LYNDVAMUSEUM 6 by Galerija-Muzej Lendava / Galéria-Múzem Lendva

Lendvai Kepe Zoltán

Ly n d va m u s e u m 6

Ly n d va m u s e u m

140 let denarnih zavodov v Prekmurju A muravidéki pénzintézetek 140 éve

LY N DVA M USEU M 6

LYNDVAMUSEUM 6 Založil in izdal / Kiadó Galerija-Muzej Lendava / Galéria-Múzeum Lendva Bánffyjev trg / Bánffy tér 1, 9220 Lendava / Lendva, Slovenija / Szlovénia www.gml.si Odgovorni urednik / Felelős szerkesztő Beata Lazar Uredniški odbor / Szerkesztőbizottság Beata Lazar dr. Zoltán Lendvai Kepe dr. Olga Požgai-Horvat Prevodi / Fordítás Jolanda Császár Harmat (v madžarščino / magyar nyelvre) Jolanda Császár Harmat (v slovenščino / szlovén nyelvre) Jezikovni pregled / Nyelvi lektorálás Nándor Böröcz (madžarščina / magyar) Olga Pušič (slovenščina / szlovén) Grafično oblikovanje / Grafikai tervezés Peter Orban Fotografije / Fényképek dr. Zoltán Lendvai Kepe Tisk / Nyomda DigiFot, Lendava

CIP - Kataložni zapis o publikaciji Narodna in univerzitetna knjižnica, Ljubljana 069:336.71/.72(497.4-18)(091) LENDVAI Kepe, Zoltán [Sto štirideset] 140 let denarnih zavodov v Prekmurju : gospodarska zgodovina območja Lendave 2 : vodnik po razstavi = A muravidéki pénzintézetek 140 éve : Lendva-vidék gazdaságtörténete 2 : kiállításvezető / Lendvai Kepe Zoltán ; [prevodi Jolanda Császár Harmat ; fotografije Zoltán Lendvai Kepe]. - Lendva : Galéria-Múzeum = Lendava : Galerija-Muzej, 2013. (Lyndvamuseum ; 6) ISBN 978-961-6695-20-6 270435328

Lendvai Kepe Zoltán

140 let denarnih zavodov v Prekmurju A muravidéki pénzintézetek 140 éve Gospodarska zgodovina območja Lendave 2 Lendva-vidék gazdaságtörténete 2 Vodnik po razstavi / Kiállításvezető

V spomin 140. obletnice ustanovitve prve hranilnice v Lendavi Lendva első takarékpénztára megalapításának 140. évfordulója emlékére

Lendava / Lendva 2013

140 let denarnih zavodov v Prekmurju A muravidéki pénzintézetek 140 éve Spominska razstava ob 140. obletnici ustanovitve prve hranilnice v Lendavi Emlékkiállítás Lendva első takarékpénztára megalapításának 140. évfordulója alkalmából Avtor razstave / A kiállítás rendezője dr. Lendvai Kepe Zoltán Bankovci in kovanci v obtoku na tleh Prekmurja med leti 1848-2013 1848 és 2013 között forgalomban lévő bankjegyek és pénzérmék Muravidéken Izbor iz lastne numizmatične zbirke Saját numizmatikai gyűjteményéből válogatta mag. Mursics József Lendavski grad, 29. oktober – 3. december 2013 Lendvai vár, 2013. október 29. – december 3. Grafično oblikovanje / Grafikai tervező Dubravko Baumgartner Pri postavitvi razstave so sodelovali / A kiállításban közreműködtek Marta Ferletič Kepéné dr. Bihar Mária Vito Kezele Suzana Kovačič Beata Lazar Karmen Lebar Marta Šernek Karel Tomšič Erika Varga Annamarija Vida

Posvetilo

Denar ne osrečuje. Denar ne smrdi. Denar, sveta vladar. Omenjeni pregovori povsem nazorno potrjujejo, da spada denar med tiste elemente kulturne zgodovine, ki neizbežno preveva vsakdanje življenje človeštva. Seveda je tudi zgodovina Prekmurja tesno povezana z razvojem denarnega poslovanja. Leta 2012 je vodja lendavske poslovalnice Nove Ljubljanske banke, mag. Kornelija Baša, dala pobudo za obeležitev 140. obletnice ustanovitve prve hranilnice v Lendavi. Leto 1873 je namreč pomemben mejnik gospodarske zgodovine pokrajine, saj je dala ustanovitev hranilnice Alsó-Lendvai Takarékpénztár v Dolnji Lendavi in Muraszombati Takarékpénztár v Murski Soboti nov zagon razvoju regije. Za uresničitev svoje pobude je gospa Baša poiskala strokovno pomoč v GalerijiMuzeju Lendava. Zahvaljujoč široki družbeni podpori se je njena zamisel uresničila v obliki muzejske razstave z naslovom »140 let denarnih zavodov v Prekmurju«, ki je bila na ogled v razstavnih prostorih lendavskega gradu od 29. oktobra do 3. decembra 2013. Na razstavi je bila poleg muzejskega gradiva, povezanega z bančništvom regije, na ogled tudi numizmatična razstava o bankovcih in kovancih v obtoku na ozemlju Prekmurja med leti 1848 in 2013, ki jo je posredoval mag. József Mursics. Za razstavo so prispevali predmete in dokumente tudi meščani in zbiratelji Štefka Fehér, Lajos Magyar, Ilona Rozsmán in György Tomka. Razstava je predstavila obiskovalcem zgodovino kovanja denarja v Dolnji Lendavi in prekmurskega bančništva tudi s pomočjo muzejskopedagoških aktivnosti. Spoštovanim bralcem predajamo ta vodnik po razstavi z namenom, da bi ga prebirali in – kot se za denarne posle spodobi – koristno obračali!

Ajánlás

A pénz nem boldogít. A pénznek nincs szaga. A pénz uralja a világot. Ezek a közmondások és szólások is remekül kifejezik, hogy a pénz az emberiség kultúrtörténetének egyik azon eleme, amely óhatatlanul mindig átszőtte mindennapjait. A Muravidék történetének is megkerülhetetlen vonulata a pénzgazdálkodás. 2012-ben mag. Basa Kornéliának, a Nova Ljubljanska Banka Lendvai Kirendeltsége vezetőjének fejében született meg azon ötlet, hogy emléket kellene állítani az első lendvai takarékpénztár 140 éve történt megalapításának. Ezen esemény mérföldkövet jelentett a vidék gazdaságtörténetében, hiszen az 1873-ban létrehozott Alsólendvai Takarékpénztár Alsó lendván és a Muraszombati Takarékpénztár Muraszombatban a térség fejlődésének főbb motorjai közé tartoztak. A megemlékezés ötletének muzeológiai kivitelezéséhez a Lendvai Galéria és Múzeum segítségét kérte. Így született meg „A muravidéki pénzintézetek 140 éve” című kiállítás, amely széleskörű társadalmi összefogásnak köszönhetően jött létre. A 2013. október 29. és december 3. között látogatható kiállítás keretében a múzeum anyaga mellett bemutatásra került mag. Mursics József numizmatikai gyűjteményéből egy válogatás, amely a Muravidéken 1848 és 2013 között forgalomban lévő bankjegyeket és pénzérméket vonultatta fel, valamint Fehér Štefka, Magyar Lajos, Rozsmán Ilona és Tomka György polgárok és magángyűjtők bankrendszerrel kapcsolatos tárgyai. A kiállítás a korszerű muzeológia számos eszközét felvonultatva tárta a látogatók elé a Muravidék bankrendszerének történetét. A Kedves Olvasó most ezen kiállítás vezetőjét tartja a kezében, s hogy stílszerűek legyünk, mi mást kívánhatnánk: olvassa és forgassa is nagy haszonnal!

Hranilnice – obrestne ustanove meščanske družbe Med pomembne značilnosti meščanske mentalitete, ki je temeljila na protestantski etiki, je sodil tudi zmeren in varčen življenjski slog. Za osrednjo vrednoto je veljalo znan je ter s poštenim in pridnim delom pridobljeno premoženje, ki ga je bilo treba znati pravilno upravljati. Skupnost je od meščanov pričakovala velikodušne donacije v javno dobro, vzorno družinsko življenje, zadržano obnašanje brez škandalov in domoljubje. Prve evropske hranilnice so bile ustanovljene v drugi polovici 18. stoletja na območju Nemčije, prva taka - Herzogliche Leihkasse - je nastala leta 1765 v Leipzigu, nato v Hamburgu (1778), Oldenburgu (1786) in Kielu (1796). Proti koncu stoletja so začeli ustanavljati hranilnice v Švici (Basel, Bern) in v Angliji (London, 1798), v začetku 19. stoletja pa tudi v Franciji (Pariz, 1818), Avstriji (Dunaj, 1819), na Švedskem (Stockholm, 1821), v Benetkah in v Lombardiji (1822). Pozneje so na območju celotne Evrope druga za drugo rasle denarne ustanove, imenovane hranilnice. Izvirno načelo ustanavljanja hranilnic je bilo zagotoviti varno in donosno naložbo privarčevanega denarja tudi za manj premožne sloje prebivalstva. Na ta način so po eni strani ljudi spodbujali k varčevanju in kopičenju kapitala, po drugi strani pa k temu, da bi svoj višek denarja, brez pridobitništva, namenili za vzpostavitev in podporo dobrodelnih ustanov. Ustanovitev prve hranilnice na območju Kraljevine Madžarske je povezana z delovanjem prve avstrijske hranilnice, oziroma Erste Oesterreichische Spar-Casse, ki je odprla svoja vrata na Dunaju 4. oktobra 1819. Prva avstrijska hranilnica je namreč čez nekaj let, natančneje v letih 1827 in 1828, svoje poslovalnice, ki so delovale krajši ali daljši čas, odprla v več madžarskih mestih, med drugim v Bratislavi, Trnavi, Nove Zamky, Győru, Zvolnu, Szegedu, Osijeku in Varaždinu. Zadnji poslovalnici Erste Oesterreichische Spar-Casse sta svoje delovanje na Madžarskem zaključili leta 1841, in sicer v Bratislavi in Trnavi. V krajih, kjer so delovale omenjene poslovalnice, so že okrog leta 1840 ustanovili samostojne hranilnice. Neodvisno od poslovalnic avstrijske Erste Oesterreichische Spar-Casse je bila leta 1836 na pobudo Pétra Langeja v namen doseganja dobrodelnih ciljev v Brašovu ustanovljena hranilnica Brassói Általános Takarékpénztár. Decembra 1839 pa je v takrat še samostojni Pešti na pobudo Andrása Fáya bila v obliki društva ustanovljena hranilnica Pesti Hazai Első Takarékpénztár, ki je začela delovati januarja 1840. Ta denarna ustanova je bila pri ustanavljanju hranilnic za zgled vsej državi, tako je pred začetkom madžarskega boja za svobodo leta 1848 na območju Kraljevine Madžarske delovalo že 36 hranilnic. 6

Takarékpénztárak – a polgári társadalom kamatozó intézetei A protestáns etikán alapuló polgári mentalitás fontos ismérvei közé tartozott a mértékletes és takarékos életmód. Központi értéknek számított a tudás, valamint a becsületes és szorgalmas munka árán megszerzett vagyon, amellyel azonban tudni kellett élni is. Közösségi elvárásnak számított a nagylelkű adakozás a közügyekért, a példás családi élet, a visszafogott, botránymentes magatartás és a hazafias érzület.

Sedež hranilnice Pesti Hazai Első Takarékpénztár. Budimpešta, Károlyi Mihály utca 2. Pesti Hazai Első Takarékpénztár székháza, Ybl-palota, Budapest, Károlyi Mihály utca 2. (Vir / Forrás: http://egykor.hu/budapest-v--kerulet/pesti-hazai-elso-takarekpenztar/2768)

Letnice ustanovitve prvih samostojnih hranilnic na območju Kraljevine Madžarske: 1836: Brassó/Brašov 1840: Pest 1840: Arad 1841: Nagyszeben/Sibiu 1842: Pozsony/Bratislava, Sopron 1843: Esztergom, Győr, Kassa/Košice, Kőszeg 1845: Besztercebánya/Banska Bistrica, Eperjes/Prešov, Komárom, Losonc/Lučenec, Miskolc, Nagykanizsa, Pécs, Szeged, Székesfehérvár, Veszprém 1846: Buda, Debrecen, Eger, Igló/Iglov, Lőcse/Levoča, Nagyszombat/Trnava, Szekszárd, Temesvár/Timisvara, Zágráb/Zagreb 1847: Jászberény, Körmöcbánya/Kremnica, Nagyvárad/Oradea, Selmec/Štiavnica, Szatmárnémeti/Satu Mare, Baja 1848: Érsekújvár/Nove Zamky

Nagradna obveznica hranilnice Pesti Hazai Első Takarékpénztár-Egyesület, 1906. Pesti Hazai Első Takarékpénztár-Egyesület nyereménykötvénye, 1906.

Az első takarékpénztárak Európában a 18. század második felében alakultak Németország területén, elsőként Lipcsében 1765-ben a Herzogliche Leihkasse, majd ezt követően Hamburgban (1778), Oldenburgban (1786) és Kielben (1796). A század vége felé megalakultak Svájcban (Basel, Bern) és Angliában (London, 1798), a 19. század elején pedig Franciaországban (Párizs, 1818), Ausztriában (Bécs, 1819), Svédországban (Stockholm, 1821), Velencében és Lombardiában (1822) is. Ezután egész Európa területén gyors ütemben jöttek létre a takarékpénztáraknak elnevezett pénzintézetek. A takarékpénztárak eredeti alapelve az volt, hogy különösen a kevésbé vagyonos néprétegeknek lehetőséget nyújtsanak megtakarított készpénzük biztos és gyümölcsöző elhelyezésére. Ezáltal egyrészt az embereket takarékosságra és tőkegyűjtésre ösztönözték, másrészt pedig arra, hogy a nyerészkedés kizárásával jövedelmi fölöslegeiket jótékony célú intézetek fölállítására és segélyezésére fordítsák. Az első takarékpénztár megjelenése a Magyar Királyság területén az első osztrák takarékpénztár, vagyis az Erste Oesterreichischen Spar-Casse működésével függ össze, amely 1819. október 4-én nyitotta meg kapuit Bécsben. Ugyanis az első osztrák takarékpénztár már néhány évvel később több magyarországi városban, pontosabban 1827 és 1828 folyamán Pozsonyban, Nagyszombatban, Érsekújváron, Győrben, Zólyomban, Szegeden, Eszéken és Varasdon nyitott fiókintézetet, amelyek hosszabb-rövidebb ideig működtek. Az Erste Oesterreichischen Spar-Casse utolsó két fiókintézete Magyarországon 1841-ben fejezte be működését Pozsonyban és Nagyszombatban. Azokon a helyeken, ahol az említett fiókok működtek, már az 1840-es években önálló takarékpénztárak alakultak. Az osztrák Erste Oesterreichischen Spar-Casse fiókjaitól függetlenül alakult meg 1836-ban az erdélyi Brassóban Lange Péter kezdeményezésére és jótékonysági célok megvalósítása érdekében a Brassói Általános Takarékpénztár. 1839 decemberében pedig az akkor még önálló Pesten Fáy András indítványára egyesületi formában megalakult a Pesti Hazai Első Takarékpénztár, amely 1840 januárjában kezdte meg működését. Ezen pénzintézet szolgáltatta az egész országnak a mintát a takarékpénztárak alapításához, amelynek következményeként az 1848. évi magyar szabadságharc előestéjére már 36 takarékpénztár működött a Magyar Királyság területén.

Tragični izhod madžarske revolucije in boja za svobodo 1848/1849 ter diktatura, ki je sledila, sta zavrla razvoj hranilnic na območju Kraljevine Madžarske. Povrh vsega pa je 994. člen avstrijskega civilnega zakonika, ki je stopil na Madžarskem v veljavo 1. maja 1853, limitiral obresti na kredite, in sicer na hipotekarne pri 5 %, pri kreditih brez hipoteke pa pri 6 %. To stanje se je nekoliko izboljšalo po letu 1861, ko so s ponovno uveljavitvijo nekdanjih trgovinskih zakonov ukinili omejitve glede obres ti. Pogodba iz leta 1867 in nastanek Avstro-Ogrske sta na območju celotne države vzpostavila nove okoliščine in živo gospodarsko vzdušje. Sicer je večina novoustanov ljenih hranilnic razpolagala z majhnim začetnim kapitalom, vendar se je raven stanja vlog na državni ravni bistveno povečala, enako je poraslo število novoustanovljenih denarnih ustanov. Leta 1872 je na območju Kraljevine Madžarske delovalo že 260 hranilnic. Kljub veliki evropski borzni krizi, ki je izbruhnila maja 1873 in prerasla v splošno gospodarsko krizo ter zavrla tudi razvoj hranilništva, so razvoj meščanstva in njegove vse večje potrebe dolgoročno prinesli sadove.

Spominska tiskovina hranilnice Pesti Hazai Első Takarékpénztár-Egyesület, 1939. A Pesti Hazai Első Takarékpénztár-Egyesület emléknyomtatványa, 1939.

Az első önálló takarékpénztárak alapításának éve a Magyar Királyság területén: 1836: Brassó 1840: Pest 1840: Arad 1841: Nagyszeben 1842: Pozsony, Sopron 1843: Esztergom, Győr, Kassa, Kőszeg 1845: Besztercebánya, Eperjes, Komárom, Losonc, Miskolc, Nagykanizsa, Pécs, Szeged, Székesfehérvár, Veszprém 1846: Buda, Debrecen, Eger, Igló, Lőcse, Nagyszombat, Szekszárd, Temesvár, Zágráb 1847: Jászberény, Körmöcbánya, Nagyvárad, Selmec, Szatmárnémeti, Baja 1848: Érsekújvár Az 1848/1849. évi magyar forradalom és szabadságharc tragikus kimenetele, valamint az azt követő önkényuralmi időszak komolyan visszavetette a takarékpénztárak fejlődését a Magyar Királyság területén. Mindezt tetézte az 1853. május 1-jén Magyarországon életbe lépő osztrák polgári törvénykönyv és annak 994. §-a, amely meghatározta, hogy a zálogra adott kölcsönökért 5 százalék, a zálog nélküliekért pedig 6 százalék kamatot lehet kikötni. Az állapot csak 1861 után változott jobb irányba, amikor az egykori kereskedelmi törvények visszaállításával a kamatkorlátozások is megszűntek. Az 1867. évi kiegyezés és az Osztrák–Magyar Monarchia létrejötte új körülményeket és pezsgő gazdasági légkört teremtett az ország teljes területén. Igaz, hogy az újonnan alapított takarékpénztárak többsége kis tőkealappal rendelkezett, de országos szinten a betétállomány összességében rohamosan növekedett, akárcsak a pénzintézetek száma. 1872-ben a Magyar Királyság területén már 260 takarékpénztár működött. Annak ellenére, hogy 1873 májusában kitört a nagy európai börzeválság, amely általános gazdasági válsággá növekedett és a takarékpénztárak fejlődését is megakasztotta, a mindinkább gyarapodó polgári réteg és annak növekvő igényei hosszú távon megteremték a maguk gyümölcseit.

Dolnjelendavska hranilnica V živahni gospodarski klimi, ki je sledila avstro-ogrski poravnavi leta 1867, so se na pobudo meščanov v naseljih monarhije ustanavljale hranilnice, kjer je meščanstvo hranilo svoje prihranke, da bi jim po eni strani prinašali obresti, po drugi strani pa bi kot kreditne institucije zagotavljale meščanom denarna sredstva pod ugodnimi pogoji. Potem ko je Dolnja Lendava postala sedež okraja in so bili v mestu ustanovljeni številni uradi, se je s tem povečalo tudi število prebivalcev, hkrati pa tudi pripravljenost za poslovanje. Eden od pogojev nadaljnjega razvoja je bilo zagotavljanje ustreznega kapitala za investicije, za kar pa je mesto potrebovalo svoj lastni denarni zavod.

Zgradba dolnjelendavske hranilnice Alsólendvai Takarékpénztár na razglednici, 1911. Az Alsólendvai Takarékpénztár épülete képeslapon, Alsólendva, 1911.

