Lydia - keresztény női magazin 2024/2 by Harmat kiadó

keresztény női magazin

Bennünk élő szuperhősök

PIHENJÜNK! Megengedjük-e magunknak, ami Isten szerint kötelező?

Levél a börtönből Érdekli Istent, ha kövér vagyok?

Hab a tortán

Interjú Kemenes Edithtel

keresztény női magazin

Fizessen elő most!

Hogyan lehet megrendelni a Lydiát?

• honlapunkon: www.lydia.hu

• telefonon: +36 20 295 6595, +36 1 466 9896/612-es mellék hétköznap 9 és 15 óra között

• emailben: elofizetes@lydia.hu

Előfizetés kedvezményes áron 1990 Ft/ év ingyenes postázással. (A félévente megjelenő magazin két lapszáma postaköltséggel együtt.*)

*Az ingyenes postaköltség magyarországi szállításra vonatkozik. A határon túli terjesztőket keresse weboldalunkon.

Kövesse a Lydia magazin közösségi oldalait is:

Facebook: Lydia magazin Instagram: @lydiamagazinhungary

KI MONDTA?

„Hát ezt meg ki mondta neked?” ‒ kérdeztem a felsős kislányomtól, amikor kissé gondterhelten közölte, gyorsabban kéne lefutnia tesiórán az iskolakört. Meg sem vártam a válaszát, magamban már fontolgattam is, hogy ezt a megjegyzést kitől hallhatta. Mondhatta neki például a tesitanár – akkor ez lehetett egy objektív megállapítás, akár buzdítás is, hogy képes ennél többre is. De a fejéhez vághatta ezt akár egy olyan osztálytársa is, akinek lekicsinylő véleménye bántóra sikeredett. Mennyire nem mindegy!

Nagyon is jogos a kérdés: „Ki mondta ezt neked?” Mi a hátsó szándék a rólad szóló kijelentés mögött? A kritika, amit valaki megfogalmazott, szeretetből fakad, vagy rosszindulat lapul mögötte? Fejlődésre sarkall, vagy csak elbizonytalanít, lebénít, megállít?

Annyira fontos a kérdés, hogy kire figyelünk, kire hallgatunk, hogy ez volt az egyik legelső kérdés, amit Isten valaha feltett az embernek. Az édenkertben Ádám és Éva elrejtőzött, majd a Teremtő hívására a férfi előbújt, és bevallotta: megtudták, hogy meztelenek, és hogy ez nem jó. Ekkor az Úr visszakérdezett: „Ki mondta ezt neked?”

Ha nem a mennyei Atyád, aki saját képmására teremtett, gyönyörködik benned, nap mint nap biztat és támogat, akkor ilyen káros kijelentéseket ne higgy el! Csak rossz fakad belőle.

Ez egy egyszerű ellenőrző kérdés, amihez nap mint nap visszatérhetünk mi is mindannyian, amikor elbizonytalanodunk magunkban, amikor megszólal bennünk a kísértő hangja: „Nem vagyok elég jó.” „Nem vagyok alkalmas erre a feladatra.” Elhisszük a bizonytalanság szólamait, vagy emelt fővel teljesítjük az Istentől kapott feladatainkat, mert tudjuk jól, hogy tőle kaptuk őket, és ő meg is ad hozzájuk minden erőforrást nekünk?

Magazinunkba ezúttal is olyan történeteket, élettapasztalatokat és fontos tanulságokat gyűjtöttünk, melyek

Fotó: Mikes Réka Photography

mögött ott áll ugyanez a kérdés, hiszen közös tapasztalatunk, hogy megfogalmazódnak bennünk olyan állítások, mint például hogy „Akkor vagyok értékes, ha minden percben valami hasznosat csinálok, sosem pihenek”, vagy hogy „Istent nem érdekli, hogy érzem magamat a bőrömben”, sőt, akár az is, hogy „Egy életen át szégyent kell éreznie annak, akit súlyos bántalmazás ért gyermekkorában. Ebből nincs gyógyulás.” Ezeket ne higgyük el, mert nem Isten mondta! Mennyei Atyánk megnyugvást ad, törődik velünk, felemel, talpra állít és gyógyít, mindennap gyönyörködik bennünk Jézus által. Novemberi írásaink is mind ezt bizonyítják.

