Reformátusok Lapja 2022/19. szám

LXVI. ÉVFOLYAM,

19. SZÁM,

2022. MÁJUS 8.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 500 FT

Amiről a fák mesélnek 9 771419 856007

VICZIÁN ZSÓFIA: „A TEREMTETT VILÁG AJÁNDÉK”

22019

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

A jó ötvös úgy mérsékli a tüzet, hogy az arany meg ne emésztessék, de inkább megtisztíttassék. Mennyivel inkább a bölcsességnek szerző oka, kútfeje és merő azon bölcsesség magában úgy igazgatja a nyomorúságoknak tüzét, hogy meg ne emésztessél, de sőt inkább megtisztíttassál!  VERESEGYHÁZI SZENTJEL JÁNOS (1648)

6

8

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13.

Honlap: www.reflap.hu.

E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu) Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208.

24

16

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Főszerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa Főszerkesztő-helyettes: Weberné Zsikai Mária (weber.maria@reformatus.hu) Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu), Kiss Sándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu), Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu).

Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs.

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája.

Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.

Címlapfotó: Sebestyén László

INTERJÚ • 6. Új alaptörvénnyel új szemlélet? | Nemes Pál jogászt, a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnokát az új alkotmányi változások megmagyarázására kértük fel AKTUÁLIS • 8. Egységnapból egységnapok | Tussay Szilárd főszervező a rendezvény eseményeiről INTERJÚ • 16. Az igaznak emlékezete áldott | Sipos Ete Álmos lelkipásztor öröksége a családtagok szemével GONDOLATOK • 21. Szeretet a lépcsőn | Vitéz Ferenc, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanszékvezetőjének gondolatait ajánljuk INTERJÚ • 24. Egy hullámhosszon Istennel | Bevétel nélkül lüktet „Kárpátalja szívritmusa”, a Pulzus Rádió PORTRÉ • 30. Református névjegy | Ismerjék meg Joó Istvánt, a Biai Református Egyházközség presbiterét

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAIL-CÍMEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).

A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel.

2022. május 8.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

V. 8.

VASÁRNAP

V. 9.

HÉTFŐ

V. 10.

KEDD

V. 11.

SZERDA

4

CSŰRÖS ANDRÁS

(39) „…és a hettita Úriás.” (2Sám 23,8–39) Sok templom közelében van emlékhely, vagy a templomon belül is emléktábla a háborúban elesett hősök nevével. Minden név mögött egy tragédia, egy élettörténet. Igeszakaszunkban Dávid király vitézeit sorolják fel. Valamiféle összegzése a királyságának: nélkülük nem lehetett volna nagy uralkodó. És a hőstettek, felsorolások végén ott áll Úriás is, a hettita katona, akinek feleségét Dávid elszerette, Úriást pedig a halálba küldte.

Egy apró megjegyzés, és kinyílik előttünk egy egész tragédia. Egy gyülekezet akkor válik igazi közösséggé, ha nemcsak „kézfogások” vagyunk a templomban, hanem ismerjük egymást. A nevünkön kívül a történetünket is. A 24–39. versek már nem mondanak hőstetteket, csak neveket sorol az Ige. Istennél viszont minden névnek jelentése van. A mennyei valóságban minden név megelevenedik, és világos lesz a mögötte lévő történet. A mi életünk sincs rejtve Isten előtt! Szándékaink, kérdéseink, aggódásunk, örömünk nincs rejtve az Úr előtt. Krisztusba vetett hitünk jelentést ad az életünknek. Boldog, akinek neve fel van írva – nem emléktáblára, nem a hősök közé, hanem sokkal fontosabb helyre: Jézus Krisztus által az élet könyvébe.

Róm 9,6–13  23. zsoltár (10) „Most azért bocsásd meg, Uram, a te szolgád bűnét, mert igen esztelenül cselekedtem!”

(2Sám 24,1–10) Izráelnek még mindig nem sikerült megtanulnia, hogy harcaiban nem a számok döntenek, hanem Isten. Sokszor az egyházban is a számok bűvöletében élünk. Mintha a gyülekezetről bármi kiderülne abból, hogy mennyi temetés vagy keresztelő van. De vajon létezik-e arra statisztikánk, hogy mennyien maradnak beszélgetni az istentiszteletet követően? Hány szív nyílik meg egymás és Krisztus előtt? Dávid a számok bűvöletébe helyezkedik. Hosszan tartó munkával megszámolja a népet. Mindent tudni akar. Ma könnyen elérhető információáradatban élünk. Nekünk nem kell majdnem tíz hónapot vándorolnunk, két kattintással szinte minden hír elérhető. De a hírekkel, könnyen jött adatokkal nem lettünk bölcsebbek. A tájékozottság alig változott, de a mindentudás kámforos gőgje annál erősebb lett. Dávid bűnbánattal fordul a Mindenható felé. Sokadszorra. Isten sokadszorra is meghallgatja. Az információk elérésénél a hívő embernek sokkal fontosabb került elérhető közelségbe: két összekulcsolt kézre lakik tőlünk a Mindenható. Isten pontosan egy imádságra lakik tőled. Az a mindent tudó Atya, aki sok esztelenségemet, sok bűnömet bocsátotta már meg, Krisztus által.

Róm 9,14–33  274. dicséret (14) „Inkább essünk az Úr kezébe, mert nagy az ő irgalma.” (2Sám 24,11–17) Dávid bűnt követ el, amiért az egész népnek bűnhődnie kell. Igazságtalannak tűnik, de az uralkodók, az országok vezetőinek hibáiért egy egész népet sújt a rossz. Így volt ez mindig, így van ma is. A nagyobb befolyású, hatalmú embernek nagyobb hatása van a világra. Akire többet bízott az Úr, attól többet is kér számon. Nemcsak a nagy embereknek kell felelniük a felelősségükkel, hanem többek között a szülőknek is: hogyan nevelték gyermekeiket! Ezért használ Dávid többes számot: essünk az Úr kezébe. Ami őt sújtja, az a népet is, ami a rábízottakat, az őt is. Így vagyunk mi is szeretteink körében. Az egyikünk gondja, öröme mindnyájunké. Igénkben elkezdődik a járvány. Ezzel a korábbi népszámlálás eredménye semmissé vált. „Inkább essünk az Úr kezébe, mert nagy az ő irgalma.” Az Úr kezébe esni megnyugtató. De itt az Úr ítélő kezébe esnek. Sokszor látjuk Isten ítéletét népeken, emberek életében is. És mintha még többször látnánk elmaradt ítéletet. Miért? Mert „nagy az ő irgalma”! Az Ószövetség ítéleteinek, dögvészeinek súlyát Jézus Krisztus magára vette, és elhordozta helyettünk. Mert nagy az ő irgalma. Nem csupán „szerencsésebb” korban élünk, hanem Krisztus irgalmában is. Isten irgalma felülről jön, de a szívünkben talál otthonra. Boldog, aki megkapta Isten irgalmának ajándékát!

Róm 10,1–13  242. dicséret (24) „…nem akarok ingyen kapott égőáldozatot bemutatni Istenemnek, az Úrnak.” (2Sám 24,18–25) Dávid helyre akarja állítani Istennel a kapcsolatát. Ezért nem bűnbánatot tart, hanem áldozatot mutat be.

A mi bűneinkért már az egyszeri és tökéletes áldozatot bemutatta Jézus Krisztus, de nekünk is szükségünk van arra, hogy kifejezzük Isten iránt a szeretetünket, azt, hogy hozzá tartozunk. Arauná, ez az epizódszerepre megjelenő férfi alázattal ajánlja fel családi kincsét, a földet a királynak. De ingyen nem kell. Dávid áldozni akar Istennek. Ma sok mindent ingyen akarunk és azonnal. Könnyen, küzdelem nélkül megszerezni a célokat.

De sok mindenben és sok mindenért áldozatokat kell hoznunk. Az Ige figyelmeztet: sok mindennek ára van.

Reformátusok Lapja 2022. május 8.

| AZ IGE MELLETT |

A bűnnek, a közönynek. Árat kell hozni az emberekkel és Istennel való kapcsolatunkért. Az életnek vannak küzdelmei, amiket nem kerülhetünk meg. Isten megtanít küzdeni. Az áldozathozatal kiment a világból, pedig az viszi előre életünket és közösségeinket. Tanuljunk meg, ha lemondani kell, ha szükséges hátrébb lépni. Nem magunk miatt, hanem hogy Isten előrébb léphessen életünkben. Közben az Újszövetségre is irányítja az Ige a tekintetünket: Jézus Krisztus már meghozta a legnagyobb áldozatot, legyőzte a halált, hogy nekünk már ne kelljen megküzdenünk vele. Nekünk marad: az élet koronája.

Róm 10,14–21  154. dicséret (2) „Amikor az Úr szólni kezdett Hóseáshoz…” (Hós 1) Fellibben a függöny, és az Ige bemutatja az Ószövetség egyik drámai történetének szereplőit. Jóbnál hirtelen következik be a tragédia; Hóseásnak együtt kell élnie vele. A szereplők mellett kibontakozik a dráma is. Már az elején lehet tudni a konfliktus fő forrását: a próféta és a parázna nő házassága nem tartogat sok jót. A hitetlenség megjelenik a hívő otthonában. Ettől könnyen kihűl az imádság tüze. A szkeptikus és erkölcstelen hangoktól hangos házban nehéz az elcsendesedés. Ez nem nézeteltérés, hatalmas szakadék tátong a férfi és a nő között. A bűn befészkeli magát a családi házba.

A született gyermekek nevüket is erről a feszültségről kapják. A férj-feleség békétlensége nyomot hagy a gyermekek életén is. Eggyé válnak szüleik problémájával, és viszik tovább nevükben, életükben. Isten ítélete villámlik végig ennek a családnak az életén. De a történetnek itt nincs vége, sosincs itt vége. A „Nincs irgalom” Irgalommá lesz, a megvetett és eltaszított népet Isten úgy öleli magához, hogy belőle származik majd a Megváltó. Isten nem determinálja az ember életét, hanem hív a változásra. Nem mindig azt üzeni, amit hallani akarunk, de mindig üzeni: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Mt 11,28) Róm 11,1–10  124. zsoltár (1) „Az élő Isten fiai vagytok!” (Hós 2,1–15) Az egész igeszakasz egyetlen kiáltó szó. Isten szól a próféta által. Érzékeny téma, és érződik a feszültség az Igében. A próféta nemcsak elvette a parázna nőt, hanem elhalmozta sok jóval, egyszóval: beleszeretett. Ez a nagy tragédiája. A „húzd meg, ereszd meg” játékukban őrlődő próféta kiáltásai átszűrődnek Isten szaván. Egyszer elhalmozza, másszor tagadja, hogy hitvese volna. Szörnyű lelki kínok állnak a szöveg mögött. Sokan gyötrődnek kapcsolataikban, ahol szeretnek, de nincsenek szeretve. Minden megátalkodott helyzet, szörnyű kín között Isten bekiáltja: „Az élő Isten fiai vagytok!” Isten a legnagyobb bűneink, vétkeink közben sem mondott le arról, hogy fiainak nevezzen. Övének tart téged akkor is, amikor te nem tartod Istent a tiednek. A nem népem és nincs irgalom határozottsága meginog, megváltoznak a nevek, és a tagadás megszűnik. Isten eltaszít, hogy utána még közelebb vonjon magához. Perbe száll népével, hogy ezt a pert nekünk nyerje meg. De sosem taszít el véglegesen, hiszen gyermekei vagyunk. Amikor messze verünk sátrat tőle, akkor is hazavár, mint az irgalmas apa a tékozló fiát.

Róm 11,11–16  379. dicséret (22) „Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat.” (Hós 2,16–25) Isten eljegyez. Annyira szeret minket, hogy érzését a beteljesedett szerelem képével fejezi ki. Az eljegyzés elköteleződés. Nem egy gyengén kimondott igen, hanem egy hosszú út végső állomása. Innentől összetartozunk. És egy hosszú út első állomása: a kötelék egyre erősebb. Az eljegyzett már valakihez tartozik, a jel rajta van. Így él a keresztyén ember: Isten eljegyezte az örök életre, az ő végtelen szeretetére. Isten eljegyzett hitű követője nem akar kiesni a kezei közül. Isten megajándékoz a hittel. A hit ajándék, Istentől. Isten megajándékoz minket. Aki átélte ezt az ajándékot, az nem kényszerítésből, hanem örömből át akarja adni másnak is. Az eljegyzett menyasszony megosztja örömét a szeretteivel.

A hívő nem tartja magában, hogy Isten hittel ajándékozta meg. Akit pedig megajándékozott, annak ígéri: „megismered az Urat.” Az Istent megismerni nem egy pillantás alatt fogjuk, hanem hosszú évek alatt. A vele töltött hívő életben egyre közelebb kerülhetünk hozzá, azzal a reménységgel, hogy egyszer majd „úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten” (1Kor 13,12).

Róm 11,17–24  231. dicséret

V. 12.

CSÜTÖRTÖK

V. 13.

PÉNTEK

V. 14.

SZOMBAT

2022. május 8.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

Nagyon fontosnak tartom az új alaptörvény elfogadása előtti jogszabály-előkészítést. A jogalkotási vitanapokon részletesen előjöttek a kifogások, az igények, az észrevételek. Az előzetes vitás kérdéseket tisztáztuk, a javaslatokat megpróbáltuk becsatornázni, a fogalmak meghatározása sokkal egyértelműbbé vált. Ez a Magyarországi Református Egyház alapvető törvénye, az alkotmánnyal ellentétes jogszabály nem létezhet.

Új alaptörvénnyel új szemlélet? Új egyházi alaptörvényt fogadott el a Zsinat legutóbbi, áprilisi ülésén. Az alkotmány korábbi számos módosítása után az ILLÉNYI ÉVA egyházi vezetők úgy látták, nem módosításra, hanem új törvényre van szükség. A most elfogadott egyházi alkotmány május elsején lépett hatályba. Nemes Pál jogászt, a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnokát a változások megmagya­rázására kértük fel.

Az 1994-es törvényhez képest számos területen pontosítottak. Melyek a legfontosabb változások?

A cél az volt, hogy egyszerűsítsük és érthetőbbé tegyük az egyház alkotmányát: próbáltuk megtisztítani olyan törvényi rendelkezésektől, amelyekre külön eljárási törvény van. Például korábban az alkotmánytörvényben voltak szabályozva a választási részletszabályok is, most ez kikerült. Jobban kezelhető a gyakorlatban, ha a bírósági eljárásra vonatkozó szabályokat a bírósági törvényben lapozzuk fel. A választással kapcsolatban kidolgoztuk a részletszabályokat, amelyek az új választási törvénybe fognak bekerülni, erre remélhetőleg az év második felében kerülhet sor.

Jogászként biztos tapasztalja, hogy egyháztagjaink, lelkészeink nehezen igazodnak el egyházi törvényeink előírásai között, és ehhez sajnos a törvények nem mindig egyértelmű szövegezése is hozzájárul.

6

Reformátusok Lapja 2022. május 8.

Az új alkotmány új szemléletet is hozhat az egyházba?

Gyökeresen új szemléletet nem, hiszen presbiteri elven felépülő református egyház vagyunk, de például az egységes rendszerbe most már az is beletartozik, hogy hányszor lehet valakit újraválasztani. A többi törvénynél előkerülhetnek olyan rendelkezések, amelyeket összhangba kell hozni az új alkotmánnyal. Sokkal egységesebb szabályozás alakulhat ki, ezért is kezdtük az új alkotmány megalkotásával ezt a ciklust, mert aztán ehhez fog igazodni a többi törvény is.

A Dunamelléki Egyházkerület javasolta a Zsinat számára a „gondozó” egyházközségek jogi kategóriájának felvételét.

Az új megnevezés arra utal, hogy melyik gyülekezet működik önfenntartó módon, és hol van szükség külső erőforrásra a közösség fenntartásához?

Ez egy szükséges új egyházközségi forma bevezetése. Nem lehet missziói egyházközségnek nevezni azt a hagyományos, nagy múlttal rendelkező egyházközséget, amelyben az egyháztagok száma túlnyomórészt demográfiai okok miatt jelentősen lecsökkent. A Dunamelléken és a Dunántúlon ez létező probléma.

