánatszálltránk

4„Éskénytelenekvagyunkbelépniebbeabarlangba, amelyolyan,mintegybörtön,aholsötétségborítbeminket, úgyhogyelvagyunkválasztvaegymástól;éstenemlátsz engem,énsemlátlaktéged”

5AmikorÁdámezeketaszavakatmondta,sírtakés kiterjesztettékkezüketIstenelőtt;merttelevoltakbánattal.

6ÉskönyörögtekIstennek,hogyhozzaelhozzájukanapot, hogyragyogjonrájuk,hogynetérjenvisszarájuka sötétség,ésnekerüljenekújraesziklafedélalá.Ésinkább meghaltak,mintsemhogyasötétségetlássák

7IstenekkortekintettÁdámraésÉvára,nagybánatukraés mindarra,amitbuzgószívveltettek,mindazonbajokmiatt, amelyekbenvoltakkorábbijólétükhelyett,ésmindazon nyomorúságmiatt,amelyrájuktörtegyidegenföldön.

8Istentehátnemharagudottrájuk,ésnemisvolt türelmetlenvelük,hanemhosszútűrőéselnézővoltirántuk, mintagyermekeiiránt,akiketteremtett

9AkkorszóltIstenIgéjeÁdámhoz,éseztmondtaneki: „Ádám,amianapotilleti,haelveszeméshozzádhozom,a napok,órák,évekéshónapokmindsemmivéválnának,és aszövetség,amelyetveledkötöttem,sohanemteljesülne be

10„Deakkorhosszúcsapássújtanatéged,ésörökrenem maradnaüdvösségszámodra”

11„Inkábblégytürelmes,ésnyugodjmeglelked,amíg éjjelésnappalvagy,mígbetelnekanapok,éselnemjön szövetségemideje”

12„Akkoreljövökésmegmentelektéged,ó,Ádám,mert nemakarom,hogyszenvedj.”

13„Ésamikormajdmegnézemmindazokatajódolgokat, amelyekbenéltél,éshogymiértjöttélkibelőlük,akkor készségesenirgalmattanúsítanékirántad.”

14Deaszövetséget,amelyszámbólkijött,nem változtathatommeg,különbenvisszahoztalakvolnaa kertbe.

15„Amikorazonbanbetölttetikaszövetség,akkor irgalmasságotcselekszemveledésutódaiddal,ésbeviszlek tégedazörömföldjére,aholnincsbánatésszenvedés, hanemmaradandóörömésvígasság,elnemfogyó világosság,elnemszűnődicséretésegygyönyörűkert, amelysohaelnemmúlik.”

16ÉsIstenismétszóltÁdámhoz:„Légyhosszútűrő,és menjbeabarlangba,mertasötétség,amelytőlféltél,csak tizenkétóráigtart;ésamikorvégetér,világosságtámad.”

17AmikorÁdámmeghallottaIstenszavait,Évávalegyütt imádtákŐt,ésszívükmegvigasztalódottSzokásukszerint visszatértekabarlangba,miközbenkönnyekfolytaka szemükből,bánatésjajveszékelésáradtaszívükből,ésazt kívánták,bárcsaklelkükelhagynátestüket

18ÉsÁdámésÉvaimádkozvaálltak,míglenrájukszállt azéjszakasötétsége,ésÁdámelrejtőzöttÉvaelől,ésÉva iselőle

19Ésimádkozvaálltak.

27.FEJEZET

1AmikorSátán,mindenjógyűlölője,látta,hogykitartóan imádkoznak,éshogyIstenhogyankommunikálvelük,és vigasztaljaőket,éshogyelfogadtaazáldozatukat–Sátán kísértetiesjelenésttett

2Azzalkezdte,hogyátalakítottaseregeit;kezébenlángoló tűzvolt,ésnagyfénybenragyogtak.

3Ezutántrónjátabarlangszájaközelébehelyezte,mivel imáikmiattnemtudottbemenniÉsfénytvetetta barlangba,mígabarlangragyogninemkezdettÁdámés Évafelett;miközbenseregeidicséreteténekeltek

4ÉsSátáneztazérttette,hogyamikorÁdámmegláttaa fényt,aztgondoljamagában,hogyazmennyeifény,és hogySátánseregeiangyalok;éshogyIstenküldteőket, hogyőrködjenekabarlangnál,éshogyfénytadjanaknekia sötétségben

ÁdámésÉvaelsőkönyve

5ÍgyamikorÁdámkijöttabarlangbólésmegláttaőket,és ÁdámésÉvameghajoltakSátánelőtt,akkorazlegyőzte Ádámotezáltal,ésmásodszorismegaláztaőtIstenelőtt

6AmikortehátÁdámésÉvamegláttákafényt,azt gondolván,hogyvalóságos,megerősödöttaszívük;mégis, mivelremegtek,ÁdámígyszóltÉvához:

7„Nézzétekaztanagyfényt,ésasokdicsőítőéneket,és aztasereget,amelykintáll,ésnemjönbehozzánk,ne mondjátokmeg,mitmondanak,vagyhonnanjönnek,vagy mitjelentezafény;mikezekadicséretek;miértküldték őketide,ésmiértnemjönnekbe”

8„HaIstentőllennének,eljönnénekhozzánkabarlangba, éselmondanáknekünkaküldetésüket.”

9AkkorÁdámfelállt,ésbuzgószívvelimádkozott Istenhez,éseztmondta:

10„Ó,Uram,van-eavilágonmásistenrajtadkívül,aki angyalokatteremtettél,betöltöttedőketfénnyel,és elküldtedőket,hogymegőrizzenekminket,kijönnevelük?”

11„Deíme,látjukezeketasereget,amelyekabarlang szájánálállnak;nagyfénybenvannak;hangosandicsérik őketHamásistenheztartoznak,mintTe,monddmeg nekem;éshaTeküldtedőket,tudasdvelem,miértküldted őket”

12AlighogyeztmondtaÁdám,megjelentnekiegyangyal Istentőlabarlangban,ésígyszólthozzá:„Ó,Ádám,nefélj!

EzSátánésseregei;úgyakarbecsapnitéged,ahogyan előszörisbecsapottElőszörakígyóbanrejtőzöttel;de ezúttalegyfényangyalánakképébenjöttelhozzád;hogy amikorimádodőt,elbűvöljöntégedIstenjelenlétében”

13AkkorazangyalelmentÁdámtól,megragadtaSátánta barlangbejáratánál,megfosztottaaszínjátéktól,amit magáraöltött,éssajátförtelmesalakjábanelvitteÁdámhoz ésÉvához;akikféltektőle,amikormeglátták

14AzangyalígyszóltÁdámhoz:„Ezaförtelmesalakaz övé,miótaIstenamennybőllehullottaNemjöhetettvolna aközeledbeebbenaformában;ezértváltoztattaátmagáta fényangyalává.”

15AkkorazangyalelűzteSátántésseregeitÁdámésÉva mellől,éseztmondtanekik:„Neféljetek;Isten,aki teremtetttiteket,megerősíttiteket.”

16Azangyalpedigelmenttőlük

17ÁdámésÉvapedigottmaradtakabarlangban;semmi vigasznemérhetteőket;gondolataikmegoszlottak.

18Ésamikorreggellett,imádkoztak;majdkimentek,hogy megkeressékakertetMertszívükodaszegődött,ésnem találtakvigasztazért,mertelhagyták.

28.FEJEZET

1AmikorazonbanaravaszSátánmegláttaőket,hogya kertbemennek,összegyűjtötteseregét,ésmegjelentegy felhőn,hogymegtévesszeőket.

2DeamikorÁdámésÉvalátomásbanígyláttákőt,azt hitték,hogyIstenangyalai,akikazértjöttek,hogy vigasztaljákőketakertelhagyásamiatt,vagyhogy visszavigyékőketoda

3ÉsÁdámkiterjesztettekezeitIstenfelé,könyörögve Hozzá,hogymagyarázzamegneki,mikazok

4AkkorSátán,mindenjógyűlölője,ígyszóltÁdámhoz: „Ó,Ádám,énanagyIstenangyalavagyok;ésímea seregek,amelyekkörülvesznekengem

5„Istenküldöttengemésőket,hogyelvigyünktégedaz északikerthatárához,atisztatengerpartjához,és megfürdessenbennetégedésÉvát,ésvisszahozzontiteket korábbiörömötökbe,hogyismétvisszatérhessetekakertbe.”

6EzekaszavakmélyenmegérintettékÁdámotésÉvát.

7IstenazonbanvisszatartottaIgéjétÁdámtól,ésnemadta megnekiazonnalamegértést,hanemmegvárta,hogylássa azerejét;vajonlegyőzik-e,ahogyÉvátakertben,vagy győzedelmeskedik-e

8AkkorSátánodahívtaÁdámotésÉvát,éseztmondta: „Íme,atengerhezmegyünk!”,ésőkelindultak 9ÁdámésÉvapedigkistávolságbólkövettékőket 10Deamikorakerttőlészakrafekvőhegyhezértek,egy igenmagashegyhez,amelynektetejérenemvoltlépcső,az ÖrdögodamentÁdámhozésÉvához,ésvalóságban,nem pediglátomásbanvittefelőketatetejére;aztkívánta–ahogytetteis–,hogyletaszítsaésmegöljeőket,és eltöröljenevüketaföldről;hogyezaföldcsaknekiés seregeinekmaradjonmeg.

29.FEJEZET

1DeamikorazirgalmasIstenlátta,hogySátánsokféle cselszövésévelmegakarjaölniÁdámot,éslátta,hogy Ádámszelídésálnokságnélküli,Istenhangosanszólt Sátánhoz,ésmegátkoztaőt

2Akkorőésseregeielmenekültek,ÁdámésÉvapediga hegytetejénállvamaradtak,ahonnanláttákmagukalatta szélesvilágot,amelyfelettmagasanvoltakDesenkitsem láttakamellettüklévőseregből

3Sírtak,mindÁdám,mindÉva,Istenelőtt,ésbocsánatot kértektőle

4AkkorszóltIstenIgéjeÁdámhoz,éseztmondtaneki: „TuddmegésértsdmegeztaSátánt,hogymegakar tévesztenitégedésateutódaidat”

5ÉsÁdámsírtazÚristenelőtt,éskönyörgöttneki,hogy adjonnekivalamitakertbőljelül,hogy megvigasztalódhasson

6ÉsIstentekintettÁdámgondolatára,éselküldteMihály angyaltegészenazIndiáigérőtengerig,hogyonnan aranyrudakathozzonésvigyeazokatÁdámnak

7EzttetteIstenbölcsességében,hogyezekazaranyrudak, amelyekÁdámmalvoltakabarlangban,fénnyel ragyogjanakkörülötteazéjszakában,ésvégetvesseneka sötétségtőlvalófélelmének

8AkkorleszálltMihályangyalIstenparancsára,fogott aranyvesszőket,ahogyanIstenparancsoltaneki,ésodavitte azokatIstennek.

30.FEJEZET

1EzekutánIstenmegparancsoltaGábrielarkangyalnak, hogymenjenleakertbe,ésmondjaakertőrzőjének:Íme, Istenmegparancsoltanekem,hogymenjekbeakertbe, hozzakonnanillatosfüstölőszert,ésadjamodaÁdámnak

2AkkorIstenparancsáraGábrielangyallementakertbe, éselmondtaakerubnak,ahogyanIstenmegparancsolta neki

3Akerubekkorígyszólt:„Nos”Gábrielbement,ésfogta afüstölőszert.

4AkkorIstenmegparancsoltaangyalának,Rafaelnek,hogy menjenleakertbe,ésszóljonakerubnakegykismirháról, hogyadjaaztÁdámnak

5Rafaelangyallement,éselmondtaakerubnak,ahogyan Istenmegparancsoltaneki,ésakerubaztmondta: „Rendbenvan”AkkorRafaelbement,ésfogtaamirhát

6AzaranyrudakazIndiai-tengerbőlvalókvoltak,ahol drágakövekvannak.Atömjénakertkeletiszéléről,amirha pediganyugatiszéléről,ahonnankeserűségszálltÁdámra

7ÉseztahármatelvittékazangyalokIstenhezazÉlet Fájánál,akertben

8AkkorIsteneztmondtaazangyaloknak:„Mártassátok őketavízforrásba,majdvegyétekőket,éshintsétekmega vizüketÁdámraésÉvára,hogyegykicsit megvigasztalódjanakbánatukban,ésadjátokodaÁdámnak ésÉvának.”

9Ésazangyalokúgytettek,ahogyIstenparancsoltanekik, ésmindezeketadolgokatÁdámnakésÉvánakahegy tetejénadták,amelyreSátánhelyezteőket,amikorvéget akartvetninekik

10ÉsamikorÁdámmegláttaazaranyrudakat,atömjéntés amirhát,örvendezettéssírt,mertaztgondolta,hogyaz aranyannakakirályságnakajele,ahonnanjött,hogya tömjénatőleelvétettfényesfénynekajele,éshogya mirhaabánatánakajele,amelybenvolt.

31.FEJEZET

1EzekutánIsteneztmondtaÁdámnak:Kértéltőlem valamitakertből,hogyazzalvigasztalódj,éseztahárom jeletadtamnekedvigasztalásul,hogybízzbennemésa veledkötöttszövetségemben

2„Merteljövökésmegmentelektéged;éskirályokhoznak nekemtestbenlévénaranyat,tömjéntésmirhát;aranyat királyságomjeléül;tömjéntistenségemjeléül;ésmirhát szenvedéseméshalálomjeléül”

3„Ó,Ádám,teddezeketmagadmelléabarlangba:az aranyat,hogyvilágítsonrádéjszaka;atömjént,hogyérezd illatát;ésamirhát,hogymegvigasztaljonbánatodban”

4AmikorÁdámmeghallottaIstenszavait,imádtaŐt.Őés ÉvaimádtákŐt,éshálátadtakNeki,mertirgalmasanbánt velük

5AkkorIstenmegparancsoltaaháromangyalnak, Mihálynak,GábrielnekésRafaelnek,hogyhozzákel,amit hozott,ésadjákátÁdámnakÉsőkegyenkéntmegistették

6ÉsIstenmegparancsoltaSuriyelnekésSalathielnek,hogy vigyékÁdámotésÉvát,éshozzákleőketamagashegy tetejéről,ésvigyékőketaKincsekBarlangjába.

7Otthelyeztékelazaranyatabarlangdélioldalán,a tömjéntakeletioldalon,amirhátpediganyugatioldalon, mertabarlangszájaészakonvolt

8AzangyalokezutánmegvigasztaltákÁdámotésÉvát, majdelmentek

9Azaranyhetvenrúdvolt,atömjéntizenkétfont,amirha pedigháromfont

10EzekÁdámáltalaKincsekHázábanmaradtak;ezért nevezték„rejtekhelynek”.Másértelmezőkazonbanazt mondják,hogy„KincsekBarlangjának”nevezték,mivel igazemberekholttesteivoltakbenne

11EztaháromdolgotadtaIstenÁdámnakakertbőlvaló kijöveteutániharmadiknapon,jegyülarraaháromnapra, amelyetazÚraföldszívébenfogtölteni

12Ésezaháromdolog,amintÁdámmalmaradta barlangban,világosságotadottnekiéjjel;ésnappalegykis enyhüléstnyújtottakabánatában

32.FEJEZET

1ÁdámésÉvapedigaKincsekBarlangjábanmaradtaka hetediknapig;semaföldgyümölcsébőlnemettek,sem vizetnemittak

2Ésamikoranyolcadiknapvirradt,Ádámígyszólt Évához:„Ó,Éva,imádkoztunkIstenhez,hogyadjon nekünkvalamitakertből,ésŐelküldteangyalait,akik elhoztáknekünk,amitkívántunk.

3„Mostpedigkeljünkfel,menjünkavíztengerhez, amelyetelőszörláttunk,álljunkbele,ésimádkozzunk, hogyIstenismétlegyenkegyeshozzánk,ésvigyenvissza minketakertbe;vagyadjonnekünkvalamit;vagyhogy vigasztnyújtsonnekünkegymásikföldön,mint amelyikbenvagyunk.”

4AkkorÁdámésÉvakijöttekabarlangból,odamentekés megálltakatengerszélén,amelybeazelőttbelevetették magukat,ésÁdámígyszóltÉvához:

5„Gyere,menjleerreahelyre,ésnejöjjkionnanharminc napig,amígelnemérlekÉsimádkozzIstenhezbuzgó szívvelésédeshangon,hogybocsássonmegnekünk.”

6„Ésénelmegyekegymásikhelyre,lemegyekoda,ésúgy teszek,mintte”

7Évapediglementavízbe,ahogyanÁdámparancsolta nekiÁdámislementavízbe;ésottálltakimádkozva;és kértékazUrat,hogybocsássamegnekikvétküket,és állítsavisszaőketkorábbiállapotukba.

8Ésígyálltakimádkozvaaharmincötnapvégéig

33.FEJEZET

1DeaSátán,mindenjógyűlölője,keresteőketa barlangban,denemtaláltameg,pedigszorgalmasan keresteőket

2Deimádkozvataláltaőketavízbenállva,éseztgondolta magában:„ÁdámésÉvaígyállnakavízben,és könyörögnekIstennek,hogybocsássamegnekikvétküket, állítsavisszaőketkorábbiállapotukba,ésvegyeelőketa kezemalól.”

3„Deénmegtévesztemőket,úgyhogykijönnekavízből, ésnemteljesítikfogadalmukat”

4AkkoramindenjógyűlölőjenemÁdámhozment,hanem Évához,ésIstenangyalánakalakjátöltöttemagára, dicsérveésörvendezve,éseztmondtaneki:

5"Békelegyenveled!Örüljésujjongj!Istenkegyes hozzád,ésŐküldöttengemÁdámhozElhoztamnekiaz üdvösségörömhírét,ésazt,hogybeteljesedikfényes fénnyel,ahogyankezdetbenvolt."

6„ÉsÁdám,ahelyreállásafelettiörömébenelküldött engemhozzád,hogyeljöjjhozzám,hogyhozzáhasonló fénnyelkoronázzalakmeg”

7„Ésaztmondtanekem:»SzóljÉvának;hanemjönveled, monddelnekiajelet,amikorahegytetejénvoltunk; hogyanküldteelIstenazŐangyalait,akikelvittekminket aKincsekBarlangjába;éshogyanhelyeztékelazaranyata délioldalon,atömjéntakeletioldalonésamirháta nyugatioldalon«Mostpedigmenjhozzá”

8AmikorÉvameghallottaezeketaszavakattőle,nagyon örült,ésaztgondolva,hogyaSátánmegjelenésevalóságos, kijöttatengerből

9Őelőttement,azasszonypedigkövette,mígÁdámhoz nemértek.AkkorelrejtőzöttelőleaSátán,ésazasszony többénemláttaőt

10Azutánodament,ésmegálltÁdámelőtt,akiavízparton állt,ésörvendezettIstenmegbocsátásában.

