Humen Magazin 2021. 06. szám by Humen Magazin

9 ÉVE AZ LMBTQ KÖZÖSSÉGÉRT

Egy hajó két kapitánnyal

TERJESZ TÉSI PONTOKON: INGYENES | ELŐFIZETŐKNEK : 990 Ft

Steiner Kristóf és Nimrod Dagan

IX. ÉVFOLYAM | 6. SZÁM

TELJES KIKAPCSOLÓDÁS A DRÁVA HOTEL THERMAL RESORT****-BAN! WELLNES S , K A L A ND, G ASZ TRO NÓMI A

7815 Harkány, Bartók Béla u. 1. +36 (72) 580 980 reservation@dravahotel.hu

dravahotel.hu dravahotel.harkany drava_hotel

AZ OSCAR®-DÍJAS

AZ OSCAR®-DÍJRA JELÖLT

COLIN FIRTH

STANLEY TUCCI

szupernóva A

45 ÉV ALKOTÓITÓL

HARRY MACQUEEN FILMJE

BEMUTATÓ: SZEPTEMBER 9.

Egy hajó két kapitánnyal – Kristófról és Nimiről

16 18

Feltárul a múlt az idei Humen Fesztiválon

Szivárvány szélesvásznon

– Nyolc film vár a Humen Fesztiválon

„Így több mint 10 év után már el sem tudnám képzelni az életemet másképp” – Interjú Martényi

Péterrel a hollandiai meleg életről

48 50

Övön aluli bőrbetegségek – Intim bőrgyógyászat

A vikingek vidékén – Vízi kalandozás a Schlei-öbölben

Amikor menni kell – Migrációs történetek tegnap és ma

Mit tehet egy színházi alkotóközösség az LMBTQI közösségért?

Egy meleg pár utolsó közös útja a megfakuló emlékek nyomában – Szupernóva

Ételeink származása

A rövid edzések is hatékonyak?

A bőrápolás hosszútávú befektetés – Mennyi az ideális életkor az esztétikai bőrgyógyászati beavatkozások esetében?

Nyári könyvajánló

“A magyarok nem szégyellnek kiállni a jogaikért” – Interjú René Van Hell leköszönő holland nagykövettel

„Akkor kell küzdenem a gyermekemért, amikor él” – Tuza Évával, egy transznemű

tini, Tobi édesanyjával beszélgettünk

A homoszexuális agy – különbségeink és hasonlóságaink

A nyers hering és a szirupos keksz hazája

Expat eye: Should I stay or should I go?

“Hungarian people are not shy to stand up for their rights” – Interview with René Van Hell, leaving Ambassador of the Netherlands to Hungary

IMPRESSZUM LAPIGAZGATÓ:

Erdei Zsolt zsolt.erdei@humenmedia.com FELELŐS SZERKESZTŐ:

Kocsis G. János SZERKESZTŐK:

6 18

Bátai Blanka

Bukva Mátyás

Erdei Zsolt

Hanzli Péter

Germán Henao

Hujber Ádám

Kiss Milán

Kocsis G. János

Lancz Alexandra

Majer Reni

Sam Wilberry

Dr. Tamási Béla

KORREKTOR:

Szij Barbara Waliduda Dániel

GRAFIKUS, TÖRDELŐ:

Válóczi Róbert

SAJTÓKÖZLEMÉNYEK ÉS PROGRAMOK:

info@humenmagazin.hu ÉRTÉKESÍTÉS:

hungary@humenmedia.com +36 70 234 5507 KIADJA:

Humen Media Hungary Kft., 1093 Budapest, Bakáts utca 2. B. ép. IV. em. 4. SZERKESZTŐSÉG:

Címlapfotó: Bielik István

1052 Budapest, Semmelweis utca 14. II. em. 6. NYOMDAI KIVITELEZÉS:

Keskeny és Társai 2001 Kft., H-1158 Budapest, Rákospalotai határút 6. www.humenonline.hu ISSN 2064-101X

A Humen Magazin bejegyzett márkanév. A név vagy a logó bármilyen felhasználása kizárólag a Humen Media Hungary Kft. írásos engedélyével lehetséges. Engedély nélküli felhasználása jogi következményeket von maga után. A Humen magazinban megjelent cikkek, írások és fotók egyedi esetektől eltekintve - a Humen Media Hungary Kft. tulajdonát képezik. Bárminemű utánközléshez a kiadó írásbeli engedélye szükséges. A hirdetések tartalmáért a Humen Media Hungary Kft. nem vállal felelősséget. A lapban közölt olvasói írások és interjúk nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

AND

WITH BUBBLES

www.humen.shop

A KULTÚRA ÖSSZEKÖT A Humen Fesztivált idén immár hatodik alkalommal rendezzük meg. Budapest őszi LMBTQ kulturális fesztiválján elhozzuk nektek a Művész moziba a legújabb alkotásokat, elkalauzolunk benneteket a magyar LMBTQ történelem fontos pontjaira, és többek között megmutatjuk, hogy mi történt a ‘80-as évek végétől a 2010-es évekig a fővárosi meleg életben, amikor leszállt az éjszaka. Ezenfelül kortárstánc-előadásokra és gasztronómiai eseményekre is invitálunk titeket, mert az idei évtől egy kicsit kibővítettük a fesztivál repertoárját – hogy ne csak lássatok, hanem ízleljetek is. A kultúra viszont nemcsak kikapcsol és szórakoztat, hanem egy nagyon fontos szerepet is betölt, mégpedig összeköt. A Humen Fesztiválnak a kezdetek óta szerepe az is, hogy ne csak az LMBTQ embereknek, hanem a többségi társadalom tagjainak is nyújtson szórakozási és kikapcsolódási lehetőséget, és programjainkkal lehetőséget nyújtsunk betekinteni számukra az LMBTQ emberek életébe. Az elmúlt években azt láttuk, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a programok iránt, és a filmjeinket számtalan idős és fiatal, férfi és nő, magyar és külföldi, LMBTQ- és heteroszexuális ember nézi meg, vagy tér be a galériába megnézni a fotókiállítást. Ezért is nagyon fontos számunkra a szlogenünk, ami szerint a Humen Fesztivál nem egy fesztivál LMBTQ embereknek, hanem egy LMBTQ kulturális fesztivál mindenkinek. Pont ezért is szeretjük, ha a programjainkon a címkéit mindenki a ruhatárban hagyja. Találkozzunk a Humen Fesztiválon szeptember 7–24. között! Erdei Zsolt lapigazgató

EGY HAJÓ KÉT KAPITÁNNYAL Kristófról és Nimiről SZERZŐ: Waliduda

Dániel l waliduda István STYLIST: Paksi Éva FOTÓ: Bielik

Két éve, hogy Steiner Kristóf és Nimrod Dagan hátrahagyva Tel-Avivot új otthonra lelt. Más lett azóta a világ és benne ők is. Változtak mint emberek és változott a kapcsolatuk is. Felületesen szemlélve ők a makulátlanul boldog pár, akik felhőtlenül élik mindennapjaikat a mediterrán haboktól néhány lépésnyire. De a boldogság mögött ott a rengeteg munka. Figyelés a másikra, beszélgetések, a múlt néha fájdalmasan nehéz tapasztalatai. Sokat értek egymás mellett és egymás nélkül ma nem lennének ugyanazok. A megtett útról beszélgettünk velük.

Izrael és kérdőjelek A magyar közönség számára Kristóf neve egybeforrt Izraellel. Meg merem kockáztatni, hogy ha ma megkérdeznénk róla az utca emberét, bőven lenne, akik ugyanúgy oda helyeznék el. Pedig Kristóf számára a két évvel ezelőtti költözés egy hosszú folyamat és növekvő elvágyódás eredménye volt. Feszítette a politikai helyzet. A folyamatos feszültség, a különböző társadalmi csoportok egymás ellen ugrasztása. Mindenki arra várt, hogy az őrület véget érjen és a többség értette, hogy ez nem a jó és rossz emberek harcáról szól, hanem egy ellenségkép folyamatos kreálásáról és fenntartásáról. „Ahogy itthon, úgy ott is az emberek a velük elhitetett félelemtől vezérelve bármit megtesznek, amit mondanak nekik.”

„Mérlegeltünk, hogy vagy ebben a közegben töltjük el az életünket és rengeteg energiánk megy el arra, hogy azon sajnálkozunk, miért nincs még béke, vagy fizikailag kívül helyezzük magunkat ebből, és a saját békés közegünkben támogatjuk az egyenlőségért és igazságosságért vívott harcot” – mondja Kristóf. – „Mindegy, hova költözünk, felelősségünk van azért a helyért, ahonnan jövünk. Oda is mindig tartozni fogunk. Máskülönben meghasonlunk.” Kristóf a nyugalomba vágyott, ahol nem éri egy nap alatt ezernyi felesleges és bosszantó inger. Nem mennek bele az utcán, nem kell mérgelődni, amiért a boltban az eladó nem viszonozza a köszönést. Olyan otthonra vágyott, ahol a szoba ajtaján kilépve azt érzi, vakáción van. Máskülönben nem tud elszakadni a munkától, ami a nap folyamán a gép elé köti. Hajlamos túlhajtani

Kristóf outfitje és Nimi felsője: PRINTA / Nadrág: LOLLIPOP FACTORY, Budapest, Király utca 24.

Felsők: PRINTA / Rövidnadrágok: VAN GRAAF

magát, és érezte, hogy a folyamatos írás és mellette a Nimivel közös vendégház üzemeltetése annyi energiát vesz ki belőle, ami lassan a mentális egészségére is veszélyt jelent. A menni akarás Nimi előtt sem volt titok, aki sokáig próbálta ott tartani. Végül mégis vele tartott. Miért? Kérdeztem Nimitől. Miért tartottál Kristóffal? Nem érezted úgy, hogy feladsz valamit? Hiszen fiatal vagy, a családod, a barátaid mind Izraelben élnek. Odaköt a színház, ami nemcsak a munkád, de a szenvedélyed is. Az elsőszámú ok valóban Kristóf volt. Azonban az izraeli helyzet is egyre aggasztóbb lett Nimi számára. A Benjamin Netanjahu vezette kormány befolyása az élet egyre több területén látványos növekedésnek indult. Elkezdődött a média bekebelezése, megpróbálták megszüntetni az online magazint, amelybe Nimi heti szinten írt cikket arról, milyen Izraelben meleg férfiként élni. Nőtt a befolyás a kulturális életben és kiemelten igaz volt ez a Nemzeti Színházra, amelynek társulatában Nimi játszott. Beleszóltak, milyen darabokat vegyenek műsorra és olyan településekre küldték őket játszani, amelyek izraeli fennhatóságával ő nem értett egyet. „Akárhová megyünk, a család és a barátok bárhol meg tudnak látogatni és mi is haza tudunk utazni” – meséli. Eljött az a pont, amikor azt érezte, az egyetlen dolog, amit valóban hátrahagy, az a jól ismert színpad. Mindkettejükben megérett az elhatározás. Eljött hát az új otthon keresésének ideje.

Út Methanáig Akárhol járnak a világban, Kristóf és Nimi figyelmét sehol sem a turistalátványosságok, hanem a rejtett kincsek ragadják meg. Az izraeli évek alatt is sokat utaztak már, és az élmények arra inspirálták őket, hogy sokfelé nézzenek lakást. Cipruson például majdnem meg is vettek egyet. Nimi Kristófot egy athéni úttal lepte meg születésnapján. Négy fantasztikus napot töltöttek a városban, ám Kristófnak hiányzott a természet és a tenger. Úgyhogy elmentek egy egynapos hajóútra, amely korábban általuk soha nem ismert kis szigeteken tette ki őket. Mindenhol lehetőség volt egy-másfél órát sétálni, mielőtt a hajó továbbindult.

Megdöbbentek a vidék hangulatától. Olyan helyre csöppentek, ahova már nagyon vágytak.

Fotókat készítettek, eladó házakat kerestek. Mind nagyon drága volt, nem engedhették volna meg maguknak. Az utolsó szigeten Kristóf sírva kérdezte Nimit: miért kell elmenni? Nem kell elmenni, válaszolta szerelme. Kristóf megnyitotta telefonján a Facebook Marketplace-t és eladó házakat keresett a környéken. Az egyiknek a tulajdonosát fel is hívta, de idő már nem volt a megtekintésre. Pár nappal később, Izraelbe hazatérve Kristófnak azonban még mindig a ház körül keringtek a gondolatai. Vissza akart utazni, hogy megnézze. Nimi azt mondta, hogy menjen, nézze meg. Ő a színház miatt nem tudott vele tartani, egy barátnőjük azonban elkísérte Kristófot Methanára. Nimit WhatsAppon keresztül hívták fel a helyszínről, a kamerán keresztül kalauzolták körbe. „Nimi, ez az a hely.” Ennél több nem kellett. Megvették a házat.

Terasz fürdőkáddal A költözés első napja őrület volt. Két bőröndbe pakolták össze életük esszenciáját. De az Athénban bérelt pici autó még így is kevés volt, kis hajót is bérelni kellett. Útközben eszméltek fel, hogy a házban nincs hűtőszekrény, így azt is be kellett szerezni. Ha már az üzletben voltak, vettek egy lemezjátszót és egy aranyszínű ventilátort is. Így érkeztek meg Methanára, ahol a falu lakóit két kézen meg lehet számolni. A házhoz érve Kristóf a karjaiba vette Nimit, úgy vitte fel a lépcsőn, át a küszöbön. Az első dolguk volt, hogy a lemezjátszóba betették a Mamma Miát, majd beültek a vízzel teletöltött fürdőkádba. „Imádok fürdeni és azt az egy luxust szerettem volna, ha megengedjük magunknak, hogy van fürdőkádunk. Mivel a ház pici, így bent nem fért el, de úgy voltunk vele, hogy mivel szomszédunk egyébként sincs, miért ne tehetnénk a teraszra? Esténként csak beleülünk és nézzük a csillagokat” – augusztus végén lesz két éve, hogy gyönyörködhetnek a görög éjszakában. Kristóf imádja Budapestet és szereti a világot járni, de mindig alig várja, hogy hazaérjenek, leparkoljon az autóval és kiülhessenek a teraszra. Amikor a Budapest Pride Felvonulás hetében eljöttek, mondták is egymásnak, hogy alig várják, hogy visszatérjenek. „Viszlát, ház! Ne szomorkodj, nemsokára visszajövünk!” Bár a külvilág számára nem feltétlenül tűnik úgy, hogy bármi változott, valójában minden más lett. Nemcsak az otthonukban, de bennük is. Harmóniába kerültek önmagukkal és egymással. Az ide vezető utat így fogalmazta meg Nimi: „A legtöbb pár számára a napi rutin az, hogy reggel felkelnek, talán együtt reggeliznek, majd elmennek dolgozni, hogy aztán este együtt vacsorázzanak, megbeszéljék, mi történt aznap, esetleg igyanak egy pohár bort, megnézzenek egy filmet. Mi azonban a nap 24 órájában együtt vagyunk, keléstől fekvésig. Munka közben is egymás mellett ülünk, néha megkérdezzük

a másiktól, min dolgozik épp. A költözés által nemcsak pár maradtunk, legjobb barátokká, partnerekké, családtagokká váltunk egymás számára.” A helyzet Kristóf szerint is különleges. „A legtöbb pár, még ha sokat is van együtt, általában vannak körülöttük mások is. Velünk azonban nem nagyon tud az előfordulni, hogy külön szervezünk programot és nem is szeretnénk. De ne higgye senki, hogy ez a típusú kapcsolat az egyetlen helyes és követendő. Édesapám például lehet nagyon szerelmes valakibe, mégsem adná fel soha senki kedvéért a lakását. Mind mások vagyunk. Én viszont nem tudnám máshogy csinálni.”

Macskák otthona A költözés elképesztő mennyiségű munkával járt. A házat élhetővé kellett varázsolni, ehhez Kristóf és Nimi napokon keresztül szinte megállás nélkül dolgozott, alig aludtak. Festés, szerelés, kipakolás, átrendezés, dekorálás várt rájuk. A végeredmény azonban őket tükrözi. Mégis, fordul meg a fejemben, nem volt olyan pont, amikor megbánták? Amikor azt érezték, felelőtlenül ugrottak fejest az ismeretlenbe és kötöttek ki egy idegen ország világtól távol eső sarkában? Kristóf gondolkodás nélkül vágja rá, hogy neki nem volt ilyen pillanat, az első pillanattól érezte a zsigereiben, hogy ez volt a jó döntés. Elérkezett oda mind fizikailag, mind lelkileg, ahova vágyott. Megbánás Nimiben sem volt soha, ám egy pillanatra megijedt. Néhány nappal a költözés után, mikor már végre azt érezték, hogy minden a helyén van, lementek a falu kis strandjára. Kristóf szinte azonnal elaludt a napon, Nimi pedig élvezte, hogy nem hall autókat, városi zajt, csupán a tengert és a madarakat. Aztán úgy 20 perc után elkezdte túlgondolni a helyzetet. Pánikrohama lett, ami sem azóta, sem előtte évekig nem jött rá egyszer sem. Sírva keltette Kristófot.

„Kristóf, Kristóf, mit művelünk itt? Mi dolgunk ebben a faluban? Nincs itt senki.” Kristófnak sikerült megnyugtatnia, megbeszélni vele, hogy milyen szerencsések és hogy mennyi kaland vár itt rájuk. Ha már kaland! Két év és rengeteg emlék közül nehéz kiválasztani a legkedvesebbet, mégis megkértem őket rá. Kristóf számára az, amikor először mentek ki saját hajójukkal a tengerre. Tel-Avivban a válása után egy

hajón élt, mindig is különleges viszony fűzte e közlekedési eszközhöz. Látta, hogy Methanán a legtöbb szomszédnak van hajója és mivel különleges tehetsége van abban, hogy jó, mégis olcsó dolgokat találjon az interneten, így nem sokkal később már azon kapta magát, hogy Nimivel egy negyvenes éveiben járó hajót, Koralit teszik a vízre, nem messze a háztól. „Hihetetlen érzés volt, amikor az érkezését és a vízre tételét követően először kimentünk vele a tengerre. Előttünk a végtelen víztömeg, mögöttünk az egyre zsugorodó falu. Hajót vezetni nekem olyan, mintha egyszerre lennék úszó hal és repülő madár. Az univerzum egy teljesen más oldalát mutatja meg” – idézi fel Kristóf. Nimi legkedvesebb emléke két hónappal a költözést követően, egy váratlan reggelen jött el. Épp ébredeztek és kiment a konyhába kávét készíteni, amikor is macskát hallott nyávogni. Kinyitotta az ajtót és azt látta, hogy négy szőrmók üldögél a küszöbön. Azzal a lendülettel be is csukta az ajtót és Kristófhoz fordult. „Itt áll négy macska az ajtóban. Mihez kezdünk?” Kristóf vegán omlettet készített nekik, amit azonnal befaltak. Majd öt percig vitatták Nimivel, mitévők legyenek és végül beengedték őket. És a macskák azóta sem mentek el. Nimi számára nemcsak azért fontos ez az emlék, mert ekkor váltak életük részévé az állatok. Hanem mert ez volt az a pont, amikor végleg megszűnt benne a Görögországba költözéssel kapcsolatos összes kétely. „Szükség van itt rám, célom van itt.” Nem volt azóta olyan nap, hogy Nimi unatkozott volna. Erről a már hatfősre duzzadt cicacsalád is gondoskodik.

