„Ha Isteneteket, az Ur at szolgáljátok, akkor megáld kenyérrel és vízzel.” (Mózes második könyve 23,25a)
Farkas László ÚRNAK SZOLGÁI
Regény
A/5 • 384 oldal • keménytáblás • 1900 Ft
Csoma Judit MEGSZELÍDÍTETT SZORONGÁS
A szorongás jelenségének teológiai és pasztorálpszichológiai szemlélete a 20. században
2., javított kiadás
B/5 • 188 oldal • kartonált • 3000 Ft
Szabó-Nyulász Melinda
GONDOLD ÚJRA, ALKOSS MÁSKÉPP!
Tananyagba építhető kreatív ötlettár pedagógusok, oktatók, szakemberek számára 200×270 mm • 188 oldal • kartonált • 3500 Ft (Kálvin Kiadó – Reftantár)
BIBLIA NEKED
Interaktív kiadás fiataloknak
A revideált új fordítású Biblia (RÚF2014) szövegével 160×218 mm • 1586 oldal • 12 000 Ft (Kálvin Kiadó – Harmat Kiadó)
Hans-Joachim Eckstein
HIT – KAPCSOLAT
Isten emberi valóságáról
Bagdán Zsuzsanna AZ ASSZONYOKAT
NEM LEHETETT
MEGSZÜNTETNI
Életutak és emlékképek a Magyarországi Református Nőszövetségből
A/5 • 248 oldal keménytáblás • 2200 Ft
Mickolczi Enikő (szerk.)
Példatár A/4 • 120 oldal kartonált • 1500 Ft
Elena Pasquali –Priscilla Lamont KICSIK KÉPES
BIBLIÁJA
170×209 mm • 192 oldal keménytáblás • 4200 Ft
B/6 • 156 oldal • kartonált • 950 Ft
Siba Balázs
HÉTFŐTŐL SZOMBATIG
Lelki rítusok és spiritualitás a mindennapokban
Fr/5 • 240 oldal • kartonált • 2600 Ft
Kármán Tibor
EGY FOCISTA NAPLÓJÁBÓL
Ifjúsági regény
Fr/5 • 136 oldal • keménytáblás • 1900 Ft
Kálvin János
KIK A BOLDOGOK?
Igehirdetések Mt 5,1–12 és Lk 6,20–26 alapján Ak/40 • 88 oldal • kartonált • 500 Ft
Pompor Zoltán (szerk.)
TÖRTÉNETEK A BIBLIÁBÓL – STORIES FROM THE BIBLE
Bertóthy Ágnes, Czuder Tamás és Csigó Vivien rajzaival Fr/5 • 236 oldal • kartonált • 2000 Ft (Kálvin Kiadó – Reftantár)
A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója
1113 Budapest, Bocskai út 35. • Tel.: 06-1-386-8267; 06-30-276-7343 • e-mail: kalvin.kiado@kalvinkiado.hu
www.kalvinkiado.hu • www.bibliatarsulat.hu
Vásároljon a weboldalunkon 15% kedvezménnyel!
A Magyarországi Református Egyház hetilapja
Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1146 Budapest XIV., Abonyi utca 21. Honlap: www.reflap.hu.
E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.
Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu)
Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208.
A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.
Bankszámlaszám:
OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.
Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.
IBAN nyomtatott forma:
HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB.
Főszerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa
Főszerkesztő-helyettes: Weberné Zsikai Mária (weber.maria@reformatus.hu)
Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Kiss Sándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu), Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu).
Tervezőszerkesztő: Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu).
Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető.
A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.
A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.
Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.
Címlapfotó: Hurta Hajnalka
Mindazon által jer, minden vakmerőség nélkül kérjünk két részt a kegyelemben a földön, hogy vehessük kettős mértékét az ő örömében az égben: Te, ki örvendesz mibennünk, cselekedjél jót mivelünk, ne is oltsd el a te jó kívánságodat bennünk –oh, cselekedd azt, hogy nem csak kérjünk Tetőled, hanem ugyan viaskodjunk is az áldásért Teveled, ámbár a mi romlott testünknek bűnnel teljes kívánsági sántikálva menjenek a koporsóba.
INTERJÚ • 6. Mi, reformátusok | Zila Gábor, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ügyvezetője az idei Reformátusok Szárszói Konferenciájának témájáról és céljáról EGYHÁZI ÉLET • 12. Életre szóló beszélgetés, akár | „Ha a férj tartja Istennel a kapcsolatot, az Úr rajta keresztül vezetni fogja a családot” – jegyesoktatással a formalitás ellen MAGVETŐK • 16. Önfeledten a Bárka biztonságában | Helyszíni riport Balatonfenyvesről, a Magyarországi Református Egyház legnagyobb esélyteremtő programjáról ÚTON-ÚTFÉLEN • 22. „Hároméves korom óta vártam ezt az utat” | Izraeli tanulmányúton jártak a Károli Gáspár Református Egyetem teológusai
EGYHÁZI ÉLET • 24. Erő, szeretet, józanság | Kiemelkedő eredmény református diákoktól az „Ifjú tudósok” tudományos vetélkedőn
PORTRÉ • 30. Református névjegy | Ismerjék meg Tóth-Gyóllai Dánielt, a Debrecen-Homokkerti Református Egyházközség segédlelkészét
A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:
TELEFONSZÁMUNK:
hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.
E-MAIL-CÍMEINK:
szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).
A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel.
(1) „…nagy jel…” (Jel 12)
A „harmadik jaj” hét látomást foglal magában, a jelen és a jövő titkai tárulnak fel. Az első a nagy jel: a napba öltözött asszony és születendő gyermekének üldöztetése és megmenekülése. Isten a gyermeket felveszi a mennyei trónushoz, és az asszonyt elrejti a Sátán dühe elől. Nincs olyan földi hatalom, amely az egyház számára végső menedék lehetne. Krisztus népe kiszolgáltatott, mint egy születendő csecsemő és egy vajúdó asszony. Mégis: „Szép az egyház helyzete, mikor immár csupán Isten oltalmazza.” (Pascal) Isten ellensége, az ősi kígyó (8) akarja elpusztítani, hogy megakadályozza Krisztus uralmát. Kozmikus erőket, birodalmakat, királyságokat egyesít, földi trónokkal ostromolja a mennyei trónt. De a mennyei harcot elveszíti, így nem vádolhatja többé Isten előtt „testvéreinket” (10). A mennyei győzelem titka Krisztus kereszthalála. A Bárány vére e világ szempontjából nézve kudarc, de Isten előtt bűntörlő áldozat, a vértanúk halálig tartó hűsége e világ szerint vereség, de a Krisztusba vetett hitük győzi le a világot (1Jn 5,4–5). Ezt hirdeti ünnepélyességgel a mennyei hang. Isten ellenségének kevés ideje van (12), ezért pusztító harcát a földön koncentrálja. Miért csodálkozol? (17,7) A népek dühe Krisztus tanúi ellen a Sátán őrjöngéséből táplálkozik (11,18).
Neh 9 3. zsoltár
(1) „…istenkáromló...” (Jel 13,1–10)
A második látomásban a Sátán meghatalmazottja emelkedik ki a tengerből. Bámulatos tünemény: mindenütt jelenlévő (hét fej), kifogyhatatlan erő (tíz szarv), szuperhatalom (tíz korona), uralma könyörtelen (párduc, medve, oroszlán). Halálos sebből gyógyult, legyőzhetetlennek tűnik, ezért imádják őt és gazdáját is. Istenkáromló szavaiért rajong a világ. Hatalmi igénye vallási. Ideje hamar lejár, ezért likvidálni akarja a szenteket. Aki nem hódol be, pusztulnia kell. A gyülekezethez írt levelek Krisztus felszólításával végződtek: akinek van füle, hallja! Ezt a nyomatékos Igét olvassuk itt is. Vagyis ne tévesszen meg a fenevad egyetlen szava és tette sem: hódolni kényszerít, istenkáromló, aki Isten áldó jelenlétét (sátorát) gyalázza, kevélykedik, nyíltan üldözi a hívőket, nem rejtőzködik és könyörtelen. Csak a Krisztusba vetett hit mutathatja meg, hogy bár a világ csodálja és imádja a káromlót, célja az, hogy halálos hazugság hálójába gyűjtsön. Az állhatatosság (hosszútűrés) váltja hűségre a hitet. A tisztán látó hitnek a démoni hiszékenység az ellentéte, az állhatatosságnak pedig az önáltatás. A révült sodródásból és a rémületes nyomás alól a szerelmes Fiú szabadít ki: őt hallgasd! (Lk 9,35) Neh 10 512. dicséret
(14) „…és megtéveszti a föld lakóit…” (Jel 13,11–18)
A harmadik látomásban másik fenevad lép elő, aki nem felváltja, hanem erősíti az előbbit. A földből jön fel, és az előbbi hatalmával lenyűgöző csodákat cselekszik, szinte teremt, a fenevad néma képmásába életet lehel. Mintha próféta lenne, sőt prófétánál is több, hasonlít a Bárányhoz. De a Sátán módjára beszél. Nem életre vezet, hanem a pusztulásba csalogat. Hamis próféta (16,13). Pál és János apostol intését kell megfontolnunk, akik a végidők nagy szellemi küzdelmére figyelmeztetnek: „...az antikrisztus eljön, így most sok antikrisztus támadt...” (1Jn 2,18) Nem egyedül van, szelleme szétárad és mindent átfertőz (2Thessz 2,1–12). Az antikrisztus egyszerre tagad és hitet (2Jn 1,7). Tagadja, sőt káromolja Istent, és egyúttal félrevezet, bálványozásra késztet, vagyis a Sátán munkáját folytatja. De nemcsak megtévesztőképessége van, hanem kényszerítő hatalma is. Megöleti azokat, akik nem hódolnak be (16), vagy kirekeszti őket a mindennapos életből, ha nem lettek a rabszolgáivá (17). Az ellenálláshoz bölcsességre van szükség, a felismeréshez pedig józan észre. A számában van elrejtve a neve, de roppant vigasztalás, hogy ez csupán emberi szám. Visszafejthető Néró császár nevére is, de lényegét a 17. rész fejti meg: a volt és a nincs szolgája, sosem jut el céljáig. Csak Isten népének van szombatja (Zsid 4,9). Neh 11 48. zsoltár
(13) „…Boldogok…, akik az Úrban halnak meg…” (Jel 14,1–13)
A negyedik látomás az elpecsételteket állítja elénk, akikhez majd csatlakozik az üdvözültek megszámlálhatatlan sokasága. Ők a Bárány hűséges kísérete, tiszták, ők az első zsengék, akiket a Bárány vére váltott ki az emberek közül, hogy szabadon szolgáljanak Krisztusnak (1Kor 7,23). Kiváltságukat jelzi, hogy éneküket nem tudjuk megtanulni (3). Ám legfőbb jellemzőjük számunkra is szent kötelesség: szeretet által kell szentnek és feddhetetlennek lennünk (Ef 1,4). Ehhez kapcsolódik az ötödik látomás: három angyal hirdeti a teremtő Isten imádatának feltétlenségét (örök evangélium), az önhitten istenkedő hatalom (a nagy Babilon) bukását, és a fenevad követőire váró ítéletet. Itt kapunk orvoslást a korábbi látomások nyomán támadt szorongásainkra:
ugyan ki háríthatná el tökéletesen a nagy hitetést, ki állhatna ellen az antikrisztusi fenyegetéseknek, kiben van világos megkülönböztetőképesség? Mennyit ér a másokért is fáradozó szeretet, és meddig ér el az állhatatos remény (1Thessz 1,3)? S vajon nem koptatja el a hitünket a sok nyomorúság? A Lélek válaszol és gyógyít: boldogok a Krisztus tulajdona! Ez a mi vigasztalásunk, akár élünk, akár halunk. Neh 12 450. dicséret
(15) „…aratás…” (Jel 14,14–20)
A hatodik látomás az ítélet képe. Az aratás és a szüretmunka ünnep: az áldás teljesedése és öröm. Felfoghatatlan dráma, ahogy Jóel próféta mindezt megfordítja, és kihirdeti Isten ítéletét a népek fölött. Az ítélet völgyét aratómezőhöz hasonlítja, ahol beérett az istenellenesség vetése, immár elkerülhetetlen a megsemmisítése. Az aratás és a szüret itt a gonosz felszámolását jelenti. Akik gonoszságot vetnek, azt is aratnak maguknak, mondja a régi bölcsesség (Jób 4,8). De itt a munkát az Emberfia kezdi. Őt látjuk itt, éppen úgy, ahogy teljes dicsőségében látta őt János a látomásai kezdetén (1,9). Aranykoronája teljes tulajdonosi hatalmát jelzi, szemben a Sátán és a fenevad orzott dicsőségének és életfosztó akaratának összeharácsolt felségjeleivel (hét és tíz korona). Még a megromlott világ is Krisztusé! Ő bocsátja az első sarlót az érett mezőre, s majd Isten angyalai fejezik be a munkát, a szüret is végbemegy. Isten ítéletének borsajtóját Krisztus nyomja majd (19,15). A borsajtó képét már a próféták is használták, siratóénekben is (JSir 1,15), de leginkább azt jelezve, hogy Isten beavatkozása lezárja a gonoszság történetét, annak messze ható következményeivel együtt (Ézs 63,3–6). Közel a szabadítás! Neh 13 192. dicséret
(1) „…csodálatos jel…” (Jel 15)
A hetedik látomás a másik nagy és csodálatos jelet beszéli el (az első a napba öltözött asszony megmenekülése volt, 12. rész), és egyben ez készíti elő az utolsó hét csapást is. Előbb a győztesek diadalénekeit halljuk egy üvegtenger mellett. Ujjonganak a szabadításon, ahogy Mózes énekelt, mikor népe átkelt a Vörös-tengeren (2Móz 15), továbbá hódoló ének ez a Báránynak, aki átvezette népét a bűnök tengerén (1Kor 10), és ének ez a Mindenhatónak, aki ebben a szabadításban tette nyilvánvalóvá igazságát. Ezek az énekek vezetik be a szentek szentjének megnyitását, de most nem áldásra, hanem végső ítéletre. Hét angyal lép elő, és kezükbe veszik Isten haragjának hét poharát. A szentélybe azután mindaddig senki nem mehet be, amíg a hét csapás be nem következik. Ahogyan elfogyott az idő a megtérésre (10,6), ahogy nincs helye az Isten ellen lázadóknak a mennyben (12,8), úgy most a közbenjárás lehetősége szűnik meg. Most nem a közbenjáró főpap tölti meg esdeklő áldozatának füstjével a szentélyt, hanem Isten dicsősége és hatalma tölti ki azt, áthatolhatatlanul. Szentséges és szentségtelen között nincs átjárás. „Intsétek egymást nap mint nap, míg tart a ma!” (Zsid 3,13) Eszt 1,1–9 30. zsoltár
(17b) „Megtörtént.” (Jel 16)
A harag poharainak kiöntése, a nyomukban bekövetkező csapások a hét trombitaszó csapásaira emlékeztetnek (8–11). Járványok, a környezet élhetetlenné válása, napvihar, sötétség, aszályok, földrengések, jégesők. Mintha a mi időnkben írná János a Jelenések könyvét. De még inkább a mindenkori emberre ismerünk abban, hogy ezek a csapások nem késztetik megtérésre, hanem inkább újra és újult erővel káromolja Istent a szenvedéseiért (9,11,21). Sőt, a sárkány, a fenevad és a hamis próféta (ördögi háromság!) követeket, rábeszélőembereket (mai szóval: influenszereket) küld ki az egész földkerekségre, nagykoalíciót szerveznek a végső harcra Isten ellen, Harmagedónnál (Megiddó hegye). Kettős jelentése van ennek. Egyrészt, a Megiddó melletti síkon győzte le Sisera páncélos seregét Debóra, akiért a csillagok harcoltak (Bír 5), reváns lenne ezen a helyen győzni Isten ellen. A Sátán követői folyton bosszúért lihegnek. Másrészt, ez a harc az Isten nagy napjára esik. Prófétai kifejezés ez, az elbizakodott várakozások összeomlását, az istenellenesség bukását jelzi, amikor Isten féltékeny szeretete minden hamisságot elsöpör (Zof 1,18). Így omlik le majd végleg a nagy Babilon is, Isten országának ellenországa. Amit mi itt a mulandó időben elszenvedünk, Istennél már meglett. Eszt 1,10–22 178. dicséret
nap mint nap a hittanoktatással. Életmegtartó lenne, ha nem csupán keresztyén műveltséggel, de hittel is gazdagodnának a tanulóink. Hisszük és valljuk, nemzetünk megmaradása attól is függ, sikerül-e lelkileg megújulnia. Ahhoz, hogy ebben a megújulásban megfelelő szerepet tudjunk vállalni, magunkat is meg kell erősíteni, hiszen az tud segíteni, aki stabil hittel és ismeretekkel rendelkezik. A belső megújulásban sokszor csak arra van szükség, hogy a már meglévő eszközeinket strukturáltan, átgondolt célok mentén használjuk. Történelmünkben a magyar reformátusok mindig is hosszú távon és nemzetben gondolkodtak.
