GTM Magazin 2011. november by GTM Online

XI. ÉVFOLYAM

2011. NOVEMBER

3700 Kazincbarcika, Tardonai út 1. Postacím: 3701 Kazincbarcika, Pf. 117 Telefon: 06/48-514-500 Telefax: 06/48-514-582 Honlap: www.ervzrt.hu E-mail: info@ervzrt.hu

A KAPCSOLATOK

GAZDASÁGI TÜKÖRKÉP MAGAZIN XI. ÉVFOLYAM • 2011/8

Északmagyarországi Regionális Vízművek Zártkörűen Működő Részvénytársaság

MAGAZI NJA

690 Ft

GTM-borito.indd 1

A KÖRNYEZETIPAR SIKEREI ÉS PROBLÉMÁI VÁLTÓÁLLÍTÁS ELŐTT A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS ENERGIASTRATÉGIA VAGY ENERGIATAKTIKA? A KOKILLÁS ÖNTÉSZET ÉS A SZÁMÍTÓGÉP NEM RÓZSASZÍNŰ A HAZAI FESTÉKIPAR JÖVŐJE

2011.11.09. 17:13

HASZNÁLT ELEM JÓ HELYEN! Társaságunk 2005 óta igyekszik a piacon teljes körű szolgáltatást nyújtani partnerei számára. A használt elemek és akkumulátorok INGYENES gyűjtése az erre a célra speciálisan kifejlesztett gyűjtőedényekben több mint 25 000 gyűjtőponton lehetővé teszi a hordozható áramforrások biztonságos elhelyezését és újrahasznosítását. A hulladékgazdálkodásban teljes körű megoldásokat nyújtunk a szelektív hulladékbegyűjtésre partnereink részére. Az irodai szelektív hulladékgyűjtésre külön egyénre szabott megoldásokkal és egyedi gyűjtőedények kihelyezésével komplex szolgáltatást nyújtunk.

Szolgáltatásaink

›

Felvesszük a kapcsolatot a gyűjtőpontokkal, tanácsadással látjuk el Ügyfeleinket, majd ingyenesen kihelyezzük gyűjtőedényeinket. Ezt követően ingyenesen begyűjtjük a használt elemeket, akkumulátorokat, a hulladék útjának nyomon követésével.

›

Veszélyes és nem veszélyes hulladékok begyűjtése engedélyeinknek megfelelően, egyedi ajánlat alapján (papír, karton, toner, tintapatron, elektronikai hulladék, akkumulátor, PET palack).

› ›

ADR szakmai tanácsadás, engedélyezési eljárások kivitelezése.

› › ›

Áruszállítás, fuvarozás egyedi ajánlatok alapján.

Hulladék-nyilvántartási, adatszolgáltatást segítő ügyviteli program értékesítése.

Selejt áruk szállítása. Irodai szelektív hulladékbegyűjtés.

FoReGo Magyarország Kft. 2092 Budakeszi, Kagyló u. 1-3. | Tel.: (23) 457-151 | Fax: (23) 454-879 | E-mail: info@forego.hu | Honlap: www.forego.hu

GTM-borito.indd 2

2011.11.09. 17:13

TARTALOM

2 HÍRTÜKÖR

A különleges festékek specialistái

A nyereség hetven százalékát minden évben visszaforgatják

4 ÖKOINDUSTRIA

Hulladékgazdálkodás A környezetipar sikerei és problémái

A hulladékkezeléstől a fenntartható energiagazdálkodásig

22 IPAR Modernizálódó magyar öntészet

Számítógépek nélkül ma már elképzelhetetlen egy versenyképes öntöde

A Köztisztasági Egyesülés véleménye az új hulladékgazdálkodási törvényről

Szimulációs labor, öntészeti csúcstechnológia

A lakosságra hárul majd a legnagyobb teher

Versenyben a leghíresebb külföldi egyetemekkel

Elfogadás előtt az új hulladékgazdálkodási törvény

Modern alumíniumöntöde Cegléden Az új hulladéktörvény megvalósítása a települési szilárdhulladék-gazdálkodásban az EU-támogatások szemszögéből

Nagy világcégeknek szállít a száz százalékig magyar tulajdonú vállalkozás

Ismét kevesebb lett a veszélyes hulladék Békéscsabán

Sikeres nagytakarítástól a hulladékgazdálkodási törvényig

25 INNOVÁCIÓ Péti Nitrogénművek: nyolcvanéves a legenda

Folyamatos fejlődés a szolgáltatások és a környezettudatosság terén

Vízminőség Egyedi szennyvíztisztító küzdelmek

A konkurenciaharc háttérbe szorítja a közös célt

Nanovassal a talajvíz-szennyeződések ellen

Nem csak szavakban kellene csökkenteni az ország energiafüggőségét

30 DÉL-ALFÖLD RÉGIÓ „Túlárazott projekteket, giga- vagy luxusberuházásokat nem támogatunk”

Növekszik a Dél-Alföld turisztikai vonzereje

Csak minőségi szolgáltatásokkal lehet átvészelni a válságot

16 A magyar mezőgazdaság mintarégiója

Csökkenő teljesítmény az állattenyésztésben is

HungaroCoat-HungaroCorr az ELTE lágymányosi épületében

34 SPORT Fantáziadús csapatépítés az erdei kalandparkokban

Felnőtt játszótér a szabadban, jó levegőn, fák között

Óriási a verseny a hazai festékpiacon

18 Rászámoltak a hazai profi ökölvívásra

Visszaesett a kereslet, folyamatosan drágul az alapanyag

Véget ért a Kokó–Erdei–Kótai-féle aranykorszak

A korrózió hű kísérője az emberiségnek

19 38 EURÓPAI UNIÓ Kína tényleg „felvásárolja” Európát?

A harc nem nyerhető meg, csak a folyamat sebessége csökkenthető

A pekingi stratégák inkább Amerikára koncentrálnak

Nanobevonatok és UV-lakkok a kínálatban A cég fő profilja az ipari festékek és lakkok gyártása

20 40 ELŐZETES

A mediterrán múzeumokban gyakran találhatjuk magunkat szembe két-három ezer éves csillogó festékekkel, hiszen a szépség és az épség akkor igen fontos dolog volt. Hazai városainkat járva viszont húsz-harminc éves bágyadt festéknyomokra bukkanhatunk, jelezve, hogy ezekben az időkben valahogy nem volt döntő szempont a minőség és a tartósság. Összeállításunkban a milliárdos értékeket védő és sok tízezer embernek munkát adó hazai festékipar és korrózióvédelem aktuális helyzetét és kitörési pontjait tekintjük át.

A míniumtól a lazúrokig, a krómozástól a tűzihorganyzásig

A szakma legszínesebb konferenciája

28 KÖZLEKEDÉS Nemzeti Közlekedési Stratégia: a gombhoz keressük a kabátot?

A tanács csak előszűrő, közvetlen döntést nem hozhat

A FŐGÁZ átadta Budapest első CNG-töltőállomását

16 VEGYIPAR Tízezer éves a felületkezelt világ

Nagyszabású közlekedési konferencián vitáztak a szakemberek

A környezetkímélő energiatermelési módokat kellene támogatni

Sűrített földgázt az autóba!

FREE – szabad pálya a kutatási eredmények hasznosításához Technológiatranszfer-nap Brüsszelben

Energia

Nem lehet üzleti alapon kezelni a globális levegőszennyezést

Hazai szellemi műhely tervezi, gyártja és telepíti őket

Úttörő technológia kétharmadrészt európai uniós támogatásból

Globális szinten folyik a verseny az energiaforrások megszerzéséért

Világszínvonalú neutronkutató eszközök

Szinte napra pontosan két évvel a nagy sikerű 2009-es rendezvény után, 2011. november 16– 18. között a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége ismét megrendezi az Ökoindustria Nemzetközi Környezetipari, Energiahatékonysági és Megújuló Energiaforrások Szakkiállítást a fővárosi SYMA Sport- és Rendezvényközpontban. Összeállításunkban részben mi is kapcsolódunk a kiállítás tematikájához, igyekezve jobban megvilágítani egyes ágazatok hátterét, sikereit, problémáit.

Magyarországon mintegy 125 öntöde van, mintegy 10 százalékuk tekinthető nagyvállalatnak, a többi kis- és középvállalkozás. Ezek a cégek döntően külföldi vevőknek gyártanak öntvényeket. Az ágazat árbevétele több mint 300 millió euró volt 2010-ben, ami azt is jelenti, hogy az öntödék nagyrészt túljutottak a 2008–2009-es évek sokkján. Az ágazat helyzetéről dr. Hatala Pállal, a Magyar Öntészeti Szövetség ügyvezetőjével beszélgettünk.

www.gtm.hu

GTM_2011-8rendez.indd 1

2011.11.09. 14:29

GTM_2011-8rendez.indd 2

2011.11.09. 14:30

GTM_2011-8rendez.indd 3

2011.11.09. 14:30

GTM_2011-8rendez.indd 4

2011.11.09. 14:30

www.gtm.hu

HULLADÉKGAZDÁLKODÁS

A hulladékgazdálkodás globális nemzetgazdasági hozzájárulása pontosan nem mért, de becslések szerint ez a komplex ágazat több százmilliárd forintot és több tízezer munkahelyet jelent. A települési hulladékgazdálkodási szektorban a nemzetgazdasági hozzájárulás mértéke nagyjából objektíven mérhető. A települési szilárdhulladék-kezelést ellátó közszolgáltatók esetében alapvetően a lakosság felé végzett szolgáltatás számszerűsítve legalább 85 Mrd Ft/év, és az e szektorban közvetlenül, illetve közvetetten foglalkoztatottak aránya kb. 15 000 fő.

