Humen Magazin 2021. 02. szám

Page 1

TERJESZ TÉSI PONTOKON: INGYENES  |  ELŐFIZETŐKNEK : 990 Ft

9 ÉVE AZ LMBTQ KÖZÖSSÉGÉRT

IX. ÉVFOLYAM  |  2. SZÁM

r e t s e m e s Me NAGY M . BOLDIZSÁR



Kiskifli vagy nagykifli? AHOGY TE SZE RETE D. A Z ÁGYAT É S A MATR ACOT MI BIZ TOSÍTJ U K HOZ Z Á!

www.matrackucko.hu


06

Mesemester – Interjú Nagy M. Boldizsár szerkesztővel és kritikussal

14

A hölgy és az autó – A transzneműek mindig is a társadalom részei voltak

16 20

06

24 28

16

A Carson Coma és mi barátok vagyunk

„A drogok és a férfiak néha szórakoztatóak és néha veszélyesek” – Interjú Juno Dawson transznemű íróval

Tobi színei –- Interjú Bakony Alexa rendezővel

Minden, amit HIV-vel élőknek a koronavírus elleni oltásról tudni kell

30 32 36

A kapitány útja

Berlin 7/24 – Az ezerarcú város élménye

A velünk született orientáció – Avagy most akkor genetikus-e a homoszexualitás vagy sem

20


40

Egy „szenzációs” bulvárhír margójára: Steiner Kristóf és párja már nagyon várják a picikét!

42 46 50

Mediterrán diéta – Az élet meghosszabbítója

42

A kolbászon túl is van élet!

Egy hónapra vegán lettem, aztán elmentem egy nagylaborra

46

52

Őszinte bortermelés, merészséggel fűszerezve – Etyek gyöngyszeme, az Etyeki Kúria Borászat

55

Hegeink múltja és jövője – Mit tehetünk az arcbőr hegeivel?

58

The Fable Master – Interview with editor and literary critic Boldizsár M. Nagy

62

55

The involvement of expats in the LGBTQ+ community in Hungary


MISTER B

CONCEPT STORE BUDAPEST

BUDAPEST

FETISH

SM

www.blackdream.hu

1085 Budapest Mária utca 9. Fsz. 8-9. / Passzázs ház TEL.: (1) 266 7485, (30) 956 9571 NYITVATARTÁS: H-P 11:00–19:00, Sz.: 11:00–17:00

TOYS


IMPRESSZUM LAPIGAZGATÓ:

Erdei Zsolt zsolt.erdei@humenmedia.com FELELŐS SZERKESZTŐ:

Kanicsár Ádám András, Kocsis G. János SZERZŐK:

Bukva Mátyás

Erdei Zsolt

Filákovity Radojka

Germán Henao

Hujber Ádám

Kanicsár Ádám András

Kiss Milán

Kocsis G. János

Lancz Alexandra

Majer Reni

Steiner Kristóf

Waliduda Dániel

A te Humened, a mi közös jövőnk Az elmúlt egy év nagyon sokunk elé állított nem várt akadályokat, gyökeresen megváltoztatta a mindennapjainkat, és ezen változások egy része valószínűleg hosszabb távon is velünk fog maradni. Ezek az új körülmények minket is érintettek. A Humen Magazin tavaly áprilisban jelent meg először nyomtatott helyett csupán online formátumban, akkor a ti segítségeteknek köszönhetően. Az elmúlt hónapok aztán további nehézségeket hoztak számunkra, ami a jövőnket és az idei, 10. születésnapunkat is veszélybe sodorta. Miközben folyamatosan dolgozunk azért, hogy a nehezített gazdasági környezetben is működni tudjunk, úgy döntöttünk, hogy létrehozunk egy támogatói előfizetői rendszert is. A támogatásotokért cserébe, amivel a hazai LMBTQ sajtó sokszínűségét segítitek, mi is adni szeretnénk valamit. Ezért a myHumen hűségprogramhoz csatlakozók minden hónapban megkapják a postaládájukba a Humen Magazint, valamint egy különleges hűségkártya tulajdonosaivá is válnak, amellyel LMBTQ-barát üzletekben, vendéglátóhelyeken, szolgáltatóknál vagy szállodákban vehetnek igénybe kedvezményeket. Ezek mellett további kedvezményekkel és meglepetésajándékokkal készülünk – a részletekért látogassatok el a humenonline.hu/ myhumen oldalra! A hűségprogramunkhoz való csatlakozással ti is támogatjátok a közös jövőnket, az idén 10 éves Humen Magazint, Magyarország egyetlen LMBTQ magazinját. Köszönjük szépen, hogy itt vagytok, és ígérjük, hogy még sokáig itt leszünk veletek mi is. Vigyázzatok magatokra, és reméljük, hamarosan már személyesen is találkozhatunk!

KORREKTOR:

Szij Barbara GRAFIKUS, TÖRDELŐ:

Gere Zsuzsanna

SAJTÓKÖZLEMÉNYEK ÉS PROGRAMOK:

info@humenmagazin.hu ÉRTÉKESÍTÉS:

hungary@humenmedia.com +36 70 234 5507 KIADJA:

Humen Media Hungary Kft., 1093 Budapest, Bakáts utca 2. B. ép. IV. em. 4. SZERKESZTŐSÉG:

1052 Budapest, Semmelweis utca 14. II. em. 6. NYOMDAI KIVITELEZÉS:

Keskeny és Társai 2001 Kft., H-1158 Budapest, Rákospalotai határút 6.

Erdei Zsolt lapigazgató

www.humenonline.hu ISSN 2064-101X

A Humen Magazin bejegyzett márkanév. A név vagy a logó bármilyen felhasználása kizárólag a Humen Media Hungary Kft. írásos engedélyével lehetséges. Engedély nélküli felhasználása jogi következményeket von maga után. A Humen magazinban megjelent cikkek, írások és fotók egyedi esetektől eltekintve - a Humen Media Hungary Kft. tulajdonát képezik. Bárminemű utánközléshez a kiadó írásbeli engedélye szükséges. A hirdetések tartalmáért a Humen Media Hungary Kft. nem vállal felelősséget. A lapban közölt olvasói írások és interjúk nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

5


r e t s e m e s e M Interjú Nagy M . Boldizsár szerkesz tővel és kritikussal

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú egy aprócska faluban, aki imádta, amikor az anyukája mesélt neki. Ám a mesék közöt t sosem találta meg az igazán jókat, amik valóban róla vagy akár kis társairól szóltak volna . De nem adta fel. Felnőt tkorában megtanulta a mesék minden csínját-bínját, kutat ta bennük a genderkérdést, a feminizmust, elmerült a queerelméletben, és megannyi köny vet fordítot t, szerkesz tet t . Majd egy Meseország mindenkié című köny v vel – amit még egy gonosz boszorkány is ledarált – végül elér te az t, amiről kicsiként mindig álmodot t: olyan meséket ajándékozot t gyerekeknek , amilyenek még nem voltak a piros-fehér-zöld mezőkön, ahol élt . A mesemester azóta is alkot és azóta is mesél, újabb és újabb mér földköveket elér ve hetedhét határon túl.

6


7


8


Nagy M. Boldizsárral életéről, a mesék problémáiról és hiányosságairól, az elhibázott, konzervatív magyar nézőpontokról, könyvpiacról, népmesékről, és Disney-rajzfilmekről beszéltünk, de megtudtuk azt is, hogy van-e olyan ma Magyarországon, hogy roma coming out.

A queerelméletet is kutattad a gyerekkönyvek kapcsán. Tavaly fontos társadalmi kérdés is volt, hogy miért fontos queerelmélettel foglalkozni, ha gyerekekről van szó, mert sokak szerint egy bizonyos kor alatt egyszerűen erre nincs szükség... A queerelméletnek eleve érdekes a módszertana. Az a lényege, hogy az adottnak vélt tudásokat kicsit szétszedjük. Megvizsgáljuk, miért számít másnak az, amit másnak nevezünk, és miért félünk együtt élni a mássággal. Ez a félelem a másság és a hatalom elválaszthatatlan összekapcsolódásából adódik. Néhány poros gyereklélektani szakkönyv azt állítja, hogy tizenéves kor alatt az ártatlan lélek fejlődését csak összezavarja, ha egy nem bináris világot ismer meg, és ez a konzervatív elmélet megtalálta a helyét a gyerekirodalomban is. E szemlélethez igazodva utólag magyarázzák bele kutatók a többszáz éves mesékbe, hogy már az ősök is tudták, hogy egy gyereknek az tesz jót, ha a világot egyértelműen különválasztható ellentétpárokon keresztül ismeri meg. Jó és gonosz, férfi és nő, szép és csúnya, és így tovább. A szerepek szigorúan meghatározottak, ami pedig ezeken kívül helyezkedik el, arról nem beszélünk, majd csak kamaszkorban. Semmilyen egzakt tudomány nem mutatta ki, hogy egy gyerek sérül attól, ha a maga sokszínűségében és bonyolultságában ismeri meg a világot, azt ellenben igen, hogy a tabusítás, a stigmatizáció, a kirekesztettség életeket tehet tönkre – miközben a kiváltságosok megőrzik a hatalmukat.

Nagyon korán elkezdtél foglalkozni a gyerekirodalommal. Honnan jött ez? Az egyetemen kicsit elveszettnek éreztem magam és nem tudtam mire specializálódni. Még akkor is szerettem mese- és ifjúsági könyveket olvasni. Érdekelt, hogy mit gondolnak fontosnak elmondani a felnőttek a gyerekeknek külföldön és Magyarországon, mi a különbség, hogyan képezik le a gyerekek az egyes kultúrákat és hatalmi viszonyokat. Ezzel akartam foglalkozni. Megtudtam, hogy Magyarországon ennek nincs tudománya, de külföldön van. Léteznek ezzel foglalkozó szakok az egyetemeken és rengeteg szakkönyv is rendelkezésre áll. Kutattam, kimentem Oxfordba, interjúkat készítettem tanárokkal, konferenciákra jártam, volt, ahol elő is adtam, így tanultam. Ebben találtam meg magam. A Meseország mindenkié volt az a pont, ahol az emberek felfedezték, mennyire bonyolult műfaj ez: mennyire nem mindegy, mit és hogyan kommunikálunk a gyerekeknek. Lehet, hogy csak mesékről beszélünk, egyszerű nyelvezetről és történetekről, de mégis nagyon nehéz műfaj. Nagyon örülök annak, hogy az emberek nemcsak a Meseországra és annak tartalmára figyeltek fel, hanem komolyan kezdték venni a meséket és azt, hogy azoknak mekkora hatalmuk van. Tényleg nehéz mesét írni, főleg, ha valaki – ahogy mi is kértük a szerzőinktől – a tündérmesékre és a klasszikusokra reflektál. Az általunk is ismert népmesék folyamatosan változtak és változnak is: minden korban és társadalomban újabb verziók születtek, és a nyomtatás elterjedésével aztán különböző átiratok terjedtek. Mindig az adott kor domináns nézeteit fejezték ki, vagy éppen az azokkal szemben megfogalmazott véleményt, ráadásul sok kultúrában nem is a gyerekeknek szánták, hanem egymásnak mesélték őket a felnőttek. Ha belelapozunk egy mesegyűjtők által összeállított, cenzúrázatlan könyvbe, akkor láthatjuk leginkább, hogy gyakran mennyire nyíltan reflektálnak a történetek az adott társadalmi diskurzusra, és mennyire hiányzik belőlük a gügyögés, a valóság megszépítése, az igazságok elhallgatása. Márpedig amikor felnőttek gyerekeknek írnak, gyakran ezek a szempontok kerülnek előtérbe. Sajnos így születik rengeteg rossz, tanulságos, szentimentális gyerekkönyv. Egy jó mese őszinte, bátor, és ha hordoz is valami szándékolt üzenetet, az hitelesen jelenik meg benne, nem leckeként. Kifejezetten nehéz ez a műfaj. Sokaknak beletörik a bicskája.

Az árnyaltság érdekes kérdés a genderelméletet illetően. Alapvetően ott vérzik a dolog, hogy a társadalom sem nagyon érti, hogy mi az a gender, nincs tisztában a fogalommal, ahogy Magyarország kormánya sincs vele tisztában. Gondolom, akkor itt is szükség van pont erre az árnyaltságra, hogy egy gyerek minél hamarabb megtanulja, nem csak anyu mosogathat és sírhat, hanem apu is. De hogy lehet ezt elmagyarázni egy gyereknek, ha a felnőttek sem értik? Először tényleg a felnőtteknek kellene megértenie a különbséget a biológiai nem, a társadalmi nem és a gender identitás között. Vicces, hogy a gendert, a társadalmi nemet mennyien szidják, mennyien szeretnének megszabadulni tőle; és nem is tudják, mennyire egy dologról beszélünk, mert a merev társadalmi nemekhez kötődő elvárások mindenki életét megnehezítik. Léteznek már nagyon jó felvilágosító könyvek is kamaszoknak, amelyek beszélnek a gendertudatosságról, de a hétköznapokban egy gyerek is rengetegszer tapasztal olyat, hogy apa vasal, anya céget vezet, egy fiúnak hosszú a haja, egy lány focizik – ilyenkor szerintem jó kimondani is, hogy látod, ennyi mindent csinálhat egy ember a nemétől függetlenül. A népmesékben és sok mai gyerekkönyvben is látni arra példát, hogy nem a hagyományos nemi szerepeknek megfelelően viselkednek a karakterek, és akár többszáz éves népmesékben is idős nénik fejezik le a sárkányt, vagy nemváltó táltoslányok mentik meg a királyfit, máskor a királykisasszonyt.

9


Említetted a népmeséket, amelyek Magyarországon talán még kritikusabb pontnak számítanak. Sok ember számára mintha az lenne a fájó pont, hogy a gyerekkora kincsként őrzött népmeséit kritizálják... Sokszor hallom én is a kérdést, hogy miért mocskoljuk be a gyerekkori meséket. De meg kell vizsgálni felnőttfejjel, hogy miről szólnak ezek a népmesék, és meg kell érteni, hogy milyen kultúrának a lenyomatai. A népmeséket még a mesekutatók körében is belengi egy ezoterikus köd és a régi történetek legerőszakosabb, legszexistább és legrasszistább vonásait is hajlamosak gyógyító archetípusokként és elmozdíthatatlan, ősi bölcsességet kifejező szimbólumokként tisztelni. Valamiért olyan dolgokat is megbocsátunk a meséknek, amiket egyébként elutasít a többségi társadalom: például azt, hogy a gyengébbeket, a nőket és a romákat mulatságosnak szánt jelenetekben rendszeresen megverik. Vagy hogy szinte minden pozitív szereplő szép, szőke, vékony, daliás, és persze heteroszexuális. Talán azért ragaszkodnak sokan foggal-körömmel a mesék érinthetetlenségének gondolatához, mert ez az egyik utolsó terület, ahol még – „tudományos” érvekkel megtámogatva – megengedett a régi szép kirekesztő világ iránti nosztalgia. Agyrém, hogy úgy érezzük, erre van szükségük a gyerekeknek. Mondok egy saját példát: anyukám minden este mesélt nekem, sőt hangkazettákra felmondta azokat a meséket, amikről azt gondolta, hogy a kedvenceim. De ha visszaemlékszem rá, hogy melyik a kedvencem ezek közül, rá kell jönnöm, hogy egyiket sem szerettem igazán. Azt szerettem, hogy anya mesél nekem. Azok a mesék nem rólam szóltak, nem érintettek meg.

Említetted, hogy a történet számít, de közben te is mondtad a kazettáknál, hogy nem a mese volt a fontos, hanem az élmény, hogy anyukád mesélt neked. Itt van egy kis ellentét. Most akkor mennyire számít a mese? Nincs ellentét. Nagyon szerettem magát a mesélést, mint közös programot, mert ilyenkor jobban megkaptam anya figyelmét, még ha nem is találtam olyan mesét, ami megszólított. Falun nőttem fel, az óvodai csoportban szinte mindenki roma és szegény volt, a polcon sorakozó mesekönyvekben pedig csak szőke királylányokról és nemes, gazdag királyfikról volt szó. Lehet, hogy ezért is foglalkoztam ilyen sokat a mesékkel egész fiatalkoromban, egészen az az egyetemig: mert valahol kerestem egy igazságszolgáltatást vagy valamilyen kárpótlást, hogy ide nekem azokkal a mesékkel, amikre várok.

Közben ha a Disney mesékben kritizálják azt, hogy a hercegnők sokszor nem megfelelő példaképek a feminizmus szemszögéből, talán a magyar társadalom már elfogadóbb. Én kifejezetten szeretem a Disney-t, még ha nem is a legbátrabb és legúttörőbb stúdió, de lépést tart a változó társadalmi diskurzussal és hatással van a kultúra sokszínűsödésére. Az utóbbi években egyre több olyan Disney-hercegnő van, aki nem megmentésre vágyik és még csak nem is szerelemre, hanem saját kalandra. Ami viszont érdekes, ha a Disney-marketinget nézzük, hogy itthon továbbra is azok a kereskedelmi tárgyak (babák, írószerek, ruhák stb.) a legnépszerűbbek, amelyek a hagyományos nemi szerepeket megjelenítő hősöket ábrázolják, illetve az ettől eltérő Vaiana, Elsa és Aranyhaj is beolvad a pink-lila „kislánybrandbe”. Itt érzem a valódi bátorság és felelősségvállalás hiányát.

Lett egyfajta kárpótlás a Meseország mindenkivel? Abszolút. Nagyon durván. Már akkor is, amikor érkeztek be az első szövegek: volt, ami úgy megérintett, hogy elsírtam magam. Sokat beszéltünk a könyv társadalmi hatásáról, de a kötetet érték szakmai kritikák is. Nekem egy kétgyermekes barátnőm is mondta, hogy jó könyv, de nem minden mese annyira jó. Ezt teljesen megértem. Egy többszerzős antológiánál nagyon nehéz belőni egy egységes stílust. Sokféle hang helyet kapott a kötetben: gyakorlott, kortárs írók és abszolút kezdő szerzők is. Szerkesztéssel igyekeztünk egyfajta egységet teremteni a szövegek között, közelíteni őket egymáshoz, és volt olyan mese, ami több körben íródott újra és újra. Majd eljött az a pont, amikor elgondolkodtam szerkesztés közben, hogy vajon mennyire korrekt az, hogy most, amikor hangot adunk

Ott van az író, kiadó, szerkesztő, marketinges, a szülő... Hogyan oszlanak meg a felelősségi körök? A szülők, a tanárok, az óvodapedagógusok rengeteget tudnak tenni azzal, hogy figyelnek rá, mire helyezik a hangsúlyt vagy hogyan beszélnek meg egy-egy mesét. Lehet, hogy naiv vagyok, de hinni akarok benne, hogy ha van egy nagyon erős sztori, akkor akármilyen a körítés vagy a marketing, hatni fog a mű.

