ertekalloaranykorona_2021_0506_junius_julius_1

2021. június-július XXI. évfolyam 5-6. szám

Országos Mezõgazdasági Szaklap

2

Kedves Olvasó!

A tavasz legvégén csapadékra és melegre lett volna szüksége valamennyi szántóföldi és kertészeti növényünknek az optimális fejlődéséhez. A megfelelő mennyiségű eső azért már május második felében megérkezett, az évszakhoz képest alacsony hőmérséklet azonban sajnos továbbra is hátráltatta kultúrnövényeink fejlődését. Május végén növényeink úgy két héttel voltak lemaradva a megszokottól, és ebben számottevő változásra június első dekádjában sem nagyon számíthattak a gazdák.

Május második felében a csapadék mennyisége a legtöbb helyen 20 és 80 mm között alakult, ami az ország jelentős részén 2040 mm-rel haladta meg a sokéves átlagot. A talajok ebből adódóan országszerte feltöltődtek nedvességgel, a felszín közeli rétegek sokfelé telítődtek. Ami nem öröm az érintett termelőknek, az Alföld déli és keleti tájain számos táblában ismét megjelent a

belvíz, foltokban a Dunántúlon is keletkeztek belvizes területek. Azért az bizakodásra adhat okot egy – remélhetőleg meleg – nyári, esetleges szárazabb időszakra vonatkozóan, hogy talajaink középső és mélyebb rétegeiben is helyreállt a „rend”, azaz a vízkapacitáshoz illeszkedő viszonyok és végre bőven tartalmaznak nedvességet a földek.

A hőmérséklet 3-4 fokkal elmaradt a sokéves átlagnál. Volt, ahol 0 - +3 fokig hűlt le a levegő hajnalban, de a legmagasabb nappali hőmérséklet – a melegebb déli megyéket kivéve – általában jóval 20 fok alatt alakult májusban.

Az év hagyományosan legszebbnek mondott hónapjában mindezekkel együtt harsogó fejlődésnek indult a vegetáció. A tavasz utolsó napjaira az őszi kalászosok zöme kihányta a kalászát, a repce pedig lassan elvirágzott. Ezek a kultúrák nagy átlagban igazán jó állapotban vannak, csak a repcének esett roszszul az áprilisi hideg. Mindezzel együtt a gazdák bíznak az ősziek jó termésében.

A napraforgó, miként a kukorica is mondhatni országszerte sorol, vizük most már van a fiatal növénykéknek, ám a hűvössel nehezen tudnak megbarátkozni.

Eddigi vontatott fejlődésükön – szemben a bőséges nedvesség nyomán „kirobbanó” gyomnövényekkel – csak a melegebb nyári idő segíthet majd. Ami ültetvényeink gyümölcsfáit illeti, már a legtöbbjükön mutatkozik a termés, de a hűvös, csapadékos időben a kórokozók is egyre inkább veszélyeztetnek.

Almás termésűek esetében, ha a kertész nincs résen, a lombozaton könnyen eluralkodhat a varasodás és a lisztharmat, de az ilyenkor elengedhetetlen intenzív védekezés esetén „létszámellenőrzésükre alapozottan a bekevert permetlé fontos részét kell képezzék a levéltetű, s az almamoly elleni peszticidek is.

A csonthéjasok is a károkozók harapófogójában vannak: az őszibarackot a tafrinás levélfodrosodás, a meggyet a moníliás virágés hajtásszáradás, továbbá a cseresznyelégy is veszélyezteti.

Ajánlatos vizslatni szántóföldi

növényeinket is. Az őszi árpában és -búzában a levélfoltosságokat, az alsó levelekről, illetve a szártőről fölfelé startoló lisztharmatot keressük, no és a levélhámozgató vetésfehérítő bogarakat.

Azt ne feledjük, hogy ezen a nyárelőn az időjárás a kórokozóknak és a kártevőknek segít. A nedves, párás viszonyok még jó darabig megmaradnak a növényállományokban, ezért figyelmünk sem lanyhulhat, a kalászhányást követően készüljünk a fuzáriumos betegség elleni megelőző védekezésre. A tavaszi hidegtől szenvedő repcéről sem feledkezhetünk meg. Az időjárás a fehérpenészes szártőkorhadás megjelenését, terjedését segíti.

A napraforgóban, és kukoricában most nem is annyira a barkósokkal kell vesződnünk, inkább a gyomosodás okoz problémát, ami ellen szerencsére már van posztemergens megoldás.

A növényvédelem kampány időszakát éljük, amikor alapvetően rajtunk is múlik mennyi, és milyen termésünk lesz. fõszerkesztõ

3

Hűvös tavaszra gazdabíztató források

Nyárelő hava - Áldás hava

Június 8. - Medárd Medárd az utolsó fagyosszent. Ha tiszta az idő Medárdkor, akkor kellemes, szép, jó nyárra lehet számítani. A népi rigmus így szól: „Medárd napján, ha esik, 40 napig mindig esik.” Szőlőtermelő vidékeken úgy tartották, hogy a Medárd napi eső nem használ a szőlőtermésnek.

Június 10. - Margit A retek-, káposzta-, és lenvetés ideje. A gazdálkodók szerint, ha a kukoricaszál ilyenkor eléri a szekér tengelyét, akkor azon lesz termés. Monostoron úgy tartották, hogy „Margit aszszony” minden konyhába beereszt egy kötővel a legyekből.

Július 5. - Sarolta Termésjóslónak tartják, ha esik az eső Sarolta napján, nem lesz diótermés.

Július 20. - Illés Az évszázados megfigyelések szerint e nap táján gyakoriak a viharok. Azt vallják, hogy Illés, Anna, Jakab három szeles nap.

Ezeken a napokon vihar vagy szél dühöng, ha az egyiken nem, akkor a másikon.

Július 25. - Jakab A Jakab napi időből jósoltak a várható téli időjárásra, ha sok gomolyfelhő gomolyog az égen, akkor sok és nagy hóra kell számítani. A zab aratását Jakab napig be kell fejezni, „mert ami kint marad, az kint is veszik”.

A kalcium gyümölcsminőséget meghatározó...

Betakarítás és minőség – felkészülés az őszi búza...

Arasson velünk!

4-7 7-9 10

A fejes káposzta víz- és tápanyagigénye, növény... 11-12 Védekezés a kukorica termését veszélyeztető...

12-13

Az okszerű tápanyagellátás és növény...

16-19

Takarmányozási megoldások a hőstresszes...

21-27

Új megoldás a napraforgó állományszárítására A nyár végi lucernatelepítés sikerességét...

Miért javasoljuk a Vitatop Antistressz etetését...

Silosolve® javítja a fermentációt és növeli az aerob..

Korszerű borjúnevelési technológiák

14

19-20 22-23 26

27-30

A bélflóra stabilizálását célzó stratégiák a baromfi.. 31-34 Költséghatékonyabb baromfi-takarmányozás

A gyümölcsbetakarítás és manipulálás gépei és...

Energiatakarékos terményszárítás és kiegészítő...

Apróhirdetés

33

34-37 37-41 42

Ami az időjárást illeti tény, hogy ez a tavasz nem volt igazán optimális az agrártermelők számára. Még a csapadék csakcsak, az évszak végére az ország zömén helyreálltak a nedvesség viszonyok talajainkban. A növények idei fejlődéséhez szükséges feltételek tehát rendelkezésre állnak, ám a különböző méretű gazdaságok fejlesztéseihez szükséges forrásokról a magyar kormány agrárpolitikája hivatott gondoskodni. Az agrártárca ebben az évben több mint 950 milliárd forint felhasználását és kifizetését teszi lehetővé a gazdáknak. A következő hétéves uniós ciklusban 4265 milliárd forint értékben valósulnak meg beruházások a magyar vidéken.

Tény, hogy sorban jelennek meg a pályázati felhívások, és jól mutatja a gazdák pályázati kedvét, hogy például az állattartó telepek korszerűsítésére meghirdetett 50 milliárd forintos keretösszegre 280 milliárd forintos támogatási igény érkezett be.

Hasonló nagyságrendben jelent meg pályázat a növénytermesztési ágazatban, ebből az összegből terményszárítókba és tárolókba fektethettek a gazdák, de jönnek a kisállattenyésztők számára elérhető és az élelmiszeripari fejlesztésekre fordítható kiírások, valamint a precíziós és digitalizációs pályázatokra is elérhetővé tesz mintegy 100 milliárd forintos keretösszeget az agrártárca.

Néhány héten belül 600 milliárd forint értékű pályázati forrást bocsátanak a gazdák rendelkezésére, amire felkészülhetnek, s az év hátralévő részében sorra igényelhetnek támogatásokat.

Sok termelő örömére már május 24-e óta benyújthatók a Kertészet – ültetvénytelepítés és gyógynövénytermesztés támogatási kérelmek, melynek tervezett keretösszege 15 milliárd forint. A pályázati konstrukció keretében új gyümölcs- és gyógynövénytermő ültetvények telepítésére, a területekhez tartozó öntözőrendszer, valamint a káros éghajlati hatások csökkentését, illetve kivédését lehetővé tevő rendszerek kiépítésére nyílik lehetőség. Ezek mellett a betakarítást segítő eszközök és

gépek beszerzésére ez év augusztus 23-áig igényelhetnek támogatást a gazdálkodók.

Aztán itt van mindjárt a növénytermesztőket érintő fejlesztési lehetőség, amelyhez az Agrárminisztérium a megújuló vidék, megújuló agrárium program keretében 50 milliárd forintos keretösszeggel, idén augusztus 2-től benyújtható pályázatot hirdet terménytárolók, szárítók és tisztítók támogatására.

Ezekkel a milliárdokkal az a deklarált cél, hogy a szántóföldi növénytermesztés technológiai színvonala emelkedjék, a megtermelt és betakarított szántóföldi termények szakszerű tisztítása, tárolása és szárítása az így beállított korszerű berendezések, köztük üzemen belüli anyagmozgatás gépei, mint ömlesztett anyagok rakodására szolgáló rakodógépek, targoncák révén lehetővé váljék, a minőség megóvása és a tárolási veszteségek minimalizálása érdekében.

A beruházás legföljebb felét kitevő támogatás mértéke igénylőnként minimum 50 millió forint, maximum 1 milliárd forint lehet.

A legutóbbi terménytároló létesítésére irányuló pályázathoz képest fontos különbség, hogy a versenyképességre és a termelői együttműködések nagyobb terménykészleteire tekintettel nincsenek kapacitás korlátok, tehát ha valaki a szárító és tisztító technológia fejlesztése mellett új tárolókapacitást is létre kíván hozni, az tetszőleges nagyságú lehet.

Fontos tudni, hogy a támogatási kérelmek tartalmi értékelése során többletpont jár a termelői csoporti, termelői szervezeti tagság igazolása esetén, a környezeti szempontok érvényesítésekor, a foglalkoztatottak létszám-növelésének vállalásakor, a térségi szempontoknak megfelelés esetén és az energiahatékonyság javításra irányuló tevékenység, s a megújuló energiaforrást hasznosító technológia fejlesztése, kiépítése esetén.

Az itt föl sem sorolt további pályázati lehetőséget is figyelembe véve, mindent összerázva jó év elé néznek idén is a magyar gazdák.

G.B.

4

A kalcium gyümölcsminőséget meghatározó szerepe az almatermesztésben

Az elmúlt évek statisztikáját szem előtt tartva, megfigyelhető, hogy az alma piacán túlkínálat van. Nyereségesen értékesíteni, csak a friss piacra alkalmas minőséggel rendelkező almát lehet. A kereskedők és a fogyasztók is egyre magasabb minőségi követelményekkel jelentkeznek.

A minőségi igények kielégítésében, az almatermesztés különböző szintjeinek résztvevői mind együtt dolgoznak: az almanemesítők, a termelők és a kereskedők. A minőségi almát kialakító láncolat a nemesítésnél kezdődik, ahol a fogyasztói (megfelelő méret, színeződés, húskeménység, íz stb.), a termelői (ökológiai alkalmazkodóképesség, termőképesség, növekedési tulajdonságok, kártevő- és kórokozó elleni rezisztencia, szüreti idő, hullási hajlam stb.) és kereskedői (tárolhatóság, romlási hajlam, polctartósság stb.) igényeknek megfelelő fajták nemesítése folyik. A termelők a termőhely helyes megválasztásán és a termesztéstechnológia korszerűsítésén keresztül igyekeznek a mi-

nőségi alma hányadot növelni.

Ennek érdekében folyik a fák

optimális gyümölcsterhelésének beállítása (metszés és gyümölcsritkítás), tápanyagutánpótlás és öntözés, növényvédelem, valamint a szüreti munkák megfelelő időzítése és szervezése. Jelen anyagban a tápanyagutánpótlásra és azon belül is szűkebben a kalciummal kapcsolatos ismeretekre térünk ki.

A kertészeti kultúrákban, így a gyümölcstermesztésben is a ko-

Idared almafajtán a szüret időszakában már megjelenő keserűfoltok.

rábbiakban kimutatott tápelemek száma meghaladja a 70-et, de ezek közül olyan 15-20-nak a nélkülözhetetlensége már bizonyított tény. A tápelemeket jelentőségük és előfordulásuk gyakorisága alapján két nagy csoportba oszthatjuk: Makroelemek: C, H, O, N, P, K, Ca, Mg, S, Mikroelemek: Fe, Mn, B, Cu, Zn, Mo, Ti. További fontos csoportosítási szempont, hogy mely tápelemek hasznosíthatók újra (reutilizálhatók), vagyis egyes növényi részek öregedésekor a fiatalabb részekbe szállítódnak-e? A makroelemek többsége (N, P, K, Mg) gyakorlatilag újrahasznosíthatónak, reutilizálhatónak tekinthető.

A mikroelemek és a makroelemek közül a Ca nem reutilizálható, vagyis az idősebb növényi részekből nem helyeződik át a fiatalabbakba. Ennek megfelelően a reutilizálható tápelemek hiánytünetei a hajtások alsó (idősebb) részein jelentkeznek, míg a nem reutilizálhatóké pedig a hajtások felső (fiatalabb) részén jelentkezik először.

A gyümölcsfajokra jellemző optimális tápanyagfelvétel csak a talajok harmonikus, arányos tápanyagellátottsága esetén tud érvényesülni. Ha valamely ásványi tápelemből túlzott mennyiség található meg a talajban, az gátolhatja a többi tápelem felvételét, vagyis az ionantagonizmus jelenségével találkozunk. Az egyes tápelemek felvehetősége nagymértékben meghatározott a talaj

pH-ja által. A gyakorlatban leggyakrabban előforduló ionantagonista párok a következők: N/K, N/P, K/Mg, K/Ca, P/Zn, Ca/Mg, Ca/B, Ca/Fe, Ca/Zn és Fe/Mn. Először is tekintsük át a tápanyag-utánpótlásra vonatkozó legfontosabb szabályokat és a legfontosabb tápelemeket. A tápanyag-utánpótlás során kerülni kell a túladagolásokat, az egyes tápelemek megfelelő arányának fenntartására kell törekedni, így elkerülhetjük az ionantagonizmus hatásaként fellépő és a gyümölcsök minőségi jellemzőit és tárolhatóságát is negatívan érintő ionantagonizmus jelenségeket is.

A gyümölcsméret és termésmennyiség szempontjából az optimális nitrogén (N) ellátásra kell törekednünk. A nitrogén a növények vegetatív növekedéséhez, a gyümölcsök fejlődéséhez elengedhetetlen makro-tápelem. Hiánya gyorsan és szembetűnően jelentkezik, mobilis, reutilizálható elem, ezért hiánya az alsó idősebb leveleken jelentkezik. Hiányában gyenge a hajtásfejlődés, kisméretű és világoszöld levelek képződnek, amelyek később klorótikusak lehetnek. A hiánytünetek nem csak a hajtásokon jelentkeznek, hanem a terméseken is a gyümölcshullás nagymértékű lesz, a gyümölcsök kicsik és kényszerérettek lesznek. Túladagolása hatására nagyméretű sötétzöld levelek képződnek, hosszú hajtásfejlődés és késleltetett lombhullás jellemzi a növényt. A terméshozás sem optimális, nagyméretű, kevésbé színeződött, laza szövetű gyümölcsök képződnek, melyek íze diszharmonikus. Almánál és körténél nagyarányú a fiziológia betegségek fellépése, gyengül a gyümölcsök tárolhatósága. Túladagolása a fagyérzékenységet is megnöveli.

A gyümölcsminőség szempontjából érdemes megemlíteni a káliumot (K), amely reutilizálható makroelem, több tápelemmel szemben is antagonista hatást mutat. Hiányában a levelek szélein jól körülhatárolható, előbb világoszöld szegély alakú, majd ezek a szegélyek szövetei elhalnak, és barna sávot alkotnak, súlyosabb esetekben a tünetek kiterjednek az egész levél-

re, elszáradnak, lehullanak és a hajtások felkopaszodnak. Mivel a kálium élettanilag szerepet játszik a gyümölcsökben a savak és cukrok bioszintézisében, ezért hiányában a gyümölcsök íztelenek. Túltrágyázása az ionantagonista hatása révén elsősorban kalcium hiánytünetek megjelenését indukálja a gyümölcsökön: már a fákon megjelenhetnek a keserűfoltosság tünetei, de a későbbiekben gyengébb tárolhatóság és egyéb élettani tárolási betegségek is jelentkezhetnek.

Túltrágyázása ugyancsak előidézheti a magnézium hiánytünetek megjelenését a leveleken.

A foszfor (P) a növény csaknem összes anyagcsere folyamatában meghatározó szerepet játszik, így egyértelmű, hogy hiányában a növényben anyagcserezavarok jelentkeznek: a cukor- és keményítőszintézis lelassult, a fehérjeszintézis gátolt, a cellulóz és az antociánok képzése felgyorsult. Az első hiánytünetei az idősebb leveleken jelentkeznek: lelassul a növényi részek növekedése, a levelek kezdetben sötétzöldek és mereven felállók, majd az antocián képződés hatására

bronzos színűvé válnak. A növények foszforigénye a legújabb kutatások alapján fajonként, sőt fajokon belül még fajtánként is eltérő lehet. Az egyes növények foszforigénye koruktól függően és szervrészenként is eltérő.

A magnézium (Mg) a gyümölcstermő növények számára létfontosságú elem, hiszen a klorofill központi eleme, így nélkülözhetetlen a fotoszintézishez.

A növényekben megtalálható összes magnéziumtartalomnak csak 15-20%-a található a klorofillban. A többi fémes elemhez hasonlóan elsősorban a sejtplazma kolloidjaira hat. Ezen kívül életfontosságú anyagcsere-folyamatokban – fehérjeszintézis, energiaháztartás, enzimek katalizátora – is részt vesz. A növényi szervezetben elsődlegesen a traszspirációs áramlással mozog, de súlyosabb hiánya esetén mobilizálódásra is képes. Hiányában az idősebb leveleken az elsődleges erek közötti sávja világosodó, majd sárguló, súlyosabb esetekben elhaló. A magnéziumhiány nem tévesztendő össze a vashiánnyal, ahol csak az érmenti vékony sáv marad zölden, itt egy

szélesebb sáv tartja meg az eredeti zöld színét.

A magnéziumhiányos növények lankadt állapotot is mutatnak. Természetes úton a talajokban történő feldúsulásával szikeseken és lápréteken találkozunk, ahol a növények gyors kiszáradását okozza. Műtrágyaként túladagolva az antagonista tápelemek hiánya idézhető elő.

A gyümölcsminőség és a tárolhatóság szempontjából a kalcium (Ca) kiemelkedő jelentőséggel bír. Nem reutilizálható élettani fontosságú makroelem. A sejtfalak, határhártyák felépítésében, szilárdításában vesz részt. Hiányában a gyökérképződés és fejlődés lelassul, leáll. Gyümölcsfoltosságok (Jonathan foltosság, keserűfoltosság, lenticella foltosság, stb.) és húsbarnulás nagyarányú fellépése tapasztalható, ezzel párhuzamosan a gyümölcsök tárolhatósága nagymértékben lecsökken.

