Reformátusok Lapja 2022/28. szám

REFORMÁTUSOK

KINEK A JOGA?

ROE KONTRA WADE – HATÁLYON KÍVÜL

A Kálvin Kiadó és a Magyar Bibliatársulat AJÁNLATA

„Ha Isteneteket, az Ur at szolgáljátok, akkor megáld kenyérrel és vízzel.” (Mózes második könyve 23,25a)

Farkas László ÚRNAK SZOLGÁI

Regény

A/5 • 384 oldal • keménytáblás • 1900 Ft

Csoma Judit MEGSZELÍDÍTETT SZORONGÁS

A szorongás jelenségének teológiai és pasztorálpszichológiai szemlélete a 20. században

2., javított kiadás

B/5 • 188 oldal • kartonált • 3000 Ft

Szabó-Nyulász Melinda

GONDOLD ÚJRA, ALKOSS MÁSKÉPP!

Tananyagba építhető kreatív ötlettár pedagógusok, oktatók, szakemberek számára 200×270 mm • 188 oldal • kartonált • 3500 Ft (Kálvin Kiadó – Reftantár)

BIBLIA NEKED

Interaktív kiadás fiataloknak

A revideált új fordítású Biblia (RÚF2014) szövegével 160×218 mm • 1586 oldal • 12 000 Ft (Kálvin Kiadó – Harmat Kiadó)

Hans-Joachim Eckstein

HIT – KAPCSOLAT

Isten emberi valóságáról

Bagdán Zsuzsanna AZ ASSZONYOKAT

NEM LEHETETT

MEGSZÜNTETNI

Életutak és emlékképek a Magyarországi Református Nőszövetségből

A/5 • 248 oldal keménytáblás • 2200 Ft

Mickolczi Enikő (szerk.)

IMASÉTÁK

Példatár

A/4 • 120 oldal kartonált • 1500 Ft

Elena Pasquali –Priscilla Lamont KICSIK KÉPES BIBLIÁJA

170×209 mm • 192 oldal keménytáblás • 4200 Ft

B/6 • 156 oldal • kartonált • 950 Ft

Siba Balázs HÉTFŐTŐL SZOMBATIG

Lelki rítusok és spiritualitás a mindennapokban

Fr/5 • 240 oldal • kartonált • 2600 Ft

Kármán Tibor

EGY FOCISTA NAPLÓJÁBÓL

Ifjúsági regény

Fr/5 • 136 oldal • keménytáblás • 1900 Ft

Kálvin János

KIK A BOLDOGOK?

Igehirdetések Mt 5,1–12 és Lk 6,20–26 alapján Ak/40 • 88 oldal • kartonált • 500 Ft

Pompor Zoltán (szerk.)

TÖRTÉNETEK A BIBLIÁBÓL – STORIES FROM THE BIBLE

Bertóthy Ágnes, Czuder Tamás és Csigó Vivien rajzaival Fr/5 • 236 oldal • kartonált • 2000 Ft (Kálvin Kiadó – Reftantár)

A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója

1113 Budapest, Bocskai út 35. • Tel.: 06-1-386-8267; 06-30-276-7343 • e-mail: kalvin.kiado@kalvinkiado.hu www.kalvinkiado.hu • www.bibliatarsulat.hu

Vásároljon a weboldalunkon 15% kedvezménnyel!

A Magyarországi Református Egyház hetilapja

Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1146 Budapest XIV., Abonyi utca 21. Honlap: www.reflap.hu.

E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu)

Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám:

OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma:

HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB.

Főszerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa

Főszerkesztő-helyettes: Weberné Zsikai Mária (weber.maria@reformatus.hu)

Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Kiss Sándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu), Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu).

Tervezőszerkesztő: Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu).

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.

Címlapfotó: Getty Images

ELEINK FOHÁSZAI

Mi lelkünknek és testünknek kegyelmes gondviselő és tápláló Istene, mely igen szép teremtésed tenéked az ember! Mégsincsen minden lelkes állat közül olyan, amely úgy szűkölködne gondviselés és reá vigyázás nélkül, mint az okos elmével tőled felruháztatott ember, mert ha te a te jó Lelked által őneki nem kedvezel, őt nem vezérled és kiváltképpen való gondviselésed alá nem veszed, el kell néki veszni, ezért adtad minekünk a te Fiadat a mi Urunk Jézus Krisztust, hogy legyen a te választott népednek nagy Pásztora, te adtál őneki népet, nyájat és országot, kihez mi is ragaszkodnánk, és ki által hozzád nagy bátorsággal járulnánk.  PÁPAI PÁRIZ FERENC (1649–1716)

INTERJÚ • 6. Újra az élet védelmében | Krasznai Csaba clevelandi református püspök arról az abortuszt érintő bírósági döntésről, amely felbolygatta Amerikát EGYHÁZI ÉLET • 8. A közös értékrend összeköt | Karcag volt a házigazdája a Magyar Középiskolák XXV. Országos Találkozójának

REFORMÁTUS ÉLET • 16. Ha a „fapofa” reformátusok fesztivált csinálnak az örömről | Az összetartozást ünnepelték a kilencedik REND fesztiválon

GONDOLATOK • 21. Nyáridei rátekintés köznevelési kérdésekre| Váradi Ferenc írása az iskolai nevelés elhúzódó válságáról és a hagyománytiszteletről

GYÜLEKEZETI ÉLET • 22. Rádiós istentisztelet a határ mellől | Ismerjék meg a pusztafalui református gyülekezetet

PORTRÉ • 30. Névjegy | Ismerjék meg Sesták Klárát, a körmendi református gyülekezet presbiterét

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAIL-CÍMEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).

A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel.

VII. 10. VASÁRNAP

(2) „Ki méltó arra…?” (Jel 5,1–10)

A bepecsételt könyv és a benne foglaltak a régi próféták helyzetét idézik: engedetlenség vagy alkalmatlanság miatt titokká lett az, amiről mindenkinek tudnia kellene (Ézs 29). Ezért nem tudjuk az idők jeleit sem megítélni (Mt 16,3). János részben azért sír, mert még a mennyei istentiszteleten részt vevők, a Krisztusnak hódolók között sem találni senkit, aki méltó volna, hogy feltörje a könyv pecsétjeit. Részben pedig azért rendül meg, mert félő, hogy nem teljesítheti prófétai tisztét. Titok, elrejtett ismeret, talány marad hát az, aminek meg kell történnie? Senki sem tekinthet bele Isten örök akaratába? Ki tárja fel azt, ami végleg meghatároz minket? A Szentet dicsőítő vének egyike vigasztalást mond: Krisztusban feltárult már a legnagyobb titok, ő méltó arra, hogy a bekövetkezendőket is megismertesse velünk. Ő az oroszlán (5), aki a Bárány (6). Isten Báránya ő, aki elvette a világ bűneit (Jn 1,29), aki vére árán megvásárolta Isten számára a kiválasztottakat (1Kor 6,20), eltörölte a halált (2Tim 1,10). A bűn rabszolgái szabad gyermekekké lettek, és a győzelmes Krisztus uralkodásában részesednek. Az ő áldozata és annak érdeme a titkok titka. Néhány régi kéziratban így áll: „véred árán megváltottál minket” – a mennyei éneket ez a hitünk visszhangozza. Ezsd 9,1–9  67. zsoltár

VII. 11. HÉTFŐ

(14) „…Ámen!...” (Jel 5,11–14)

A mennyei istentisztelet ujjongó közössége hirtelen végtelenre tágul, és angyalok sokadalma énekel mindent betöltő hangon. Az ezer és a tízezer megszámlálhatók ugyan, de valójában a felfokozott minőséget jelezik, és azt is, hogy a mi istentiszteletünk itt, a mulandóban is a „szent angyalok társaságában” történik (Kálvin). Amit János a vigasztaló véntől fülbe súgva hallott (5,5), azt most Isten angyalai világegyetemet betöltő örömmel hirdetik, és ujjongásukat visszhangozza minden teremtmény (Krisztus megváltásának ereje épp úgy áthatja az egész teremtett világot, ahogy az isteni gondviselés). Íme, valóság Pál apostol szép himnusza: Krisztus nevére minden térd meghajol, mennyei, földi, föld alatt való (Fil 2,10). Istentiszteletünk akkor teljes, ha viszszatükrözi Krisztusnak ezt a mennyei magasztalását, ha hálaadásunkban elismerjük, hogy „erő és gazdagság, bölcsesség és hatalom, tisztesség, dicsőség és áldás” mind az övé (13), és ha erre teljes életünkkel igent (áment) is mondunk (14). Ámen: imádságaink végén a meghallgatásba vetett bizalmunkat jelenti. Itt elöl jár a boldog bizalom. Mielőtt a Bárány megnyitná a jövendő könyvét, mi már igent mondunk, mert az ő kezében van minden élet, és minden élet értelmének a bölcsessége is (Jób 12,10–25). A hatalom Istené, és övé a kegyelem is (Zsolt 62). Mi pedig megízleltük az eljövendő világ erőit (Zsid 6,5).

Ezsd 9,10–15  207. dicséret

VII. 12. KEDD

(1;6) „…láttam (…) és hallottam...” (Jel 6,1–8)

A Bárány töri fel a pecséteket, a vének szólítják elő a lovasokat. Harcok, polgárháborúk, birodalmi kényszerintézkedések és kiszolgáltatottságok váltogatják egymást, végül süllyedés és megsemmisítő romlás következik. Zakariás próféta látomásai (Zak 1,6; 6) segítenek megérteni a lovak színének jelképeit, s egyúttal megóvnak a spekulációktól, de leginkább attól, hogy a bepecsételt könyvet forgatókönyvnek tekintsük. A bűn alá rekesztett világ folyton ismétlődő nyomorúságait látjuk. A fehér szín a háborúk árán fenntartott békét, a vörös a polgárháborút kiváltó erőszakot, a fekete a hadigazdaságot, a fakó pedig az Ezékiel próféta által megjövendölt négyszeres büntetést: fegyvert, éhínséget, vadállatokat és dögvészt jelzi (Ez 14,21), amikor leomlik egy-egy örökkévalónak gondolt evilági birodalom. A hét levélben foglalt biztatások – (2–3. rész): ne félj, légy állhatatos, térj meg, tartsd meg, amid van, emlékezzél! – vonatkoznak arra is, amit Krisztus népének e világ minden népével együtt kell elszenvednie.

Nyomorúsága tehát egyrészt közös, másrészt hűségét próbáló szenvedés is. Mi ugyan nem látjuk mindezeknek a végét, de azt bizton tudhatjuk, hogy a halálon és poklokon győztes Krisztus szabja meg kezdetüket és végüket is. Ezsd 10,1–9  168. dicséret

VII. 13. SZERDA

(11) „…még egy kis ideig…” (Jel 6,9–17)

A mennyei távlat másképpen mutatja meg a dolgokat. Ahogy az első négy pecsét feltörése szinte megszakítás nélkül követte egymást, most az ötödik és hatodik pecsét feltörése is szorosan kapcsolódik. Amit mi történelmi korszakok során tapasztalunk, az egyetlen mennyei szóra előtűnik, aztán szertefoszlik. Hatalmas hang tölti meg a mennyei tróntermet, a tanúk szava ez, akik vértanúkká lettek, mert az Isten Igéje és a Krisztus nevének megvallása miatt megölték őket. Az igazságos és szent Istenhez kiáltanak, sürgetve az ítélet és megfizetés

óráját, mely majd a hetedik pecsét feltörésével jön el (Jel 11,18). És kapnak választ! Nem néma az Ég! Az üdvösség jelét, fehér öltözetet kapnak, de egyúttal várniuk kell, mert a vértanúk száma még nem teljes. És a hatodik pecsét feltörése máris mutatja, miképpen rendül meg az egész természet a bekövetkező isteni ítéleten. És lám, a Krisztus ügyének ellenségei, a hatalmasok és alattvalók, a szabadok és szolgák mind, akik az Igét és a bizonyságtételt megvetették, félig-meddig értik ezt a katasztrófabeszédet. Úgy vélik, elmenekülhetnek Isten kibontakozó haragja elől az ítélet kísérőjeleibe. Inkább meghalnak, mintsem az élet beszédét választanák (vö. Jer 8,3; Jn 12,46–50).

Ezsd 10,10

44  256. dicséret

(3) „…Istenünk szolgái…” (Jel 7,1–8)

Az egész világegyetemet megrendítő, elkerülhetetlen katasztrófát különös esemény függeszti fel: az Izráel törzséből való szentek megpecsételése. A pecsét jelezheti az illetékességet (5,9: a Bárány méltó arra, hogy a könyv pecsétjeit feltörje), leginkább azonban a tulajdonost vagy másképpen a hovatartozást jelzi. Akik Istenhez tartoznak, védelmét élvezik (9,2). Talán minket is nyugtalanított, hogy a vértanúk nem kaptak napra-órára kiszabott választ sürgető kérdésükre: meddig tűri még Isten a bizonyságtevők üldözését, mikor hozza el ítéletét (6,10), mikor jön el Úr „nagy napja” (6,17; 16,14)? De lám, ennél sokkal több történik, Isten elpecsételi szolgáit. Izráel mind a tizenkét törzséből tizenkétezret. A szolgák jelképes száma ez, ők azok, akiket hűségének oltalma alá helyez az igazmondó Isten (Tit 1,2). Bár a szenvedéseket ők sem kerülhetik el, sőt, a régi prófécia értelmében leginkább ők sóhajtoznak és nyögnek a világot uraló rossz miatt (Ez 9,4–6), ám pecsétjük ígéretet hordoz: amikor megszűnik minden átok, ezek a megpecsételt szolgák is üdvösség részesei lesznek. Mi a pecsét felirata? A Bárány neve (22,4). Neh 1  79. zsoltár

(17) „A Bárány (…) legelteti őket...” (Jel 7,9–17)

A régi szövetségből kiválasztott és Krisztus szolgálatára elpecsételt száznegyvennégyezerhez, vagyis a számon tartottak közösségéhez csatlakozik, az új szövetség alapján, a vértanúk megszámlálhatatlan sokasága, akiket a Bárány vére tisztított meg üdvösségre. Ez a látomás megerősítő választ ad a vértanúk korábban hallott sürgető kérdésére is: meddig tart még a nyomorúság, mikor zárja le Isten az üldöztetést? (6,10) Ma is mérhetetlen vigasztalás mindenféle üldözés közepette, hogy a régiekkel együtt a Bárány előtt vannak az ő mostani és a majdani szolgái is, mert Isten egyszerre szemlél minden egyes hívőt (4,8). Ez a szentek közössége! Kik ők? Tanúk, akik vértanúkká lettek. Áldozatuk alapja a tanúság; mindhalálig hűségesek Krisztushoz. Az üdvösségben minden nyomorúságuk megszűnik. Ám szolgálatuk a mennyei dicsőségben ugyanaz (15), mint földi küzdelmeik közepette volt: dicsőítik a Bárányt, aki a pásztoruk (Jn 10), táplálójuk, életre vezérlőjük, vigasztalójuk. A küzdő egyházban ideig való a harcunk, de dicsőítő szolgálatunk a mulandóban is szakadatlanul tart, most is az örök istentisztelet énekét visszahangozzuk (15), részesedünk Isten minden ajándékában, Isten megoltalmaz az üdvösségre, és velünk lakik (Károli: kiterjeszti sátrát felettünk). Neh 2  270. dicséret

(1) „…csend (…) a mennyben” (Jel 8,1–6)

A hetedik pecsét felnyitása hét trombitaszót foglal magában. De mielőtt ezek felharsannának, megszakad a mennyei ujjongás, vihar előtti csend támad, vagy inkább néma szomorúság. A szent Isten ítéletet gyakorol a szentségtelen világ felett. Ez a némaság Ezékiel prófétára emlékeztet, aki a fogság idején ezt kapta parancsba: fohászkodj csöndesen és ne mondj siratót a halottakért! (Ez 24,17) Szó sincs részvétlenségről vagy közönyről, inkább fájdalmas megfordítása ez a vihart is lecsendesítő isteni hatalomnak (Mk 4,39); az angyalok harsonázása mérhetetlen pusztulást jelez, mely többszöröse a korábbi bajoknak. Az oltár tüzén meggyújtott füstölőt egy angyal aláhajítja a földre. Ami a mennyei dicsőségben a szent hódolat áldott eszköze, az most tűzbe-lángba borítja a világot. Az áldás, a dicsőség, a bölcsesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő (7,12) a hét trombitaszó nyomán ítéletes hatalomként jelenik meg a lázadó világban. Gyászol a menny. Fohászkodj csöndesen! Neh 3  147. zsoltár

VII. 14. CSÜTÖRTÖK

VII. 15. PÉNTEK

VII. 16. SZOMBAT

Újra az élet védelmében

WEBERNÉ ZSIKAI MÁRIA

amely megerősítheti pártjukat, ha bölcs lépéseket tesznek. Már a döntés kihirdetése utáni pillanatokban előálltak a politikusok, hogy felvázolják, hogyan változtak meg a tétek, és mi következik ezután. Mike Pence volt alelnök, aki jelenleg a 2024-es elnökjelöltséget fontolgatja, más prominens republikánusokhoz csatlakozva ünnepelte a döntést, és fogadkozott, hogy az abortusz korlátozásának további előmozdításán fog dolgozni. Joe Biden elnök a nemzethez intézett beszédében azt mondta: az amerikaiak csak úgy védhetik meg az abortuszjogokat, ha a demokratákra szavaznak a novemberi félidős választásokon. Nekünk, keresztyéneknek elengedhetetlenül fontos, hogy imádságban kérjük az élet Urát, Megváltónkat, hogy minél több amerikai állam törvénybe iktassa a gyermekek anyaméhben való védelmét.