11Ésamikoranőszólította,megfordult,otttalálta,és amikormeglátta,sírt,ésmellétütötte;ésbánatának keserűségébenavízbemerült

12DeIstenrátekintett,nyomorúságáraésarra,hogy majdnemkilehelteutolsóleheletét.ÉsIstenIgéjejötta mennyből,kiemelteőtavízből,éseztmondtaneki:„Menj felamagaspartraÉvához!”ÉsamikorfelértÉvához, megkérdeztetőle:„Kimondtaneked,hogy’gyereide’?”

13Akkorelmeséltenekiazangyalbeszédét,akimegjelent nekiésjeletadottneki

14Ádámazonbanelszomorodott,éstudattavele,hogy SátánazAzutánmagáhozvettealányt,ésmindketten visszatértekabarlangba

15Ezektörténtekvelük,amikormásodszorlementeka vízhez,hétnappalazután,hogykijöttekakertből

16Harmincötnapigböjtöltekavízben;összesen negyvenkétnapig,miótaelhagytákakertet.

34.FEJEZET

1Ésanegyvenharmadiknapreggelénkijöttekabarlangból, szomorúanéssírvaTestüksoványvolt,éskiszáradtakaz éhségtőlésszomjúságtól,aböjttőlésimádkozástól,ésa vétkükmiattisúlyosbánatuktól

2Ésmiutánkijöttekabarlangból,felmentekahegyre,a kerttőlnyugatra.

3Ottálltak,imádkoztakéskértékIstent,hogybocsássa megnekikbűneiket

4Ésmiutánimádkoztak,Ádámkönyörögnikezdett Istenhez,mondván:„Ó,Uram,IstenemésTeremtőm,te parancsoltad,hogyanégyelemgyűljönössze,ésazokaTe parancsodragyűltekössze.

5„Aztánkiterjesztettedkezedet,ésegyetlenelemből,a földporábólteremtettélengem;éspénteken,aharmadik órábanbevittélakertbe,éstudattadvelemabarlangban.”

6„Eleintesemtudtamsemazéjszakát,semanappalt,mert fényestermészetemvolt;afény,amelybenéltem,sohanem hagyottengem,hogytudjam,miazéjszakavagyanappal.

7„Aztán,Uram,abbanaharmadikórában,amelyben teremtettélengem,elhoztadnekemazösszesvadállatot, oroszlánt,struccot,égimadaratésmindent,amiaföldön mozog,amitapéntekelsőórájábanteremtettélelőttem”

8„ÉsaTeakaratodazvolt,hogymindegyiketegyenként, megfelelőnévvelnevezzemel.DeTeadtálnekemértelmet éstudást,tisztaszívetéstisztaelmétTőled,hogyaTe elgondolásodszerintnevezzemelőket”

9„Ó,Istenem,engedelmessétettedőketnekem,és megparancsoltad,hogyegysemszakadjonelhatalmamtól ateparancsodszerint,ésazuralomalatt,amelyetnekem adtálfelettükDemostmindelidegenedtektőlem”

10„Akkorpéntekharmadikórájábanteremtettélengem,és megparancsoltadnekemafávalkapcsolatban,amelyhez nemszabadközelednem,ésarrólnemszabadegyem;mert

aztmondtadnekemakertben:Haeszelróla,halállalhalsz meg.”

11„Éshahalállalbüntettélvolnameg,ahogymondtad, akkorabbanapillanatbanmeghaltamvolna.”

12„Továbbá,amikormegparancsoltadnekemafátilletően, nemmehettemodahozzá,ésnemisszedhettemmegÉva nemvoltvelemMégnemteremtettedmeg,mégnem vettedkiazoldalamból,ésmégnemhallottatőledezta parancsot

13„Akkor,azonapénteken,aharmadikórában,Uram, álombaésálombataszítottál,éselaludtam,éselnyomottaz álom”

14„Akkorkihúztálegybordátazoldalamból,ésasaját képemreéshasonlatosságomrateremtettedAkkor felébredtem;ésamikormegláttamőtéstudtam,hogykiő, aztmondtam:»Ezcsontombólvalócsontéstestembőlvaló test;ezentúlasszonynakfogjákhívni«”

15„ATejóakaratodból,ó,Istenem,álombaésálomba bocsátottálengem,éshogyazonnalkihoztadÉvátaz oldalamból,mígkinemvesztette,úgyhogynemláttam, hogyanlett;ésnemisláthattam,ó,Uram,milyfélelmetes ésnagyaTejóságodésdicsőséged.”

16„Ésjóakaratodból,Uram,mindkettőnketragyogó természetűtesttelteremtettél,éskettővé,eggyétettél minket;ésmegadtadnekünkkegyelmedet,éseltöltöttél minketaSzentlélekdicséretével;hogyneéhezzünk,sene szomjazzunk,neismerjük,miabánat,senecsüggedjünk; seneszenvedjünk,seneböjtöljünk,senefáradtsunk.”

17„Demost,ó,Istenem,miveláthágtukparancsolatodatés megszegtüktörvényedet,idegenföldrehoztálminket,és szenvedést,fáradtságot,éhségetésszomjúságothoztál ránk”

18„Mostazért,ó,Istenünk,adjnekünkvalamitennia kertből,hogycsillapítsukveleéhségünket;ésvalamit, amivelcsillapíthatjukszomjúságunkat”

19Mertíme,Istenem,napokótasemmitsemízleltünkés semmitsemittunk,testünkkiszáradt,erőnkelsorvadt,és szemünkbőleltűntazálomafáradtságésasírásmiatt

20„Akkor,ó,Istenem,nemmerünkfákgyümölcséből semmitsemszedni,félelmünkbenirántad.Mertamikor előszörvétkeztünk,megkíméltélminket,ésnemhalálra ítéltélminket”

21„Demostaztgondoltukszívünkben,hogyhafák gyümölcsébőleszünkIstenparancsanélkül,akkorezúttal elpusztítminket,éseltörölminketaföldszínéről

22„ÉshaebbőlavízbőliszunkIstenparancsanélkül, végetvetnekünk,ésazonnalkitépminket”

23„Mostazért,ó,Istenem,hogyÉvávalelérkeztemerrea helyre,kérünk,adjnekünkakertgyümölcséből,hogy jóllakhassunkvele”

24„Mertaföldgyümölcsérevágyunk,ésmindazra,ami hiányzikbelőle.”

35.FEJEZET

1IstenismétrátekintettÁdámra,asírásáraésanyögésére, ésIstenIgéjeszólthozzá,éseztmondtaneki:

2„Ó,Ádám,amikorazénkertembenvoltál,semevést, semivástnemtudottál;semfáradtságot,semszenvedést; semsoványságot,semváltozást;ésazálomsemtávozotta szemedbőlDemiótavétkeztél,éseljöttélebbeazidegen földbe,mindezekamegpróbáltatásokértek”

36.FEJEZET

1AkkorIstenmegparancsoltaakerubnak,akitüzes karddalakezébenőrizteakertkapuját,hogyvegyena fügefagyümölcséből,ésadjaodaÁdámnak.

2AkerubengedelmeskedettazÚristenparancsának, bementakertbe,éshozottkétfügétkétágon,mindegyika levelérelógott;kétolyanfárólszármaztak,amelyekközött ÁdámésÉvaelrejtőzött,amikorIstenakertbensétált,és IstenIgéjeszóltÁdámhozésÉvához,éseztmondtanekik: „Ádám,Ádám,holvagy?”

3ÉsÁdámígyfelelt:„Ó,Istenem,ittvagyok!Amikor meghallottamhangodatéshangodat,elrejtőztem,mert mezítelenvagyok”

4Akkorfogottakerubkétfügét,ésodavitteÁdámnakés Évának.Demesszirőldobtaodanekik,merttestükmiatt nemmehettekközelakerubhoz,mivelnemmehettekközel atűzhöz

5ElőszörazangyalokremegtekÁdámjelenlétében,és féltektőleDemostÁdámreszketettazangyalokelőtt,és félttőlük

6EkkorÁdámodament,éselvettegyfügét,Évais odament,éselvetteamásikat

7Ésamikorfelvettékőketakezükbe,rájuknéztek,és tudták,hogyafákrólvalók,amelyekközöttelrejtőztek.

37.FEJEZET

1AkkorÁdámeztmondtaÉvának:„Nemlátodezeketa fügéketésleveleiket,amelyekkelbeborítottukmagunkat, amikormegfosztottakminketragyogótermészetünktől?De mostnemtudjuk,milyennyomorúságésszenvedésérhet minket,hamegesszükőket

2„Mostazért,ó,Éva,tartóztatjukmegmagunkat,ésne együnkbelőlük,teésén;éskérjükIstent,hogyadjon nekünkazÉletFájánakgyümölcséből”

3ÍgyÁdámésÉvavisszafogtákmagukat,ésnemettek ezekbőlafügékből

4ÁdámazonbanimádkoznikezdettIstenhez,és könyörgöttneki,hogyadjonnekiazÉletFájának gyümölcséből,ígyszólva:„Ó,Istenem,amikorpéntek hatodikórájábanmegszegtükparancsolatodat, megfosztottakminketragyogótermészetünktől,ésa vétkünkutánnemmaradtunkakertbenháromóránál tovább

5„Deazonazestén,amelyenkihoztálminketebből.Ó, Istenem,egyetlenórábanvétkeztünkellened,ésmindezek amegpróbáltatásokésbánatokutolértekminketmindamai napig”

6„Ésazokanapokezzelanegyvenharmadiknappalegyütt neváltsákmegaztazegyórát,amelybenvétkeztünk!”

7„Ó,Istenem,tekintsránkirgalmasszemmel,ésnefizess nekünkparancsolatodellenelkövetettvétkeinkszerint színedelőtt!”

8„Ó,Istenem,adjnekünkazÉletFájánakgyümölcséből, hogyehessünkbelőle,élhessünk,ésnekelljenszenvedést ésmásbajtlássunkeföldön;mertTevagyazIsten.”

9„Amikoráthágtukparancsolatodat,kihoztálminketa kertből,éskérubotküldtél,hogyőrizzeazéletfáját, nehogyehessünkrólaéséljünk;ésnetudjunksemmita csüggedésről,miutánáthágtukparancsolatodat”

10„Demost,Uram,íme,mindezeketanapokatkitartottuk, ésszenvedéseketviseltünk.Teddeztanegyvenhárom napotegyenlővéazegyórával,amelybenvétkeztünk”

38.FEJEZET

1EzekutánIstenigéjeszóltÁdámhoz,éseztmondtaneki:

2„Ó,Ádám,azÉletFájánakgyümölcsét,amelyetkérsz, nemmostadommegneked,hanemcsakakkor,amikor betellikaz5500évAkkoradoknekedazÉletFájának gyümölcséből,ésehetsz,ésörökkéélnifogsz,te,Évaésa teigazmagod”

3„Deezanegyvenháromnapnemtehetjóvátehetetazért azóráért,amelybenmegszegtedparancsolatomat”

4„Ó,Ádám,enniadtamnekedafügefáról,amelyben elrejtőztél.Menj,egyélróla,teésÉva!”

5„Nemutasítomelkérésedet,ésnemcsalatommeg reménységedet;tartskiazért,hogybetöltsdaveledkötött szövetséget.”

6ÉsIstenvisszavontaazŐIgéjétÁdámtól

39.FEJEZET

1EkkorÁdámvisszatértÉvához,éseztmondtaneki:„Kelj fel,hozzmagadnakegyfügét,énishozokegymásikat; menjünkabarlangunkba!”

2AkkorÁdámésÉvafogtakegy-egyfügét,ésabarlang felémentek;naplementefeléjártazidő,ésgondolataik arrakésztettékőket,hogyegyenekagyümölcsből

3ÁdámazonbaneztmondtaÉvának:„Félekenniebbőla fügéből.Nemtudom,miárthatnekemtőle.”

4Ádámsírt,ésimádkozvaálltIstenelőtt,mondván: „Csillapítsdmegéhségemetanélkül,hogymegkellene ennemeztafügét;mertmiutánmegettem,mihasznomlesz belőle?Ésmitkívánjakéskérjektőled,ó,Istenem,ha elfogy?”

5Ésismétmonda:Félekabbólenni;mertnemtudom,mi érhetengemáltala

40.FEJEZET

1AkkorIstenIgéjeszóltÁdámhoz,éseztmondtaneki:„Ó, Ádám,miértnemféltél,miértnemböjtöltél,miértnem aggódtálelőbb?Ésmiértnemféltél,mielőttvétkeztél?”

2„Deamikorebbeazidegenföldbeköltöztél,állatitested nemlétezhetettaföldönfölditápláléknélkül,amely megerősítetteéshelyreállítottaerejét”

3ÉsIstenvisszavontaazŐIgéjétÁdámtól.

41.FEJEZET

1Ádámfogtaafügét,ésrátetteazaranyrudakra.Évais fogtaafügét,ésrátetteafüstölőszerre

2Ésmindenfügesúlyaegygörögdinnyesúlyávalegyezett meg,mertakertgyümölcsesokkalnagyobbvolt,minte földgyümölcse

3ÁdámésÉvapedigállvamaradtakésböjtöltekegész éjjel,mígfelnemvirradtareggel

4Amikorfelkeltanap,imádkoztak,ésmiutánbefejezték azimádkozást,ÁdámígyszóltÉvához:

ÁdámésÉvaelsőkönyve

5„Ó,Éva,jöjj,menjünkakertdéliszélére,oda,ahonnana folyóered,ésnégyágraágazik.OttimádkozzunkIstenhez, éskérjük,hogyadjonnekünkinniazÉletVizéből”

6„MertIstennemazértetetettminketazÉletFájával,hogy neéljünk.Kérjüktehátőt,hogyadjonnekünkazÉlet Vizéből,ésazzaloltsaszomjunkat,ahelyett,hogyeföld vizébőlinnánk”

7AmikorÉvameghallottaÁdámszavait,beleegyezett;és mindkettenfelkeltek,ésakertdéliszéléhezértek,a vízfolyásszéléhez,nemmesszeakerttől

8ÉsmegálltakésimádkoztakazÚrelőtt,éskértékŐt, hogytekintsenrájukezegyszer,bocsássonmegnekik,és teljesítsekérésüket.

9Miutánmindkettenelmondtákimájukat,Ádámhangosan imádkoznikezdettIstenelőtt,éseztmondta:

10„Ó,Uram,amikorakertbenvoltamésláttamavizet, amelyazÉletFájaalólfolyt,szívemnemkívántbelőle, testemsemkívántbelőleinni;szomjúságotseméreztem, mertéltem;ésfeletteálltamannak,amimostvagyok.

11„Ígyazéleteledelérenemvoltszükségemahhoz,hogy éljek,ésazéletvizébőlsemittam”

12„Demost,Istenem,meghaltam,testemaszomjúságtól kiszáradtAdjnekemazéletvizéből,hogyigyambelőleés éljek!”

13„Irgalmasságodból,Istenem,mentsmegengeme csapásoktólésmegpróbáltatásoktól,ésvezesselegymásik földre,amelykülönbözikettől,hanemengeded,hogyate kertedbenlakjam.”

42.FEJEZET

1AkkorszóltIstenigéjeÁdámhoz,éseztmondtaneki:

2„Ó,Ádám,arravonatkozóan,hogy»Vigyélengemegy nyugalomföldjére«,aznemmásföld,mintez,hanema mennyekországa,aholegyedülvannyugalom

3„Demostnemléphetszbeoda;csakmiutánítéleted elmúltésbeteljesedett.”

4Akkorfelviszlektégedamennyekországába,tégedésa teigazmagodat;ésmegadomnekedésnekikapihenést, amitmostkérsz.

5„Éshaaztmondod:Adjnekemazéletvizéből,hogy igyaméséljek!”–aznemlehetma,hanemazonanapon, amelyenleszállokapokolba,összetörömarézkapukat,és darabokrazúzomavasbólvalóországokat

6„Akkorirgalmasanmegmentemlelkedetésazigazak lelkét,hogynyugalmatadjaknekikkertemben.Ésezakkor lesz,amikoreljönavilágvége”

7„Ésismét,amiazÉletVizétilleti,amitkeresel,azma nemadatikmegneked;hanemcsakazonanapon,amikor véremetontomfejedreaGolgotaföldjén”

8„Mertazénvéremlesznékedéletvizeabbanazidőben; denemcsaknéked,hanemmindazoknakisatemagodból, akikhisznekénbennem;hogylegyenaznekikörök nyugodalmukká”

9AzÚrismétszóltÁdámhoz:„Ó,Ádám,amikorakertben voltál,ezekamegpróbáltatásoknemértektéged

10„Demivelmegszegtedparancsolatomat,mindezeka szenvedésekértektéged”

11„Mostpedigatetestednekételreésitalravanszüksége; igyáltehátabbólavízből,amelymellettedfolyikaföld színén”

12AkkorIstenvisszavontaazIgéjétÁdámtól

13ÉsÁdámésÉvaimádtákazUrat,ésvisszatértekavíz folyójátólabarlangba.Délvolt;ésamikorközeledteka barlanghoz,nagytüzetláttakmellette

43.FEJEZET

1ÁdámésÉvamegijedtek,ésmegálltakÁdámezt mondtaÉvának:„Miezatűzabarlangunknál?Nem teszünksemmit,amitüzetgyújtanabenne

2„Nincsottsemkenyerünk,amitsüthetnénk,sem húslevesünk,amitfőzhetnénkAmieztatüzetilleti,nem ismerjükahozzáhasonlót,ésaztsemtudjuk,minek nevezzük.”

3„DeamiótaelküldteIstenakerubotlángolóésvillámló tűzkarddalakezében,amelynekfélelmébenösszeestünkés holttestekkélettünk,nemláttunk-eehhezhasonlót?

4„Demost,ó,Éva,íme,ezugyanazatűz,amelyakerub kezébenvolt,amelyetIstenküldött,hogyőrizzea barlangot,amelybenlakunk.