A kalcium-hiány kialakulásában szerepet játszhat a túlzott N-, K-, és Mg-trágyázás (ionantagonisták), elégtelen vízellátás, gyenge gyümölcsberakódottság és az időjárási szélsőségek. Ca-

5

ellátottság javítása közvetetten: talajmeszezés, öntözés, mérsékelt metszés, mérsékelt N-, K-, és Mg-trágyázás. Közvetlen módon permetező trágyázás 1-2% CaCl2-oldattal történik. Nem csak a kalciumhiány okozhat problémát, hanem annak túl magas tartalma. Ez meszes talajokon okoz problémát. Ilyenkor a talaj túlságosan magas kalcium tartalma gátolja más makro és mikroelemek felvételét, azok relatív hiánya alakul ki az ionantagonizmus (K/Ca, Ca/B, Ca/Fe, Ca/Zn) miatt. A meszes talajokon a vas-, bór, és mangánhiány megjelenése gyakori. Ez nemcsak a leveleken okoz hiánytüneteket, hanem a körte esetében a gyümölcsök kősejt képző hajlamát is növeli, ami lerontja a gyümölcsök áruértékét.

A kalciumot a növények gyökerei vízben oldott formában veszik fel, így az elégtelen vízellátás, az időjárási szélsőségek, az aszály fokozzák a kalcium hiánytünetek megjelenését. A gyökérzet által felvett kalciumot, mind a hajtásrendszer, mind a gyümölcsök igyekeznek beépíteni. A gyümölcsök szempontjából, ak-

6

kor alakul ki optimális Ca-ellátás, ha közepes (optimális) a gyümölcsberakódás, gyümölcsterhelés. Ezt a metszésnél és a gyümölcsritkításnál mindig szem előtt kell tartanunk. Alacsony gyümölcsberakódás mellett, a vegetatív állapotú gyümölcsfákon túlzott mértékű a hajtásnövekedés. A képződött hajtások a gyümölcsök elől a hajtáscsúcsokba építik be a felvett kalciumot, így nem jut elegendő kalcium a fejlődő gyümölcsökbe.

Az almatermésűek a gyümölcsök fejlődése, érése során a kalciumot a gyümölcsben a gyümölcshéj felől a magház felé áramoltatják. A gyümölcshéjból és az az alatti szövetekből így a kalciumot kivonják és a magház körül koncentrálják. Ez a jelenség okozza a legtöbb tárolási problémát. A kalcium a gyümölcsök héjának és a héj alatti szövetek sejtjeinek sejtfalát szilárdítja.

Ha a kalcium a sejtfalból kivonásra kerül, akkor a sejt elveszti szilárdságát és összeesik. A sejten belüli anyagok kijutnak a sejtközötti járatokba, ott a levegő oxigénjével érintkezve oxidálódnak, megbarnulnak és megke-

serednek. Ez okozza a leggyakrabban előforduló tárolási beteg-

tegségek megjelenését megfelelő tárolási körülményekkel, vagy

séget a keserűfoltosságot, de okozhatja a lenticellafoltosságot is. Amikor a kalciumhiány a gyümölcshéj felületén levő lenticellákban jelentkezik és a lenticellák felépítésében résztvevő tömősejtek elpusztulnak, akkor lenticella foltosságról beszélünk.

A fenti tünetek előfordulása a tárolási idővel arányosan növekedhet. Bizonyos almafajták – a Jonathan és utódai (Jonagold, Idared) – hajlamosabbak a tünetek megjelenésére. A tárolási be-

speciális vegyszeres kezelésekkel lehet mérsékelni. A ma alkalmazott korszerű tárolási eljárások – szabályzott légterű (SZL), vagy alacsony oxigén szint (ULO) – a tárolt gyümölcsök anyagcsere és utóérési folyamatait lelassítsák, így meghosszabbítva a tárolhatóság időtartamát, ezzel együtt csökkentve a tárolási betegségek megjelenését.

A gyümölcsök felületén visszamaradó kalcium permettrágya kiválás.

Almatermésűek esetén alkalmazott a MCP (metil-ciklo-propén) hatóanyagú Smart Freshkezelés, amely a tárolási idő meghosszabbításával együtt mérsékli a tárolási betegségek tüneteinek megjelenését is.

Az almatermésűek korszerű termesztéstechnológiájába éppen ezért már beépítik a kalciumos permetezéseket. Zöld dió méretig, amíg a fejlődő gyümölcs még zöld, és asszimilál – az alma és a körte képes a növényből a kocsányon keresztül a gyümölcsbe felvenni a kalciumot, viszont ezt követően már nem. Ezért a zöld dió mérettől a szüretet megelőzően két héttel, kb. kéthetente, összesen 5-6 kezelésre van szükség. Ilyenkor permetező trágyázással 1-1,5%-os kalciumtartalmú lombtrágyát permeteznek ki. A leggyakrabban használt hatóanyagok a kalcium-klorid (CaCl 2), a kalcium-nitrát (Ca(NO3)2) és a kalcium-hidroxid (Ca(OH)2). Az első kettő vízben jól oldódik és oldatban is marad, a kalcium-hidroxid valamivel könnyebben kiválik, így kevésbé kedvelik a termesztők.

A kalcium sók oldatban tartásának lehetősége, hogy az oldat enyhén savas, így nem válik ki a kalcium az oldatból. A kijuttatáskor, természetesen felületi fe-

szültséget csökkentő, tapadásfokozó anyagot a hatásosság érdekében mindenképpen érdemes alkalmaznunk. A permetezés időpontjára érdemes odafigyelni, általában esti órákban, napnyugta előtt érdemes permetezni, mert ilyenkor az oldatban található kalcium számára hosszabb idő áll a gyümölcsök héján keresztül történő felvételre.

Erős napsütésben vagy magas hőmérsékleten a gyümölcsök felületén levő permetcseppek hamar felszáradnak, és a kalcium kiválik a felületen és száraz állapotban már nem vehető fel.

Az utolsó kalciumos permettrágyás kezelést a szüret tervezett időpontját 3-4 héttel megelőzően juttassuk ki, mert előfordulhat, hogy esőmentes időszakban a kezelések maradványai fehér kiválásokként a felületen megmaradhatnak, rontva a gyümölcsök piaci értékét. A felületen egyébként visszamaradó kalciumos kiválások csak esztétikai problémát jelentenek, a fogyasztóra nézve semmilyen negatív egészségügyi vonzatuk nincs, a gyümölcsök megmosásakor a felületről lekerülnek.

A permetező trágyázás mellett a tápoldatozó öntözésben is kijuttatható a kalcium, itt is elsődlegesen enyhén savas öntözővízzel kell kijuttatni, az öntözőrendszer eltömődését okozó kiválások elkerülése érdekében ügyelni kell más tápelemekkel, oldatműtrágyákkal való keverésére. A korszerű gyümölcstermesztési gyakorlatban ma olyan növénykondícionálók, biostimulátorok és egyéb auxin hormon tartalmú, vagy annak prekurzorai is megtalálhatók, amelyek elősegítik a kalcium növénybe való felvételét és beépülését.

A tartós tárolásra használható gyümölcsfajok – alma és körte – esetében a gyümölcsök kalcium ellátottsága a gyümölcsminőség és a tárolhatóság szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír.

Hiányos kalciumellátottság következtében fiziológiai és tárolási betegségek jelentkeznek. Az alma és körte gyümölcsök Catartalmának javítását elősegítheti: • mérsékelt hajtásnövekedés – kerülni kell az erőteljes, vagy túlmetszést; • kedvező gyümölcsberakódottság – a gyümölcsritkítás feladata;

• nyári zöldmetszés – optimális hajtás gyümölcs arány beállítása; • kedvező talajtulajdonságok – figyelembe kell venni a termőhely megválasztásakor; • harmonikus tápláltság, kedvező makro- és mikroelem szintek – talaj és levélanalízisre alapozott a tápanyagdózisok meghatározása; • talajtakarás és öntözés – kedvező feltételek a talajélethez és a gyökérfejlődéshez; • permetező trágyázás Ca-tartalmú vegyületekkel – tárolható-

ság javítása; • tárolás előtti fürösztés – tárolhatóság javítása.

A tárolhatóság javítására, az apadási veszteség csökkentésére a gyümölcsök tárolás előtt 2-3%os CaCl2 oldatban történő 15-20 perces fürösztése is ajánlható.

A talaj meszezésére (mésztrágyázásra) hazai körülmények között a telepítés előtt elsősorban a savanyú talajokon kell számolnunk – a terület, telepítésre való előkészítése keretében. Bár az alma tágabb talajkémhatási paraméter mellett is telepíthető, de

a tárolhatóság érdekében a gyümölcsök vegetációban 5-6 alkalommal történő kalciumos permetezése a megfelelő tárolhatóság előfeltétele.

A hagyomány szerint Péter-Pál napján kezdődik az őszi búza betakarítása. Úgy tartják, hogy ekkor a „búza töve megszakad”, ami a vágásérettséget jelzi. Az időjárás függvényében természetesen az aratás időpontja módosulhat. A betakarítási idő hatással van a termés mennyiségére és minőségére is. Melyek azok a tényezők, amelyek meghatározzák az optimális betakarítási időpont megválasztását? A legnagyobb

termésmennyiség a teljes érés idején, 14-16%-os szemnedvesség-tartalom mellett érhető el.

A teljes érés előtti és utáni betakarítás is jelentős terméskiesést jelenthet. Az időjárás, a lehullott csapadékmennyiség, és a hőmérséklet meghatározza a búzaszem víztartalmát, a szem vízleadási dinamikáját.

Ha a minőségi paramétereket és nem a termésmennyiségét tartjuk szem előtt, akkor a sütő-

ipari minőség szempontjából a viaszérés végén betakarított búza adja a legjobb minőséget (2022% szemnedvesség). Azonban, ekkor a betakarítás technológiailag nem valósítható meg a búzaszem magas nedvességtartalma miatt, ugyanis ilyen feltételek mellett a betakarítás hatékonysága nem lesz megfelelő.

Ahhoz, hogy a mennyiségi és a minőségi követelményeket öszszehangoljuk, ajánlott a 17-18%os nedvességtartalom melletti betakarítás. A betakarítást ilyenkor egy rövid szárítási folyamat követi a 14%-os nedvességtartalom eléréséig.

Dr. Simon Gergely egyetemi docens MATE Kertészettudományi Intézet.

Gyümölcstermesztési Tanszék

Forrásmunkák: Papp J. 1997. Tápanyag-gazdálkodás. In. Soltész M. /szerk./ Integrált gyümölcstermesztés. Mezőgazda kiadó, Budapest. 236-263.

7

Simon G. 2011. Technológiai rendszerek, művelési rendszerek bemutatása. In: Tóth Magdolna, Bujdosó Géza (szerk.) Gyümölcstermesztés és fajtahasználat: a Gyümölcstermesztési Szakmérnöki képzés tananyaga.

474 p. Budapest: Budapesti Corvinus Egyetem, pp. 208-247.

Simon G. 2011. A ZÖLDSÉGNÖVÉNYEK KÖRNYEZETBARÁT TÁPANYAGUTÁNPÓTLÁSA ÉS TALAJMŰVELÉSE. TÁMOP 2.2.1 08/1-2008-0002 „A képzés minőségénekés tartalmának fejlesztése” keretében készült munkaanyag.

Betakarítás és minőség – felkészülés az őszi búza aratására, tárolására

A fejlődő országokban még napjainkban is döntő részben a kézi erővel történő betakarítás jellemző. A fejlett országokban az egy-, vagy kétmenetes betakarítás fordul elő. Az egy menetben történő betakarítás nagyobb arányban alkalmazott, amikor a kombájn egy menetben végzi a levágást és a kicséplést.

A magyarországi gyakorlatban nem alkalmazzák a kétmenetben történő betakarítást, anyagi okok miatt. Ugyanis a búza felvásárlási ára alacsony, ezért arra törekednek a gazdálkodók, hogy minél hamarabb befejezzék az aratást.

Napjainkban a GPS vezérelt technológia alkalmazása a mezőgazdaságban is jellemző. Már nem csak az amerikai farmerek, hanem a magyar gazdák rendelkezésére is több féle márka rendelkezik GPS vezérelt kombájnokkal. A búza betakarításakor

fontos a pontos sorvezetés.

A gépkezelő általában az elhagyás mentes vágásra törekszik, éppen ezért nagy átfedéssel dolgozik a sorok között. Ezzel szemben a GPS vezérelt sorvezetés lehetővé teszi a minimális átfedést, és a minél pontosabb vágási csatlakozás alkalmazását.

A Magyarországon megtermelt búzából megközelítőleg 1,5 millió tonna kerül malomipari felhasználásra. A sütőipar igénye a minimum 28-30%-os sikértartalom és a jó sikérminőség.

A sikér, más néven glutén, egy fehérjekomplex. Sajnos ezt kevesen tudják, mert amikor gluténmentes terméket vásárolnak, azt hiszik, hogy az alacsonyabb szénhidráttartalmat jelent. A glutén, tartalékfehérje, aminosavakat biztosít a csízázás folyamán a fejlődő csíranövény számára.

A gluténfehérjék monomer gliadinekből és polimer gluteninekből állnak. A gliadinek egyláncú molekulák, amelyekből hiányzik a ciszteinmaradék, vagy csak láncon belüli diszulfid-kötéseket alkotnak. Ezzel szemben a glutenin alegységek inter- és intra diszulfid-kötéseket is tartalmaznak.

Miért is fontos a glutén a búza minősége szempontjából? A gluténképződés fontos a sütőipari termékek térfogata, állaga és megjelenése, kinézete szempontjából. Ha a lisztben lévő fehérjék hidratálódnak, és a tésztát összekeverik, gluténkötések keletkeznek, amelyek rugalmasságot és struktúrát biztosítanak a

8

terméknek. Ez a folyamat azért jön létre, mert a tésztában lévő fehérjék kötéseket képeznek és gluténszálak jönnek létre.

A gliadin és a glutenin aránya határozza meg a búzaszem és a liszt minőségét. A gliadin adja a tészta ragadósságát és nyúlékonyságát, a glutetnin szilárddá és ellenállóvá teszi a kenyeret.

Ha a gliadin mennyisége több, akkor lágyabb, ha kevesebb, akkor keményebb alapanyagot (tészta) tudunk előállítani, ami meghatározza a végtermék (kenyér, pékáru) minőségét.

A glutén mennyiségét, valamint az összetételét számos tényező befolyásolja. A glutenin mennyiségét elsősorban a genotípus határozza meg, míg a gliadin mennyiségét a környezeti tényezők (pl. időjárás, tápanyagellátás, vízgazdálkodás, abiotikus és biotikus stressz tényezők) határozzák meg.

A biotikus stressz tényezők közül ki kell emelni a gabonafuzáriumot. A toxinnal szennyezett gabonából a toxint utólag eltávo-

lítani nem lehet, de számos tisztítási és malomipari eljárással a

szennyezettségi szint csökkenthető.

Hazánkban leggyakrabban a DON (deoxinivalenol) és a zearalenon (F-2) toxin található meg, amelyek nagymértékű fogyasztása csökkent súlygyarapodást idézhet elő az állatokban.

A toxin emberre is veszélyes.

A helyes mezőgazdasági gyakorlat megválasztása a kulcsa a toxin szennyezettség csökkentésének.

Az agrotechnikai műveletek közül az elővetemény helyes

megválasztása, a vetésváltás, a csávázott vetőmagok használata, és a tarlómaradványok talajba dolgozása a főbb tényezők.

Amennyiben a betakarításra került termény DON toxinnal szennyezett, azt a malomipari feldolgozás során valamennyire csökkenteni lehet. A fuzáriumtoxinok nagyobb része a sérült, apróbb, könnyebb magvakban és a szemek közé keveredett eset-

leges törmelékekben található, mely fizikai tisztítási módszerekkel (rostálással, mosással) eltávolítható, így a mikotoxin szint jelentősen (egyes vizsgálatok szerint akár 20-50%-kal is) csökkenhet. Mosás természetesen elsősorban a nedves őrlési technológiák alkalmazása esetében (pl. kukoricakeményítő előállítása) jöhet szóba.

Nedves őrlésnél a toxin a vizes frakcióba kerül, így a keményítő gyakorlatilag toxinmentes lehet.

Száraz őrlésnél a mechanikus tisztításnak, polírozásnak van toxincsökkentő szerepe.

Tekintettel arra, hogy a fuzárium toxinok többnyire a gabonaszem külső rétegeiben halmozódnak, a legszennyezettebb termékek a csíra és korpa, amelyben az eredeti szennyezettség akár kétszerese is mérhető, míg a liszt és dara fuzárium toxin szennyezettsége az eredeti gabonához képest átlagosan körülbelül a felére csökken.

A sütés során a fuzárium-toxin szint lényegesen nem változik.

A kelesztést illetően azonban ellentmondásosak az adatok.

Egyes kísérletek szerint a DON tartalom a kelesztés során emelkedik, amelyet a meleg, nedves környezetnek tulajdonítanak.

Ugyanez a helyzet a sör előállításánál, ahol egyes vizsgálatok az erjesztett malátában magasabb DON toxin tartalmat mértek, mint a felhasznált árpában talált kiindulási szint.

Más vizsgálatok ezt nem erősítették meg, azonban abban egyet értettek, hogy a sörkészítés során a fuzárium toxin tartalom nem csökken. A magas hő és magas nyomás alkalmazásával végzett extrudálás sem csökkenti számottevően a fuzáriumtoxinok szintjét.

Amennyiben a betakarítás során gyorsan szeretnénk információt kapni a betakarított búza minőségéről a NIR gyorselemző infravörös technológia segítséget nyújt ebben. Előnye, hogy nem kell a mintákat előkészíteni, egy időben több paraméterről (nedvességtartalom, fehérje-, sikér-

tartalom, szedimentáció) is információt kapunk. Hátránya az

kezdődik. A búza a legtöbb szántóföldi növény jó előveteménye,

ára, valamint, hogy meghatározott időközönként kalibráltatni kell a szoftvert.

A betakarítás után nem dőlhetünk hátra, ugyanis minél hamarabb meg kell kezdeni a tarlóhántást, a talaj nedvességtartalmának megőrzése miatt.

A következő évi termés megalapozása a betakarítás után viszszamaradt szármaradványok bedolgozásával és a talajműveléssel

kivéve a kalászos növényeket és önmagát. Éppen ezért a búzát önmaga után maximum két évig célszerű vetni.

A tarlóhántás elsődleges célja a tarló talajba forgatása. A tarló hántására kétféleképpen kerülhet sor: 1.) az egész tarló visszaforgatása a talajba, 2.) a tarló felének visszaforgatása a talajba, a tarló másik felét pedig talajtakarásnak hagyják meg.

9

A második eljárással több nedvesség marad a talajban, ami a száraz évjáratokban hasznos lehet.

Ezenkívül a terület gyommentesítésre kerül, a talajban élő mikroorganizmusok tevékenységét serkentjük, a kártevők és kórokozók számát csökkenthetjük.

A talajba bedolgozott tarló bontásában a talajban található számos mikroorganizmus is részt vesz.

A szármaradványok lebontását segíthetjük különféle baktériumtartalmú készítmények alkalmazásával, amelyek segítenek elkerülni a pentozán hatást is, valamint talajoltással.

A cellulóz bontó baktériumok nem csak a szármaradványok lebontásában segítenek, hanem gazdagítják a talaj nitrogén, foszfor és kálium készletét is, továbbá javul a talaj vízgazdálkodása és talajszerkezete is.