Instagram, Facebook, felelősség A methanai élet, a teraszon töltött pillanatok, a macskák szeretete persze senkinek nem újdonság, aki a közösségi médiában követi Kristófot és Nimit. Jelen állás szerint előbbi Instagram-profilját 73 ezren, utóbbiét 34 ezren követik. Kristóf hivatalos Facebook-oldala közel 63 ezer követővel rendelkezik, a KristOffStage Facebook-csoportnak 18 ezer tagja van. Elmondásuk szerint követőik fő jellemzői: magyarok, izraeliek, melegek, vegánok, macskaimádók, görögimádók, ötven év feletti hölgyek. Kristóf követőinek 92 százaléka nő – a maradék nyolc százalék pedig meleg, teszik hozzá nevetve. Jár-e vele felelősség? „Van felelősségünk, de nem azért, mert ismertek vagyunk, vagy mert melegek vagyunk. A közösségi médiában mindenkinek van felelőssége. Ma már ez az elsőszámú dolog, amit az emberek megnéznek. Jobban figyelnek és hallgatnak rá, mint a televízióra, a rádióra, a híroldalakra. Emiatt fontos autentikusnak lenni” – hangsúlyozza Kristóf. „Mint mindenkinek, nekem is vannak korszakaim a közösségi médiában. Három évvel ezelőtt például új telefonom lett, aminek a kamerájában volt egy szépítő filter. Egyfolytában használtam és néhány hónap után ráeszméltem,

Kristóf pólója: SZPUTNYIK SHOP / Kalap és öv: PRINTA / Gyűrű: LOLLIPOP FACTORY Nimi kalapja és hosszított mellénye: PRINTA / Cipők: SZPUTNYIK SHOP

Kristóf outfitje és Nimi felsője: LOLLIPOP FACTORY

hogy ez nem helyes. Hogyan buzdíthatom az embereket arra, hogy fogadják el magukat olyannak, amilyenek, miközben én olyan képeket posztolok, amiken nagyobbak a szemeim, fehérebbek a fogaim? De nem bántam meg, szeretem az ilyen megvilágosodás pillanataimat, mert ezekből tanulva tudok továbblépni és fejlődni.” Nimi a különböző platformokat kezdetben nem professzionálisan kezelte. Mai napig fura néha neki, hogy ez a munkája része. De élvezi, hiszen arra használja, amire mindig is. Elsősorban privát fényképalbumként tekint rá, ahol találkozik két szenvedélye: a fotózás és saját személyes történeteinek megosztása. Világéletében élvezte az írást, tinédzserként érte is olyan kritika, hogy túl sok mindent oszt meg magáról. Számára azonban fontos elmondani ezeket a történeteket. Megválogatja, mit tesz ki, figyel rá, hogy ne ismételje önmagát. De a különleges pillanatokban és élményekben mi is osztozhatunk vele. A közösségi média Kristóf és Nimi számára egyben kapcsolódás is a világhoz. Levelet nem írnak, a telefonon sem lehet lógni egyfolytában. Megosztásaiknak köszönhetően a barátaik is mindig pontosan tudják, hogy vannak. „Bárkivel beszélünk, mindig kiderül, hogy pontosan tudják, mi zajlik körülöttünk, min megyünk keresztül. Olvassák a bejegyzéseket, érdeklődnek a macskák felől.” Bár közös profiljuk nincs, párként ugyanúgy támogatják egymást. Posztolás előtt elolvassák egymás szövegét, akár fel is olvassák egymásnak és megvitatják, újrafogalmazzák, javaslatokkal jönnek elő. Egyáltalán nincs meg közöttük az a verseny, ami sajnos sok pár esetében előfordul, ha arra terelődik a szó, kit követnek, kit lájkolnak többen a közösségi médiában.

A kapcsolat próbái Sok követőjüktől megkapják, hogy bár a közösségi médiában nagyon boldognak és kiegyensúlyozottnak tűnnek, ez biztosan nincs mindig így. Mi van, amikor otthon vannak? Nincs feszültség? Nem tépik egymás haját? Kristóf egy kezén meg tudja számolni azokat az alkalmakat, amikor tényleges veszekedés tört ki közöttük. És amikor ilyen volt, a másik rögtön felhozta, megbeszélték és a megoldásra koncentráltak. „Beszéljük meg, legyünk racionálisak!” Nimi erre először általában rávágja, hogy nincs semmi baj, amiről elismeri, hogy ilyen szituációban a lehető legrosszabb válasz. Aztán végül kifejti, mi nyomja a szívét. Kristóf ilyenkor mindig arra törekszik, hogy megnyugtassa. „Lehet, hogy ez most feszít és nyomást érzel magadon, de van másik száz dolog, ami miatt örülhetünk és hálásak lehetünk!” És ez segít. Kristóf korábbi párkapcsolata egészen más dinamikával működött, amiből rengeteget tanult. Ott mindig végletekig feszítették a húrt, volt legalább havi egy

szakítás és ordibálás. Volt, hogy tettlegességig fajult a vita. Soha többé nem akar visszamenni abba az állapotba. „Jól felismerem, melyek azok a pillanatok, amikor átlendülnénk oda, hogy csúnyákat mondunk, és mély tüskéket hagyunk egymásban. Ezt nem engedem meg magunknak. Ha nagy a baj és én érzem úgy, hogy feszült vagyok, elmegyek sétálni kicsit. Mire egy órával később hazaérek, már csak azt érzem, hogy nagyon hiányzik Nimi.” Kristófot egészen mindennapi dolgok tudják kizökkenteni a harmóniájából: egy hosszú munkanap, az állandó gép előtt ülés, vagy ha éppen elmegy az internet, esetleg nem működik egy töltő. Nimit a világ dolgai tudják igazán felkavarni: ha valami borzalmasról olvas a Közel-Keleten vagy Csecsenföldön. De Kristóf úgy gondolja, hogy mindezek a pillanatok nem azt jelentik, hogy baj van velünk. „Emberi lényként nem lehetünk mindig békességben. Keresztül kell mennünk dolgokon. Ez az, ami tanít minket magunkról, a világról, a kapcsolatainkról.” Kristóf is nagyon érzékeny, de úgy érzi, az elmúlt húsz év megtanította kevésbé érzékenynek lenni. Ezért is örül, hogy Nimi nem tud magyarul és nem érti azokat a borzalmas kommenteket, amelyeket néha kapnak. Nem kívánja neki, hogy végigmenjen azon az úton, amin ő túl van. Az emberek többsége valójában nagyon keveset tud róla, csak egy pici szeletet ismertek meg belőle a televízió képernyőjén keresztül. Nehéz volt megküzdenie ezzel, de erősebben, vastagabb bőrrel jött ki belőle. Még mindig van benne érzékenység, de nem pazarolja a nem fontos dolgokra. Ha valaki beszól, nem érdekli.

„Csak akkor tudok cselekedni és jót tenni, ha jól vagyok. Az érzékenységemet az írásba, az emberi kapcsolataimba forgatom. Már nem sértődöm meg semmin.” Becéző szavak Szeretik, hogy folyamatosan együtt vannak. Néha, mikor aludni mennek, így búcsúznak egymástól: „Hiányozni fogsz!” Másnap reggel pedig így köszönnek: „Hiányoztál! Mit csináltál éjszaka?” Új helyzet ez mindkettőjüknek, előző kapcsolataik egyáltalán nem ilyenek voltak. Niminek hajdanán rengeteg privát szférára, egyedüllétre volt szüksége.

Rengeteget fejlődtek és igen, komolyodtak egymás mellett. Egyénként és családként is felelősségteljesebbek lettek a methanai költözés óta. Hiszen intézni kellett a házat, a háztartást, az autóvásárlást, az autó papírjait, a macskák beoltását. Csőszerelőt hívni. Várni a csőszerelőre. Mindennapos, unalmas dolgok ezek, de ezek teszik a párokat egységgé, és keltik bennük azt az érzést, hogy ezután együtt bármire képesek lesznek. Az elmúlt két évben folyamatosan igyekeztek félretenni, és nemrég az egyik szomszédos faluban vásároltak egy házat. A felújításra forrás egyelőre nincs, és mindenki azt kérdezgeti már most tőlük: hogyan fogjátok ezt helyrerakni? És ők is tudják, hogy nehéz lesz, sokat kell majd éjszakázni miatta, lesz, amikor két napon át folyamatosan ébren lesznek. De képesek rá. „Együtt győzni fogunk. Eddig is mindent keresztülvittünk, amit akartunk.” Kristóf úgy érzi, ma már nem tudna Nimi nélkül működni. „Régen is csináltam a főzést, a Madonna-partikat, de mindig mások segítségére volt szükségem. Most viszont csak ketten vagyunk, és mindent együtt csinálunk. Nemcsak a külvilág számára lenyűgöző dolgokat, de a cicák etetését, a kert gondozását, mások vendégül látását is. Nem tudnám mindezt csinálni és önmagam lenni, ha nem mondhatnék köszönetet Niminek.” Megtanultak csapatként működni. Ma már Kristóf nem érzi azt, hogy mindent neki egyedül kell csinálnia. Bízhat a másikban. Most már két kapitánya van a hajónak. „Még ha a hajó nagyon kicsi is” – teszi hozzá Nimi nevetve. Nimi megtanulta, hogy pozitívabb legyen. Bár nem is kellett ezt nagyon tanulni, Kristóf mellett olyan természetesen jött. A jót hozzák ki egymásból. Megtanulta, hogy legyen hálás azért, amije van, ahelyett, hogy a rossz dolgokra koncentrál. Régen nem ilyen volt. Amikor ismerkedtek, Kristófnak meg is mondták Nimi barátai, hogy „most a vidám oldalát látod, de készülj rá, hogy nem mindig ilyen.” De Nimi azóta sose depressziós, nem az a negatív ember, akinek barátai egykor látták.

Mit hoz a jövő? Az olvasó számára e kérdés rendkívül ötlettelennek tűnhet, én mégsem tudtam megállni, hogy ne tegyem fel. Hiszen Kristóf és Nimi élete folyamatos kaland, így bármit és annak az ellenkezőjét is elképzelhetőnek tartom velük kapcsolatban. Nimi meg is erősít ebben az érzésemben. „Minden nagyon nyitott.” De azt is hozzáteszi, hogy nem lát nagy különbséget a jelen és a jövő között. Ugyanott terveznek élni, ahol most. Ha valami, a család összetétele változhatna. Szeretne kutyát. És szeretne gyereket örökbe fogadni. A gyerekvállalás Kristófnak sincs ellenére, de bevallja, élvezi, hogy egyelőre csak ketten vannak. Pedig Nimi már a megismerkedésük után öt hónappal mondta, hogy gyereket szeretne. „Tudom, hogy a gyereket nevelő szü-

lőket idegesíti, amikor azt hallják, hogy valaki a kutyát a gyerekhez hasonlítja, de Özgével 14 évig éltem együtt és nagyon szoros kapcsolatunk volt. Imádtam, de mellette nem volt lehetőségem szabadon, spontán módon bulizni, színházba menni, mindig kerítenem kellett kutyaszittert mellé. Özge minden egyes nap eszembe jut, de közben élvezem, hogy most csak ketten vagyunk egymásnak.” Emellett ott van még a házfelújítás. Szeretnének egy olyan helyet kialakítani, ahova férfiak mehetnek kikapcsolódni. „Nőknek sok ilyen áll rendelkezésre, de a férfiaknak alig. Pedig az új maszkulinitás létező és fontos dolog. Azt üzeni a világnak, hogy lehetsz férfias úgy is, hogy mellette érzékeny vagy.” Mint eddig, úgy a jövőben is szívesen látnak vendégeket, akikkel bejárják a környéket, bemutatják őket gazdálkodóknak, borászoknak. És vár rájuk egy portugáliai út is, ahol végre törvényesen, hivatalos keretek között összeházasodhatnak. Egy újabb nap és majd évforduló, amelyet ünnepelhetnek. Mert az élet ünnep és Kristóf és Nimi eszerint is élik mindennapjaikat.

Vallomás Steiner Kristóf neve húsz éve velem él. Emlékszem, ahogy serdülő tinédzserként a televízió képernyőjén láttam. Aztán fiatal felnőtt éveimben ismét egyre többször lettem figyelmes rá. Tudtam angliai, majd izraeli költözéséről, írásairól, a Sziget Fesztivál Magic Mirror sátrában vezetett beszélgetéseiről, de nagyobb figyelmet soha nem szenteltem neki. Nemrég, néhány évvel ezelőtt bekövettem őt, majd Nimit Instagramon. Az okát nem tudom felidézni, ma már nem is számít. Sok meleg férfi szeret az elfogadásról beszélni. Várjuk és elvárjuk, hogy a társadalom elfogadjon minket úgy, amilyenek vagyunk, miközben észre sem vesszük előítéleteinket saját közösségünkkel szemben, legyen szó csak a meleg férfiakról, vagy a teljes LMBTQI közösségről. Én akkor döbbentem rá, hogy nem vagyok kivétel, amikor Kristóf és Nimi bekövetése után nem sokkal már nemcsak abban merült ki a velük kapcsolatos aktivitásom, hogy túllapoztam a bejegyzéseiken, hanem olvasni kezdtem őket. Ezután nem kellett sok, hogy tovaszálljon minden korábbi – általam természetesen abszolút érvényesnek és megalapozottnak vélt – előítéletem. Nem két ripacs, felszínes, megjátszós embert láttam, hanem érzékeny, egymást, másokat és magukat (mert utóbbi nélkül az első kettő sem tud jól működni) szerető férfit, akiknek a gondolataiból tanulok és építkezem magam is. Fontos életlecke volt ez számomra és köszönöm, hogy bár tudtukon kívül, mégis megtanítottak rá. A Kristóffal és Nimivel készült beszélgetés teljes változatát a www.humenonline.hu oldalon olvashatjátok.

Kristóf pólója: SZPUTNYIK SHOP / Kalap és öv: PRINTA / Gyűrű: LOLLIPOP FACTORY Nimi kalapja és hosszított mellénye: PRINTA

Feltárul a múlt az idei Humen Fesztiválon Idén szeptemberben két kiállítás is foglalkozik a magyar és középkelet-európai LMBTQ történelemmel. A Loading Love és az Amikor leszállt az éjszaka című kiállítások a Humen Fesztivál keretében 2021. szeptember 8–24. között tekinthetők meg a Bartók 1 Galériában. Loading Love SZERZŐ: Hanzli

Péter

A Loading Love című történeti kiállítás a szlovák Nomantinels divadlo nevű szervezet, valamint a Háttér Archívum és Könyvtár közös projektjének eredménye, a cseh Post Bellum szakmai támogatásával. A kiállítás a (cseh)szlovákiai és magyar LMBTQI emberek történetét igyekszik bemutatni a 19. század közepétől a 2010-es évekig. A kiállítás arra a tényre is reagálni kíván, hogy bár a szerelem és kinyilvánításának szabadsága mindig is az ember alapvető szükségletei közé tartozott, a szexuális kisebbségekhez tartozó embereket társadalmunkban a mai napig sokan idegen elemként érzékelik, akiknek nincs helye történelmünkben. Nem csoda hát, hogy tankönyveink teljesen megfeledkeztek az LMBTQI emberek történelméről. Sokan úgy gondolják, a homoszexualitás olyan jelenség, amely a „nyugatról származik”, pedig az LMBTQI emberek mindig

is jelen voltak az emberiség történetében, így Csehország, Szlovákia és Magyarország történetében is. A Loading Love megmutatja a történelem ezen sokáig elhallgatott szeletét. Milyen akadályokkal szembesültek a múltban azok a férfiak, akik férfiakat szerettek és a nők, akik nőkhöz vonzódtak? Megtalálták-e életük szerelmét azokban az időkben, amikor a társadalom üldözte emberi természetüket? Kik voltak az elsők Csehszlovákiában és Magyarországon, akik úgy döntöttek, hogy méltóságukért és önrendelkezési jogukért etikai harcot folytatnak?

továbbá a médiareprezentációt a két világháború között és az államszocialista időszakban, az LMBTQI közösség ismerkedőhelyeit Budapesten, Pozsonyban és Prágában, valamint felhívja a figyelmet egy szlovák tisztviselő és melegaktivista, Imrich Matyáš korszakokat átívelő aktivizmusának jelentőségére. A Loading Love kiállítás kurátorai: Jana Jablonická-Zezulová és Eugen Korda. A kiállítás magyar történész szakértője: Takács Judit. A kiállítás az Európai Bizottság Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynöksége (EACEA), valamint a Visegrádi Nemzetközi Alap finanszírozásával valósult meg.

Ez a kiállítás az elmúlt száz év tiltott szerelméről szóló ismeretlen történeteket tár fel térségünkben, amelyek ma is élesen és aktuális módon szólítanak meg minket. Megtudhatjuk, melyek voltak a homoszexualitás első említései a jogi dokumentumokban, tudományos szakirodalomban és a sajtóban Csehország és Magyarország területén, miként kezelte az azonos neműek kapcsolatát a hatalom a dualizmus időszakában, miért fontos Kertbeny Károly vagy Jiří Karásek tevékenysége, s hogy miként alakult a közösség tagjainak helyzete a Habsburg Birodalom felbomlása után az utódállamokban. A kiállítás bemutatja, hogyan próbálták elérni már az 1920-as években aktivisták a homoszexualitás dekriminalizációját, miként foglalkozott a témával a tudományos szakirodalom a két világháború között Csehszlovákiában és Magyarországon, hogyan indult az első homoszexuális újság és szervezet Csehszlovákiában, vagy milyen hatása volt a náci Németország eszméinek a megszállt országok és bábállamok területén. Megtudhatjuk, miként kezelte a kérdést a kommunista államhatalom a két országban, hogyan került sor végül a hatvanas évek elején a büntethetőség eltörlésére, miként jelentek meg a szexuális kisebbségek tagjai a filmekben a nyolcvanas években, vagy hogy milyen hatást gyakorolt a közösség életére az AIDS megjelenése. A kiállítás bemutatja, hogyan alakultak meg az LMBTQI emberek első érdekvédelmi szervezetei Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában, miként változott a jogi környezet az 1990-es, 2000-es években, melyek voltak a mozgalom legfontosabb eredményei vagy hogy miként indultak az első pride-ok Budapesten, Pozsonyban, Prágában, Karlovy Vary-ban, Táborban és Brnóban. A kiállítás mindezt dokumentumok és fotók segítségével ismerteti, gazdag sajtóválogatás formájában mutatja be

Amikor leszállt az éjszaka SZERZŐ: Erdei

Zsolt

A 80-as évek vége sok mindenben jelentett változást Magyarországon, így az LMBTQ életben is, de a bujkálás, titkolózás sokáig a közösség életének része maradt, hiszen a rendszerváltás nem ment olyan gyorsan végbe minden területen, így a meleg életben sem. Az 1990-es évektől fokozatosan elindult a meleg éjszakai élet a fővárosban, ami az LMBTQ emberek számára egyben a szabadságot is jelentette, hiszen a különböző bárokban és szórakozóhelyeken félelem nélkül tudtak ismerkedni és felhőtlenül szórakozni. A ’90-es években és a 2000es évek elején több kultikus hely is nyitott, amelyek nem csak az LMBTQ szubkultúra, hanem a budapesti éjszakai élet meghatározó szereplőivé is váltak. Voltak persze kérészéletű helyek és több évig vagy akár évtizedig üzemelő szórakozóhelyek, amelyek nemcsak az LMBTQ emberek, de nagyon sok heteró ember, híresség törzshelyévé is váltak. Az „Amikor leszállt az éjszaka” kiállítás ezt a több mint 20 éves időszakot feldolgozva mutatja be, hogyan indult el a budapesti meleg éjszakai élet és milyen módon születtek és szűntek meg a különböző szórakozóhelyek, és váltak legendává a budapesti éjszakai élet királynői, a transzvesztita előadóművészek is. A kiállításhoz az akkori éjszakai élet legikonikusabb alakjai adták történeteiket, arcukat és fotóikat, így a kiállított fotók mögött érdekes és esetenként pikáns történetek is megbújnak.

A kiállítások a Humen Fesztivál keretében 2021. szeptember 8–24. között tekinthető meg a Bartók 1 Galériában (1114 Budapest, Bartók Béla út 1.)

Szivárvány szélesvásznon Nyolc film vár az idei Humen Fesztiválon SZERZŐ: Kocsis

G. János t l Kocsis_G_Janos

Az idei Humen Fesztivál keretében nyolc film vár minket a Művész és Corvin mozikban szeptember 8–14. között. Vígjáték, road movie, musical, dráma, dokumentumfilm – a műfaji sokszínűségnek köszönhetőnek bárki talál majd a programban kedvére valót.

Tove (Tove)

finn–svéd életrajzi dráma, 103 perc, 2020 hang: finn, svéd felirat: magyar korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott vetítés dátuma: 2021. szeptember 9. 19:00 helyszín: Művész mozi Rendező: Zaida Bergroth Szereplők: Alma Pöysti, Joanna Haartti, Krista Kosonen,

Tove Jansson kétségtelenül minden idők egyik legtehetségesebb finn alkotója, egyben a legismertebb finn író nemzetközi viszonylatban. A második világháború idején, 1945-ben megteremtette a muminokat, akik később meghódították az egész világot. A saját neméhez vonzódó Jansson soha nem titkolta, hogy ismerőseiről, családtagjairól mintázta figuráit, így életre szóló partnerét is beleszőtte a muminok világába. A tavaly bemutatott Tove az ötvenes évek közepéig követi a pályáját és magánéletét. A kritikai sikert aratott életrajzi dráma egyébként nemcsak a valaha készített második legnagyobb költségvetésű finn filmnek számít, de az ország Zaida Bergroth alkotását nevezte az Oscar-díjra a legjobb nemzetközi játékfilm kategóriájában.