Ebben komoly segítséget jelent az, hogy gondozó egyházközséget lehet létrehozni, így a lelkészi szolgálatot kerületi, megyei hozzájárulással meg lehet tartani. Ezek egy idő után akár önálló egyházközséggé is válhatnak. Napjainkban az elnéptelenedő egyházközségeink önmagukban már nem tudnak fenntartani lelkészi állást. Sok esetben olyan falvakról van szó, ahova csak két-három havonta jut el lelkész. A kis falvakban csak néhány ember tud egyházfenntartói járulékot fizetni, és sokszor már lakható parókia sincs. Gondozó egyházközség létrehozásával ez a probléma is könnyebben orvosolható, és lehetőséget nyújt arra, hogy sokkal gyakrabban legyünk jelen a kisfalvak lelki életében is. Úgy gondolom, hogy nekünk, világiaknak is feladatunk, hogy az Úrtól kapott tálentumok szerint segítséget nyújtsunk a kicsi, elnéptelenedő, nehéz helyzetben lévő gyülekezeteknek.

Azt tapasztaltam, hogy az Úristenbe vetett erős hittel, a lelkészek, a presbitérium és a gyülekezet tagjainak áldozatos munkájával csodákat lehet elérni.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

| GONDOLATOK |

KOVÁCS KÁLMÁN ÁRPÁD

Száz éve született Lónyay Menyhért A szerző történész, a Veritas Történetkutató Intézet munkatársa

Lónyay Menyhért (1822–1884) élete egybeesik azzal a szakasszal, amelyet a közvélemény méltán tart politikai, gazdasági és kulturális téren is nemzeti történelmünk kiemelkedő egyik időszakának. Élete a magyarországi „polgárisodás”-kor kihívásainak tanulsága is egyben. A „polgári” jelző ebben az értelemben nem a társadalmi réteggel kötődött össze, hanem alapvetően azt jelentette, hogy a nyugat-európai civilizatórikus vívmányokat úgy kell átvenni és a magyar viszonyokra alkalmazni, hogy közben a nemzeti sajátosságok el ne vesszenek, sőt erősödjenek.

„Kiváló tevékenységet fejtett ki a református egyházi közalap létrehozása és működtetése körül, amely (...) többet ért el, mint az azt megelőző 40 esztendő együttvéve.”

A felvilágosult abszolutista modernizációtól kezdve támadt igény a hivalkodástól inkább ment, munkaszeretőbb, kötelességtudóbb és precízebb hivatalnokréteg iránt, amelynek a jozefinista tolerancia révén hivatalképessé tett református köznemesség meg tudott felelni. A 17. századból megőrzött puritán lelki és erkölcsi öröksége ugyanis mentalitását „polgáriasabbá” tette a keresztyén magyar társadalmon belül. A változásokat nemcsak politikailag kellett levezényelni, de az országot egyúttal mezőgazdaságilag, a műszaki fejlődés terén (iparilag), kereskedelmileg és társadalmilag is előre kellett (volna) vinni.

Lónyay Menyhért előtt pozitív példaként főleg édesanyja imádságos lelkületű, magát naponta a puritán önvizsgálatra bocsátó és hálaadásra irányuló hite állt. Bár a fiú ettől külsőségekben eltávolodott, élete végéig rendszeres vasárnapi templomlátogató maradt. Ősei egyházának gondját kegyelettel és nagy szorgalommal hordozta.

Bőségesen gyakorolta magát a jókedvű adakozás kegyelmi ajándékában egyházközségekkel, egyházi intézményekkel és tehetséges ifjakkal szemben egyaránt. A lelkészekkel valós érdeklődéssel ápolta kapcsolatait, és még az egyszerűbb, szalmatetős parókiákon élőkkel sem éreztetett semmiféle lenéző, vállveregető gőgöt. A bécsi

kormányzat Lónyay beszéde miatt vonatta be rendőrhatóságilag a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1860. évi első számát. Lónyay ugyanis egyházi téren is fokozott védelmet követelt a nemzetiségi területeken élő szórványreformátusság számára. Különösen az erdélyi Mezőségen, a Dési Egyházmegye valamikori gyülekezeteinek elrománosodása képezett fájó sebet a nemzet testén. Lónyay gondolatainak megvalósulására több mint két évtizedet kellett várni. Pénzügyminisztersége idején, 1869-ben kezdődött meg a reformátusokat is érintő államsegélyes egyházpolitika, bár ennek akkori volumene még rendkívül korlátozott volt. Mindezen tevékenysége pályát nyitott Lónyay számára egyházi téren is.

Először 1860-ban a legnagyobb területű, Békés-Szentes-Hódmezővásárhely-Makó református tömbből és a szeged-bánáti szórványvidékből álló Békés-bánáti Református Egyházmegye választotta (segéd)gondnokává, majd 1870-ben a református életben egyre nagyobb szellemi súlyra szert tevő Dunamelléki Egyházkerület hívta el főgondnokának.

Kiváló tevékenységet fejtett ki a református egyházi közalap létrehozása és működtetése körül, amely egy évtized alatt (az állami segélyezés újabb szakaszának megindulásáig) a gyámolítás, segélyezés, szolidaritás terén többet ért el, mint az azt megelőző 40 esztendő együttvéve. Nem véletlenül tartotta ezt Lónyay élete fő művének, mellyel Isten szolgái, árvái és özvegyei érdekében némi jót tehetett. Így sorsszerűnek is tekinthetjük, hogy 1884. november 3-án éppen a közalapbizottság ülésén érte halálos rosszulléte.

Az őt ért korrupciós és nepotizmusvádakkal szemben elnöktársa, Török Pál védte meg. A dunamelléki szuperintendens szerint aki Lónyay Menyhértet közpénzek eltulajdonításával vádolta, az sem elveivel, sem kifogástalan magatartásával nem volt vagy nem akart tisztában lenni.

Jólétről pedig szerinte elsősorban körültekintő, előrelátó, kitartó, szorgalmas és takarékos gazdálkodás útján lehetett (volna) gondoskodni. Élete nagy szomorúságát jelentette, hogy rokonai éppen ezen elveit nem tették magukévá.  2022. május 8.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

Egységnapból egységnapok A járványidőszak korlátozásai miatt az elmúlt években a református egység napját sem tarthattuk meg, idén azonban ismét együtt ünnepelhetünk. Az eseményt Gyulafehérváron tartják meg május 20–21-én, amelyre minden reformátust szeretettel várnak - mondta Tussay Szilárd főszervező.

Mikor dőlt el, hogy ki lesz a házigazdája az egység napjának? Mióta folynak az előkészületek?

A Zsinati Tanács tavaly december 15-i ülésén határozott arról, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület szervezi a Magyar Református Egység Napját május 20–21. között Gyulafehérváron és környékén. Akkor még nem lehetett tudni, hogy a járványügyi helyzet miatt milyen jellegű lesz az ünnepség, ezért márciusig több párhuzamos tervvel készültünk. Az említett időszakban nyilván még azt sem tudtuk, hogy a járvány után egy szomszédos országban háború fog dúlni. Így már az első szervezői gyűléseken igyekeztünk a programot úgy összeállítani, hogy a járványidőszak előtt tapasztalt közösségi találkozások élményét ötvözhessük az esetleg még érvényben levő távolságtartási szabályokkal.

Milyen forrásokból valósul meg a rendezvény?

A rendezvényt önerőből, adakozásból, gyűjtésekből, a Generális Konvent költségvetési tételéből, Magyarország Kormányának támogatásából, a helyi önkormányzatok és gyülekezetek, valamint az Erdélyi Református Egyházkerület alapjából finanszírozzuk.

Milyen esemény köré szerveződik az egység napja?

Egyházkerületünk számára különleges év az idei, hiszen idén ünnepeljük a Collegium Academicum alapításának 400. évfordulóját. Már attól kezdve, hogy kiderült, házigazdaszerepet töltünk be, utánanéztük, melyek azok az évfordulók, amelyekhez leginkább közelebb áll az egység napja. Így esett a választás Bethlen Gábor fejedelem alakjára, aki nemcsak erdélyi, hanem Kárpát-medencei 8

Reformátusok Lapja 2022. május 8.

szempontból is sokat tett az oktatásért.

A rendezvény kiindulópontja tehát a Collegium Academicum alapításának évfordulója, így lett Gyulafehérvár a helyszín.

A városban Bethlen Gábor egész alakos bronzszobra kap helyet. Az egység napja a fejedelem alakja köré épül, valamint a dél-erdélyi világ valóságához kapcsolódik. Különleges alkalom lesz, hiszen a két dél-erdélyi egyházmegyében tíz felújított templom (Csombord, Magyarlapád, Székelykocsárd, Gyulafehérvár, Alvinc, Marosszentimre, Magyarigen, Szászvá-

ros, Kéménd és Algyógy) avatására kerül sor. A mozzanat szimbóluma a jelenlegi magyar református egyházunknak, hiszen a nagy gyülekezet templomát és a teljesen elnéptelenedett egyházközség felújított templomát is belakjuk, ahol a lelki megújulást az épített otthon újjászületésétől is reméljük.

A május 20–21-i találkozó programja már egy nappal korábban kezdődik.

Miről van szó? Milyen programokon lehet részt venni?

| AKTUÁLIS |

Újdonság, hogy az eddigi egységnap helyett idén egységnapok lesznek. Abban az időszakban ugyanis több minden történik Gyulafehérváron és környékén.

Május 19-én Nagyenyeden a Protestáns Teológiai Intézet iskola- és egyháztörténeti konferenciát tart az egykori püspöki ház felújított épületében, amelyet ezen az eseményen adnak át. Május 20-án a Generális Konvent plenáris ülést tart Gyulafehérváron, majd a tíz egyházkerület püspöke tíz templomot fog felavatni Gyulafehérvár környékén – egy időben.

Az alkalom szimbolikus, hiszen a Kárpát-medence különböző gyülekezeteiből érkező vezetők részben dél-erdélyi népes gyülekezetekhez, részben elnéptelenedett templomokhoz látogatnak el, amelyek az elmúlt években újultak meg.

A nagy egésznek is hasonló az összképe, a megújulás vágya mégis mindenhol ott van, és ez ad reményt református magyarságunk megmaradásához. A templomszentelések után, május 21-én Gyulafehérváron folytatódik a program: a Kárpát-medencei egység egyszerre lesz jelen a tíz templomban, majd ös�szegyűlik Gyulafehérvár főterén, ahol Bethlen Gábor egész alakos szobrát adják át, az alkalmat közös istentisztelet és úrvacsoraosztás zárja. A rendezvényt kiállítások kísérik az erdélyi oktatás 400 éves fejlődéséről, például könyvkiállítás a kollégiumban használt tankönyvekből és a tanintézet oktatói által írt könyvekből.

Honismereti vezetővel tekinthetik meg a látogatók a gyulafehérvári várat és a székesegyházat. A környéken rengeteg kirándulási lehetőség van, ezért a családos vagy gyülekezeti programot tervezőknek is színes a kínálat. Természetesen a tíz templomszentelés után minden gyülekezet különböző programokkal készül.

Kik segítettek a szervezésben?

Igyekeztünk a kétéves korlátozások után újítani, s a hálaadó istentisztelet és közös úrvacsorázás mellett olyan programokat szervezni, amelyek erre a régióra jellemzőek, s a Collegium Academicumhoz köthetőek. A szervezésben az

egyházkerület és a helyi gyülekezetek elöljárói vállaltak oroszlánrészt, kiegészülve a helyi városvezetéssel és gyülekezeti tagokkal. Egy Kárpát-medencei rendezvény szervezéséhez mindenkire szükség van, aki fontosnak, magáénak érzi ezt az alkalmat.

Hol szállásolják el a részvevőket?

A résztvevőket Gyulafehérváron és környékén szállásoljuk el szállodában, gyülekezeti központokban. Ennyi ember elhelyezésére eddig még nem volt szükség, mivel korábban egynapos rendezvényre érkeztek a résztvevők.

Már a járványidőszak előtti években látszott, hogy a tömegrendezvényekre egyre kevesebben látogatnak el. Hány résztvevővel számolnak?

COLLEGIUM ACADEMICUM A kolozsvári országgyűlés 1622. május 23-án fogadta el a Collegium Academicum alapítását. Bethlen Gábor fejedelem Gyulafehérváron létrehozott oktatási intézményébe külföldi tudós tanárokat hívott meg előadóknak.

Az akadémia három fakultással működött: teológia, filozófia, filológia.

1658-ban a török hadak feldúlták a fejedelmi székhelyet, a diákok Kolozsvárra menekültek. Ezért 1662ben I. Apafi Mihály rendelete alapján a gyulafehérvári akadémiát Nagyenyedre helyezték át, az intézmény azóta is ott működik Nagyenyedi Református Kollégium néven.

Az elmúlt két év kimaradása után nagy az érdeklődés és a vágy a találkozásra. Az emberek újra meg akarják élni a közösségi alkalmat, ezért ezres létszámra számítunk. A Kárpát-medence mind a 65 egyházmegyéjéből várunk résztvevőket.

A református világtalálkozókra, az egységnapi rendezvényekre mindig az erdélyi kerületből érkeztek a legtöbben, akkor is, ha azt nem Erdélyben tartották. Külföldről a hivatalos vendégeken kívül is jönnek az ünnepségre?

A többnapos alkalomra az egész Kárpát-medencéből várjuk református testvéreinket és más felekezetű barátainkat is. A házigazdaszerep pedig kötelez bennünket, hogy a tőlünk telhető legjobbat hozzuk ki az alkalomból.

Hogyan és hol népszerűsítik az egység napját?

A közösségi médián és belső hálózatunkon keresztül. Folyamatosan érkeznek a beharangozók az eseményekről, programokról.

A szervezés során milyen nehézségekbe ütköztek? Hogyan viszonyul a helyi önkormányzat a rendezvényhez?

A szervezés legnehezebb feladata a szobor volt, hiszen ilyen rövid idő alatt nehéz ekkora alkotást elkészíttetni.

Sok ember erőfeszítésére volt szükség, ezért a közreműködőknek ezúton is köszönjük az emberfeletti, fáradhatatlan munkát. A helyi önkormányzat és még talán a román főváros hivatalos szervei is a megszokotthoz képest gyorsan hoztak döntéseket.

Próbálják a helyi románságot is megszólítani különböző programokkal?

A legtöbb anyagot lefordítjuk románra, az ünnepségen is tolmácsolunk. Másrészt a szobor megmarad a városnak, Gyulafehérvárnak, és mindannyiunk közös kincse lesz. Hisszük, hogy a találkozás a kapcsolatteremtés alkalmává válhat.

Mit ajánl azoknak, akik több napra jönnének Gyulafehérvárra?

Mindenképpen ajánlom megtekintésre a várost és a gyulafehérvári várat. Akik pedig a környékre is ellátogatnának, azoknak a környező gyülekezetek templomait, a dél-erdélyi romokat és a természet adta szépségeket is, rengeteg túrázási lehetőség van a közelben. A több napra érkezők mindenképp jó előre tervezzék meg, mit szeretnének meglátogatni, az autópálya most már nagy segítség, amelyen gyorsan és könnyedén lehet mozogni.  SOMOGYI BOTOND 2022. május 8.

Reformátusok Lapja

9

| EGYHÁZI ÉLET |

Együtt szeretetben, a cigány kultúrát ünnepelve Kilencedik alkalommal szervezte meg a nemzetközi roma naphoz kapcsolódó imanapját az Országos Református Cigánymisszió, és először a Debrecen-Nagyerdei Református Egyházközség templomában. Az ország minden sarkából érkező, csaknem kétszáz résztvevő igehirdetések, bizonyságtételek és közös dicsőítések segítségével alkotott lelki közösséget, és külön programokkal ünnepelték a cigány kultúrát.

Az Országos Cigánymissziós Imanap a református cigánymisszió életében mindig központi szerepet kapott az elmúlt nyolc év során, hiszen ez volt az az esemény, amelyre a legtöbben látogattak el a gyülekezeti közösségekből, és ekkor nyílt lehetőség arra, hogy a jelenlévők személyesen is megismerkedjenek. Két év kihagyás után idén végre egymás kezét megfogva emelhették magasba Jézus nevét.