Dr. Tóth Brigitta egyetemi docens DE MÉK Élelmiszertudományi Intézet

10

11

A fejes káposzta víz-és tápanyagigénye, növényvédelmének kihívásai

A káposztafélék (Brassicaceae) a zöldségnövények között az egyik legnagyobb, kultúrnövényként termesztett családot képviselik. A kertészeti termesztésbe tartozó fejes káposzta (Brassica oleracea convar. oleracea var. alba) a Földközi-tenger környékéről származik és az egyik legrégebben fogyasztott zöldségféle.

A fejes káposzta fajtái eltérő tenyészidővel rendelkeznek. A rövid tenyészidejű fajták 50-60 naposak, a közepesek 90-120 naposak, a hosszú tenyészidejűek 12-160 napos termesztési időt igényelnek. Ebből adódik, hogy a választott fajta is meghatározhatja, hogy adott évben rövid, vagy teljes termesztési időszakban foglalja el a területet.

A termesztési technológiát meghatározza az, hogy friss, vagy ipari célra termesztjük.

Az ipari célra termesztett káposzta nagyrészt gépesített technológiával – palántanevelés, sorközművelés, növényvédelem, betakarítás – rendelkezik.

Vízigény A fejes káposzta a tenyészidőszak minden fázisában a köny-

Foster F1

nyen felvehető vizet kívánja.

Kedvező fejlődéséhez szabadföldön a felvehető víz 50-55%-áig, a szántóföldi vízkapacitás 65-70%áig csökkenhet. Nagy tömegű termés azonban csak úgy érhető el, ha a talaj szántóföldi vízkapacitása mindig eléri a 70-80%-ot.

A fejes káposzta gyökérzete 20-30 cm-es mélységben hálózza be a felső talajréteget és ennek kell tartalmazni azt a vízmennyiséget, hogy a vizet pazarló növé-

nyek megszakítás nélkül folyamatosan tudjanak nőni. Érzékeny a pangó vizes területekre,

Status F1

ezért a mély fekvésű, fagyzugos helyeket is kerülni kell. A rövid ideig tartó teljes vízborítást károsodás nélkül nem viseli el. Öntözés A pangó vizet, vagy a magas talajvízállást nem igazán kedveli, ezért érdemes többszöri, kismennyiségű vízadaggal kalkulálni. A palánták eredése jelentős mértékben függ a kezdeti vízellátástól. Ültetés előtt, ha nagyon száraz a talaj, 5-10 mm vízzel megöntözzük a területet.

Palántázás után a kijuttatott vízmennyiség legalább 10-15 mm, illetve 0,5 l/tő legyen. A tavaszi szabadföldi termesztésben kezdetben 15-20 mm, majd 2040 mm vizet adjunk (3-6 alkalom), idénynorma 60-130 mm.

Másodnövényként termesztve, a nyár végi magasabb léghőmérséklet miatt csapadékpótló öntözésre van szükség – 35-40 mm-es vízadag, 12-15 napos öntözési fordulóval, a tenyészidőszak hosszától függően 3-9-szer – idénynorma 150-300 mm.

A káposzta légnedvesség-igénye nagy, ezért az esőszerű, mikro-szórófejes öntözést az inten-

zív szabadföldi és a hajtatási technológiában is lehet alkalmazni.

Talajigény A szélsőséges talajtípusokon (nehezen művelhető, kötött réti, öntés réti, szolonyeces réti, mészhiányos) a termesztése nem ajánlott. A középkötött vályog talajokat kedveli, de a korai termesztéshez a gyorsabban felmelegedő, lazább szerkezetű homokos vályog és vályogos homok is megfelelőek. A jó szerkezetű, jó vízzáró és vízgazdálkodású, semleges kémhatású (6,5-7,2 pH), ezen kívül az enyhén savanyú talajok is még megfelelnek, de ebben az esetben a gyökérgolyva megjelenésének veszélyével számolni kell. Ezért érdemes meszezni a talajt, ősszel az alap talajműveléssel a talaj kötöttsége és kémhatásától függően 1-2 t/ha mész adagolása indokolt, ha lehetséges inkább a 7,0-7,5 közötti pH-jú talajokat részesítsük előnyben. Ennél lúgosabb talajokon a bór és a molibdén felvétele akadályozott. Bázikus jellegű 7,8-8,0 pH-nál lúgosabb talajon ne termesszünk káposztát.

Tápanyagigény A fejes káposzta sikeresen és megfelelő eredménnyel csak jó tápanyag-ellátottságú területeken termeszthető. Tápanyag hiány esetén a tenyészidő meghosszabbodik, ami főleg a korai termesztés esetén okoz hátrányt. A gyakorlatban inkább a közepesen ellátott talajokkal érdemes számolni és ebben az esetben 1 tonna terméshez a talajtípustól függően 3,2-3,9 kg N, 1,2-1,4 kg P2O5, 3,9-4,7 kg K2O igényel. Ültetés előkészítésekor m²-ként N-ből 5-10 g, P2O5-ből

12

4-7 g, K2O-ból 10-20 g bedolgozása ajánlott.

Tervezhető terméstömeg: korai – 30-60 t/ha, középkorai – 60110 t/ha, kései fajták esetén 60120 t/ha. A talajvizsgálat alkalmazása ajánlott, mert a talaj felvehető tápanyag ismeretének birtokában pontosan tervezhető a szükséges műtrágya mennyiség. A fejes káposzta tápanyag igényét szerves trágya és műtrágya együttes adagolásával célszerű kielégíteni. A szerves trágyát, a foszfortartalmú (100%) és a kálium tartalmú műtrágya 70%-át alaptrágyaként adjuk. Indító trágyaként a nitrogén 30%-át és a maradék káliumtrágyát szórjuk ki. Fejtrágyaként csak nitrogént adjunk, a rövid tenyészidejű fajtáknak egy, a közép és hosszú tenyészidejűeknek 2-3 alkalommal. A rövid és a közepes tenyészidejű fajtákat végig N-dús tápanyag-utánpótlásban, a hoszszú tenyészidejűeket magasabb K-dózissal látjuk el. A túlzott Nadagolás a tenyészidő utolsó 1-2 hónapjában rontja a tárolhatóságot, míg a korai termesztésben a számítottnál kissé nagyobb adag fokozza a koraiságot. A N-adagolást a termesztés utolsó 6-8 hetében, a többi tápelemet pedig az utolsó 3-4 hétben leállítjuk.

Az alaptrágyákat 25-30 cm mélyen, vagyis a gyökeresedés mélységéig, az indító és a fejtrágyákat a talaj felső rétegébe munkáljuk be. A fejtrágyát cél-

szerű 15-30 mm öntözővízzel kijuttatni.

Ajánlott fajták:

kérrendszerének köszönhetően nagyon stabilan termeszthető fajta.

Moderat F1

Foster F1 Középzöld színű, erősen lapított, gyors fejlődésű, könnyen termeszthető fajta. Feje nagyméretű, elérheti a 3-4,5 kg tömeget, 25.000 tő/ha állománysűrűségnél. Tenyészideje 80-90 nap. Lábon tarthatósága októberre-novemberre időzítve kiváló, így biztonságos savanyítási alapanyag szeletnek és szármának egyaránt.

Status F1 100-110 napos, friss piacra és savanyításra ajánlott bőtermő fajta. A feje kerek, kiváló, tömör belső szerkezetű, 2,5-3,0 kg/db tömegű. A káposzta fejei lábontarthatók, repedésre nem hajlamosak, jól tárolhatók. Erős gyö-

Moderat F1 115-120 napos vöröskáposzta.

A fej tömege 2,0-2,5 kg/db, hamvas, enyhén megnyúlt, nagyon kiegyenlített állományt biztosít.

Nagyon jól lábon tartható, nem reped, a káposzta kiválóan tárolható, jól feldolgozható. Termesztését őszre javasoljuk időzíteni.

Legfontosabb növényvédelmi munkái közé tartozó betegségek, kártevők A káposzta xanthomonászos feketerűsége (Xanthomonas campestris pv. campestris) öntözött növényállományban a legjelentősebb betegségek közé tartozik. A levélen a levél szélétől kiindulva „V” alakú, sárgás foltok láthatók, amelyekben a levélerek elhalnak. A levélnyélben és a torzsában az edénynyalábok feketék.

A gyökérgolyva (Plamodiophora brassicae), a fejes káposzta legsúlyosabb betegsége már a gyengén savanyú talajon is. A fertőzött növények a déli órákban kókadnak, estére hervadnak, vízhiány tüneteit mutatják. A növények gyökérnyak közelében sárgás színű daganatok képződnek, amelyek tömörek, húsos állományúak és egyneműek. A daganatok a tenyészidő második felében alakulnak ki.

A káposztalégy (Phorbia brassicae) a szabadföldön termesztett káposzta legjelentősebb kár-

tevője. A károsítás mértéke – különösen azokon a területeken, ahol évről évre káposztaféléket termesztenek – igen súlyos. A kárt a káposztalégy lárvái a gyökerek elfogyasztásával okozzák, már kipalántázást követően a fiatal növények pusztulását okozhatják. A védekezést elősegíti a vetésforgó betartása. A kémiai védekezés elsősorban az imágók ellen hatásos. A legyek rajzásának megindulásakor feltétlen el kell kezdeni a kémiai védekezést és az alkalmazható szer hatástartalmától függően többszöri permetezés szükséges.

A káposztalepke (Pieris brassicae) kétnemzedékes kártevő és a második nemzedéke jelentős. A fiatal és idősebb lárvák egyaránt a leveleket károsítják. Gyakran nagy kiterjedésű lyukakat rágnak. A káposzta- bagolylepke (Mamestra brassicae) polifag kártevő és kétnemzedékes. Az első nemzedék május második felétől június elejéig, a második nemzedék imágói július végén augusztusban rajzanak a leveleket lyuggatja, karéjozza.

A káposzta-bagolylepke lárvája a káposzta fejeket alkotó leveleket átrágva behatol a fejek belsejébe is.

A földibolhák (Phyllotreta spp.) károsítása elsősorban a fiatal növényeket érinti, gyakran már a csírázó és kelő növényeket megtámadják. Rendszerint a levél fonákán apró, kerek lyukakat rágnak.

A káposzta-levéltetű (Brevicorine brassicae) kártétele a növények fiatal, növekvő levelein jelentkezik. Szívogatás hatására a levelek deformálódnak, a növekedés üteme csökken.

Fehér Béláné dr.

Felhasznált irodalom: Terbe I-Ombodi A. 2019.

Zöldségfélék trágyázása és öntözése.

Szaktudás Kiadó ház Hodssi S.- Kovács A. Terbe I. 2004.

Zöldségtermesztés szabadföldön.

Mezőgazda Kiadó

Védekezés a kukorica termését veszélyeztető rovarkártevők ellen

A kukorica Amerikából származó haszonnövény, mely az Újvilág felfedezését követően jutott el Európába. Magyarország

területére Törökországból kerülhetett be, innen az elnevezése: „törökbúza”. Az országba elterjedve a kukorica a magyar mező-

gazdaságnak is az egyik meghatározó növényévé vált. Az elmúlt évek során – főképpen a csemege- és vetőmag kukoricában – a

kártevők elleni védekezés nagyban hozzájárult a sikeres termesztéséhez. A kukoricában fontos állati kártevők az okozott ter-

mésveszteség mellett emberi és állategészségügyi problémákat is okozhatnak. Mégpedig a károsítással utat nyitnak fontos kórokozó gombáknak (pl. Fusarium spp., Aspergilus spp., Penicilium spp. stb.), amelyek melegvérű élőlényekre mérgező mikotoxinokat (pl. F-2 toxin, DON, aflatoxin stb.) termelnek, amivel a megtermett kukorica tétel értékesíthetőségét is veszélyeztetik.

A kukoricának az egyik ilyen fontos kártevője az Európában őshonos kukoricamoly. Ennek a fajnak a tápnövénye a kender és a komló volt kezdetben, de egyre inkább a kukoricára specializálódott. Mellette fontosabb gyomnövényeken is képes megélni, mint például a disznóparéj féléken vagy a kakaslábfüvön. Ez nagyban megnehezíti az ellene való védekezés lehetőségeit.

Magyarországon általánosságban két nemzedékes kártevő, de a folyamatos enyhe ősz sok esetben kedvez egy harmadik csonka nemzedék kifejlődésének. A kukoricamoly a talajba forgatott szármaradványokban lárva alakban telel át és tavasszal bábozódik. A bábból kikelt lepkék első nemzedéke júniusban rajzik, míg a második nemzedéke július-augusztusban jelenik meg.

A kezdeti rajzás idején a hím egyedek jelennek meg először, majd néhány nap elteltével a nőstények is. E tulajdonság miatt a feromon csapdára alapozott előrejelzés nem lesz pontos. Az elmúlt évek során egyre szélesebb körben folytak kutatások az illatanyag alapú csapdázással kapcsolatban, melynek nagy előnye, hogy a hímek mellett a nőstény kukoricamoly egyedeket is bevonzza a csapdába, így a rajzás csúcsokat pontosabban meg tudjuk velük határozni.

A nőstény lepke a petéket a kukorica leveleire helyezi (egy nőstény közel 250-300 petét képes lerakni). A petéből kikelt L1es lárvák a leveleket hámozgatják, majd később a lárva a szárba rágja be magát. A berágás eredménye, hogy a szár meggyengül és utat nyit több kórokozónak (pl. golyvásüszög stb.).

A lárvák a csövet is képesek megrágni, mely szintén terméskiesést eredményezhet és a csőfuzáriózis kialakulásában is fontos szerepe van. Általánosságban

elmondható, hogy a kukoricamoly okozta terméskiesés akár a 30%-ot is meghaladhatja. Ez a

Egy másik polifág kártevő a gyapottok-bagolylepke. Ez a faj sok haszonnövényen okoz kárt,

nagy termés veszteség indokolja az ellene való védekezést, mely több növényvédelmi technológia együttes használatával érhető el.

Ilyen fontos módszer a kukoricaszár mélyen leforgatása (a szárban telelő lárvákkal együtt), amelynek a hatékonysága akár a 95%-ot is elérheti. A kukorica szármaradványainak a talajba forgatásáról a 43/2010. (XII. 20.)

VM rendelet 2.§ c. pontja is rendelkezik, amely előírja, hogy minden gazdának április 15-ig a szármaradványt a talajba kell bedolgoznia. Az agrotechnikai védekezési lehetőségek között szerepel a pontos vetésidő és a helyes tőszám meghatározása is, mivel ha túl hamar vetjük el a kukoricát és sűrű az állomány, az kedvez a gócpontok kialakulásának. A védekezési lehetőségek közül a kémiai védekezés egy fontos pillére a növényvédelemnek, melynek alapja a pontos rajzásdinamikai előrejelzés, mivel a kikelt fiatal lárvák ellen tudunk eredményesen védekezni.

Az integrált védekezési módszerek között megtaláljuk a biológiai védekezést is, mely manapság egyre nagyobb teret kap.

Ebben a védekezési módban a kukoricamoly természetes ellenségeit használjuk fel, melynek köszönhetően a kijuttatott peszticidek mennyiségét csökkenthetjük.

A szélsőséges időjárás és a melegedő éghajlat nemcsak a kukoricamolynak, hanem több kukorica kártevőnek is kedvez. Ilyen károsító a kukoricabarkó, amely a melegedés hatására egyre jobban az északi területeken is megfigyelhető.

de a kukorica esetében egy kiemelkedően fontos kártevő. A gyapottok-bagolylepke egy vándorfaj, de egyre több megfigyelést találhatunk arról, hogy képes áttelelni Magyarországon is.

Jelentősebb kárt a tömeges bevándorlása során okozza, ami a szárazabb évjáratokban jobban megfigyelhető. A hűvös időjárás kedvezőtlenül hat a vándorlási hajlamára. A csemegekukoricában és takarmány kukoricában is képes nagy károkat okozni.

Kártétele jelentős, mivel a lepke hernyója a generatív részeket támadja meg, mely során a virágot és a képződött szemtermést fogyasztja. A hernyó rágásával utat nyithat a kukorica golyva és fuzárium kórokozónak, mely még növelheti a kártételét.

A hernyók ellen kémiai úton állománypermetezéssel tudunk védekezni, aminek alapja itt is a pontos időben elvégzett védekezés. Fénycsapdás és szexferomon csapdás előrejelzéssel kiszámolható a lárvák kelése, mely általában a tojásrakást követő 5-10 nap múlva figyelhető meg.

Ha megkésünk a permetezéssel, akkor hatékonyságban jelentős romlást figyelhetünk meg, mivel a petéből kikelt hernyók gyorsan berágják magukat a csőbe. A gyapottok-bagolylepke ellen is van hatékony biológiai védekezési mód, mely során Trichogramma petefürkész fajokat (Trichoplus kapszula) helyezhetünk ki a területen és ezek a petefürkészek fogják a lerakott petecsomókat parazitálni. A hatékony védekezéshez itt is nagyon fontos a pontos időben történő kihelyezés, melyet a rajzáscsúcs

13

időpontjában muszáj felhasználni.

Egy, a kukoricának fontos nem őshonos kártevője az ÉszakAmerikából behurcolt kukoricabogár. Kártétele abban kimagasló, hogy nemcsak a lárva, hanem a kifejlett imágó is képes jelentős kárt okozni. A kukoricabogár pete alakban telel át és a fiatal lárvák kártétele május-június hónapokban figyelhető meg, ami a gyökerek megrágásából áll.

Súlyos gyökér veszteség hatására a kukorica megdőlhet, aminek egyik jellegzetes tünete a „hattyúnyak”. A júniusban előjövő bogarak termékenyülési gondot okozhatnak a virág bibéinek a megrágásával, amellett megrághatják a kukorica címerét és a leveleket is.

A bogarak okozta kártétel a nyár második felében a legintenzívebb. A kukoricabogár elleni védekezés egyik lehetősége a kukorica monokultúrás termesztésének az elkerülése, mivel a lárva tápnövény-specifikus. Sok esetben a monokultúra elkerülése sem ad teljes védelmet, ilyenkor rovarölő szeres védekezés szükséges.

A lárvák ellen talajfertőtlenítő használatával vagy inszekticides csávázással védekezhetünk.

A generatív részek és a levélkártétel ellen időben elvégzett rovarölő szeres kezeléssel szükséges a védekezés. Általában az imágók elleni kezelés időszaka egybeesik a kukorica virágzásával, mely során szem előtt kell tartani a méhek védelmét.

Az előbb felsorolt néhány fontos kártevőn túl meg lehet említeni még néhány fajt, mely említést érdemel. Ilyen fajok a levéltetvek (pl. zselnicemeggy-levéltetű, zöld kukorica-levéltetű, zöld gabona-levéltetű stb.), valamint a kalászos gabonában károsító fritlégy, a muharbolha, mely szárazabb évjáratok során lehet jelentősebb.

Nagyobb vadállománnyal (őz, szarvas, vaddisznó) rendelkező területek közelében a vadkár is jelentős lehet, ami ellen kihelyezett vadriasztó használatával védekezhetünk, de sok esetben sajnos ez nem elegendő.

Szilágyi Arnold DE MÉK Növényvédelmi Intézet

14

Új megoldás a napraforgó állományszárítására A napraforgó területe 600-700 ezer hektár körül mozog Magyarországon, ez a 3. legnagyobb területen termesztett növényünk. Állományszárítása fontos technológiai elem a technológiában.

A deszikkálás nagy múltra tekint vissza, a hatóanyagok területén sok a változás, pl. a diquat-dibromid felhasználási engedélye 2019-ben visszavonásra került, melyeket már csak szükséghelyzeti engedéllyel lehet használni. Mire számíthat a jövőben az a termelő, aki szeretné a napraforgóját gyorsan, időben és tisztán betakarítani?

A szerkivonások ellensúlyozására az FMC-Agro új lehetőségeken dolgozik, melynek első lépéseként 2021-ben szükséghelyzeti engedéllyel bevezetésre kerül napraforgó-deszikkálásban az Aurora® 40 WG kontakt, perzselő hatású szer. Ennek alátámasztására 2019-2020-ban 4 helyszínen végeztünk összehasonlító kísérleteket.