Szupernóva (Supernova)

angol dráma, 93 perc, 2020

hang: angol felirat: magyar korhatár:16 éven aluliaknak nem ajánlott vetítés dátuma: 2021. szeptember 8. 19:00 helyszín: Művész mozi Rendező: Harry Macqueen Szereplők: Stanley Tucci, Colin Firth, Pippa Haywood Egy sokat látott, rozoga, de megbízható lakóautó, az angol tóvidék és egy szerelmespár, akik végső búcsút készülnek venni kapcsolatuk eddigi jellegétől az egyikük túl korán jött betegsége miatt. Két férfiról van szó, két gyengéd, érzéki és makacs férfiról, akik évtizedeket töltöttek el együtt, megélve számtalan kalandot, élményt, felemelő és olykor nehéz pillanatot. A demencia még nincs markánsan jelen, de érezhető, mivé váltak az utóbbi időben a hétköznapok és hogy mi közeleg. A szerelem, a szeretet és a kapcsolat átalakulóban van, a végkifejlet azonban még kérdőjeles. Drámájuk lassan és méltóságteljesen zajlik – ebben rejlik a Szupernóva varázsa és ez teszi emlékezetessé a széles gesztusok nélküli, alázatos színészi játékot, egyben megteremti a meghittség, az intimitás atmoszféráját.

Apukám, Marianne (Min pappa Marianne) svéd dráma, 110 perc, 2020

hang: svéd felirat: magyar korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott vetítés dátuma: 2021. szeptember 10. 18:45 helyszín: Művész mozi Rendező: Marten Klingberg Szereplők: Rolf Lassgard, Hedda Stiernstedt, Lena Endre, Klas Wiljergard Hanna minden vágya, hogy menő újságíró legyen Stockholmban. Amikor élete a feje tetejére áll, mégis hazakényszerül a szüleihez abba az álmos kisvárosba, ahonnan mindig is menekülni akart. Úgy érzi, egyre több kudarc éri, és amikor apja, a köztiszteletben álló pap nem titkolja tovább transzneműségét se a családja, se a városka lakói előtt, végképp kicsúszik Hanna lába alól a talaj. Szembe kell néznie azzal, hogy amíg apja egyháza támogatja és szeretettel fogadja Marianne-t, addig neki csak addig megy az elfogadás, amíg nem a saját családjáról, hanem pusztán távoli idegenekről van szó. A keserédes dráma Ester Roxenberg svéd író nagy sikerű Min pappa Ann-Christine című regényének feldolgozása.

Kóser csók (Kiss Me Kosher)

német-izraeli vígjáték, 101 perc, 2020

hang: héber/angol/német felirat: magyar korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott vetítés dátuma: 2021. szeptember 12. 19:00 helyszín: Művész mozi Rendező: Shirel Peleg Szereplők: Moran Rosenblatt, Luise Wolfram, Rivka Michaeli, Eyal Shikratzi A botanikus Maria és a bártulajdonos Shira egy véletlen és vicces szituációnak köszönhetően egy leánykérés kellős közepén találják magukat. Azon túl, hogy a dolog kissé elhamarkodott, semmi esetre sem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az egyikük német, a másikuk pedig zsidó származású. A szülőknek még nem is lenne baja a két fiatal lány esküvőjével, de Berta nagyi kizártnak tartja, hogy erre az eseményre valaha is sor kerüljön. Teszi mindezt úgy, hogy ő pedig eközben egy palesztint férfival, Ibrahimmal tart fenn titkos viszonyt. A Kóser csók egy kedves, romantikus vígjáték szerelemről, előítéletekről, képmutatásról és a párkapcsolatok buktatóiról.

Úgy táncolnék veled (Hot to Trot)

amerikai, dokumentumfilm, 88 perc, 2018

hang: angol felirat: magyar korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott vetítés dátuma: 2021. szeptember 11. 18:45 helyszín: Művész mozi Rendező: Gail Freedman Az azonosnemű versenytánc csillogó kulisszái mögé kalauzol Gail Freedman dokumentumfilmje, a rendező négy éven át követte kamerájával a táncosok felkészülését. A sportág csúcsa egyértelműen a Gay Games megmérettetése, a párok minden erejükkel erre koncentrálnak. Rögtön a film elején megismerhetjük a magyar Róbertet, aki Costa Rica-i társával, Ernestóval készül a versenyre. Rajtuk kívül a cukorbetegségével küzdő Emily, a szigorú új-zélandi katonacsaládból származó Kieren, és az orosz, családja elfogadására vágyó Nikolai háttértörténetei keretezik a táncparkett kecses fordulatait. Számukra a tánc a személyes erő és a politikai szerepvállalás egy formája, amely egyszerre formálja identitásukat és segíti őket személyes kihívásaik leküzdésében, miközben egyetlen rossz lépés is szétrombolhatja az álmaikat.

Beyto (Beyto)

svájci dráma, 98 perc, 2020 hang: német/török felirat: magyar korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott vetítés dátuma: 2021. szeptember 11. 21:00 helyszín: Művész mozi Rendező: Gitta Gsell Szereplők: Burak Ates, Dimitri Stapfer, Ecem Aydin Beyto fantasztikus úszó, de ahogy a török gyökerekkel rendelkező svájci fiatalember beleszeret jóképű edzőjébe, Mike-ba, tökéletes világa darabokra hullani látszik. Beyto szülei számára csupán egyetlen megoldás létezik a családjuk becsületének megőrzése érdekében: minél előbb feleségül kell vennie egy lányt. A fiukat török szülőfalujukba csalogatják, és esküvőt szerveznek Beyto gyerekkori barátnőjével, Seherrel. Beyto hirtelen egy pusztító szerelmi háromszög közepén találja magát: hogyan állhat Mike mellé anélkül, hogy tönkretenné Seher jövőjét? Yusuf Yesilöz díjnyertes író regénye alapján a svájci rendező, Gitta Gsell egy multikulturális szerelmi és emancipációs történetet mesél el – tele empátiával és érzékiséggel.

Mindenki Jamie-ről beszél (Everybody's Talking About Jamie) angol-amerikai zenés film, 115 perc, 2021

hang: angol felirat: magyar korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott vetítés dátuma: 2021. szeptember 14. 20:00 helyszín: Corvin mozi Rendező: Jonathan Butterell Szereplők: Max Harwood, Lauren Patel, Richard E. Grant, Sharon Horgan Iskolájában a 16 éves Jamie New kissé kilóg a sorból, és arról álmodozik, hogy drag queen lesz. A jövőjét illetően bizonytalan, de egyvalamit biztosan tud: sztár lesz belőle. Szerető édesanyja és barátai támogatásával indul el legyőzni az előítéleteket és az iskolai zaklatóit, hogy a sötétségből kiléphessen a reflektorfénybe. Az azonos című színházi musicalt 2017-ben mutatták be és a mai napig műsoron van, sikerét pedig jól jelzi, hogy az Egyesült Királyság után Japánban, Dél-Koreában, az USAban és Ausztráliában is színpadra állították. A filmváltozatot most az eredeti színházi darabot létrehozó Jonathan Butterell jegyzi.

Férfi válaszokkal (The Man with the Answers)

ciprusi–görög–olasz dráma, 81 perc, 2021

hang: angol/görög/német felirat: magyar korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott vetítés dátuma: 2021. szeptember 10. 21:00 helyszín: Művész mozi Rendező: Stelios Kammitsis Szereplők: Vasilis Magouliotis, Anton Weil, Stella Fyrogeni Az egykori műugróbajnok, Victor alkalmi munkás egy bútorüzemben, és a beteg nagymamájával él. Miután az as�szony meghal, semmi sem köti többé Görögországhoz. Elindul Németországban élő édesanyjához, akivel hosszú évekkel korábban elhidegültek egymástól. Az úton megismerkedik a beszédes és rámenős Matthiasszal, aki az ingyen fuvar reményében nem hagyja magát lerázni. Ketten vágnak át Európán, azonban a hallgatag, érzéseit elfojtó Victor és a világra nyitott Matthias egymás tökéletes ellentétei, ez pedig gyorsan problémákhoz vezet egy rozoga autóban összezárva. A ciprusi rendező, Stelios Kammitsis lassú tempójú road movie-ja egyfajta óda Európához, ahogy végigvezeti hőseit a kontinens festői tájain.

Amikor menni kell Migrációs történetek tegnap és ma SZERZŐ: Lancz

Alexandra

Napjainkban kevés olyan embert találunk hazánkban, aki nem hallott még a migránsokról és a migráció jelenségéről. Azt ugyanakkor már talán egy fokkal kevesebben tudják, hogy valójában mit is takar az a helyzet, ami az embereket arra sarkallja, hogy addigi életüket, otthonukat és munkájukat hátrahagyva meghozzák a döntést, hogy legszükségesebb ingóságaikat összeszedve útnak induljanak az ismeretlenbe egy szebb és jobb jövő reményében. Ebbe nyújt kicsit bővebb betekintést a Trafóban és külső helyszíneken megrendezésre kerülő Görög befogadás – migrációs történetek tegnap és ma tematikájú Menni kell! Liberty fesztivál augusztus 23–29. között. 24

Az egyhetes fesztivál keretein belül bemutatott alkotások egytől egyig a magyarok migránsokkal szembeni viselkedésének kettősségét veszik górcső alá. Mostanában relatíve kevés szó esik arról, hogy az ’50-es években is volt egy nagyobb migrációs hullám, amikor a görög polgárháború alatt, illetve azt követően a vesztes kommunista partizánoknak menekülniük kellett hazájukból. Ez hozzávetőlegesen hatvanötezer embert érintett – és bár ahogy napjainkban is, többségük a fejlettebb nyugati államok felé vándorolt tovább –, közülük elvi alapon 7500 főt befogadott a magyar népi demokrácia. Ez éles ellentétben áll a mostani, 2015 óta tartó menekültellenességgel szemben, főleg, amióta hazánk kiemelt migrációs tranzitországnak minősül. A fesztivál olyan izgalmas produkciókkal várja az érdeklődőket, mint például Kelemen Kristóf NIKÉ, szabadságunk szobra című táv-idegenvezetése, mely egy élőben közvetített, Pécset és a Mecseket bejáró túra, középpontba állítva a város fölé magasodó, nőalakot formázó szobrot. Ez lesz Kelemen Kristóf negyedik olyan bemutatója a Trafóban, ahol saját szülővárosával és annak eltűnőben lévő történeteivel foglalkozik. Az alkotás 1975-ben, a felszabadulás harmincadik évfordulója alkalmából készült közadakozásból. Tervezője Makrisz Agamemnon görög származású szobrász és partizán, aki a 7500 befogadott menekült egyike volt. A szobrász egy másik munkája, a korábban a Népstadion díszútján, ma pedig a Puskás Aréna mellett látható Éneklő fiatalok elnevezésű alkotás is reflektorfénybe kerül ugyanaznap este, augusztus 23-án.

A kórusszínházi előadás fókuszában talán nem meglepő módon a dalok állnak: mit énekeltek az ötvenes években, és mit énekelnek napjainkban? Milyen üzeneteket közvetít a mindenkori hatalom a megrendelt és a köztereken elhelyezett műalkotásokkal, kik azok a művészek, akikkel közösséget vállalnak, és akik felállhatnak a különböző központi rendezvények színpadjaira? Az előadás az 1945 és 1956 közti mozgalmi és tömegdalokat, valamint a 2010 utáni pop, rock és folk számokat veszi górcső alá. A Gondolat Generátor műhely szervezésében megvalósuló A mi falunk premier előadása annak az egyhetes alkotótábornak az eredménye, ahol a különböző helyekről és kultúrákból érkező, más hagyományokkal és szociális háttérrel rendelkező, 15-25 éves fiatalokból álló csoport

tagjai színházi nevelési szakemberek és művészek vezetésével ismerkedtek különböző művészeti módszerekkel és gondolkodtak együtt a világ nagy dolgairól. A projekt célja az volt, hogy a fiatalok játszva, kísérletezve, egymással kommunikálva keressék magukban a közös és különböző dolgokat, ezáltal is feltérképezve, hogy mit jelent együtt lenni, európainak lenni, itthon lenni. A STEREO AKT Kolónia című performatív doku-sétája során a Kőbányai úti volt dohánygyár épületében kalandozhatunk egy színészekből, énekesekből és érintett civil résztvevőkből álló csapat tagjaival. A helyszín kevesek által ismert múltjába Irini és Perisztera kalauzol vissza, akik polgárháború elől menekülő családja a Kőbányai úti görög kolónia zárt világában talált menedékre, de részt vesz a sétán Abouzar és fia, Armin is, akik a déli határon működő tranzitzónák mindennapjainak utolsó Magyarországon tartózkodó szemtanúi. A két család menekülttörténete gyökeresen eltérő történelmi és politikai környezetben született, csak egy dolog közös bennük: mindkét esetben Magyarország a befogadó ország. Antal Balázs és Hatházi László, azaz Laci & Balázs A nap alatt című előadása az egykor népszerű, napjainkban már kevésbé használatos sgraffito technikát használja. A technika lényege, hogy a falra olyan anyagukban színezett vakolatrétegek kerülnek fel, amik könnyen visszakaparhatók, így láthatóvá válnak a korábban felvitt rétegek is. A két művész 2007 óta tartó együttműködése során minden esetben a gyűjtés, a megőrzés és az ajándékozás gesztusai állnak a középpontban, így van ez most is, legyen szó a kínai piac leselejtezett kapuőrző tigriseiről, vagy épp a kirakatokba zsúfolt szobanövényekről. Az egyik legizgalmasabb program Vízmezők címmel az elmerülés és a szemlélődés kettős élményét nyújtja. A Trafó egy kicsit átalakul, a résztvevők pedig hajótöröttekként a tengeren, vagy épp eltévedt magashegyi túrázókként kerülhetnek folyamatosan változó környezetbe, felvehetik a részletekre fókuszáló belső, és az egész rendszerre rálátó külső nézőpontot, sőt, lehetőségük nyílik a terep adottságainak befolyásolására is. Az alkotók, Balázs Juli, Juhász András, Kálmán Eszter, Keresztes Gábor és Szabó-Székely Ármin azt vizsgálta, mi alapján érzékeljük a körülöttünk lévő atmoszférát kiszámíthatatlannak, fojtogatónak, vagy épp biztonságosnak, felszabadítónak, illetve azt, hogy mi határozza meg, hogy képesek vagyunk-e a nézőpontváltásra. Ne hagyjátok ki a Menni kell! Liberty fesztivált, szakadjatok ki az unalomig hajtogatott, átpolitizált szavak hatása alól, és vizsgáljátok meg más nézőpontból is a migráció általános kérdéseit! A fesztivál és a produkciók a Liberty nemzetközi együttműködés keretében az Európai Unió Kreatív Európa Programjának támogatásával jöttek létre.

Mit tehet egy színházi alkotóközösség az LMBTQI közösségért? SZERZŐ: Bátai

Blanka

A közelmúltban alakult ReflekTársulat a kortárs színház eszközeivel a társadalmi igazságok ellen folytatott harcot tűzte a zászlajára. Ettől az előadói formától a történelem során sosem volt idegen az emberek problémáinak megmutatása, a frissen alakult csapat tagjai pedig mélységesen hisznek abban, hogy mindenkinek a maga eszközeivel, szakértelmével kell küzdenie egy elfogadóbb világért. Készülő produkciójukra szándékosan nem érzékenyítő, sokkal inkább gondolatformáló akcióként tekintenek. A társulat vezetőjével, Horváth Gyula Antallal beszélgettünk. Mi motivált, hogy létrehozd ezt a társulatot? 2020 áprilisától, a hírhedt 33-as törvény (amely megtiltotta a transzneműeknek, hogy nemüket hivatalosan is elismertessék, a szerk.) meghozatala óta számos olyan intézkedés történt az országban, amely csorbítja az LMBTQI emberek jogait. Amikor a Parlament június 15-én megszavazta a pedofiltörvény néven elhíresült újabb jogszabályt, sokakhoz hasonlóan én is leírhatatlanul elkeseredett voltam, és egy napig tehetetlenül, bénultan ülve gondolkodtam, hogy merre tovább. Másnap felkelve viszont megfogalmazódott bennem, hogy színész-rendező-koreográfusként ott van a kezemben a lehető legjobb eszköz, hogy tegyek valamit a közösségünkért. Ekkor egy korábbi előadásom Messenger-csoportjának tagjait átemeltem egy új beszélgetésbe, és megkérdeztem tőlük, volna-e kedvük csatlakozni a kezdeményezéshez. A csapat elsöprő többsége azonnal igent mondott, csak azok nem vállalták (most) a közös munkát, akiknek ebben az időszakban más elfoglaltságaik vannak. Szerintem ez jól mutatja, hogy nem tévedtem, amikor azt gondoltam, valós igény van egy ilyen társulatra.

A társulat neve meglehetősen beszédes, de kérlek, mondd el, mit érdemes még tudni rólatok? Igen, jól látod, de a nevünk a reflexió, reflektálás szavakon túl a konkrét és átvitt értelemben is érthető reflektorfényre is utal, hiszen olyan dolgokat mutatunk meg, amelyekről sok esetben nem tudunk vagy nem merünk beszélni.

Őszintén hisszük, hogy a színháznak nemcsak szórakoztató funkciója van, de a társadalmi felelősségvállalásból is ki kell vennie a részét. Esetünkben ez azt jelenti, hogy a készülő első produkciónkban, amelyet Boronkay Soma dramaturg ír, olyan problémákat és eseteket dolgozunk fel az elmúlt hónapok eseményeiből, amelyek az LMBTQI közösséget hátrányosan érintették. Soma több más munkája mellett arról is ismert, hogy Mundruczó Kornél dramaturgja volt, nem mellesleg a dokumentumszínházi munkamódszerekből írta a doktori disszertációját, így azt gondolom, az ő felkészültsége nagyon komoly szakmai garanciát jelent számunkra. A társulat egyébként nem definiálható LMBTQI közösségként, hiszen a tagok kb. 75%-a nem is tartozik a szexuális kisebbségekhez. Őket fiatal, lelkes alkotóként egyszerűen a társadalmi érzékenység és a színház iránti elkötelezettség motiválja a közös munkában. Mást egyelőre nem is tudunk kínálni nekik, hiszen egy induló csapatról van szó, amelyben gyakorlatilag büdzsé nélkül dolgozunk, így mindannyian teljesen ingyen vállalták a felkérést. Nem félsz attól, hogy egy ilyen előadás kontraproduktív lehet, és bizonyos körökben mondjuk túlzott ellenreakciót válthat ki? Őszintén: nem. A készülő darab címe az, hogy Én is élni akarok, ami egy nagyon alapvető, vagyis cseppet sem elrugaszkodott vagy extrém igényt fejez ki. Szerintem ez önmagában is mutatja, hogy kerüljük az agresszív kommunikációt. Fontosnak tartom még megemlíteni, hogy ezzel a címmel nem az „Én is ember vagyok” kampányra csatlakoztunk rá, csak úgy éreztem, nincs ennél kifejezőbb mondat, amely a célkitűzéseinket fémjelezhetné. Az előadás egy etűdökből összeálló, színes jelenetfüzér lesz, amellyel nem áll szándékunkban az emberek torkán erőszakkal lenyomni semmit, pusztán azt szeretnénk megmutatni, hogy az elmúlt időszak jogszabályai és kirekesztő politikai akciói milyen közvetlen hatással voltak bizonyos csoportok életére. De senki ne aggódjon, nem a híradók és a parlamenti közvetítések hangján fogunk szólni – bár a törvényhozási metódust pont elképzeltük egy vicces operettjelenetben, de erről bővebbet még nem árulhatok el –, hanem szeretnénk rávilágítani például arra, hogy egy falusi meleg fiú mindennapjait miképpen befolyásolja egy ilyen kártékony törvény és a hatására kialakuló közhangulat. Összegezve tehát mindenképpen kerüljük az agressziót, mert úgy gondoljuk, az sehová nem vezet, ehelyett előszeretettel alkalmazzuk például a humort, a nevetés eszközét. A célunk pedig nem az, hogy bármi áron meggyőzzük azokat, akik másképp látják ezeket a problémákat, mint mi, sokkal inkább békés együtt gondolkodásra szeretnénk hívni a nézőket, mert ennek a szemléletformáló erejében hiszünk. És ha az előadásunk megnézése után két nappal egyikük egy cikket olvasva vagy egy kapcsolódó történetet hallva a homlokára csap, hogy „úristen, erről van szó, erről beszéltek ezek a srácok”, akkor mi már jól végeztük a dolgunkat.