Pobudnik za ustanovitev prve dolnjelendavske hranilnice je bil odvetnik Mihály Kakasdi Hajós, ki je za to zamisel pridobil premožnejše prebivalce mesta. Rezultat ambicioznega organizacijskega dela je bila ustanovna skupščina hranilnice 1. marca 1873 v dvorani meščanskega čitalniškega društva gostišča Nagyvendéglő oziroma v današnji Mestni hiši v Lendavi. Pri ustanavljanju je največji del dejavnosti opravil odvetnik János Kovács. Dolnjelendavska hranilnica z imenom Alsólendvai Takarékpénztár Rt. je uradno začela s svojo dejavnostjo na podlagi odobritve ministrstva 26. aprila 1873. Prvi predsednik hranilnice je postal Ödön Lenck, prvi 12

Az Alsó-Lendvai Takarékpénztár Az 1867-es kiegyezést követő pezsgő gazdasági légkörben az Osztrák–Magyar Monarchia településein a polgárok kezdeményezésére sorra alakultak a takarékpénztárak, ahova a polgárság a megtakarított pénzét helyezte, hogy azt egyrészről kamatoztassa, másrészről pedig mint hitelintézet a vállalkozni kívánó polgárok rendelkezésére bocsássa kedvező feltételekkel. Miután 1867-ben Alsólendva járási székhellyé vált, a városban több hivatal létesült, így megnőtt a lakosság létszáma és ezzel együtt a vállalkozó kedv is. A továbbfejlődés egyik záloga volt, hogy megfelelő tőkét biztosítsanak a befektetésekhez, ehhez pedig a városnak saját pénzintézet szükségeltetett. Az Alsó-Lendvai Takarékpénztár megalapításának kezdeményezője Kakasdi Hajós Mihály ügyvéd volt, aki az ügy mellé állította a város módosabb polgárait. A lelkes szervezőmunka eredményeként a takarékpénztár alapító közgyűlését 1873. március 1-jén tartották meg az alsólendvai Nagyvendéglő Polgári Olvasó-egylet termében. Az alapításban döntő tevékenységet Kovács János ügyvéd fejtett ki. Az Alsó-Lendvai Takarékpénztár 1873. április 26-i minisztériumi jóváhagyás alapján kezdhette el hivatalosan a munkáját. Első elnöke Lenck Ödön lett, első vezérigazgatója pedig Zárjeczky Vincze. A takarékpénztár kezdetben a városi Nagyvendéglő, azaz a későbbi Korona Szálló épületében működött, induló tőkéjét pedig az alapítók

Delnica dolnjelendavske hranilnice Alsó-Lendvai Takarékpénztár, 1911. Az Alsó-Lendvai Takarékpénztár részvénye, 1911.

generalni direktor pa Vincze Zárjeczky. Hranilnica je na začetku delovala v zgradbi mestnega gostišča Nagyvendéglő, kasnejšega Hotela Krona. Začetni kapital so ustanovitelji določili v višini 40 tisoč forintov. Pobuda je imela tako velik uspeh, da so kmalu po izdaji 400 kosov delnic po 100 forintov zainteresirani meščani zanj ponujali veliko več od nominalne vrednosti. Kljub veliki evropski borzni krizi leta 1873 je lendavski denarni zavod v naslednjih letih posloval tako uspešno, da je po desetih letih, natančneje leta 1884, postavil zgradbo s svojim sedežem, ki še danes stoji na Glavni ulici v Lendavi, vendar v močno preoblikovani in neprepoznavni podobi.

Hranilna knjižica dolnjelendavske hranilnice Alsó-Lendvai Takarékpénztár izpred leta 1920. Az Alsó-Lendvai Takarékpénztár betétkönyve az 1920 előtti időszakból. (Lastnica / Tulajdonos: Fehér Štefka)

Hranilnica je ugodno vplivala tudi na gospodarstvo širšega območja, njenih storitev so se posluževali tudi prebivalci krajev Lenti, Zalalövő, Letenye, Tapolca, Zalaegerszeg, Nagykanizsa in Čakovec. Prvi kreditojemalci so bili trgovci, gostilničarji, obrtniki in intelektualci, tudi del meščanskih hiš na lendavski Glavni ulici je bil zgrajen s pomočjo teh posojil. Hranilnica je med drugim zagotovila kredit tudi za izgradnjo dolnjelendav ske meščanske šole, okrajnega sodišča, dežnikarne, vrtca šolskih sester, vile odvetnika Laubhaimerja in za razširitev okrajne telefonske mreže. Hranilnica je leta 1890 kupila od družine Esterházy tudi mestno gostišče Nagyvendéglő, ki je po razširitvi in prenovi leta 1893 dobilo ime Korona Szálló. V skladu s statutom je uprava vsako leto zagotovila 1 % čistega dohodka v dobrodelne namene, kot so bili: izgradnja vrtca in zdravstvenega doma, pomoč odličnim učencem osnovne in meščanske šole, prostovoljnemu gasilskemu društvu, Rdečemu križu in lokalnemu časopisu Alsó-Lendvai Híradó. 14

40 ezer forintban állapították meg. A kezdeményezésnek akkora sikere lett, hogy a 400 darab 100 forint névértékű részvény kibocsájtása után az érdeklődő polgárok azokat jóval túljegyezték. Az 1873. évi nagy európai börzeválság ellenére a pénzintézet a következő években olyan sikeresen működött, hogy egy évtized múlva, pontosabban 1884-ben felépítette saját székházát, amely a felismerhetetlenségig átalakított formában ugyan, de ma is áll Lendva Fő utcáján. A takarékpénztár kedvezően hatott a szélesebb környék gazdaságára is, Lenti, Zalalövő, Letenye, Tapolca, Zalaegerszeg, Nagykanizsa és Csáktornya lakossága is igénybe vette szolgáltatásait. Az első hitelfelvevők kereskedők, kocsmárosok, iparosok, értelmiségiek voltak, a lendvai Fő utca polgárházainak egy része is e hitelek segítségével épült. A takarékpénztár biztosította a hitelt egyebek között az alsólendvai polgári iskola, a járásbíróság, az ernyőgyár, az iskolanővérek óvodája és a Laubhaimer-villa építésére, a járási telefonhálózat bővítésére. A takarékpénztár vásárolta meg 1890ben az Esterházy családtól a városi Nagyvendéglőt is, amely a bővítés és felújítás után 1893-ban a Korona Szálló nevet kapta. Az alapszabállyal összhangban az igazgatóság minden évben 1 százalék tiszta jövedelmet szánt jótékony célokra, úgymint az óvoda és az egészségház építésére, az elemi és polgári iskola kitűnő tanulóinak a megsegítésére, az önkéntes tűzoltóegyletnek, a Vöröskeresztnek és az Alsó-Lendvai Híradó című helyi újságnak.

Časopisni reklamni poziv dolnjelendavske hranilnice Alsó-Lendvai Takarékpénztár, 1902. Az Alsó-Lendvai Takarékpénztár újsághirdetése, Alsó-Lendvai Hiradó, 1902.12.28.

Alsólendvai Takarékpénztár Rt. je leta 1903 praznovala 30-letnico svojega obstoja. V preteklih desetletjih se je dejavnost denarnega zavoda razširila in potrebna je bila tudi posodobitev. Pravilnik poslovanja, izdelan v ta namen, je bil leta 1911 izdan tudi v tiskani obliki. V tem obdobju je bil generalni direktor najpomembnejšega denarnega zavoda v dolnjelendavskem okraju Nándor Fuss, eden najvplivnejših in najaktivnejših meščanov, lastnik lekarne Szentháromság.

Priznanica o vplačilu Dolnje Lendavske hranilnice, 1939. Az alsólendvai takarékpénztár elismervénye, 1939. (Lastnik / Tulajdonos: Magyar Lajos)

Krizno obdobje v času 1. svetovne vojne so čutile tudi hranilnice, saj se je zaradi vojaških posojil in inflacije njihov osnovni kapital močno zmanjšal. Po 1. svetovni vojni je Dolnja Lendava z okolico prišla pod Kraljevino Srbov, Hrvatov in Slovencev. Celotno premično in nepremično premoženje Dolnjelendavske hranilnice je prišlo pod poseben državni nadzor, saj so njene lastnike obravnavali kot »sovražne državljane«. Samostojno je lahko ponovno delovala šele po letu 1923 pod imenom Dolnje Lendavska Hranilnica d. d. Hranilnica je uspešno premagala gospodarsko krizo iz leta 1930. Leta 1941 je bilo območje spet priključeno Kraljevini Madžarski, kar pa je trajalo le štiri leta. V tem obdobju je dolnjelendavska hranilnica spet prevzela svoje prvotno madžarsko ime Alsólendvai Takarékpénztár. Ob koncu druge svetovne vojne oziroma leta 1945 pa je območje ponovno prešlo pod oblast Jugoslavije, kjer se je uveljavil 16

Az Alsó-Lendvai Takarékpénztár Rt. 1903-ban ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját. Az alapítás után eltelt évtizedekben a pénzintézet tevékenysége bővült és szükségessé vált a korszerűsítése is. Az e célra elkészített új ügyviteli szabályzata 1911-ben nyomtatásban is megjelent. Ebben az időszakban az Alsólendvai járás legjelentősebb pénzintézetének vezérigazgatója Fuss Nándor, a város egyik legbefolyásosabb és legtevékenyebb polgára, a Szentháromság gyógyszertár tulajdonosa volt.

Iz knjige zapisnika dolnjelendavske hranilnice Alsólendvai Takarékpénztár o donacijah, 1892. Az Alsólendvai Takarékpénztár jegyzőkönyvi bejegyzése a lendvai toronyóra felállítására, 1892. (Knjižnica Lendava / Lendvai Könyvtár)

Az I. világháború alatti válságos időszakot a takarékpénztárak is megérezték, hiszen a hadikölcsönök és az infláció miatt az alaptőkéjük jelentősen csökkent. Az I. világháborút követően Alsólendva vidéke az új Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz került. Az Alsólendvai Takarékpénztár teljes ingó- és ingatlanvagyonát külön állami felügyelet alá helyezték, hiszen tulajdonosait „ellenséges állampolgárként” kezelték. Önállóan csak 1923 után működhetett ismét Dolnje Lendavska Hranilnica d. d. név alatt. A takarékpénztár sikeresen átvészelte az 1930-as évek gazdasági világválságát. 1941-ben a vidéket ismét visszacsatolták a Magyar Királysághoz, ám mindez négy évig tartott. Ebben az időszakban az Alsólendvai Takarékpénztár ismét felvette egykori, eredeti magyar nevét. 1945-ben, a II. világháború végével azonban a vidék újra Jugoszláviához került, ahol kommunista egypártrendszer jött létre. A hatalom teljesen új gazdasági helyzetet teremtett, hiszen megszüntette a magánvagyonon alapuló cégeket és intézményeket, aminek részeként az Alsólendvai Takarékpénztár is végleges felszámolásra került. Lendva város központjában, a Hosszúfalu felé vezető út jobb oldalán, a Fő utca 52. szám alatt áll a Muravidék egyik legszebb neobarokk épülete. A 19. század vé17

Pismo Dolnje Lendavske Hranilnice – Alsólendvai Takarékpénztár, 1931. A Dolnje Lendavska Hranilnica – Alsólendvai Takarékpénztár értesítő levele, 1931. (Fotokopija / Fénymásolat. Lastnica / Tulajdonos: Fehér Štefka)

enostrankarski komunistični sistem. Oblast je vzpostavila popolnoma novo gospodarsko situacijo, saj je ukinila podjetja in ustanove, ki so delovale na podlagi zasebnega premoženja, in tako je bila tudi dolnjelendavska hranilnica Alsólendvai Takarékpénztár Rt. dokončno likvidirana. 18

gén itt még csak egy földszintes épület állt, amelyben Marton Kálmán vaskereskedő élt. A korabeli újságcikkek tanúsága szerint 1899 februárjában költözött ennek az épületnek a bal oldali részébe Balkányi Ernő könyvnyomdája, a másik szárnyában pedig az Alsó-Lendva-Vidéki Takarékpénztár nyitott irodát. Alsólendva második pénzintézetét a város módosabb, főként zsidó származású kereskedő és iparos polgárai alapították 1898-ban. Az intézmény eleinte szerény körülmények között, állandó alkalmazottak nélkül, csak időszakos nyitva tartással működött. Mivel azonban a kedvező gazdasági körülmények között vetélytársainál jobb hitelkonstrukciókat kínált, néhány év múlva megerősödött. Mindez viszont csak rövid ideig tartott, hiszen az I. világháború kitörésével, valamint Alsólendva és vidékének a Szerb–Horvát– Szlovén Királysághoz csatolásával fejlődési íve megtört. A takarékpénztárt 1920-ban, akárcsak a nagyobbik lendvai pénzintézetet, külön állami felügyelet alá helyezték. A takarékpénztár Hranilnica in posojilnica za Lendavo in okolico új név alatt még néhány évig működött, azonban az 1930-as évek elején, a nagy gazdasági világválság időszakában nehéz helyzetbe került és 1938-ban végleg felszámolták. Az Alsólendvai Takarékpénztár első elnöke Lenck Ödön volt, alelnökei Stirling Antal és Schindler János, első vezérigazgatója pedig Zárjeczky Vincze. Az intézet első könyvelője és jegyzője Wendl Ede, pénztárnoka Weczkó Alajos. Az első nagyválasztmány névsora a következő volt: Barsch Henrik Bellosics János Brüll Lipót Csókás György Dervarics Kálmán Deutsch Miksa Eisler Dávid Guggenberger Károly Hajós Mihály

Hoffman Salamon Kelcz Gyula Koczeth Mátyás Kovács János Lendvay Mátyás Lendvay Péter Löbl Ignácz Moser Samu Müller József

Nagy József Pollák Lázár Pőszér Ferencz Prey György Szilassy Károly Tomka György Vidos László Winhofer József

Az Alsólendvai Takarékpénztár 1903-ban ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját. Ennek emlékére az igazgatóságról, a felügyelőbizottságról és a tisztviselőkről díszes fényképtabló is készült, amelyen a következő megbecsült alsólendvai polgárok láthatóak: Balás Béla, Belletz Ede, Bellosics János, Csukics Adolf, Engel Lajos, Eörsi Gyula, Fuss Nándor, Hajmásy Ferencz, Hajós Mihály, Issó Ferencz, Dr. Király Mór, Kirnbauer Ferencz, Kiss Pál, Dr. Laubhaimer Oszkár, Lázár Győző, Mazol Gyula, Neubauer József, Pollák Emil, Pollák Lázár, Tomka Mihály. 19

V centru mesta Lendave, na desni strani ceste, ki vodi proti Dolgi vasi, stoji na Glavni ulici pod številko 52 ena najlepših neobaročnih zgradb Prekmurja. Ob koncu 19. stoletja je tu stala le pritlična zgradba, v kateri je živel Kálmán Marton, trgovec z železnino. Po pričanju časopisnih člankov iz tistega obdobja se je februarja leta 1899 v levi trakt omenjene zgradbe vselila tiskarna Ernőja Balkányija, v drugem traktu pa je leta 1898 odprla svojo pisarno nova dolnjelendavska hranilnica z imenom Alsó-Lendva Vidéki Takarékpénztár d.d. Ta drugi denarni zavod v Dolnji Lendavi so leta 1898 ustanovili premožnejši meščani, predvsem trgovci in obrtniki judovskega porekla. Ustanova je sprva delovala v skromnih okoliščinah brez stalno zaposlenega, uradovali so samo nekaj ur ob določenih dnevih. Ker pa je v ugodnejših gospodarskih razmerah ponujala boljšo kreditno konstrukcijo kakor njene tekmice, se je v nekaj letih okrepila. Vse to pa je trajalo le kratek čas, saj se je z izbruhom prve svetovne vojne in nato s priključitvijo Dolnje Lendave in okolice h Kraljevini Srbov, Hrvatov in Slovencev njena razvojna pot zlomila. Hranilnica Alsó-Lendva Vidéki Takarékpénztár, kakor tudi večji denarni zavod v Dolnji Lendavi, je leta 1920 prišla pod poseben državni nadzor. Hranilnica je pod imenom Hranilnica in posojilnica za Lendavo in okolico delovala še nekaj let, vendar pa je v začetku tridesetih let dvajsetega stoletja, v času velike gospodarske krize, prišla v težak položaj in bila leta 1938 dokončno likvidirana. Prvi predsednik dolnjelendavske hranilnice je bil Ödön Lenck, podpredsed nika sta bila Antal Stirling in János Schindler, prvi generalni direktor pa Vincze Zárjeczky. Prvi računovodja in tajnik je bil Ede Wendl, blagajnik pa Alajos Weczkó. Seznam članov skupščine je bil naslednji: Barsch Henrik Bellosics János Brüll Lipót Csókás György Dervarics Kálmán Deutsch Miksa Eisler Dávid

Guggenberger Károly Hajós Mihály Hoffman Salamon Kelcz Gyula Koczeth Mátyás Kovács János Lendvay Mátyás

Lendvay Péter Löbl Ignácz Moser Samu Müller József Nagy József Pollák Lázár Pőszér Ferencz

Prey György Szilassy Károly Tomka György Vidos László Winhofer József

Dolnjelendavska hranilnica je leta 1903 praznovala 30-letnico svojega obstoja. V spomin na ta dogodek so pripravili spominsko tablo s fotografijami članov uprave, nadzornega sveta in uradnikov. Na spominski tabli lahko vidimo naslednje spoštovane dolnjelendavske meščane: Balás Béla, Belletz Ede, Bellosics János, Csukics Adolf, Engel Lajos, Eörsi Gyula, Fuss Nándor, Hajmásy Ferencz, Hajós Mihály, Issó Ferencz, Dr. Király Mór, Kirnbauer Ferencz, Kiss Pál, Dr. Laubhaimer Oszkár, Lázár Győző, Mazol Gyula, Neubauer József, Pollák Emil, Pollák Lázár, Tomka Mihály. 20

Vodstvo hranilnice Alsólendvai Takarékpénztár leta 1903 Az Alsólendvai Takarékpénztár vezetősége 1903-ban

Fuss Nándor, vezérigazgató Nándor Fuss, glavni direktor

Pollák Lázár, helyettes-vezérigazgató Lázár Pollák, namestnik glavnega direktorja

Balás Béla, igazgatósági tag Béla Balás, član uprave

Belletz Ede, igazgatósági tag Ede Belletz, član uprave

Hajmásy Ferencz, igazgatósági tag Ferencz Hajmásy, član uprave

Hajós Mihály, igazgatósági tag Mihály Hajós, član uprave

dr. Király Mór, igazgatósági tag dr. Mór Király, član uprave

Kiss Pál, igazgatósági tag Pál Kiss, član uprave

dr. Laubhaimer Oszkár, igazgatósági tag dr. Oszkár Laubhaimer, član uprave

Tomka Mihály, igazgatósági tag Mihály Tomka, član uprave

Bellosics János, felügyelő bizottsági tag János Bellosics, član nadzornega sveta

Eörsi Gyula, felügyelő bizottsági tag Gyula Eörsi, član nadzornega sveta

Lázár Győző, felügyelő bizottsági tag Győző Lázár, član nadzornega sveta

Issó Ferencz, ügyész, jogtanácsos Ferencz Issó, tožnik, pravni svetovalec

Csukics Adolf, pénztárnok Adolf Csukics, blagajnik

Mazol Gyula, irodatiszt Gyula Mazol, vodja pisarne

Pollák Emil, főkönyvelő Emil Pollák, glavni računovodja

Kirnbauer Ferencz, könyvelő Ferencz Kirnbauer, računovodja

Engel Lajos, segédkönyvelő Lajos Engel, pomožni računovodja

Neubauer József, segédkönyvelő József Neubauer, pomožni računovodja

Denarni zavodi v Dolnji Lendavi / Lendavi Alsó-Lendvai Takarékpénztár Rt. (1873-1923) Dolnje-Lendavska hranilnica d.d. (1923-1941) Alsó-Lendvai Takarékpénztár Rt. (1941-1945) Alsó-Lendva Vidéki Takarékpénztár (1898-1920) Hranilnica in posojilnica za Lendavo in okolico (1920-1938)

Zgradba dolnjelendavske hranilnice Alsó-Lendva-Vidéki Takarékpénztár v Lendavi. Épület Alsólendva Fő utcáján, amelyben az Alsó-Lendva-Vidéki Takarékpénztár működött. (Razglednica / Képeslap, 1902)

Jugoslovanski kreditni zavod Podružnica v Dolnji Lendavi (1920-1925) Jugoslovanski kreditni zavod v Ljubljani, registrirana zadruga z omejeno zavezo, podružnica v Dolnji Lendavi je bila na podlagi 6. oktobra leta 1919 organizirane lokalne zadruge ustanovljena 20. decembra 1920 z namenom sprejemanja hranilnih vlog občanov, dajanja posojil, skupnega naročanja in plačevanja potrebščin za člane. Načelstvo podružnice je sestavljalo 8 članov, vodja podružnice je bil Mirko Hafner. Zaradi slabega odziva je bila podružnica ukinjena in izbrisana iz registra 24. decembra 1925. Slovenska banka d.d. Podružnica Dolnja Lendava (1921-1927) Delniško družbo je odobrilo ministrstvo za trgovino in industrijo 6. avgusta 1920, 26

Alsólendva / Lendva pénzintézetei Alsó-Lendvai Takarékpénztár Rt. (1873-1923) Dolnje-Lendavska hranilnica d.d. (1923-1941) Alsó-Lendvai Takarékpénztár Rt. (1941-1945) Alsó-Lendva Vidéki Takarékpénztár (1898-1920) Hranilnica in posojilnica za Lendavo in okolico (1920-1938)

Časopisni reklamni poziv dolnjelendavske hranilnice Alsó-Lendva-Vidéki Takarékpénztár, 1903. Az Alsó-Lendva-Vidéki Takarékpénztár újsághirdetése, Alsó-Lendvai Hiradó, 1903.01.04.