Hallgassunk mindig csak az ő szavára!

Gér-Bódiss Tímea főszerkesztő

Felnőttként felelősek vagyunk a saját érzelmeink kezeléséért, de ebbe beletartozik a lelki támogatás kérése is.

A jó hír, hogy Jézus Krisztus kész arra, hogy eljöjjön a szívünk mély, sebzett rétegeibe, és jelenlétével átírja az oda mélyen bevésett hamis dolgokat.

A Teremtőről alkotott elképzelésünknek legyen része, hogy ő olyan Isten, aki tud pihenni, gondtalan lenni!

18 6

IMPRESSZUM

Lydia – keresztény női magazin

Alapító: Elizabeth Mittelstaedt

Kiadó: Harmat Kiadói Alapítvány

Felelős kiadó: Herjeczki Kornél

Szerkesztőség: 1113 Budapest, Karolina út 62. Telefon/fax: +36 1 466 9896, +36 20 295 6595, E-mail: lydia@lydia.hu

Honlap: www.lydia.hu

Főszerkesztő: Gér-Bódiss Tímea (bodiss.timea@harmat.hu)

Grafika és tördelés: Császár Abigél

Korrektor: Mészáros Johanna

Megjelenik évente kétszer.

Egy szám ára: 1200 Ft

Előfizetési díj: 1990 Ft/év (az ár Magyarország területére vonatkozóan a postaköltséget is tartalmazza)

Előfizetés:

e-mailben: elofizetes@lydia.hu telefonon: +36 20 295 6595, +36 1 466 9896/612-es mellék, hétköznap 9 és 15 óra

között

A Harmat Kiadói Alapítvány bankszámlaszáma:

OTP Bank 11705008-20415987

Határon túli terjesztés:

Romániában: www.lydia.ro

Szlovákiában: www.magveto.sk

Szerbiában: arpikusz@gmail.com

Európában: elofizetes@lydia.hu

A Lydia továbbá megjelenik: német nyelven: www.lydia.net román nyelven: www.lydia.ro

Címlapfotó: Mikes Réka Photography

Belső illusztrációk: www.istockphoto.com

Nyomta és kötötte: Pharma Press Nyomdaipari Kft.

Felelős vezető: Kisbalázs Csilla HU-ISSN 0939-138x

A következő számunk 2025 májusában jelenik meg.

Kövesse a Lydia magazin közösségi oldalait is:

Facebook: Lydia magazin

Instagram: @lydiamagazinhungary

KÖSZÖNTŐ

Ki mondta? (Gér-Bódis Tímea)

Hab a tortán (Mészáros Johanna)

Adni – de mit és mikor? (Dr. Kovács Gézáné Ildikó)

Nagykorú szerelem (Muzslai-Bízik Hanna)

ÉLET

Szeretetben kezdek el igazán élni (Tóthné Tóth Dóra)

Beszélgetés a szexuális zaklatás szégyenéről és a szabadulásról (Füller Tímea)

Mit mond Isten az anyai szív rejtelmeiről?

(Kovács Dorottya)

75 éves lettem (Salyámosy Éva)

ÉS LÉLEK

Érdekli Istent, ha kövér vagyok? (Madarász Mara)

Pihenjünk! (Ujlaki Márti)

Levél a börtönből (Blaskó Éva)

Bennünk élő szuperhősök (Nyikos Anna)

Viseld, amiben hiszel (Gér-Bódis Tímea)

Melengető levesek (Ágostonné Szőcs Anna)

Biztonságban (Rozgonyiné Krajcsir Sarolta)

Hab

A Kemenes-cukrászat termékeivel már sokan találkozhattak, a szebbnél szebb és finomabbnál finomabb torták, sütemények minőségére garancia a név. De hogy kit takar ez a név, az sem kevésbé izgalmas: Edith asszony 56 évesen kezdett valami újba, amihez Isten munkálta ki a bátorságot – ahogy fogalmazott.