b) A közszolgáltatás megszervezésének feladata és felelőssége

Milyen hatása lehet a módosításnak? A Vidékfejlesztési Minisztérium által egyeztetésre bocsátott tervezet elfogadása a települési szilárdhulladék-kezelést ellátó közszolgáltatásban – különösen az alábbiak miatt – komoly gondokat okozhat: a) Igénybevételi járulék bevezetése Az igénybevételi járulék minden lerakott (nem hasznosított) hulladék után fizetendő 6000 Ft/tonnás összeggel történő bevezetése hazánk jelenlegi felkészültsége és a korábbi EU-finanszírozású projektek szempontjából rendkívül hátrányosan érinti Magyarországot és közvetlenül a lakosságot. Az eddigi EU által finanszírozott projektek esetében (ISPA, Kohéziós Alap, KEOP) ez projektenként – a CBA (Cost-Benefit Analysis) áttervezése miatt – átlagosan kb. egymilliárd Ft visszafizetését eredményezheti az EU Bizottság felé. Az igénybevételi járulék közvetlen teherviselője a lakosság, hiszen a háztartásokban képződő hulladék az, ami elsősorban és nagy mennyiségben lerakásra kerül. A lakossági hulladékkezelési közszolgáltatási díjat (népszerű nevén: szemétdíjat) a fenti összeg eltérő mértékben, de jelentősen növelni fogja. Mértéke a jelenlegi díjhoz képest – a különböző közszolgáltatók között történő felmérés adatai alapján – 15–60% között mozog. Ez, különösen a hátrányos helyzetű vidéki régiókban, elviselhetetlen mértékű többletteher, ami ráadásul ellentétes miniszterelnök úr parlamenti bejelentésével. A lakossági terhek növekedése egyben az illegális szemétlerakás növekedéséhez fog vezetni, az erdők, elhagyott mezőgazdasági területek, bányák ellenőrizhetetlen hulladékterhelése nagyságrendekkel fog növekedni, ezek felszámolása már ingatlantulajdonosi vagy állami felelősség.

A települési szilárdhulladék-kezelési közszolgáltatás megszervezése és fenntartása a települési önkormányzatok feladata az EU szinte valamennyi tagállamában. A meglévő rendszeren megfelelő átmeneti idő biztosítása nélkül változtatni – pontosan a zavartalan feladatellátás miatt – nem célszerű. A módosítás a lakosság közegészségügyi helyzetére roppant káros, és Magyarország nemzetközi megítélését is kedvezőtlenül befolyásolja. A másik ok, ami miatt ezen a feladatellátási renden változtatni indokolatlan, az a megkötött szerződések érvényességi ideje és a felmondás várható jogkövetkezményei. Ráadásul itt két szerződésfajtával találkozhatunk: egyrészt az EU-val kötött támogatási szerződések, illetve az azok nyomán kötött vállalkozási szerződések, másfelől a közbeszerzési törvény alapján, hosszabb távra kötött települési szilárdhulladék-kezelési közszolgáltatási szerződések. Mindkét esetben a 2013. január 1. napjával történő felmondás – pontosabban jogi lehetetlenülés – prognosztizálhatóan több tízmilliárd forintos kártérítési vagy kisajátítási kártalanítási (többletkártalanítási) igényt keletkeztet az egyébként is forráshiányos települési önkormányzatok, illetve Magyarország (annak központi költségvetése) felé. c) A közszolgáltatói státus elnyerése A települési hulladékgazdálkodás többségi állami vagy önkormányzati szervek által történő elvégeztetése lehet stratégiai cél, és ez jellemzi az EU számos országát. Emellett azonban a nemzeti tőke, a hazai közép- vagy kisvállalkozások is szinte mindenhol meghatározó szerepet játszanak a települési közszolgáltatás ellátásában. A 2013. január 1. napjától javasolt többségi önkormányzati, állami tulajdon előírása a közszolgáltató esetében több szempontból is aggályos lehet: – 2012-ben nem ösztönzi azokat a közszolgáltatókat a hatékonyabb feladatellátásra, akik kikerülnek a rendszerből, ezzel viszont a környezetvédelmi termékdíj költségvetési bevételi oldalának a teljesülése is megnehezül; – 2012 végével a közszolgáltatási rendszerből kikerülők a jövő év során jelentős mértékű tőkekivonást (tőkekimentést) fognak folytatni, ami a későbbi feladatellátást nehezíti; – növekedni fog a lakossági kintlévőség (díjhátralék) behajtására vezetett eljárások száma, ami a lakossági terheket tovább növeli;

ÖKOINDUSTRIA

– a foglalkoztatottak számát minimálisra csökkentik a rendszerből kikerülők, ami a munkanélküliség mutatóiban fog kedvezőtlen folyamatokat generálni; – bírósági eljárások megindítása prognosztizálható (hazai és Európai Bíróság előtti). A fenti lépések negatív összhatása szintén milliárdos költségvetési bevételcsökkenésben és kiadásnövekedésben mérhető.

Milyen megoldási javaslatok jöhetnek számításba? A települési szilárdhulladék-kezelési közszolgáltatás ellátásának a zavartalanságához, a kormányzati stratégiai célok eléréséhez az alábbi javaslatok fogalmazhatóak meg: 1. A jogharmonizációs kötelezettségek teljesítéséhez elegendő a hatályos hulladékgazdálkodási törvény és végrehajtási rendeleteinek közepes terjedelmű módosítása. A jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése a települési szilárdhulladék-kezelési közszolgáltatást szinte egyáltalán nem érinti, ezért javasolható annak változatlan formában történő megtartása. 2. A lerakási járulék bevezetésére csak későbbi időpontban vagy fokozatosan kerüljön sor, a jobb környezeti teljesítményt nyújtó közszolgáltatók esetében a járulékkedvezmény, illetve -mentesség bevezetése is indokolt lehet. 3. A települési szilárdhulladék-kezelési közszolgáltatás továbbra is a települési önkormányzatok kötelezően ellátandó feladata maradjon, de a szabályozás erősítse meg – figyelemmel a közelség elvének érvényesítésére – az optimális méretű társulások (pl. járási szinten történő) létrehozását. 4. A települési szilárdhulladék-kezelési közszolgáltatók tulajdonosi szerkezetében történő változtatás előkészítésére alakuljon munkabizottság. Ez az ad hoc bizottság 2012 első felében az átalakítás gondos mérlegelésével a központi költségvetés legkisebb terhelésével járó javaslatot fogalmazzon meg a szabályozásra. 5. Amennyiben mégis új hulladéktörvény elfogadására kerülne sor az idei év során, abba a települési szilárdhulladék-kezelési közszolgáltatásra vonatkozó, hatályos törvényben szereplő rendelkezések – kisebb technikai módosításokkal – változatlanul kerüljenek át. Nagy György igazgató

2011. NOVEMBER – 8. SZÁM

GTM_2011-8rendez.indd 5

2011.11.09. 14:30

GTM_2011-8rendez.indd 6

2011.11.09. 14:30

GTM_2011-8rendez.indd 7

2011.11.09. 14:30

GTM_2011-8rendez.indd 8

2011.11.09. 14:30

www.gtm.hu

ÖKOINDUSTRIA

VÍZMINŐSÉG

A KONKURENCIAHARC HÁTTÉRBE SZORÍTJA A KÖZÖS CÉLT

Egyedi szennyvíztisztító küzdelmek Amióta ömlenek hazánkba az uniós pénzek, szinte minden város és falu csatornázni akar, de legalábbis terveket készít. A számításokból persze gyakran kiderül, hogy bizonyos lélekszám alatt iszonyatos a költség, reménytelen a megtérülés. Marad tehát a jól bevált emésztő-szippantó páros, vagy akad egyéb civilizált megoldás is? Mint az alábbiakból kiderül, nemcsak egyedi szennyvíztisztító berendezésből, de kínos konkurenciaharcból is nagy a választék.

ivel Magyarország, mondhatni, a befolyó vizek országa, és általában igen magas a talajvíz szintje, kevesen tudják, de a hazai szennyvizes jogszabályok jóval szigorúbbak, mint az Európai Unióban érvényesek. Erre a szigorúságra a hazai szakemberek is rátettek egy lapáttal, amikor évtizedeken át azt tartották, hogy a zárt tartály és a szippantó az egyetlen biztos megoldás. Aztán persze az élet és a pénztelenség alaposan felülírta ezeket az íróasztal mellett született elképzeléseket. Emberek tízezrei

ütötték ki az emésztőgödrök oldalát, vagy éjszakánként kiszivattyúzták a terméket a laposra meg a patakpartra – vagy éppen a szippantós kocsi állt meg egy negyedórára az erdő szélén. Megtörtént olyan eset is, hogy az egyik város szélén az igen magas talajvízszint ellenére építési engedélyeket adtak ki, sőt még azt is megengedték az embereknek, hogy pincét építsenek. Csatornázás persze nem volt, az emésztőket pedig amúgy magyar módra „kezelték”, néhány év múlva meg is jelent a pincékben a szennyvíz. Elkezdték szivattyúzni, amire egyre gyorsuló ütemben jött az áldás. Az internetet böngészve szereztek tudomást arról, hogy nemcsak Németországban vagy Franciaországban létezik már ilyen-olyan egyedi szennyvíztisztító berendezés, hanem Magyarországon is, és ráadásul nem is megfizethetetlen az ára. Megkeresték az egyik hazai cé-

get, azóta már túl vannak a nehezén. És ami még nagyon fontos: ismét lett ára a lakásuknak, hiszen egy szennyvízzel teli pince gyakorlatilag forgalomképtelenné teszi az ingatlant. Ma már tehát szerencsére nemcsak Nyugat-Európában léteznek használható és viszonylag olcsó egyedi szennyvíztisztító

megoldások, hanem Magyarországon is. Egy-egy isten háta mögötti családi háznak, erdő közepén létesített biopanziónak vagy a téeszes időkből itt maradt falu széli vágóhídnak nem kell vagyonokat költenie a szippantós hadműveletre, mert már van civilizált megoldás a problémáikra. Hamarosan már minden csatornázást nélkülöző háztulajdonos dönthet úgy, hogy valóságosan vagy virtuálisan meglátogatja a szomszéd faluban lévő ismerősét, akinél már működik egy ilyen egyedi szennyvízkezelési rendszer, és számolni kezd. Ha marad a „kreatív” megoldásnál, előbb-utóbb eléri a pincét meg az ásott kutat a szennyvíz, a másik esetben viszont kiderülhet, hogy két-három, sőt akár egy-másfél év alatt is megtérülhet a befektetés. Lelke rajta, aki az első változat mellett dönt. Hogy melyek ezek a megoldások? A naiv újságíró azt gondolta, hogy ezen az enyhén szagos, de békésnek tűnő terepen nem érhetik meglepetések: némi tájékozódás után csendesen leírja majd, hogy van ilyen meg olyan berendezés. Az egyik ezért jó, a másik azért, az egyik