Az elmúlt néhány hónap több változást hozott a Cigánymisszió életében, ezekről Sztojka Szabina, a szolgálatot vezető lelkipásztor tájékoztatta a résztvevőket és kért áldást az imanapra. A Református Szeretetszolgálat Felzárkózási Osztályát vezető Eperjesi Tamás hangsúlyozta, hogy az imanap példátlan összefogásban valósult meg, hiszen a cigánymissziós munkatársak mellett a Felzárkózási Osztályon dolgozók, a szakkollégiumok képviselői is kivették részüket a szervezésből, de több református tanoda képviselője is ellátogatott az alkalomra.

– Megdöbbentő látni, milyen közösségben és milyen nagy szeretettel lehetünk itt egymással romák és nem romák – fogalmazott Krakkó Károly, a Hódos Tanoda szakmai vezetője.

A házigazda gyülekezet vezető lelkipásztora, Püski Lajos örömét fejezte ki, hogy az első, Budapesten kívül megszervezett imanapnak a város egyik legnagyobb református közössége adhat otthont.

A Budapesti Református Cigány Szakkollégium lelki vezetője, egyben váchartyáni lelkipásztor Balogh Róbert nyitó 10 Reformátusok Lapja

2022. május 8.

igehirdetése után Borbás Réka cigánymissziós szakmai-adminisztrációs munkatárs bizonyságtétele hangzott el. Szeretet helyett gyűlöletet láttam magam körül gyerekkoromban. Állandó volt a harc közöttünk. A szüleink nehezen engedtek el minket egyedül bárhova, mert attól tartottak, hogy az egyik a másikat az autó elé löki. Tizennégy évesen kerültem kapcsolatba egy keresztyén gyülekezettel, ahol megértettem, a körülöttem lévő gonoszság és a bűneim távol tartanak Istentől. Ott tapasztaltam meg azt a semmivel össze nem hasonlítható békét, amely azóta is kísér” – mondta Borbás Réka.

Az imatalálkozón a résztvevők együtt fohászkodtak a megbékélésért, a családokért, a peremen élőkért, a gyülekezetekért, azok vezetőiért és vigasztalásért. Az imádságok egy-egy gyülekezeti tag által szólaltak meg, a Miatyánkot közösen, egymás kezét megfogva mondták el a vendégek.

Mind az ebéd, mind a délutáni programok a cigány kultúrából merítettek. A színes imanapot lezáró áhítatot Horváth László bizonyságtétele vezette be: a laki gyülekezet tagja elmesélte, hogy zaklatott családban nőtt fel, 18 évesen pedig – első gyermeke születése előtt – mindkét szemére elveszítette a látását. Vak férfiként és családapaként azonban továbbra is tévúton járt, egészen addig, amíg meg nem hívták a helyi gyülekezetbe. – Testvérek, ekkor jöttem rá, hogy amíg láttam, sötétségben éltem, most pedig vak vagyok, mégis látok. És hiszem, hogy a mennyországban színről színre látjuk majd egymást! – mondta.  FORRÁS: REFORMATUS.HU

| AKTUÁLIS |

Kéregbe zárt történelem ILLÉNYI ÉVA

Sokunknak van kedvenc fája. Nekem több is, de elsőként a nagy tiszafa jut eszembe nagymamám udvarának kapujában, amelyet a ház bontásakor a nagynéném „levédetett”, így nem vágták ki, és ha arra járok, mindmáig emlékeztet gyermekkoromra. Olvasónknak melyik fa jut eszébe? A mandula? A platán? A cédrus? Netán a tudás fája?

Isten teremtett világának ajándékai a fák. Viczián Zsófiával, a Budapesti fák – Kéregbe zárt történelem című könyv szerzőjével a Döbrentei téren szerencsés időben találkozunk, hét ágra süt a nap, eső után a fák friss hajtásaiban gyönyörködünk. – Újságíróként elsősorban a városról, az emberekről szerettem volna mesélni, aztán kiderült, hogy a fa jó fókusz ehhez, nem mozdul el, olyan, mint egy kamera, amely azt „veszi”, ami körülötte zajlik. Érdekeltek a telepítésük körülményei, a hozzájuk kötődő emberi történetek, kulturális emlékek és persze az anekdoták. A pasaréti gyülekezetbe jártunk, azon a környéken nőttem fel, a sok fa hozzátartozott a gyerekkoromhoz. Családunk velencei telkén nő egy gyönyörű ezüst hárs, kiskoromban, amikor arra fölmásztam, mindig el is meséltem neki, hogy épp hol tart az életem – kezdi a túravezetést a négygyermekes anyuka.

A MESÉLŐ FÁK A Döbrentei tér ma csak árnyéka egykori önmagának, azonban ha a sarkán álló óriási platán mesélni tudna… A fa ugyan nem szólal meg, de a forrásokból felidézhető, hogy ez a platán leg-

alább 115 éves, az 1910-es években tűnik fel a korabeli fényképeken. A Döbrentei tér a két világháború között gyönyörű park volt; pazar virágágyásokkal, szökőkúttal várta a látogatóit. Hátterében ott magasodott az elegáns Erzsébet híd, amelyről oldalt kétkarú lépcsőn lehetett lesétálni a zöldbe: az egykori zöld kicsiny része van már csak meg a híd lehajtója által ölelt ligetben. A második világháború mindent romba döntött, de csodával határos módon ez a platán, hasonlóan a Rudas előtt álló társához, átvészelte a pusztítást és azt a veszélyt is, hogy a híd újjáépítésekor kivágják – kezdi a fák ismertetését a Sylvester János Református Gimnáziumban hittantanárként dolgozó Zsófia.

A tér sarkában a platán lombja ma is hívogató. A fa a maga hámló kérgével, télen is megmaradó aranybarna levélzetével valamit őriz a régi budai hangulatból. Biztosan sokan álltak meg a fa alatt a legendás tabáni fesztiválok idején, és generációk randevúztak az árnyékában kihelyezett asztalok mellett.

2011 óta a Budavári Önkormányzat rendeletének értelmében helyi védelem alatt áll, ezt a törzse mellett szép tábla is jelzi.

2022. május 8.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

A FAÓRIÁS JAPÁNAKÁC Lassan a Vár felé sétálunk, a Déli rondella tövében megállunk a híres japánakác előtt. A hittantanár már mesél is Budapest egyik legöregebb fájáról. – Ezt az akácot már az 1800-as évek végén is nagy faóriásként emlegetik. Valószínűleg akkor ültették, amikor József nádor Budára került, aki amúgy szenvedélyes kertész volt, hozzá fűződik a Margitsziget első parkosítása, a várkertek rendezése és az alcsúti arborétum is. Itt, a Vár aljában díszkertet alakított ki, és valószínűleg akkor ültették el ezt a japánakácot is, amely akkoriban faritkaságnak számított. Igazi csoda, hogy még mindig itt van. Micsoda időtáv! Amikor elültették, még nem volt meg a Lánchíd sem, Pest a mai Kiskörútig tartott, és nem voltak kiépített rakpartok a Duna BUDAPESTI FÁK – KÉREGBE ZÁRT TÖRTÉNELEM mentén. Lovas szekerek és a sűrűn lakott Tabán lakosai járhattak el a fa Ha belelapozunk a könyvbe, nemcsak természettudományos leírásokat találunk az egyes közelében. A Jókai által megírt 1849fákról, parkokról, zöldterületekről, hanem valódi es budavári ostromot is láthatta már. nyomozásokat, emberi történeteket. A szerző Vagyis legalább 200 éve itt van ez a felkutatta az összes kapcsolódó írásos és képi fa! Megsérült ugyan, de túlélte a máforrást, kiderítette, hogy ki, mikor, miért ültette a fákat. Budapest több kerületében talált figyelemre sodik világháborút is, sőt, utóbb egy méltó egyedeket, különleges zöldterületeket. A műemléki rekonstrukcióhoz szüksékötetben archív képeken követhetjük, mit „láthattak” ges feltáró fúrást is – idézi fel a töra fák eddigi életük során, jelenlegi állapotukról pedig ténelmet Viczián Zsófia. – Később, mögötte felépült Petschacher csodálatos természetfotók számolnak be. a Mesterségek Ünnepe indulásakor Gusztáv tervei alapján a látévekig a székiek árulták szőtteseiket ványos neoreneszánsz stílusú az idős fa árnyékában, tehát a modern kor történetében is ott épület, a MÁV Nyugdíjintézetének bérháza. A platán látta Bocsvan ez az akác. kai István bronzszobrának felállítását, amelyet később a Hősök terére vittek; a legendás 1919-es május elsejei felvonulást; az A PLATÁNFÉNYKOR UTOLSÓ MOHIKÁNJA 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus ünnepi körmenetét.

Már igen tekintélyes fa volt, amikor a hatvanas években Szondi A nevezetes, idős fák legtöbbje Budapesten persze mind egyGyörgy bronzfigurája megérkezett elé. Számtalan futóverseny, egy kivételes túlélő. Mint például a Kodály körönd matuzsáleutcabál, ünnepi felvonulás zajlott körülötte. A tér átellenes oldame, a platánfénykor utolsó mohikánja. Az Andrássy út a dulán lakott 43 évig Kodály Zoltán, és mint a történelmi és terméalista Budapest igazi világvárosi promenádja volt, amelyet, a szeti értékekre fogékony ember, bizonyosan sokszor megcsokor divatja szerint, platánfasor kísért. Budapest fénykorának, dálta ő is a platánt – véli a hittantanár. – Ha közelebbről nézzük így az Andrássy úti platánok egy részének is az első világháború meg a fát, meglátszik rajta a kor. A törzs belül kikorhadt, üreges vetett véget. A háború szegénységet hozott, tüzelőhiányt, így a cső: a fa aljában többemberes odú tátong. Nemrég egyedi vasfagyhaláltól menekülő pestiek sok helyütt kivágták a fákat. De rács készült elé, mert volt, hogy itt keresett állandó menedéa végső csapást a fokozott urbanizációs ártalmak mérték erre ket egy hajléktalan. Az idős platánt folyamatosan megfigyelik, a fasorra. A nyolcvanas években a földalatti felújítási tervének nemrég fiatalító metszéseken esett át, gombás fertőzéseit ketárgyalásakor a fák mintegy nyolcvan százaléka már beteg volt zelik. Sajnos ennek ellenére a platán évei meg vannak számlálva vagy kipusztult. A körönd és a Hősök tere között ekkor még pó– mondja a fakutató. Az emberek életében is eljön az a pont, tolták a platánokat, a másik irányban, az Oktogonig azonban amikor az élet véget ér, ugyanez igaz a fákra is. már a rendszerváltáskor ostorfákra tervezték cserélni a sérült Felvetődik bennem a kérdés: bizonyították, hogy a fák társanövényeket. Társadalmi vita is volt erről, a pestiek számára lognak egymással, vajon velünk, emberekkel is kommunikálnak? ugyanis az Andrássy út elképzelhetetlen volt platánok nélkül.

– A fák úgy beszélhetnek velünk, hogy történeteket hordoznak, Később mégis kőrisfák kerültek a platánok helyére. Így ért vévagy szimbólumként vannak jelen az életünkben. A fák és az get a százhúsz éves platánkorszak a neves sugárúton – meséli emberek viszonya például sokakat elgondolkoztathat arról, hogy Viczián Zsófia. Egy túlélő maradt belőle: a Kodály körönd ősöreg, miképpen foglalkozunk az időseinkkel – mondja Viczián Zsófia. – másfél évszázados platánja. Ez a fa emiatt is kivételes figyelmet Ahogy a fának visszametszik az ágait, hogy levegyék róla a terhet, és óvást érdemel, amire a mellé elhelyezett tábla is felhívja a fiszépen szimbolizálja azt, ahogy mi is próbáljuk az idősek válláról gyelmet. Gondoljuk csak meg: már itt volt csemeteként, amikor 12 Reformátusok Lapja

2022. május 8.

| INTERJÚ |

1

2 4 3

5 1. „Gyerekkori” kép Klösz Györgytől a Kodály körönd platánjáról. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. 2. Az ősöreg köröndi matuzsálem (saját kép) 3. A Lánchíd idős, mankóra támaszkodó akáca (saját kép) 4. A Nagy Fa (saját kép) 5. A Döbrentei tér a két világháború között: a képen már ott a fiatal platán. Forrás: Fortepan / Adományozó: Tehtube

minél inkább levenni a terheket, hogy sokáig velünk maradjanak.

A Lánchíd pesti hídfőjénél, a Széchenyi téren például van egy nagyon idős, erősen megdőlt akác, amelynek nagy része már nem is él, mégis gondosan alá van támasztva mankókkal. Ez a megdőlt, mankóra támaszkodó fa a segítségre, botra támaszkodó időseket juttatja mindig az eszembe – mondja Zsófia.

A SZENTÍRÁS FÁI A bibliai teremtéstörténetben is fontos az Ige számomra, hogy a fa Isten szándéka szerint nemcsak azért fontos, hogy gyümölcsöt teremjen, hanem azért is, hogy gyönyörködtessen.

– A fa a földben gyökeredzik, onnan szedi az életéhez szükséges táplálékot, a vizet, de az ég felé tör a lombjával. Talán ezért is szerepel sok vallásban az életfa, a különböző világokat összekötő fa motívuma. Az édenkert fája pedig előre mutat Krisztus keresztfájára is. Sőt, Jézus ácsként maga is fával foglalkozó ember volt. „Mit látsz, Jeremiás? Ezt feleltem: Mandulavesszőt látok. Az Úr pedig ezt mondta nekem: Jól látod, mert gondom van rá, hogy igémet beteljesítsem.” (Jer 1,11–12) Mandulafa, a remény fája nő Budapesten is többfelé. A Gellért-hegyen, éppen a sziklakápolna fölötti kereszt mellett is van egy szép példánya – Viczián Zsófia számára ennek a tavaszi látványa mindig a feltámadás reményét jelenti. Egyébként egyetemi éveinek kedves városában is van egy híres mandula: néhány éve a pécsi Havihegyen álló Havas Boldogasszony-kápolna melletti ősöreg mandulafa kapta az Év Fája címet. És ki hinné, de a Biblia a legtöbbször említett fafajából, a libanoni cédrusból is van a fővárosban egy idős, mintegy 140 éves példány, Hűvösvölgy felé, a Nyék városrész-

ben. Ez tényleg ritkaság, mert az egész országban is csak négyöt hasonló korú példányt ismerünk. – A libanoni cédrus a bibliai időkben a legnemesebb, legértékesebb fa volt, ebből készült a templom sok része, Salamon palotája is – meséli Viczián Zsófia.

A fákra, miként a teremtett világ egészére, ajándékként kell tekintenünk. A diákjaim körében azt látom, hogy a fiatalok egy részében van klímatudatosság. Ugyanakkor ezt a generációt már nagyon meghatározza a rendkívül gyors és ingergazdag digitális kultúra, nehéz őket ezért a természetbe vinni. Ami számomra mindent betöltő élmény, figyelni a fák színét, illatát, azt, ahogy rezegnek a levelek, ahogy beesik a napfény a törzsek között, az ő számukra már-már elviselhetetlen unalom. Épp ezért a felnőttek, a szülők felelőssége, hogy vigyék ki a gyerekeket az erdőbe, próbálják megőrizni a kisgyerekként hozott kíváncsiságot a zöldre, és tudatosítani, hogy a fa más léptékben méri az időt. Például jóval túlélhet minket – hangsúlyozza a hittantanár.

A sétánkat a Bécsi kapu közelében található Európa Ligetben zárjuk. Ezt a parkot Budapest 100. születésnapján nyitották meg. Az itt található fákat európai városok vezetői ültették saját kezűleg, egy-egy olyan fafajtát választva, amely jellemző az országukra, és elviseli a magyarországi klímát is. Az ötven éve ültetett fák közül több kipusztult, azok helyére újakat ültettek. A hosszú évekig kissé elhagyatottan álló ligetből mára csöndes, kellemes park lett. Búcsúzóul a fakutató csak annyit mond: a fák kutatása új perspektívát adott számára. Bárhova utazik, mindig a fákat nézi meg először, mert sokat elárul egyegy városról, kultúráról és az emberről magáról az, ahogyan a fákkal bánik.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ 2022. május 8.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

Jövevény voltam, és…

DÓKA VIKTÓRIA

Távoli rokoni kapcsolatok melegednek fel a háború miatt Kárpátalján, Dercenben több család is fogadott rég nem látott rokonokat Belső-Ukrajnából. Közülük Balázs Irént kerestük meg, aki szintén így adott szállást közel negyven menekültnek rokonsága és református hittestvérei révén. A nála vendégeskedő családtagok kizárólag békére vágynak, hogy visszamehessenek az otthonunkba, mármint abba, ami megmaradt belőle.