Megújul a konferencia programszerkezete. Hogyan és miért szükséges ez?
A Reformátusok Szárszói Konferenciája a közös jövőépítés egyik kiemelt alkalma, amely része Istentől kapott feladatainknak – vallja Zila Gábor, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ügyvezetője, aki az idei konferencia témáját és célját bontotta ki beszélgetésünkben.
Az idei téma: Mi, reformátusok – magyar református nemzetstratégia. Hogyan valósul meg ennek körbejárása?
A Generális Konvent májusi, gyulafehérvári plenáris ülésén elfogadták a Kárpát-medencei magyar református missziói stratégia vitaanyagát. Ugyan az egyház legfőbb stratégiai célját Jézus a missziói parancsban fogalmazta meg, időnként a magunk eszközeivel át kell gondolni és meg kell tervezni azokat a távolabbi célokat, amelyek ennek a végrehajtását szolgálják. Terveink szerint a vitaanyag egyfajta társadalmi vitára bocsátásának a helyszíne lesz az idei tanácskozás.
Melyek lennének ezek a feladatok és célok?
Minden stratégia fontos eleme, hogy felmérjük jelenlegi helyzetünket. Emellett tisztában kell lennünk azzal a kulturális és társadalmi közeggel, amelyben élünk. Fontos jelzéseket kaphattunk, amikor a pandémia után a templomlátogatások visszaesését tapasztaltuk, vagy a Kárpát-medencében zajló népszámlálások reformátusokra vonatkozó eredményeit láttuk. Mindez az egyház külső megítéléséről ad képet. Ezek mellett fontos kincsünk van a már kiépült intézményrendszerünkben, a törvényi környezet biztosította lehetőségekben. A Kárpát-medencében egy-másfél millió diák találkozik
A missziói stratégia vitaanyagának témáit napokra bontva dolgozzuk fel. A tervezetet készítő szakemberek egyike úgy fogalmazott: „Ezek azok a belső védvonalak, amelyek mentén a magyar reformátusságot érdemes lehet megújítani, megerősíteni.” A fiatal generáció bevonása nélkül ez értelmezhetetlen, ezért igyekeztünk megkönnyíteni a fiatalok jelentkezését azzal, hogy a kisgyermekes családoknak is lehetővé tesszük a részvételt: idén gyermekmegőrzéssel is készülünk. Újdonság, hogy az egyes napok témáját délutánonként kisebb csoportokban, egy-egy vezetett beszélgetésben tovább vizsgáljuk. A közönség így alkotó tagjává válik a konferenciának. Tudjuk, hogy nincs nálunk a bölcsek köve. Ezért is tartjuk fontosnak a többféle szemlélet, meglátás megosztását. A napot egy-egy személyes felszólalás és áhítat, majd az esti kötetlen beszélgetés zárja.
Bár a reformáció nagy hatással volt magyarságunk megmaradására, valóban feladata lenne az egyháznak az Isten országa építése mellett a nemzetstratégia?
Istentől kaptuk azt a megbízást, hogy még annak a városnak a jólétén is munkálkodni kell, amelyik ellenségesen viszonyul hozzánk. Pál apostol is erre kér: „...tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért...” Felelősségi köreink koncentrikusan épülnek fel. A legfontosabb a személyes hitéletünk ápolása, ezt követi családunk Istenhez vezetése, majd a város, az ország és a nemzet evangelizációja. Ezért is gondolkodunk mi, reformátusok nemzetstratégiában. FOTÓ:
HURTA HAJNALKA
Augusztus 11. és 14. között várják a keresztyén értékrend mellett elkötelezetteket. A nagy múltú balatonszárszói konferencia célja, hogy a református értelmiség párbeszéde ne csak elemzője, hanem alakítója is legyen az egyházi és világi közéletnek.
„Mondtál valamit?” Jól ismert kérdés, amikor gondolatainkba feledkezve felocsúdunk, hogy a mellettünk lévő mintha egy ideje beszélne hozzánk. Amikor a tábor zsongásában csak szófoszlányok jutnak el hozzánk. Amikor a fesztiválon a koncert hangerején át próbáljuk leolvasni a másik szájáról, mit akarhat tőlünk, egyáltalán, tőlünk akar-e valamit? Mert sokszor nagy a zaj, körülöttünk vagy bennünk, és szükséges visszakérdezni, már ha egyáltalán meghalljuk azt, aki megszólít.
„Mondtál is valamit?” Ez a kérdés már mást jelent, másféle zajra utal. Tisztán hallva egymást beszélünk, a kérdés, hogy mondunk is valami fontosat? Nemrég beszélgettem valakivel, negyedóra
Igen, létezik vallásos fecsegés, és van egyházias semmitmondás. De ránk más van bízva, másféle beszéd.
volt, de valódi mondanivalót csak pár perc hordozott. Udvariassági körök, üres megjegyzések, közhelyek, légüres mondatok, utólagos munka szemezgetni egy beszélgetésből azt, ami nem felesleges. Közben pedig egyre többet közlünk magunkból, egyre több helyen, már online felületek, kommentmezők adnak erre soha nem volt teret, lehetőséget. De mondunk is valamit? Vagy csak fecsegünk, és hozzáadjuk a magunk zaját a világzajhoz. Byung-Chul Han koreai filozófus nemrég budapesti előadásában beszélt arról, hogy soha ennyit nem kommunikáltunk, de közben mindezt közösség nélkül tesszük már. Üres szavakat mondunk, írunk tömegével, de közben a tartalom, a valódi beszélgetés nagyon kevés.
„Mondtam is valamit?” Egyre többször teszem fel magamnak a kérdést. Saját koromhoz tartozom, része az életemnek a semmitmondás kísértése. Én is pazarlom az időt, az erőt felesleges megjegyzésekre, amelyek nem érnek el semmit, válaszokra, amelyek aztán csak lógnak a levegőben. Soha véget nem érő vitákból ragadok ki magamnak pár megjegyzést, aztán az egész nem visz sehova. Igehirdetőként ráadásul még nagyobb a felelősségem. Hogy ne csak beszéljek, de mondjak is valamit.
„Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Lk 6,45) Ezt Jézus mondja. Akkor az
üres beszéd mögött üres szív van? Tartalmukat vesztett, inflálódott szavaink azt mutatják, hogy súlytalan gondolatok felé csúszunk, menekülünk? Ha én is a körülöttem lévő zajt erősítem, akkor azzal csak túlharsogom a bennem lévő zajos kavarodást?
„Van mit mondanom!” A keresztyénségnek kezdettől fogva volt mondanivalója. Péter pünkösdi beszéde, István tanúságtétele, Pál levelei, János jelenéstudósításai letisztult, súlyos, értelmes és életformáló üzenetátadások voltak. Volt miről beszélni, volt kiről beszélni. Éppen ezért nem tehetjük meg, hogy beleolvadjunk a körülöttünk lévő zajba, hozzáüresedjünk a körülöttünk lévő közbeszédhez. Van mit mondanunk, továbbadnunk, csak éppen másként. Az elmúlt hétvégéken két esküvőn is voltam, vendégként is, az úrasztala másik oldalán álló lelkészként is. Újra megdöbbentem, micsoda ereje és atmoszférája van a házassági eskünek – hirtelen csend lesz, minden szónak súlya van, helye és értelme. Nem fecsegés, nem üres beszéd, hanem két ember kapcsolatát, szerelmét megerősítő vállalás, ígéret. Szép ellenpontja annak, amit tapasztalunk, megmutatja azt is, milyen irányba kell mozdulni.
„Beszélnünk kell!” A házassági eskü mögött kapcsolat van, két ember közelsége, érintései, gesztusai. A bizonyságtétel mögött kapcsolat van, életváltoztató tapasztalás, az élő Istennel való találkozásból táplálkozó. Az igehirdetés mögött kapcsolat van, Krisztus evangéliumát a Szentlélekkel való párbeszéd teszi lehetővé, továbbadva a közösségnek, amelynek része és ismerője a prédikátor. A koreai filozófusra viszszautalva: kommunikáció, de közösségben. Beszélnünk kell egymással, egymásra figyelve, időt szánva. Mondhatja bárki, hogy ebben semmi új sincs, de ez nem igaz, az egyháznak is megvannak a kísértései: letudni az üzenetátadást meg nem magyarázott vallásos beszéddel, szónokolni ott, ahol beszélgetni kell, és elnémulva biztonságba húzódni ott, ahol szólni kell. Igen, létezik vallásos fecsegés, és van egyházias semmitmondás. De ránk más van bízva, másféle beszéd. A nyár ritmusváltásai, utazásokkal, táborokkal talán segítenek is, kimozdulva a megszokottból, hogy szóljunk egymáshoz. És mondjunk is valamit. Mert van mit mondanunk, amíg van kinek.
WEBERNÉ ZSIKAI MÁRIA
Az elmúlt három évben nagykövetként szolgált Finnországban, majd hazautazásakor a finn köztársasági elnök a Finn Oroszlán Lovagrend I. osztályú parancsnoki érmét adományozta Urkuti Györgynek, méltatva kapcsolatteremtő képességét, amelyhez nagyban hozzájárult remek finnnyelv-tudása is. A diplomata életpályája minden fordulópontját Isten vezetésének tulajdonítja, és meggyőződése, hogy közel harmincéves pályafutása alatt szó szerint kézen fogva vezette.
Életének nagy fordulata hiányérzettel kezdődött. Mi tudta betölteni az ürességet?
Húszéves voltam, szuper nyárral a hátam mögött. Két, számomra fontos projektet is megvalósítottam, amelyekre nagyon büszke voltam, rengeteg időt, energiát emésztettek fel, de amikor befejeztem, egyfajta ürességet éreztem. Elértem a céljaimat, de akkor most hogyan és merre tovább? A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem (ma Budapesti Corvinus Egyetem) második évfolyamát kezdtem el, és mindennap cipeltem magammal ezt az érzést. Érdekes, hogy éppen ekkor keresett meg volt gimnáziumi osztálytársam, és egy szinkretista programra hívott, amelyről mindössze annyit tudtam, hogy a Bibliával is foglalkoznak. A rendezvényen valóban elővették a Szentírást, és bár ateista családban nőttem fel, nem beszéltünk otthon Jézusról, mégis éreztem, hogy az egészet valahogy félremagyarázzák. Hívő emberekkel először a gimnáziumban találkoztam, és meglepődtem, hogy „nahát, léteznek még ilyenek”. Ráadásul sokat jelentett nekik a hit. Felnéztem rájuk, mert volt valamijük, ami nekem hiányzott. Az egyetemen is belefutottam néhány hívőbe, és az egyik csoporttársam a pasaréti református gyülekezetbe, Cseri Kálmán evangelizációjára invitált. A gyülekezet szellemisége, légköre rögtön megfogott. Cseri Kálmán alázatos, ugyanakkor nagy tudású, szerető szívű, közvetlen, mégis a lényegre koncentráló személyiség volt, és úgy éreztem, a szószékről az első naptól kezdve hozzám szól. Az evangelizáció után a csoporttársam szervezett nekem még egy beszélgetést is két, ifibe járó fiúval, amiből hosszú eszmecsere lett. A „szervezkedő” csoporttársamat később feleségül vettem. Az utolsó igehirdetésből megértettem, hogy döntenem kell, és elhatároztam, kipróbálom, mit jelent hinni. Nyáriasan meleg szeptemberi este volt, amikor hazafelé sétáltam, és elmondtam életem első imádságát. Az evangelizációt vasárnap lezáró igehirdetés után együtt imádkoztunk Cseri Kálmánnal. Ettől kezdve jártam a pasaréti gyülekezetbe, csatlakoztam az egyik ifjúsági csoporthoz, és nagyon jól éreztem magam. Isteni dimenzió nyílt meg előttem, megtapasztaltam, hogy Isten vezetése valóság, ahogy a szeretete is. Új élet kezdődött mindenféle értelemben. 1995-ben végeztem közgazdászként, majd ugyanott szereztem PhD-fokozatot, 2002-ben nemzetközi kapcsolatok szakirányon. Isten szinte kézen fogott és vezetett a pályámon, ami az életem nagy mérföldköveinél látszik igazán, a párválasztásnál, a munkahelyváltásoknál. A gyerekeink születésével kinőttük az első lakásunkat, és megoldáson törtük a fejünket. A Szabad Evangéliumi Gyülekezetbe vezetett az utunk, ahol kiváló gyerekmunka folyt. Tizenöt évig volt ott a lelki otthonunk, jelenleg a budakalászi református gyülekezetbe járunk.
Jól beszél finnül. Honnan származik a finn kultúra iránti szerelem? Kötődésem Finnországhoz és az ország nyelvéhez még a középiskolában kezdett kialakulni. A Veres Pálné Gimnáziumba jártam, és az 1980-as évek második felében az orosz mint egyetlen, kötelezően oktatott idegen nyelv mellé már lehetett egy másodikat is választani. Angolul szerettem volna tanulni, de az igazgató másként döntött, és betett egy finn nyelvi osztályba. Eleinte kedvetlen voltam és dühös, mert értelmetlennek láttam, hogy egy kis ország nyelve miatt gürcöljek, nem is tudtam, hol van Finnország. De alig telt el egy hét, beleszerettem. Rájöttem, mennyire gyönyörű. Így kezdődött el 1986-ban egy életre szóló szerelem. Most, utólag visszatekintve felismerem, a Mindenható különös kegyelme volt. Szorgalmasan tanultam, ennek is szerepe volt abban, hogy 1993-ban állami ösztöndíjjal fél évet a Helsinki Egyetemen töltöttem. A finn nyelv szeretete végigkísérte az életemet és a karrieremet, sőt, a mai napig naponta átpörgetem a különböző finn hírcsatornákat, híroldalakat az interneten, finnül hallgatom a híreket. A Külgazdasági és Külügyminisztériumban naprakésznek kell lenni a külpolitikában, és nekem a hírforrásaim jelentős része finn. Amikor újságíróként dolgoztam, akkor sem volt ez másként. Sokat tanultam a finn újságíróktól, figyelemmel kísértem, milyen témákkal foglalkoznak, érdekes volt rajtuk keresztül látni az újságírás fejlődési irányait.