Az amerikai események nagy hatással vannak Európára és a világra. Az egyre liberálisabb Nyugat-Európa talán most elgondolkozik az emberi élet védelméről, és ennek kedvező eredménye lehet. A keresztyén értékeket támogató magyar kormány már eddig is mindent megtett a születendő gyermekekért, az amerikai abortusz liberalizálása nem befolyásolta az elmúlt 12 év alatt. A kérdésben hozott mostani döntés tovább erősíti Magyarország törekvéseit.

Hogyan állhat ki az egyház most az élet védelme mellett?

Az amerikai Legfelsőbb Bíróság június 24-én érvénytelenítette a Roe kontra Wade perben korábban hozott döntést. Az alkotmánybíróságként is működő testület lehetővé tette a tagállamok számára, hogy maguk döntsenek az abortuszról – mondja Krasznai Csaba clevelandi református lelkipásztor, püspök, Magyarország tiszteletbeli konzulja.

Hogyan kezdődött a nevezetes per?

Az 1970-es évek elején a Texas államban élő Norma McCorvey, kétgyermekes egyedülálló anya a harmadik terhessége megszakítására készült, de a törvények nem tették lehetővé az abortusz végrehajtását, csak ha az anya élete forgott kockán. Szövetségi per indult annak érdekében, hogy törvényesen elvetethesse gyermekét. Az ügyvédek beperelték Henry Wade kerületi ügyészt. McCorvey az eljárás alatt a Jane Roe álnevet használta, mert nem akarták felfedni kilétét. A Roe kontra Wade néven elhíresült perben a Legfelsőbb Bíróság Roe javára döntött a magánszférához való jogra hivatkozva, és az abortusz tiltását a terhesség első harmadában alkotmányellenesnek nyilvánította.

A mostani döntés azt jelenti, hogy a terhességmegszakítás szabályozása visszakerül a tagállamokhoz.

A demokrata vezetésű államokban várhatóan továbbra is korlátok nélkül engedélyezik az abortuszt, a republikánus kormányzásúak pedig az élet védelmében fognak lépni. Mindez az idén ősszel esedékes időközi választásokra, sőt még az elnökválasztásra is hatással lehet. Meglátásom szerint a republikánusok „hátszelet” kaptak,

Megdöbbentő, hogy ez a történelmi döntés demokrata elnökség alatt született meg az Egyesült Államokban. Tartok tőle, sok komplikációval kell majd szembenéznünk. Ezért fontos, hogy az egyházak, a helyi gyülekezetek kiálljanak amellett, amit Krisztus tanított az életről. Jézusnak célja van minden egyes emberi élettel, mert az Atya „kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben”. (Ef 1,4) Dávid pedig így énekelt: „Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében... Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” (Zsolt 139,16) Az emberi életről szóló bibliai igazságokkal meg kell ismertetnünk azokat az anyákat, akik azon gondolkoznak, hogy elvetessék megfogant gyermeküket. Ha pedig már megtörtént a terhességmegszakítás, akkor elsődleges küldetésünk feléjük a bűnbocsátó szeretet és az elfogadás hirdetése. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)  FOTÓ: MOLNÁR ZSOLT

ROE KONTRA WADE LEZÁRULT

így fogalmazott: „Az alkotmány nem tesz utalást az abortuszra, és egyetlen alkotmányos rendelkezés sem védi hallgatólagosan ezt a jogot.”

2022. június 24.: Az amerikai Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a Roe kontra Wade ítéletet. A döntést kővetőn Samuel Alito, a többségi 6:3 álláspontot képviselő alkotmánybíró

MARTONI MOLNÁR SÁNDOR

A lelkész is elfáradhat...

Lelkipásztorként azt tapasztalom, június közepére elég alaposan el tudok fáradni. Noha megritkulnak a hétközi alkalmak, nincsenek hittanórák, talán még a lelkigondozásra várók sora is rövidül, hiszen mindenki nyaralni megy. Azonban jön a táborok szezonja: többféle is van, a rájuk készülés elviszi a július vagy az augusztus jó részét. Aztán már lehet is hangolódni a következő tanévre, szervezni a hitok-

„Mária és Márta története erről szól: mindenki maga felelős azért, hogy szinten tartsa a lelki kosarát. Nem a környezetem a felelős ezért, nem a családom, magam vagyok felelős. Mária a jobb részt választotta. S ez a második: megállni, és rendszeresen időt tölteni rendszeresen Jézussal.”

tatást. Ezek közé kell beszúrni valamiféle minőségi – azaz testben és lélekben is feltöltő – pihenőidőt. Merthogy a lelkész is ember: kimerül, elfárad. Ha pedig a pihenésem nincs megoldva, akkor nem tartható fenn a szolgálatom sem.

Valaki a belső életünket, lelkünket kosárként ábrázolta. Mindenki tudja, milyen az, amikor a mi személyes, belső életünk rendben van, amikor teli a kosár. Rendszeres, imádságos, bensőséges kapcsolatban vagyunk Istennel, olvassuk naponta a Szentírást, védett helye és ideje van ennek a mindennapjainkban. Amikor értjük is, amit olvasunk, amikor jól tudjuk szeretni a családunkat, sikereket érünk el a munkában, emberi kapcsolatainkban, a gyülekezeti szolgálatunkban. Amikor rendesen étkezem, eleget alszom, sportolok, jó döntéseket hozok, és úrrá tudok lenni a nehézségeken is. Amikor az életem kosara fel van töltve. De ha nem gondoskodom a feltöltéséről, a kosár aljára kerülök, és a kimerültség jelei jönnek elő rajtam. Mint ilyenkor, június derekán.

Milyen jelei vannak ennek? Haragos, ideges lesz az ember. Hosszú út vezethet el odáig, hogy ez az állapot állandósul. Amikor azonban állandósul, rendkívül keserves helyzeteket teremthet. Ilyenkor szoktak elhangzani efféle párbeszédek férj és feleség között: „Miért vagy ideges, szívem?” S jön a válasz, szinte kiabálva: „Én nem vagyok ideges!”

Aztán túlreagálok helyzeteket. Néhány éve egy atyafi csengetett a kapun. Többedszer jött már. Két mondat után elvesztettem a türelmemet, és szinte kiabálva mondtam neki: „Mit gondol, én a fél világot segíteni tudom? Úgy, hogy ráadásul maga nem is tartozik hozzánk! Mit gondol, mennyi magához hasonló csenget be itt hétről hétre?!” Elkullogott. Én pedig azt hittem, menten megnyílik alattam a föld.

Aztán vannak, akik túleszik, túlisszák magukat ilyenkor. Akiknél a kifáradás, kimerültség és elhasználódás úgy jelentkezik, hogy hajtanak, mint egy robot, és a környezetüket is esztelenül hajszolják. A kimerült ember pedig bizonytalan, és hamarabb esik a kételyek és félelmek csapdájába, mint akkor, amikor teli az élete tankja.

Feltölteni a kosaramat – de hogyan? Mária és Márta jut eszembe. Azt mondja Jézus Mártának: „... sok mindenért aggódsz...” (Lk 10,41) Ez azt jelenti: sok terhet hordozol, látom azt is, hogy elfáradtál, kimerültél. Ezért most a jobb rész az, ha leülsz ide hozzám, velem, és csendesen beszélgetünk. Mert ebben a beszélgetésben feltöltődsz, és máshogy fogod látni és végezni a dolgokat azután. Egyszer ezt valaki nagyon a lelkemre kötötte a pihenés, a kimerülés elleni harc kapcsán. Mit is? Az első a felelősség. Mária és Márta története erről szól: mindenki maga felelős azért, hogy szinten tartsa a lelki kosarát. Nem a környezetem a felelős ezért, nem a családom, magam vagyok felelős. Mária a jobb részt választotta. S ez a második: megállni és rendszeresen időt tölteni Jézussal. Ha a megtalált nyári pihenőidőben csak fizikailag töltődünk, de lelkileg nem, nagyon hamar ugyanoda jutunk, mint voltunk annak előtte. A harmadik, ami szorosan kapcsolódik ehhez: határozzam meg, hogy emberileg mi tölt fel engem! Számomra ez óriási próbatétel, mert a pörgős, zajos mindennapokban nagyon nehéz, és nagy tudatosságot igényel. Meghatározni, mi az, ami a lelkem kosarát feltölti: milyen társaság, milyen emberek közelsége. Milyen könyv, milyen sport, milyen tevékenység, milyen film az, amely a belső emberem számára is sokat jelent, mert feltölt, felerősít, és segít egészséges, eredményes hívő embernek, ezzel együtt lelkipásztornak is megmaradnom. 

A KÖZÖS ÉRTÉKREND ÖSSZEKÖT

Tárlat is dokumentálja: 25 éve találkoznak a magyar református középiskolák

HEGEDŰS BENCE

„Az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.” Ezt az Igét választották a Magyar Református Középiskolák XXV. Találkozója jelmondatául. Karcag szolgált a két év kényszerszünet után újra megtartott összejövetel helyszínéül, az iskolák delegáltjai pedig nemcsak egymást, hanem a várost és a Hortobágyot is megismerhették.

A tradicionális alkalom az idei nyár első, hőségriadóval terhelt időszakának közepére esett, e körülmény ellenére a Kárpát-medencében működő mintegy 57 középiskola közül 41 képviseltette magát. Az idei ünnepi együttlét több szempontból is különlegesnek bizonyult, egyszersmind megőrizte azokat a hagyományokat és állandó programokat, amelyek jellemzői ezeknek a rendezvényeknek.

ELSŐ NAP

A legutóbbi, 2019-es hevesi összejövetel után – sajnos – két évük volt arra a huszonötödik találkozót szervező Karcagi Nagykun Református Gimnázium munkatársainak, hogy összeállítsák a jubileumi esemény programját. – Egyértelmű volt a feladat, szívesen végeztük. Igyekeztük úgy megtölteni tartalommal ezt a négy napot, hogy minden feltételnek eleget tegyünk – mondja Tóth Barna, a karcagi református gimnázium igazgatója.

Az első nap az ismerkedés jegyében telt. Az iskolák képviselőii hagyományosan az intézmények zászlóival vonultak be a helyi református templomba. A nyitó istentisztelet után zenés zászlós felvonulást tartottak a belvárosban.

ÖRÖMMEL

Az éjszakába nyúló program, majd a korai ébresztő miatt volt, aki kissé álmosan hallgatta végig a második nap előadásait a hűvös református templomban. A beszámolók leginkább az alföldi város bemutatására irányultak. S jó volt hallgatni Mihalina László és Mihalináné Lipták Judit lelkészházaspár visszaemlékezését, hogyan ismerkedtek meg 1996-ban, az iskolák első találkozóján. A feleségnek – akkor 11. osztályos gimnazistának – nem volt kedve az eseményre menni, de egy Ige sugallatára mégis elindult. Az első fiatal, akivel ott találkozott, lett később a férje. S immár 20 éve szolgálnak Mezőtúron; három gyermekük van.

Az előadások után következett az egyik kiemelt esemény, a találkozótörténeti kiállítás megnyitója. Az egyedülálló tárlatot a templom galériájában rendezték be. Tóth Barna megnyitóbeszédében felidézte: a 2019-es pécsi országos református tanévnyitó ünnepség után vetődött fel az ötlet: a jubileumi összejövetelhez méltó lenne a találkozók történetét kiállításon bemutatni. A tárlat anyagát nehéz volt összegyűjteni. – Szerettük volna mindezt egységben megmutatni, s a találkozók rendszeréből olyan képet adni, amelyből kiderül, ezek az alkalmak egy nagy közös ügy részei; s összeköttetésben állnak egymással.

– Örömmel jöttünk együtt lenni, jubilálni, tervezni, építkezni. Megerősíteni gyökereinket, hogy hosszú ideig megmaradhasson itt, a Kárpát-medencében a magyar református középiskolák találkozója. Erről tanúskodik ez a kiállítás, seregszemle is – mondta a megnyitón Ábrám Tibor, a miskolci Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon igazgatója, a Tiszáninneni Református Egyházkerület korábbi főgondnoka. – A paravánokon megelevenedő találkozók képein ismerős és ismeretlen arcok is ránk köszönnek. Mi, az akkori fiatalok ma már öregebbként állunk itt, a mostani fiatalok pedig az akkori öregekre már úgy tekintenek, mint református oktatástörténeti szereplőkre. Üzenjék ezek a fényképek a mai igazgató kollégáknak, iskolalelkészeknek és pedagógusoknak, fiataloknak és középkorúaknak is, hogy ebben a szolgálatban öregedjetek meg! – kívánta a jelenlévőknek Ábrám Tibor.

EGGYEL KEVESEBB

– Számomra a legemlékezetesebb alkalom a tizenhetedik, amelyiknek a felvidéki, az azóta már megszűnt lévai Czeglédi Péter Református Gimnázium volt a házigazdája. „Szívvel és lélekkel!” – ezt választották mottóul, és úgy érzem, igazán kifejezi, hogy csak így lehet a keresztyén nevelést szolgálni: szívvel és lélekkel. Negyven-egynéhány tanulója volt ennek a gimnáziumnak akkor. Olyan szeretettel fogadtak bennünket! És az egész iskola talpon volt. Úgy érzem, a szívemhez ez a találkozó áll a legközelebb – mondta lapunknak Ábrám Tibor.

Felidézte, hogy e rendezvényeken egy-egy iskola képviseletében rendszerint az igazgató és az iskolalelkész vesz részt, két diák társaságában. Szerinte az összejövetelek lényege a kapcsolatok és barátságok kialakulása, valamint a házigazda intézmény és környezetének megismerése. – Hetven-nyolcvan fiatal és ugyanennyi tanár jön ilyenkor össze. A szervezők ügyelnek a vegyes szobák kialakítására, hogy a diákok találkozni tudjanak távolabb eső magyarországi vagy határainkon túli középiskolákból jövő társaikkal is.

Ábrám Tibor tapasztalata szerint a találkozókon nagy hangsúlyt kapnak a lelki programok, és így van ez idén Karcagon is. – Mindig istentisztelettel nyitjuk az eseménysort, reggelente áhítattal indul a nap. A program úrvacsorás istentisztelettel zárul. Nem is kell hangsúlyoznom: az úrasztali közösség a református gyakorlatban szerfölött lényeges közösségi összetartozási mozzanat. A szervezők minden ilyen rendezvénynek igyekeznek olyan vezérigét választani, amelyik inspiráló, a tanév vége utáni fáradtságban is lelkesítő üze-

netet hordoz – emelte ki a miskolci gimnázium igazgatója. Az idei találkozó jelmondatát A példabeszédek könyvéből vették: „Az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.”