5„Ó,Éva,azértvanez,mertIstenharagszikránk,éselfog űzniminketettől

6„Ó,Éva,ismétmegszegtükparancsolatátabbana barlangban,ezérttüzetküldöttköré,hogyégjen,és megakadályozza,hogybemenjünk”

7„Haezvalóbanígyvan,ó,Éva,hollakjunk?Éshová meneküljünkazÚrszíneelől?Mivelakertetilletőennem engedi,hogyabbanidőzzünk,ésmegfosztottminketannak javaitól;hanemebbeabarlangbahelyezettminket, amelybensötétséget,megpróbáltatásokatésnehézségeket viseltünk,mígvégülvigaszttaláltunkbenne”

8„Demost,hogykihozottminketegymásikföldre,ki tudja,mitörténhetott?Éskitudja,talánannakaföldneka sötétségesokkalnagyobblesz,minteföldsötétsége?”

9„Kitudja,mitörténhetazonaföldönnappalvagyéjszaka? Éskitudja,hogymesszevagyközellesz-e,ó,Éva?Ahová Istenjónaklátminkethelyezni,talánmesszeakerttől,ó, Éva!VagyaholIstenmegakadályozminketabban,hogy meglássukŐt,mertmegszegtükparancsolatát,ésmert mindenkorkönyörögtünkHozzá?”

10„Ó,Éva,haIstenegyidegenföldreviszminket,ahol vigaszttalálunk,akkorlelkünketkellmegölnie,és nevünketeltörölnieaföldszínéről”

11„Ó,Éva,hamégtávolabbkerültünkakerttőlésIstentől, holtaláljukmegŐtújra,ésholkérjükTőle,hogyadjon nekünkaranyat,tömjént,mirhátésafügefaegykis gyümölcsét?”

12„Holtaláljukmeg,hogymásodszorismegvigasztaljon minket?Holtaláljukmeg,hogygondoljonránka szövetségre,amelyetértünkkötött?”

13ÁdámekkornemszólttöbbetÉstovábbnéztek,őés Éva,abarlangfelé,ésakörülöttefellobbanótűzre

14DeatűzaSátántólvolt.Mertfákatésszárazfüvet gyűjtött,elvitteésbevitteazokatabarlangba,és meggyújtottaőket,hogymegemésszeabarlangotés–ami bennevolt

15ÍgyÁdámésÉvabánatbanmaradna,éselvágnáa bizalmukatIstenben,ésarrakényszerítenéőket,hogy megtagadjákŐt

16DeIstenirgalmábólnemtudtafelégetniabarlangot, mertIstenelküldteangyalátabarlangköré,hogymegvédje atűztől,amígazkinemalszik

17ÉsezatűzdéltőlnapkeltéigtartottEzvolta negyvenötödiknap.

44.FEJEZET

1ÁdámésÉvamégisottálltakésatüzetnézték,dea tűztőlvalófélelmükmiattnemtudtakabarlangközelébe menni.

2Sátánpedigfákathozottésatűzbedobáltaőket,mígnem alángmagasracsapott,ésbeborítottaazegészbarlangot, aztgondolva–ahogyasajátszívébenistette–,hogysok tűzzelemésztimegabarlangotDeazÚrangyalaőrizteazt 3ÉsmégsemátkozhattamegSátánt,semszóvalnem árthatottneki,mertnemvolthatalmafelette,ésnemistette eztszavaival

4Ezértazangyaltürelmesentűrteőt,egyetlenrosszszót semszólt,amígIstenIgéjeelnemjött,akieztmondta Sátánnak:„Menjinnen;egyszermárbecsaptadszolgáimat, mostpedigelakarodpusztítaniőket.”

5„Hanemlettvolnairgalmam,elpusztítalakvolnatéged ésseregeidetaföldszínérőlDeéntürelmesenbántam veledavilágvégezetéig.”

6EkkorSátánelmenekültazÚrelőlAtűzazonbanegész napégettabarlangkörül,mintaszéntűz;ezvoltÁdámés Évanegyvenhatodiknapja,miótakijöttekakertből.

7ÉsamikorÁdámésÉvalátták,hogyatűzhevenémileg lehűlt,elkezdtekabarlangfelésétálni,hogybejuthassanak, ahogyszoktak;deatűzhevemiattnemtudtak.

8Ekkormindkettensírnikezdtekatűzmiatt,amely elválasztottaőketabarlangtól,ésamelyfeléjükközeledett, égve.Megfélemlítettékőket.

9AkkorÁdámeztmondtaÉvának:„Nézdeztatüzet, amelynekrészünkvanbennünk:amelyegykorengedett nekünk,demostmárnemenged,miutánátléptüka teremtéshatárát,ésmegváltoztattukállapotunkat,és természetünkmegváltozottDeatűztermészetenem változott,ésnemisváltozottmegateremtéseóta.Ezért vanmosthatalmafelettünk;ésamikorközelmegyünk hozzá,megperzselődikatestünk”

45.FEJEZET

1Ádámekkorfelkelt,ésimádkozottIstenhez,mondván: „Lásd,ezatűzelválasztottminketabarlangtól,amelyben megparancsoltadnekünklaknunk;demostíme,nem mehetünkbeabba.”

2IstenmeghallgattaÁdámot,éselküldtenekiazŐIgéjét, amelyeztmondta:

3„Ó,Ádám,nézdeztatüzet!Milyenmásalángjaésa heve,mintagyönyörűségekkertjeésabennelévőjó dolgok!”

4„Amikorazénhatalmamalattvoltál,mindenteremtmény meghódoltelőtted;demiutánáthágtadparancsomat,mind fellázadnakellened”

5Istenisméteztmondtaneki:„Lásd,ó,Ádám,hogy felmagasztalttégedaSátán!Megfosztotttégedaz istenségtőlésazenyémhezhasonlómagasztosállapottól, ésnemtartottamegnekedtettszavát;hanemvégülis ellenségeddéváltŐaz,akieztatüzetgyújtotta,amelyben tégedésÉvátmegakartégetni.

6„Ó,Ádám,miértnemtartottamegveledkötött szövetségétegyetlennapigsem,miértfosztottmegattóla

dicsőségtől,amelyatiedvolt,amikorengedelmeskedtél parancsának?”

7„Aztgondolod-e,Ádám,hogyszeretetttéged,amikorezt amegállapodástmegkötötteveled?Vagyhogyszeretett téged,ésfelakartemelnitégedamagasba?”

8„Denem,Ádám,mindeztnemateirántadvaló szeretetbőltette;hanemaztakarta,hogyafénybőla sötétségbe,amagasztosállapotbólamegaláztatásba,a dicsőségbőlamegaláztatásba,azörömbőlabánatba,a pihenésbőlaböjtölésbeésazájulásbajuttass”

9IsteneztmondtaÁdámnakis:„Nézdeztatüzet,amelyet Sátángyújtottbarlangodkörül;nézdeztacsodát,ami körülvesztéged;éstudd,hogykörülvesztégedésutódaidat is,hahallgatszaparancsára;hogytűzzelsújtmajdtiteket; éshogyapokolbaszálltokalá,miutánmeghaltatok

10„Akkormeglátjátoktüzénekégését,amelyígyégmajd körülöttetekésutódaitokkörülNemlesztőle menekülésetek,csakazéneljövetelemkor;ahogyanmost semmehetszbeabarlangodbaakörülöttelévőnagytűz miatt;amígelnemjönazénszavam,amelyutatkészít nekedazonanapon,amikorszövetségembeteljesül” 11„Nincsmostmódodinnennyugalomrajönni,amígel nemjönazÉnIgém,akiazÉnIgémAkkorŐutatkészít neked,ésnyugalmadlesz”AkkorIstenazŐIgéjével szólítottaabarlangkörülégőtüzet,hogyazkettéhasadjon, amígÁdámátnemmentrajtaAkkoratűzIstenparancsára kettéhasadt,ésutatkészítettÁdámnak 12ÉsIstenvisszavontaazŐIgéjétÁdámtól.

46.FEJEZET

1ÁdámésÉvapedigismételkezdtekbejönniabarlangba Ésamikoratűzközöttiúthozértek,Sátánforgószélként belefújtatűzbe,éségőszéntüzetgyújtottÁdámonésÉván, úgyhogytestükmegpörkölődött,ésaszéntűzmegperzselte őket

2ÉsatűzégésétőlÁdámésÉvahangosanfelkiáltottak,és eztmondták:„Uram,mentsmegminket!Nehagyd,hogy ezazégőtűzelnyeljenéssújtsonminket;ésneszámon kérjrajtunkazért,mertmegszegtükparancsolatodat.”

3Istenekkorrátekintettatestükre,amelyenSátántüzet gyújtott,éselküldteangyalát,akimegfékezteazégőtüzet Asebekazonbanatestükönmaradtak.

4ÉsmondaIstenÁdámnak:Lásd,mennyireszerettégeda Sátán,akiaztszínlelte,hogynekedadjaazistenségetésa nagyságot;ésíme,tűzzelperzseltéged,éselakar pusztítaniaföldről

5„Tekintstehátrám,ó,Ádám!Énteremtettelektéged,és hányszorszabadítottalakmegakezéből?Hanem,vajon nempusztítottvolnaeltéged?”

6IstenisméteztmondtaÉvának:„Mitígértnekeda kertben,amikoresztekafáról,megnyílikaszemetek,és olyanoklesztek,mintazisten,tudvánajótésarosszat” Deíme,tűzzelégettemegtesteteket,ésmegízleltette veletekatűzízét,akertízéért;ésmegmutattanektekatűz égését,annakgonoszságátéshatalmátfelettetek

7„Szemeitekláttákajót,amitelvetttőletek,ésvalóban megnyitottaaszemeiteket;ésláttátokakertet,amelyben velemvoltatok,ésláttátokagonosztis,amelySátántól rátokszállt.Deamiazistenségetilleti,aztnemadhatja nektek,ésnemteljesíthetibeígéretéthozzátokSőt,keserű voltellenetekésatiutódaitokellen,akikutánatokjönnek”

8ÉsIstenvisszavontatőlükazŐIgéjét

47.FEJEZET

1EkkorÁdámésÉvabementekabarlangba,demég mindigreszkettekatűztől,amelymegperzselteőketÁdám ígyszóltÉvához:

2„Íme,atűzmegperzseltetestünketevilágon;demilesz, hameghalunk,ésSátánmegbüntetilelkünket?Nemhosszú éstávoliaszabadulásunk,hacsakIstenelnemjön,és irgalmasanbenemteljesítiígéretét?”

3ÁdámésÉvaekkorbeléptekabarlangba,ésáldották magukat,hogyismétbeléptek.Amikorugyanismegláttáka körülöttelévőtüzet,arragondoltak,hogysohatöbbénem fognakbelépni

4Deahogyanaplenyugodott,atűzmégmindigégettés közeledettÁdámhozésÉváhozabarlangban,úgyhogy nemtudtakbennealudniMiutánanaplenyugodott, kimentekonnan.Ezvoltanegyvenhetediknap,miután kijöttekakertből

5ÁdámésÉvaezutánszokásukszerintakertmelletti dombtetőalájöttekaludni.

6ÉsmegálltakésimádkoztakIstenhez,hogybocsássameg nekikbűneiket,majdelaludtakahegyormaalatt

7Sátánazonban,mindenjógyűlölője,ígygondolkozott magában:MivelIstenszövetségáltalígérteÁdámnakaz üdvösséget,éshogymegszabadítjaőtmindenőtért megpróbáltatásból–denekemnemígértszövetséget,és nemfogmegszabadítaniamegpróbáltatásaimból;sőt, mivelmegígérteneki,hogyőtésmagvátabbana királyságbanfogjalakni,amelybenénvalahavoltam–, megölömÁdámot

8Eltávoziktőleaföld,ésegyedülnekemmarad;hogy amikormeghal,nemaradjonmagva,akiörökölhessea királyságot,amelyazenyémmarad;Istennekakkor szükségeleszrám,ésvisszahelyezodaseregeimmelegyütt

48.FEJEZET

1EzutánSátánösszehívtaseregeit,akikmindodamentek hozzá,éseztmondtákneki:

2„Ó,Urunk,mitfogsztenni?”

3Ígyszólthozzájuk:„Tudjátok,hogyezazÁdám,akit Istenaporbólteremtett,ővetteelakirályságunkat Gyertek,gyűljünkösszeésöljükmegőt;vagydobjunkrá ésÉvárasziklát,észúzzukösszeőketvele.”

4AmikorSátánseregeimeghallottákezeketaszavakat,a hegynekarraarészéreérkeztek,aholÁdámésÉvaaludtak.

5AkkorSátánésseregeifogtakegyhatalmas,széles, egyenleteséshibátlansziklát,éseztgondoltákmagukban: „Halyuktátongasziklán,ésazrájukszakad,aszikla nyílásarájukszakadhat,ésakkormegmenekülhetnek,és nemhalhatnakmeg”

6Akkoreztmondtaseregének:„Fogjátokeztakövet,és dobjátokrájuklaposan,hogyelneguruljontőlükmáshová Éshaelhajítottátok,meneküljetek,ésnekéslekedjetek!”

7Ésúgytettek,ahogyparancsoltanekik.Deamikora sziklaleomlottahegyrőlÁdámraésÉvára,Isten megparancsolta,hogyegyfajtafészerréváljonfelettük, amelynemártnekik.ÉsígyistörténtIstenparancsából.

8Deamikorasziklaleomlott,azegészföldmegremegett vele,ésasziklanagyságamiattmegrendült

9Ésahogyrengettésrázkódott,ÁdámésÉvafelébredtek álmukból,ésegysziklaalatttaláltákmagukat,mintegy fészerDenemtudták,hogyan;mertamikorelaludtak,az égalattvoltak,ésnemegyfészeralatt;ésamikor meglátták,megijedtek.

10AkkorÁdámeztmondtaÉvának:„Miérthajlottmega hegy,ésmiértrengettésrázkódottaföldmiattunk?És miértborultránkezasziklasátorként?”

11„VajonIstencsapássalakar-esújtaniminket,és börtönbezárni?Vagybezárja-eránkaföldet?

12„Haragszikránk,amiértazŐparancsanélküljöttünkki abarlangból;ésamiértsajátelhatározásunkbóltettükezt anélkül,hogymegkérdeztükvolnaŐt,amikorelhagytuka barlangotésidejöttünk”

13Évapedigeztmondta:„Havalóbanmegremegettaföld miattunk,ésezasziklasátratverfölénkavétkünkmiatt, akkorjajnekünk,ó,Ádám,merthosszúleszabüntetésünk!”

14„Dekeljetekfel,ésimádkozzatokIstenhez,hogytudasd velünkezt,ésmiezaszikla,amelysátorkéntborultránk?”

15Ádámekkorfelkelt,ésimádkozottazÚrelőtt,hogy tudassaveleeztaszorongatástÉsígyálltÁdám imádkozvareggelig.

49.FEJEZET

1AkkorjöttazIstenIgéje,éseztmondta:

2„Ó,Ádám,kitanácsoltaneked,hogyamikorkijössza barlangból,idejöjj?”

3ÉsÁdámeztmondtaIstennek:Ó,Uram,abarlangban ránkcsapótűzhevemiattjöttünkerreahelyre

4AkkoreztmondtaazÚRistenÁdámnak:„Ó,Ádám,egy éjszakárafélszatűzhevétől,demilesz,haapokolban fogszlakni?”

5„Denefélj,ó,Ádám,ésnemonddszívedben,hogyezta sziklátponyvánakfeszítettemkiföléd,hogyazzalcsapjak lerád”

6„Sátántóljött,akiazistenségetésafenségetígérteneked. Őaz,akiledobtaeztasziklát,hogymegöljöntégedalatta, ésÉvátveled,ésígymegakadályozzonabban,hogya földönélj.”

7Deirgalmasságbólmegparancsoltamneked,hogyamint azasziklarádomlott,tetőtképezzenfeletted,éshogya alattadlévősziklaereszkedjenle.

8„Ésezajelfogtörténnivelem,ó,Ádám,amikoreljövök aföldre:Sátánfeltámasztjaazsidóknépét,hogy megöljenekengem;éssziklábafektetnekengem,ésegy nagykövetlepecsételnekrám,ésénháromnapéshárom éjjelabbanasziklábanmaradok.

9„Deharmadnapfeltámadok,ésüdvösségleszneked,ó, Ádám,ésatemagodnak,hogyhiszelénbennemDeó, Ádám,nemhozlakkitégedesziklaalól,amígelnemtelik háromnapéshároméjszaka.”

10ÉsIstenvisszavontaazŐIgéjétÁdámtól

11ÁdámésÉvapedigháromnapéshároméjjelmaradtak asziklaalatt,ahogyanIstenmegmondtanekik

12ÉsIstenígytettvelük,mertelhagytákbarlangjukat,és Istenparancsanélküljöttekerreahelyre.

13HáromnapéshároméjszakamúlvaazonbanIsten megnyitottaasziklát,éskihoztaőketalólaTestük kiszáradt,szemeikésszívükpedigremegettasírástólésa bánattól

50.FEJEZET

1ÁdámésÉvakimentek,ésbementekaKincsek Barlangjába,ésegésznap,egészenestigottálltak imádkozva.

2Ésezötvennappalazutántörtént,hogyelhagytákakertet 3ÁdámésÉvaazonbanismétfelkeltek,ésegészéjjel imádkoztakIstenhezabarlangban,éskönyörögtekazŐ irgalmáért

4Ésamikormegvirradtanap,ÁdámígyszóltÉvához: „Gyere,menjünk,ésvégezzünkegykismunkáta testünkkel!”

5Kijöttektehátabarlangból,ésakertészakiszéléhezértek, éskerestekvalamit,amivelbefedhettékvolnatestüketDe semmitsemtaláltak,ésnemtudták,hogyanvégezzéka munkát.Testükmégisfoltosvolt,ésahidegtőlésa melegtőlmegnémultak

6AkkorÁdámfelállt,éskérteIstent,hogymutassonneki valamit,amivelbeboríthatjákatestüket.

7AkkorjöttazIstenIgéje,éseztmondtaneki:„Ó,Ádám, veddÉvát,ésmenjatengerpartra,aholazelőttböjtöltélOtt juhokbőréttaláljátok,amelyeknekhúsátoroszlánokfalták fel,ésamelyeknekbőremegmaradtVegyétekazokat,és készítsetekmagatoknakruhát,ésöltsétekfelőket”

51.FEJEZET

1AmikorÁdámmeghallottaIstenszavait,fogtaÉvát,ésa kertészakivégébőldélre,avízfolyójáhozköltözött,ahol egykorböjtöltek

2Deamintútonvoltak,ésmielőttelértékvolnaaztahelyet, Sátán,agonosz,hallottaIstenIgéjét,amintÁdámmal beszélgetettazöltözködéséről

3Ezelszomorította,éssietveodament,aholabirkabőrök voltak,azzalaszándékkal,hogyelvigyeésatengerbe dobjaőket,vagytűzbenelégetiőket,hogyÁdámésÉvane találjákmegőket.

