ELŐHÍVÁS - FFS (katalógus) by Geller Judit

ELŐHÍVÁS - vizuális archívumok újraértelmezése A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója csoportos kiállítása Műhelyvezetők: Gellér Judit és Pettendi Szabó Péter A műhelymunkán részt vevő és a kiállításon bemutatkozó alkotók: Ádám Anna, Bezeczky Csilla, Biró Eszter, Cseh Dániel, Illés Katalin, Kerekes Emőke, Mag Krisztina Szilvia, Neogrády-Kiss Barnabás, Rácmolnár Milán, Schuller Judit Flóra, Somogyvári Kata

A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója 2014 tavaszán Előhívás munkacímmel multidiszciplináris műhelyt indított Gellér Judit az FFS korábbi vezetőségi tagja, az ELTE Film-, Média- és Kultúraelmélet PhD hallgatója és Pettendi Szabó Péter a BKF Fotográfia szak szakvezető helyettese, az MKE DLA hallgatója vezetésével. A fotográfia médiuma a kezdetektől fogva eszköze – sőt, egyfajta generálója is – az archiválás, rendszerezés és osztályozás igényének. A huszadik század elejétől kezdve, a fotó demokratizálódásával, a fényképezés tömegessé válásával elég hamar felismerhetővé vált az a tendencia, hogy effektíve több fénykép, fotografikus kép készül, mint amennyit kezelni lennénk képesek. A fotó médiumával foglalkozó alkotók érdeklődése az 1960-as években kezdett az archívumok felé (is) fordulni, mely a kisajátítás gesztusától kezdve, a különböző installációk készítéséig, a különféle archívumokban található fényképek újraértelmezésig terjedően sokáig folytatható sor lenne. A műhely és workshopok témája az archívum és az archiválás hívószavakra épült, mely azért is olyan fontos napjainkban, mert számos kérdést generál többek között a kulturális emlékezet, a történelem, az identitás, vagyis a leltárazás (gyűjteményezés) és a feltárás (értelmezés) mikéntjeiről. Hívószavak, témakörök - archívumok (vizuális gyűjtemények, családi albumok) - emlékezet (magán és társadalmi emlékezet, kulturális örökség) - identitás (mint az egyén folyamatosan újraszerkesztett élettörténete; csoportidentitás) - múlt feldolgozás (katalogizálás, megőrzés, újrahasznosítás, újraértelmezés, vizuális feldolgozás) - képi kommunikáció (információ, technológia, tömegmédia) Miként viszonyulhatnak a fiatal alkotók az archívumok által kínált gazdag kulturális örökséghez, illetve a tartalom-előállítás és megosztás; a (művészeti) nyilvánosság demokratizálódásához? Hol van az egészséges határ a romboló hatású múltba révedés és a jövőt építő múltbéli tapasztalatokra támaszkodó magatartás között, miként kerülhető el az első? A Faur Zsófi Galéria Panel Contemporary termeiben az elmúlt egy éves, intenzív munka során készített alkotások voltak láthatók.

ÁDÁM Anna: Keresztutak és Mapping Memories Az évek során felhalmozódott fénykép-gyűjteményem egyes darabjait vagy találtam, vagy kaptam, vagy vásároltam. Annyiban mindenesetre megegyeznek, hogy nem tudni kiket ábrázolnak, és azt se, hogy kik készítették őket. Ennek az egyszerre személyes és személytelen archívumnak az elemeit több projektemben használom "nyersanyagként". A "Keresztutak" például olyan vizuális hagyatékokból álló kollázs-kompozíció, amelyben a személyes életutak hol egymást keresztezik, hol a történelmet. A képkeretként funkcionáló kivágott "ablakokon" át mintegy storyboardként követhető, hogyan találkoznak, olvadnak össze és csúsznak egymásba a különböző (idő)síkok személyes és kollektív történetei. A "Mapping Memories" textil-térkép sorozatban lisszaboni bolhapiacon vásárolt anonim fényképek egyes mozaiktöredékeiből próbáltam rekonstruálni az Alfama városrész mai arcát. A "térkép", megfosztva eredeti orientációs funkciójától, inkább egy szubjektív világban való barangolásra invitál.