ennyibe kerül, a másik meg annyiba, de hát nem is ez a lényeg, hanem a közös cél: környezetünk megóvása a szörnyű szennyvizektől, ha már egyszer a csatornázás nem jöhet szóba. Amikor viszont már a negyedik szakember bizonygatta neki vehemensen, hogy csakis az ő berendezéseik felelnek meg mindenféle európai normának, szabványnak és előírásnak, a másik táboréi pedig még csak véletlenül sem, kicsit elcsodálkozott. Aztán még jobban, amikor kiderült, hogy az a másik berendezés drága és megbízhatatlan, illetve olcsó és megbízhatatlan, mindenesetre elég komoly gazdasági és politikai lobbik állnak az ellenérdekű tábor háta mögött, de ennél többet nem is szeretnének mondani, de talán ennyi is elég. Ekkor a naiv újságíró arra gondolt, hogy mégiscsak jobb lett volna békésebb iparágakról tudósítani, mondjuk egy taxistüntetésről vagy olajszőkítésről, semmint eldönteni, hogy kinek van itt igaza. Annak, aki az egyedi, biológiai szennyvíztisztító kisberendezéseket vagy aki az egyedi, biológiai szennyvíztisztító kislétesítmé-

nyeket preferálja. Hogy jól járt-e az a Balaton-felvidéki falu az egyikkel és rosszul a másikkal, Mari néni tudja-e kezelni a berendezést, vagy mérhető-e a másik megoldás hatékonysága. Ráadásul minden jel arra mutat, hogy a két tábor közti küzdelem hevessége nemhogy csökkenne, de hamarosan új erőre kap, ugyanis az Európai Unió minden bizonnyal megváltoztatja a jogszabályi hátteret, és a kétezer lakosnál kisebb települések is kaphatnak majd direkt támogatást. Vagyis az eddigi állami-önkormányzati pénzek helyett európai forrásokból fejleszthetik majd ezeket a berendezéseket. Nem jönnek unalmas idők, az biztos. B. Z.

2011. NOVEMBER – 8. SZÁM

GTM_2011-8rendez.indd 9

2011.11.09. 14:30

GTM_2011-8rendez.indd 10

2011.11.09. 14:30

GTM_2011-8rendez.indd 11

2011.11.09. 14:30

ÖKOINDUSTRIA

ENERGIA

www.gtm.hu

NEM CSAK SZAVAKBAN KELLENE CSÖKKENTENI AZ ORSZÁG ENERGIAFÜGGŐSÉGÉT

Globális szinten folyik a verseny az energiaforrások megszerzéséért A nemrégiben elfogadott kormányzati energiastratégia több jó elképzelést, de túlzottan kevés konkrétumot tartalmaz, és félő, hogy a tervezethez megalkotandó jogszabályok nem az eredeti célokat szolgálják majd. Az atomenergia hasznosítására idehaza a jövőben is szükség lesz, a zöld energiák elterjedését viszont egyes környezetvédelmi mozgalmak hátráltatják. Egyebek mellett ezekről a témákról beszélgettünk Vajda György akadémikussal, Magyarország egyik legnagyobb energetikai szaktekintélyével.

Mi a véleménye az Országgyűlés által a közelmúltban elfogadott új nemzeti energiastratégiáról? – Számos támogatható célkitűzést, több jó elképzelést tartalmaz a dokumentum, ám a készítői túl általánosan fogalmaztak, túlzottan sok benne a pontatlanul körülírt kitétel. Emellett nehezíti a véleményalkotást, hogy még nem jelentek meg a tervezet végrehajtását előíró részletes szabályok, márpedig az ördög itt is a részletekben rejlik. Sajnos, régi tapasztalatom, hogy megszületnek a nemes célkitűzések, a végrehajtásra azonban gyakorta a célokkal ellentétes hatású jogszabályok készülnek. Így végül a különböző tervezetek csak szavakban valósulnak meg. Félő, hogy ezúttal is hasonló történik majd. Mondana egy példát? – A földgázszektor esete tipikusan ilyen. A kormányzat folyamatosan azt hangoztatja, hogy túlzottan nagy az ország földgázfüggősége, mivel a gáz az energiafogyasztásunknak ma már hozzávetőleg 40 százalékát teszi ki. Ennek ellenére a kabinet rendre olyan szabályokat alkot, amelyek arra ösztönzik a lakossági és az ipari fogyasztókat, illetve az erőműépítő társaságokat, hogy a gázt részesítsék előnyben. Ezt igazolja például az a tény, hogy Magyarországon az utóbbi időben két nagyobb teljesítményű erőmű épült, s mindkettő földgázt használ tüzelőanyagnak. Hozzáteszem: egy olyan országban, mint Hollandia vagy Oroszország, ahol hatalmas gázkészletek vannak, ez akár még rendben is lenne. Hazánk azonban mintegy 80 százalékban import gázra szorul, ez pedig túlzottan kockázatos mind ellátásbiztonsági, mind gazdasági, mind pedig társadalompolitikai szempontból.

GTM_2011-8rendez.indd 12

Egymás után látnak napvilágot az olyan nemzetközi földgázhálózat-építési tervek, mint az uniós Nabucco, az orosz Déli Áramlat, a nemrégen tervbe vett AGRI, illetve a brit BP vezeték. Ezek a csővezetékek mind a Kaszpi-tenger térségéből szállítanának gázt Európába. Mi a realitása annak, hogy ezek a projektek mind megvalósulnak? – Úgy látom, hogy a legtöbb csak terv marad. A legnagyobb esélye a Déli Áramlatnak van arra, hogy megépüljön, a többi csőrendszer kiépítését ugyanis számos gazdasági, politikai, illetve katonai ok hátráltatja. Milyen energiahordozókra kellene alapozni a hazai energiaellátást? – Minél több lábra állunk, annál nagyobb lesz a biztonság. Úgy vélem, a gáz és az olaj felhasználása mellett teret kellene engedni a hazai lignitvagyon kiaknázásának is, bár most éppen úgy tűnik, hogy a lignittüzelésű Mátrai Erőmű jövője kérdésessé válik. Vagyis ebben az esetben is az történik, amit az imént említettem: a kormányzat a hazai források minél nagyobb arányú igénybevételét fogalmazta meg az energiastratégiában, a valóság viszont éppen ennek az ellenkezőjét mutatja. A Japánban bekövetkezett atomerőműkatasztrófát követően Németországban, Svájcban és több más európai országban is úgy döntöttek, hogy néhány éven belül bezárják a nukleáris üzemeiket. Magyarországon mi lenne a jó döntés? – Jelenleg az ország áramigényének hozzávetőleg 40 százalékát a paksi atomerőmű biztosítja, méghozzá sokkal olcsóbban, megközelítőleg fele áron, mint a többi erő-

Vajda György akadémikus

mű. Így ezt az energiát aligha nélkülözheti az ország. Ezen felül arról sem feledkezhetünk meg, hogy az atomenergia felhasználásakor nem történik sem levegő-, sem egyéb környezetszennyezés. Ezért abban az esetben, ha teljesíteni kívánjuk az Európai Unióval szemben vállalt szén-dioxidkibocsátás-csökkentési kötelezettségeinket, továbbra is használnunk kell az atomenergiát. Mindezek mellett a nukleáris blokkok működtetése ellátás-biztonsági szempontból is fontos, miután viszonylag kis területen több évre elegendő fűtőelemet lehet betárolni. Így kevésbé kitett az ország a nemzetközi energiapiacon végbemenő kedvezőtlen folyamatoknak. Az egymást váltó kormányok – úgy tűnik – felismerték ennek a jelentőségét, és a paksi atomerőmű élettartamának a húsz évvel történő meghosszabbítása mellett döntöttek. Ez pedig azt jelenti, hogy a paksi reaktorokat csak 2032-2038 között kell majd leállítani, amivel időt nyer az ország, hogy megtervezze és felépítse az új paksi atomerőműblokkokat. Abban is bízom, hogy néhány éven belül csillapodik a manapság világszerte tapasztalható atomenergia-ellenesség. Milyen szerep juthat idehaza az úgynevezett zöld energiatermelésnek? – Az ország adottságai nem igazán előnyösek bizonyos megújuló energiafajták – például a nap, a szél, a víz – hasznosítására. Ugyanakkor az ilyen típusú termelési módok terjedését az is lassítja, hogy nincs megfelelő szabályozó erőművünk, amely kiegyenlítené a fogyasztás és a termelés közötti különbségeket az országos villamosenergia-hálózaton. Ez pedig azt jelenti, hogy sok esetben az olcsón termelő paksi atomerőmű teljesítményét kell csökkenteni, ha mondjuk például valamelyik

2011. NOVEMBER – 8. SZÁM

2011.11.09. 14:30

www.gtm.hu

ENERGIA

drágán áramot előállító szélerőműpark bekapcsolódik a termelésbe. Ez tarthatatlan megoldás, ezért egy szivattyús-tározós erőműre lenne szükség, amely a többlet áramtermelés időszakában egy magaslatra szivattyúzná fel a vizet, csúcsterhelés esetén pedig leengedné azt a turbinákon keresztül, s ezzel áramot termelne a hálózatra. Az ilyen létesítmények és általában az összes vízi erőmű megépítését azonban hevesen ellenzik az úgynevezett környezetvédők. Emiatt mindaddig nem kerülhet szóba egy ilyen létesítmény kialakítása, ameddig a zöld mozgalmak nem hajlandók tudomásul venni, hogy a vízenergia hasznosítása nem egyenlő a környezetrombolással. Mi több, éppen a nehezen szabályozható nap- és szélenergia használatának az elterjedését segítené elő egy szabályozó vízerőmű megépítése.

toznak meg a zöld energiákra vonatkozó jogszabályok, illetve nem kapnak további óriási támogatásokat a környezetbarát módon energiát előállító blokkok.