Mészáros Johanna

írása Fotó: Mikes Réka Photography

a tortán

Kilenc saját cukrászda, további 240 üzletbe beszállítás, 150 munkatárs – 2011-ben, amikor Edith belefogott a vállalkozásba, még rajta kívül csak négy alkalmazott volt. Ő volt ugyanis az első számú munkaerő: nem ritkán 15-20 órát is dolgozott egy nap.

„Az életünk a hétköznapokban is Istennel folyt” Imádságra alapozott vállalkozás

• Honnan indult ez az út, amely mostanára Biatorbágyig és a cukrászatig vezetett?

Kertész családba születtem Szászrégenben, bérbe vett földeken termesztettünk, elsősorban virágokat, és hamar bele kellett tanulnom a munkába. 11-12 évesen például egy távolabbi kert diófáját kellett őriznem termésidőben egész nap. Meséskönyveket vittem magammal, de még úgy is féltem... Utólag visszagondolva a szüleim hitét látom ebben, akik bíztak benne, hogy Isten mindenütt ott van velem is, meg tud óvni bárhol. Ugyanezt éltem át szülőként, amikor a középiskolás gyermekemet kellett elengednem egyedül Budapestre – annyit tudtam, hogy a Jóisten mindenhol vele van, vigyáz rá.

Beleszülettem a hitbe, a nagyszülők presbiterek, templomba járó emberek, imádkozó hívők voltak. Kemenes nagymamám – aki példaképem, bár személyesen nem ismerhettem – hat gyermeket nevelt fel, három lányt és három fiút. Amikor kitört a háború, három fiát azzal indította útnak katonaként, hogy: „Fiaim, az imám vissza fog hozni titeket”. Így is lett, mindhárom fia épségben hazatért.

Édesanyámtól sokat tanultam a jótékonyságról is: ő mutatta meg, hogyan lehet úgy adni, ahogy Jézus tanította: „ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb” (Mt 6,3). Sosem várt hálát semmiért, azt mondta, ha nem így élne, „nagy lenne a teher akkor”. Az életünk a hétköznapokban is Istennel folyt, rajta kívül nem működött. Most, úgy érzem, kamatoztatni tudom mindezt, amikor 80-100 emberrel van napi munkakapcsolatom – ez sem működne megbocsátás, elengedés nélkül.

• Hogyan indult a cukrászat?

Azt tapasztaltam életem során, hogy amiről megkérdeztem az Urat, abban mindig utat mutatott – így volt ez akkor is, amikor 54 éves koromban a korábbi vállalkozásomat a gazdasági válság miatt be kellett zárni. Másfél évig imádkoztam, kerestem az utam, mire a Szentlélek minden választ és bátorságot kimunkált bennem, sőt hitet, hiszen nem volt sok mindenre alapoznom. Ennyi idősen, egy tönkrement vállalkozással a hátam mögött biztosan tudnom kellett, hogy ez működni fog. Ami miatt nagyon sokat tudtunk fejlődni, az az, hogy találtunk egy jó partnert a Lipóti Pékség vezetője személyében. Tóth Péter tíz év után elmondta, ő maga sem érti, miért éppen az én tervemre mondott igent, holott annyi más ötlettel is megkeresték már – én pedig csak felhívtam, és sütöttem neki néhány süteményt. De tudom, hogy Isten munkálta ki, hogy megvalósulhasson a cukrászat.

