Reformátusok Lapja 2022/18. szám

LXVI. ÉVFOLYAM,

18. SZÁM,

2022. MÁJUS 1.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 500 FT

9 771419 856007

Az asszony, aki ért a virágok nyelvén

22018

Hompoth-Zolnai Ildikó – fájdalom és öröm

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Oltalmazz meg, Uram Isten, szomszédságainkban lévő keresztyén országokkal, tartományokkal, városokkal, falukkal és azokban lévő híveiddel és szolgáiddal egyetemben minket is […] veszedelmes hadaktól, háborúságtól, rablástól, dúlástól, tűztől, éhségtől, drágaságtól, veszedelmes betegségtől, hirtelen haláltól, égi háborúktól, vészektől, ragyáktól, kőesőtől, veszedelmes árvizektől, bűnbe való eséstől, gonosz hírtől, névtől, gyalázattól, gonosz lelkiismerettől, kétségbe való eséstől és kárhozattól.  SZÁRÁSZI FERENC (?–1610)

6

8

12

24

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13.

Honlap: www.reflap.hu.

E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu) Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Főszerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa Főszerkesztő-helyettes: Weberné Zsikai Mária (weber.maria@reformatus.hu) Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu), Kiss Sándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu), Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu).

Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs.

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája.

Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.

Címlapfotó: Derencsényi István

INTERJÚ • 6. Hiszem, hogy Jézus a Krisztus | Váncsa Gábor színész nem önmagát akarja megmutatni Pál apostol védőbeszéde című monodrámájában GONDOLATOK • 7. Adj, Uram, erőt a mindennapokhoz! | Lakatos Enikő kórházlelkész gondolatait ajánljuk AKTUÁLIS • 8. Egy hitehagyott papfi, aki mégiscsak visszatért az egyházába | Kutas László szobrász- és éremművészt faggattuk eddigi pályájáról és a legutóbbi szobráról, a bronzba öntött Ravasz László püspökről INTERJÚ • 12. Népben, nemzetben gondolkodni | Az erdélyi reformátusok helyzetéről, a népességfogyásról, az anyanyelv megtartó szerepéről és a népszámlálás fontosságáról kérdeztük Kató Bélát, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökét ANYÁK NAPJA • 24. Anyaként | Áldott dolog anyának lenni, nőiességének kiteljesedését látja benne Kazamérné Baráth Csilla édesanya is, aki férjével négy gyermeket nevel

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAIL-CÍMEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).

A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel.

2022. május 1.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

V. 1.

VASÁRNAP

Anyák napja

V. 2.

HÉTFŐ

V. 3.

KEDD

V. 4.

SZERDA 4

CSŰRÖS ANDRÁS

(43) „Miért kell ezért haragudnotok?” (2Sám 19,41–44) Júdeaiak, izráeliek vitatkoznak a királyon. Arról, kinek van több joga az uralkodóhoz. Ez a vita inkább veszekedés, civakodás. Ki volt itt előbb, kinek van több joga. A fejsze már a fa gyökerében van: ez a jelenet ábrázolja azt, hogy Salamon után ketté fog esni az ország, és a pártoskodásból két ország feszültsége származik. E vitákat sajnos fájdalmasan tapasztaljuk a világban. Országok, pártok között, lakóhelyünkön, társasházi közgyűlésen, és néhol gyülekezetben, családon belül is előfordul értelmetlen torzsalkodás.

Megpróbáljuk igazolni: mi többet érünk a másiknál! Erre gyógyító erő, ha elismerjük, mi pontosan ugyanannyit érünk, mint a másik. Édesanyák napján gondoljunk azokra a drága anyukákra, akik tudtak hátralépni, hogy gyermekük előrejusson. Lemondtak a maguk javairól, hogy gyermeket neveljenek. A júdeaiak és izráeliek azon vitatkoznak, kinek van több joga Dávidhoz. Ebben számunkra, keresztyének számára már felsejlik Jézus Krisztus alakja. Dávid Fia, aki túllép az ősi konfliktusokon. Elmegy Samáriába is, szóba áll a bűnösökkel, más nép gyermekeivel. Túllép az etnikai határokon, konfliktuszónákon, és meglátja minden mögött az embert. Jézus odalép a tőle legtávolabb lévőkhöz is, de nem üres beszédekkel, marketingeszközökkel, hanem gyógyítással és az örök életre vezetés örömhírével. Jézus Krisztus képes meggyógyítani a konfliktusaiban élő embert. Tudjunk felülemelkedni ahelyett, hogy egyre mélyebbre keveredünk a vitáinkban! Nem magunk miatt, nem magunk által, hanem Krisztus gyógyító szava által.

Róm 6,12–23  117. zsoltár (22) „Az asszony bölcsen eljárt az egész népnél…” (2Sám 20) A nagy csatában egy asszony lép ki a várfalra, és megoldja a problémát. Boldog, aki támaszkodhat bölcs emberekre! Sokszor a gondjaink börtönében maradva nehezen találjuk a megoldást. Jó, ha ilyenkor jön külső segítség, hatás! Ha van egy lelki ember, családtag, barát, aki tudja kívülről szemlélni életünket. Jézus Krisztus emberré lett, ezért átérzi az életünket. Közben Isten Fia, ezért kellően távol is van a bűneinktől. Ő az, aki közel is és kellően távol is van ahhoz, hogy csodálatos tanácsos legyen életünkben. A konfliktus megoldása az Igében az lesz, hogy egyetlen embert, Sébát, Bikri fiát kell a városnak kiadnia. Egy ember fejét veszik, hogy a város és a nép megmeneküljön. Nekünk, újszövetségi embereknek ez a háború dúlta ószövetségi történet Jézusra mutat: „…jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.” (Jn 11,50) Ez a történet persze csak ebben a mozzanatban juttatja eszünkbe, hiszen csonka és bűnnel szennyezett. Ez az ember nem szelíd volt, hanem fellázadt. Nem gyógyított, hanem sok ember életét kockáztatta. Nem önként vállalta az áldozatot. A hadseregtől rettegő város halálával felszabadult. Ez a felszabadultság új megvilágításba helyezte további életüket. Boldog, aki Krisztusban új horizontot kap élete felől! Aki átéli, milyen a szabadulás!

Róm 7,1–13  470. dicséret (1) „Amikor Dávid kérdést intézett az Úrhoz…” (2Sám 21,1–14) A gibeóniak ott éltek Izráelben, együtt a zsidókkal. Hatalmas probléma gyűrűzik be az országba, a gibeóniakkal szemben régi sérelem maradt elrendezetlenül. A rég elfeledett „ügy” most, évtizedekkel később visszaköszön. Sokatmondó lehet ez a mi életünkre nézve is. Sok-sok lezáratlan ügy van mögöttünk, amelyek idővel felszínre bukkanhatnak! E lezáratlan ügyek egy-egy családban generációról generációra átöröklődhetnek. Visszük tovább, és az elakadásnál nem tudjuk, mi történik velünk. Tárjuk fel és rendezzük Isten előtt e megakadásokat, elfelejtettnek hitt konfliktusokat! Dávid király érzékeli a megrekedést, ezért Istenhez fordul. Nem önmagában próbálja megoldani, nem mástól kér tanácsot, hanem alázatosan Isten elé járul. És kérdez. Nem baj, ha kérdéseinkkel, kétkedéseinkkel az Úrhoz fordulunk. Jó, ha az életünkről, a nemzetünk jövőjéről feltett száz és száz kérdést feltesszük Istennek is! Dávid nem vádolva fordul Istenhez, hanem nyitott a válaszra. A kérdésekkel jó Istenhez fordulni. De meghallgatjuk-e a válaszokat?

Boldog, aki gyülekezeti közösségben, egyéni csendességben megéli: Isten válaszol!

Róm 7,14–25  467. dicséret (17) „Nem jöhetsz többé velünk az ütközetbe…” (2Sám 21,15–22) Az Ószövetség történeti könyveit folyamatos háborúk és csatározások jellemzik. Mélyen átgondolva rájöhetünk, ilyen az emberiség történelme, ilyen a mi személyes történetünk is. Háború és megküzdés az önmagam és mások általi elfogadással. Küzdelem a bűneimmel, az irántam megnyilvánuló szeretet-

Reformátusok Lapja 2022. május 1.

| AZ IGE MELLETT |

lenséggel. Küzdés annyi mindennel, annyi mindenen át. Igeszakaszunkban is háború zajlik – újra a filiszteusokkal. A végén szólnak Dávidnak, többet ne jöjjön csatába. Nagy küzdelemmel sikerül megmenteni az életét, és legyőzni a felé induló hatalmas filiszteust. Dávid elfogadja, hogy élete változik. Megöregedve már nem képes mindenre, amire fiatalon. Elméje fiatalosabb maradt, mint teste. Áldott, amikor vannak mellettünk testvérek, akik fel tudják hívni figyelmünket a korlátainkra, segítenek a helyes önismeretben, a tenni akarás mérséklésében! Jó, amikor kedves szóval tudunk egymáshoz fordulni: most picit pihenj, kapcsolódj ki, átveszem a feladataidat! És ekkor megtapasztalhatjuk: nem vagyunk egyedül a harcainkban. Egy keresztyén sincs egyedül. „Kívül harc, bennem félelem, fogadj el, Jézusom!” Boldog ember, akinek helyes az önismerete!

Róm 8,1–17  373. dicséret (2–3) „Az Úr […] pajzsom, hatalmas szabadítóm…” (2Sám 22,1–25) Dávid nagy csatái után felfakad belőle az énekszó. A hála. Összegző ének. Amikor életünk végén visszatekintünk, vajon tudunk-e ilyen hálatelt, Isten erejéről énekelő imádságot mondani? Az Úr kőszikla, ezzel nyitja Dávid az énekét. Ebben az igeszakaszban erős Isten képe jelenik meg: nemcsak kőszikla, hanem pajzs is. Az ókori Izráelben kétféle pajzs terjedt el: az egyik az egész testet védte, a másik kisebb, könnyű harcászati eszköz volt. Az Ige itt az utóbbit említi. A pajzs elsődleges funkciója a védelem, de közelharcban lehet vele támadni is, ha szükséges. Isten nem robosztus erő, nemcsak „kőszikla”, hanem könnyűfegyverzetes védelem is. Nem statikus szereplője életünknek, hanem mozgásban van. Velünk mozdul, s hitben mi mozdulunk vele. Az örök mozgató. A pajzs védelem: jó a hétköznapokban visszahúzódni Isten terébe. A pajzs védelem: a régiek ezért is menekültek a templomba, amikor biztonságra volt szükségük. Isten védelem: a bűntől, a szeretetlenségtől. Isten védelem a halál árnyékában is, az Úr pajzs, amikor támadás éri hitünket, amikor nehézséggel találkozunk. És nemcsak megvéd, hanem hatalmas szabadítóm is az Úr. Megszabadít az örök életre.