Milyen kapcsolatban vannak vendégeikkel?

Férjem unokatestvérének a családja lakik nálunk. Eddig is jó viszonyban voltunk, igaz, csak esküvők alkalmával találkoztunk. A háború kitörésekor azonnal felhívtuk férjemmel a Harkov mellett lakó rokonainkat, hogy elmondjuk, szívesen látjuk családjukat, ha menekülésre kerülne sor.

Bal oldalon Balázs Irén, mellette Szérová Klára Peterivná

Ki főz rájuk és szerzi be mindazt, ami az ellátásukhoz szükséges?

Felváltva főzünk. Ahogy tudnak, ők is eljárnak bevásárolni. Nem számoljuk a rájuk költött pénzt. Igyekeznek a teendőkből kivenni a részüket, legyen szó házi- vagy a tavaszi fóliamunkákról. Önök reformátusok: hogy viszonyul a derceni gyülekezet a menekültekhez?

Zsukovszky Miklós esperes úr megérkezésükkor segélycsomagot hozott, a diakóniai bizottság elnöke felkereste őket. A gyülekezet, a falu szívén viseli a menekültek sorsát, gyűjtöttek ruhát, cipőt, gyerekjátékot. A vasárnapi istentiszteleteket ukránra is tolmácsolják.

Meddig maradhatnak itt?

Ameddig a helyzet megkívánja. Szívesen látjuk őket, a rokonaink, ha idegenek lennének, akkor is hordoznunk kellene egymás terhét. Nem mondom, hogy mindig könnyű az együttélés, kulturális különbségeket kell áthidalnunk. Isten kegyelmének odaélését, nem pedig erőltetését tanulom most.

A családjával március közepén érkezett Dercenbe Szérová Klára Peterivná, a menekültek-befogadottak helyzetéről őt kérdeztük.

Hogyan élik meg a háborút?

Harkovtól nem messze, Balaklejában laktunk. A háború kitörésekor úgy döntöttünk, a közeli nyaralónkban vészeljük át a harcokat, de oda átmenve menedék helyett a harcvonalban találtuk magunkat. Hat napot töltöttünk a pincénkben, ahova légiriadók idejére mentünk le. Ültem ott, és nem tudtam elfogadni, hogy velem történik mindez. Féltem.

Mi indította el önöket Irénékhez?

A nyaralónkból visszamentünk az otthonunkba néhány holmiért, kockáztatva, hogy útközben eltalál egy bomba vagy a 14 Reformátusok Lapja

2022. május 8.

repülő törmelék. Az udvarról láttam, hogy romokban áll a házunk. Ez volt az a pillanat, amely elindított. A nyaralónk pincéjét is lebombázták addigra, nem volt visszaút.

Mennyire érzik biztonságban magukat Dercenben? Itt is vannak légiriadók.

Biztonságban vagyunk, de például ha kombájnok járnak az utcán, a hangjukra mindig megrémülünk, tankra gondolunk. Ma viharos volt az idő, a menydörgéstől, a villámlásoktól annyira megijedtünk, hogy többször kiszaladtunk az utcára, azt hittük, tűz alá vették a falut.

Mit tehetnénk azért, hogy béke legyen, mi, akik nem ülünk döntéshozói székben?

Csak imádkozni tudunk. Elkezdtem istentiszteletre járni itt, Dercenben. Én is, a gyülekezet is imádkozik a békéért, kérem, tegyék ezt önök is. Hiszem, az Úr meghallgat minket, bár a politikusok nem akarnak.

Milyen terveik vannak?

A férjemnek saját autószerelő műhelye volt, én világirodalomés orosznyelv-tanár vagyok. Furcsa az élet… Külföldön fogok munkát vállalni, a férjem nem lépheti át a határt, ezért egyedül. Sajnos a nyugdíjhoz közel kell újrakezdeni az életünket.  FOTÓ: MAKÓ ANDRÁS

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

A Szentírásban vannak részek, amelyekben egy-egy igeverset reggel olvasva egész napra szóló biztatást kapunk. Vannak olyanok, amelyek egy hétre útravalók lesznek, és vannak olyan mondatok, amelyek egész életünkre kiható ígéretet, bátorítást, lelki táplálékot nyújtanak. Emlékeztetnek Isten megszólítására, imádságra ösztönöznek, foglalkoztatnak sokáig, mélyen elgondolkoztatnak. Ha néha elhalványulnak is, mindig újra kifényesednek, amikor ismét ránk találnak.

A római levélben Pál apostol hitünk alapját, legfontosabb sarokpontjait és egész felépítményét foglalja össze, hatalmas hitigazságokat összefüggéseikben érthetünk meg. Érdemes az egészet egyszerre, figyelmesen végigolvasni, nem csak kiragadni belőle a nekünk tetsző, kedves szavakat, mert könnyen ráállhatunk egy válogatós, nekünk kedvező, igegyűjteményes módszerre, amiből aztán hamis illúziókat táplálunk Istenről és akaratáról. Hamis istenismeretünk és téves bibliaismeretünk lesz.

Most olyan verset emelünk ki mégis, abból is két szót, amelyek életre szóló kijelentést tárnak elénk: „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?”

(8,32) Két súlyos szó: „nem kímélte”. A názáreti Jézusnak már születése körülményei is kíméletlenek voltak (istálló, gyermekgyilkosság), azután sem volt hová lehajtania a fejét. Kísértésekkel küzdött (Zsid 2,10), és a végső próba az volt, hogy rágalom és gyűlölet között is Isten szeretetét, bocsánatát hirdette. Jót tett, gyógyított, Isten országáról tanított, mégis irigység, árulás, tagadás, ellenségeskedés jutott neki osztályrészül. Magányosan haldokolt a bűnözőknek kijáró keresztfán. „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46) Nem kímélte. Mert nem szerette? Ellenkezőleg. Megkeresztelkedésekor hangzott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Mt 3,17) Szerette, mégsem kímélte.

Azt hisszük, hogy Istennek vannak kedvezményezettjei, kedvencei, akiknek könnyebb a sorsuk, mint másnak. De a nagy üzenet itt: mégsem.

Isten szeretete nem abban nyilvánul meg, hogy megóv a szenvedéstől. Megengedi a betegséget, súlyos válságokat, néha azokkal segíti a fejlődésünket, mert szenvedések és küzdelmek árán jutunk előre. Ha Jézusnak nem kedvezett, hogy jövök én ahhoz, hogy magamnak különleges elbánást kérjek, kedvence legyek? Nem kímélte a Fiát, de vele együtt mindent nekünk ajándékoz. Ő tudja, mi válik a javunkra. Annak van békessége, aki Krisztusra néz, tőle tanulja meg az engedelmességet. A gazdag Isten azt adja, amire szükségünk van. 

IMÁDKOZZUNK!

Ébredő tavasz

ÁMEN  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

„Nincs irgalom” Az Isten által teremtett világban, ahova azért helyezte az Úristen az embert, hogy „művelje és őrizze azt” (1Móz 2,15), egyre inkább elhatalmasodni látszik az érzéketlenség, irgalmatlanság és közöny. Odafordulás helyett elfordulás, összetartozás helyett szétszakadás jellemzi világunkat, ahol mindenki a saját maga által ácsolt védőfalak mögé bújik, így lesz az ember egyre magányosabbá és kiszolgáltatottabbá, és veszíti el reményét arra, hogy bármi is jóra fordulna.

Heti bibliai szakaszaink sorában Hóseás könyvét kezdjük el olvasni, akinek az volt az Úrtól kapott feladata és küldetése az ő üzenetének tolmácsolásán túl, hogy vegyen feleségül egy parázna nőt, akitől gyermekei is legyenek (vö. Hós 1,2). A születendő gyermekek nevei beszédesek és üzenetet hordoznak az adott korban is: Jezréel, azaz Isten elvet, Nincs irgalom és Nem népem (vö. Hós 1,4.6.8). Izráel elfordult Istentől, nem kereste az Úr akaratát, hanem idegen bálványok és népek segítségében reménykedett. Az Úr ezekben a nevekben kiábrázolta népe bűneit, hogy jelül és figyelmeztetésül legyenek mindenki számára.

A minket körülvevő kilátástalanságok, háborúk, járvány, szegénység láttán sokan azt gondolják, hogy Istennek elfogyott az irgalma, holott az ember felelős mindenért, mert ő fordult el Teremtőjétől és nem akarja belátni, hogy megoldási kísérletei mindaddig kudarcra vannak ítélve, amíg önmagába és nem Istenbe veti reménységét, hitét.

Hóseás megjövendöli: lesz majd valaki, aki összegyűjti Izráel fiait, akit fejedelmül választanak majd, és aki majd kimondja, hogy „népem” és „van irgalom” (Hós 2,2–3)! Ez a valaki az egyszülött Fiú, Jézus Krisztus, aki azért jött, hogy Istent Atyánknak nevezhessük, aki halálával és feltámadásával azt üzeni mind a mai napig: „Van irgalom.” (Hós 2,3)  SZETEY SZABOLCS 2022. május 8.

Reformátusok Lapja 15

| INTERJÚ |

Az igaznak emlékezete áldott WEBERNÉ ZSIKAI MÁRIA

Sipos Ete Álmos lelkipásztor öröksége laikusok és egyházi vezetők generációiban él tovább, akiknek hitét szolgálatán, előadásain, könyvein keresztül formálta és erősítette. Isten több mint fél évszázadon át használta, hogy a bibliai keresztyénség életet megváltoztató igazságait hirdesse. Tanítói szolgálatából sokan megtanultuk, hogy Isten szentsége felfoghatatlanul nagyobb, mint gondoltuk, a bűneink mélyebben gyökereznek, mint képzeltük, és Isten kegyelme Jézus Krisztusban érthető meg egyedül. Idén májusban lenne 85 éves. Az évfordulóhoz közeledve portréját ezúttal a hozzá legközelebb állók visszaemlékezéseiből rajzoljuk meg.

SIPOS ETE ÁLMOSNÉ

SIPOS ETE ZOLTÁN lelkész

A jó házasságban élők Istenhez segítik közelebb egymást, vallotta férjem, és életünkben ez valósággá vált. Álmos 24, én 20 éves voltam, amikor szövetséget kötöttünk, szépet és nagyot álmodtunk. Nyolcévi házasság után azonban szürkülni kezdett minden.

Kicsi szórványgyülekezetben szolgálva négy gyermeket neveltünk szűkös anyagi körülmények között. Segítségre szorultunk, és az Isten kegyelme nem késett. A gyülekezetünkben tartott evangélizációs héten Álmos megújult hitében, engem pedig megtérésre segített Isten Igéje és Szentlelke. Keresni kezdtük, mi az Isten terve az életünkkel. A közös bibliaolvasás és imádság során megértett igazságok egyre nagyobb hatást gyakoroltak ránk. Férjem puritán ember volt, hitében következetes, munkájában, időbeosztásában pontos. Háza népének jó pásztoraként előttünk járt, szeretete, humora biztonságot adott. Hálás vagyok, hogy segítőtársa lehettem.

Édesapám mély alázattal szerette a Szentírást és megváltóját, az Úr Jézus Krisztust. Olthatatlan szomjúság élt benne a Biblia mélységeinek megismerésére, amely életkora előrehaladtával sem csökkent, sőt, inkább erősödött. A megértett igazságok alapján kész volt néhány korábbi teológiai nézetét felülvizsgálni és pontosítani. Élete utolsó pillanatáig igyekezett az Úrnak engedni, az Igéhez igazodni házasságában, gyereknevelésében, családi és gyülekezeti életében. Jézus lett lelkipásztori szolgálatának meghatározója: arra törekedett, hogy amit a Szentlélek segítségével igaznak ismert fel, azt határozottan, bölcsen és szeretettel érvényesítse az igehirdetéseiben, tanító előadásaiban. Mint elsőszülött fiának, aki a legtöbb időt tölthettem vele testvéreim közül, rendkívül sokat jelent, hogy így emlékezhetek rá.

16 Reformátusok Lapja

2022. május 8.

| INTERJÚ |

SIPOS ETE ÁLMOS (1937–2015) Budapesten született 1937. május 16-án. A középiskolai tanulmányait Sárospatakon kezdte, majd miután államosították a református kollégiumot, Kisújszálláson fejezte be a gimnáziumot.1961-ben kapott lelkészi oklevelet a Budapesti Református Theológiai Akadémián.

Hetvenévesen szerzett PhD-fokozatot az Utrechti Egyetem teológiai fakultásán missziológiai tudományokból.

Huszonnyolc évig Tápiószelén, tizenhat évig a budapesti Nagyvárad téri református gyülekezetben szolgált lelkipásztorként. 2009ben, 72 évesen vonult nyugdíjba, ezt követően még további hat évig aktív szereplője volt a magyarországi keresztyén életnek. A Biblia Szövetség alapító tagja, főtitkára és bibliaiskolai tanára. Több mint fél évszázados lelkipásztori munkája, közéleti tevékenysége, példaértékű életútja elismeréseként 2012-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést vehette át a köztársasági elnöktől.

SIPOS CSABA ZSOLT vállalkozó

LUZNÉ SIPOS GYÖNGYVÉR SAROLTA misszionárius

Vidám, jó humorú ember volt, szerettem vele lenni. Emlékszem, az egyik születésnapomra elfelejtettek ajándékot venni, mégis máig őrzöm az ünnep emlékét, mert édesapám felajánlotta, bármit kérhetek tőle. Az iskolában akkoriban a fejenállást gyakoroltuk, ezért azt kértem, álljon fejen. Nagy szenzáció volt a családban, mivel tökéletesre sikerült a mutatvány. Ha egy szóval kellene jellemeznem, akkor a hűség jut az eszembe. Mindent odaadással végzett. Előttem van, amint kockás ingben és az elmaradhatatlan svájci sapkában a templomkertet kaszálta, vagy autószerelés közben maga mellé ültetett a kis sámlira, és megmutatta a fékbetétcsere rejtelmeit. Örülök, hogy elmondtam a szüleimnek, mennyire hálás vagyok Istennek, hogy engem rájuk bízott!

Édesapám Istent szerető ember volt, ebből fakadt életbölcsessége, amellyel felkészített az életre. Elhintette bennem az Isten szava iránti tiszteletet, bizalmat és szeretetet. Sohasem tartott hosszú, „morális prédikációkat”. Kevés, de egyértelmű szóval és következetes életpéldájával tanított arra, hogy ne féljek az emberektől, de minden időben féljem az Istent. Álljak ki bátran az igazság ügyéért, még akkor is, ha egyedül maradok, vagy ha ez számomra hátrányokkal jár. Munkám legyen gondos és tisztességes. Maradjak mértékletes még a legjobb dolgokkal is, és legyek hűséges a kevesen. Ne kergessek álmokat, hanem józanul ítéljem meg a lehetőségeimet, és hálásan éljek velük. Legyek nyitott az új dolgokra és maradjak tanítható. Ismerjem el, ha tévedtem. Ne magamért éljek, hanem lássak túl önmagamon, és bízzak abban, hogy ha Isten dicsőségét, akaratát és céljait az első helyre teszem, megtalálom a boldogság titkát. Kipróbáltam. Igaza volt!

SIPOS ABA ÁLMOS lelkész A „legszerencsésebbek” közé tartozom. Elsősorban azért, mert amióta édesapámként ismertem, mindig ugyanaz volt: nem, nem tökéletes, hanem önazonos. A Krisztus-hit, a lelkipásztorság, a magyarság nem szerep volt az életében, hanem maga az élete. Amikor nyakig kormosan szerelte az olajkályhát, vagy megtanított cipőt pucolni. Amikor beállt közénk focizni, légbokszolt velem, vagy együtt hallgattuk a Szabad Európát. Amikor „a tanyán” a csendesheteken tanította nekünk Isten kijelentett igazságait, vagy a doktori dolgozatát védte hetvenévesen Hollandiában. Amikor kitüntetettként a parlamentben kezet fogott az ország vezetőivel, vagy palástban a falusi szószéken állt. Amikor áldást kért házasságomra és megkeresztelte gyermekeinket, vagy felhívott, mert elakadt a számítástechnika rengetegében. Amikor együtt ittunk egy jó pohár bort, vagy földi élete utolsó két éjszakáján fogtam a kezét a ceglédi kórház csendjében...