Korábban is fontos volt számomra, hogy a vendégeinket a saját süteményeimmel fogadjam, és sokszor kérdezték is már, miért nem ezt csinálom. Most végre elér-

Fotó: Mikes Réka Photography

Szeretetben kezdek el igazán élni

Szeretet. Egy szó, ami éppoly megfoghatatlan, mint amenynyire konkrét tud lenni. Egy szó, ami csak egy üres szó marad egészen addig, amíg meg nem tapasztaljuk, mit is jelent a valóságban. Egy szó, aminek a jelentése relatív, hiszen mindenkinek mást mond, más-más cselekedeteket, más érzéseket. Szeretetet csak akkor fogunk tudni érezni, ha a formája hozzánk, a jellemünkhöz, a személyiségünkhöz, a múltunkhoz, az érzéseinkhez illik, tehát az, hogy érezzük-e, csak azon múlik, hogy miben is nyilvánul meg. Márpedig van valaki, aki pontosan tudja, mi kell ahhoz, hogy szeretve érezzük magunkat.

HOGYAN LESZ AZ „ÁLTALÁNOS” ISTENI SZERETET AZ ÉN SZERETETEM?

A János 3,16 a Biblia legnépszerűbb és legismertebb igeverse: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ez a vers Isten szeretetéről szól, és arról, hogy szeretetből mit tett ő azért, hogy nekünk győztes, sikeres, örömteli, harmonikus életünk lehessen. Sőt, olyan verset is találunk a Szentírásban, ami elmondja, Isten maga a szeretet (1János 4,7). De ért-

általán? „Persze, hát azt, hogy Isten szeret.” Kicsit konkrétabban? „Szeret, mert adott nekem egy csodás férjet és három gyereket, akik széppé teszik az életemet.” Oké, és amikor épp egy nehézséget éltek meg a társaddal, amikor veszekedtek, vagy amikor a gyerekek annyira felhúznak, hogy legszívesebben bezárkóznál a fürdőszobába sírni? Akkor már nem érzed, hogy szeret Isten? Vagy mi van azokkal, akiknek nincs társa? Vagy akik nem csak néhány hónapig élnek át nehézségeket, hanem akár születésük óta abban élnek? Őket nem szereti Isten?

A mennyei Atya mindannyiunkat szeret, és senkit nem szeret jobban vagy kevésbé. Ő szeretni akar bennünket, megmutatni, mennyire fontosak vagyunk neki. És amikor erre ráeszmélünk, amikor az egész lé -

nyünkkel megérezzük ezt a semmihez sem fogható, feltétel nélküli isteni szeretetet, akkor kezdünk el igazán élni. Ez az, ami ki tud húzni minket a gödörből, ami felemel, ami motivációt, vagy épp célokat ad, ami feltölt, amibe kapaszkodni tudunk, ami megnyugtat. Sőt, ez az, ami közelebb visz bennünket hozzá, méghozzá személyre szabott módon.

HOL VAN ISTEN SZERETETE?

Isten mindenkinél jobban ismer bennünket. Pontosan tudja, mi kell ahhoz, hogy szeretve érezzük magunkat, és bár a körülményeink nem mindig ezt mutatják, de neki minden vágya, hogy minél többet megérezzünk az ő csodás szeretetéből. Na, de hogyan is fogom én ezt megtapasztalni a mindennapokban?

1. Hálaadással 2. Isten megismerésével

Mi mással is kezdhetném a felsorolást? A hálás szív egy nagyon erős, stabil utat teremt Istenhez, mert általa sokkal több áldást, örömöt, tanulságot láthatok meg. A hála rávilágít, mennyire szeret engem Isten úgy, ahogy vagyok, önmagamként. Megmutatja, hogy bármi is a múltam, vagy épp a jelenem, ő a legjobbat akarja nekem. A hála felfedi az életem apró, ugyanakkor nélkülözhetetlen részleteit, melyek nélkül sosem leszek tisztában azzal a mély, csodás szeretettel, amit Isten irántam érez.

Nem láthatom meg Isten szeretetét egészen addig, amíg nem ismerem őt. A Biblia bemutatja nekünk Teremtőnk jellemét, a szívét, azt, hogy ő mennyire akar velünk lenni, hogy mennyire ismer bennünket. Bibliát tanulmányozni, s közben megismerni az Urat egy igazán különleges, bensőséges élmény. És minél jobban akarjuk őt megismerni, minél közelebb szeretnénk hozzá kerülni, annál inkább rájövünk, hogy sokkal nagyobb szükségünk van rá, mint azt hittük.

