pénzcsináló gépek, a pénzből pedig birtokfelújításba lehet kezdeni, illetve új autókat lehet vásárolni. (A díjak – a pénz – visszautasítása így természetesen fel sem merülhet; minél inkább megveti azokat, akiktől kapja, annál kevésbé.) Az sem baj, ha Rijeka felé egy kretén kilapítja az új Heraldunkat, mert a jugoszláv biztosítók értik a dolgukat: „Nemcsak a kocsi értékét kaptam vissza, de még úgynevezett fájdalompénzt is kaptam. Meg még úgynevezett ruhatérítést is hihetetlen összegben.” (Díjaim, 41.) Hol húzódik a szó és a tett, a művészet és az élet közti határ? Bernhardot lázálomszerű elevenséggel kínozta annak problémája, hogy pontosan miben is áll az „elmebetegség publikálása és az elmebetegség megélése” (Bán Zoltán András) közti különbség. Ezzel kapcsolatban, élet/mű egymásra vonatkozásának témájában talán beszédes a következő anekdota: 1972-ben A tudatlan és az őrült c. darabjának ősbemutatóján Bernhard meghagyta, hogy a darab végén be kell állnia a teljes és végérvényes sötétnek, magyarán a színházterem összes fényét le kell kapcsolni. A rendező ennek eleget is tett, a biztonsági világítás azonban továbbra is ott pislákolt a kijárat környékén. A csalódott szerző ezt a malőrt követően megtiltotta a darab további előadását: egy olyan közönség, amely kétpercnyi sötétséget nem visel el, minek is vesződne az ő műveivel. Az is igaz persze, hogy a fények még azt a két percet követően is felgyulladtak volna. Vagyis kezdődhet minden elölről, újra szembehelyezhető lesz egymással szó és tett, hogy aztán valahol, egy következő műben ismét egyesüljenek. Nincs baj. Egyedül arra kell ügyelnünk, hogy csínján bánjunk érzékenységszavainkkal, és legyünk egymással kíméletesek; hiszen elég egy óvatlan gesztus, egy mégoly jóhiszemű szembesítés, és máris zuhanni láthatjuk azt, akiről eddig azt hittük, hogy szorosan mellettünk állt.
Bartók Imre
184
(Budapest, 1985) író, kritikus. Legutóbbi könyve: Jerikó épül (2018).
hÉvíz /
Hullámverés
2020/2