SIPOS AJTONY LEVENTE lelkész Ha éltek valaha a környezetemben olyanok, akik istenfélelemmel igyekeztek a Szentírást képmutatás nélkül, szüntelenül komolyan venni, akkor azok a szüleim. Sokunknak lettek példaképei: lehet a Biblia szerint élni a 21. században is. Édesapámat szolgálatai alatt sokféle támadás érte a hite és a meggyőződése miatt, de soha senki ellen nem táplált magában haragot, nem tervezett bosszút. Különbséget tudott tenni lényeges és lényegtelen között, nem vette fel a kesztyűt, és nem vesztegette energiáit mellékes civakodásokra és szóharcokra, vitákra. Nem emlékszem rá, hogy magának valaha is elégtételt követelt volna bármiért. Tanulom tőle, máig. Hogy belül hogyan rendezte el magában élete gondjait, azt is megtanulhattam tőle, mert 2022. május 8.

Reformátusok Lapja 17

| INTERJÚ |

gyermekkoromban reggelente, amikor készültünk testvéreimmel az iskolába, és különböző okok miatt benyitottunk dolgozószobájába, gyakran hőköltünk vissza, mert térden állva találtuk őt, amint imádkozott.

SIPOS ALPÁR SZABOLCS lelkész Édesapám mert hitből új utakra elindulni, rábízni magát Istenre. Így vállaltak bennünket, gyermekeket, és így kezdett bele az ifjúsági csendesnapok szolgálatába az állami és egyházi tiltás ellenére. Elindította a tápiószelei tanyán a csendesheteket, részt vett a Biblia Szövetség megalapításában. 56 évesen szolgálati helyet váltott, a virágzó gyülekezetből az újraépítendőbe, és kezdett doktori munkájába a 62. születésnapja után.

Nemcsak a példáért vagyok hálás, de a biológiai életemet is hitének köszönhetem. Nem tudok másról, amely úgy lelkesítette volna, mint az evangélium ügye. Nem volt tökéletes, de nem is hitte magát annak. Határozottsága, kora, doktori címe ellenére megvolt benne a nyitottság és alázat, hogy tanuljon másoktól, nyilvánosan is beismerje tévedéseit, hibáit, bűneit.

Ha rájött, hogy valamiben rossz példát mutatott vagy valamit helytelenül tanított, korrigálta.

GAJÁRINÉ SIPOS BOGLÁRKA PIROSKA tanár, főállású édesanya Életem egyik legmeghatározóbb élménye, ahogyan édesapám az első gyermekem érkezését fogadta. Egyetemi éveim alatt messzire vetődtem mind az apai, mind az atyai háztól, sok mélységet éltem meg. Szüleim éveken keresztül féltő szeretettel próbáltak jobb belátásra bírni. Egy éppen megszülető kapcsolatomban várandós lettem, és úgy döntöttünk, vállaljuk a babát. Hogyan álljunk a szüleim elé és mondjuk el félelmeinkkel vegyes örömünket? Lelkészgyerekként pontosan tudtam, hogy ez a házasságon kívül fogant gyermek teljesen ellentétes az általa képviselt isteni renddel, és alapjaiban áshatja alá szolgálatának hitelességét. Féltem a fájdalomtól, csalódástól, amit látni fogok a szemükben. Ennek ellenére nem roskadt össze, amikor meghallotta tőlünk a hírt, nem gondolt a „jó hírére”, hanem Isten Igéjével és ígéreteivel bátorított bennünket, magához ölelt, imádkozott értünk. Megrendülten láttam, mennyire átitatta Isten kegyelmének tudata: nem vádolt minket, túllépett saját magán, és készen állt Isten szeretetéről bizonyságot tenni. Édesapám lelki élete ebben a pillanatban vált hitelessé számomra, és ez meghatározó szerepet játszott abban, hogy visszavágyódjak mind az apai, mind az atyai házba.

SIPOS DÁVID tanár A baljós jelek tizenkét éves koromban jelentkeztek először.

Nem akartam tanulni, romlottak a jegyeim, elhidegült a viszonyom a „faterommal”. Igen ám, de konfirmálni meg csak kellett… Így aztán nyolcadikos koromban én is konfirmáltam.

Nem meggyőződésből, de mégiscsak… Szóval, ott álltam, és 18 Reformátusok Lapja

2022. május 8.

egy dolog izgatott igazán: melyik Igét fogja mondani?! És azt mondta! Azt, amelyiket szerettem volna, és amelyiket szerettem volna magaménak érezni, mert sportos, mert férfias volt… Szóval, ott álltam, számban életem első korty borának felnőtté avató, részegítő ízével, és apám felemelte kezét, hogy megáldjon: „Harcold meg a hitnek szép harcát…”

HUNYADVÁRINÉ SIPOS MÁRTA MÁRIA szociális munkás–mediátor Isten édesapámat mérhetetlen gazdagsággal ajándékozta meg, aminek mi rajta keresztül örökösei lehetünk. Látható kincse volt édesanyánk személye és szerelme, tizenegy gyermeke és azok leszármazottai, megszámlálhatatlan lelki testvére. A legtöbbre azonban azt tartotta, hogy Isten őt gyermekévé fogadta, fiának nevezte és gyönyörködött benne. Személyes kapcsolatban volt mennyei Atyjával, amit élete során mi közelről is láthattunk. Ez tette őt szabaddá szeretni, megbocsátani, hibázni és bocsánatot kérni, szólni, ha kell, vagy épp csendben maradni. Istent kereső vágyat ébresztett bennünk, és túlmutatott saját magán.

ANTALÓCZINÉ SIPOS ESZTER ANNA óvodapedagógus Sosem fogom elfelejteni azt az éjszakát, amikor értesítettek, hogy édesapám haldoklik. Kétségbeestem, sírtam, vegyes érzelmek és emlékek kavarogtam bennem. Talán a legjobban az fájt, hogy a két, akkor még aprócska gyermekem alig, a szívem alatt hordott pici pedig egyáltalán nem ismeri meg a nagyapát. Vágytam ott lenni mellette. De valójában mit is mondanék neki? – merült fel bennem. Próbáltam elképzelni, mi lehet most apában. Fél? Rémült? Nem. Biztos voltam benne, bármilyen testi fájdalmai vannak is, a szívében hihetetlenül izgatott és boldog! Hiszen már látja a mennyország ragyogó fényét. Egész életében a megtérésre buzdított és bátorított, hogy odaát együtt láthassuk meg Istent, és örvendezzünk jelenlétében. Hihetetlen békesség és furcsa boldogság fogott el.

Hamarosan célba ér. Igen, ezért és csakis ezért érdemes élni!

GULYÁSNÉ SIPOS SÁRA LÍDIA óvodai adminisztrátor Tinédzserkoromban arra vágytam, hogy jobban megismerjem az apukámat, és több időt tölthessek vele. A mi népes családunkban erre csekély esély nyílt, mindenki mással osztoznom kellett rajta. Végül elfogadtam ezt a helyzetet, és megbecsültem minden közös percünket. Megtérésem után néhány évvel Isten különleges ajándékot adott nekem. Édesapám utolsó három évében együtt éltem otthon a szüleimmel, mint „egy szem kislányuk”. Örömmel és hálaadással tekintek vissza ezekre az időkre.

Először nehéz volt elvonatkoztatni attól a személytől, akit mindenki ismert, a lelkésztől, a lelki vezetőtől. Végül sikerült úgy látnom őt, mint embert, a szerető apát, aki gondját viseli a családjának. Megláthattam hűségét az Úr iránt, megerősödhetett az apa-lánya kapcsolatunk, élete példaértékű lett számomra.  FOTÓ: SIPOS BOGLÁRKA PIROSKA, SIPOS BOGÁTA ILLANGÓ

| EGYHÁZI ÉLET |

Aki elmondta, amit Isten rábízott FEKETE ZSUZSA

A nagy nevetésekre emlékszem, a derűjére, a mély hitére, az egyháza iránt érzett féltő szeretetére, és az erőre, amely nagybetegen is áradt belőle élete utolsó hónapjaiban. Így maradt meg bennem Sipos Ete Álmos lelkipásztor, a református egyház meghatározó alakja, a Biblia Szövetség egykori főtitkára.

Azért tudott Isten útjára hívogatni, mert maga is azon járt. Csak később tudtam meg, mennyire rögös volt ez az út. Lelkész édesapját meghurcolták és bebörtönözték a hite miatt a kommunisták.

Nem véletlenül szúrta a szemüket: akkoriban a kisújszállási gyülekezetnek tizennégyezer tagja volt. A budapesti teológián az ötvenes évek végén alig akadt olyan tanító, akire felnézhetett volna. Ebben az időszakban Ravasz László, Gyökössy Endre és Joó Sándor igehirdetései voltak rá nagy hatással.

Később, már lelkipásztorként gyakran figyelmeztetett, hogy emberközpontúvá vált az egyház, pedig Jézus Krisztus körül kellene forognia. Nemcsak a reformátusság, hanem a magyar haza dolgai iránt is érzékeny volt. A Biblia Szövetség főtitká-

raként tett karakán megnyilatkozásaira a világ is felfigyelt. Fittyet hányva a korszellemre csak arról beszélt, amiben hitt.

Ahogy gyerekkorában nem riadt meg a kemény paraszti munkától, úgy a szószéken és a közéletben sem félt egyértelműen fogalmazni. Már évtizedekkel ezelőtt fel akarta rázni „a szendergőket”, mert azt látta, hogy a keresztyénség célpont a világban. Ma, 2022-ben már pontosan tudjuk, mennyire igaza volt.

A valódi reformációt a gyülekezetek felvirágoztatásában látta, mert úgy vélte, gyorsan elfogynak a templompadokból a hívek, ha üres hagyományőrzéssé silányul az egyházi élet. „Hiába szeretnénk reformációt elérni az egyház alkotmányában, törvényeiben, szervezeti felépítésében, ha közben a gyülekezeti élet

halálosan beteg” – hangoztatta minden lehetséges fórumon. „Az olyan gyülekezeti élet felé kell mozdulni, amelynek középpontjában nem a lelkipásztor, esetleg a nagyobb anyagi befolyással bíró presbiter vagy a magát extra hívőnek valló csoport, hanem az élő Jézus Krisztus és Igéje, a Biblia áll!”

Az isteni küldetés betöltése az értékes élet, bárhol éljen az ember – vallotta. „Számomra egy idő után egyértelművé vált, hogy igehirdetőnek kell lennem.

Nem az a kérdés, hogy hány öregotthont építettem, mit újítottam fel, hányan tértek meg körülöttem. Isten az Igét bízta rám. A lelkipásztori élet kulcskérdése, hogy elmondtam-e, amit Isten rám bízott.” Gyülekezeteiben, a budapesti Nagyvárad téren és Tápiószelén is lelki ébredést adott Isten. Életét céltudatosan élte. Egyvalamit azonban nem tudott elképzelni: a boldogságot Isten nélkül. Feleségével, Saroltával tizenegy gyereket neveltek fel. Amikor arról faggattam, hogyan bírták a szülőséggel járó feladatokat, mosolyogva annyit felelt: nincs módszer. Kegyelemből.

A hetvenes évei második felében súlyos betegséggel küzdött. Amikor hogylétéről érdeklődtem, utolsó levelei egyikében ezt írta: „Lelkileg jól vagyok, betegségem okát nem keresem, annál inkább az Úr céljait velem. Végső célját világosan látom és értem, és ez sok erőt ad, közelebbi céljának megértéséért pedig imádkozom. Egyházunk pulzusán igyekszem ott tartani a kezemet.

Ha Isten még használni akar, meg fogok gyógyulni. Addig is végezhetem azt a hitgyakorlatot, amelyre én is biztattam a szószékről másokat, amikor Józsefről prédikálva megállapítottam, hogy Isten dobbantódeszkái sokszor a mélységekben vannak, ahonnan a földi küldetésünk újabb fennsíkjára, vagy magához, a mennybe emel fel.”

2015. szeptember 7-én emelte fel.  FOTÓ: FÜLE TAMÁS / PAROKIA.HU

2022. május 8.

Reformátusok Lapja 19

| GONDOLATOK |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

LXVI. ÉVFOLYAM,

19. SZÁM,

2022. MÁJUS 8.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

„Milyen jó lenne nem ütni vissza” Túljutottunk ugyan a költészet napján, volt koszorúzás, versmaraton, költő–versbarát találkozók sokasága és – természetesen – megemlékezések sora József Attila születésnapjára.

Sokat töprengtem azon, versei közül melyik segíthet nekünk igazán életünk méltó folytatásában a mai háborús, ugyanakkor még mindig járványsújtotta 2022-es évben. Könnyű volt rátalálnom a válaszra, egy 1924-ben született József Attila-vers, a Milyen jó lenne nem ütni vissza soraiban, amelyekből most néhány időszerű gondolatot, életprogramot idézek: „Mikor nagyokat ütnek rajtunk, / Milyen jó lenne nem ütni vissza / Se kézzel, se szóval… Lelkeimmel pörölnöm kéne / S élvén is vagyok most a béke… Fölemelnek a napsugarak, / Isten megcsókolja minden arcom…” Erről az utóbbi sorról minden Bibliát olvasó embernek azonnal egyetlen idézet juthat az eszébe, amelyet csak a Ferencváros poéta-szülöttének oly becses Károli-fordítás költői szépségű sorával „rímeltethetünk”: „A ki egyik arczodat megüti, fordítsd néki a másikat is.” (Lk 6,29) Fájdalom, amit ma a világban és a világhálón látunk, tapasztalunk, s rettegő szívvel olvasunk, az nem hasonlít sem a Szentírás, sem az egykori tizenkilenc éves versíró, József Attila szavaira és hitvallására. Most csak egyet említek személyes, nagyon fájdalmas élményeim közül. Amikor az orosz–ukrán háborúban rommá tett mariupoli szülészeti klinika két áldozatáról, egy sebekkel borított fiatal anyá­ ról és az anyaméhben megölt gyermekéről – egy szörnyű fénykép hívta elő belőlem ezt a verset – szóló rekviemem megjelent, a sok együttérző, vigasztaló visszajelzés mellett gyakoriak voltak a durva megjegyzések is: „Ez a kép hamisítvány, vedd elő az agyadat…” és hasonló gyöngédségek.

Vagy: „Nincs ezen mit csodálkozni, ők kezdték, most csak visszakapják, amit érdemelnek.” Ugyan kik: egy mindenórás asszony és egy ártatlan magzat? Minderről és a József Attilavers gyermekien tiszta megfogalmazásáról a nagy irodalmi műveltségű és érzékenységű rabbi, Scheiber Sándor szavai villanhatnak fel bennünk: „József Attila istenszemlélete valahogyan rokonságot tart a középkori amor sanctus (szent szeretet) naivságával… Ennek a gyermekded látásának a magyarázatát keresve nővére egy mondatába fogódzunk: a korán eltűnt apának hiányérzete tette azt, hogy a kisfiú olyan sokat foglalkozott a Jóistennel. Ez a megállapítás talán istenes versei hangjára is jellemző… Ha Istennel, vagy Istenről beszél… egyszerűvé válik a stílusa, s meghalkul a hangja.

Ilyenkor hangjához színt, mondanivalóihoz szavakat keresve a Szentíráshoz és a legendához folyamodik.” Ez a gyermekien őszinte Szentíráshoz fordulás érződik az általam idézett versben is, amelyről eszünkbe juthat, hogy József Attilát a Kálvin téri templomban keresztelték.  PETRŐCZI ÉVA

ÁRA: 500 FT

Amiről a fák mesélnek 9 771419 856007

VICZIÁN ZSÓFIA: „A TEREMTETT VILÁG AJÁNDÉK”

22019

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: .........................................................................................

Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................

Telefon (nem kötelező): ...........................................................

Aláírás: ...................................................................................

20 Reformátusok Lapja

2019. január 6.