Aki azt hitte, hogy a szeretetnyelvek csak a társas kapcsolatainkban hasznosak, az most nagyon fog örülni. Gary Chapman Istenre hangolva című könyvében ugyanis azt fejtegeti, hogy az Úr szeretetét a legszemélyesebben akkor fogjuk megtapasztalni, ha elsődleges szeretetnyelvünkön szól hozzánk. Sőt, mi több, ugyanezen a szeretetnyelven keresztül viszonozzuk felé mi is a szeretetünket – akár tudtunk erről, akár nem. A mennyei Atya, a mi alkotónk folyékonyan beszéli a szeretetnyelvünket, így pontosan tudja, hogyan mutassa meg magát személyesen nekünk, hogy az számunkra a legtöbbet jelentse. Nekem személy szerint óriási rácsodálkozás és felismerés volt erre rájönni a könyvnek köszönhetően.

BESZÉLGETÉS A SZEXUÁLIS ZAKLATÁS

SZÉGYENÉRŐL ÉS A SZABADULÁSRÓL

Hittantanárként és szülőtársként fájdalmasan nehéz történetek soráról szereztem tudomást az elmúlt évek alatt, fizikailag és/ vagy szexuálisan bántalmazott gyermekekről, fiatalokról. Meghallgattam őket, ha mesélni tudtak, de a megosztott történeteik mögött minden alkalommal ott éreztem rengeteg kibeszélhetetlen fájdalmat. Füzesi Manuélát a könyvén keresztül ismertem meg. Sok évvel azután, amik vele történtek (családon belül kisgyermekkortól elszenvedett tartós szexuális zaklatás) Ráháb zsoltára című kötetében szabadon beszél a kibeszélhetetlenről. Szívbe markoló őszinteséggel mondja el, szorongató múltja szégyenéből hogyan kapott Istentől csodálatos szabadulást. Vele beszélgettem felegyenesedésről, gyógyulásról, identitásról, a bántalmazottakhoz való helyes vagy helytelen viszonyulásainkról.

Füller Tímea

írása

Manuéla, köszönöm, hogy beszélgethetünk, és előre kérlek, bátran jelezd, ha valami olyat mondok, ami kellemetlen vagy fájdalmas neked! Korábban egy fiatal nővel hasonló témáról beszélgettem, és minden igyekezetem ellenére mély fájdalmat okoztam neki, és még csak nem is tudom pontosan, mivel.

Kedves vagy, de nem kell fölöttébb nagy óvatossággal bánnod velem. Jól vagyok. A gyógyulásom valódi és megbízható. Véget nem érő folyamat, hiszen a legutóbbi hetekben is tapasztaltam, hogy újabb és újabb rétegei érnek el, de már van bennem egy megérkezettség is, egy stabilitás, elvehetetlenség. A gyógyulásnak része az is, hogy szabadon rá tudunk tekinteni a történetre, a veszteségekre is. Válaszolni tudunk fájdalmas kérdésekre is.

Interjúalanyunk neve nem valódi név, személyazonossága és családja védelmének érdekében a könyv szerzőjeként is álnevet használ. A kép csak illusztráció.

Ugyanakkor köszönöm az érzékenységedet! Annak a fiatal hölgynek a nevében is. Azzal, hogy nyitott voltál meghallgatni őt, és ahol a fájdalma határához érkezett, ott magyarázkodás nélkül visszavonulhatott, nagyon sokat adtál neki. Megbecsülést, és azt az autonomitást, hogy rendelkezhet a saját határai fölött – éppen amiben oly súlyosan megrabolhatták őt az abúzus során.

Gyógyulásról beszélsz, és nem tudom, hogyan mondjam, de valóban annyira jó a közeledben lenni! Mosolygós, derűs nő vagy, miközben nagyon nehéz volt olvasni a történetedet.