Képes lesz-e teljesíteni az ország az EU-val szembeni vállalását, amely szerint 2020-ra 14 százalék fölé emeljük a megújuló energiák részesedését az öszszes energiatermelésben? – Vannak kételyeim ezzel kapcsolatban. Most ugyanis az össztermelésnek mintegy hét százalékát adják a „zöld” blokkok. Az így előállított energiának viszont a 80 százaléka az úgynevezett biomassza-erőművekből származik, ahol gyakorlatilag az erdők kitermeléséből származó faanyagot égetik el. Ilyen paraméterek mellett pedig nehéz elképzelni, hogy megvalósulnak a kormányzat ambiciózus célkitűzései. Hacsak nem kezdődik meg az erdők mostaninál is intenzívebb irtása, vagy nem vál-

Az év közepén a kormány megszüntette a „zöld” erőműveket támogató kötelező áramátvételi rendszert (KÁT), s azt ígérte, hogy helyébe lép az új, METÁR néven emlegetett kompenzációs rend. Az új módszer kidolgozását azonban csak a jövő év közepére várja szakma. Milyen támogatási módszert tartana elfogadhatónak? – Szembe kell néznünk azzal a ténynyel, hogy a megújuló energiák, illetve a környezetkímélő termelési módok zöme jelenleg nem versenyképes. Vagyis sokkal drágább, mint a „hagyományos” erőművekben előállított hő és áram. Emiatt a „zöld” blokkok támogatásra szorulnak. Az azonban nem megoldás, hogy egyes termelési módokat a fogyasztók, illetve az adófizetők zsebéből túlfinanszírozunk, másokat pedig agyonadóztatunk. Meg kell találni az egyensúlyt. Azt elképzelhetőnek tartom, hogy a „zöld” erőművek mindaddig valamilyen módon kompenzációhoz jussanak, ameddig a beruházás nem térült meg. Ám ezeket a szubvenciókat csak alapos megfontolás után, a társadalom számára valóban fontos fejlesztések esetén lehetne kiosztani. A végső célnak azonban annak kellene lennie, hogy a zöld energiatermelési rendszerek versenyképes áron állítsanak elő energiát. A kormányzat tavaly óta évi 70 milliárd forint erejéig különadóval sújtja a hazai

ÖKOINDUSTRIA

energiacégeket. Ezt az extra adót azonban végső soron a fogyasztók, illetve az adózók fizetik meg. Meddig tartható fenn ez a többletadóztatás és az ehhez párosuló energia-áremelési stop? – A kormányzat beavatkozhat piacidegen módszerekkel, rendeletekkel, külön adók kivetésével az egyes gazdasági ágazatok működésébe. Ennek a következményeit azonban minden esetben a társadalom fizeti meg, vagy előbb, vagy utóbb. A legtöbbször az utólag megfizetett ár magasabb, mint az, amelyet a kellő időben végrehajtott árkorrekció esetén fizettek volna meg a felhasználók. A nemzetközi piaci folyamatokkal szemben ugyanis tehetetlen a kormány, az árak szabályozásán keresztül végrehajtott beavatkozások pedig torzítják a versenyt, ami szintén vissza szokott ütni. Ezért nem az a megoldás, hogy az energiaszektort többletadóval terheli meg a kormány, majd látszólag befagyasztja az árakat. Hanem az, hogy tudomásul veszi a piaci folyamatokat, biztosítja a verseny kibontakozásának a feltételeit, a szociálisan rászorulókat pedig támogatásban részesíti. Lehetőségük van-e a hazai kis- és közepes vállalkozásoknak arra, hogy teret nyerjenek az energiaszektorban? – A régebbi típusú erőművek létesítése óriási tervezési, beruházási, illetve finanszírozási kapacitásokat igényel. Így az ilyen projektekben legfeljebb beszállítóként, kisebb részegységek gyártóiként működhetnek közre a hazai kisvállalkozók. A megújuló, illetve a környezetbarát termelési módok esetén viszont a magyar vállalatoknak is lehetőségük van arra, hogy maguk álljanak elő valamilyen termelési rendszerrel, s azt értékesítsék a piacon. Globális szinten már ma is óriási verseny zajlik az energiaforrások megszerzéséért. Milyen fejlemények várhatók ezen a téren az elkövetkező időszakban? – Arra lehet számítani, hogy a gyorsan fejlődő gazdaságok – Kína, India – egyre erősebben jelennek majd meg a nemzetközi energiapiacon mint felvásárlók. Ez a világpiaci olaj- és gázpiaci jegyzésárak emelkedéséhez, az ellátás szűküléséhez vezethet. Emellett már most látni lehet, hogy egyre több energiavezeték nem nyugati, hanem keleti irányban épül ki az lelőhelyekben gazdag Oroszországból, illetve a közép-ázsiai térségből. Úgy vélem, az előttünk álló évek a forrásokért zajló verseny kiélesedését hozhatják. Illés József

2011. NOVEMBER – 8. SZÁM

GTM_2011-8rendez.indd 13

2011.11.09. 14:30

ÖKOINDUSTRIA

ENERGIA

www.gtm.hu

A KÖRNYEZETKÍMÉLŐ ENERGIATERMELÉSI MÓDOKAT KELLENE TÁMOGATNI

Nem lehet üzleti alapon kezelni a globális levegőszennyezést Évtizedek óta először van elfogadott energiastratégiája az országnak. A tervezet főként célkitűzéseket, irányelveket tartalmaz. A dokumentumban hangsúlyosan szerepel a megújuló energiatípusok kiaknázása is. Egyebek mellett erről és a levegőszennyezés mostaninál szigorúbb korlátozásának a szükségességéről beszélgettünk Büki Gergely profeszszorral, a műszaki tudományok doktorával.

Számos kritika éri az új kormányzati energiastratégiát amiatt, hogy nem tartalmaz részleteket, ezért „üres”. Ön szerint is? – Én nem így látom. Úgy vélem, a most elfogadott energiastratégia a legjobb azok közül, amelyek az elmúlt évek során napvilágot láttak. Egy ilyen tervezetnek nem kell minden részletre kiterjedő szabályozást tartalmaznia. Az efféle dokumentumok esetében hosszú távú, több évtizedet felölelő koncepciókról van szó, nem végrehajtási rendeletekről. Ez a terv megfelelő célkitűzéseket tartalmaz az ország energiaellátására vonatkozóan, a célok elérését szolgáló rendelkezéseket pedig „menet közben” kell majd megalkotni. A lényeg az, hogy végre van egy olyan stratégia, amelyet követni lehet, s amely átfogóan foglalkozik a hazai energiaszektorral. Tulajdonképpen ki készítette ezt az anyagot: a szakma vagy a politika? – A stratégia tervezetét a kormányzat fogalmazta meg (nem bizottságok), majd a dokumentum elkészítése közben széles körű szakmai egyeztetést folytatott, amire nem volt példa az előző évek során. Az elhangzott szakmai érveket meghallgatták, azokat beépítették a tervezetbe, s ezek javították a végeredményt. Az sem mellékes, hogy ehhez a 2030-ig érvényes tervhez kapcsolódik egy cselekvési terv is, amely a megújuló energiatípusok kiaknázásának a lehetőségeit tartalmazza, később pedig további cselekvési tervek készülnek majd. Ezáltal viszonylag komplex képet kaphatunk arról, milyen változások várhatók, és milyen teendők akadnak a következő évtizedekben Magyarországon a megújuló és a többi energia-iparágban. Megfelelő hangsúly jut az újratermelődő energiafajtáknak az új koncepcióban? – A dokumentumban valamennyi megújuló energia hasznosításáról szó esik.

GTM_2011-8rendez.indd 14

A szél- és a napenergia kiaknázása elsősorban az áramtermelés területén lehet majd gyümölcsöző, míg a biomassza a hőt, illetve a hő- és villamos energiát kapcsoltan előállító helyi és központos berendezések tüzelőanyaga lehet. A tervezet megfelelő súllyal foglalkozik a föld hőjének és a termálvíznek közvetlen és hőszivattyús hasznosításával is. A folyók vízenergiájának a hasznosítása azonban alig került szóba. Úgy tűnik, ez a bős–nagymarosi magyar–szlovák vízlépcsővita kirobbanása óta még ma is tabutéma. Emiatt országunk – bármekkora szükségünk is lenne a vízenergia hasznosítására, illetve egy úgynevezett szabályozó, szivattyús-tározós vízerőműre – egyelőre lemond a víz erejének felhasználásáról az energiatermelésben. Megváltozik a környezetkímélő energiatermelés támogatása, azt azonban még nem tudni pontosan, miként. Milyen alapelveket kellene alkalmazni az új kompenzációs rendszer kidolgozásakor? – A legfontosabb szempont az, hogy a kormányzat ne az egyes lobbikat, üzleti érdekcsoportokat támogassa, hanem valóban az energiatakarékosságot és a hatékonyságnövelést, a „zöld” energiatermelési módszereket. A hangsúlyt a hatékonyság növelésére és a takarékosság ösztönzésére kellene fektetni. Elsősorban a nagy hatásfokú blokkok létesítését, és nem egyes termelő egységek folyamatos támogatását kellene preferálni. Vagyis az új, energiahatékony energiatermelő létesítmények üzembe helyezését kell elősegíteni, és csak addig kellene kompenzációt nyújtani, ameddig meg nem térül az adott beruházás. Azt követően a támogatott energetikai létesítményeknek önállóan kellene megállniuk a lábukon. A másik fontos alapelv az, hogy a kapcsolt – áramot és hőt együtt előállító – erőművek esetében a kielégítendő hőigény alapján kellene folyósítani a támogatást, nem az áramtermelési kapacitás