Jugoslovanski kreditni zavod Podružnica v Dolnji Lendavi (1920–1925) A ljubljanai Jugoslovanski kreditni zavod alsólendvai kirendeltsége ( Jugoszláv Hitelintézet) korlátolt felelősségű szövetkezetként lett bejegyezve 1920. december 20-án egy, már 1919. október 6-án megalakult helyi szövetkezetre támaszkodva, a polgárok betétjeinek fogadása és hitelezése, valamint a tagság számára történő közös beszerzések 27

sklep o podružnici je bil sprejet 31. oktobra 1921. Predmet poslovanja so bili bančni in menični posli, hranilništvo in kreditiranje. Vodja podružnice v Dolnji Lendavi, ki je delovala do leta 1927, je bil Josip Tomšič. Kmečka hranilnica in posojilnica v Dolnji Lendavi (1926-1941) Alsólendva és Vidéke Hitelszövetkezete (1941-1947) Kmečka hranilnica in posojilnica v Dolnji Lendavi je bila ustanovljena 2. januarja 1926 kot zadruga z neomejenim jamstvom. Načelstvo zadruge je sestavljalo pet članov. Med drugo svetovno vojno se je preimenovala v Alsólendva és Vidéke Hitelszövetkezete. Po drugi svetovni vojni leta 1947 je bila likvidirana in osem let kasneje izbrisana iz registra.

Pečat Kmečke hranilnice in posojilnice v Dolnji Lendavi. Az alsólendvai Kmečka hranilnica in posojilnica takarékpénztár pecsétje.

Podružnice bank v Lendavi po letu 1945 Narodna banka Jugoslavije Podružnica Lendava (1947-1956) Komunala banka Murska Sobota Podružnica Lendava (1956-1966) Pomurska kreditna banka Podružnica Lendava (1966-1968) Kreditna banka in hranilnica Ljubljana Podružnica Lendava (1969-1970) Ljubljanska banka Podružnica Murska Sobota Ekspozitura Lendava ( 1970-1978) Ljubljanska banka Temeljna pomurska banka Poslovna enota Lendava (1978-1981) Ljubljanska banka Pomurska banka Murska Sobota Poslovna enota Lendava (1981-1989) Ljubljanska banka Pomurska banka d.d. Murska Sobota Poslovna enota Lendava (1989-2001) Nova Ljubljanska banka d. d. Podružnica Pomurje Poslovalnica Lendava (2001) Beobanka Poslovna enota Lendava (1986-1990) Stanovanjsko komunalna banka Ekspozitura Lendava (1990-2009) Deželna banka Slovenije d.d. Poslovna enota Pomurje Poslovalnica Lendava (2006) Banka Koper d.d. Poslovna enota Murska Sobota Agencija Lendava (2009-2012) Nova Kreditna banka Maribor d.d. Podružnica Pomurje LLT Agencija Lendava (2009) 28

és kifizetések céljából. A kirendeltség vezetősége nyolc tagból állt, a vezető Mirko Hafner volt. Érdeklődés hiányában a kirendeltséget megszüntették, majd 1925. december 24-én törölték a nyilvántartásból. Slovenska banka d.d. Podružnica Dolnja Lendava (1921–1927) A részvénytársaság működését a Kereskedelmi és Ipari Minisztérium 1921. augusztus 6-án engedélyezte, a kirendeltségről szóló határozatot pedig 1921. október 31-én fogadták el. A működés tárgyát a banki és váltóügyletek, takarékpénztári és hitelezési tevékenység képezte. Az 1927-ig működő alsólendvai kirendeltség vezetője Josip Tomšič volt. Kmečka hranilnica in posojilnica v Dolnji Lendavi (1926-1941) Alsólendva és Vidéke Hitelszövetkezete (1941–1947) Az alsólendvai Kmečka hranilnica in posojilnica korlátlan felelősségű szövetkezetként 1926. január 2-án alakult meg. A szövetkezeti vezetőségnek öt tagja volt. Az Alsólendva és Vidéke Hitelszövetkezete nevet a második világháború idején vette fel. A második világháború után, 1947-ben felszámolták, majd nyolc évvel később törölték a cégjegyzékből. Banki kirendeltségek 1945 után Lendván Narodna banka Jugoslavije Podružnica Lendava (1947-1956) Komunala banka Murska Sobota Podružnica Lendava (1956-1966) Pomurska kreditna banka Podružnica Lendava (1966-1968) Kreditna banka in hranilnica Ljubljana Podružnica Lendava (1969-1970) Ljubljanska banka Podružnica Murska Sobota Ekspozitura Lendava ( 1970-1978) Ljubljanska banka Temeljna pomurska banka Poslovna enota Lendava (1978-1981) Ljubljanska banka Pomurska banka Murska Sobota Poslovna enota Lendava (1981-1989) Ljubljanska banka Pomurska banka d.d. Murska Sobota Poslovna enota Lendava (1989-2001) Nova Ljubljanska banka d. d. Podružnica Pomurje Poslovalnica Lendava (2001) Beobanka Poslovna enota Lendava (1986-1990) Stanovanjsko komunalna banka Ekspozitura Lendava (1990-2009) Deželna banka Slovenije d.d. Poslovna enota Pomurje Poslovalnica Lendava (2006) Banka Koper d.d. Poslovna enota Murska Sobota Agencija Lendava (2009-2012) Nova Kreditna banka Maribor d.d. Podružnica Pomurje LLT Agencija Lendava (2009)

Muraszombati Takarékpénztár, prva denarna ustanova v Murski Soboti (1873-1948) Pobudnik za ustanovitev prve bančne ustanove oziroma hranilnice v Murski Soboti je bil advokat Géza Pintér, ki se je v mestu naselil okoli leta 1870. Leta 1873 je zbral krog premožnih meščanov, ki so za ustanovitev hranilnice z imenom Muraszombati Takarékpénztár bili pripravljeni zbrati kapital v višini 30.000 forintov, na podlagi katerega je bilo izdanih 300 delnic po 100 forintov. Med delničarji hranilnice je bil tudi murskosoboški grof Géza Szapáry. Prvi predsednik murskosoboške hranilnice Muraszombati Takarékpénztár je postal glavni pobudnik Géza Pintér, člani upravnega odbora pa predstavniki najpomembnejših sodelujočih družin. Po smrti Géze Pintérja je voden je hranilnice prevzel Kováts István/Števan Kovatš, pisatelj, urednik, murskosoboški evangeličanski duhovnik ter senior. Po prevzemu konkurenčne Muravidéki Takarékpénztár je Zgradba nekdanje murskosoboške hranilnice Muraszombati Takarékpénztár Muraszombati Takarékpénztár. / A Muraszombati hkrati postala afiliacija leta Takarékpénztár egykori épülete Muraszombatban. 1867 ustanovljene sombotelske Szombathelyi Takarékpénztár Rt. V dogovoru s sombotelsko upravo so kmalu ustanovili svoje filiale v Križevcih in Gornji Lendavi. Zaradi vlaganja v vojne obveznice med prvo svetovno vojno je hranilnica izgubila ogromno denarja. Sprva je hranilnica delovala v starejši pritlični hiši, v 90-ih letih 19. stoletja pa so na tedanji Glavni ulici zgradili enonadstropno stavbo z neorenesančnimi arhitekturnimi elementi. Zgradba na današnji Slovenski ulici, v kateri je bila v drugi polovici 20. stoletja policijska postaja, stoji še danes. Po prvi svetovni vojni in pripojitvi Murske krajine h Kraljevini Srbov, Hrvatov in Slovencev se je najpomembnejša murskosoboška banka Muraszombati Takarékpénztár znašla pred propadom, zato so jo nove jugoslovanske oblasti nacionalizirale in dale pod skrbništvo. Prevzela jo je Mariborska eskomptna banka, ki se je leta 1921 preimenovala v Jugoslovansko union banko. Omenjena banka je že nasled nje leto postala last Slavenske banke iz Zagreba, ki pa je leta 1925 bankrotirala. Pod 30

A Muraszombati Takarékpénztár, az első pénzintézet Muraszombatban (1873–1948) Az első muraszombati pénzintézet, illetve takarékpénztár megalapítását Pintér Géza ügyvéd kezdeményezte, aki 1870 körül telepedett le a városban. 1873-ban maga köré gyűjtötte a tehetős polgárok egy részét, akik a Muraszombati Takarékpénztár megalapítása érdekében készek voltak 30.000 forintnyi tőkét egybegyűjteni. Ez az összeg képezte az egyenként 100 forint értékű 300 részvény alapját. A takarékpénztár részvényesei között volt Szapáry Géza muraszombati gróf is. A Muraszombati Takarékpénztár első elnöke a megalapítást kezdeményező Pintér Géza volt. Az igazgatótanács tagjaivá a legfontosabb résztvevő családok képviselőit nevezték ki. Pintér Géza halála után a takarékpénztár vezetését Kováts István író, szerkesztő, muraszombati evangélikus lelkész, esperes vette át. A konkurens Muravidéki Takarékpénztár átvételével azonos időben a Muraszombati Takarékpénztár az 1867-ben alapított Szombathelyi Takarékpénztár Rt. fiókintézete lett. A szombathelyi igazgatósággal meg állapodva hamarosan bankfiók nyílt Tótkeresztúron és Felsőlendván. Az első világháború idején a hadirészvényekbe történt befektetések következtében a takarékpénztár

Delnica Prekmurske banke, prej Muraszombati Takarékpénztár iz Murske Sobote, 1924. A Prekmurska banka, az egykori Muraszombati Takarékpénztár részvénye, 1924. (Vir / Forrás: http://sl.wikipedia.org/wiki/Slika:PrekmurskaBankaDelnica1924.jpg)

okriljem Jadransko-podunavske banke je banka dobila novo ime, in sicer Prekmurska banka d. d., prej Muraszombati Takarékpénztár v Murski Soboti. Po reorganizaciji je dobila banka privilegij za trgovanje z valutami in je leta 1925 ustanovila ekspozituro v Gornji Radgoni, ki pa je delovala le šest mesecev. Ker pa so funkcionarji Jadransko-podunavske banke iz Beograda menili, da Prekmurska banka ne nudi dovolj jamstva za nacionalne interese države, so sklenili, da se iz nje popolnoma umaknejo. Banko in večino delnic je leta 1925 prevzel veleposestnik in indus trialec Géza Hartner. Predsednik je postal Béla Berger. Po smrti Géze Hartnerja leta 1940 pa je postal predsednik banke njegov posinovljenec in župan Murske Sobote Ferdinánd Hartner. Po ponovni pripojitvi Murske krajine in Medmurja h Kraljevini Madžarski leta 1941 je bančna ustanova povzela nekdanje madžarsko ime Mura szombati Takarékpénztár. Največja denarna ustanova v pokrajini ob Muri je delovala do leta 1945, ko se je pred prihodom sovjetske in partizanske vojske predsednik banke Ferdinánd Lindvay Hartner z družino umaknil v Avstrijo in nato v Argentino. Po 2. svetovni vojni je jugoslovanska komunistična oblast leta 1946 prepovedala delovanje vsem zasebnim bankam, finančno službo je na ozemlju Prekmurja oprav ljal samo Denarni zavod Slovenije - podružnica Murska Sobota. Banka je prevzela poslovne prostore in opremo bivše Muraszombati Takarékpénztár in opravila njeno likvidacijo. Leta 1946 je bila skupaj z vsemi kreditnimi podjetji v državi združena z Narodno banko Federativne ljudske republike Jugoslavije. Likvidacijski postopek, ki se je pričel maja 1945, se je uradno končal septembra leta 1948. Predsedniki hranilnice Muraszombati Takarékpénztár Rt. (1873-1924): Pintér Géza, odvetnik Berke József, odvetnik, veleposestnik Horváth Pál, odvetnik, veleposestnik Pósfay Pongrác, okrajni glavar Kováts István / Števan Kovatš, evangeličanski duhovnik in senior Predsedniki Prekmurske banke d.d., prej Muraszombati Takarékpénztár (1924-1941): Kováts István / Števan Kovatš, evangeličanski duhovnik in senior Berger Béla / Bela Berger, veletrgovec Hartner Géza / Geza Hartner, veleposestnik, industrialec Hartner Ferdinánd / Ferdinand Hartner, veleposestnik, industrialec, župan M. Sobote Predsednik Muraszombati Takarékpénztár Rt. (1941-1945): Lindvay Hartner Ferdinánd / Ferdinand Lindvay Hartner, veleposestnik, industrialec, župan Murske Sobote

tömérdek pénzt veszített. Kezdetben a takarékpénztár egy régi földszintes épületben működött, majd a 19. század kilencvenes éveiben az akkori főutcán egy egyemeletes neoreneszánsz stílusú épületet építtetett. A mai Slovenska utcában még ma is áll a ház, amelyben a 20. század második felében rendőrparancsnokság működött.

Uprava murskosoboške hranilnice Muraszombati Takarékpénztár okoli leta 1910. A Muraszombati Takarékpénztár igazgatósága 1910 körül. (Vir / Forrás: http://sl.wikipedia.org/wiki/Slika:Upravaprekmurskebanke.jpg)

Az első világháború után az újonnan létrejött Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban a pénzintézet a csőd szélére került, így az új jugoszláv hatóságok államosították és gondnokság alá helyezték. A maribori Mariborska eskomptna banka szárnyai alá került, amely 1921-ben a Jugoslovanska union banka nevet vette fel. Az említett bank egy évvel később a zágrábi Slavenska banka tulajdonába került, ez azonban 1925-ben csődbe jutott. A Jadransko-podunavska banka szárnyai alatt a muraszombati bank új névvel folytatta működését: Prekmurska banka d. d., prej Muraszombati Takarékpénztár. Az átszervezést követően a bank valutakereskedési jogot kapott, majd 1925-ben megalapította Gornja Radgona-i kirendeltségét, amely azonban csak fél évig működött. Mivel a Jadransko-podunavska banka belgrádi tisztségviselői úgy ítélték meg, hogy a Prekmurska banka nem képviseli kellőképpen a „nemzeti érdekeket”, úgy döntöttek, hogy teljes egészében kivonulnak belőle. A bankot és a részvények többségét 1925-ben Hartner Géza muraszombati nagybirtokos és gyáriparos vette át, az elnök Berger Béla lett. 1940-ben, Hartner Géza halála után a bank elnöki tisztségét fogadott fia és Muraszombat polgármestere, Hartner Ferdinánd vette át. Miután 1941-ben a Muravidéket és a Muraközt újra a Magyar Királysághoz csatolták, a bank ismét egykori magyar nevét, a Muraszombati Takarékpénztár nevet vette fel. Így mű33

Oglas Prekmurske banke, prej Muraszombati Takarékpénztár iz Murske Sobote, 1931. A Prekmurska banka, az egykori Muraszombati Takarékpénztár hirdetése, 1931. (Vir / Forrás: http://sl.wikipedia.org/wiki/Slika:PrekmurskaBankaReklama.jpg)

ködött 1945-ig, amikor Lindvay Hartner Ferdinánd a szovjet és a partizán hadsereg elől először Ausztriába, majd Argentínába távozott. A jugoszláv kommunista hatalom a 2. világháború után, 1946-ban betiltotta az összes magánbank működését. Pénzügyi szolgáltatásokat a Muravidéken csak a Szlovén Pénzintézet Muraszombati Kirendeltsége végezhetett. A bank átvette a Muraszombati Takarékpénztár üzlethelyiségeit és berendezését, majd lefolytatta a felszámolását. 1946-ban, az ország összes hitelintézetével együtt a Jugoszláv Föderatív Népköztársaság Nemzeti Bankjával egyesítették. Az 1945 májusában megkezdett felszámolási eljárás hivatalosan 1948 szeptemberében fejeződött be. A Muraszombati Takarékpénztár Rt. elnökei (1873–1924): Pintér Géza, ügyvéd Berke József ügyvéd, nagybirtokos Horváth Pál ügyvéd, nagybirtokos Pósfay Pongrác, járási főszolgabíró Kováts István / Števan Kovatš evangélikus lelkész és esperes A Prekmurska banka d.d. prej Muraszombati Takarékpénztár elnökei (1924–1941): Kováts István / Števan Kovatš evangélikus lelkész és esperes Berger Béla / Bela Berger nagykereskedő Hartner Géza / Geza Hartner nagybirtokos és gyáriparos Hartner Ferdinánd / Ferdinand Hartner nagybirtokos és gyáriparos, Muraszombat polgármestere A Muraszombati Takarékpénztár Rt. elnöke (1941–1945): Lindvay Hartner Ferdinánd, nagybirtokos és gyáriparos, Muraszombat polgármestere

Menica murskosoboške hranilnice Muraszombati Takarékpénztár, 1943. A Muraszombati Takarékpénztár váltója, 1943. (Lastnik / Tulajdonos: Magyar Lajos)

Prve banke in hranilnice v Murski Soboti in okolici Muraszombati Takarékpénztár Rt. / Murskosoboška hranilnica d. d. Prvi denarni zavod oziroma hranilnica v Murski Soboti je bila ustanovljena leta 1873 z imenom Muraszombati Takarékpénztár. Njen predsednik je postal glavni pobud nik ustanovitve, Géza Pintér. Po njegovi smrti je vodenje hranilnice prevzel Kováts István (Števan Kovatš), pisatelj, urednik in murskosoboški evangeličanski duhovnik ter senior. Po prevzemu konkurenčne Muravidéki Takarékpénztár je postala Mura szombati Takarékpénztár hkrati afiliacija leta 1867 ustanovljene sombotelske Szombathelyi Takarékpénztár Rt. V dogovoru s sombotelsko upravo so kmalu ustanovili svoje filiale v Križevcih in Gornji Lendavi. Po prvi svetovni vojni se je v novonastali Kraljevini Srbov, Hrvatov in Slovencev denarni zavod leta 1923 preimenoval v Prekmursko banko, po ponovni pripojitvi Murske krajine in Medmurja h Kraljevini Mad žarski leta 1941 pa je povzela nekdanje madžarsko ime Muraszombati Takarékpénz tár. Po 2. svetovni vojni je Narodna banka Federativne ljudske republike Jugoslavije med leti 1945 in 1948 izvedla likvidacijski postopek banke.

Zgradba hranilnice Szombathelyi Takarékpénztár v Szombathelyu. A Szombathelyi Takarékpénztár központi épülete korabeli képeslapon.