HÁZIGAZDÁK

– Alkalmat kell teremteni arra, hogy kötetlenül is beszélgethessünk egymással, mint ahogy a diákoknak is arra, hogy legyen lehetőségük az ismerkedésre, közös gondolkodásra – hangsúlyozta Tóth Tibor, a házigazda gimnázium igazgatója. – Ahogy az életre, úgy erre az összejövetelre is igaz: bármennyi dokumentumot gyártunk, pecsételünk és írunk alá, a személyes találkozásokban látom az erejét az eseménynek, amely mögött ott húzódik közös értékrendünk.

Az igazgató meggyőződése, hogy e rendezvényeken igazi problémákra megoldások születnek, és az itt épülő kapcsolatrendszerekből tanárok és diákok egyaránt profitálhatnak.

– A személyes kapcsolatoknak szerintem óriási jelentőségük van. A közösen átélt élmények hatására kerülnek az emberek közelebb egymáshoz, megnyílnak egymásnak – fűzte hozzá.

Tóth Tibor szerint bár a találkozók általában vidám hangulatú, örömteli élmények, az idei alkalomra rányomta a bélyegét a háború. Így különösen nagy jelentősége volt annak, hogy a három kárpátaljai református gimnázium közül kettő részt tudott venni a karcagi összejövetelen. Idén is, mint ahogy minden találkozón megfogalmazták a konferencia zárónyilatkozatát, amelyben kiemelt szerepet kapott a kárpátaljai líceumokért való imádkozás, érintettek aktuális oktatáspolitikai kérdéseket és hálát adtak az elmúlt huszonöt találkozóért.

KÜLÖN ÖRÖM

A kárpátaljai Nagyberegi Református Líceumot Kovács András igazgató és felesége, Szabó György történelem szakos tanár és felesége, valamint két diák, Tóth Levente László és Molnár Áron képviselték. Kovács András is a találkozókon kialakuló kapcsolatok fontosságát emelte ki. Ezek sokszor barátságokká alakulnak. – Különleges élmény megismerni azt a vidéket, ahol megrendezik az eseményt. Itt azt érezzük, egy nagy nemzetnek vagyunk a részei, még ha földrajzilag kicsit szétszórtan élünk is.

Az igazgató szerint remek döntés volt, hogy a találkozóra az iskoláknak külön táblákat készítettek, és ezeket egy-egy karcagi refis vitte az iskolazászlók előtt a templomi bevonuláson és a városi felvonuláson is. – Arra sem emlékszem, hogy ez utóbbihoz valaha zenés kíséretet kaptunk volna – mondta.

PÉCSI SZÁL

A Pécsi Református Kollégiumot Peleskey Miklós Péter iskolalelkész, vallástanár, Sümegi Péterné Kinga internátusvezető, valamint Kovács Dóra és Siker Katinka képviselte.

Sümegi Péterné Kinga szerint megható volt találkozni olyan munkatársakkal, akik régen a tanárai voltak. – Megindító, hogy kollégaként üdvözölhetem azokat, akik példaemberek előttem: szakmaiságukban, hitéletükben, emberségükben, mindenben. Amit tőlük tanultam, hasznosítani tudom a munkám során, és a találkozók ezt mindig felerősítik. Azt is látom: a fiatal kollégák és a diákok is hamar átérzik ennek az atmoszféráját. Nagy ajándék ezt átélni, és feltöltekezett lélekkel hazaindulni.  FOTÓ: HURTA HAJNALKA

PAPP

A teremtés

Azelmúlt hónapok során a Hit-Vallás rovat előző részei érintették a keresztyén teológia értelmének kérdését, majd szó esett Isten kétféle kijelentéséről, a Biblia ihletettségéről, tekintélyéről és tévedhetetlenségéről, végül a Szentháromság Istenről és az ő tulajdonságairól. A mostani részben pedig a Szentírás első oldalára lapozva a teremtés kérdését igyekszünk körüljárni.

„Akkor ezt mondta

Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől.” (1Móz 1,3–4)

„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.” (1Móz 1,1)

„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Ő kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.” (Jn 1,1–3)

„Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény előtt. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.”

(Kol 1,15–17, vö. Zsid 1,2)

„A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött.”

(1Móz 1,2)

„Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény.”

(1Móz 2,7)

Elfogadod-e azt, amit Isten Igéje a teremtésről mond a megváltásról szóló keresztyén tan részeként? – teszi föl a kérdést egy holland teológus népszerű bibliamagyarázatában. A Szentírás maga is megerősíti, hogy a hit elengedhetetlen feltétele annak, hogy a teremtésről való elmélkedésünk végül célra vezessen (Zsid 11,3). A világosságot a sötétségtől elválasztó Isten (1Móz 1,3–4) minket is választásra szólít fel, rögtön a kijelentés első mondatával (1Móz 1,1)!

A felvilágosodás kora a tudományt tette meg legfőbb tekintéllyé, és meghatározó lett az az elgondolás, miszerint az „istenhipotézis” szükségtelen a világ létének magyarázatához. Közkeletűvé vált az (a valójában téves) elgondolás, miszerint hit és tudás – vallásosság és tudományosság egymást kizáró ellentétek. A mai kor embere így talán még nehezebbnek érezheti a fenti kérdés megválaszolását, mint a korábbi időkben bárki! Holott a teológia többi kérdésfölvetéséhez hasonlóan ez sem csupán elméleti dolog, hanem nagyon is személyes kérdés számunkra, ahogy arra a Heidelbergi Káté bizonyságtétele (26. kérdés-felelet) is rámutat:

„Mit hiszel, amikor ezt mondod: »Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében«?

Hiszem, hogy a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak örökkévaló Atyja, aki a mennyet és a földet minden benne lévőkkel együtt semmiből teremtette, és azokat örökkévaló tanácsával és gondviselésével fenntartja és igazgatja: énnekem az ő Fiáért, Krisztusért Istenem és Atyám…”

A TEREMTŐ ISTEN

A minket körülvevő világ és benne saját magunk eredetével kapcsolatban számtalan kérdést tett már föl az emberi elme a történelem során. A sort még csak nem is az elején kezdve, a görög filozófiától a mai napig alapvetően a következő lehetőségek vetődtek föl: a világ vagy öröktől fogva létezik, vagy pedig van kezdete, létrejött valamikor; amennyiben van kezdete, vagy magától állt elő, vagy pedig valaki vagy valami „rajta kívül álló” hozta létre. Mindegyik lehetőség további (gyakran megválaszolhatatlan) kérdéseket vet föl. Korunkban szinte minden gondolkodó megegyezik abban, hogy az univerzumnak volt kezdete, a legelterjedtebb materialista magyarázat erre az ősrobbanás elmélete.

A Szentírás sem hallgat a világ keletkezéséről – nem csupán az első mondatában szögezi le tényként Isten teremtő munkájának valóságos voltát, de a teljes Bibliában újra és újra bizonyságot tesznek erről a szentírók. Az apostolok és az első keresztyének missziójának is megkerülhetetlen eleme volt az erről való bizonyságtétel (ApCsel 14,15b). Keresztyén hitvallásaink a Biblia alapján elsősorban az Atya személyéhez kapcsolják a teremtés munkáját, azonban ez nem jelenti azt, hogy a Szentháromság másik két személye ne vett volna részt a benne.

Isten a világ teremtése során Mózes beszámolója szerint hétszer jelenti ki: „legyen”. „Isten szava alkotta a világokat”, ahogy a Zsidókhoz írt levél szerzője fogalmaz; János apostol pedig evangéliumának első soraiban tudtunkra adja, hogy Jézus Krisztusban a testté lett Igét ismerhetjük meg (Jn 1,1–3). Pál apostol is megerősíti János szavait, amikor magasztalja a Fiút, amiért ő a teremtés célja (Kol 1,15–17). Mi pedig mindannyian egyetérthetünk Fekete Károly püspök úrral: „Jézus nélkül nincs hiteles mondanivalónk Istenről mint teremtőről.” A Teremtőbe vetett bizalmunk azért lehet maradéktalanul teljes, mert van Megváltónk, aki magának teremtett és választott ki minket.

Mózes első könyvének a teremtést leíró első fejezetének beszámolóját olvasva az Isten sötétség felett lebegő Lelkéről érezhetjük, hogy kitüntetett szerepe volt a teremtés művében (1Móz 1,2b). A Szentlélek Isten az, akitől minden élet származik. Érzésünk akkor válik konkrétabbá, amikor az ember teremtésének mikéntjét tanulmányozzuk (1Móz 2,7)

„Ahhoz, hogy igaz hittel megérthessük, mit használ nekünk megismerni Istent, fontos, hogy először is a világ teremtését ismerjük meg… Ebből a történetből megtudjuk, hogy Isten az eget és a földet Igéje és Lelke ereje által a semmiből teremtette” – fogalmaz találóan Kálvin.

MÁRTON egyházmegyei lelkipásztor • Somogyi Református Egyházmegye

A VILÁG ÉS AZ EMBER TEREMTÉSE

A világ teremtéséről a Szentírás nem csak az első lapjain számol be, az Ó- és az Újszövetség több helyén is találunk információt ebben a témában. A leghosszabb beszámoló talán Jób könyvének 38–41. fejezeteiben van, ahol maga Isten tárja föl a teremtés rendjét a perlekedő Jób számára; a zsoltárok is több alkalommal dicsőítik Istent a teremtő munkájáért, ezek közül is kiemelkedik a 104. Mindegyik ilyen részlet egy-egy újabb színt tesz hozzá a hitünkhöz, azonban mivel most nincs lehetőségünk mindegyiket végignézni, csak Mózes első könyvének első két fejezetével szeretnék röviden foglalkozni.

A leírás két nagy részre osztható, ezek között a második fejezet negyedik verse jelenti a határvonalat. Először a világ teremtését összefoglaló részt olvassuk, amely szerkesztésében is tükrözi, hogy Isten a rend Istene. Isten teremtő munkája kétszer három nap alatt ment végbe. Az első három nap a szétválasztás ideje, a második három nap pedig a teremtett világ benépesítésének ideje. Isten az első nap elválasztotta a világosságot a sötétségtől, negyedik nap megalkotta a napot, a holdat és a csillagokat. Második nap elválasztotta a „felső” vizeket az alsó vizektől, az ötödik nap megteremtette a madarakat és a halakat, hogy benépesítsék az eget és a vizeket. Harmadik nap elválasztotta a szárazat és a vizet, a hatodik nap pedig benépesítette a földet mindenféle állattal, és megteremtette az embert.

Isten az embert a világ minden más teremtményétől különböző módon alkotta (1Móz 1,27). Teremtésének módja egyfelől bizonyítja az ember hasonlóságát a Teremtőhöz és szoros kapcsolatát vele, de azt is, hogy másfelől anyagi valója szerint a teremtett világhoz tartozik. Az ember küldetése Istent tudatosan dicsőíteni és magasztalni, ő az egyetlen teremtmény, aki képes erre tudatos cselekvés formájában a teremtés csodáját látva. Ennek az imádatnak a céljából készült szent sátor és a templom az Édenben ültetett kert kicsiny másaként, visszatekintve Ádám mintha valamiképp úgy élte volna itt az életét, mint később a papok a templomi szolgálatban – Isten színe előtt állva. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy egyedül az ember esetében említi itt a Szentírás a két nemet, ami bizonyítja a férfi-nő kapcsolat, illetve a házasság megkülönböztetett szerepét Isten előtt, valamint az ő tervének változhatatlan voltát ebben a kérdésben (Mt 19,4–6)

A teremtés a hetedik napban, Isten szombatjában éri el célját, amikor a teremtett világ őt ünnepli és dicsőíti. Ennek a szombatnak a kiteljesedését várja a keresztyén reménység az új teremtésben (Zsid 4,11) Erre emlékeztette az Úr Izráel népét a törvényadáskor – az első ember a teremtés teljességében közösségben volt Istennel, Izráel a szombatban kapta meg a helyreálló közösség előízét (1Móz 2,2–3)

A BIBLIAI TEREMTÉSTÖRTÉNET VÁLASZAI

A teremtéstörténet ugyan kérdések egész sorát nyitva hagyja, és ma is számtalan vita tárgyát képezi nemcsak hívők és hitetlenek, hanem még a keresztyének között is, ugyanakkor az igazán fontosakat megválaszolja, különösen, ha a kérdések fontosságát az ókori Közel-Kelet vonatkozásában is képesek vagyunk szemlélni. Először is egyértelmű választ kapunk arra, hogy ki teremtette a világot. A mi saját világunkat, amely nem különböző istenek harcából vagy szerelméből jött létre, hanem az egyetlen, igaz Isten teremtő szavára állt elő. Ez az egyszerű üzenet nemcsak a babiloni és más ókori mitológiákkal szemben határozott állásfoglalás, de a görög filozófia és korunk ontológiai elméletei sem teszik elavulttá. Az egyetlen Isten transzcendens, nem a világ része, az égitestek sokasága nem istenek sokasága, ahogy a természeti erők sem rendelkeznek isteni erővel. Az ember pedig az Úristen teremtménye, akit saját képmására és hasonlatosságára, közvetlen kapcsolatra alkotott. Éppen ezért az ember lényegileg különbözik az állatoktól.

A Föld az ember otthona, Isten rábízta annak őrzését és művelését – munkára teremtetett. Az embernek tehát kettős feladata van, amely a teremtett világ gondozása és a Teremtő dicsőítése, csodálva az ő munkáit. Az ember papi szolgálatot végez, mert az Istennel való kapcsolatra rendeltetett. Mindemellett az ember társas lény, ennek az emberi tulajdonságnak pedig megkülönböztetett helye a házasság, amely Isten terve szerint egy férfi és egy nő között köttetik. Az, hogy a házasság Isten rendeléséből származik, azt is jelenti, hogy a szexualitás is Isten terve.

Ahogy lépésről lépésre föltárul előttünk Isten bölcsességének és kegyelmének a teremtésben ragyogó gazdagsága, nekünk is meg kell vallanunk: „Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett.” (Jel 4,11) 

„Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.”

(1Móz 1,27)

„Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket? És ezt mondta Isten: »Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.« Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember el ne válassza!”

(Mt 19,4–6)

„Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében.”

(Zsid 4,11)

„A hetedik napra elkészült Isten a maga alkotó munkájával, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. Azután megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt, mert azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után.”

(1Móz 2,2–3)

Az abortusz súlyos erkölcsi kérdéseket vet fel, amelyek élesen megosztják a társadalmat. Vannak, akik mélyen hiszik, az emberi élet a fogantatáskor jön létre, és a terhesség-megszakítás egy erkölcsi személy életét oltja ki, akiben benne rejlik az emberré válás lehetősége. Mások úgy vélik, az abortusz bármilyen szabályozása sérti a nő önrendelkezési jogát. A harmadik csoportba tartozók szerint a magzat egy bizonyos fejlődési szintjének eléréséig az abortusz elfogadható. A Roe kontra Wade jogeset szimbolikus jelentőségű, elsősorban az Egyesült Államokban, de szerte a világon: az egyetlen Legfelsőbb bírósági ügy, amelyet Magyarországon is szinte mindenki név szerint ismer. Figyelemre méltó, hogy amit az USA tagállamai a történelem során egy ideig bűntényként kezeltek, egyik napról a másikra alkotmányos joggá vált; nem véletlen tehát, hogy a jogeset közel 50 éve borzolja a kedélyeket.

Már nem alkotmányos jog

HATÁLYON KÍVÜL

Június 24-én az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb

Bírósága, amely egyben alkotmánybíróság is, hatályon kívül helyezte az 1973. január 22-én született Roe kontra Wade ítéletet, amely az Alkotmány 14. kiegészítése alapján, a magánszférához való jogra hivatkozva alkotmányellenesnek nyilvánította az abortusz tiltását az első trimeszterben, amelytől fogva egyik állam sem tagadhatta meg törvényeiben a nőktől a terhesség első három hónapjában a legális abortuszt. Az érvénytelenítés kihirdetése után Samuel Alito szövetségi bíró a testület többségi véleményének indoklásában leírta, hogy a Roe kontra Wade esetben hozott döntés „azon a téves nézeten alapult, hogy a nők magánszférához való alkotmányos joga feljogosítja őket a méhen belüli magzati élet megszakítására. Az abortuszhoz való jog nem található meg az alkotmányban, és egyetlen alkotmányos rendelkezés sem védi hallgatólagosan ezt a jogot.” Ezenfelül, folytatta, „az érvelés rendkívül gyenge, és a döntés káros következményekkel járt. Távolról sem hozta meg az abortusz kérdésének nemzeti szintű rendezését, inkább felizzította a vitát és elmélyítette a megosztottságot. Itt az ideje, hogy az Alkotmányra hallgassunk, és visszaadjuk az abortusz szabályozását az embereknek és választott képviselőiknek.”