1995-től a Világgazdaság újságírója volt, 2000-től rovatvezető. 2010-ben lett a külügyminisztérium munkatársa, majd bő egy évig Magyarország EU-elnökségének kommunikációs főosztályvezetője. Hogyan tapasztalta meg a váltások között, hogy Isten mozgatja a szálakat?
Megfigyeltem, hogy amikor Isten lezárt egy utat, párhuzamosan nyitott egy másikat. Uram, tényleg azt akarod, hogy erre menjek? Kipróbálom, most teszek egy lépést. Az egész életemet elkíséri a 119. zsoltár 105. verse (Károli-ford.): „Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.” A szövétnek olyan, botra tekert szövet, amelyet olajba, szurokba mártva meggyújtottak és ezzel világítottak, csak pici fénye van, legfeljebb egy-két lépést tehet meg mellette az ember, de az elég. Tehát nem reflektorfény szerepel az Igében, mert Isten mindig csak a következő lépést mutatja meg, hogy teljesen rá hagyatkozzunk. Közben pedig biztat, elég minden napnak a maga baja, és nem kell aggódnunk a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért. Kiválóan nyomon követhető ez az életemben, főként a váltásoknál. Az Úr mindig megmutatta a következő lépést, nem kellett sokáig töprengenem, mit tegyek.
Tizenhat évet töltött a Világgazdaságnál…
A gazdasági-üzleti témájú napilapnál a nemzetközi rovatot vezettem, hat emberrel dolgoztam, és fokozatosan európai uniós szak-
„Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.” (Károli-ford.)
újságíróvá képeztem ki magam. Főleg az üzleti és politikai döntéshozókból álló olvasóközönségnek írtam. Elsősorban a kíváncsiság hajtott, és ha nem értettem valamit, addig kutattam, amíg fel nem fogtam. Ezután el akartam magyarázni másoknak is, hogy ők is megértsék, ebből lett az újságcikk. A gyerekeim szerint örökké újságíró maradok. Külön ajándéknak tartom, hogy mindig olyan feladataim voltak, amelyeknél éreztem, mindannak, amit teszek, súlya, jelentősége van. Például az első voltam, aki a magyar sajtóban, egy napilapban európai uniós szakoldalt indított. Mindennap megtöltöttünk egy teljes újságoldalt az EU-csatlakozás idején EU-s hírekkel. Ezen keresztül sajátítottam el azokat az ismereteket, amelyekkel később az európai uniós kommunikációt vezettem. Nagykövetként is jól tudtam hasznosítani az újságírói tudásomat, a lényeglátást, az ismeretek rendszerezését, hiszen rendkívül fontos az információdömpingből kiszűrni a lényeget, és elemezni, mi is történik valójában.
Hogyan lett az újságírásból államigazgatás?
Urkuti György közgazdász, újságíró, diplomata.
1995-ben végzett közgazdászként a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. 2002-ben PhD-fokozatot szerzett nemzetközi kapcsolatok szakirányon.
1995-től a Világgazdaság című gazdasági napilap újságírója, 2000től rovatvezető. 2010-től a külügyminisztérium munkatársa, majd Magyarország EU-elnökségének kommunikációs főosztályvezetője.
2011–2015 között Magyarország helsinki nagykövetségén első beosztott diplomataként dolgozott. Hazatérése után a Külgazdasági és Külügyminisztérium klímavédelemmel kapcsolatos diplomáciai feladatait koordinálta, majd a külügy észak-európai ügyekkel foglalkozó főosztályán dolgozott. 2018-tól 2021-ig Magyarország nagykövete Finnországban. Nős, négy gyermek apja.
Úgy láttam, eljött a váltás ideje, és elmondtam a főszerkesztőmnek: lemondok rovatvezetői megbízatásomról. Másnap hívtak a külügyminisztériumból telefonon, hogy 2011 első felében, amikor Magyarország először látja majd el az Európai Unió egyik csúcsszervének, az Európai Unió Tanácsának a soros elnöki feladatait, számítanak rám kommunikációs vezetőként. Merthogy a rablóból lesz a legjobb pandúr, és legjobban egy újságíró tudja majd, hogy milyen információkat kell a sajtónak adni, és hogyan kell megtervezni az EU-elnökség kommunikációját. Bezárult az ajtó, itt meg nyílt egy másik. Nagyon megtetszett a gondolat, hogy lehívtak a pályára a nézőtérről, nagyon élveztem. Rendkívül kemény menetelés volt a magyar EU-elnökség, rengeteg kommunikációs harcot vívtunk mindenféle téren. Sokkal küzdelmesebbnek láttam, mint az újságírói létet. Az EU-elnökség végén a főnököm, aki tudott a finnek iránti rajongásomról, kérdezte, elfogadnám-e a helsinki első beosztott diplomata pozícióját. Hihetetlen, hogy megint lezárult valami, de rögtön nyílt egy másik lehetőség, ráadásul ismét olyan, amely a szívemnek kedves.
2018-ban nevezték ki nagykövetnek Finnországba.
2018 őszén hallgatott meg az Országgyűlés Külügyi Bizottsága, és megint csak érdekes, hogy „jókor voltam jó helyen”. De a
történet még előbbre nyúlik vissza. 2011 és 2015 között először első beosztott diplomataként teljesítettem szolgálatot Magyarország helsinki nagykövetségén. Majd 2018-ban az előző nagykövetnek váratlanul haza kellett térnie. Persze a nagykövetváltás hosszú folyamat eredménye, mert amikor az előző levonul, akkor időbe telik, amíg az újat megtalálják és jóváhagyják, majd következnek a parlamenti meghallgatások, és alaposan fel is kell készülnie az illetőnek. A küldő államnak meg kell győződnie arról, hogy a fogadó állam megadja az agrément-t annak a személynek, akit képviseletvezetőként oda akarnak helyezni. A pozíciómmal és a nyelvtudásommal, amely kiváló kombináció, éppen kéznél voltam. Isten keze van ebben is, hiszen semmilyen módon nem voltam predesztinálva arra, hogy nagykövet legyek.
A diplomata lét néha nehéz kihívások elé állítja a családokat. Hogyan sikerült ezekkel megbirkózniuk?
Nem volt egyszerű, különösen a feleségemnek, akinek nagyon sokat köszönhetek. Első beosztotti szolgálatom alatt az egész családom velem volt. Megszerették Finnországot, kiválóan beilleszkedtek. 2018-ban azonban már több akadályba ütköztünk. A gyerekeim kamaszodtak, sőt felnőttek, az első kintlét után visszailleszkedtek, baráti kapcsolatokat alakítottak ki, elevenítettek fel, színvonalas gimnáziumokba jártak. Vívódtunk a feleségemmel, mit tegyünk. Nem akartuk újra kitépni a gyerekeinket az itthoni környezetből, így azután egyedül indultam el. Próbáltam gyakran hazajönni, ingázni, de azért ennek voltak korlátai, főként a koronavírus idején. Nem estem ki a család életéből, de nyilván nem lehetett ugyanaz, mintha együtt lettünk volna. A kint tartózkodásomat három évre rövidítettük, mert egyébként négy év szokott lenni. Átmentünk a próbán, megmaradtunk, mert erős a fundamentum, amelyen a házasságunk áll, és szeretjük egymást. A Jézus Krisztusba vetett hit az alapja mindkettőnk életének, és ragaszkodunk a szövetségünkhöz.
Finnországhoz elsősorban Päivi Räsänen országgyűlési képviselő vallás- és szólásszabadságért folytatott küzdelme kapcsolódik. Mikor ismerte meg a politikus asszonyt?
A nagykövet feladatai közé tartozik, hogy a fogadó ország parlamenti képviselőivel is kapcsolatokat ápoljon. Räsänen belügyminisztersége idején beosztott diplomataként dolgoztam, és a
diplomácia hierarchikus világában nem kerülhettem kapcsolatba a fogadó állam miniszterével. Az Egyesült Államok esetében még talán elképzelhető, de európai léptékkel is kicsi vagy közepes országoknál, mint Magyarország vagy Finnország, ez nem jöhet szóba. A miniszternek a nagykövet a partnere, így 2018ban találkozhattam vele személyesen. Akkoriban már mindenki ismerte a nevét. Päivi szembefordult a Finnországi Evangélikus Egyház (ELCF) liberális szárnyával, amely egyébként most, ha a vezető pozíciókat nézzük, többségben van, és a konzervatívok visszaszorultak. Päivi egyébként hihetetlenül szeretetteljes, őszinte alázat és megértés jellemző rá, ezért őt etnikai csoport elleni izgatással vádolni számomra rendkívül furcsa. Nem a gyűlölet, hanem a szeretet sugárzik belőle. Magyarországról nézve azt gondolhatnánk, hogy vállvetve harcolnak az ELCF-fel, de sajnos nem így van. Sőt, azért lépett fel, hogy az ország legnagyobb egyháza ne támogassa a Pride mozgalmat. Päivi véleményét a római levél első fejezetének 24–27. verseire alapozza, amelyeket kiposztolt egy Twitter-bejegyzésben. Az államügyész többek között emiatt indított ellene eljárást. A népcsoport elleni izgatás jogi kategória, amelynek esetében a „kansa” szót használják. Jelentése átfogó, ezért lehet akár az emberiség egyik csoportjaként is értelmezni. Az ügyészség
álláspontja szerint a homoszexuálisokkal mint népcsoporttal szemben valósult meg az izgatás vagy felbujtás. Aki elolvassa Päivi írásait, az láthatja, hitbeli alapon álló, jóindulatú, féltő figyelmeztetés szól belőlük, és semmiféle izgatás senki ellen nem valósult meg. A vita elsősorban az értelmiségi körökben zajlik. Különleges ügy, mert ehhez hasonló még sehol nem volt. Európában pedig mindenképpen precedensértékű lesz a végső döntés. Még akkor is, ha az európai jogrendszerek eltérnek egymástól, és az esetek is különböznek, hiszen vannak törekvések az európai büntetőjog harmonizálására is. Már most hivatkozási alap a politikában, a végső ítélet kihirdetésekor pedig még jogi alapon is az lesz.
Hazatérése után itthon milyen feladatok várták?
A visszatérésem után a Külgazdasági és Külügyminisztérium Nyugat- és Dél-Európa főosztályát vezetem. Isten mérhetetlenül megáldott az elmúlt 30 évben, négy gyermekünk született. Mindig olyasmivel foglalkozhattam, amit szívesen végeztem, aminek értelmét láttam, és úgy érzem, talán sikeres is voltam benne. Nem az ügyességem miatt, hanem mert Isten megáldott, és ezért mindig neki adom a dicsőséget.
FOTÓ: HURTA HAJNALKA
Hurrá! Itt az esküvők szezonja és ezzel együtt a házasság-előkészítő beszélgetéseké is. Magyarországon az egy-két alkalmastól a féléves, csoportos előkészítésig sokféle gyakorlat létezik. Szanyi György hajdúsámsoni lelkipásztor, lelkigondozó szerint az egyházi esküvők többsége formalitásnak indul, bár hátterükben az a misztikum, titok is ott áll, hogy a párok szeretnék magukon tudni Isten áldását.
Kötetlen beszélgetéssel indítja Szanyi György a házasság-előkészítő első találkozását. – Felidézik, hogyan ismerkedtek meg, milyen út vezetett a házasságkötés szándékáig. Élményekről szívesen és könnyedén beszélnek a párok, ez oldja a feszültséget, amit az idegen helyzet miatt éreznek – kezdi a lelkész, aki a menyaszszony és a vőlegény narratívájára is kíváncsi, szerinte nincs két egyforma szerelmi történet. – A légkör oldásával arról kérdezem őket, mit szeretnek, majd mi zavarja őket a jegyesükben, hogyan képzelik el a családi életet, milyen terveik vannak. Ezek többségére általában kész válaszuk van, azt viszont kevésbé értik, miért kellene tervet szőni az előttük álló évtizedekre – teszi hozzá.
A fesztelen hangulattal a bizalmat szeretné megteremteni a lelkipásztor-lelkigondozó, mert anélkül nem lehet komoly témákra terelni a szót a következő alkalmon, ahol már a családból hozott szülői mintákkal foglalkoznak a párok: – Anyaképüket, apaképüket, szokásaikat és tradícióikat próbálják meg összehangolni. Elsőként a vőlegény mondja el az elvárásait menyasszonya, majd a maga irányába, azután a menyasszony. Az Istentől kapott férfi- és női szerepekről tőlem hallanak – árulja el.
SZANYI GYÖRGY hajdúsámsoni lelkipásztor huszonkét éve házas, négy gyermek édesapja, lelkigondozói diplomamunkáját a házasság-előkészítő beszélgetések témaköréből írta
A lelkipásztor szerint a hagyományos magyar társadalmi norma az, hogy a férj gondoskodik a család anyagi jólétéről, ezt a vőlegény egyértelműen vállalja, viszont fejtörést jelent, hogy a család papja is ő. – Ha a férj tartja Istennel a kapcsolatot, az Úr rajta keresztül vezetni fogja a családot, így sokkal könnyebb lesz eltartani őket, mint gondolná. Az a tapasztalatom, hogy a nők biztonságot adó férfira vágynak, akkor is, ha amazon típusok. A családot érintő kérdéseket közösen érdemes átbeszélnie a házastársaknak, de az utolsó szó és ezzel együtt a felelősség a férjé Isten előtt – hangsúlyozza a házasság-előkészítő beszélgetések vezetője.
A fiatalok konzervatívan gondolkodnak a házasságról, bár erről mit sem sejtenek, meséli a lelkipásztor. – A férjnél a vezető, a gondviselő és a papi szerep hármasságát hangsúlyozom. Ránk bízatott az Isten és a család kapcsolatának ápolása, az otthon hitéletének vezetése, anyagi terheinek hordozása. Ez nem egyenlő a nő kiszolgáltatottságával. A feleség a családteremtő, az otthon melegének őrzője és az anya – világít rá Szanyi György, aki azzal a feladattal engedi haza a párokat, hogy négyszemközt is beszéljenek az elhangzottakról.
A hajdúsámsoni lelkipásztor szerint aki egyházi esküvő mellett dönt, komolyan veszi annak előkészítőjét. Ő többnyire tanult, dolgozó értelmiségi fiatalokkal találkozik. –Kíméletlenül lerombolom a tévhitet, miszerint „engem boldoggá fog tenni a házasság”. Nem így van. Egy-két vőlegény vallomása a fülembe cseng most is: „Boldoggá akarom tenni a feleségemet.” Ez a helyes hozzáállás, magam felé fogalmazzak meg elvárásokat, ne a házastársam irányába. A másik tévhit a „csak lesz valahogy”. Válás lesz, ha nem dolgoznak meg egymásért. A házasság nem két ember közötti viszony, közös Istennel való kapcsolatként is definiálhatjuk, mivel nélküle elképzelhetetlen. Az ő jelenlétében jött létre az intézmény, működéséhez szükséges a kegyelme. Ezt határozottan hirdetem, mert csak az ő fényében lehet hűségesnek maradni, őszintének lenni, megbocsájtani akár megbocsáthatatlan dolgokat is a párunknak. Ő a harmadik szál… – magyarázza Szanyi György.