Róm 8,18–30  369. dicséret (29) „…az Úr fénysugarat küld nekem a sötétbe.” (2Sám 22,26–51) Sok sötétség veszi körbe életünket. Háborúk, krízisek, feszültségek, széthúzások. Sok családon belül is mintha kevesebb volna az áldás, több a szitokszó. Amikor az alapok megremegnek, amikor közösségeink alapfogalmait is megkérdőjelezik, jó az Úr fénysugarára figyelni. Mint amikor kiülünk a szabadba és hagyjuk, hogy arcunkat elborítsa a Nap sugara és melege. Ilyen megfürödni Isten szeretetében! A sok kétségbeejtő hír közben is jó tudni, nem állunk vesztésre, hiszen: „…mindezekben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket.” (Róm 8,37) A sötétben ott van velünk Jézus Krisztus is, aki megvilágosítja az életünket. Nem hagy minket vakon, nem akarja, hogy szürkeségben tengődj, hanem a fényre akar vezetni.

Isten küldi a fénysugarát. Nincs nagyobb fénysugár annál, hogy Krisztus legyőzte a halált! Erre képes volt, ilyen vesztes helyzetben is tudott igent mondani az életre. Ezt tudva bízhatunk benne: személyes problémáinkba, közösségi gondjainkba is küld Isten fénysugárt. Merjünk megfürödni e világosságban!

Boldog, aki elmondhatja: aki őt követi, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.

Róm 8,31–39  275. dicséret (5) „Minden javam, minden örömöm őtőle származik.” (2Sám 23,1–7) Utolsó szavak. Egy utolsó kísérésnél láttam, hogy egy férfi a halálos ágyán már nem tudott beszélni.

Imádkoztunk együtt. Majd félig felült, és rámutatott egy Krisztus-képre. Majd lerogyott, erőtlenül feküdt tovább. Utolsó mozdulattal Krisztusra mutatott. Mint Cranach Luther Mártonról készült festménye, amely úgy ábrázolja az igehirdetőt, hogy a szószékről rámutat Krisztusra. Dávid utolsó szavaival Istent éltette. „Minden javam, minden örömöm őtőle származik.” Dávid tudta, amit elméletben sokan tudnak, de gyakorlatban annál kevesebben: üres kézzel készülünk Isten elé. És minden, ami megmarad: az Istentől származik. Minden jó, minden adomány onnan, felülről van. Dávid szavain átsüt a hálaadás.

Sokat panaszkodunk, pedig annál többet kellene hálásnak lennünk. Lépjünk Isten elé hálaadással, tudjuk megbecsülni mindazt a jót, örömet, amit az ő kezéből kaptunk! „Minden javam, minden örömöm őtőle származik.” Boldog, aki nemcsak utolsó mozdulatával, hanem egész életével Krisztusra mutat!

Róm 9,1–5  388. dicséret

V. 5.

CSÜTÖRTÖK

V. 6.

PÉNTEK

V. 7.

SZOMBAT

2022. május 1.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

Váncsa Gábor színészt a vancsa.gabor@gmail.com e-mail címen lehet megkeresni.

tal elhittem és megismertem, hogy Jézus a Megváltóm, Messiásom, Szabadítóm, aki értem is meghalt a kereszten, ingyen kegyelemből megváltott a bűneimből – érdemeimtől, cselekedeteimtől függetlenül. 2019. március 24-én jártam először a pasaréti református gyülekezetben, ahol az igehirdetéseken keresztül hallhattam az evangéliumot. Egyértelmű volt számomra, hogy a monodrámámban a Jézus Krisztusban való hitről és a megtérésről szeretnék beszélni.

Miért esett a választása Pál apostolra?

A monodráma szerkesztését két szempont vezette. Az egyik, hogy hű akartam maradni a Bibliához, és szó szerint idézni belőle, tehát „civil” szöveg nem hangzik el az előadásban. A másik tervem az volt, hogy mind a 66 könyvből idézek, de ezt el kellett engednem. Sokat beszélgettem Horváth Gézával, a pasaréti gyülekezet lelkészével, és arra jutottunk, hogy a lényegre, vagyis az evangéliumra kell koncentrálnom. Egy színházi előadáshoz

Hiszem, hogy Jézus a Krisztus „…mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok és Izráel fiai előtt” – ez mintegy isteni leírása Pál apostol életpályájának, akit WEBERNÉ ZSIKAI MÁRIA Váncsa Gábor színész a Pál apostol védőbeszéde című, kizárólag bibliai igékből szerkesztett darabjában ítéletre váró fogolyként jelenít meg.

Megtérésének, missziói útjának történetén keresztül hirdeti az evangéliumot Agrippa király előtt. A kaposvári Csiky Gergely Színház egykori színésze nem önmagát akarja megmutatni egyfelvonásos monodrámájában.

drámára van szükség, amely leginkább Pál apostol életében érhető tetten, hiszen Saulból Pál, üldözőből üldözött, farizeusból keresztyén lett. Az Úr megvilágosította, hitre térítette, újonnan szülte. Az ő személyén keresztül valóban megszólalhatnak ószövetségi és újszövetségi Igék egyaránt. A bírósági tárgyalás leírása Az apostolok cselekedeteinek 26. fejezetében található.

Hálás vagyok, hogy Pál apostol szerepén keresztül hirdethetem a Biblia és ezáltal a reformáció alapigazságait: a Jézus Krisztusban való hit által van üdvösségünk, ingyen kegyelemből. Egyedül Krisztus. Egyedül az Ige. Egyedül hit által. Egyedül kegyelemből. Egyedül Istené a dicsőség.

Különleges gondolat kizárólag bibliai Igékből előadást szerkeszteni. Hogyan született meg a mű?

2020-ban, a koronavírus-járvány idején bezártak a színházak, nem voltak előadások, fellépések, sok színész hónapokig munka nélkül maradt. A veszélyhelyzet miatt anyagi gondokkal küzdő színészek támogatására indult a „Köszönjük, Magyarország!” program, amelyre beadtam a pályázatomat, a Biblia alapján készített monodrámámat. A darab megalkotásának története egészen 2018-ra nyúlik vissza. Abban az időben sokat beszélgettem az egyik kedves barátommal a keresztyénségről.

Katolikus családból származom, távol kerültem a vallásos élettől, az igazság kérdése azonban nem hagyott nyugodni. Mi az igazság? A barátom sokat beszélt arról, hogy az igazság Jézus Krisztus, az evangélium pedig az, hogy Isten megjelent testben, és megváltott minket Ádámtól örökölt bűnös természetünkből.

Elkezdtem olvasni a Bibliát, és a Szentlélek belső munkája ál-

Monodrámájával színészi eszköztárát is felhasználva hirdeti az evangéliumot a közönségnek.

Nekem ez fontos, mert megegyezik a színészetről vallott nézeteimmel. A színész ne csak önmagát mutassa meg, mert ennél sokkal fontosabb, hogy közvetítő legyen. Az előadás nem a színészről, hanem a közvetített üzenetről szól, a színész által már megismert igazságról. Ezért mi mást képviselhetnék a színpadon, mint az evangélium örömüzenetét? Hiszem, hogy a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.

Már negyven előadáson vagyok túl, és azt tapasztalom, hogy az embereknek szükségük van Isten Igéjére még akkor is, ha ezzel nincsenek tisztában.

6

Reformátusok Lapja 2022. május 1.

Hol látható a monodráma legközelebb?

Május 8-án, vasárnap a dabas-gyóni református templomban, az előadás délután 3-kor kezdődik.  FOTÓ: EÖRI SZABÓ ZSOLT

| GONDOLATOK |

LAKATOS ENIKŐ

Adj, Uram, erőt a mindennapokhoz!

A szerző kórházlelkész, Országos Onkológiai Intézet és SE Asszisztált Reprodukciós Centrum

Életem legnagyobb élménye, hogy anya lehetek.

Ráböjtöltem. Nem mondhatom ugyanis egyenesnek a gyermekemig vezető utat. Egy napon azonban arra eszméltem, hogy minden figyelmem a lányomé. Olyan ez, mintha mi, nők, egészen közel hajolnánk a kegyelemhez. Átéljük a teremtés és az elmúlás késhegyen táncoló végpontjai közötti létet, amely az új élet javára dől el. Megszületik a várva várt gyermek, és új időszámítás kezdődik.

Az öncélú akaratot felülírja a feltételeket mellőző szeretet, és valahonnan nagyon mélyről tör fel a mindig visszatérő imádság: „Adj, Uram, erőt a mindennapokhoz!”

„Anyaként átélem, hogy gyermekemet önmagáért és nem a tulajdonságaiért vagy a tetteiért szeretem.”

Ebben a leegyszerűsített imádságban nem lehet mellébeszélni. Mindent felülír az Isten vezetésébe, életet megtartó és megújító erejébe vetett bizalom. Az a meggyőződés, hogy Jézus szeretete „mindenre” elég.

A lányom születése után ismertem fel, hogy Istentől ered a kiapadhatatlan anyai erő. Mert anyaként átélem, hogy gyermekemet önmagáért és nem a tulajdonságaiért vagy a tetteiért szeretem.

Ahogy Isten is olyannak szeret minket, amilyenek vagyunk. Látja életünket és a vele járásunkból fakadó formálódásunkat. Elfogadja hibáinkat, ünnepeli sikereinket, és kudarcos napjainkban is szüntelenül keresi a találkozást.

Nemrég mély barázdát hagyott bennem két anya fiaik iránti feltétel nélküli szeretetének és imádságos hitének élménye. Mindkettőjüket betegágyon ismertem meg. Az egyik idős, értelmiségi asszonynak olyan lelki fájdalma volt, amelyhez hasonlót kevesen ismernek. Friss, életmentő műtéte után sajgott a teste, mégis a lelke volt sebzett. Egy tragédia következtében elveszítette középkorú fiát és két kicsi unokáját. Így miután melléültem, nem testi panaszait, hanem lelkének keserű akkordját osztotta meg velem. A másik anya idős paraszt­ asszony volt, műtét előtt. Mégis, amikor beszél-

getni kezdtünk, nem saját baját, hanem fia kínját hozta elém. A fiú válását követően megbetegedett, és krónikus betegsége szövődményei akadályozták életminőségében.

Két anya, két élet, két sors. Szavaik nem önmagukról szóltak, hanem fiaikról, unokáikról, a családjukról. Mialatt bevonódtam életükbe, fülem­be csengett a Példabeszédek könyve derék asszonyá­ nak dicsérete: „Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé.” (Péld 31,25) Semmihez nem hasonlítható ahaélmény áradt szét bennem, amikor történetüket meghallgatva együtt imádkoztunk. Ők némán, én szavakkal fohászkodtam, egy szívvel és lélekkel könyörögtünk a kegyelem Istenéhez. Az asszonyok imáiban fiaik voltak.