10


Lehet, hogy naiv vagyok, de hinni akarok benne, hogy ha van egy nagyon erős sztori, akkor akármilyen a körítés vagy a marketing, hatni fog a mű.

olyanoknak, akik eddig nem szólalhattak meg, és a saját tapasztalataikat fogalmazzák meg, én irodalmi szempontokra hivatkozva megmondom, hogyan fejezzék ki az identitásukat. Ráadásul én csak attól számítok kisebbségnek, hogy meleg vagyok, de egyébként cisz férfi vagyok és fehér a bőröm. Úgy éreztem, a szemükben egy elitista barom vagyok. Egy fő szempont maradt: ne legyenek a mesék sztereotípiaerősítők, a reprezentáció legyen a lehető legproblémamentesebb. Érvényesülni hagytuk az egyedi stílust, így van, ahol bájosan egyszerű a szöveg, és van, ahol érzelmektől feszülően bonyolult.

Junóval kapcsolatban úgy éreztem, hogy mindenáron szeretném, hogy a könyve nagyobb figyelmet kapjon és ne tűnjön el a tömegben. A Móra LOL sorozatánál válogatószerkesztőként én jelölhetem ki azt a két-három könyvet, ami megjelenik. Számomra óriási öröm volt az, hogy a kiadó beleegyezett ennek a könyvnek a megjelentetésébe. Úgy érzem, történelmi pillanat, hogy végre van egy transznemű szerző, akinek Magyarországon a fősodorba került egy ifjúsági könyve. Mit kell itt pontosan látni? Azzal, hogy Magyarországon is megjelennek ilyen könyvek, láthatunk egy fejlődést a könyvpiacon? Vagy ez egy párhuzam az egész könyvpiacra a világon? Vagy külföldön mindez már rég elkezdődött? Tőlünk liberálisabb országokban természetesen nagyobb merítést tudnak felmutatni, hiszen az LMBTQ+ emberek és a társadalmi sokszínűség témája eladhatóbb. Nálunk is megjelentek már hasonló könyvek, de olyan könyvsorozatokban,

Ismét van a címlapinterjú mellett egy „ikercikk”, a Juno Dawson-interjú, akinek Kifutó modell című könyvét te fordítottad és elképesztően őszinte marketinget csináltál neki. Fotózkodtál a könyvvel, sőt, a mi interjúnkat is te intézted. Mindig ilyen jó kapcsolatod van a könyvekkel, amiken dolgozol?

11


12


amelyek jelzetten tabutémákat dolgoznak fel, általában drámai, sötét borítókkal vagy szivárványos designnal, tizennyolcas karikával, „Vigyázat! Sokkoló tartalom” feliratokkal. Pedig legtöbbször átlagos történetekről, ma élő fiatalokról volt szó, nem sorozatgyilkosokról. A könyvkiadók óvatosak, nyilván azért is, mert nem a piaci szereplőknek kell megmenteniük a világot, és a pozicionálással különösen körültekintőnek kell lenni, különben jönnek a fogyasztóvédelmi feljelentések. Sajnos amíg a társadalom nem változik, addig a könyvpiac sem fog. Nem tudom határozottan kijelenteni, hogy a Meseország mindenkié egy kivétel volt-e vagy sem, de az hiszem, hogy ha nem is döntöttünk le vele falakat, repedések már keletkeztek, és ez biztató.

ció területén. Minél többféle roma identitással kerül szembe a társadalom, annál jobban sikerül eltávolodni a sztereotip elképzelésektől, és annál könnyebben tudunk együtt élni. Tudjuk, hogy nagyon sok irányban kell változnia a magyar társadalomnak és a magyar könyvpiacnak is. De beszéltünk jó példákról. Látsz egy szebb jövőt? Igen. Néhány kiadó megkeresett engem és mások is dolgoznak hasonló témájú könyveken. Öt évvel ezelőtt egy kiadói meetingen, ha bárki szóba hozta volna, hogy legyen egy LMBTQ+ témájú gyerekkönyv, akkor az lett volna a válasz, hogy erre nem áll készen a társadalom és ez biztosan kudarc lesz. Mindig voltak kifogások. Mára legalább az kiderült, hogy lehet kivétel. Lehet azt mondani, hogy a könyv csak a darálás és a politikai visszhang miatt vált népszerűvé, de akkor mi a magyarázat a több mint száz köszönőlevélre, az intézmények, a sok közszereplő kiállására és a külföldi kiadók érdeklődésére? A könyv igazi sikere számomra az, hogy miközben a meséken keresztül láthatóbbá vált több marginalizált csoport, a többségi társadalom nagy része azt reagálta: jó, hogy megjöttetek, ne menjetek sehová.

A Meseország-ban ugyanúgy fontosak voltak a roma szereplők. Ez is egy hiányzó téma Magyarországon, akár a mesékben, akár a regényekben. Ez így van – miközben a lakosság 8-10 százaléka roma. Sajnos, ha közvéleménykutatást végeznénk az utcán arról, milyen ma élő híres romákat ismernek itthon az emberek, a szokásos – javarészt celeb – közszereplőket emlegetnék, akik a többségi társadalom által kényelmesnek tartott határokon belül hozzák az általuk kedvelt és lenézett sztereotípiákat, tehát buták, extravagánsak és hangosak, vagy istenadta tehetségük van a zenéhez, esetleg hősök, akik felküzdötték magukat a nyomorból. Rémisztő, hogy milyen torz kép él a többségi társadalom fejében a romákról, és ez csapódik le sajnos a magyar gyerekirodalomban is.

Mit tehetnek az LMBTQ közösség tagjai? Nem szeretnék megmondóember lenni, csak arról beszélnék, én mit látok működni és mit nem. Olyan sokan állítják magukról, hogy toleránsak, én viszont nem érzem azt, hogy küzdeni akarok azért, hogy mások elfogadjanak. A tolerancia mindig egy hierarchikus viszonyt feltételez, amiben valaki elfogad egy nála lentebb levőt. Ki akar megtűrt emberként élni? Az igazi hatalom szerintem a reprezentációban rejlik: nem kell azoknak az elvárásoknak megfelelnünk, amelyeket a tolerancia eszközének tekintünk – mutassuk meg az ezerféle arcunkat, hogy egyértelművé váljon, minden kisebbségi csoporttal kapcsolatos elképzelés egy merev konstrukció, amit le lehet bontani és újjá lehet építeni. A toleranciánál jóval fontosabbnak tartom a szolidaritásvállalást: annyian járnak hozzánk hasonló cipőben, a nők, a romák, a fogyatékosok, a muszlimok, és még sorolhatnám. Ha meghallgatjuk egymást, máris kiszélesedik előttünk az út. Ha együtt küzdünk a jogainkért és teret biztosítunk magunk mellett ahhoz, hogy minél többféle ember láthatóvá váljon, akkor lassan többséggé válhatunk.

Te is a nyilvánosság elé álltál azzal, hogy félig roma származású vagy. Létezik ma olyan Magyarországon, hogy roma coming out? Igen, akinek a bőrszíne és egyéb rasszjegyei nem jelzik egyértelműen a roma származását, annak coming outolnia kell, ha fel akarja vállalni. Rólam néhányan tudták már, de nagyobb nyilvánosság előtt (például a munkahelyeimen) nem beszéltem erről. Apai ágon vagyok roma, az apai nagymamám különösen közel állt hozzám és felnőttként tudatosodott bennem, hogy az életem milyen sok szállal kötődik az övéhez, mennyire bennem él. Amikor a Meseország a figyelem középpontjába került, úgy éreztem, itt az idő, hogy az interjúkban is beszéljek a származásomról, mert ezen a téren ugyanolyan fontos a reprezentáció, mint a nemi identitás és a szexuális orientá-

A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJÁTOK A HUMENONLINE.HU-N! A MESEORSZÁG MINDENKIÉ CÍMŰ ANTOLÓGIÁT MEGVÁSÁROLHATJÁTOK A HUMEN SHOPBAN. KÜLÖN KÖSZÖNET A CORTILE BUDAPEST HOTELNEK A HELYSZÍN BIZTOSÍTÁSÁÉRT.

SZERZŐ: Kanicsár

Ádám András l kanicsar FOTÓ: Bielik István STYLIST, MUA: Paksi Éva RUHÁK: Szputnyik, Printa és Prezent

13


HÖLGY AUTÓ

A ÉS AZ

A TR ANSZNEMŰEK MINDIG IS A TÁRSADALOM RÉSZEI VOLTAK A hölgy és az autó egy izgalmas, szórakoztató és a transzneműség témáját alaposan körüljáró életrajzi minisorozat. Mindenkit megszólaltatva, elfogulatlanul és ötletesen mutat be egy jelenséget, egy korszakot és benne egy embert, aki nőként próbált meg helytállni egy férfiak uralta iparágban, és aki folyamatosan küzdött a saját démonaival.

Jerry Dean Michael egy magas, jóképű farmergyerek volt nagyon jó üzleti és műszaki érzékkel, valamint átlagon felüli beszélőkével. Éles eszét és meggyőzőtehetségét a könnyű pénzszerzés oltárán áldozta fel; kisebb-nagyobb stiklijei miatt sosem lakott sokáig egy helyen. Több házassággal és letartóztatással a háta mögött egy pénzhamisítási ügyet követően köddé vált, és úgy tűnt, a hatóságok végleg szem elől tévesztették. Mindeközben a hetvenes évek elejére az amerikai autók hatalmasra nőttek, és a méretükkel együtt az étvágyuk sem csökkent: 18-20 litert fogyasztottak 100 kilométeren. Aztán az olajválság beköszöntével gyak-

ran többórás sorban állás után sem jutott az ember üzemanyaghoz, ami korábban az Egyesült Államokban elképzelhetetlennek tűnt. Ekkor jelent meg a mérnöki és üzleti diplomával is rendelkező, öt gyermekes özvegyasszony, Geraldine Elizabeth Carmichael, aki egy 4 literes fogyasztású, mindenki számára elérhető árú, 3 kerekű autóban látta a megoldást. Liz nem ígért kevesebbet, mint hogy pár éven belül lenyomja a teljes amerikai autóipart. A tervezője után Dale-nek keresztelt jármű gyártásához rengeteg tőkére volt szüksége, amit az elővásárlási jogot szerzők befizetéseiből fedezett. Az érdeklődés hatalmas

14


volt, a mérnökök – akik közül sokan az űriparból érkeztek – lázasan dolgoztak azon, hogy előrukkoljanak egy működőképes, eladható termékkel. Aztán egy szép napon kiderült, hogy a farmer Jerry Dean Michael és az özvegyasszony Geraldine Elizabeth Carmichael egy és ugyanazon személy. Ha valaki ismeri a sztorit, akkor nem érte váratlanul a dolog; őszintén bevallom, hogy bár mind a hölgyek, mind pedig az autók érdekelnek, simán elmentem az HBO dokumentumsorozata mellett. Utánaolvastam a sztorinak, esélyt adva neki belenéztem, aztán a negyedik rész végéig fel sem álltam. Pedig jó okom lett volna rá, mert a fentebb jelzett fordulatot már a második percben lelövik. Az egész mégis úgy van megcsinálva, mint egy jó krimi, ahol már az elején tudjuk, ki a tettes, mégis izgatottan nézzük végig. A leleplez(őd)és megpecsételte a Dale sorsát, így sosem tudjuk meg, mi lett volna, ha valóban piacra kerül. Annyi biztos, hogy az olajválság, ha nem is jelentette a benzinfalók végét, de utat nyitott az alacsonyabb fogyasztású, kisebb méretű modellek elterjedésének. Az amerikai állam történetének leghosszabb tárgyalására került sor, amelynek során a transznemű Liz ragaszkodott az esküdtszékhez és ahhoz, hogy saját magát védje. A négy részben egy egészen különös embert ismerhetünk meg, akiről igyekeztek átfogó képet nyújtani. Megszólaltatják a családtagokat, a kollégákat, de az őt leleplező oknyomozókat, az esküdtszék tagjait, valamint az autóiparban és jogban jártas szakembereket is. Nem hunynak szemet Jerry viselt dolgai és a Dale piacra dobása során feltárt szabálytalanságok, valamint hazugságok felett. Ugyanakkor azt is elmondják, hogy sosem volt fegyvere és nem követett el erőszakos bűncselekményt, Lizként pedig gondos anya volt, és olyanoknak is munkát adott, akikről mindenki más lemondott. Mindezt archív felvételekkel, híradásokkal, hanganyagokkal és levelekkel egészítik ki, de ami az egészet különlegessé teszi, az a rengeteg animáció, amivel az események egy részét rekonstruálják. Ami azon túl, hogy izgalmas és eredeti megoldás, teret enged a művészi szabadságnak a dokumentumfilm-jelleg megőrzése mellett. Az egész történetet uralja Liz transzneműsége, ami egyben választ ad legtöbb tettére és döntésére is. Az őt leleplezők, az ügyészség, az esküdtek és a közvélemény is elsősorban az „átváltozás” ténye és annak eltitkolása miatt akarta fejét venni. Ebben nagy felelőssége volt a korabeli médiának is, amikor ezeket a leleplezéseket igyekezett a lehető legbugyutábban előadni, legtöbbször csak annyit közölve, hogy egy férfi nőnek öltözött és nőnek sminkelte magát, holott itt ennél sokkal többről volt szó. Ennek hatására az emberek többségében az a téves kép alakult ki, hogy a transzneműek született csalók, akik magukat másnak kiadva akarják félrevezetni

a hatóságokat és megúszni egy esetleges felelősségre vonást. Néhány híres esetet megemlítve a megszólaló szakértők az 1700-as évekig mennek vissza az időben, hogy a transzneműek jogi és társadalmi megítélésnek változásait, illetve magát a jelenséget elmagyarázzák, és eljussanak a jelenig. Érdemes összevetni azok véleményét, akik megértették és elfogadták őt azokéval, akik a mai napig nem képesek erre – mi több, úgy érzik, akkor és ott megfontoltan és mindenki érdekében cselekedtek.

A HÖLGY ÉS AZ AUTÓ

THE L ADY AND THE DALE amerikai életrajzi minisorozat, 1. évad, 4 rész, 212 perc, 2021 12 éven aluliaknak nem ajánlott! RENDEZŐ:

Nick Cammilleri, Zackary Drucker SZEREPLŐK:

Gillian Cameron, Winsome Brown, William Goldman PRODUCER:

Tina Nguyen, Madison Passarelli, Mark Duplass, Jay Duplass VÁGÓ:

Nicholas Alden, Christopher Donlon OPERATŐR:

Nathan M. Miller ZENE:

Danny Bensi, Sander Jurriaans ANGOL ANGOL, MAGYAR

HANGSÁV: FELIRAT:

SZERZŐ: Hujber

15

Ádám


A

CARSON COMA k n u y g a v k o t á r a b i és m 16


Pók című dalukkal áprilisban felrobbantották az internetet és örökre belopták magukat az LMBTQ közösség szívébe, miután a dalszövegben a magyar kormány kommunikációjában és ezzel együtt a közbeszédben egyre többször elharapózó homofóbia ellen szólaltak fel. Ráadásul nem ez az első LMBTQ topik a srácok repertoárjában. Az együttes két tagjával, Zsomborral és Barnival beszélgetünk az elfogadásról, szövegeik önterápiás jellegéről, arról, hogy ők akkor most zeneileg inkább a The Beatles-hez, a Bergendyhez vagy a Queenhez hasonlítanak-e, és izgalmas videoklipjeikről is szót ejtettek. Köszönjük, fiúk!

Nagyon nagyot robbant a Pók című dalotok. Mi a története? Hogyan született meg? Zsombor: Még hónapokkal ezelőtt átjött hozzánk Giorgio, hogy Bálinttal feldemózzanak pár számot, és köztük volt a Pók, igaz, még béta verzióban, nagyon másképp. Emlékszem, hogy akkor még nem is jött át nekem, mi ez az egész sarokban kuksolós allegória. Aztán nemrég újra az asztalra került, picit rockosítottunk rajta, felvettük a próbatermünkben Zwickl Ábellel, és ezzel párhuzamosan összeraktuk a klipet rekordgyorsan Kizlinger Lilláékkal, akiket innen is puszilok!

dal, és én is ezt tartom Barni és Giorgio szövegeinek egyik legfontosabb aspektusának, úgy átadni akár egy tök személyes sztorit is, hogy lehessen vele őszintén azonosulni. Mit tudtok mesélni a Peti és énről? Egy ilyen dal könnyen lehet félreérthető, sok férfi pont fél az ilyen szituációk megéneklésétől. Vagy pont, hogy végképp tökös bevállalni egy ilyen szöveget, témát… poént? Barni: Az a dal valóban egy kicsit vicceskedős hangvételben lett megírva, de nem a témát szerettük volna elbagatellizálni, hanem az ötvenes-hatvanas évekből ismert, elcsépelt szerelmes dallamokat, szófordulatokat ültettük át egy ezekhez képest teljesen szokatlan környezetbe. A dal egyébként valóban egy fiatal fiú vívódását mutatja be. De közben meg egy csomó családi történet van benne elrejtve, aminek semmi köze sincs ehhez az identitáskereséshez, szóval a zenekaron belül is van, akinek ezt, másnak pedig azt jelenti.

Nem éreztétek, hogy kockázatos lehet kiadni egy homofóbiáról szóló dalt pont most, amikor ez a téma igencsak előtérben van? Itt nem mindenképpen a közönségről beszélek... Barni: A dal úgy alapjaiban az értelmetlen gyűlölködésnek tart görbe tükröt – nem véletlen viszont, hogy a homofóbia kap kiemelt szerepet a dalban, ami az évek múlásával sem tűnik el a magyar nyilvánosságból vagy a Facebook-posztok alatti kommentekből. Szerintem az már eleve problémás, hogy ilyenkor el kell gondolkodnunk azon, hogy 2021-ben érdemes-e kiadnunk egy ilyen dalt.