Mapping Memories, 2014. Kollázs, varrás Kb 40 x 40 cm

Keresztutak, 2013-2014. Kollázs, 21 x 29,7 cm

BEZECZKY Csilla: Emlékprotézis Képzeld el, hogy sétálsz az utcán, megszólal a mobilod, de amikor megpróbálod kiszabadítani a táskád rejtekéből, egy óvatlan pillanatban megcsúszik, és kiejted a kezedből. A telefon a betonra esik, és a kijelző apró darabokra törik. Képzeld el! Te azonnal felkapod a földről, s nyomogatod kijelzőt, de az meg sem mozdul. Képzeld el! A telefonszámaid, az összes képed, a több száz féltve őrzött szerelmes üzeneted most a múlté. A rengeteg emlék, a barátok ölelése, a forró Balatonparti csókok, amelyek csak ott, abban a - fene vigye - hülye masinában voltak meg. Most mi lesz? MOST MI LESZ??? Képzeld el! Az új technológiáknak, elsősorban az internetnek és mobiltelefonoknak köszönhetően kialakult az úgy nevezett információs társadalom. Manapság szinte már az ujjunkat sem kell mozdítanunk (vagy csak azt), hogy hozzá juthassunk a minket érdeklő adatokhoz, saját digitális tulajdonunkra azonban nem vigyázunk eléggé, sérülékeny gépekre és szoftverekre bízzuk őket. Az érintőképernyős technológia legnagyobb előnye és hátránya is egyben a tapintás érzékelése, vagy annak hiánya. Ha az nem megfelelően működik, sehogy sem tudunk adatainkhoz jutni. Ahogy Susan Sontag is megírta a fénykép emlékprotézisként működik, ez azonban mindinkább igaz saját okostelefonunkra is. Míg az analóg fotó, vagy a levelek esetében tudatosan számoltunk a hordozó felületek védtelenségével: az idővel, a természeti hatásokkal, vagy előre nem látható eseményekkel szemben, s ennek megfelelően számtalan óvintézkedést tettünk archívumunk megőrzése érdekében. Most éppoly felelőtlenül kezeljük a felhalmozódó milliónyi megabájtot. Walter Benjamin szerint a technikai reprodukálhatóság fejlődése során a reprodukciók esetében szertefoszlik a művek aurája, úgy ma a sokszorosíthatóság, megismételhetőség korában az adat is értéktelenné válik számunkra. Rengeteg módon megpróbáltam ismét hozzájutni digitális emlékeimhez, de mivel annyira elővigyázatos voltam, hogy PINkóddal védjem telefonom, annak lemerülése esetén már nem tudtam volna beütni a kódomat, s örökre búcsút vehettem volna a féltve őrzött dolgaimtól. Azt a döntést hoztam, hogy letiltatom a telefonszámom és a SIM-kártyám is lezárom, így le kellett mondjak az összes régi ismerős lehetséges hívásáról, annak reményében, hogy egyszer újra tudom kelteni ezt az archívumot.

installáció 2015.