A gyermekükért imádkozó asszonyok belsőjük újrarendeződését élik át. Így van ez akkor is, ha mindez kereszthordozással jár. Mert megbetegszik vagy hibázik a várva várt gyermek. Netán olyat tesz, aminek következményeit anyja is viseli. Közben mégis, vagy még inkább erő és méltóság árad róluk, amikor imádságban ostromolják az eget, hogy adjon Isten erőt a holnaphoz.

A betegágy mellől megszólaló imádság megpróbált, hívogatott, kicsit közelebb vitt az élet megértéséhez. Nem volt azonos a sorsunk, de volt Jézusunk. Tudtuk, hogy ő a miénk, és a fájdalom, a bánat, a düh ellenére is szerettük őt. Igazán nagyon szerettük őt.

Vallottunk Istennek, hogy akkor is szeretjük, amikor fáj a szívünk, és azt hisszük, hogy mindennek vége. Amikor a körülményeink arra emlékeztetnek, ami soha nem lehet a miénk. Amikor szembesülünk azzal, hogy Isten nem úgy és nem akkor válaszolt imáinkra, ahogyan és amikor kértük. Mégis kimondtuk és újra mondjuk: „Uram, mindennek ellenére nagyon szeretünk! Adj erőt a mindennapokhoz!”

Azon a hétköznapon, betegágy mellett, közel hajolt hozzánk Jézus, hogy megújítsa szívünket és kipótolja erőforrásainkat. És mi hálásak voltunk a találkozásért. Így lett elég Isten szeretete abban a percben, azon a napon és a mindennapok hordozásában.  2022. május 1.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

Egy hitehagyott papfi, aki mégiscsak visszatért az egyházába KISS SÁNDOR

Sokoldalú művész, akinek jellegzetes női aktfigurái mellett számos köztéri szobrot és emlékérmét is köszönhetünk. Eddig tizenegy református közösség állította fel Kálvin-mellszobrát, de az ő plakettjét kapják a Rát Mátyás-díjas protestáns újságírók is. Legújabban Ravasz László püspököt öntötte bronzba. Kutas László lapunknak azt is elárulta, miért tűnt el hosszú időre a református egyházból.

„...mindenkinek van egy ábrándja, amelynek beteljesüléséért olykor az egész életet kell feláldoznia” – olvassuk a művészetét bemutató albumban.

A beszélgetésünk másnapján tölti be a 86. évét. Önnek mi volt ez az ábrándja?

Beteljesült-e?

Beteljesült, mert szobrokat csinálhattam, ráadásul elég sokat sikerült.

Tulajdonképpen nem volt különösebb ábrándom, sosem voltam túl tudatos, csak úgy sodort az élet. Nem voltak nagy céljaim, és nem dolgozott bennem az, hogy én mekkora nagy szobrászművész leszek. Csináltam a dolgomat, teljesítettem a pályázati feltételeket és a megrendeléseket. Egyébként eredetileg orvos akartam lenni, véletlenül lettem szobrász. 1954-ben, amikor érettségiztem, beadtam a kérelmemet az orvosira és a képzőművészetire is, de mivel édesapám református lelkész, anyukám meg bárónő volt, és ez akkoriban nagyon rossz pontnak számított, elég reménytelen próbálkozás lett volna. De apukám mindent elintézett: a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Kisfaludi Strobl Zsigmond közbenjárását kérte, az orvosi egyetemen pedig Kiss Ferenc professzorét, aki a Magyarországi Szabadegyházak Szövetségének vezetője is volt. Elsőként a képzőművészetin volt a felvételi, a protekció működött, így az orvosira már nem mentem el. Máig ezzel ugra8

Reformátusok Lapja 2022. május 1.

NÉVJEGY Kutas László szobrász- és éremművész 1936-ban született Budapesten, szakmai tanulmányait Ágoston Ernő soproni rajziskolájában és a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, Pátzay Pál növendékeként végezte. Realista hagyományokra épülő művészetét szellemesség jellemzi, több mint százharminc különféle kisplasztikájából árad a jókedv, a humor, az irónia. Érmeivel jelentős nemzetközi sikereket ért el, egy firenzei emlékérem-pályázat húsz országból származó négyszáz résztvevője közül ő lett a győztes, a Magyar Nemzeti Bank által kiírt forgalmipénz-pályázatok közül pedig tizenhármat nyert meg.

Történelmi alakokat, írókat, költőket megidéző szobrai és domborművei szerte a Kárpát-medencében láthatók: így mások mellett Móricz Zsigmondé Hévízen, Jókai Móré Illyefalván és Kiskőrösön, József Attiláé Sopronban, II. Rákóczi Ferencé pedig Piliscsabán. Petőfiszobra az ukrán fővárosban, Kijevben áll. Két soproni alkotása két nemzeti sorstragédiánkról, a magyarországi németek kitelepítéséről és a holokauszt áldozatairól is megemlékezik. Utóbbiért Wiesenthal-díjat kapott, de más elismerések mellett a Magyar Érdemrend lovagkeresztjének tulajdonosa is.

tom az orvosaimat: véletlenül lettem szobrász, mert ha az orvosin lett volna előbb a felvételi, akkor oda vesznek fel, és én most világhírű sebészprofesszor lennék. Ezen jót nevetnek, és máris fel­oldódott a hangulat.

Mik voltak a szobrásztehetség első jelei?

Már gyerekként is állandóan fúrtam-faragtam, még az iskolapad alatt is. Máig itt lapul a bicska a zsebemben, hogy kéznél legyen. Amikor 1945-ben átment a fejünk felett a front, a pincében agyagból katonát és tankot gyúrtam. Ettől számítom, hogy elkezdtem szobrokat csinálni.

Persze az orvosi pálya iránti érdeklődésemnek is megvoltak a korai jelei: békákat és egereket boncoltam, lenyűgöztek a szép izmaik. Ezek voltak a gyerekkori ábrándjaim. Úgy érzem, a szobrászatból talán több volt bennem, és ezért kellett így alakulnia, ahogyan alakult. Boncolni egyébként még az orvosi egyetemre is beszöktem. Az oktató rám bízta egy emberi kéz lebontását, és mert féltem a lebukástól, hozzáláttam a feladathoz.

Olyan jól megoldottam, hogy a munkámat példaként állították a valódi orvostanhallgatók elé.

Ahogy utalt is rá, anyai ágon az evangélikus Podmaniczky bárók sarja. Róluk a történelem iránt érdeklődők sok információt találhatnak. Viszont mit lehet tudni családja apai, református ágáról? Édesapám, Kutas Emil Zuglóban volt lelkipásztor, nagyapám, Kutas Bálint pedig Törökszentmiklóson. Utóbbi csodálatos dolgokat vitt véghez ebben a nagykunsági városkában a 19. és a 20. század fordulóján: karzatot és fűtést csináltatott a templomba, és mivel szívén visel-

| AKTUÁLIS |

te a szegények sorsát, megszervezte a tanyasi gyerekek konfirmáltatását és oktatását. Máig hálával gondol rá a helyi reformátusság, ezért 2015-ben a templomuk udvarán felállítottuk Kálvin János és nagyapám általam készített portrészobrát.

Kálvin-mellszobrából tizenegy áll szerte a Kárpát-medencében. Hogyan született meg az első?

Tréfás történet. Épp az egri gyülekezet Kálvin-házában volt kiállításom, amikor a Playboy című férfimagazin rövid írást közölt az aktfiguráimról. A cikk végére odaírták, hogy aki többet akar látni belőlük, az menjen el az egri református gyülekezeti házba. Ezen az egriek jót derültek, de mindjárt meg is jegyezték, hogy a reformátorról elnevezett házba egy Kálvin-szobor is dukálna. Elkészítettem, aztán másodikként a soproniak és később más közösségek is lecsaptak rá.

Ha már Sopront említette, a hűség városához különösen is kötődik. Kifejeződik ez abban is, hogy több mint félszáz műve díszíti a település épületeit, tereit.

Anyai nagyapám, Podmaniczky Pál teológusprofesszor volt a soproni evangélikus teológián, sok időt töltöttem náluk.

Itt jártam az elemit, és bár gimnáziumba a budapesti Lónyayba mentem, érettségizni már visszatértem a nyugat-magyarországi városba, és a művészet alapjait is itt sajátítottam el Ágoston Ernő rajziskolájában, ahol a feleségemet is megismertem. Kedves soproni református emlékem, hogy anyai nagymamám, Vargha Ilona, aki szintén református volt, és nem mellesleg műfordító, vasárnaponként mindig elkésve betotyogott a templomba, beült az első sorba, és kritikusan meghallgatta Maller Kálmán lelkipásztort, akiben valami német beütés lehetett, mert nem volt tökéletes a magyarja. Amikor hibát vétett, a mamám megrázta a fejét, Kálmán bácsi pedig a szószéken javított. Sokszor elkísértem a templomba, mert bele voltam esve a tiszteletes lányába, Maller Erzsibe.

2022. május 1.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

Aztán évtizedekre eltűnt az egyházból.

Mi volt az oka?

Református lelkészcsaládba születtem, megkereszteltek és konfirmáltam, de nem alakult ki mély hitem, inkább kulturális örökségként tekintettem a reformátusságomra. Emlékszem, hogy Pató Róza szobrászművész barátommal, aki szintén református volt és édesapámnál konfirmált, a főiskolai buszos kirándulásokon együtt énekeltük a 42. zsoltárt, gyönyörű hangja volt. Hitem tehát

olyan otthonosan éreztem volna magamat, mint itt.

Most Ravasz Lászlóról kellett szobrot készítenie. Hogyan emlékezik a püspökre?

Nála konfirmáltam 1950-ben. Rákosiék akkor már lemondatták a püspöki tisztségről, de Kálvin téri lelkészként még működhetett. A konfirmációi emléklapom eredetijét szeretném is átadni a leányfalui emlékháznak. Öcsém mindig

A Kálvin-szobor leleplezési ünnepségén Törökszentmiklóson 2015-ben. Fotó: Barcza János

nem volt, de ha belegondolok, a csodák végigkísérték az életemet, mindig ezek húztak ki a bajból. Valahányszor ki akartak szúrni velem, abból nekem mindig csak jó származott. Szabadúszó szobrászként nemegyszer volt szükségem ezekre a talán isteni beavatkozásokra.

Ma mégis ott ül vasárnaponként a piliscsabai templomban.

Ahogy mondani szoktam, hitehagyott papfi vagyok, aki végül mégiscsak vis�szatért az anyaszentegyházba. Most Piliscsabán élünk, és jó tíz éve már, hogy kapcsolatba kerültem az itteni gyülekezettel. Valahogy megszerettem a templomban üldögélni. Igaz, nem is igen kerestem, de Sopron óta nem találkoztam olyan közösséggel, amelyben 10 Reformátusok Lapja

2022. május 1.

arra is, hogy a püspök orrának jellegzetes íve, amelyet a leányfaluiak „karvalyorrként” a mai napig emlegetnek, szintén megjelenjen a szobron.