Kardoskúton az Aurora® 40 WG 225 g/ha dózisban Trend® 90 nedvesítő szerrel kiegészítve került kijuttatásra. A napraforgó nedvességtartalmát a standard készítményhez (diquat-dibromid 2 l/ha) hasonló szintre tudta levinni a kezelés után 18-19 nappal.

Aurora® 225 g/ha + Trend® 90 0,1%, 22 nappal a kezelés után.

(Kardoskút, 2020.09.15.)

Kaszat-nedvességtartalom és olajtartalom (%) alakulása.

(SGS vizsgálat, Szajol-Szolnok, 2020)

Az Aurora® 40 WG felhasználható étkezési és takarmánynapraforgóban betakarítás előtti állományszárításra 2021. augusztus 15-től szeptember 30-ig. Kijuttatása hidas traktorral engedélyezett, dózisa 225-300 g/ha a napraforgó vegetációs zöldtömegének függvényében. Az ajánlott vízmennyiség 300-400 l/ha. A kezeléseket a napraforgó betakarítása előtt 3 héttel, a kaszatok 20-30%-os nedvességtartalmánál kell elvégezni. É.v.i.:21 nap.

FMC technológiai ajánlat napraforgó-deszikkálásra:

Aurora® SUN = 5 db Aurora 40 WG (100 g) + 1 liter Trend® 90 ®

Vizsgálati eredményeink azt is alátámasztják, hogy a készítménnyel végzett kezelés után a növényvédőszer-maradék az előírt határérték alatt maradt, így étkezési napraforgóban is jól használható.

Az SGS által végzett szajoli kísérletben a kezelés utáni 6., 10. és 14. napon történő értékeléssel vizsgáltuk a napraforgó nedvességtartalmát. 14 nappal a kezelés után az Aurora® 40 WG 225 g/ha + Trend® 90 hasonló szintre vitte le az állomány nedvességszintjét (6,53%), mint a diquat-dibromid 2 l/ha-os dózisa (6,39%).

Másik fontos eredmény, hogy az Aurora® 40 WG kíméletesebb, lassabb vízleadást és állományszárítást eredményezett.

A hosszabb időszak alatt több olaj- és tápanyagtartalom beépülését tudta biztosítani, közel 10%-kal magasabb olajtartalom beépülést eredményezett, mint a standard készítmény (lásd az ábrán).

Baranya, Somogy megyék: Tóth Máté területi szakmérnök +36 20 456 6675

Borsod-Abaúj-Zemplén megye: Popovics István régióvezető, területi szakmérnök +36 30 970 2855 Hajdú-Bihar megye: Ary Krisztina területi szakmérnök +36 20 456 6275

 Új, az Európai Unióban is engedélyezett hosszútávú megoldás a napraforgó állományszárításában.  Kíméletes állományszárításnak köszönhetően zavartalan olajtartalom-beépülést és termésképződést tesz lehetővé.  Harmonikus vízleadást biztosító kezelés, a visszanedvesedés veszélye nélkül.  Minimálisra csökkenthető a betakarítási veszteség.  Étkezési napraforgóban és takarmány napraforgóban is alkalmazható.

FMC-Agro Hungary Kft. www.fmcagro.hu A növényvédő szereket biztonságosan és felelősséggel használja! Kérjük, mindig kövesse a készítmény címkéjén leírtakat annak alkalmazásakor! Az ® jellel jelölt termékek az FMC Corporation vagy leányvállalatainak márkanevei.

Heves megye: Hajduhegyi Ákos területi szakmérnök +36 20 238 9205

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye: Rácz Tibor területi szakmérnök +36 20 943 8698

Veszprém, Győr-Moson-Sopron megyék: Takács Gábor régióvezető, területi szakmérnök +36 20 943 8649

15

16

Az okszerű tápanyagellátás és növénykondicionálás szerepe a szőlő stressztűrő-képességének fokozásában

A növényi stressz A többi vadontermő, illetve gazdasági növényfajhoz hasonlóan az egyes környezeti tényezők terén a bortermő szőlő is rendelkezik olyan értéktartománnyal, amelyen belül a tőkék növényélettani folyamatai, funkciói zavartalanul lejátszódhatnak, azaz optimálisnak tekinthető.

Amennyiben valamely környezeti tényező intenzitása az optimális tartományon kívül esik, a tőkék élettani funkciói a fellépő stresszállapot következtében kisebb-nagyobb mértékű zavart szenvedhetnek, aminek következtében a teljesítményük rendszerint elmarad a genetikailag potenciálisan elérhető értékektől.

A stressz állapotot kiváltó környezeti tényezőket stresszoroknak (stressztényezőknek) nevezi a tudomány, amelyeken belül természetes és mesterséges tényezők csoportja különíthető el.

A mesterséges stresszorok kivétel nélkül az emberi tevékenységhez kapcsolódnak, amelyek közül a légszennyezés, a talajok

savanyodása, illetve nehézfém szennyezése, az extrém intenzi-

hiánya, illetve káros többlete, a magas vízoldható sótartalom a

tású UV sugárzás (napégés), valamint egyes természetidegen vegyületek (xenobiotikumok) különböző termőhelyeken történő jelenléte emelhető ki. A természetes stresszorok egy része az abiotikus, másik része pedig a biotikus stressztényezők körét alkotják.

A szőlő esetében az előbbibe tartozik az ásványi tápelemek

gyökérzónában (sóstressz), a tőkék számára felvehető vízkészlet korlátozott talajbani mennyisége (talajaszály/szárazság/vízstressz), a szélsőségesen alacsony (téli fagykár), illetve magas hőmérséklet (hőstressz), a hirtelen fagyhatás a tenyészidőszak során (késő tavaszi, illetve kora őszi fagykár), stb. A második csoportot különböző fitopatogén vírusok, baktériumok, gombák, valamint a tőkék egyes szerveit károsító állati szervezetek (pl. fonálférgek, csigák, atkák, rovarok, gerinces kártevők) képezik.

Valamely stresszor, illetve több, egyidejűen fellépő streszszorok hatására kialakuló stresszhelyzetre adott általános növényi válaszreakció első fázisa az úgynevezett vészreakció, ami a stresszhatás alatt álló növények élettani folyamatainak, illetve vitalitásának csökkenését eredményező zavaraiban (abnormális működés, lebontó folyamatok túlsúlya) nyilvánul meg. Kellő mértékű rezisztencia hiányában egyes növényegyedek visszafordíthatatlan károsodást szenvedhetnek, akár el is pusztulhatnak.

E rezisztencia szint megléte esetében ugyanakkor a stressznek kitett növények képesek alkalmazkodni (akklimatizáció, edződés) az új körülményekhez és elindul a válaszreakciók második, úgynevezett ellenállási fázisa, amely során az élettani folyamatok újra a normális kerékvágásnak megfelelően zajlanak.

Amennyiben a stresszhatás mértéke, illetve időtartama a növények alkalmazkodó képessége

által szabott határokat túllépi, megkezdődik a válaszreakciók harmadik, a növények fokozatos leromlását, visszafordíthatatlan károsodását, illetve pusztulását eredményező kimerülési szakasza.

A növények, így a szőlő is a környezeti hatásokat (stresszorokat) szenzorok (sejthátyák, membránfehérjék, stb.) segítségével érzékelik (jelfelvétel és azonosítás), amit különböző jelátviteli folyamatok lejátszódása követ. E folyamatokban résztvevő vegyületek közül a reaktív oxigénformák (hidroxil-gyök, hidrogén-peroxid), a Ca2+-ionok (szárazság-, só-, hő- és fénystressz, biotikus stressz), az inozitol-foszfatidok, a nitogén-monoxid (biotikus stressz és abiotikus stressz), illetve a jazmonsav (mechanikus sérülés, rágás) szerepe emelhető ki. A stresszorok által kiváltott és az átviteli folyamatok révén a célszervekbe, illetve szövetekbe továbbított jel hatására változások következnek be a növényi sejtek biokémiai folyamataiban, amelyek eredményeként olyan vegyületek képződése indul el, illetve erősödik fel, amelyek képessé teszik a stresszhatás alatt álló növényeket a környezeti terhelés típusának és mértékének leginkább megfelelő, a lehető legmagasabb anyagcsere intenzitást, szélsőséges esetben pedig a túlélést biztosító válaszreakciók kialakítására.

A tápanyagellátás szerepe Az előzőek alapján jól érzékelhető, hogy a többi növényhez hasonlóan a szőlőnek a különböző kedvezőtlen abiotikus és biotikus környezeti hatásokkal szembeni tűrőképessége rendkívül bonyolult folyamatsor eredményeként valósul meg.

Amennyiben e folyamatok zavartalan lejátszódásának feltételei nem teljes mértékben adottak, az adott szőlőfajta genetikailag determinált stressztűrő képessége csak korlátozott mértékben juthat érvényre. Dacára annak, hogy a szőlő a mikorrhiza gombákkal megvalósuló kapcsolatai révén a talaj tápanyag készletét viszonylag jó hatásfokkal képes hasznosítani, e feltételek között a szőlő esetében is fontos szerepet tölt be a tőkék harmo-

nikus tápanyag ellátottsága és az azzal szorosan összefüggő optimális tőkekondíció.

Látnunk kell, hogy az egyes tápelemek terén fennálló elégtelen vagy túlzott ellátottság, valamint a nem megfelelő tápelem arányok maguk is a tőkék stresszállapotát idézhetik elő, ami jelentősebb akadálya lehet a tőkék más stresszorok kedvezőtlen hatására adott válaszreakciói kialakulásának. A következőkben a szőlőtermesztésben kiemelkedő jelentőségű két tápelem, a nitrogén és a kálium stresszkezelésben betöltött szerepével kapcsolatos információt szeretnénk megosztani az olvasóval a teljesség igénye nélkül.

A N a szőlő növekedését és fejlődését alapvetően befolyásoló, funkciójában más elemmel nem helyettesíthető tápelem.

Alapvető szerepet játszik egyebek mellett a tőkék víz- és tápanyagfelvételének, valamint a fotoszintézisének folyamataiban és a fehérje anyagcserében. Részt vesz gyakorlatilag valamennyi enzimatikus reakcióban, illetve hormonális szabályozási folyamatban. Mindezek eredménye-

ként jelentős hatással van a tőkék vegetatív növekedésére, a bogyóképződésre, a szénhidrátok, íz-, zamat-, és illatanyagok, valamint egyes kiemelkedő szőlészeti, borászati jelentőségű vegyületek (pl. rezveratrol, flavonok, tanninok, antocianinok, stb.) képződésére.

Hiányában a szőlőtőkék anyagcsere folyamataiban bekövetkező zavarok általánossá válhatnak, aminek egyenes következménye a csökkent mértékű vegetatív növekedés és termésképződés, a mustminőség jelentős romlása, illetve a környezeti stresszorok kedvezőtlen hatásaival szembeni tolerancia beszűkülése.

Közismert ugyanakkor az is, hogy a szárazság vagy a túlságosan alacsony talajhőmérséklet által kiváltott stressz esetében jelentős mértékben csökkenhet a tőkék által a talajból felvett tápelemek (köztük a N) mennyisége. Okszerű trágyázással azonban kialakítható a talaj tápanyagszolgáltató képességének olyan szintje, amely mellett az enyhébb környezeti stressz állapotoknak a tápanyagfelvételre gyakorolt kedvezőtlen hatása érdemben mérsékelhető.

Amennyiben az adott szőlőtermesztési szituációban a környezeti és egyéb körülmények a talajból történő tápanyag felvételt jelentős mértékben korlátozzák, lehetőség van a kritikus tápelemek lombtrágyázás útján történő időleges pótlására, aminek eredményeként a tőkék némiképp kedvezőbb tápláltsági állapota hozzájárulhat az abiotikus stressz szőlészeti következményeinek mérsékléséhez.

Jó példát szolgáltat erre az alacsony hőmérséklet, a különböző herbicidek, illetve a mérsékeltebb intenzitású jégverés által kiváltott stresszhelyzetekből történő tőke regeneráció N- és S-tartalmú lombtrágyázással történő elősegítése. Tudnunk kell azonban, hogy a levélzeten keresztül biztosítható tápanyagok kis mennyisége következtében a lombtrágyázás szerepe a stresszállapotok elleni védelem terén bizonyos mértékben korlátozott lehet.

A túlzott mértékű N-ellátás ugyanakkor az ültetvényünk biotikus és abiotikus sztressztűrő képességét hátrányosan befolyásolhatja. Fennállása esetén ugyanis a tőkék vegetatív növekedése kerül túlsúlyba, ami az érési folyamatok elhúzódásán és a mustminőség kedvezőtlen változásán túlmenően, a lazább szöveti felépítés következtében a kórokozókkal, kártevőkkel szembeni ellenálló képesség csökkenését, a kora őszi, valamint a téli fagykárok kialakulási esélyének növekedését eredményezheti.

Ilyen módon a szőlőültetvények N-trágyázása során a legfontosabb szempont a kiegyensúlyozott N-ellátásra való törekvés.

A K a szőlőtermesztés terén talán a legnagyobb jelentőséggel

17

bíró tápelem. Alapvető szerepet tölt be a szénhidrátok bioszintézisében és a sztóma működés szabályozásában, amelyek révén pozitívan befolyásolja a szőlőtőkék vízháztartását, aszály- és fagytűrő képességét. A sejtfalképződés, valamint a fenolos vegyületek bioszintézisének elősegítésével növeli a tőkék kórokozókkal, illetve kártevőkkel szembeni ellenálló képességét.

Ezeknek megfelelően, K hiányában csökken a tőkék szárazanyag produkciója, a kedvezőtlen klimatikus hatásokkal szembeni alkalmazkodó és a kórokozókkal szembeni ellenálló képessége is.

E tápelem kiemelkedő szőlészeti-borászati jelentőségén túlmenően a biotikus és abiotikus stressztűrő képesség kialakulásában betöltött szerepe is indokolja az ültetvényünk K-igényének lehető legteljesebb kielégítésére való törekvést, azonban tudnunk kell, hogy a túlzott K-ellátás bizonyos körülmények között Mghiányt indukálhat. A K-hiány kiküszöbölése, illetve a talaj Kszolgáltató képességének fenntartása talaj- és levélvizsgálatokra alapozott K-trágyázással biztosítható. Az ásványi K-trágyák alkalmazása esetén azonban vegyük figyelembe a szőlő kloridérzékenységét is. A termőültetvények K-trágyázása során törekedjünk a trágyaszerek talajba forgatására úgy, hogy a tőkék gyökérrendszere a lehető legkisebb károsodást szenvedje el.

Mérsékeltebb hiánytüneteket mutató ültetvényekben, illetve a K-felvétel időszaki zavarai esetében K-domináns levéltrágyák kijuttatása lehet indokolt, de tudnunk kell, hogy megfelelő színvonalú K-ellátás kizárólag a talaj közvetítésével valósítható meg.

18

Természetesen e két tárgyalt makroelemen túlmenően egyéb tápelemek is szerepet játszanak a szőlőültetvények környezeti stressztűrő képességének kialakításában. Példaként említhető a Ca szerepe az alacsony és a magas hőmérséklet által kiváltott, az ozmotikus és oxidatív, valamint a mechanikus hatásokra fellépő stressz állapotok jelátviteli folyamataiban, illetve a Fe, a Mn, a Zn és a Cu szerepe a hőstreszszel szembeni tolerancia terén.

Tény, hogy kiemelkedő minőségű szőlő jórészt mérsékelt környezeti stresszhatás alatt álló ültetvényekben, illetve termőhelyeken állítható elő. E környezeti stresszor azonban az esetek túlnyomó többségében a mérsékelt vízhiány, és csak másodsorban a mérsékelt tápanyag hiány.

Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a tartós tápanyag stressz már rendszerint minőségromlást eredményez.

Mindezek okán hosszútávon a fő- és melléktermékekkel kivont és a területről rendszeresen elszállított tápanyagmennyiségek lehetőség szerint minél nagyobb arányú pótlására célszerű a szőlészeti termesztéstechnológia tervezése, illetve megvalósítása során törekedni a talaj termékenységének megőrzése érdekében még e nem kifejezetten tápanyagigényes kertészeti kultúra esetében is.

A növénykondicionálás szerepe Mint ahogyan korábban láttuk, a szőlőtőkék működése ak-

kor optimális, ha az anyagcsere folyamataik egyensúlyi állapotban vannak. A külső környezeti hatások ugyanakkor képesek „kibillenteni” a tőkéket ebből az egyensúlyi állapotból, amelyek ezt követően jelentős energia befektetés árán törekszenek annak mielőbbi „visszanyerésére”.

E folyamat sikeressége nagymértékben függ az egyes fajták genetikailag meghatározott stressztűrő képességétől, valamint az adott ültetvényt alkotó tőkék egészségi állapotától, kondíciójától. A legyengült, tartalékait elhasznált, kimerült tőkék kiszolgáltatottabbak a különböző betegségekkel, állati kártevők

támadásaival, illetve az időjárás viszontagságaival szemben, mint a megfelelően feltöltött raktárakkal rendelkező, optimális tő-

kekondícióval rendelkező társaik. Törekednünk kell tehát a megfelelő kondíció kialakítására, amely eléréséhez az okszerű tápanyag gazdálkodási gyakorlat megvalósítása mellett újszerű, kiegészítő jellegű lehetőségeket biztosítanak hazánkban az utóbbi évtizedben kereskedelmi forgalomban kapható, úgynevezett biostimulátor készítmények is.

A biostimulátorok körébe természetes eredetű hatóanyagot, illetve ezek együttesét vagy különféle mikroorganizmusokat tartalmazó olyan készítmények tartoznak, amelyek a tápanyagok felvételének és hasznosulásának, a növények kondíciójának és a környezeti stresszhatásokkal szembeni ellenálló képességének, valamint a termés minőségének növelését, végső soron pedig a termesztett növényfaj, illetve fajta genetikai potenciáljának érvényesülését káros mellékhatások nélkül eredményezik.

A lehetséges hatóanyagok nagy száma – jelen közlemény terjedelmi korlátai miatt – nem teszi lehetővé azok részletesebb ismertetését, ezért pusztán felsorolás jelleggel teszünk említést a különböző növényi hormonokról és prekurzoraikról, enzimekről, fehérjékről és fehérje hidrolizátumokról (peptidek, aminosavak).

Mindemellett rendszerint a biostimulátorokhoz sorolják a különböző fenolos vegyületeket, szalicilsavat, humin- és fulvosav származékokat tartalmazó készítményeket is. A rendszerint számos hatóanyagot tartalmazó kereskedelmi termékeket külön-

böző növényi (pl. pillangósvirágú növények, zöldség és gyümölcsfélék feldolgozásának melléktermékei, stb.) és állati (pl. vágóhídi és halfeldolgozási melléktermékek, kazein, kollagén, stb.) biomassza enzimatikus és kémiai hidrolízisével, anaerob lebontásával, tengeri algák feldolgozásával, illetve különböző mikroorganizmusok felhasználásával állítják elő.

A témával kapcsolatos szakirodalmi közlemények, illetve a gyártók által szolgáltatott szakmai termékismertetők alapján a biostimulátorok alábbi hatásmódjai különböztethetők meg: • Az „irányító” típusú hatóanyagokat (pl. növényi hormonok) tartalmazó készítmények a tőkék anyagcsere folyamatainak határozott irányt szabnak. Ennek révén sikerrel alkalmazhatók – egyebek mellett – a tenyészidőszak során fellépő fagy, illetve jégverésből származó károsodásokból történő regeneráció támogatására, amennyiben az egyéb termőhelyi körülmények optimálisan alakulnak és a tőkekondíció is megfelelő.