1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

| GONDOLATOK |

VITÉZ FERENC

Szeretet a lépcsőn A szerző főiskolai docens, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék vezetője, újságíró

A szerző illusztrációja

Aki vonattal érkezik Debrecenbe, a vágányokat az állomással összekötő aluljárót két lépcsőn keresztül is elhagyhatja (ha vonattal utazik, ugyanezeken a lépcsőkön távozik). Az egyik oldal fokain tizennégy, debreceni és a városhoz kötődő író és költő nevét olvashatja Fazekas Mihálytól Térey Jánosig, a másik oldalon Pál apostol Korinthusiakhoz írt első levelének 13. részéből a „szeretethimnusz” sorait, minden második lépcsőfokon, összesen nyolc részletben: „A szeretet türelmes, jóságos, a szeretet nem irigykedik, / a szeretet nem kérkedik, nem fuvalko-

dik fel. / Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, / nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. / Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. / Mindent elfedez, mindent hisz, / mindent remél, mindent eltűr. / A szeretet soha el nem múlik.”

A Magyar Református Szeretetszolgálat önkéntesei festették le a járványos időszak előtt a Nagyállomás lépcsőit, és helyezték el rajta az újszövetségi feliratokat, egyszerre útravaló gyanánt és vendégváró üdvözletként. A kék-sárga színvilág jól illeszkedik a vasúttársaság logójának és Debrecen városzászlajának a színeihez. Sajnos, a szövegek egyre nehezebben olvashatók: az időjárás (a nedvesség, a fagy, nyáron a hőség, a por, a puszta ölében mindenütt és mindenkor jelenlévő huzat) megtette a hatását. Ha a szeretetszolgálat munkatársainak némi energiája fölszabadul a mostani kék-sárga ország háborús menekültjeinek megsegítése után, a szeretethimnusz idézett mondatatai is renoválásra szorulnak majd.

Nem tudom, kié volt az ötlet, de névtelenül is kivívja az elismerést. Nemcsak azért, mert annak, aki jól ismeri az apostoli szöveget, megnyugvást kínál, hogy jó helyre érkezik, hogy a zajban és forgatagban is áhítatlehetőséget kap, de azért is, mert azok, akik nem találkoznak önszántukból a Bibliával, a legkevésbé tolakodó, már-már spontán és természetes módon kapnak a mindennapi életben is támogató és vezető üzeneteket.

Ha éppen utazunk, már nem vagyunk otthon, és még nem vagyunk a célunknál, de kicsit még otthon maradtunk, és gondolatban már ott vagyunk, ahová épp tartunk. Tulajdonképpen az úton lét jellemzi az életünket is. Szeretnénk eljutni egyik pontból a másikba, mindig új tapasztalatokat szerezni, megtenni valamit, amit elterveztünk, vagy valamit, amire a küldetésünk vezet; szeretnénk előrébb jutni és onnan visszatekinteni, értékelni a két pontot összekötő egyenest vagy görbét; aztán hálát adni az otthonért, megköszönni a célt, és nem félni az utazástól, hanem szolgálat eszközének tekinteni azt.

Vannak, akik naponta vagy hetente teszik meg ugyanazt az utat, és már fel sem tűnik, hogy milyen tájak mellett suhannak el, milyen emberekkel találkoznak – nem az utazásra, hanem az otthonra vagy a munkára koncentrálnak. Mások évente egyszer utaznak vagy még ritkábban, és nem biztos, hogy vonattal. Talán szoronganak kicsit, mert bizonytalanná válnak a biztos pontok, amikor el kell hagyni őket, az utazás végén pedig az ismeretlen várja őket, még akkor is, ha a prospektusokból előzetesen jól áttanulmányozták a helyszínt.

Mindig alkalmat kínál viszont az út – tehát az életünk minden egyes pillanata – arra, hogy magunk mögött hagyjunk egy terhet, hogy ajándékot készítsünk vagy ajándékot kapjunk. Hogy a türelmetlenség jósággá váljon, a büszkeség átváltozzon alázattá, az önzés pedig megértéssé és odaadássá. Hogy a hamisság helyett az igazságot keressük, az örök reménység hosszútűrővé tegyen bennünket. Hogy minden épületen, fán és kavicson, minden arcon vagy a homlokunkat csapkodó esőcseppben észrevegyük: a szeretet soha el nem múlik. És amiként a szöveget az idő, úgy a szeretetszövetet is megkoptatja a mindennapi sürgés a célok és céltalanságok között. Renoválásra szorul.  2022. május 8.

Reformátusok Lapja 21

| HITVALLÁS | MOLNÁR AMBRUS református lelkipásztor • Balassagyarmati Református Egyházközség

A Szentháromság Isten A Hit-Vallás sorozat előző cikkében Isten különös kijelentéséről, azaz a Bibliának az ihletettségéről, tekintélyéről és tévedhetetlenségéről volt szó. Most nézzük meg, kicsoda az az Isten, akit a Bibliából ismerhetünk meg.

I

sten helyes ismerete az alapja minden más bibliai, teológiai tantételnek, azaz magának a keresztyénségnek is. A keresztyén Istenről szóló helyes ismeret összefoglalása a szentháromságtan. Első hallásra olyan elvont elméleti tételnek tűnhet, amelynek a „lába” nem ér le a keresztyén élet talajára. Azaz, ami érdekes lehet a „keresztyén szakemberek” számára, de mellőzhető az átlagos keresztyénnek. Ennél nagyobbat nem is lehetne tévedni. Már csak azért sem, hiszen az alapján keresztyén egy egyház, hogy vallja a Szentháromságot.

Isten kezdettől fogva úgy mutatkozik be, mint aki egy Isten. Erről az Istenről pedig idővel kiderül, hogy három személyben létezik, azaz ismerjük Atya Istenként, Fiú Istenként és Szentlélek Istenként. A három személyben azonban nem három különálló Istent, hanem egy végtelen és örökkévaló Istent imádunk.

ISTEN EGYLÉNYEGŰ

Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A „Vagyok” küldött engem hozzátok. (2Móz 3,14) Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül! (2Móz 20,2–3) Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon; írd föl azokat házad ajtófélfáira és a kapuidra!

(5Móz 6,4–9)

Az Ószövetség első és legfontosabb állítása Istenről, hogy személy. Ez az Isten olyan világban lép kapcsolatba Ábrahámmal, amelyben rengeteg istent imádnak. Ebben a többistenhitű, politeista környezetben hívja el, hogy kövesse őt mint egyedüli és igaz Istent.

Izráel népe először úgy ismeri meg Istent a történelemben, mint Szabadítót, aki hatalmas erővel kihozta őket az egyiptomi halálos szolgaságból. Majd megtudják, hogy ő egyben a világ Teremtője is. Sőt, Isten nemcsak Izráel népi Istene, hanem az egész világ Ura. Ez az Isten ÚR-ként mutatkozik be Mózesnek a 2Móz 3,14-ben. Egyedülálló Istenként jelenik meg a Tízparancsolat elején, a 2Móz 20,2–3-ban. Páratlanságát rögzíti a zsidóság egyik legfontosabb hitvallása is, az 5Móz 6,4–9. A bűneset miatt az ember deformált természeténél fogva a Teremtő helyett a teremtést imádja. Izráelnek pedig ebben a világban kizárólag az egy élő Istennek kell engedelmeskednie, és az irányában tanúsított teljes odaadással élnie. Az egy Isten tiszteletének teljesen át kell hatnia a zsidó családi életet és a gyermeknevelést. Sőt, a zsidó életmódban Isten egyedülállóságát hangsúlyozó jelekkel kell körbevenniük magukat (csukló, homlok és ajtófélfa). Ezt az egylényegűséget hangsúlyozzák továbbá a zsidó szokások és az elrendelt ünnepek is (vö. 3Móz 23).

Amikor Izráel feladja Isten egyedüli úr voltát, és hamis isteneket, bálványokat követ, akkor a prófétákon keresztül Isten arra emlékezteti őket, hogy ő egyetlen más istenhez sem hasonlítható (Ézs 46,9–10), sőt azok Istenhez képest még csak isteneknek sem nevezhetők (Jer 2,11). Hiszen az egész világ felett egyedül ő uralkodik, az egy igaz Isten.

ISTEN HÁROM SZEMÉLYBEN LÉTEZŐ Az Ószövetségben megismert egy Istenről az Újszövetségben hangsúlyossá válik, hogy három személyben létezik. A Szentháromság Isten ugyanaz, mint akiről a Biblia elejétől olvasunk, de igazán észrevehetővé Jézus Krisztus testet öltése után válik.

Jézus földi életét a négy evangélista közül János indítja a legmesszebbről. Már a földi születés előtt ír Jézusról. A Jn 1,1–4-ben azt látjuk, hogy megkülönbözteti egymástól Istent és az Igét, akik éppen valamiféle különbözőségük miatt egymással szoros kapcsolatban vannak. Ugyanakkor azonosítja, felruházza mindkettőt az egy isteni lényeggel, amikor a halhatatlan életről és a világ teremtéséről beszél. A Jn 14,9ben maga Jézus is megerősíti, hogy az Atya és a Fiú nem ugyanaz a személy, lényegileg mégis szétválaszthatatlan. A Jn 14,26-ban pedig a Fiúról és a Szentlélekről, illetve az ő lényegi egységükről olvashatunk.

Jézushoz hasonlóan a Szentlelket is isteni tulajdonságokkal azonosítja a Biblia.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek egymás mellett megjelenik többek között Jézus feltámadását követően a missziói parancsban (Mt 28,19–20), a korinthusi levél záró áldásában (2Kor 13,13) vagy Péter levelének bevezető üdvözlésében (1Pt 1,1–2). Isten tehát nem számunkra létezik Szentháromságként, hanem önmaga számára, mintegy önmagában. Az Atya a Fiúra nézve Atya. A Fiú az Atyára nézve Fiú. A Szentlélek pedig az Atyának és a Fiúnak a Lelke. Isten tehát egy nézőpontból egynek, egy másik nézőpontból pedig

22 Reformátusok Lapja

2022. május 8.

| HITVALLÁS |

háromnak tekinthető. Ennek elfogadása korántsem konfliktusmentes. Az első századokban a keresztyén egyház komoly küzdelmeket vívott, mert ragaszkodott ahhoz, hogy egy Isten létezik három személyben, miközben elutasította a három Isten létét, azaz a többistenhit „keresztyén” változatát. A Szentháromság nem Isten „leegyszerűsítése”, hanem Isten önkijelentése.

A Szentháromság értelmének közelítésére vannak kísérletek. Az ókori színjátszásban egy színész gyakran több személyt is játszott ugyanabban a darabban. A különböző szerepekhez mindig a megfelelő álarcot vette fel. Ehhez hasonló módon lehet az egy Isten egyszerre az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

Egy másik magyarázatban C. S. Lewis irodalmár, keresztyén apologéta a különféle dimenziók összehasonlításán keresztül igyekszik a Szentháromság értelmét közel hozni. Keresztény vagyok című művében így ír: „Ha csak egy dimenziót használunk, akkor csak egyetlen egyenes vonalat húzhatunk. Ha kettőt, akkor rajzolhatunk ábrát, mondjuk egy négyzetet. S a négyzetet négy egyenes vonal alkotja. [...] Ha három dimenziónk van, akkor alkothatunk egy úgynevezett térbeli testet, például egy kockát [...]. S a kockát hat négyzet alkotja.

Látja már a lényeget? Egy egydimenziós világ egy egyenes vonal lenne. A kétdimenziós világban még vannak ugyan egyenes vonalak, de sok vonal alkot egy ábrát. A háromdimenziós világban vannak még ábrák, de sok ábra együtt alkot egy térbeli testet. Más szóval, ahogy egyre valóságosabb és bonyolultabb szintek felé haladunk, nem hagyjuk magunk mögött az egyszerűbb szinteken fellelhető dolgokat: azok továbbra is megmaradnak, de egymással új és más-más módon összekapcsolódva – olyan módokon, hogy azokat el sem tudnánk képzelni, ha csak az egyszerűbb szinteket ismernénk.

A keresztény Isten-magyarázat mármost ugyanezen az elven alapul. [...] Az emberi szinten egy személy egyetlen lény, és bármely két személy két különböző lény [..]. Az isteni szinten is találunk még személyeket, de ott ezek olyan újfajta módokon vannak összekapcsolódva, hogy azt mi, akik nem élünk azon a szinten, elképzelni sem tudjuk. Isten dimenziójában, hogy úgy mondjam, egy olyan lényt fogunk találni, aki három személy, miközben egyetlen lény marad, mint ahogy a kockát is hat négyzet alkotja, de közben kocka marad.”

Az Atya, Fiú és Szentlélek, a Szentháromság tagjai egylényegűek, egyenértékűek, de munkájukban, cselekvési módjukban különböznek. Az Atya a teremtő és gondviselő, a Fiú a megváltó, a Szentlélek pedig a megszentelő.

A Szentháromság tana Isten önkijelentésében, a Bibliában sok mindent érthetővé tesz, de maradnak homályosságok, mert az Istennel kapcsolatos ismereteink mindig is korlátozottak lesznek. Teljesen és tökéletesen soha nem ismerhetjük meg teremtményi, azaz korlátozott mivoltunkból fakadóan (vö. Ézs 55,8–9).

A SZENTHÁROMSÁGTAN JELENTŐSÉGE A Szentháromság következtében válik érthetővé az isteni szeretet, amelynek a lényege az önátadás (1Jn 4,7). Ez a minta az Istennel való viszonyban és a különféle emberi kapcsolatokban. A Szentháromság miatt tudhatjuk, hogy a tökéletes élet közösségi lét (Jn 1,1–2). A közösségi lét meghaladja az egyéni létet.

A függetlenedés soha nem fogja elhozni a teljes megelégedettséget. A Szentháromság miatt tudhatjuk, hogy a tökéletes életben meghatározott rend és igazság van (1Jn 4,3). Személyei nem cserélhetők fel egymással. A rögzített keretek és a tökéletes élet kölcsönösen feltételezi egymást. Szintén a Szentháromság miatt tudhatjuk, hogy Isten nem kényszerből teremtett, hogy kiegészítse életét, hanem szeretetből (1Móz 1,26). Az életünk forrása nem a véletlen, hanem Isten szeretete. Ezért az Isten tervének és szándékának felfedezése és a személyes javunk elválaszthatatlan egymástól.

A Szentháromság megmutatja, hogy a valóság legtágabb kerete maga Isten (ApCsel 17,26–28). Az életünk nem lehet független tőle. Az Atya nélkül az életünk eredete és fenntartása elhomályosul. A Fiú nélkül a bűnbocsánat és az üdvbizonyosság kétséges. A Szentlélek nélkül pedig Isten távoli és elérhetetlen. Az üdvösséghez egyszerre van szükségünk az Atya teremtő és gondviselő munkájára, a Fiú helyettes engesztelésére és megváltására és a Szentlélek újjáteremtésére és megszentelésére.

Az 5–6. századi úgynevezett Athanasius-féle hitvallás, amely a Szentháromságról szól, a tan céljával, jelentőségével kezdődik: „Aki üdvözülni akar: mindenekelőtt szükséges, hogy megtartsa az egyetemes hitet; amelyet, ha valaki épen és sértetlenül meg nem tart, kétség nélkül örökre elvész.” Majd így folytatja: „Az egyetemes hit pedig ez: hogy tiszteljünk egy Istent háromságban és háromságot az egységben; sem össze nem elegyítve a személyeket, sem külön nem választva a lényeget.”

A Szentháromság tehát végső soron a keresztyénség mércéje, kritériuma vagy „definíciója”.  2022. május 8.

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Ő kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.

A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. (Jn 1,1–4) Jézus erre ezt mondta: Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod: Mutasd meg nekünk az Atyát?

(Jn 14,9) A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.

(Jn 14,26) Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

(Mt 28,19–20)

Reformátusok Lapja 23

| INTERJÚ |

Egy hullámhosszon Istennel DÓKA VIKTÓRIA

Talán nincs is még egy olyan kereskedelmi rádió a világon, amely keresztyén igei tartalmakat közvetít és egy református gyülekezet működteti. A beregszászi Pulzus Rádió ilyen. Bár a szerkesztőség nem tud változtatni azon, hogy hány rakéta csapódik be Ukrajnában, azonban folyamatosan biztatja a hallgatókat a háborús helyzetben. A kárpátaljai rádió megcsappant létszámmal, de működik. Arról azonban fogalmuk sincs, lesz-e fizetésük a jövő hónapban.

Hogyan működnek hadiállapotban? – kérdeztük elsőként Birta Zoltán fő­szer­ kesztőt.

Műsorrácsunk megváltozott, nem szólnak szórakoztató műsorok, híreket pedig nemcsak kerek órában, hanem félóránként sugárzunk a háború kitörése, február 24-e óta. Nagy örömünk, hogy egy percre sem álltunk le.

Békeidőben ez a szerkesztőség tele van élettel és jó hanggal. Most olyan nagy a csend!

Az első nap volt a legnehezebb mindenkinek. Az első héten a félelem és az ismeretlen körülményektől való aggodalom miatt, mint szerte Ukrajnában, rengeteg munkatársunk hagyta el az országot. Több hírszerkesztő 24-én délelőtt még Beregszászból szerkesztett friss híreket, de a kétórai hírblokkot már a határ túloldaláról készítette, online. A Covid-időszak alatt megtanultuk, hogyan kell online rádiózni, ezt kamatoztatjuk most a hadiállapotban.

„Az ad erőt a terhek elhordozásához, hogy csodákkal találkozunk nap mint nap.”

(Birta Zoltán)

Napfényes, békés tavaszunk van, de ha két ember hírekről kezd el beszélgetni, a félelem haraphatóvá válik a levegőben.

Vegyesek az érzések a kárpátaljai magyarokban, legyenek a határ bármelyik oldalán. Úgy tapasztalom, nagyon sok mindentől félnek az itt élő emberek, de azok is szenvednek, akik elhagyták az országot. Fontos látnunk, hogy itt, Kárpátalján mi jó helyzetben vagyunk. Igaz, megszólalnak a légiriadók, de a légtér biztonságos. Békesség és rend uralkodik, hozzánk menekülnek az emberek. Azonban a bizonytalan, változó környezet terheli az ember lelkét, mindentől félünk: a holnaptól, a katonai behívóktól, az árak égbeszökésétől, de napról napra Isten gondviselését, óvó karjait is tapasztaljuk magunk felett. És ez a rádió működésére is igaz, isteni ajándék, hogy sugárzunk. Munkatársaink számtalan lehetőség közül választva, jobb fizetésért betagozódhatnának a magyar médiapiacba, mégsem teszik. Mindegy hol, de a rádióért fáradoznak.

24 Reformátusok Lapja

2022. május 8.

Isten gondviselését miben tapasztalja?

Ha Isten beleengedett ebbe a helyzetbe, akkor meg fog tartani a határ ezen és a másik oldalán is. Érezzük és tapasztaljuk Isten békességét és erejét itthon. Talán az ad erőt a terhek elhordozásához, hogy csodákkal találkozunk nap mint nap, békeidőben ezeket nem feltétlenül vennénk észre.

Jób történetére gondolok, amikor Isten mellett tudjuk magunkat, beleengedjük az életünket olyan helyzetekbe, amelyek nem megszokottak, furcsák. Talán mondhatnák úgy is: mindent elveszítettünk, de ennél nagyobb csodahalmazt nem kaptunk még ilyen rövid idő leforgása alatt. Abban a tudatban élek, hogy bármi történik velem, az mind Isten kezében van, és hiszem, hogy a háború végeztével nemcsak visszatér minden a régihez, de jobbá is válhat.

Hogyan változott meg a hallgatottságuk?

A hadiállapot bevezetése előtt online hallgatóink 70 százaléka Kárpátaljáról, 30 százaléka az anyaországból és külföldről követett minket.

Február 24. estéjére megváltozott az arány, 70 százalékban keresték honlapunkat és az internetes oldalunkon elérhető streamünket a határ másik oldaláról, 30 százalékban Kárpátaljáról. A nagy népmozgásnak következménye volt feltehetően, hogy átalakult a hallgatói körképünk. Európa különböző országaiban, de más kontinensen is vannak hallgatóink.

Mit sugároznak a szórakoztató műsorok helyett?

A legfájdalmasabb, hogy nem tudunk a korábbiakhoz hasonlóan napi nyolc órában élő műsort sugározni, mert a kollégák egy része nincs itthon, a légkör sem engedi meg. Ezt napi egyórás élő adásfolyam létrehozásával próbáltuk meg ellensúlyozni.

Márciusban reggelente a Kárpát-medence református, továbbá a világ protestáns közösségeinek vezetőit telefonon kapcsoltuk adásba, az Ige bátorító, biztató szava szólalt meg Ausztriából, a Székelyföldről, Magyarország megyéiből, Kanadából és Ameri-

| INTERJÚ |

kából. Erre építve hoztuk létre egyórás élő műsorunkat, amelyben humanitárius munkát végző szervezeteket, közösségeket mutatunk be. Hétfőtől szombatig élő műsorral jelentkezünk 10 és 11 között.

Ha nem érkezik külső segítség, fel kell mondanunk a kollégáknak. Nem tudom, hogyan tovább…

Ez így kilátástalannak hangzik. Mégis, mi ad reménységet?

Az Úrtól kapunk. Múltunk számos pillanata teszi egyértelművé számunkra, hogy az élet több az emberi lehetőségeknél. A Pulzus Rádió elindulása, sokéves működése arról ad bizonyságot, hogy Isten nyitogatja előttünk az ajtókat, olyanokat is, amilyeneket el sem tudunk képzelni. Korábban is volt reménytelen időszakunk, de Isten akkor is előteremtette a feltételeket. Biztos vagyok benne, hogy már van megoldása az Úrnak, csak emberként nem látom még, mi az.

Milyen visszajelzéseket kapnak?

Sok erőt merítenek a hallgatók az áhítatokból, így áprilisban kárpátaljai lelkészeinket kapcsoljuk telefonon egyegy biztató igei üzenetért. Nem tudunk változtatni azon, hány rakéta csapódik be az ország területére, viszont azon igen, hogy mire tesszük a hangsúlyt.

Azt próbáljuk bemutatni, hogyan fogadják a menekülteket nemzetiségtől függetlenül, azok miként válnak segítőkké, az anyaország és a világ különböző részein élő magyar közösségek „Biztos vagyok benne, hogy már van • hogyan gondolnak ránk. Szeretettel, megoldása az Úrnak, csak emberként Harmadik megszólalónk a Pulzus Rákétkezi munkával, gyűjtésekkel, imáddió hírszerkesztője. Végső Esztertől azt még nem látom, mi az.” sággal hordoznak bennünket. Egyik élő kérdeztük elsőként, miben változott (Taraczközi Ferenc) kapcsolásunknál tették fel nekem a meg munkája ebben az időszakban. kérdést: tudtuk-e, hogy Kecskeméten Hírszerkesztőként mindig nagy feleminden reggel 500 diák imádkozik a kárpátaljai magyarság lősség van rajtam, ez most hatványozódik. A hiteles forrás megmaradásáért? – Nem tudtam, de most már nemcsak enkulcsfontosságú. Kollégáimmal Ukrajna szemszögéből figyelgem, hanem hallgatóinkat is erősíti a tudat. jük a háború eseményeit. Ebben az időszakban a kétnyelvű hírek még inkább felértékelődtek. A hírszerkesztőkkel folya• matosan követjük a történéseket, bár fizikailag távol vagyunk A Pulzus Rádió fenntartója a Beregszászi Református Egyegymástól, éjjel-nappal kommunikálunk, szinte egyszerre házközség, amelynek vezető lelkésze Taraczközi Ferenc, őt mozdulunk egy-egy új eseményre. szólítottuk meg másodikként. Közszolgálati vagy kereskedelmi rádió a Pulzus FM? Mi lehet ilyen helyzetben a hírszerkesztő célja?

Valahol a kettő között. Kárpátalján a Pulzus közszolgálati rádiMaradni és kollégáimmal együtt újra felépíteni a kárpátaljai óként nem részesülne állami támogatásban, mint Magyarormagyarok szülőföldbe vetett hitét. Mindannyiunknak fonszágon. Ahhoz, hogy működni tudjon, reklámbevételekre van tos a rádió és a közös munka. Fő missziónk, hogy hitelesen szükségünk. Igen magas a hallgatottságunk, a háború előtt informáljuk az itthon maradottakat, hogy érezzék, mi velük sokan reklámoztak nálunk, stabil anyagi lábakon álltunk, jevagyunk, nem hagyjuk abba a munkát, akármilyen nehéz is lenleg más a helyzet. a helyzet. A minap Zán Fábián Sándor püspök úr gondolatait vágtam a Határtalan című műsorunkba, megnyugtattak szaHa a háború kitörése óta nincs reklámbevételük, hogyan tartvai: „Nekünk tisztában kell lennünk azzal, hogy Isten vigyáz ják fenn magukat? ránk.” A Heidelbergi Káté első tételét is idézte: „És úgy megÁprilisban még sikerült kiadnunk a béreket, a fenntartással őriz, hogy egyetlen hajszál sem eshetik le fejemről mennyei járó költségeket is kifizettük, de súlyos problémákkal nézünk Atyám akarata nélkül.” A püspök úr békéjéből én is merítettem. szembe. Fizetésemelésre volna szükség, a határ ezen oldalán lévő kollégáknak a megemelkedett árak, az infláció miatt, a  FOTÓ: MAKÓ ANDRÁS határ másik oldalán azért, mert ott a mindennapi élet sokkal költségesebb. Szeretnénk megtartani a munkatársakat, de  semmilyen bevételünk nem volt márciusban. Őszintén nem 2013 májusában kezdte meg földfelszíni sugárzását a Pulzus tudom, miből fogjuk fenntartani a rádiót. Kaptunk ígéreteket, FM 92.1. Ma Kárpátalja egyetlen kétnyelvű, 24 órában sugárzó rádiója, amely keresztyén magyar értékeket közvetít. hogy segítenek, de hogy ezek mikor válnak valóra, nem tudjuk.

2022. május 8.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Mesélők „Könyvében őszintén mesél a sikereiről és a kudarcairól” az énekes – olvassuk a médiában. „Meséljen a szakma rejtelmeiről!” – kéri az újságíró az alkotót. Mivel biztosan nem kitalált, mesés elemekkel tarkítja mondanivalóját az énekes, hanem valóban őszinte, hiteles beszámolót nyújt, illetve pontos képet adva hivatásáról, magyarázza annak tartal­ mát, avat be rejtelmeibe az alkotó, írhatjuk ez utóbbiakat!

Amikor azt olvassuk a sajtóban, hogy a könnyűzenei együttes tagjai „lelkesen me­ sélnek sikereikről”, egy celeb pedig ugyancsak „lelkesen mesél élete nagy sikeréről”, a suta szóhasználat nyomán óhatatlanul ez jut eszünkbe: reméljük, azért igazat is mondanak… Egyértelműen, a pongyola szóhasználat ellenében, megtisztelve a nyilatkozókat: lelkesen idézik fel, ecsetelik, tudat­ ják, újságolják sikereiket, illetve osztják meg eredményeiket a sajtóval, általa pedig a nagyközönséggel.

Az idézett és hasonló mondatok az őszinte beszéd helyett a mesél ige egy mellékjelentését („no, ne mesélj!; ugyan, ne meséljen nekem!”: ’ne akarj, ne akarjon velem elhitetni valamit!’) is a tudatba hívhatják tehát, félreérthetők, ott rejlik bennük a pletykák felelőtlen terjesztésének, másokra erőltetésének, a nagyításnak, a tódításnak a lehetősége is! Az, hogy mesebeszéd mindaz, amiről szó van. Ezért az említett példákban és a valóságra, az őszinteségre utalás más eseteiben a mesél helyett – a javasolt szinonimákon kívül – használható igék: elmond, előad, közöl, emleget, tájékoz­ tat, tudósít, számot ad, referál, visszaidéz, fel­ elevenít stb.

Olykor pedig nemcsak félreérthetővé, hanem egyenesen mulatságossá teheti – bizonyára minden effajta szándék ellenére – a közlés tartalmát a mesél ige. Íme, néhány példa: egy médiaszereplő „a múltjáról és a csajokról kezdett mesélni”, egy másik „őszintén mesélt párkapcsolatairól”, egy harmadik ugyancsak „őszintén mesélt hódításairól”.

Kérdés: a nagy oximoront, az „őszinte mesét” higgyük, vagy ne higgyük?  ARANY LAJOS 26 Reformátusok Lapja

2022. május 8.

A Zsoltárok könyvéből idézünk.

Vízszintes: 1. Az idézet első része (Y, D, S, E). 13. Határfolyónk. 14. Zenei díszítés.

15. Vanádium és kén vegyjele. 16. Óír írás. 18. Gyümölcs. 19. Szervizben van! 20.

Igevégződés. 22. Forma. 24. Egymást előző betűk a magyar ábécében. 25. A szlovák Vojka község magyar neve. 26. Nyaral páratlan betűi. 28. Vezetékben kering. 30. A zsidó pészach ünnep része. 32. Ázsiai folyam. 34. Kacat. 36. Az Ír Köztársasági Hadsereg, angol betűszóval. 37. Ábel testvére. 38. Muszlim templomtorony. 40. Zalán Tibor József Attila-díjas költő monogramja. 41. Literátor. 42. Gürcöl. 43. Paksi sportklub névbetűi. 44. Sinkovits Imre névjele. 45. Vérig sért. 46. Amely személyt. 47. A zenei alaphangsor 6., 3. és 8. hangja. 48. Piros, Londonban! 49. Kiváltképpen. 50. Étlapról kér. 53. Sub …, titokban. 55. A kanadai dollár valutakódja. 56. Létezni. 57.

Vércsoport. 59. Nagy síkság. 61. Toka egynemű betűi. 63. Ráskay …, kódexmásoló domonkos apáca a 16. században. 64. Mély ellenszenvet érez iránta. 66. Dunántúli megye. 68. Elektronvolt, röv. 69. Tyúk kicsinye. 71. Bosszantó kellemetlenség.

Függőleges: 1. Kétrészes fürdőruha. 2. Jód és foszfor vegyjele. 3. Idegen állatkert. 4.

A Helga orosz formájából származó név. 5. Fagylaltozás. 6. Játékvezetői Testület, röv.

7. 60 perc. 8. Gabonaraktár. 9. A hét vezér egyike. 10. Részben meglakol! 11. Moha egynemű betűi. 12. Becézett női név. 17. Sav igéje. 19. Óindiai vallási írás, szent könyv. 21. A pintyek családjába tartozó énekesmadár. 23. Tűzfegyver csőátmérője.

25. Páncél. 27. Csonthéjas gyümölcs, névelővel. 29. Az óriásmolekulájú anyag ellentéte. 31. Berlini cél! 33. Munkadarab! 35. A bikaviadal hőse. 37. Az idézet második része (É, T, M, N). 38. Az Áfor utódja. 39. Roráté kezdete! 40. Egyházi tanácskozás.

42. Csomózással készült, a hálóhoz hasonlóan apró, négyzetes szemekből álló kézimunka. 43. Mézadó fafajta. 45. Indiai színész, leghíresebb szerepe Sandokan (Kabir).

46. Rangjelző szócska. 47. Palindrom női név. 49. Közép-amerikai állam. 51. A kezdetektől. 52. Klasszikus nyelv. 54. Ételt ízesít. 58. Középkori énekmondó. 60. Funda­ mentum. 62. Kossuth- és Jászai-díjas színész, rendező, énekes (András). 64. Urán és szilícium vegyjele. 65. Kel betűi keverve. 67. Szoknya. 69. Hosszmérték, röv. 70.

Oda-vissza: falatozna. 72. Középen előáll!

Előző rejtvényünk megoldása: „Látni sietséged, angyal szelídséged, odabújni hozzád, megölelni téged.” (Nadányi Zoltán: Anyu)

| GYERMEKEKNEK |

Állatok a Bibliában Ha az állatok beszélni tudnának, biztosan elmondanák kölykeiknek és fiókáiknak azokat a történeteket a Bibliából, amelyekben őseik szerepelnek. Ezen a héten a bárányok történetét folytatjuk.

DOMBOKON, VÖLGYEKEN ÁT Betti a fűben feküdt. A bárányfelhőket nézte, mint mindig. Úgy érezte, a bárányfelhők jó barátai lennének. Igaz, lehetnének itt, a réten is barátai. De Barnabásék meg a többi bárány hiába hívta játszani. Nem akaródzott neki velük menni. Pedig kedvesek voltak, szelídek. Nem olyan vadak, mint Géza meg Giza. Betti mégis szívesebben üldögélt egyedül a mezőn.

Mert igazság szerint tervet szövögetett arra, hogyan is tudna találkozni a bárányfelhőkkel.