BIRÓ Eszter: Receptkönyv Nagymamámat Szegedről 16 éves korában deportálták. Először Budapestre került, majd onnan Bergen-Belsenbe. Egy füzetet vitt magával, melybe verseket gyűjtött, később ezeket kitörölte és a barakkban diktált receptek kerültek a helyükre. Ez a receptkönyv az archívumom forrása. A füzetben két vers-töredék maradt meg, egy Vajda Jánostól és egy Goethe-től. Ugyanígy, a receptek is töredékesek. Ebből a receptkönyvből főzni nem lehet. Ugyanígy archívumként is nehéz rátekinteni, hiszen nincs rendszerezve és nem kereshető. Ennek ellenére, nagymamám elmondása alapján erre a “receptkönyvre” mégis archívumként tekintek. Ez egy nők által létre hozott archívum. A férfiak úgy tudom, imákat gyűjtöttek össze a megőrzés és fenntartás céljából. Nagymamám beszámolója alapján az ő céljuk nem egy antropológiai gyűjtés volt, amiben Magyarország térségeiből a különböző jellegzetes zsidó ételeket gyűjtötték, hiszen az emancipált és világi zsidókat ugyanúgy deportálták és ez a gasztronómiára is hatott. És nem is arról van szó, hogy a nők úgy tekintettek volna magukra, mint akiknek a konyhában a helyük, hanem az ezekhez kapcsolódó emlékeiket mentették a füzetbe. Ezt fontos hangsúlyozni, mert különben a füzet tényleg receptkönyv lenne és nem archívum. Ez pedig egy archívum. Egy nagyon absztrakt archívum, ami nem is az ételek elkészítését rögzíti, hanem azt, hogy hova és hogyan menekültek el az emlékeik és a fantáziájuk segítségével. Ebből a receptkönyvből főzni nem lehet. A nagymamámat idézném: „nem gondoltuk, hogy valaha látunk még egy kiló lisztet.” A receptgyűjtés tehát a túlélés eszköze volt. Kinyitott egy képzeletbeli lét-teret, ahova elmenekülhettek, ahol még emlékezhettek az ételek illatára, ízére. Amitől megint embernek érezték magukat. Az alapanyagok és a mennyiségek is a fikció elemeiként működnek. 1db tojás legalább olyan elérhetetlen, mint 4db, ezért én is absztrakt elemként tekintek az alapanyagokra. Évek óta szerettem volna megjeleníteni a receptkönyvnek ezt az aspektusát, a tényleges tartalmát. Minden alapanyagot filmre fotóztam, majd a negatívokat csíkokra vágtam, az egy adott oldalon szereplő anyagok csíkjait egymásmellé ragasztottam.

A5 füzet, 9x8x20cm doboz, 9x8x7 cm doboz, 2015.

CSEH Dániel: Sajátrezgés Az archívum fogalmához egy emblematikus mozgókép, a Tacoma híd összeomlását rögzítő filmfelvétel segítségével közelítek. A jelenség magyarázata, hogy a hidat érő széllökések frekvenciája megegyezett a szerkezet sajátrezgési frekvenciájával, és a tartósan fennálló együtt rezgés egyre nagyobb kitérést gerjesztve végül a híd leszakadásához vezetett. Installációm annak vizsgálata, hogy a formai hasonlóság miként lehet képes egy önmagában kódolt jelentés nélküli, ugyanakkor a nézőt térben és időben közelítőleg pozícionáló felvételből előhívni mélyebb összefüggéseket. A video loop manipulációja fizikai rétegként jelenik meg, amplitúdóját, azaz az egyensúlyi állapotból való kitérés mértékét a megfigyelő jelenléte határozza meg.

Katódsugárcső, neodímium mágnes, szervómotor, mikrokontroller, ultrahangos szenzor plexi burkolat alatt, kb. 35 x 35 x 35 cm, 2015.

ILLÉS Katalin: Tükröm, tükröm…. A 81 képből álló tabló egy tipikus női szeánsz pillanatait rögzíti. Az arcmasszázs fázisainak archiválása lényegíti a tevékenység mélyebb jelentéstartalmait. Az archívumhasználat fontos eszközeiként ismert címkék is ezeket a plusz rétegeket hivatottak megnevezni, illetve felerősíteni. A néző tükörként kezd működni, ezáltal a valóság is kifordul önmagából.

9db 27x36 cm-es keret, 81 kép, analóg technika, 2015.

KEREKES Emőke: Flacara - Breakdown Az itt bemutatott anyagomban, a kolozsvári Flacara textilipari gyár bezárt épülete által, az emlékezés illetve az archiválás mechanizmusait különböző alkotói aspektusokból közelítettem meg.

Flacara - Breakdown - 2014 / I "Vizite de lucru" / "Vizite de lucru", az az üzemlátogatás, két fehér tere a „dicső” múlt munkatere (ezekben a hangárokban sorakoztak a varrógépek), és a politikailag magas pozíciót betöltött személyek propaganda célú látogatásainak helyszínei is egyben… 2 db 70x100 cm

Flacara - Breakdown - 2014 / III Tableau / A tabló. Eredeti, a gyárban volt dolgozóktól kapott emlékképekből kivágott portrék esetlegességével, homályosságával, jelenítem meg az emlékezés fiktív tablóját. A keretek eredetileg a varrógépek konnektor csatlakozásánál funkcionáltak… 12 db