Az alkotási folyamat során a szobor melyik részével kellett leginkább megküzdenie?

Nagy könnyebbség volt, hogy a megrendelők nem kértek fel zsűrit, így nem volt, aki akadékoskodjon. Persze elárulom, hogy két kollégámmal is konzultáltam a munka során. A legnehezebb a palást és a lépés mozdulatának megformázása volt. Előbbiben Csoma Áron tinnye-piliscsabai és Kovách Tamás pócsmegyer-leányfalui lelkipásztor volt a segítségem és a kritikusom, utóbbival pedig, bevallom, most sem vagyok teljesen elégedett. Ritkán fordul elő, hogy azt tudom mondani egy szoborra: kész.

Most kárpótol viszont, hogy a leányfaluiak odavannak érte, ekkora sikerem még életemben nem volt. Nagyon jólesik a lelkesedésük. Ami pedig a palástot illeti, megjegyzem: tudomásunk szerint ez az első olyan teljes alakos szobor, amely református lelkészi palástot ábrázol.

Nekem egyébként is nehezebben megy, ha drapériát kell formáznom, de ez különösen nehéz feladat volt.

felemlegetett vele kapcsolatban egy állítólagos családi történetet, de nem tudom, volt-e benne igazság, vagy csak jól hangzott. Eszerint Kutas Emil azért kaphatta meg a zuglói gyülekezetet, mert Ravasz László az ígéretes ifjú lelkipásztornak szánta az egyik lányát. Édesapám végül Podmaniczky Pál idősebbik lányát, Mártát vette feleségül, de a parókia akkor már az övé volt.

Felmerül ilyenkor a művészben, hogy visszaadja a megbízást?

Hát, a Ravasz-szoborral kapcsolatban megfordult a fejemben. Volt, hogy azt gondoltam, ezt képtelenség megoldani. Ennek a munkának gyakran vannak válságos időszakai, de nincs mese, meg kell csinálni, nem lehet visszaadni. Addig kell gyúrni az anyagot, újra- és újrakezdve, amíg meg nem formálódik.

Segítettek az emlékei a leányfalui szobor megalkotásában?

Az én emlékeim ehhez nem voltak elég élesek, de a feladat adott volt: a szobrot egy fénykép alapján kellett megcsinálni, amelyen Ravasz László, vállán a lelkipásztori palásttal és kezében a Szentírással, kilép a templomból. Figyeltem

Mi lesz a következő munka?

Van egy magánmegrendelésem két életnagyságú görög atlétára. Felvetődött továbbá egy Móricz Zsigmond-szobor lehetősége Leányfalura, és régi vágy, hogy Aszódnak legyen egy Podmaniczky Frigyes-szobra. Talán most ezek is sorra kerülhetnek.  FOTÓ: HIRLING BÁLINT

| AKTUÁLIS |

Felavatták Ravasz László szobrát Leányfalun Egész alakos köztéri szobrot kapott a dunakanyari Leányfalun Ravasz László, aki élete utolsó két évtizedét töltötte itt. Kutas László szobrászművész alkotásának szombati leleplezésével egy időben emlékházat, egyházi gyűjteményt és rendezvényközpontot is avattak, az intézményt a református püspökről nevezték el.

KÖZÖSSÉGI MEGTÉRÉSRE VAN SZÜKSÉG – Ravasz László hitünk és életünk világító fáklyája, aki nagyságában és életének tragikumában megtestesítette mindazt, ami a Kárpát-medence magyarságában erő, gondolat és szeretet – fogalmazott ünnepi beszédében Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke, aki szerint hivatali elődjében gyümölcsöt termett ezer év magyar története, de kétezer év keresztyénsége és négyezer év bibliai hagyománya is.

Balog Zoltán rámutatott, Trianon után Ravasz László minden igehirdetésében és szónoklatában azt közvetítette: vagyunk valakik mi, magyarok, és nem is akárkik.

Voltunk, vagyunk, leszünk, ám ennek elengedhetetlen feltétele, hogy felismerjük: csak Isten kezében lehetünk valakik – hangsúlyozta a püspök, megjegyezve, hogy közösségi megtérésre van szükség a magyar feltámadáshoz. „Ha egy nemzet méltó az igazsághoz, igazsága győzni fog” – idézte Ravasz Lászlót Balog Zoltán, arra figyelmeztetve: ha méltók akarunk lenni az igazsághoz, előbb bűnbánatot kell tartanunk, mert aki így tesz, annak az élete szabadítással folytatódik és áldásban teljesedik ki.

A püspök szerint az a Magyarország, amelyben Ravasz László igazodási pont volt, elmúlt, de mindaz, ami abban érték, kincs, gazdagság, történelem, keresztyénség, reformáció és emberi tapasztalat, a miénk lehet, bennünk élhet tovább.

– Ezért vagyunk hálásak ezért az emlékházért – tette hozzá.

KIÁLLÍTÁSMEGNYITÓRA VÁRJÁK AZ ÉRDEKLŐDŐKET A leányfalui Ravasz László Emlékház, Egyházi Gyűjtemény és Ren­ dezvényközpont kiállítása Lélek-őrzők – Leányfalu és a világ szolgálatában címmel 2022. május 21-én 16 órától nyílik meg.

A tár­lat, amelynek kurátora Ravasz László püspök unokája, Tegzes Lászlóné Bibó Borbála, és dédunokája, Szabóné Tegzes Orsolya, a református püspök életműve mellett Katona Puszta Sándor ka­tolikus pap-költő, Kölley György katolikus pap és cserkészvezető, valamint a Filadelfiadiakonisszák szolgálata előtt tiszteleg.

ÉLETMŰVE A MÁNAK IS ÜZEN Gulyás Gergely Miniszterelnökséget ve­ ze­ tő miniszter szerint Ravasz László munkája, amelyet lelkipásztorként, püspökként, teológiai tanárként, missziós lelki vezetőként, több százezres hallgatottságú istentiszteletek igehirdetőjeként, egyházszervezőként és közéleti emberként, főrendi házi tagként és meghurcolt hitvallóként végzett, messze túlmutat a református egyházon. Hozzá-

tette, Ravasz Lászlót egyházkormányzói teljesítménye, embersége, szembenállása a kommunizmussal, egyedülálló teológiai tudása, az egységes magyar nemzet iránti elkötelezettsége, szónoki képessége, páratlan műveltsége és a legnehezebb pillanatokban is reményt adó hite emelte a magyar egyháztörténet legnagyobbjainak sorába, életműve a mának is üzen.

Gulyás Gergely úgy vélekedett, a Ravasz László-emlékház a feledés ellen jött létre, tanúságtétel, amely megmutatja, hogy azok az értékek, amelyekre felépült egy ezeresztendős ország, a korok változásával sem veszítenek időszerűségükből, sőt, a nehéz időkben a túlélés, szerencsésebb korokban az előrelépés feltételei. Hozzátette, a XX. század tanulsága a magyarság számára, hogy a megmaradáshoz nem elég nagyszerű épületeket építeni, hanem közösségeket kell létrehozni, ahol az emberek találkozhatnak, és amelyek életük szép és támogató keretei lehetnek.

ERDÉLYBŐL HOZTA, AMIVEL SÁFÁRKODOTT Kató Béla erdélyi református püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy mindazt, amivel az Erdélyből származó Ravasz László csaknem három évtizedes magyarországi püspöki szolgálata alatt sáfárkodott, hazulról hozta. Ezek közül legelső volt a hite, és ebből fakadóan az ébredési mozgalmak és a belmis�szió iránti elkötelezettsége. A második az egyházi intézmények építése és fejlesztése fontosságának felismerése. A harmadik pedig a családja, különösen is fia siketnémaságának a lelki hatása, amelyről így vallott: „Pappá a fájdalom szentelt, én egy siketnéma gyermek igehirdetésének vagyok a gyümölcse.”  KISS SÁNDOR FOTÓ: HIRLING BÁLINT

2022. május 1.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

Népben, nemzetben gondolkodni

A koronavírus-járvány miatt Romániában is idén tartják a népszámlálást, amely március 15-én meg is kezdődött. Az erdélyi reformátusok helyzetéről, a népességfogyásról, az anyanyelv megtartó szerepéről és a népszámlálás fontosságáról kérdeztük Kató Bélát, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökét.

A tízévente tartandó népszámlálások újabb és újabb arculcsapást jelentenek, hiszen református egyházunk egyre fogy.

Mekkora volt a lélekszám a rendszerváltás elején, és mennyit tartunk most számon az egyházkerületben?

A rendszerváltás elején mintegy 500 ezer reformátust tartott számon az erdélyi egyházkerület, ez a szám tízévente minden népszámlálás alkalmával csökkent, a legutolsó a 2011-es adat, akkor 360 ezer reformátust tartottak nyilván.

A népszámlálás adatai, valamint egyházunk kimutatásai nem egyeznek. Mekkora szokott lenni a különbség?

Tíz évvel ezelőtt 300 ezret tartottunk nyilván, az állam 360 ezret. Tehát volt hatvanezernyi különbség. Ez valószínűleg az idén is megjelenik. A különbség abból adódik, hogy az egyházi statisztikákban csak az egyházfenntartói járulékot befizető tagokat tartjuk nyilván, a népszámláskor pedig azok is reformátusnak vallhatják magukat, akiket valamikor megkereszteltek, de azóta nincs közük az egyházhoz. Az utóbbi tíz esztendőben számításaink szerint 30 ezerrel csökkent a lélekszámunk. Tehát most körülbelül 270–280 ezer reformátussal számolhatunk.

A nagyfokú apadáshoz milyen fontosabb tényezők járultak hozzá az elmúlt harminc évben?

Egyrészt a természetes apadás (sokkal több a temetés, mint a keresztelés), másrészt az elvándorlás.

A 90-es években, főleg a marosvásárhelyi pogrom után, sokan hagyták el Erdélyt. Azóta egyes felmérések szerint több román hagyja el az országot, mint magyar. Ön is így látja?

Számos olyan település létezik, ahol vegyesen élnek románok és magyarok, ott látjuk azt, hogy azokból a románok (a fiatalok különösen) nagyobb arányban mentek külföldre, mint a magyarok. Ez a trend folytatódik, nem zárult le az EU-csatlakozással sem, továbbra is nagy tömegek indulnak el. A magyarokról elmondható: nagyjából aki akart, elment. Bizonyos fokig kissé lelassult a lélekszámapadás is. Tehát amíg a tíz évvel ezelőtti számok azt mutatták, hogy évente nyolcezerrel csökkent a lélekszámunk, addig az utóbbi években ez 3-5 ezerre mérséklődött. Lassan eltemettük az egykori négy-ötgyerekes családok 12 Reformátusok Lapja

2022. május 1.

leszármazottjait. Most kerül sor a „kétgyerekes családok temetésére”, ez bizonyos fokig lassítani fogja a gyors apadást.