WEBERNÉ ZSIKAI MÁRIA

1973-ban Byron White a Legfelsőbb Bíróság tagjaként ellenvéleményt fogalmazott meg, amely szerint a döntés a nyers bírói hatalom gyakorlása volt, és elmarasztalta a bíróság többségét, amiért „alkotmányos akadályt gördített az emberi élet védelmére irányuló állami erőfeszítések elé”. Az egész nemzetre ugyanazt a rendkívül korlátozó és vitatható rendszert kényszerítették rá, amely fél évszázadon át keserítette a politikai kultúrát.

KI VOLT ROE?

Jane Roe valójában Norma Lea Nelson McCorvey álneve, mivel a perben nem akarták felfedni valós személyét. Louisianai, majd texasi lányként vallásosan nevelkedett, és a szexet bűnnek tartotta. Alkoholista anyja mellől alkalmi viszonyokba menekült, 16 évesen már házasságot kötött, de hamar elvált. Három gyermeket szült, és mindegyiket örökbe adta, soha nem volt abortusza. (A Roe kontra Wade ügy kezdetén várta harmadik gyermekét.) Saját bevallása szerint több száz partnere volt, többségük nő. Dallasban prostituáltként is ismerték. 1981-ben rövid ideig a nők jogaiért küzdő szervezet önkénteseként dolgozott, és lassan aktivistává vált, először abortuszpárti csoportokhoz csatlakozott. 1995-től újjászületett keresztyénnek vallotta magát, és az életpárti mozgalmat támogatta. Tudott szellemes, vicces lenni, de

ABORTUSZPÁRTI MOZGALOM

Az USA államai a hatvanas–hetvenes években korlátozták vagy tiltották az abortusz gyakorlatát, de a kor szexuális forradalma és feminista mozgalmai megkérdőjelezték ezeknek a törvényeknek a létjogosultságát. 1973 előtt az abortuszjogi, vagy más néven választáspárti mozgalomnak nem voltak hivatalos szervezetei, de a hatvanas évek tiltakozási hullámait erősítő politikai tényezők segítették megalakulásukat. A kisebb-nagyobb helyi sikerek a választáspárti mozgalmak bővüléséhez vezettek, amelyek számos helyi társaságot alakítottak. Közülük sokan nem hoztak létre formális testületeket, és ezért nem tudták fenntartani működésüket. A Nemzeti Szövetség az Abortusztörvények Eltörléséért (alakulásakor NARAL, ma NARAL Pro-Choice America) nemcsak szervezeti felépítésére ügyelt, de szoros kapcsolati hálót alakított ki állami szervezetekkel, miközben továbbra is erősítette az alulról jövő kezdeményezéseket. Az 1969-es megalakulástól két férfi, Lawrence Lader újságíró, aktivista, valamint Bernard Nathanson szülész-nőgyógyász játszott meghatározó szerepet a mozgalom életében. Közreműködésükkel New York állam törvényhozása megszavazta az abortusz legalizálását, és az új törvény 1970. július 1-jén hatályba lépett. A NARAL jelentős szerepet játszott a Roe kontra Wade abortuszpárti döntésében.

önző és tisztességtelen is. Egészen 2017-ben, 69 éves korában bekövetkezett haláláig alapjában véve boldogtalan maradt.

HOGYAN KEZDŐDÖTT A PER?

Az egyedülálló, texasi McCorvey harmadik gyermekét várta, de nem akarta megszülni. A tagállamban azonban csak az anya életét veszélyeztető, illetve nemi erőszakból származó terhesség megszakítását engedélyezték. Ekkor került kapcsolatba Linda Coffee-val és Sarah Weddingtonnal, a Texasi Egyetem jogi karának friss diplomásaival. A pert 1970-ben indították el Henry Wade dallasi államügyész ellen, a beadványban a magánszféra sérelmére hivatkoztak. Az eljárás végül eljutott a Legfelsőbb Bíróságig, amely 1971 és 1972 folyamán vizsgálta az ügyet.

KI VOLT WADE?

A Dallas megyei bíróságon „A főnök” néven ismert Henry Wade soha nem veszített el egyetlen ügyet sem. Országos hírnévre 1964-ben tett szert, amikor Jack Ruby ellen indított eljárást, aki lelőtte John F. Kennedy elnök feltételezett merénylőjét, Lee Harvey Oswaldot. Wade neve 1973-ban került ismét az országos figyelem középpontjába a Roe kontra Wade ügyben.

7:2

1973-ban az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága 7:2 arányban döntött Roe javára. Megállapította, hogy Texas megsértette a magánszférához való alkotmányos jogot. A bíróság úgy találta: a magánszféra fogalma „elég széles” ahhoz, hogy magába foglalja a nők terhességmegszakításra vonatkozó döntését. Tehát a nőknek joguk van az abortuszhoz, állami korlátozás nélkül, egészen addig, amíg a magzat el nem éri a fejlődésnek azt a szintjét, amikor már képes életben maradni a méhen kívül. A kérdést központilag szabályozták: az első trimeszterben az összes államban engedélyezni kell a terhességmegszakítást. Az eljárást nem lehet további feltételekhez vagy engedélyekhez kötni. A második trimeszter során a terhesség művi megszakítását az államok korlátozhatják az anya egészségét szem előtt tartó észszerű módon. A harmadik trimeszter során pedig a tagállamok szabadon dönthetnek, vagy akár meg is tilthatják az abortuszt.

Az 1970-es évek elején 30 amerikai tagállamban tilos volt az

Norma McCorvey, alias Jane Roe felperes a mérföldkőnek számító Roe kontra Wade perben, 1989. július 4-én, a kaliforniai Burbankben tartott Pro Choice gyűlésen Gloria Allred ügyvédnővel

LAWRENCE LADER

Négy évtizeden át az abortuszról szóló vita egyik fő hangadója, villámhárító az abortusz kritikusaival szemben, világítótorony a mozgalom támogatói számára. Hatásos könyveket, cikkeket írt, lelkészeket győzőtt meg és szervezett be, hogy az abortuszt igénylő nőket orvoshoz irányítsák, és maga is legalább kétezer személyt küldött a megfelelő klinikákra.

Lader akkor figyelt fel a témára, amikor Margaret Sanger, a Planned Parenthood nevű születésszabályozással foglalkozó szervezet alapítójának életrajzán dolgozott.

Sanger teljesen meggyőzött – nyilatkozta Lader –, hogy csak akkor valósulhat meg a nők szabadsága az oktatásban, a munkában, a házasságban, az élet egész területén, ha a gyermekvállalást szabályozhatják.

Lader harmadik könyve, az „Abortusz” 1966-ban jelent meg. Írásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a Legfelsőbb Bíróság egy korábbi döntésével (Griswold kontra Connecticut, 1965) a szexualitás és a családtervezés kérdésében megerősítette az egyén magánszférához való jogát, és felismerte, hogy ez a precedens elvezethet a legalizált abortuszhoz. Amikor a bíróság a Roe kontra Wade ügyben legálissá tette a terhességmegszakítást, erősen támaszkodott a connecticuti esetre, és az eljárás során legalább kilencszer idézte Lader könyvét.

„Az abortusz a férfiuralom elleni legfőbb fegyver, szabadulás a nem kívánt gyermekvállalás börtönéből, amely a legtöbb nőt a házvezető, ápoló és szakács szerephez láncolta. Miután a szexet leválasztották a terhességről, a nők felszabadítása a puritán erkölcs hamuján felépíthette saját etikáját, állítva, hogy a feministák a »férj fizetésének biztonságát« az »abortusz biológiai biztonságára« cserélték” – írta Lader.

abortusz a terhesség teljes ideje alatt. A döntés hirtelen mindent megváltoztatott, és gyakorlatilag megsemmisítette a helyi abortusztörvényeket.

6:3

Csaknem ötven év és 63 millió abortusz után a Legfelsőbb Bíróság történelmi mérföldkőnek számító döntést hozott. A történet 2018-ra nyúlik vissza, amikor Mississippi állam jelentős szigorítást vezetett be, és a terhesség 15. hetétől betiltotta a terhességmegszakítást, amely alól szűk kivételt képeznek az orvosi vészhelyzetek vagy a „súlyos magzati rendellenességek”.

A Jackson Women’s Health Organization, Mississippi állam egyetlen abortuszklinikája bíróságon támadta meg az új állami törvényt – a Roe kontra Wade jogesetre hivatkozva. Ezzel vette kezdetét a Dobbs kontra Jackson per. Thomas E. Dobbs neve mindössze azért szerepel az ügyben, mert ő vezeti Mississi-

ppi Egészségügyi Minisztériumát, és felel a Jackson Women’s Health Organization törvényes működéséért.

Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága 2022. június 24én hozta meg döntését, amelyben a mississippi törvény alkotmányosságát mérlegelték. A határozatban 6:3 arányban Mississippi államnak adtak igazat. A testület történelmi jelentőségű döntésével kimondta, hogy az Egyesült Államok alkotmánya nem biztosít jogot az abortuszra, és felülbírálta mind az 1973-as Roe kontra Wade, mind az 1992-es Planned Parenthood kontra Casey ítéletet.

Nem tiltották be az abortuszt, csupán arról döntöttek, hogy nem alkotmányos jog, így minden állam saját hatáskörében szabályozhatja az eljárást.

A Roe kontra Wade ítélet hatályon kívül helyezése generációk óta az egyik legjelentősebb bírósági fordulat, amelynek messzemenő következményei lesznek. Hét államban már tilalmat vezettek be, és az elkövetkező hónapokban az államok több mint felében várható szigorú korlátozás.  FOTÓ: GETTY IMAGES

BERNARD NATHANSON

A NARAL szakmai tanácsadója egy kiváló orvos-professzor fiaként szülészetre és nőgyógyászatra szakosodott. Orvostanhallgatóként megszervezte és kifizette terhes barátnője illegális abortuszát.

Saját becslése szerint New York legnagyobb abortuszközpontjának igazgatójaként több mint 75 000 abortusz köthető a nevéhez. Célul tűzte ki, hogy megszünteti a művi terhességmegszakítás kulturális megbélyegzését, a jelentős jogi korlátozást, és a lehető legszélesebb körben teszi elérhetővé az egész országban, sőt a világon. Céljai elérésének érdekében, mint Nathanson később elárulta, néhány esetben a NARAL valótlan, illetve megtévesztő adatokat szolgáltatott. Az illegális abortuszban elhunyt nők számát a statisztikákban a tízszeresére emelték, hogy szimpátiát ébresszenek a legális abortusz iránt. Figyelmen kívül hagyták az abortusz erkölcsi vonatkozásait, és szándékosan kihasználták a liberális elit és sokak protestáns- és katolikusellenes érzelmeit azzal, hogy „vallási dogmának” állították be az abortusszal való szembenállást, amelyet a katolikus hierarchia rákényszerít másokra, megsértve ezzel szabadságukat, hátráltatva az egyház és az állam szétválasztását.

Nathanson az új technológiák – különösen az ultrahang – megjelenése után az életpárti mozgalom támogatójává vált. Életútjáról és az 1996-ban bekövetkezett megtéréséről a The Hand of God (Az Isten keze) című önéletrajzi könyvében számolt be.

Azajtó

beszédes szimbólum, fantáziánkat megmozgató kép. Megjelenik előttünk sok emlék, leginkább a zárt ajtókról, amelyek előtt szorongva várakozni kényszerültünk. Vizsga és munkafelvétel idején, néha orvosi várótermekben vagy műtők ajtaja előtt, latolgatva az esélyeket és eredményeket. Megnyílik? Mikor nyílik? Ki és hogyan fog ajtót nyitni?

Eszünkbe jut Bartók Béla híres egyfelvonásos operája Balázs Béla szövegével, a Kékszakállú herceg vára, s benne Judit, aki sorra nyitogatja a hét sötét ajtót. A herceg titokzatos lelkéből kérleli elő a bezárt rétegeket, amelyek tele vannak agresszióval, vérrel, zordon képekkel. A mi emberi kapcsolatainkban is sok bezárt ajtó állja el az utat a másikhoz, s kérdés: jó-e, ha kikönyörögjük, feszegetjük, kiköveteljük, hogy nyíljanak meg azok az ajtók, amelyek maguktól makacsul zárva maradtak? Szabad-e, kell-e mindent kikutatni a másik mélyrétegeiből, és képesek vagyunk-e elviselni azokat, ha feltárulnak? Úgy hisszük, igen, de csalódást és fájdalmat okoz, ami előtör mögülük, ha megnyílnak. Baj, ha olyan magas várfallal vesszük körül magunkat, hogy a legközvetlenebb társunk, családtagunk sem léphet be hozzánk. Elmagányosodunk, ha nincs bizalmas barátunk, aki kopogtatás nélkül bejöhetne.

Ugyancsak népszerű mű Szabó Magda Az ajtó című regénye, amely ugyancsak sok sebbel és bűntudattal átszőtt vallomás két ember életének egy darabjáról és a kapcsolatukról. A soha meg nem nyíló ajtó izgatja az embert. Addig küzd, amíg nem szembesül a feltáruló valósággal. De mindig kiderül, hogy mégis szükség van ajtókra. Arra, hogy életünk belső világát, énünket csak azokkal osszuk meg, akikről úgy véljük, hogy méltók a bizalmunkra. Néha persze tévedünk is, mert rosszul mérjük föl egymást. Baj, ha minden ajtó nyitva van, s azokon bárki bármikor beléphet, beleszólhat az életünkbe, kísérthet és eltéríthet. Az ilyen nyitottság olyan, mint az átjáróház: jó és rossz, isteni és emberi, sőt ember alatti erők egyaránt bejöhetnek rajta. Bármennyire szeretnénk is nyitott emberek lenni, kellenek a határok, a kerítés, az ajtó.

Egy irányba viszont mindig legyünk egészen nyitottak: Isten világára és hívására. Jézus azt mondja: „Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be.” (Jel 3,8) Lehetőséget ad, alkalmakat földi életünkben és üdvösséget Isten országában. Ő a zárt ajtón át is jöhetne, mert ő maga az ajtó, aki Istenhez vezet; „aki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár és legelőre talál”. (Jn 10,9) Mégis azt várja, hogy mi önként nyissunk neki ajtót. (Jel 3,20) 

Elindul valaki, Uram, s az út ismeretlen. De sorsa, tudom, hogy ott a kezedben.

ÚTRAVALÓ

(M. N. indulásakor)

Nem látom, Uram, hogy merre vezeted, de tartsd ott felette áldó kezedet! Ámen!

 HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Ezsdrás bűnbánati imádsága

Ezsdrás és Nehémiás történetei, könyvei a babiloni fogságból történő hazatérést, újrakezdést, valamint az ezzel összefüggő hosszú, évszázados fizikai és lelki újjáépítés folyamatait, küzdelmeit örökítik meg. Isten a fogság hos zszú évtizedeiben sem hagyta el népét, habár távol kerültek az Úr által ígért és adott földtől, és naponta tapasztalták: nincs templom, nincs Jeruzsálem, nincs ország. A fogság Izráel bűnei és engedetlenségei miatt következett be, de Isten velük volt ott is, valójában a történelem Uraként a megtisztulás lehetőségét készítette elő népe számára. A Krónikák könyvének végén azt olvassuk, hogy a Jeremiás próféta által jövendölt hetven esztendőnyi fogság az elmulasztott nyugalomévek pótlása: „Amíg le nem telnek az ország nyugalmának évei, nyugodni fog a pusztulás egész ideje alatt, teljes hetven évig.” (2Krón 36,21) A nyugalom esztendeje szintén hordozza az újrakezdés, a viszonyok újbóli rendezésének ígéretét és reménységét (vö. 3Móz 25).