Említetted, hogy gyakorlatilag társadalmi munkában, vagyis ingyen dolgoztok. Hosszú távon mik a terveitek? Induló csapatként nagyon nehéz előteremteni a működés feltételeit, de szerencsére már így is vannak páran, akik fontosnak érzik, hogy segítsenek minket. Hogy mást ne említsek, a logónkat és az online térbe tervezett plakátjainkat például ingyen készítette Balogh Máté, és a plakátfotózást is ajándékba kaptuk egy nagyszerű stúdiótól. Minden segítségért borzasztóan hálásak vagyunk, így ha valaki úgy érzi, szeretne valamilyen formában hozzájárulni ehhez a munkához, megkereshet minket a ReflekTársulat közösségi oldalain. Hosszabb távon az az álmunk, hogy egyesületi formában működhessünk, jelenleg is azon ügyködünk, hogy ez megvalósulhasson. Befejezésül beszéljünk a legfontosabbról: hol keressenek benneteket az érdeklődők, ha látni szeretnék a produkciótokat? Akit érdekel a társulat és az előadásunk, mindenképpen kövessen minket a Facebookon és az Instagramon, ahol időről időre jelentkezünk a legfontosabb tudnivalókkal, és hamarosan megmutatjuk a plakátjainkat is! Jelen állás szerint még bizonytalan, hol próbálhatunk, és mutathatjuk be a darabot, de amint biztos infónk lesz, közzétesszük.

Egy meleg pár utolsó közös útja a megfakuló emlékek nyomában

SZUPERNÓVA SZERZŐ: Hujber

Ádám

A szupernóva a Napnál nagyobb tömegű csillag végső, nagy robbanása, amelynek során a csillag luminozitása (néhány hónapon keresztül) egy átlagos galaxiséval vetekszik. Neve az égbolton új (latinul nova, azaz „új”) csillagként való feltűnéséhez kapcsolódik, régebben hívták vendégcsillagnak is. A „szuper” a kevésbé fényes nóváktól való megkülönböztetésre szolgál, amelyek más okból fényesednek ki. 28

A film, amely az élet és vele együtt a kapcsolatok, a szerelem elmúlásáról szól, egyik szereplője demenciában szenved és egyre kevésbé ura elméjének – annak az elmének, amire íróként egész életében hagyatkozott, hagyatkozhatott. Immár képtelen gyakorolni hivatását, felnőtt emberként és társként is egyre nehezebben funkcionál. Egy utolsó közös út, a régi emlékek felidézése az oly kedves és ismerős helyeken, találkozás a rokonokkal, barátokkal. Többre már nincs, nem lesz lehetőség. A közös múlt fájdalmas lezárását követően a folytatás lehet valami új, valami más, amennyiben azt mindkét fél akarja, és legtöbbször éppen ennek hiánya jelenti a konfliktust. A betegség diagnosztizálásával és a tünetek előrehaladtával egyszerre van jelen a szeretet és az önzés. A film, pontosabban a szereplők tehát felteszik a kérdést, mellyel idővel a legtöbben szembesülünk: meddig lehetünk saját magunk? Meddig lehetünk a szeretteink és a világ terhére? Mi az önzőbb cselekedet: elengedni a másikat vagy ragaszkodni hozzá a végsőkig, amikor – esetleg – ő ezt már nem akarja? Amit a játékidő nagy részében látunk, szeretetteljes civakodás az író Tusker (Stanley Tucci) és a zongorista Sam (Colin Firth) között, amit csak azok engedhetnek meg maguknak, akik igazán ismerik egymást. Az odavetett megjegyzések mind-mind szeretetről és bizalomról árulkodnak, a cél soha nem a másik megbántása, sokkal több benne a nosztalgia, a múltban megélt közös pillanatok megidézése. A folytatást illetően azonban mások az elképzeléseik, és mivel mindketten ragaszkodnak a saját forgatókönyvükhöz, a vita elkerülhetetlen. Az egész mégis csendben, lassan és méltóságteljesen zajlik – ebben rejlik a Szupernóva varázsa és ez teszi emlékezetessé a széles gesztusok nélküli, alázatos színészi játékot, egyben megteremti a meghittség, az intimitás atmoszféráját. Az állandóan a csillagos eget fürkésző Tusker révén a cím egyszerre bír közvetlen és közvetett jelentéssel. Egy sokat látott, rozoga, de megbízható lakóautó, az angol tóvidék és egy szerelmespár, akik végső búcsút készülnek venni kapcsolatuk eddigi jellegétől az egyikük túl korán jött betegsége miatt. Két férfiról van szó, két gyengéd, érzéki és makacs férfiról, akik évtizedeket töltöttek el már együtt, megélve számtalan kalandot, élményt, felemelő és olykor nehéz pillanatot. A demencia nincs markánsan jelen, de azért kapunk némi ízelítőt abból, mivé váltak az utóbbi időben a hétköznapok és hogy vélhetően hova tart ez az egész. A szerelem, a szeretet és a kapcsolat átalakulóban van, a végkifejlet azonban még kérdőjeles. Az elsősorban színészként tevékenykedő Harry Macqueennek ez a második filmje, amit forgatókönyvíróként és rendezőként jegyez. A 2014-ben bemutatott, alacsony költségvetésű, mindössze 78 perces Hinterland két barátról szól, akik nosztalgikus útra indulnak a szerelem és egy új kezdet jegyében (a férfi szereplőt saját maga alakította).

Akik látták, kiemelték Macqueen érzékenységét és azt, ahogy filmesként a szerelem témáját kezeli. A Szupernóva hasonló érzékenységről tesz tanúbizonyságot, és a nagy drámát elkerülve lassan kúszik be az ember elméjébe. A film tavaly szeptemberben debütált a Donostia-San Sebastián Nemzetközi Filmfesztiválon, ahol két díjra is jelölték a legjobb film kategóriában, majd a világ rangos fesztiváljait bejárva további díjakat és jelöléseket sikerült begyűjtenie. Az LMBTQ kritikusok szövetsége, a GALECA Dorian-díjra jelölte, az 50 éven felülieket képviselő AARP a legjobb felnőtt szerelmi történetnek járó díjjal jutalmazta, a belgrádi FEST-en Merlinka Queer Filmdíjra jelölték, az indianapolisi Heartland filmfesztiválon pedig a rendező és a forgalmazó elnyerték a legmegindítóbb filmért járó díjat. A koronavírus-járvány miatt elsősorban az interneten vált elérhetővé a nagyközönség számára, ám hozzánk hasonlóan több országban a nyár, illetve ősz folyamán a mozikban is tervezik bemutatni. Itthon a Humen Fesztivál nyitófilmjeként a hivatalos magyar bemutató előtt láthatjátok a Művész moziban szeptember 8-án.

SZUPERNÓVA (SUPERNOVA) angol filmdráma 93 perc, 2020 korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott! RENDEZŐ: Harry Macqueen FORGATÓKÖNYVÍRÓ: Harry Macqueen SZEREPLŐK: Stanley Tucci, Colin Firth, Pippa Haywood ZENE: Keaton Henson OPERATŐR: Dick Pope FORGALMAZÓ: Cirko Film Bemutató: 2021. szeptember 9.

Nyári könyvajánló SZERZŐ: Sam

Wilberry

A nyár és a strandszezon nagyszerű lehetőséget kínál arra, hogy két csobbanás között a parton ücsörögjünk egy finom hűsítővel és természetesen egy jó könyvvel a kezünkben. Nálam elengedhetetlen kellék, évszaktól függetlenül soha nem indulok el úgy otthonról, hogy legalább egy kötet ne lenne nálam, amit fellapozhatok az unalmas pillanatokban, utazás közben, vagy épp a Balaton-parton. Összeállítottam egy teljesen szubjektív válogatást olyan LMBTQregényekből, amelyek felkeltették az érdeklődésemet és szívesen elolvasnám őket – sőt, van amelyiket már sikerült is beszereznem.

Casey McQuiston:

Red, White & Royal Blue (Vörös, fehér, királykék)

Könyvmolyképző Kiadó, 2021 440 oldal

Mi történik, ha egymásba szeret az amerikai elnök fia és a walesi herceg? Amikor édesanyját megválasztják az Amerikai Egyesült Államok elnökének, Alex Claremont-Diazból azonnal afféle királyi herceg lesz amerikai módra. Jóképű, karizmatikus, zseniális – a mai fiataloknak szóló színarany a marketingcsapat kezében. Csak egyetlen gond van vele: Alex ellenségeskedése egy valódi herceggel, Henryvel az óceán túlpartjáról. És mikor

a bulvársajtó kezébe jut egy fénykép Alex és Henry – a walesi trónörökös esküvőjén előadott – botrányos összecsapásáról, az az amerikai–brit kapcsolatokra is hatást gyakorol. A család- és államfők kárenyhítési tervvel állnak elő: megrendezik a két rivális megbékélését. Ami eleinte csak az Instagramnak szóló, megrendezett barátság, az hamarosan elmélyül, és veszélyesebb lesz, mint azt akár Alex, akár Henry valaha várta volna. Hamarosan Alex azon kapja magát, hogy romantikus kapcsolatba bonyolódott a korántsem régimódi Henryvel, ami befolyásolhatja az édesanyja újraválasztási kampányát, a feje tetejére állíthat két országot, és kérlelhetetlenül felveti a kérdést: a szerelem végső soron megmentheti-e a világot? Miből merítsenek elég bátorságot, és lesz-e akkora hatalmuk, hogy azok legyenek, akiknek lenniük kell? Hogyan érjék el, hogy a valódi énjüket is kifejezhessék a politikai protokoll lépéseiben? Casey McQuiston ebben a könyvében bebizonyítja, hogy a szerelem nem mindig diplomatikus.

Bridget Collins:

A könyvkötő

21. század Kiadó, 2021 446 oldal

Képzeld el, hogy ki tudod törölni minden bánatodat. Képzeld el, hogy el tudod felejteni a szenvedéseidet. Képzeld el, hogy el tudsz rejteni egy titkot. Örökre. Emmett Farmer a földeken dolgozik, amikor levél érkezik: hívják, hogy álljon munkába inasként. Egy Könyvkötőnek fog dolgozni – ebben a világban ez egy félelmetes, babonákkal övezett hivatás, amellyel szemben előítéleteket táplálnak az emberek, azonban se Emmett, se a szülei nincsenek abban a helyzetben, hogy visszautasítsák az ajánlatot. Főhősünk meg fogja tanulni, hogyan kell elkészíteni azokat a gyönyörű köteteket, és mindegyikben foglyul fog ejteni valami egyedülállót: egy-egy emléket. Ha valamit feledni akar az ember, a Könyvkötő segíthet. Ha valamit ki akar törölni, abban is. A múltad biztonságosan megmarad egy könyvben, és neked soha többé nem jut eszedbe a titkod – akármilyen szörnyű volt is. A könyvkötőmester műhelye alatti kamrában sorakozik rengeteg könyv – és rengeteg emlék –, amelyek rögzítettek, és amelyeket ott tárolnak. Egy nap Emmett döbbenten fedezi fel, hogy az egyik köteten az ő neve áll. A Könyvkötő varázslatos, feledhetetlen regény: egy mindent legyőző szerelem története, amely egyedülálló irodalmi kalandot tartogat.

tartott árvaházakban élő gyermekek jólétét felügyelje. Egy nap berendeli a Rendkívül Magas Felsővezetés, hogy életbevágóan fontos és szupertitkos küldetéssel bízza meg. El kell utaznia a Marsyas-szigeten működő árvaházba, ahol hat különleges gyermek lakik: egy gnóm, egy tündér, egy wyvren, egy azonosíthatatlan, zöld paca, egy alakváltó törpespicc és a hatéves Antikrisztus. Linusnak el kell nyomnia magában a félelmeit, és meg kell állapítania, mennyire veszélyesek a gyermekek önmagukra, egymásra és a világra. Az árvaház vezetője a szimpatikus és kissé rejtélyes Arthur Parnassus, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy a védencei és a saját titkai biztonságban legyenek. A ház az égszínkék tengernél elbűvölően bájos és humoros szerelmi történet. Ezenkívül mesterien mesél arról, hogy mennyire vagyunk foglyai az előítéleteinknek, valamint arról, hogy az ember a legváratlanabb pillanatokban találhatja meg a helyét a világban.

Bridget Collins:

A könyvkötő

21. század Kiadó, 2021 446 oldal

Bridget Collins:

A könyvkötő

21. század Kiadó, 2021 446 oldal

Egy varázslatos sziget. Egy veszélyes feladat. Egy égető titok. Linus Baker, a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium munkatársa az agglegények csendes, magányos életét éli egy apró házban egy kiállhatatlan macskával az esős és szürke nagyvárosban. Feladata, hogy a kormány által fenn-

„Folyton azon rágódok, mások mit gondolnak rólam. Kit látnak bennem. De veled nem így van. Ha veled vagyok, egészen önmagam lehetek.” Amikor Micah találkozik az új szomszédjával, el sem tudja hinni: éppen Julian az, aki néhány héttel korábban elveszítette miatta a munkáját. Micah rettenetesen érzi magát, főleg azért, mert Julian rideg és elutasító vele, és még arra sem ad neki alkalmat, hogy bocsánatot kérjen tőle. Ugyanakkor Micah-t lenyűgözi Julian megfejthetetlen viselkedése, és feltétlenül meg akarja ismerni közelebbről. Közben rájön, hogy Julian nem csupán vele, hanem minden emberrel szemben távolságtartó. Mert van egy titka, amely örökre megváltoztathatja azt, amilyennek Micah látja Juliant.

“A magyarok nem szégyellnek kiállni a jogaikért” Interjú René Van Hell leköszönő holland nagykövet tel SZERZŐ: Waliduda

Dániel l waliduda

Pontosan négy éve, hogy René Van Hell Magyarországra érkezett. Ő és munkatársai számos élményen vannak túl, örömteli és nehéz időszakokon egyaránt. Egyik utolsó, nagykövetként eltöltött napján lehetőségünk volt leülni vele és beszélgetni magyarországi utazásáról, a pandémiáról, LMBTQI jogokról, Hollandia világban betöltött szerepéről. Telefonon csatlakozott hozzánk Wouter Kuin is, aki augusztus végén másodtitkárként érkezik a budapesti holland nagykövetségre.

Szinte a teljes európai média beszámolt a magyar országgyűlés által elfogadott pedofilellenes törvényről és az azt megelőző tüntetésről. Véleményük szerint milyen következményei lehetnek a jogszabály homoés transzfób elemeinek? Wouter Kuin: Azok az elemek aggodalomra adnak okot. Aggódom az LMBTQI fiatalokért. René idősebb, mint én, de mindketten egyformán emlékszünk rá, milyen nehéz coming outolni. Mentális küzdelem, hiszen a coming out elsősorban az önelfogadásról szól, ami felnövekedve nem egyszerű. Ha kevésbé szerencsés az ember, a környezete elfogadásáért is küzd, beleértve a családot és a barátokat. A küzdelem még nehezebb, ha nincsenek előttünk példaképek. Ha áttekintjük a holland statisztikákat, azt látjuk, hogy az LMBTQI emberek kétszer nagyobb valószínűséggel szenvednek depressziótól, és körükben az öngyilkosságot elkövetők aránya négyszer magasabb, mint a heteroszexuális emberek között. Hollandiában a számok folyamatos csökkenést mutatnak, köszönhetően annak, hogy az LMBTQI emberek egyre inkább azt érzik, hogy elfogadja őket a társadalom. De ha a fiatalok előtt nincsenek példaképek, egyre inkább kitaszítottnak érzik magukat, amivel együtt járnak az imént említett következmények.

Wouter, augusztus végén érkezik Magyarországra. Mit osztana meg velünk a pozíciójával és a főbb feladataival kapcsolatban? WK: Először is, hadd mondjak köszönetet, hogy csatlakozhattam a beszélgetéshez. Noha még nem érkeztem meg Magyarországra, ez egy jó formája a bemutatkozásnak! Valóban, augusztus utolsó hetében kezdek másodtitkárként, és a fő fókuszom a politikai ügyeken lesz, ideértve a geopolitikát, a jogállamiságot és az emberi jogokat. Utóbbi részeként az LMBTQI jogok legalább két okból különösen közel állnak a szívemhez. Egyrészt magam is az LMBTQI közösség tagja vagyok, másrészt

René Van Hell: A törvény természetesen nagyon sok figyelmet kapott Európában, elítélte többek között Mark Rutte holland miniszterelnök is, akinek egyébként meglepetést okozott. Fontos hangsúlyozni, hogy jó, ha van jogszabály a pedofília ellen és biztosítva van a magyar gyermekek védelme. De az LMBTQI jogok említése egy ilyen törvényben nagyon furcsa, és nem a jó értelemben. Az sem igaz, hogy Brüsszel a magyar családokra támad.

az LMBTQI jogokért nemcsak odahaza,

René, Ön nagyon aktív és élénk kapcsolatot tartott fent ebben a négy évben a magyar LMBTQI emberekkel. Mik voltak a fő benyomásai?

Érkezésemet követően szeretném támogatni a magyar LMBTQI embereket, találkozni a szervezetek képviselőivel, meghallgatni a történetüket, megérteni, mire van szükségük és azt, hogy a nagykövetség milyen formában tudja támogatni őket.

RVH: Azt tapasztaltam, hogy a kreativitásukban hatalmas erő rejlik. A magyarok nem szégyellnek kiállni a jogaikért. Műveltek, szórakoztatóak, intelligensek. Az a szerencse ért, hogy számos alkalommal találkozhattam többek között a Labrisz, a Transvanilla, a Budapest Pride, a Háttér Társaság, az Amnesty Hungary, a Magyar Helsinki Bizottság és a Humen képviselőivel is. Elképesztő volt látni és hallani, milyen motivált és büszke emberek. Mind példaképek a közösségben, a családjukban, a barátaik körében. Szükségünk van az energiáikra. Ami olykor kérdésként felmerült bennem, hogy talán túl sok a szervezet. Lehetséges, hogy egy nagyobb egység még hatékonyabb együttműködéshez tudna vezetni.

WK: Érdekes, mert Hollandiában csak egy, de annál nagyobb szervezet van, a COC Nederland, illetve van még egy, amelyik a pride-események szervezéséért felelős. Viszont az, hogy a Budapest Pride Felvonuláson 30 ezer ember vett részt, hatalmas dolog. Augusztus hetedikén kimegyek az Amszterdam Pride Sétára, de azt hiszem, hogy 30 ezer résztvevőre számítani túlságosan ambiciózus lenne. Ez sokat elmond a magyarországi szervezők sikerességéről!

Hollandia évtizedek óta kiáll hanem szerte a világon.

Mit jelent ma Hollandiában melegként, leszbikusként felnőni? WK: A helyzet folyamatosan javul. Ha a fiatalságra tekintek, azt látom, hogy a coming out folyamata sokkal könnyebb, mint volt tíz vagy húsz évvel ezelőtt. Az iskolák nemrég kötelezve lettek rá, hogy akciótervet készítsenek a bullying megfékezésére, valamint az elfogadó környezet biztosítására. Ezek jó lépések. A rendőrség egyre több figyelmet szentel a szexuális orientáción és nemi identitáson alapuló gyűlölet-bűncselekményeknek. Regisztrálják, jelentik, tudják, hogyan kezeljék. Néhány közösségen belül az elfogadás

szintje továbbra is nagyon alacsony, amely fontos emlékeztető arra, hogy még Hollandiában is alapvetően meghatározza az ember életét, hol nő fel és hol él. Hollandia nagykövetsége évről évre köszönti a Budapest Pride-ot. Idén 42 nagykövetség és kulturális intézet írta alá a közös köszöntőlevelet. Miért fontosak a szolidaritás kifejezésének e formái? RVH: Kötelességünk megmutatni, hogy itt vagyunk és biztosítjuk a közösség láthatóságát. Ahogy Wouter említette, ezt a világ minden országában megtesszük. Nekünk, hollandoknak az LMBTQI jogok az emberi jogok kiemelten fontos részét képezik. Hollandiában a házassági egyenlőség 20 évvel ezelőtt valósult meg. Olvasóink java vagy még meg sem született akkor, vagy nem emlékszik, vagy nem tudta részleteiben nyomon követni ezt a folyamatot. Mik voltak a történelmi győzelemhez vezető út fő lépései? RVH: Örömteli meglepetés volt számomra, hogy megtörtént. A harmincas éveim elején jártam akkor. Nagyon sokat segített az, hogy lehetővé vált a polgári házasságkötés. Ez ugyanis azt jelentette, hogy nem volt szükség az egyház papírjára. Természetesen az egyházaknak is lehetőségük van azonos nemű párokat összeadni, de az állam nem kötelezi rá őket. Az egész arról szólt, hogy a törvény előtt legyünk egyenlőek és nem vált morális kérdéssé az ügy. Nem lett ráerőltetve az egyházakra és senki másra sem, aki nem akarta.