• Az „aktiváló” típusú hatóanyagok (pl. humin- és fulvosavak, szintetikus vegyületek, hasznos nyomelemek) eredendően nem találhatóak meg a növényi szövetekben, azonban oda jutva a növények anyagcsere folyamataiban kedvező irányú változásokat idéznek elő. Az aktiváló jellegű hatásmód jut egyebek mellett érvényre az úgynevezett indukált szerzett rezisztencia, illetve a szilícium alkalmazásának hatására kifejezettebb oxidatív stressz tolerancia kialakulásában is.

• A „szabályozó” típusú készítmények (pl. humin és fulvosavak, aminosavak) a növény anyagcsere folyamatainak intenzitását befolyásolják (serkentés, gátlás). E termékek a növényi erőforrásokat és tartalékokat csak minimális mértékben veszik igénybe. Hatásuk nem minden esetben látványos, a felhasználásukban rejlő kockázatok mértéke ugyanakkor elenyésző (nem „tudunk rosszat tenni” a növénynek).

• A „támogató” típusú hatóanyagokat (pl. aminosavak, szervezet azonos növényi kivonatok, mikrobiológiai készítmények,) tartalmazó készítmények felhasználása esetén az élettani fo-

19

lyamatok továbbra is a növényi kontroll mellett zajlanak, amely folyamatok során a készen kapott nyersanyagokat a tőkék a számukra legkedvezőbb módon tudják hasznosítani. Ennek révén a környezeti stresszhatásokra adott válaszreakciók felgyorsulnak és kedvező esetben a kör-

nyezeti tényezők kedvezőtlen alakulása által kiváltott stresszállapot időtartama lerövidül.

Mint az a fentiek alapján látható, a biostimulátor termékek változatos összetétele a szőlőtermesztés során is lehetőséget adhat az ültetvényünkben rendszeresen fellépő biotikus és abioti-

kus stresszhatásokkal szembeni növényi tolerancia fokozására, illetve a bekövetkezett tőkekárosodásokból történő regeneráció elősegítésére leginkább megfelelő készítmények kiválasztására.

Ennek sikere azonban nagymértékben függ az adott termőhely agroökológiai viszonyainak,

illetve a növényállomány állapotának részletes ismeretétől és nem utolsó sorban a szakmai tapasztalatoktól.

Zsigrai György Tokaji Kutatóintézet Szőlészeti és Borászati Kutató nonprofit Kft. Szabó István Pro-Feed Kft.

A lucerna a mai napig legjelentősebb szálastakarmány növényünk, ebben kiemelkedő takarmányhozama mellett a talaj termékenységére gyakorolt hatása, a fenntartható gazdálkodásban betöltött szerepe is közrejátszik.

Hektáronkénti termésmenynyisége átlagosan 4,5-5 tonna széna évente, mellyel közel 1.000 kg kiváló biológiai értékű nyersfehérje termelhető meg.

Fehérjéjének minősége az aminosav-összetételét tekintve a szójáéhoz hasonló, emellett jelentős mikroelem- és karotinforrás.

A lucernát Magyarországon 1768 óta termesztik, gazdasági értékét felismerve nálunk is ha-

mar elterjedt, a 19. század közepén gyakorlatilag az egész ország

70-es években volt a csúcson hazánkban, ekkor meghaladta a

mőterülete csökkenésnek indult, a mélypontot 2014-ben érte el, ekkor 124.000 ha-on termesztették. Innen kapaszkodott fel ismét, hogy vetésterülete napjainkban országos szinten meghaladja a 200.000 ha-t.

A lucerna rendkívül sokoldalú módon hasznosítható növény.

Egyik legrégebbi felhasználási módja a zöldetetés, szálasan vagy szecskázott formában, puffasztó hatása miatt azonban döntően tartósított formában kerül felhasználásra.

Ennek leggyakoribb módja a természetes szárításon alapuló széna etetése, de nagy mennyiségben készül szilázs vagy szenázs is belőle.

A nyár végi lucernatelepítés sikerességét meghatározó tényezők Fotó: Kruppa-Mag Kft.

területén termesztették. A lucerna vetésterülete a 60-as és

400.000 ha-t. Később a vetésszerkezet átalakulása miatt ter-

20

A lucernát kedvezőtlenebb szén-nitrogén aránya miatt a nehezebben erjeszthető anyagok közé sorolták, de az erjesztéstechnológia fejlődésével a természetes erjedőképesség nagymértékben javult. Megemlíthető még a lucerna ipari hasznosítása, bizonyos vegyületeit a kozmetikaipar használja fel, illetve a növény megjelent humán táplálkozásban is, például a szupermarketekben kapható lucernacsíra saláták formájában.

A kifejlett lucernanövény rendkívül jó alkalmazkodóképességű, és nagy vízfelhasználása ellenére erőteljes gyökérzete révén jó szárazságtűrő. Telepítéskor azonban igényli a megfelelő talajállapotot, apró magját a kertszerűen elmunkált, tömörített, és megfelelő nedvességtartalmú magágyba kell elvetni. Elsősorban ez határozza meg azt, hogy a lucernát hazánkban alapvetően tavasszal vetjük, hiszen ekkor nagyobb eséllyel biztosíthatók a megfelelő körülmények a csírázó magjának. Elegendő idő áll rendelkezésre a magágykészítéshez, illetve a talajban még meglévő téli csapadék biztosítja a kiegyenlített kelést.

Az elmúlt évek tavaszi aszályos időszakai azonban felhívják a figyelmet a nedvességmegőrző talajművelés fontosságára a tavaszi vetés esetében is.

Megfelelő körülmények között, elsősorban öntözhető területeken lehetőség van a lucerna nyár végi telepítésére, melynek legnagyobb előnye, hogy a hasznosítás első évében nagyobb terméssel számolhatunk. A nyár végi telepítés, ha lehet, még nagyobb gondosságot és odafigyelést igényel, a magágykészítés a

csapadék hiányában gyakran nehézségekbe ütközhet. A telepí-

A teljes élettartamra szóló műtrágyamennyiségek kijuttatása

tés idejének megválasztásával mindenképpen törekedni kell arra, hogy a tél beálltáig megfelelően gyökeresedjen az állomány, különben akár fagykárt is szenvedhet a fiatal vetés. Ennek megfelelően a vetést augusztus második-harmadik dekádjára érdemes időzíteni.

Előveteménynek olyan növényt válasszunk, amely korán betakarításra kerül, és van elegendő idő a magágy elkészítésére. Erre legalkalmasabb a repce, a korai kalászosok és korai burgonya. Egyéb pillangós fajok, még ha korán lekerülők is, előveteményként mindenképp kerülendők, illetve a lucernát önmaga után legalább 3-4 évig nem célszerű vetni. Az elővetemény lekerülését követő tarlóápolásnak fokozott jelentősége van a gyomok és az árvakelés gyérítésében. Ha szükséges, ekkor lehet elvégezni a talajlazítást is, mert a lucerna mély gyökérzete nem képes megfelelően kifejlődni, ha a talajban tömörödött rétegek találhatók.

az alapművelés előtt történik. A trágyaadagokat a talaj tápanyagszolgáltató képessége, a lucerna teljes élettartamára tervezett termésmennyisége, egységnyi termés fajlagos tápanyag-igénye és a nitrogénkötő képesség figyelembevételével határozzuk meg.

A lucerna tápanyagigényes növény, 1 t lucernaszéna előállításához az alábbi tápanyagokra van szüksége: N 27 kg, P2O5 7 kg, K2O 15 kg, CaO 25 kg. A nitrogén kijuttatására általában csak telepítés előtt, a fiatal növények kezdeti igényének biztosítására van szükség, később a nitrogéngyűjtő baktériumok tevékenysége optimális esetben fedezi a lucerna szükségletét. Savanyú talajokon azonban csökken a gyökérgümőkben a nitrogéngyűjtő baktériumok aktivitása, pH 5 alatt pedig meg is áll ez a tevékenység, így a kieső nitrogén mennyiségét minden évben fejtrágya formájában pótolni kell.

A lucerna igényes a talaj mésztartalmára. A kifejlett növények a talaj mélyebb rétegeiből is képesek a szükséges kalcium mennyiségének felvételére, a szántott réteg mésztartalmának különösen az első éves állományok fejlődésében van jelentősége. A telepítés előtti mésztrágyázás nemcsak a talaj pH értékét növeli, de a talaj egyéb fizikaikémiai tulajdonságait, és ezáltal a többi tápanyag felvételét is kedvezően befolyásolja.

A nyár végi lucernatelepítés legnagyobb kihívása a jó minőségű magágy elkészítése és nedvességtartalmának biztosítása a kelés és a kezdeti fejlődés során,

Fotó: Vital-Feed Kft.

a megfelelő gyökérzet kialakulásáig. A forgatás nélküli talajelőkészítés a lucernára nem jellemző, mert a megfelelően mélyen művelt, szármaradványoktól mentes, aprómorzsás magágyat elsősorban szántással lehet előkészíteni.

A nyári szántásnál a talajnedvesség megőrzése céljából feltétlenül szükséges a szántással egyidejűleg a talaj elmunkálása, tömörítése és lezárása. Praktikus megoldás az ekére szerelhető elmunkáló eszközök alkalmazása, amelyek még mindig nem terjedtek el széles körben hazánkban. A műveletkapcsolásban végzett elmunkálás során a rögök aprítása, a szántás művelési felszínének egyengetése és a forgatott talajréteg tömörítése mellett az egyik legfontosabb feladat a talajfelszín párolgási veszteségének megakadályozása.

Kiemelt funkciója még az ülepedett magágy kialakulásának elősegítése és a széleróziós károk minimálisra szorítása. Az elmunkált szántást követően 3-4 hét elteltével készíthejtük a magágyat, a cél egy tömörödött, de átjárható alapra egy lazább felső réteg kialakítása. A lucerna optimális vetésmélysége 2-2,5 cm, az ennél sekélyebb vetés hamar kiszárad, a mélyebbre vetett magok esetében a kelési arány fog lecsökkenni. 20-25 kg/ha-os vetőmagnormával kellően sűrű állományt kaphatunk a takarmányelőállításhoz, vetőmagtermesztés esetén ennél 30-40%-kal alacsonyabb magmennyiséget érdemes elvetni.

A sikeres lucernatelepítés fontos záloga a megfelelő minőségű, aranka és vírusmentes, fémzárolt vetőmag vetése. A fertőzött magban a lucerna vírusok 10 évig is megőrzik a fertőzőképességüket, ezért van jelentősége az ellenőrzött szaporításból származó vetőmag használatának.

A nyár végi telepítést követően a csapadékviszonyoktól függően szükség lehet egy-két alkalommal kelesztő öntözésre. A 1520 mm vízadagot esőztető öntözőberendezéssel kis intenzitással (8-12 mm/h) célszerű kijuttatni, ez a vízadag jó kelést és kezdeti fejlődést eredményez.

Sipos Tamás DE AKIT NYKI

21

Takarmányozási megoldások a hőstresszes időszakban intenzív tejtermelő tehenészetekben

A hőségnapok áldatlan hatása a tejelő tehenekre Magyarország a klímaváltozás szempontjából Európa legsérülékenyebb régiójának része (Láng és mtsai, 2007), így a globális felmelegedés különösen sújtja. A melegedési tendenciát leginkább a nyarak hőmérséklete tükrözi. A legutóbbi 36 évben pedig csaknem két fokot emelkedett a nyári középhőmérséklet (OMSZ, 2021). Magyarországon a tejelő tehén számára kedvezőtlen magas hőmérsékletű időszakok már tavasszal megérkezhetnek és esetenként még szeptember végén is fennállnak.

Márpedig a nagy genetikai képességű holstein-fríz fajta különösen érzékenyen reagál a nyári hőségre, köszönhetően az intenzív anyagcserefolyamatoknak és a korlátozott hőleadó- és vízviszszatartó képességnek (Baumgard, 2018). Melegben elsőként emelkedik a légzésszám, a rektális hőmérséklet és a szívverések száma, majd a hőstresszre, védekezésül, a napi szárazanyag felvétel csökkentésével reagálnak a

tehenek. Igyekszenek mérsékelni a metabolikus hőtermelés

mértékét, így azoban a takarmánnyal felvett energiából csak kevesebb marad tejtermelésre.

Csökken a tejtermelés mértéke és a tej táplálóanyag tartalma.

Ha a hőstressz tartósan fennáll, akkor számolni kell a szomatikus sejtszám állományszintű emelkedésével is. Hőségnapokon gátolt lehet a petesejtek beágyazódása, illetve a nagyarányú embri-

onális veszteségek szintén rontják az állomány szaporodásbioló-

giai mutatóit (Kovács és Kovács, 2012). A tehenek természetes ellenállóképesség is gyengül, így gyakoribbak lehetnek a megbetegedések, az anyagforgalmi zavarok. Például a hőstressz a laminitisz egyik fő rizikófaktora (Cook és mtsai, 2007).

Mindezekből egyértelműen következik, hogy egy korszerű tehenészetben hatékony intéz-

kedési terven alapuló, hőstressz elleni védekezésre van szükség, aminek nemcsak állatjóllétet támogató hatása, hanem a veszteségek mérséklése miatt gazdasági előnye is van. Ez pedig javíthatja a tejtermelő gazdaság eredményességét.

A hidratáció a legfontosabb a nyári időszakban Az állatok hőleadásának támogatására irányuló különböző építészeti megoldások és árnyékolási technológiák, valamint a ventillálással kombinált tehénnedvesítési rendszerek alkalmazásával egyidejűen, az állati szervezet alkalmazkodását támogató takarmányozási lehetőségek közül, az első és legfontosabb a folyamatos, jó minőségű ivóvíz ellátás biztosítása, a takarmányadag 45-50%-os szárazanyag-tartalomra történő beállítása (pl.: nedves sörtörköly segítségével, vagy víz hozzáadása az adaghoz) mellett. Ismeretes, hogy melegben a szárazanyag-felvétel csökkenésével párhuzamosan a tehefolytatás a 24. oldalon

22

23

24

nek vízfogyasztása emelkedik. A normálisnak tekinthető napi 6065 liter vízfelvétellel szemben 25 °C-ban 70-80 liter, 35 °C-ban pedig 120-140 liter vizet is megihatnak az állatok. Különösen fontos lehet a nyílt víztükrű, rendszeresen tisztított, árnyékolt itatókból a megfelelő hőmérsékletű víz itatása és az itatás helye is. A gyakorlatban gyakran alkalmazott módszer a fejőházból távozó állatok itatása (Brouk és mtsai, 2001), még akkor is, ha az istállóban több helyen is ihatnak.

A kijáratnál a tehenekre permetezett víz is tovább csökkentheti a tehenek hőérzetét (Elek, 2004). Minél előbb jut vízhez fejés után a tehén, annál nagyobb az esély a hőstressz csökkentésére!

Jól emészthető rostforrások előnyben A bendőfermentáció során a rostban gazdag takarmánykomponensek több hőt termelnek, mint az alacsony rosttartalmúak.

Ezért nagy melegben az adag rost koncentrációjának csökkentése és összetételének a megváltoztatása szükséges, ami a gya-

korlatban a tömegtakarmányabrak arány csökkentését jelenti.

szakban elengedhetetlen a használatuk, mitöbb érdemes az álta-

Azonban az egészséges bendőműködés és illózsírsavtermelés fenntartása érdekében a napi adag nyersrostaránya csak bizonyos mértékig csökkenthető (minimum 19% ADF és 27-33% NDF). A rost csökkentése hajlamosít a bendőacidózis kialakulására, ezért minden esetben bendőpuffert kell etetni.

Természetesen bendőpuffer alkalmazása egész évben szükséges az intenzív tejelőtehenészetekben, de a hőstresszes idő-

lánosan használt szódabikarbóna egy részét hosszú hatású, összetett pufferre cserélni.

Az adag rost összetételének megváltoztatására, a bendőben lebontható NDF mennyiségének növelése az eszköz. Az NDF-lebonthatóság javítására a fiatalon betakarított lucernaszilázs, lucernaszenázs, fűszilázs, fűszenázs, korai gabonaszilázs vagy gabonaszenázs napi menynyiségének növelése ad lehetőség az adagban (Orosz, 2016).

A kukoricaszilázs emésztése ugyanis nagyobb hőtermeléssel jár, mint pl. az olaszperje szenázs vagy a rozsszenázs bendőbeli fermentációja, így a tehenészet nyári takarmányozásában szinte elengedhetetlen fontosságú lehet. Az olaszperje és az őszi gabonakeverékek (pl. búza, őszi árpa, tritikálé és zab) együttes alkalmazása javítja az előállított tartósított takarmány minőségét az olaszperje kimagasló cukortartalmának, továbbá az őszi gabonafélék nagy oldható szénhidráttartalmának köszönhetően (Alemayehu és mtsai, 2021).

A korai gabonafélék és az intenzív füvek emészthető rosttartalma több és a rost emészhetősége jobb, mint a silókukorica vagy a lucerna esetében. A jól emészthető rost a fűszilázsnak jelentős energiatartalmat is ad, ami eléri és sok esetben meg is haladja a kukoricaszilázs nettó energiatartalmát. A nyári melegben tehát egyre nagyobb szerepet kapnak az étvágyat sikeresen fenntartó fű- és korai gabonaszilázsok. Könnyen emészthető rostforrásnak és étvágyfokozó komponensnek számít az erjesztett vagy szárított cukorrépasze-

let és a sörtörköly is. Nadri és Ghorbani (2016) takarmányozási vizsgálataik eredménye alapján, a tejtermelés növekedését és a tejzsírtartalom csökkenését figyelembe véve, a répaszelet optimális arányát 12%-ban határozták meg. Azonban a nagy nedvességtartalmú melléktermékek a nyári melegben romlásnak indulhatnak (Orosz, 2018), így etetésük akár veszélyes is lehet. A szárított melléktermék hosszú távú etetése pedig költségérzékeny.

A zsír jó energiaforrás Egységnyi zsír energiaértéke két és félszerese a könnyen fermentálható szénhidrátok (keményítő) energiaértékének, így a takarmányadagok energiakoncentrációja zsírokkal növelhető.

Előnyös az energiaellátás támogatására – az extra koncentrátum vagy szemes kiegészítés helyett – a zsírkoncentráció emelése olajos magvakkal, növényi zsírokkal vagy bendővédett zsír etetésével. Wang és mtsai (2017) idevonatkozó kutatási eredményei szerint a szárazanyagra számított 1,5%, ill. 3%-os, telített zsírsavakat tartalmazó, tíz héten alkalmazott zsírkiegészítés átlagosan

2 kg-mal növelte a laktáció közepén termelő tehenek napi tejtermelését hőstresszben, továbbá a tejzsír-koncentráció is emelkedett.

A védett fehérje növekvő aránya A fehérjekoncentráció megváltoztatása során a védett fehérjék arányát célszerű növelni, (napraforgóval, repcével, szójadarával, vagy szeszipari melléktermékekkel) miközben a bendőben lebomló fehérje mennyisége változatlan maradhat. Higginbotham és mtsai (1989) vizsgálataik során azt tapasztalták, hogy hőstressz idején a nagy nyersfehérje tartalmú (18,4%) és nagy bendőbeli fehérje-lebonthatósággal (65,1%) rendelkező adagot fogyasztó tehenek szárazanyagfelvétele és tejtermelése alacsonyabb volt, mint a kontroll csoporté (16,1% nyersfehérje, 59,3 % lebonthatósággal). Huber és mtsai (2004) azt javasolják, hogy meleg időjárási viszonyok között a napi adagban a nyersfehérjeszintet a laktáció elején célszerű 17% közelébe beállítani, a bendőben lebomló fehérje hányad ne legyen több mint 61%.