4Deamintéppenelakartavinniőket,IstenIgéjejötta mennyből,ésabőrökoldalávalmegkötözte,amígÁdámés Évaaközelébenemértek.Deamintközeledtekhozzá, féltektőleésförtelmeskülsejétől

5AkkorszóltIstenIgéjeÁdámhozésÉvához,ésezt mondtanekik:„Őaz,akiakígyóbanrejtőzött,ésaki megtévesztetttiteket,ésmegfosztotttiteketafényés dicsőségruhájától,amelybenvoltatok

6„Őaz,akifenségetésisteniméltóságotígértnektek.Hol vanhátaszépség,amirajtavolt?Holvanazisteni méltósága?Holvanavilágossága?Holvanadicsőség, amelyrajtanyugodott?”

7„Íme,förtelmesséváltazangyalokközött,ésSátánnak fogjákhívni”

8„Ó,Ádám,elakartamvennitőledeztaföldi, báránybőrbőlkészültruhát,éselpusztítani,hogyne takarjonbeveled”

9„Micsodaszépségehátazőérdeme,hogykövettedvolna? Ésmitnyertélazzal,hogyhallgattálrá?Lásdgonosztetteit, ésaztántekintsrám;rám,aTeremtőtökre,ésajó cselekedetekre,amelyeketveletekteszek”

10„Látod,megkötöztemőt,mígelnemjöttél,ésmegnem láttadagyengeségét,úgyhogysemmierejesemmaradt.”

11ÉsIstenmegszabadítottaőtkötelékeiből

52.FEJEZET

1EzutánÁdámésÉvanemszólttöbbésemmit,hanem sírtakIstenelőttteremtésükéstestükmiatt,amelynekföldi ruháravoltszüksége.

2AkkorÁdámeztmondtaÉvának:„Ó,Éva,ezazállatok bőre,amivelbefogunkburkolózniDehamajdfelöltjük, íme,ahaláljelejönránk,mivelebőröktulajdonosai meghaltakéselsorvadtakÚgyfogunkmiismeghalniés elmúlni”

3ÁdámésÉvapedigfogtákabőröket,ésvisszatérteka KincsekBarlangjába;ésamikorottvoltak,szokásuk szerintmegálltakésimádkoztak.

4Ésazontanakodtak,hogyankészíthetnénekruhákat azokbólabőrökből;mertnemvolthozzámesterségük

5AkkorIstenelküldtehozzájukangyalát,hogy megmutassanekik,hogyankelleztcsinálniAzangyal pedigaztmondtaÁdámnak:„Menj,éshozz pálmatöviseket!”Ádámkiment,éshozott,ahogyanaz angyalmegparancsoltaneki

6Azangyalpedigelkezdteelőttükkidolgozniabőröket, ahogyanazingetkészítik,ésfogtaatöviseket,ésaszemük láttárabeleszúrtaabőrökbe

7Azangyalismétfelállt,ésimádkozottIstenhez,hogy rejtseelatöviseketabőrökben,hogymintegyegyetlen szállalösszelehessenvarrniazokat

8Ésígytörtént,Istenparancsára:ruhákkálettekÁdámnak ésÉvának,ésfelöltöztetteőket.

9Attólfogvatestükmezítelenségeelvolttakarvaegymás szemeelől

10Ésezazötvenegyediknapvégéntörtént.

11AmikorÁdámésÉvatestétbefedték,felálltakés imádkoztak,ésazÚrirgalmátésmegbocsátásátkérték,és hálátadtakNeki,hogyirgalmazottnekik,ésbefedte mezítelenségüketÉsegészéjjelnemszűntekmeg imádkozni

12Amikoraztánnapkeltekormegvirradt,szokásukszerint imádkoztak,majdkimentekabarlangból

13ÉsÁdámaztmondtaÉvának:„Mivelnemtudjuk,mi vanettőlabarlangtólnyugatra,menjünkkiésnézzükmeg ma!”Akkorkijöttekésanyugatihatárfelémentek

53.FEJEZET

1Nemvoltaktúlmesszeabarlangtól,amikorSátánfeléjük jött,éselrejtőzöttközöttükésabarlangközöttkét farkasoroszlánképében,akikháromnapignemettek élelmet,ésÁdámésÉvafeléközeledtek,minthadarabokra akarnáktörniésfelfalniőket

2AkkorÁdámésÉvasírtak,ésimádkoztakIstenhez,hogy szabadítsamegőketakarmaiktól

3AkkorszólthozzájukIstenigéje,éselűzteelőlükaz oroszlánokat

4ÉsmondaIstenÁdámnak:Ó,Ádám,mitkeresela nyugatihatáron?Ésmiérthagytadelönszántadbólakeleti határt,ahollaktál?

5„Mostpedigtérjvisszaabarlangodba,ésmaradjott, hogyaSátánmegnetévesszentéged,ésnevalósítsameg rajtadszándékát”

6„Mertezenanyugatihatáron,ó,Ádám,belőled származikmajdegymag,amelyfeltöltiazt;ésamely

ÁdámésÉvaelsőkönyve beszennyezimagátbűneivel,ésazzal,hogyengedaSátán parancsainak,ésazőcselekedeteitköveti.”

7„Ezértözönvizethozokrájuk,éselborítomőketDeaz igazakközülmegmaradtatmegmentem,éselviszemőket messzeföldre,ésaföld,amelyenmostlaktok,pusztasággá válik,lakatlanná”

8MiutánIstenígyszólthozzájuk,visszatértekaKincsek Barlangjába.Detestükkiszáradt,erejükpedigelfogyotta böjtöléstől,azimádkozástólésabánattól,amitIstenellen vétkeztek

54.FEJEZET

1ÁdámésÉvapedigfelálltakabarlangban,ésegészéjjel imádkoztak,mígfelnemvirradtareggelÉsamikoranap felkelt,mindkettenkimentekabarlangból;fejüktéblábolta bánattól,ésnemtudták,hovámennek 2ÉsígymentekakertdélihatáráigÉselkezdtekfelfelé menniazonahatáron,mígelnemértékakeletihatárt, amelyentúlmárnemvolttovábbhely 3Akerub,akiakertetőrizte,anyugatikapunálállt,és őrizteaztÁdámésÉvaellen,nehogyhirtelenbejussanaka kertbeAkerubpedigmegfordult,minthamegakarnáölni őket;Istenparancsolataszerint,amelyetadottneki

4AmikorÁdámésÉvaakertkeletihatáráhozértek–szívükbenaztgondolva,hogyakerubnemfigyel–, miközbenakapunálálltak,minthabeakarnánakmenni, hirtelenmegjelentakerub,kezébenvillogótűzkarddal;és amikormegláttaőket,előlépett,hogymegöljeőketMert félt,hogyIstenelpusztítja,haazŐparancsanélkülmennek beakertbe.

5ÉsakerubkardjatávolróllángolnilátszottDeamikor ÁdámésÉvaföléemelte,lángjanemlobbantfel

6Ezértgondoltaakerub,hogyIstenkegyeshozzájuk,és visszavisziőketakertbeAkerubpedigcsodálkozvaállt ott

7Nemmehetettfelamennybe,hogymegtudjaIsten parancsátakertbejutásukkalkapcsolatban;ezértmellettük állt,képtelenvoltelszakadnitőlük;mertfélt,hogyIsten engedélyenélkülbelépnekakertbe,akiakkorelpusztítaná őt

8AmikorÁdámésÉvamegláttákakerubotlángoló, tűzkarddalakezébenfeléjükközeledni,félelmükbenarcra estek,ésolyanokvoltak,mintahalottak

9Abbanazidőbenmegremegettazégésaföld,ésmás kerubokszálltakleazégbőlakertetőrzőkerubhoz,és látták,hogyámulvaésnémánáll

10Azutánismétmásangyalokszálltakleahhozahelyhez közel,aholÁdámésÉvavoltakÖrömésbánatközött oszlottakmeg

11Örültek,mertúgygondolták,hogyIstenkegyes Ádámhoz,ésaztkívánták,hogytérjenvisszaakertbe;és visszaakartákadninekiaztazörömöt,amelyetegykor élvezett

12DegyászoltákÁdámot,mertúgyesettössze,mintegy halottember,őésÉva;éseztmondtákmagukban:„Ádám nemhaltmegezenahelyen,hanemIstenöltemegőt,mert idejött,ésazŐengedélyenélkülakartbejutniakertbe”

55.FEJEZET

1AkkorszóltIstenIgéjeÁdámhozésÉvához,és feltámasztottaőkethalottállapotukból,mondvánnekik: „Miértjöttetekfelide?Doktorúr,abbaakertbe szándékozolmenni,ahonnankihoztalaktiteket?Manem lehet,hanemcsakakkor,amikorbeteljesedikaszövetség, amelyetveletekkötöttem.”

2AmikorÁdámmeghallottaIstenszavátésazangyalok zümmögését,akiketnemlátott,csakfüleivelhallotta hangjukat,sírvafakadtÉvávalegyütt,éseztmondtákaz angyaloknak:

3„Ó,IstenreváróSzellemek,tekintsetekrám,ésarra,hogy nemláthatlaktiteket!Mertamikormégrégi,ragyogó természetembenvoltam,akkorláthattalaktiteket Dicséreteténekeltem,ahogytiteszitek;ésaszívemmessze felettetekállt”

4„Demost,hogyvétkeztem,azafényestermészet eltávozotttőlem,ésebbeanyomorúságosállapotba jutottamÉsmostidáigjutottam,hogynemláthatlaktéged, éstesemszolgálszengemúgy,ahogyszoktálMertállati testtélettem.”

5„Mostpedig,ó,Istenangyalai,kérjétekvelemegyütt Istent,hogyállítsonvisszaahhoz,amibenrégenvoltam; mentsenmegengemettőlanyomorúságtól,ésvegyeel rólamahalálosítéletet,amelyetrámszabottki,mert vétkeztemellene”

6Amikorazangyalokmeghallottákezeketaszavakat, mindannyiangyászoltakmiatta;ésátkoztákSátánt,aki addigcsaptabeÁdámot,amígakertbőlanyomorúságba; azéletbőlahalálba;abékébőlabajba;ésazörömbőlegy idegenföldrenemjutott

7AkkorazangyalokeztmondtákÁdámnak:„Hallgattála Sátánra,éselhagytadIstenszavát,akiteremtetttéged;és hitted,hogyaSátánbeteljesítimindazt,amitnekedígért 8„Demost,ó,Ádám,tudatjukveled,mitörténtvelünk általa,mielőttlehullottamennyből.

9„Összegyűjtötteseregeit,ésmegtévesztetteőket,nagy királyságotésistenitermészetetígérvenekik;ésmás ígéreteketistettnekik.

10„Seregeielhitte,hogyszavaigaz,ezért engedelmeskedtekneki,ésmegtagadtákIstendicsőségét 11„Aztánhívatottminketaparancsszerint,amelyben nekünkkellettvolnarészesülnünk–hogya parancsnokságaalátartozzunk,éshallgassunkhiúígéretére Deminemakartuk,ésnemfogadtukmegatanácsát.”

12„MiutánharcoltIstennel,ésellenségesenbántvele, összegyűjtötteseregeit,ésháborútindítottvelünk.Ésha Istenerejenemlettvolnavelünk,nemgyőzhettükvolnale őt,hogyletaszítsukőtazégből”

13„Deamikorelesettközülünk,nagyörömtámadta mennyben,mertalászálltközülünk.Merthaamennyben maradtvolna,semmi,egyetlenangyalsemmaradtvolna benne”

14„DeIstenirgalmábankiűzteőtközülünkebbeasötét földbe;mertsötétséggéésgonosztevővélett

15„Éstovábbraisháborútviseltellened,ó,Ádám, mígnemrászedetttéged,éskihozottakertbőlerreaz idegenföldre,aholmindezekamegpróbáltatásokértekÉs ahalált,amelyetIstenhozottrá,rádishozta,ó,Ádám, mertengedelmeskedtélneki,ésvétkeztélIstenellen”

16AkkorazangyalokörvendeztekésdicsértékIstent,és arrakérték,hogyezúttalnepusztítsaelÁdámot,amiértbe akartjutniakertbe;hanemlegyentürelmesveleazígéret beteljesüléséig;éssegítsennekiebbenavilágban,amíg megnemszabadulSátánkezéből.

56.FEJEZET

1AkkorszóltIstenigéjeÁdámhoz,éseztmondtaneki:

2„Ó,Ádám,tekintsazörömkertjéreésamunkávalteli földre,éslásdazangyalokat,akikakertbenvannak–amelytelevanvelük–,éslásdmagadegyedülezena földön,aSátánnal,akinekengedelmeskedtél.

3„Mégis,haengedelmeskedtélvolnanekem,és megtartottadvolnaazénigémet,akkorazénangyalaimmal lennélazénkertemben.”

4„DeamikorvétkeztéléshallgattálaSátánra,vendége lettélangyalaiközött,akiktelevannakgonoszsággal;és eljöttéleföldre,amelytöviseketésbogáncsokatterem neked”

5„Ó,Ádám,kérdazt,akibecsapotttéged,hogyadjameg nekedazistenitermészetet,amitmegígértneked,vagy hogyteremtsennekedegykertet,amilyeténalkottam neked;vagyhogytöltsönelugyanazzalaragyogó természettel,amellyeléntöltöttelekbetéged.”

6„Kérdtőle,hogyadjonnekedolyantestet,mintamilyet énalkottam,vagyhogyadjonnekedegynyugalomnapot, ahogyanénadtamneked;vagyhogyteremtsenbennedegy értelmeslelket,ahogyanénteremtettemneked;vagyhogy helyezzenelinnenegymásikföldre,mintamelyiketneked adtam.De,ó,Ádám,egyetlendolgotsemfogteljesíteni azokbóladolgokból,amiketmondottneked”

7„Ismerdmeghátirántadvalókegyelmemetés irgalmamat,teremtményem;hogynemfizettemnekedaz ellenemelkövetettvétkedért,hanemirgalmamban megígértemneked,hogyanagyötésfélnapelteltével eljövökésmegmentlektéged.”

8IstenisméteztmondtaÁdámnakésÉvának:„Keljetekfel, menjetekleinnen,hogyelnepusztítsontiteketakerub, akinektüzeskardjavanakezében!”

9ÁdámszívétazonbanmegvigasztaltákIstenszavai,és imádtaőt

10ÉsIstenmegparancsoltaangyalainak,hogyörömmel kísérjékÁdámotésÉvátabarlangba,ahelyettafélelemmel, amelyrájukszállt

11AzangyalokekkorfelvittékÁdámotésÉvát,és levezettékőketahegyrőlakertmellett,dalokkalés zsoltárokkal,mígelnemvittékőketabarlangba.Ottaz angyalokelkezdtékvigasztalniéserősíteniőket,majd eltávoztaktőlükamennybe,Teremtőjükhöz,akielküldte őket

12MiutánazonbanazangyalokelmentekÁdámtólés Évától,Sátánszégyenlősarccalmegjelent,ésmegállta barlangbejáratánál,amelybenÁdámésÉvavoltakAkkor odahívtaÁdámot,ésígyszólt:„Ó,Ádám,gyere,hadd beszéljekveled!”

13EkkorÁdámkijöttabarlangból,aztgondolva,hogyő Istenegyikangyala,akiazértjött,hogyjótanácsotadjon neki

57.FEJEZET

1AmikorÁdámkijöttésmegláttaazocsmányalakját, megijedttőle,ésmegkérdeztetőle:„Kivagyte?”

2Sátánígyfeleltneki:„Énvagyokaz,akielrejtőztema kígyóbelsejében,ésakibeszéltemÉvával,ésaddig ámítottamőt,amíghallgatottaparancsomraÉnküldtemőt beszédemravaszságával,hogymegtévesszentéged,amíg ettélafagyümölcséből,éseltávolodtálIstenparancsolata alól”

3AmikorÁdámmeghallottatőleezeketaszavakat,így szólthozzá:„Tudsz-enekemkertetteremteni,ahogyan Istenteremtettenekem?Vagyfelruházhatsz-eengem ugyanabbaaragyogótermészetbe,amelybeIsten felöltöztetettengem?”

4„Holvanazistenitermészet,amelyetmegígértélnekem adni?Holvanazaszépbeszéd,amelyeteleintevelünk tartottál,amikorakertbenvoltunk?”

5AkkoraSátáneztmondtaÁdámnak:„Azthiszed,hogy habeszélekvalakivelvalamiről,valahaiseljuttatomhozzá, vagybetartomaszavamat?NemígyvanMerténmagam sohanemisgondoltamvolna,hogymegkapom,amit kértem

6„Ezértestemel,éstégediselbuktattamazzal,amiértén iselestem;ésveletekegyüttesikel,akielfogadja tanácsomat

7„Demost,ó,Ádám,bukásodmiattazénuralmamalatt állsz,ésénvagyokakirályod;merthallgattálrám,és vétkeztélIstenedellenÉsnemleszszabadulásakezemből addiganapig,amelyetIstenedígértneked”

8Majdeztmondta:„Mivelnemtudjukanapot,amelyet Istenedkijelöltneked,semazórát,amelyben megszabadulsz,ezértsokasítjukaháborútésagyilkosságot ellenedésutódaidellen.”

9„Azamiakaratunkésjókedvünk,hogynehagyjunk senkitazemberekfiaiközülörökölnimennyeirendünket 10„Mertamilakhelyünk,ó,Ádám,azégőtűzbenvan;és nemhagyjukabbagonoszcselekedeteinketegyetlennapon ésegyetlenórábansemÉsén,ó,Ádám,tüzetvetekrád, amikorbemégyabarlangba,hogyottlakj.”

11AmikorÁdámmeghallottaezeketaszavakat,sírtés gyászolt,éseztmondtaÉvának:„Halld,mitmondott;hogy semmitsemfogteljesíteniabból,amitakertbenmondott nekedValóbankirálylettfelettünk?”

12„HanemkérjükIstent,akiteremtettminket,hogy szabadítsonmegminketakezéből.”