Büki Gergely

szerint, mert a kapcsolt energiatermelést a hő teszi lehetővé. Vagyis az ilyen blokkok esetében a hőellátást és nem az áramtermelést kellene pénzügyi eszközökkel segíteni. Ugyanakkor olyan megoldások alkalmazására van szükség, amelyek révén csökkenthető a károsanyag-, elsősorban a szén-dioxidkibocsátás is. A megújuló energiák kellő figyelmet kapnak a stratégiában, de hogyan kezeli a többi primer energiaforrást? – Az energiastratégia egyik fontos érdeme, hogy a realitásokkal számol minden energiaforrásunk kapcsán – ide értve az energiaimportunkat és az energiafüggőségünket is. A megújulók részesedése 2020–2030 táján 15 százalék lesz az összes energiatermelésben, ez jelentős előrelépés, ám fontosabb a hagyományos 85 százalék biztosítása. Számol a dráguló földgáz hatékony helyettesítésével, főleg a hőellátásban, de legalább olyan súllyal a beszerzésével is. Az atomenergiát Fukusima után sok bírálat éri, ám a stratégia szükségesnek tartja a paksi atomerőmű élettartam-hosszabbítását, és nem mond le új atomerőmű létesítéséről sem. Nem számol ugyan konkrét szénerőmű-építéssel, de jelentős szénkészletünket biztonsági tartalékként értékeli. Többen úgy vélik, hogy az Európában, illetve a világban bevezetett szén-dioxidkvótarendszer működése nem eléggé hatékony. – Vannak ügyek, amelyeket üzleti alapon lehet és kell kezelni. A globális légszenynyezés azonban – szerintem – nem tartozik ezek közé. Így a mostani, pénzügyi alapokon nyugvó kvótarendszer nem működőképes. Ebben a kérdésben a nemzetek összefogására és a kormányok határozott és szigorú fellépésére lenne szükség. Az ilyen horderejű társadalmi kérdésekben nem a pénzügyi motivációt kellene előtérbe helyezni, kemény törvények és erőteljes szankciók szükségesek ahhoz, hogy világszerte határozottan mérséklődjön a levegőszennyezés. Illés József

2011. NOVEMBER – 8. SZÁM

2011.11.09. 14:30

GTM_2011-8rendez.indd 15

2011.11.09. 14:30

GTM_2011-8rendez.indd 16

2011.11.09. 14:30

GTM_2011-8rendez.indd 17

2011.11.09. 14:30

GTM_2011-8rendez.indd 18

2011.11.09. 14:30

GTM_2011-8rendez.indd 19

2011.11.09. 14:30

GTM_2011-8rendez.indd 20

2011.11.09. 14:31

GTM_2011-8rendez.indd 21

2011.11.09. 14:31

GTM_2011-8rendez.indd 22

2011.11.09. 14:31

NEHÉZIPAR

www.gtm.hu

VERSENYBEN A LEGHÍRESEBB KÜLFÖLDI EGYETEMEKKEL

Szimulációs labor, öntészeti csúcstechnológia A Kiváló Egyetem kitüntető címet tavaly elnyerő Miskolci Egyetemen belül létszámát tekintve a Műszaki Anyagtudományi Kar a legkisebb, de – sértődjenek meg bár a jogászok, bölcsészek és a közgazdászok – a legnagyobb hírű is. A kar Metallurgiai és Öntészeti Intézete különösen büszke a közel 300 éves „selmeci hagyományokra”, de a hazai köztudatban inkább úgy szerepelnek, mint a negyven évig létező Nehézipari Műszaki Egyetem, a maga kohómérnöki képzésével. A karon folyó öntészeti oktatási és kutatási tevékenységről dr. Dúl Jenő tanszékvezetőt kérdeztük.

z öntészeti tanszék egyedülálló helyzetben van Magyarországon, hiszen nincs olyan felsőoktatási intézmény, amelyen hasonló jellegű, anyagmérnöki, illetve kohómérnöki képzés folyna – ráadásul BSc és MSc szinten. Amikor megemlítem Dúl Jenőnek, hogy könnyű úgy a legjobbnak lenni, ha egyetlen vetélytárs sincs az országban, jót mosolyog, majd komolyan válaszol: – Ez igaz, csakhogy nekünk egyre inkább nem a hazai, hanem a külföldi felsőoktatási intézményekkel kell versenyeznünk – mint például Freiberg, Aalen, Ostrava, Leoben és így tovább. Mert ha az egyik legnagyobb hazai öntöde tulajdonosa – név nélküli, de konkrét példa – olyan munkatársat keres, aki nemcsak otthonos a legújabb fejlesztésekben és technológiai megoldásokban, de németül is felsőfokon beszél – hiszen az ő cégének a megrendelői jobbára németek –, akkor ne azt mondja, hogy kiküld Freibergbe vagy Aalenbe egy fiatalt tanulni. Inkább nézzen körül a mi egyetemün-

kön, mert biztosan fog találni olyan hallgatót vagy doktoranduszt, aki mindezeket a feltételeket teljesíteni tudja. A karon, illetve a tanszéken – a közvélekedéssel ellentétben – évek óta elegendő hallgató van, sőt jóval többen szeretnének bejutni az öntészet szakirányra, mint amennyi hely rendelkezésre áll. A megnövekedett érdeklődésnek a munkahelykínálat és az ipari ösztöndíjak mellett a legfontosabb oka, hogy magában a szakmában történtek olyan hatalmas változások, amelyek elhalványították a hozzá tapadó évtizedes, évszázados előítéleteket. Persze az sem tesz rosszat a hallgatók tudásának és lelkivilágának, hogy itt még működik a hagyományos kiscsoportos szakirányos képzés. – Nálunk teljesen más a hallgató-oktató viszony, mint más óriás egyetemeken vagy tanszékeken, itt mindenki személyesen ismeri a másikat, nem csak a teszteken keresztül. Így azután én is naprakészen tudom, hol tart a tehetséges doktoranduszom, vagy talált-e magának megfelelő munkahelyet az a hallgatónk, aki a BSc-képzés után nem akarja folytatni a tanulást. Arról nem is szólva, hogy ilyen létszám mellett mindenkire elég idő jut a laborokban. Kiemelt jelentőségű beszállítóipari ágazat az öntvénygyártás, amely igen bonyolult fémalkatrészeket állít elő. A jármű- és gépipari csúcstechnológiákhoz öntészeti csúcstechnológiákat kell illeszteni, de az egyetemi oktatásnak is lépést kell tartania a felgyorsult technikai fejlődéssel. És lépést is tart: az elmúlt évek célirányos fejlesztéseinek következtében megújult az öntészeti oktató-kutató laboratórium, és az ország legfejlettebb szimulációs laboratóriumában virtuálisan töltődnek folyékony fémmel az öntőformák és használható gyakorlati tudással a diákok. Ezek a sok tízmillió forintért a partneröntödék támogatásából és a pályázati pro-

Dr. Dúl Jenő tanszékvezető

jektekből berendezett laborok egyébként olyannyira nem „oktatási segédletnek” számítanak, hogy a Magyarországon dolgozó legnagyobb öntödék egyike-másika nem is tart fenn önálló szimulációs labort, hanem szerződést köt a tanszékkel: évente tucatnál is több projektet végeznek el az oktatók és a doktoranduszok a megrendelő teljes megelégedésére. A virtuális szimuláció mellett természetesen megtalálhatók az „igazi” laboratóriumok is korszerű műszerekkel, vas- és acélolvasztó kemencével és klasszikus formakészítéssel, nyomásos öntőgéppel, elvégre nem lehet minden hallgatónak garantálni, hogy a legmodernebb precíziós vagy könnyűfémnyomásos öntödében talál majd munkát, ismerniük kell a hagyományos homok- és kokillaöntést is. Dúl Jenő némi nosztalgiával gondol ugyan a régi időkre, de teljes mellszélességgel kiáll az új világ mellett: – Néha még humornak szánva megemlítem a hallgatóimnak, hogy mi még igazi analóg világban nőttünk föl, és nemcsak ismertük az olyan múzeumi tárgyakat, mint a logarléc, de igen gyakran használtuk is. Ma már digitális a világ, brutális teljesítményű számítógépek segítik például a szimulációs laborban a munkát, virtuálisan be tudjuk mutatni az egész öntészeti folyamatot, anélkül hogy milliókat kellene az öntvénykonstrukció vagy a gyártóeszközök javítására utólag fordítani. Mindazonáltal ne felejtsük el, hogy a lényeg azért évtizedek, évszázadok óta változatlan: a jövő mérnökeinek olyan öntvényeket kell majd gyártaniuk a munkahelyükön, amelyek megfelelnek például a csúcstechnológiához tartozó járműipar igényeinek. A visszajelzések alapján mi éppen arra vagyunk a legbüszkébbek, hogy a Miskolci Egyetemet olyan hallgatók hagyják el, akik megállják a helyüket a legmagasabb követelményeket támasztó munkahelyeken is. K. T.