MAG Krisztina Szilvia: Élés-Karma, vagy Dunsztom Van…! Van pár dolog az életemben, amit nehezen tudok rendszerezni vagy helyretenni. Nehéz feladat számomra érzelmeim megértése, megélése. Így készült el az a korábbi installációm, mely számomra fontos fogalmak ”tárolására” szolgáló ÉLÉSKamra nevet kapta. Ilyenek továbbá azok a képeim, melyek archiváláskor semmilyen kategóriába nem sorolhatók. Ezek lettek a „talált képek” mappa. A kettőt ötvözve eredt az ötlet, hogy a talált képeim most talán megkapják - nem csak virtuálisan, de fizikálisan is - a „mappájukat”. Lehet-e kapcsolatot találni képek és a fogalmaim között? Ehhez segítséget kérve „felmérést” végeztem pár fiatal tanítványom segítségével, akik külön-külön és együttesen, más-más értékrendszerrel bírva válogatták át képeimet és próbáltak összepárosítani a képeket az általam felsorolt fogalmakkal. Ezen kísérlet alapján „főztem” ki a végeredményt, ez látható itt kiállításon is. Akinek van a „kamrájában” felesleges érzelme, amit jónak tart és szerinte jól jöhetne bármikor, akkor kérem, töltsön meg egy üres üveget „frissen előállított betennivalójával”. Ragadjon tollat és ne habozzon: írjon bátran a füzetbe képeim mellé egy számára odaillő vagy onnan hiányzó vagy épp képeim által inspirált érzelmet. Sose lehet tudni, mit hoz a jövő…! Kiegészítés: A karma: fogalma Indiából ered, az indiai vallásokból és a buddhizmusból. Azt fejezi ki, hogy csak tőlünk függ, mi történik velünk: előző gondolataink és cselekedeteink váltak jelenlegi állapotunkká – s most, e pillanatban is jövőnk magjait ültetjük el. A dunsztolás: A dunsztolás a házi befőzés utolsó hőkezelési fázisa. Főként lekvároknál, befőtteknél, kompótoknál használjuk. Ezzel az eljárással megtisztíthatjuk a romlást okozó mikroorganizmusoktól az üvegben maradt levegőt, és magát a befőzésre szánt ételt is. A dunsztolásnak két megkülönböztethető fajtája van, a száraz illetve a nedves dunszt.) „AZ EMBERI TULAJDONSÁGOK TARTÓSÍTOTT GYÜMÖLCSÖK, a gyümölcs pedig teli van vitaminnal, az emberi szervezetet erősítő anyagokkal. AZ ELME A TEST metaforából építkezve tudjuk, hogy ami a testet erősíti, az a pszichikumot és a lelket is erősíti. A MŰVÉSZ A GYÜMÖLCSÖT BEFŐZŐ HÁZIASSZONY A MŰVÉSZET LÉTREHOZÁSA A GYÜMÖLCS TARTÓSÍTÁSA A MŰALKOTÁS TARTÓSÍTOTT GYÜMÖLCS

Köszönöm a segítséget: Bováry Ádám, Virág Ágnes és a diákjaimnak.

installáció, 2015.

NEOGRÁDY-KISS Barnabás: ez a toll nem fog Vizsgára való tanulás közben idegesség töltött el a tollak miatt, nem fogott egyik sem. Idegességemben az egyik nem fogó tollal ráírtam egy A4-es lap közepére ezt: ez a toll nem fog. Aztán mérhetetlen dühvel vágtam a földhöz a papírt. Feltettem a kérdést magamnak. Miért van ez velem? Bambultam magam elé és akkor tűnt fel az hogy azt a papírt nézem melybe bele van karcolva az a szöveg. Az ablakon besütő fény miatt a papír mély pontjainak egy része árnyékos. 2014.10.26. 18:04-kor kezdtem rögzíteni a saját beszédemet amelyben megfogalmazódott az itt látható alkotás. Sok emberrel írattam olyan szavakat amik számukra az életükben sokat jelentenek. Szubjektívan hozzáállva ezek a szavak indíthatják el a nézőben a saját emlékeiket.