A polgári és az egyházi esküvők legfontosabb különbsége az eskü. Saját magunk által írt fogadalom helyett Isten előtt esküszünk
örök hűséget. – Arra kérjük az Urat ekkor, hogy ha megtartjuk az esküt, áldjon meg bennünket, ha nem, vonjon felelősségre. Istenre esküszünk, hogy szeretjük egymást: „Szeretetből megyek hozzá/ veszem el őt.” Ez az agapé, a feltétel nélküli szeretet. Abból a csodás megtapasztalásból fakad az esküm, hogy az az Isten, aki Atya, Fiú, Szentlélek, mindennél jobban szeret engem, kegyelmébe fogadott, s még meg is ajándékozott egy hozzám illő társsal. Elsősorban neki, nem a társamnak tartozom felelősséggel. Rá nézve szeretem a társamat. A hűség fontossága többnyire nem, a „vele megelégszem” rész sok házasságban megkérdőjeleződik. Mindenkinek vannak hiányosságai. A nyolcvan-húszas szabály szerint a társamban 80 százalékban megtalálható, amire szükségem van. Sokszor csak a hiányt észleljük, a meglévő dolgokat elfeledjük, de ki adná oda 20 százalékért a meglévő 80-at? Sajnos sokan. „Miért nem a Hufnágel Pistihez mentem feleségül?” Ismerős mindenkinek a Mézga családból az örökké visszatérő kérdés, de ott, ahol Mézga Géza Istentől kapott ajándék, ez nem kérdés. Higgyük el, hogy a párunk a legjobb választásunk, Istentől személyre szabott ajándékunk ő – hangsúlyozza a lelkipásztor. A „Vele tűrök, vele szenvedek” kapcsán megjegyzi: – Vannak határok. Egyik félnek sem engedhető meg, hogy miatta szenvedjen a társa, és a másiknak ezt el kelljen tűrnie. Az erőszakra vagy az alárendelt szerepre gondolok, esetleg az állandó házasságtörésekre. Ezek eltűrése az áldozatszerepből könnyen a cinkosszerepbe juttathat minket. Hogy hol van az a határ, ahol ki kell mondani a nemet, személyre szabott kérdés.
Szőllősi Gergely és Nagy Friderika májusban kötötték össze Isten színe előtt életüket. Fontosabbnak tartották Isten áldását, mint a polgári esküvőt. Az esküvői előkészületekben a vidám és kötetlen házasság-előkészítő beszélgetéseket élvezték leginkább.
Miért döntöttek az egyházi esküvő mellett?
Friderika: 10 évvel ezelőtt megszólított az Úr, az egyházi esküvő nem volt kérdés számunkra.
Milyennek élték meg a házassági-előkészítő beszélgetéseket?
Friderika: Három alkalommal találkoztunk Szanyi György lelkipásztorral. Elmagyarázta, mire számíthatunk hoszszú távon a házasságunkban. Korábban nem tudtuk ezt elképzelni. Az alkalmak után sokat beszélgettünk négyszemközt Gergővel az ott hallottakról.
Gergő: Két évet udvaroltam, őszinte kapcsolat volt köztünk, de az irányított beszélgetések kimondatlan gondolatokat, elvárásokat hoztak felszínre mindkettőnkben. Ezektől még nyíltabbá vált az egymás közti kommunikációnk, közelebb kerültünk egymás gondolatvilágához. Időutazásként éltük meg. Előrevetítette a lelkipásztor, milyen életútra számíthatok férfiként, és milyenre számíthat nőként Friderika. Láttam, ahogy a párom beleéli magát az elképzelt nehézségekbe, de nem riad vissza tőlük, hanem örömmel veszi, hogy velem nézhet szembe a boldog mellett a boldogtalan állapotokkal is.
Mennyire volt hihető az előrevetített kép?
Friderika: Teljesen reális volt. Szókimondóan és egyértelműen fejezte ki magát Szanyi György tiszteletes. Nem volt tabutéma. Bár tudtam, korábban mégsem vettem komolyan, hogy megviseli a házasságot a gyermekek érkezése, a nők hormonháztartásának felborulását nehezen viselik a férfiak, hogy „az életben bármi megtörténhet”. Menekülés miatt akár otthontalanná is válhatunk. Akkor még kizárólag boldog, mosolygós család lebegett a szemem előtt. Ezekre a nehéz időszakokra készített fel a jegyesoktatás. Megragadott az a gondolat, hogy küzdelmeinkkel csak akkor vagyunk egyedül, ha kizárjuk Istent a házasságunkból. Az Úr jelenlététől válhat teljessé frigyünk.
Hogyan éltétek meg az eskütételt?
Gergő: A házasság-előkészítő beszélgetések súlyt adtak minden szónak.
Friderika: Az úrasztalánál, Gergő kezét fogva, eszembe jutottak a tanultak, így magabiztosan, őszintén és boldogan tettem az esküt, nem puszta szavak voltak. A házasság-előkészítő beszélgetéseket ráadásul kifejezetten élveztünk, életre szóló emlék marad. FOTÓ: ZELENKA ATTILA
Ezen a hol időjárási-természeti, hol történelmi „forró helyzetekkel” és szélviharokkal kínzó nyáron még inkább rászorulunk a hit mellett a zene gyógyító, megnyugtató erejére, mint békésebb időkben.
Közimert, hogy a muzsika fontosságának hangsúlyozása elsősorban az Ószövetséget hatja át. Gondoljunk csak arra a történetre, amelyben az ifjú Dávid zenéjével gyógyította Sault, a búskomorságba esett királyt (1Sám 16).
Sámuel második könyvében (2 Sám 6,5) pedig arról olvashatunk, hogy az akkor már érett korú Dávid és egész Izráel hangszerek egész „seregletével” dicsőítette Jehovát: borókafából készült hangszerekkel, húros instrumentumokkal, fuvolával, tamburinnal, kürttel, lanttal, trombitával, ütőhangszerekkel. Tehát komolyságot és vidámságot képviselő hangzásokkal egyaránt. A muzsikáról a negyvenévnyi bujdosás, a hontalanság keservei között sem feledkeztek meg, erről tanúskodik a kényszerűségből „fűzfákra akasztott” hárfák miatti fájdalomról éneklő 137. zsoltár.
Mindezeket a gondolatokat Pintér Tibor fiatal, de máris mél tán komoly tekintélyű zeneesztéta Hangok és szavak erdeje (Prae, Buda pest) című, hihetetlenül gazdag tartalmú könyve juttatta az eszembe, amely az idei könyvhét egyik legmaradandóbb értékű kiadványa. Amióta vallásos közegben is beszélhetünk a szakrális komolyzene mellett könnyűzenéről, nem igazán látszik csitulni a vita arról, vajon ez a két műfaj megférhet-e egymás mellett. S itt lép a képbe a Pintér-könyv egyik, témánkat érintő fejezete, amelyben a szerző Komlós Katalin Fortepianók és zenéjük. Németország, Ausztria és Anglia, 1761–1800 című (Gondolat Kiadó, Budapest, 2005) könyvét elemzi: „Komlós Katalin a kötet utolsó fejezetét az előadóknak szenteli. Ebben a vonatkozásban két, egymással szemben álló és egyúttal egymást kiegészítő magatartásforma kap hangsúlyos figyelmet: a Kenner és a Liebhaber típus. A két kifejezést a kor egyaránt vonatkoztatja
a zenehallgatókra, a kritikusokra és az előadókra. A Kenner a képzett, professzionális zeneértő, a Liebhaber a műkedvelő. Fentebb már utaltam arra, hogy műkedvelők tömegét kellett kiszolgálnia a kor (ezúttal a 18–19. század) zeneszerzőinek… Leopold Mozart [a szigorú muzsikus apa és „menedzser” P. É.] a következőkre buzdítja fiát egy levelében: »Azt tanácsolom neked, hogy komponáláskor ne csak a zeneértő, hanem a nem zeneértő közönségre is gondolj. (…) tehát, ne hanyagold el az úgynevezett népszerű stílust, ami a füleket csiklandozza.«”
S egy közelebbi példa. A szakrális zene huszadik századi, 1953-ban, fiatalon elhunyt angol alténekesnője volt Kathleen Ferrier, akit hazájában „Lancashire-i rózsá”-nak becéztek. Ő ugyanolyan hitelességgel adta elő Händel és Bach műveit, mint szerelmes és tréfás angol népdalokat. Hangja a YouTube-on sokakat vezethet Isten közelébe és az öröm útjára úgy, mint egykor Ferrier-szemináriumom hallgatóit a Károli Gáspár Református Egyetemen! Akik közt – épp úgy, mint Bach és Mozart korában –akadtak „Kennerek és Liebhaberek”, azaz vájtfülű, képzett muzsikusok, gyakori koncertlátogatók, de olyanok is, akik a gitáros istentiszteletek és a könnyűzene elszánt barátai voltak. Az utóbbiakat olyan, köztes műfajúnak mondható Kathleen-remeklésekkel tudtam a témához „szelídíteni”, mint Schumann hitbéli elemeket is felvillantó, gyönyörű dalciklusa, az Asszonyszerelem, asszonysors, vagy éppen a budapesti Operaházat sok viszály közt, de elszántan igazgató Gustav Mahler rekviemmélységű, gyermeksirató dalciklusa, a Rückert verseire komponált Gyermekgyászdalok, s végül Gluck Orpheusának, természetesen az angol nyelvű változatnak néhány részletével: ez az opera nemcsak az ókori téma újrafogalmazása, hanem az örök szerelem példázata.
A zene sok nyáresti hangversenyen vár ránk, legyünk bár „Kennerek” vagy „Liebhaberek”! PETRŐCZI ÉVA
az a körforgás, amelyről a Biblia legtöbb könyvében gyakran olvasunk, amely az egyes ember és a választott nép életében mindig megismétlődik: elfordultak Istentől, ő ellenséget bocsátott rájuk, megijedtek, szabadulásért kiáltottak és Isten megkönyörült rajtuk? Ez a sztereotípia A bírák könyvében a legszembetűnőbb, minden fejezetben ismétlődik, hogy Izráel fiai jó dolgukban elfordultak Istentől: „...azt cselekedték, amit rossznak lát az Úr...” (Bír 2,11) Most Nehémiás könyvében a bűnvalló fejezet ugyanerre az önmagába visszatérő körforgásra emlékeztet. „De mihelyt nyugalmuk lett, ismét gonoszságot követtek el veled szemben, ezért újból átengedted őket ellenségeiknek, hogy uralkodjanak rajtuk. Majd újból kiáltottak hozzád, és te meghallgattad őket az égből, és irgalmaddal sokszor megmentetted őket.” (Neh 9,28)
Muszáj ezt? Nincs fejlődés? Nincs előrehaladás, csak ez a gyermeki szintű bújócska (nem játék, hanem) játszma, siralmas próbálkozás: egyedül akarunk boldogulni, aztán csapdába esünk, mert nem megy, s ki tudja hányadszor, ugyanabba a mélységbe zuhanunk. Méltatlankodunk, segítségért kiabálunk, és Isten megkönyörül, megszán, kiszabadít, fölemel. De a következő órában, napon, a következő héten ugyanazt az utat járjuk konokul, amely sehova sem vezet, csak önmagába vissza. Semmit nem tanulunk a múltból?
Végig lehet így élni az életet, ezen a gyermeteg szinten: megtérek, bűnbocsánatot nyerek, gőgössé válok vagy elgyöngülök, csapdába esem, újra kiáltok Istenhez. „Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál, én nem dicsértelek, s nem hirdettem neved. Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, hogyha szeretsz, miért sújt vessződ engemet.” (445. dicséret 2. vers) Az újjászületés, megigazulás és megszentelődés magasabb szintű életútra mutat. Isten Lelke kiemelhet az ösztönösség és tudatlanság kényszeréből, és megújíthat. Mennyire másként fogja fel a bajt már Jób is, aki belülről vezérelt ember! „Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk.” (Jób 2,10) Szenvedésében hadakozik, lázad ugyan, kesereg is, de gondolkozik. Istennel beszélget. Őt kérdezi, tőle várja a valódi választ.
A körülmények gyorsan változhatnak, de minket nem változtat meg automatikusan. Mégsem szükségszerű a bűnöket ismételni, van fölemelkedés. Nem könnyű kilépni a megszokott sémákból, de a Szentlélek segítségével lehet és kell is. A változás azonban gyakran fájdalmas. Isten kegyelmesen vezet egyéni utunkon és az emberiség szintjén is: „Jóságos lelkedet adtad, hogy értelmessé tegye őket.” (Neh 9,20)
Sokszor szürke, színtelen minden, gépiesen daráljuk az életet, energiánkat. Semmi magasztos, semmi, amiért úgy érezhetnénk, van értelme annak, hogy embernek születtünk. Sokszor kérdezem, van-e értelme Igét hirdetni, hiszen szinte mindent lehet így is, úgy is értelmezni – és meg is tesszük! Sokszor elbújunk az önfelmentő magyarázatok mögé, szavak veszítik el ősi, szent értelmüket, és lesznek gyenge, hazug magyarázkodásokká. Van ennek értelme? De aztán egy szó, egy mondat, egy kézszorításban elmondott köszönet, egy megértett gondolat Igédből, és felragyog valami, ami nem e világból való! Uram, nem tudom, mit látsz bennünk, miért engedsz még létezni minket, de köszönöm, hogy élünk! Köszönöm, hogy fényed, békességed felemel, és az igaz, szent célt engedi látni! Ámen. HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY
A Jelenések könyve bepillantást enged a mennybe. A Lélek általi látomás leírója János, aki sok olyan kifejezést használ, amely csak itt fordul elő a Bibliában. Néha maga alkot új szavakat, többször a földi dolgokhoz hasonlítja a mennyben látott és hallott dolgokat. Emiatt sokszor nehezen érthető, olyan, mint egy haditudósítás. Többször történnek váratlan dolgok, de amikor véglegesen eldől a Sátán elleni harc, már egyszerű, közérthető módon újságolja el a végeredményt: „Most jött el az üdvösség, Istenünk ereje és királyi uralma, és az ő Krisztusának hatalma, mert levettetett testvéreink vádlója.” (Jel 12,10)
Ezzel lezárult az a korszak, amikor a Sátán Isten ellen munkálkodhatott. Kezdődött az első emberpár félrevezetésével, hogy ne higgyenek a Teremtő Isten szavának, majd folytatódott azzal, hogy gyilkos indulatot adott Kain szívébe, amiből testvérgyilkosság lett. A Sátán munkája ma is ez. Bármilyen névvel vagy formában jelenjen is meg, egyrészt elhinti a kételkedést az ember szívébe, hogy ne higgyen Isten szavának, ezzel sokakat félrevezet, másrész gyűlölséget, önzést és szeretetlenséget hoz az emberek közé. Ezzel megrontja az egész teremtett világot, amelyet pedig Isten jónak és szépnek teremtett. Ahol már nem ilyen, az a bűn következménye, közvetve a Sátán munkája, ezt látjuk mindenütt magunk körül. Ne csak a háborúra és a felháborító súlyos bűncselekményekre gondoljunk, hanem a mindennapi élet sokféle gondjára, mert ahol meghidegszik a szeretet, ott a gyűlölet uralkodik. Húsvéti feltámadásával Krisztus legyőzte a halált. A most olvasott Ige szerint a teljes győzelem a Sátán levettetésével lesz teljes. GYŐRI ISTVÁN
A Bárka tábor a Magyarországi Református Egyház legnagyobb tábora, ahol évente ezerötszáz gyereket nyaraltatnak ingyen a Balatonon. Sokan vannak közöttük, akik a szegénység, a megkülönböztetés és a bántalmazás miatt jelentős hátrányt szenvednek a mindennapokban. A fiatalokat szeretnék lelkileg is erősíteni a hátrányos helyzet okozta nehézségek leküzdésében, a tábori élményeken és az Istennel való kapcsolaton keresztül.