2011. NOVEMBER – 8. SZÁM

GTM_2011-8rendez.indd 23

2011.11.09. 14:31

GTM_2011-8rendez.indd 24

2011.11.09. 14:31

GTM_2011-8rendez.indd 25

2011.11.09. 14:31

GTM_2011-8rendez.indd 26

2011.11.09. 14:31

GTM_2011-8rendez.indd 27

2011.11.09. 14:31

GTM_2011-8rendez.indd 28

2011.11.09. 14:31

KÖZLEKEDÉS

www.gtm.hu

zott, hogy „egy világszínvonalú közlekedési rendszer létrehozása fontos eleme szuperhatalmunk megőrzésének”. 2011. szeptember 8-án pedig így fakadt ki: „És mi most karba tett kézzel ülünk, és nézzük, hogy Kína új repülőtereket és gyorsvasutakat épít? Akkor, amikor munka nélküli építőmunkások milliói mindezeket Amerikában építhetnék?” Siim Kallas, az EU közlekedési biztosa szerint: „A közlekedés ismét olyan fontos az európai gazdaságnak, az egységes piacnak, mint az 1950-es években volt.” Ruppert László az NKS időszerűsége mellett érvelve kiemelte: hét évvel az EUtagság elnyerése után, egy világgazdasági válság és technológiai váltás idején kivételes lehetőség nyílik a közlekedési szakma egésze előtt egy új, „jövőképet” alkotó Nemzeti Közlekedési Stratégia készítésére. Bár ijesztő, de tekintettel a közlekedési létesítmények élettartamára (járművek 10–50 év, pályák 50–200 év) projekt szinten sem tekinthetünk el a nagytávú tervezéstől, a rendszerszemlélettől. Lukács András, a Levegő Munkacsoport (LM) elnöke szerint az NKS-ben szét kell választani a stratégiát és a cselekvési tervet. A tematikának tartalmaznia kell a közlekedés társadalmi mérlegét, azaz a közlekedéssel kapcsolatos összes kiadást és bevételt, beleértve a környezeti és egészségi károk költségeit, valamint egyéb piactorzító tényezőket. Ennek alapján pedig a stratégiának elő kell irányoznia a közlekedés összes költségének a beépítését az érintett közlekedési mód áraiba. Ez alól csak a közszolgáltatásnak tekintendő közösségi közlekedés lehet kivétel, azonban e kivétel mértékét is szigorúan meg kell határozni. Szerinte amennyiben ez nem történik meg, akkor folytatódik az a tendencia, amelyet az EU 2001-ben megjelent közlekedéspolitikai fehér könyve így határoz meg: „az aránytalanságok és hiányosságok egyik legfontosabb oka, hogy a közle-

kedőket nem sikerült megfelelően szembesíteni tevékenységük költségével. Mivel az árak nem fejezik ki a közlekedés teljes társadalmi költségét, a kereslet rendellenesen nagyra növekedett.” Ez pedig súlyos zavarokat okoz a közlekedésben és a gazdaságban egyaránt, azaz a közlekedési stratégia nem alapozhat arra, hogy a közlekedés résztvevői továbbra sem fizetik meg az általuk okozott költségeket. Az LM elnöke kifogásolta, hogy a tematikában nem találhatók meg a „gyalogos” és „kerékpáros” szavak, holott szerinte az NKS fontos részét kellene képeznie e két közlekedő csoport érdekeinek is. Hiányolta azt is, hogy a tematikában szintén nem fordulnak elő a „kutatás-fejlesztés”, az „oktatás-képzés” szavak. Ez utóbbi fontosságát aláhúzva megemlítette, hogy a közúti fuvarozásban a balesetek 25-30 százaléka a rakomány helytelen rögzítése miatt következik be, míg a fuvarozók kárára elkövetett, az utóbbi időben megszaporodott bűncselekmények nagyrészt a fuvarozók hiányos jogi és egyéb képzettségének a számlájára írhatók. Dorner Lajos, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE) elnöke szerint az NKS-ből hiányzik a célok meghatározása, amit az Európai Unió képviselői is mindig kifogásolnak, amikor Magyarországon járnak. A célok kijelölése alapvetően politikai, gazdaság- és társadalompolitikai feladat, amelyet adatszolgáltatásként kell közölni a majd közbeszerzési pályázaton kiválasztandó stratégiakészítőkkel. Nekik a feladatuk bemutatni, hogy a kitűzött célok milyen eszközökkel érhetők el, melyeket lehet majd projektesíteni. Számára ugyanis elfogadhatatlan, hogy megint a projektekhez akarnak nemzeti közlekedési stratégiát kitalálni, pedig fordítva kellene. Ez a veszély fennáll a 2014– 2020 közötti uniós költségvetési ciklusban, mivel több közlekedési ágazatban elméletben már „elköltötték” ezt az ígért

forrást. Példaként említette, hogy már van külön légügyi és gyorsforgalmiúthálózatfejlesztési stratégia, de készül a vasúti stratégia is. A helyi és elővárosi közösségi közlekedéssel, amely a közösségi közlekedési teljesítmény 90 százalékát jelenti országosan, viszont nem foglalkozik senki. „Olyan célokat kellene kitűznünk – az EU fehér könyvéhez hasonlóan –, amelyek azt mutatják meg, milyen Magyarországot képzelünk el, és abban mi lenne a közlekedési ágazat feladata. Ilyenek lehetnek a károsanyag-kibocsátás szintje, az áruszállítási munkamegosztás alakulása az egyes közlekedési ágazatok között, az eljutási idők csökkentése, továbbá a közösségi közlekedés szerepe. Mindezekhez forrásigényt is kellene társítani” – emelte ki a VEKE elnöke. Az imént elmondottakra rímelt Tömpe István, a MÁV Zrt. fejlesztési igazgatójának hozzászólása, aki szerint helytelen, hogy sokan a szakmából azt várják, hogy „az égből leszáll egy angyal, és megmondja, hogy a következő ötven évben mi legyen a kormány elképzelése a közlekedésről”. Szerinte bár a vízió fontos, de nem lehet elvárni egy kormánytól, hogy elmondja, mi lesz húsz év múlva a közlekedésben. „Ahol az EU-ban jól működő közlekedési rendszerek vannak (például Svédországban, Dániában, Németországban), azok mögött stabil, fizetőképes polgárság áll, és a minőségi közlekedési szolgáltatásokkal akár szavazatokat is lehet nyerni. Hazánkban is csak akkor lesz előrelépés e téren, ha megerősödik a középosztály, és az beépül a közlekedési szakmába” – mutatott rá a MÁV fejlesztési igazgatója. Véleménye szerint a MÁV a piacon húsz éve vesztésre áll, lobbiképessége gyenge, és szinte csak uniós pénzből finanszírozzák a hálózatfejlesztést, felújítást. Ám ezek mellett is csak évi 50-60 kilométer pályát tudnak felújítani, pedig a szerelvények átlagsebessége, a temérdek sebességkorlátozás miatt, mindössze 60 kilométer/óra. „A jelenlegi megszorított pénzügyi helyzetben a szakmának a fejlesztések terén szerénynek illene lennie, és nem annak kellene lennie a jelszónak, hogy ha már csinálunk valamit, az minőségi legyen. Mert így a 4000 kilométeres vasúthálózatot csak több ezer milliárd forintért lehetne felújítani, és nem a rendelkezésre álló 150 milliárdból. Meg kell találni a lehetőségek és az igények közötti optimumot, és nem kell minden hálózatot alkalmassá tenni a 160 kilométer/órás sebességre” – hangsúlyozta Tömpe István. Strbik László

2011. NOVEMBER – 8. SZÁM

GTM_2011-8rendez.indd 29

2011.11.09. 14:31

DÉLALFÖLD RÉGIÓ

www.gtm.hu

A TANÁCS CSAK ELŐSZŰRŐ, KÖZVETLEN DÖNTÉST NEM HOZHAT

„Túlárazott projekteket, giga- vagy luxusberuházásokat nem támogatunk” Kaotikus állapotokat és leapasztott kasszát örökölt elődeitől a Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács 2010 nyarán megválasztott új elnöke, Font Sándor fideszes országgyűlési képviselő. A tanács új vezetése a következő két év alatt mindössze a maradék harmincszázaléknyi közösségi támogatás felhasználásáról dönthet, de ezt legalább ésszerűen szeretnék felhasználni. Többek között erről beszélt lapunknak a parlament mezőgazdasági bizottságának elnöke.

Önt bő egy évvel ezelőtt választották meg a Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács elnökének. Mindent rendben találtak, vagy irányt kellett váltani? – A tanács titkárságánál szinte minden terület gazdátlan volt, kezdve a munkavédelemtől az aláírási jogon át a kiadmányozásig. Ezeket 2010 végére sikerült rendbe tenni. Az elmúlt időszak jó része a szervezeti struktúra újjáépítésével zajlott, az elődökkel történt átadás-átvétel után ugyanis komoly hiányosságokra bukkantunk, például a pénzügyi elszámolásokban. Sem a 2009-es, sem – az átadás-átvételig – a 2010-es év nem volt rendesen elszámolva. Ezért komoly gondot okozott, hogy az elődeink által korábban kifizetett számlákat a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium nem hagyta jóvá, mert hiányos volt a kifizetések jogcíme. Ezt átcsoportosításokkal végül nekünk kellett pótolnunk a saját költségvetésünkből, ami több millió forintos veszteséget okozott. Ez idő alatt hogyan alakult a pályázatok sorsa? – Az első fél év a pályázati rendszer átfogó elemzésével is telt. Az előző ciklusbeli pályázókkal újra fel kellett vennünk a kapcsolatot, hiszen időközben a gazdasági környezet is megváltozott, de a viszszajelzések alapján a jelentkezők helyzete, illetve a projektek tartalma is módosításra szorult. Miután ezek megtörténtek, elindítottuk a projekteket, megkötöttük a módosított szerződéseket, hiszen egyetlen önkormányzatot vagy vállalkozást sem szeretnénk kizárni, sem a korábbi, sem a mostani jelentkezők közül. Mikor kerülhet sor a kifizetésekre? – Mivel az európai uniós támogatások utófinanszírozásúak, a pályázatok utólagos el-

GTM_2011-8rendez.indd 30

számolása és kifizetése 2011. november tájékán kezdődhet, kifizetésüket ugyanis még a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek is jóvá kell hagynia. Mi csak az előszűrők vagyunk, a végső döntést az NFÜ hozza meg. A valódi kapcsolatot azonban mi tartjuk a pályázókkal. De hangsúlyozom, ezek még mindig az előző ciklusból megörökölt igénylések, 2010 második félévében csak arra volt lehetőség, hogy újra áttekintsük őket a már említett változások, módosítások miatt. Az előkészítés a zavaros múlt tisztázása miatt nagyon sok munkát és időt vett igénybe. Eközben módosult a pályázati rendszer, a kétfordulós eljárást az egyfordulós váltotta fel. Mikor tudták immár a saját pályázati csomagjaikat összeállítani, illetve kiírni? – Az új összetételű és vezetésű tanács projektjeit 2011 februárjától jegyezzük, az első, tehát az idén február-márciusban kiírt tenderek július-augusztusban zárultak, véleményezésük a különböző szakértői csoportokban jelenleg is zajlik. Az ő javaslataik vélhetően november tájékán összegződnek, majd az NFÜ-höz kerülnek, ahol döntenek. Az utófinanszírozás pedig – a projektektől függően – legkorábban 2012 első félévében történhet meg. Az újabb és újabb pályázati csomagok nagyjából három-négyhavonta indulnak. Mostanáig tehát összesen három kvázi kiscikluson vagyunk túl, már ami a kiírási intenzitást illeti. Továbbra is az a célunk, hogy az érintettek számára elérhetőek legyenek a pályázati források. És ami fontos, hogy a 2013-ig szóló kiírásainkkal leképezzük a kormányzati szándékokat s prioritásokat. A vállalkozások esetében ezért elsősorban és leghangsúlyosabban a turisztikai fejlesztéseket támogatjuk, mint a gazdaságélénkítés, ezáltal pedig a munkahelyteremtés egyik húzóágazatát.