Az ásványi anyagellátásról, melegben A hőstressznek kitett állatok makroelem-szükséglete eltérhet a hősemleges környezetben tartott állat szükségletétől. Mivel melegben a tehén liheg, fokozódik a nyálelválasztás, de kevesebb nyál kerül a bendőbe. Csökken a bendőpufferelő képessége, nő a szubbakut bendőacidózis kialakulásának a veszélye, ezért bendőpuffer etetése válik szükségessé és az adagnak megemelt DCAD (dietary cation anion difference = (Na+ + K+) – (Cl– + SO42-); mEq/kg) értékkel kellene rendelkeznie. Szignifikáns tejtermelés növekedéssel jár, ha a DCAD értéket 3540 mEq/100 g értékre állítjuk be hőstressz esetén.

Az ásványi anyagok közül tehát elsősorban a nátrium és a kálium koncentráció emelése szükséges, a klorid szintet pedig minimalizálni kell (pl. a szódabikarbóna növelése mellett a só csökkentése).

Hőstressz idején ugyanis a tehén a verejtékezéssel sok káliumot veszít, valamint a tejjel is sok kálium ürül. A káliumszint csökkenése gondot jelent a tej-

25

termelés szempontjából, illetve állategészségügyi problémákhoz vezet, nő például a tőgygyulladás kialakulásának esélye (Renaudeu és mtsai, 2011). Ám az adag megnövelt kálium tartalma rontja a magnézium felszívódását, így növelni kell a magnézium menynyiségét is, a K:Mg arány 4-5:1 legyen.

Egyébként a lassan lebomló kombinált bendőpufferek is tartalmaznak olyan makro- és mikroelemeket, melyek szükségesek a bendőbaktériumok működéséhez, illóolaj-tartalmuk pedig fokozza az állatok étvágyát és szárazanyag-felvételét.

Kiegészítenek, de nem helyettesítenek A negatív energiamérleg esetén alkalmazott, a glükoneogenezist támogató, vagy a bendőbeli rostemésztést segítő, ill. az ásványianyag-ellátottságot javító takarmánykiegészítők, legtöbbször hőstressz esetén is hatékonyak (Bakony és mtsai, 2019).

Az élő élesztők is stabilizálják a bendőbeli anaerob körülményeket (Kutasi és mtsai, 2004) és a pH-t, valamint javítják a folytatás a 27. oldalon

Gyártó és forgalmazó: Evonik Operations GmbH, 1068 Budapest, Városligeti fasor 44., Barna Andrea: +36309365412, andrea.barna@evonik.com

26

rostbontás hatékonyságát a bendőflóra aktivitásának fokozásával (Jurkovich és mtsai, 2014). Nyáron, az etetett élesztőfermentátum hatására javulhat a takarmányértékesítés és a tejtermelés, valamint a tehenek energiamérlege is (Zhu és mtsai, 2016).

A rendelkezésre álló kísérleti eredmények ismeretében azonban megállapítható, hogy a takarmány élesztővel történő kiegészítésének hatása hőstressz idején is elsősorban az alkalmazott adag nagyságának és a kezelés időtartamának függvénye.

Hőstressz idején jelentősen csökken mind a vérplazma, mind a vörösvérsejtek niacinkoncentrációja, ami a kiegészítés szükségességére hívja fel a figyelmet.

A bendővédett niacin etetésével sejtszinten biztosítható védelem a hősokk fehérje termelés növelésével és a perifériás vérkeringés élénkítésével. A niacin növeli a tehenek vízfelvételét, csökkenti az állatok rektális hőmérsékletét, fokozza az izzadást, valamint pozitív hatással lehet a tejtermelésre (Müller és mtsai, 1986), valamint a tejzsír- és tej-

fehérje-tartalomra is (Zimbelman és mtsai, 2013).

Vannak olyan gyógynövény készítmények is, amelyek komplex hatásúak és csökkentik a magas hőmérséklet és páratartalom okozta problémákat. Mégpedig úgy, hogy fokozzák a nyáltermelést, aroma és ízanyagként fokozhatják az állatok szárazanyag felvételét, szabályozzák a szívritmust és a vérnyomást. Növelik a bőr hőleadó képességét, miközben csökkentik a metabolitikus hőtermelő-képességet és blokkolják az agy jóllakottsági köz-

Korszerű borjúnevelési technológiák

A hatékony tejtermelés alapfeltétele, hogy a tejelő tehenek megfelelő fejlettségi állapotban, korán kezdjék meg termelésüket és ezt hosszú ideig magas szinten megtartsák. Az elmúlt évtizedben az intenzív tejtermelésben általánossá vált a korai tenyésztésbe vétel. Igyekszünk az üszőket minél hamarább, akár 11-12 hónapos korban tenyésztésbe venni és így állományszinten a 24 hónap alatti első elléskori életkor is elképzelhető.

A rendkívül fiatal korban lévő állatok tenyésztésbe vételének feltétele, hogy születésüktől fogva tudatosan és a korszerű szakmai ismeretek felhasználásával neveljük állatainkat. Így kapott az utóbbi időben különös hangsúlyt a borjúnevelés, hiszen ez az időszak a tenyésztésbe vétel eléréséhez szükséges idő több mint felét is kiteheti. A nem megfelelően tartott és takarmányozott borjak alkalmatlanok lesznek az időbeni termékenyü-

lésre és a későbbi tejtermelésük is hátrányt szenvedhet.

lés különböző szakaszainak célját és azokat a korszerű módszere-

27

pontját. A takarmánykiegészítők tehát javíthatják a termelési mutatókat, hatásuk azonban nem helyettesítheti a hűtési technológia hatékonyságának javítását, ami talán a legfontosabb szempont a hőstressz kedvezőtlen hatásinak enyhítésében.

Dr. Tóthi Róbert Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, Kaposvári Campus, Élettani és Takarmányozástani Intézet, Gazdasági Állatok Takarmányozása Tanszék

napig tarthat és ez egy átmeneti takarmányozási szakasz.

- Az utónevelés teleptől és technológiától függően lehet egy, vagy akár négy hónapi is, s ebben az időtartamban már kérődző állatként kezeljük borjainkat.

Mindhárom szakaszban meghatározhatjuk a nevelés céljait. A föcstej itatásnál biztosítanunk kell az optimális immunglobulin szintet, mellyel a születésekor megfelelő immunrendszerrel nem rendelkező borjaknál kialakul a kolosztrális immunitás.

Egyedi borjúnevelő ketrecek.

A nem szakszerűen végrehajtott takarmányozás felesleges költséget jelent és ráadásul számtalan egészségügyi problémát is okozhat. A borjúnevelés jelentőségét az is kiemeli, hogy a tej önköltségében akár 15%-ot is meghaladhatja az utánpótlás előállításának költsége. Fontos tehát áttekintenünk a borjúneve-

ket, melyeket a különböző időszakokban alkalmazhatunk.

Klasszikus értelemben a borjúnevelést három szakaszra bonthatjuk: - A föcstejes időszak 8-10 napig tart és ezt folyadéktáplálási időszaknak is nevezzük.

- Az előnevelés szakasza 42-90

Az árutejtől teljesen eltérő összetételű kolosztrum a borjak számára létfontosságú, mert az immunitást biztosító fehérjék (immunglobulinok) többszörös mennyiségben vannak jelen benne. Rendkívül fontos, hogy ezt a tejet az állat születése után egykét órával megkapja, mert egy idő után a felszívódás bélhámsejtjei záródhatnak és ezáltal az egyedünk nem képes a koloszt-

28

rumot felvenni. Arra is figyelemmel kell lenni, hogy a tehenek kolosztrumának immunglobulin szintje az ellés után rohamosan csökken és néhány nap után a normál tej összetételével megegyezik. Általánosan elfogadott elv, hogy a borjúnak a születése után egy-két órán belül a testsúlya 10%-ának megfelelő kolosztrumot adunk. Mivel a borjak oltógyomra néhány liter űrtartalmú, ezért 10 órán belül hasonló mennyiségben meg kell ismételnünk az itatást. A megfelelő mennyiségű és minőségű föcstej kijuttatása rendkívül fontos, így ennek módszereként egyre inkább terjed a szonda alkalmazása. Ezzel a módszerrel kényszeritatás formájában a megszületett állatok számára elegendő föcstejet tudnak az oltógyomorba juttatni.

A kolosztrum itatás hatékonyságát több tényező befolyásolja.

Ismernünk kell a kolosztrum immunglobulin koncentrációját (IgG), amely a tehén korától, fajtájától, tejtermelésétől, vagy

akár a szárazonállás technológiájától függően is változhat. Az el-

hetősége, hogy az ellenanyagot a borjak vérében is meghatároz-

Borjú szonda alkalmazása.

Tejadagoló automata.

lés után fél órával az immunglobulin szint akár 120 g/liter is lehet, de elvárható az 50-70 g/liter.

Ez a mennyiség két nap múlva már akár 6-ra csökkenhet, s ezáltal alkalmatlanná válhat az immunrendszer kialakítására. A tej immunglobulin szintjének mérésére egyszerű digitális eszköz áll rendelkezésre, mellyel garantálhatjuk, hogy csak kiváló minőségű kolosztrumot fogyasszon a borjú. Az ellenőrzés további le-

hatjuk. A kolosztrális immunitáshoz a vérben minimálisan 15 gramm IgG szükséges.

Korábban elfogadott elv volt, hogy a borjú a saját anyja által termelt kolosztrumot fogyasztotta. Az egyedspecifikusságnál fontosabb, hogy a kolosztrum immunanyag-tartalma és minősége megfelelő legyen. Célszerű tehát azoknak a teheneknek a kolosztrumát itatni, melyek ennek az

elvárásnak megfelelnek. Ezt segítheti a kolosztrum immunanyag-tartalmának folyamatos kontrollálása, valamint az utóbbi időben terjedő pasztőrözés és hűtés. A pasztőrözés segítségével anélkül, hogy az immunanyagok károsodnának, biztosítjuk a kolosztrum baktérium-mentességét. A gyakorlatban 60 °C-on 60 percig történő pasztőrözést alkalmaznak. A hűtés lehetővé teszi, hogy a felhasználható föcstejet napokig tárolhassuk. A föcstej túl azon, hogy biztosítja a borjak immunitását, magnéziumtartalmánál fogva fontos a bélszurok eltávolítása szempontjából és segít az oltó térfogatának növelésében is.

A tejitatási időszak, azaz az előnevelés célja, hogy a bendőpapillák megfelelő mennyiségben és méretben fejlődjenek ki, valamint a bendő fali izomzata is kialakuljon. Ebben az időszakban a borjú emésztőrendszere drasztikus változáson megy keresztül. A valódi gyomor aránya az előgyomrokhoz képest itt még meghatározó, de választás idejé-

re már a bendő részaránya elérheti a 70%-ot is. A borjakat 4-5 hetes korig együregű gyomrú állatnak kell tekintenünk és a takarmányozását is így kell irányítanunk. A bendő fejlődését több tényező határozza meg. Szükség van baktériumok, valamint folyadék jelenlétére, az illó zsírsavak

optimális aránya pedig kémiai hatáson keresztül alakítja a bendőpapillák fejlődését. A szálastakarmányok fizikai hatásuk lévén a fali izomzatot erősítik.

Az előnevelés hatékonyságát eldöntheti a tej, vagy tejpótló összetétele, az itatott mennyi-

ség, az itatás gyakorisága és a tej hőmérséklete. Ezen feltételek megteremtése nem egyszerű feladat, de a munkát sok minden hatékonyabbá teheti. A valódi tejhez képest a tejpótló tápszer egyenletes, stabil összetételű, az itatás gyakoriságát, a tejpótló mennyiségét és hőmérsékletét az egyre inkább alkalmazott precíziós technológiák segíthetik.

Az itató automaták alkalmazása akár egyedi, akár csoportos tartásnál kiválóan alkalmas arra, hogy ezeket a feladatokat átvegyék a gondozóktól. A munkaerő hatékonyságon túl alkalmas az egyedi takarmányadagok kijuttatására, figyelemmel követi a borjak táplálkozási viselkedését és probléma esetén riasztani képes.

A rádiófrekvenciás azonosítás lehetővé teszi, hogy az információk folyamatosan rendelkezésre állnak, minimalizálva ezáltal a betegség okozta kártételt és redukálhatjuk a takarmányköltséget is. Ezzel a technológiával a szakszerűen takarmányozott borjak választási életkora is csökkenthető. A legtöbb borjúitató automatát csoportos tartásnál alkalmazzák, így az eltérő súlyú, vagy korú borjak zavarhatják egymást a tejfelvételben.

Megfigyelték azt is, hogy ezeknél a rendszereknél a légzőszervi problémák megszaporodtak és a betegségek is könnyebben továbbadhatók. A hátrányok ellenére elsősorban a tengerentúlon, de ma már hazánkban is

29

egyre többen alkalmazzák az automatikus borjúitatás technológiáját. A tejpótló itatásánál szabályoznunk kell az itatott tej mennyiségét is. Kezdetben ez akár 7-8 literig is növelhető, majd a választás közeledtével fokozatosan 2 literre kell csökkenteni. Az előnevelt borjak számára adnunk kell borjútápot, melynek mennyisége az emésztőrendszer változásával fokozatosan növekszik és míg az első hónap végére fél kg-ot ér el, a 70. napra már 1,5 kg is lehet. Célszerű legalább 18%-os fehérje-tartalmú granulált tápot etetni az állatokkal.

A szilárd takarmányok félesége és aránya régóta eldöntendő kérdés az előnevelés során. A borjúszéna etetése, mint első és legfontosabb táplálék évtizedeken keresztül jellemző volt. Később a táp etetését tartották fontosnak, mert a nagyobb energiatartalom a bendőpapillák fejlődését segítette és ezt meghatározóbbnak gondolták, mint a bendőfalat erősítő rost etetését.

Napjainkban a borjútápok szerepe még hangsúlyosabbá vált és már az első héten adunk az állatok számára könnyen emészthető szilárd takarmányt. Közismertek a különböző feltárt gabonaféléket is tartalmazó müzlik, de többen alkalmazzák a laktóz-tartalmú pelletet is. A szálas takarmány fontosságát hangsúlyozók már ebben az időszakban is minimális szalma-, és szénatartalmú melasszal ízesített borjú TMR-t

30

etetnek. Az etetett szilárd takarmány mennyisége meghaladhatja a 2 kg-ot. Ki kell emelnünk az ivóvíz fontosságát, mert a bendő fejlődéséhez szükség van a tej mellett olyan folyadékra, ami a

bendőbe jut. Általában 1 kg szárazanyagra 4 kg vizet számolhatunk.

A választás időpontjának meghatározásánál figyelembe vehetjük az állatok súlyát, az életko-

rát, valamint a tápfelvétel menynyiségét is. A gyakorlatban a 7090 nap közötti, 80-100 kg-os élősúlyú és legalább 1,5-2 kg tápot fogyasztó borjakat választják el, de természetesen az egyedi sajátosságok is meghatározhatják a választás időpontját. A föcstejes időszak és az előnevelés során a borjak jellemzően a szabadban, egyedi ketrecben tartózkodnak, de előfordulhatnak egyéb tartási módszerek is. Az utóbbi időben terjedő kifutós műanyag ketrecek higiéniailag alkalmasak a borjúnevelés egészségügyi hátterét biztosítani, de meleg időben valamilyen hőstressz elleni védelmet meg kell oldanunk (fedél, árnyékolás, fólia stb.).

Az utónevelés során célunk a korra jellemző testsúly, fejlettség és kondíció kialakítása. Az utónevelés a rendelkezésre álló helytől, de akár az üzem döntésétől függően egytől négy hónapig tarthat. Ebben az időszakban az állatokat csoportosan tartjuk és igyekszünk elkerülni az indokolatlan stresszhatást. A kisebb csoportok kialakítása és az állan-

dónak tekinthető takarmányösszetétel ezt elősegítheti. Megjelenhet az erjesztett takarmány is, de a gyakorlatban ezt kevésbé tartják megfelelőnek. A korábban említett borjú TMR további etetése indokolt lehet, vagy az ettől kissé eltérő, üszők számára készített TMR etetését javasolhatjuk. Ennek adagját azonban 2,5-3 kg-ban célszerű korlátozni.

A borjúnevelés során alkalmazott technológiát jól jellemzi az öt „C” a borjak egészségéért rendszer. Ebbe beletartozik a föcstej (Colostrum), az energia (Calories), a tisztaság, higiénia (Cleanliness), az optimális elhelyezés (Comfort) és az állandóság (Consistency). Ha ezeknek és a korábban említett technológiáknak megfelelünk, úgy garantálható, hogy a tehénállomány pótlására időben és megfelelő egészségi állapotban áll rendelkezésre az utódállomány.

Dr. Béri Béla Török Evelin Debreceni Egyetem MÉK, Állattenyésztési Tanszék

31

A bélflóra stabilizálását célzó stratégiák a baromfi-takarmányozásban – I. rész

A tápcsatornában élő kommenzalista (együtt élő) mikroszervezetek több úton is támogatják a gazdaállatot. Hozzájárulnak a bél strukturális és funkcionális fejlődéséhez, segítik a bélhám morfológiai fejlődését, immunmoduláló hatással rendelkeznek, védelmet jelentek a patogén kórokozókkal szemben, nem utolsó sorban szerepük van az emésztése és a táplálóanyagok értékesülése során.

A bélflóra (bélmikrobiota) öszszetétele és stabilitása jelentős mértékben befolyásolja a madarak teljesítményét.

A hozamfokozásra használt antibiotikumok pontos hatásmechanizmusa ugyan ma sem ismert teljes egészében, de azok többek között a patogének számának és a mikrobióta sokféleségének (diverzitásának) csökkentése, valamint a gazdaszervezet és mikroorganizmusok közötti táplálék-konkurencia csökkenése révén fejtik ki pozitív hatásukat.

Az Európai Unió országaiban

immár 10 éve (2006. óta) a hozamfokozó antibiotikumok nem

képviselőinek hatásmechanizmusát, használatuk előnyeit és

használhatók a gazdasági haszonállatok takarmányozásában. Helyettük többek között olyan termékek vannak a piacon, melyek az eubiózis fenntartásán, vagyis a „hasznos bélflóra stabilizálásán” keresztül segítik a baromfi termelés eredményességét.

Jelen két részes cikk ezen takarmányadalékok legfontosabb

korlátait kívánja bemutatni. Az első rész a mikroflóra szerepét valamint a pro- és prebiotikumok hatásmechanizmusát mutatja be, míg a második rész a növényi kivonatok és a szerves savak hatását és az egyes kiegészítők hozamfokozó hatásának vagy a hatás elmaradásának okát vizsgálja.

A bélflóra (mikrobiota) szerepe Annak ellenére, hogy a madarakban a vastagbél rendkívül rövid más haszonállat fajokhoz képest, a bélben élő mikroszervezetek a baromfiban is befolyásolják a teljesítményt.

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy esetükben nem csak a vastagbélben, de a tápcsatorna elején, a begyben is jelentős mikrobiális aktivitás mérhető.

A bakteriális tevékenység termékei elsősorban a tejsav, az illózsírsavak és egyes vitaminok (K és B csoportbeli vitaminok). A begyben képződő tejsav az emésztőtraktus későbbi szakaszaiban felszívódik és energiát biztosít a madár számára, de az emésztési folyamatokat is pozitívan befolyásolja. A vastagbélben (a páros vakbélben és a remesében) képződő fermentációs termékek csak kisebb mértékben képesek hasznosulni a madarak szervezetében, hiszen ebben a szakaszban a felszívódás már korlátozott.

32

A tápcsatornában élő mikroszervezeteknek egy része a gazdaállattal szimbiózisban, kölcsönös támogató kapcsolatban van.

A támogatást nem csak a tápanyagok átalakítása és a vitaminok szintézise jelenti a gazdaszervezet számára, hiszen a bélben élő mikroorganizmusok úgynevezett elsődleges védelmi vonalként „egészségvédő” szerepet látnak el.