Egy beat zenekartól azért mindig azt várja az ember, hogy lázad. Lázadás ma felszólalni az LMBTQ emberek védelmében? Egyáltalán mi számotokra a lázadás – már ha az életetek része? Zsombor: Nézőpont kérdése, hogy lázadás-e kiállni embertársaink jogaiért egy olyan társadalmi környezetben, ahol még mindig messze járunk az egyenlőség eszményképétől, vagy egyszerűen ez a természetes. Ez a dal is azért működik szerintem, mert könnyeden érint egy iszonyatosan átpolitizált témát, úgy, hogy közben nem mi akarunk lenni a magyar IDLES. Szerintem nem engedhetjük meg magunknak, hogy szemet hunyjunk ezen vagy hasonló társadalmi témák felett,

De beszéljünk a közönségről is! Ott gondolom nem számítottatok ellenkező hangokra, hiszen nem ez az egyedüli dalotok, ami érinti a témát. Zsombor: Valóban, ennek a számnak is nagyon klassz fogadtatása volt. Úgy érzem, hogy van igény a közönségünk részéről a hasonló témák érintésére, tök kevés szó esik róluk itthon, és úgy látszik, hogy sokan rezonálnak ezekkel a számainkkal. Jóleső, amikor emberek elmondják, hogy miért és hogyan érintette meg őket egy adott

17


B a rn i Zsombor: Jellemző, hogy hatan hatvanféle irányból közelítjük meg a dolgokat, bár a nagy alapvetés mindig is a 60-as évek zeneisége volt, s talán még mindig ez a legnagyobb közös nevező. Ati a hazai Motown- és blues-nagykövet, Bálint a jazz- és szintivarázsló a 80-as évekből, Peti a latin ütőhangszeres zene és ABBA-mágnás, Barni az indie és magyarzene egy lábon és egy mankón járó lexikonja, Giorgio pedig a régivágású metalhead. Szóval egy nagy raguleves. Amiből következik néha egymás mellett való elbeszélés is, de inkább izgi ötletek meg egymás inspirálása.

viszont az a konszenzus közöttünk, hogy ne legyünk egy megmondóemberekből álló zenekar, ne szűkítsük le a zenekar fókuszát egyetlen területre. Szociálisan amúgy is érzékenyek vagytok, nagyon-nagyon sok emberi témát dolgoztok fel. Néha egy-egy dal már egy önterápiának tűnik. Barni: Olyan dolgokról írunk, amik minket is érintenek: különféle emberi kapcsolatokról, belső vívódásokról, a minket körülvevő világról. Amúgy főleg Giorgio szövegei az említett önterápiás-jellegűek, én inkább történetekben gondolkodom, de nyilván minden történet is valamilyen lelki folyamatot dolgoz fel. De ez nem egyedülálló eset: ha mondjuk végighallgatod a Levél Nővéremnek című lemezt, az aközben, hogy rengeteg apró történetet mesél el, egy tök izgalmas képet fest az adott kor Magyarországáról, az akkori párkapcsolatokról, házasságokról, családi viszonyokról és a belső vívódásokról.

Nemcsak zeneileg vagytok nagyon színesek, de a videoklipjeitek is igazi csemegék. A Peti és énben a Budapest TV csodás fricskát kap, a Pókban én személy szerint imádtam a Stephen King-utalást, de például az Én még sohasem is baromi izgalmas vizuálisan. Miért fontos ez ennyire? Így lesz teljes a kép vagy ez kell a közönségnek? Barni: Így lesz teljes a kép, és hála Istennek, egyelőre úgy tűnik, hogy nem csak magunkat szórakoztatjuk ezekkel a klipekkel. Mindig olyan dolgokat szeretünk kiadni a kezünkből, amiket később mi is szívesen hallgatunk, vagy mi is szívesen nézünk. Szeretjük a saját

Ha már beat zenekar… Sokaknak a The Beatles jut rólatok eszükbe, de nekem például inkább egy hazai példa, a Bergendy együttes. De volt egy komment, ahol a 21. századi Queennek neveztek titeket. Honnan építkeztek zeneileg?

18


Z so m bor vizuális elképzeléseinket megvalósítani, amikben szerencsére általában a rendezők is segítségünkre vannak. Régóta gondolkodunk már egy ízig-vérig DIY-klipen, én pedig közben vettem Premier Prót, úgyhogy én részemről megtettem minden tőlem telhetőt. (haha)

az unalmas korai estéken otthon elkezdtünk trash-számokat gyártani a kis lakóközösségünkkel. Az más kérdés, hogy szörnyű látni a pandémia pusztítását minden területen, elsősorban persze egészségügyi értelemben, illetve az itthoni zenei életre gyakorolt hatást, gondolok itt a munka nélkül maradt háttéremberekre, a fesztivál- és klubéletre.

Nem szeretnénk, ha a koronavírusról szólna minden interjú, de nem lehet elmenni mellette. Hogyan viseltétek, hogyan lehet túlélni? Akár mint ember, akár mint kreatív elme… Zsombor: Minket mint kollektívát eléggé megvisel, hogy az egész zenei működés talán legjobban függőséget okozó aspektusát, a koncertezést nem művelhetjük hónapok óta, rendesen, emberek előtt. Átkerültek a hangsúlyok a következő anyag írására. Azért sok okunk szerintem nincs panaszkodni, nagyjából szerintem jól átvészeljük ezt az időszakot. Vicces mellékterméke volt a nyolc órás kijárási tilalomnak, hogy

És a végére egy sablonos, de fontos kérdés. Mik a tervek a jövőre? Barnabás: Egyelőre reménykedünk benne, hogy az idő előrehaladtával megnyílik előttünk a koncertezés, a „turnézás” kapuja, hogy olyan helyeken léphessünk fel, ahol eddig még nem volt lehetőségünk rá. Ha az élet úgy akarja, akkor ennek eleget teszünk. Ha pedig továbbra is a négy fal közé szorulunk, akkor kiéljük minden kreativitásunkat, hogy minél előbb új dalokkal, új lemezzel álljunk elő.

SZERZŐ: Kanicsár

Ádám András l kanicsar FOTÓ: Dombóvári Judit

19


20


A DROGOK ÉS A FÉRFIAK néha SZÓRAKOZTATÓAK és néha VESZÉLYESEK INTERJÚ JUNO DAWSON TRANSZNEMŰ ÍRÓVAL Magyarországon idén jelent meg Juno Dawson Kifutó modell című díjnyertes regénye, amely rendkívül érzékeny és fajsúlyos témákat dolgoz fel, bemutatva a divatszakma legsötétebb oldalát. A regény főszereplőjét, a 16 éves Janát egy vidámparkban fedezi fel egy modellügynökség, majd hónapok alatt óriási karriert fut be, gyorsan megismerve a drogokat, az éhezést, a túlhajszoltságot, az ügynökség képviselőinek embertelenségét és a fotósok kegyetlenségét. A fiatal, fiús lány emellett szexuális zaklatás áldozata lesz, amiről hamar kiderül, hogy abszolút nem idegen jelenség munkatársai életében.

Sokak első gondolata lehet az, hogy ez egy #metoo könyv, holott jóval korábban kezdted el írni, amikor ez a téma még nem volt annyira a levegőben. Hogyan érintettek a történetek, amiket a kutatásaid alatt hallottál? A könyvet a Bill Cosby-tárgyalás időszakában kezdtem el írni. Az alkotás első szakasza nagyon kényelmetlenül érintett. Egy ponton majdnem fel is adtam a regényt, mert furcsamód bűntársnak éreztem magam abban, hogy Jana olyan helyzetbe kerül, amiben bántalmazzák. Aztán kitört a Weinstein-botrány, végigsöpört az egész világon a #MeToo, én pedig úgy éreztem, hogy tartozom annyival Janának, sőt az összes Janának, hogy befejezzem a történetét.

A Kifutó modell kemény kritikát fogalmaz meg a szakma megannyi képviselőjéről, a divatházakról és fast fashion márkákról – úgy, hogy valójában a regény abszolút minden korosztálynak érdekes és megrázó lehet. A hasonló témák amúgy sem állnak messze a transznemű írótól. Clean című könyvében például egy rehabra került tinilányt ismerhetünk meg, a Wonderland című legutóbbi műve pedig az Alice csodaországot dolgozza fel – az ő verziójában az ikrek szexuális ragadozók és influencerek, Alice pedig transznemű. Juno Dawsonnal a Kifutó modellről, a szexuális zaklatásokról, a férfi modellekről és az életéről beszéltünk, de megtudtuk azt is, hogy mi minden maradt ki a könyvből. A Kifutó modell egyik célja az volt, hogy bemutassa a divatipar sötét oldalát, amivel azért valamennyire mindenki tisztában is van. Kérdés, hogy van-e jó oldala egyáltalán? Vannak modellek, akik igazán élvezik a munkájukat, hiszen jól keresnek és megvan a lehetőségük arra, hogy utazzanak. Szerintem a könyv folyamán Jana is megismerhette a szakma pozitív oldalait.

Leginkább fiatal lányok szexuális zaklatásáról beszélünk, a könyvben alig esik említés a férfiakat érintő zaklatásokról. Amikor a kutatómunkát végeztem a könyvhöz, az egyik alanyom egy férfi modell volt. Rengeteg borzalmas történetet mesélt el, de sajnos egy re-

21


Ahogy a Kifutó modellben, úgy a Cleanben és a Wonderlandben is felbukkannak a drogok és a szexuális zaklatás, holott ezek ifjúsági könyvek. Mi itt a cél? Egyfajta figyelmeztetés, vagy inkább egy vallomás, miszerint bizony ilyen az élet? Inkább vagyok őszinte az olvasóimmal, mint hogy bármit színleljek. A drogok és a férfiak néha szórakoztatóak és néha veszélyesek.

génybe nem férhet bele minden. Így is rengeteg kutatási anyagtól kellett elbúcsúznom, hogy rendesen tudjak Jana történetére fókuszálni. Nemcsak a modellszakmát, de a divatszakmát is rengeteg kritika éri a könyvben, ami az utóbbi időkben elég sok kritikát kapott, mivel egyesek úgy gondolják, túl nagy benne a homoszexuálisok dominanciája. Jelent ez plusz veszélyt a férfimodellekre? Vagy ez is csak egy sztereotípia? Azóta, hogy megírtam a Kifutó modellt, rengeteg férfit vontak felelősségre. Néhányuk meleg, néhányuk heteró. Nem ez számít. Ami igazán számít, az a hatalom szerepe. Az, hogy nagy befolyással rendelkező férfiak kihasználják azokat a modelleket, akik nem rendelkeznek hasonló mértékű hatalommal.

Hiszek benne, hogy az olvasóim tisztelik a könyveimet az őszinteségükért.

A regény vége meglehetősen pozitív képet vetít előre a divatszakma kapcsán. Bár tudjuk, hogy vannak valós lépések, amik próbálnak javítani a helyzeten, de történhet valódi változás? Hiszek benne, hogy a #MeToo elérte, hogy végbemenjen egy kulturális változás. Azóta rengeteg szexuális zaklatót vontak felelősségre és olyan óriási márkák szabták újra a teljes brandjüket, mint a Victoria’s Secret. Nagyon hosszú út áll még a divatszakma előtt, de azt hiszem, már most történt változás.

This Book Is Gay, The Gender Game... Két olyan könyvet is írtál, amik óriási inspirációt jelenthetnek a fiatal LMBTQ közösségnek. Belegondoltál már abba, hogy neked hogyan alakult volna az életed, ha a tinédzser éveidben hasonló írások jelennek meg? Nagyon máshogy alakult volna minden. Úgy nőttem fel, hogy mindig azt éreztem, én valamivel kevesebb vagyok. Mert minden hős heteró volt és cisznemű. Egész életemben nem láthattam magam hősként.

Kissé rejtetten, de a könyvben felbukkan egy kis kritika a fast fashion márkákkal kapcsolatban is. Célod volt az, hogy megváltozzon az emberek véleménye róluk? Ez volt az egyik olyan történetszál, amiből nagyon le kellett faragnom. Írás közben volt, amikor úgy terveztem, hogy egy egész fejezet játszódik Bangladesben. Remélhetőleg így is elég kritika maradt a fast fashion márkákkal kapcsolatban a könyvekben, hogy az emberek egy kicsit belegondoljanak abba, honnan is érkeznek a ruháik.

Hogyan hatott rád 2020? Sokat írsz az élet sötét oldaláról és 2020 valóban a világ sötét oldalát mutatta meg. Inspirált valahogy? Tanultál belőle valamit? Hogy őszinte legyek, borzasztóan szenvedtem. Az idő nagy részében nagyon paranoid voltam és édesapám is megbetegedett. Azt hiszem, azt tanultam meg, hogy vannak a világon sokkal nagyobb erők az én kis félelmeimnél. Az egész világ örökre megváltozott.

A Cleanben van egy Kendall nevű transznemű szereplő, a tavaly megjelent Wonderlandben pedig a főszereplő, Alice transznemű. Ez a téma viszont kimaradt a Kifutó modellből, ami sokak számára lehet meglepő. Érzel valamifajta elvárást, hogy transznemű íróként muszáj transz témákról írnod, vagy transz karakterekkel dolgoznod? Gondolkodtam rajta, hogy Jana transznemű lány legyen – a divatszakma az utóbbi időkben nagyon rákattant a transz modellekre –, de csak ismételni tudom magam: nagyon fontos szempont volt számomra, hogy a történet világos legyen. Ha Jana transznemű lett volna, az teljesen megváltoztatta volna a diskurzust az őt ért szexuális zaklatással kapcsolatban.

JUNO DAWSON KIFUTÓ MODELL CÍMŰ KÖNYVÉT MEGVÁSÁROLHATOD A HUMEN SHOPBAN!

SZERZŐ: Kanicsár

Ádám András l kanicsar FOTÓ: Eivind Hansen

22


23


TOBI SZÍNEI – INTERJÚ BAKONY ALEXA RENDEZŐVEL

A Brit Filmintézet 1986 óta rendezi meg a queer filmek nemzetközi seregszemléjét, a BFI Flare londoni LMBTIQ+ filmfesztivál pedig az idők során Európa legnagyobb ilyen témájú filmes eseményévé vált. A március 17. és 28. között online megrendezett fesztiválon a Hearts, Bodies és Souls kategóriákba sorolt filmek, valamint rövidfilmek között egy magyar produkciót is láthatott a közönség. Bakony Alexa első egészestés dokumentumfilmje, a Tobi színei a Bodies (stories of sex, identity and transformation) szekcióban kapott helyett. A film a Szabolcs megyében élő, női testbe született fiatal fiú, Tóbiás történetét mutatja be, és főként az édesanyjával és a családjával való kapcsolatára koncentrál. A film hazai bemutatását a nyáron tervezik, ezért a londoni vetítés kapcsán a témaválasztásról, a forgatás körülményeiről, valamint a nemzetközi fogadtatásról kérdeztem a rendezőt.

24


Hogyan került a látókörödbe ez a téma, miért tartottad fontosnak, hogy filmet készíts róla? Egy barátomon keresztül ismertem meg Tobit és a családját – kiderült, hogy közel laknak a nagymamámhoz, így kerültünk kapcsolatba. Nagyon jól éreztem magam velük a kezdetektől fogva. A téma mindig is érdekelt, és szerettem volna egy olyan filmet készíteni, ami új szemszögből mutatja be az LMBTQ embereket, és segít abban, hogy hidat képezzen köztük és a cisznemű, heteroszexuális emberek között.

Több mint négy évig forgattunk. Először egyedül készítettem felvételeket, később csatlakozott Táborosi András operatőr és Bohács Tamás hangmérnök is. Forgatások attól függően voltak, hogy éppen mi történik az életükben, de a 3 órás út (Budapest–Szabolcs megye) ellenére gyakran találkoztunk. A kezdeti szimpátiából barátivá vált a viszonyunk az évek alatt. Hogyan fogadta a család, a környezet a forgatást és a jelenléteteket? A család nagyon nyitott volt, persze, idő volt megszokni, hogy ott vagyunk, de hamar belerázódtak. A környezet is alapvetően jól fogadott minket, a legtöbben élvezték a forgatásokat, és mindig sokat beszélgettünk a forgatáson kívül is. Ha valahol viszont azt éreztük, hogy nem látnak szívesen, ott nem erőltettük a forgatást.

Mivel győzted meg a főhőst, hogy a története mindenképpen megér egy filmet, és engedje be a kamerát az életébe? Nagyon győzködnöm nem kellett sem őt, sem a családját, mert szerették volna megosztani a történetüket, de nem szerettek volna gyors szenzációvá válni. A sok évig tartó dokumentumfilm ötlete szimpatikus volt számukra, mert így volt idő mélységében megmutatni az életüket.

Milyen állomások voltak az ötlettől a megvalósulásig (támogatások, pitch-ek, fesztiválok stb.)? A Filmintézet Inkubátor programja adta meg a kezdő lökést a filmnek, de a forgatás közben is sok pitch fórumra jelentkeztem. Ezt nagyon hasznosnak gondolom így utólag is, mert segítettek abban, hogy összeszedjem

Hány évig forgattatok együtt, milyen gyakran találkoztatok, és hogyan változott a kapcsolatotok az idő során?

25


Mi az, amit mindenképpen szerettél volna megmutatni ebben a filmben? Hány órányi felvételből kellett kiválasztani azt, ami végül bekerült? Pontos számot nem tudok mondani sajnos, de nem volt egyáltalán túlforgatva, ésszel vettük fel a jeleneteket. Az a tapasztalatom, hogy nem feltétlenül attól lesz jó egy doksifilm, ha mindent felveszünk, mert akkor csak szétfolyik az egész. Meg kell vizsgálni, sőt, gyakran

a gondolataimat a filmmel kapcsolatban, és a szakma is egész korán megismerhetett valamit a készülő filmből, ami szerintem segíteni fog az utóéletében. A filmet pitch-eltem Amszterdamban, Thesszalonikiben, Zágrábban és Szarajevóban is. Fontos állomás volt még a Sundance Institute támogatása és a Docu Rough Cut Boutique workshop is, ahol a film készre vágását fejeztük be Rudas Marianna vágóval.

„ A rendező nem postás, hogy üzengessen a nézőknek.”