A jelenbe tekintve az emancipáció egy egészen más állomásánál járunk. Másként volt a nyolcvanas években, amikor dolgozni kezdtem. A homoszexualitás sokak által elfogadott volt, de kevésbé volt ismert, és ha beszéltél róla, az emberek nagyobb eséllyel lepődtek meg. Oly rövid idő alatt oly sokat fejlődtek a dolgok. Hadd mondjak egy példát. 13 éves koromban már tudtam, hogy meleg vagyok, és felnőve el is fogadtam a tényt, hogy ebből kifolyólag valószínűleg soha nem lesznek gyerekeim. Másrészt ma már ha meleg vagy és fiatal, léphetsz azzal a gondolattal a felnőttkorba, hogy lehetnek majd gyerekeid. De az én fiatalságom egy olyan periódusba esett, amikor ez elképzelhetetlen volt. Augusztus végén lenne négy éve, hogy Budapesten állomásozik. Felidézné, milyen gondolatokkal érkezett meg annak idején? RVH: Hollandiában a nagyköveti pozíciókra jelentkezni lehet, tehát nem küldenek olyan helyre, ahová nem akarsz menni. Én Magyarországot választottam, és egy jó adag kíváncsisággal érkeztem. Először 1985-ben jártam itt és akkoriban az ország még a Szovjetuniónak volt egyfajta „gyarmata”. Később nagyon motivált, hogy a hazáink közötti kétoldalú megállapodásokon dolgozzak annak érdekében, hogy Magyarország demokráciává váljon, NATO- és végül EU-tagállam legyen. Érkezésemkor tudtam, hogy vannak véleménykülönbségek. Nagyon érdekes volt olyan témákon együtt dolgozni, ahol egyetértés van, például a klímaváltozás

elleni küzdelem – de volt egyet nem értés is. Természetesen tűnhet úgy, hogy sok mindenben nem értünk egyet, de az Európai Unió mindig a párbeszédről szól. Foglalkoznunk kell ezekkel a témákkal. Sajátos magyar jelenség, hogy a Fidesz több mint egy évtizede az Európai Unió egyik legnépszerűbb pártja. Nincs még egy olyan párt, amely sorozatosan a parlamenti helyek kétharmadát megszerzi. Ez hatalmas felelősséggel jár és természetesen kérdéseket vet fel. Az ellenzék széttöredezettsége szintén érdekes jelenség. 2017-es érkezésemkor meglepett, mennyire nem egységesek. Úgy gondolom, a kormányzás a különböző erők versengéséről szól, úgyhogy remek, ha egy országnak erős kormánya van, de az is fontos, hogy szervezett ellenzéke legyen. Mark Rutte ugyanannyi ideje miniszterelnök, mint Orbán Viktor, de mindig különböző koalíciók között kell manővereznie, mivel az ellenzék is erős, és olykor bizony ők győznek. Melyek voltak nagyköveti időszakának legbüszkébb pillanatai? RVH: Olyan sok van! Nagyon büszke vagyok a kapcsolati hálóra, amelyet kiépítettem a magyar emberekkel bal- és jobboldalról, déltől északig, városiakkal és falun élőkkel egyaránt. Azt is gondolom, hogy óriási eredmény – különösen a Brexit, a COVID és a gazdasági felépülés fényében –, hogy az Európai Unió a mai napig jó döntéseket hoz. Mind a magyarok, mind a hollandok büszkék lehetnek rá, hogy az Európai Unió keretein belül együtt dolgoznak és ilyen bölcs döntéseket hoznak. Büszke vagyok nagykövetségi munkatársaimra is, akik fantasztikus munkát végeztek és minden támogatást megkaptam tőlük, amire szükségem volt. Voltak nehéz időszakok, de erősebben és még egységesebben jöttünk ki belőlük. Hogyan befolyásolta mindennapi munkájukat a járvány? RVH: 2020 márciusától 2021 júniusáig otthonról dolgoztunk. Azóta pedig két csoportra osztva felváltva járunk be az irodába; szerencsére már mindenkit beoltottak. Őszintén szólva, képernyő előtt dolgozni nagyon unalmas tud lenni, úgyhogy sokat sétáltunk a városban és igyekeztünk azért személyesen is találkozni. Bárki beismerné, hogy végső soron diplomáciai munkát nem jó otthonról végezni, mert a személyes találkozások segítik a konszenzus kialakítását. Ezért is nagyon fontos, hogy az Európai Unió tagállamai végső soron megoldásra jutottak, még akkor is, ha azt hos�szas tárgyalások előzték meg. A járvány alatt megragadtam a lehetőséget és két lábon felfedeztem Magyarországot. Kirándultam Pécsett, a Mecsekben, a Badacsony környékén és a Mát-

rában. Inspirálóak voltak ezek az utazások. Mindenhol tiszteletet és vendégszeretetet tapasztaltam a magyar emberek részéről. Természetesen a koromból és munkámból kifolyólag nem feltétlenül vettem aktívan részt az éjszakai életben, de alkalmanként kiültem a Why Not teraszára és sok új barátom lett, ami rengeteget adott az életemhez. Van-e búcsúüzenete a magyar LMBTQI közösség számára? RVH: Fontos hallatni a hangotokat, láthatónak maradni, de azt is javaslom, hogy keressétek az együttműködést, mert ha nyomást tapasztaltok, fontos párbeszédet kezdeményezni egymással. Végül pedig, egységes hangon szólaljatok meg!

Egy ország kormányzásának művészete arról szól, hogy biztosítjuk, minden állampolgárt egyforma tisztelettel kezelünk. Nemcsak a törvény előtti egyenlőségről szól, hanem a tiszteletről és annak terjesztéséről is. A magyar LMBTQI emberek fontos szerepet töltenek be a társadalomban. Fontos, hogy felnőve büszkék legyenek az országukra. WK: Annyit tennék hozzá, hogy az európai szintű vita a pedofilellenes törvényről megmutatta, hogy hatalmas nemzetközi támogatás áll a magyar LMBTQI közösség mögött. Számos európai ország kiáll mellettük. Fontos, hogy az emberek tudják, támogatják őket. Tekintsenek erre az én beköszönő üzenetemként. Örömmel leszek az egyik szövetségesük. René, mi a következő nagy kaland az életében? RVH: Visszaköltözöm Hollandiába és hivatalos fejlesztési támogatásokon fogok dolgozni. A kulcsszavak a befogadó, a zöld és a növekedés. Befogadó, mert a harmadik világbeli országokra koncentrál, zöld, mert a fenntarthatóságra helyezi a hangsúlyt és a klímaváltozás ellen küzd, és növekedő, mert az élelmiszerbiztonságot, a felelős bányászatot és a vízhigiéniát fejleszti. Sok új dolgot kell tanulnom, de inspirált és eltökélt vagyok, hogy a klímaváltozás ellen küzdjek.

„Akkor kell küzdenem a gyermekemért, amikor él” Tuza Évával, egy transznemű tini, Tobi édesanyjával beszélget tünk SZERZŐ: Bátai

FOTÓ: Székely

Blanka Róbert

Bakony Alexa négy és fél éven át forgatott dokumentumfilmjéből a transznemű, önmagát nembinárisként meghatározó Tuza Tóbiás Benjamin és családja sorsát ismerhetjük meg. Bár a film középpontjában Tobi és az ő útkeresése áll, a főszereplő furcsamód mégsem kizárólag ő, hanem tulajdonképpen a család egysége. Tuzáék története nem tipikus, viszont éppen ezért példaértékű, és mindannyian sokat tanulhatunk belőle a feltétel nélküli szeretetről, támogatásról, összetartásról. A film kapcsán az édesanyával, Évával beszélgettünk.

Július eleje óta látható a Tobi színei című dokumentumfilm, amely az Ön legkisebb gyermekének identitáskeresését követi nyomon. Megváltozott az életük a bemutató óta? Egy kicsit mozgalmasabbak lettek a mindennapjaink. Először elutaztunk Budapestre a premier előtti vetítésre és a bemutatóra, közönségtalálkozókon vettünk részt Pécsett és Szegeden, és elég sok interjút is adtunk. A pozitív visszajelzéseket hallva és a kritikákat olvasva pedig nagyon jól esett látni, hogy az emberek

megértették, hogy ez egy családi dokumentumfilm, és azt is, hogy nem a szexualitásról szól. Ezek szerint nem bánták meg, hogy vállalták a filmben való szereplést és az ezzel járó nyilvánosságot. Nem, egy pillanatra sem, sőt, egyre inkább úgy gondolom, jól tettük, hogy belevágtunk. Éppen a rengeteg pozitív és támogató visszajelzés miatt érzem így, és azért is, mert a közönségtalálkozókon egyértelműen kiderült, hogy ez sokakat foglalkoztató, megkerülhetetlen

téma. Sokan jöttek el megnézni a filmet a középiskolai tanártól a kíváncsi szülőkön át az LMBTQI fiatalokig, és felemelő volt megtapasztalni, hogy valódi párbeszéd alakult ki a nézők és köztünk. Csupa érdekes kérdéssel fordultak hozzánk, és szinte mindenki arra volt kíváncsi, hogy ha a miénkhez hasonló helyzetbe kerül, mit tehet az érintettekért, hogyan segíthet nekik. Többen eljöttek olyanok is, akik eddig úgy érezték, egyedül vannak a problémáikkal, és a film hatására legalább egy kis időre megélhették, hogy egy támogató közösséghez tartoznak. Jól sejtem, hogy valamiféle misszióként, társadalmi felelősségvállalási akcióként tekintettek erre a filmre? Hogyne! Valójában három meghatározó oka is volt annak, hogy vállaltuk az életünk megmutatását a szélesebb nyilvánosságnak. Az első az volt, hogy amikor Tobi először coming outolt, lázasan elkezdtem beleásni magam a témába, de nem sok hiteles, magyar nyelvű forrást találtam, amelyekből tájékozódhattam volna. Nem volt egy „használati utasítás”, hogy mit kell ilyenkor tenni, pedig nagyon jól jött volna, ha tudom, mi mit jelent pontosan, mivel teszünk jót, más családok miként dolgozzák fel ezt a helyzetet. A második ok az volt, hogy a coming out még egy kiforrott, felnőtt személyiség esetében is nehéz lépés, de még gyötrelmesebb egy olyan sérülékeny életszakaszban, mint a kamaszkor. Tobinak például – annak ellenére, hogy kifejezetten jó gyerek volt – problémái adódtak a középiskolában, és ezek kezeléséről jó lett

volna tapasztalatot cserélni hasonló cipőben járó gyerekekkel és szülőkkel. (Ennek kapcsán még fontosnak tartom megemlíteni, hogy noha kezdetben voltak konfliktusaink egyes pedagógusokkal, ezek jelentős része az ismeretek hiányából fakadt. A középiskola végére aztán rendeződtek a dolgok, hiszen a tanárok egyre jobban megismerték Tobit, látták, hogy jó gyerek, éppen olyan, mint a többiek, és elfogadták őt.) A harmadik ok, amiért belevágtunk a filmbe, az volt, hogy az interneten keresgélve rábukkantam az igaz történet alapján készült Imák Bobbyért című filmre, amely egy öngyilkosságba menekülő meleg fiú tragédiáját meséli el.

Akkor nagyon határozottan megfogalmazódott bennem, hogy nem akkor kell kiállnom a gyermekemért, amikor már meghalt, hanem akkor kell küzdenem érte, amikor él. Tervezik esetleg, hogy a filmen és a közönségtalálkozókon túl más formában részt vesznek az LMBTQI fiatalok segítésében? Csatlakoztunk a Peksáné Gyémánt Ágnes által alapított LMBTQI személyek szülei, hozzátartozói csoporthoz. Ágnes egy csodálatos édesanya, aki a saját tapasztalataira alapozva hozta létre, és tyúkanyóként fogja össze ezt a szülői közösséget. Ágnes és a tagok, így mi is minden csatlakozónak igyekszünk segíteni, olykor információval, néha csak azzal, hogy tudatjuk, nincsenek egyedül a kételyeikkel és kérdéseikkel. Amikor tehetjük, részt veszünk a Pride-on is, ami hihetetlenül felszabadító élmény: táncolunk, boldogok vagyunk, és ünnepeljük a sokszínűséget. A kétkedőknek mindig azt mondom, hogy nekünk ez olyasmi, mint a riói karnevál, csak éppen nem olyan merész, ugyanis itt nincsen meztelenkedés vagy erotika. Ezenkívül – bár hivatalos keretek között nem dolgozunk az LMBTQI fiatalok ügyéért, de – nagyon fontosnak tartom, hogy a környezetünkben élő érintetteket nyitottan és szeretettel fogadjuk, legyenek ők akár Tobi barátai, akár mások, akiknek segítségre van szükségük. Ha már szóba került a Pride, muszáj megkérdeznem: mit mondana azoknak, akik fenntartásokkal kezelik vagy feleslegesnek tartják az ilyen rendezvényeket?

Azt szoktam mondani, hogy ha az LMBTQI emberek úgy élhetnének, mint a többségi társadalom, nem lenne szükség a Pride-hoz hasonló eseményekre. De amíg ez nem valósul meg, addig muszáj felhívni a figyelmet arra, hogy ők is közöttünk vannak, és semmi mást nem szeretnének, csak szabadon és boldogan élni. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az LMBTQI egyik betűje sem (csupán) arról szól, hogy ki mit csinál a hálószobájában. Én heteroszexuális emberként megfoghatom a férjem kezét az utcán, kitehetem a fényképét a munkahelyi íróasztalomra, szorongás nélkül mesélhetek róla a kollégáimnak, és ha nem lehetett volna saját gyermekünk, dönthettünk volna az örökbefogadás mellett. A leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer és interszexuális emberek számára mindez ma még nem adott. Ezért is butaság azt mondani, hogy „csinálják a négy fal között”, és ezért van szükség arra, hogy kimenjünk az utcára minden évben, és a problémáikra irányítsuk a figyelmet. Csak úgy érhetünk el változást, ha ezekről a témákról érdemi párbeszéd alakul ki, hiszen a társadalom nagyobb része még mindig nem látja át a kisebbségek helyzetét, sokan nem rendelkeznek hiteles ismeretekkel, és ezek hiányában téves feltételezésekre alapozzák a nézeteiket. Egy gyermek coming outja még az elfogadó és támogató szülőknek is váratlanul felkavaró lehet. Mit tanácsolna azoknak az szülőknek, akik ilyen helyzetbe kerülnek? Az első és legfontosabb, hogy biztosítsák a gyereküket a feltétel nélküli szeretetükről. A legtöbb LMBTQI fiatal

hosszú ideig készül a coming outra, és borzasztóan fél annak a következményeitől, ezért amikor rászánja magát erre a lépésre, fontos, hogy biztonságban érezhesse magát. Hagyják, hogy a gyermekük elmondja, mit érez, hallgassák meg őt, tegyék fel neki a kérdéseiket, és tartsák tiszteletben az igényeit. Tobinak például nagyon fontos volt, hogy felvállalhassa önmagát, és semmilyen közösségben ne kelljen titkolóznia, és ezt mi elfogadtuk. És ha esetleg nem zökkenőmentes a kommunikáció, merjenek segítséget kérni támogatói csoportoktól, ismerjék meg más szülök történeteit, hogy tudják, nincsenek egyedül. De megragadnám az alkalmat, hogy ne csak a szülőknek, hanem a coming outra készülőknek is üzenjek: kérlek, legyetek türelmesek a szüleitekkel! Amennyire komplikált az útkeresés és az előbújás számotokra, éppen olyan sokkoló és nehéz lehet nekik is a szituáció. Nézzétek el nekik, ha nem értenek meg mindent elsőre vagy időre van szükségük, hogy feldolgozzák az új élethelyzetet. Mi újság Tobival? Mintha kicsit eltűnt volna a bemutató óta… A premier és az első közönségtalálkozó óta kicsit valóban visszahúzódott a nyilvánosság elől, de ennek hátterében leginkább praktikus okok húzódnak. A munkahelyén annyit segítették már a kollégák, hogy ott lehessen különböző eseményeken, hogy nem szeretné többször felborítani a munkatársak beosztását és a nyári szabadságok rendjét. Egyébként a film kapcsán semmilyen atrocitás nem érte, jól van, éli a szerelmes fiatal életét Budapesten, és valószínűleg élvezi, hogy most a szülei és a film rendezője vállalják az interjúkat. (nevet)

A homoszexuális agy Különbségeink és hasonlóságaink SZERZŐ: Bukva

Mátyás

A heteroszexuális és homoszexuális emberek különbözőségeinek és hasonlóságainak vizsgálata számos tudományterületet érint. Genetikusok, pszichológusok, szociológusok próbálják feltérképezni, mitől is válhat valaki „mássá”. De van-e nyoma a homoszexuális orientációnak az agyunk szerkezetében és működésében? 42

Idegpályákon a szexualitás Ma már köztudott, hogy a nők és a férfiak agya anatómiai különbözőségeket mutat, amelyek felelősek lehetnek az eltérő szexuális viselkedésért és a kialakult nemi identitásért egyaránt. Miután ezeket a jól meghatározható eltéréseket számos tudományos megfigyelés alátámasztotta, a kutatók egyre nagyobb érdeklődéssel fordultak a melegek agyi anatómiájában és működésében fellelhető sajátosságok felé. Az elmúlt évtizedekben számos kutatás kísérelte meg feltárni a különbségeket és hasonlóságokat a homoszexuális nők és férfiak, valamint a heteroszexuális nők és férfiak motivációjában és kulcsingereiben, amelyek szerepet játszanak a partnereik megválogatásában, majd általában ezen eredményekből szerettek volna következtetni a meglévő agyi különbözőségekre vagy hasonlóságokra is. Ezen kutatások során a tudósok főként önbevallás alapján, kérdőívek kitöltetésével jutottak hozzá a megfelelő információkhoz, amely módszer sosem biztosított objektív eredményeket.

Szimmetria és mintázat Ivanka Savic 2008-ban azonban újszerű megközelítési módszerrel állt elő. Savic és munkatársai a stockholmi Karolinsa intézetben ötven heteroszexuális nő és férfi agyi szerkezetét és működését vetették össze negyven homoszexuális nőével és férfiéval különböző képalkotási eljárásokat felhasználva. Savic és kutatócsoportja elsőként összehasonlította a homoszexuális és a heteroszexuális alanyok agyféltekéinek szimmetriáját. Ennek során kizárólag olyan paramétereket vizsgáltak, melyek a születéstől kezdve jelen voltak, és később, az idő múlásával sem változhatnak: „Az volt a tanulmány lényege, hogy olyan agyi paramétereket hasonlítsunk össze, melyek különböznek, de nem lehet megváltoztatni őket tanulással vagy más kognitív folyamatokkal” – mondja Savic. A kutatás során megfigyelték, hogy a heteroszexuális férfiak két agyféltekéje közül a jobb oldali valamivel nagyobb, mint a bal. A homoszexuális nőknél pontosan ugyanezt az aszimmetrikus mintázatot tapasztalták; valamint fordítva, a homoszexuális férfiak és heteroszexuális nők egyes agyi területei jelentős hasonlóságot mutattak, míg a heteroszexuális férfiakétól nagymértékben eltértek. Ugyanezen kutatásban világítottak rá arra a tényre is, hogy a homoszexuális nők és férfiak agyában az amigdala kapcsolati rendszere is az ellenkező nem amigdalájának kapcsolati hálózatára hasonlít. Az amigdala egy olyan neuroncsoport, aminek elsődleges szerepe van az érzelmi reakciók feldolgozásában és raktározásában. Savic és kutatócsoportja szintén jelentős eredményeket ért el a hipotalamusz vizsgálatakor, mely agyterület

alapvető szerepet játszik az érzelmi magatartásban. A tanulmány során kimutatták, hogy férfi feromonok (progeszteronszármazékok) szaglása során a heteroszexuális nők és a homoszexuális férfiak hipotalamuszában hasonló aktivitás figyelhető meg, míg a heteroszexuális férfiak és homoszexuális nők idegrendszere alig reagált ugyanezekre az ingerekre.