Délvasmegyei Takarékpénztár Rt. / Hranilnica za južno Železno županijo d. d. V mestu se je z ustanovitvijo Délvasmegyei Takarékpénztár Rt. leta 1894 pojavila konkurenčna denarna ustanova, katere prvi predsednik je postal murskosoboški 36

Az első bankok és takarékpénztárak Muraszombatban és környékén Muraszombati Takarékpénztár Rt. / Murskosoboška hranilnica d. d. Muraszombatban az első pénzintézet, illetve takarékpénztár Muraszombati Takarékpénztár névvel alakult meg 1873-ban. Elnöke a megalapítás fő kezdeményezője, Pintér Géza lett. Halála után a takarékpénztár vezetését Kováts István (Števan Kovatš) író, szerkesztő, muraszombati evangélikus lelkész, esperes vette át. A konkurens Muravidéki Takarékpénztár átvételével azonos időben a Muraszombati Takarékpénztár az 1867-ben alapított Szombathelyi Takarékpénztár Rt. fiókintézete lett. A szombathelyi igazgatósággal megállapodva hamarosan bankfiók nyílt Tótkeresztúron és Felsőlendván. 1923-ban, az első világháború után az újonnan létrejött Szerb– Horvát–Szlovén Királyságban a pénzintézet a Prekmurska banka nevet vette fel, majd miután 1941-ben a Muravidéket és a Muraközt újra a Magyar Királysághoz csatolták, ismét Muraszombati Takarékpénztárként, vagyis az egykori magyar nevén működött. A 2. világháború után a Jugoszláv Föderatív Népköztársaság Nemzeti Bankja 1945 és 1948 között lefolytatta a bank felszámolási eljárását. Délvasmegyei Takarékpénztár Rt. / Hranilnica za južno Železno županijo d. d. A Délvasmegyei Takarékpénztár Rt. 1894-es megalapításával Muraszombatban konkurens pénzintézet jelent meg, amelynek elnöke Szlepec János muraszombati katolikus plébános lett. A Délvasmegyei Takarékpénztár mintegy válaszként alakult a Muraszombati Takarékpénztár vagyonos részvényesei kö- Zgradba nekdanje murskosoboške hranilnice Délvasmegyei zötti nézeteltérések miatt. Takarékpénztár. / A Délvasmegyei Takarékpénztár egykori A könyvelő Faschinger épülete Muraszombatban. Győző lett. Halála után a bank mély likviditási válságba került, majd miután a bank egyik tisztségviselője a fedezetre szánt 10.000 koronával Amerikába szökött, az intézmény tönkrement. A 37

katoliški župnik János Szlepec. Hranilnica za južno Železno županijo je nastala kot odgovor na nesoglasja med murskosoboškimi veljaki, delničarji Muraszombati Takarékpénztár. Knjigovodja je postal Győző Faschinger. Po njegovi smrti se je banka postopoma znašla v globoki likvidnostni krizi, kar se je končalo s propadom ustanove zaradi pobega funkcionarja banke v Ameriko, ki je odnesel s sabo 10.000 kron, namenjenih za pokritje dolga. Na podlagi revizije in pogajanj je preostanek aktive in pasive hranilnice prevzela konkurenčna Muraszombati Takarékpénztár. S tem pa se murskosoboške bančne zadeve niso umirile, nasprotno, pojavil se je nov zaplet. Muravidéki Takarékpénztár Rt. / Prekmurska hranilnica d. d. Miklós Pintér, sin predsednika Muraszombati Takarékpénztár, je prevzel donosne posle pravnega svetovalca najpomembnejše murskosoboške hranilnice, nakar se je dotedanji pravni referent ustanove, odvetnik dr. János Czifrák odločil, da ustanovi novo hranilnico. Povezal se je z sombotelsko banko Szombathelyi Takarékpénztár Rt. in dosegel, da se v Murski Soboti z imenom Muravidéki Takarékpénztár Rt. ustanovi nov denarni zavod. Nova hranilnica se ni uspela uveljaviti, nakar se je vodstvo sombotelske banke sporazumelo s konkurenčno Muraszombati Takarékpénztár, da je le-ta prevzela premoženje nedavno ustanovljene hranilnice. Muraszombati Mezőgazdasági Bank Rt. / Murskosoboška poljedelska banka d.d. Leta 1899 je bila na pobudo podjetnega grofa Zsigmonda Batthyányija, ki je imel med drugim posestva tudi v Tišini, ustanovljena banka z imenom Muraszombati Mezőgazdasági Bank Rt. Banka, katere delničarji so bili predvsem ugledni premož neži murskosoboškega okraja, je kmalu postala precej ugledna, imela je tudi filialo v Rogaševcih in Pertoči. Bila je prva v Murski Soboti, ki je financirala in posredovala nakup ter prodajo kmetijskega orodja in pridelkov. Banka se v prevratnih letih prve svetovne vojne in dogodkov po njej ni uspela obdržati, leta 1922 jo je prevzela Slavenska banka iz Zagreba. Bellatincz-Vidéki Takarékpénztár Rt. / Hranilnica za Beltince in okolico d.d. Posledica gospodarskega razcveta v Avstro-Ogrski in potrebe po kapitalu je bila ustanovitev hranilnice tudi v Beltincih. Družba z imenom Bellatincz-Vidéki Takarékpénztár je bila ustanovljena na občnem zboru 15. marca leta 1881. Poslovnik hranilnice je izšel tudi v obliki knjižice na 34 straneh, natisnjen je bil v tiskarni Balkányi v Dolnji Lendavi leta 1906 z naslovom A Bellatincz-vidéki Takarékpénztár alapszabályai. Po prvi svetovni vojni je bila leta 1923 v novonastali Kraljevini Srbov, Hrvatov in Slovencev registrirana Hranilnica in posojilnica Beltinci, ki je delovala do leta 1946, torej do prepovedi delovanja vseh zasebnih bank v komunistični Jugoslaviji oziroma uradno do izvedbe likvidacijskega postopka. 38

könyvvizsgálatot és a tárgyalásokat követően a takarékpénztár eszközeit és vagyonát a konkurens Muraszombati Takarékpénztár vette át. Ezzel azonban a muraszombati bankügyek távolról sem csillapodtak, sőt, újabb bonyodalmak alakultak ki. Muravidéki Takarékpénztár Rt. / Prekmurska hranilnica d. d. Miután Pintér Miklós, a Muraszombati Takarékpénztár elnökének fia vette át a legjelentősebb muraszombati takarékpénztár jövedelmező jogtanácsosi tisztségét, az intézmény addigi jogi képviselője, dr. Czifrák János ügyvéd egy új takarékpénztár meglapításába fogott. Kapcsolatba lépett a Szombathelyi Takarékpénztár Részvénytársasággal és elérte, hogy Muraszombatban Muravidéki Takarékpénztár Rt. néven új pénzintézetet hozzanak létre. Miután pedig az új takarékpénztárnak nem sikerült érvényesülnie, a szombathelyi bank vezetősége megegyezett a konkurens Muraszombati Takarékpénztárral a nem sokkal korábban alapított takarékpénztár vagyonának átvételéről. Muraszombati Mezőgazdasági Bank Rt. / Murskosoboška poljedelska banka d.d. A többek között Csendlakon is birtokokkal rendelkező Batthyány Zsigmond, a vállalkozó szellemű gróf kezdeményezésére 1899-ben megalakult a Muraszombati Mezőgazdasági Bank Rt. A banknak elsősorban a Muraszombati járás tekintélyesebb urai és tehetősebb gazdái lettek a részvényesei, fiókjai pedig Szarvaslak (Rogaševci) és Perestó (Pertoča) településen is működtek. Ez volt az első muraszombati bank, amely a mezőgazdasági eszközök és termények beszerzését és értékesítését is támogatta, közvetítette. Az első világháborús és az azt követő válságos időkben a bank nem tudott fennmaradni, így 1922-ben a zágrábi Slavenska banka kötelékébe került. Bellatincz-Vidéki Takarékpénztár Rt. / Hranilnica za Beltince in okolico d.d. Az Osztrák–Magyar Monarchia gazdasági felvirágzása és a tőkeigény Belatincon is takarékpénztár megalapításához vezetett. A Bellatincz-Vidéki Takarékpénztár megalapítása az 1881. március 15-ei közgyűlési határozathoz köthető. A takarékpénztár alapszabálya 34 oldalas könyvecske formájában is megjelent, amit 1906-ban az alsólendvai Balkányi nyomdában A Bellatincz-vidéki Takarékpénztár alapszabályai címmel nyomtattak ki. Az első világháború után az újonnan alakult Szerb–Horvát– Szlovén Királyságban 1923-ban jegyezték be a Hranilnica in posojilnica Beltinci nevű takarékpénztárt és hitelintézetet, amely egészen addig működött, amíg a kommunista Jugoszláviában 1946-ban az összes magánbankot be nem tiltották, illetve hivatalosan a néhány évre rá bekövetkezett felszámolási eljárás befejezéséig.

Denarni zavodi v Prekmurju v obdobju med leti 1920 in 1945 Med najpomembnejšimi zadevami v novonastali Kraljevini Srbov, Hrvatov in Slovencev je bila gotovo ureditev denarnih zadev. Avstro-ogrska krona je ostala v veljavi še nekaj časa, zato je vlada najprej odredila pečatenje vseh bankovcev na ozemlju nove države. Razmere v državi so bile v prvih letih kaotične, denarne zadeve so se stabilizirale šele okoli leta 1928. Zmanjšal se je tudi obtok denarja in povečalo povpraševanje po gotovini in posojilih, kar ni bilo v prid hranilnicam, ampak bankam. Z izbruhom druge svetovne vojne leta 1939 in ponovno priključitvijo Prekmurja h Kraljevini Madžarski leta 1941 so se razmere po dveh desetletjih znova korenito spremenile. Po odredbi madžarskih oblasti so se morale vse banke včlaniti v Centralo madžarskih denarnih zavodov. V drugi polovici maja leta 1941 so izvedli zamenjavo valute. Zakonito plačilno sredstvo je postal pengő, zamenjava valute pa je bila izvedena v razmerju 100 dinarjev za 10 pengőjev. V Prekmurju so Prekmurska banka s svojim nekdanjim izvirnim madžarskim imenom Muraszombati Takarékpénztár in Kreditna banka - z novim imenom Hitelbank Muraszombat - ter zadružne posojilnice nadaljevale poslovanje, Občinsko hranilnico v Murski Soboti pa so ukinili. V Murski Soboti je bila po prvi svetovni vojni ustanovljena podružnica Jugoslovanskega kreditnega zavoda iz Ljubljane, ki je bila vpisana v sodni register 26. februarja 1925, likvidirana pa 23. januarja 1930, malo pred nastopom velike svetovne gospodarske krize. Slovenska banka iz Ljubljane - podružnica v Lendavi - je začela poslovati leta 1921, a je bila po sedmih letih, oziroma leta 1927 ukinjena. Leta 1899 ustanovljena Muraszombati Mezőgazdasági Bank Rt. se v prevrat nih letih prve svetovne vojne tudi ni uspela obdržati. Leta 1922 jo je prevzela Slavenska banka iz Zagreba. Občinska hranilnica v Murski Soboti je bila denarni zavod pod državnim nadzorom. Ustanovila jo je občina Murska Sobota s sklepi občinske uprave 30. oktobra 1923, 6. novembra 1924 in 31. marca 1926. Maja leta 1926 je murskosoboška občina prevzela poroštvo za vse obveze hranilnice. Njen prvi predsednik je bil murskosoboški župan in industrialec Josip Benko. Hranilnica je poslovala do 31. decembra 1941, ko so jo madžarske oblasti s pomočjo hranilnice Muraszombati Takarékpénztár ukinile. Industrialec Josip Benko je leta 1926 ustanovil v Murski Soboti Kreditno zadrugo za trgovino in obrt, ki pa se je na ustanovnem občnem zboru 9. novembra 1930 preoblikovala v delniško družbo in preimenovala v Kreditno banko d. d. Murska Sobota. Banka je dobila privilegij za trgovino z valutami in za izdajo izvoznih 40

A muravidéki pénzintézetek 1920 és 1945 között Az újonnan létrejött Szerb–Horvát–Szlovén Királyság legfontosabb feladatai közé tartozott a pénzügyek rendezése. Az osztrák–magyar korona még egy ideig fizetőeszközként érvényben maradt, így a kormány elrendelte az új ország területén forgalomban lévő összes bankjegy felülpecsételését. A kezdeti években kaotikus viszonyok uralkodtak az országban, a pénzügyeket csak 1928 körül sikerült stabilizálni. Csökkent a forgalomban lévő pénz mennyisége és egyre nagyobb volt a készpénz és kölcsönök iránti igény, ami inkább a bankoknak, mint a takarékpénztáraknak kedvezett. A második világháború 1939-es kitörésével, majd a Muravidéknek a Magyar Királysághoz történő 1941-es visszacsatolásával a körülmények két évtized elteltével újra gyökeresen megváltoztak. A magyar hatóságok rendelete alapján az összes banknak csatlakoznia kellett a Magyar Pénzintézeti Központhoz. 1941 májusának második felében megtörtént a valutaváltás is. Hivatalos fizetőeszköz a pengő lett, a hivatalos váltási árfolyam szerint 100 dinárért 10 pengőt adtak. A Muravidéken a Prekmurska banka Muraszombati Takarékpénztár néven, a Kreditna banka pedig Hitelbank

Hranilna knjižica Kmečke hranilnice in posojilnice v Dolnji Lendavi. Az alsólendvai Kmečka hranilnica in posojilnica takarékpénztár betétkönyve. (Lastnica / Tulajdonos: Fehér Štefka)

dovoljenj. Po ponovni priključitvi Prekmurja h Kraljevini Madžarski leta 1941 se je banka preimenovala v Hitelbank Rt. Muraszombat. Do razpusta delniške družbe je prišlo leta 1946 v sklopu bančnih likvidacijskih postopkov jugoslovanske komunistične oblasti. Sedež zavoda je bil na Lendavski cesti v Murski Soboti.

Oglas Slavenske banke. Kritika, 1925.1. A Slavenska banka hirdetése. Kritika, 1925.1.

Muraszombat néven folytatta tevékenységét csakúgy, mint a szövetkezeti hitelintézetek, a muraszombati községi takarékpénztárt (Občinska hranilnica) viszont bezárták. Muraszombatban az első világháború után megalakult a Jugoslovanski kreditni zavod ( Jugoszláv Hitelintézet) kirendeltsége, amelyet a cégbíróság 1925. február 26én jegyzett be, majd közvetlenül a gazdasági világválság előtt, 1930. január 23-án számolták fel. A ljubljanai Slovenska banka lendvai kirendeltsége 1921-ben kezdte meg működését, ám hét évvel később, 1927-ben bezárták. 1899-ben alakult meg a Muraszombati Mezőgazdasági Bank Rt., amely azonban az első világháború válságos éveiben nem tudott fennmaradni. 1922-ben a zágrábi Slavenska banka társasághoz került. A Muraszombat Község 1923. október 30-ai, 1924. november 6-ai és 1926. március 31-ei igazgatósági rendelete alapján megalapított muraszombati kommunális takarékpénztár (Občinska hranilnica v Murski Soboti) állami felügyelet alatt álló pénzintézet volt. 1926 májusában a muraszombati község kezességet vállalt a takarékpénztár minden kötelezettségéért. Első elnöke Benko Josip muraszombati polgármester és gyáriparos volt. A takarékpénztár 1941. december 31-ig működött, amikor a magyar hatóságok a Muraszombati Takarékpénztár segítségével megszüntették. Benko Josip gyáriparos 1926-ban Muraszombatban megalapította a Kreditna zadruga za trgovino in obrt nevű kereskedelmi és kisipari hitelszövetkezetet, amely az 1930. november 9-ei alapító közgyűlésen részvénytársasággá alakult és a Kreditna banka d. d. Murska Sobota nevet vette fel. A bank elnyerte a valutakereskedelmi és exportengedély-kiadási privilégiumot. Miután 1941-ben a Muravidéket újra a Magyar Királysághoz csatolták, a bank a Hitelbank Rt. Muraszombat nevet vette fel. A részvénytársaságot a jugoszláv kommunista hatóságok bankfelszámolási eljárásai során 1946-ban feloszlatták. A pénzintézet székhelye Muraszombatban, a Lendvai úton volt.

Oglas Slovenske banke. Zbornik za umetnostno zgodovino, 1925.3. A Slovenska banka hirdetése. Zbornik za umetnostno zgodovino, 1925.3.

Poročilo murskosoboškega sreskega načelnika Poročilo murskosoboškega sreskega načelnika dr. Bratine banski upravi Dravske banovine s podnaslovom Podatki za denarne zavode je nastalo na podlagi poročil bank za leto 1938. Posebna zanimovost poročila je, da vsebuje močno etnično vrednotenje, kar zrcali razmere v takratni jugoslovanski politiki in družbi. »Na poziv z dne 27. I. 1939, VIII. št. 330/3 poročam: 1. Kreditna banka v Murski Soboti je delniška družba s sedežem v Murski Soboti. Poslovalnic odnosno podružnic izven sedeža nima. Ima 1,500.000 din kapitala v 3000 imeninski delnicah po 500 din. Seznam delničarjev je priložen. Zavod je aktiven. Od delničarjev je 46 oseb jugoslovanske narodnosti, 1 oseba druge slovanske narodnosti. V rokah Nemcev - naših državljanov so delnice le pri treh slučajih. Od Madžarov delničarjev je 8 oseb naših državljanov, 2 tuja državljana. Skupno je 10 delničarjev Madžarov. Židov naših državljanov je 12 delničarjev. Ostali tujerodci nimajo delnic te banke. Skupno je v lasti neslovanskih tujerodcev brez ozira na državljanstvo 558 delnic. Skupno je v lasti vseh ostalih ( Jugoslovanov, ostalih Slovanov in drugih tujerodcev) 2442 delnic. Gospodarsko stanje je urejeno. Glavna smer poslovanja je denarno poslovanje, bančno poslovanje. Postranskih poslovanj ni. Kreditna banka ima hišo s tremi orali zemlje v Puconcih in malo gozdno parcelo v Serdici, občina Rogaševci. Posest v Puconcih ima po knjigah vrednost 46.000 din, faktično pa je vredna hiša 80.000 din in zemlja 25.000 din. Gozdna parcela v Serdici je vredna 1.500 din. 2. Prekmurska banka v Murski Soboti je delniška družba s sedežem v Murski Soboti, ki nima drugih poslovalnic in ne podružnic. Kapital znaša 1,250.000 din. Zavod je aktiven. V delnicah, ki se glasijo na donositelja, je naloženo večji del premoženja. V rokah oseb jugoslovanske narodnosti 1142 po številu je skupno 12.159 delnic. Osebe drugih slovanskih narodnosti, kakor tudi Nemci, nimajo delnic te banke. Od Madžarov ima 9 oseb skupno 97 delnic. Od židov posedujejo tri osebe 244 delnic. Skupno je v lasti neslovanskih tujerodcev brez obzira na državljanstvo 341 delnic v rokah 12 oseb. V lasti vseh ( Jugoslovanov, ostalih Slovanov in drugih tujerodcev) je 12.159 delnic v rokah 1142 oseb. Gospodarsko stanje je urejeno. Glavna smer poslovanja je denarna, postranskega poslovanja ni. Prekmurska banka ima tri orale 418 sežnjev stavbišča z 10 oralov polja, vrtov in vinogradov, 26 oralov travnikov in pašnikov, 10 oralov 1070 sežnjev gozda, skupno 113 oralov 1488 sežnjev zemljiške posesti. Vrednost hiš in zemljiške posesti znaša 1,500.000 din. 44

A Muraszombati járás elöljárójának jelentése Dr. Bratina, a Muraszombati járás elöljárójának jelentése „Pénzintézeti adatok” alcímmel az 1938. évi banki jelentések alapján a Drávai bánság igazgatóságának. A jelentést erős etnikai színezet jellemzi, ami az akkori délszláv politikai és társadalmi viszonyokat tükrözi. „Az 1939. I. 27-es VIII. 330/3 számú felhívásukra az alábbiakat jelentem: 1. A Kreditna banka v Murski Soboti (Muraszombati Hitelbank) muraszombati székhelyű részvénytársaság. Fiókjai a székhelyén kívül nincsenek. Tőkeösszege 1,500.000 din, 3000 darab, 500 din értékű, névre szóló részvény formájában. A részvényesek jegyzéke a mellékletben. Az intézet aktív. Részvényesei közül 46 személy jugoszláv nemzetiségű, 1 személy egyéb szláv nemzetiségű. Csak három esetben vannak részvények német nemzetiségűek kezében – ezek is a mi állampolgáraink. A magyar részvényesek közül 8 személy a mi állampolgárunk, 2 külföldi állampolgár. Összesen 10 magyar részvényes van. 12 hazai állampolgárságú zsidó részvényes van. Más idegenszületésű nem rendelkezik a bank részvényeivel. Nem szláv idegenszületésű részvényesek tulajdonában, állampolgárságra való tekintet nélkül, összesen 558 részvény van. Az összes többi (jugoszlávok, más szlávok és egyéb idegenszületésűek) tulajdonában 2442 részvény van. A gazdasági állapot rendezett. Az ügyvitel fő iránya a pénzügyi tevékenység, banki gazdálkodás. Melléktevékenységek nincsenek. A hitelbank Puconcin rendelkezik három holdas telkű házzal és Serdicában, Rogaševci községben egy kisebb erdővel. A puconci birtok könyvelési értéke 46.000 din, a ház tényleges értéke viszont 80.000 din, a föld értéke pedig 25.000 din. A serdicai erdőterület értéke 1.500 din. 2. A Prekmurska banka (Muravidéki Bank) muraszombati székhelyű részvénytársaság, amelynek nincsenek fiókjai és kirendeltségei. Tőkéjének értéke 1,250.000 din. Az intézet aktív. A vagyon többsége bemutatóra szóló részvényekben van. Az 1142 jugoszláv nemzetiségű személy kezében összesen 12.159 részvény van. Más szláv, illetve német nemzetiségű személyeknek a banknál nincsenek részvényei. A magyarok közül 9 személy összesen 97 részvénnyel rendelkezik. A zsidók közül három személynek 244 részvénye van. A nem szláv idegenszületésű részvényesek tulajdonában, állampolgárságra való tekintet nélkül, 12 személy kezében összesen 341 részvény van. Összesen (jugoszlávok, más szlávok és egyéb idegenszületésűek) 1142 személy tulajdonában 12.159 részvény van. A gazdasági állapot rendezett. Az ügyvitel fő iránya a pénzügyi tevékenység, melléktevékenységek nincsenek. 45

3. Hranilnica v Križevcih je delniška družba s sedežem v Križevcih. Poslovalnic odnosno podružnic izven sedeža nima. Vsota deležev 10 ti(soč?) dinarjev. Hranilnica je aktivna. 790 delnic je v rokah 65 oseb jugoslovanske narodnosti. 10 delnic je v rokah židovske osebe. Gospodarsko stanje je urejeno, glavna smer poslovanja je denarno poslovanje, postranskega poslovanja ni, zemljiške posesti hranilnica v Križevcih nima.«

Zemljevid administrativne razdelitve Kraljevine Jugoslavije. A Jugoszláv Királyság közigazgatási térképe.