Ezsdrás bűnbánati imádsága (Ezsd 9) is arra tanít bennünket, hogy az új kezdet, az újrakezdés és a megújulás egyéni és közösségi bűnvallással, bűnbánattal, önvizsgálattal kezdődik. Az imádság hangsúlyos eleme az idegen asszonyokkal kötött házasságok, amelyek a korábbiakhoz hasonlóan újra el- és félrevezetik Izráel népét a tiszta istentisztelettől és istenismerettől. Az Úr tiltotta az ilyen keveredést. Az idegen asszonyok – ahogyan több példa is mutatja – „eltérítik fiaidat tőlem, hogy más isteneket szolgáljanak” (5Móz 7,4).

A néphez és a valláshoz tartozás, valamint az eltérő néphez és valláshoz tartozók házassága akkoriban sokkal bonyolultabb kérdés volt, mint azt manapság el tudnánk képzelni. Ezsdrás és a nép bűnbánati imádsága (vö. Neh 9) az Úr iránti hűség szándékának kinyilvánítása.  PAP FERENC

HA A „FAPOFA” REFORMÁTUSOK

FEKETE ZSUZSA DÓKA VIKTÓRIA

Hogyan lehet független az öröm a külső körülményektől? – erre is keresték a választ a dunántúli református egyházi napok résztve-

Tíz perccel a kezdés előtt már keresni kell az ülőhelyet a REND nyitó istentiszteletén, amikor beérünk a Reformátusok Lapja csapatával a pápai református Újtemplomba. Utánunk is sokan érkeznek még, az érdeklődés mértéke hűen jellemzi a háromnapos rendezvényt. Nyitottság, gazdag és színvonalas programok hívogatják azokat a látogatókat is, akik egyelőre még távolabb állnak a keresztyén gondolkodástól. Az istentiszteleten Máté László lelkészi főjegyző hirdeti az Igét a Zsoltárok könyvéből: „Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.”

– A zsoltáros a teljes örömről beszél, amely minden más örömtől megkülönböztethető, nem pillanatnyi, mulandó érzés – magyarázza a lelkipásztor.

MIT TETTÉL AZÉRT, HOGY VÁLTOZZON?

Sokan felteszik a kérdést, vajon mi adhat okot az örömre a kétségekkel, háborúval, vírusfenyegetéssel terhelt időszakban. A választ Steinbach József, a házigazda Dunántúli Református Egyházkerület püspöke adja meg, ha úgy kívánjuk, egyetlen mondatban: Isten Igéje. – A pandémia még nem ért véget, szomszédunkban háború dúl, alapvető értékek lazulnak meg, a felgyorsult vi -

vői július első hétvégéjén Pápán. A REND-en megtudtuk, hogy magányos öröm nincs, hiszen a valódi öröm Jézus Krisztushoz kötődik.

lág egyre embertelenebbé válik, bajjal és nyomorúsággal szembesülünk, mégis jogosan választottuk vezérigénket, „örüljetek az Úrban”, hiszen számos zsoltár és prófécia buzdít a reménységre, a bizalomra, az örömre. A nehézségben még inkább tudatosítani kell magunkban, hogy az Úrban van a valódi örömünk, amely független a körülményeinktől – fejtegeti a püspök. Felvetésünkre, hogy a reformátusokról sokaknak a fekete-fehér ruházat és a fapofa jut eszükbe, jót mulat az egyházvezető, és megerősíti, hogy valóban vannak, akik ezt tartják rólunk. – Egyre többet teszünk azért, hogy az öröm kifejeződjék az igehirdetésünkben, a liturgiában, az éneklésünkben és az életünkben. Az idei REND sem szólhat másról, mint az örömről, amelyben megjelenik a bibliai üzenet. Szeretnénk azokat az embereket is megszólítani, akik egészen másként gondolkodnak a világról, mint mi, keresztyének. Sok programot szerveztünk, és igyekszünk frappánsan kommunikálni.

Nem elegendő templomba járni ahhoz, hogy jó tanítványok legyünk – figyelmeztet előadásában a Magyar Örökség Díjas Böszörményi Gergely, a Református Zenei Fesztivál alapítója.

– Tehetségünk és lehetőségeink szerint adjuk tovább az evangéliumot. Jézus nemcsak a tanítványait küldte el, hogy tegyenek tanítvánnyá mindenkit, hanem minket is most, a 21. században.

Ahogy kilépünk a felújított pápai Ótemplomból, borkóstoló előkészületei tárulnak elénk, de fülünkben még Böszörményi Gergely gondolatai csengenek: „Mit tettél azért, hogy változzon a református egyház, és tovább terjedjen az evangélium?”

Pápa főutcáját erre a három napra református utcának keresztelik át. A kék-fehér sátrakban keresztyén szervezetek mutatják be a tevékenységüket a Magyar Református Szeretetszolgálattól kezdve a Kálvin Kiadón át a Dunántúli Református Segítő Szolgálatig. A kiállítók sajátos módon evangélizálnak a szabadtéri kirakodóvásáron, mi pedig szívesen veszünk el a színes csecsebecsék között. A Halleluja Kiadó asztalánál tollak, kulcstartók és ezernyi apróság sorakozik, amelyeknek közös vonása, hogy mindegyikre örök életre szóló üzenetet írtak. A családi vállalkozás vezetője, Elek István azt mondja, minden korosztálynak megvannak a kedvenc Igéi. – A legkelendőbb ajándékokon bátorító Igéket vagy

fesztivált csinálnak az örömről

a házi áldást olvashatjuk. Azt tapasztaltuk, hogy leginkább erre van szükségük az embereknek.

Miközben beszélgetünk, nemcsak a Bagossy Brothers Company hangolását hozza felénk a szél, hanem a Reformátusok Lapját is szerteszét fújja a hirtelen kerekedett vihar. A lapunk stábja ajándék újságokkal és finom „Áldás, békesség!” feliratú csokoládéval várja az olvasókat. Mindeközben a fesztiválhangulattal együtt olyannyira felerősödik a szél, hogy biztonsági okokból törlik az esti koncertet.

ÖRÖMTRANSZFORMÁCIÓ

ÉS MEGAÖRÖM

Szombaton reggel kedves meglepetés ér minket, amikor a református főutca felé baktatva velünk szemközt felkiált egy hölgy: „Ez a Reformátusok Lapja stábja, megismerem önöket, mindig látom az újságban a bé lyegképüket a cikkek mellett!” Fábián Lukács

Judit a tatai református gyülekezettel érkezett Pápára, és örömmel újságolja el nekünk, hogy minden reggelét a Reformátusok Lapjával kezdi az igemagyarázatokat olvasva. – Szeretem a Reflapot, elolvasom az elejétől a végéig, még a meserovatot és a recepteket is. Milyen jó, hogy találkoztunk! Jóleső borzongás fut végig rajtam attól, hogy mennyi hívő református gyűlt össze Pápán, pedig néha azt gondoljuk, hogy elszigetelt kis sejtecske vagyunk az országban, de ez nincs így! A REND-en megélhetjük az

összetartozás örömét, színvonalasak a programok, tele vagyunk élménnyel! –teszi hozzá az asszony. Szabadi Istvánnal, az Őrségi Egyházmegye esperesével szintén a forgatagban futunk össze, a lelkipásztor gyülekezeti tagjaival érkezett Pápára.

IMMÁR KILENCEDSZER

A Református Egyházi Napok – Dunántúl (REND) fesztivált kilencedik alkalommal rendezte meg az egyházkerület. A kétévente szervezett „szent forgatag” Győrben valósult meg először 2004-ben. A koronavírus-járvány miatt 2020-ban elmaradt a rendezvény, de idén, július első hétvégéjén Pápa belvárosa adhatott otthont a rendezvénynek. Dunántúl reformátussága a fesztiválokra jellemző nyitottsággal várta a látogatókat több száz programjával.

A gyülekezet itt közelebbről is megismerkedhet a református szolgálatokkal. – Félmillió ember él a területünkön, de ebből csak kilencezer református, a szórványban a lelkészeink vasárnaponként akár négy-öt istentiszteletet is tartanak, úgy szoktuk mondogatni magunk között, hogy őrségben vagyunk – magyarázza mosolyogva az esperes, aki mindenkinek jó szívvel ajánlja, hogy látogassanak el a Dunántúl ékszerdobozába, az Őrségbe.

Továbbsétálva a forgatagban családokkal találkozunk, akik az Alma zenekar előadását hallgatják. Az egyik járókelő, Falusiné Soós Katalin arról beszél nekünk, hogy számára feltöltő -

dést jelent a fesztivál. – Igazán vártam már, hogy eljöhessek. A három gyermekes hétköznapok után ez jelenti az énidőmet Isten közelében. Református gyermektáborban voltunk a héten, ezután a fesztivál lett a megérdemelt kikapcsolódá sunk. A legnagyszerűbb élményem a REND-en, amikor több ezer emberrel együtt mondhatom el a Miatyánkot.

A programok között széles a választék: a levéltár nyílt napot tart, közben a Pannonia Reformata Múzeumban Halászné Kapcsándi Szilvia múzeumvezető A Miatyánk a kortárs magyar művészetben című kiállítást mutatja meg stábunknak. – Hitvalló kiállítás ez, amely különös módon mutatja be a Miatyánkot. A tárlat érdekessége, hogy a min dennapi ima vizuális élménnyé válik, az imádság sorain a művészet nyelvén haladhatunk végig.

A REND szervezői gondoskodnak a tartalmas programokról, előadásokról, sajnáljuk is, hogy nem tudunk mindenhová eljutni. Az Újtemplomban az öröm bibliai megközelítéséről beszél Németh Tamás. – Isten szeretet, ezért minden cselekedetének örömre kell indítania bennünket – osztja meg a hallgatósággal a Pápai Református Teológiai Akadémia rektora. – Azt képzeljük az Úrról, hogy bármikor eltaposhat bennünket,

Szeretnénk külön is megköszönni dunántúli református testvéreinknek, hogy közöttük lehettünk a REND-en. Hálásak vagyunk a figyelemért, a kedvességért, a szolgálatkészségért, amellyel folyamatosan segítették a munkánkat, bárhol jártunk Pápán. Mindannyian éreztük, hogy Krisztusból fakad az a végtelen szeretetet, amellyel minket is körülvettek. Köszönjük!

A Reformátusok Lapja stábja hiszen mi porszemek vagyunk hozzá képest, pedig a Biblia arról is szól, hogy Isten Igéjét nem kell teherként megélnünk. Az Úr ítélete már önmagában is örömhír, hiszen feltételhez kötött:

„Ha meg nem térsz…” Isten mindig ad időt arra, hogy visszaforduljunk hozzá, és újra megéljük az ő örömét – magyarázza.

Vladár Gábor professzor, a pápai teológia korábbi rektora, folytatva az öröm bibliai értekezését, az örömtranszformá-

cióról, a megaörömről, a megafélelemről és a Biblia három örömünnepéről is szót ejtett. – Ritkán tartanak előadást a tudósok az örömről. Ezt „Szentlélek–gyanús” témának látom, fontos beszélnünk róla. Komoly, komor, tekintélytisztelő egyházzá váltunk, és sokszor megfeledkezünk a humorról, a derűről. Pedig a Bibliában sokféle örömről olvasunk. Olykor olyan az életünk, mint az ukrajnai utak mellett rozsdásodó kilőtt harcikocsik. Mennyi hasonló rozsdatemető van Magyarországon is! Életünk többlete az öröm, ez ám a vitamin!

Ez a derű sugárzott a fesztiválon nézelődő Kovács házas párról is. Kovács János a Mezőföldi Egyházmegye gondnoka, feleségével eddig az összes RENDen részt vett és dicsérték a szervezést. – Közel van nak egymáshoz a helyszínek, színesek a programok. Elbűvölt Berkesi Alex szóló basszusgitárkoncertje, zseniális volt Grecsó Krisztián író és a Csík zenekar tagjainak gyermekműsora, illetve Nemes Pál dunántúli főgondnok előadása is – egészíti ki férje szavait Kovács Jánosné Zsuzsa. Az asszony úgy summázza a fesztivál tanulságait, hogy sokkal több mindennek örülhetünk az életben, ha szánunk arra néhány percet, hogy észrevegyük, mennyi jó dolog történik velünk.

A „lelassításra” kap lehetőséget, ha valaki elidőzik a Károli Gáspár Református Egyetem

Teremtésvédelmi Műhe lyének sátra előtt. Szűcs Boglárka referens mikroszkóppal és szabadulóládával fogadja a kíváncsiskodókat. – A teremtett világ sokszínűségét szeretnénk bemutatni, akár nagyítólencsén keresztül is. Az ízeltlábúakat, köztük a ganajtúró bogarat sokan nem kedvelik, de ha mikroszkópon át vizsgálják,

mindenki megcsodálja Isten alkotását. Egyházunk teremtésvédelmi programját képviselve az a szándékunk, hogy segítsük az emberek környezeti felelősségvállalását.

ÖRÖM, IDENTITÁS, CSALÓKA VÁGYAK

Teltház előtt beszél az öröm és az identitás összefüggéseiről

Köntös László a teológia áhítatostermében. A Dunántúli Református Gyűjtemények főigazgatója úgy fogalmaz, hogy a REND identitásünnep, hiszen azonosulunk mindazzal, ami magyar és református. A lelkipásztor hangsúlyozza, hogy a 21. század égető kérdése az identitás, hiszen eltűntek az azonosulási pontok: az Isten, a haza és a család. A független egyén ideáját és a „cancel”, vagyis az eltörlés kultúráját az egyik legkártékonyabb dolognak nevezi Köntös László, majd megerősíti: az ember legyen az, akivé Isten teremtette. Nemes Pál ügyvéd, a Dunántúli Egyházkerület főgondnoka azt hangsúlyozza a közönségének, hogy nem mindig szerez örömöt az embernek az, amire vágyakozik, hiszen a vágyaink sokszor csaló -

kák. Az egyetlen valódi öröm, amelytől nem kell félnünk, hogy elmúlik, az Istenben való öröm, a legnagyobb ajándék pedig a bűnbocsánat.

Az öröm körüli fórumbeszélgetésre megtelik a több mint ezerkétszáz fő befogadására alkalmas Újtemplom. Grecsó Krisztián író, Horváth Gergely rádiós, Rátóti Zoltán színművész, Steinbach József püspök és Nemes Pál főgondnok diskurzusát Farkas Gergely püspöki főtanácsos moderálja. A beszélgetés után sokáig szól a vastaps a templomban.

– Személyes történeteket hoztam erre az alkalomra – mondja az előadás után lapunknak Grecsó Krisztián József Attila-díjas magyar költő, író. – Nem voltak vidámak a sztorik, de átsugárzott rajtuk a derű. A körülöttünk dolgozó erőkről meséltem a közönségnek, ami akár egy beteg, sugárkezelt kisfiú mosolyában is megjelenhet. Sokféle öröm létezik, de az arra való várakozást is megélhetjük örömnek, lehet az is szép. Az egyik novellámban arról írok, hogy ül egy házaspár a kisült sütemény mellett, de nem kóstolnak bele, mert élvezik a pillanatot, amikor már érződik a süti finom illata, és elképzelik, hogy milyen finom lesz, ha majd beleharapnak.

Horváth Gergely rádiós azt is elárulja a közönségnek, hogy jobban szeret megérkezni, mint úton lenni. – Steinbach püspök úr megerősített a fórumbeszélgetésen, hogy az önszeretetünk mértékétől függ, hogyan tudjuk szeretni a másikat. Akkor tudjuk továbbadni az örömhírt, ha jól szeretjük magunkat, ezért is fontos figyelni a lelki-szellemi állapotunkra. Emlékeztessük egymást arra, hogy mire, kire nézzünk! Emeljük fel a fejünket! – mondja a rádiós szakember, a Jézus és a rock and roll című könyv szerzője.

Rátóti Zoltán úgy véli, könnyű örömet szerezni másoknak. – Színészként az a feladatunk, hogy adjunk a közönségnek, mert mi arra kaptunk tehetséget az Istentől, hogy színpadon legyünk. Az önátadás örömet szerez – fejtegeti kérdésünkre válaszolva a Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművész.