Ebből arra következtetnek, hogy a homoszexuális férfiakat és a heteroszexuális nőket alapvetően hasonló ösztönök és motivációk vezérelhetik a partnerük kiválasztásában. Született idegrendszeri különbségek Fontos megjegyezni, hogy a nemekre jellemző agyi különbségek nem kizárólag a születés vagy a serdülőkor után alakulnak ki, hanem már a korai magzati korban is megfigyelhetők, és fokozatosan lesznek egyre határozottabbak. Savic az eredményeire úgy hivatkozik mint meggyőző bizonyítékokra, melyek alátámasztják, hogy a homoszexuális érdeklődés még a születés előtt kialakulhat, és nagymértékben biológiai folyamatok által meghatározott jelenség lehet. Ugyanis az agy szerkezetében fellelhető különbségek és hasonlóságok kutatása során csakis olyan agyi régiókat vizsgáltak, melyek a születés pillanatában már kifejlődtek, és azok külső hatásokra nem változhatnak. Azonban, mint minden kutatásnak, ennek is megvannak a maga korlátai. Ugyanis ezen vizsgálatok eredményeiből nem derül fény arra, hogy a melegekre és a leszbikusokra jellemző agyi mintázatok öröklődnek-e, vagy külső hatások (például a magzatot érő hormonális hatások az anyaméhben) terelik-e a születendő gyermek agyi fejlődését egy meghatározott, másik irányba. Savic a tanulmányukat összegezve kijelenti: kizárt, hogy csupán születés utáni, a gyermeket érő környezeti vagy nevelési hatások alakítják ki a jellegzetes férfi és női „homoszexuális agyat”. Ezen eredmények fényében még bonyolultabbá válik a szexuális orientáció kialakulásának kérdése, hiszen az öröklődő tényezők és szociálpszichológiai hatások mellett nem zárhatjuk ki azokat a külső hatásokat sem, melyek az anyaméhben a születendő gyermeket érve befolyásolhatják annak agyi fejlődését.

„Így több mint 10 év után már el sem tudnám képzelni az életemet másképp” Interjú Mar tényi Péterrel a hollandiai meleg életről SZERZŐ: Erdei

Zsolt l ezsoltee

Sokan döntünk úgy, hogy az életünket egy másik országban folytatjuk, amit különböző okokból teszünk. Megismerni egy másik ország kultúráját, új barátokra szert tenni és megtalálni a szerelmet sok esetben nem könnyű feladat, és kétségkívül mindenkit nagy kihívások elé állít, különösen az elején. De miután megtaláltuk a boldogságunkat – főleg ha azt az embert is, akivel le akarjuk élni az életünket –, már semmi sem tarthat minket vissza attól, hogy otthonunkként tekintsünk az adott országra. Martényi Péter több év külföldi élet után költözött Amszterdamba, hogy megtapasztalja, milyen a holland fővárosban melegként élni. Nekünk most arról mesélt, és hogyan illeszkedett be a helyi hétköznapokba, milyen az LMBTQ közösség megítélése Hollandiában, és hogy hogyan látja a jövőjét. Miért döntöttél úgy, hogy Hollandiába költözöl? Hivatalosan 2009-ben költöztem el Magyarországról, amikor Londonba mentem. Ott 2 évet éltem, majd Zürich felé vettem az irányt, és 3 év svájci élet után 2014-ben érkeztem meg Amszterdamba, ahova egy munkahelyi előléptetés miatt jöttem. Nem gondolkodtam sokat, 2 hét után tudtam, hogy itt maradok. Igazából addig nem is volt mérvadó, hogy melyik országban élek, amíg itt nem tapasztaltam meg, hogy milyen is teljes életet élni – amikor nem kell hazudnod a munkahelyeden, az utcán, igazából sehol arról, hogy ki is vagy. Amszterdamban korábban egyszer jártam turistaként, mielőtt ideköltöztem, és már akkor nagyon tetszett az itteni emberek „laid back” mentalitása. A különbség erősen szembeötlő volt a magyar és a svájci társadalom hozzáállása után. Magyarországon melegként, Svájcban pedig külföldiként nem éreztem, hogy teljes életet tudok élni, így nem volt nehéz meghozni a döntést, hogy költözzek, és adjak egy esélyt Hollandiának. Megelőzte a költözést bármilyen előkészület? A költözés előtt összesen egy hónapom volt arra, hogy felszámoljam a zürichi életemet, Amszterdamba költözzek, lakást találják, és beszerezzem a szükséges papírokat, hogy tudjak legálisan dolgozni. Az ügyintézés nagyon gyors és egyszerű, ha már eleve munkaszerződéssel érkezel az országba, ezért ebben szerencsésnek mondhatom magam. A munkahelyem

segítségével pedig nagyjából 2 hét alatt mindenem megvolt, ami ahhoz szükséges, hogy itt éljek és dolgozzak. Ez persze sokkal nehezebb, ha úgy költözöl ide, hogy nincs munkád, mert akkor az ügyintézés hosszabb lesz.

A legnagyobb kihívás a lakás volt, ahogy ez a legtöbb nyugat-európai nagyváros esetében jellemző. Két hétig Airbnb-ben laktam, és tudtam, hogy ez a maximum idő arra, hogy találják olyan lakást vagy szobát, ahova hivatalosan is be tudom regisztrálni magam az amszterdami önkormányzatnál. Ez nagyon sok mindent megkönnyít a további ügyintézésben. Mennyire volt könnyű beilleszkedni a holland mindennapokba? Amszterdam annyira nemzetközi és multikulturális város, hogy külföldiként, főleg az első 1-2 évben a szociális életem és a hétköznapjaim mind más nemzetiségű emberekkel teltek. Egy multinacionális amerikai cégnél dolgoztam, a szabadidőmet is elsősorban más külföldiekkel töltöttem. Viszont előbb-utóbb mindenkinek lesznek holland ismerősei és barátai. Főleg ha nem zárod be magad a saját kultúrádba, ahol többnyire ugyanolyan nemzetiségű emberekkel szocializálódsz, mint a sajátod. Egyszerűbb a beilleszkedés, rengeteget lehet tanulni egymás kultúrájából, könnyebben lehet nyelveket tanulni, és még sorolhatnám az okokat.

Viszont egy sokszínű nemzetközi baráti társaság érthetően nem a legtökéletesebb a holland társadalomba való beilleszkedésre. Mert ahhoz holland ismerősökre, barátokra van szükség. Legjobb esetben pedig ös�szejössz egy hollanddal, ami jelentősen felgyorsítja az integráció folyamatát. Én is így tettem. Mi volt a legnehezebb és mi a leggyorsabb dolog a beilleszkedésben? A legnehezebb a nyelv, ami sajnos a mai napig igaz. Amszterdam egyáltalán nem segít a holland nyelvtanulásban. Mindenki beszél angolul, és még ha meg is próbálsz borzalmas kiejtéssel hollandul beszélni, az esetek 90 százalékában vagy angolul válaszolnak, vagy folytatják hollandul, amit persze nem értesz, és neked kell angolra váltanod. A kiejtés pedig egy igazi gyöngyszem. Amikor a vőlegényem kijavít, én nem értem, hogy mi a probléma, mert semmi különbséget nem hallok a sajátom és az ő kiejtése között. A legkönnyebb megszokni a szabadságot, amit Magyarországon sosem éreztem melegként. Közel 7 évig éltem vállaltan melegként Magyarországon, de egyetlen olyan pillanat sem volt az életemben, amikor ne az lett volna minden második gondolatom, hogy „vajon látszik vagy hallatszik, hogy meleg vagyok?” Mivel foglalkozol most és mit csináltál, amikor kiköltöztél? Egy globális kávélánc európai központjában dolgoztam üzletfejlesztési specialistaként 5 évig. Sajnos átszervezés miatt az amszterdami irodát bezárta a cég, és 200 kollégámmal együtt új munka után kellett néznem. A cég és a holland állam is nagyon segítőkész és bőkezű volt, úgyhogy 1-2 hónap munkanélküliség egyáltalán nem jelentett semmilyen anyagi problémát, és nem voltam rákényszerülve arra sem, hogy az első szembejövő munkalehetőségre igent mondjak. Minél több évet dolgoztál és adóztál Hollandiában, annál hosszabb ideig kapsz állami támogatást, ami az utolsó fizetésed kb. 80 százaléka az első hónapokban. Elég hamar sikerült új munkát találnom. Egy holland alapítású etikus okostelefon-gyártó cégnél dolgozom üzleti kapcsolatokat támogató menedzserként. Milyenek a holland emberek? Mennyire elfogadóak a külföldiekkel? A hollandok alapvetően barátságosak és nyitottak, ezt persze nyilván megkönnyíti, hogy mindenki beszél angolul. Viszont minél hosszabb ideig él valaki Hollandiában, annál fontosabbá válik a holland nyelv a mindennapi életben. Mint a legtöbb nyugat-európai nagyváros, Amszterdam is rengeteg külföldinek ad otthont. A vőlegényem szülei viszont kisvárosban élnek, ahol külföldiként nem

mindig kap pozitív visszajelzést az ember, megítélésem szerint elsősorban a nyelvi korlátok miatt. Viszont bárhol is jártam Hollandián belül, soha nem volt semmilyen negatív tapasztalatom csak azért, mert nem vagyok holland. És mennyire elfogadóak a hollandok az LMBTQ emberekkel? Hollandia valószínűleg az egyik legjobb ország a világon LMBTQ-elfogadottság szempontjából. Tavaly volt a 20 éves évfordulója az azonos neműek házasságát elfogadó törvénynek. Az éves pride fesztivál és parádé a második legnagyobb esemény Amszterdamban – az első a holland király születésnapja, ami április 27-én van –, ami szerintem fantasztikus. Az egész város ünnepel, beleértve a gyerekeket, nagyszülőket, mindenkit.

A rendőrség pedig azon aggódik, hogy ne rontsák el a koreográfiát a saját pride hajójukon, ami minden évben a parádé része. Milyen a holland LMBTQ élet? Mennyire van közösség? Egy amszterdami LMBTQ ember mit tud csinálni a hétköznapokban és a hétvégeken, ha programra vágyik? Amszterdamban melegként mindenki találhat magának programot, szórakozóhelyet, sportklubot, kiállítást. Bármit és bármikor. Rengeteg melegbár és szórakozóhely van a városban, amik szintén minden igényt kielégítenek, attól függően, hogy ki mit szeret. Aki csak meleg helyeken szeret szocializálódni, annak is hatalmas választéka van, ennek ellenére szerintem a legjobb dolog, hogy erre alapvetően nincs szükség, mert minden hely melegbarát. Hogyan látod magadat és az életedet most? Nem jó érzés erről beszélni, de nem szeretnék visszaköltözni Magyarországra. Most egy olyan országban élek melegként, ahol ugyanolyan ember vagyok az állam, az egyház és a többi ember szemében, mint bárki más. Semmilyen szinten nincsenek csorbítva a jogaim, összeházasodhatok a párommal, lehet gyerekem, ha szeretném, a professzionális és magánéletemben is ugyanaz az ember lehetek, és nem kell sehol és senki előtt titkolnom, hogy meleg vagyok. Így több mint 10 év után már el sem tudnám képzelni az életemet másképp.

Övön aluli bőrbetegségek Intim bőrgyógyászat SZERZŐ: Dr.

Tamási Béla PhD

Ha valakinek az intim régióban (nagyjából azon a területen, amit az alsónadrág vagy a bugyi fed) jelenik meg bármilyen bőrtünete, akkor általában két reakciót szoktam látni: vagy rettenetesen ráparáznak, vagy hónapokig nem foglalkoznak vele. 48

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy testünket itt is – még a nemi szerven is – ugyanolyan bőr fedi, mint bárhol máshol, tehát bármilyen bőrbetegség ki tud alakulni. Az ritka, hogy egy „klasszikus” bőrbetegség (pl. pikkelysömör, szeborreás ekcéma) csak az intim régióban okozzon tüneteket, ezeknek általában van máshol is jele. Ám bőrünk ezen területén nagyon mások a körülmények például az alkar bőréhez képest: összefekvő bőrfelületek vannak, ahonnan a nedvesség nem tud könnyen felszáradni, az öltözködés miatt is magasabb a hőmérséklet, és különösen a nemi szerven a bőr vékonyabb az átlagnál. Ezért van az, hogy egyre inkább kezd létjogosultsága lenni az úgynevezett intim bőrgyógyászatnak, ahol kifejezetten azokra a bőrbetegségekre koncentrálnak, amik vagy csak ezen a területen jelentkeznek, vagy máshogy néznek ki, mint a bőr egyéb részein. Néhány ilyen betegség közül szemezgetek a továbbiakban.

Intertrigo

látom. Igen, tudom, most mindenki fintorog. Pedig egy annyira egyszerű és gyakori betegségről van szó – mosatlan gyümölccsel például könnyen meg lehet fertőződni, és az egyetlen tünete a féreg okozta végbéltáji viszketés, ami jellemzően éjszaka a legrosszabb. A végbélnyílás-viszketés kezelésében fontos tisztázni, hogy mi okozhatja, és azt célzottan kezelni, illetve tüneti kezelésként viszketés- és gyulladáscsökkentő készítményeket alkalmazni.

Itt jegyzem meg, hogy mindenkit óva intenék a számtalan aranyérkenőcstől, illetve vény nélkül kapható (popsi)ápoló kenőcstől: ezeknek a túlzott használata majdnem mindig ekcémát okoz!

Más néven a hajlatok „bepállása”, azaz egy felületes gombás fertőzés, ami a leggyakrabban a lágyék- vagy combhajlatban, illetve a végbélnyílás körül alakul ki. Vörös, viszonylag éles határú, viszkető bőrtünetek jelentkeznek, amik a magas nedvességtartalom miatt nem hámlanak. Nagyon gyakori betegség, sokan észre sem veszik, vagy nem foglalkoznak vele. Az oka, hogy a bőrön normálisan is élő gombák a magas nedvességtartalom és a meleg hatására túlszaporodnak és gyulladást okoznak. A fokozott izzadás, az érintett területek nedvesen hagyása törölközés közben, végbélnyílás körül az intim törlőkendők használata, amik nedvességet hagynak maguk után, mind hajlamosíthatnak rá. És habár fertőzésről beszélünk, maga a betegség nem fertőz, tehát másnak nem adható át. A tüneteket mutató területek alapos szárazon tartása, a műszálas alsóneműk kerülése, és akár vény nélkül kapható gomba elleni krémek sokat tudnak tenni az intertrigo ellen.

Ez az, amikor piros foltok jelennek meg a makkon, esetleg a fitymán is. A legtöbbször önmagától elmúló állapotról van szó, de nagyon sokan hatalmas pszichés teherként élik meg a tüneteket, és olyannyira rápörögnek a tünetek vizsgálgatására vagy jelenlétére, hogy már pszichésen önmaguknak okoznak tüneteket, vagy nem kóros elváltozásba is belelátják a betegséget. A makkgyulladásnak több oka is lehet, a legtöbbször itt is egy felületes gombafertőzésről van szó – gondoljunk bele, a makk és a fityma szintén összefekvő bőrfelületek, közöttük meleg van és nedvesség, ezt pedig imádják a gombák. Ha a terület szárazon tartása ellenére a tünetek hetekig fennállnak, vagy esetleg tovább terjednek, vagy a bőr kisebesedik, érdemes orvoshoz fordulni vele.

Végbélnyílás-viszketés

Lichen sclerosus

Ez az a betegség, ami nagyon gyakori, de a hozzá társuló tabuk és szégyenérzet miatt senki sem beszél róla. Nevének megfelelően általában a végbélnyílás kínzó viszketéséről van szó, a vakarás nyomán pedig megjelenhetnek vörös, irritált bőrtünetek is. Állhat a hátterében a már fent említett intertrigo, de lehet ekcéma (pl. nedves törlőkendőtől vagy síkosítótól), vagy aranyér is, ám én a leggyakrabban cérnagilisztától

Egy autoimmun bőrbetegség, aminek következtében a nemi szerv bőrén alakulnak ki először gyulladt, majd fehéres színű, heges bőrtünetek. Gyakran okoz fitymaszűkületet, de a húgycsőnyílást is be tudja szűkíteni. A kezelésben csak bőrgyógyász tud segíteni, mert itt már vényköteles készítmények jönnek csak szóba, és nem szabad halogatni az orvoshoz fordulást, mert a kialakult hegesedést már nem lehet visszafordítani.

Makkgyulladás (balanitis)

A vikingek vidékén Vízi kalandozás a Schlei-öbölben SZERZŐ: Kocsis

G. János t l Kocsis_G_Janos

A Schlei egy 42 kilométer hosszú öböl a Balti-tengeren, ami vadregényes, kanyargó partvonallal választja el a Schwansen-félszigetet a német szárazföldtől. Az idilli vidék nagy része természetvédelmi terület, szépsége miatt pedig hivatalosan is Németország egyik legromantikusabb szegletének számít. A vikingek mondjuk nem éppen romantikázni jártak ide, de a közeli városok, például Kiel lakói ma már a gyönyörű természet és a vízi sportok lehetősége miatt keresik fel.

Bár a Schlei a dombokkal tűzdelt szárazföldbe mélyen benyúló tengeröböl, és kialakulásában még a gleccserek is szerepet játszottak, mégsem igazi fjord – ugyanakkor ez kellően turistacsalogató kifejezés, ezért használják is sűrűn a környékbeliek. Persze, ahogy a turisták, úgy a dán vikingek sem voltak szőrszálhasogatók – ami fjordnak látszik, az fjord és kész, gondolhatták –, és a nagy hullámzástól védett, átlagosan három méter mély öböl annyira ideális volt a hajóik számára, hogy a Schlei legbelsőbb részén virágzott Hedeby nevű városuk. Hedeby nemcsak az első igazi középkori kereskedőváros volt Észak-Európában, hanem gyakorlatilag Nyugat-Európa kapuja volt a Balti-tengeren. Távolsági kereskedelmét segítette, hogy a korabeli fontos útvonalak metszéspontjában feküdt, jelentőségét pedig jól jelzi, hogy itt szólalt meg Észak-Európa első harangja, amikor 850-ben felépült az első keresztény templom a városban – sőt, a kereszténység skandináviai terjeszkedése is innen indult. Végül több évszázados dicsősége után az elbai szászok rombolták le 1066-ban, később pedig már nem épült újjá. Emlékét és gazdag leletanyagát a Haithabui Viking Múzeum őrzi Schleswig városa mellett. Hedeby 2018-ban a világörökségi helyszínek listájára is felkerült, a területén és az egykori kikötőjének ma már víz alatt fekvő részein

folyó ásatások során eddig több mint egymillió tárgyi leletet regisztráltak a viking fegyverektől kezdve a hétköznapi használati tárgyakon át a kincsekig. Persze mindezek mellett a viking csónakok, hajók élethű másolatait is megcsodálhatjuk, ha erre járunk – az pedig talán a dán vikingek nevéből is sejthető, hogy innen már csak egy ugrás a szomszédos Dánia, így érdemes lehet ellátogatni a határon túlra is egy kisebb kirándulás keretében. Érdekesség, hogy a sztereotip kép szerint a vikingeket sokan drabális, übermacsó, mosdatlan harcosokként látják maguk előtt, fejükön kétszarvú sisakkal. Ez utóbbi biztosan tévedés, ilyesmit ugyanis soha nem hordtak a korabeli leírások szerint, ezt a bizonyos sisakot csupán Wagner operáinak jelmeztervezőjének köszönhetjük. Hasonló tévhit, hogy extrém módon ápolatlanok lettek volna, ugyanis főistenük, Odin intelmei előírták a rendszeres tisztálkodást. Persze mindez nem összevethető a mai higiéniával, de esélyes, hogy még így is ápoltabbak lehetettek, mint a középkori népek többsége, akiket legfeljebb a bába fürösztött. Ami a fürdést illeti, a Schlei a strandolási lehetőségek szinte végtelen tárházát kínálja. Itt mindenki megtalálhatja a kedvére való fürdőhelyet a klasszikus, finom homokkal borított strandoktól kezdve a kavicsos par-

© Ostseefjord Schlei GmbH / Matzen tokon át a meredek sziklafalakig, ahogy a népes és jól kiépített partszakasztól kezdve a romantikus, érintetlen és néptelen partokig és tengeröblökig széles a skála. A Schlei 151 kilométer hosszú partvonala körül az enyhén dombos tájak váltakoznak a repce- és kukoricaföldekkel, és ha esetleg megunnánk a fürdőzést, a teljesen kiépített kerékpár-útvonalakon a környéken szinte bárhová eljuthatunk.