Font Sándor

És ami a másik szférát, az önkormányzatokat illeti? – Az ő esetükben pedig főként a köz- és a kerékpárút-építéseket, az óvodák és az iskolák bővítését, fejlesztését részesítjük előnyben. Remélem, sok település fordul hozzánk forrásokért saját alsóbbrendű vagy belterületi közútjainak rendbetétele érdekében, s lendületet kaphat a települési és az azokat összekötő bicikliút-hálózat építése is. Ugyanakkor vannak olyan nagyprojektek, amelyek természetesen csak térségi, azaz a három érintett, Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megye összefogásával képzelhetők el. Ilyen a 4-es és az 5-ös számú főutak felújítása, ez kiemelt és régóta megoldandó feladat. Az új összetételű tanács összességében mennyi pályázati pénzről dönthet saját szempontjai – tehát nem az elődöktől örököltek – alapján 2013 végéig? – Mint említettem, a tanács közvetlen döntést nem hoz, az előkészítésben, a konzultációkban segíti a kiírást és a pályázókat. Nem túl sok forrás maradt.

2011. NOVEMBER – 8. SZÁM

2011.11.09. 14:31

GTM_2011-8rendez.indd 31

2011.11.09. 14:31

DÉLALFÖLD RÉGIÓ

www.gtm.hu

CSAK MINŐSÉGI SZOLGÁLTATÁSOKKAL LEHET ÁTVÉSZELNI A VÁLSÁGOT

Növekszik a Dél-Alföld turisztikai vonzereje A Dél-Alföld régió az összes magyarországi térség közül a legjobb mutatókat tudja felmutatni a külföldi vendégéjszakák vonatkozásában. A Magyar Turizmus Zrt. Dél-alföldi Regionális Igazgatóságának marketingvezetője, Gulyás Péter abban reménykedik, hogy a válság ellenére jövőre is javítani tudják az idei, reménykeltő turisztikai mutatókat.

Egyes prognózisok szerint lassan belecsúszunk a gazdasági válság második szakaszába. Ilyen gazdasági környezetben milyen évet tudhat maga mögött turisztikai szempontból Dél-Alföld? – Miközben általánosságban elmondható, hogy sem a korábbi, sem az újabb recesszió nem kedvez az idegenforgalomnak s az ágazatban működő vállalkozásoknak, ennek ellenére térségünk a külföldi vendégéjszakák tekintetében összességében a legjobb mutatókat tudja felmutatni az év első nyolc hónapjában. Miközben 2009-ben a vendégéjszakák száma csaknem kilenc százalékkal csökkent, tavaly a tendencia nem folytatódott, további

nálaton és attrakciókon múlik, hanem a hazai fizetőképes kereslet drasztikus visszaesésén. Az összes vendégszám esetében egyébként a hazai régiók közül – Észak-Magyarország után – a másodikak vagyunk, míg a külföldi vendégéjszakákéban az elsők. Azt hiszem, a mostani gazdaságipénzügyi helyzetben erre méltán lehetünk büszkék, különösen, hogy a tavalyi eredményeinkkel csak a hatodik helyet foglaltuk el a kilenc turisztikai régió között. Gulyás Péter

Mi a térség fő turisztikai vonzereje? – Elsőként a gazdag termálvízkincset s az erre épülő gyógy- és termálfürdőket említhetném. Emellett gazdag kínálatunk

Szeged

csökkenést nem tapasztalhattunk. Idén sikerült némi javulást elérni, ami komoly erőfeszítéseket követelt, nemcsak tőlünk, hanem az ágazat összes szereplőjétől. Hallhatnánk néhány konkrét számot is? – Az augusztusig lezárt adataink alapján az összes vendégszám 4,3 százalékkal nőtt 2010-hez képest, ezen belül a külföldi vendégéjszakák száma idén kiugróan, mintegy 23 százalékkal volt több. Sajnos ugyanez a mutató a belföldiek esetében 0,8 százalékos csökkenést mutat. A külföldiekével összehasonlítva ez persze elsősorban nem a dél-alföldi turisztikai vállalkozásokon, kí-

GTM_2011-8rendez.indd 32

van kulturális örökségből és történelmi hangulatú városokból, amelyekben színes programokkal várják a vendégeket, köztük számos gasztronómiai rendezvénnyel. Ezek sok látogatót vonzanak, csakúgy, mint a több helyen is érintetlenül hagyott természeti környezet és a nemzeti parkok. Milyen fejlesztéseket tartana még szükségesnek a régióban? – Nemcsak a nagy projektek fontosak, mint például a régió kiemelt attrakciójának, az Ópusztaszeri Nemzeti Parknak újabb, turisztikai célú, európai színvonalú fejlesztése; ugyanezeket meg kell lépni a

kis- és középvállalkozások szintjén is. Tény ugyanis, hogy a minőségi szolgáltatások kevésbé sínylették meg a válságot. Bár az árérzékenység miatt a turisták valóban keresik az olcsó lehetőségeket, de az elavult, ’70-es, ’80-as éveket idéző színvonalra már nem kíváncsiak. Jövőre is főleg a szerbiai beutazókra számítanak? – Az egyik fő célkitűzésünk valóban az, hogy még többen látogassanak át a határ innenső oldalára. Nemcsak a földrajzi közelség bátorít erre, törekvéseinket az idei adataink is megalapozzák. Szerbiából az év első hat hónapjában csaknem megduplázódott a vendégek száma, ami egyfelől a vízummentességnek köszönhető, másrészt pedig az adatok alapján úgy tűnik, eredményesen sűrítettük, tettük még vonzóbbá régiónk turisztikai kínálatának megjelenítéseit, reklámjait. Ezt a kampányt jövőre is folytatjuk, remélem, kellő eredménnyel. A külföldiek rangsorát tehát már déli szomszédaink vezetik? – Nem, a vendégeink közül továbbra is őrzik első helyüket a németek, őket a románok követik, akik egyébként 10 százalékkal többen érkeztek hozzánk az év első nyolc hónapjában. A szerbek pedig most már stabilan bronzérmesek, őket követik az osztrákok, a lengyelek és a csehek. K. A.

2011. NOVEMBER – 8. SZÁM

2011.11.09. 14:31

GTM_2011-8rendez.indd 33

2011.11.09. 14:31

GTM_2011-8rendez.indd 34

2011.11.09. 14:31

GTM_2011-8rendez.indd 35

2011.11.09. 14:31

SPORT

www.gtm.hu

VÉGET ÉRT A KOKÓ–ERDEI–KÓTAI-FÉLE ARANYKORSZAK

Rászámoltak a hazai profi ökölvívásra Csordultig telt sportcsarnokok, zúgó arénák, csillogás, címek, övek, diadalok – ezek jellemezték tíz esztendővel ezelőtt a magyar profi ökölvívást. Kovács Kokó István, Erdei Zsolt, Balzsay Károly, Kótai Mihály, Nagy Csonttörő János, Csábi Bettina és Miló Viktória – valamennyien profi ökölvívó-világbajnokok voltak, akik kedvéért milliók ültek le a képernyők elé. Amikor ők a csúcson voltak, nem gondoltuk volna, hogy a magyar profi ökölvívás villámgyorsan lezuhanhat onnan, ahova ezek a csodálatos sportemberek eljuttatták. ovács Kokó István és Erdei Zsolt elképesztő amatőr pályafutás után a profik között is a csúcsra ért – Madár két súlycsoportban is –, és ezzel megérdemelten lettek gyerekek tízezreinek a példaképei. Akárcsak a többiek. Ma közülük Erdei maradt az egyetlen eladható „termék”, aki ráadásul éppen az amerikai piacot hódítja meg amerikai menedzsment és német edző segítségével. Balzsay Károly történelmi tettként egy elveszített világbajnoki cím után – a WBO nagyközépsúlyú legjobbja volt – nagyon mélyről visszajőve a másik nagy szervezetnél, a WBA-nál szerezte meg a bajnoki övet, ő egy német klubban örmény edzővel készül. A többiek? A sportkommentátorként is dolgozó Kokón kívül már teljesen elszakadtak szeretett sportáguktól, amit a magyar profi ökölvívás nehezen, mondhatni, egyáltalán nem tudott kiheverni. Csötönyi Sándor, a Magyar Ökölvívó Szövetség elnöke szerint a magyar profi boksz akkor került le a jó pályáról, amikor az egyetlen igazi hazai promóter, Rácz Félix 2006-ban kiszállt a sportágból. „Kokó és Erdei extraklasszisok voltak, és az ő ragyogó profi karrierjükhöz nemcsak a valóban fényes amatőr múltjuk, hanem a német Universum és a magyar RTL Klub menedzselése is kellett. Ilyen háttér nélkül ugyanis egyetlen magyar bunyósnak sincs esélye a kitörésre, legyen bármilyen tehetséges. Amikor Félix 2006-ban kiszállt az ökölvívásból, senki sem tudott a helyére lépni, mert senkinek sem voltak meg ugyanazok a kapcsolatai. A bokszolók pedig a megélhetésükért kénytelenek voltak „tölteléknek” elmenni különböző külföldi gálákra. A honi szövetség első embere úgy véli, az ökölvívás önhibáján kívül került ki a közvetített sportágak közül, ráadásként ma, a gazdasági válság és a recesszió miatt egy bajnok felépítéséhez szükséges rengeteg pénz és hatalmas médiatámogatás már nincs meg.