A Bárka tábor az a hely, ahol mindenki megérezheti, milyen Isten szerető otthonába megérkezni. Különösen fontos megélni ezt azoknak a gyerekeknek, akiknek a hazaérkezésről nem a melegség és az elfogadás, hanem a szorongás és a nehézség jut eszébe. A Magyarországi Református Egyház legnagyobb esélyteremtő programjában leomlanak az egymás közti falak a nevelőszülőktől érkező, a siket, az értelmi fogyatékos és normális családi hátterű gyerekek között. A Reformátusok Lapjának stábja ellátogatott a balatonfenyvesi tábor egyik júliusi turnusába.
„Hallgass és táncolj velem!” – dübörög a slágerlista egykori éllovasa a Bárka táborban. A gyerekek többsége jól veszi a koreográfiát, főként akkor kezd el mindenki nevetni, amikor szaladgálnak pacsit adni egymásnak.
Ebben a fergetegben ismerkedünk meg Szirányi Mariann „főkormányossal”, a gyerekek szabadidős tevékenységének koordinátorával. Kezén színes karkötők, fülében kis hajó fityeg, nem véletlen, hiszen a református egyház Bárka táborában vagyunk. A Kalandok és Álmok Szakmai Műhely munkatársa azt mondja, hogy ma este a videójátékok nyelvén szólítják meg a fiatalokat. – A gyerekekkel és a táboroztatókkal videójátékokat játszunk el, mert ezt a világot jól ismerik a kamaszok. A főhősök céljaik eléréséért fejlesztik magukat, erősítik meglévő képességeiket. A való életben is így jutunk előrébb.
A turnus egészségfejlesztőjével, Illés Zsuzsával éppen a tábor egészségperceiről beszélgetünk, amikor egy kislány meglátja, és örömében a nyakába borul. Illés Zsuzsa már négy éve visszajáró táboroztató. – A jelmondatom ezen a héten, hogy figyeld meg és hozd helyzetbe önmagad,
mert itt, a Bárkában biztonságban vagy. A Bárka elfogadó, a különböző személyiségeknek teret adó, biztos közeg. A tinédzserek az életben sokféle káros szenvedélyt kipróbálnak, akár egy liter energiaitalt is megisznak naponta, rágyújtanak, és nem alszanak eleget. Itt, a táborban viszont más az élet: korlátozott mértékben használhatnak telefont, nem ihatnak energiaitalt. Ez lehetőséget ad saját testük megfigyelésére, ha fájna a fejük a koffein hiányától, most tudatosíthatják magukban, hogy elvonási tüneteik vannak. Az egészséges életmód magvait igyekszem elplántálni bennük, mindezt könnyedén, jó hangulatban. Fergetegesen nevetnek például, amikor az aktív pihenés közben arra kérem őket, feszítsék meg a lábujjaikat, a feneküket, hogy felfrissüljenek az izmaik. – Zsuzsa a korábbi években „fedélzetmesterként” és „kapitányként” igyekezett lehetőséget adni a gyerekeknek a személyes beszélgetésekre, ahol sok titkot elárultak magukról, és olyan kérdéseket is feltehettek, amelyeket otthon nem mernek megkérdezni.
„…benned bízom, te vagy az Úr, már nincs mit félnem, mert bennem élsz…” Erről a biztonságról szól az áhítaton énekelt dal is, amelyet többedmagával Pálfalvi Júlia Viola „főhalász”, azaz a lelkiségért felelős teológushallgató vezet. – Szeretnénk megismertetni a gyerekeket Istennel. Hitbe-
li megtapasztalásokkal egészítjük ki az élménypedagógia módszerét, így közvetítjük Isten üzenetét. A gyerekek között nem prédikálhatunk hagyományos módon, mert akkor bezárnak, és meg sem hallják, amit mondunk. Az imént színes ernyőt dobtunk a gyerekek közé, így szemléltetve azt, hogyan hív Isten közösségbe önmagával, egymással.
Viola azt is hozzáteszi, hogy a tábor olyan fiatalokat gyűjt egybe, akik a magánéletben talán soha nem lennének barátok a sztereotípiák miatt, sok cigány, hátrányos helyzetű és fogyatékkal élő gyerek nyaral együtt. A tábor befogadó közegében a gyerekek csapattá formálódnak, miközben leomlanak az egymás közti gátak. – Isten Szentlelke érezhetően munkálkodik a táborban. Idén a turnusokban Isten ígéreteiről hallanak a gyerekek, meg akarjuk értetni velük, hogy Istenben bármikor bízhatunk. Ma Péter csodálatos halfogásáról beszéltünk. Ebből megérthették az Úr ígéretét, hogy személyesen szólít meg és hív magához, mert ő megismerhető, hiszen kijelentette magát nekünk, és vannak céljai velünk. A turnus vezetője a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely munkatársa, Takács Nándor. – A tábor egyik legfőbb céljának az egészséges kapcsolatok kiépítését tartom. Az a feladatom, hogy mindazok a táborvezetők, akik a gyerekekkel foglalkoznak, jó mentális állapotban legyenek – sorolja a szakmai vezető, és hozzáteszi, hogy gyümölcsözőnek tartja a Magyarországi Református Egyház és a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely együttműködését. – Nélkülözhetetlen az a lelkiség, amelyet a keresztyének képviselnek a táborban. Teljesebbé váltak a fejlesztő foglalkozásaink a „halászok” által közvetített, megélt lelkülettől. Mind a két szervezet komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy jól működjön a tábor, sokat tanultunk egymástól, és ez meghozta a gyümölcsét, valóban egységben dolgozunk a gyermekekért.
A Bárkának ebben a turnusában értelmileg akadályozott, Down-szindrómás, tanulási nehézséggel, kevert specifikus zavarral küzdők és siket gyerekek is tábo roznak. A fogyatékkal élők azonos korosztályú, vegyes csoportokban, „fészkekben” vesznek részt az élménypedagógiai foglalkozásokon. A turnusban tizenegy integrált csoportban dolgoznak, a vezetőket Boros-Nagy Emese „főkapitány” mentorálja. – Olyan szociális kompetenciákat fejlesztünk, mint az együttműködés, az érzelmek kifejezése. A gyerekek lételeme a játék, közben észrevétlenül fejlődik a szemé-
lyiségük. A játékos feladatokat a megoldás után elemzik a gyerekek, a következtetéseket a mindennapi életükben is jól alkalmazzák majd. Gyakran van szükség konfliktuskezelésre a táborban, ebből sokat tanulnak önmagukról, rálátnak arra, hogyan viselkednek és reagálnak egy-egy eseményre – magyarázza a főkapitány. Közben a fiatalok készülnek a közeli strandra, mindenki fürdőruhában. Sokan most látják életükben először a Balatont. A gyülekezőhöz könnyűzenei dalok adják az aláfestést, néhányan átadják magukat a zenének, és fesztelenül táncolnak a napsütésben.
Isten gondviselő munkáját bizonyítja a Bárka tábor –mondja a Református Pályázati és Beruházási Szolgálat főigazgatója, Kósa Mónikának a Bárka tábor a legkedvesebb projektje. – A Bárka tábor uniós pályázat segítségével valósul meg, hatalmas adminisztrációs kötelezettséggel jár.
A sok feszültség után ma már kivételes természetességgel, barátságban működünk együtt. Minden táborban sikerült megoldanunk a felvetődött nehézségeket. Isten mindig köztünk volt: amikor az egyik táborban a vihar kicsavarta a fákat, mi védett helyen éppen áhítatot tartottunk. A csodák egységbe kovácsoltak minket, ez Isten gondviselése. A Bárka tábor öt éve alatt az Úr életfelfogásukban és hitükben is különböző embereket állított be a szolgálatba az ő céljaiért. Ez a mi Bárka-csodánk – teszi hozzá mosolyogva.
A táborlakók befogadnak maguk közé szemlélődőnek egy nevelőszülőktől érkező, átlagos családi háttérrel rendelkező és siket gyerekeket magába foglaló csoportba, ahol Ocsovai Krisztina osztja meg velünk, hogy a Bárka tábor inspirálta arra, hogy élménypedagógus legyen. – A hallássérült csoporthoz magam jelentkeztem foglalkozásvezetőnek. Igyekeztem megismerkedni a jelnyelvvel, hogy tudjam segíteni az érthetőséget, igyekszem lassan beszélni, hogy tudjanak a számról olvasni a siket gyerekek. – Az élménypedagógus azt is elárulja, úgy válogatja össze a játékokat, hogy azok ne a beszédre épüljenek, inkább a rajzolásra, testbeszédre. – Bár még csak az első napokat töltjük Balatonfeny vesen, mégis régi ismerősként viselkednek egymással a gyerekek. Keresik egymás társaságát, tanítják a jelnyelvet, összeszokott csapatként.
A strand füvén többnyire kisebb csoportokban üldögélnek a „matrózok”, azaz a Bárkában nyaraló gyerekek, néhányan röplabdáznak, mások a Balatonban pancsolnak. Vígh Angyalkát játék közben szólítjuk meg. – Igazán jól éreztem magam tavaly is, azt éreztem, hogy idén újra itt a helyem. Szuperek
A tábor kerettörténetét Nóé bárkája inspirálta, a bárkán utazókat Isten hívta el. A Bárka táborban minden táborozó titulust kap, amikor megérkezik. A gyerekek a bárka matrózai; a lelki vezetők, a halászok; a gyerekek szükségleteiért felelős önkéntesek a fedélzetmesterek; a szabadidős játékok koordinátorai a kormányosok; a délelőtti élménypedagógiai foglalkozások vezetői a kapitányok; a turnusok vezetői a felfedezők, a Zsinati Hivatal munkatársai, akik a tábor feltételeit teremtették elő, a hajóácsok. Minden turnusban dolgozik egy egészségőr, valamint a gyermekeket kísérő révkalauzok.
a programok, és itt mindenki annyira jó fej és közvetlen. Szeretek új emberekkel megismerkedni. Tavaly a csapatépítő játékok és Pápai Joci előadása volt a legjobb számomra – meséli a Kunmadarasi Református Általános Iskolából érkező lány, aki a kedvenc ifjúsági énekét – A mélyből hozzád száll szavam – a Bárkában tanulta a múlt nyáron.
A tóban a sárga pólós szegedi vízimen tősök vigyáznak a gyerekekre a „fedélzetmesterek mellett”. A parton az utóbbiak vezetője, Perecz Petra igyekszik mindenkit eligazítani. – Azon dolgozunk, hogy a lehető legjobb körülménye ket teremtsük meg a gyerekeknek, szemmel tartjuk minden rezdülésüket, nálunk biztonságban vannak. Ez azért különösen fontos, mert a gyerekek java része halmozottan hátrányos helyzetű családból érkezik, és vannak köztük sajátos nevelési igényű, valamint sérült gyerekek is. – sorolja. Petrát mindig megrendíti, amikor olyan, nevelőszülőktől érkező „kismatrózzal” találkozik, aki a családjában soha nem tapasztalta meg a szerető elfogadást, odafigyelést. A Bárkában találják meg azt a biztonságos közeget, ahol mernek egymáshoz közeledni. Néha tényleg nincsenek rá szavak, olyan sok nehézségen mentek keresztül ezek a gyerekek. Többször előfordul, hogy csupán egy hátizsákkal szállnak le a buszról, még egy váltás fehérneműjük sincs, mi veszünk nekik ruhákat.
Az egyik tizenegy éves srácot, Farkas Máriót kosarazás közben szólítjuk meg a parton. Azt mondja a táborról, hogy jó móka. Közben vidám dallamokat játszik a gitáron egy cigány fiú, mellé telepedünk, hogy felvegyünk egy kis zenét a diktafonra. Hozzánk lép egy limonádét szürcsölő fiú, a harmadik kamasz pedig leken neki egy taslit, mondván: – Rögzítik, ne szürcsölj! FOTÓ: TODOROFF LÁZÁR
Öt év alatt 6500 gyerek – köztük hátrányos helyzetű, nevelőszülőknél nevelkedő, valamint fogyatékkal élő fiatal – nyári pihenését biztosítja a Magyarországi Református Egyház a Bárka táborban. Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, a tábor egyházi fővédnöke, Langerné Victor Katalin, a köztársasági elnök társadalmi kapcsolatokért felelős tanácsadója és Pápai Joci énekes dalszerző, a Bárka tábor jószolgálati nagykövete július 18-án ellátogattak a balatonfenyvesi táborba.
Jézus mondja: „Ti az én barátaim vagytok, kövessetek engem.” A legfontosabb dolog az életben, hogy együtt legyünk, együtt éljük meg az élményeket egymással és Istennel. Ezért örülök neki, hogy olyan tábort választottatok, ahol ott van Isten is – mondta Balog Zoltán a táborozókhoz szólva.
Langerné Victor Katalin köszönetet mondott a Magyarországi Református Egyháznak, hogy a hitéleti tevékenység és a hátrányos helyzetű fiataloknak nyújtott segítség mellett arra is odafigyel, hogy a legelesettebb gyerekek számára valódi élményt adjon a Bárka táborokban. – A kézzel fogható tárgyak elavulnak, de egy-egy megtanult ének, ellesett jó szokás egész életre szól. Nóé is így volt ezzel, ő nemcsak tárgyakat vitt fel a bárkára, de a családjával töltött hónapok alatt sok mindent tanulhatott tőlük. A bárkáról olyan pénzért meg nem vehető értékeket vitt magával, amelyeket a másik ember közelsége révén kapott meg. Legyetek sokat együtt, és emlékezzetek egymásra – hívta fel a táborozók figyelmét a tanácsadó.
Pápai Joci ezúttal is ellátogatott a Bárkába, hogy bizonyságot tegyen a hitéről és fejlődésre bátorítsa a kamaszokat. – Soha nem éreztem magam egyedül, nektek is fontos tudni, hogy Isten mellettünk van – mondta az énekes a gyerekeknek, majd előadta a Bárka színpadán ihletett Az én apám című dalát, amellyel a 2019-es Eurovíziós Dalfesztiválon képviselte Magyarországot. A zenész a gyerekek nagy örömére velük együtt énekelt el több slágert.