26


felülvizsgálni, hogy mi is a sztori és ahhoz kapcsolódva kell mérlegelni, hogy mi segít az elmesélésben és mi nem. Alkotótársaid között felfedeztem valakit, aki eddig mindegyik filmeden közreműködött. Mi az, ami miatt Rudas Marianna vágóval ilyen jól együtt tudtok dolgozni? Mariannal még az SZFE-s gólyatáborban ismerkedtünk meg, sokat dolgoztunk együtt vizsgafilmeken, kisebb projekteken, és eközben barátok is lettünk. A rendező–vágó kapcsolat egy nagyon bizalmas dolog és ez szerencsére működik köztünk. Szerintem passzol a személyiségünk, a gondolkodásunk és az ízlésünk is hasonló. Fura lett volna ezt a filmet Mariann nélkül vágni.

j í d g u Ny

BIZTOSÍTÁS

Hogyan hatott a forgatásra és a fesztiválokon való szereplésre a koronavírus-járvány? Az utolsó pótforgatási nap pár nappal az első lezárás előtt volt, így ezt szerencsére megúsztuk. A BFI Flare-en online volt a bemutató, de nagyon jó élmény volt így is a fesztivál, rengeteg kritika jelent meg a filmről, sok interjú is készült, illetve volt egy élő beszélgetés is. Hogyan fogadták a filmet Londonban? Van-e lehetőség nyomon követni visszajelzéseket, tudtál-e találkozni valamilyen formában a nézőkkel? Szerencsére pozitív volt a fogadtatás, külön öröm volt, hogy többen kiemelték, sikerült valami friss nézőpontot találni a „klasszikus” LMBTQ témájú filmekhez képest. Twitteren, Instagramon pörgött a film a leginkább, jó érzés volt olvasni, hogy sok néző is megosztotta a véleményét. A magyar közönség hol és mikor láthatja majd a filmet? Június-július környéken moziban, vásznon, élőben! Mit jelent számodra a Tobi színei? Mit tanultál belőle és milyen üzenetet szeretnél általa közvetíteni? Ez a film valószínűleg az én felnőtté válásomnak is egy fontos állomása, hiszen ahogy befejeztem az SZFE-t, rögtön belevágtam, Néha azt is hittem, hogy össze fogok roppanni alatta. De így utólag már jó érzés visszatekinteni, büszke vagyok az egész csapatra és saját magamra is, hogy sikerült elkészíteni. Rengeteg dolgot tanultam, emberileg leginkább türelmet és az elköteleződés fontosságát, szakmailag pedig azt érzem, hogy hatalmasat léptem előre, illetve sokkal jobban tisztelem a kép és a hang erejét. Hogy Schulze Éva tanárnő szavaival éljek: „A rendező nem postás, hogy üzengessen a nézőknek.” Természetesen van gondolat, ami összefogja a filmet, de ha leírod: „Tessék, erről ezt kell gondolni!”, azzal a szabad értelmezés lehetőségét veszed el a nézőtől, amit szeretnék meghagyni.

SZERZŐ: Hujber

Ádám

Adókedvezmény igénybevételével kapcsolatban keresd a nyugdíjbiztosítási szakértőt +36 70 674 8334


POZITÍV SZEMMEL

Minden, amit

HIV-vel élőknek

a koronavírus elleni oltásról

TUDNI KELL

Gőzerővel zajlik Magyarországon is az emberek beoltása a koronavírus elleni vakcinával . E sorok írásakor közel 2,7 millió ember kapta meg az első dózist, és már több mint egymillióan túl vannak a másodikon is . Olvasóink közöt t is vannak , akik egyik vagy másik csopor tba tar toznak – közöt tük HIV-vel élők . Részükre igyekez tünk összeszedni mindent, amit a HIV-vírus és a koronavírus elleni oltás kapcsolatáról tudni kell .

28


A koronavírus elleni oltás a HIV-vel élők számára is biztonságot nyújt. HIV-vel élők több vakcina, így a Pfizer és a Moderna klinikai tesztelési fázisában is részt vettek, és nincs információ arról, hogy máshogy, rosszabbul reagált volna a szervezetük. A vakcinák nem tartalmaznak élő vírust, ami esetleg veszélyt jelentene. Számos elismert nemzetközi szakértő buzdít az oltásra, így például Matthew Hodson, a brit NAM Aidsmap vezérigazgatója, aki 22 éve él HIV-vel. Úgy nyilatkozott, hogy egy pillanatig sem fog vacillálni, ha lehetősége adódik beadatni magának az első dózist.

tal kifejlesztett védelem 3, legfeljebb 5 hónapig tart, utána ugyanúgy újra meg tudunk fertőződni, ha nem vigyázunk. Fontos, hogy az első és a második dózist is ugyanabból a típusú vakcinából kapjuk. Az anyagiak miatt pedig ne fájjon a fejünk: a COVID-19 elleni mindegyik védőoltás ingyenes. Bár sokszor érezhetjük így, az élet valójában az elmúlt egy évben sem állt meg – így a HIV terjedése sem. A Karolina úti HIV Szűrőállomás ugyanúgy várja a tesztelni „vágyókat”. Jelen körülmények között előzetes időpontfoglalás mellett, jelige alapú előjegyzésre van lehetőség a www.anonimaids.hu/idopontfoglalas oldalon. Az anonimitás továbbra is teljes mértékben biztosított, előjegyezni bármilyen nem beazonosítható, személyes adatokat nem tartalmazó e-mail címmel lehet, amelyre visszaigazolást is kap a jelentkező. A rendelő várójában 1 kliensnél több nem tartózkodhat. Várakozni kizárólag a Karolina Rendelő előtt szabad. A rendelőbe való belépés kizárólag szájmaszkban, vagy az arcot (száj- és orrnyílást együttesen) eltakaró kendőben lehetséges. A rendelő munkatársai kérik, hogy a várakozás közben mindenki tartsa a biztonságos kétméteres távolságot. Az előjegyzett időpontra mindenki érkezzen pontosan!

A vakcina nem lép konfliktusba a HIV-gyógyszerrel. A világ több pontján is lábra keltek olyan rémhírek, miszerint azoknak, akik antiretrovirális kezelésben részesülnek – tehát akik gyógyszert szednek a HIV-re –, nem szabad beoltatniuk magukat. Ez egész egyszerűen nem igaz. Ugyanúgy beoltathatják magukat; amit azonban ekkor sem szabad szem elől téveszteni, hogy a HIV-gyógyszert ugyanúgy szedni kell. Ahogy máskor is. A vakcina hatékony, de maradjunk felelősségteljesek. Amikor megkapjuk az első, majd a második dózist, az nem lehet ok arra, hogy felelőtlenné váljunk. HIV-státusztól függetlenül igaz ez mindenkire. Először is, az első dózis még egyáltalán nem jelent teljes védettséget, és ugyanúgy lehetünk hordozók, amellyel a közvetlen környezetünk egészségét veszélyeztethetjük. Úgyhogy ahogy eddig is, úgy továbbra is mossuk rendszeresen a kezünket, ha elmegyünk otthonról, vegyünk fel maszkot, és igyekezzünk megfelelő, legalább kétméteres távolságot tartani idegenektől, ahol csak lehet.

Emellett a Háttér Társaság HIV Segítő Szolgálata várja azok jelentkezését, akik térítésmentesen, személyes segítésen keresztül az alábbi három téma valamelyikében szeretnének támogatást kapni. HIV-szűrésre kísérés: azok részére, akik szeretnék elvégeztetni a tesztet, de nem szeretnének arra egyedül elmenni. Gondozásba vételre kísérés: azok részére, akik a pozitív eredmény kézhezvétele utáni gondozásba vételre nem szeretnének egyedül elmenni. Gyógyszeres terápiával a vírus határérték alatti szintre csökkenthető, így immunrendszered egészséges marad és a vírust sem tudod továbbadni!

A vakcinának lehetnek mellékhatásai, de ne ess pánikba! Az oltást követő néhány napban könnyen előfordulhat, hogy mellékhatást tapasztalunk. Ez lehet láz, izomfájdalom, levertség. Mindenki szervezete máshogyan reagál és ez teljesen normális. Ugyanez előfordul az influenza elleni oltással is. Ne ijedjünk meg, néhány napon belül el fog múlni. Ha valaki mégis súlyos, nem múló mellékhatást tapasztal, akkor feltétlenül keresse fel háziorvosát!

Segítő beszélgetés(ek): azok részére, akik a pozitív eredmény kézhezvétele után felmerült kérdéseikben szeretnének segítséget kapni. Igény szerint 1-3 alkalommal, alkalmanként 90 percben történő személyes találkozón nyújtanak az önkéntesek segítséget. Fontos, hogy a járványügyi helyzetre való tekintettel, amennyiben a jelentkező fél igényli, az üléseket online kommunikációs csatornán is meg lehet tartani.

Egyéb fontos tudnivalók. Ha valaki túl is esett a koronavírus-fertőzésen, ugyanúgy be kell oltatnia magát. Jelenlegi tudásunk szerint a fertőzést követő, az immunrendszer ál-

AZ ÖNKÉNTES SEGÍTŐK KÖZÖTT VANNAK HIV-VEL ÉLŐK ÉS NEM HIV-VEL ÉLŐK, NŐK ÉS FÉRFIAK, MELEGEK ÉS HETEROSZEXUÁLISOK EGYARÁNT. TOVÁBBI RÉSZLETEK A WWW.HATTER.HU/HIV/HIV-SEGITO-SZOLGALAT OLDALON OLVASHATÓAK.

SZERZŐ: Waliduda

Dániel l waliduda

29


30


A KAPITÁNY

ÚTJA

Közel egy év vel azután, hogy Jean Paul Gaultier egy nagyszabású párizsi haute couture divatbemutatóval ünnepelte meg 50 éves munkásságát és hivatalosan is visszavonult a nyilvános szerepléstől, megérkezet t a cégcsopor t legújabb illata, a Le Male Le Par fum – és vele a kapitány, aki tengernyi vonzerejével mindenkit kalandra csábít .

A kardamom, levendula, vanília és írisz illatjegyeit ötvöző parfüm keleties és fás jellegével egyszerre merész és férfias. A magabiztos férfi eleganciáját a fekete-arany üveg is jelképezi. Quentin Bisch és Nathalie Gracia-Cetto parfümőrök munkásságának elismerése mellett azonban ne feledkezzünk meg az illat arcáról, Mitchell Slaggert amerikai színészről és modellről sem, akivel bizonyára sokan tartózkodnának szívesen egy fedélzeten. Slaggert karrierje mindkét szakmában 2017-ben robbant be, azóta pedig számos nagy divatcég kampányában is szerepelt, úgyhogy valószínűleg még sokszor találkozhatunk vele a különböző magazinok hasábjain. Jean Paul Gaultier munkásságát nem hiszem, hogy sokaknak be kellene mutatni – hiszen ki ne emlékezne Madonna ikonikus kúpalakú melltartójára, vagy ismerné fel azonnal a dekoratív, női testet formázó parfümös üvegcséket, melyek a legkülönbözőbb illatremekeket rejtik? Ugyanakkor a világhírű tervező életútját már kevesebben ismerik. Gaultier 1952-ben született Párizs egyik külvárosában, Arcueilben pénztáros anyja és könyvelő apja egyetlen gyermekeként. A kis Jean Paul sok időt töltött nagymamájával, akivel közösen nézték a Folies-Bergères műsorainak tévéközvetítéseit (a fiú ebben az időszakban kezdett el érdeklődni a varrás iránt), majd tizenöt éves korában a későbbi divatmogult teljesen elvarázsolta John Becker Falbalas című filmje, mely hatására úgy döntött, ruhákat fog készíteni.

Tizennyolc éves volt, amikor a Pierre Cardin divatház alkalmazottjává vált, első saját tervezésű darabjait 1974ben mutatták be Párizsban. 1976-ban megalapította saját cégét, de a hírnévre még egy kicsit várnia kellett. A ’80-as évek azonban meghozták számára a sikert és a népszerűséget, ő pedig újabb és újabb divatőrületekkel árasztotta el a világot, a tetkós harisnyától kezdve a férfiszoknyákon és a fűzők utcai viseletként való hordásán át a Breton mintáig. Aztán 1990-ben Madonna felvette a már említett fűzős, kúp alakú melltartót, és onnantól kezdve a világ végképp Jean Paul Gaultier lábai előtt hevert. 1993-ban formabontó, extravagáns üvegével és a Classique női illattal debütált a parfümpiacon, ezt követte 1995-ben a Le Male, most bemutatott illatának sokszoros elődje, mely a mostani üveghez hasonlóan egy matróz fej nélküli mellszobrában kapott helyet, és amely hatalmas sikert aratva Európa egyik legnépszerűbb férfiillatává vált. Gaultier szerint a szépség titka, hogy mindenkinek önmagán kell dolgoznia – elfogadni magunkat, tudomásul venni az adottságainkat, és kihozni belőlük a legtöbbet. A lényeg, hogy mind jól érezzük magunkat a bőrünkben, és csináljunk olyan dolgokat, amik jók nekünk, legyen szó munkáról vagy magánéletről. Ha ez megvan, minden rendben, és utána már szinte teljesen mindegy, milyen ruhát veszünk fel, jól fogunk kinézni. Ezt a tanácsot pedig talán megéri megfogadni egy olyan embertől, aki 50 éve a divatvilág meghatározó szereplője és alakítója.

SZERZŐ: Lancz

31

Alexandra


BoyOnGo

BERLIN 7/24 A Z EZER ARCÚ VÁROS ÉLMÉNYE

32


A z elmúlt egy év tör ténései után már semmi sem furcsa – talán az sem, hogy sokáig nem találtam a megfelelő pillanatot, hogy megírjam ez t az élménybeszámolót . De nem szeretném, hogy csak a fiókban – pontosabban a fejemben – heverjenek az emlékeim erről az utolsó, „békebeli” utazásról.

33


Ez az út azért is volt rendhagyó és azért tért el erősen a rendes éves berlini útjaimtól, mert az utolsó pillanatban mondták le a világ legnagyobb utazási kiállítását, az ITB Berlint. Itt a magyar fővárost képviseltük volna az LMBTQ pavilonban a Pink Budapest projektünkkel. Pár nap gondolkodás után döntöttem úgy, hogy kifizetett repülőjegyet és szállást nem hagyunk veszni, dolgozni pedig online bárhonnan lehet – ezt azóta a járvány miatt főleg tudjuk. Így elhatároztam, hogy miután korábban már voltam tematikus túrákon, például Bauhaus-túrán vagy épp gasztronómiai felfedező-kalandokon, most máshogyan mutatom meg nektek Berlin sokszínűségét és a város elképesztő vibrálását – éjjel és nappal.

BRUNCH ÉS ÁZSIAI KONYHA MINDENEKFELETT, MAGYAR BOROKKAL FŰSZEREZVE Ahogy a város, úgy a gasztronómiája is nagyon sokszínű, és óriási a kínálat mindazok számára, akik szeretnének mindent kipróbálni. A pár évvel ezelőtti gasztrotúrámon már több különleges helyet is felfedeztem, és a város gasztronómiájának sokszínűsége akkor annyira megtetszett, hogy semmiképp nem akartam kihagyni a mostani látogatásomból sem. Ahogy egy tajvani haverom fogalmazott, én egy brunch bitch vagyok, mert mindenhol keresem a legjobb brunch helyeket. Nem volt ez másképp most Berlinben sem, és bármennyire is furcsa, képes voltam 30-40 percet utazni a legjobb reggeli fogásokért. Egészen Neuköllnig vezetett az utam, ahol a Hallmann und Klee előtti tíz perces várakozás is megérte azt az élményt, amit utána kaptam. A tökéletes kávét általában csak a tökéletes tojásos étel tudja überelni, vagyis inkább a kettő kombinációja képes megadni számomra a reggeli ízorgiát. Életem eddigi legjobb bao burgerét pár éve Berlinben ettem, és most a Zoologischer Garten mellett sétálva egy spontán ötlettől – és persze az éhségtől – vezérelve a PHO vietnámi streetfood étterembe betérve élhettem át újra hasonló élményt, amit ez alkalommal a kedvenc gyümölcsös bubble teám fogyasztásával tettem még tökéletesebbé. És ha már az italoknál tartunk, akkor természetesen nem feledkezhetünk meg az esti alkoholtúrákról sem. Az egyik legjobb koktélbáros élményemet sajnos azért nem fogom tudni megosztani veletek, mert a bárt sehol sem találom azóta sem az interneten – tehát valószínűleg sajnos megszűnt. Egy ismerősöm javaslatára viszont ellátogattam a TheCoven Bar Berlin-be, amit új melegbárként emlegettek. A Hackescher Markt S-Bahn állomás mellett található

bár sajnos nagyon kihalt volt vasárnap este, amit nem tudtam hová tenni. Hiába volt vasárnap, egy ekkora és ilyen aktív éjszakai életet élő városról nehezen tudom elképzelni, hogy pusztán az időpont lett volna az oka, úgyhogy talán a városban is megjelenő járvány miatt látogatták kevesen éppen ekkor. Mindenesetre a legérdekesebb az volt, hogy a bárban nagyon sötét volt – nem dark roomban voltam –, és éppen csak az italomat láttam. Viszont a hely hangulatához teljesen jól passzoltak a visszafogott fények. Az egyik legjobb esti élményem – mármint gasztronómiai – viszont a Batki Szabolcs által megálmodott és létrehozott Noble Rot Weinbar volt, amit a Gourmet Traveller WINE magazin a világ top 50 borbárja közé válogatott. A borbárban megtalálhatók a legjobb magyar tételek között természetesen a német borok is. Ottjártamkor épp egy magyar borest közepébe csöppentem, ahol a kiváló tételek mellé a legjobb magyar borkorcsolyák érkeztek.

A BERLINI KULTURÁLIS ÉLET KIHAGYHATATLAN ELEME A Friedrichstadt-Palast Berlin grandiózus előadásai már évekkel ezelőtt lenyűgöztek, így nem volt kérdés, hogy az egyhetes utazásom során újra ellátogatok ide, ahol a még mindig műsoron lévő VIVID Grand Show most sem okozott csalódást. A csodás jelmezek, a fantasztikus színpadtechnika, a fények, a levegőakrobaták és táncosok performansza aznap este is ámulatba ejtett. A több mint kétórás, két felvonásos műsor egy percében sem éreztem magam úgy, hogy esetleg sok vagy unalmas lenne, mert ennyire sok látványelem és azok folyamatos váltakozása mellett észre se vettem, hogy eltelt ennyi idő. A két előadás közti szünetben pedig nagyon jól esett egy pohár német pezsgő is.

34


HÉTVÉGI FELTÖLTŐDÉS A BOLHAPIACON Ahogy egyre több szó esett egy lehetséges közelgő járványról, a hétvégi bulikat az ott élő haverjaim javaslatára már kihagytam, mondván jobb az óvatosság. Ezt egy percig se bántam, mert így jutott időm – és főleg erőm is – ellátogatni a Boxhagener Platz-on lévő bolhapiacra, és picit helyinek érezve magamat sétálni a sorok között a márciusi vasárnapon. Természetesen a volt NDK gyöngyszemeiből itt sem volt hiány, és a sok antik tárgy között nem kevés műszaki termék, és apró, de annál értékesebb különlegesség is kikerült az asztalokra. Ez a kis piac tényleg mindenféle kincset kínál, amit egy régi lakás vagy ház padlása, pincéje rejthet, tehát aki kifejezetten ilyen csemegére vágyik, annak nem szabad kihagynia ezt a hétvégi programot – bár érdemes figyelni arra, mit veszünk meg, mert a visszaúton a poggyászba is be kell férni. Egy év távlatából visszatekintve – és főleg a történtek ismeretében – egyáltalán nem sajnálom, hogy az elmaradt kiállítás és vásár ellenére is úgy döntöttem, hogy picit berlininek érezve magamat egy hetet eltöltök a városban, és a munka mellett további új és izgalmas helyeket fedezek fel. A világ remélhetőleg ismét kinyílik előttünk és várja, hogy újra felfedezzük! Addig is vigyázzatok magatokra, és ha szeretnétek még további kalandokról olvasni, akkor kövessetek az Instagramon, ahol betekinthettek a további utazásaimba is. SZERZŐ: Erdei

Zsolt l ezsoltee NYITÓKÉP: Getty Images

35


36


A VELÜNK SZÜLETETT ORIENTÁCIÓ AVAGY MOST AKKOR GENETIKUS-E A HOMOSZEXUALITÁS VAGY NEM?

Valaki szerint a genetikán múlik , valaki pedig már réges-rég nem hisz a meleg génben . Egyesek szerint az édesanyák adják tovább, mások szerint a nevelés és a szociális hatások a döntők . Megint mások a hormonokban keresik a válasz t . De van - e biz tos válasz? Ennek jár t utána Buk va Mát yás . A HOMOSZEXUALITÁS NEM LEHET CSUPÁN KULTURÁLIS HOZADÉK

IKERPÁROK A TUDOMÁNY SZOLGÁLATÁBAN

Vajon mit gondol az olvasó: a homoszexualitás kizárólag az emberi társadalmakban figyelhető meg, vagy az ember mellett az állatvilágban is széles körben elterjedt, természetes jelenségről van szó? Az utóbbi 10–15 év célzott tudományos vizsgálatai alapján jelenleg több mint 1500 állatfajról tudunk, melyek egyedei időszakos vagy élethosszig tartó homoszexuális viselkedésformát mutatnak. Az állati viselkedést tanulmányozó szakértők egyöntetű véleménye az, hogy a különböző fajoknál egymástól eltérő okok miatt alakulnak ki a homoszexuális kapcsolatok. A közös vonás bennük csupán annyi, hogy ez a természetes viselkedésmintázat közvetve növeli egy egyed vagy egy csoport életbenmaradási esélyeit. Mindemellett egy másik kulcsfontosságú tanulságot is levonhatunk: a homoszexualitás – vagy más, nem heteroszexuális orientáció – az emberi társadalmakban nem lehet pusztán kulturális hatások eredménye, hiszen az állatvilágban is általánosan megfigyelhető. Ebből adódik, hogy a homoszexualitást örökléstani tényezők, például öröklődő gének befolyásolhatják.

Az egyik legfontosabb kérdés ezek után az, hogy van-e a homoszexualitás kialakulásának kizárólag génekre visszavezethető oka. Ennek megválaszolására évtizedek óta végeznek vizsgálatokat egypetéjű ikerpárokkal. A módszer mögött meghúzódó elmélet igen egyszerű. Az egypetéjű ikrek kisebb megszorításokkal genetikailag teljesen azonosak. Tegyük fel, hogy a homoszexualitást kizárólag gének határozzák meg. Ebben az esetben, ha az egypetéjű ikerpár közül az egyik testvér homoszexuális, akkor a másiknak is homoszexuálisnak kellene lennie – mégpedig 100 százalékos eséllyel. Ha a gének semmilyen hatással nem volnának, az egyezés csak 3-5%-os eséllyel fordulhatna elő, mivel átlagosan en�nyi a homoszexuális férfiak aránya a társadalomban. Azonban a valóság ennél sokkal árnyaltabbnak tűnik. Napjainkban három olyan nagy, tudományosan elfogadott tanulmányt tartanak számon, amely a homoszexualitás genetikai meghatározottságát kutatta egypetéjű ikerpárok vizsgálatával (J. Michael Bailey, 2000; Kenneth S. Kendler, 2000; Niklas Långström, 2010). Az összesen 11 856 testvérpár bevonásával zajlott ku-

37


tatások alapján a genetikai meghatározottság 39%-tól 71%-ig terjedhet (nőknél valamelyest kevesebb, mint férfiaknál). A kutatást vezetők szerint a fennmaradó százalékok egyéni környezeti tényezők – például hormonális hatások az anyaméhben – és társadalmi hatások komplex összjátékai lehetnek.

melyek 38%-os gyakorisággal fordulnak elő homoszexuális fiú testvérpárokban. Nem találtak azonban kapcsolatot a női homoszexualitás és a fentebb említett gének között.

GENETIKA, DE NEM (CSAK) A GÉNEK A fentebb említett példákon kívül több száz olyan tanulmányt ismerünk, amelyek azonosítottak a homoszexualitással különböző mértékben összefüggő géneket. Azonban eddig egy génről vagy génkombinációról sem derült ki, hogy 100%-os pontossággal határozta volna meg a vizsgált személyek szexuális orientációját. Emellett az ikervizsgálatok sem a teljes genetikai meghatározottság elméletét támasztják alá. A „homoszexuális gének” elképzelése zsákutcába jutott. Ennek ellenére nem vethetjük el az örökléstani magyarázatokat. Napjainkban egyre elterjedtebb az az elmélet, miszerint a nemi jellegeket, a nemi identitást és a szexuális orientációt olyan molekulák is befolyásolják, amelyek a DNS-hez kötődve módosítják különböző gének működését. Ez nem újkeletű elképzelés, már több évtizede tudunk ezekről a génszabályzó molekulákról, avagy epigenetikai jelekről, melyek számos egyedfejlődési folyamatot irányítanak. Fontos leszögezni, hogy ezek a jelek – csakúgy, mint a gének – öröklődhetnek, azonban még az egypetéjű ikrekben sem azonos módon (emiatt figyelhetünk meg egypetéjű ikrek között is különbségeket). William Rice evolúcióbiológus nagyszerű elmélete a következő: vannak olyan géneket módosító jelek, amelyek meghatározzák egy személy szexuális vonzalmának erősségét a nők vagy a férfiak iránt. Ha

ÖRÖKÖLHETJÜK-E AZ ÉDESANYÁNKTÓL? De tetten érhetőek-e molekuláris biológiai módszerekkel a konkrét gének? 1993-ban Hamer és munkatársai 114 olyan amerikai családot vizsgáltak meg, amelyekben homoszexuális fiúk is éltek. A kutatás célja az volt, hogy feltárják a homoszexualitás családon belüli öröklődését. A statisztikai analízisek rendkívül érdekes eredménnyel zárultak: az anyai oldalról sokkal nagyobb gyakorisággal találtak homoszexuális unokatestvéreket és nagybácsikat az apaihoz képest. Az eredményeik arra engedtek következtetni, hogy a homoszexualitás az X kromoszómához, az úgynevezett női nemi kromoszómához kötődhet. Tehát a homoszexuális fiúk az édesanyjuktól örökölhetik a szexuális orientációjukért felelős géneket. A későbbiekben ezen eredményeket több szakértő is kétkedve fogadta, azonban további molekuláris biológiai kutatások megerősítették Hamer eredményeit. A homoszexuális fiútestvérek legalább 50%-a osztozik egy bizonyos génváltozattal az X, női nemi kromoszómán, melynek előfordulási gyakorisága heteroszexuális fiú testvérpároknál lényegesen kisebbnek bizonyult. Ugyanezen vizsgálatok során a 8. kromoszómán is azonosítottak olyan géneket,

38


Ebben az esetben, ha az egypetéjű ikerpár közül az egyik testvér homoszexuális, akkor a másiknak is homoszexuálisnak kellene lennie – mégpedig 100 százalékos eséllyel.

például egy anyában a szokásosnál erősebbek azok a jelek, amelyek a férfiak iránti vonzalmat befolyásolják, és ezek a jelek egy olyan fiú utódban öröklődnek tovább, akiben a szokásosnál gyengébbek a női nem felé terelő hatások, akkor a fiú utód homoszexuális hajlamokkal születik (és persze ugyanez fordítva lány utód esetében is helytálló). De a jelek erőssége más és más, emiatt a homoszexuális orientáció is egy széles spektrumon mozog. Ez az elképzelés tökéletesen magyarázza az ikervizsgálatok eredményeit, valamint összecseng más, széles körben elterjedt evolúciógenetikai elméletekkel és a hétköznapok tapasztalataival egyaránt. William Rice és munkatársai napjainkban kísérleti úton is igyekeznek bizonyítani hipotézisüket.

tak azonos nemű partnerrel. Az is gyakori hibaforrás lehet, hogy a szexuális irányultságra vonatkozó információkhoz nyílt hozzáférésű egészségügyi vagy piaci felmérésekből jutnak hozzá. Nyilván semmi sem garantálja, hogy egy ilyen kérdőívben valaki ténylegesen felvállalja a szexuális irányultságát. Ez pedig súlyosan eltorzítja a statisztikai eredményeket. Ma a tudományos közvélekedésben elterjedt feltételezés szerint a homoszexuális orientációt nem egyetlen gén, hanem gének sokasága, azok különböző kombinációi, epigenetikai jelek, hormonális és szociálpszichológiai hatások együttesen alakítják ki. A folyamat teljes körű megértése – ha egyáltalán valaha is lehetséges lesz – azonban még várat magára, hiszen ehhez több százezer ember bevonására lenne szükség. Az eredmények csak akkor tükröznék a teljes valóságot, ha világ minden pontjáról, minden vallási felekezetből, különféle társadalmi rétegekből, minden korosztályból és etnikumból származó emberek szociális, kulturális, pszichológiai körülményeit, valamint génállományát egyszerre, egységes módszerekkel vizsgálnánk. Mindezen nehézségek ellenére az eddigi kutatások eredményei megerősítik azt a tudományos konszenzust, amely szerint a homoszexualitás az élővilágban széles körben elterjedt, összetett biológiai és más környezeti hatások által kiváltott, természetes jelenség.

HA ROSSZ A KÉRDÉS, ROSSZ A VÁLASZ A homoszexualitást megcélzó legtöbb genetikai kutatás eredménye azért vonható kétségbe, mert csupán egy szűk korcsoportot, társadalmi réteget és körülhatárolt etnikumot vizsgálnak, valamint – ami a legnagyobb probléma – nem azonos módszerrel mérik fel a résztvevők szexuális irányultságát. Bár vannak kutatások, amelyekben egyértelműen rákérdeznek a résztvevők szexuális orientációjára, a legtöbb tanulmányban már azokat is homoszexuálisként kategorizálják, akik valaha csókot váltot-

SZERZŐ: Bukva Mátyás, biológus PhD hallgató Szegedi Tudományegyetem Orvosi Genetika Intézet Interdiszciplináris Orvostudományok Doktori Iskolája

39


EGY „SZENZÁCIÓS” BULVÁRHÍR MARGÓJÁRA:

STEINER KRISTÓF és PÁRJA már nagyon várják a picikét!

A z egyik hazai bulvár blog nemrég a címben szereplő „ szenzációs hírrel ” állt elő. A weblap szerkesz tői szükségtelennek érez ték , hogy felkeressenek , és elmondhassam , mit is gondolok a gyermek vállalásról, ebben pedig sajnos semmi meglepő nincs . . . Így hát elmesélem it t , hogyan vélekedek . Egy gyermek érkezése egy családba nem egy projek t , nem egy x éves ter v, hanem egy áldás . A z áldás pedig nem úgy érkezik , mint a vonatok : nincs menetrendje. Nem reklamálhat az ember, ha késésben van , vagy ha korán érkezik , így az tán én úgy vagyok vele: ha egy gyermeknek az a karmája , hogy velünk kell felnőnie, a maga idejében meg fog érkezni .

N

em túl érdekes infó egy bulvárlapnak, igaz? Ahhoz azonban nem kell engem idézni, hogy több ezer, véresszájú szitkozódó kommentelő gyűljön össze a cikk alatt. És úgyis ez a cél... Sokan mondják, hogy Magyarország még az átlagosnál is kevésbé elfogadó. Szerintem az az igazi baj, hogy sok magyarban nincs meg a kellő kíváncsiság ahhoz, hogy utánanézzen: melegnek lenni talán több annál, mint hogy egy dobozba kerüljünk a pedofilokkal és a nemi betegségekkel. A homoszexuálisokat tudatosan és következetesen lejárató médián keresztül áradó fals kép mellett tehát a természetes nyitottság és tanulási vágy hiánya az, ami megakadályozza, hogy értve legyünk. Ha körülnézek a közvetlen környezetemben, látok anyát, aki a férjét annak pszichológusával csalta, apát, aki minden harmadik pohár pálinka után a családra támad, és anyukát, aki szerint ha a családnak nincs pénze, a família nőtagjainak kötelességük vagyonos pasi után nézni. Ezekért a családi tragédiákért ki a felelős? Persze nem szükséges ilyen széthulló családokat, kártékony kapcsolatokat felhoznunk példának, ha az LMBTQ emberek családhoz való jogát firtatjuk – hiszen olyan világban élünk, ahol a klasszikus férfi-női szerepek már egy heteroszexuális kapcsolatban sem úgy működnek, mint egykor. Az olyan családmodell fehér holló, amit a Zelk Zoltán-féle „Este jó, este jó” dalocskából ismerünk, ám egyes érdekek továbbra is ezt promotálják mint követendő példát: „apa mosdik, anya főz"... Én viszont hiszem, hogy az elvált, a szingli, a meleg szülők gyerekeinek, és az azonos nemű párok által nevelt gyerekeknek is épp annyi esélyük van a boldog, teljes életre, mint bárki másnak.

A férfi és női példaképeinket nem feltétlenül a szüleink után választjuk meg. Spirituális szempontból pedig azt kell mondanom, mindannyiunkban ott van a férfi és a női princípium. Ami pedig „az azonos nemű szülők által nevelt gyerekek nagyobb eséllyel lesznek homoszexuálisok” kérdést illeti: én arra fogom nevelni a gyermekemet, hogy úgy éljen, hogy boldog legyen. Ha lány létére autóval szeretne játszani, boldogan vennék neki matchboxot, ha Barbie-zna a kisfiam, nem tiltanám el tőle. Ezeket a dolgokat azonban sohasem erőltetném rá. Senki nem lesz meleg attól, hogy természetesnek kezeli, ha két nő, vagy két férfi szereti egymást. A legjobb, amit tehetünk, hogy úgy neveljük fel a gyermekünket, hogy egyrészt ne bántson másokat azért, mert nem olyanok, mint ő, másrészt a lehető legbölcsebben kezelje a bántó helyzeteket. Ez pedig nem a homoszexuális szülők, hanem minden szülő felelőssége és kötelessége. A gyermekünket folyamatosan készítjük fel az életre, és ahogy megtanul bilibe pisilni, vagy késsel-villával enni, úgy tanulja meg azt is, hogy milyenek az emberek a világban. Nagyon szeretnénk megóvni a gyermekünket minden nehézségtől, és mindent elkövetünk, hogy boldog legyen. Szülőként rengeteg olyan helyzettel találjuk magunkat szemben, amire nem tudjuk felvértezni őket. A felnőtté válásnak nem mesterségesen felépített „papa-mama-gyerekek” panoptikumban kell zajlania, hanem hegyen-völgyön át, erdőn-mezőn-tengeren- nagyvárosban, élő és életteli szereplőkkel körülvéve. Jóságra, tisztességre, önzetlenségre és szeretetre tanítsuk meg a gyermekeinket – ha így teszünk, nagy baj nem történhet. Nem (homo)szexualitásra, hanem elfogadásra neveljük a gyermekünket. Hamvas Béla szerint szinte minden mesterséges embercsoport – ország, gyülekezet, vallási csoport, felekezet, unió – pont arról tereli el a figyelmet, ami egységet terem-

40


tene: a tényről, hogy mindannyian, hetero- és homoszexuálisok, feketék és fehérek, vallásosak és ateisták voltunk már kirekesztettek, akiket „másnak” bélyegeztek az „egyformák", és minél inkább azonosulunk az egyféleséget értékként feltüntető közegekkel, annál több kirekesztésnek adunk helyet. A világ – szerencsére – színes, az emberek milliófélék, és az határozza meg, hogy milyen emberek vagyunk, hogy mennyi felelősséget vállalunk abban, hogy jobb, élhetőbb, toleránsabb és szeretetteljesebb hellyé tegyük – nem pedig az, hogy a puncit vagy a kukit tartjuk szexisebb szervnek. „Az én fiam, tudod, hányszor jött haza tépetten, véresen csak azért, mert egy kínai fiú a barátja? Mit fog kapni egy ilyen környezetben felnövő gyermek?” – vetette fel a kérdést egy kommentelő. Az én véleményem szerint ilyen alapon egy zsidó, egy fekete, vagy akár egy szeplős ember sem vállalhatna gyereket, mert „mi van, ha bántják majd?”, ám a diszkrimináció ellen nem azzal kell védekezhetünk, hogy „nem barátkozunk kínaiakkal”, vagy eltitkoljuk, hogy melegek vagyunk. Hanem azzal, hogy edukáljuk a társadalmat és önmagunkat. Azaz... beszélgetünk. Amíg nem így lesz, addig az emberek mindig találnak majd okot arra, hogy kirekesszék, utálják egymást. Egy tiszta homoszexuális szerelem – épp úgy, mint az önzetlenségre épülő kapcsolatok bármelyike – a világunkat összetartó szeretet egyik formája. Lehetünk melegek, biszexuálisok, heteroszexuálisok, a lényeg az, hogy

szeretetteljes életet éljünk, és ezt biztosítsuk a szeretteink számára, sohasem behódolva mesterséges társadalmi normáknak, ránk erőltetett elvárásoknak. A homoszexualitás – az én értelmezésemben – nem genetikai mutáció vagy betegség, nem trend, és nem is tanulható viselkedésforma, hanem egy újabb csodálatos lehetőseg Istentől, a Fénytől, az Univerzumtól – ki-ki válassza ki a neki tetszőt – arra, hogy mi, melegek szerethessünk, hogy ti, heterók megértést tanúsíthassatok, és hogy mindannyian gyakorolhassuk az empátiát, elfogadást, befogadást. És akkor visszakanyarodva a gyermekvállaláshoz... egyáltalán nem „görcsölök rá” – ha lesz, lesz, ha nem, nem, de ez nem változtat a tényen: tudom, hogy képes vagyok felnevelni egy embert, akinek igaz a szíve, tiszta a tekintete és a helyén van az értékrendje. És ez a páromra, Nimire is igaz, akiért egyenesen rajonganak a gyerekek. Búcsúzóul pedig megosztok veletek két bejegyzést, amelyek számomra felértek két fényes reménysugárral. „Remélem, egy napon gyereke(ke)t neveltek majd, mert biztos vagyok benne, hogy neked való: bárcsak a heteró szülők nagy része ilyen türelmes lenne, mint ahogyan te kommunikálsz. A legjobbakat: egy anya és gyermeke, akik nagyon szeretnek.” És slusszpoénnak a másik, rendkívül szórakoztató megjegyzés: „Harminc éve a lakosság többsége még a fogmosást is ezoterikus izének tartotta. Majd ezt is elfogadják...”

SZERZŐ: Steiner

Kristóf l kristofsteiner BLOG: www.proudhippieboy.com

41


Mediterrán diéta et

z él Aa bbít ój a z ss o h g e m

42


A mediterrán diéta a dietetikai szakirodalomban a legtöbb kutatással alátámasz tot t diéta , így alkalmazása széles körben elfogadot t és ajánlot t . Érdemes ez t a diétát életmódunkká fogadnunk , hiszen hosszú, minőségi és egészséges életet tesz lehetővé. De miből is áll ez a diéta? Miér t és hogyan hosszabbíthatja meg az életünket ? E zekre a kérdésekre kaphat tok most válasz t .

A hosszú, de elsősorban egészséges évekkel eltöltött élet titka sokunkat foglalkoztat, azonban a 21. század információs tengerében bizony nehéz eligazodni. Emellett az egészséges élelmiszerek beszerzése több szempontból is akadályokba ütközhet, és a közvetlen környezetünk is nagyban megnehezítheti a tudatos döntéshozatalt. Azonban a mediterrán diéta egy klasszikus diéta, ami azon tradicionális táplálékokat foglalja magába, ami olyan mediterrán országokban vált népszerűvé az 1960-as években, mint Görögország és Olaszország. A különböző kutatások elsősorban a szív- és érrendszerre gyakorolt, széles körben bizonyított pozitív hatásait emelték ki. A szakirodalomban alátámasztott az is, hogy ami jót tesz a szívünknek, az jót tesz az agyunknak is, így áldásos hatásai között említendő a szellemi leépülés lassítása, de a demencia különböző formáit, mint például az Alzheimer-kór kialakulását is megelőzhetjük vele. Emellett nagyban csökkenti a gyulladásos folyamatokat a szervezetben, csökkentve ezzel a daganatos megbetegedések kockázatát. Az egészséges testsúly megtartásában és a nagy számban előforduló népbetegségek, mint a magas vérnyomás és koleszterinszint megelőzésében, valamint a kettes típusú cukorbetegség és az agyvérzés előfordulásának csökkentésében is kiemelkedő szerepe van.

a feketeszeder javasoltak kiemelkedő antioxidáns-kapacitásuk miatt, ami csökkenti a szervezetünkben a gyulladást, lelassítva ezzel a lebontó folyamatainkat és a rákos sejtek képződését.

A HÜVELYESEK A hüvelyesek a húsokkal ellentétben rengeteg rostot, összetett szénhidrátot, vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaznak, ezért is érdemes fogyasztanunk őket minden nap a fehérjeszükségletünk fedezésére. Ide tartoznak a sokféle színben kapható lencse- és babfélék, és a csicseriborsó is. A lencsék a babbal ellentétben hamar főnek, ezért is érdemes ezeket száraz formában használni, de a babfélék konzerv formában egyszerűbben beilleszthetőek a hétköznapokba. Viszont a konzervek sok felesleges sót és más adalékanyagokat tartalmazhatnak, ezért is részesítsük előnyben a só nélküli változatokat, vagy készítéskor öblítsük át őket többször is.

DIÓK ÉS MAGVAK A dió- és magfélék közül legfőképp a dió és a chiamag fogyasztása ajánlott, hiszen ezeknek a legjelentősebb az omega-3 zsírsav- és antioxidánstartalma. De ezek mellett a makadámdió, pekándió, napraforgó- és tökmag fogyasztását se hanyagoljuk el. A diófélékből körülbelül egy maréknyi mennyiség fedezi a napi szükségletünket, míg a chia- és egyéb magfajtákból napi egy evőkanálnak megfelelő mennyiség már elég lehet. Több kutatás is alátámasztotta, hogy azok, akik elfogyasztják a napi ajánlott mennyiségű dió- és magfélét, akár két évvel is meghosszabíthatják életüket. Javaslom, hogy rakjuk ki egy kistányérra oda, ahol a szemünk előtt van, így biztosak lehetünk benne, hogy a nap folyamán ezek után fogunk nyúlni a cukros és sós rágcsálnivalók helyett.

ZÖLDSÉGEK, GYÜMÖLCSÖK, HÜVELYESEK, DIÓ- ÉS MAGFÉLÉK, TELJES ÉRTÉKŰ GABONÁK, FŰSZEREK, ZSÍROS HALAK ÉS OLÍVAOLAJ MINDEN MENNYISÉGBEN ZÖLDSÉGEK ÉS GYÜMÖLCSÖK A zöldségek és gyümölcsök elsősorban rost- és polifenol antioxidáns-tartalmuk miatt vannak jelen a mediterrán diétában. Ezek közül különösen ajánlott a sötét levelűek és a keresztesvirágúak fogyasztása, mint a most szezonját élő spenót és brokkoli. Ezenkívül a paradicsom és az ebből készült paradicsomszósz szintén az első helyen szerepel ebben a diétában. A gyümölcsök között a bogyós fajták, különösen az apró szemű áfonya és

TELJES ÉRTÉKŰ GABONÁK A teljes értékű gabonák fogalmát sokan nem ismerik, hiszen a legtöbb kereskedelmi lánc üzleteiben egyáltalán nem kaphatóak. Teljes értékű gabonáknak nevezzük azokat a gabonaféléket, amelyek szemes, még feldol-

43


gozatlan állapotban vásárolhatóak meg. Ide tartoznak a búza, alakor, rozs, zab, tönköly és még sok más gabonafajta is. Előnyük, hogy lassú felszívódású szénhidrátként tele vannak rosttal, vitaminokkal, antioxidánsokkal és ásványi anyagokkal. Így kevesebb is elég belőlük, illetve a gyakran előforduló vastagbélrák megelőzésében az első helyen állnak. Ügyeljünk, hogy főzés előtt mindig áztassuk be őket, így növelve a tápértéket!

ZSÍROS HALAK A zsíros halak, mint például a lazac, makréla, szardínia fogyasztása nagyon értékes fehérje-, szelénés omega-3 zsírsav-forrás, melyek fogyasztása heti kétszer ajánlott a mediterrán diétában. Csökkentik a gyulladást, óvják a szem, a szív és az agy egészségét, nem beszélve arról, hogy bőrünk, hajunk és körmünk is egészségesen fog ragyogni tőlük. Habár hazánkban nem egyszerű a vadon fogott fajták beszerzése, törekedjünk arra, hogy csak ilyen formában fogyasszuk őket.

CSAK AZ EXTRASZŰZ A mediterrán diétában mindig jó minőségű, kizárólag extraszűz olívaolajjal főznek és ezzel is locsolják meg a salátákat. Az olívaolaj gazdag egyszeresen telítetlen zsírsavakban, így védi szív- és érrendszerünket, csökkenti a koleszterinszintet és a magas vérnyomást, ezáltal meghosszabbítva életünket. A fűszerek nemcsak az ételek ízét javítják, de tele vannak antioxidánsokkal is. Különösen a majoránna és az oregánó a mediterrán diéta részei – nem véletlenül, hiszen ezeknek a legmagasabb az antioxidáns-értéke.

A felsorolt élelmiszerek bőséges fogyasztásával hozzájárulhatunk a mindennapi metabolizmusunk által felszabadult szabadgyökök közömbösítéséhez. Ezáltal szervezetünk öregedése nagy mértékben lelassul és szerveink egészséges működése hosszú évekig fenntartható lesz.

SZÁRNYASOK, TOJÁS, SAJTOK ÉS JOGHURT CSAK MÉRTÉKKEL Ezeknek az élelmiszereknek alacsony az antioxidáns-tartalma, valamint rosttartalmuk is elenyésző, ezért fogyasztásuk csak mértékkel ajánlott. Viszont olyan vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaznak, amelyek nélkülözhetetlenek az egészséges szervezet fenntartásához és a hosszú, minőségi élethez is. A szárnyasok és a tojás kiváló B12- vitamin-források, ezért fogyasztásuk hetente kétszer ajánlott. A joghurtok közül mindig a natúr görög joghurtot és a kefirt részesítsük előnyben, mert ezek értékes probiotikum-források, amelyek hozzájárulnak a bélrendszer egészséges működéséhez. A sajtok közül a mozzarella és a feta sajt a mediterrán diéta részei, hiszen ezeknek természetesen alacsonyabb a telítettzsírsav-tartalma.

44


Azonban a jó minőségű érlelt sajtok szintén kiváló probiotikum-forrásként szolgálhatnak, s nem utolsósorban a csontjaink erősségért felelős kalcium is jelen van ezekben a tejtermékekben.

A vörösborban található rezveratrol antioxidáns pedig remekül hozzájárul a szemünk egészségéhez és a későbbi szürkehályog kialakulásának esélyét is a minimumra csökkentheti. Azonban ne feledjük, hogy ami kis mennyiségben orvosság, nagy mennyiségben már méreg!

VÖRÖS HÚSOK CSAK RITKÁN! A vörös húsok fogyasztását mellőzzük és csak alkalmanként szerepeljenek az asztalunkon. Ezek a húsfélék nehezen emészthetőek és gyakran túl zsírosak. Ha már választanunk kell a vörös húsok közül, akkor a marha fogyasztása a legegészségesebb, hiszen vas-, cink-, Q10-koenzim- és kreatintartalma hasznos lehet számunkra.

A MOZGÁS ÉS A JÓ TÁRSASÁG A táplálkozási elemek mellett a mediterrán diéta különleges abban, hogy a heti három alkalommal való, 60 perces intenzív mozgást is magában foglalja, ami a szívünk, csontjaink, izmaink és mentális egészségünk fenntartása érdekében történik. Emellett naponta legalább egyszer, az ebéd vagy a vacsora alkalmával terítsünk meg és az ételeket fogyasszuk el a családunkkal, partnerünkkel vagy a barátainkkal közösen. A jó társaság és a nevetés bizonyítottan csökkenti a stresszhormonjainkat, és óvja szívünk és lelkünk egészségét is. Bizonyosodjunk meg arról, hogy az elfoglaltságok mellett kellő mennyiségű időt szánunk a pihenésre és feltöltődésre is! Viva la dolce vita!

MIT IGYUNK? A mediterrán diéta egyáltalán nem tartalmaz cukros üdítőket, ezek helyett naponta legalább 1,5 liter vizet fogyasszunk. Mindemellett ajánlott két csésze zöld tea vagy kávé, illetve napi egy deciliter jó minőségű száraz vörösbor fogyasztása is. Ezek az italok gazdagok polifenolokban, így szintén hozzájárulnak a szabadgyökök közömbösítéséhez és fiatalon tartják szervezetünket.

SZERZŐ: Kiss

Milán l mrmilankiss 45


46


A KOLBÁSZON TÚL IS VAN ÉLET! Amikor ezeket a sorokat írjuk , még akár egy európai utazás lehetősége is bizony talannak és kissé távolinak tűnik mezei turistaként . Ám amíg újra útra kelhetünk , addig is kihasználhatjuk az időt, hogy felfedez zünk olyan érdekességeket, amelyeket majd – reményeink szerint mielőbb – személyesen is megtapasz talhatunk . Mi most néhány izgalmas csemegét gyűjtöt tünk össze Németország csodáiból, amelyek közül némelyik garantáltan meglepetésként éri az ember t .

47


EGY GYORS HARAPÁS A KÖZÉPKORBA

példája egy egységes formában fennmaradt középkori nagyvárosnak. A Kő-hídról úgy tartják, hogy a legrégebbi híd egész Németországban, amely ma is áll, a Szent Péter-katedrális pedig a kölni társa mellett az egyik legjelentősebb gótikus egyházi épület az egész országban.

A gyorsétterem szó hallatán a legtöbben Amerikára asszociálnak, még úgyis, hogy a fast food gyakorlatilag egyidős a városok kialakulásával. Gondoltuk volna, hogy a világ legrégebbi, lassan 900 éve működő ilyen kifőzdéjét épp a bajorországi Regensburgban találjuk? A Historische Wurstküche zu Regensburg étterem eredeti épületét még 1135-ben húzták fel, a város egyik jelképének számító Kő-híd építését irányították innen. Amikor a híd 1146-ban elkészült, a feleslegessé vált helyiségekben nyílt meg az étterem, ami kiszolgálta a kikötői munkásokat, matrózokat, vagy épp a közeli, 600 éven át épült katedrálison dolgozókat. Ez a kis gyorsétterem a mai napig működik, naponta hatezer kolbászt fogyasztanak el a vendégei. A Duna partjain elterülő Regensburgot a középkor szerelmesei nem véletlenül imádják egyébként is: óvárosa felkerült az UNESCO Világörökség-listájára, hiszen ékes

EGY GYORS HARAPÁS A KOLBÁSZBA Ha már a világhíres középkori kifőzdénél előkerült, ne menjünk el szó nélkül a német kolbász, a Bratwurst mellett. A statisztikák szerint évente és fejenként három kiló is elfogy belőle, és gyakorlatilag minden régió saját verzióval büszkélkedhet. A német kolbászok mérete hagyományosan 20 cm körüli, de egy nürnbergi hentes 1591-ben egy extra méretű, 39 méteres darabbal rukkolt elő. A hosszúsági rekordot azonban Landshut városa tartja, ott 30 sertésből 1999-ben egy majdnem hat kilométeres, pontosabban 5888 méteres kolbászt készítettek a helyi hentesek.

48


a higanylámpa és a fénycső terjedt el. A műholdképeken így aztán ma is világosan elkülönülnek az egykori városrészek.

LAKÓKOCSI EGY FESTŐMŰVÉSZ KÉRÉSÉRE A gyáriparos Arist Dethleffs 1931-ben készítette el az első német fejlesztésű lakókocsit, méghozzá a felesége kérésére. A festőművész Fridel Edelmann vágya egy olyan lakóautó volt, amellyel nemcsak utazni tudnak, de a művészi alkotómunkához is teret biztosít. Férje már csak azért is támogatta az ötletet, mert üzleti útjai során ő sem akart lemondani családja társaságáról, így nekilátott a fekvőhelyeket és konyhát is magába foglaló jármű megalkotásának. A végeredmény annyira jól sikerült, hogy a korábban ostorokat és sífelszerelést gyártó cégük átállt a lakókocsik gyártására – és még ma is működnek. A lakókocsik ma is hatalmas népszerűségnek örvendenek Németországban, több mint 700 ezer van jelenleg is forgalomban. És még az első jármű replikája is megtekinthető: 1974-ben az eredeti tervek alapján újragyártották a Dethleffs Wohnauto első példányát, amelyet a járműveknek szentelt Erwin-Hymer-Museum őriz Bad Waldsee városában.

A MESEBELI VÁRKASTÉLY, AMELYET SOHASEM LAKTAK Németországban kivételesen sok várat találunk. A számukat 25 ezerre teszik, és egyszerűen annyi van belőlük, hogy máig nem készült teljes leltár a pontos állományról. Ekkora mennyiségből képtelenség választani, ám mivel a leghíresebbeket, például Neuschwansteint mindenki ismeri, érdemes a kevésbé felkapottaknak is figyelmet szentelni. Itt van például a lélegzetelállító Drachenburg várkastély, amelyet rekordidő, mindössze két év alatt húztak fel 1882–1884 között. A gyorsaság is jelzi, hogy jelen esetben a pénz nem számított: a neogótikus és neoreneszánsz jegyeket viselő, fényűző épület egy üzletember számára készült. Stephan von Sarter pénzügyi befektetéseinek köszönhette hatalmas vagyonát, és amikor bárói címet vásárolt, Drachenburggal kívánta megmutatni magát a világnak. Gyerekkori szerelmével költözött volna a hatalmas várkastélyba, aki azonban még a munkálatok befejezése előtt elhunyt, így von Sarter egyedül már nem akarta használatba venni. A kalandos sorsú épület ma magántulajdonban van, de vezetett túrák keretében látogatható – már amikor épp nem a filmesek használják. Kedvelt forgatási helyszín ugyanis, többek között a Babylon Berlin sorozatban is szerepet kapott.

BERLIN FELETT AZ ÉG Bármennyire is hihetetlen, Berlinben az egykori német megosztottság még ma is tisztán kivehető – méghozzá az űrből. Az újraegyesítés és a berlini fal leomlása után több mint harminc évvel a gyanútlan turistának ez már nem feltétlenül tűnik fel, a magasból azonban nagyon is látható. A város nyugati fele kékes-fehér színben, a keleti része pedig meleg sárgás fényben ragyog. Mindennek az az oka, hogy egykor eltérő világítórendszerek alkalmazásával épült ki a közvilágítás. Keleten a nagynyomású nátriumlámpák dominálnak – az élénksárgán világító fényforrások nálunk is hozzátartoznak a városok és közutak esti képéhez. Ezzel szemben Nyugat-Berlinben

SZERZŐ: Kocsis

G. János l kocsisjaanos

49


EGY HÓNAPRA VEGÁN LETTEM, aztán elmentem egy nagylaborra 50


Harminc napra elhagy tam a megszokot t, komfor tos, húsevő konyhát és növényi étkezésre váltot tam . Nem mondom, voltak az elején fejvakargatós pillanatok , de elég jól belejöt tem a végére. A saját tapasz talataim alapján is javaslom mindenkinek , hogy néha igenis váltson növényevő üzemmódra .

Januárban növényi étrendre váltottam. Egy hónapig nem ettem húst és semmilyen állati eredetű élelmiszert. Amikor belevágtam a kihívásba, igazából a kíváncsiság vezérelt. Funkcionális személyi edző vagyok, így rengetegen fordulnak hozzám táplálkozási kérdésekkel is, az elmúlt fél évben pedig kifejezetten sokan érdeklődtek a vegánság iránt. Rengeteg cikket lehet olvasni a neten, és persze jelennek meg sorban különböző dokumentumfilmek is, amelyek vagy a vegánság mellett szólnak, vagy éppen ellene. Nehéz átlátni ezen az ellentmondásos felhőn, így én mindig a saját tapasztalataim alapján adok tanácsot. Most megosztom veletek is az élményeimet. Általánosságban fontos tudni, hogy kritikusan vélekedtem a vegánságról, és nem értettem, hogyan lehet minden tápanyagot, főként a fehérjét megfelelő men�nyiségben bevinni húsevés nélkül. Teljesen meglepett ez az egy hónap, testileg és lelkileg is jót tett egy kicsit szüneteltetni a húsokat, és ilyen kreatív, színes konyhát vezetni.

A testi egyensúlyhoz hozzátartozik, hogy energikusabb voltam, és kellemesen jóllaktam mindig, hiába ettem látszólag „nehezebbet”.

AZ EGÉSZSÉGÜNK Szándékosan ezt hagytam a végére, mert szerintem ez a pont mindenekfelett áll. Elmentem egy teljes nagylaborra, mielőtt elkezdtem a vegánságot, és persze a vegán hónap végén is, hogy lássam, milyen változások mutatkoznak csupán egyetlen hónap alatt. Az eredmény számomra megdöbbentő volt, méghozzá azért, mert az orvosok szerint örökletesen magas a koleszterinem, ami az esetemben 9,4-et jelentett a legutóbbi vérvételen. És persze ami örökletes, azzal nem kezdünk semmit, elfogadjuk, megnyugszunk, és továbblépünk. Én eddig sem hittem ebben igazán. Az én véleményem, hogy lehet hajlamot hozni a szülőktől, de nagyban befolyásolja az örökletesség mértékét a közeg, amiben felnőttünk. A szokások, amiket láttunk, beleivódtak a rendszerünkbe, és mi is azokat visszük tovább. És ebben az étkezési szokások is iszonyatosan erősen jelen vannak. Természetesen nem akarok szembemenni az orvostudománnyal, tisztában vagyok azzal, hogy ez egy bonyolult dolog; én csak azt mondom, hogy az örökletes koleszterinem egy hónap alatt lement 7,4-re. Ami azért nagy szó, mert eddig nemigen mozdult meg, pedig próbálkoztam már pár diétával, ráadásul rendszeresen sportolok már egészen kicsi korom óta. Az esetemben így látható változás állt be, amit a vérképem is visszaigazolt, amikor tényleg teljesen életmódot váltottam.

IGAZÁN JÓ, FINOM ÉS ÚJ ÍZEK Azzal, hogy nem ettem húst, tojást és tejtermékeket, szinte minden étkezést teljesen át kellett alakítanom. Sok izgalmas receptet próbáltam ki, rengeteg új ízzel ismerkedtem meg – igazán változatosan étkeztem. Kölcsönkértem pár vegán receptkönyvet, de leginkább az internetről inspirálódtam, és persze kísérleteztem.

TESTI EGYENSÚLY Az egyik legfontosabb, amit edzőként én nagyon szerettem a vegánságban, hogy sanyargatás nélkül lehet jókat enni. Ha tudod tartani a heti két alkalom mozgást és mersz kísérletezni, tehát nem ragadsz le a krumplistészta mellett, akkor bizony beáll a súlyod a neked megfelelő szintre és elindul a felesleges zsír olvadása. Ehhez persze azért az is kell, hogy a zöldségeket, gyümölcsöket és gabonaféléket, hüvelyeseket részesítsük előnyben.

Hogy mi volt a legnehezebb? A reggelik… Imádom a tojást. Minden mást viszont nagyon élveztem. Kicsit szomorú is voltam, hogy vége van. Úgy érzem, leszek még vegán, talán egyszer örökre. Addig is legyetek jók és persze mindig mozgásban!

SZERZŐ: Majer

Reni l majerreni

51


ŐSZINTE BORTERMELÉS, MERÉSZSÉGGEL FŰSZEREZVE

ETYEK GYÖNGYSZEME, AZ ETYEKI KÚRIA

BORÁSZAT

Nemcsak a fenntartható, természetbarát bortermelés, hanem a társadalmi felelősségvállalás is fontos az Etyeki Kúria Borászat számára. Huszonöt éves történetét a hagyományok tisztelete mellett a folyamatos megújulás jellemzi, ami azon bátor döntések révén születik meg, melyeket újra és újra meghoznak. A fenntartható borkészítésről, az Etyeki Kúria gazdag történetéről és az LMBTQ közösség igényei szerint történt termékfejlesztésről is beszélgettünk Szerepi Szabolccsal, a széles körben elismert Etyeki Kúria Borászat üzletfejlesztési vezetőjével, aki azt is elárulta, hogyan került az etyeki fehérbor-vidékre pinot noir szőlő.

52


Az Etyeki Kúriában őszinte borokat készítetek. De mit jelent pontosan, ha egy bor őszinte? Az őszinteség Mérész Sándor főborászunk felfogásában magára a természetességre, közvetlenségre utal. A szőlőtőkék telepítésétől a vízgazdálkodáson keresztül a szőlő metszésén és szüretelésén át a bor készítéséig – tehát az első lépéstől az utolsóig – a fenntarthatóságra, a természetességre törekszünk. Derítés esetében csak növényi (borsó)fehérjét és bentonitot alkalmazunk, nem használunk állati eredetű készítményeket.

gazdálkodásra nagyon odafigyelünk: indokolt esetben a sorközvetéssel és egyéb talajszerkezet-javító módszerekkel úgy avatkozunk be, hogy az érkező csapadékmennyiség optimális mértékben hasznosulhasson a területen. Hosszabb utat létesítünk a lefolyó víznek a domb aljáig, vízfékeket építünk be, hogy minden egyes tőkét folyamatosan érje a víz. Ez azért is fontos, hogy ne kilométereken keresztül kelljen a vizet a szőlőtőkékhez szállítani, mert az a fenntarthatóság ellen menne. Folyamatosan képezzük a dolgozóinkat, hogy a borászat ökológiai lábnyomát együtt igyekezzünk a lehető legkisebbé tenni. A borok mellett borbárunkban hamarosan ételeket is szeretnénk majd kínálni, az alapanyagokat pedig helyi termelőktől szerezzük be, illetve néhány gyümölcs a saját birtokunkon termett, és elviteles fogyasztás esetén ezeket lebomló, komposztálható dobozokban adjuk.

Hogyan kell elképzelni a fenntartható borkészítést? A szőlőtermesztés ma ismert sváb hagyományait az 1700-as évek elejére vezethetjük vissza, amikor a törökök kiűzése után német szőlőművelőket telepítettek a községbe, akik néhány évtized alatt felvirágoztatták a helyi szőlőkultúrát. Nekik köszönhetjük a hagyományos, mészkőbe vájt pincék és a védett pincesorok kialakítását is (Öreghegy, Kecskegödör, Körpince). A fenntarthatóság jegyében nem öntözünk, hanem a természetre bízzuk, mennyire öntözi a területeinket, ugyanakkor a víz-

Mennyire elterjedt ez az etikus felfogás a hazai borgazdálkodásokban, borászatokban? Egyre többen gondolkodnak ilyen intézkedésekben, de egyáltalán nem mindegy, hogy erre a jogszabályok kényszerítik őket vagy hitvallásból teszik – a kettő között ugyanis óriási a különbség. Mi a 2000-es évek eleje óta tudatosan törekszünk a fenntarthatóságra – szinte elsőként a borászatok között. Hitvallásunk szerint a bortermelésnek ugyanis nemcsak az anyagi, hanem az erkölcsi része is ugyanolyan fontos. Az Etyeki Kúria borászat volt emellett az első, amely pinot noir szőlőt telepített egy „fehérboros” vidékre – ez több mint merészség… Ez biztos, hiszen ennek a szőlőfajtának a termesztése elsősorban a szekszárdi és az egri borvidékre jellemző, de borászatunk tulajdonosi körének előrelátásának és vállalkozó szellemének köszönhetően végül mi telepítettük Etyeken elsőként ezt a szőlőfajtát, ami később a borvidék egyik zászlóshajója lett. Maga Törley József se gondolta volna, hogy milyen bitang jó, elegáns és finom szerkezetű vörösborokat lehet a térségben készíteni. Az idén huszonöt éves Etyeki Kúria történetében azonban nem egyedi ez a fajta előremutató gondolkodás és bátor kísérletező szellem. Ez így van, még ma is használjuk – persze már erősen modernizálva – azokat a reduktív borkészítésre alkalmas acéltartályokat, melyeket néhai Báthori Tibor, borászatunk előző tulajdonosa, a második Év Borásza-díj kitüntetettje az elsők között kezdett alkalmazni Magyarországon. A borászatunkhoz vezető utca most az ő nevét viseli, megérdemelten. De említhetnénk a FlexCube tartályok alkalmazását, vagy a tartályonként, mobiltelefonnal is vezérelhető hűtési rendszert, vagy éppen a hazai borászatoknál kevéssé elterjedt vállalatvezetési és szervezési elvek alkalmazását. Szerencsére hosszú a lista!

53


Az innovációt erősíti az is, hogy jó 10 éve a trausdorfi (magyar nevén Darázsfalva) Esterházy Borászattal szakmai együttműködésben dolgozunk, amely Burgenland tartomány legdinamikusabban fejlődő cégcsoportjához, az Esterházy Csoporthoz tartozik. Ez a csoport nagyon sok területen működik, pl. bio mezőgazdaság, ingatlanfejlesztés, történelmi várak és kastélyok, erdészet stb. De ez, a herceg Esterházy-család szellemi és gazdasági örökségét gondozó és kezelő csoport szervezi a szentmargitbányai szabadtéri operafesztivált, vagy a Herbstgold Fesztivált is Eisenstadtban (Kismarton). A csoport tevékenysége nagyon inspiráló a számunkra is. Érdemes őket meglátogatni. Ugyanakkor a folyamatos innováció mellett nem feledkezünk el a hagyományok tiszteletéről sem. A tulajdonosok annak idején egy olyan borászatot szerettek volna létrehozni, ami a hagyományok mellett innovatív, iránymutató is. Az Öreghegy – ahol a birtokközpont található – ennek a borkészítési hagyománynak rengeteg emlékét őrzi: régi présházak, pincék, tradicionális sváb épületek helyezkednek el a birtokközpont közelében, amiket a tulajdonosok mind a mai napig igyekeznek megmenteni, eredeti pompájukban helyreállítani. Ezek adják ugyanis a hely lelkét.

Az Etyeki Kúriánál azt valljuk, hogy aki a borainkat szereti, azt mi is szeretjük. Az, hogy Erdei Zsolttal, illetve a Humen Shoppal karöltve az LMBTQ közösség számára fejlesztettünk terméket, akár a társadalmi felelősségvállalás részeként is fel lehet fogni, de ezt a kérdést mi nem szeretnénk misztifikálni. A politika pedig nagyon távol áll a borkészítéstől, és mi ez utóbbiban vagyunk jók. Jelenleg még csak az első termékfejlesztésnél tartunk, de nagyon bizakodóak vagyunk, ha ugyanis olyan terméket tudunk létrehozni, ami az LMBTQ közösségnek külalakban és minőségben is megfelel, az üzletileg is kifizetődő lehet, illetve kell, hogy legyen. Mi nem teszünk, nem tehetünk különbséget az Etyeki Kúria barátai között. Utóbbi most különösen fontos lehet, hiszen a járvány sosem tapasztalt kihívások elé állította a borászatokat is. Nektek hogyan sikerült adaptálódnotok a helyzethez? A szolgáltatóipar és a turisztikai szegmens nagyon nehéz helyzetbe került a járvány miatt – ez természetesen közvetve minket is érintett. Ha nem üzemelhetnek a szállodák és az éttermek, mi is kevesebb terméket tudunk értékesíteni. A nehézségek ellenére szerencsére sikerült viszonylag gyorsan reagálni a helyzetre, és villámgyors szervezéssel már tavaly nyáron el tudtuk indítani megújult webshopunkat, ahol mindig – így most is – érdekes, néha „őrült” akciókkal várjuk vevőinket, illetve szorosabbra fűztük a kapcsolatot a különböző áruházláncokkal és régi jó disztribútor partnereinkkel is. Borbárunk kereskedelmi céllal minden nap nyitva tarthat és tart is, fogadja azokat is, akik „csak” egy-egy palack bort vásárolnának esetleg összekötve azt egy kellemes öreghegyi sétával. Azon kevés borászatok közé tartozunk, amely megtartotta az összes munkatársát; senkitől sem váltunk meg ebben a nehéz helyzetben. Ehhez kellett a dolgozók összefogása is: szinte mindenki a munkakörétől merőben más területen is beszállt a munkába, nem csak a számára kijelölt feladatokat végzi el, így a közösségünk is szorosabb lett. Közben pedig tervezzük a jövőt: mindennél jobban várjuk, hogy végre újra vendégeket tudjunk fogadni, és ismét sok mosolygós arcot láthassunk a borászatban – ez mindenért kárpótol majd.

A társadalmi felelősségvállalás mennyire jellemző hozzáállás a hazai borásztársadalomban? Sokszor vannak olyan megmozdulások, amiket borászatok szerveznek. Annak ellenére, hogy konkurenciái vagyunk egymásnak, és sok esetben eltérő módon gondolkodunk a borokról és néha a világról, a borásztársadalom nagyon is képes az összefogásra, ha jó ügyekről van szó. Az akciók nagy része nem kap hírverést, ugyanis nem a publicitás miatt segítünk. Hogy egy példát említsek a közelmúltból: egészségügyi dolgozóknak állítottak össze kisebb-nagyobb ajándékcsomagokat borászatok még tavaly karácsonyra, így köszönve meg azt a munkát, amit értünk tesznek. Mi is felajánlást tettünk más etyeki borászatokkal egyetemben a bicskei kórháznak és mentőállomásnak. Az Etyeki Kúria mindig örömmel áll jó ügyek mellé: például a helyi iskolát is segítettük már bútorbeszerzéssel. Adni, segíteni mindig jó érzés. Az LMBTQ közösség melletti kiállás bátor lépésnek számít a mostani politikai helyzetben. Nem tartottátok rizikósnak a Liberty Collection habzóbor elkészítését?

SZERZŐ: Filákovity

Radojka l radojka.filakovity

54


HEGEINK

MÚLTJA és JÖVŐJE MIT TEHETÜNK AZ ARCBŐR HEGEIVEL?

A különböző esz tétikai bőrproblémák közül talán az egyik legzavaróbbak az arcbőrön kialakult hegek , amelyek komoly önbizalomhiányhoz is vezethetnek és megkeseríthetik a mindennapjainkat . Eláruljuk , mit lehet velük tenni .

A hegek leggyakrabban a túlzott faggyútermeléssell járó megbetegedések, mint például az akné és annak nem megfelelő kezelésének következtében alakulnak ki, de a különböző műtétek, balesetek, égési sérülések utáni elváltozások sem ritkák. Nemtől és kortól függetlenül bármikor előfordulhatnak, azonban a tinédzserkor egy jellemző időszaka a kialakulásuknak, ráadásul ezek a hegek később mélyülhetnek az öregedéssel. A hegeknek többféle formája és fajtája létezik, azonban az közös bennük, hogy mindegyik az abnormális sebgyógyulás következménye. Akkor alakulnak ki, amikor a bőr legfelső rétege, a hámréteg megsérül és ez a sérülés a bőr mélyebb rétegeit is érinti. A bőr kollagénrostokat termel, hogy a sérült vagy hiányos szöveteket helyrehozza, azonban ez csak kevés esetben következik be tökéletesen. A bőrgyógyászatban ugyan több fajtáját is számontartják, a leggyakrabban előforduló formái az atrófiás, a hipertrófiás és a keloid hegképződések.

a zsírszöveteket is érintik, ezért tökéletes eltüntetésük nem lehetséges, viszont nagy mértékben javíthatóak. Elsősorban a biostimulációs vagy a saját kötőszövetet stimuláló kezeléseket ajánlom a kezelésükre. Ezek közé tartoznak a lézerkezelések, amelyek közül a legjobb eredményeket a frakcionált szén-dioxid lézerrel lehet elérni. Ez a típusú lézer apró lyukakat éget a bőrbe, de úgy, hogy közben ép bőrfelület is hagy, így gyorsabb a gyógyulás, és a komplikációk esélye is minimálisra csökken. A kezelés előtt fontos a bőr kitisztítása és a gyulladások megszüntetése, azonban más előkészületet nem igényel a kezelés. A beavatkozást megelőzően topikális érzéstelenítést kapunk, majd a szemünk elfedését követően megkezdődhet a kezelés egy bőrgyógyász vagy esztétikai szakorvos által. A teljes felépülési idő a kezelés erősségétől függően 4-10 nap, amely alatt fokozatosan lehámlik a bőr. A kezelés fényérzékenyít, így az igénybevétele csak késő ősztől kora tavaszig ajánlott. Miután a bőr lehámlott, azonnali felületmegújulást tapasztalhatunk: üde, puha és élettel teli bőr fog visszaköszönni a tükörben. A hegek és a pórusok finomodnak, azonban a teljes hatáshoz hat hónap szükséges, viszont addig is fokozatosan láthatjuk a javulást. A kezelést a hegek súlyosságától függően minimum három, de olykor több alkalommal javasolt kúraszerűen elvégeztetni.

ATRÓFIÁS HEGEK Az atrófiás hegek olyan hegek, amelyek rendszerint bemélyednek a nem megfelelő mennyiségű kollagénrost-képződés eredményeképpen. Ezek a hegek általában kis gödör-, ív- vagy az úgynevezett „jéghegy csúcsa” formában fordulnak elő. Gyakran olyan mélyek, hogy

55


56


TOPIKÁLIS KEZELÉS

A lézeres kezelést a bőr fiatalítására is gyakran használják, így több évvel is kitolhatjuk az öregedés folyamatát, illetve annak már meglévő jeleit is hatékonyan kezeltethetjük. Hasonló elv alapján működnek az orvosi mélyhámlasztások, a dermaroller és a mikrotűs kezelések is, amik szintén hatékonyak lehetnek az atrófiás hegek kezelésében. Az igazán mély, biostimulálásra nem reagáló hegeket ma már hialuronsavas töltéssel is korrigálni lehet. Az eredményes eljárások közé tartoznak azok a kezelések is, amelyek nem igényelnek felépülési időt. Ilyen például a PRP (platelet-rich plasma, azaz vérlemezkedús vérplazma), vagy köznyelven a Drakula-kezelés. Ebben az esetben a kezelés során vért vesznek, amit egy speciális eszközbe helyeznek és kicentrifugálva azt elszeparálják a vérlemezkéket, amelyek tartalmazzák az emberi szervezetben fellelhető összes humán növekedési faktort. Ezeket aztán visszainjekciózzák a kezelni kívánt bőrfelületbe, ahol stimulálják a kollagénrostok képződését, valamint anyagcserefokozó hatásuk is van. A bőr esetlegesen kipirosodhat egy pár órára és néhol apróbb bevérzés is előfordulhat, azonban ezek pár nap alatt felszívódnak. Ebből a kezelésből is érdemes minimum hármat kúraszerűen alkalmazni, ha drasztikus javulást szeretnénk elérni. Egyes rendelőkben ezt a kezelést kombináltan végzik a szén-dioxid lézerrel, hogy fokozzák a beavatkozás hatékonyságátk és egyben felgyorsítsák a bőr gyógyulását is.

A külső kezelésre alkalmas, receptre vagy sok esetben recept nélkül kapható kenőcsök és orvoskozmetikumok többféle változata áll a rendelkezésünkre, ha a lézeres beavatkozásokat megelőzően először topikálisan alkalmazható hatóanyagokat szeretnénk bevetni.

Amíg még frissek a hegek – főképp műtéti beavatkozások után –, érdemes invesztálnunk egy szilikontar talmú zselébe, ami hidratáltan tar tja a bőr t, és ezáltal ellenállóbbá válik, valamint gyorsabban és eredményesebben is gyógyul. Az atrófiás vagy aknés hegek esetében a legjobbak a retinolsav-tartalmú, vényköteles kenőcsök, amelyek szintén a kollagéntermelődést stimulálva kitartó, akár egy évig tartó rendszeres kenegetést követően nagyon szép eredményeket hoznak. Hátrányuk, hogy a bőr nem tud toleranciát kialakítani ezzel a hatóanyaggal szemben, bezért kiszáradhat, kipirosodhat és hámlik. Rokon hatóanyaga a retinolsavnak a retinol, ehhez már hozzá tud szokni a bőr, viszont ez csak a felszínes hegeken tud jelentős eredményeket elérni. Ide tartoznak még az ún. alfa-hidroxi savak (AHA), melyek közül a glikolsav a leghatékonyabb az aknés hegek finomításában. A bőrt aktívan, kémiailag koptatja, így serkentve a bőrt az új sejtek képzésére, ami kitöltheti a felszíni hegeket. A megfelelő termékek kiválasztásában minden esetben kérjük ki a bőrgyógyászunk tanácsát!

HIPERTRÓFIÁS ÉS KELOIDOS HEGEK A hipertrófiás és keloidos hegek a túlzott kollagéntermelődés eredményeként és a hegszövet kiemelkedésével jönnek létre. A különbség a kettő között az, hogy míg a hipertrófiás hegek a seb eredeti határain belül maradnak, addig a ritkábban előforduló keloidos hegek túlburjánzanak, és púpos, nagyobb formát öltenek, olykor fájdalmasak lehetnek és viszkethetnek. A jó hír az, hogy az atrófiás hegekhez képest ezeket sokkal eredményesebben lehet kezelni. A kezelési opciók közé tartozik például a krioterápia, vagy köznyelven a fagyasztásos, illetve a szteroid (kortizon) injekciós kezelések. Ezen kezelések következtében fokozatosan laposodnak, elhalnakwfelesleges szövetek, így a hegek esztétikai összképe nagy mértékben javul. Egyetlen hátránya ezeknek az eljárásoknak, hogy sorozatosan ismétlődő, olykor hosszú hónapokig, évekig is eltartó kezelésekre van szükség. Épp ezért sok esetben a kimetszés lehetősége is felmerül, azonban a számunkra megfelelő kezelésről mindig a szakorvos dönt.

Összességében, mint minden más esztétikai témában, itt is a megelőzésen van a hangsúly. Minél fiatalabb korban kezdjük el kezeltetni ezeket az esztétikai problémákat, annál jobban fog reagálni a bőrünk. Idősebb korban a bőr veszít a kollagéntartalmából és az arcot támasztó zsírpárnákból, melynek következtében egyre csak mélyülnek majd a hegeink. Ezért is forduljunk időben szakértőhöz műtétek után, a pubertáskorból hátramaradt aknés hegeinket pedig lehetőleg még a húszas éveinkben kezeltessük, hogy a fent említett kezelési formák minél hatékonyabbak legyenek, és a megelégedettségünkre tudjanak szolgálni.

SZERZŐ: Kiss

Milán l mrmilankiss

57


r e t s a M e l b a F T he

INTERVIEW WITH EDITOR AND LITER ARY CRITIC BOLDIZSÁR M . NAGY

58


Once upon a time there was a little boy in a tiny village who loved when his mother told him fairy tales. However, he found that none of the tales were about him or his mates. But he did not give up. As an adult, he studied fairy tales, researched gender issues and feminism, immersed himself in queer theory, while also translating and editing a number of books. Finally, he fulfilled his childhood dream by publishing a book entitled Meseország mindenkié (‘Wonderland Belongs to Everyone’), which was even shredded by an evil witch. The fable master has been creating and telling tales ever since, reaching newer and newer milestones in a land not so far away.

I have asked Boldizsár M. Nagy about his life, and about the problematic issues and deficiencies of classic children’s tales. We talked about the faulty, conservative Hungarian points of view, the book market and folk tales, but I also found out that there is such a thing in Hungary as a Roma coming out.

from our authors – reflects on fairy tales or other classics. The folk tales we know have been and are constantly changing: newer versions were born in every age and society, and with the development of printing techniques, different versions spread. Whether they were for or against them, fairy tales have always reflected the dominant views of a given age, and in many cultures, they are not intended for children, but are told to each other by adults. If you flip through an uncensored book compiled by fairy tale collectors, you can see how openly and how often stories reflect on a given social discourse and how much they lack “baby talk”, the beautification of reality, and the concealment of truths. However, when adults write for children, these aspects often come to the fore. Unfortunately, this is how a lot of bad, cautionary, sentimental children's books are born. A good tale is honest, courageous, and even if it carries some intended message, it presents it an authentic way, not as a direct lesson. So yes, this genre is especially difficult. Many have failed to do it justice.

You started studying children’s literature very early on. Where did the idea come from? I felt a little lost in college and didn’t know what to specialize in. Even back then, I loved reading fairy tales and youth books. I was interested in what adults deem important to tell children both in foreign countries and in Hungary, what is the difference, how children’s behavior mimics different cultures and power relations. That's why I wanted to study fairy tales. I quickly realized that, unlike in other countries, this is not considered a scientific discipline in Hungary. I discovered that universities abroad offer courses regarding children’s tales and there are plenty of textbooks available. I did some research, travelled to Oxford, did interviews with teachers, went to conferences. There were places where I gave lectures, and that is how I studied. That is how I have found my vocation.

You have also researched queer theory in relation to children’s books. Last year, it came up as an interesting question in public discourse whether it is important to deal with queer theory when it comes to children, because many say that it is simply not necessary before a certain age… The methodology of queer theory is interesting from the outset. The point is to disassemble our given knowledge a bit. We examine what constitutes ‘otherness’ and why we are afraid to live with it. This fear stems from the inseparable link between otherness and power. Some old child psychology textbooks claim that the development of a child’s ‘innocent soul’ before adolescence is only confused by learning about a non-binary world, and this conservative theory has found its place in children’s literature as well. Adapted to this approach, researchers explained it in retrospect based on tales that were hundreds of years old that even our ancestors knew that it is good for a child to get to know the world through clearly separable pairs

Recently, you have edited a children’s book primarily containing fairy tales about LGBTQ+ characters and other minorities. ‘Wonderland Belongs to Everyone’ became a turning point for many people as they seemingly just discovered how complicated this genre is: how much it matters what and how we communicate to children. Even though we are talking about children’s tales with simple stories told in a simple language, it’s still a very difficult genre. It makes me very happy that people not only became aware of ‘Wonderland’ and especially its content, but also started to take the tales and their power seriously. It’s really hard to write a fairy tale, especially if someone – as we asked

59


of opposites. Good and evil, man and woman, beautiful and ugly, and so on. The roles are strictly defined, and what is outside of this is not to be talked about, only in adolescence. There is no scientific evidence about a child being harmed by knowing the world in its diversity and complexity. However, it is proven that establishing taboos, stigmatization and exclusion can ruin lives – while the privileged retain their power. You mentioned folk tales, which are perhaps an even more dividing topic in Hungary. For many people, it seems like an offense to criticize the treasured tales of their childhood. I have often been asked why we ‘defile’ childhood tales. But we need to examine as adults what these folk tales are about, and we need to understand what kind of culture’s imprints they are. Folk tales are encircled by an ‘esoteric mist’ even among fairy-tale scholars, and even the most violent, sexist and racist features of old stories tend to be revered as healing archetypes and immovable symbols of ancient wisdom. For some reason, we also forgive things for tales that are otherwise rejected by majority society: for example, that if a character who is physically weaker, a woman, or of Roma descent, they are regularly beaten in scenes meant to be amusing. Or that almost every positive character is beautiful, blonde, slim, tall, and heterosexual, of course. I believe that many people cling to this idea of the inviolability of fairy tales because it is one of the last areas where nostalgia for the ‘beautiful old world’ of exclusion is still allowed, and supported by “scientific” arguments. It’s horrific to think that we feel this is what kids need. I will give you my own example: my mom told me fairy tales every night and even made cassettes of the tales she thought were my favorites. But when I try to remember, which one was my favorite, I have to realize that I didn’t really like any of them. What I actually loved that my mom was reading to me. Those tales were not about me.

I fully understand that. Unfortunately, in a multi-author anthology, it is very difficult to settle on a uniform style. A variety of different voices came together including both experienced contemporary writers and absolute beginners. While editing, we tried to create a kind of unity between the texts, to bring them closer together stylistically; there were tales that were re-written multiple times. Then came a point where I started thinking about the fairness of this process – while we were finally giving a chance to those who have not been able to speak up so far to articulate their experiences, I should not have felt entitled to tell them how to express their identities solely based on literary criteria. Plus, I’m only considered a minority because I’m gay, but otherwise I’m a white cis man. I felt like I must be an elitist bastard in their eyes. One main aspect remained: the tales that we were going to include in the book should not amplify stereotypes, and representation in them should be as unproblematic as possible. We have allowed the authors’ unique style to prevail, so there are places where the text is charmingly simple and there are others where it is emotionally very intricate.

You are saying that the story matters a lot, but you also mentioned that for you it wasn’t the fairy tale itself that was important, but the experience that your mom told it to you. I feel a little contradiction here. How much does a fairy tale and its content really matter? There is no contradiction. I really loved the storytelling itself as quality time spent together, because that’s when I had my mother’s undivided attention, even if I couldn’t find a story that addressed me. I grew up in a small village, where almost everyone in our kindergarten class was Roma and poor, and the storybooks lined up on the shelves were all about blonde princesses and noble, rich princes. We talked a lot about the social impact of ‘Wonderland’, but the volume also got some not so favorable reviews from professional critics. A friend of mine with two children also told me it was a good book, but the quality of the stories is not consistent.

With the publication of such books in Hungary, do you think there is a development in the book market? Or is this going parallel to the entire international book market? Or has it all started a long time ago abroad?

60


In countries that are more liberal than Hungary, they can, of course, show a wider range, as the topic of LGBTQ+ people and social diversity is more saleable. Similar books have already been published in Hungary, but primarily in book series that deal with taboos, usually with dramatic, dark covers or a rainbow design, and an 18+ content rating and a warning, “Caution! Shocking Content”. However, most of the time they were typical stories about young people’s lives today, not serial killers. Book publishers are cautious, firstly, because it is not their duty to save the world, and secondly, they have to be especially careful with how they position themselves, otherwise consumer protection complaints will come. Unfortunately, as long as society doesn’t change, neither will the book market. I can’t say for sure whether ‘Wonderland’ was an exception or not, but I think even if we didn’t knock down walls with it, cracks have already formed and that’s encouraging.

origins in the interviews as well, because representation in this field is just as important as in the area of gender identity and sexual orientation. The wider range of Roma identities are presented to society, the better we can move away from stereotypical ideas and the easier we can live together. We know that Hungarian society and the Hungarian book market needs to change in many aspects. But we did mention some good developments. How do you see the future? Some publishers have approached me and others are working on books on similar topics. At a publishing meeting five years ago, if anyone had raised the issue of having an LGBTQ+ themed children’s book, the answer would have been that society is not ready for that and it will certainly be a failure. There were always excuses. By now, at least, it has been proven that there can be exceptions. It can be said that the book became popular only because of the shredding action and political repercussions, but then what is the explanation for the more than hundred thank you letters, the supporting statements of a number of institutions and public figures, and the interest of foreign publishers? The real success of the book for me is that, besides several marginalized groups becoming more visible through the tales, much of the majority society has responded with a warm welcome.

Besides LGBTQ+ topics, Roma characters were equally important in the book. This is also a missing theme in Hungary, both in fairy tales and novels. Yes, that is very true. Meanwhile, 8-10 percent of the Hungarian population is Roma. Unfortunately, if we were to conduct a poll on the streets about famous Roma people in Hungary today, people would mention the usual public figures – mostly celebs – who embody the stereotypes they like and/or despise within the bounds considered comfortable by the majority society, so they are stupid, extravagant and loud, usually have an amazing talent for music, or perhaps they are heroes who have successful�ly fought their way out of miserable circumstances. It is frightening how distorted the image of Roma people is in the minds of the majority society, and this is unfortunately reflected in Hungarian children's literature as well.

What can members of the LGBTQ community do? I don’t feel like an authority in this. I can only talk about my own experiences – some practices work, others don’t. Many people claim to be tolerant, but I don’t feel like I want to fight to be accepted by others. Tolerance always presupposes a hierarchical relationship in which one accepts someone below them. Who wants to live as a tolerated person? The real power, I think, lies in representation: we don’t have to live up to the expectations we see as a tool of tolerance, rather we have to show the thousand facets of our community to make it clear that any idea about a minority group is a rigid construction that can be broken down and rebuilt. I consider solidarity to be far more important than tolerance: there are so many of us in the same boat, women, Roma people, disabled people, Muslims – I could go on forever. If we listen to each other, the road ahead of us will already be a bit wider. If we fight together for our rights and provide space for ourselves to make as many people as possible visible, we can slowly become a majority.

You too have come out publicly about your semi-Roma descent. Is there such a thing in Hungary today, coming out as a Roma person? Yes. Those whose skin color and other racial traits do not clearly indicate their Roma origin must come out if they want this part of their identity to be public. Some people already knew this about me, but I didn’t talk about it in front of a larger public (like in my workplaces). My father was a Roma man, and my paternal grandmother was especially close to me. As an adult I became aware of how many threads of my life are tied to her, how much of her lives on in me. When ‘Wonderland’ came to the forefront of attention, I felt it was time to talk about my family

SPECIAL THANKS TO THE CORTILE BUDAPEST HOTEL FOR PROVIDING THE VENUE.

AUTHOR: Ádám

András Kanicsár l kanicsar TRANSLATION: Barbara Szij PHOTOGRAPHER: István Bielik STYLIST / MUA: Éva Paksi CLOTHES: Szputnyik, Printa, Prezent

61


The involvement of expats in the LGBTQ+ community in Hungary

62


If you are an expat, you have probably heard the sentence “Go back to your country” more times than you should. And it is hard! Isn’t this my new home? Am I not allowed to participate in the local conversations? Does being a foreigner here means I have to do what is told? Do I have less importance than a local? During the past couple of months the Hungarian government has been targeting the LGBT+ community more and more as part of their political strategy based on fearmongering, and I've really struggled to join the conversation and to raise my voice about what is going on. Not because I don't care but because, being an expat, I did agree with the fact that I'm a guest in this country and it is my responsibility to respect the Hungarian people and leave their internal conflicts to them. In other words, I assumed this was a fight for the local LGBT+ community, in an attempt to be respectful, not indifferent. But then two years ago, when me and my boyfriend were part of the Coca-Cola #LoveIsLove campaign, the day we woke up to the news that our posters were being vandalized, that we had several slurs spray-painted onto our faces and that far-right politicians were calling for a boycott against Coca-Cola, it was one of the most difficult days I’ve had as an expat in Hungary. That day, I really felt there was no point in living in a country where it seemed like we had no future.

I have stopped believing the popular saying that goes “Wherever you go, do what you see”, i. e. do what others – the locals – are doing. Because, there is so much power in diversity that I believe expats have so much to contribute to this country, and of course to learn from it too. In fact, if we are going to believe in popular sayings, we could use a bit more of “Leave things better than how you found them”. It is our responsibility. It is very disrespectful when expats start to complain about gay life in Hungary, the political situation, or even about simple things regarding the lifestyle of LGBTQ+ people in Hungary… but then they have never supported local queer artists or businesses, or donated a single forint to an LGBT cause, or volunteered some time to a queer organization (or any other organization). In fact, this applies to locals too. On the other hand, although I understand the normal barrier that language is, I wish there were more opportunities for expats to join the conversation, to be able to participate more in the LGBTQ+ life in Hungary and to help make it bigger and better. For foreigners that want to participate more into building up our community, it is way harder to find information and projects that are available in English for them to be able to form informed and well-founded opinions. I often receive questions about why I am still living in Hungary. Or why I didn’t choose a place with a better LGBTQ+ life. And the answer in simple: I am here because it is the place where I want to be, and because there is a difference between something “being bad” and something needing work. The LGBTQ+ life in Hungary needs work. And it is with a mix of what I have mentioned above, with expats willing to take a more active part, and locals offering those opportunities too, that we will manage to keep growing our community. Hungary is our home too, and as such, we have the right to speak up and stand up for ourselves and for our community. At the end of the day, we don't even have a vote, so the decision-making will still be up to the locals, but we still have the responsibility to take an active role in the society we live in. I'm not giving up and neither should the expats who have chosen this amazing country, so the only question left is… how are you giving back to the LGBTQ+ life in Hungary?

But then, that day I realized I have two options: 1. To leave and go to a place where we are considered equal and we are free to be ourselves. 2. Stay and work to help make things better. I chose the second. I may be a foreigner, I may be an expat, but it doesn’t make me any less deserving and, more importantly, any less caring. Hungary is my home, and I have so much to thank this country for: some of the most important people in my life, leading a student organization with 500 young Hungarian people, almost 10 years of my professional life, being able to achieve so many of the goals I had for my 20s, etc. And for me, no matter the context, we aren’t made to simply take, we are meant to give back, too.

The way I approach this is that it is my duty to give back to this countr y as much as it has given to me.

AUTHOR: Germán

63

Henao


AND

WITH BUBBLES

www.humen.shop


EGYMÁSHOZ

tartozunk

SZEMÉLYRE SZABOTT ARANY ÉKSZEREK, KARIKAGYŰRŰK ÉS ELJEGYZÉSI GYŰRŰK TERVEZÉSE ÉS KÉSZÍTÉSE.

WWW.AFFIANCED.HU/LMBTQ * ÜGYFÉLFOGADÁS BEJELENTKEZÉSRE: (+36) 70 378 05 70



Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.