Látod, ez a visszajelzés máris egy gyógyító mondat. Megerősítés. Sokáig „elmaradt a lelkem” mögöttem, nem tudtam azonosulni önmagammal, nem tudtam kompetens felnőtt keresztény nőnek érzékelni önmagam. Évtizedekig annak a mélyen sebzett kislánynak a jelenlétét gyakoroltam, aki egykor voltam. Mára ez megváltozott, de egy ilyen megerősítés a mai napig hálával tölt el. A nehéz történetet pedig meg kell írni. Nem lehet úgy hatékonyan bizonyságot tenni, hogy „engem meggyógyított az Úr, de nem árulom el, hogy miből”. Ez senkit nem indít el

arra, hogy elkezdjen küzdeni a saját gyógyulásáért. Történetek kellenek, igaz, személyes, valóságos, elmondható történetek Istennel – és ezeket a történeteket meg kell osztani akkor is, ha van sok nagyon fájdalmas rész bennük. A fájdalom egyébként nem múlik el és nem is relativizálódik. A lelkipásztoromtól azt tanultam: a lelki gyógyulás akkor valóság, amikor a múlt vagy a minket sebző esemény már nem kelt bennünk kontrollálhatatlan érzelmeket. Fontos volt nekem, hogy akkor írjam meg a könyvet, amikor ez a gyógyulás már az enyém, amikor már a fájdalmas múltat is a megbocsátás, a gyógyulás valóságából visszatekintve tudom elmondani.

ÉVTIZEDEKIG ANNAK A MÉLYEN SEBZETT KISLÁNYNAK A JELENLÉTÉT GYAKOROLTAM, AKI EGYKOR VOLTAM.

A megjelenésekor olvastam a könyvedet, most a beszélgetésre készülve pedig újra elővettem. Nagyon nehéz ez a téma, a gyermekek szexuális bántalmazása, ugyanakkor sajnos nem vesztette aktualitását. Az egyik vidéki iskolában, ahol tanítok, volt olyan sejtésem, hogy érintett egy gyerek. Ahogy elvégezte a nyolcadikat, azonnal elköltözött az apjától. Azóta nem is hajlandó hazamenni. Próbáltam beszélgetni vele, de valamiért nem kapcsolódtunk jól.

Igen bölcs és érett lépés volt tőle, hogy kimenekült. Megértem azonban, ha nem volt még kész beszélgetni veled. A gyermekként bántalmazottakat nem csak a fájdalom és a szégyen zárja be mélyen önmagába, de nincs meg a megfelelő fogalmi és viszonyítási rendszerük sem ahhoz, hogy objektíven lássák saját helyzetüket, és értő elemzést adjanak önmagukról. Nincsenek kellő fogalmaik, nekem sem voltak. A szülők Istentől rendelt feladata megtanítani a gyermekeiket az élet alapfogalmaira: mi az apa, mi a gyermek, mi a család, mi a gyöngédség, mi a szeretet stb. Nem didaktikus, verbális tanítással tanítják, hanem azzal, ahogy bánnak velük, amilyennek az életet eléjük élik. Gondolj bele: ha éppen azok abuzálnak, kicsi gyermekkortól kezdve, akik ezeket a fogalmakat vésik bele a szívedbe – milyen sebzett, megbízhatatlan, bizonytalan körvonalú fogalmak íródnak akkor beléd? Ezek a torz, hamis módon bevésett képek nem igazítanak el abban, hogy helyesen ítéljük meg, ami velünk történt. Ezért van a bemocskoltság-érzés, a mély belső bizonytalanság, a dolgok szavakba önthetetlensége.

Igen, az élet nem egyszer kiütött engem, ám

Isten ereje segített, és nem maradtam a földön.

Felugrottam. Azok a győztesek, akik újra meg újra talpra állnak. A botlás köveiből így lépcsőfokok lesznek.

(Elisabeth

Mittelstaedt) M M