A Prekmurska banka három hold 418 öl építőtelekkel és 10 hold mezővel, kerttel és szőlővel, 26 hold réttel és legelővel, 10 hold és 1070 öl erdővel, azaz összesen 113 hold és 1488 öl földbirtokkal rendelkezik. A házak és a földbirtok értéke 1,500.000 din. 3. A Hranilnica v Križevcih (Tótkeresztúri Takarékpénztár) križevci székhelyű részvénytársaság. Fiókjai és kirendeltségei a székhelyén kívül nincsenek. A részvények értéke 10 ez (er?)dinár. A takarékpénztár aktív. 790 részvény 65 jugoszláv nemzetiségű személy tulajdonában van, 10 részvény zsidó személy kezén. A gazdasági állapota rendezett, az ügyvitel fő iránya pénzügyi tevékenység, melléktevékenységek nincsenek, a takarékpénztár földbirtokkal nem rendelkezik.”

Mapa z razglednicami družbe Putnik o Dravski banovini, 1930. A Putnik cég képeslapfüzete a Drávai bánságról, 1930.

Kreditne zadruge, hranilnice in posojilnice v Prekmurju med leti 1920-1941 A muravidéki hitelszövetkezetek, takarékpénztárak és hitelintézetek 1920 és 1941 között

V času med obema svetovnima vojnama so se v Kraljevini Srbov, Hrvatov in Slovencev zelo razširile kreditne zadruge, hranilnice in posojilnice. Nekatere so delovale uspešno, celo do konca vojne, medtem ko so druge kmalu propadle. A Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban a két világháború közötti időszakban számos hitelszövetkezet, takarékpénztár és hitelintézet alakult. Ezek közül néhány a háború végéig sikeresen működött, néhány viszont hamarosan tönkrement. Kreditne zadruge, hralnilnice in posojilnice registrirane leta 1920: A bejegyzett hitelszövetkezetek, takarékpénztárak és hitelintézetek 1920-ban: Hranilnica in posojilnica Črenšovci Kreditne zadruge, hralnilnice in posojilnice registrirane leta 1921: A bejegyzett hitelszövetkezetek, takarékpénztárak és hitelintézetek 1921-ben: Kmečka posojilnica Murska Sobota Prekmurska posojilnica Murska Sobota Kreditne zadruge, hralnilnice in posojilnice registrirane leta 1923: A bejegyzett hitelszövetkezetek, takarékpénztárak és hitelintézetek 1923-ban: Agrarna zajednica Benica Kreditne zadruge, hralnilnice in posojilnice registrirane leta 1924: A bejegyzett hitelszövetkezetek, takarékpénztárak és hitelintézetek 1924-ben: Agrarna zajednica Petišovci Hranilnica in posojilnica Beltinci

Kreditne zadruge, hralnilnice in posojilnice registrirane leta 1925: A bejegyzett hitelszövetkezetek, takarékpénztárak és hitelintézetek 1925-ben: Agrarna zajednica Gaberje Agrarna zajednica Čentiba Agrarna zajednica Zamostje Agrarna zajednica Lendava Kreditne zadruge, hralnilnice in posojilnice registrirane leta 1926: A bejegyzett hitelszövetkezetek, takarékpénztárak és hitelintézetek 1926-ban: Hranilnica in posojilnica Cankova Agrarna zadruga Črenšovci Kmečka hranilnica in posojilnica Fokovci Hranilnica in posojilnica Gornja Lendava Kmečka hranilnica in posojilnica Kramarovci Kmečka hranilnica in posojilnica Križevci Kmečka hranilnica in posojilnica Dolnja Lendava Kreditna zadruga za trgovino in obrt, Murska Sobota Hranilnica in posojilnica Pečarovci Kmečka hranilnica in posojilnica Predanovci Hranilnica in posojilnica Sveti Jurij Hranilnica in posojilnica Turnišče Kreditne zadruge, hralnilnice in posojilnice registrirane leta 1928: A bejegyzett hitelszövetkezetek, takarékpénztárak és hitelintézetek 1928-ban: Kmetska hranilnica in posojilnica Beltinci Hranilnica in posojilnica Bogojina Kmečka hranilnica in posojilnica Brezovica Hranilnica in posojilnica Gornji Lakoš Kmetska hranilnica in posojilnica Martjanci Agrarna zajednica v koloniji Petišovci Agrarna zajednica v koloniji Pinica Hranilnica in posojilnica Puconci Kreditne zadruge, hralnilnice in posojilnice registrirane leta 1929: A bejegyzett hitelszövetkezetek, takarékpénztárak és hitelintézetek 1929-ben: Prekmurska gospodarska posojilnica Dobrovnik Hranilnica in posojilnica Markovci Hranilnica in posojilnica Veliki Dolenci Hranilnica in posojilnica Pertoča 49

Kreditne zadruge, hralnilnice in posojilnice registrirane leta 1930: A bejegyzett hitelszövetkezetek, takarékpénztárak és hitelintézetek 1930-ban: Ljudska hranilnica in posojilnica Dobrovnik Zadružna hranilnica in posojilnica Dolnja Lendava Gornjelendavska posojilnica Agrarna zajednica Melinci Kreditne zadruge, hralnilnice in posojilnice registrirane leta 1931: A bejegyzett hitelszövetkezetek, takarékpénztárak és hitelintézetek 1931-ben: Hranilnica in posojilnica Dolnji Slaveči Kmečka hranilnica in posojilnica Gederovci Hranilnica in posojilnica Kupšinci Kmetska hranilnica Prosenjakovci Hranilnica in posojilnica Tišina Kreditne zadruge, hralnilnice in posojilnice registrirane leta 1933: A bejegyzett hitelszövetkezetek, takarékpénztárak és hitelintézetek 1933-ban: Kreditna zadruga državnih uslužbencev Murska Sobota Kreditne zadruge, hralnilnice in posojilnice registrirane leta 1934: A bejegyzett hitelszövetkezetek, takarékpénztárak és hitelintézetek 1934-ben: Kmetijsko gospodarska zadruga Mačkovci Gospodarska zadruga Markovci Gospodarska zadruga Ženavlje Agrarna zajednica kolonije Došanovec-Dolga vas Gospodarska zadruga Otovci Gospodarska zadruga Lucova Kreditne zadruge, hralnilnice in posojilnice registrirane leta 1935: A bejegyzett hitelszövetkezetek, takarékpénztárak és hitelintézetek 1935-ben: Kmetijsko društvo Dankovci Gospodarska zadruga Domanjševci Kmečka zadruga Gornja Lendava Gospodarska zadruga Gornji Petrovci Gospodarska zadruga Kovačevci Prekmurska gospodarska in podporna dijaška zadruga v Murski Soboti

Kreditne zadruge, hralnilnice in posojilnice registrirane leta 1936: A bejegyzett hitelszövetkezetek, takarékpénztárak és hitelintézetek 1936-ban: Gospodarska zadruga Vidonci Zadružna posojilnica za Prekmurje, Murska Sobota Gospodarska zadruga Trdkova Poljedelska zadruga v Mostju Kreditne zadruge, hralnilnice in posojilnice registrirane leta 1937: A bejegyzett hitelszövetkezetek, takarékpénztárak és hitelintézetek 1937-ben: Agrarna zajednica kolonija Kamovci-Žitkovci Gospodarska zadruga Hodoš Kreditne zadruge, hralnilnice in posojilnice registrirane leta 1938: A bejegyzett hitelszövetkezetek, takarékpénztárak és hitelintézetek 1938-ban: Gospodarska zadruga Satahovci

Hranilna knjižica Hranilnice in posojilnice v Turnišču. A bántornyai Hranilnica in posojilnica v Turnišču takarékpénztár betétkönyve. (Lastnik / Tulajdonos: Magyar Lajos)

Bančništvo v Prekmurju po drugi svetovni vojni Po drugi svetovni vojni je območje Prekmurja znova pripadlo Sloveniji. V Jugoslaviji je bila vzpostavljena komunistična enopartijska oblast, ki je vladala več kot štiri desetletja. Posledica tega je bila med drugim delna nacionalizacija zasebne lastnine in zadušitev zasebnega podjetništva. Vlada je na novo uredila bančni sistem, na podlagi katerega so v naslednjih letih likvidirali obstoječe banke, namesto njih pa so ustanavljali nove državne denarne zavode. Leta 1952 je postala Narodna banka Jugoslavije edina banka v državi z značajem t. i. univerzalne banke, saj je združevala emisijsko, depozitno in investicijsko poslovanje. Narodna banka je postala veliko kreditno podjetje s 458 podružnicami po celi državi, med drugim tudi v Murski Soboti in Lendavi. Šele po letu 1954 se je začela decentralizacija in so lahko nastale prve komunalne banke in hranilnice, seveda na osnovi družbene lastnine. Leta 1959 so bile vse podružnice Narodne banke Jugoslavije ukinjene in po posameznih občinah so bile ustanovljene Službe družbenega knjigovodstva. Ljudski odbor mestne občine Murska Sobota je aprila 1953 ustanovil Mestno hranilnico, ki se je avgusta 1954 preimenovala v Občinsko komunalno banko. Komunalna banka v Murski Soboti je postala leta 1956 okrajna banka, bivša podružnica Narodne banke Jugoslavije v Lendavi pa je 21. maja 1956 postala njena podružnica. Z ukinitvijo okrajnih ljudskih odborov leta 1960 so komunalne banke po sedežih občin, torej tudi v Lendavi, postale samostojne. Ker je razvoj zadružništva in kmetijstva v Pomurju zahteval specializirano bančno organizacijo, so Kmetijske zadruge Pomurja leta 1954 ustanovile v Murski Soboti Zadružno hranilnico in posojilnico. Leta 1957 sta bili ustanovljeni kmetijski poslovni zvezi v Murski Soboti in Lendavi, leta 1958 pa še gozdarska poslovna zveza v Murski Soboti. Zadružne hranilnice so se leta 1959 povezale v Jugoslovansko kmetijsko banko. Zaradi potrebe kapitala v regiji pa je bila leta 1966 ustanovljena Pomurska kredit na banka, ki je leta 1969 postala podružnica Kreditne banke in hranilnice Ljubljana. Njena poslovna enota v Lendavi je vse do januarja leta 1973, ko so predali svojemu namenu novo stavbo na robu mestnega parka, delovala v zgradbi nekdanje Dolnjelendavske hranilnice. Decembra leta 1977 je bila ustanovljena Ljubljanska banka Temeljna pomurska banka, a se je njen naziv čez tri leta spremenil v Ljubljansko banko - Pomursko banko. Poslovne enote je imela v vseh pomurskih občinskih središčih: v Murski Soboti, Gornji Radgoni, Lendavi in Ljutomeru; ekspoziture so bile v Beltincih, Turnišču, Črenšovcih, Radencih, Križevcih pri Ljutomeru ter na Gradu; 52

Bankok a második világháború után a Muravidéken A második világháború után a muravidéki térséget újra Szlovéniához csatolták. Jugoszláviában létrejött az egypárti kommunista hatalom, amely több mint négy évtizedig tartotta magát. Ennek következtében a magánvagyont részben államosították, a magánvállalkozásokat pedig elfojtották. A kormányzat újraszervezte a bankrendszert, ennek keretében néhány év alatt felszámolták az addig működő bankokat, helyettük pedig új, állami pénzintézeteket hoztak létre. 1952-ben a Jugoszláv Nemzeti Bank lett az ország egyetlen, úgynevezett univerzális bankja, hiszen ezen intézményben egyesült úgy a pénzkibocsátási, mint a betéti és a beruházási tevékenység is. A Nemzeti Bank egy óriás hitelintézetté vált, hiszen az ország egész területén 458 kirendeltséget nyitott, így Muraszombatban és Lendván is. A decentralizálási folyamat csak 1954 után vette kezdetét, amikor megalakulhattak – természetesen társadalmi tulajdonban – az első kommunális bankok és takarékpénztárak. 1959-ben a Nemzeti Bank összes fiókirodáját megszüntették, a járási központokban pedig megalakultak az úgynevezett Társadalmi Könyvelési Szolgálatok (Služba družbenega knjigovodstva). Muraszombat Városi Önkormányzatának Népbizottsága 1953 áprilisában megalapította a Mestna hranilnica nevű városi takarékpénztárt, amely 1954 augusztusában az Občinska komunalna banka (Községi Kommunális Bank) nevet vette fel. A bank 1956-ban járási bankká alakult át, a Nemzeti Bank addigi lendvai fiókja pedig 1956. május 21-én a muraszombati bank fiókjává minősült át. A Járási Népbizottsá gok megszűnésével 1960-ban a kommunális bankok községi székhelyük szerint önállósultak, így tehát Lendván is. Mivel a szövetkezetek és a mezőgazdaság fejlődése a Muravidéken sajátos bankszervezetet kívánt, a muravidéki mezőgazdasági szövetkezetek 1954-ben Muraszombatban megalapították a Zadružna hranilnica in posojilnica (Szövetkezeti Takarékpénztár és Hitelbank) nevű pénzintézetet. 1957-ben Muraszombatban és Lendván megalakult a Kmetijska poslovna zveza (Mezőgazdasági Üzleti Szövetség), 1958-ban pedig Muraszombatban a Gozdarska poslovna zveza (Erdészeti Üzleti Szövetség). A szövetkezeti takarékpénztárak 1959-ben a Jugoslovanska kmetijska banka ( Jugoszláv Mezőgazdasági Bank) égisze alatt egyesültek. A régió tőkeszükséglete miatt 1966-ban megalakult a Pomurska kreditna banka (Muravidéki Hitelbank), amely 1969-ben a ljubljanai Kreditna banka in hranilnica Ljubljana (Ljubljanai Hitelbank és Takarékpénztár) kirendeltsége lett. Ennek a lendvai egysége egészen 1973-ig – amikor átadták rendeltetésének a városi park peremén lévő új épületet – az egykori Alsólendvai Takarékpénztár épületében működött. 53

agencije v Rogaševcih, Apačah in Vidmu ob Ščavnici. Leta 1983 je zaposlovala 311 delavcev. V Murski Soboti je 1. januarja 1970 začela delovati Hranilno-kreditna služba, julija 1973 pa še ekspozitura Jugobanke, temeljne banke Ljubljana, katere pravna naslednica je postala leta 1989 A Banka d. d. Ljubljana. Leta 1978 je bila ustanovljena v Murski Soboti nova banka, in sicer Interna banka ABC Pomurka, ki se je leta 1990 preimenovala v ABC Pomurka - Skupna finančna organizacija, čez dve leti pa v ABC Pomurka - Finančni marketing.

Otvoritev novega poslopja ekspoziture Ljubljanske banke v Lendavi leta 1973. A Ljubljanai Bank Lendvai Kirendeltsége új épületének átadása 1973-ban. (Lastnica / Tulajdonos: Fehér Štefka)

V večnacionalni jugoslovanski državi je leta 1991 izbruhnila vojna, Slovenija pa se je osamosvojila. Po spremembi družbenega sistema so se v pokrajini ob Muri pojavili novi bančni zavodi. Stanovanjsko komunalna banka d.d. je leta 1992 odprla svojo poslovno enoto v Murski Soboti, nato še v Lendavi. Banka je leta 2001 postala del bančne skupine Societe Generale. V Murski Soboti je bila leta 1991 registrirana tudi LLT - Hranilnica in posojilnica d.d., leta 1992 pa je začela delovati še UBK Univerzalna banka d. d. Ljubljana. V Murski Soboti imajo danes svoje poslovalnice tudi Unicredit Banka ter Raiffeisen Bank, v Lendavi in Murski Soboti pa Banka Koper in Nova Kreditna banka Maribor. Poštna banka Slovenije ima v Prekmurju 29 poslovalnic v sklopu poštnih uradov v največjih naseljih, Nova Ljubljanska banka pa 9 poslovalnic, in sicer v Beltincih, Črenšovcih, Gornjih Petrovcih, na Gradu, v Lendavi, v Rogaševcih, v Turnišču in na dveh lokacijah v Murski Soboti. 54

1977 decemberében alakult meg a Ljubljanska banka – Temeljna pomurska banka (Ljubljanai Bank – Muravidéki Alapbank), amely három év elteltével a Ljubljanska banka – Pomurska banka (Ljubljanai Bank – Muravidéki Bank) nevet vette fel. Üzleti egységei mindegyik muravidéki járási központban, tehát Muraszombatban, Gornja Radgonán, Lendván és Ljutomerben is működtek, kirendeltségei Belatincon, Bántornyán, Cserencsócon, Radányban, Križevci pri Ljutomeru településen és Felsőlendván, ügynökségei pedig Rogašovci, Apače és Videm ob Ščavnici településeken voltak. 1983-ban 311 alkalmazottja volt. Muraszombatban 1970. január 1-jén kezdte meg működését a Hranilno kreditna služba (Takarék- és Hitelintézet), majd 1973 júliusában a ljubljanai Jugobanka kirendeltsége, amelynek 1989-ben a ljubljanai A Banka lett a jogutódja. 1978-ban Muraszombatban új bank alakult, éspedig az Interna banka ABC Pomurka, amely 1990-ben az ABC Pomurka – Skupna finančna organizacija, majd két évvel később az ABC Pomurka – Finančni marketing névvel folytatta tevékenységét. A többnemzetiségű jugoszláv államban 1991-ben háború tört ki, Szlovénia pedig önállósult. A rendszerváltozást követően a Muravidéken újabb pénzintézetek jelentek meg. Az SKB Stanovanjsko komunalna banka 1992-ben nyitotta meg üzleti egységét Muraszombatban, majd Lendván is. 2001-ben a bank a Societe Generale bankcsoport tagja lett. Muraszombatban 1991-ben jegyezték be az LLT – Hranilnica in posojilnica nevű bankot, 1992-ben pedig megkezdte működését az UBK Univerzalna banka Ljubljana is. Muraszombatban napjainkban az Unicredit és a Raiffeisen banknak, Lendván és Muraszombatban pedig a Banka Koper és Nova Kreditna banka Maribor pénzintézeteknek van kirendeltsége. A Poštna banka Slovenije (Szlovén Postabank) a Muravidéken 29 fiókkal rendelkezik, amelyek a nagyobb települések postahivatalaiban működnek, a Nova Ljubljanska banka pedig 9 bankfiókkal rendelkezik, éspedig Bántornya, Belatinc, Cserencsóc, Péterhegy, Felsőlendva, Lendva és Szarvaslak településeken, valamint Muraszombatban két egységben.