58.FEJEZET

1AkkorÁdámésÉvaIstenfelétártákkezüket,imádkozva éskönyörögveHozzá,hogyűzzeeltőlükaSátánt;hogyne tegyenvelükerőszakot,ésnekényszerítseőketIsten megtagadására

2Istenazonnalelküldtehozzájukangyalát,akikiűzte belőlükaSátántEznaplementekörültörtént,az ötvenharmadiknapon,miutánkijöttekakertből 3AkkorÁdámésÉvabementekabarlangba,felálltak, arcukataföldfeléfordították,ésimádkoztakIstenhez 4Mielőttimádkoztakvolna,ÁdámígyszóltÉvához:„Íme, láttad,milyenkísértésekértékminketezenaföldön. Gyertek,keljünkfel,éskérjükIstent,hogybocsássameg bűneinket,amelyeketelkövettünk;ésnemjövünkkionnan

ÁdámésÉvaelsőkönyve anegyvenediknapvégéigÉshaitthalunkmeg,Ő megmentminket.”

5AkkorÁdámésÉvafelkeltek,ésegyesültekIstennelvaló könyörgésben.

6Ígylakoztakésimádkoztakabarlangban;ésnemjöttek kionnanseméjjel,semnappal,mígimáiktűzlángkéntnem szálltakfelszájukból

59.FEJEZET

1DeSátán,mindenjógyűlölője,nemengedte,hogy befejezzékimáikatMertszólítottaseregeit,ésazokmind eljöttek.Majdígyszólthozzájuk:„MivelÁdámésÉva, akiketmimegtévesztettünk,megegyeztekabban,hogy éjjel-nappalIstenhezimádkoznak,éskönyörögnekHozzá, hogyszabadítsamegőket,ésmivelnemjönnekkia barlangbólanegyvenediknapvégéig”

2„Ésmiveltovábbraisimádkoznak,ahogyanmindketten megegyeztek,hogyŐmegszabadítjaőketakezünkből,és visszaállítjaőketeredetiállapotukba,nézzétekmeg,mit tegyünkvelük”Ésseregeiaztmondtákneki:„Tieda hatalmad,ó,Urunk,hogymegtedd,amitakarsz.”

3AkkorSátán,nagygonoszsággal,fogtaseregeit,és bementabarlangbaanegyvenegynapharmincadik éjszakáján;ésaddigverteÁdámotésÉvát,amígmegnem haltak

4AkkorszóltIstenIgéjeÁdámhozésÉvához,aki feltámasztottaőketszenvedéseikből,ésIsteneztmondta Ádámnak:„Légyerős,ésneféljattól,akimosteljött hozzád”

5Ádámpedigsírvafakadt,éseztmondta:„Holvoltál, Istenem,hogyilyenütésekkelsújtottak,éshogyeza szenvedésértminket;engemésÉvát,ate szolgálóleányodat?”

6AkkorIsteneztmondtaneki:„Ó,Ádám,lásd,őazuraés parancsolójamindenednek,akiaztmondta,hogyistenséget adneked.Holvanezaszeretetirántad?Ésholvanaz ajándék,amitígért?”

7„Mertegyszerúgytetszettnéki,ó,Ádám,hogyhozzád jöjjön,hogymegvigasztaljonésmegerősítsentéged,és hogyveledörvendezzen,éselküldjeseregeit,hogy őrizzenektéged;merthallgattálrá,ésengedtéltanácsának; ésmegszegtedparancsolatomat,dekövettedaző parancsát?”

8AkkorÁdámsírtazÚrelőtt,éseztmondta:„Ó,Uram, mivelegykicsitvétkeztem,ésezértsúlyosanmegbüntettél, kérlek,szabadítsmegakezéből;vagykönyörüljrajtam,és veddkilelkemetatestembőlmostezenazidegenföldön.”

9AkkorIsteneztmondtaÁdámnak:„Bárcsakelőbblett volnaezasóhajtozásésimádkozás,mielőttvétkeztél! Akkormegnyugodnálamostaninyomorúságodtól”

10DeIstentürelmesvoltÁdámmal,ésmegengedtenekiés Évának,hogyabarlangbanmaradjanak,amígbenem töltöttékanegyvennapot

11ÁdámésÉvaesetébenazonbanerejükéstestük elsorvadtaböjttőlésimádkozástól,azéhségtőlésa szomjúságtól;mertamiótaelhagytákakertet,semételt, semitaltnemettek;testükműködésemégnemvolt lecsillapodva;ésnemmaradterejükfolytatniaz imádkozástazéhségmiattakövetkezőnapvégéiga negyvenedikigÖsszeestekabarlangban;mégis,amiszó jöttkiaszájukból,azcsakdicséretvolt

60.FEJEZET

1AnyolcvankilencediknaponSátáneljöttabarlangba, fényruhábaöltözveésfényesövvelkörülvéve.

2Fénybotvoltakezében,ésretteneteslátványtnyújtott;de arcakellemesvolt,ésbeszédeédes,

3Ígyváltoztattaátmagát,hogymegtévesszeÁdámotés Évát,éskihozzaőketabarlangból,mielőttbetöltenéka negyvennapot

4Merteztmondtamagában:„Most,hogymiután eltöltöttékanegyvennaposböjtötésimádkozást,Isten visszaállítjaőketkorábbiállapotukba;dehanemteszimeg, akkoriskegyesleszhozzájuk;ésméghanemisirgalmaz nekik,akkorisadnekikvalamitakertbőlvigasztalásra; mintmárkétszerkorábban”

5AkkorSátánközelebblépettabarlanghozebbenaszép alakban,ésígyszólt:

6„Ó,Ádám,keljfel,álljfel,teésÉva,ésgyertekvelem egyjóföldre;ésneféljetek!Húsbóléscsontbólvagyok, mintte;éselőszöregyteremtményvoltam,akitIsten teremtett

7„Éslőn,hogymiutánmegteremtettengem,egykertbe helyezettészakon,avilághatárán

8„Ésaztmondtanekem:»Maradjitt!«Ésénottmaradtam azŐIgéjeszerint,ésnemszegtemmegparancsolatát.

9„Akkorálombamerült,hogyrámjöjjön,éskihozott téged,ó,Ádám,azénoldalamból,denemengedett,hogy mellettemmaradj.”

10„DeIstenazŐistenikezébevetttéged,ésegykeleti kertbehelyezett

11„Akkorbánkódtammiattad,mertbárIstenkivetttéged azénoldalamból,nemengedettmeg,hogyvelemmaradj”

12DeIsteneztmondtanekem:NebánkódjÁdámmiatt, akitateoldaladbólhoztamki;nemérhetiőtsemmibaj!

13„Mostpedigazőoldalábólhoztamhozzáillő segítőtársat,ésezzelörömetszereztemneki”

14AkkorSátánisméteztmondta:„Nemtudtam,hogy vagytokebbenabarlangban,éssemmitsemerrőla megpróbáltatásról,amirátokért–mígIsteneztnem mondtanekem:Íme,Ádámvétkezett,akitateoldaladból vettemki,ésÉvais,akitazőoldalábólvettemki;és kiűztemőketakertből;bánatésnyomorúságföldjén lakoztamőket,mertvétkeztekellenem,éshallgattaka SátánraÉsíme,szenvednekmindamainapig,a nyolcvanadiknapig”

15„AkkorIstenaztmondtanekem:Keljfel,menj hozzájuk,ésvezesdőketahelyedre,ésneengedd,hogya Sátánközeljöjjönhozzájuk,éssanyargassaőket!Mert mostnagynyomorúságbanvannak,éstehetetlenül fekszenekazéhségtől”

16„Továbbáeztmondtanekem:»Miutánmagadhoz fogadtadőket,adjnekikenniazÉletFájának gyümölcséből,ésigyálabékevizéből;öltöztesdfelőketa fényruhájába,ésállítsdvisszaőketkorábbikegyelmi állapotukba,ésnehagydőketnyomorúságban,merttőled származnakDenebánkódjmiattuk,ésnebándmegazt, amirájukesett.«”

17„Deamikorezthallottam,megszomorodtam,ésszívem nembírtaelviselnimiattad,ó,gyermekem”

18„Deó,Ádám,amikoraSátánnevéthallottam, megijedtem,ésaztmondtammagamban:Nemmegyekki,

ÁdámésÉvaelsőkönyve nehogyengemiscsapdábaejtsen,ahogyangyermekeimet, ÁdámotésÉváttette.”

19„Ésaztmondtam:Ó,Istenem,amikorelmegyek gyermekeimhez,Sátántalálkoznifogvelemazutamon,és harcolnifogellenem,ahogyanvelükisharcolt.”

20„AkkoreztmondtanekemIsten:Nefélj!Mikor megtalálod,üsdleakezedbenlévőbottal,ésneféljtőle, mertterégivagy,ésnemfogdiadalmaskodnifeletted.”

21„Akkoraztmondtam:»Ó,Uram,öregvagyok,ésnem mehetekKülddelangyalaidat,hogyhozzákelőket«”

22„DeIstenaztmondtanekem:»Azangyalokbizonynem olyanok,mintők;ésnemfognakvelükmenniHanem tégedválasztottalak,mertőkateutódaid,ésolyanok,mint te,éshallgatnifognakarra,amitmondasz«”

23Istenígyszólthozzám:„Hanincserődjárni,felhőt küldök,hogyelvigyen,ésleszálljonrádabarlangjuk bejáratánál;aztánafelhővisszatér,ésotthagytéged”

24„Éshaveledjönnek,küldökegyfelhőt,hogyelvigyen tégedésőket.”

25„Akkorparancsoltegyfelhőnek,ésazfelemeltengem, elvitthozzád,majdvisszatérthozzád”

26„Ésmost,ó,gyermekeim,ÁdámésÉva,nézzétekősz hajamat,gyengeállapotomat,ésazt,hogyeljöttemarróla távolihelyrőlGyertek,gyertekvelem,egynyugalom helyére.”

27AkkorsírniészokognikezdettÁdámésÉvaelőtt, könnyeipedigúgyömlöttekaföldre,mintavíz

28ÉsamikorÁdámésÉvafelemeltéktekintetüket,és megláttákszakállát,éshallottákédesbeszédét,szívük meglágyultiránta;hallgattakrá,merthitték,hogyigaz 29Ésúgytűntnekik,hogyvalóbanazőutódai,amikor látták,hogyarcaolyan,mintazövék;éshittekneki

61.FEJEZET

1AkkormegfogtaÁdámésÉvakezét,éselkezdte kivezetniőketabarlangból.

2Deamikormáregykicsitkiértekonnan,Istentudta,hogy Sátánlegyőzteőket,ésmielőttanegyvennapleteltvolna, kihoztaőket,hogyelvigyeőketegytávolihelyreés elpusztítsaőket

3AkkorismételjöttazÚristenigéje,megátkoztaaSátánt, éselűzteőtközülük.

4ÉsIstenszólnikezdettÁdámhozésÉvához,mondván nekik:„Mihozotttiteketkiabarlangbólide?”

5AkkorÁdámeztmondtaIstennek:„Teremtettél-eembert előttünk?Mertamikorabarlangbanvoltunk,hirtelenjött hozzánkegyjóöregember,akiígyszólthozzánk:»Isten küldöttevagyokhozzátok,hogyvisszavigylekbenneteket egynyugalomhelyre«”

6„Ésmielhittük,ó,Istenem,hogyateküldötted;és kimentünkvele;ésnemtudtuk,hovámenjünkvele.”

7AkkorIsteneztmondtaÁdámnak:„Lásd,őagonosz mesterségekatyja,akikihozotttégedésÉvátaGyönyörök KertjébőlÉsmost,amikorlátta,hogyteésÉvaegyütt böjtöltökésimádkoztatok,éshogynemjöttetekkia barlangbólanegyvennapletelteelőtt,hiábavalóváakarta tenniaszándékotokat,elszakítaniakölcsönös köteléketeket;elvágnimindenreményttőletek,ésolyan helyreűzni,aholelpusztíthattiteket.

8Mertsemmitsemtehetettveletek,hacsaknemmutatta megmagátatiképmásotokranézve

9„Ezértjöttelhozzádolyanarccal,mintatiéd,ésjeleket kezdettadnineked,minthaazokmindigazaklennének.

10„Deénirgalmasságombólésirántatoktanúsított jóindulatombólnemengedtem,hogyelpusztítsontiteket, hanemelűztemőttőletek.

11„Mostazért,ó,Ádám,veddÉvát,térjvisszaa barlangodba,ésmaradjottanegyvenediknapholnapjáig Ésamikorkijöttök,menjetekakertkeletikapujához.”

12AkkorÁdámésÉvaimádtákIstent,dicsértékés áldottákŐtatőlekapottszabadításértÉsvisszatérteka barlangfeléEzaharminckilencediknapestéjéntörtént 13ÁdámésÉvaekkorfelálltak,ésnagybuzgalommal imádkoztakIstenhez,hogysegítsenmegnekikazerő hiányában,mertazéhség,aszomjúságésazimamiatt elhagytaőketazerejükDeegészéjjelimádkozva virrasztottakreggelig.

14AkkorÁdámeztmondtaÉvának:„Keljfel,menjünka kertkeletikapujához,ahogyanIstenmegmondtanekünk!” 15Éselmondtákimádkozásukat,ahogyszokták mindennap,éskimentekabarlangból,hogyakertkeleti kapujáhozmenjenek

16ÁdámésÉvapedigfelálltak,imádkoztak,éskérték Istent,hogyerősítsemegőket,ésküldjönnekikvalamitaz éhségükcsillapítására

17Demiutánbefejeztékimádkozásukat,erejükfogytán maradtakahelyükön

18AkkorismétszóltIstenIgéje,éseztmondtanekik:„Ó, Ádám,keljfel,menj,éshozzidekétfügét!”

19ÁdámésÉvaekkorfelkeltek,ésaddigmentek,amíga barlangközelébenemértek

62.FEJEZET

1AgonoszSátánazonbanirigykednikezdettavigasztalás miatt,amelyetIstenadottnekik

2Megelőztetehátőket,bementabarlangba,fogtaakét fügét,éselástaőketabarlangelőtt,hogyÁdámésÉvane találjákmegőketAzisagondolatábanvolt,hogy elpusztítjaőket

3DeIstenirgalmából,amintakétfügeaföldbekerült, IstenmeghiúsítottaSátánvelükkapcsolatostervét,éskét gyümölcsfáváformáltaőket,amelyekárnyékotvetetteka barlangra,mertSátáneltemetteőketabarlangkeleti oldalán

4Amikorakétfamegnőtt,ésgyümölcsötborított,Sátán keseredniésgyászolnikezdett,éseztmondta:„Jobblett volnaazokatafügéketúgyhagyni,ahogyvoltak;mert mostíme,kétgyümölcsfáváváltak,amelyekrőlÁdámélete mindennapjánennifogÉnpedig,amikoreltemettemőket, arragondoltam,hogyteljesenelpusztítoméselrejtemőket egyidőre

5„DeIstenfelborítottatanácsomat,ésnemakarta,hogye szentgyümölcselvesszen;ésnyilvánvalóvátette szándékomat,ésmeghiúsítottaatanácsomat,amelyet szolgáiellenszőttem”

6AkkorSátánszégyenkezveelment,mertnemvalósította megtervét.

63.FEJEZET

1ÁdámésÉvaazonban,amikorközeledtekabarlanghoz, kétfügefátláttak,amelyekgyümölcsökkelvoltaktele,és árnyékotvetettekabarlangra.

2AkkorÁdámeztmondtaÉvának:„Úgytűniknekem, eltévedtünkMikornőttittezakétfa?Úgytűniknekem, minthaazellenségfélreakarnavezetniminket.Azt mondod,hogyvanaföldbenegymásikbarlangis,mintez?”

3„Mégis,ó,Éva,menjünkbeabarlangba,éskeressükmeg benneakétfügét;mertezamibarlangunk,amelyben voltunkDehanemtaláljukmegbenneakétfügét,akkor aznemlehetamibarlangunk.”

4Bementektehátabarlangba,ésbenéztekmindanégy sarkába,denemtaláltákmegakétfügét

5ÁdámsírvamondtaÉvának:„Rosszbarlangbajöttünk hát,Éva?Úgytűniknekem,hogyezakétfügefaazakét füge,amelyekabarlangbanvoltak”Évapedigaztmondta: „Énamagamrészérőlnemtudom.”

6AkkorÁdámfelállt,imádkozott,éseztmondta:„Ó, Istenem,teparancsoltadnekünk,hogymenjünkvisszaa barlangba,vigyükelakétfügét,majdtérjünkvissza hozzád”

7„DemostnemtaláltukmegőketÓ,Istenem,tevetted-e előket,ésvetetted-eeleztakétfát,vagymitévelyedtünk elaföldben,vagyazellenségcsapottbeminket?Haigaz, akkor,ó,Istenem,tárdfelelőttünkekétfaésakétfüge titkát.”

8AkkorszóltIstenIgéjeÁdámhoz,éseztmondtaneki:„Ó, Ádám,amikorelküldtelektégedfügékért,Sátánelőtted mentabarlanghoz,fogtaafügéket,éselástaőketa barlangtólkeletre,aztgondolva,hogyelpusztítjaőket,de nemjószándékkalvetetteelőket

9„Nemcsakmiattanőttektehátezekafákegyszerre, haneménkönyörültemrajtad,ésmegparancsoltamnekik, hogynövekedjenekÉskétnagyfávánőttek,hogyágaik árnyékábanlegyünk,ésnyugalmattaláljatok;éshogy megmutassamnektekhatalmamatéscsodálatostetteimet”

10„ÉshogymegmutassamnektekaSátángonoszságátés gonosztetteit,mertamiótakijöttetekakertből,nemszűnt megártaninektek,egyetlennapigsemDeénnemadtam nekihatalmatfelettetek”

11ÉsmondaIsten:Ezentúl,ó,Ádám,örvendjafáknak,te ésÉva,ésnyugodjatokalattuk,haelfáradtokDe gyümölcsükbőlneegyetek,ésneközeledjetekhozzájuk

12AkkorÁdámsírvafakadt,éseztmondta:„Ó,Istenem, megölsz-eminketújra,vagyelűzölminketszínedelől,és kiirtad-eéletünketaföldszínéről?”

13„Ó,Istenem,könyörgökHozzád,hatudod,hogy ezekbenafákbanhalálvagyvalamimásbajvan,mint először,gyökerestülszeddkiőketabarlangunkközeléből, ésszárítsdkiőket;éshagyjminketmeghalniahőségben, azéhségbenésaszomjúságban”

14„Merttudjuk,Istenem,hogycsodálatostetteidnagyok, éshogyhatalmaddalbármitislétrehozhatszamásikból anélkül,hogyvalakinekakarnáMerthatalmadképessé teszarra,hogyasziklákbólfákatésafákbólsziklákat faragjon”

64.FEJEZET

1IstenekkorrátekintettÁdámraéslelkierejére,arra,hogy mennyirebírtaazéhséget,aszomjúságotésahőséget.A kétfügefátkétfügévéváltoztatta,ahogyanelőszörvoltak, majdeztmondtaÁdámnakésÉvának:„Mindannyian vegyetekegyfügét!”Őkpedigelvették,ahogyanazÚr megparancsoltanekik.