A magyarság körében milyen arányú a vegyes házasság?

Ezt a számot pontosan nem tudjuk, a gyülekezeteink felmérésében a vegyes házasságok elsősorban nem magyar–román vonatkozásban, hanem vallási szempontból szerepelnek. Tehát benne vannak a magyarul beszélő nem református házastársak is (katolikus, unitárius stb.). Azonban ijesztő kimutatásokról is tudunk: a szórványban élők között legalább 50 százalékos a magyar–román vegyes házasságok aránya. Az ilyen családokból származó gyerekeknek csupán 10 százaléka marad meg magyarnak.

Régen népszámlálás idején a kérdezőbiztosok házról házra jártak. Most az első szakaszban digitális felmérésre kerül sor, amely május 15-ig tart, de ezzel még nem ér véget az összeírás. Mi a pontos menete a folyamatnak?

Az állam az első két hónapot arra szánja, hogy a lakosság saját maga jelentkezzék be a világhálós felületen. Az azt követő időszakban indulnak a kérdezőbiztosok, a harmadik fázisban az állami statisztikák alapján számolják ki, hogy ki hova tartozik.

Jelenleg az első időszakban vagyunk.

Hogyan tud segíteni az egyház?

A parókiákra be lehet menni, és ott ki lehet tölteni az űrlapokat.

Sajnos a magyarországi választások alkalmával is láttuk, ahol még mindig sok volt az érvénytelen szavazat, hogy az emberek nem értették, mit hogyan kell kitölteni. Valószínűleg a népszámlálási ívek kitöltése során is sokan torpannak meg, tévesztenek, vagy csupán idegenkednek az internetes felületektől, esetleg túl korán leállnak, még mielőtt a vallási és nemzetiségi hovatartozást kitöltenék. Az egyházkerület vezetősége felhívta a lelkipásztorok figyelmét: ez az a pillanat, amikor megtehetik, hogy akár házról házra járjanak, családlátogatás címén meglátogassák a híveket, és próbálják segíteni őket az űrlapok helyes kitöltésében. Az állam is elismerte a lelkészek, egyházak segítő munkáját. Tehát ez teljesen törvényes, semmi hátsó gondolat nincs mögötte. Ezt kellene minél több lelkipásztornak vállalnia, mindezek mellett természetesen az RMDSZ, a magyar politikai pártok és civil szervezetek is segítenek.

| INTERJÚ |

Egyszerűen az, hogy amikor rákérdeznek, merje bevallani. Semmi egyéb. Hiszen nem tilos, nem szégyen. Viszont nyilván vannak olyan vegyes családban vagy szórványvidéken élők, ahol ha nem kérdeznek rá, az illetőt bárminek beírhatják. Létezik olyan réteg is, amely nem tartja fontosnak a hovatartozását. Ha pedig valaki olyan kérdezőbiztossal találkozik, aki erőszakosabb, vagy az illető úgy érzi, a biztos előtt nem lehet megnyilvánulni (sokszor a kisebbségi sorsban létezik ilyen kisebbrendűségi érzés és félelem is), akkor megijed. Azt gondolja, vajon miként fognak rám nézni, hiszen eddig nem is tudták, hogy én református és nem ortodox vagyok. Tehát több szempont befolyásolja a válaszadást. Ezért szükséges, hogy az önregisztrációs időben azok menjenek el az emberekhez, akik felelősséget éreznek a közösség iránt, akik népben, nemzetben gondolkodnak. Nálunk, Erdélyben a vallási és a nemzetiségi hovatartozás összefügg. Hiszen történelmi hagyomány, hogy aki azt mondja, református (vagy például unitárius), az egyértelműen magyar is. A katolikusokra ez már nem jellemző.

Erdélyben az elmúlt években magyar állami támo„Van, amit születésünk pillanatában kapunk, gatással számos bölcsőde, amit nem mi akarunk. És ez az önazonosságunk.” óvoda épült. Ez hogyan segíti az önazonosság megtartását?

A legfontosabbat tettük ezzel. Hiszen gyermekeink sorsa sokMi a tétje református szempontból a népszámlálásnak? szor akkor dől el, amikor bekerülnek az első intézménybe. Az A számok törvénye szerint mindig az a kérdés: ki, hol, milyen óvoda, bölcsőde idején fejlődik ki az önazonosságuk, a magyar módon érvényesítheti a közösségi jogait. Vannak kis közösnyelv tanulása. Ellenkező esetben, ráadásul román közegben ségek, közepesek, nagyobbak. Ez utóbbiak mindig nagyobb élve, egyre inkább hátrányba kerül az anyanyelvük, ilyenkor részt kaptak a közös javakból, a kicsit pedig akár „el is lehet átveszik a többség nyelvét. Egy gyermek két-három év alatt is felejteni”, attól „nem kell tartani”. Tehát amikor Bukarestben nyelvet cserélhet. Számára nem gond, ha átvált románra, mert statisztikák szerint osztják el az egyházi támogatásokat, nem ott a többség, ő azt a nyelvet használja, mert azon érvényesül. mindegy, hogy a reformátusok hány százalékát teszik ki az Ha nem jár magyar óvodába vagy iskolába, nincsenek társai, összlakosságnak: 3,5 vagy csupán 2? Ez fontos tényező lesz barátai, akkor egyértelmű, hogy beolvad. a jövőben akár az állami segélyek, akár a támogatások vagy éppen a törvényhozás szempontjából.

Némelyek szerint hátrány magyar iskolába íratni a gyermeket, mi mégis azért küzdünk, hogy minél kevesebben kerüljeA Magyarországi Református Egyház kampányt indít a népnek román iskolába. Miért? számlálással összefüggésben. Önöknek vannak terveik arra, Némelyek nem fogják fel, mi a lét értelme. Mert amikor világra hogy a médián keresztül is megszólítsák az embereket? jövünk, az nem a mi akaratunkon múlik. Mindez a teremtés köA mi részünkről nem gondoltuk azt, hogy szükségünk lenne vetkezménye. Van, amit születésünk pillanatában kapunk, amit erre, mert a gyülekezeteinkben élünk, és a családlátogatások nem mi akarunk. És ez az önazonosságunk: magyar anyának vasorán segítő szándékkal vagyunk az emberek iránt. Ma már gyok a gyereke, és reformátusnak kereszteltek. Ezt az ajándékot, talán nincs is olyan lelkipásztor, aki ne rendelkezne számítóaz ilyenfajta adottságot nem szabad csak úgy felcserélni. Ez bűgéppel. Aki pedig nem használja, attól meg nem várhatunk nünkként íratik fel. Az Istentől kapott adományt nem herdálhatsemmit, még pénzzel sem. De ha segíteni akarunk, úgy gonjuk el, nem utasíthatjuk vissza, és nem cserélhetjük fel semmidolom, nem a pénzen fog múlni. vel. Tehát az identitás nem választás kérdése, az Úristen döntött ebben. Ezért szent kötelességünk az, hogy ezt megőrizzük. Nem Mi szükséges ahhoz, hogy valaki magyarnak és reformátusvagyunk sokan, de annyi erőt és gazdagságot lehet szerezni a kis nak vallja magát?

2022. május 1.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

közösségben is! Ha egymást erősítjük, és nem hagyjuk, hogy elvesszünk, ha harcolunk az anyanyelvi oktatásért, kisebbségi és egyházi jogainkért, az anyanyelv használatáért, miért lenne ez rosszabb hely, mint bárhol máshol? Azért kell az iskolákat és óvodákat, egyetemeket erősítenünk, mert mindenki az anyanyelvén tud igazán valamit megtanulni. Nekünk azon a helyen, ahol élünk, nem lehet kétséges, hogy először az anyanyelvet használjuk, és azt adjuk tovább. A magyar nyelv és kultúra rendkívül gazdag, mondjuk ki: a világon nem sok nemzet mondhatja el ezt. Már a szókincsünk is óriási segítség, az agy fejlődésében, különböző dolgok felismerésében is nagy szerepet játszik. Nem véletlen, hogy oly sok Nobel-díjasunk is van. Ők ezen a nyelven (most mindegy, milyen származásúak) tanultak, nőttek fel és gondolkodtak. Ha pedig ez a nyelv képes arra, hogy ilyen módon alakítsa az emberi értelmet, akkor most nehogy azt mondjuk: ebből a nyelvből hátrányunk van. Senkinek nem lesz hátránya. Egy jó szakembert, mérnököt, kőművest, orvost bármikor alkalmaznak. Nem igaz, hogy nem, mert a jó munkaerő profitot termel. Szükség van rá. Ha nem tudjuk jól a mesterségünket, baj van, mert akkor már rögtön azt mondják: nem tudsz románul, nem veszünk fel. De ha jól végzem

a munkát, akkor azt is megbocsátják, ha akcentussal beszélek, ha nem tudom kifejezni magam tökéletesen románul.

Sok elképzelés született arról, hogy mivel lehet Erdélyben tartani a magyarokat. Ön mit tart a legfontosabbnak?

Azt az élhető anyanyelvben és kultúrában gyökerező életet, amelyik vonzóvá teheti a helyben maradást. Még az is elképzelhető, hogy sokan vissza fognak térni a fiatalok közül, akik látják, hogy van lehetőség a kibontakozásukra. Rengeteg múlik a nevelésen: fel kell mutatni, milyen óriási ereje van annak, hogy szülőföldünkön élhetünk, fejlődhetünk, hogy vannak körülöttünk olyanok, akik segítik életünket, hogy létezik baráti, ifjúsági és más jellegű közösség. Ha viszont nincs, ha valaki nem éli meg a közösségben az összetartó erőt, a kapcsot, amely összetartja az egészet, akkor azt gondolhatja, hogy itt 500 euróért üldögélek egyedül, külföldön pedig 2000 euróért fogok üldögélni egyedül, de az legalább több pénz. Ha viszont itt a kevesebb pénzért közösségben élünk, vannak barátaink, közös céljaink, hitünk, együtt tudunk dolgozni, akkor mindez felértékelődik. Erre pedig nevelni kell az ifjakat.  SOMOGYI BOTOND, FOTÓ: REFLAP-ARCHÍVUM

ÉPÍTKEZZ! ÉRDEMES! Házaspáros hetet rendez 2022. július 3–9. között a Bibliai Házassággondozó Szolgálat (BHSZ) Helyszín: Biblia Centrum, Dömös, Kossuth Lajos utca 221.

Sokszor mondjuk: „De jó lenne egy kis idő egymásra, a kapcsolatunkra a sok feladat mellett! Jó lenne megújulni, felfrissülni vagy újra egymásra találni, a dolgainkat rendezni!”

Programunk erre ad lehetőséget a Biblia igazságainak segítségével.

Mivel ez a hét a házaspároké, ezért a rendezvény ideje alatt gyermekeket nem tudunk fogadni.

