Betűtészta
„AKADTAK OLYAN LESZBIKUS NŐK, AKIK A VILÁG SZEMÉBEN VÉNKISASSZONYOK VOLTAK, MIKÖZBEN EGYÜTT ÉLTEK A PARTNERÜKKEL” Interjú Szécsi Noémivel Számtalan tévhit és előítélet övezte a nemi szerepeket és a női testet a 19. és 20. század fordulóján. De vajon hogyan gondolkodtak itthon szexualitásról, egészségről vagy a női szépségről ebben az időben? Ennek járt utána az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma rendelési naplói alapján Szécsi Noémi írónő a legújabb, Lányok és asszonyok aranykönyve című kötetében. Hogyan fogalmazódott meg benned a kötet megírásának az ötlete? Mi inspirált a munka során? Először az 1850-es években játszódó Nyughatatlanok című történelmi regényemhez végeztem kutatásokat a nők testéhez kötődően, aztán a Géra Eleonórával írott nőtörténeti könyveimhez, amelyek az 1860–1939 közötti szakaszban vizsgálják a nők hétköznapi életét. Az átnézett anyag mindig nagyobbnak bizonyult, mint a lehetséges terjedelem. A századforduló pedig különösen érdekes, mert paradigmaváltó korszak: a nők egyre nagyobb számban kerülnek az oktatásba, állnak munkába, kezdenek el sportolni stb. Ez a testükkel való viszonyukra is hatással van, az öltözködéstől kezdve a gyermekvállalásig. Régóta kíváncsi voltam dr. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő rendelési naplóira, és amikor az Orvostörténeti Múzeum levéltárában beleolvastam a könyvekbe, kiderült, hogy ez adja majd a struktúrát a könyvhöz, mert a doktornő esetei kijelölik a témákat. Milyen érdekes esetek merülnek fel a rendelési naplókban? Milyen változásoknak lehetünk tanúi általuk? Például nem egy olyan dolgozó nő fordult hozzá, akik a munka során szedtek össze valami ártalmat. Alsóbb osztálybeli nőnél senkit sem zavart, ha túldolgozta magát, de a középosztálybeli nőket kissé álságosan azért óvták
a munkától, mert testileg-szellemileg kimerítené őket. Paulas Erika, az első női építőmester ennek ellenére ragaszkodott választott szakmájához, pedig azért fordult orvoshoz, mert munka közben leesett egy állványról. De azt is láthatjuk, hogyan zajlik a szülés: Hugonnai Vilma – aki maga is szerzett tapasztalatot bábaként, amíg nem honosították a diplomáját – bábákkal dolgozott együtt. Akkoriban az orvost már fölérendelték a bábának, és problémásnak ígérkező esetben kórházba küldték szülni a nőt. Egyébként azt is láthatjuk, hogy egyes nőgyógyászati betegségeket – akár azokat, amelyek meddőséget okoztak – műtéttel tudtak orvosolni. De azért még sokan féltek az operációktól. Nagyon érdekes! Paulas Erikáról, bevallom, hogy nem is hallottam. Hány híres nőt emeltél ki a kötetben? Paulas Erika valóban nem ismert, én is csak azért tudtam, hogy kiről van szó, mert olvastam róla századfordulós újságokat. Akkoriban nyíltak meg a gimnáziumok és egyetemek a nők előtt, álltak munkába középosztálybeli nők, és az újság „kis színesként” szívesen közölt fotót és rövid életrajzot az első bölcsészről, az első gyógyszerésznőről és így tovább. A könyv szereplói közül ma is ismerünk egyes színésznőket vagy írónőket: Blaha Lujzát, Jászai Marit, Erdős Renée-t, Kaffka Margitot. Ők memoárjaikkal, leveleikkel, illetve műveikkel járultak hozzá a forrásokhoz. Persze egy színésznő nem mindig az átlagnőt reprezentálja. Például nem minden nő engedhette meg magának, hogy a saját otthonában végezzenek el rajta nőgyógyászati műtétet, mint Blaha Lujza. Az alsóbb osztályokból származó nők ilyenkor közkórházba, klinikára mentek, ahol nagy zsúfoltság volt. De az idősödést is máshogyan élték meg a hétköznapi nők, mint a színésznők, akik nem akartak 40-es, 50-es éveiktől „láthatatlanná” válni, ahogyan az akkoriban illendő lett volna: színpadra léptek és kedvük szerint öltözködtek. Voltak köztük különc nők? Olyanok, aki nagyon „kilógtak a sorból” az öltözködés, viselkedés terén? Minden korban akadnak normaszegők, de a norma is változik korról korra, amit megszegnek. Mivel ebben
26