Logo Nove Ljubljanske banke d. d. A Nova Ljubljanska banka d. d. logója.

PRILOGA MELLÉKLET

Denar Pecunia regit mundum. Denar je sveta vladar. Denar je menjalno sredstvo, ki se je pojavilo z razvojem blagovne menjave. V preteklosti so vlogo denarja izpolnjevale različne vrste blaga, z razvojem proizvodnje in prometa pa so vlogo določanja vrednosti blaga prevzele plemenite kovine, še posebej zlato. K primernosti slednjega so prispevale njegove lastnosti: ta kovina je zelo redka, zelo dragocena, se ne kvari, se lahko obdeluje in je lepega videza. Denar je tisto sredstvo, ki ga trg sprejme kot najbolj primerno za izvajanje blagovne menjave. Denar je torej sporazum o vzajemnem zaupanju, ki ima danes le še simbolično vrednost. Bistvo denarja so njegove funkcije. Najpomembnejše so: - je menjalno sredstvo (posreduje pri blagovni menjavi), - je merilec vrednosti (vsako blago se lahko izrazi v denarju),

Lidija v starem veku. Lüdia területe az ókorban. (Vir / Forrás: http://www.ancient.eu.com/lydia/)

A pénz Pecunia regit mundum. A pénz uralja a világot. A pénz olyan csereeszköz, amely az árucsere fejlődésének eredményeként jött létre. A történelem folyamán különféle áruk töltötték be a pénz szerepét, majd az árutermelés és a forgalom bővülésével mindinkább a nemesfémek, ezek közül pedig az arany lett az anyagi dolgok általános értékmérője. Erre tulajdonságai tették alkalmassá: ritkasága miatt kis mennyiségben található, ezért nagy értéket képvisel, nem romlik, könnyen osztható és szép. Pénz az, amit a piac a csere lebonyolítására a legalkalmasabb eszközként elfogad. A pénz tehát lényegében egy, az emberek között kötött bizalmi egyezmény. Ma már általában fizikai valójában nem, csak szimbolikusan bír értékkel. A pénz lényegét az általa betöltött funkciók adják, amelyek közül a legfontosabbak, hogy lehet: – csereeszköz (közvetíti az áruk cseréjét), – értékmérő (minden áru értéke pénzben kifejezhető), – fizetési eszköz (minden szolgáltatás értéke pénzösszegben meghatározható), – értékmegőrző és kincsképző (alkalmas a felhalmozásra), – konvertibilis (nemzetközi tranzakciókra alkalmas).

Zlatnik. Lidija, Mala Azija, ok. 560 pr. n. št. Arany pénzérme. Lüdia, Kis-Ázsia, i. e. 560 körül. (Vir / Forrás: http://www.moneymuseum.com)

- je plačilno sredstvo (vrednost vseh storitev se lahko določi v denarnem znesku), - ohranja in tvori vrednost (primeren je za kopičenje), - konvertibilnost (primeren je za izvajanje mednarodnih transakcij). Starogrški izraz za denar je nomisma, iz njega izhaja beseda numizmatika. Prve doslej znane kovance so kovali v Mali Aziji, od tod pa so se razširili na druga območja sveta. V hebrejščini se za denar uporablja tudi naziv mammon, ki naj bi izviral iz feničanske besede mommon, ki pomeni korist. Rimljani so začeli uporabljati denar predvsem po starogrškem vplivu, tako so na zadnji strani namesto podobe grške boginje Here vkovali ime ustrezne rimske bogin je ( Juno Moneta) oziroma besedo Moneta. Od tod izvira latinski izraz monetarni oziroma v nekaterih jezikih tudi poimenovanje plačilnega sredstva, kot na primer pri Angležih money oziroma pri Francozih monnaie. Nemški izraz za denar (Geld) izvira iz poimenovanja za zlato. V italijanskem, španskem in slovenskem jeziku, podobno kot za vrsto nekdanjega kovanca pri Madžarih, uporabljamo besede denaro, dinero, denar, ki izvirajo iz latinskega izraza denarius. Glede madžarskega izraza za denar (pénz) obstajajo različne razlage. Po eni razlagi naj bi bil prevzet iz slovanskega jezika (poljski pieniądz, češki peníze), po drugi pa naj bi izviral iz madžarske besede pengő, kar pomeni zveneč. Vsekakor velja omeniti, da uporabljajo podoben izraz za denar - oziroma prvotno za kovance - številni evropski jeziki: npr. latinska pecunia, angleški pence, danski penge, norveški penger, švedski pengar, islandski peningar oziroma litvanski pinigai. Najstarejše kovance enotnih dimenzij in teže so izdelovali od začetka 7. stoletja pr. n. št. v Lidiji v Mali Aziji. Prve bankovce pa so od 10. stoletja naprej po cesarjevi odredbi izdajali na Kitajskem. Zamenjava bankovcev za kovance je bila na Kitajskem obvezna oziroma so jih pri plačilu bili dolžni sprejeti. Prvi evropski bankovci so nastali v Benetkah, in sicer iz trgovskih menic. Menica je dejansko obljuba za poznejše plačilo, kar pomeni, da jo lahko prinašalec zamenja za denar ustrezne vrednosti. Sprejem menice pa ni obvezen, njena uporaba sloni izrecno na zaupanju.

Zlatniki. Lidija, Mala Azija, 6. stoletje pr. n. št. Arany pénzérmék. Lüdia, Kis-Ázsia, i. e. 6. század (Vir / Forrás: http://www.moneymuseum.com)

A pénz szó ógörög megfelelője a nomiszma, amelyből a numizmatika szó is származik. A világ legrégebbi pénzérméit Kis-Ázsiában verték és innen terjedt el máshová is. A héber nyelvben a pénz egyik neve a mammon, amelynek eredetét elsősorban a föníciai mommon, azaz haszon jelentésű szóból eredeztetik. A rómaiak pénzhasználatának kezdeteire főként az ógörögök gyakoroltak hatást, így azok az érmék hátoldalára Héra római megfelelőjének ( Juno Moneta) a „vezetéknevét”, azaz a Moneta szót verték. Innen eredeztethető a latin monetáris kifejezés, illetve néhány nyelvben a mon- kezdetű pénz jelentésű szó, mint például az angolban a money vagy a franciában a monnaie. A németben a pénzt aranynak nevezik (Geld), míg például az olaszban, a spanyolban vagy a szlovénben a latin denarius szóból alakult ki a denaro, dinero, denar kifejezés, akárcsak a régi magyar pénznem, a dénár neve is. A magyar „pénz” szó eredete vitatott, egyesek szerint szláv átvételről van szó (lengyel pieniądz, cseh peníze), mások szerint pedig a pengő hangutánzó szóból ered. Mindenképpen figyelemre méltó, hogy számos európai nyelvben hasonló kifejezések léteznek a pénzzel, pontosabban eredetileg a pénzérmével kapcsolatosan, mint például a latin pecunia, angol pence, dán penge, norvég penger, svéd pengar, izlandi peningar vagy éppen a litván pinigai. A világ legrégebbi egységes méretű és súlyú pénzérméit a kis-ázsiai Lüdia területén készítették az i. e. 7. század elejétől kezdve. Az első papírpénzeket Kínában bocsátották ki a 10. századtól császári rendeletre. A pénzjegyek forgalmát tehát rendeletileg kényszerítették ki, kötelező volt azokat fizetésnél elfogadni, illetve a fémpénzeket rájuk beváltani. Az európai pénzjegyek Velencében alakultak ki a kereskedelmi váltókból. A váltó nem más, mint ígéret későbbi fizetésre, vagyis a váltó birtokosa a váltót a névértékének megfelelő értékű pénzre tudja váltani. Elfogadása nem kötelező, használata a bizalmon alapul.

Srebrniki. Lidija, Mala Azija, 6. stoletje pr. n. št. Ezüst pénzérmék. Lüdia, Kis-Ázsia, i. e. 6. század (Vir / Forrás: http://www.moneymuseum.com)

Pravica Bánffyjev do kovanja denarja Vzpon družine dolnjelendavskih Bánffyjev, ki se je začel za časa Anžujcev, se je nadaljeval tudi v 15. stoletju. Pál Bánffy spada med najbolj protislovne osebnosti svojega časa in madžarske zgodovine nasploh, saj je v začetku bil nasprotnik kralja Sigismunda, nato pa je prestopil na njegovo stran in postal član Zmajevega reda, ki ga je ustanovil kralj. Dokaz za posebno mesto, ki ga je rodovina dolnjelendavskih Bánffyjev imela v srednjeveški Kraljevini Madžarski je tudi dejstvo, da je kralj Vladislav I. z dokumentom, ki ga je izdal 28. junija 1441, Pálu Bánffyju, Istvánovemu sinu, podelil pravico do kovanja denarja v naseljih Dolnja Lendava in Bolondóc. V ozadju velikodušne poteze je bilo kraljevo pričakovanje, da bo Pál Bánffy kot zvest vladarjev služabnik zaradi pravice do kovanja denarja laže branil območja takratne severne Madžarske. S finančnega vidika je bilo obdobje vladavine kralja Vladislava I. izjemno neugodno. Nenehni boji zaradi turških vpadov so zahtevali veliko denarja, zato je prišlo do uvedbe pravice do zasebnega kovanja denarja s kraljevim dovoljenjem, kar pred tem v madžarski zgodovini ni bil običaj. Podobno dovoljenje je imelo več plemičev, ki so kovali enak denar kot kraljev, vendar z znakom lastne kovnice. Rodovina dolnjelendavskih Bánffyjev je s krajšimi prekinitvami kovala denar od leta 1441 do leta 1459, in sicer madžarske denarije in avstrijske pfeninge. Kot numizmatično posebnost naj omenimo, da se je na denarijih Vladislava I., ki so jih kovali Bánffyji na lendavskem gradu, prvič pojavila različica madžarskega grba s tremi elementi, kakršnega poznamo danes: z zastavo Arpadov, z apostolskim dvojnim križem in s sveto madžarsko krono. Po mnenju nekaterih zgodovinarjev je Pál Bánffy odigral pomembno vlogo pri tem, da je Vladislav I. prekršil Szegedsko mirovno pogodbo, ki so jo leta 1444 sklenili s Turki. Posledica tega je bila bitka pri Varni, v kateri je padel tudi kralj sam. Zanimivo je še, da je eden od dveh najznamenitejših Bánffyjev te dobe, že večkrat omenjeni Pál (†1471), bil zaprisežen sovražnik družine Hunyadi, drugi, Miklós Bánffy (†1501), pa je spadal med najbolj goreče pristaše kralja Matjaža. Pál Bánffy se je dejansko vse življenje boril proti vladavini Hunyadijev. Prav on je brata kralja Matjaža, Ladislava Hunyadija, pod pretvezo, da gre za pomembne pogovore s kraljem, zvabil v Budim, kjer so ga aretirali in nato obsodili na smrt. Matijo Korvina je za kralja priznal le pod pogojem, če se ta ne bo maščeval za grehe, storjene nad družino Hunyadi. 62

A Bánffyak pénzverési joga Az alsólendvai Bánffy családnak az Anjouk alatt kezdődött felemelkedése a 15. században is folytatódott. A korszak és egyben a magyar történelem egyik legellentmondásosabb alakja volt Bánffy Pál, aki eleinte Zsigmond király ellenfele volt, de később az ő pártjára állt és a király által alapított Sárkányos-rend tagja lett. A Bánffy nemzetségnek a középkori Magyar Királyságban betöltött rangos szerepét mutatja az is, hogy 1441. június 28-án kelt oklevelében I. Ulászló király Bánffy István fia Pálnak Alsólendvára és Bolondócra vonatkozóan pénzverési jogot adományozott. A nagyKovanec kovan v Dolnji Lendavi s črko „A”, lelkű adomány hétterében valószínűleg az állt, hogy Bánffy Pál hűséges embere volt az uralkodónak és a oznako za kovnico Alsólendva. „A” verdejegyű, Alsólendván pénzverési jognak köszönhetően jobban el tudta látni vert pénzérme. a Felvidék védelmét. I. Ulászló kora a magyar királyi pénzverés mélypontjának tekinthető. A török támadások miatt kirobbanó harcok jelentős pénzös�szegeket igényeltek. Ekkor jelent meg a magyar történelemben addig ismeretlen magánpénzverési jog adományozása. Ennek értelemben több főúr verethetett a királyi dénárok éremképével megegyező, de saját verdejegyével ellátott pénzeket. Az alsólendvai Bánffyak rövid megszakításokkal az 1441-1459 közötti időszakban vertek pénzt, magyar dénárokat és osztrák pfennigeket. Numizmatikai érdekességként érdemes megjegyezni, hogy I. Ulászló pénzein, amelyeket Bánffy alsólendvai udvarában vertek tűnik fel először a magyar címer azon változata, ahol a három címerelemet, az árpádsávot, az apostoli kettős keresztet és a magyar Szentkoronát együtt ábrázolták. Úgy tartják, Bánffy Pál jelentős szerepet játszott abban, hogy I. Ulászló megszegte a törökkel kötött 1444-es szegedi békét. Ennek gyászos következménye a várnai ütközet volt, amelyben maga a király is elesett. Érdekes módon ezen időszak két legnevezetesebb Bánffyja közül az egyik, a már sokat emlegetett Pál (†1471) esküdt ellensége volt a Hunyadiaknak, a másik, Miklós (†1501) pedig lelkes híve Mátyás királynak. Bánffy Pál szinte egész életében elkeseredetten harcolt a Hunyadiak hatalma ellen. Bánffy Pál volt az, aki Hunyadi Lászlót fontos királyi közlendők ürügye alatt Budára csalta negyedmagával, ott reárontott, elfogatta és halálra ítéltette. Mátyást csak ama feltétel alatt ismerte el királynak, ha a családja ellen vétetteket nem bosszulja meg rajta. 63

Bankovci in kovanci v Prekmurju med leti 1848-1920 Kraljevina Madžarska Madžarska revolucija in boj za svobodo v letih 1848/1849 sta pomenila veliko prelomnico tudi v zgodovini madžarskega denarja, saj so bili takrat izdelani na Madžarskem prvi papirni bankovci, na kovancih pa so se v tem času pojavili napisi v madžarskem jeziku. Najpomembnejše plačilno sredstvo v času madžarskega boja za svobodo je bil tako imenovani Kossuthov bankovec, ki je po porazu revolucije ostal nakopičen pri prebivalstvu. Izdani so bili tudi kovanci, vendar v mnogo manjši količini. Zlati dukati, ki so jih kovali v mestu Körmöcbánya (Kremnica), in krajcarji, ki so bili izdelani iz srebra, so se po zunanjosti ujemali s podobnim denarjem madžarskega kralja in avstrijskega cesarja Ferdinanda V., vendar z bistveno razliko, da je bil krožni napis na kovancu v madžarskem jeziku. Menjalni denar manjše vrednosti oziroma srebrnik za šest krajcarjev ter bakreni kovanci za 3 in 1 krajcar so imeli že vtisnjen madžarski grb s krono in prav tako madžarski krožni napis. Prebivalstvo si je kovance iz obdobja madžarske revolucije v veliki meri nakopičilo zaradi žlahtne kovine, iz katere so bili izdelani, zato so skoraj povsem izginili iz vsakdanjega plačilnega prometa.

Tako imenovani Kossuthov bankovec za 100 forintov. Kraljevina Madžarska, 01.09.1848. 100 forintos Kossuth-bankó. Magyar királyság, 1848.09.01. (Lastnik / Tulajdonos: Mursics József)

Bankjegyek és pénzérmék a Muravidéken 1848–1920 között Magyar Királyság Az 1948/1949-es magyar forradalom és szabadságharc a magyar pénztörténet szempontjából is rendkívül fontos fordulópontnak számít, ugyanis ekkor készültek Magyarországon az első papírpénzek és a pénzérmékre is ekkor kerültek először magyar nyelvű feliratok. A magyar szabadságharc legfontosabb fizetőeszköze az úgynevezett Kossuth-bankó volt, amely a szabadságharc leverése után nagy mennyiségben maradt meg a lakosságnál. A forrongó időszakban került kibocsátásra fémpénz is, de jóval kisebb mértékben. A Körmöcbányán vert aranydukátok és az ezüstből készült krajcárok küllemük tekintetében megegyeztek V. Ferdinánd magyar király és osztrák császár hasonló pénzeivel, azzal a lényeges különbséggel, hogy ezekre most már magyar nyelvű körirat került. A kisebb értékű váltópénzek, vagyis a Nagybányán vert ezüst 6 krajcáros, valamint a réz 3 és 1 krajcárosok azonban már a koronás magyar címerrel készültek, úgyszintén magyar nyelvű körirattal. A lakosság a szabadságharc pénzérméit nemesfém-értékük miatt nagymértékben felhalmozta, emiatt pedig szinte eltűntek a mindennapi forgalomból.

Tako imenovani Kossuthov dolar za 50 dolarjev. ZDA, 1852. 50 dolláros Kossuth-dollár. USA, 1852. (Lastnik / Tulajdonos: Mursics József)

10 goldinarjev. Avstro-Ogrska, 1880. 10 forint. Osztr谩k-Magyar Monarchia, 1880. (Lastnik / Tulajdonos: Mursics J贸zsef)

10 kron. Avstro-Ogrska, 1904. 10 korona. Osztr谩k-Magyar Monarchia, 1904. (Lastnik / Tulajdonos: Mursics J贸zsef)

Po porazu madžarske revolucije in boja za svobodo leta 1849 je del voditeljev revolucije, na čelu z Lajosem Kossuthom, emigriral in v tujini deloval za ponovno pridobitev neodvisnosti Madžarske. Opirali so se na izkušnje preteklosti, zato so si prizadevali vnaprej razmišljati tudi o ustreznem plačilnem sredstvu ob vrnitvi. Prvi takšni poskusi so bili storjeni leta 1851 v Turčiji, nato leta 1852 v Združenih državah Amerike, leta 1860 v Angliji in leta 1866 v Italiji. Sporazum med Avstrijo in Madžarsko leta 1867 in nastanek Avstro-Ogrske je končal emigracijsko načrtovanje denarja Lajosa Kossutha. Po porazu madžarske revolucije in boja za svobodo leta 1849 je ves papirni denar izgubil svojo vrednost, oddane bankovce pa je dunajska oblast javno sežgala. Na kovancih iz obdobja po revoluciji so se ponovno pojavili latinski oziroma nemški krožni napisi. Madžarski napis so dobili novi bankovci, ki jih je izdala Avstro-ogrska banka, ustanovljena leta 1878. Ena stran bankovcev je bila v nemškem, druga pa v madžarskem jeziku. Leta 1892 je Avstro-Ogrska prešla s srebrne valute na zlato, nov denar pa so poimenovali krona. Omeniti je treba, da je bila na bankovcih označena vrednost v 10 jezikih, poleg nemškega in madžarskega tudi v češkem, hrvaškem, poljskem, italijanskem, romunskem, srbskem, slovenskem in ukrajinskem jeziku. Krona je prenehala biti plačilno sredstvo ob koncu 1. svetovne vojne in po razpadu Avstro-Ogrske.