Farkas Gergely dunántúli elnökségi tanácsossal a templomban ülünk le néhány percre. Azt is elmondja lapunknak, hogy mintegy hatezren látogattak el a pápai REND-re. – Beleadtunk mindent a rendezvénybe, meg akartuk mutatni a dunántúli reformátusok három fő sajátosságát: a személyességet – nálunk mindenki megszólítható, nincsenek elzárt vezetők, mindenkihez lehet kapcsolódni –, megmutattuk a vendégszeretetet, valamint a derűt, amely árad belőlünk. A szervezésben nagyon sokan segítettek, közülük is kiemelném ifj. Márkus Mihály esperest, aki nem kímélve magát dolgozott, hogy tényleg minden rendben menjen. A programok összeállításánál nyitni akartunk a világ felé, ezért meghívtunk olyan zenészeket, akik ugyan nem reformátusok, de értéket képviselnek, és több a céljuk a puszta szórakoztatásnál. Művészetük által kiemelkedhetünk a mindennapok valóságából, így hétfőn biztos, hogy mindenki másképpen megy majd dolgozni, és ez Isten munkája.  FOTÓ: TODOROFF LÁZÁR/MÁRTON GERGELY/BOLLA BERNADETT

FIZESSEN ELŐ hetilapunkra!

REFORMÁTUSOK LAPJA

KINEK A JOGA?

A Petőfi-év közelében

Ahogy közeledik 2023. január elseje, Petőfi Sándor 200. születésnapja, egyre több iskolába – köztük „refikbe” is – kezdenek befutni a Petőfi összes műveit és mai költők köteteit tartalmazó ajándékcsomagok. Ennek hírét hallva eszembe jutott az 1905-ben Kolozsvárott született, s olaszországi, majd angliai „búdosás”, de anyanyelvéhez és annak irodalmához való hűség után 1984 szeptembere óta a sárospataki temetőben nyugvó Cs. Szabó László egyik, e témát érintő verse. Ez a rövidségében is halhatatlan, a lírikusi bőszavúsággal szemben rokonszenvesen visszafogott költemény 1959-ben a müncheni Látóhatárnál látott napvilágot, a Félszáz ének és egy játék című Cs. Szabó-kötetben. A református szerző, akiről 1984 szeptemberében a Sárospataki Református Kollégium egyik pilléremberével, Újszászy Kálmán professzorral beszélgettem a Magyar Rádió megbízásából, így vall ennek a versfüzérnek A tág haza című remekében: „Bármerre hány a sors, hazámba vet, / mert könyv nékül tudom a verseket, / Petőfi napja aknazárakon / lángpisztolyával átment szabadon… / s ha vánkosomra Dayka holdja süt / anyám ölében nyugszom mindenütt.”

A versben felidézett költők közül az elsőről, Petőfiről eszembe jut, hogy 1956 őszén először a János vitézre, majd nagyszüleimhez és keresztapámhoz való kötődésemre hivatkozva akadályoztam meg, hogy több nyelven beszélő, orvos és művészettörténész szüleim új hazába vigyenek. Épp öt és fél éves lélekkel nagy valószínűséggel én is éreztem azt az aknazárakat, töltött fegyvereket lebíró védelmet, amelyet anyanyelvünk, költészetünk, s természetesen Petőfi, Arany János és József Attila mellett valóban minden ismert versíró lángelménk jelent.

MEGRENDELŐLAP

Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre fél évre negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1146 Budapest, Abonyi utca 21.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni:

Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208

Levelezési cím: 1590 Budapest Pf.: 99.

Cs. Szabó másik szeretett költője, Dayka Gábor jóval kevésbé ismert, de Kazinczy és Csokonai megbecsült, baráti kortársa volt. Ő csak 27 évig élt (1769–1796), a hazai felvilágosodás és szentimentalizmus egyik képviselőjeként. Az egyik legismertebb, legtöbbet emlegetett műfordításrészlete egy katolikus angol költő, a sokat filozofáló Alexander Pope néhány hangsúlyos sora: „Setétség vonta-bé törvényid ó Természet! / Az Úr mond: / légy Newton! – s világosság tenyészett.” Ez az idézet jól illusztrálja Dayka Gábor érdeklődését a felvilágosodás eszméi iránt.

Név:

Cím:

Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Tel.: 06-30-396-8208

Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:.........................................................................................

Cím:.............................................................................................

Telefon (nem kötelező):..

Aláírás:

Aláírás:...................................................................................

A magyar protestánsok, köztük a reformátusság megbecsülését pedig azzal vívta ki, hogy harmadéves katolikus papnövendékként 1791. július 2-án a pesti szervita templomban a vallási türelemről prédikált. Felettesei ezért eretnekséggel vádolták, üldözői közül a legkíméletlenebb Szaitz

Leó páter volt; Dayka válaszul abbahagyta addig buzgón végzett tanulmányait, s kilépett a papi szemináriumból. Öt évvel később a tüdőbaj végzett vele. Köszönet a versek hitmélyítő és anyanyelv-gazdagító erejének a Petőfi-évben, s minden időben!  PETRŐCZI ÉVA

Nyáridei rátekintés köznevelési kérdésekre

Korunkat az iskolai (és kisebb mértékben az óvodai) nevelés elhúzódó válsága jellemzi, mindig más öszszetevője felszínre kerülésével (a munkabérek méltatlanul alacsony volta, a tantervi szabályozás problémái, az intézményi működés nehézségei: az épületek fenntartása, a túl sok vagy túl kevés jelentkező, a csoportok létszáma – vagy akár a menzás étkeztetés hiányosságai). Lévén mélyebb válság tünetei, megoldásuk kapcsán sokszor parttalan, sehová sem vezető társadalmi vita bontakozik ki, és az egyes területeken végrehajtott változások általában nem hozzák meg a kívánt eredményt. A háttérben húzódó mélyebb problémák közül néhány egymással – és missziós elkötelezettségünkkel – szorosan összefüggőt emelnék ki: a gyermekek társadalmi „elkülönítésének”, a hagyománytiszteletnek és a hierarchiának témáját.

A tömeges népiskolai rendszerek megszületése egybeesett a kapitalizmus hajnalával. Míg a középkorban, kora újkorban lényegében szűk írástudó réteg kiképzésére szolgált az iskola, a gyáripar és a városiasodás robbanásszerű uralomra jutásával a paraszti kultúrából érkezett emberek millióit kellett „átnevelni” oly módon, hogy használhatók legyenek a gyáripar és a hozzá kapcsolódó szolgáltató és kereskedelmi területeken adódó bonyolult feladatokra. A mai iskola viszont már nem, vagy alig tölt be ilyen funkciót: a gyerekek nagyjából olyan társadalmi közegből jönnek, mint amilyenben az iskola elvégzése után ők is tevékenykednek majd. Ebben a helyzetben tarthatatlan, ha a nevelő intézmény továbbra is világon kívüliségével tüntet. Abban a világban, ahol az emberek sportolnak, egészségük érdekében szabadidejükben mozognak, kérdéses a „testnevelés” hagyományos személetének helyzete. Állandó panasz, hogy az állampolgári, gazdasági, lélektani praktikum és ismeretek nehezen kapnak helyet a tananyagban, holott ezek jelentősen meghatározzák a mindennapi életet. Emellett a tö-

megkultúra ma már nem csupán a könyv- és folyóiratkiadást jelenti, az irodalom mellett ezért jó volna komolyabban foglalkozni a hozzá kapcsolódó modern médiumok tartalmaival, hatásával is. Sorolhatnánk a gesztusokat, amelyekkel az iskola sajátos öncélúságát és világon kívüliségét próbálja őrizni – ezek sok esetben ahelyett, hogy tekintélyt teremtenének, paródiaszerűvé teszik a működést.

A hagyománytisztelet problémája az evangélium felől is jól megközelíthető. Krisztus a törvényt nem eltörölte, hanem betöltötte: ezen keresztül bárki megértheti, a régi és értékes hagyomány, törvény nem önmagában jelent megőrzendő értéket, hanem azért és akkor van ez így, ha örök, időtől független – vagyis bármi másnál aktuálisabb! – célt szolgál. A biblikus időkben természetes volt, hogy nincs az emberek közt egyenlőség, a rabszolga árucikk volt, és így tovább. Krisztus nem törölte el ezt a világi rendet, hagyományt, de átélhetővé tette, hogy az embert teremtő Isten nem így tekint ránk, az ő gyermekeiként lényegében azonos rangú, azonos léthelyzetű testvérei vagyunk egymásnak. Az iskolában is természetes a nevelő és nevelt elkülönülése: más az élethelyzetük, feladatuk. Rengeteg mindenben mégis egyenlők, sőt, egymásra utaltak. Mégis, a hagyományos iskola hajlamos ezzel szemben a tanárt a teljhatalom, a tanulót a teljes kiszolgáltatottság helyzete felé terelni. A tanári szerep hatalmi jellege pedig olyan hagyomány, amelynek sajátos eszközei: az osztályozás, a fegyelmezés, az időkeretek betartatása, a munkaformák meghatározása nem valami emberi hierarchiából erednek, hanem a tanítás, nevelés elemi célját kellene szolgálniuk. Nem az alá-fölérendeltség a természetes viszony és állapot, hanem a testvériség és a kölcsönös tisztelet. Minden hagyomány, amely ezzel szembemegy – az osztályozás szükségessége vagy akár a testi szükségletek korlátozása –, folyamatos felülvizsgálatra szorul, és ha ugyanazt a nevelési, oktatási célt el lehet érni kevésbé rideg, elkülönítő módszerekkel, akkor kötelességünk lenne azt választani. Azon számos óvoda, iskola, ahol jó lelki és szakmai meggyőződésből felismerték ezeket az összefüggéseket, máris a lehető legtöbbet és legjobbat teszi mind a keresztyénség missziós feladatának véghezvitele, mind a köznevelés megbecsültségének helyreállítása ügyében. 

A szerző irodalomtudós, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója

A szerző illusztrációja

VÁRADI

RÁDIÓS ISTENTISZTELET A HATÁR MELLŐL

HEGEDŰS BENCE

Legendák övezik az apró, határ menti település, Pusztafalu történetét, ahol a lakosság majd 80 százaléka reformátusnak vallja magát. A lassan ötszáz éves gyülekezet féltőn gondozza templomát és ápolja hagyományait, miközben előre is tekint: kihasználva a környék turizmusban betöltött, kiemelt helyzetét, közösségi házat építettek, ahol elsősorban református vendégeket fogadnak majd. A pusztafalui református közösséget hamarosan az egész ország megismerheti, ugyanis július 10-én, vasárnap az ő templomukból szól majd Isten Igéje a Kossuth rádió hullámhosszán.

Barátságosan hűvös a levegő az 1806-ban épült pusztafalui református templomban, ahol a gyülekezet lelkipásztorával, Oroszy Ákosné Nagyházi Erzsébettel és az egyházközség presbitereivel beszélgetünk. A templom és környezetének rendezett állapota gondoskodó, a szépet és rendet szerető közösségről árulkodik. Kovácsoltvas kerítése a legutolsó, 2018-as felújításkor épült, amikor az épület kívülről és belülről is teljesen megújult.

RÉGI ÉS ÚJ

A munkálatokból a gyülekezet is kivette a részét pénzbeli adományokkal ugyanúgy, mint kétkezi munkával vagy éppen tárgyi felajánlásokkal. Az ajtókat például a kétszáz éves eredetik mintájára gledícsiafából gyártotta újra és adományozta gyülekezetének Czók Gusztáv presbiter és testvére, néhai Czók Gyula. Az asszonytestvérek a padokra készítettek szivacspárnákat. Kicserélték a régi padokat is, az újak amellett, hogy szépek, fűtést is kaptak. Egyedül a szószék és a mózesszék az eredeti, amelyeket hozzáértő kezek restauráltak

és állították vissza eredeti állapotukba. Szigetelték a falakat, márványborítást kapott a padló, gyülekezeti adományokból új csillárokat készíttettek, új festést kaptak a falak kívül-belül. – Nagy segítségünkre volt a munkákban Takács Viktor polgármester, aki kivitelezője volt a felújításnak, illetve felesége, Takácsné Czók Melinda is, aki magára vállalta a felújítás forrását biztosító pályázat megírását és lebonyolítását – mondja a lelkész.

A felújítás alatt megújultak a pusztafalui református templom különlegességei is: a festett, angyalfejes oszlopok, amelyek már építése óta díszítik a hajlékot, és megújult a síkmennyezeten díszelgő két, több mint kétszáz éves, igés falfestmény is.

– Negyvenmillió forintból született újjá a templom 2018-ban – részletezi a nagytiszteletű asszony. Ekkor készültek el a karzatok mellvédjein látható faragványok is: a bejárattal szemben álló karzat korlátjára a református címer került, a bejárat feletti karzat mellvédjére pedig két igés táblát helyeztek el. Ezek közül az egyiken a 121. zsoltárból vett idézet olvasható:

„Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.” Mint kiderül, a bibliai vers nemcsak a lelkipásztor kedvenc Igéje, hanem a gyülekezet mottója is egyben. Ugyanez az igeszakasz olvasható a templom külső falán, a főbejárat mellett is, a következő szakasszal kiegészítve: „Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és földet.”

ELREJTVE

Az öt évvel ezelőtti templomfelújításkor egy közel százéves emlék is előkerült a padok bontása közben. A két világháború között felerősödő cserkészmozgalom hatására a néptánchagyományairól is híres Pusztafaluban megalakult a helyi cserkészcsapat, amelynek központja a református gyülekezet volt. – A régiek még emlékeztek arra, hogy a második világháború alatt a cserkészek zászlaját elrejtették valahová a templom padjai alá, de azt már nem tudták felidézni, hova. Apósom is a ’30-as években volt cserkészfiú, ő is emlékezett a zászlóra – mondja Tóth Tibor presbiter. A felújításkor nem is gondoltak az elrejtett cserkészzász-

ló felkutatására, az egyszer csak előbukkant, amikor a bejárat melletti padsorok alatti padozatot felbontották. Tóth Tibor elmondása szerint megfordult a fejükben, hogy restauráltatják a zászlót, de végül fellelt állapotában állították ki a templomtorony alatti bejárat mellett. Az üveg mögé zárt lobogónak így csak a nemzeti színű, magyar címerrel hímzett oldala látható, a címer felett pedig a „Mindent a hazáért!” felirat olvasható. A másik oldalára, amely jobban megrongálódott a százéves szunynyadás alatt, a presbiterek elmondása szerint angyalokat hímeztek eleik.

HOLLÓHÁZI

A pusztafalui gyülekezetben több, a mai napig ápolt hagyomány létezik, ezek közül egy a Hollóházi Porcelángyár közelsége miatt alakult ki. – A konfirmandusok körében szokássá vált, hogy egy hollóházi porcelánvázát ajándékoznak a gyülekezetnek, amelyre a bizonyságot tevő fiatalok névsora is felkerül, kézzel festve – mondja Tóth Tibor. Szavait alátámasztandón az úrasztalára mutat, ahol virágmintás, 24 karátos arannyal díszített vázában illatoznak a virágok, ezt az 1987-es konfirmanduscsoport adományozta a gyülekezetnek. Ezután sorra kerülnek elő a különböző stílusú és mintájú hollóházi vázák, mindegyik egy-egy konfirmanduscsoport ajándéka.

A hollóházi gyárhoz több szálon is kötődik a gyülekezet: beszélgetőpartnereim közül többen is a gyárban dolgoztak, ahol

kézzel festették a különböző porcelánokat, köztük az úrasztalán álló vázát is. Szintén kézzel festették fel a névsort is a vázákra, bár amit éppen szemlélünk, már csak másolat, az eredeti sajnálatos módon eltört.

Tóth Tibor, aki aktív korában az üzem műszaki részlegén dolgozott, elmondja, hogy ma már nem adományoznak vázát a konfirmandusok a gyülekezetnek, és ennek két oka is van. Az egyik, hogy nincsenek konfirmandusok, a másik pedig, hogy egy ilyen váza ma több mint százezer forintba kerülne.