A KÖVETKEZŐ TÉMÁKKAL FOGLALKOZUNK: ÉPÍTKEZZ! ÉRDEMES! (VAN-E A HÁZASSÁGNAK ALTERNATÍVÁJA?) ÉLNI VAGY ÉGNI? (SZÜKSÉGLETEK ÉS IGÉNYEK) EGYMÁS MEGÉRTÉSE ÉS ELFOGADÁSA SZEREPEINK KOMMUNIKÁCIÓNK KONFLIKTUSKEZELÉS A HÁZASSÁGBAN INTIMITÁS, SZEX A HÁZASSÁGBAN Szeretettel várjuk a házaspárokat! „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.”

(Máté 11,28) Információ és jelentkezés: Nemeskéri Pál és Éva E-mail: info@bhsz.hu • Telefon: +36 20 919 3518, +36 20 417 4871 Online jelentkezés: bhsz.hu/csendeshet

14 Reformátusok Lapja

2022. május 1.

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Reménység akkor kell, amikor már nincs remény. Értelmetlen ellentmondás, mégis tapasztaljuk igazságát. Amikor a logikus emberi gondolkozás és az abból táplálkozó bizakodás elfogy, akkor kell a hit az isteni ajándékban, az emberfölötti segítségben mindennek ellenére és mindeneken túl.

Miben reménykedünk? Orvosokban, gyógyszerekben, ügyvédekben, tudósokban, pénzben, ezerféle dologban?

Kell az emberi reménység, jó kapcsolatok, orvos, ügyvéd, kell a pénz is. Jó, ha van bizalmunk, tegyünk is meg mindent a saját érdekünkben. De a valódi reménységünk Istenben legyen! „Reménység ellenére is reménykedve” hitt Ábrahám Istennek (Róm 4,18). Ez a furcsa szókapcsolat a kétféle reménységre utal. Egyrészt tanulható az a magatartás és elhatározás, hogy remélni akarok, és teszem, ami rajtam áll, ami a feladatom. A saját döntésemen múlik, hogy nem engedek olyan életérzéseknek, hogy belesüppedjek a kétségbeesésbe, önsajnálatba, keserűségbe, akár a betegségbe, akár a gyászba, akár abba, hogy kilátástalannak tűnik a holnap. Sok okunk lehet arra, hogy depresszióba essünk. Keressünk okot és főként célokat ahhoz, hogy mégis reméljünk! Ez az emberi reménykedés. Másrészt van a reménység ellenére vagy az emberi reménység mellett is reménykedés (így is fordítható az eredeti szöveg). Amikor az emberi összeomlik, és nincs tovább, akkor is van tovább: a reménység és bizalom Istenben. Ez gyakran éppen az emberi reménység romjain épül föl.

Az emmausi tanítványok csüggedten mennek hazafelé Jeruzsálemből, miután mesterüket a keresztfán kivégezték, mindennek vége. A feltámadt Jézus csatlakozik hozzájuk az úton, és nem ismerik föl. Ők csak mondják a magukét: Jézus volt népük reménye, hatalmasan cselekedett és beszélt, de elfogták, halálra ítélték, meghalt.

Ennek már a harmadik napja, nincs mire várni többé. „Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.” (Lk 24,21) Összeomlott a reménységük. Konkrétan megvolt a gondolatuk arra, hogyan jön el a megváltás. A feltámadt Jézus pedig kezdi nekik magyarázni, hogy mit mondtak a próféták a Megváltóról, hogy az Emberfiának szenvednie kell, s ezek beteljesültek. Ők másfajta reménységet tápláltak a lelkükben, és az illúziónak bizonyult. Emberi reményük romba dőlt, de Jézus megmutatta magát nekik, hogy él, és megtörte, megáldotta nekik a kenyeret.

Annál az asztalnál új remény született.

Isteni reménység. Az, ami bátorságot ad a mi hitünknek is, hogy a feltámadt Jézus hozzánk is jön, megáll a középen. Békességet teremt. 

IMÁDKOZZUNK!

Uram, természetesnek érezzük a biztonságot, a táplálékot, az otthon melegét, a számunkra kedvező döntéseket, amelyeket vezetőink hoznak. Szinte elvárássá csontosodik bennünk a jólét, a kiszámíthatóság. Hiszen az a dolga a döntéshozóknak, hogy olyan országot, települést vagy akár egyházat építsenek körénk, amelyben mi jól érezzük magunkat, nem?! De ha egyszer másképpen alakul, mint ahogy mi szeretnénk, hihetetlen gyorsasággal kerekedik felül bennünk a keserűség és szorulunk bele az áldozatszerepbe. Uram, Igéd arra tanít minket, hogy nincs itt maradandó városunk! Erősíts minket, mert törékeny a világ, amely körülvesz, és a ma biztonsága, jóléte hamar a múlté lehet!

Mi nem az e világiban reménykedünk, hanem az eljövendőben!

Hisszük, így élhetünk mégis a jelen minden áldásával felelősen, hiteles keresztyén emberként. Ámen!  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Többé tehát nem én élek Húsvét után jó végiggondolni, hogy mit is jelent nekünk Krisztus feltámadása. Pál apostol írja ezt korábban a rómaiaknak: „Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne? Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.” (Róm 6,2–4) A Heidelbergi Káté 45. kérdés-felelete is erről szól: „Először is: legyőzte feltámadásával a halált, hogy részeseivé tehessen bennünket annak az igazságnak, melyet halálával szerzett meg számunkra. Másodszor: új életre támaszt az ő ereje által minket is. Harmadszor: Krisztus feltámadása biztos záloga a mi idvességes feltámadásunknak.”

Részesei lehetünk tehát annak az igazságnak, amit ő szerzett meg nekünk, a bűn hatalmát megtörve. A Krisztusban kapott új élet szabadságot jelent, nem vagyok többé szolgája a bűnnek. Maga Pál apostol így vall erről: „Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Gal 2,19–20) Egyik énekünk ezt így fejezi ki: „…a bűn szolgája gyáva rab, a Krisztusé szabad!”

Luther Márton egyik fő műve A keresztyén ember szabadságáról címet viseli. Ezzel hívta fel a figyelmet arra, hogy akkor vagyunk igazán szabadok, ha nem vagyunk a bűn szolgái, mert akkor nem a bosszú és a fogat fogért indulata vezet, hanem a megbocsátás. Ma a szabadságot sokan félreértik, maradjunk az igazi krisztusi szabadságnál!  GYŐRI ISTVÁN 2022. május 1.

Reformátusok Lapja 15

| INTERJÚ |

„Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségében.

De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet.

(Pál apostol rómaiakhoz írt levele 5. részének 2–5. verse)

FEKETE ZSUZSA

Hompoth-Zolnai Ildikó számára az önmegvalósítás szóba sem jöhet. Fiatalon megözvegyült, és egyedül maradt két kicsi gyerekkel. Az egyik fia autista, Ildikó pedig súlyos tüdőbetegséggel él. A sok nehézség nem törte meg az erdélyi asszonyt, Magyarországon új életet kezdett, újra férjhez ment, három fiúgyermeket nevel, a mátészalkai református általános iskolában tanít, valamint bútorokat fest. Az asszony, aki a rengeteg fájdalomból virágot teremt, sokunk számára példa lehet.

A pelikán anya Mindenütt gyönyörű, festett bútorok veszik körül az otthonában, honnan ez a szerelem?

Tizenegy évvel ezelőtt egy csodálatos helyről, Nyárádszeredából költöztem Mátészalkára, és hoztam magammal a tradíciókban gazdag székely örökséget. Népi bútorfestő vagyok, úgy szeretnék élni, hogy bármerre járok, kulturális lábnyomot hagyjak magam után. Annyi minden van ebben: az édesanyám énekhangja, a székely tartás és derekasság, a munkához való becsületes hozzáállás, az emberszeretet, az élet tisztelete.

Most is élem az erdélyi mestereimtől hozott örökséget, az iskolában az óráimon teljesen természetes, hogy énekelünk, szavalunk, táncra perdülünk.

Hogyan fogadják a gyerekek?

Egy húron pendülünk, bárcsak látta volna, ahogy énekelték ma, hogy „a magyarok Istenére esküszünk”. Előfordul, hogy a magyarórák is rendhagyó történelemórává alakulnak. A gyerekek empatikusak, mélyen éreznek és értenek. Ha úgy tartja kedvük, rajzórán kazettás mennyezeteket, táblákat festünk. Hálás vagyok, hogy az iskola vezetősége megengedte ezt, hiszen fontos, hogy észrevétlenül csepegtessünk évszázados értékeket a gyerekek szívébe. A mai napig megindít, amikor elmagyarázok egy szimbólumot, és rádöbben a gyerek, hogy éppen az életet és a halált festi le. A címerünkben a pelikán ugyanis nem egy csúnya madár, hanem az önfeláldozó szeretet jelképe.

Melyik motívum indította meg a legjobban?

Húsz éve próbálok érzéseket és gondolatokat közvetíteni a virágok nyelvén. A templomunkban az úrasztalára festettem motívumokat: három életfában ábrázolom Krisztust, mint földi királyt, mint megdicsőült királyt és mint megfeszített királyt. Az életfák beszédesek: az örökös körforgásról szólnak, arról, hogy nincs maradandó városunk a földön, de mindig van újrakezdés.

16 Reformátusok Lapja

2022. május 1.

Ön is újrakezdett egy tragédia után.

A földi pokol az volt, amikor elveszítettem a huszonnyolc éves férjemet, és egyedül maradtam az öt hónapos pici babánkkal és az ötéves kisfiunkkal, akinek el kellett mondani, hogy meghalt az édesapja. Voltak napjaim, amikor azt sem tudtam, melyik világrészen vagyok, a fájdalomtól alig tudtam magamról, de az Úristen kegyelméből és a barátaim segítségével talpon maradtam. Aztán az igazi felocsúdás az volt, amikor kiderült, hogy a második gyermekünk autista. Ez a pillanat vetett véget az önsajnálatnak, akkor azt mondtam, hogy tovább kell lépni, a gyerekeimnek szükségük van rám.

Mély hitű keresztyének, kántortanítók voltunk a férjemmel, és én azt gondoltam, hogy jól szeretem Istent. Az újjászületésem pillanata akkor kezdődött, amikor egy lelkész ismerősöm azt mondta: Isten nagyon szép forgatókönyvet írt meg nekem, s bár nehéz a történteket elfogadni, de az Úristen látja a végét a folyamatnak.

Fiatalon, özvegyen, összetörve hogyan lehet szép forgatókönyvet látni a történtekben?

Nem láttam. Azt éreztem, hogy értéktelen ember lettem, és nem tudom, mi lesz holnap. Mégis a lelkésszel való beszélgetésnek köszönhetem, hogy rájöttem, korábban nem láttam Isten valódi arcát. Ez a hatalmas tragédia kellett hozzá. Ettől kezdve feltétel nélkül elkezdtem Istenre hagyatkozni, és kimondtam: Atyám, legyen meg a te akaratod, formálj!