Nadomestni denar Nadomestni denar običajno izdajajo v vojnih razmerah, ko uradna plačilna sredstva izginejo z določenega območja. Njihova splošna značilnost je, da so izdelani iz papirja v enostavni izvedbi in v manjših apoenih. Na Madžarskem se je nadome10 kron. Nadomestni denar, Železna županija, 15.07.1919. stni denar pojavil množič10 korona. Szükségpénz. Vas megye, 1919.07.15. no v času revolucije in boja za svobodo leta 1848/1849. Izdajali so ga predvsem v posameznih mestih in gospostvih, v prvi vrsti zaradi pomanjkanja kovinskega krajcarja, na območjih s hrvaškim in srbskim prebivalstvom pa tudi iz političnih razlogov. Nadomestni denar se je pojavil na Madžarskem tudi ob koncu 1. svetovne vojne, ko je bilo pomanjkanje drobiža tolikšno, da so posamezna mesta, zakonske oblasti in zasebna podjetja začela izdajati svoj denar. Za nominalno vrednost teh papirnih kuponov so jamčili izdajatelji. 68

Az 1848/1849-es magyar szabadságharc leverése után a forradalom vezetőinek egy része Kossuth Lajossal az élen emigrációba vonult, ahol Magyarország függetlenségének visszaszerzési tervén tevékenykedtek. A múlt tapasztalataira támaszkodva igyekeztek előre gondoskodni a megfelelő fizetőeszközről is, amelyre először 1851-ben volt próbálkozás Törökországban, majd 1852-ben az Amerikai Egyesült Államokban, 1860-ban Angliában és 1866-ban Olaszországban. Az 1867. évi osztrák–magyar kiegyezés azonban véget vetett Kossuth Lajos emigrációs pénztervezgetéseinek. A magyar forradalom és szabadságharc bukása után az összes papírpénz értékét vesztette, a beszolgáltatottakat pedig a bécsi hatalom nyilvánosan elégettette. A forradalmat követően kibocsátott fémpénzekre visszakerült a latin, illetve német nyelvű körirat. Magyar nyelvű felirat csak az 1878-ban megalakult Osztrák–Magyar Bank kibocsátott új bankjegyeire került ismét, amelyeknek az egyik oldala német, a másik oldala pedig magyar nyelvű volt. 1892-ben az Osztrák–Magyar Monarchia az ezüstvalutáról az aranyvalutára tért át, az új pénz neve pedig korona lett. Érdemes megjegyezni, hogy az új bankjegyeken tíz nyelven, azaz a német és a magyar mellett immár cseh, horvát, lengyel, olasz, román, szerb, szlovén és ukrán nyelven is szerepelt az értékmegjelölés. A korona valutának az I. világháború és a Monarchia szétesése vetett véget.

Szükségpénzek Szükségpénzek általában háborús viszonyok között keletkeznek, amikor a hivatalos fizetőeszközök eltűnnek egy adott területről. Közös jellemzőjük, hogy általában papírból készülnek egyszerű kivitelben és kisebb címletekben. Magyarországon szükségpénzek tömegesen először az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc idejében je- 2 kroni. Nadomestni denar, Zalska županija, 29.07.1919. lentek meg. Ezek egyes vá- 2 korona. Szükségpénz. Zala megye, 1919.07.29. rosokban és uradalmakban elsősorban a fémkrajcár hiánya miatt jelentek meg, a horvátok és szerbek által lakott területeken pedig politikai okok miatt is. Szükségpénzek Magyarországon az I. világháború végén is megjelentek, amikor olyan mértékű aprópénzhiány keletkezett, hogy egyes városok, törvényhatóságok és magáncégek saját pénzkibocsátásba fogtak. Ezeknek a papírjegyeknek a névértékét a kibocsátók garantálták. 69

Bankovci in kovanci v Prekmurju med leti 1918-1941 Država Slovencev, Hrvatov in Srbov Žigosani avstroogrski bankovci Država Slovencev, Hrvatov in Srbov je nastala 29. oktobra leta 1918, ko sta hrvaški Sabor v Zagrebu in ljudski shod v Ljubljani razglasila ustanovitev samostojne Države Slovencev, Hrvatov in Srbov s središčem v Zagrebu. Država Slovencev, Hrvatov in Srbov je obstajala le do združitve s Kraljevino Srbijo in Kraljevino Črno Goro 1. decembra 1918. Novonastala država je postala Kraljevina Srbov, Hrvatov in Slovencev pod vodstvom srbske kraljevske dinastije Karađorđevićev.

10 kron. Ročno žigosan bankovec z imenom kraja, kolekom in žigom Ministrstva za finance Kraljevine Srbov, Hrvatov in Slovencev. 10 korona. Helyi hivatal pecsétjével és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság Pénzügyminisztériumának okmánybélyegével és pecsétjével ellátott bankjegy. (Lastnik / Tulajdonos: Mursics József)

Po razpadu Avstro-Ogrske je Kraljevina Srbov, Hrvatov in Slovencev leta 1919 začasno prevzela bankovce, ki so bili do tedaj v obtoku na ozemlju novonastale države. Vlada se je odločila za žigosanje bankovcev avstroogrskega izvora. V Sloveniji so žigosanje bankovcev opravili med 3. in 31. januarjem 1919. Sprva so jih žigosali z žigi občin in davčnih uradov, kasneje pa z uradnim žigom ministrstva za finance. Zaradi 70

Bankjegyek és pénzérmék a Muravidéken 1918-1941 között Szlovén–Horvát–Szerb Állam Pecsétes osztrák–magyar bankjegyek A Szlovén–Horvát–Szerb Állam 1918. október 29-én jött létre, amikor Zágrábban a horvát parlament, vagyis a szábor és a ljubljanai népi összejövetel kihirdette az új államot, amelynek központja Zágráb lett. A Szlovén–Horvát–Szerb Állam azonban csupán 1918. december 1-ig létezett, amikor egyesült a Szerb Királysággal és a Montenegrói Királysággal. Az újonnan létrejött államot, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságot a szerb Karađorđević királyi dinasztia vezette. Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlását követően a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság 1919-ben ideiglenesen átvette az új állam területén forgalomban lévő bankjegyeket.A kormány az osztrák–magyar eredetű bankjegyek lepecsételése mellett döntött. Szlovéniában a pecsételést 1919. január 3. és 31. között végezték. Kezdetben az önkormányzatok és az adóhivatalok, később pedig a pénzügyminisztérium hivatalos pecsétjét használták. A pecsételéssel kapcsolatos számos gond miatt a pénzügyminisztérium

100 kron. Ročno žigosan bankovec z imenom kraja, kolekom in žigom Ministrstva za finance Kraljevine Srbov, Hrvatov in Slovencev. 100 korona. Helyi hivatal pecsétjével és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság Pénzügyminisztériumának okmánybélyegével és pecsétjével ellátott bankjegy. (Lastnik / Tulajdonos: Mursics József)

mnogih nepravilnosti pri žigosanju se je finančno ministrstvo odločilo, da pripravi dodatno kolkovanje že žigosanih bankovcev s posebnimi koleki. Kolkovanje t. i. jugokron v Sloveniji je potekalo od 26. novembra do 28. decembra 1919. Za dvo- in enokronske bankovce kolkovanje ni bilo potrebno.

Kraljevina Srbov, Hrvatov in Slovencev Leta 1919 je Narodna banka Kraljevine Srbov, Hrvatov in Slovencev naročila v Pragi, Parizu in Zagrebu izdelavo novih bankovcev na podlagi srbskih dinarjev. Ministrski svet vlade je menjalni tečaj kron za dinarje določil februarja 1920 v razmerju ena proti štiri. Ti bankovci so se imenovali kronsko-dinarski bankovci. Zamenjava denarja je potekala v Sloveniji od maja do konca leta 1921. V zahodnem delu države so bili v obtoku kronsko-dinarski bankovci, v južnem pa srbski dinarji. Finančna reforma v Kraljevini Srbov, Hrvatov in Slovencev se je končala šele ob koncu leta 1922, ko je bil sprejet Zakon o izenačitvi denarnega in finančnega prometa z veljavnostjo od 1. januarja 1923. Zakon je določil dinar za edino plačilno sredstvo v državi. Kot zanimivost naj omenimo, da v slovenskem pogovornem jeziku vsesplošno uporabljan izraz »jurja«, ki pomeni tisoč enot denarja, izvira iz naziva bankovca za 1000 dinarjev Kraljevine Srbov, Hrvatov in Slovencev iz leta 1920, na prednji strani katerega je bil upodobljen sveti Jurij, ki ubija zmaja.

1000 dinarjev. Lik svetega Jurija. Kraljevina Srbov Hrvatov in Slovencev, 1920. / 1000 dinár. Szent György alakja. Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, 1920.

úgy döntött, hogy a lepecsételt bankjegyeket okmánybélyegekkel is ellátja. Az úgynevezett jugókoronák okmánybélyegezése 1919. november 26. és december 28. között zajlott. A két- és egykoronás bankjegyeket nem kellett okmánybélyeggel ellátni.

Szerb–Horvát–Szlovén Királyság A Szerb–Horvát–Szlovén Királyság Nemzeti Bankja 1919-ben Prágában, Párizsban és Zágrábban új bankjegyeket rendelt, és ezeken már a dinár megnevezés szerepelt. A kormány miniszteri tanácsa a korona–dinár árfolyamot 1920 februárjában egy a négy arányban jelölte ki. Ezeket a bankjegyeket koronadináros bankjegyeknek hívták. A pénz átváltása Szlovéniában 1921 májusától az év végéig zajlott. Az ország nyugati részében koronadináros bankjegyek, míg a déli területeken szerb dinár volt forgalomban. A Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban a pénzügyi reform csak 1922 végén fejeződött be, amikor elfogadták a pénzügyi kiegyenlítési törvényt, amely 1923. január 1-jén lépett hatályba és a dinárt jelölte meg egyetlen fizetőeszközként az országban. Érdekességként említjük meg, hogy a szlovén köznyelvben az ezer egységet jelölő „jurja” kifejezés a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság 1920. évi 1000 dináros bankjegye révén alakult ki, amelynek elején sárkányölő Szent György (szlovénul sveti Jurij) képe volt látható.

10 dinarjev. Ženski lik. Kraljevina Srbov, Hrvatov in Slovencev, 1926. / 10 dinár. Női alak. Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, 1926.

Kraljevina Jugoslavija Kraljevina Jugoslavija je bila država, ki je nastala leta 1929 s preimenovanjem Kraljevine Srbov, Hrvatov in Slovencev. 6. januarja 1929 je namreč kralj Aleksander I. Karađorđević razveljavil ustavo, razpustil parlament Kraljevine Srbov, Hrvatov in Slovencev in prevzel oblast. Vojaška vlada, ki jo je vodil general Živković, je bila odgovorna neposredno kralju. Značilnosti šestojanuarske diktature sta bili neomejena oblast kralja in razpustitev političnih strank. Kraljevina Jugoslavija je bila formalno ukinjena po drugi svetovni vojni, ko je ustavodajna skupščina 10. avgusta 1945 razglasila ustanovitev Demokratične federativne Jugoslavije in nato 29. novembra 1945 Federativne ljudske republike Jugoslavije. Londonska serija Vlada Kraljevine Jugoslavije v izgnanstvu je v Londonu uradno pripravila in natisnila celotno naklado bankovcev za primer vrnitve in prevzema oblasti po končani 2. svetovni vojni. Vendar pa se ji je ta namera izjalovila, ko je oblast v Jugoslaviji prevzela komunistična partija. Vsa redna izdaja je bila uničena, ostalo pa je nekaj deset kompletov specimnov.

Londonska serija. Kraljevina Jugoslavija, (1943). Londoni széria. Jugoszláv Királyság, (1943). (Lastnik / Tulajdonos: Mursics József)

Jugoszláv Királyság A Jugoszláv Királyság 1929-ben a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság átnevezésével jött létre. I. Karađorđević Sándor király ugyanis 1929. január 6-án érvénytelenítette az alkotmányt, feloszlatta a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság parlamentjét és átvette az ország irányítását. A Živković tábornok által vezetett katonai kormány közvetlenül a királynak tartozott felelősséggel. Az úgynevezett január hatodikai diktatúrát a király korlátlan hatalma és a politikai pártok feloszlatása jellemezte. A Jugoszláv Királyság hivatalosan a második világháború után szűnt meg, amikor az alkotmányozó közgyűlés 1945. auguszus 10-én kihirdette a Szövetségi Demokratikus Jugoszláviát, majd 1945. november 29-én a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság megalakulását. A londoni széria A Jugoszláv Királyság száműzetésben lévő kormánya Londonban teljes mennyiségű bankjegyet készíttetett el és nyomtattatott ki hivatalosan arra az esetre, ha a második világháború után visszatérne és átvenné a hatalmat. Ezen terve azonban meghiúsult, hiszen Jugoszláviában a kommunista párt vette át a hatalmat. A bankjegyek teljes kiadását megsemmisítették, csak néhány tíz mintabankjegy teljes szériája maradt meg.

Londonska serija. Kraljevina Jugoslavija, (1943). Londoni széria. Jugoszláv Királyság, (1943). (Lastnik / Tulajdonos: Mursics József)

Bankovci in kovanci v Prekmurju med leti 1941-1945 Kraljevina Madžarska Druga svetovna vojna, ki je izbruhnila leta 1939, je ponovno zavozlala politične niti v Srednji Evropi. Do aprila leta 1941 je Prekmurje spadalo h Kraljevini Jugoslaviji, a ko so 16. aprila vkorakali v Dolnjo Lendavo madžarski vojaki, je prišla pokrajina ponovno pod okrilje madžarske države. To je trajalo štiri leta. Aprila leta 1945 so s pomočjo sovjetskih enot znova vzpostavili tako imenovano trianonsko mejo. Na Madžarskem je Madžarska narodna banka, ki je bila ustanovljena leta 1924, izdala novo valuto, pengő, ki je imela zlato osnovo. Na območjih, ki so jih po letu 1938 ponovno priključili h Kraljevini Madžarski, je postal pengő uradno plačilno sredstvo, tako tudi v naši pokrajini med letoma 1941 in 1945. Zaradi vojnih dogodkov je prišlo na Madžarskem leta 1945 do hude inflacije. K temu so prispevali tudi bankovci brez kritja, ki jih je na ozemlju Madžarske izdala Rdeča armada, in jih je bilo treba obvez no sprejeti. Inflacija na Madžarskem, ki je sledila drugi svetovni vojni, je znana kot največje razvrednotenje denarja na svetu. Največji apoen je imel vrednost ene milijarde B (bilijon) pengőjev. Izdan je bil z datumom 3. junij 1946, ni pa ni bil dan v promet. Z namenom zaustaviti hiperinflacijo se je madžarska vlada odločila za uvedbo novega denarnega sistema, kar se je zgodilo 3. junija leta 1946, ko je bil dan v obtok forint.

Milijarda B (bilijon) pengőjev. Kraljevina Madžarska, 03.06.1946. 1 milliárd B (billió) pengő. Magyar Királyság, 1946.06.03. (Lastnik / Tulajdonos: Mursics József)

Bankjegyek és pénzérmék a Muravidéken 1941–1945 között Magyar Királyság Az 1939-ben kirobbant II. világháború újra összekuszálta a politikai szálakat a közép-európai térségben. A Jugoszláv Királyság 1941 áprilisáig gyakorolta a hatalmat a Muravidéken, miután április 16-án a magyar katonai egységek bevonultak Alsólendvára és a vidék ismét visszakerült Magyarországhoz. Mindez négy évig tartott. 1945 áprilisában az előretörő szovjet csapatok segítségével újra visszaállították az úgynevezett trianoni határt. Magyarországon 1924-ben az újonnan alapított Magyar Nemzeti Bank új valutát jelentetett meg, a pengőt, amely aranyalapú volt. A Magyar Királysághoz 1938 után vis�szacsatolt területeken, vidékünkön pedig 1941 és 1945 között a pengő lett a hivatalos fizetőeszköz. A háborús események következtében a pengő elértéktelenítése 1945-től soha nem látott iramban fokozódott. Ehhez hozzájárultak a megszálló Vörös Hadsereg által kibocsátott fedezet nélküli bankjegyek is, amelyeknek az elfogadását kötelezővé tették. A második világháborút követő infláció Magyarországon a világ eddigi legnagyobb mértékű pénzromlásaként ismert. A legmagasabb címlete az 1946. június 3-i keltezésű egymilliárd B (billió) pengő volt, amely azonban már nem került forgalomba. A hiperinfláció megzabolázása érdekében a magyar kormány új pénzrendszer bevezetéséről döntött, amelynek révén az első forint címletű bankjegyek 1946. június 3-i dátummal kerültek forgalomba.

Milijarda B (bilijon) pengőjev. Kraljevina Madžarska, 03.06.1946. 1 milliárd B (billió) pengő. Magyar Királyság, 1946.06.03. (Lastnik / Tulajdonos: Mursics József)

10 pengőjev. Madžarski parlament v Budimpešti. Kraljevina Madžarska, 01.03.1926. 10 pengő. Magyar parlament, Budapest. Magyar Királyság, 1926.03.01. (Lastnik / Tulajdonos: Mursics József)

100 pengőjev. Kralj Matjaž. Kraljevina Madžarska, 01.07.1930. 100 pengő. Mátyás király. Magyar Királyság, 1930.07.01. (Lastnik / Tulajdonos: Mursics József)

10 pengőjev. Alajos Stróbl: Sveti Štefan. Kraljevina Madžarska, 22.12.1936. 10 pengő. Stróbl Alajos: Szent István. Magyar Királyság, 1936.12.22. (Lastnik / Tulajdonos: Mursics József)

10 pengőjev. Patrona Hungariae. Kraljevina Madžarska, 22.12.1936. 10 pengő. Magyarok Nagyasszonya. Magyar Királyság, 1936.12.22. (Lastnik / Tulajdonos: Mursics József)

Bankovci in kovanci v Prekmurju med leti 1945-1991 Demokratična federativna Jugoslavija Kraljevina Jugoslavija je bila formalno ukinjena po drugi svetovni vojni, ko je 10. avgusta leta 1945 nastala Demokratična federativna Jugoslavija. Ustavodajna skupščina pa je 29. novembra tega leta spremenila ime države v Federativno ljudsko republiko Jugoslavijo. Med najbolj zahtevnimi nalogami ob prevzem oblasti je bilo vprašanje zamenjave plačilnih sredstev, ki so bila v obtoku na ozemlju države med drugo svetovno vojno. S temi vprašanji se je ukvarjala Vrhovna komisija za zamenjavo denarja, ki je bila ustanovljena že januarja leta 1945. Na ozemlju, ki je bilo osvobojeno že jeseni 1944, je bila zamenjava denarja izvršena med 20. in 30. aprilom, v Sloveniji pa med 30. junijem in 9. julijem leta 1945. Za vso državo je bila uvedena enotna denarna enota, in sicer dinar.

Federativna ljudska republika Jugoslavija Informbiro serija Bankovci Federativne ljudske republike Jugoslavije iz leta 1949 in 1950 so bili že pripravljeni, vendar pa niso prišli v obtok, ker je jugoslovanska oblast v strahu pred sovjetsko invazijo leta 1951 in 1953 pripravila novo serijo bankovcev, ki bi služila kot rezervni denar v primeru vojne. Ta skupina bankovcev je znana kot informbiro serija. Večino bankovcev so ob koncu 50-ih let uničili.

Informbiro serija. Federativna ljudska republika Jugoslavija, 1950. Informbiro (Kominform) széria. Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság, 1950. (Lastnik / Tulajdonos: Mursics József)

Bankjegyek és pénzérmék a Muravidéken 1945-1991 között Demokratikus Föderatív Jugoszlávia A Jugoszláv Királyság formálisan a második világháború után szűnt meg, amikor 1945. augusztus 10-én megalakult a Demokratikus Föderatív Jugoszlávia. Az alkotmányozó képviselőtestület még ugyanabban az évben, november 29-én Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságra változtatta az ország megnevezését. A hatalomátvétel fontos feladatai közé tartozott az ország területén a második világháború időszaka alatt forgalomban lévő fizetőeszközök lecserélése. Ezekkel a kérdésekkel a már 1945 januárjában megalapított Legfelsőbb Pénzcsere-bizottság foglalkozott. Az 1944 őszén felszabadított területeken 1945. április 20-a és 30-a között történt meg a pénzcsere, Szlovéniában erre június 30-a és július 9-e között került sor. Az egész országban bevezették az egységes fizetőeszközt, éspedig a dinárt.

Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Informbiro (Kominform) széria A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság már elkészült 1949-es és 1950-es bankjegyei nem kerültek forgalomba, mivel a jugoszláv hatóságok a szovjet inváziótól tartva 1951-ben és 1953-ban új bankjegysorozatot adtak ki, amely háború esetén tartalékként szolgált volna. Ezen bankjegyeket, amelyek többségét az ötvenes évek végén megsemmisítették, „Informbiro” szériaként jegyzik.