A Bárka tábor zászlajára a gyermekek aláírása mellé rákerült Balog Zoltán, Langerné Victor Katalin és Pápai Joci szignója is. A balatonszárszói és balatonfenyvesi Bárka tábor 2018–2022 között nyolcszázmillió forintból valósul meg, amelynek 85 százalékát az Európai Unió biztosítja. MUNKATÁRSUNKTÓL, FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA
Azt terveztem, hogy egy rövid jegyzetfelületen elsírom, milyen bizonytalanná vált az életünk. Mert háború, szankciók, meg Putyin... De aztán rájöttem, hogy ezt amúgy is mindenki tudja, minek fájdítsam ezekkel az evidenciákkal az olvasó szívét. Befészkelte magát a tudatunkba valami szorongásérzés, amely éjjel-nappal ott les ránk, lelkünk egy sötét sarkában, és mantraszerűen árasztja ránk, hogy milyen rossz minden. És ez biztosan így is van, hiszen év elején nem ilyen nyarat álmodtunk magunknak, ahol az egyik szomszédos országban lőnek, háborúznak. Úgy gondoltuk, ebben a modern korban mindig csak a hírekben lőhetnek, azt is csak távoli, egzotikus országokban és kontinenseken. És megint csak sokan úgy gondolták, hogy Európa már olyan magasra építette a maga Bábel-tornyát, hogy előbb-utóbb eléri az Istent. S erre itt a kijózanító jelen.
További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA Tel.: 06-30-396-8208 1146 Budapest, Abonyi u. 21. kiado@reflap.hu
Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre fél évre negyedévre.
Sok mindent gondoltunk, ami nem úgy lett. Mint a gimnazistaként fogalmazott magyarfelmérőim. Megírtuk, tele bizakodással; nekem meg amúgy is ez volt a kedvencem, ennek sikerülnie kell! Aztán, amikor a tanár kiosztotta a kijavított lapokat, elkerekedő szemmel bámultam a szövegemben hemzsegő piros javításokat.
Lassan eljutunk a falig. Ahol már nincs tovább, ahol vár ránk a remélt újratervezés, amelyben Európa népei hátha sutba vágják a sehová nem vivő progresszív, haladó nézeteiket, és visszatalálnak az Istenhez és az Igéhez. De addig még van idő. Addig még háború, szankciók és Putyin... Mostanság időnként Hofi jut eszembe, aki a puha diktatúra nem túl idilli körülményei között is meg tudott minket nevettetni. Egy kis időre elfeledtette a kínjainkat, és azt éreztette velünk, bár ki vagyunk szolgáltatva egy totalitárius rendszernek, mégis tudunk mulatni rajta.
Valahogy így élünk most, ebben az eltorzult világkorszakban is. Próbáljuk ép ésszel túlélni, és várjuk a végét. Várjuk a normalitás visszatérését. És közben hálás a szívünk, hogy Kárpát-medencei életterünkben nem kell magyarázni, hogy az anya nő, az apa férfi.
A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13.
Tel.: 06-30-396-8208
A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1146 Budapest, Abonyi utca 21. Levelezési cím: 1590 Budapest Pf.: 99. Tel.: 06-30-396-8208
Név:
Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu
Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu
Név:.........................................................................................
Cím:............................................................................................. ..............................................................................................
Telefon (nem kötelező):..
Aláírás:...................................................................................
Nyár van. Van, aki menekül, van, aki háborúzik, mi meg el tudunk indulni nyaralni. Megpihenni. Micsoda fájó kettősség ez! Próbáljunk egy kicsit eltávolodni a szorongás állandóságától. Önfeledten örülni, nevetni, viccelődni. Egymásra nézni, ölelni és szeretni.
Régi öregek mesélték, mindezt még a nagy háborúk sem vehették el tőlük. Mert az ember akkor is csak ember maradt, és kereste a jót, kereste a biztatót, az előrevivőt. És két kézzel kapaszkodott a szóba: hátha.
Hátha... És itt a mondat folytatását az olvasóra bízom. Illessze a szó után terveit, reményeit, bizakodását és imáját.
Mindazt, ami így kezdődik a gondolataiban: hátha... Hátha, Uram, adsz nekünk szép napokat. Kegyelmi időt, amelyben Európa talaján termővé válik a te Igéd. FÁBIÁN TIBOR
A szerző református lelkész, egyetemi tanár, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának oktatója
Az ókorban a görög és a római világ sajátosan viszonyult a tehetséghez. Az ókori görögöknél a démonok nemcsak ártó szellemet jelentettek, hanem olyan lényeket, amelyek a múzsák mellett az istenek szándékát és akaratát közvetítették a halandók számára. Hasonlóképpen a rómaiaknál a géniusz mintegy „súgóként” segített az embereknek létrehozni, megalkotni új dolgokat. (Ebből ered a géniusz és a zseni szavunk.) A kreatív inspiráció szellemei voltak. Ennek megfelelően az akkori korban nem feltétlenül egyéni érdemnek tulajdonították a kiemelkedő teljesítményt, ugyanígy a sikertelenséget sem rótták fel a művésznek, hiszen arról kevésbé tehet, hogy a múzsa homlokon csókolja, vagy éppen
Illusztráció: Getty Images
a démon rosszat súgott. Azáltal, hogy külső erők behatásának tulajdonították a teljesítményt, nem kellett az egyénnek mindent magára vennie, sem a dicsőség áldásait, sem pedig a kudarc terhét.
A zsidó és keresztyén gondolkodástól persze távol áll a múzsák és démonok világa, ugyanakkor az, hogy ne mindent a magunk érdemeként lássunk, még ha más teológiai tartalommal is, de szintén megtalálható protestáns életszemléletünkben. Keresztyén szempontból az ember az Istennel való összekötöttségben találja meg igazi valóját, és Isten gyermekeként szakmai teljesítménytől függetlenül is értékes
Isten szemében. Mai, teljesítménykényszeres világunkban úgy tűnik, mintha keresztyénként elfelejtkeztünk volna arról, hogy nem kell zsenivé válnunk. Isten a cselekvő, aki megszólítja az embert, ez a hívás is kívülről érkezik az emberhez. Isten pedig nem arra hívott, hogy szuperhősök legyünk, hanem hogy tanítványok. Protestánsként nem hiszünk az érdemszerző cselekedetekben, a rangkórság és a va-
lakinek látszani akarás mégis szedi áldozatait ma is. Persze nem élhetünk társas összehasonlítás nélkül, de kérdés az, hogy a közösségi normáink nem épp a képmutatást erősítik-e meg. Ha mindig a másikra nézek, az ő tehetségére, lehet, hogy közben elmulasztom észrevenni saját talentumaimat. Ugyanis senki másnak nincsenek ugyanazok az adottságai és öröksége, mint nekünk egyen-egyenként, és senki másnak nincsenek meg éppen azok az átélések és tapasztalatok, amelyeket mi gyűjtöttünk az évek során. Mindezek ajándékok, de többnyire csak akkor ébredünk ennek tudatára, amikor már megfogyatkozik az egészségünk és az erőnk. Adottságainkat olyasvalamire kaptuk, amit mi tudunk véghezvinni az életben. Mindenkinek saját talentumairól kell számot adnia és saját keresztjét kell hordoznia, ahogy Parker J. Palmer írja: „Hivatásunk felfedezése nem azt jelenti, hogy valamilyen rejtélyes és elérhetetlen díj után kell nyújtózkodnunk, hanem hogy elfogadjuk a már birtokunkban lévő valódi énünk kincsét. Az elhívás nem »onnan kintről« érkezik, hogy azok legyünk, akik nem vagyunk. A hang »innen belülről« hív minket arra, hogy azzá legyünk, akiknek születtünk. Hív, hogy betöltsük azt az eredeti én-létet, amelyet Isten adott nekünk szülésünktől fogva. Furcsa ajándék: születési jogunkkal kapott ajándék arra, hogy önmagunk legyünk. Kiderül, hogy ezt elfogadni sokkal nagyobb feladat, mint engedni annak a kísértésnek, hogy valaki mássá akarjuk lenni!”
Ha nem mindig mindent a saját erőnkből akarnánk megoldani, és nem ezt várnánk el egymástól is, akkor nem erősítenénk a nárcisztikus vonásokat sem egymásban. Ha nem lenne jelen az a kimondatlan elvárás a környezetünkben, hogy többnek látszódjunk, mint amik vagyunk, talán felszabadultabban mernénk használni saját karizmáinkat. Másrészt arra is felszabadíthatnának ezzel a körülöttünk lévők, hogy kevesebbnek se akarjunk látszani életünk némely területein, és így talán bátrabban és felelősségteljesebben tudnánk használni talentumainkat, amelyeket feladatra kaptunk Istentől. A talentumaink és karizmáink területén is igaz Assisi Ferenc imádsága: „Uram, adj türelmet, Hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni, Adj bátorságot, hogy megváltoztassam, Amit lehet, és adj bölcsességet, Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.”
„Izraeli tanulmányúton vett részt leendő lelkészeink és hitoktatóink jelentős része május 15. és 21. között. A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának teológusai és vallástanár szakos hallgatói, valamint tanárai egy hét alatt utazták be a Szentföld jelentősebb helyszíneit. Az út célja az volt, hogy a diákok megtapasztalhassák a bibliai történetek földrajzi, kulturális és időjárásbeli sajátosságait” – az egyik résztvevő, Futó Katalin Remény ötödéves teológus így kezdte szentföldi beszámolóját. A járvány miatt többször is elhalasztott, ötvennégy fős tanulmányi kirándulás címe a 122. zsoltárban szereplő Ige lett: „Kívánjatok békét Jeruzsálemnek!” Az út alatt a Szentírásban fontos szerepet játszó helyeket, valamint Jézus és a tanítványok, az első keresztyének és a keresztesek munkálkodásának színhelyeit kerestük fel. Az elsődleges cél az volt, hogy a hallgatók a Szentföld megismerésével közvetlen tapasztalatot szerezzenek a fontosabb bibliai helyszínekről. Talán nem kell hosszasan bizonygatni, mennyire jelentős a szerepe a teológusok és a vallástanárok tanulmányaiban a sok látott, olvasott, hallott élménynek és a közösség megélésének.
Utunk három nagyobb egységre tagolódott, ezek során Izrael jellegzetes, egymástól földrajzilag is elkülönülő tájait érintettük, a Szentföld jellemző és ikonikus helyeit. Az első és egyben legfontosabb hely Izraelben természetesen Jeruzsálem, ez a nyüzsgő, színes, többféle vallási hagyománnyal rendelkező, régi értékeit ma is híven őrző bibliai város. Itt minden lényeges látnivalót megtekintettünk: a Via Dolorosát (Jézus szenvedésének útját), a Szent Sír-bazilikát, amely egyszerre rejti a Golgota szikláját és Jézus sírjának helyét. A Haas Promenádról
áttekinthettük a szent várost, ahogyan a zsoltár is írja: „...részeid jól illenek egymáshoz!” Látogatást tettünk az Olajfák hegyén, a Gecsemáné-kertben, majd a Jozafát völgyén keresztül a Szemét-kapun belépve a Siratófalnál álltunk meg imádkozni, onnan a zsidó negyeden és a Cardón keresztülvágva a Sion-hegyen felkerestük Dávid király sírját és az utolsó vacsora termét. Az Izrael Múzeumban Jeruzsálem hatalmas és jó átlátható makettje mellett a qumráni tekercseket is megtekinthettük. Hatalmas élmény volt felmenni a Templom-hegyre és megállni a város egyik fő látványossága, a messzire csillogó aranykupolás Szikladóm mellett, amelynek közelében – a feltételezés szerint – a templom és benne a Szentek Szentje állt. Betlehemet, Jézus szülővárosát is felkerestük, ahol Jézus születésének barlangjánál nemcsak a megszokott néhány másodpercet töltöttük el, hanem református karácsonyi dicséreteket is énekeltünk, rögtönzött kis kórussá alakulva. Itt felkerestük még a pásztorok mezejét, valamint egy palesztin keresz-
tyén családot is támogathattunk vásárlásunkkal. „A betlehemi Születés temploma, pontosabban maga a barlang nagy hatással volt rám, és ott énekelni katartikus élmény volt” – számolt be Szilágyi Sámuel, aki hallgatótársaival együtt életre szóló tapasztalatokkal tért haza.
A második nagyobb tér a sivatag volt, amely Izrael nagy részének természetes felszíne is egyben. Itt nemcsak Jézus megkísértésének, majd megkeresztelésének helyét tekintettük meg Bethániában, hanem látogatást tettünk a híres tekercsek felfedezésének helyére Qumránban és Én-Gediben, az Ószövetség világát is megidézve. A szép természetvédelmi terület alkalmat adott a túrázásra is, így jutottunk el egészen Dávid vízeséséig. A sivatag természetes része a Holt-tenger, ahol nem maradhatott el a „lebegő” fürdőzés. Két jelentős sivatagi várost is felkerestünk: Bét-Seánt, ahol a legépebben megmaradt római romokat jártuk végig, és Sachnét, az édeni természetességet mutató oázist.
A tanulmányút második felében – amely földrajzilag a harmadik rész volt – tüzetesen bejártuk Galileát és a Tibériás-tavat, ahol Jézus elhívta tanítványait, és ahol az Újszövetség lényeges történetei játszódnak: így felkerestük Péter primátusának helyszínét, Kapernaumot, a Nyolc boldogság hegyét, Tabghát, az újabban megnyitott magdalai ásatást. Felkapaszkodtunk a Golán-fennsíkra is, ahonnét pazar panorámával szinte az egész Szentföldet beláthattuk. Felkerestük Jézus életének további vonatkozásait Názáretben és Kánában, valamint Pál apostolt megidézve Cézáreát a tengerparton, majd Akkót, a keresztesek városát. Utunkat a Kármel-hegy érintésével Jaffa művészi óvárosának a bebarangolásával fejeztük be.
Az úton mindennap megálltunk lelki közösségre, előre beosztva mindig más tartotta az áhítatot, a helyszíneken a hallgatók olvasták fel az ott játszódó bibliai történeteket. Sokat tanultunk teológiailag is művelt idegenvezetőnktől, Grünhut Évától. A napi áhítatok mellett jelentősek voltak az esténként folytatott beszélgetések, a nap élményeinek közös feldolgozása, szerveztünk rövidebb esti spirituális és irodalmi sétákat is. A Galileai-tónál erre nem volt sem lehetőség, sem szükség, hiszen közvetlenül a tó partján volt a szállásunk, egy egykori kibucban, ami már maga élmény volt. Két este tartottunk élménykört, amelyben a saját tapasztalataink megosztása a többieket is gazdagította. Utunk egybetartozás-élményét az is növelte, hogy a diákok közt teljesen természetes módon voltak jelen a Károli-egyetem tanárai. A Hymnológiai Tanszék vezetésével remek szervezett (éneklapos) és spontán éneklésekben vettünk részt.
A keleti kultúrával való találkozás, az épített örökség és a természetes értékek, végső soron az egész út formálta a teológusok látását, erősítette keresztyén identitásukat és különleges közösségi
élményt nyújtott. Ahogyan az egyik másodéves hallgató fogalmazott: „A teológián ilyen közösségi és egyben lelki élményem eddig még nem volt.”
A diákok által megfogalmazott legjelentősebb élmények között – amelyeket Futó Katalin Remény gyűjtött egy csokorba – többször is szerepelt a csendes, egyórányi hajózás a Galileai-tavon, amelynek során úgy érezhették az ott lévők, hogy valóságos időutazáson vesznek részt. Ebben nagy szerepet játszott az a néhány perc, amikor a hajó motorját kikapcsolták, s csukott szemmel ringatózva tényleg úgy érezhettük: mi vagyunk a tanítványok, akik hamarosan találkoznak a Mesterrel. Hasonlóan nagy belső élményt jelentett az úrvacsorai közösség a Karmel-hegyen. Benedek Ildikó elsőéves hallgató azt is örömmel észlelte, hogy a jelentős szentföldi helyeken, templomokban magyar képzőművészek alkotásaival is találkozhattunk, például Kolozsváry Moldován István mozaikjával Názáretben, az Angyali üdvözlet templomában. Sokan emelték ki a közösségi élményeket, az énekléseket a szent helyeken. „Itt még közelebb éreztem magam az Úrhoz” – fogalmazott Szász Anikó vallástanár.