2Ésmondanékik:Menjetekbeabarlangba,ésegyétek megafügét,éscsillapítsátokazéhségeteket,hogymegne haljatok

3Ígyhát,ahogyIstenmegparancsoltanekik,bementeka barlangbanaplementekörül.ÁdámésÉvapedigfelálltak ésimádkoztaknaplementekor

4Leültekhátfügétenni,denemtudták,hogyanegyékmeg, mertnemvoltakhozzászokvaaföldiételekhez.Attólis féltek,hogyhaesznek,megnehezedikagyomruk, megvastagszikatestük,ésszívükmegszeretiaföldi ételeket.

5Miközbenígyültek,Isten,irántukvalókönyörületből, elküldtehozzájukangyalát,hogyéhségésszomjúságmiatt elnevesszenek.

6ÉsmondaazangyalÁdámnakésÉvának:Istenazt mondjanéktek,hogynincserőtökböjtölnimindhalálig; egyetektehát,éserősítsétekmegtesteteket;merttimost állatitestvagytok,amelyeknemtudnakmegélniételésital nélkül

7ÁdámésÉvafogtákafügéket,éselkezdtekbelőlükenni.

Istenazonbanízleteskenyérésvérkeverékétadtabeléjük

8AzutánelmentazangyalÁdámtólésÉvától,akiketteka fügéből,amígjóllaktak.Azutánelrakták,amimegmaradt; deIstenerejeáltalafügékmegteltek,mintazelőtt,mert Istenmegáldottaőket

9EzutánÁdámésÉvafelkeltek,ésörömteliszívvelés megújulterővelimádkoztak,ésbőségesendicsértékés örvendeztekegészéjjelÉsezvoltanyolcvanharmadiknap vége.

65.FEJEZET

1Amikormegvirradt,felkeltek,szokásukszerint imádkoztak,majdkimentekabarlangból

2Demivelnagynyugtalanságotéreztekazelfogyasztott ételmiatt,amelyheznemvoltakhozzászokva,abarlangban járkáltak,éseztmondogattákegymásnak:

3„Mitörténtvelünkazevésmiatt,hogyezafájdalomért minket?Jajnekünk,meghalunk!Jobbmeghalnunk,mint ennünk,éstisztántartanunktestünket,mintétellel beszennyeznünk”

4AkkorÁdámeztmondtaÉvának:„Ezafájdalomnema kertbenértminket,ésottsemettünkilyenrosszételtAzt gondolod,Éva,hogyIstenabennünklévőétellelfog megbüntetniminket,vagyhogyabelsőszerveinkkijönnek; vagyhogyIstenmegakarölniminketezzelafájdalommal, mielőttbeteljesítenéazígéretét?”

5AkkorÁdámkönyörgöttazÚrnak,éseztmondta:Uram, neadd,hogyelvesszünkazelfogyasztottételmiatt!Uram, nesújtsminket,hanembánjvelünkatenagy irgalmasságodszerint,ésnehagyjelminketanekünktett ígéretednapjáig!

6Istenpedigrájuktekintett,ésazonnalalkalmassátette őketazételre,mindamainapig,hogyelnevesszenek

7EkkorÁdámésÉvavisszatértekabarlangba,szomorúan éssírvatermészetükmegváltozásamiatt.Ésattólazórától fogvamindkettentudták,hogymegváltozottlények,hogya kertbevalóvisszatérésreményemostmárszertefoszlott;és hogynemléphetnekbeoda.

8Merttestüknekmostmásaműködése;ésmindentest, amelynekélelemreésitalravanszükségealétezéséhez, nemlehetakertben.

9AkkorÁdámeztmondtaÉvának:„Íme,végea reménységünknek,ésvégeakertbejutásreményénekis Nemtartozunktöbbéakertlakóihoz,hanemmostantól földiekésporbólvalókvagyunk,ésaföldlakóiközé tartozunk.Nemtérünkvisszaakertbeaddiganapig, amelyenIstenmegígérte,hogymegmentminket,és visszaviszminketakertbe,ahogyanmegígértenekünk”

10AkkorimádkoztakIstenhez,hogyirgalmazzonnekik; mireelméjükmegnyugodott,szívükmegtört, vágyakozásuklecsillapodott;ésolyanokvoltak,mintaz idegenekaföldön.AzonazéjszakánÁdámésÉvaa barlangbantöltötte,aholazelfogyasztottételmiattmélyen aludtak

66.FEJEZET

1Amikorreggellett,miutánettek,ÁdámésÉva imádkoztakabarlangban,ésÁdámeztmondtaÉvának: „Íme,kértünkételtIstentől,ésőmegadtaDemostkérjünk tőleegykisvizetis.”

2Akkorfelkeltek,ésakertdéliszélénlévővízfolyás partjáhozmentek,amelybeazelőttbelevetettékmagukat Ésmegálltakaparton,ésimádkoztakIstenhez,hogy parancsoljamegnekik,hogyigyanakavízből

3AkkorIstenIgéjeszóltÁdámhoz,éseztmondtaneki:„Ó, Ádám,atestedállatiassávált,ésvízrevanszükségedaz iváshozIgyatokésigyatok,teésÉva;adjatokhálátés dicséretet”

4ÁdámésÉvaodamentek,ésittakbelőle,mígfelfrissültek. Miutánittak,dicsértékIstent,majdvisszatértek barlangjukba,korábbiszokásukszerintEznyolcvanhárom napelteltéveltörtént.

5Anyolcvannegyediknaponfogtakkétfügét,és leveleikkelegyüttfelakasztottákabarlangban,jelülésIsten áldásává.Otthagytákőket,amígutódaiknemtámadnak, akiklátjákmajdIstencsodálatosdolgait

6ÁdámésÉvaismétabarlangonkívülálltak,éskérték Istent,hogymutassonnekikvalamiélelmet,amivel táplálhatnákatestüket

7AkkorszólthozzáIstenIgéje:„Ó,Ádám,menjlea barlangtólnyugatra,egysötétföldűvidékre,ésottélelmet találsz”

8ÉsÁdámhallgatottIstenszavára,magávalvitteÉvát,és lementegysötétföldűföldre,éstaláltottbúzátnőni, kalászosatésérettet,ésfügétenni;ésÁdámörvendett ennek

9AkkorIstenIgéjeismétszóltÁdámhoz,éseztmondta neki:„Vegyélebbőlabúzából,éskészítsmagadnak kenyeret,hogytápláldatestedet.”ÉsIstenbölcsességet adottÁdámszívének,hogymegműveljeagabonát,míg kenyérrénemleszbelőle

10Ádámmindeztaddigvittevéghez,amígnagyonelnem ájultéselnemfáradtEzutánvisszatértabarlangba;

örvendezveannak,amitmegtudottarról,hogyankella búzávalkenyeretkészíteni.

67.FEJEZET

1DeamikorÁdámésÉvalementekafeketesárföldjére, ésközelértekabúzához,amelyetIstenmutatottnekik,és látták,hogyérettésaratásrakész,mivelnemvoltsarlójuk, hogyarassák–felöveztékmagukat,éselkezdtékkitépnia búzát,mígvégülmindenelnemkészült

2Aztánhalombarakták,ésahőségtőlésszomjúságtól elájulvaegyárnyékosfaalávonultak,aholaszellőálomba kergetteőket.

3DeSátánlátta,mittettekÁdámésÉvaÖsszehívta seregeit,ésígyszólthozzájuk:„MivelIstenmindent megmutatottÁdámnakésÉvánakerrőlabúzáról,amivel megerősíthetiktestüket–ésíme,eljöttek,éshalmot csináltakbelőle,ésafáradságtólelájulvamostalszanak–, gyertek,gyújtsukfeleztagabonahalmot,éségessükel,és vegyükelőaztavizestömlőt,amimellettükvan,ésöntsük ki,hogynetaláljanakinnivalót,ésöljükmegőketéhséggel ésszomjúsággal.”

4„Amikorpedigfelébrednekálmukból,ésvisszaakarnak térniabarlangba,mimajdodamegyünkhozzájukazúton, ésfélrevezetjükőket,hogyéhenésszomjanhaljanak, amikortalánmegtagadjákIstent,ésŐelpusztítjaőketÍgy megszabadulunktőlük”

5AkkorSátánésseregeitüzetvetettekabúzára,és megemésztettékazt

6DealángokhevétőlÁdámésÉvafelébredtekálmukból, éslátták,hogyabúzaég,ésamellettüklévővödörvíz kiömlik

7Aztánsírvavisszatértekabarlangba

8Amikorazonbanfeljöttekahegylábától,aholvoltak, Sátánésseregeiangyalokképébentalálkoztakvelük,és Istentdicsérték

9AkkorSátánígyszóltÁdámhoz:„Ó,Ádám,miértgyötör annyiraazéhségésaszomjúság?Úgytűniknekem,mintha Sátánelégettevolnaabúzát”Ádámígyfeleltneki:„Igen”

10SátánisméteztmondtaÁdámnak:„Gyerevisszavelünk; miIstenangyalaivagyunkIstenküldöttminkethozzád, hogymutassunknekedegymásikgabonaföldet,jobbat ennél;ésazontúlvanegyjóvizűforráséssokfa,ahol lakhatsz,ésjobbcélraművelhetedagabonaföldet,mint amelyetSátánmegemésztett” 11Ádámaztgondolta,hogyigazatmond,éshogy angyalokbeszélnekvele;ezértvisszatértvelük

12.AkkorSátánnyolcnaponátkezdtefélrevezetni ÁdámotésÉvát,mígmindkettenholtanestekösszeaz éhségtől,szomjúságtólésájulástólAztánseregeivelegyütt elmenekült,ésotthagytaőket 13.

68.FEJEZET

1IstenekkorÁdámraésÉváratekintett,ésarra,hogymi történtvelükSátántól,éshogyanpusztítottaelőket 2IstentehátelküldteazŐIgéjét,ésfeltámasztottaÁdámot ésÉvátahalálállapotából

3AmikorÁdámfeltámadt,ígyszólt:„Ó,Istenem, elégettedéselvettedtőlünkagabonát,amitadtálnekünk, éskiürítettedavödörvizetÉselküldtedangyalaidat,akik elűztekminketagabonaföldrőlElakarszpusztítaniminket?

Haeztőledvan,ó,Istenem,akkorveddelalelkünket;de nebüntessmegminket.”

4AkkorIsteneztmondtaÁdámnak:„Neménégettemela búzát,ésneménöntöttemkiavizetavödörből,ésnemén küldtemelangyalaimat,hogyfélrevezessenektéged.”

5„DeaSátán,ateuradtetteezt;ő,akinekalávetetted magad;parancsolatomatidőközbenfélretéveŐaz,aki elégetteagabonát,éskiöntötteavizet,ésakifélrevezetett téged;ésmindenígérete,amittettneked,bizonycsak színlelés,megtévesztéséshazugság”

6„Demost,ó,Ádám,elismeredmajdazénveled cselekedettjócselekedeteimet”

7ÉsIstenmegparancsoltaangyalainak,hogyvegyék ÁdámotésÉvát,ésvigyékfelőketabúzaföldre,amelyet úgytaláltak,mintazelőtt,egyvödörvízzeltelihelyen

8Ottmegláttakegyfát,ésszilárdmannáttaláltakrajta;és csodálkoztakIstenhatalmánAzangyalokpedig megparancsoltáknekik,hogyegyenekamannából,amikor éheseklesznek.

9ÉsIstenátokkalkönyörgöttaSátánnak,hogynejöjjön vissza,ésnepusztítsaelagabonaföldet

10ÁdámésÉvapedigvettekagabonából,ésáldozatot mutattakbebelőle,ésfogtákésfelajánlottákahegyen, azonahelyen,aholelőszörmutattákbevéráldozatukat

11Ésismétfelajánlottákeztazáldozatotazoltáron, amelyetelőszörépítettekÉsfelálltak,imádkoztakés könyörögtekazÚrhoz,mondván:„Ígyszálltfelhozzáda midicséretünk,amikorakertbenvoltunk,mintezaz áldozat;ésártatlanságunkszálltfelhozzád,mintatömjén Demost,ó,Istenem,fogaddeltőlünkeztazáldozatot,és nefordítsvisszaminketirgalmadmiatt!”

12AkkorIsteneztmondtaÁdámnakésÉvának:„Mivelezt azáldozatotbemutattátok,ésfelajánlottátoknekem,énis testemméteszem,amikorleszállokaföldre,hogy megmentsektiteket;ésfolyamatosanoltáronfogom felajánlani,megbocsátásértésirgalmasságértazokszámára, akikkellőképpenrészesülnekbelőle.”

13ÉsIstenfényestüzetküldöttÁdámésÉvaáldozatára,és megtöltötteaztfényességgel,kegyelemmelésfénnyel;ésa Szentlélekleszálltarraazáldozatra.

14AkkorIstenmegparancsoltaegyangyalnak,hogy vegyenegytűzfogót,mintegykanalat,ésazzalvigyen áldozatotÁdámnakésÉvának.Azangyalpedigúgytett, ahogyanIstenmegparancsoltaneki,ésfelajánlottanekik

15ÉsÁdámésÉvalelkefelderült,ésszívükmegtelt örömmelésboldogsággal,valamintIstendicséretével.

16ÉsmondaIstenÁdámnak:Ezlegyennékedszokásod, hogyígytegyél,amikornyomorúságésbánatér.Dea szabadulásodésakertbevalóbejutásodcsakanapok betelteutánlesz,ahogyanmegállapodtunkközöttemHa nemígylenne,akkorirgalmasságombólésirgalmamból visszahoználaktégedazénkertembeésakegyembeaz iméntnevemnekbemutatottáldozatodért

17ÁdámörvendezettIstenszavain,ésÉvávalegyütt imádtákazoltárt,meghajoltakelőtte,majdvisszatérteka KincsekBarlangjába

18Ésezanyolcvanadiknaputánitizenkettediknapvégén történt,attólszámítva,hogyÁdámésÉvakijöttekakertből

19Ésegészéjjelottálltakésimádkoztakreggelig;aztán kijöttekabarlangból.

20ÁdámpedigörömmelmondtaÉvának,mivelIstennek felajánlották,ésIstenelfogadta,hogyezttette:„Tegyükezt

megháromszormindenhéten,szerdánanegyediknapon, péntekenakészületnapjánésvasárnap,életünkminden napján”

21Ésmivelegyetértettekezekbenaszavakbanegymás között,Istennektetszettekgondolataikésazadöntés, amelyetegymásközötthoztak

22EzutánIstenIgéjeszóltÁdámhoz,éseztmondta:„Ó, Ádám,előremeghatároztadazokatanapokat,amelyekben szenvedésekérnek,amikortesttéleszek;mertezeka negyedikszerda,ésapéntek,akészületnapja

23„Deamiazelsőnapotilleti,azonteremtettemmindent, ésénemeltemfelazegetÉsismét,ezenanaponvaló felemelkedésemáltalörömetteremtek,ésmagasbaemelem azokat,akikhisznekbennem;ó,Ádám,ajánldfeleztaz áldozatotéletedmindennapján”

24AkkorIstenvisszavontaazIgéjétÁdámtól.

25Ádámazonbanígyfolytattaeztazáldozatot,minden hétenháromszor,ahéthétvégéigÉsazelsőnapon,amely azötvenedik,Ádámszokásaszerintfelajánlottaaz áldozatot,ésőésÉvaelvettékazt,ésazoltárhozjárultak Istenelőtt,ahogyantanítottaőket

69.FEJEZET

1AkkorSátán,mindenjógyűlölője,irigyelveÁdámotés áldozatát,amelyáltalkegyelmettaláltIstenelőtt,sietve elővettegyéleskövetazélesvaskövekközül;ember alakjábanjelentmeg,odamentésmegálltÁdámésÉva mellett

2Ádámekkorazoltáronáldozott,ésimádkoznikezdett, kezeitIstenfelétárva.

3AkkorSátánsietveelőlépettanálalévőélesvaskővel,és átszúrtaÁdámotjobboldalán,mirevérésvízfolytbelőle, ésÁdámholttestkéntesettazoltárra.Sátánpedig elmenekült

4Évapedigodament,fogtaÁdámot,ésazoltáralá helyezte.Ésottmaradt,sírtfelette;miközbenvérpatak folytÁdámoldalábólazáldozatára

5DeIstentekintettÁdámhaláláraAkkorelküldteazŐ Igéjét,felemelteőt,éseztmondtaneki:„Töltsdbe áldozatodat,mertvalóban,Ádám,sokatér,ésnincsbenne hiány”

6IstenígyszóltÁdámhoz:„Énisígyfogokveledtörténni aföldön,amikorátszúrnak,ésvérésvízfolyikmajdaz oldalamból,ésátfolyikatestemen,amelyazigaziáldozat, ésamelyettökéletesáldozatkéntajánlanakfelazoltáron.”

7AkkorIstenmegparancsoltaÁdámnak,hogyfejezzebe áldozatát,ésamikorbefejezte,imádtaIstent,ésdicsérteŐt ajelekért,amelyeketmutatottneki

8ÉsIstenmeggyógyítottaÁdámotegynapalatt,amiahét hétvége;ésezazötvenediknap

9EkkorÁdámésÉvavisszatértekahegyről,ésbementek aKincsekBarlangjába,ahogyszoktakEzbeteljesedett ÁdámésÉvaszámáraszáznegyvennappalazután,hogy kijöttekakertből

10Azonazéjszakánpedigmindkettenfelkeltek,és imádkoztakIstenhez.Ésamikormegvirradt,kimentek,és lementekabarlangtólnyugatra,oda,aholagabonájukvolt, ésottszokásukszerintegyfaárnyékábanpihentek

11Deamikorvadállatoksokaságavettekörülőket,aSátán gonoszságatetteezt,hogyházasságáltalháborútindítson Ádámellen

70.FEJEZET

1EzutánSátán,mindenjógyűlölője,angyalalakotöltött, ésveleegyüttmégkétmásik,úgyhogyúgynéztekki,mint azaháromangyal,akikaranyat,tömjéntésmirháthoztak Ádámnak

2ElhaladtakÁdámésÉvaelőtt,miközbenazokafaalatt voltak,ésálnoksággalteli,szépszavakkalüdvözöltékőket.

