TITOXINE Magyar Képzőművészeti Egyetem Projektmenedzsment a képzőművészetben kurzus Alkotók: © Illés Anna, Kelemen Kata, Stefán Laura, Tompai Noémi, Varga Viktória, Zsákai Gerda Szövegek: © Loj Bianka, Keszegh Ágnes, Mészáros Luca Grafika: © Illés Anna, Zsákai Gerda Kurzusvezető: Gellér Judit 2024.
A kezedben tartott Zine egy pillanatnyi szösszenet jelenünk végtelen zűrzavarából. Egy kiemelt szegmense a minket foglalkoztató sokaságnak. Egyszerre görbe tükör a világ felé és szabadugrás érzelmi káoszunkba, amiben természetesen ott rezonálsz valahol te is. Hiszen, ha egy pillanatra is kinéztél saját kis bűvköröd határain túlra, akkor nem okozhat meglepetést a felmerülő témák absztrakt összevisszasága, holisztikussága: a média, a hatalmi harcok és a létbizonytalanságban szétszakított mentális „én” korszakunkra jellemző ADHD paralízisbe csavarodott fókuszvesztése, az egészségügy káosza, a háborús propaganda és politikai hatalmi harcok kilátástalanságából fakadó elveszettség érzése, a minket körülvevő rendszerek képlékeny mivolta, amelyek következtében már önmagunkat sem ismerjük fel a tükörben. Hát igen, sok minden ez, mégis valahogy csak Egy. Hat gondolat, hat műtárgy összefonódva egy folyamban, amely e kor lenyomataként van jelen a kezedben. Gondolatok, érzelmek soraként, amelyek rajtunk átszűrődve hozzád jutottak. Nem kell, hogy szeresd, vagy minden mozzanatában megértsd, elég ha elfogadod, hogy a benned lévő káosz, legyen az információs vagy érzelmi, nem csak benned rezonál, hanem ott van mindannyiunkban. Bizonytalanság övez mindent és mindenkit. Amire mi két válasszal szolgálhatunk: alkoss, gondolkozz és kritizálj, vagy fuss és engedd, hogy saját tested ritmusa segítsen át az őrületen.
Csodaszer, ez majd segít! – halljuk az ígéretet az egészségügyi reklámokból, és orvosi ajánlókból. A gyógyszeripar gyakran egészségünk kárára hajszolja a profitot, miközben elvonja figyelmünket arról, mi folyik a háttérben. A kapitalista igények kiszolgálása révén e csodaszerek nem csak egészségünket, de pénztárcánkat is károsítják. A piaci logika mentén a gyógyszeripar azonnali, gyors megoldásokat ígér, nem pedig tartós eredményekkel szolgál. E kapitalista termelésben a hosszútávban való gondolkodás maximum egy adott gyógyszer szedési idejére vonatkozik.
A média és a politikai propaganda jelen helyzetének határtalan fake news tornádójában sok esetben önmagunk és világunk ellenségévé válunk. A Covid-19, az orosz-ukrán– és a palesztinizraeli háború hírei karöltve az inflációs megszorításokkal sokakat űzött vadként rettentett meg a világtól, és annak komplex absztrakciójától. Hisz mi más lehet ez, mint valami rémes játék, fekete - fehér sakkjátszma, ahol sajnos sosem tudni ki is a jó, és ki hoz további romlást társadalmunkra. Zsákai Gerda stilizált kígyó-szörny párosa, rettenthetetlenül néz szembe egymással, nem tudni, hogy bajtársai vagy ellenségei egymásnak. Vagy talán egyik a másik tükörképe? Ha az utóbbi gondolatmenetet választjuk, akkor is ott a bizonytalanság: melyik oldal a valós és melyik egy hiteles másolat? Testük apró, virtuális adathalmaz pikkelyekből áll, míg tarajuk a harcos tribal tetkók mintázatát esztetizálja. Eredetük kevert szimbolizmusa, a jelen popkultúrális tetkó trendjeivel egyenes utalás a globális információs halmaz hullámaira, amelyek sok esetben válnak a politikai csatározások és társadalmi szürkezónák lecsapódásává. Ugyanakkor, a kettősség tökéletes szimmetriája megteremti a középutat, ami az egész egyesülésében negatív térként jelenik meg. Váltsunk fókuszt és lássuk meg a képben a képet. Mi is a fontos igazán, ami elénk van tolva, vagy a háttérben rejlő örök igazságok? titoxine.indd 1
Micsoda szerencse! Varga Viktória édesapja katonai szolgálata alatt rendkívüli ajánlattal találta magát szemben: egy új eljárással készített fogtömés lehetőségével, melyre ráadásul húsz év garanciát is ígért az orvos. Pontosan húsz év elteltével azonban Varga édesapja egykor kezelt fogaival együtt az orvoslásba vetett bizalmát is elvesztette. Apját katona ruhában megörökítő festményén sorra hullanak ki a fogai, az arc mégis mosolyog, megidézve ezzel egykori naiv örömét, és egymásra vetítve a két idősáv feszültségét. Varga Viktória görbe tükröt tart elénk, egyfajta figyelemfelhívásként. Mennyiben bízhatunk az orvoslásban? Mi lesz velünk, ha beszedjük ezeket a gyógyszereket? Úgy egyáltalán, kiben és milyen mértékben bízhatunk a jelen fennálló kapitalista társadalomban?
2024. 12. 18. 11:57