A kirándulás tanulmányút jellegét többen hangsúlyozták: „Így sokkal jobban el tudom helyezni azokat a történeteket, amelyeket a Bibliában olvasok, és a mai politikai fejleményekkel is képbe kerülök” – fogalmazott Veres Ábel negyedéves hallgató, aki most először járt Izraelben. – „Megérintett, hogy ott lehettem, ahol több mint kétezer éve Jézus is járt a tanítványaival, és hasonló dolgokat láthattam, mint amit ők láthattak.” Van olyan teológus is, aki kisgyermekkora óta vágyott erre az útra: „Hároméves korom óta vártam ezt az utat. Édesapám a ’90-es években járt Izraelben, és mindig felvillanyoztak a történetei” – mondta el Szilágyi Sámuel harmadéves teológus, aki arról számolt be, hogy nem fogta el őt a Szentföldön különösebb misztikus érzés, inkább otthon érezte magát Izraelben.
A teológusok szentföldi útja a Miniszterelnökség, a Dunamelléki Egyházkerület és a Károli Gáspár Református Egyetem támogatásával és a részvevők hozzájárulásával valósulhatott meg. Igyekeztünk megfelelni utunk választott Igéjének, és békét vinni és kívánni Jeruzsálemnek. Szívünkből kívánjuk, hogy egyszer ez valósággá váljék! BÖLCSFÖLDI
Kiemelkedő eredménnyel zárta a miskolci Lévay József Református Gimnázium két végzős diákja az „Ifjú tudósok” tudományos vetélkedőt: Herczeg Judit Evelin a képzeletbeli dobogó harmadik fokára állhatott fel, Kedves Eszter Virág a negyedik helyen zárta a versenyt. Eredményük azért is jelentős, mert a vetélkedő történetében egy tantárgyból két ugyanabba az intézménybe járó tanuló most először jutott el idáig.
Az „Ifjú tudósok” tanulmányi versenyt a 2020–21-es tanévben hirdette meg először a Kárpát-medencei középiskolák 11–12. évfolyamos tanulói számára az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Oktatási Hivatal, a versenykiírásban a magyar irodalom tárgyköre először szerepelt. A háromfordulós verseny első körében 1347 diák indult: internetes feladatsort kellett meghatározott idő alatt megoldaniuk. Közü lük csupán ötvenen jutottak be a budapesti, második fordulóba. Onnan nyolc diák juthatott tovább a tévékamerák előtt zajló döntőbe.
– Az első fordulóról csak annyit tudtunk, hogy a magyar felvilágosodás koráig kell készülnünk. A másodikra és harmadikra a kezdetektől indulva, a felvilágosodás korát is beleértve, lényegében a kortárs irodalomig fel kellett készülni. Valójában ez az a verseny, amelyen „mindent tudni kellett” a magyar irodalomból ahhoz, hogy valaki kiválóan tudjon teljesíteni – mondja Vonáné Vincze Viktória, a két lévays diák felkészítő tanára. – Ezek a lányok már évek óta készülnek egy nagy megméretésre, eredményük pedig jól kitalált, jól felépített munka eredménye – teszi hozzá.
Vonáné Vincze Viktória elmondása szerint már évek óta minden héten összeültek a lányokkal, és közösen készültek, a verseny előtt pedig a már meglévő alkalmak mellé további órákat is beiktattak.
Tavaly ősszel rendezték meg a vetélkedés első, internetes fordulóját. A lányok kiválóan szerepeltek, és negyvennyolc további diákkal együtt továbbjutottak a következő, immár személyes jelenléttel tartott második, budapesti fordulóba.
A januári megméretésből mindössze nyolcan –köztük Herczeg Judit Evelinnel és Kedves Eszter Virággal – kerültek be a fináléba. Ezt a közmédia televíziós kamerái előtt rendezték.
– Szerintem mindkettőnk nevében mondhatom: a januári forduló volt a legemlékezetesebb, a harmadik pedig önmagában újdonságot adott számunkra – jelenti ki Kedves Eszter Virág, aki negyedikként zárta az Ifjú tudósok tanulmányi versenyt.
– Kaptunk lexikális tudást felmérő feladatokat, és olyanokat is, amelyek megválaszolásához a kreatív képességünket
kellett elővennünk – veszi át a szót Herczeg Judit Evelin, aki szerint az efféle feladatokra kevéssé lehet felkészülni. Példaként a számukra egyik legnehezebb, a má sodik fordulóban szereplő feladatot hozzák fel: hexameterben kellett négysoros verset írni. –Megadott szavakat kellett felhasználni a kötött versformában. Egyáltalán nem volt egyszerű, de összességében élveztük – vallja Eszter, aki szerint bár fontos volt a lexikális tudás a versenyen, és valóban kellett a kreativitás, de arra volt a legnagyobb szükség, hogy merjenek megszólal ni, vagy akár rögtönözni is.
sőbb, amikor megkaptuk az értesítést, hogy nem egymás ellen kezdenek majd a televíziós döntőben, valóban megnyugodtunk, és megállapítottuk, hogy a matematika mégiscsak biztos tudomány.
TEHER ALATT NŐ A PÁLMA
Vonáné Vincze Viktória szerint ahhoz, hogy egy ilyen tanulmányi versenyen valaki elinduljon, mindenképp kell az adott tantárgy iránti szenvedély, és lényeges a motiváció fenntartása is. – Ha a felkészítő tanárban nincs hajtóerő, nem tudja a diákokat sem ösztönözni – mondja a tanár. Úgy véli, saját lelkesedése kicsit talán kihatott tanítványaira is.
– Eredményorientált vagyok, mindig az motivál, hogy végeredményként azt lássam: jó munkát végeztem, vagy kapjak valami elismerést… – vallja be Evelin. – Alapjában véve fontosnak tartom, hogy mindig legyen cél előttünk. Ha nincs meg a napi motiváció, akkor miért teszünk bármit is? Ha nem nagy is a cél, valami mozgathat minket belülről, kü lönben nem hiszem, hogy lehetünk akár egy picit is boldogok – fűzi hozzá Eszter.
Vonáné Vincze Viktória elmondja azt is: diákjainak el kellett hinniük magukról, hogy valóban sok mindent tudnak. – Ebben segített a verseny és az is, hogy nagyon jó visszajelzéseket, sok dicséretet kaptak a zsűritől. Úgy látom, önmagukban megerősödve és az Úristenben bízva hagyják el a Lévayt. Egy felkészítő tanárnak ez a legnagyobb öröm.
Evelin és Eszter sem a felkészülés, sem a verseny alatt nem gondolt arra, hogy valójában ők egymás ellenfelei volnának. – Most is furcsa erre gondolni, mind a ketten nagyon segítőkészek voltunk egymással a felkészülés és a verseny alatt is – mondja Evelin. – És jól tudtunk együtt dolgozni. – Hasonlóan Evelinhez én sem ellenfélként gondoltam rá, hiszen együtt készültünk. Valójában minket az irodalom köt össze, hiszen nem vagyunk osztálytársak – folytatja Eszter.
Felkészítő tanáruknak viszont eszébe jutott, hogy a döntőben a két lány esetleg egymás ellen lesz kénytelen versenyezni. – Kértem a matematika szakos kollégákat, valószínűségszámítással derítsék ki, mennyi az eshetősége annak, hogy nyolc versenyző közül a két diákunk egymás ellen szerepel majd a televízióban. Megnyugtattak, hogy nagyon kicsi az esélye. Ké-
Eszternek és Evelinnek az elmúlt időszakban nem csak az emelt szintű érettségire és az „Ifjú tudósok” tanulmányi versenyre kellett felkészülniük: mindketten elindultak az idei Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen (OKTV) is, amelyen szintén szép eredményt értek el. – Mind a ketten bejutottak a második fordulóba, mindketten Vörösmarty Mihály líráját választották, és ebből készültek nagyon alaposan. Lényegében fel kellett dolgozniuk a költő egész munkásságát – mondja Vonáné Vincze Viktória. – Visszatekintve igencsak kemény időszak volt mind a kettőjük számára – ismeri el a tanár.
Hasonlóképpen látják ezt a diákok is, akik a nehézség napos oldalát is képesek meglátni. – Valóban nehéznek bizonyult, de valahol volt átfedés a Vörösmarty-szakirodalmak olvasása, illetve az „Ifjú tudósokra” való felkészülés között, hiszen a romantika irodalma elég sokszor megjelent a feladatokban, és, ugye, Vörösmarty is romantikus költő – mondja Evelin.
– Nagyon fárasztó volt két nagyszabású versenyre és emellett az érettségire is készülni. Eléggé fel is borult a napirendem. Amikor hazaértem az iskolából, általában csak arra maradt erőm, hogy aludjak pár órát, ilyenkor éjszaka ültem le az asztalhoz még tanulni – így Eszter.
A lányok abban is egyetértenek, hogy a nagy próbatételek alatt, amikor egy kicsit is elcsüggedtek, a tanárnőjükön kívül volt még valaki, akihez bármikor fordulhattak segítségért, bátorításért, egy kis további erőért. – Végig szükség volt arra, hogy segítséget kérjünk az Úrtól – mondja Eszter. – Bármilyen reménytelen helyzetben van az ember – és én például nagyon izgulós vagyok –, mindig tudok erőt meríteni Istenből – teszi hozzá Evelin. Eszter szerint fontos az is, hogy a segítségkérés mellett hálát is tudjanak adni. Ezt – meglátása szerint – mind a ketten meg szokták tenni, mint ahogy így cselekedtek a verseny után is.
A második forduló előtt Vonáné Vincze Viktória bátorításként elküldte a lányoknak Pál apostol Timóteusnak írt buzdító gondolatát. Ennek három kulcsszava az erő, a szeretet és a józanság. – Talán a tanárnő nem is tudja, de azóta ez az Ige sok helyen felbukkan nálam: benne van a naptáramban, rajta van a könyvjelzőmön, és most az érettségi előtt többször is elküldtem másoknak, akiknek, úgy éreztem, szükségük van plusz támogatásra – tudatja Eszter. HEGEDŰS BENCE/KOJSZA PÉTER
FOTÓ: SÜTŐ DÁVID PELÉ/EURÓPA RÁDIÓ
Református Élet, IX. évfolyam, 29. szám 1942. augusztus 1.
SZABÓ IMRE:
…nem hallgatni rádiót, nem olvasni újságot, nem látni filmet, nem beszélni telefonon, nem ülni le emberekkel megosztani a sorsukat, valóban ma olyan nagy ajándék, amelyet nem érdemel meg az ember – még ha egész éven át kettő helyett dolgozott is. Nem a kultúra-csömör ez, inkább csak az élet sodrában elfáradt és a fáradságot kipihent emberek felujjongása. Vannak lelkek, akik valósággal betegek lesznek, ha a világ eseményeit naponként legalább háromszor, háromféleképpen: hangban, írásban és képben nem kapták meg. A mai események hírforgatagában, ha azokat nem tudja megszűrni, valósággal elkábul a lélek. Tiszta képet nem tud alkotni semmiről, s így menthetetlenül ki van szolgáltatva a modern közvéleményformáló három óriásnak: a sajtónak, filmnek és rádiónak. E három szuggesztióban úgy repkednek ma a milliók, mint vihartölcsérben a falevelek. Előlük megszökni valóban nagy szabadság. Egy hónapig nélkülük meglenni a pillanat diktatúrája alól való felszabadulást jelenti. A szellemi önállóságra törekvő embereknek e hárommal szemben a függetlenségi harcát meg kell küzdenie. E harc pedig mindig akkor győzedelmes, ha egy hónapig legalább meg tudunk lenni nélkülük. – Ma pihenni igazán akkora ajándék, hogy csak a fokozott munkára való elkötelezéssel igazolható azok előtt, akiknek nem jutott ki ezen a nyáron a pihenésből. A pihent test és a pihent lélek fog bele új kezdeményezésekbe. Új és termékeny gondolatok pihent lélekből fakadnak, a kitartásban is a pihent lélek a szívósabb. Fáradt emberek elsőszülöttségi jogukat is eladják egy tál lencséért, míg a pihent lelkek a legnehezebb sorsot is nyugodtabban fogadják, s a félelem helyett a reménység a lendítő erejük. Igazi pihenése a léleknek csak az Istenben van. Holtfáradt emberek is néha egy éjszaka csudálatos erőt merítettek – mert Istennél voltak. A pihent magyar lélek e fárasztó életben a legnagyobb ígéret és ajándék.
KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS
Radnóti Miklós Istenhegyi kert című költeményéből idézünk két sort.
Vízszintes: 2. Az idézet első sora (G, A, G, G, T). 13. Fali ék. 14. Alul. 15. Szenegáli válogatott labdarúgó (Ismaïla SARR). 16. Palindrom férfinév. 17. Izráel állam mai nyelve. 19. Japán vállalat, a szigetországi óragyártás úttörője. 20. … avis, ritka madár. 22. Részben melléáll! 23. Szomjoltó. 25. 7 …, citromos, szénsavas üdítőital. 26. Karcsú, magas. 29. InterCity, röv. 30. Zsongani kezd! 31. Kötőszó. 33. Germán törzs tagja. 34. Viteldíj. 37. In … veritas, borban az igazság. 39. Kázus. 41. Szerep a Turandotban. 43. Egykori baszk szeparatista szervezet. 44. Michael Bay rendezte 1996-os akciófilm magyar címe (2 szó). 46. Középen rálök! 47. … in fabula, a farkas a mesében van. 49. Héber eredetű spanyol férfinév, jelentése: Isten a megváltás (ESAI). 50. Menekül. 51. Elképzelhetetlen. 53. Légvonat. 55. Egy falat töpörtyű! 56. Alapkő egynemű betűi. 58. Technécium vegyjele. 59. A legkisebb szénatomszámú keton, általános oldószer. 62. Saját kezűleg, röv. 63. Az USA űrhajózásügyi hivatala. 65. Antonov felségjele. 66. Hirtelen meghúz. 68. Had. 70. Somogy megyei zsákfalu. 73. Ráérez páratlan betűi. 74. Idegen Sanyi. 75. Sine …, késedelem nélkül. 76. Parányi tömegmérték.
Függőleges: 1. Az idézet második sora (S, H, L, N, L, O, N). 2. Kecske kicsinye. 3. Belgiumi városka, a mustárgáz névadója. 4. Régi hosszmérték. 5. Nikkel és jód vegyjele. 6. Foggal megőröl. 7. Német elöljárószó, jelentése: -nál, -nél. 8. Férfi becenév. 9. Részvénytársaság, röv. 10. Fortély. 11. Aki betűi keverve. 12. Papírmérték. 18. Dunántúli hegység. 19. Kis Sára. 21. Toyota-típus. 24. Kamionjelzés. 27. Dugó egynemű betűi. 28. Istentagadó. 30. Futását Vörösmarty énekelte meg. 32. In …, eredeti helyzetében. 35. Pókszabású állat. 36. Erdőalkotó. 38. Heliolit. 40. Tornaeszköz. 42. Fundamentum. 44. Cséplésre váró gabona. 45. Engedély, latin eredetű szóval. 48. Utóirat, röv. 50. Orosz férfinév. 52. Jézus mestersége. 54. Járunk rajta. 57. A farkasfalka vezére Kiplingnél. 60. Közel-keleti ország, spanyol térképen. 61. Szentesi születésű színész és énekesnő (Erika). 63. Dán író (Martin Andersen). 64. Győri vértanú püspök (Vilmos). 67. Hangtalan. 69. Református, röv. 71. Francia területmérték. 72. Öreg. 75. Római 1500. 77. Rigó egynemű betűi.