A bélflóra egy rendkívül összetett ökoszisztéma, a baromfi fajokban ezidáig mintegy 200 különböző mikroba fajt és típust azonosítottak. A kommenzalista baktériumok köztudottan fontos szerepet játszanak a bél nyálkahártyához kapcsolódó nyirokszövet (GALT: gut-associated lymphoid tissue) kifejlődésében.

Több vizsgálat eredménye is megerősíti, hogy a mikrobiota megtelepedése és stabilizálódása előnyösen befolyásolja a veleszületett és a szerzett immunválasz készséget madarakban (Muir és mtsai., 2000; Brisbin és mtsai., 2008; Schokker és mtsai., 2017).

A bélflóra összetétele a gazdafajra jellemző, sőt a legújabb kutatások azt is bizonyították, hogy

a fajok változatossága és aránya összefüggésbe hozható a mada-

A bél mikrobiotára ható takarmány adalékok

1. táblázat: A pro- és prebiotikumok pozitív hatásai.

(Alloui és mtsai., 2013)

rak teljesítményével. Általánosságban elmondható, hogy a nagy termelés (növekedés vagy tojástermelés) eléréséhez a kedvezőnek tartott fajok (köztük a laktobacillusok és bifidobaktériumok) összes részarányának a teljes mikrobiomban legalább 85%-nak kell lenni (Choct, 2009).

Amennyiben ez az arány fennáll, akkor a fennmaradó 15% tartalmazhat akár Salmonella, Escherichia coli vagy a Clostridium törzseket is.

Molekuláris genetikai vizsgálatok alapján úgy tűnik továbbá, hogy a jobb teljesítmény sok esetben együtt jár a mikrobiom kisebb diverzitásával.

A bélflóra mielőbbi kialakulása és stabilizálódása rendkívül fontos a fiatal baromfi számára. Ezt a folyamatot elsősorban pre- és probiotikumokkal, ezek kombinációjával a szimbiotikumokkal, egyes növényi kivonatokkal, valamint a szerves savakkal lehet segíteni.

Pro-, pre- és szimbiotikumok A probiotikumok olyan takarmányadalékok, melyek a gazdaszervezet egészsége szempontjából előnyös, élő mikroorganizmusokat tartalmaznak és a bélflóra hasznos fajainak megerősítésével támogatják a szervezet

élettani folyamatait. A prebiotikumok a gazdaállat számára nem emészthető takarmány-összetevők, amelyek azonban szelektíven serkentik a bélflóra egy (vagy néhány) baktérium fajának (rendszerint a laktobacillusoknak és a bifidobaktériumoknak) növekedését és anyagcsere-aktivitását, és ezáltal javítják a gazdaszervezet egészségét.

Szimbiotikumnak nevezzük a probiotikum és prebiotikum kombinációját. A szimbiotikumok összetétele akkor megfelelő, ha a szükséges arányban és mennyiségben megtalálhatók bennük az élő és aktív probiotikus törzsek (elsősorban különböző tejsavbaktériumok), valamint a szervezet és a patogén baktériumok számára emészthetetlen szénhidrátok.

Broilereknél a probiotikus hatás a Lactobacillus, Streptococcus, Bacillus, Bifidobacterium, Enterococcus, Aspergillius, Candida és Sacharomyces törzsek esetén már igazolást nyert (Kabir, 2009).

A „hasznos flóra” egyik legfontosabb szerepe az emésztőtrakfolytatás a 34. oldalon

33

34

tus védelme a patogének megtelepedésével szemben (kolonizációs rezisztencia). Ezt számos összehangolt mechanizmus biztosítja. A probiotikumok által biztosított mikroba törzsek nagyobb mértékű kolonizációja miatt nem jut kötőhely (szabad receptor) a patogén kórokozóknak a bélhámsejtekhez tapadni, de a probiotikus törzsek közvetlen gátló hatást is kifejthetnek a patogének bélfalhoz való kötődését (adhézióját) gátló fehérjék termelése és/vagy a patogének növekedésének direkt gátlása révén. A Lactobacillusok hidrogénperoxidot és baktericid anyagokat termelnek. A Bifidobacteriumok és a Lactobacillusok által termelt esetsav és tejsav pH csökkentő hatása gátolja a kórokozók, például a Salmonella enteridis és a Clostridium perfrin-

gens szaporodását (Kiezerwetter-Swida és Binek, 2009).

Már napos kortól kezdve érdemes ezeket a termékeket a takarmányhoz keverni, mert ezzel nagymértékben csökkenthető a kórokozók, mint az E. coli, a Salmonella vagy a Campylobacter megtapadása a tápcsatornában.

Hétköznapi értelemben a prebiotikumokkal a hasznos mikroorganizmusokat tápláljuk. A prebiotikumok között tartjuk számon az oligoszacharidokat (4-8 cukormolekulából felépülő szénhidrátok), mint a frukto-, galakt, és mannánoligoszacharidokat, az inulint, baromfinál a laktózt is (Hajati és Rezaei, 2010).

Még nem tisztázott teljes mértékben, hogy a preboitikumok közvetlenül vagy a mikrobiotán keresztül közvetett módon befolyásolják a gazdaszerve-

zet védekező képességét, de számos vizsgálat igazolta, hogy prebiotikum kiegészítés hatására javult a szervezet immunvédelme. A prebiotikumokat – a mannánoligoszacharidok (MOS) kivételével – a hasznos mikroszervezetek elsősorban a vakbélben fermentálják, aminek eredményeképp rövid szénláncú zsírsavak keletkeznek.

Ez a béltartalom pH-jának csökkenését okozza, ami kedvezőtlen környezetet teremt a patogének többségének, de javítja a vastagbélben az ásványi anyagok felszívódását is. Egyes vizsgálatok szerint a mikrobióta aktivitásának változtatása az istálló levegőjének minőségét is javíthatja, mivel csökken az ürülékben – az elsősorban mikrobás tevékenység révén – képződő szaganyagok (szkatol, indol, fenolos

összetevők) koncentrációja.

Ugyan mannánoligoszacharidokat is a preboitikumok között tartják számon, azonban ezek nem jelentenek táplálékot a mikroorganizmusok számára, használatukkal mégis csökkenteni lehet a kórokozók jelenlétét a tápcsatornában. Ennek az az oka, hogy pl. a Salmonella fajok úgynevezett mannózkötő receptoraikkal kötődnek a bél falához.

Amennyiben MOS kiegészítést alkalmazunk, úgy a patogének béltartalomban lévő mannán egységekhez kötődnek és az ürülékkel távoznak a szervezetből.

Dr. Halas Veronika Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, Kaposvári Campus, Élettani és Takarmányozástani Intézet, Gazdasági Állatok Takarmányozása Tanszék

A közvetlen friss fogyasztásra szánt gyümölcsfélék betakarítása során a szedés ma még kézi erővel történik és csupán a termény szállítását, manipulálását sikerült elfogadható minőségben gépesíteni. A hagyományos gyümölcstermelési technológiák egyes fajoknál az összes kézimunkaerő 70-80%-át a betakarítás során használják fel. Ráadásul néhány nap alatt, hatalmas munkacsúcsokat okozva, tekintettel a gyors érésre, a könnyű minőségromlás és az apadás miatti tömegveszteség elkerülésére.

fontosabbak: Ne legyen túl nagy a vesztesége, ne okozzon túl sok

szedő létra, kézi és gépi mozgatású emelvények, állványok, von-

Szedőedény nélküli betakarítást tesznek lehetővé a gyűjtőszalagos szedő kocsik. A szedő kocsikkal általában 3 szintről szüretelnek, 4,5 m korona magasságig, és szedőnként 250-350 kg /h teljesítmény érhető el alma esetén. A haladási sebesség fokozat nélkül szabályozható, 1 km/h alatti. A 4 szedővel dolgozó szedő kocsikat 7-9 ha-os, míg a nagyobbakat 8-13 ha-os ültetvényekhez javasolják. Az üres és teli göngyölegek mozgatását alaposan meg kell tervezni, figyelembe véve a gyümölcsök gyors hűtő tárolóba juttatásának igényét.

és nagy sérüléseket sem a gyümölcsben sem a gyümölcsöt termő növényben, ami károsítaná azokat a regeneratív, reproduktív részeket, amelyek veszélyeztetnék a további termelést.

A betakarítógépek fokozottan üzembiztosak legyenek, rendelkezzenek szerviz háttérrel, a járószerkezetük tegye lehetővé a terepen a biztonságos, talajkímélő mozgást, és a teljesítményük akkora nagy legyen, hogy gazdaságosan, optimális időben takarítsák be az adott termést.

tatott, vagy magajáró szedő kocsik, stb.) használata.

A szedő kocsik hazánkban még nem terjedtek el, de a fejlett technológiát alkalmazó országokban ezek használata természetesnek mondható. A szedő kocsik magassága, oldal irányú helyzete, növénykultúrához jó szabályozható, a szedők száma 810 fő is lehet. Vannak szintszabályozóval ellátott, 30%-os lejtős területen is jól mozgó, sőt elektromos hajtású típusok is.

Az egyszerűbbek 18.000 Euba, míg a különböző elektronikával felszereltek akár 60.000 Euba is kerülnek. Előnyük, hogy a metszéshez, növény védőháló felrakásához is használhatók, az elekto-hajtásúaknál pedig nincs zavaró vibráció és kipufogó gáz.

A gyümölcsbetakarítás és manipulálás gépei és eszközei

Ipari felhasználásra (konzerv-, hűtő-, üdítőital-, szeszipar, aszalás) szánt gyümölcs esetén, viszont már vannak egész kielégítően működő betakarító gépek.

Ez esetben is azonban fontos követelmény, hogy a gyümölcs a gépi művelet számára kedvező állapotban (pl. könnyű leválaszthatóság, ütéssel szembeni ellenálló képesség, stb.) legyen. Ismerni kell a gyümölcsfajok, fajták betakarítási sajátosságait.

Fontos az ültetvény sor távolsága (a gépek mozgása miatt), a művelési mód, a korona kialakítás, a magasság, az egy időben történő érés, illetve fejlődés, az az egyenletes termés elhelyezkedés, egyöntetű növényállomány és a bő terméshozam. De ugyanígy lényegesek a betakarítógépekkel szemben támasztott követelmények is. Ezek között a

A kézi szedést segítő eszközök A kézi szedést jelentősen könnyítheti az adott ültetvényhez jól megválasztott segédeszközök (gyümölcsgyűjtő edény,

A gyümölcs gépi betakarítása A gépi betakarítás fő műveletei: a gyümölcs leválasztása a fáról vagy bokorról, majd a leválasztott gyümölcsök összegyűjtése.

Szakaszos működésű rázó gépek A traktorra szerelt, vontatott, vagy magajáró rázó gép az adott fa törzsét vagy egy-egy ágát általában rúd segítségével rázza. A vibráció hatására a gyümölcs lehull közvetlenül a földre, vagy a gyűjtő ernyőre, majd onnan szállítószalag ládába juttatja, miközben a ventilátor a könnyű szenynyeződéseket, faleveleket a gyümölcsök közül eltávolítja.

A rázó szerkezet hidraulikus vagy mechanikus működésű. A

35

36

különböző kialakítású megfogó szerkezetek max. 40 cm vastagságú fatörzs, és 25 cm vastagságú ágak kíméletes megragadására és rázására alkalmasak, szorító nyomásuk szabályozható. A rázó frekvencia 600-1.200/min, az amplitúdója 10-50 mm között az adott gyümölcshöz állítható. A rázás időtartama max. 2-5 sec.

A szakaszosan működő rázógépek teljesítménye típustól, gyártmánytól függően magas törzsű fáknál max. 200 fa/óra, míg sövény ültetvényekben max. 400 fa/óra is lehet! Kiszolgáló személyzet száma 3-8 fő. Egyes gépeket 45%-os lejtőig lehet használni.

A nem sérülékeny gyümölcsök, mint a dió és mandula, rázógéppel való betakarítása különösebb gondot nem okoz. Első sorban meggy, szilva, de kajszi betakarítására használhatók.

Fontos a merev fakorona, hoszszú ostorszerű vesszők ne legyenek, mert azok belengenek és a gyümölcs nem hullik le. Száraz, nyársaló ágak se legyenek, előnyös a ritka korona. Amennyiben a gyümölcs közvetlen talajra hull, 3-4 héttel korábban kaszálást kell végezni. A 15-20 cm vas-

tag gyepszőnyeg csökkenti a sérüléseket és az elgurulást.

Folyamatos működésű rázó gépek A folyamatos működésű rázó gépek folyamatosan haladnak az ültetvényben és a rezgő pálcák, ujjak a gallyakat, ágakat rezgésbe hozzák, ezzel biztosítva a termés leválasztását. Első sorban bogyós gyümölcs ültetvényekben, mint málna, ribizli használják.

A sövényről gyűjtő ernyőre lerázott gyümölcsöket gyűjtő szalagok szállítják rekeszekbe, miközben szívóventilátor a könnyű szennyeződéseket, leveleket a gyümölcsök közül eltávolítja.

Többnyire magajáró kivitelben készülnek.

Fésülő rendszerű betakarító gépeket szalagos és lengővillás szedőszerkezettel kialakítva szamóca betakarításához gyártanak.

A gyümölcs leválasztásához szükséges vibráció pneumatikával is előállítható, de ezek a gépek relatíve nagy energia felhasználással működnek.

Gyümölcsfelszedő gépek Egyes gyümölcsök, mint a dió, mandula és léalma betakarítása két menetben is megvalósítható.

Ezek a gépek pneumatikus, forgókefés, gumilapátos (felsöpörnek, mint az utcaseprő gép), szöges (mint a sündisznó, felszúrják a gyümölcsöket), gumiujjas (szögek helyett gumi ujjak vannak és ezek közé szorul a gyümölcs) felszedő szerkezettel készülhetnek. A szöges dobos felszedő gépek óránkénti teljesítménye 7-12 t lehet.

Anyagmozgatás A leszedett gyümölcsöt minél előbb hűvös vagy hűthető helyre kell szállítani. Nagy odafigyelést és szervezést igénylő, jól gépesített logisztikai feladat a leszedett termény mozgatása, mind a kézi, mind a gépi betakarítás során. Alapvető szempont, hogy a vezérgép a betakarító gép (vagy a szedők) és ennek kell biztosítani a folyamatos munkáját.

Fontos a megfelelő göngyöleg, a tároló eszközök megválasztása, a rakodó lapok használata, az egységrakomány képzése, melyek ládarakodók, emelő villás targoncák vagy traktoros villásrakodók segítségével mozgathatók. De rendelkezésre állnak minden igényt kielégítő önfelszedő-, önrakodó-, rakomány tömbösítő-, kihordó-gépek és szállítókocsik. Lényeges, hogy az anyagmozgatás során se sérülje-

nek a gyümölcsök. A szállítás során minél kevesebb erőteljes rázkódás érje a gyümölcsöket.

Gyümölcsmanipulálás gépei A gyümölcsmanipulálás azoknak a munkáknak az összefoglaló neve, melyeket a leszedett gyümölccsel kapcsolatban a betakarítás után az áruvá való előkészítésig kell elvégezni. Céljuk a gyümölcs előkészítése, ép, egészséges állapotban való megóvása a szedéstől a fogyasztásig terjedő időszak alatt, azaz a piaci érték növelése, ezért árunemesítésnek is nevezik.

A leszedett gyümölcs tisztítását, válogatását, osztályozását és csomagolását – a kereskedelem, illetve a fogyasztó igényeit figyelembe véve – gyümölcsmanipuláló gépsorok végzik. E felsorolt alapműveletek mellett szükséges még a gyümölcs fogadása, felrakása a gépsorra, a selejtezés és az un. ládatöltés.

Mindezek során alapvető követelmény, hogy a gyümölcsökkel kíméletesen bánjunk, hogy a lehető legkevesebb sérülést okozzanak a gépek, és az esetleges fertőzések ne terjedjenek tovább. A gépek gyümölccsel érintkező részei puhák, rugalmasak és jól tisztíthatók.

Tisztítógépek Tisztítógépek feladata a gyümölcs felületén lévő szennyeződés eltávolítása a válogatás elősegítése. A gépek a következő műveletek elvégzését teszik lehetővé: tisztítás, szőrtelenítés (őszibarack), fényesítés. Technikailag száraz és nedves tisztítók alkalmazhatók. A gyümölcs egy-, vagy két forgó kefesor között halad és közben a kefék (rövid-, hosszú szőrű) kíméletesen ledörzsölik a szennyeződést. A nedves tisztítás hatásosabb, itt a forgó továbbító hengerek által szállított gyümölcsökre még szórófejek vizet is juttatnak, majd szárító sorra kerülnek a gyümölcsök.

Válogatógépek A válogatás meghatározott jellemzők szerint (érettség, sérülések, szín, idegen anyag stb.) többnyire kézzel történik. A válogatás minőségét és teljesítményét nagymértékben meghatározzák a munkakörülmények.

Fontos, hogy az anyagáramlás egyenletes, áttekinthető legyen, és nélkülözhetetlen a jó megvilá-

gítás. Legegyszerűbb a szállítószalagos, de ezek nem forgatják a gyümölcsöt, ezért csak sérülékeny termésekhez használják.

Nagyobb teljesítményűek és jobb, pontosabb munkát végeznek a hengersoros, a görgősoros gépek. A válogatógépek szélessége olyan, hogy mind a két oldalán dolgozhatnak, a szalag haladási sebessége pedig 6-7 m/min lehet.

Osztályozó gépek Osztályozás célja, hogy a leszüretelt vegyes összetételű anyagból egyöntetű, azonos alakú, méretű, tömegű, színű cso-

portokat hozzunk létre. A méret szerinti osztályozó gépeket lassan felváltják a tömeg szerint osztályozók. Előnyük a kíméletesebb, pontosabb munka, az egyszerűbb állítási lehetőség.

Munkájuk során a legnagyobb tömegű (általában a legértékesebb) gyümölcsöket éri a legkevesebb mechanikai hatás, ütődés) ellentétben a méretszerinti osztályozással, mivel a nagyobb tömegű (súlyú) gyümölcsök a gép elején válnak ki. A legelterjedtebb méret szerint osztályozók réses (osztályozóléces), kitérő szíjpáros lyuksoros, profil hen-

geres, illetve lelökő elemes kivitelűek. Az elektronikus érzékelés és a számítástechnika korszerű megoldásai ma már lehetővé teszik a színárnyalatok, alak szerinti osztályozást, a kézi munka minimálisra csökkentését, de még a különböző adminisztrációs és könyvelési feladatok ellátását is.

Mindezeket figyelembe véve a jelen cikk célkitűzése, hogy a

leválasztóból, szárítóberendezésből, tárolóból, tranzittárolóból és

Csomagoló gépek A csomagolás a gyümölcs fajtól, az értékesítés módjától függően nagyon sokféle lehet. Elég csak körülnézni egy élelmiszer áruházban vagy akár a piacon.

Különböző nagyságú, anyagú tál-

37

cák, rekeszek, ládák, hálók, fóliák. Egyre nagyobb jelentősége van, különösen az áru minőségének megőrzése és a fogyasztói igények miatt.

A különböző egységekből kisebb-nagyobb teljesítményű (210 t/h) manipuláló gépsorok állíthatók össze. Ezek általában ládaürítő-, selejtező-, különböző töltő- és csomagoló-, ládamosógépekkel, ládaszállító görgősorokkal egészülnek ki. A gyümölcsök romlékonyak, emiatt mindig modern, nagyteljesítményű gépsorok szükségesek!

Dr. Wachtler István

Energiatakarékos terményszárítás és kiegészítő terménykezelési technológiák

Minden bizonnyal a kedves olvasó számára nem ismeretlen, hogy megjelent a „Terménytárolók, szárítók és tisztítók fejlesztésének támogatása „elnevezésű pályázati kiírás.