De miért is közlekednénk a szárazon, amikor a Schlei ideális terepe a vízi sportoknak? Bár az öböl mélyen benyúlik a szárazföldbe, az átlagos szélessége csupán 1,3 kilométer. A Missunder-szorosnál mindössze 135 méter, legszélesebb pontján pedig 4 kilométer választ el minket a túlsó parttól. Mivel az öböl nemcsak kifejezetten sekély, de az áramlatai nagyon lassúak is, így tökéletes feltételeket biztosít akár a kenuzáshoz, akár a kajakozáshoz.

A Schlei tökéletesen megfelelt a sekély merülésű viking hajóknak, a modern hobbihajósoknak, vitorlásoknak azonban figyelembe kell venniük, hogy az öböl mélysége helyenként alig két méter, ráadásul a vízszint a Balti-tengeren uralkodó széliránytól függően változik: a Schlei és a Balti-tenger vízszintje közvetlen kapcsolatban áll egymással, az északkeletről fújó viharos szél egy-másfél méterrel is megemelheti a vízszintet, a délnyugatról érkező erős szél viszont akár egy méterrel is csökkentheti azt. Emiatt a saját hajónak megfelelő merüléssel kell rendelkeznie. Persze akkor is vízre szállhatunk, ha nem vagyunk képzett kapitányok. A vízre néző szállás gyakorlatilag a Schlei mentén mindenhol garantált, de ha nem elégednénk meg ennyivel, a modern nyaralók minden kényelmével felszerelt lakóhajót is bérelhetünk, így minden oldalról a víztükörben gyönyörködhetünk. Reggeli közben a napfelkeltét és a kikötőkből kifutó apró halászhajókat figyelhetjük a vízről, az este pedig így igazi kikötőromantikával zárulhat: naplementével és a csillagos égbolttal.

Ételeink származása SZERZŐ: Kiss

Milán l mrmilankiss

Rohanó életvitelünk mellett legtöbbünk bele sem gondol, hogy vajon milyen utat tehettek meg azok az élelmiszerek, amik az asztalunkra kerülnek nap mint nap. Pedig a különböző táplálékaink származási helye, termesztésének vagy tenyésztésének körülményei nagyban befolyásolhatják az ételeink minőségét és annak tápanyagtartalmát. 54

A tömegtermelés

Magyarországon a híres nagybani piacról történik a leosztás különböző áruházakba és zöldségesekhez. A nagyrészt hazai, idényjellegű termések többnyire masszív mezőgazdasági tevékenység során termesztett növényi táplálékok, főképp gyümölcsök és zöldségek. Ezek szinte minden esetben üvegházban, sokszor mesterségesen előállított időjárási körülmények között növekednek. Emellett nagy mennyiségű vegyszerrel – gyomirtókkal, rovar- és gombaölő szerekkel, talajfertőtlenítőkkel és műtrágyával – történik a termesztésük, a tökéletes, jól eladható és hibátlan áru érdekében. Annak ellenére, hogy Magyarország kedvező éghajlata lehetővé teszi a legtöbb zöldség és gyümölcs idényjellegű termesztését, Spanyolországból és más mediterrán országokból is kerül friss áru az áruházak polcaira az eltarthatóság és a kedvezőbb árfekvés miatt, de ez főleg a hidegebb évszakokra jellemző. Ezeket a friss árukat még zölden vagy éretlenül szedik le, hogy bírják az utazás viszontagságait, és még a polcokon és az otthonunkban is eltarthatóak legyenek. Ezáltal csökken a tápértékük, hiszen nem az érés pillanatában voltak leszedve és elfogyasztva. Ezeknél még nagyobb aggódásra adhatnak okot a Magyarországon egyre divatosabb, különleges déligyümölcsök, mint például az avokadó, mangó, gránátalma és társaik, amelyek több ezer kilométeres utat tesznek meg hazánkba. Ebből kifolyólag nagy az ún. ökológiai lábnyomuk, azaz a termesztésükkel és szállításukkal sok szén-dioxid kerül az atmoszférába, így serkentve a globális felmelegedést.

Termelői gazdálkodások

Sajnos az állati eredetű élelmiszerek, mint a hús, a tojás és a tejtermékek előállítása ennél egy aggasztóbb egészségügyi és etikai kérdéskört vet fel. A tömegtenyésztés során nevelt állatokat gyakran embertelen, természetes viselkedésüket nem lehetővé tevő, szűk területen, sőt egyes esetekben ketrecekben tartják. A stresszes állattartás hatására a kortizol nevű stres�szhormon felhalmozódhat az állatok húsában, tojásában és tejében, ami negatívan befolyásolja annak tápértékét, a hormonok és antibiotikumok alkalmazása pedig tovább rontja a minőséget. Ez utóbbiak használatára szigorú szabályozás van érvényben Magyarországon az egészséges határértéket illetően. Azonban az állatokat igyekeznek a lehető legegyszerűbben etetve a lehető leggyorsabban vágósúlyra nevelni, ezért is megkérdőjelezhető, hogy ezt mivel érik el pontosan. Egy csirke természetes körülmények között körülbelül 90 naposan éri el a vágósúlyát, míg a tömegtermelésben tenyésztett baromfi jó, ha megéli a 30 napot. Sok esetben ezek az állatok soha nem látnak napfényt, a mozgástartományuk pedig egy ketrecre van korlátozva. Így tehát sosem lehetünk teljesen biztosak az elfogyasztásra szánt állati eredetű

A termelői gazdálkodásból származó zöldségek és gyümölcsök is legtöbbször fóliás, azaz nem szabadföldi termelésből származnak, azonban sokkal kisebb mértékben. A tulajdonosok gondosabban foglalkoznak a gazdaságukkal, feltehetően kevesebb vegyszerrel is permeteznek. Sajnos a szabadföldi termelésből származó friss áruk bősége szüleink vagy nagyszüleink kiváltsága volt, hiszen a mai viszontagságos időjárási körülmények miatt egyre kevésbé érhetőek el, de teljesen nem szűntek meg. Lehetőség szerint részesítsük ezeket előnyben, hiszen ez a legtermészetesebb formában történő termelés, ahol a napsütés hatására érnek be a termések. Érdekesség, hogy a nem tökéletes formájú, alakú, állapotú zöldségek és gyümölcsök több tápanyagot és antioxidánst, és kevesebb permetezőszert tartalmaznak a tökéletesen fénylő, megszokott alakú társaikkal szemben. Ez azért van, mert ezek a növényi táplálékok úgy védekeznek az UV-sugárzás, a különböző gombák és bogarak ellen, hogy színes pigmenteket, azaz antioxidánsokat (pl. A-, C-, E-vitamint) termelnek. Épp ezért egy mesterséges körülmények között termesztett paradicsom vagy egy permetezett alma sosem lehet olyan egészséges, mint a szabadban nőtt társaik.

élelmiszerek minőségében, ha szupermarketekben és a hentesnél vásárolunk, ahol az ilyen tenyésztésből származó élelmiszereket forgalmazzák.

nikus vagy bio zöldségek csupán 15%-kal tartalmazhatnak több tápanyagot. Emellett többször előfordul, hogy nagyon közeli távolságban vagy egymás mellett folytatnak a termelők bio és nem bio gazdálkodást, így a keresztfertőzés veszélye könnyen fennállhat a talajban. Nem beszélve arról, hogy a csapadék által is beszennyeződhetnek a földek, amin keresztül a zöldségekbe és gyümölcsökbe bekerülhetnek a vegyszerek.

Természetesen így is valamivel tisztább, jobb minőséget kapunk, azonban nem annyival, mint amekkora az általános árkülönbség.

A tejtermékek széles választéka és a szabad tartású tojások ma már szinte minden piacon elérhetőek, ezeket mértékletesen fogyasztva vásároljuk nyugodtan. Külön sajttal foglalkozó termelőkkel is találkozhatunk, ízeik a régi időkre emlékeztetnek, amikor a tej még valóban tej volt. Ami a jó minőségű hústermékeket illeti, ezeket már nehezebb fellelni. Érdeklődjünk a piacokon, hogy hol és hogyan szerezhetünk be háztáji állattartásból származó húst! Az előre rendelés igen elterjedt, de az interneten is rendelhetünk házhoz hústermékeket. Általában egész csirkét vagy testesebb állatok, mint például a marha bizonyos részeit lehet rendelni, de személy szerint én már találkoztam filézett csirkemellel és darált szürkemarha-hússal is. A termelőktől való vásárlásnak további előnye, hogy a hazai termesztést és tenyésztést támogatjuk. Érdeklődhetünk ennek körülményeiről, bizalmas kapcsolatot alakíthatunk ki az árusokkal, megbizonyosodhatunk arról, hogy szezonális árut vásárolunk, és nem mellesleg alkudozásra is lehetőség nyílik.

Bio vagy nem bio? Mindkét formában folytatott termelés és tenyésztés esetén választhatunk bio és nem bio termékek közül, azonban sokunkban felmerülhet a kérdés, hogy valóban megéri-e a borsos árkülönbség. Ha a tudományos kutatásokra támaszkodunk, kimutatták, hogy az orga-

Ami az állati eredetű élelmiszereket illeti, itt már sokkal inkább fellelhetjük a minőségi és ízbeli különbségeket is. A bio tenyésztésből származó hús, tojás és tejtermékek vásárlásával megbizonyosodhatunk arról, hogy az állatokat semmilyen hormonokkal nem kezelték, és ha a piacon vásárolunk, akkor minden bizonnyal szabadon is tartották az állatot. Ebben az esetben az állat izomzata fejlettebb és erősebb, ezáltal az íze is erőteljesebb és annak tápértéke is magasabb. A kevesebb stressz hatására szintén nő a hús minősége, valamint a tejtermékeknek és a tojásnak is karakteresebb, finomabb az íze, ha az állat többnyire a szabadban nevelkedik. Összességében igyekezzünk minél többet fogyasztani a zöldségekből és gyümölcsökből a termesztési körülményeiktől függetlenül! Az állati eredetű élelmiszerek fogyasztását minimalizáljuk, igyekezzünk a fehérjét növényi alternatívákkal pótolni, és ha húst és tejterméket fogyasztunk, törekedjünk a kevesebb, de minőségibb választásra. Személyes tanácsom, hogy mindenki vásároljon az anyagi lehetőségeinek megfelelően, viszont ha tehetjük, támogassuk a hazai termelőket, piacozzunk és gyönyörködjünk a vibráló színekben és a finom illatokban! Remek választás a piacok közül a Lehel téri, valamint a Czakó és a MOM piacok is, amiket érdemes szombat délelőttönként látogatni. A heti bevásárlást összeköthetjük a barátainkkal való találkozással is, hiszen több piacon is lehetőség nyílik a helyben való étkezésre, kávézásra is. Ha van rá lehetőségünk, állítsuk elő a saját élelmiszereinket, ha pedig felmenőink saját kis gazdálkodással vagy kerttel rendelkeznek, érdemes a látogatás alkalmával bespájzolni a háztáji finomságokkal.

A rövid edzések is hatékonyak? SZERZŐ: Majer

Reni l majerreni

A mai rohanó életmód mellett folyton azon kapjuk magunkat, hogy újabb hét telt el mozgás és egészségesebb életvitel nélkül. A munkától fáradtak, kimerültek és ingerlékenyebbek vagyunk, és az energiaszintünk is elképesztő mértékben csökken. A rövid edzések nem feltétlenül arról szólnak, hogy lusták vagyunk, hanem arról, hogy ennyi időt tudunk pillanatnyilag sporttal tölteni. Joggal merül fel a kérdés sokunkban, hogy napi 10-15 perces edzésnek egyáltalán van-e értelme? A válaszom igen. De nézzük meg, miért!

Egészségünkre gyakorolt hatásai A rövid edzésekben a legjobb, hogy szinte bármikor beleférnek a napjainkba, akkor is, ha nagyon sok a munkánk, vagy éppen elutazunk az otthonunktól távolra. Arról nem is beszélve, hogy minden mozgás hatékonyabb a kanapén fekvésnél. Én úgy gondolom, hogy számít egy pilótakeksz elfogyasztása és számít 5 perc mozgás is, ugyanis mind hatással van a szervezetünkre. Tanulmányok bizonyítják, hogy egy 5 perces edzés is számos, úgynevezett kardiometabolikus előnnyel jár. A kardiometabolikus szindróma a modern társadalom egyik legnagyobb egészségügyi problémájává nőtte ki magát: magas vérnyomás, cukorbetegség, érelmeszesedés, elhízás tartozik ide. Ez a szindróma önmagában és minden részbetegsége külön-külön az életmód-betegségek csoportjába tartoznak, azaz modern életmódunk károsító hatásai jelentősen növelik kialakulásuk kockázatát. Gyógyításukban éppen ezért igen jelentős szereppel bír az életmód-orvoslás, és a rövid, de rendszeres edzés is. A tanulmányok szerint a rövid, ám magas intenzitású edzések észlelhetően jótékony hatással vannak főként a túlsúllyal rendelkezőkre és az ülőmunkát végzőkre. Már

napi néhány perces testmozgás beiktatásával csökkenthető a korai halálozás kockázata. Szerintem már csak a fentiek miatt is érdemes a cikk után felpattanni és edzeni egy negyedórát... A fizikai sík mellett mindenképp fontos megemlíteni, hogy mennyire nagy szükségünk van a mentális egészségünk fenntartása érdekében naponta legalább 10-15 perces mozgásra. Hihetetlen módon tudja segíteni és előrevinni az embert, ha lelki és szellemi szinten is kikapcsol. A mozgás lehet hosszú vagy rövid, intenzív vagy lassabb, de mindenképp pozitív hatást gyakorol ránk.

Rövid edzések túlsúlyosaknak? Ha túlsúllyal rendelkezünk, akkor érdemes odafigyelve kezdeni az edzést és tanácsot kérni személyi edzőtől, hogy elkerülhető legyen a sérülés, vagy még rosszabb, a maradandó károkozás a testünkben. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy a biciklizés, úszás és a tempósabb séta végezhető egyedül, és akár magasabb intenzitással is. Ez az álláspont akkor is érvényes, ha valaki

teljesen kezdő és egyáltalán nem mozgott korábban. A kocogás-futás is jó választás lehet, de itt nagyon fontos a fokozatosság, és ez már szerintem a következő szint. Kezdőként én maradnék a fent említett sportok valamelyikénél, ahol nem terheljük annyira az ízületeket sem. A rövid edzésekben az a jó, hogy nem merítik ki a szervezetünket annyira, így a vércukorszintünk is stabilabb marad, ami azt is eredményezi, hogy kevésbé leszünk éhesek. A rövid edzések esetében nem kell emelni a bevitt kalóriákat, de rendszeresen kell végezni őket, mindennap legalább 10-15 percben, ha lehet – így lesz érezhető és látható eredménye.

Fontos a célkitűzés Tény, hogy bármilyen, így a néhány perces testmozgás is jótékony hatással van az általános egészségünkre, azonban az olyan speciális célok, mint a fogyás, a lapos has vagy éppen az izmosodás elérése más-más edzéstervet kíván, amelyet jobb szakértővel megvitatni. Sok sztáredző akarja elhitetni velünk, hogy a rövid, 5 perces edzésprogramjaik annyira jól lettek kidolgozva, hogy pont olyan hatékonyak, mint egy 60 perces, személyi edzővel töltött óra. Ez nyilván nem igaz. Minden attól függ, hogy mire van éppen szükségünk. Létezik olyan 10 perces edzés, ami rengeteget tud segíteni azon, hogy ne fájjon a hátunk, a nyakunk és a derekunk a sok ülőmunkától. Viszont olyan 5-10 perces edzés, amitől kockás hasunk lesz és közben más dolgunk nincs, nem létezik. Ha fogyni szeretnénk, elsősorban a kalóriadeficit elérésére kell koncentrálnunk. Illetve időre és kitartásra is szükségünk lesz, elég sokra. A rövid edzések beiktatása jó kiindulópont lehet, azonban ha a végső siker például az izmosodás, akkor garantáltan nem lesz elegendő. Amennyiben szeretnénk megszabadulni a hasi úszógumiktól és a kockás has lebeg a szemünk előtt, a leg-

fontosabb, hogy zsírból fogyjunk. Ha ez a célunk, akkor a rövid edzések azokon a napokon jönnek csak jól, amikor csupán egy kis erősítéssel szeretnénk megtámogatni a zsírégetést. Ha az izomépítés a cél, garantáltan több időre lesz szükségünk napi 10-15 percnél. Azokon a napokon, amikor nincs időnk edzeni, 10 perces súlyzózás izolációs gyakorlatokkal szuper ötlet.

Összegzés Rengeteget számít egészségünk és életminőségünk szempontjából, ha a mindennapi ülőmuka mellett heti három-öt alkalommal beiktatunk 10-15 perc mozgást. A tanácsom az, hogy legyünk rajta túl reggel, ha megtehetjük. A reggeli zuhany előtt letudjuk, és máris jobban indul majd a napunk, kellemesen átmozgatjuk a testet és az éjszaka alatt letapadt izmainkat is helyretesszük egy kicsit. Ezzel a rutinnal megóvjuk magunkat a háti, nyaki és derékfájdalmaktól. Viszont azt fontos látni, hogy komolyabb célok elérése érdekében több időt kell áldoznunk a mozgásra, és ha megtehetjük, forduljunk személyi edzőhöz, aki segít a célok elérésében. Legyetek jók és persze mindig mozgásban!

A bőrápolás hosszútávú befektetés Mennyi az ideális életkor az esztétikai bőrgyógyászati beavatkozások esetében? SZERZŐ: Kiss

Milán l mrmilankiss

A 21. században egyre nagyobb jelentőséget kap a fiatalos, kortalan megjelenés és ennek fenntartására számtalan beavatkozás igénybevételére nyílik lehetőségünk. Ezekkel kapcsolatban jelentősen megoszlanak a vélemények, azonban az, hogy mennyi idősen érdemes ezeket elkezdeni, még inkább vita tárgyát képezheti. 60

Mennyi az annyi? A 20-as éveiben szinte még senki nem gondolkozik az öregedésen, hiszen annak látható jelei legtöbbször csak a 30-as éveink elején vagy később jelentkeznek erőteljesebben. Azonban azok, akik még a 20-as éveikben járnak, apróbb mimikai ráncokra lehetnek figyelmesek főleg a szem körül, de a nyak és a dekoltázs területén lévő íves vonal(ak) is könnyen kivehető(ek). Összességében már egy kevésbé feszes, szürkébb bőr tekinthet vissza rájuk a tükörből. Ezek bizony a kollagénvesztés első jelei, ami már 22 éves kortól is elkezdődhet, és a kor előrehaladtával egyre nagyobb mértékben fokozódhat. Ez mindenkinél más időben és mértékben következik be genetikától és életmódtól függően, de elmondható, hogy 30 éves kor előtt mindenki megfigyelheti magán az öregedés apróbb jeleit. Épp ezért, ha természetesen és szépen akarunk megöregedni, akkor ez az az időszak, amikor érdemes meglátogatnunk egy esztétikai bőrgyógyászt.

lévő kollagén- és elasztikus rostjaink növekedését aktivizáljuk és annak minőségét javítsuk. Ide tartoznak a különböző lézeres, mikrotűs és sajátvér-terápián, ún. PRP-n alapuló kezelések is, de a tűs mezoterápia is szóba jöhet. Míg a lézeres kezelések a bőrt valamilyen módon megsebzik, amelynek hatására új, erősebb kötőszövet épül ki, addig a saját vérterápia a vérünkből leválasztott vérlemezkékben található növekedési faktorok visszainjekciózásán alapuló kötőszövetstimulálást jelent. A tűs mezoterápia során a kezelőorvos vitaminokból, antioxidánsokból, aminosavakból és egyéb, a bőr számára hasznos hatóanyagokból álló koncentrációt injektál a páciens bőrébe, ahol azok kifejtik stimuláló, bőregészséget javító hatásukat. Közös tulajdonságuk, hogy egyik kezelés sem hat azonnal, hiszen a kötőszövet kiépülése hozzávetőlegesen 6 hónapot vesz igénybe.