Milyen volt ez a ráhagyatkozás?

Ne egy katartikus pillanatot képzeljen el! Szépen, folyamatosan megmagyarázhatatlan nyugalom lett úrrá rajtam. Az Úristen megértette velem, hogy nem tudok változtatni a helyzeten, nem tudom visszahozni a férjemet, és attól fogva sorban jöttek a biztató Igék. Korábban már kétszer végigolvastam a

| INTERJÚ | NÉVJEGY Hompoth-Zolnai Ildikó kántor-tanító, népi bútorfestő, három gyermek édesanyja, a mátészalkai Kálvin János Református Általános iskola tanára.

A népi tárgyi és szellemi kultúra átadása mellett a keresztény kultúra átörökítését tartja a legnagyobb küldetésének. Megrendelésre is fest – táblákat, ékszereket, kisebb és nagyobb bútorokat –, munkáit gyönyörű népi motívumok díszítik.

Bibliát, de ettől fogva amikor csak kinyitottam, mindig személyesen hozzám szólt. Megértettem, hogy az Úristen annyit értet meg magából, amennyire fel vagyunk készülve.

Melyik Ige a legmeghatározóbb az életében?

Pál apostol rómaiakhoz írt leveléből való: „De nemcsak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet.”

Ez az én sokatmondó Igém, azt jelenti számomra, hogy a sok próbatétel által formálódom olyanná, amilyennek Isten látni szeretne engem, vagyis minden okkal és az engedélyével történik. Az Úr néha durva vésővel csiszol. Amikor kiderült, hogy a gyermekem autista, tényleg megrázó volt, de ha Péterkém nem beteg, talán sosem lett volna annyi lelkierőm, hogy a gyászból talpra álljak. Az Úristen tudta, hogy pelikánanya vagyok, és a gyermekeimért bármilyen áldozatot meghozok. Öt hónap különbséggel két hatalmas nehézséggel kellett szembenéznie: elvesztette a férjét, majd kiderült, hogy autista a kisfia.

A férjemmel évente szerveztünk hagyományőrző lovas tábort gyerekeknek. Minden szépen ment, egy kis lovas tanyán szálltunk meg, amelynek a végében volt egy tó, oda jártunk a szabad­ időben tutajozni. Egyik alkalommal három gyerek beleesett a vízbe, a férjem utánuk ugrott, a gyerekeket megmentette, de őt maga alá sodorta a tutaj, és beszívta az iszap, nem tudott kijönni. Aztán a halála után öt hónappal észrevettem, hogy a kisebbik fiam nem fejlődik megfelelően. A pánikbetegségemet legyőzve elindultam, hogy orvosi segítséget keressek a számára. A következő újjászületésem már itt, Mátészalkán kezdődött. Megismerkedtem Istvánnal, a második férjemmel, aki szintén agrármérnök és kántor, mint az első férjem volt. A csodák halmazához tartozik, hogy még a külsejük és a mentalitásuk is hasonló.

Ez szinte hihetetlen!

Ember ilyet nem tud eltervezni, és akkor megkérdezik, hogy honnan van hitem. Ezekből a bizonyosságokból. Hogyne dicsőíteném Istent és áradoznék róla! Hányszor emelt fel olyan mélységekből, amilyenből kevesen állnak fel. Annyi életkedvet kaptam Istentől, hogy súlyos betegen is teljes életet tudok élni, és szárnyal a lelkem.

2022. május 1.

Reformátusok Lapja 17

| INTERJÚ |

Mikor érzi, hogy szárnyal a lelke?

Például amikor bizonyságot tudok tenni Istenről, és visszajeleznek az emberek, hogy mennyi erőt kaptak a történetem által. Nők sokasága írta meg, hogy sokszor eszükbe jutok, ha nehéz helyzettel néznek szembe. Szárnyalok, amikor imádkozni és szolgálni látom a 18 éves fiam, vagy ha belenézek a legkisebb szemébe, aki Isten megtartó kegyelmének a kézzel fogható bizonyítéka. Szárnyalok, amikor a gyerekek között vagyok az iskolában, és egy magyarórán háromszor ugranak fel, hogy átöleljenek. Szárnyalok, ha a családomba stabilitást tudok hozni, vagy amikor festek. Nyolc évig dicsőítésvezető voltam a kertvárosi gyülekezetben, ettől is szárnyra kaptam, bár ezt is el kellett engednem.

Sok-sok elengedés.

Simon András egyik grafikája a kedvencem, két kéz egymással szemben. Isten az egyik kezével elvesz, de a másikkal vissza is ad. A férjem sírkövére is ezt a grafikát tettük. Meggyőződésem, hogy minden mélység után nagyobb magasságokat mutat meg Isten. Természetesen nekem is vannak rossz pillanataim, amikor elfáradok, főleg, amikor az autizmussal küszködünk, mert ez hatalmas kereszt. Sajátos világ, amely bezárt bennünket, és meg kellett tanulni ezzel együtt élnünk. Amikor itthon vagyunk a beteg kisfiammal, az teljesen másfajta élet,

A konyhájában beszélgetünk, ahol az ablaknál ott van az alkotósarok, színes festékekkel.

Itt csodák születnek. A festés tulajdonképpen terápia nekünk.

Amikor felteszem a festőkötényem, Péterke is teljesen megnyugszik, mert tudja, hogy anya nem megy sehová. Ő nem szépen felöltözve, hanem mackónadrágban, összefogott hajjal szeret látni, ez számára a biztonság. A festés számomra is mély élmény, a belső énem kiábrázolása a virágok nyelvén.

Minden szimbólumnak külön jelentése, mondanivalója van.

Az asszony, aki tud a virágok nyelvén…

Húsz éve tanulom ezt a nyelvet. Nézze meg, hogy egy tulipánnak is megvannak az állapotai: amikor még összecsukott, szinte bimbós, akkor tízéves kislány, amikor belekerül a bibe, húszéves nő, aki már termékeny, amikor kinyílik, érett, kiteljesedett nőt ábrázol. Azt vettem észre, hogy mostanában kinyílt tulipánokat festek, és olyankor tudom, hogy rendben van a lelkem is.

Mit szólnak a református gyülekezetben? Tíz éve él Mátészal­ kán, itt kezdett új életet.

Szerencsés helyzetben vagyok, mert olyan befogadó gyülekezetbe csöppentem, ahová hazaérkeztem. Az első pillanattól fogva úgy fogadott a tiszteletes úr, a felesége és a gyülekezeti

„Ha mélyponton vagyok, tudom, hogy akkor is valami szépet készít elő, és gyermeki áhítattal várom, hogy mit szeretne üzenni nekem.” mint amikor kilépek az ajtón. Az autisták világa sokkal tisztább. Az iskolákban egy autista gyerekre három normatívát kapnak. Itthon a családban is háromszoros erőt kíván, de nem szeretek panaszkodni.

Mire tanította meg, hogy beteg gyermeket is nevel?

Az iskolában korábban szigorú és következetes szeretettel álltam a gyerekekhez, most pedig a legelső helyre ugrott a szeretettel nevelés. Elkötelezett híve vagyok az organikus pedagógiának, ami szelíd, nyugodt, az érzelmi intelligencián alapuló keresztyén nevelés. A gyerekek között is mindig derűlátó vagyok, szívvel-lélekkel nevelek, Péterke által lettem ilyen pedagógus.

Az előbb fél szóval említette a betegségét. Hogyan tud még ezzel is megbirkózni?

Nem kelek mindennap azzal, hogy tüdőbeteg ember vagyok.

Teljes értékű életet élek a betegségemmel is. A hátrányát abban látom, hogy nem szolgálhatok, mert nincs elég szufla az énekléshez. Ha rosszul vagyok, orvosoltatom, de dolgozom és tevékenykedem.

18 Reformátusok Lapja

2022. május 1.

tagok is, mintha mindig is ismertük volna egymást. Egy gyülekezeti táborban mutatkoztam be, ahol bizonyságot tettem, rövidke táncházat vezettem, festettünk. Azonnal éreztem a kapcsolódást, a befogadást. Szívem teljes szeretetével szeretem Erdélyt, Mátészalkán pedig megtaláltam az új otthonomat.

Mátészalka a fény városa, itt volt először villanyvilágítás az országban. Valóban megtapasztaltam, hogy az itteni emberek fényt sugároznak magukból. Amikor a templomunkban megfestettem egy tizenkét kazettából álló folyamatábrát, a hálámat szerettem volna kifejezni a gyülekezetnek és Istennek azért a sok csodáért és kegyelemért, amellyel eláraszt nap mint nap.

A nehézségek ellenére minden szavából a hála árad. Hogy csinálja?

Elsősorban hit kell hozzá. Megtapasztaltam, hogy Isten a nehézségeket is a javamra fordítja. Ha mélyponton vagyok, tudom, hogy akkor is valami szépet készít elő, és gyermeki áhítattal várom, hogy mit szeretne üzenni nekem. Én konok székely voltam, amit megmondtam, úgy volt, és kész. Mára megváltoztam.

Tudom, hogy mélységek nélkül nincs magasság, és kíváncsian várom, kivé formál Isten.  FOTÓ: DERENCSÉNYI ISTVÁN

| AJÁNLÓ |

„Bennünk élő, ránk ható személyiségek gyülekezete” Művelődéstörténetünkben példaértékű alkotóegyéniségek – a szerkesztő szavával: a hit hősei, tanúságtevői, szolgálattevői – életét, személyiségét és művét mutatja be a reformáció 500. évfordulójára készült Protestáns hősök eddigi három kötete. A sorozat szerkesztője, Faggyas Sándor szerint még bőven vannak olyan kiemelkedő protestáns személyiségek, akik megérdemlik, hogy megörökítsük az emlékezetüket egy negyedik kötetben. kezébe kerüljön a sorozat, mert az alkotók – neves irodalmárok, történészek, egyetemi oktatók, közírók személyes hangú írásai az életrajzi tényeket emberközelbe hozó stílusban, a friss kutatási eredményeket bemutató szakszerűséggel szólnak, a kort is felidézve. A mozaikképek így átfogó kultúrtörténeti tablót adnak össze a kötetekben.

A Protestáns hősők című könyv 3. kötetének debreceni pre­mier­ je a Karakter 1517 Könyvesboltban, a képen Vitéz Ferenc iro­da­lom­­ történész, Fekete Károly tiszántúli püspök, Faggyas Sándor szer­kesz­ tő-kiadó

Időben fél évezredet jár be, összesen 150 portrét tartalmaz a 2016 és 2018 között megjelent három kötet. Az enciklopédikus művek megismerésében kulcskérdés, mennyire kerülnek be az iskolákba. A visszacsatolások alapján az olvasóközönség mely rétegeihez jutott el a sorozat?

