mások uralják. Képzeteiben csak úgy hemzsegnek a tógák, a saruk meg a csupasz lábszárak, s az a körülmény, hogy a templomlátogatók modern ruhát viselnek, már önmagában valóságos – bár természetesen nem tudatos – akadállyá válik számára. Legyen rá gondod, hogy ennek a ténynek ő soha ne is ébredjen a tudatára! Soha föl ne tegye magának a kérdést, hogy végtére is milyen külsőt várna el tőlük! Most csak maradjon ködös az elméje, s meglátod: örök időkig mulathatsz majd, amikor felgyújtod benne a pokol különleges világosságát.
— 14 —