A vázák mellett a pusztafalui gyülekezetben az úrvacsorai kis kelyhek is hollóházi porcelánból készültek, amelyeket már évtizedek óta használnak. Tóth Tibor részletesen el is mondja, hogy a gyárban fellelhető termékek mely részegységeit felhasználva készültek el a hófehér klenódiumok.

MONGOL HORDÁK

A hollóházi porcelánváza alatt álló úrasztala is több mint százéves, a talapzatán olvasható felirat szerint azt „Hornánszki Imre neje, szül: Harda Zsuzsánna” készíttette és adományozta a gyülekezetnek 1904 karácsonyán. A nevet olvasva egyből eszembe jut a faluról keringő egyik legenda, miszerint a pusztafaluiak a mongolok leszármazottai.

A Wikipedia szerint a tatárjárás után nem mindegyik mongol csapat hagyta el Magyarországot, hanem volt egy, amelyik a Zemplénben lévő Tolvaj-hegy lábánál letelepedett, később tagjai a Harda családnevet vették fel, utalva ezzel arra, hogy ők a mongol hordából valók. Létezik má-

TRIANON ÉS PUSZTAFALU

A huszadik század elején még közel hétszáz fős település volt Pusztafalu, a népességcsökkenésnek pedig nemcsak a természetes népességfogyás és az elvándorlás lett az oka, hanem Trianon is. Az első világháború utáni határmódosítás viszont még nem érintette magát a falut. – 1921-ben néhány pusztafalui lakos, református férfiak elzavarták a falu határáról a francia mérnököt, aki oda akarta tenni a határjelző követ. Megfenyegették, hogy tegye máshová, mert különben baj lesz! Ezt apósom mesélte el nekem, akinek az apja egy volt a mérnököt elkergető férfiak közül – mondja Tóth Tibor.

sik legenda is, amely a tatár származást néhány száz évvel későbbre teszi. A falu honlapján olvasható történet szerint a 16. század végén isztambuli fogságukból hazatérő Perényi-testvérek mellé adott tatár kísérők telepedtek le a Füzérrel szomszédos Pusztafaluban, és leszármazottaik ma is ott élnek. Hogy van-e valóságalapja bármelyik legendának, és hogy egyáltalán vannak-e mongol felmenőik a pusztafaluiaknak, sosem derül már ki, bár ez utóbbit egy DNS-vizsgálat talán bizonyíthatná. Beszélgetőpartnereim szerint viszont ezek csak legendák. Az első, tatárjárás kori verziót könnyen meg is cáfolják, ugyanis a falu az évszázadok alatt többször is elnéptelenedett, a törökök például kétszer is feldúlták.

Ács Istvánné Marika, Dosnyai László, Oroszy Ákos, Oroszy Ákosné Nagyházi Erzsébet, Tóth Tibor, Majoros Józsefné Ica, Bacsó Árpádné Irén

Pusztafalu egyik híressége Szádeczky–Kardoss Sámuel lelkipásztor, aki tüzér volt az 1848–49-es szabadságharcban, harcolt a pákozdi csatában, Klapka György hadtestében részt vett a tavaszi hadjáratban, így ott volt az isaszegi csatában és Budavár ostrománál is. Hadifogságba is esett, ahonnan megszökött. A sárospataki teológián végzett, majd 1855-ben rendelték ki a pusztafalui eklézsiára.

Az 1715-ös török pusztítás után református magyarokkal népesült be Pusztafalu, innen eredeztethető a település lakossága közötti kimagasló kálvinista arány.

MINDEN(KI)NEK MEGVAN A MAGA

HELYE

Visszakanyarodva a gyülekezet hagyományaihoz: sok más közösséghez hasonlóan a pusztafalui reformátusoknál is kialakult egyfajta ülésrend a templomban. Ám amíg a legtöbb helyen ezt az íratlan szabályt már régen elhagyták, addig Pusztafalun a mai napig él.

– Itt, az első sorban ülnek a presbiter asszonyok, a mögöttük lévő hátsó sorban pedig a presbiter urak – mutat a szószékkel szembeni padsorokra Oroszy Ákosné Nagyházi Erzsébet. – A főbejárat melletti,

bal oldali padsorok első padjaiban ülnek a nők, a negyedik padban pedig a már konfirmált, de még hajadon lányok foglalnak helyet – magyarázza a lelkész. A főbejárat melletti jobb oldali padsorban a férfiak ülnek, a konfirmált, de még nem házas fiúk pedig – a lányokhoz hasonlóan – külön padsorban.

– A nem konfirmált fiúk és lányok a főbejárat feletti karzaton foglalnak helyet – veszi át a szót Majoros Józsefné Ica presbiter. Gyorsan hozzá is teszi, hogy nekik most valahová máshová kellene ülniük, mert a karzatra szánt padok bár elkészültek, be még nem szerelték őket.

Az igazság az, hogy nem is nagyon van szükség a karzaton lévő padokra, ugyanis gyermekek elvétve vannak a gyülekezetben. És bár tartanak keresztelőket, szinte kivétel nélkül olyan szülők gyermekeinek szolgáltatják ki a sákramentumot, akik elszármaztak Pusztafaluból.

A gyülekezet választói névjegyzékében több mint százan szerepelnek, vasárnaponként a templomi istentiszteleten pedig húszan-huszonketten vesznek részt. A vasárnapi istentisztelet mellett még egy állandó alkalma van a gyülekezetnek, a hétfői bibliaóra, amelyet a helyi idősek otthonában tartanak.

Szintén még élő hagyomány a gyülekezetben, hogy halálesetkor csendítenek a templom harangjaival. – Hármat csendítünk a kisharanggal, ha nő, és kettőt, ha férfi halt meg – mondja Ács Istvánné Marika gondnok, aki nemcsak a harangozó a gyülekezetben, hanem ő takarítja a templomot, beszedi az egyházfenntartói járulékot is. – Ő a gyülekezet mindenese – mondja róla a lelkész.

TURIZMUS

Pusztafalu zsákfalu, és bár a határok Szlovákia uniós csatlakozása óta könnyebben járhatók, mégsem vonzza a betelepülőket.

A gyermekek és fiatalok hiánya fájó a gyülekezetnek, mert ők is az ifjúságban látnák közösségük jövőjét, azonban kesergés helyett inkább előre tekintenek. Néhány éve megvásárolták az egyik elhunyt gyüleke-

zeti tag házát a családtól, hogy abban közösségi helyet alakítsanak ki.

– Jámbor Péter az első pusztafalui lelkipásztorok egyike volt, az ő nevét kapta a kis ház – magyarázza a lelkész. Oroszy Ákosné Nagyházi Erzsébet elmondja azt is, hogy a házat gyermektáboroztatás céljából is vásárolták. – Elsősorban a kárpátaljai tiszaújlaki és az erdélyi mezőfalvi testvérgyülekezeteink fiataljai szállhatnak majd meg a közösségi házban, de az ország bármely gyülekezetének fiataljait szívesen látjuk, ha végre elkészülünk a munkával.

– A ház külső és belső felújítása készen van, csak a kertrendezés és apróbb munkálatok vannak hátra – fűzi hozzá Tóth Tibor. Jól szemlélteti az építőipari árak alakulását, hogy amíg 2018-ban negyvenmillió forint elég volt egy több száz négyzetméteres templom renoválására, addig 2022-ben a kis ház felújításához volt szükség ugyanekkora összegre.

A gyülekezet turizmusra épített terve nem alaptalan. A közelben indul az Országos Kéktúra útvonala, a szomszédban áll a felújított füzéri vár, és a település része a közelmúltban felfejlesztett, Szlovákiával közös kerékpárút-hálózatnak is.

RÁDIÓS SZOLGÁLAT

Július 10-e jelentős vasárnap lesz a gyülekezet életében. Aznap 10 órakor az egész ország hallhatja majd Oroszy Ákosné Nagyházi Erzsébet igehirdetését a Kossuth rádió hullámhosszán. A gyülekezet a lehetőségeihez képest igyekszik majd emlékezetessé tenni a rádiós istentiszteletet. – Az egyik asszonytestvérünk zsoltárt olvas majd fel, a bibliakörös énekkarunk énekelni fog, az istentisztelet végén pedig szeretetvendégséget tartunk – ismerteti a programot a nagytiszteletű asszony. A jeles alkalomra meghívták a füzéri és a füzérkajátai gyülekezetet is, ugyanis azon a vasárnapon az istentiszteletek rendhagyó módon elmaradnak a két településen, ahol szintén Oroszy Ákosné Nagyházi Erzsébet szolgál. – Ennek a kis gyülekezetnek az életében ez nagy esemény – mondja a lelkész.  FOTÓ: HURTA HAJNALKA

SPORTFEJLESZTÉS ÉS KÖTELEZŐ TESTNEVELÉS A KÁROLIN

FEKETE ZSUZSA

A Sportegyesületek Országos Szövetségével és hat nagy budapesti sportegyesülettel – a Ferencvárossal, az Újpesttel, a Budapesti Honvéddal, az MTK-val, a Vasassal és a BVSC-Zuglóval – kötött megállapodást a Károli Gáspár Református Egyetem a közelmúltban. Az egyetem vezetése azt szeretné, ha a hallgatók minél több lehetőséget kapnának a magas szintű versenysportra, valamint a szabadidős sportra. A diákok a jövőben kedvező tarifáért használhatják a hat sportklub létesítményeit.

többen a csapatsportokat említették. Az egyetemen már működik röplabda-, kézilabda- és vízilabdacsapat is. Jövőre harmincéves lesz az egyetem, és terveik között szerepel, hogy részt vegyenek az egyetemi bajnokságokban, hiszen 2024-ben Magyarország ad otthont az Universitas nemzetközi egyetemi sportversenynek.

KÖLCSÖNÖS ELŐNYÖK

Fiatalos és sportos felsőoktatási intézmény kialakítása a Károli célja – mondta Trócsányi László a sportfejlesztésről szóló, modellértékű megállapodás aláírásakor a Károlyi-Csekonics-palotában. A Károli rektora azt is bejelentette, hogy szeptembertől kötelező lesz a testnevelés a nappali tagozatos hallgatóik számára. Az egyetem vezetősége elkötelezett a diákok sportolói karrierjének támogatásában, ezért egyéni tanrendet biztosítanak, hogy a tanulás mellett gond nélkül sportolhassanak, versenyezhessenek.

MEGALAKUL A KÁROLI SC

Trócsányi László elárulta azt is, hogy idén szeptembertől ugyan kötelező lesz a testnevelés felmenő rendszerben, de nem hoznak létre testnevelés tanszéket. Előtérbe kerülhet azonban a sport tudományos oldala, a sportpszichológia és a sportjog. A Károlin a jövőben megnövelik a sportösztöndíjak mértékét, és ősztől saját sportegyesület létrehozását is tervezik: megalakul a Károli SC. Az egyetem megkérdezte a hallgatóit, hogy milyen sportokat űznének szívesen, a leg-

Deutsch Tamás, a Sportegyesületek Országos Szövetségének elnöke az együttműködéssel összefüggésben hangsúlyozta: a közös munka elősegítheti a kettős életpályamodell kialakítását. Lehetőséget teremtenek, hogy az élsport befejeztével „világi” karrier is a hallgatók rendelkezésére álljon, és az egyesületi sportéletet is fellendítheti az új megállapodás az egyetemmel.

A hat legnagyobb fővárosi sportklub a magas színvonalú egyetemi sportélet létrehozása érdekében saját eszközeivel segíti, hogy az intézmény sportélete a magyarországi egyetemek között az élmezőnybe kerülhessen. A szabadidős és a versenysportra is biztosítják majd az alkalmas pályákat, eszközöket, infrastruktúrát.

Nyíri Zoltán, a Ferencváros ügyvezető alelnöke lapunknak azt mondta, kölcsönös előnyökön alapul a megállapodás. Egyik legfontosabb eleme, hogy annak a sportolónak, aki az érettségi után a Károlin tanul tovább, nem kell felhagynia az élsporttal, hiszen az egyetemen minden támogatást megkap a sportkarrierjéhez is. Az egyéni tanrendek lehetővé teszik, hogy a hallgatók tudjanak járni edzésre, versenyekre, edzőtáborokba. Nyíri Zoltán hozzátette: mind az egyetem, mind a Ferencváros sokat profitálhat a mostani megállapodásból.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

MÚLTIDÉZŐ

Református Élet, VIII. évfolyam, 23. szám 1941. június 7.

LAJTHA LÁSZLÓ

Pusztuló református műemlékek

Kétféle műemlék van: az ingatlan és az ingó műemlék. A nagyközönség, ha beszél róluk, inkább csak az elsőt emlegeti, holott a szakemberek már régóta teljesen egyenértékű műemléknek tekintenek minden olyan ingó tárgyat is, amelyet vagy nagy művészi értéke, vagy ha ez kisebb volna is, rendkívüli kortörténeti értéke tesz azzá. A református nagyközönség keveset tud mindkét fajta műemlékéről. Az épületek közül is csak a legnevezetesebb templomokat ismeri, de, hogy egyházunkban az évszázadok alatt mennyi és milyen nagy értékű kincs halmozódott fel, arról legelsőnek csak a Csikesz Sándor rendezte Országos Református Kiállítás adott tájékoztató képet. Azt vártuk, hogy ez a gyönyörű kiállítás nem fog nyomtalanul elmúlni. Vártuk, hogy hatása alatt a magyar reformátusság a megérdemelt érdeklődéssel kívánja s keresi majd a többi, itt ki nem állított és a számára még ismeretlen műemlékeket, és majd szívén viseli sorsukat. Mert műemlék tulajdonosának lenni nemcsak büszkeséget, hanem komoly erkölcsi kötelezettséget is jelent.

Különösképpen igaz ez, ha a magyar református egyházra gondolunk. Szakértőink szinte egyhangúlag állapították meg, hogy az egyházi felszerelések legmagyarabbjai a református egyház birtokában vannak. A templomi felszerelés legtöbbje, köztük elsősorban az úrasztali terítők, kehely (kancsó) és kenyérborító kendők, maguk az úrvacsorai edények stb. semmiben sem különböztek koruk világi használatra szánt ilyesfajta tárgyaitól. A magyar művelődéstörténet bármelyik fejezetét írja is valaki, mindig fel kell hogy használja ezt az anyagot, de vannak oly évszázadok, amelyeknek történeti viharában a magántulajdonban lévő tárgyak elpusztultak és e korokról már csak azok a tárgyak beszélnek bizonyító erővel, amelyeket egyházunk őrizett meg. A magyar múlt ily kizárólagos birtokosának lenni nagy felelősséget jelent az egyetemes magyarsággal szemben. 

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A Zsoltárok könyvéből idézünk.

Vízszintes: 1. Az idézet első része (J, G, D, Ö). 13. Madridi írástekercs! 14. Juhszállás. 15. Kérdéskör. 16. Átok egynemű betűi. 17. Kettőzve: afrikai dob. 19. Bőrből készült tartó irat és papírpénz részére. 21. Csatazaj! 22. Ábrahám felesége. 24. Kötőszó. 26. Komoly hangvételű költemény. 28. Névtelen. 31. Igekötő. 32. Konyhafőnök. 33. Fényképberakó. 35. Nazarénus részlet! 37. Egykori baszk nacionalista függetlenségi mozgalom. 39. Nobel-díjas német író, műfordító (Heinrich). 40. Feltűnő. 42. Lengyel autójel. 43. Ételízesítő, névelővel. 44. Követ ütögetve formál. 45. A matematikai maradékképző függvény rövidítése. 46. Kettős betű. 47. Fonalköteg. 48. A Csepel Művek által gyártott transzformátortípus (NALÖ). 49. Az angol királyi légierő betűszava. 50. Idegen Anna. 51. Angol romantikus költő (George Gordon Noel). 52. Kínai út! 54. Fodor darab! 56. Idehaza. 59. Istennek adott érték. 62. Első osztályú, röv. 63. Pillanatnyilag. 65. Szelén vegyjele. 66. József Attila-díjas költő, műfordító, országgyűlési képviselő (György). 68. Részeshatározó rag. 70. Dél-afrikai autójel. 71. Fém vagy nemfém vegyülete oxigénnel. 73. Fundamentum. 75. Jogász, politikus, országgyűlési képviselő (László).