3DeamikorÁdámésÉvaláttákszépkülsejüketés hallottákédesbeszédüket,Ádámfelkelt,üdvözölteőket,és odavitteőketÉvához,akikmindegyüttmaradtak;Ádám szíveeközbenörült,mertarragondoltróluk,hogyők ugyanazokazangyalok,akikaranyat,tömjéntésmirhát hoztakneki

4MertamikorelőszöreljöttekÁdámhoz,békeésöröm szálltrátőlük,azáltal,hogyjójelekethoztakneki;ezért Ádámaztgondolta,hogymásodszorisazértjöttek,hogy másjeleketadjanakneki,hogyörömétleljeMertnem tudta,hogySátánaz;ezértörömmelfogadtaőket,ésvelük tartott

5AkkorSátán,alegmagasabbközülük,ígyszólt:„Ujjongj, Ádám,ésujjongj!Íme,Istenazértküldöttminkethozzád, hogytudassunkveledvalamit”

6ÉsÁdámmegkérdezte:„Miaz?”Sátánígyválaszolt: „Könnyűdolog,mégisIstenszava,meghallgatodtőlünkés megteszed?Dehanemhallgatszránk,visszatérünk Istenhez,ésmegmondjukNeki,hogynemfogadodelaz igéjét.”

7ÉsismétmondaSátánÁdámnak:Nefélj,ésreszketésne szálljonrád;nemismerszminket?

8Ádámazonbanígyfelelt:„Nemismerlektiteket.”

9AkkoreztmondtanekiaSátán:„Énvagyokazangyal, akiaranyathozottneked,ésbevitteabarlangba;ezamásik az,akitömjénthozottneked;ésaharmadikaz,akimirhát hozottneked,amikorahegytetejénvoltál,ésakielvitt tégedabarlangba”

10„Amiazonbanatöbbiangyalt,társainkatilleti,akika barlangbavittektiteket,Istenezúttalnemküldteelvelünk; mertaztmondtanekünk:»Elégvagytok«”

11AmikorÁdámhallottaezeketaszavakat,hittnekik,és ígyszóltezekhezazangyalokhoz:„MondjátokelIsten igéjét,hogybefogadjam!”

12ÉsSátánaztmondtaneki:Esküdjmeg,ésígérdmeg nekem,hogymegkapod!

13AkkorÁdámaztmondta:„Nemtudom,hogyankell esküdniésígéretettenni.”

14Sátánpedigmondanéki:Nyújtsdkiakezedet,éstedd azénkezembe!

15Ádámekkorkinyújtottaakezét,ésSátánkezébetette; mireSátánígyszólthozzá:„Monddmegmost–olyanigaz, mintahogyIstenél,értelmesésbeszél,akiazegetatérbe emelte,ésaföldetavizekföléhelyezte,ésengemanégy elembőlésaföldporábólteremtett–,nemszegemmeg ígéretemet,ésnemtagadommegszavamat”

16ÉsÁdámígyesküdött

17AkkoreztmondtanekiaSátán:„Íme,máregyideje kijöttélakertből,ésnemismerszsemgonoszságot,sem rosszatDemostIstenaztmondjaneked,hogyvedd feleségülÉvát,akibelőledszármazott,hogygyermekeket szüljönneked,hogymegvigasztaljontéged,éselűzzetőled abajtésabánatotEzadolognemnehéz,ésnincsbenne semmibotránkozásszámodra”

71.FEJEZET

1AmikorÁdámmeghallottaSátánszavait,nagyon elszomorodottesküjeésígéretemiatt,éseztmondta: „Házasságtöréstkövessekeltestemmeléscsontjaimmal,és vétkezzekönmagamellen,hogyIstenelpusztítson,és eltöröljönaföldszínéről?”

2„Mivelelőszörettemafáról,kiűzöttengemakertből ebbeazidegenföldre,megfosztottfényestermészetemtől, éshalálthozottrámHateháteztteszem,elvágjaéletemeta földtől,apokolbataszít,ésottsokáiggyötörmajd”

3„DeIstensohanemmondtakiazokataszavakat, amelyeketnekemmondtál;éstinemvagytokIsten angyalai,ésnemistőleküldettekHanemördögökvagytok, angyalokálruhájábangyertekhozzámTávozzatoktőlem, tiIstenátkozottai!”

4AkkorazokazördögökelmenekültekÁdámelőlÉsőés Évafelkeltek,visszatértekaKincsekBarlangjába,és bementekoda.

5ÁdámpedigeztmondtaÉvának:„Haláttad,mittettem, nemonddel,mertvétkeztemIstenellen,azőnagynevére esküdve,ésismétaSátánkezeibehelyeztemkezemet.” Évateháthallgatott,ahogyÁdámmondtaneki 6Ádámekkorfelkelt,ésIstenfelétártakezeit,könnyek közöttkönyörögveésesedezve,hogybocsássamegneki tettétÁdámígymaradtésimádkozottnegyvennapés negyvenéjjelNemevettésnemivott,mígnemazéhségtől ésszomjúságtólaföldrerogyott.

7AkkorIstenelküldteIgéjétÁdámhoz,akifelemelteőt onnan,aholfeküdt,éseztmondtaneki:„Ó,Ádám,miért esküdtélmegazénnevemre,ésmiértkötöttélegyezséget máskoraSátánnal?”

8Ádámazonbansírt,ésígyszólt:„Ó,Istenem,bocsáss megnekem,merttudtánkívültettemezt;azthittem,hogy Istenangyalaiők”

9ÉsIstenmegbocsátottÁdámnak,mondvánnéki:Óvakodj aSátántól!

10ÉsvisszavontaazŐszavátÁdámtól

11EkkormegnyugodottÁdámszíve,magáhozvetteÉvát, éskimentekabarlangból,hogyennivalótkészítsenek maguknak

12Ádámazonbanattólanaptólfogvavívódottmagában menyegzőjeestéjemiatt,bárféltmegtenni,nehogyIsten megharagudjonrá

13ÁdámésÉvapedigodamentekafolyóhoz,ésleülteka partjára,ahogyazemberekszoktak,amikorjólérzik magukat

14DeaSátánféltékenyvoltrájuk,éselakartapusztítani őket

72.FEJEZET

1AkkoraSátánéstízseregébőlleányokkáváltozott, amilyenekhezavilágonsenkisemhasonlított,akegyelem kedvéért

2ÁdámésÉvajelenlétébenjöttekfelafolyóból,ésezt mondtákegymásközött:„Gyertek,nézzükmegÁdámés Évaarcát,akikaföldiemberekközülvalókMilyenszépek, ésmennyirekülönbözikatekintetükamiénktől!”Aztán odamentekÁdámhozésÉvához,üdvözöltékőket,és csodálkozvaálltakelőttük

3ÁdámésÉvaisrájuknézett,csodálkoztakszépségükön, ésaztmondták:„Van-ehátalattunkegymásikvilág,ilyen gyönyörűteremtményekkel?”

4ÉsazokalányokaztmondtákÁdámnakésÉvának: „Igen,valóban,bőségesteremtésvagyunk.”

5Ádámeztkérdeztetőlük:„Dehogyanszaporodtok?”

6Ésígyfeleltekneki:„Vannakférjeink,akikfeleségül vettekminket,ésmigyermekeketszülünknekik,akik felnőnek,ésőkismegházasodnakésférjhezmennek,ésők isgyermekeketszülnek;ésígymigyarapodunkÉshaúgy van,ó,Ádám,nemhiszelnekünk,akkormegmutatjuk nekedaférjeinketésagyermekeinket”

7Akkorkiáltoztakafolyónát,minthaösszehívnák férjeiketésgyermekeiket,akikafolyóbóljöttekfel, férfiakatésgyermekeket;ésmindenkiafeleségéhezment, gyermekeipedigvelevoltak.

8AmikorÁdámésÉvamegláttákőket,megnémultak,és csodálkoztakrajtuk

9AkkoreztmondtákÁdámnakésÉvának:„Látjátoka férjeinketésgyermekeinket,vegyétekfeleségülÉvát, ahogyanmiisfeleségülvettükafeleségeinket,ésnektekis ugyanolyangyermekeiteklesznek,mintnekünk.”EzSátán cselfogásavolt,hogymegtévesszeÁdámot

10Sátánaztisgondoltamagában:„Istenelőször megparancsoltaÁdámnakafagyümölcsévelkapcsolatban, mondvánneki:Neegyélróla,mertkülönbenhalállalhalsz meg”Ádámazonbanevettbelőle,ésIstenmégsemölte meg;csakhalált,csapásokatésmegpróbáltatásokatszabott kiráaddiganapig,amígkinemjöntestéből

11„Hatehátráveszemerre,hogyIstenparancsanélkül feleségülvegyeÉvát,akkorIstenmegöliőt.”

12EzértjelenítettemegSátáneztajelenéstÁdámésÉva előtt;mertmegakartaölniéselakartatüntetniaföld színéről.

13EközbenabűntüzeelérteÁdámot,ésarragondolt, hogybűntkövetelDevisszafogtamagát,attólfélve,hogy hakövetiSátántanácsát,Istenmegöli.

14AkkorÁdámésÉvafelkeltek,ésimádkoztakIstenhez, mígSátánésseregeilementekafolyóbaÁdámésÉva jelenlétében;hogylássák,visszatérnekasajátföldjükre.

15ÁdámésÉvapedigszokásukszerintestefelé visszatértekaKincsekbarlangjába

16ÉsmindkettenfelkeltekésimádkoztakIstenhezazonaz éjszakánÁdámtovábbraisimádkozvaállt,denemtudta, hogyanimádkozzon,szívegondolataimiattamenyegzője estéjévelkapcsolatban;éseztfolytattareggelig.

17Ésamikorvilágosságtámadt,ÁdámígyszóltÉvához: „Keljfel,menjünkleahegyalá,ahonnanaranyathoztak nekünk,éskérdezzükmegazUratezügyben”

18Évapedigeztkérdezte:„Miez,ó,Ádám?”

19Ésőígyfeleltneki:„HogymegkérhessemazUrat,hogy tájékoztassonengemaházasságodról;mertnemteszem megazŐparancsanélkül,nehogyelvesszünk,tégedés engemMertazokazördögöklángralobbantottáka szívemetazokkalagondolatokkal,amiketbűnös kísérteteikbenmutattaknekünk”

20ÉvapedigeztmondtaÁdámnak:„Miértmennénklea hegyalá?Inkábbálljunkfel,ésimádkozzunka barlangunkbanIstenhez,hogytudjameg,jó-eezatanács vagysem.”

21AkkorÁdámfelkeltimában,ésígyszólt:„Ó,Istenem, tetudod,hogyvétkeztünkellened,ésattólapillanattól

kezdve,hogyvétkeztünk,megfosztottakminketderűs természetünktől;testünkállatiassávált,ételreésitalra vágyott;állatiasvágyakkal

22„Parancsoldmegnekünk,ó,Istenünk,hogyne engedjünkutatnekikateparancsodnélkül,nehogy semmivétegyélminketMerthanemadodmegaparancsot, legyőzetünk,ésaSátántanácsátkövetjük;ésismét elpusztítaszminket.”

23„Hanem,akkorveddeltőlünkalelkünket;hadd szabaduljunkmegettőlazállativágytólÉshanemadsz nekünkparancsotezzelkapcsolatban,akkorválaszdelÉvát tőlem,ésengemtőle;éshelyezzelminketmessze egymástól.”

24„Mégegyszer,ó,Istenem,amikorelválasztottálminket egymástól,azördögökkísérteteikkelfognakmegtéveszteni minket,elpusztítaniszívünket,ésbeszennyezniegymás irántigondolatainkatDehanemismindegyikünktesziezt amásikkalszemben,akkormindenképpenamegjelenésük általfogmegtörténni,amikormegmutatjákmagukat nekünk”Ádámittfejeztebeimáját

73.FEJEZET

1IstenekkorúgytekintettÁdámszavaira,hogyazok igazak,éshogysokáigvárhatazŐparancsáraSátán tanácsátilletően

2ÉsIstenhelyeselteÁdámotabban,amiterrőlgondolt,és abbanazimában,amelyetelőttemondott;ésIstenIgéje szóltÁdámhoz,éseztmondtaneki:„Ó,Ádám,bárcsakezt azintéstmárelőbbmegfogadtadvolna,mielőttkimentéla kertbőlerreaföldre!”

3EzutánIstenelküldteangyalát,akiaranyathozott, angyalt,akitömjénthozott,ésangyalt,akimirháthozott Ádámnak,hogytudósítsanaknekimenyegzőjeestéjéről.

4AkkoreztmondtákazangyalokÁdámnak:„Fogdaz aranyat,addÉvánaknászajándékba,ésjegyezdelőt!Aztán adjnekiajándékbafüstölőszertésmirhát,éslegyetekegy testté!”

5Ádámhallgatottazangyalokra,fogtaazaranyat,Éva keblébetette,ruhájába,éseljegyezteőtakezével.

6AkkorazangyalokmegparancsoltákÁdámnakésÉvának, hogykeljenekfelésimádkozzanaknegyvennapés negyvenéjjel;ésazutánÁdámmenjenbeafeleségéhez; mertakkoreztisztaésszeplőtelencselekedetlenne;és gyermekeilennének,akiksokasodnának,ésbetöltenéka földszínét.

7AkkorÁdámésÉvaisbefogadtákazangyalokszavait, ésazangyalokeltávoztaktőlük.

8AkkorÁdámésÉvaböjtölniésimádkoznikezdteka negyvennapvégéig;aztánújratalálkoztak,ahogyanaz angyalokmondtáknekikÉsattólazidőtőlkezdve,hogy Ádámelhagytaakertet,egészenaddig,amígfeleségül vetteÉvát,kétszázhuszonháromnapteltel,azazhéthónap éstizenháromnap 9ÍgyvereségetszenvedettSátánÁdámelleniháborúja 74.FEJEZET

1Ésaföldönlakoztak,dolgozva,hogytestükjóléte továbbraisbiztosítottlegyen;ésígyvoltak,mígÉvakilenc hónaposgyermekvállalásavégetnemért,éselnem közeledettazidő,amikormegkellettszülnie

2AkkoreztmondtaÁdámnak:„Ezabarlangtisztahelya bennetettjelekmiatt,miótaelhagytukakertet;ésismét imádkoznifogunkbenneNemilliktehát,hogyelőhozzak benne;inkábbtérjünkvisszaahhozamenedéketnyújtó sziklához,amelyetSátánránkhajított,amikormegakart ölniminketvele;deamelyetIstenparancsárafelemeltekés ponyvátterítettekfölénk;ésbarlangotalkotott”

3ÁdámpedigelvitteÉvátabbaabarlangba;ésamikor elérkezettaszülésénekideje,nagyonvajúdottÁdám megbánta,ésszívekeseredettmiatta,mertközelvolta halálhoz;hogybeteljesedjenIstenigéjehozzá: „Szenvedéllyelfogszszülnigyermeket,ésfájdalommal fogodvilágrahoznigyermekedet.”

4AmikorÁdámláttaÉvaszorulthelyzetét,felkelt, imádkozottIstenhez,éseztmondta:„Uram,tekintsrám irgalmasszemeiddel,éshozdkiőtnyomorúságából!”

5ÉsIstenrátekintettszolgálójára,Évára,és megszabadítottaőt,akiszülteelsőszülöttfiátésveleegyütt leányát.

6ÁdámpedigörvendezettÉvaszabadulásán,ésa gyermekekenis,akiketszültnekiÉsÁdámszolgált Évánakabarlangbannyolcnapig;akkorafiútKáinnak,a lánytpedigLuluvánakneveztékel

7Káinnevegyűlölőtjelent,mivelgyűlöltenővérétanyjuk méhében,mielőttmégkijöttekvolnabelőle.Ezértnevezte elÁdámKáinnak

8DeaLuluwanévjelentése„gyönyörű”,mertszebbvolt, mintazanyja.

9ÁdámésÉvamegvárták,mígKáinéshúga negyvennaposaklettek,amikorÁdámeztmondtaÉvának: „Áldozatotmutatunkbe,ésbemutatjukagyermekekért.”

10Évapedigeztmondta:„Egyáldozatotmutatunkbeaz elsőszülöttfiúért,ésazutánegyetalányért”

75.FEJEZET

1Ádámekkoráldozatotkészített,ésÉvávalegyütt felajánlottákgyermekeikért,ésodavittékazoltárhoz, amelyetelőszörépítettek

2ÉsÁdámfelajánlottaazáldozatot,éskönyörgöttIstennek, hogyfogadjaelazáldozatát

3IstenekkorelfogadtaÁdámáldozatát,ésmennyeifényt küldött,amelyberagyogottazáldozatra.Ádámésafiú közelebbmentekazáldozathoz,deÉvaésalányanem közeledtekhozzá

4AkkorÁdámleszálltazoltárról,ésörvendeztek;Ádám ésÉvapedigmegvárták,mígalányanyolcvannaposnem lett;akkorÁdámáldozatotkészített,éselvitteÉvánakésa gyermekeknek;ésodamentekazoltárhoz,aholÁdám felajánlotta,szokásaszerint,kérveazUrat,hogyfogadjael azáldozatát

5AzÚrelfogadtaÁdámésÉvaáldozatát.AkkorÁdám, Évaésagyermekekegyüttközeledtek,ésörvendezve lejöttekahegyről

6Denemtértekvisszaabbaabarlangba,amelyben születtek,hanemaKincsekBarlangjábamentek,hogya gyerekekkörbejárják,ésmegáldassanakakertbőlhozott emléktárgyakkal

7Miutánazonbanmegáldattakezekkelajelekkel, visszatértekabarlangba,amelybenszülettek.

8MielőttazonbanÉvabemutattavolnaazáldozatot,Ádám magávalvitteőtafolyóhoz,amelybeelőszörbelevetették

magukat;ésottmegmosdattákmagukatÁdámmegmostaa testét,ésÉvaistisztáramossaaszenvedésésaszorongás után,amirájukszakadt 9ÁdámésÉvaazonban,miutánmegmosakodtaka folyóvízben,mindenestevisszatértekaKincsek Barlangjába,aholimádkoztakésáldástnyertek;majd visszatértekabarlangjukba,aholgyermekeikszülettek 10ÍgytettekÁdámésÉvais,amígagyermekekabbanem hagytákaszopástAztán,amikorelválasztottákőket, Ádámáldozatotmutatottbegyermekeilelkéért;azona háromalkalmonkívül,amikorhetentefelajánlottértük 11Amikorelmúltakaszoptatásnapjai,Évaismétfogant, ésamikorbetelteknapjai,fiútéslánytszült;afiútÁbelnek, alánytpedigAkliánakneveztékel

12NegyvennapelteltévelÁdámáldozatotmutatottbea fiáért,nyolcvannapelteltévelpedigegymásikáldozatot mutatottbealányáért,ésúgytettvelük,ahogyankorábban tetteKáinnaléshúgával,Luluvával

13ElvitteőketaKincsekBarlangjába,aholáldástnyertek, majdvisszatértekabbaabarlangba,aholszülettek SzületésükutánÉvamegszűntgyermeketszülni

76.FEJEZET

1Agyermekekpedigkezdtekegyreerősebbeklenniés növekednitestben;Káinazonbankeményszívűvolt,és uralkodottöccsén

2Ésgyakranelőfordult,hogyamikorazapjaáldozatot mutatottbe,őottmaradt,ésnemmentelvelük,hogy áldozatotmutassonbe

3Ábelazonbanszelídszívűvolt,engedelmeskedett apjánakésanyjának,akiketgyakranbuzdítottáldozat bemutatására,mertszeretteazokat;sokatimádkozottés böjtölt.