Informbiro serija. Federativna ljudska republika Jugoslavija, 1950. Informbiro (Kominform) széria. Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság, 1950. (Lastnik / Tulajdonos: Mursics József)

500 dinarjev. Frano Kršinić: Nikola Tesla. Socialistična federativna republika Jugoslavija, 4.11.1984. 500 dinár. Frano Kršinić: Nikola Tesla. Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, 1984.11.4. (Lastnik / Tulajdonos: Mursics József)

Socialistična federativna republika Jugoslavija Zaradi spremembe naziva države so bili zamenjani tudi bankovci, ki pa so oblikovno ostali enaki prejšnjim, spremenjen je bil le naziv države. Leta 1965 pa so jugoslovanski dinar denominirali, 100 t. i. starih dinarjev se je spremenilo v 1 t. i. novi dinar. Po letu 1985 je inflacija jugoslovanskega dinarja iz leta v leto močno rasla, zato je bila leta 1990 ponovno izvršena denominacija; tokrat je bilo 10.000 starih dinarjev zamenjanih za 1 novi dinar.

1000 dinarjev. Serija Tito. Poskusni tisk. Socialistična federativna republika Jugoslavija. 1000 dinár. Tito széria. Próbanyomat. Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság. (Lastnik / Tulajdonos: Mursics József)

Serija Tito Tako imenovana »serija Tito« ni bila predvidena za redno izdajo, temveč je bila pripravljena ob pričakovanju smrti predsednika Socialistične federativne republike Jugoslavije Josipa Broza Tita ter morebitne državljanske vojne, vojnega udara ali napada na Jugoslavijo. Iz tega razloga na bankovcih, ki so bili izdelani z vrednostjo za 1, 5, 10, 50, 100, 500, 1000 in 5000 dinarjev, ni datuma izdaje. Bankovci niso bili v obtoku. 88

Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Az ország nevének megváltozása következtében módosultak a bankjegyek is, formailag azonban változatlanok maradtak, csupán az ország nevét módosították. 1965-ben a jugoszláv dinárt denominálták, 100 úgynevezett régi dinárból 1 úgynevezett új dinár lett. 1985 után a jugoszláv dinár inflációja évről évre magasabb volt, így 1990-ben újabb denominálást végeztek, amikor a 10.000 régi dinárt 1 új dinár váltotta fel. Tito széria Az úgynevezett Tito szériát nem rendes kiadásra, hanem a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének halála előtt egy esetleges polgárháború, katonai puccs vagy az országra mért külső támadás esetére tervezték. Éppen ezért az 1, 5, 10, 50, 100, 500, 1000 és 5000 dináros bankjegyeken nem szerepel a kiadás dátuma. Ezek a bankjegyek sosem kerültek forgalomba.

100 dinarjev. Antun Augustinčić: Mir. Socialistična federativna republika Jugoslavija, 1.8.1965. 100 dinár. Antun Augustinčić: Béke. Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, 1965.8.1. (Lastnik / Tulajdonos: Mursics József)

Slovenski bankovci in kovanci Republika Slovenija Slovenski vrednostni boni Zaradi gospodarskih težav in nacionalnih nasprotij v Jugoslaviji se je Slovenija odločila za ureditev samostojne države, kar so slovenski volivci potrdili na referendumu 23. decembra leta 1990. Slovensko politično vodstvo je šele maja 1991 začelo sprejemati najpomembnejše osamosvojitvene zakone, med njimi tudi Zakon o Banki Slovenije, ki je predvideval uvedbo lastnega plačilnega sredstva. Oktobra 1991 so se začele intenzivne priprave na uvedbo samostojne valute. V javnosti so krožili različni predlogi za njeno ime, najbolj razširjena sta bila lipa in karant. Banka Slovenije je na pobudo slovenske vlade predlagala parlamentu, naj se slovenska denarna enota imenuje klas, poslanci pa so izglasovali predlog, da se slovenski denar imenuje tolar. Ker bankovci in kovanci še niso bili pripravljeni, so jih nadomestili vrednostni boni Republike Slovenije. Zamenjava dinarjev v vrednostne bone v razmerju ena proti ena je potekala od 9. do 11. oktobra 1991. Slovenski vrednostni boni nimajo datuma izdaje, v obtok pa so bili dani 8. oktobra 1991, razen apoena za 5.000, ki je bil dan v obtok 27. maja 1992.

5000. Republika Slovenija, (1992) 5000. Szlovén Köztársaság, (1992) (Lastnik / Tulajdonos: Mursics József)

Szlovéniai bankjegyek és pénzérmék Szlovén Köztársaság A szlovén értékjegyek A Jugoszláviában jelentkező gazdasági nehézségek és a nemzeti ellentétek miatt Szlovénia önálló állam létrehozása mellett döntött, amit a szlovén választópolgárok az 1990. december 23-ai népszavazáson erősítettek meg. A szlovén politikai vezetés csak 1991 májusában kezdte meg a legfontosabb önállósulási törvények, köztük a Szlovén Bankról szóló törvény elfogadását, amely saját fizetőeszköz bevezetését szorgalmazta. 1991 októberében megkezdődtek az önálló fizetőeszköz bevezetésére irányuló intenzív előkészületek. A nyilvánosság körében különböző javaslatok keringtek a pénz megnevezését illetően, a leggyakoribb a „lipa” és a „karant” volt. A Szlovén Bank azonban a szlovén kormány javaslatára kezdeményezte a parlamentben, hogy a szlovén fizetőeszköz a „klas” (kalász) nevet kapja, a képviselők azonban a „tolár” elnevezést támogatták. Mivel azonban a bankjegyek és a pénzérmék még nem készültek el, ezeket a Szlovén Köztársaság értékjegyei helyettesítették. A dinár-értékjegy csere 1–1 arányban 1991. október 9-e és 11-e között zajlott. A szlovén értékjegyeken nem szerepel kiadási dátum, 1991. október 8-án kerültek forgalomba, kivéve az 5000-es címértéket, amelyet 1992. május 27-én helyeztek forgalomba.

5000. Republika Slovenija, (1992) 5000. Szlovén Köztársaság, (1992) (Lastnik / Tulajdonos: Mursics József)

Slovenski tolar Po mednarodnem priznanju Slovenije so se izpolnili pogoji za uvedbo pravih tolarskih bankovcev in kovancev. Kot prvi so prišli 30. septembra 1992 v obtok bankovci za 100, 500 in 1000 tolarjev, 27. novembra bankovci za 10 tolarjev, bankovci za 20 tolarjev pa 28. decembra 1992. Bankovec za 200 tolarjev je prišel v obtok 22. februarja 1993, bankovec za 50 tolarjev pa 19. marca istega leta.

10000 tolarjev. Ivan Cankar. Republika Slovenija, 01.15.2000 10000 tolár. Ivan Cankar. Szlovén Köztársaság, 2000.01.15. (Lastnik / Tulajdonos: Mursics József)

Szlovén tollár Szlovénia nemzetközi elismerését követően már minden feltétel adott volt a valódi szlovén tollárbankjegyek és pénzérmék bevezetéséhez. 1992. szeptember 30-án elsőként a 100, 500 és 1000 tolláros, majd november 27-én a 10 tolláros, 1992. december 28-án pedig a 20 tolláros bankjegyek kerültek forgalomba. A 200 tolláros bankjegy 1993. február 22-én, az 50 tolláros bankjegy pedig március 19-én került forgalomba.

Podobe na tolarskih kovancih. Ábrázolások a szlovén tollár pénzérméken.

Evro Republika Slovenija je 1. maja 2004 uradno postala članica Evropske Unije z zavezo, da bo kot zakonito plačilno sredstvo v državi uvedla evro, kar se je zgodilo 1. januarja 2007. Tečaj zamenjave med tolarjem in evrom je bil določen na predlog Evropske komisije: 239,640 tolarjev za en evro. Koda države na evrskih bankovcih prve serije Centralno banko, ki je naročila tiskanje bankovca, označuje črka oziroma koda države pred serijsko številko, in sicer: D Estonija E Slovaška F Malta G Ciper H Slovenija L Finska M Portugalska N Avstrija

P Nizozemska S Italija T Irska U Francija V Španija X Nemčija Y Grčija Z Belgija

Opis motivov na slovenskih evrskih kovancih Slovenski evrokovanci imajo na nacionalni strani upodobljenih 8 različnih motivov, ki simbolno predstavljajo del slovenske zgodovine in kulture. Na vseh kovancih je ob robu 12 zvezd, med njimi pa so razporejene črke napisa Slovenija. Idejni osnutek za nacionalno stran slovenskih evrokovancev je oblikoval Miljenko Licul s sodelavcema Majo Licul in Janezom Boljko. Skovanih je bilo 296,3 milijonov slovenskih evrokovancev v skupni vrednosti 103.909.000 evrov. 1 cent Redko katera ptica je tako tesno povezana s človekom kakor štorklja, ki po navadi za svoje gnezdišče izbere dimnik, streho bivališč ali vrh električnih drogov v naseljih. Štorklja velja za ptico dobrega znamenja, je simbol rojstva in dolgega življenja. 2 centa Knežji kamen je bil v kneževini Karantaniji, katere sestavina je bil tudi del današnje Slovenije, do leta 1414 namenjen ustoličevanju novega vojvode v slovenskem jeziku. 94

Euró A Szlovén Köztársaság 2004. május 1-jén hivatalosan is az Európai Unió tagja lett és kötelezettséget vállalt az euró fizetőeszközként történő bevezetésére, ami 2007. január 1-jén meg is történt. Az Európai Bizottság javaslatára a tollár–euró átváltási árfolyamot 1 euró = 239,640 tollár összegben határozták meg. Országkód az elsőszériás euróbankjegyeken A bankjegy nyomtatását megrendelő központi bankot a szériaszám előtti betű, illetve országkód jelöli: D Észtország E Szlovákia F Málta G Ciprus H Szlovénia L Finnország M Portugália N Ausztria

P Hollandia S Olaszország T Írország U Franciaország V Spanyolország X Németország Y Görögország Z Belgium

A szlovén euróérméken lévő motívumok leírása A szlovén euróérmék nemzeti oldalán nyolc különböző motívum szerepel, ezek a szlovén történelem és kultúra egy-egy szeletét jelképezik. Az összes érme peremén 12 csillag, köztük pedig a „Slovenija” felirat betűi sorakoznak. A szlovén európénzérmék nemzeti oldalát Maja Licul és Janez Boljka munkatársakkal együttműködve Miljenko Licul tervezte. Összesen 296,3 millió szlovén euróérme készült 103.909.000 euró értékben. 1 cent Csak kevés olyan madár kötődik olyan erősen az emberhez, mint a gólya, amely rendszerint kéményeken, lakóházak födémén vagy települési villanyoszlopon építi meg fészkét. A gólya a jó hír, a születés és a hosszú élet jelképe. 2 cent A beavatási kő a történeti Karantániából származik, amelyhez a mai Szlovénia egy része is tartozott, és amelyen 1414-ig szlovén nyelvű szertartással avatták be tisztségébe az új kenézeket. 95

5 centov Sejalec, pogost motiv likovnih umetnikov, s svojo silovito kretnjo seje semena, ki za trenutek lebdeča nad zemljo dajejo vtis dispozicije planetov, postavljenih v eliptične krivulje večnega gibanja. 10 centov »Katedrala svobode« je neizvedeni načrt slovenskega parlamenta, delo arhitekta Jožeta Plečnika (1872-1957). Načrt je Plečnikova vizija samostojne slovenske države. 20 centov Lipicanec je čistokrvna pasma konj. V kobilarni Lipica ga vzrejajo že od leta 1580. Izoblikovali so ga tako, da so tedanje kraške konje križali z andaluzijskimi, italijanskimi, danskimi, pozneje pa še arabskimi pasmami. 50 centov Triglav (2864 m) je najvišji vrh Julijskih Alp in od nekdaj simbol slovenstva. 1 evro Primož Trubar (1508-1586) je protestantski reformator, utemeljitelj slovenskega knjižnega jezika in avtor prve slovenske tiskane knjige (1550). S svojimi deli je Slovence vključil v evropski kulturni prostor. 2 evra France Prešeren (1800-1849) je največji slovenski pesnik. Z njegovim pesniškim opusom je slovenska književnost dosegla evropsko raven, predzadnja kitica njegove Zdravljice pa je postala po osamosvojitvi Slovenije državna himna. (Vir: Banka Slovenije)

5 cent A festőművészek gyakori motívuma, a magvető, lendületes mozdulattal szórja a magvakat, amelyek a talaj felett egy pillanat erejéig lebegve a bolygók elliptikus görbék mentén történő örök mozgására emlékeztetnek. 10 cent Az érmén a Jože Plečnik (1872–1957) építész által tervezett szlovén parlament megvalósulatlan terve látható. A terv Plečniknek az önálló szlovén állammal kapcsolatos víziója. 20 cent A lipicai ménesben 1580 óta tenyésztik a fajtatiszta lipicai lovat, amelyet az egykori karszti lovak, valamint az andalúz, olasz, dán, később pedig arab fajták keresztezésével tenyésztettek ki. 50 cent A Juliai-Alpok legmagasabb hegycsúcsa, a Triglav (2864 méter) mindig is a szlovénség jelképe volt. 1 euró Primož Trubar (1508–1586) protestáns lelkész, a szlovén irodalmi nyelv megalapozója és az első szlovén nyelvű nyomtatott könyv (1550) szerzője. Műveivel felzárkóztatta a szlovénokat az európai kulturális térséghez. 2 euró France Prešeren (1800–1849) a legnagyobb szlovén költő. Költői opuszával a szlovén irodalom európai szintre emelkedett, Pohárköszöntő című versének utolsó előtti versszaka pedig Szlovénia önállósulását követően az állam himnuszszövege lett. (Forrás: Banka Slovenije.)

Pravilnik dolnjelendavske hranilnice Alsó-Lendvai Takarékpénztár (1911) Az Alsó-Lendvai Takarékpénztár alapszabályai. Alsólendva, 1911. (Knjižnica Lendava / Lendvai Könyvtár)

100

101

102

103

104

105

106

107

108

109

110

111

112

113

114

115

116

117

118

119

120

121

122

123

Literatura / Irodalom FÚSS Nándor – PATAKY Kálmán (ur./szerk.) 1896 (1898) Alsó-Lendva nagyközség milleniumi emlékkönyve. Nagy-Kanizsa. GIDÓFALVI István 1902

A községi takarékpénztárak mint városaink fejlődésének tényezői. In: Magyar Társadalomtudományi Szemle, 7. szám. 665-695.

KEPÉNÉ BIHAR Mária – LENDVAI KEPE Zoltán 2013 Az Alsólendvai Takarékpénztár. In: Király M. Jutka (ur./szerk.): Lendva 820 éve. 820 let mesta Lendava. Lendva-Lendava. 82-83.

2013

Dolnjelendavska hranilnica. In: Király M. Jutka (ur./szerk.): Lendva 820 éve. 820 let mesta Lendava. Lendva-Lendava. 84-85.

KERŠOVAN, Ferid G. 1964 Murskosoboške banke v preteklosti. In: Kronika 12. Časopis za slovensko krajevno zgodovino. 105-110. KUZMIČ, Franc 1997

Zgodovinski pregled bančništva v Pomurju. In: Časopis za zgodovino in narodopisje 2. Maribor. 250-268.

KUZMIČ, Franc (ur./szerk.) 1993 Bančništvo in hranilništvo v Pomurju. Murska Sobota. LAZAREVIĆ, Žarko – PRINČIČ, Jože 2000 Zgodovina slovenskega bančništva. Ljubljana. LEÁNYFALUSI Károly – NAGY Ádám 2002 Magyarország fém- és papírpénzei 1926-2002. Budapest. 124

LENDVAI KEPE ZOLTÁN (ur./szerk.) 2008 Meščanstvo, tiskarstvo in dežnikarstvo Lendave. Obrtništvo Lendave I. Lendva polgárosodása, nyomdászata és ernyőgyártása. Lendva ipartörténete I. Lyndvamuseum 2. Lendava-Lendva. PALLOS Lajos – TORBÁGYI Melinda – TÓTH Csaba É. n. (2012) A magyar pénz története – A kezdetektől napjainkig. Budapest. POLLÁK Emil 1896 (1898)

Az Alsó-Lendvai Takarékpénztár története. In: FÚSS Nándor – PATAKY Kálmán (ur./szerk.): Alsó-Lendva nagyközség milleniumi emlékkönyve. Nagy-Kanizsa. 48-51.

POTOČNIK, Andrej – ŠTIBLAR, Stanislav 2012 Denar na Slovenskem 2012. Ljubljana. RÁDÓCZY Gyula – TASNÁDI Géza 1992 Magyar papírpénzek 1848-1992. Budapest. ŠIMONKA, Tanja (ur./szerk.) 2003 Dolnja Lendava v obdobju meščanstva 1867-1945. Az alsólendvai polgárosodás korszaka 1867-1945. Lendava / Lendva. VARGA Sándor 2003

Bančništvo in hranilništvo v Dolnji Lendavi. In: ŠIMONKA, Tanja (ur./szerk.): Dolnja Lendava v obdobju meščanstva 1867-1945. Az alsólendvai polgárosodás korszaka 1867-1945. Lendava / Lendva. 83-85.

VARGA Sándor 2003

Alsólendvai bank – takarékpénztár az 1873-1940 időszakában. In: ŠIMONKA, Tanja (ur./szerk.): Dolnja Lendava v obdobju meščanstva 1867-1945. Az alsólendvai polgárosodás korszaka 1867-1945. Lendava / Lendva. 86-89. 125

Kazalo / Tartalomjegyzék Posvetilo / Ajánlás

Hranilnice – obrestne ustanove meščanske družbe

Takarékpénztárak – a polgári társadalom kamatozó intézetei

Dolnjelendavska hranilnica

Az Alsó-Lendvai Takarékpénztár

Denarni zavodi v Dolnji Lendavi / Lendavi

Alsólendva / Lendva pénzintézetei

Muraszombati Takarékpénztár, prva denarna ustanova v Murski Soboti (1873-1948)

A Muraszombati Takarékpénztár, az első pénzintézet Muraszombatban (1873–1948)

Prve banke in hranilnice v Murski Soboti in okolici

Az első bankok és takarékpénztárak Muraszombatban és környékén

Denarni zavodi v Prekmurju v obdobju med leti 1920 in 1945

A muravidéki pénzintézetek 1920 és 1945 között

Poročilo murskosoboškega sreskega načelnika

A Muraszombati járás elöljárójának jelentése

Kreditne zadruge, hranilnice in posojilnice v Prekmurju med leti 1920-1941

A muravidéki hitelszövetkezetek, takarékpénztárak és hitelintézetek 1920 és 1941 között

Bančništvo v Prekmurju po drugi svetovni vojni

Bankok a második világháború után a Muravidéken

PRILOGA / MELLÉKLET

57 126

Denar

A pénz

Pravica Bánffyjev do kovanja denarja

A Bánffyak pénzverési joga

Bankovci in kovanci v Prekmurju med leti 1848-1920

Bankjegyek és pénzérmék a Muravidéken 1848–1920 között

Bankovci in kovanci v Prekmurju med leti 1918-1941

Bankjegyek és pénzérmék a Muravidéken 1918-1941 között

Bankovci in kovanci v Prekmurju med leti 1941-1945

Bankjegyek és pénzérmék a Muravidéken 1941–1945 között

Bankovci in kovanci v Prekmurju med leti 1945-1991

Bankjegyek és pénzérmék a Muravidéken 1945-1991 között

Slovenski bankovci in kovanci

Szlovéniai bankjegyek és pénzérmék

Pravilnik dolnjelendavske hranilnice Alsó-Lendvai Takarékpénztár (1911)

Az Alsó-Lendvai Takarékpénztár alapszabályai. Alsólendva, 1911

Literatura / Irodalom 124

127

ZAHVALJUJEMO SE VSEM, KI SO PODPRLI PROJEKT KÖSZÖNJÜK TÁMOGATÓINK NAGYLELKŰ SEGÍTSÉGÉT

Društvo upokojencev Lendava, Sekcija za kulturno dediščino Lendvai Nyugdíjasok Egyesülete, Örökségvédelmi Szekció mag. Kornelija Baša, Lendava / Lendva Štefka Fehér, Lendava / Lendva Magyar Lajos, Lendava / Lendva mag. Mursics József, Gornji Lakoš / Felsőlakos Rozsmán Istvánné Tomka Ilona, Dolga vas / Hosszúfalu Tomka György, Lendava / Lendva

Lendvai Kepe Zoltán

Ly n d va m u s e u m 6

Ly n d va m u s e u m

140 let denarnih zavodov v Prekmurju A muravidéki pénzintézetek 140 éve