De nem korai még ez? Sokan szörnyülködve reagálnak, amikor egy 20-as éveiben lévő fiatal bőrgyógyászati kezeléseket vesz igénybe. Bizonyára mindannyian találkozhattatok már olyan emberekkel, akik túlzásba vitték az esztétikai beavatkozásokat, és eltorzult arcformával, rendellenesen feszes arcbőrrel rendelkeznek. Ezek elsősorban a túl sok, vagy nem megfelelő szakember által elvégzett kezeléseket tükrözik, de az is hozzájárul az összhatáshoz, hogy túl későn kezdte az illető a beavatkozásokat. Amikor már kivehető a bőr megereszkedése és a ráncok is elmélyültek, már nem lehet ugyanazt az állapotot visszahozni, mint 20 évvel azelőtt, azonban ezt sokan képtelenek elfogadni, mi több, önmaguk karikatúrájává válnak. Szokás mondani, hogy használjuk azt, amink van, addig, amíg tudjuk, s ez a bőrünkkel kapcsolatban sincs másképp! Addig stimuláljuk a bőrünket, míg az stimulálható – bizony ennek a mértéke felnőttkorban már erőteljesen csökken, 50 éves kor felett pedig elenyészőnek számít. Épp ezért magabiztosan kijelenthetjük, hogy egyáltalán nem korai a 20-as éveinkben meglátogatnunk egy szakembert, hiszen a megelőzésen van a hangsúly.

A kezelések Az ún. kollagénindukciós vagy biostimulációs kezelések minden korban hasznosak lehetnek, de megelőző indikációval végezve jelentősen csökkenthetik az öregedés mértékét. A 20-as éveinkben csak arra van szükségünk, hogy a még meglévő, de már ellustulóban

Viszont hétről hétre tapasztalhatjuk majd, hogy a bőrünk feszesebbé, finomabb pórusúvá, egészségesebb állagúvá és fényűvé válik. Amennyiben jó állapotú, hegmentes a bőrünk, akkor egy kezelés is elég lehet, azonban, ha szemmel láthatóan tág pórusokkal és hegekkel tarkított az arcbőrünk, akkor több, akár három kezelésre is szükségünk lehet. Érdemes fenntartani is az elért állapotot, hiszen az öregedés egy soha meg nem álló folyamat. Igényektől függően 1-3 évente érdemes ismételni a kezeléseket. Ne feledkezzünk meg a professzionális otthoni bőrápolás fontosságáról sem, hiszen ezek is hozzájárulnak az elért eredmény fenntartásához. Ha a külsőnkről van szó, mindig gondolkodjunk hos�szútávú befektetésekben! A megelőzés mindig egy kifizetődőbb opció, és ebben az esetben természetesebb is. A megfelelően elvégzett esztétikai beavatkozás ismérve, hogy senki sem veszi észre rajtunk a különbséget, csupán kipihentebb, egészségesebb összhatást kölcsönöz számunkra. Ha emellett napi rendszerességgel védjük a bőrünket a napfény káros hatásaitól, biztosak lehetünk benne, hogy sokáig megőrizhetjük fiatalos külsőnket.

A nyers hering és a szirupos keksz hazája SZERZŐ: Erdei

Zsolt l ezsoltee

Amikor a holland gasztronómiára gondoltam korábban, mindig a sajtok és a szirupos keksz jutott eszembe. Sokáig ugyanis épp egy holland multinacionális vállalatnál dolgoztam, és a kollégáim mindig stroopwafelt hoztak az amersfoorti útjuk után.

Az édesszájú hollandok Ha már így belevágtam a közepébe és rögtön egy édességgel kezdtem, akkor nézzük is szépen végig, hogy mi tartogat számunkra Hollandia konyhája. A már említett stroopwafel nem más, mint két vékony ostya között egy finom karamellás szirup – vagyis hollandul stroop, ami az egyik legkedveltebb édesség az országban. Ezt igazából tényleg bárhol be lehet szerezni, annyira ismert édesség. A desszertek közül igen népszerű még a minipalacsintához hasonlító poffertjes. Ezt a hagyományos édességet többnyire sok porcukorral megszórva, vajjal, esetleg sziruppal vagy tejszínhabbal és eperrel fogyasztják. Személy szerint vajjal nem biztos, hogy el tudnám képzelni, de az epres változatra biztosan benevezek, ha Hollandiában járok legközelebb. Mivel alapvetően édesszájú vagyok, ezért még nem fejezném be itt az édességekkel és egy másik hagyományos desszertet, az olajgömböt, vagyis az oliebollent is megemlíteném. Alapvetően ez a magyar fánkhoz hasonlít, amit gömb formájúra szaggatva sütnek ki olajban, és leginkább a téli hónapokban jelenik meg a városok bódéiban, éttermeiben, de a legtöbbet újévkor fogyasztják a helyiek.

Halat a tengerből Azt gondolom, magától értetődő, hogy egy ilyen jelentős kikötőkkel rendelkező országnál a hal igen meghatározó étel. Ahogy a többi, az Északi-tenger mentén fekvő országnak, mint például Németországnak vagy Norvégiának a gasztronómiájában is jelen van a hering, úgy ez igaz Hollandiára is, ahol természetesen nyersen eszik ezt az igen népszerű tengeri halat. Általában maximum savanyú uborkát vagy hagymát raknak rá, amit hátrahajtott fejjel és egy határozott mozdulattal csúsztatnak be a szájukba. A hollandsnieuwe utcai bódékban vásárolható és a helyiek szerint május és július között a legfrissebb.

tudni, hogy a belga szomszéd hatására, vagy csak egyszerűen az íze miatt, de a patat, avagy a hollandok sültkrumplija igen népszerű az országban. Olyannyira, hogy még három másik néven – friet, frieten és patatje – is találkozhatunk vele. A holland sültkrumpli vastag szeletekből áll és néha egészen különleges szószokkal kínálva juthatunk hozzá akár az utcán is. A legnépszerűbb szószok között szerepel a majonéz, a satay mogyorószósz, a hagyma és a currys ketchup.

A híres holland tehenek Természetesen, ha már holland ételekről beszélünk, akkor nem szabad elfeledkeznünk az ország egyik fő exporttermékéről, a sajtokról (kaas) sem. A világhírű holland sajtokat ugyanis szinte az összes kontinensen megtaláljuk. Jellemzően félkemény vagy kemény sajtokat gyártanak, amelyek közül a legnépszerűbb az edam és a gouda, de ezen kívül rengeteg változatban más típusú sajtokat is megtalálunk az országban, igazából mindenhol. A piacokon, utcai bódékban és sörözőkben is kínálnak sajtokat. Utóbbi helyen pedig igazán jó élmény lehet a sörök mellé sajtokat fogyasztani, így ha mindkettőt szeretitek, akkor ezt ne hagyjátok ki. Ha pedig sajtot szeretnétek vásárolni, akkor irány egy sajtbolt, ahol több száz fajtából fogtok tudni választani, és természetesen kóstolót kérni is ér! A holland gasztronómiáról szerintem leginkább csak azok hallottak, akik már jártak az országban, így ezzel én is így vagyok. Annak viszont örülök, hogy gasztronómiai kis körtúrámnak eredményeként most újfent kedvet kaptam ahhoz, hogy egy hétvégére ellátogassak Amszterdamba. Eet smakelijk!

Azoknak sem kell elkeseredniük, akik nem szeretnének nyers heringet enni, de szeretik a halat, ugyanis a kibbeling, avagy a hollandok fish & chips fogását már szerintem többen is nagyobb bátorsággal fogják kipróbálni, ha például Amszterdamban járnak. A tőkehalból készült, bundázott, rántott halfilét tipikus utcai ételként tartják számon és általában majonézzel, valamint citrommal tálalják, de nyugodtan kérheted patattal, vagyis a helyi sültkrumplival is. Elég nehéz megállapítani, hogy melyik európai országban a legnépszerűbb a sültkrumpli, de talán egyértelműen Belgiumban, ahol szinte tényleg minden fogáshoz érkezik belőle egy kisebb adag. Nem

Expat eye: Should I stay or should I go? After many years committed not to give up, now I wonder if it is the right thing to do AUTHOR: Germán

Henao l germanhenao

As an expat, the past couple of months have been confusing. The new laws, the social media posts by different members of the Hungarian government, the international news, the pressure to work to make things better, the messages I receive on Instagram from LGBT people asking for help... it has all been so overwhelming that it’s hard to keep a clear state of mind. 64

One day I’m super motivated to start on new projects that can help make things better and the next I just feel very defeated, wondering if there is even a point on working something that seems doomed. Don’t get me wrong, I will always support any initiative, organization or person trying to improve the situation for LGBT people in the country; we need them! But, as an expat, although I’ve always been praised for caring more than even most Hungarians do, now I wonder if I have the same willingness to swim against the current when I could just leave for a place that offers me a better future. Looking back at my life, loyalty has always been one of the things I strived for. Few things motivate me more to keep going than knowing that I need to go through the harder times and that if I work hard enough, I’ll be rewarded with better days. But now I’m also starting to learn that moving on is different than giving up. The current anti-LGBT rhetoric, the increasing number of physical attacks, the heavy heart that comes with reading a different horrible story every day… are these things I should consider as red flags instead of some sort of masochist motivation to keep on fighting? Am I selfish or a quitter if I decide to choose myself over the bigger cause? Have I failed my purpose of contributing to the local LGBT community with a little grain of sand if I simply decide to move on?

It is very easy to just move somewhere where the work is already done… but can we blame people for doing it? When I arrived to Hungary, the LGBT topic was not even something Hungarian politicians would talk about. As I would explain to people abroad when they asked me what was it like to be a gay man in Hungary, the LGBT conversation was simply something hidden under the carpet, nobody really paid attention to it which made living here quite comfortable. Not the most gay-friendly place but we could enjoy life in peace. Now that the Hungarian government is using our community as its latest political weapon as a mere strategy to continue creating fear and invisible enemies, so they can act as the “saviors” of the country, the future

is different and our rights are being taken away. In fact, the situation is getting so volatile that the government encourages neo-Nazis, and the attacks against the LGBT community are growing. It is not safe to be a queer person in Hungary anymore. The future is very uncertain… will we have the chance to get married? To have a family? Will we begin to be discriminated in the workplace? Is our professional career going to be affected by being out and proud LGBT people? Are we going to be even more neglected by the healthcare system? (Good luck finding a doctor who knows what PrEP is). I’m a man in his 30s, so the times when I was only caring about nightlife and having a fun youthful city to live in are over. Now life priorities have shifted and I’m more interested in having a long-lasting career, a safe work environment in which I can perform at my best, the opportunity to marry my boyfriend and buy a house together, a country in which adopting a child is a matter of our personal decision and not limited by a homophobic government, and, last but not least, a healthcare system that is up to minimum standards of quality. For a very long time, I believed that we should stay and do the work to make Hungary a better place, to fight against everything going on and that giving up was not an option. I believed in giving back to this country as much as it has given me through friendships, relationships, life experience, personal growth, and many more. But should we stay in a place where our contribution isn’t appreciated? Should we do the work that the people who are paid to care for the wellbeing of everyone in Hungary should be doing? It is still too early to decide and not all hope is lost. Seeing 30,000 people at the Budapest Pride Parade this year helped me see that more people are ready to stand up for the LGBT community, and the constant work of the many organizations continues to inspire me. But I decided to share these thoughts with you because I guess I’m not the only one dwelling on them. If you are an expat in Hungary, it is okay to be having questions right now and to have doubts about the country we call home. At some point we have to remember that it is not wrong to choose ourselves and go where we can live our life to the fullest and to be ourselves, without conditions.

“Hungarian people are not shy to stand up for their rights” Inter view with René Van Hell, leaving Ambassador of the Netherlands to Hungary AUTHOR: Dániel

Waliduda l waliduda

Ambassador René Van Hell arrived in Hungary exactly 4 years ago. He and his crew experienced a lot, both good and difficult times. In the last days of his tenure, we had the opportunity to sit down with him and talk about his Hungarian journey including a pandemic, LGBTQI rights, and the role of the Netherlands in the world. Via phone we were joined by Wouter Kuin who joins the embassy as Second Secretary at the end of August.

A wide range of European media reported the Paedophilia Act introduced and passed by the Hungarian Parliament and the massive protest before that. In your opinion, what can be the consequences of the anti-gay and anti-trans parts of the legislation? Wouter Kuin: Those pieces are concerning. I am worried about the LGBTQI youth. René is older than me but we both remember the difficulty of coming out. It is a mental struggle because first and foremost it is about self-acceptance, which is a difficult thing when you are growing up. If you are less lucky you also struggle with the acceptance of your environment, including family and friends. This struggle becomes even tougher if you don’t have any role models. In the Netherlands if you look at the statistics, members of the LGBTQ community have twice higher chance to suffer from depression and the amount of people who commit suicide is four times higher than among heterosexual people. In the Netherlands these numbers are decreasing because acceptance has increased and LGBTIQ people feel more accepted by society. If younger people don’t have role models, they feel more as outcasts with all the consequences mentioned before. René Van Hell: Obviously, the law attracted a lot of attention in Europe and among others it was condemned by our prime minister, Mark Rutte as well, who was surprised by it. Important to emphasize that it is good to have law against paedophilia and to make sure that Hungarian children are protected. But the mention of LGBTQI rights is a very strange storyline, and not in a good way. It is also false that Brussels is coming after Hungarian families. René, you maintained good and vivid relationship with Hungarian LGBTQI people in these 4 years. What are your most notable impressions? RVH: I found that these people have tremendous strength in their creativity. Hungarian people are not shy to stand up for their rights. People are articulate, fun, and intelligent. I had the good fortune to meet representatives of Labrisz, Transvanilla, Budapest Pride, Háttér Society, Amnesty Hungary, Hungarian Helsinki Committee, Humen and other entities many times. It was amazing to watch and listen how motivated and proud they are. They are role models in the community, in their families, among their friends. We need this spirit. What I sometimes ask is that it seems like there are a lot of organisations. I could envision more unity which would lead to even more efficient co-operation. WK: It is interesting, because in the Netherlands there is only one large organisation, the COC Nederland and

there are separate organisations in charge of organising pride events. However, I have to say that 30,000 participants at Budapest Pride is massive. I am going to the Amsterdam Pride Walk on Saturday the 7th of August, but I think it would be a very ambitious goal to anticipate that many joiners. It tells a lot about the organisational capacity in Hungary. Wouter, you arrive to Hungary in late August. What would you share about your soon-to-be-filled position and priorities? WK: First, let me say thank you for making possible to join the interview. Even though I am not yet in Hungary, it is a nice way to introduce myself! Indeed, I start in the last week of August and as Second Secretary my focus is primarily on political affairs including geopolitics, rule of law, and human rights. As part of human rights, LGBTQI rights are especially close to my heart for at least two reasons. I am also a member of the community and the Netherlands have been embracing LGBTQI rights for decades not only at home, but around the world as well. Following my arrival, I would like to support the Hungarian LGBTQI people, meet representatives of the organisations, listen to their stories, understand what they need and at what capacity the embassy could support them. What does it mean today to grow up as gay or lesbian in the Netherlands? WK: The situation is solidly improving. If you look at the youth, the coming out process is a lot easier for them than it was ten or twenty years ago. Schools have recently been obliged to have an action plan on combating bullying and providing an accepting environment. These are good steps. The police also pay more attention to hate crime based on sexual orientation and gender identity. They register it, they report it, they know how to deal with it. In some communities the level of acceptance remains very low which is an important reminder that even in the Netherlands your life is impacted by where you grow up and where you live. The Embassy of the Netherlands welcomes Budapest Pride each year. This year 42 embassies and cultural institutions co-signed the welcoming letter. In your view, why is it important to have these acts of solidarity? RVH: We have the responsibility to show that we are there, and we provide visibility. As Wouter mentioned, we do it in each country around the world. For us, for Dutch people, LGBTQI rights are one of the priorities within human rights.

Equal marriage was passed 20 years ago in the Netherlands. Most of our readers were not even born then, do not remember, or could not read details of it. What were the main steps of this pioneering victory? RVH: I was happily surprised that it could happen. I was in my early thirties back then. The fact that you could legally do it at the city hall, helped a lot. Because it meant that you didn’t need a paper from the church. Of course, churches could also introduce marriage equality, but they were not obliged by the state.

It was about being equal in the eye of the law, and no one turned it into a moral question. It was not imposed on the churches and on people who didn’t want it.

If you look at the present, it is another stage of emancipation. It was different when I started to work in the eighties. The acceptance was there but homosexuality was more unknown and if you spoke about it, people were more surprised. Things have improved so much in such a short time. Let me give you one example. I knew I was gay when I was 13 years old and growing up I somehow accepted that since I am gay, I will probably never have children. On the other hand, now, if you are young and gay, you can grow up with the idea that you can have children. But my youth fell into a different period when it was inconceivable. The end of August would mark the 4th anniversary of your arrival to Budapest. Would you recall the thoughts you had back then? RVH: In the Netherlands you are able apply for ambassadorship which means you are not sent to somewhere you don’t want to go. I chose Hungary and I was so curious. I visited Hungary for the very first time in 1985 and back then it was still kind of a colony of the Soviet Union. Later I was really motivated to work on bilateral co-operations so Hungary could become a democracy, be part of the NATO, and eventually be part of the EU.

I knew that our countries had some differences of opinion when I arrived. It was very interesting to work on issues where we agree, for example tackling climate change, but sometimes there were disagreements. Of course, it may seem that we disagree on a lot, but there is always discussion in the European Union. We are supposed to work on these issues. A very Hungarian phenomenon is that Fidesz has been one the most popular parties in the European Union for more than a decade. There is no other party that gets continuously two-third majority of the seats in the parliament. That creates incredible responsibility for them and of course leads to questions. The fragmentation of the opposite parties is also an interesting feature. When I came here in 2017, I was very surprised how disunited they are. I think government is about competing powers, so it is great if a country has a strong government, but it is also important to have organised opposition. Our prime minister, Mark Rutte has been governing equally long as prime minister Viktor Orbán but he really has to manoeuvre into different coalitions because the opposition is strong and they have their own victories too. What are the proudest moments of your tenure? RVH: There are so many! I am very proud of the great network I built with Hungarians from right to left, from South to North, from urban to rural. I also think that it was an achievement – In the light of Brexit, COVID and recovery – that the European Union still makes good decisions. Both Hungarian and Dutch people can be proud that we work together within the EU and take such wise decisions. I am also proud of my team at the embassy who did a tremendous job and provided all the support I needed. We had some difficult times, but we came out of them stronger and more united.

sony, and in the Mátra. Those trips were so inspiring. I always felt respect and hospitality from Hungarian people. Of course, thanks to my job and my age I was not necessarily part of the nightlife, but every now and then I went to Why Not and met a lot of friends which added to our life. Do you have a farewell message to the Hungarian LGBTQI community? RVH: It is important to keep speaking up, be visible, but I also recommend seeking co-operation, because when you experience pressure, it is important to communicate with others. Finally, speak with one voice! The art of governing a country is about making sure that each citizen is treated with the same respect. It is not only about being equal in the eye of the law but also about respect and the promotion of respect.

Hungarian LGBTQI people play an important role in society. It is important that when they grow up, they feel pride for Hungary. WK: I would add that the European debate on the Paedophilia Act showed that there is a lot of support from the international community for the Hungarian LGBTQ community. Many European countries support them. It is important that people know they are supported. Take it as a welcome message and I am happy to be an ally of you.

How did the pandemic impact your daily work? René, what is the next mission of your life? RVH: We were in home office from March to June 2021. Since then, we have been working in two shifts and luckily everybody has received their jabs. Honestly, working in front of a screen can be very boring so we were walking a lot around the city and still tried to meet people in person. Anyone would admit that diplomacy work in total is not good in home office form, because in person meetings help to create consensus. That’s why it was so important that all the member states of the European Union could form consensus at the end, even though there were big discussions. Also, I took the opportunity to explore Hungary by foot. I went on hikes in Pécs, in the Mecsek, around Badac-

RVH: I move back to the Netherlands and will work on official development assistance. The key words are inclusive, green, and growth. Inclusive, because it focuses on poor countries, green, because it focuses on sustainability and fights against climate change, and growth, because it improves food security, responsible mining, and water sanitation. I have to learn a lot of new things, but I have the inspiration and motivation to tackle climate change. It sounds like a fantastic mission, and I wish good luck to you! Wouter, looking forward to meeting you in person! Thank you for the opportunity.

KET UP

YOUR

LIFE WWW.KET.BRUSSELS

WE LOVE SHARING THE BRUSSELS QUEER LIFE.

Meet the magical Juriji, creature of the night and organiser of the Benediction parties in Brussels. MAGAZINE / PODCAST / SPOTIFY / INSTA / FACEBOOK

2021. SZEPTEMBER 7-24. BUDAPEST LMBTQ KULTURÁLIS FESZTIVÁLJA TOVÁBBI INFORMÁCIÓ: