Emberkép Ellenforradalmi eseményként állítják be minden létező kommunikációs csatornán és az állami médiában is, de vicc az egész, hisz nem is tudják bizonyítani, hogy a szocializmus ellenségei szervezték. Az igazság az, hogy a felvonulás közösségünk elemi igénye volt az önkifejezésre és egyenlő jogaink békés követelésére anélkül, hogy akár egy politikus is beleüsse az orrát. És mindez így is volt egészen addig, amíg a rendőrség erőszakba nem fullasztotta az egészet. Evezzünk kicsit vidámabb vizekre. Említetted, hogy különösen a havannai belvárosban fordul meg sok turista. Melyek azok a helyek, amiket kimondottan meleg vendégeknek ajánlanál? Van néhány meleg bár a városban, de szimpla üzleti megfontolásból a legtöbb egyéb szórakozóhely is tart úgynevezett meleg napot. Tudni kell, hogy a bulik későn, este 11 után indulnak be igazán. Néhány helyen éjfél körül van drag queen show, ami akár egy órán át is eltarthat, majd ezt követően indul a zene és a tánc. Ha ki kellene emelnem néhány helyet, az egyik mindenképpen a Las Vegas bár, ami azon kevés meleg bárok egyike, amik a hét minden napján nyitva tartanak, népszerű drag műsorokkal. Fontos megjegyezni, hogy trikóban vagy rövid ujjú pólóban ide nem engednek be. Rendszeresen állnak is a bejárat előtt árusok kölcsönözhető hosszú ujjú ingekkel és pólókkal a felkészületlenül érkezők számára. Nem éppen ez a legmenőbb bár, rengeteg a férfi prostituált, de ha elengeded magad és kellő humorral fogod fel, nagyon jó buli kerekedhet belőle. Szombat esténként fél 11 után a Nemzeti Színház ad otthont az El Divino partiknak. Itt is van műsor, meg jóval nagyobb tánctér, és mivel drágább a belépő, a helyiek is többre tartják. Valójában szinte semmi különbség nincs a két, már említett hely között. Aztán vannak még más helyek is, mint például az XY bár, vagy az El Mixto, amelyek szintén minden nap nyitva állnak. A King Bar melegbarát, a La Esencia hétfő esténként, a Pazilla szerda esténként tart tematikus meleg bulikat. Érdemes még megemlíteni Havannában a Mi Cayito-t, ami a helyi meleg strand – itt néha bizony érdekes dolgok történnek a bokrok között. A prostitúcióval mennyire jár együtt a HIV? Milyen jelenleg a kubai HIV-helyzet? Kubában, ha nem monogám párkapcsolatban élsz, a családod és a barátaid rendszeresen figyelmeztetnek: „légy óvatos, az utcák rosszak.” Ez azt jelenti, hogy ha óvatlan és felelőtlen vagy, nagyon könnyen elkaphatsz valami nemi betegséget. De ez, úgy gondolom, mindenütt így van a világon. Hazámban a HIV mai napig hatalmas stigmának számít. Vannak ismerőseim, barátaim, akik HIV-vel élnek, és sokan közülük el sem merik mondani annak, akivel ismerkednek, inkább gumit használnak, nehogy elterjedjen róluk, hogy
34
fertőzöttek. Vannak, akik emiatt álmodni sem mernek párkapcsolatról, és ez befolyásolja a viselkedésüket is. Hozzá kell azonban tenni, hogy az egészségügyi ellátás ingyenes, és a kormány – erejéhez mérten – igyekszik segíteni a HIVvel élőkön. Nemrég olvastam, hogy hamarosan elérhetővé válik a PreP, ami fantasztikus dolog, és bízunk benne, hogy így csökkenni fog az újonnan fertőzöttek száma. A helyzetet persze nehezíti az embargó, de csodálatos orvosaink vannak, akikben bízhatunk. E tekintetben úgy gondolom, példaértékűek lehetünk az egész világ számára. Andrés, zárásul kérlek, mesélj még kicsit magadról. Mivel foglalkozol az idegenvezetés mellett, hogyan telnek a mindennapjaid? Közösségi kommunikációból diplomáztam. Egy ideig dolgoztam az Információs Központban, majd a CENESEX-ben, aztán mint oly sok végtelenül alulfizetett diplomás, magam mögött hagytam a közszférát, és először pincérnek álltam. Majd egy airbnb hotelben főztem, most pedig főállásban idegenvezetőként dolgozom. Utóbbit négy éve csinálom és imádom. De emellett írok, festek, és az alkotásaimat igyekszem bejuttatni galériákba, ami nem könnyű, ha nem művészeti iskolában végeztél. De türelmes vagyok, és hiszek benne, hogy minden okkal történik. Az írott és festett alkotásaimmal történeteket, gondolatokat igyekszem megosztani a hazámról, az életemről és az emberekről, akikkel találkozom. Nem utolsósorban pedig vannak dolgok, amiket nem mondhatsz ki hangosan, de a művészet varázsa ezt is képes megoldani. A párom története hasonló. Ő is pályaelhagyó, és szintén pincérnek állt, máskülönben képtelen lenne bármiből is megélni, olyan rosszak a fizetések. És ez teljesen normális Kubában. Ezért van annyi pszichológus, mérnök, orvos, újságíró, történész, aki ma taxisofőrként, szakácsként, pincérként, vagy éppen biztonsági őrként dolgozik. Néha gondolkodom rajta, hogy kipróbálnám az életet más országban, de csak rövid távon. Képtelen lennék végleg a hátam mögött hagyni Kubát. Itt élnek a barátaim, a szüleim, édesanyámnak én vagyok az egyetlen fia. Kizárólag pénzért, hogy aztán pénzkiadó automataként funkcionáljak az itthoniaknak, nem lennék hajlandó elmenni. Megvannak persze a magunk társadalmi és gazdasági nehézségei, mindezek ellenére azonban szerencsésnek érzem magam, és boldog életem van itt. Szeretek és szeretve vagyok, csodálatos és támogató emberek vesznek körül, számos okom van rá, hogy mosolyogjak. Ahogy korábban említettem: „A remény az utolsó dolog, amit elveszíthetünk.” Írta: Waliduda Dániel |
i @waliduda