Előző rejtvényünk megfejtése: „Uram, ki lehet sátradnak vendége? Ki tartózkodhat szent hegyeden?” (Zsolt 15,1)
Ha az állatok beszélni tudnának, biztosan elmondanák kölykeiknek és fiókáiknak azokat a történeteket a Bibliából, amelyekben őseik szerepelnek. Felicián, a kis bikaborjú édesanyja szavai alapján ismeri meg azokat a bibliai történeteket, amelyekben tehenek, bikák vagy éppen bocik szerepelnek.
Hiába sütött a nap hétágra, hiába ugrált körülötte Aranka meg a többi kisborjú, Feliciánt nem tudták felvidítani. Még Margaréta, az édesanyja sem tudta, mi a baja, egészen addig, amíg Felicián egyszer meg nem kérdezte tőle.
– Mama, Isten nagyon haragszik ránk?
– Ránk? Mármint a szarvasmarhákra? – kérdezett vissza Margaréta.
A kisborjú bánatosan bólintott. Az édesanyja nem értette a helyzetet.
– Miért haragudna ránk? – kérdezte a fiát csodálkozva.
– Hát, az aranyborjú miatt – válaszolta szomorúan Felicián. – Azt mondtad, Mózes olyan dühös lett, hogy öszszetörte az aranyborjút.
– Pontosan így van – bólintott az édesanyja. – Mert nemcsak hogy felállították az aranyborjút, hanem még ünnepséget is rendeztek. Ott táncoltak, mulatoztak körülötte, amikor Mózes megérkezett a Sínai-hegyről, kezében a kőtáblákkal, amelyekre Isten parancsolatait véste. Ahogy látta Mózes, hogy a nép milyen gyorsan elfelejtette Istent és az ő nagy tetteit, annyira dühös lett, hogy még a kőtáblákat is összetörte.
– Ó, jaj! Akkor elvesztek Isten törvényei?
– Nem, mert az Úr megbocsátott Izráelnek, és újra lediktálta Mózesnek mind a tíz parancsolatot. De hiába, mert később Jeroboám király két aranyborjút is felállíttatott Izráelben. Akkor már rég Kánaán földjén éltek, de nem becsülték meg eléggé, hogy Isten hazavezette őket. Viszály támadt köztük, és kettészakadt az ország.
– De miért kellett az aranyborjú?
– Jeroboám király nem akarta, hogy a nép Jeruzsálembe járjon imádkozni a templomba. Úgy gondolta, sokkal jobb, ha felállít az országa területén két aranyborjút, hogy az előtt imádkozzanak a zsidók. Emlékszel Ámószra, a marhapásztorra? Ő épp ebben az időben munkálkodott Izráel földjén. Őt küldte Isten, hogy figyelmeztesse a királyt, mennyire helytelenül cselekszik. Persze nem hallgattak rá.
– És Isten biztos jól meg is büntette őket! – bődült fel a kisboci. – Mert a Tízparancsolatot már én is tudom. „Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem.”
– „De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem és megtartják parancsolataimat” – folytatta tovább az Igét Margaréta mama. – Hidd el, Felicián, Isten szeretete és kegyelme jóval nagyobb, mint a haragja. Ezért is küldte a Fiát a földre, hogy meg tudjon bocsátani az embereknek.
– És a bociknak? – kérdezte aggódva Felicián. – A bociknak is megbocsátott Isten?
– Nem, mert nem kellett megbocsátani – válaszolta Margaréta mama. – Az aranyborjúval nem a borjak, bikák vagy tehenek követték el a bűnt, hanem az emberek. Isten mégis megbocsátott nekik. Sőt! Szívből szereti őket, és naponként gondoskodik róluk. Hogyne gondoskodna akkor rólunk, állatokról? MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN
Július 23-án rendezik meg az eredetileg 2020-ra tervezett nagyszabású felekezetközi keresztyén eseményt a budapesti Puskás Arénában. A különleges alkalomra a több mint húszéves rendezvénysorozat szervezői több tízezer résztvevőt várnak szerte a Kárpát-medencéből és egész Európából.
Az egész napos eseményen a korábbi Ez az a nap!-okhoz hasonlóan ismert dicsőítő zenekarok vezetik az egybegyűlteket Isten imádatában. A zenei rész mellett számos igei üzenet, bátorítás és tanúságtétel hangzik majd el, és a különböző felekezetekből érkező lelkészek és egyházi vezetők közösen imádkoznak nemzetünkért. A rendezvény végén minden részt-
vevő egy különleges, díszkötetes Szentírást, az úgynevezett Jézus-Bibliát fogja ajándékba kapni, melyben Jézus szavai pirossal vannak kiemelve.
A július 23-i rendezvényre – melyre ingyenes buszok és különvonatok indulnak az egész Kárpát-medencéből – minden korábban megvásárolt jegy ugyanazokkal a feltételekkel érvényes. Kapunyitás 12 órakor, a program 14 órától 22 óráig tart. A rendezvény oltási igazolvány és teszt nélkül is látogatható. A Puskás Aréna lelátója fedett, védett az esőtől, így az eseményt rossz idő esetén is megtartják. További információ és jegyvásárlás a www.ezazanap.hu honlapon.
PÁLYÁZAT
A Baranyai Református Egyházmegye fenntartásában működő Pécsi Református Kollégium pályázatot hirdet teljes munkaidejű középiskolai iskolalelkészi–vallástanári állásra.
Feltételek:
- református lelkészi oklevél,
- lehetőleg: középiskolai vallástanári oklevél,
- büntetlen előélet.
Illetmény: a Közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (pedagógus-bértábla) szerint. A munkakör fő tevékenységként tartalmazza a hit- és erkölcstanórák tartását és az iskolalelkészi szolgálat ellátását az intézmény gimnáziumában. Szükség esetén segítséget nyújtunk a lakhatásban.
Előny: a területen szerzett gyakorlat, nyelvtudás, szakmai ajánlás.
Az álláshely betölthető: 2022. augusztus 16-tól – A munka törvénykönyvében kikötött próbaidővel. (A lelkészi szolgálat megkezdéséhez a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökének kirendelő okirata és a Baranyai Református Egyházmegye esperese által kiadott díjlevél szükséges.)
Érdeklődni lehet: Kovách Péter intézményi lelkipásztornál a kovach.peter@refipecs.hu címen.
Jelentkezés: 2022. augusztus 10-ig fényképes önéletrajz, diplomamásolatok és erkölcsi bizonyítvány beküldésével a Pécsi Református Kollégium, 7630 Pécs, Engel János József utca 15. postacímre. A pályázati dokumentációt elektronikusan is várjuk az alábbi címekre: molnar. peter@refipecs.hu, kovach.peter@refipecs.hu és foigazgato@refipecs.hu
Csomós András séf
Szerintem mindenkinek van olyan étel az életében, amelytől leesik az álla. Nem feltétlenül azért, mert olyan fifikás vagy bonyolult. Még csak nem is azért, mert mondjuk olyan, mint a nagyié, anyáé. Egyszerűen csak ott és akkor betalál. Ez a következő recept nekem ilyen, minden benne van, amit nyáron szeretek: paradicsom, mozzarella, padlizsán és indokolatlanul nagy mennyiségű parmezán. Ráadásul húsmentes, ami ilyen nagy melegekben nem is hátrány.
HOZZÁVALÓK:
3 db szép padlizsán, 40 dkg scamorza vagy pizzamozzarella, 10 dkg parmezán vagy grana padano, 3 db paradicsomkonzerv (egész vagy passata), 1 fej kisebb vöröshagyma, 3-4 gerezd fokhagyma, 1 csokor friss bazsalikom, 1 csokor petrezselyemzöld, olívaolaj, só, bors, étolaj a sütéshez.
ELKÉSZÍTÉS:
A padlizsánból éles késsel hosszában körülbelül 4 mm vastag lapokat vágunk (meg is lehet hámozni). A szeleteket belerétegezzük egy szűrőbe úgy, hogy minden réteget megszórunk durva szemű sóval. Rárakunk valami nehezéket, és a szűrőt tálba vagy a mosogatóba állítjuk. Körülbelül egy órára lesz szükségünk.
Közben elkészítjük a paradicsommártást: kevés olívaolajon megpároljuk a finomra vágott hagymát, majd hozzáadjuk a petrezselyemmel egyszerre öszszezúzott fokhagymát. Ráöntjük az összes paradicsomszószt. Só, bors, 20 percig főzzük. A tűzről letéve hozzáadjuk a bazsalikomleveleket vágva vagy tépve.
Ha letelt az egy óra, átöblítjük a padlizsánt, és minden szeletet szárazra itatunk egy konyharuhával/papírtörlővel. Egy nagyobb teflonserpenyőben kevés étolajon elősütjük a padlizsánszeleteket. Oldalanként körülbelül 1-1 perc kell hozzá.
A sajtokat lereszeljük. A paradicsomszószból a sütésre szánt edényzet aljába teszünk. Erre rakhatjuk rétegezve a padlizsán-szósz-sajt rétegeket. De még mutatósabb, ha feltekerjük kis paradicsomos sajtos tekercseknek, és így tesszük be a sütőbe.
A tetejére mehet sok paradicsomszósz és indokolatlanul nagy mennyiségű parmezán. Az egészet 180 fokon sütjük 40 percig. FOTÓ: PÁLYI ZSÓFIA
Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.
EGYÉB • HARANG eladó! Új öntésű, 725 kgos, G hangú, füles. Érdeklődni: 06-30-7288161, info@harangontode.hu.
SZÁLLÁSHELY • Az egerszalóki református szálláshely egész évben igénybe vehető. Előzetes helyfoglalás a 06-20-469-9773-as telefonszámon
ÁLLÁS • A csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium németnyelv-tanárt keres határozott idejű munkaszerződéssel, legkorábban 2022. augusztus 15. napjától. A pályázat benyújtásának határideje: 2022. július 31. További tudnivalók: csvmrg.hu.
Kárpátaljai nős, háromgyermekes (általános iskolások), hitét gyakorló református férfi sürgősen gondnoki állást vállalna bejelentett odaköltözéssel. Elérhetőség: Sápi Éva, 06-70-791-9520.
Rozsdamentes, hosszú élettartamú
Várjuk szíves érdeklődését
www.femnyomasfot.hu
Mit szeret a legjobban a hivatásában?
Amikor eldöntöttem, hogy teológiára megyek, két dolog volt nagyon eleven bennem. Az egyik, hogy még jobban szeretném megismerni Istent a Szentíráson keresztül. A másik, hogy minél többet szeretnék emberekkel foglalkozni, közösségben lenni. Ezek a szempontok a teológiai képzés befejezte után is megmaradtak. Egyrészt tehát a lelkipásztori hivatásban folyamatosan lehet Istennel foglalkozni. Az ember felismeri, hogy tényleg minden téren csak belőle lehet meríteni, és ez rendkívül izgalmas: az Ige, az imádság tekintetében is. Úgy élni az életet, hogy a középpontjában az szerepel, amit Isten kitalál. Másrészt lehet az emberrel foglalkozni. Úgy vélem, ha csak saját magamért élem az életem, az egy idő után fárasztóvá és értelmetlenné lesz, de a gyülekezetben élés és az emberekkel való foglalkozás képes tartalommal megtölteni az életet. Ha képesek vagyunk együtt lenni, feladatokat vállalni, közösségben élni és egymást biztatni, szeretni, rájövünk, hogy valami ilyesmiről szól az evangélium is.
Hogyan imádkozik?
Nekem az imádság sokáig közösségi élmény volt. Gyülekezetben nőttem fel, így az istentiszteletek és az otthoni elcsendesülések alkalmával mindig közösen mondtuk el az imát. Az imádság felszabadít! Az évek során megtapasztaltam, hogy közösségben nemcsak úgy lehet lenni, hogy ott van mellettem fizikai valóságában egy másik személy, hanem Istennel is megélhetem ezt a közösséget. A személyes, csöndes imádságban az az izgalmas, hogy ebben az ember először magával találkozik. El kell telnie egy kis időnek, mire Istennel találkozhatom, s vele beszélek. Sokszor szoktam írásban is imádkozni. Van egy imádságos gyakorlatom is, ezen, ha van alkalmam rá, mindennap végigmegyek. Ez olyan vezetett ima, amely a rögzítettségével és a mindennaposságával adja meg azt az elcsendesülést, amelyet egy kötetlen, személyes imában sokszor nehezebb megélni.
Hogyan olvassa az Igét?
Tóth-Gyóllai Dániel segédlelkész a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen tanult, most a Károli Gáspár Református Egyetem doktorandusza, a DebrecenHomokkerti Református Egyházközségben szolgál. Menyasszonyával augusztusban készülnek összeházasodni.
Doktori képzésben vesz részt, hogyan jött a megszólítottság, hogy magasabb, egyetemi szinten is foglalkozzon a Szentírással?
Egyébként is szeretek olvasni és kutatni. Rendkívül élvezem, ha valaminek a végére kell járni, ha valamilyen kutatási kérdéssel kell foglalkozni. A teológia alatt is le tudott kötni egy-egy szemináriumi munka, nyitott vagyok az efféle gondolkozásra. Úgy éreztem, hogy van bennem ilyen tanulni vágyás. A témavezetőm, Hanula Gergely professzor keresett meg azzal a doktori témával, amelyen most dolgozom. 2021 tavaszán vettek fel a doktori képzésbe. A témám a magyarországi református lelkészképzés módszertanának és gyakorlati oldalának vizsgálata. Azt veszem górcső alá, hogy a mai lelkészképzés mit tartalmaz, milyen keretek között és milyen gyakorlatokkal dolgozik. Azt is kutatom, hogy a gyülekezetek és intézmények milyen képességgel, tudással és kompetenciával rendelkező lelkipásztorokat várnak, és ez az elvárás hogyan találkozik a valósággal.
Szabadidejében hogyan kapcsolódik ki?
A lelkipásztori szolgálatokra készülve sokszor foglalkozom úgy az Igével, hogy akkor éppen dolgom van vele, nem csak úgy, saját magáért olvasom. Más az, ha szabadon olvas az ember. Megszerettem az utóbbi időben a görög szöveget: doktori témavezetőm segítségével lehetőségem volt egyszer egy hétig olvasni a görög nyelvű Újszövetséget. Azóta ez rendszeres gyakorlatommá vált.
Rendkívüli mozgásigényem van. Kiskoromban évekig profi csapatban fociztam, heti 5-6 edzésünk volt, hétvégén meccs. Amióta abbahagytam, mindig kerestem magamnak valamilyen lehetőséget a mozgásra. A mostani kedvencem az úszás. Nyáron különösen is jólesik, de a vízben lenni mindig különös élmény, és a kitartásomat is edzem azzal, hogy próbálok egyre gyorsabban és többet úszni. SZIRÁK SÁRA