Magyarország Kormányának felhívása a mezőgazdasági termelők, a mezőgazdasági termelők egyes csoportjai és a fiatal mezőgazdasági termelők részére mezőgazdasági üzemek fejlesztését szolgáló beruházások támogatására vonatkozik. A Felhívás támogatást biztosít a megtermelt szántóföldi és egyéb termények tárolási, szárítási és tisztítási kapacitásainak fejlesztéséhez, új üzemek létesítéséhez, a meglévő üzemek korszerűsítéséhez.

A támogatás kiterjed a megújuló energiaforrások alkalmazásának az ösztönzésére, felújítás esetén az energiahatékonyságot növelő technológiák alkalmazására.

A felhívás további célja a vidéki térségekben a meglévő munkahelyek megőrzése, a fiatal gazdálkodók kiemelt támogatása.

1. ábra: Tehergépjármű feltöltése rakodógéppel.

(Forrás: saját felvétel.)

mezőgazdaság versenyképességéhez hozzájáruló energiatakarékos szárítótelepi technológiát ismertesse a gazdák, a beruházni kívánók és a szakma iránt érdeklődők számára, a teljesség igénye nélkül.

Általánosságban a terményszárító telep felépítéséről…

A terményszárító telep mérlegből, mintavételezőből, analizáló készülékekből (esetleg a mérlegházban elhelyezve), fogadógaratból, magtisztítóból, por-

egyéb kiegészítő berendezésekből (anyagmozgató gépek, szellőztetők, keverők, mérőkészülékek, stb.) áll.

Hogyan megy végbe a terménykezelési folyamat egy szárítótelepen? A telepre érkező termény minőségi vizsgálaton esik át, amennyiben megfelel az előírásoknak (tisztaság, esésszám, fehérje-tartalom, stb.), akkor a szárító telepi átvétel megkezdődhet. A mérlegelés után a szállítójárművel behordott nedves termény a föld feletti fogadógaratba vagy színbe kerül, amelyből szállítószalaggal, rédlerrel és szakaszos anyagmozgató berendezéssel végzik a kitárolást. Innen

a nedves termény a serleges felvonó által kerül az előtisztítóba, majd egy másik felvonó segítségével a szárítóba.

A megtisztított termény közvetlenül kerülhet a tárolóba is – amennyiben nincs szükség szárításra. A másik megoldás, hogy a megszárított termény utótisztítás után serleges felhordón és felsőpályás betárolón keresztül a terménytároló színbe, silóba vagy közvetlenül a tranzittartályba kerül, amelyből a tehergépjármű platója megtölthető.

Az utóbbira elsősorban akkor kerül sor, ha bérszárításról van szó, másodsorban megoldható a szárítóból kijövő termény visszatöltése a szárítótoronyba. A tárolóból való kitároláskor a rédlerekről vagy szállítócsigákról az anyag a serleges felhordóra kerül, majd innen a tranzittároló tartályon át a szállítójárműre ömleszthető, esetleg közvetlenül a rakodógéppel is megoldható (1. ábra).

Szárítótelepi technológia részeinek ismertetése

A termény mintavételezése A termények minőségi átvételekor meg kell határozni az anyag

38

nedvességtartalmát, tisztaságát és beltartalmi (szárazanyag, esésszám, fehérje, nyerszsír, nyersrost) értékeit.

A minőségi átvételnél a beszállított termény járművenkénti mintavételezése kézi- vagy gépi mintavevővel történik. A nagyobb üzemméretű telepeknél az automatikus gépi mintavételezés egyre inkább szükségessé válik (homogén és reprezentatív mintavétel céljából). A gabona mintavevő szonda a 2. ábrán látható. A mintavevő robotkar a pótkocsi, a plató teljes szélességében és mélységében mozgatható. A kiválasztott mintát a rendszer automatikusan a laborba szállítja egy pneumatikus csőrendszeren keresztül.

A szárítóüzemi technológiák hőenergia felhasználásának meghatározásához alapvető tudni szükséges a nedvességelvonás mértékét, vagyis a betakarítás utáni (kezdeti) és a szárítás utáni végnedvesség-tartalmat.

Emellett a vízelvonás jelentős energiaközléssel járó folyamat, melynek során a terményt jelentős igénybevétel éri, mely hatással van a termény beltartalmi pa-

ramétereire. Mindezek miatt fontos beltartalmi mérést végez-

mérési pontossága 20 kg. Ezeken a mérlegeken a 20-30 t teherbí-

2. ábra: Gabona mintavevő szonda.

(Forrás: saját felvétel.)

ni a szárítótelepen és/vagy egy akkreditált laboratóriumban.

Mérlegelés A szárító-tároló telepre beszállított termények átvételénél első lépés a termény tömegének lemérése. Fontos hogy a szállítójárművek teherbírásának és méretének megfelelő mérlegek álljanak rendelkezésre. A korszerű közepes és nagy kapacitású telepeknél a mérleg megkívánt kapacitása kb. 30-60 t teherbírású,

rású járműszerelvények is lemérhetők (3. ábra). A telepre érkező teherjárművet két alkalommal mérik, először megrakodva, a másik esetben pedig üresen. A különbség adja a beszállított termény nettó tömegét, melyről bizonylatot adnak.

A hídmérlegek hossza általában 9-10 és 12-20 méter. A feljáró készülhet betonból vagy acélból. A legtöbb hídmérleg alváza alá mérlegcella van elhelyezve. A mérlegcella jelét pedig felerősíti, feldolgozza, illetve digitálisan kijelzi a hídon lévő tömeg súlyát az ún. mérlegműszer. Ha a szükség úgy diktálja a mérlegműszer a PC-ről is konfigurálható, az eredmények további feldolgozása érdekében. Soros porton keresztül összeköthető a két berendezés és egy szoftver segítségével megfelelő formátumba menthetőek a mért értékek, adatok (tömeg, termény, rendszám, sofőr, cégnév), melyek nyomtathatóak is.

A hídmérlegeket az alábbiak jellemzik:

- alacsony felépítmény, - könnyű áttelepíthetőség, - biztonságos ráállás és áthajtás, - a mérleg belengése határolt, - egyszerű és gyors összeszerelés.

Magtisztítás Az arató-cséplő gép munkája nyomán nyert termény magas nedvességtartalmú és erősen szennyezett. A kultúrnövény magjain kívül ugyanis idegen anyagokat: szerves (szár-, levél-, csutkamaradványok, gyomnövény magvak, stb.) és szervetlen (homok, rög, kő) tisztátalanságokat is tartalmaz. A kombájnnal történő betakarítás folyamán az anyagot mechanikus hatások is érik, amelyek a szemek kis részének sérülését (szemtörés, repedés) okozzák. Ezenkívül a különböző anyagmozgató berendezésekben is további károsodás következik be. Ezek a hatások különösen a nagy nedvességtartalommal történő betakarítás esetén jelentősek.

A szárítást megelőző tisztítás tehát javítja a termény technológiai tulajdonágait, növeli a szállítóberendezések és a szárító teljesítményét, valamint a megbízhatóságát.

A tisztítás a vízelvonó technológia egyik sarkalatos kérdése. A tisztítóberendezésekkel szemben a szárítás során speciális igények merülnek fel. A követelmény 97-99%-os tisztaság az előtisztítóknál még akkor is, ha a termény (pl. kukorica) nedvességtartalma eléri a 30%-ot.

A méret szerinti szétválasztásra rostákat alkalmaznak. A rosták munkavégző felülete lyuggatott fémlemez, ritkábban drótszövet rosta. Munkájuk szerint megkü-

39

40

lönböztetünk rögrostát, szemrostát, valamint fűmagrostát. A rögrosták rendeltetése a szár- és csutkamaradványok, valamint az egyéb nagyméretű idegen anyagok, rögök kiválasztása, viszont a kultúrnövény magjait átengedik.

A szemrosták nyílásmérete a rögrosták és a fűmagrosták nyílásmérete között van, a cél a magnál kisebb alkotók kiválasztása.

A síkrosták soros, párhuzamos vagy zegzugos elrendezésűek lehetnek. Napjainkban a párhuzamos rostaelrendezés vált általánossá. Ennél a megoldásnál a rög és a kő már az első rostán kiválik, és nem szennyezi tovább a magot.

A rosták dőlésszöge 0 és 10º között változik. Nyílásméretüket az adott keverék magméretétől, a feldolgozandó anyagra vonatkozó előírásoktól, valamint a gépnek a technológiai sorban elfoglalt helyétől (elő-, illetve utótisztítás) függően választják meg.

Terményszárítás A következő főszerkezeti részekből áll egy szemesterményszárító: - szárítótér (függőleges: ak-

-

-

-

3. ábra: Rámpás acél hídmérleg. (Forrás: saját felvétel.)

4. ábra: Gázégő készülék. (Forrás: saját felvétel.)

nás, oszlopos és vízszintes: szalagos), tüzelőberendezés (gáz vagy biomassza), ventilátorok (axiális vagy radiális), légcsatornák (a felmelegített levegő, illetve a szárítóközeg vezetése, elosztása), automatika (égő), kiegészítő berendezések (folyamatos és szakaszos üzemű szállítóeszközök, elzáró- és szabályozóelemek).

Energiafelhasználás A modern energiatakarékos terményszárítók napjainkban rendszerint hővisszaforgatásos, recirkulációs rendszerűek. A hővisszaforgatás során a szárító hűtőzónájában lévő terményen keresztüláramló hűtőlevegő felmelegszik, miközben a termény lehűl. Ezt a felmelegített levegőt a szárító fűtőterébe juttatva az energiaköltség nagymértékben csökkenthető.

A gyakorlati tapasztalatok szerint a korszerű szárítással akár 30%-os hőenergia-megtakarítás is elérhető a hagyományos, hővisszaforgatás nélküli szárítókhoz képest.

A modern energiatakarékos terményszárítók – a fentieken túl – az alábbi követelményeknek is megfelelnek: - többféle kultúra szárítására alkalmas, - automatikus nedvességszabályozás, - határérték alatti por- és füstgáz-emisszió (CO, NOx, SO2), - automatikus szárítóvezérlés, távvezérlés, - kíméletes szárítási folyamat.

Fosszilis- és biomassza tüzelőrendszer A gázégőkkel világító és nem világító ún. kék láng is létrehozható. Amennyiben a levegőt a gázzal az égés előtt tökéletesen elegyítik, akkor kis térfogatú és nagy hőmérsékletű nem világító gáz keletkezik. Ha égés közben fokozatosan kerül a levegő adagolásra, akkor a láng térfogata megnő, a lassúbb égés következtében kiváló szénrészecskék izzása folytán a láng világítóvá válik, vörösen izzik.

A hőenergia előállításához elengedhetetlen gázégő egy házba építve, illetve blokkba szerelve tartalmazza a folyamatos égéshez, gyújtáshoz, az üzemi feltételek ellenőrzéséhez, a szabályozáshoz szükséges összes tartozékokat (4. ábra).

Főbb tartozékok: elektromotor, égési levegő ventilátor, levegő nyomáskapcsoló, szervomotor, gáz-levegő szabályozó csappantyú (arányszabályozó), gyújtótranszformátor, gyújtóelektródák és kábel, torlasztó tárcsa (impeller), lángőr és erősítő berendezés, vezérlő és szabályozó automatika, stb.

A blokkégővel szállított szerelvények: gázszűrő, készülék nyomásszabályozó, mágnes szelepek (áram hatására nyitó-záró), gáznyomás kapcsoló és feszmérő csap.

A biomassza tüzelőberendezések hőközlési módja lehet: direkt (a keverő szekrényben előállított meleg füstgáz-levegőt közvetlenül juttatják be a szárítóba), illetve indirekt (forróvíz termelő kazánnal és forróvízlevegő hőcserélővel ellátott). A fent említett kazánokkal szemben széles tartományú hőteljesítményigényt várunk el (0,5-3 MW), emellett az előállított vízhőmérséklet 100-105 °C. A kazánhatásfokuk 80-85%-os. Ezek

a rendszerek szinte mindegyike a terményszárítóhoz kapcsolható.

Az energianövény automatikusan kerül be a tűztérbe a csigás behordó vagy bálabetoló segítségével – aprítás vagy szeletelés után –, mivel a tüzelőberendezés működését automatika vezérli.

Ezen kívül hasonlóan a hagyományos tüzelőberendezéseknél megszokott automatikáknál, itt is programozható, illetve távfelügyeleti rendszerekhez kapcsolható.

A kazánvezérlés az alábbi feladatokat tudja még ellátni a hőteljesítmény-szabályozás mellett: a tűztér vákuum szabályozása, oxigénszint figyelés, emissziók szabályozása, tűzvédelmi funkciók, és adatok mentése.

Az égés során keletkező hamu eltávolítása is automatikusan történik meg (kitárolás csiga segítségével). Az égésterméket a környezetvédelmi előírások alapján vezetik el a füstgázelszívó ventilátoron és egy tisztítón keresztül. Így a szennyezőanyag emiszszió alacsony értéken tartható.

Hazánkban kivitelezésre került olyan szárítótechnológia is, amely gáztüzeléssel és forró vizes hőcserélő rendszerrel is el van látva, ún. hibrid hőszolgáltató egységnek nevezik. Az így kialakított szárító teljesítménye szemes terményre számolva 20 tonna/h is lehet.

Az üzemeltetési tapasztalatok azt mutatják, hogy a gáz biomasszával való kiváltása akkor gazdaságos, ha a szárító évente legalább 1000 órát üzemel, illetve a biomassza viszonylag olcsón beszerezhető (pl. helyben megtermelt). A biomassza tüzelőrendszer számos előnye mellett egyelőre még nem elterjedt technológia a magas beruházási költség (2,5-3,5-ször nagyobb, mint a hasonló teljesítményű gáztüzelésű berendezés) és a megtérülés kockázatai miatt.

A már létező biomassza tüzelőrendszerrel ellátott szárítót könnyű és rugalmas szabályozhatóság, alacsony üzemeltetési költség és a gázszolgáltatótól való függetlenség jellemzi. A terményszárítók hőenergiájának biztosítása növényi biomasszát tüzelő rendszerrel megfontolandó minden üzemeltető számára.

Antal Tamás, PhD., habil. egyetemi docens Nyíregyházi Egyetem

41

42 Értékálló Aranykorona

Havonta megjelenõ Országos mezõgazdasági szaklap

Kiadja: Farm-Média Kft. 4400 Nyíregyháza, Bocskai u. 5.

Levélcím: 4401 Nyíregyháza, Pf: 94 Telefon/Fax: (+36-42) 403-898 Telefon: (+36-42) 400-584 E-mail: farmmedia@netra.hu

Fõszerkesztõ: Hubertné Izinger Erika

Növényvédelmi szakértõ: Fekete Zoltán

Talajkémiai szakértõ: dr. Juhos Katalin

Öntözéstechnikai szakértõ: dr. Lelkes János

Zöldségtermesztési szakértő: Fehér Béláné dr. Állattenyésztési szakértõ: dr. Tóthi Róbert Mg. gépész szakértõ: dr. habil. Antal Tamás

Fotó: Lázár Zsolt Címlap: Depositphotos Nyomdai elõkészítés: Gekkó Stúdió Bt. Nyomda: Szendeczki Nyomda

Országosan terjeszti: Lapker Zrt.

Regionális terjesztés: Szabolcs, Hajdú, Borsod, Heves megyében a falugazdász hálózaton keresztül.

ISSN: 1586-9652 A hirdetések tartalmáért felelõsséget nem vállalunk. Az újságban alkalmazott grafikai megoldások a szerkesztõség engedélye nélkül nem használhatók. A cikkekért a szerzõk vállalják a felelõsséget.

APRÓHIRDETÉSEK

Eladó jó származású 6 éves pej kanca ló. Kiváló ugróképesség, szelíd könnyen kezelhető. Oltási útlevele rendben. Irányár: 4 M Ft. Tel.: 06-70/520-5721

Eladó körbálás rétiszéna és lucerna. 125 x 125 hálós bálák. Rakodás megbeszélés szerint. Ár: 9 E Ft/db. Tel.: 06-30/929-9069

Jersey borjak eladók, két bika és egy üsző. Rendezett papírokkal négyesmentes állományból. Ár: 70 E Ft/db.

Tel.: 06-30/212-7448

Eladó 3 mázsa, morzsolt szemes kukorica zsákolva. Ár: 7500 Ft/q. Tel.: 06-20/969-8490

Kiváló minőségű, háztáji, előnevelt, kettős hasznosítású, 4 hetes csirke eladó. Erős, egészséges, kiváló minőségű. Ár: 499 Ft/db. Tel.: 06-70/341-0476

Eladó jó minőségű, kiskocka bála fű széna, kb. 100 db. Ár: 1000 Ft/db. Tel.: 06-20/282-1759

Lapály nagyfehér malacok eladók, 20-25 kg, 9 hetesek. Ár: 750 Ft/kg. Tel.: 06-30/518-2242 30 kg fekete napraforgó eladó.

Tel.: 06-30/215-3470

Eladó 1 éves kos vagy cserélhető jerkére. Ár: 33 E Ft. Tel.: 06-20/531-9562

FELKÉRT SZAKÉRTõINK:

dr. Béri Béla - DE MÉK Állattenyésztési Tanszék

dr. Halas Veronika - MATE Kaposvári Camp. ÉTI dr. Simon Gergely - MATE Kertészettud. Int.

Sipos Tamás - DE AKIT NYKI

LAKOSSÁGI INGYENES APRÓHIRDETÉSI SZELVÉNY A hirdetés megjelenésének ideje: 2021. augusztus

Apróhirdetési szelvény leadási határideje: 2021. július 21.

Hirdetési szöveg: ................................................................................ .................................................................................. .................................................................................. .................................................................................. .................................................................................. .................................................................................. .................................................................................. ..................................................................................

Hirdetését feladhatja postán, faxon vagy küldje el e-mail-ben: FARM-MÉDIA KFT., 4401 Nyíregyháza, Pf.: 94 Fax: +36-42/400-584 E-mail: farmmedia@netra.hu

Rétborona, 5 méteres, hidralikus csukású, eladó. Ár: 430 E Ft. Tel.: 06-20/931-1231 Eladó 2 db tojó meg egy gúnár fehér liba, 1 évesek. Ár: 5 E Ft/db. Tel.: 06-20/377-4035

1000 literes IBC műanyag víztartály eladó fehér színben, azonnal tölthető állapotban, alkalmas: cefre, üzemanyag, takarmány tárolásra. Ár: 8-25 E Ft. Tel.: 06-20/233-2005 Idei születésű, egészséges, jó étvágyú merinó-ile de france kis kos bárány eladó. Ár: 17 E Ft. Tel.: 06-30/710-8130

Szabó István - Pro-Feed Kft.

Szilágyi Arnold - DE MÉK Növényvédelmi Int.

dr. Tóth Brigitta - DE MÉK Élelmiszertud. Int.

Török Evelin - DE MÉK Állattenyésztési Tanszék

dr. Wachtler István

dr. Zsigrai György - Tokaji Kutatóintézet

ELõFIZETÉSI SZELVÉNY

Megrendelem az Értékálló Aranykorona 2021. évben megjelenõ számait, (február-december) melyet kérem postai úton eljuttatni számomra.

A lap ára éves elõfizetés esetén (9 újság + postaköltség).

Éves elõfizetés összesen 5.000 Ft.

Féléves elõfizetés esetén (5 újság + postaköltség).

Féléves elõfizetés összesen 3.000 Ft.

Kérjük a kívánt részt x-szel bejelölni.

Kérjük az elõfizetés díját belföldi postautalványon részünkre befizetni. Visszaigazolásként a befizetett összegrõl számlát küldünk.

A szaklapot .............................. hónaptól küldjék részemre.

FARM-MÉDIA KFT. 4401 Nyíregyháza, Pf.: 94 Elõfizetéssel kapcsolatosan a következõ telefonszámon érdeklõdhetnek: +36-42/400-584 Név: ...........................................................

Cím: ...........................................................

Telefon: .....................................................