4EkkorezajelérkezettÁbelhezAmikorbementa KincsekBarlangjába,ésmegláttaazaranyrudakat,a tömjéntésamirhát,megkérdezteszüleit,ÁdámotésÉvát felőlük,éseztmondtanekik:„Hogyjutottatokezekhez?” 5Ádámpedigelmeséltenekimindazt,amivelüktörtént Ábelpedigmélyenmegérezte,amitazapjamondottneki.

6Továbbáapja,Ádám,meséltnekiIstenmunkáirólésa kertről;ésezutánazegészéjszakátapjamögötttöltöttea KincsekBarlangjában.

7Ésazonazéjszakán,miközbenimádkozott,megjelent nekiaSátánegyemberképében,akieztmondtaneki: „Gyakrankésztettedapádatáldozatbemutatására, böjtölésreésimádkozásra,ezértmegöllektéged,éseltörlök evilágból.”

8ÁbelpedigimádkozottIstenhez,éselűztemagátóla Sátánt,ésnemhittazördögszavainakAmikornappallett, megjelentnekiIstenangyala,éseztmondtaneki:„Ne rövidítsdmegaböjtöt,azimádságotésazáldozatotate Istenednek,mertíme,azÚrmeghallgattaimádatNefélj attólazalaktól,amelymegjelentnekedéjszaka,ésamely halálraátkozotttéged”Ésazangyaleltávozotttőle

9Amikornappallett,ÁbelodamentÁdámhozésÉvához, éselbeszéltenekikalátomást,amelyetlátott.Deamikor meghallották,nagyonelszomorodtakmiatta,denem szóltaknekisemmitróla,csakvigasztalták

10AmipedigakeményszívűKáintilleti,Sátánéjjeleljött hozzá,megmutattamagát,éseztmondtaneki:„Mivel ÁdámésÉvasokkaljobbanszeretikatetestvéredet,Ábelt,

ÁdámésÉvaelsőkönyve

minttéged,ésfeleségülakarjákvennigyönyörűhúgodat, mertszeretikőt;detégedazőrosszindulatúhúgához akarnakfeleségülvenni,mertgyűlölnektéged;

11„Mostazértazttanácsolomneked,hogyamikorezt teszik,öldmegatestvéredet;akkorahúgodmaradneked, ésazőhúgátiskitaszítják”

12ÉsSátáneltávozotttőle;deagonoszmegmaradtKain szívében,akisokszorkeresteamódját,hogymegölje testvérét

77.FEJEZET

1DeamikorÁdámlátta,hogyazidősebbtestvérgyűlölia fiatalabbat,igyekezettmeglágyítaniaszívüket,ésígyszólt Káinhoz:„Végy,fiam,avetésedgyümölcséből,ésmutass beáldozatotIstennek,hogymegbocsássaneked gonoszságodatésbűnödet”

2Ábelnekiseztmondta:„Végyavetésedből,mutassbe áldozatot,ésviddelIstennek,hogymegbocsássa gonoszságodatésbűnödet”

3Ábelhallgatottapjaszavára,vettavetéséből,jóáldozatot mutatottbe,éseztmondtaapjának:„Gyerevelem,mutasd meg,hogyankellfelajánlani!”

4Éselmentek,ÁdámésÉvavele,ésmegmutattákneki, hogyanmutassabeajándékátazoltáron.Azutánfelálltakés imádkoztak,hogyIstenfogadjaelÁbeláldozatát

5IstenekkorrátekintettÁbelre,éselfogadtaáldozatát IstenjobbankedvelteÁbelt,mintazáldozatát,jószíveés tisztatestemiattSemmiálnokságnemvoltbenne

6Azutánleszálltakazoltártól,ésbementekabarlangba, amelybenlaktak.Ábelazonban,mivelörömmelmutattabe áldozatát,hetenteháromszormegismételteaztapja,Ádám példájátkövetve

7Káinazonbannemlelteörömétazáldozatban,hanem apjanagyharagjáravalótekintettelegyszerbemutatta ajándékát;ésamikorbemutatta,szemeazáltalabemutatott áldozatonvolt,ésalegkisebbjuhotválasztottaáldozatul,és ismétazonvoltaszeme

8EzértIstennemfogadtaelazáldozatát,mertszívetele voltgyilkosgondolatokkal.

9Ésígymindannyianegyüttéltekabbanabarlangban, amelybenÉvavilágrahoztagyermekét,mígKaintizenöt évesnemlett,Ábelpedigtizenkétéves.

78.FEJEZET

1AkkorÁdámeztmondtaÉvának:„Íme,agyerekek felnőttek,azonkellgondolkodnunk,hogyfeleséget találjunknekik”

2Évaígyfelelt:„Hogyantehetjükeztmeg?”

3AkkorÁdámeztmondtaneki:„Ábelhúgátvesszük feleségülKáinhoz,KáinhúgátpedigÁbelhez.”

4ÉvapedigmondaÁdámnak:NemszeretemKáint,mert keményszívű;haddmaradjanak,mígáldozatotbemutatunk értükazÚrnak

5ÉsÁdámnemszólttöbbet

6EközbenSátáneljöttKainhozegymezőemberképében, éseztmondtaneki:„Íme,ÁdámésÉvatanácsottartottak kettenházasságotokról,ésmegegyeztek,hogyÁbelhúgát nekedadják,atehúgodatpedigneki.

7„Dehanemszeretnélek,nemmondtamvolnaelneked eztDehamegfogadodatanácsomatéshallgatszrám,

akkorhozoknekedesküvődnapjángyönyörűruhákat,sok aranyatésezüstöt,ésrokonaimiselkísérnekmajd.”

8Káinpedigörömmelmondta:„Holvannakarokonaid?”

9ÉsSátánígyfelelt:„Rokonaimegyészakikertben vannak,ahováegykorelakartamvinniatyádat,Ádámot;de nemfogadtaelazajánlatomat

10„Dete,hameghallgatodszavaimat,éshahozzámjössz azesküvődután,megnyugszolanyomorúságodtól, amelybenvagy;ésmegnyugszol,ésjobbanjársz,mint atyád,Ádám”

11SátánszavairaKáinkinyitottafülét,ésabeszédfelé hajolt

12Ésnemmaradtamezőn,hanemodamentÉvához,az anyjához,megverte,megátkozta,éseztmondtaneki:Miért akarodelvinniahúgomat,hogyatestvéremhezadd?Hát meghaltamén?”

13Azanyjaazonbanlecsendesítette,éselküldteamezőre, aholazelőttvolt

14AmikoraztánÁdámmegérkezett,elmesélteneki,mit tettKáin

15Ádámazonbanelszomorodott,hallgatott,ésegyszót semszólt.

16MásnappedigmondaÁdámKáinnak,azőfiának:Végy juhaidközülszépésfiataljuhokat,ésáldozdfelazokatate Istenednek;énpedigszólokatetestvérednek,hogy mutassonbegabonátazőIstenének

17Mindkettenhallgattakatyjukra,Ádámra,fogták áldozataikat,ésfelajánlottákazokatahegyenazoltárnál.

18Kainazonbangőgösenviselkedetttestvérével, eltaszítottaőtazoltártól,ésnemengedte,hogyfelajánlja áldozatátazoltáron;őazonbanasajátjátajánlottafelrajta büszkeszívvel,álnoksággaléscsalárdsággalteli

19Ábelpedigköveketállíttatottfelaközelben,ésazokra ajánlottafelajándékátalázatosésálnokságtólmentes szívvel

20Káinakkorazoltárnálállt,amelyenfelajánlotta ajándékát;ésIstenhezkiáltott,hogyfogadjaelfelajánlását; deIstennemfogadtaeltőle;ésistenitűzsemszálltle, hogymegemésszeazáldozatát

21Őazonbanrosszkedvébenésharagjábanottálltaz oltárralszemben,éstestvérére,Ábelrenézett,hogylássa, vajonIstenelfogadja-eazáldozatátvagysem

22ÁbelpedigimádkozottIstenhez,hogyfogadjael áldozatátAkkoristenitűzszálltleésmegemésztette áldozatátÉsIstenmegérezteáldozataillatát;mertÁbel szeretteőtésörvendezettbenne.

23ÉsmivelIstennagyonelégedettvoltvele,elküldte hozzáegyvilágosságangyalátemberképében,aki részesültazáldozatában,mivelmegérezteáldozataédes illatát,ésezekmegvigasztaltákÁbeltésmegerősítették szívét

24Káinpedigláttamindazt,amitestvéreáldozatával történt,ésharagragerjedtemiatt

25Akkormegnyitottaszáját,éskáromoltaIstent,mertnem fogadtaelazáldozatát

26IstenazonbaneztmondtaKáinnak:„Miértszomorúa tekinteted?Légyigaz,hogyelfogadjamáldozatodat.Nete ellened, ellenemzúgolódtál,demagadellen”

27EztmondtaIstenKáinnakfeddésül,mertmegutáltaőt ésáldozatát

ÁdámésÉvaelsőkönyve

28ÉsleszálltKáinazoltárról,elváltozottaszíneés szomorúarccal,ésodamentapjáhozésanyjához,és elmondtanekikmindazt,amitörténtveleÉsÁdámnagyon bánkódott,mertIstennemfogadtaelKáináldozatát.

29Ábelazonbanörömmelésvidámszívvellement,és elmondtaapjánakésanyjának,hogyIstenelfogadtaaz áldozatátÖrömmelfogadták,ésmegcsókoltákazarcát

30Ábeleztmondtaapjának:„MivelKáineltaszítottengem azoltártól,ésnemengedte,hogyáldozatomatazon mutassambe,oltártépítettemmagamnak,ésazonmutattam beáldozatomat”

31AmikorÁdámeztmeghallotta,nagyonmegbánta,mert ezvoltazazoltár,amelyetelőszörőépített,ésamelyena sajátajándékaitajánlottafel

32Káinpedigannyiramogorvaésdühösvolt,hogykiment amezőre,aholSátánodamenthozzá,éseztmondtaneki: „Mivelatestvéred,Ábelatyádnál,Ádámnálmenekült, miveleltaszítottadőtazoltártól,megcsókoltákazarcát,és jobbanörülnekneki,mintneked.”

33AmikorKáinmeghallottaSátánszavait,haragragerjedt, éssenkineksemárultaelLelkétállította,hogymegöli testvérét,mígbenemvitteabarlangba,éseztmondtaneki:

34„Ó,testvér,milyenszépazország,ésmilyengyönyörű, kellemesfákvannakbenne,ésbájoslátvány!Detestvér,te mégsohanemvoltálamezőn,hogygyönyörködnélbenne.”

35„Ma,ó,testvérem,nagyonkívánom,bárcsakvelem jönnélamezőre,hogyjólérezdmagad,ésmegáldd mezőinketésnyájainkat,mertigazvagy,ésnagyon szeretlek,ó,testvérem!Deelidegenedtéltőlem”

36Ábelekkorbeleegyezett,hogytestvérével,Káinnal kimenjenamezőre.

37Mielőttazonbankimentvolna,eztmondtaKáin Ábelnek:„Várjmeg,amíghozokegybotot,mert vadállatokközelednek.”

38ÁbelpedigártatlanulvárakozottKáinpedig,akielöl ment,fogottegybototéskiment

39Éselkezdtekjárniazúton,Káinéstestvére,Ábel;Káin pedigbeszélthozzá,ésvígasztaltaőt,hogymindent elfelejtsenvele

79.FEJEZET

1Ésígymentektovább,mígegyelhagyatotthelyrenem értek,aholnemvoltakjuhok;akkorÁbeleztmondta Káinnak:Íme,testvérem,elfáradtunkazúton,mertsemmit semlátunkafákközül,semagyümölcsökközül,sema zöldnövényekközül,semajuhokközül,semsemmiolyat, amirőlmondtálnekem.Holvannakazokajuhaid, amelyekrőlaztmondtad,hogyáldjammegőket?

2AkkoreztmondtanekiKáin:„Gyere,ésmindjártsok szépdolgotfogszlátni,demenjelőttem,amígfelnem megyekhozzád.”

3Ábelekkorelőrement,Káinpedigmögöttemaradt

4Ábelpedigártatlanságábanjárt,álnokságnélkül,nem hitte,hogytestvéremegöliőt

5Kainpedigodamenthozzá,ésbeszédévelvigasztalta,egy kicsitmögöttevonulva;aztánsietvebottalverte,ütésütés után,mígnemmegbénult

6AmikorÁbelaföldrerogyott,látva,hogytestvéremeg akarjaölni,ígyszóltKáinhoz:„Ó,testvérem,könyörülj rajtam!Amellekre,amelyeketszoptunk,neüssmeg!A méhre,amelyhordozottminket,ésamelyavilágrahozott

minket,neüssmeghalálraazzalabottal!Hamegakarsz ölni,végyegyetezekközülanagykövekből,ésöljmeg!”

7AkkorKáin,akeményszívűéskegyetlengyilkos,fogott egynagykövet,ésfejbeverteveleatestvérét,mígkinem folytazagyveleje,ésvérbenfortyogottelőtte.

8ÉsKáinnembántameg,amittett

9Deaföld,amikorazigazÁbelvéreráhullott, megremegett,miközbenittaavérét,éssemmivéakarta tenniKáintérte

10ÁbelvérepedigtitokzatosanIstenhezkiáltott,hogy bosszútálljongyilkosán

11Kainpedigazonnalelkezdteásniaföldet,hogyabba helyezzeatestvérét,mertreszketettafélelemtől,amely akkorszálltameg,amikorlátta,hogyaföldmegremeg miatta

12Akkorbelevetettetestvérétagödörbe,amelyetásott,és porralborítottabeDeaföldnemfogadtabe,hanem azonnalkidobta

13Kainismétmegástaaföldet,éselrejtettebennetestvérét; deaföldismétmagáravetetteőt;mígnemháromszorveté magáraaföldÁbelholttestét

14Asárosföldelőszörfeldobtaőt,mertnemővoltazelső teremtés;másodszorisfeldobtaőt,ésnemfogadtabe,mert igazésjóvolt,ésoknélkülmegölték;harmadszoris feldobtaőt,ésnemfogadtabe,hogytestvéreelőtttanú maradhassonellene

15ÉsígygúnyoltaaföldKáint,mígnemIstenigéje elérkezetthozzátestvérévelkapcsolatban.

16Istenekkorharagragerjedt,ésigenrosszallottaÁbel halálamiatt,mennydörgéstámadtazégből,villámlások jártakelőtte,ésazÚristenigéjeszóltazégbőlKáinhoz,és eztmondtaneki:„HolvanÁbel,atestvéred?”

17Káinpedigbüszkeszívvelésrekedthangonfelele: Hogyanlehetekén,ohIsten,atestvéremőrzője?

18AkkoreztmondtaIstenKáinnak:Átkozottlegyenaföld, amelymegittaÁbelnek,ateatyádfiánakavérét;tepedig reszkessésrettegj;ésezlesznékedjelül,hogyakirádtalál, megöltéged

19Káinazonbansírt,mertIstenezeketaszavakatmondta neki;éseztmondtanekiKáin:Ó,Istenem,akirámtalál, megölengem,éseltöröltetemaföldszínéről

20AkkorIsteneztmondtaKáinnak:„Akirádtalál,aznem ölmegtéged.”MertelőtteIsteneztmondtaKáinnak:„Hét büntetéstőleltekintekattól,akimegöliKáint”Amipedig IstennekKáinhozintézettszavátilleti:„Holvana testvéred?”,Istenirgalmasságbólmondtaeztiránta,hogy megpróbáljabűnbánatrabírni

21MerthaKáinmegbántavolnabűneitabbanazidőben, ésaztmondtavolna:„Ó,Istenem,bocsásdmegbűnömetés testvéremmeggyilkolását!”,akkorIstenismegbocsátotta volnanekiabűnét 22ÉsamikorIstenaztmondtaKáinnak:„Átkozottlegyen aföld,amelymegittatestvéredvérét”,ezisIstenirgalma voltKáinirántMertIstennemőtátkoztameg,hanema földetátkoztameg;bárnemazaföldvolt,amelymegölte Ábelt,ésamelygonoszságotkövetettel 23Merthelyénvalóvolt,hogyazátokagyilkosraszálljon; Istenmégisirgalmasanúgyintéztegondolatait,hogysenki netudjonróla,ésneforduljonelKáintól 24Ésmegkérdeztetőle:„Holvanatestvéred?”Mireőígy válaszolt:„Nemtudom”AkkoraTeremtőaztmondtaneki: „Reszkessésreszkess!”

25Káinekkorremegnikezdettésrettegnikezdett;ésezzel ajellelIstenpéldaképülállítottaőtazegészteremtéselőtt, minttestvéregyilkosátIstenrettegéstésfélelmetisküldött rá,hogylássaaztabékét,amelybenelőszörvolt,ésazta remegéstésfélelmetis,amelyetvégülelszenvedett;hogy megalázkodjonIstenelőtt,megbánjabűnét,éskeresseazta békét,amelyetelőszörélvezett

26ÉsIstenigéjében,amelyaztmondta:„Hétbüntetést eltekintekattól,akimegöliKáint”,Istennemkarddal akartamegölniKáint,hanemaztakarta,hogyböjtöljön, imádkozzonéssírjonkeményuralomáltal,amígmegnem szabadultbűnéből

27Ahétbüntetéspedigahétgeneráció,amelyalattIsten Káinravárttestvéremeggyilkolásáért

28AmipedigKáintilleti,amiótamegöltetestvérét,sehol semtaláltnyugalmat;hanemremegve,rémültenésvérrel beszennyezvevisszatértÁdámhozésÉvához