GTM_2011-8rendez.indd 36

„A Kokóék után jövő, szintén fantasztikusan tehetséges Balzsay Karcsi és a két Bedák is már ennek esett áldozatul, az ő profi karrierjüket szinte majdnem tönkretette az Universum anyagi lehetőségeinek behatárolódása” – közölte Csötönyi. Rácz Félix viszont leszögezi, nem véletlenül tért vissza tavaly ősszel, bízik a hazai profi bunyó feltámadásában, illetve feltámasztásában. A Félix Promotion tulajdonosa biztos abban, hogy 2013-ra ismét ott fog tartani, ahol 2006-ban. „Igenis hiszem, hogy vissza lehet hozni a régi szép időket. Egy évvel ezelőtt újra belevágtam, de kis híján az elejéről kellett mindent kezdenem. Tudtam, csak akkor lehetek újra eredményes, ha nem hiszem el magamról, hogy képes vagyok olyan magasságban folytatni, mint ahol 2006-ban abbahagytam. Most 1500-2000 fős sportcsarnokokban tudunk telt házas gálákat rendezni, és a sikerhez nélkülözhetetlen televíziókat majd akkor fogom megkeresni, ha a bunyósaim olyan szintre érnek, hogy tényleg eladhatók.” És Rácz Félix bizony kimondta a varázsszót: televíziós támogatás. Ugyanis ma már enélkül elképzelhetetlen, hogy bárkiből piacképes bunyós váljon, bármilyen tehetséges legyen is. Az „aranykorban” a hazai profi ökölvívás két televíziós bázisa az RTL Klub és a Rácz Félix-féle gálákat közvetítő TV2 volt.

Az előbbi sportfőszerkesztője, Héder Barna egyértelműen cáfolja, hogy a kereskedelmi csatorna felépített volna bárkit is a sportág számára. „Az Universum és német televíziós partnere, a ZDF nélkül mi sem tudtuk volna így felépíteni Kovács Istvánt és Erdei Zsoltot. Amikor elkezdtük közvetíteni Kokó meccseit, ő már nagy sztár volt, és mellette el lehetett adni Erdei felhozó meccseit is. A profi ökölvívás és annak televíziós körítése újdonságként hatott Magyarországon, így az ő sikerük garancia volt a képernyős sikerekre is. Ugyanezt a módszert már nem tudtuk megtenni Balzsay Károllyal, holott a felhozó meccseit Madár címmérkőzései előtt láthatták a nézők. Szegény Bedák fivérek igazi felépítésére pedig már egyáltalán nem maradt időnk, hiába jutott el Zsolt vb-címmeccsig, rá nem lehetett alapozni.” A TV2 Rácz Félix 2006-os visszavonulása után végleg kiszállt a sportágból, jelenleg a Sport TV az a csatorna, amely komoly amerikai és európai gálákat sugároz, mégpedig jónak mondható nézettséggel. Annak idején Kótai Mihály pályafutását építgették két éven keresztül, ám Misit – miután a megszerzett világbajnoki címével elért egy szintet – a továbblépése érdekében elvitte az RTL Klub. Máté Pál főszerkesztő szerint a sportcsatorna amerikai tulajdonosai pontosan tudják, milyen sportágakra van szükségük, és a profi ökölvívás – főleg, ha magyar bunyós is szerepel a képernyőn – a futball után a második legnézettebb sportág. „Most több amerikai és európai gálát közvetítünk élőben, majd többször leadjuk ismétlésben, és nagyon jók a nézettségi adatok. A 18–49-es férfi korosztály mintegy 5-7 százaléka ott ül a képernyő előtt, de ez a szám, mondjuk Madár esetében, elérte a 20 százalékot is” – árulta el a televíziós.

Fotó: Szalmás Péter

2011. NOVEMBER – 8. SZÁM

2011.11.09. 14:31

GTM_2011-8rendez.indd 37

2011.11.09. 14:31

EURÓPAI UNIÓ

www.gtm.hu

A PEKINGI STRATÉGÁK INKÁBB AMERIKÁRA KONCENTRÁLNAK

Kína tényleg „felvásárolja” Európát? 2010-re – az Egyesült Államokat megelőzve – Európa lett Kína legnagyobb kereskedelmi partnere, a kétoldalú kereskedelem értéke 395 milliárd euró, az uniós kereskedelmi deficit pedig 169 milliárd euró volt. Ezek után szinte költői a kérdés: vajon mennyire fontos Kína számára Európa (benne Magyarországgal) és fordítva. Dr. Bernek Ágnes, a Zsigmond Király Főiskola Geopolitikai Kutatóközpontjának vezetője adott átfogó elemzést a korántsem egyszerű kapcsolatrendszerről.

Tartani kell-e attól, hogy Kína úgymond „felvásárolja” Európát? – Kína számára nem képviselnek elsődleges célterületet az európai országok. A kontinens egészét pedig biztosan nem fenyegeti a kínai felvásárlás, bár Peking számára egyes európai országok esetében nagyon fontosak a működőtőke-befektetések. Kína államkötvények vásárlásába is kezdett Görögországban, Portugáliában és Spanyolországban. Becslések szerint Kína jelenleg az eurózóna teljes adósságállományának mintegy 7%-át birtokolja. Persze befektetései nem jótékonysági akciók, hanem a hatalmas ország érdekei diktálják. Ennek ellenére a kínai tőkebefektetések elnyerésében Európának erős versenytársai vannak. Pekingnek kiemelkedő pénzügyi és működőtőke-érdekeltségei vannak az amerikai kontinensen, Délkelet-Ázsiában, de az afrikai és a közel-keleti térségben is. Az Európában jelen lévő kínai működő tőke mértéke mondjuk az Egyesült Államokhoz viszonyítva igen szerénynek mondható.

Kína globális partnernek tekinti az EU-t? – Bizonyos szinten igen, nem véletlen, hogy az Unióhoz saját stratégiát dolgozott ki. Kínának sokkal inkább van Európa-politikája tehát, mint fordítva. Így van ez még annak ellenére is, hogy Peking számára elsődlegesen az USA-val való kapcsolat a fontos, és ezért indokolt nem G20-ról, hanem inkább G2-ről beszélni. A hatalmas ország számára megítélésem szerint nem elsődlegesen fontos az Európai Unió, a kínai stratégák sokkal inkább az amerikai kontinensre és Délkelet-Ázsiára koncentrálnak. És az EU hogyan tekint Kínára? – Az Európai Uniónak máig nincs egységes Kína-politikája, ami bizony nagy probléma. Sőt legtöbbször a Kínával való kapcsolat csak negatív értelemben jelenik meg, például abban merül ki, hogy az Unió milyen kvótákat akar szabni a kínai árukra. Az EU-nak az egységes szakpolitikák terén egyébként is igen nagy lemaradásai van-

Dr. Bernek Ágnes

nak. Az egyik legfájdalmasabb elmaradás az egységes energiapolitika hiánya. Gondoljunk csak a Nabucco földgázvezetékre, ami a mai napig csak papíron létezik. Világhatalom már Kína? – A világ legnépesebb országára sokan már most úgy tekintenek, mint világgazdasági nagyhatalomra, Peking viszont a világpolitika színpadán sokszor úgy viselkedik, mintha csak egy regionális hatalom lenne. Kína még nem elég erős ahhoz, hogy világpolitikailag vezető hatalom legyen. Hiába mondják, hogy néhány éven belül a kínai gazdaság megelőzi az amerikait. Lehet, hogy a nemzetgazdasági teljesítmény alapján igen, de az Egyesült Államoknak szinte behozhatatlan előnye van például a technikai fejlődés területén. Bár sokan szeretnék az amerikai dollár trónfosztását is, a mai napig ez a világ abszolút kulcsvalutája. Milyen problémák terhelik az EU és Kína kapcsolatait? – Az EU és Kína viszonyát terhelő jelenlegi problémák az euróövezet válságából erednek, abból például, hogy Kínának milyen szerepe lehet a jövőben ennek megoldásában. Persze sok más kényes kérdés is van: például az illegális bevándorlás, a kínai árukra kivetett uniós kvóták, a hamisítás elleni fellépés, a szellemi tulajdon védelme. Az azonban, hogy milyen lesz Kína és az Unió kapcsolata a jövőben – geopolitikai nyelven szólva –, a nagy stratégiák-

GTM_2011-8rendez.indd 38

2011. NOVEMBER – 8. SZÁM

2011.11.09. 14:31

GTM_2011-8rendez.indd 39

2011.11.09. 14:31

GTM_2011-8rendez.indd 40

2011.11.09. 14:31

Szolgáltatásaink

›

Veszélyes és nem veszélyes hulladékok begyűjtése engedélyeinknek megfelelően, egyedi ajánlat alapján (papír, karton, toner, tintapatron, elektronikai hulladék, akkumulátor, PET palack).

› ›

ADR szakmai tanácsadás, engedélyezési eljárások kivitelezése.

› › ›

Áruszállítás, fuvarozás egyedi ajánlatok alapján.

Hulladék-nyilvántartási, adatszolgáltatást segítő ügyviteli program értékesítése.

Selejt áruk szállítása. Irodai szelektív hulladékbegyűjtés.

FoReGo Magyarország Kft. 2092 Budakeszi, Kagyló u. 1-3. | Tel.: (23) 457-151 | Fax: (23) 454-879 | E-mail: info@forego.hu | Honlap: www.forego.hu

GTM-borito.indd 2

2011.11.09. 17:13

XI. ÉVFOLYAM

2011. NOVEMBER

3700 Kazincbarcika, Tardonai út 1. Postacím: 3701 Kazincbarcika, Pf. 117 Telefon: 06/48-514-500 Telefax: 06/48-514-582 Honlap: www.ervzrt.hu E-mail: info@ervzrt.hu

A KAPCSOLATOK

GAZDASÁGI TÜKÖRKÉP MAGAZIN XI. ÉVFOLYAM • 2011/8

Északmagyarországi Regionális Vízművek Zártkörűen Működő Részvénytársaság

MAGAZI NJA

690 Ft

GTM-borito.indd 1

2011.11.09. 17:13