Végtelenül vágyott erre a találkozásra. Pedig Borostyán mama azt mondta, hogy lehetetlen. Rendben. Megérti, hogy a bárányfelhők nem jöhetnek le az égről. De ő felmehet hozzájuk! Nem is lehet olyan nagy dolog! Hiszen megfigyelte, hogy a mes�szi-messzi dombok hátánál az ég és a föld összeér. Csak ki kell várni azt a pillanatot, amikor a bárányfelhők a messzi dombok tetején legelésznek, és akkor oda kell futni, azután meg egy ugrás, és hopsz! Már ott is terem náluk, az égben!

Sok napon keresztül figyelte a bárányfelhők mozgását az égen, hátha észreveszi, hogy mikor hova tereli őket az égi pásztor. De hiába figyelt napokon keresztül. A bárányfelhők egyszer itt, máskor ott tűntek fel. Hol nagyobb csoportban, hol kisebben, és nemegyszer az is előfordult, hogy egy kóbor bárányfelhő egyedül szelte át a teljes eget. És nemcsak nagy, kifejlett bárányfelhőket látott egyedül, hanem apró, pici felhőket is. „Hmmm – gondolkodott el Betti. – Csak igaza lehet a gidáknak. Ha a bárányfelhőket engedik egyedül vándorolni, akkor lehet, hogy tényleg nincsenek is farkasok. Meg nincsen semmi veszély. Csak a pásztor nem akarja, hogy messzire elmenjünk.

A felnőtt birkák meg összejátszanak vele.”

Ezen úgy felmérgelte magát, hogy elhatározta, csak azért is elindul egyedül, és megkeresi a bárányfelhőket.

Amikor a déli melegben elpihent a nyáj, és a pásztor is elszunnyadt egy percre, nyakába kapta a lábát, és futni kezdett az égi bárányok felé. Úgy tűnt, itt vannak karnyújtásnyira. Talán a következő domb tetején legelésznek, vagy ha nem, hát az azután következőn. Senki sem vesz észre semmit, mert mire a pásztor felébred, már vissza is ér. Naná, hogy visszaér, hiszen addigra már repülni is megtanul! Ott fog lebegni a kék égen, onnan kiabál majd le, hogy „Helló! Helló! Én vagyok Betti, a repülő bárány, aki nem is felhő!” Akkor fognak csak nagyot nézni a többiek!

Lefutott a dombról, és lihegve ért fel a másik domb tetejére.

De a bárányfelhők nem voltak sehol. Betti döbbenten nézett körül. És messze, messze, egy újabb domb tetején észrevette őket. Ugyanúgy legelésztek az égen, mint az imént. „Biztos rosszul láttam – gondolkodott a kisbárány –, nem ezen a dombon vannak, hanem a következőn.”

Nekieredt hát, és futott, futott fel a következő dombra, hogy végre találkozhasson a bárányfelhőkkel. De hiába, nem érte el őket ott sem.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2022. május 8.

Reformátusok Lapja 27

| MOZAIK |

Májusban ismét Református Zenei Fesztivál Két év kihagyás után ismét református énekektől lesz hangos a budapesti belváros. A XVII. Református Zenei Fesztivált (RZF) május 27. és 29. között rendezik meg a fővárosban. A koronavírus-járvány miatt két éven át szünetelt a találkozó, amely most májusban régi és új helyszíneken támad új életre.

A Kálvin tér, a Ráday utca és a Bakáts tér megszoEbben az évben nem csupán a Református Zenei Fesztivál, kott helyszínei a Reformáhanem a Református tus Zenei Fesztiválnak, de Énekek koncertsorozat is ebben az évben a Nagyfolytatódik. A szintén két éven át szünetelő, a református várad téri református énekeskönyvből merítő ben az évben a Retemplom és környéke is koncertet június 25-én formátus Közéleti a háromnapos forgatag rendezik a Müpában. és Kulturális Alapíthelyszínéül szolgál majd. vány vállalta. Bár „A református egyháznak templomok is otthont adnak az RZF-nek, olyan hatalmas kultúrája és fontos táraz esemény célja, hogy a református kulsadalmi szerepe van, amelyet érdemes túrát és értékeket a templomfalakon kívül megmutatni” – foglalta össze a fesztivál is felmutassa. A háromnapos forgatagot lényegét korábban Böszörményi Gergely, útjára indító péntek délutáni református az esemény ötletgazdája. A református tanár-diák felvonulás után a nyitóáhítatot kultúra felmutatására és ünneplésére Steinbach József dunántúli püspök tartja. életre hívott rendezvény szervezését eb-

NYUGDÍJAS LELKÉSZEK TALÁLKOZÓJA

Bibliaórára várják a nyugdíjas lelkészeket és lelkészözvegyeket 2022. május 10-én, kedden 11 órára a budapesti Kálvin téri gyülekezet udvarában álló épület első emeletére. A nyitóáhítatot Szeverényi János evangélikus lelkész, az Evangéliumi Aliansz elnöke vezeti, aki ezután előadást is tart Ökumené, Aliansz – küldetésünk a mai világban címmel.

KÜZDELMES SORSKÖZÖSSÉG

Ezzel a címmel rendezi meg akadémiai napjait az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) 2022. május 23. és 28. között a vajdasági Szabadkán. A tanácskozás témája a Délvidék sokszínűsége, népei sorsközösségének históriája, jelene és jövője. Az EPMSZ számos kulturális programot és környékbeli kirándulást is kínál akadémiai napjai alatt, áldozócsütörtökön pedig úrvacsorás istentiszteletet tartanak a helyi evangélikus templomban. A május 14-ig esedékes jelentkezéssel és a programmal kapcsolatos részletes információk az epmsz.eu oldalon érhetők el.

28 Reformátusok Lapja

2022. május 8.

Térzene, népzenei, régi zenei és dzsessz­ koncertek, kórustalálkozó, ke­ re­­­­kítő és Magyar Örökség Díjasok kö­ zön­­ ségtalálkozója is szerepel az idei prog­ramban. Idén sem maradhat el a szo­kásos fáklyás felvonulás. Május 27én este a Ráday utcán és a Kálvin téren vonulnak a reformátusok, zsoltárt énekelve. A késő esti áhítatot Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke tartja. 

FELHÍVÁS

Kedves Olvasónk!

A Reformátusok Lapja felmérést készít olvasóink körében az olvasói szokásokról és igényekről.

Ha szívesen részt venne ebben a felmérésben, akkor kérjük, hogy nevének, életkorának, iskolai végzettségének feltüntetésével küldjön üzenetet a kutatas@reflap.hu e-mail-címre.

A válaszbeküldők közül kiválasztott olvasókat kollégánk felkeresi, hogy személyes beszélgetésen kérdezze meg véleményét.

A felmérés névtelen, a résztvevők kilétét csak a beszélgetést vezető kollégánk fogja ismerni.

Biztosak vagyunk benne, hogy értékes észrevételeket tud velünk megosztani a Reformátusok Lapjáról.

Köszönjük, ha jelentkezésével segíti munkánkat!

A Reformátusok Lapja szerkesztőségi csapata

| MOZAIK |

ÍZZEL ÉS LÉLEKKEL

Csomós András séf

Medvehagymás burgonyakrémleves Azonkívül, hogy a medvehagyma kiváló fűszer, gyógynövény is. Szezonban fogyasszunk sokat, és ha tehetjük, rakjunk el belőle későbbre is! Általában pesztót csinálok belőle és hűtőben tartom.

HOZZÁVALÓK 4 SZEMÉLYRE 5 dkg vaj; 30 dkg póréhagyma, karikázva; 12 dkg burgonya, meghámozva és felkockázva; 1 dl száraz fehérbor; 3 dl zöldségalaplé (vagy víz); 1 csomó medvehagyma; 3 dl tejszín; só és fehér bors.

ELKÉSZÍTÉS A vajat egy közepes lábasban felmelegítjük, erre tesszük a póréhagymát.

Ha megpuhult, hozzáadjuk a burgonyát és a fehérbort. Egy kicsit hagyjuk rotyogni, majd hozzáadjuk a zöldségalapelvet, sózzuk és borsozzuk. Ha puhára főtt a krumpli, hozzákeverjük a medvehagymát, de nem főzzük tovább, hanem azonnal áttesszük a turmixgépbe, és simára dolgozzuk. Visszates�szük a lábasba, hozzáadjuk a tejszínt és összemelegítjük. Akár hidegen, akár melegen tálalhatjuk.  FOTÓ: PÁLYI ZSÓFIA

HALOTTUNK

„Ha elfogyatkozik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!” (Zsolt 73,26) Fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy dr. Varga Gábor okleveles gépészmérnök, sárospataki diák, a néhai Varga Károly nyírbátori lelkipásztor fia 92 éves korában, 2022. április 4-én hazatért Teremtőjéhez. Drága halottunktól május 3-án vettek búcsút a Farkasréti temetőben. Életéért május 8-án, vasárnap 10 órakor adnak hálát a Pasaréti Református Egyházközség templomában (1026 Budapest, Torockó tér 1.). Gyászolja családja, barátai, munkatársai.

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

EGYÉB • HARANG eladó! Új öntésű, 725 kgos, G hangú, füles. Érdeklődni: 06-30-7288161, info@harangontode.hu.

KELENFÖLDI BAROKK ESTÉK

2022. május 14-én, szombaton 17 órakor a kelenföldi református templomban (XI. Budapest, Október 23. u. 5.) Soós Gábor orgonahangversenyén Fr. Tunder, J. P. Sweelinck, H. Scheidemann és J. S. Bach műveiből hallhatnak az érdeklődők. Igét hirdet: Takaró János Lajos lelkipásztor.

TANÁRI ÁLLÁS

A Szentendrei Református Gimnázium matematika–bármely és informatika–bármely szakos tanárt keres. Kezdés 2022. augusztus 1-től. Jelentkezni lehet: kuzma.marta@ szrg.hu, tel.: 06-26-302-595. Jelentkezés határideje: 2022. június 15.

HITOKTATÓI ÁLLÁS

A Paksi Református Egyházközség hitoktatót keres teljes munkaidős alkalmazással, határozatlan időre szerződtetve. Szolgálati lakást biztosítunk. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet Lenkey Istvánnál (telefonszám: +36-30-841-1053) vagy Lenkeyné Teleki Máriánál (telefonszám: +36-30-8411053).

Rozsdamentes, hosszú élettartamú

ÚRVACSORAI KISKEHELY GYÁRTÁSA

TEMETŐI KÖZLEMÉNY

A Gödöllői Református Egyházközség tájékoztatja a sírhellyel rendelkező családokat, hogy a sírhelybérleti szerződések meghosszabbítására a lelkészi hivatalban, előzetes időpont-egyeztetés után van lehetőség. Tel.: 0630-879-7411. A lejárt szerződésű sírokat felszámoljuk.

Várjuk szíves érdeklődését www.femnyomasfot.hu femnyomasfot@gmail.com 06-30-307-4818, 06-30-473-4129

2022. május 8.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

REFORMÁTUS

Hogyan változtatta meg az életét a hit?

Túlérzékeny, művészetrajongó, későn érő tinédzser voltam, de hiába rendelkeztem az átlagosnál nagyobb empátiával, a szeretetem általában nem ért célba. Nem ismertem önmagamat. A világvallásokból magam akartam összegyúrni önmagamnak valami egyszemélyes vallást. Bálványoztam írókat, könnyűzenészeket, istenpótlékot kerestem bennük. Reménytelen szerelmeket kergettem, mert azokban is rajonghattam valakiért. Az evangéliumot a pasaréti református gyülekezetbe elvetődve hallottam először. Cseri Kálmán prédikációi elemi erővel hatottak rám. Kitárta előttem a lelkészi iroda ajtaját, még akkor is, amikor láthatóan fáradt volt.

A prédikációkból repeső szívvel megértettem, hogy létezik egy személyes, mindenható Isten, én pedig nem vagyok többé árva. Lenyűgözött a Szentírás világa és Isten szeretete, amely a hívő gyülekezeti tagokon keresztül is megnyilvánult. Az ifjúsági órákon ugyancsak megszólított az Ige, gyógyítgatott posztkamaszkori személyiségzavaromból.

Egy évig tartott, amíg Isten előkészített az újonnan születésre. Élesen különvált tudatomban a tisztaság, szentség, érték, illetve a bűn, értéktelenség.

Egy úrvacsoravétel alkalmával úgy éreztem, szinte fizikailag is szorongat Isten szeretete. Így pecsételte el az életemet huszonhárom évesen.

2022. május 8.

NÉVJEGY

Joó István 1963-ban született Budapesten.

Magyar–történelem szakos tanárként szerzett diplomát.

1991-ben az Új Magyar­ országnál kezdte hírlapírói pályáját, később dolgozott a Pesti Hírlapnál és a Napi Magyarországnál is.

2001–2010 között a Magyar Nemzet munkatársa volt.

2006-ban Szalézi Szent Ferenc-díjat kapott a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciától.

2019-től a Mandiner hetilap és portál riportere és jegyzetírója. Presbiter a Biai Református Egyházközségben.

Nős, négy lánygyermek édesapja, közülük hárman egyetemisták, a negyedik nyolcesztendős.

A Biai Református Egyházközség presbitere. Mi indította a felelősségteljes feladat vállalására?

Ifjúkoromban nagyon laza voltam, de Isten fokról fokra kialakította bennem a korábbinál felelősségteljesebb odafordulást másokhoz. E folyamat részeként harminckét évesen nősültem meg.

Szépségénél is jobban beleszerelmesedtem egy lány hamisítatlan gyakorlati keresztyénségébe, ez nyitott meg férfiként is felé. Házasságunkat Kelenföldön, egy panelben kezdtük, közben a feleségem nagytétényi gyülekezetében, Szabó Mihály akkori lelkipásztor közösségében gyermekalkalmakat tartottunk. A 2000-es évek elején Biatorbágyra költöztünk, és a Molnár Sándor vezette biai gyülekezet tagjai lettünk. Előbb az ifimunkában lehettem szolgálatiág-vezető, majd feleségemmel elvállaltuk a házaskör vezetését. A presbiteri felkérést azért fogadtam el, mert kezdtem átérezni: a gyülekezet világi hivatásomnál is fontosabb, sáfárkodnom kell azzal, hogy hitben töltött évtizedek vannak már mögöttem. Vallom, a presbiter fontos feladata az Igét szószékről hirdető, a hívekért és a lelki irányvonalért felelősséget hordozó lelkész támogatása, a kikezdhetetlen, biztos kormányzás erősítése is.

30 Reformátusok Lapja

Joó István

Újságíróként dolgozik egy népszerű hetilapnál.

Hogyan tudja munkája során a hitét megélni?

Az újságírás állandó megmártózás a világban, de serkentheti is a hitéletet, mert szükséges több mindenben ráhagyatkozni Istenre. Például a témaválasztásban, az információk megszerzésében, vagy éppen a határidők szorításában.

Egyik sem magától értetődő, ahogy a fogékony, kreatív szellemi állapot fenntartása sem. Fokozott nehézséget jelent az emberség megőrzése is a közélet klímájában. A szavakat az átlagnál ügyesebben forgató hírlapíró rosszra is használható fegyvert tart a kezében. Megkísért engem is ez a hatalom, de tudom, egy hívő közírónak nem egy párt, hanem Isten az igazodási pontja. Az sem mindegy, a jogosnak vélt kritikát hogyan fogalmazom meg. Ironikus lehetek ugyan, de kikészítő, dehumanizáló sosem, még ha az több like-kal kecsegtetne is adott pillanatban. Itt is fontos a „Lélek-jelenlét”…

Leginkább milyen témákban szeret publikálni?

Bevallom, jegyzetíróként szeretem a politikai témákat. De egy hívő újságíró igazi keresztyén tartalmakat is észrevesz, ráadásul másképp, mint egy lelkész. Szocioriporterként főleg a bajban lévők, a küzdők érdekelnek. Kiváltság, hogy a riport műfajában is felragyogtathatom az örömhírt. Bevilágíthatok akár falusi, cigány gyülekezetek hitéletébe. Hiszen Jézus Krisztus a romák között is elfoglal szíveket, meggyógyít problémás életeket. Azt példázzák: mindannyiunknak abban a felszabadító örömben kellene élnünk, hogy sok bűnünk bocsáttatott meg.  WEBERNÉ ZSIKAI MÁRIA, FOTÓ: FÖLDHÁZI ÁRPÁD