Függőleges: 1. Pusztít. 2. Hosszú ideig. 3. Kicsiny űrmérték, röv. 4. Figyelve elsajátít. 5. Kubai jogász, politikus, külügyminiszter (Raúl). 6. Béna egynemű betűi. 7. Néma kikötő! 8. Ókori királyság a Holt-tenger partján. 9. Helyre tesz. 10. Bankon keresztül küld pénzt. 11. Kiejtett betű. 12. Főúri költő (László). 18. Csődör. 20. Londoni ügyfél! 22. Az idézet második része (Z, Í, D, N, K). 23. Útonálló. 25. Grammy-, Oscar-, Emmy- és Golden Globe-díjas amerikai énekes és színész (Frank). 27. Fényérzékenység az USA-ban. 29. Nyugat-szibériai folyó. 30. Ginből és vermutból készített koktél. 34. Laza, törmelékes üledék, népies neve: sárga föld. 36. Az egyház törvényhozó testületéhez tartozó. 38. Kettős betű. 40. Fél tucat. 41. Pisztrángfarok! 42. Marco …, velencei kereskedő és utazó. 44. Tenyérrel többször arcon verő. 45. József Attila-díjas költő, író, műfordító (János). 47. Jelenleg. 48. Vasúti vágány sínszálai között mért távolság. 49. Rövid angol férfinév. 51. Bírósági határozat, röv. 53. Becézésből önállósult női név. 55. Az argoszi Akrisziosz király és Eurüdiké leánya. 57. Isme. 58. Verseny kezdete. 60. Sajtféle. 61. Lábrész. 64. Igekötő. 67. YAE. 69. Részben lekötöz! 72. Inczédy Tamás író monogramja. 74. Foszfor és kálium vegyjele. 76. Vissza: nadrágszíj. Előző rejtvényünk megfejtése: „Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét!” (Zsolt 66,8)

Állatok a Bibliában

Ha az állatok beszélni tudnának, biztosan elmondanák kölykeiknek és fiókáiknak azokat a történeteket a Bibliából, amelyekben őseik szerepelnek. Felicián, a kis bikaborjú édesanyja szavai alapján ismeri meg azokat a bibliai történeteket, amelyekben tehenek, bikák vagy éppen bocik szerepelnek.

ARANKA

Nagy volt az izgalom az istállóban! Rózsinak kisbocija született! De még milyen csodálatosan szép kisborjú! Fehér szőre aranyszínben játszott, így a gazda el is nevezte Arankának. Ahogy az a bociknál szokás, Aranka szinte rögtön lábra is állt, s néhány nap múlva már ott ugrált az istállóban a többi borjú között. Felicián nagyon szeretett vele játszani, s ha elfáradtak, akkor is mindig egymás mellé heveredtek le a friss szalmában. Felicián szerette nézni Aranka aranyszínű szőrét.

– Olyan szép! – lelkendezett az anyjának. – Olyan, mintha nem is lenne igazi. Mintha az égből szállt volna közénk!

Te mama! – kapta fel a fejét hirtelen. –Léteznek bociangyalok is a Bibliában?

– Nem – nevetett Margaréta mama –, ilyesmiről nem ír a Biblia. De aranyborjúról szó van benne. Nem is egyszer.

– Tényleg? – örült meg Felicián a hírnek. – Biztos azt az aranyborjút is mindenki úgy szerette, mint Arankát.

– Hát – húzta el a száját Margaréta, – nemcsak hogy szerette, hanem imádta is. De ez Istennek nem nagyon tetszett.

– Miért? – csodálkozott Felicián. – Az az aranyborjú nem volt olyan szép, mint a mi Arankánk?

– Nem tudom – rázta meg a fejét az anyja –, nem tudom pontosan, milyen volt. Biztos szép lehetett, mert tiszta aranyból készítették. De nem a szépségével volt baja Istennek.

– Hanem mivel? – kérdezte Felicián.

– Hosszú történet ez – kezdte Margaréta mama –, de az a lényeg, hogy amikor a nagy éhínség volt, József az apját és a testvéreit Egyiptomba menekítette. Egyiptomban pedig nagyon sokféle istent imádtak az emberek. Egészen furcsa, félig állat-, félig emberforma isteneket. És voltak közöttük teljesen állatformák is. Például Hathor, akinek tehénformát adtak, vagy Ápisz, akit bikaformában ábrázoltak. Istenként tisztelték őket az egyiptomiak, templomokat építettek nekik, áldozati ajándékokat vittek a szobraiknak. Sőt! Időről időre kiválasztották

a borjak közül az „igazi” Ápisz bikát, egy olyan bocit, akinek fekete volt a feje, de a homlokán egy háromszög alakú fehér folt ült. Ez a bika külön palotában élt, papok szolgáltak neki, és amikor meghalt, királyi temetést kapott.

– Óóóó, ez az Ápisz bika fenséges lehetett – kerekedett nagyra Felicián szeme. – De mama – gondolkodott el aztán –, akkor léteznek szarvasmarha istenek is? És ők is tudnak csodákat tenni meg gyógyítani, meg minden?

– Nem, dehogy – nevetett Margaréta mama. – Ápisz hétköznapi bika volt, és a róla készített szobrok csak faragott kövek, fadarabok, nem igazi istenek. Nincs bennük élet. Sok más ilyen bálványisten is volt Egyiptomban. Majd később, Kánaán földjén is sokféle faragott istennel találkoztak a zsidók. De nekik nem volt szabad senki mást, csak az egy, igaz Istent imádni. Mert egyedül ő az élő Isten.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

ÖSZTÖNDÍJPROGRAM A KÜLHONI MAGYARSÁGÉRT

Újraindul a diaszpórát segítő Kőrösi Csoma Sándor-program és a szórványmagyarságot támogató Petőfi Sándor-program a koronavírus-járvány miatti kétéves kényszerszünet után. A 20. életévüket betöltött, büntetlen előéletű magyar állampolgárok jelentkezését várják, akik elkötelezettek a magyar nemzet iránt és jártasak a közösségszervezésben. Feladatuk a szórvány- és a diaszpóramagyarság közösségi, szervezeti életének segítése, megújítása. A Kőrösi Csoma Sándor-program 2022–2023-ra meghirdetett kiírásában az északi féltekén 75-en nyerhetnek ösztöndíjat, a Petőfi-programban pedig 50-en. A 2020–21. évi Kőrösi-programban külön hirdették meg a déli félteke országaiba szóló pályázatot, így jelenleg csak az északi féltekére hirdetnek pályázati lehetőséget.

A pályázatokat kizárólag elektronikus úton lehet benyújtani a www. kulhonimagyarok.hu oldalon, továbbá a www.korosiprogram.hu, valamint a www.petofiprogram.hu oldalakon legkésőbb július 15-én éjfélig. Hiánypótlásra nincs lehetőség. A fogadó szervezetek is csak elektronikus úton nyújthatják be jelentkezésüket.

A 2013-ban indított Kőrösi Csoma Sándor-programban eddig 29 országban 661 ösztöndíjas dolgozott. Az ösztöndíjasok közreműködésével már eddig is új magyar közösségeket fedeztek fel, hétvégi magyar iskolák és cserkészcsapatok alakultak, online oktatási anyagok készültek, magyar nyelvű újságokat alapítottak és egyre többen kezdtek magyarul tanulni.

A Petőfi-programban 2015 óta 308-an vettek részt. A program részeként a Kárpát-medencében magyar napokat, szavalóversenyeket tartottak, elindult az Egy nap népviseletben elnevezésű kezdeményezés.

Magyar református tanítók Kisújszálláson

„Legyetek tehát Isten követői mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket…” (Ef 5,1–2) – ezzel az igei mottóval tartották meg 2019 helyett idén júniusban a Kárpát-medencei Református Általános Iskolák VII. Találkozóját, amelynek a kisújszállási Móricz Zsigmond Református Kollégium Arany János Általános Iskolája volt a házigazdája. A találkozók célja a kötetlen ismerkedés és kapcsolatépítés, tapasztalatcsere, a közös kikapcsolódás. Az idei találkozón közel harminc intézmény 102 képviselője használta ki erre a lehetőséget.

ÍZZEL ÉS LÉLEKKEL

Csomós András séf

Mititei (mics)

sültpaprika-salátával és fokhagymás tejföllel

Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Egyéb  HARANG eladó! Új öntésű, 725 kg-os, G hangú, füles. Érdeklődni: 06-30728-8161, info@harangontode.hu.

Szállás  Az egerszalóki református szálláshely egész évben igénybe vehető. Előzetes helyfoglalás a +36-20-4699773-as telefonszámon.

PÓTFELVÉTELI

A Pápai Református Teológiai Akadémia pótfelvételt hirdet a 2022–2023-as tanévre református teológia osztatlan mesterképzési és katechéta-lelkipásztori munkatárs alapkézési szakjaira, állami finanszírozású és önköltséges képzésre, valamint felvételt hirdet református hit- és erkölcstanoktatói, szaklelkigondozó és homiletikai szakirányú továbbképzési szakjaira. Jelentkezési határidő: 2022. augusztus 1. További információ: www.prta.hu, 06-89-312331, 06-30-748-1620.

Aki járt már nyáron Romániában, biztosan ismeri ezt az ételt. A Balkánon számos változata létezik. Lehet készen is kapni, de az igazi, ha magunk készítjük és sütjük, a grillezések királya lehet. Ha már unjuk a hamburgert és a flekkent, érdemes megpróbálni.

HOZZÁVALÓK:

40 dkg marhahús (növendékhús), 40 dkg bárányhús (birka), 40 dkg sertéshús, 2 ek sertészsír, 2 gerezd fokhagyma, 1 dl víz, 1 csapott teáskanál szódabikarbóna, só, bors, friss vagy szárított borsikafű (csombor), 450 g tejföl, 5 db kápia paprika, olívaolaj és fehérborecet.

ELKÉSZÍTÉS:

A háromféle húst ledaráljuk, hozzáadjuk a fűszereket, a zúzott fokhagymát, az olajat, a vízben feloldott szódabikarbonát. Közben folyamatosan dagasztjuk, mint a tésztát. Utána hűtőbe tesszük legalább 2 órára. Még jobb, ha reggeltől délig áll a hűtőben (vagy akár egy napot), hogy az ízek összeérjenek. Olajos kézzel kis hengereket formázunk (10-12 cm hosszú és 2,5 cm átmérőjűeket). Grillrácson (így az igazi) vagy serpenyőben olajon sütjük, 15 perc az egyik oldal, 10 perc a másik. A tejfölt zúzott fokhagymával összekeverjük, bármilyen friss fűszerrel ízesíthetjük. A kápia paprikákat megsütjük, lehúzzuk a héjukat, felcsíkozzuk őket, majd kevés borecettel és olívaolajjal salátát készítünk belőlük.

Friss kovászos kenyérrel vagy zsemlével kínáljuk.  FOTÓ: PÁLYI ZSÓFIA

A Magyar Református Lelkészegyesület 2022. augusztus 1–4. között Sárospatakon tartja nyári konferenciáját. Jelentkezés Szőnyi Tamás elnöknél 2022. július 10-ig az alábbi elérhetőségek valamelyikén: 3574 Bőcs, Hősök tere 16., email: szonyitamas1957@gmail.com, 06-30638-2777.

Mikor hallott először Jézusról?

Gyerekkoromban. Magyarkirályfalván születtem, vallásos nevelést kaptam. Szüleim annak ellenére kötelezővé tették nekünk, hogy részt vegyünk a vasárnapi istentiszteletek előtti gyermekalkalmakon, hogy a kommunizmus alatt Romániában sem nézték jó szemmel ezt. Szigorú lelkészünk volt, de nagy hatással volt rám.

Ami kötelező a gyereknek, azt nem biztos, hogy teljes szívből akarja ő is. Igaz, de mi szívesen mentünk. Ott hasonló korú gyerekekkel találkoztunk, nem éreztük rosszul magunkat. Hangosan énekeltünk. A mai napig emlékszem rá, hogy a hittanórát mindig a Fel, barátim, drága Jézus kezdetű dicsérettel indítottunk. Csak úgy harsogták a gyerekek, a mai napig itt cseng a fülemben.

Gyermeki hite mikor és hogyan alakult át felnőtt, komoly hitté?

REFORMÁTUS

Csak jóval később. Férjhez mentem egy katolikus férfihez, akit egyáltalán nem érdekelt a vallás. Nagy erőfeszítésembe került, hogy néha elmehessek templomba. A fiunkat az íratlan törvények szerint katolikusnak kellett volna keresztelnünk, de ezt nem hagytam, református lett. Mondván, hogy neki szavalnia kell a templomban, többször eljutottam istentiszteletre. 1990-ben Magyarországra, egy dunántúli faluba költöztünk, ahol csak mi ketten voltunk reformátusok. A katolikus templom melletti házat vettük meg, és nekem minden vasárnap nagyon fájt, amikor megszólaltak a harangok. Nekem a harangszó azelőtt az ünnepet jelentette, felemelő volt hallgatni, ott viszont nem engem hívogatott. Nyolc évvel az átköltözésünk után meghalt a férjem. Ahhoz, hogy az ember hitre jusson, hogy Isten felemelje, egyszer mélyre kell kerülni. A férjem elvesztése nagy trauma volt, de utána sem hagytam abba Isten keresését. Amikor újra férjhez mentem, minden megváltozott. Körmendre költöztem, ahol már rendesen tudtam templomba járni, itt sokszor megérintett a lelkészünk, Szabadi István prédikációja. Felfedeztem az internetet, és az ott hallható-látható prédikációkat is. Hat-hét éve annak, hogy Isten kiemelt a mélységből. Bár az ember keresi Istent, de állítom, hogy ő talál meg előbb minket.

NÉVJEGY

Sesták Klára 1956-ban született az erdélyi Magyarkirályfalván. Onnan először Marosvásárhelyre költözött, majd évek múltán érkezett családjával Magyarországra, ahol több év és egy tragédia után a körmendi gyülekezetben talált lelki otthonra. 2017 óta a gyülekezet presbitere, mézeskalácsaiból már kiállítást is rendeztek.

teszek le mindent. Megtérésem óta szeretném, ha mindenki érezné azt, amit én, ha másoknak is át tudnám adni ezt, és szeretném, hogy minél többen ismerjék meg Jézust.

Tesz is ezért?

Igen. Elsősorban is szoktam beszélni Jézusról, és elmesélem a megtérésem történetét is annak, akin látom, hogy nyitott erre. Sokszor veszek imádságos- és áhítatoskönyveket, és odaadom valakinek, akiről tudom, hogy szüksége lehet rá. Reggelente bibliai Igéket, prédikációkat szoktam ajánlani és küldeni az ismerőseimnek az interneten, valamint elkezdtem lefordítani román nyelvről Richard Wurmbrand zsidó származású evangélikus lelkész prédikációit, tanúbizonyságait is, mert magyarul még nem találkoztam velük.

Mi változott meg az életében azután, hogy Isten megtalálta önt? Rengeteg minden. Tényleg igaz az, hogy ilyenkor új szívet kapunk tőle. Az embernek le kell tennie a bűneit Jézus lábához, máskülönben nincs újjászületés. Amikor az ember megkapja azt a felszabadító bizonyságot, hogy megbocsáttattak a bűnei, utána igyekszik azokat nem újra elkövetni. Egyszerűen az Úr kezébe

Korábban az egészségügyben és a szociális szférában dolgozott, az elmúlt években viszont már inkább mézeskalács-készítéssel foglalkozik, egy kiállításra korábban a körmendi református templom makettjét is elkészítette mézeskalácsból. A férjem halála után kezdtem el foglalkozni a mézeskaláccsal. Sokat voltam egyedül otthon, kellett valami, ami lefoglal. Elkezdtem sütni, jött az advent, a karácsony, én pedig ezt adtam ajándékba mindenkinek. Nagy sikere lett, én pedig részben magamtól, részben tanfolyamokon képeztem tovább magam. Ma már egész nap mézeskalácsokat sütök, miközben igehirdetéseket hallgatok az internetről. Sokszor adok hálát Istennek azért, hogy olyan foglalkozást adott nekem, amelyben így ő is benne van.  HEGEDŰS BENCE FOTÓ: HURTA HAJNALKA

Sesták Klára