RÁCMOLNÁR Milán: 16M A technikai fejlődés a legtöbb ember számára csupán számokban mérhető, különösebb mögöttes tartalom nélkül, a maga absztrakt rendszerében, mely rendszerben csupán magukat a számokat tudják egymáshoz viszonyítani, de az ezek mögött álló jelentést egyre kevésbé. Egyre többször merül fel a kérdés, hogy igazából mit is tudunk appercipiálni ezekből a kifejezésekhez tartozó szolgáltatásokból? Szüksége van-e egy átlagembernek, hogy 15 gigabyte-nyi e-mailje legyen? Hogy 4 magos legyen a mobilja? Hogy 8 millió pixelen rögzítse a családi videókat? Hogy 32 gigabyte-nyi kép készüljön a vakációról? Hogy 1 cm vékony legyen a laptopja? A megnövekedett adatmennyiséggel egyszerre válik nehézkessé adataink archiválása/tárolása is. Hiszen egyre nagyobb és nagyobb helyigényt követelnek maguknak, ugyanakkor, ha valami hiba csúszik a rendszerbe, sokkal nagyobb mértékű az adatvesztés is. Mindeközben felnő egy újabb generáció, akik számára ezek a csillagászati méretű adatok teljesen természetesé válnak. Felmerül a kérdés, hogy ha ezek a kisgyerekek szinte beleszületnek ebbe a rohanó technikai fejlődésbe, vajon nem lenne-e hasznos számukra upgrade-elni a játékaikat is, hogy már kellően fiatalon hozzászokjanak az aktuális technika használatához? 2015.

SOMOGYVÁRI Kata: Kihordott álmok Kisfiam megszületése után az éjszakák és a nappalok egybeolvadtak, folyamatos félálom-létté váltak. Álmaimban főként az újszülött kisbabámmal kapcsolatos szorongások és a szoptatások alatt olvasott regények részletei elevenedtek meg. Sokszor ébredtem úgy, hogy a konkrét álomra nem emlékeztem, csak egy érzésre, ami utána egész nap elkísért. Köszönöm a segítséget Bek Balla Mónikának, Bődey Jánosnak és Horvát Zsoltnak.

installáció, 2015.

SCHULLER Judit Flóra: Memory Theatre I. – Tanganyika „(…) a múzeum önmaga emlékműve is.” (György Péter: Az eltörölt hely – a Múzeum) 1959. december végén egy magyar expedíció indult el Kelet-Afrikába azzal a céllal, hogy a Nemzeti Múzeum 1956-ban megsemmisült Afrika tárlatát pótolja. A felfedező úton többek között részt vett Széchenyi Zsigmond, valamint nagyapám, Schuller Imre is, aki operatőrként az események külső megfigyelője és rögzítője volt. A közel három hónapos küldetés során az expedíció tagjainak sikerült teljesítenie a Magyar Népköztársaság megbízását, új Afrika részleggel gazdagodott a múzeum gyűjteménye. 2014 őszén a családi hagyatékban talált afrikai anyagok által inspirálva elkezdtem felkutatni a több mint 50 évvel ezelőtti út nyomait. Memory theatre I. – Tanganyika c. munkámban a múzeumi gyűjtés módjára, illetve magára a gyűjtés aktusára kérdezek rá. Mi alapján válik egy objektum egy kiállítás – majd egy archívum – részévé, milyen döntések és szemléletmódok húzódnak meg a kiválasztás és megőrzés folyamata mögött? Projektem során a felvetett problémakörre reflektálok hivatalos, valamint családi magánarchívumból származó tárgyak és különböző médiumok használatával, azok együttes bemutatásával. Jelen kiállításon a „privát expedícióm” gyűjtőmunkájának egy részlete látható.

installáció, 2015.

Megnyitó: 2015. június 4. 18h A kiállítást megnyitották a műhelymunka vezetői, a kiállítás kurátorai és az alkotók. A kiállítás helyszíne: Faur Zsófi Galéria - PANEL Contemporary (H 1114 Budapest Bartók Béla út 25.) http://www.galeriafaur.hu/ Facebook esemény: https://www.facebook.com/events/1416707745319538/ A kiállítás július 16-ig volt látogatható. Az installációkról a fotókat Bezeczky Csilla készítette A katalógust szerkesztette: Gellér Judit

http://ffs.hu/page/elohivas