Miután az első két kötet majdnem teljesen elfogyott, s a harmadik iránt sem csökkent az érdeklődés, úgy érzem, indokolt sikerről beszélni. A könyvek zömét gyülekezetek, egyházi iskolák, egyházi terjesztők és könyvesboltok igényelték, sőt, a legnagyobb könyvüzletek egy részében is kapható volt. Több iskolai forrásból is úgy értesültem, jól tudják hasznosítani.

Számos gyülekezet fejezte ki tetszését, s számít a folyatásra.

Már az első kötet szárszói bemutatóján, a református köznevelési konferencián is nagy érdeklődést tapasztaltam. A 2017-es jubileumi év országos diákvetélkedőin alap-szakirodalomként használták. Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetemen tartott bemutatón is sok megrendelést kaptam a gyülekezetektől és iskoláktól. A szakma, a sajtó a hiánypótló, ismeretterjesztő jelleget dicséri. Fontos, hogy minél több fiatal

Olyan kusza értékrendű világban, mint a mai, mennyire lehetnek példaképei az új nemzedékeknek a Protestáns hősök igazi, hatalmas értékeket teremtő szereplői? Tekintve, hogy a sorozat fontos missziója a nemzeti önismeret, öntudat erősítése.

A régi protestáns magyarokról állítottak itt össze mai protestáns magyar írástudók virtuális panteont: a személyiségek mindegyike – mint Arany János mondta Fáy Andrásról – „megérdemli, hogy a jelesebb honfiak pantheonjában mint buzdító példa állandó helyet foglaljon el”. Így e gyűjtemény a nemzetnevelés, a nemzeti önismeret, öntudat erősítésének eszköze is. Babits Mihály intő szavaival: az a nemzet, mely elfelejti, elveszti a múltját, nem lesz nemzet többé. Múltunkat, őseink hitét, értékrendjét, gondolatait és tetteit ismerve, emlékezetünkben őrizve kaphatunk hitet és erőt önmagunk megismeréséhez és buzdító példát küzdelmeinkhez. A protestáns (h)ősök nem halott bálványok, hanem bennünk élő, ránk ható személyiségek gyülekezete.

Az eddigi köteteket a Press-Pannonica-Media és az AmfipressZ Kiadó jegyzi, s az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) támogatta. Készen áll a szerkesztőség a következő kötet létrehozására? Várható további támogatás?

Az első három kötet elkészítését és kiadását az Emmi kebelében működő Reformáció Emlékbizottság nagyvonalúan támogatta, ezért szerzőtársaimmal együtt hálával és köszönettel tartozunk Balog Zoltán akkori miniszternek és Hafenscher Károly volt miniszteri biztosnak. Már a harmadik kötet megjelenésekor elkezdtük a negyedik tervezését, hiszen még bőven vannak a magyar protestantizmus történetében olyan kiemelkedő személyek, akik megérdemlik, hogy megörökítsük az emlékezetüket. Készen állunk arra, hogy folytassuk a munkát, ami a korábbi támogatás megszűnése folytán és új támogatók híján sajnos egyelőre szünetel.  ARANY LAJOS, FOTÓ: SZIRÁK SÁRA 2022. május 1.

Reformátusok Lapja 19

| GONDOLATOK |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

Gondolatok anyámról

LXVI. ÉVFOLYAM,

18. SZÁM,

2022. MÁJUS 1.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

9 771419 856007

Nem tudom, hogyan csinálta. És ahogy telik az idő, és mind inkább bonyolódik az életünk, egyre kevésbé értem. Kézben tartani a hat gyermeket, a háztartást, az óvodai, iskolai programot, ételt tenni az asztalra, és közben még át-átruccanni Magyarországra is, hogy az eladható holmik árából megvegye azt, ami itthon, a romániai kommunizmus árnyékos világában nem kapható.

Nem kellett egész nap kézügyben tartson minket. Elég volt pár óránként utánunk kiáltani, és ellenőrizni, megvagyunk-e még. Az udvar és a kert valóra váltotta a mesét. Ott megmenthettük a királylányt, elnyerhettük a fele királyságot. Várat építhettünk a góréban, házat a szőlőlugasok közé.

Aztán, ha túl későre járt, ha vacsoraidő közeledett, ha mosakodni kellett lefekvés előtt, egyszerre felhangzott anyánk erős, határozott hangja, és mi nem akartuk túlságosan próbára tenni türelmét, ezért rohantunk a hang irányába. Tudtuk, aznapra véget ért a kinti világ, kalandjaink másnap folytatódnak a kertben, az udvaron vagy a legelőn.

Mentünk és gyakran hallgattuk korholását, mert vittük magunkon a játékban ránk ragadt piszkot, sarat, port. A nadrágunkra tucatjával ránk ragadt farkasfogat. Mert hiszen mindenhová belemásztunk, így a nap végére ruhácskánk merő kosz volt már. A korabeli öreg mosógépnek sok munkát adtunk. Az udvar tele is volt ruhaszárító-kötéllel, amelyeken a száradó, csepegő ruhák gyakorta siratták csibészségünket. Őt keressük hát, a harsány hangú, aprónépét egybeterelő fiatal anyukát, de csak ősz hajú nénit találunk, akihez ma már türelem kell, figyelemmel követni elkalandozó szavát.

Aki ma már nem kiált utánunk hangos szóval a kertbe, mert elcsatangoltunk, mert este van, mert az asztalon vár a forrón gőzölgő tejbegríz.

Nem értjük, miért nem olyan szép és hangos, szigorú és határozott, mint rég. Ma már az emlékezete is kihagy, és sokszor jelentéktelen dolgokkal traktál. Ott bent kicsit fáj, miért nem utasít rendre bennünket ma is, miért olyan megértő velünk, miért kényezteti olyan túlzó imádattal a sok unokát.

Néha felemleget rólunk egy-egy történetfoszlányt. Arról, hogy milyenek voltunk. Talán csak most, régi gyermek-énünk történeteit hallva, önmagunkkal sok évtized elvágtatása után szembesülve döbbenünk rá, hogy mennyi baj volt velünk, hogy mennyit küszködött, mennyit cipelt, vitt.

Olyan magától értetődő természetességgel tárja elénk azt a sok-sok, értünk végzett mindennapos munkát, utánajárást, aminek hallatán legbelül, mélyen megdöbbenünk, és egyszerre fényleni kezd a szem.

A tekintetünk pedig hosszasan megpihen rajta. Csendben, szavak nélkül. Úgy, mint egykor, gyermekkorunkban.

Amikor a sírásunkat nevetésre gyógyította.  FÁBIÁN TIBOR

ÁRA: 500 FT

Az asszony, aki ért a virágok nyelvén

22018

Hompoth-Zolnai Ildikó – fájdalom és öröm

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: .........................................................................................

Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................

Telefon (nem kötelező): ...........................................................

Aláírás: ...................................................................................

20 Reformátusok Lapja

2019. január 6.





1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

| GONDOLATOK |

FAGGYAS SÁNDOR

Vitézlő oskola A szerző a Magyar Nemzet szerkesztője, a Protestáns Újságírók Szövetsége elnökségének tagja

Illusztráció: reformatus.ro

Fejedelem, a fundamentum áll! – hirdeti a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tűzfalán elhelyezett molinó, arra utalva, hogy a nagy fejedelem 400 éve, 1622. május 23-án alapította meg székvárosában, Gyulafehérváron az Academicum Collegiumot. A jelszó a református kollégium egykori tanárának és könyvtárosának, Áprily Lajosnak a 300. évforduló tiszteletére írt verséből való, amelyben a költő így méltatta az erdélyi fejedelmet: „Seregek jönnek Hozzád megköszönni, / Fejedelem, a százados csodát, / hogy milliónyi magrejtő rögödből / virtust ne-

velt »vitézlő oskolád«.” S mint Szőcs Ildikó, az iskola igazgatója a mostani jubileumi emlékév novemberi megnyitóján elmondta: „Jelenteni jöttünk, hogy a fundamentum áll, és erre építeni lehet. Amikor szükséges, mindannyian együtt tudunk lenni, egy gondolattal, egy szívvel, azért, hogy ennek a kollégiumnak a múltjához méltó jövője legyen.”

A nagyenyedi református kollégiumot fennál­ lá­sa első bő két évszázada alatt három ízben is – 1658-ban török–tatár, 1704-ben német, 1849ben román – szinte megsemmisítő pusztítás érte, de poraiból főnixmadárként mindig újjáéledt. Aztán a múlt században túlélte a trianoni diktátumot, 1945 után az államosítást és a négy évtizedes nacionálkommunista diktatúrát is. Az Erdélyi Református Egyházkerületnek 2000 után visszaszolgáltatott iskola újjászületésének és nagy újjáépítésének szimbolikus dátuma a 2016-os újraszentelő ünnepség volt. Az alapítás 400. évfordulója pedig jó alkalmat kínál az emlékezésre és emlékeztetésre, s ennek keretében a Protestáns Újságírók

Szövetsége május 13–15-én konferenciát rendez a Bethlen Gábor Kollégiumban neves történészek, irodalmárok, egyetemi oktatók közreműködésével. „Csak annak van egy jóravaló nemzet életében jövője, mi múltjában gyökerezik” – írta a református gróf Mikó Imre, „Erdély Széchenyije”, a nagyenyedi kollégium volt diákja, majd főgondnoka és egyik legbőkezűbb mecénása. Ő arra intett, hogy „létünk nyelvünktől, ez irodalmunktól függ. Irodalmunk legjövődúsabb, legtermékenyebb része a hazai történet. Tízszer essünk el, s míg történeteink állnak, újra fölkelhetünk”. Ezért kell nekünk is emlékeznünk és emlékeztetnünk a nagyenyedi vitézlő oskola viszontagságos, egyúttal felemelő történetére, eleséseire és felállásaira, kiváló, elkötelezett tanáraira és hős diákjaira, élő hitű egyházi és világi fenntartóira, támogatóira.

Mindenekelőtt az alapító Bethlen Gáborra, Erdély legnagyobb fejedelmére, akinél – P. Szathmáry Károly nagyenyedi tanár, budapesti író-újságíró szavaival – „a vallás- és nevelésügy a legfelső polcot foglalta el”, és a gyulafehérvári iskola felemelését, korszerű főiskolává alakítását tűzte ki egyik fő céljává. Saját vagyonából vásárolt telkeket és emelt épületeket az iskolának, és jeles hazai tanárok mellett elsőrendű külföldi (német) tudósokat, professzorokat hívott tanítani Gyulafehérvárra roppant magas tiszteletdíj fejében. Ráadásul művének nemcsak alapításáról, hanem tartós fennmaradásáról is gondoskodott, nem sokkal halála előtt tett jelentős pénzbeli és birtokadományaival.

A Nagyenyeden született és ott is tanult Makkai Sándor író, teológus, tanár, későbbi erdélyi reformá­ tus püspök Móricz első Erdély-regényét (Tündérkert) méltatva rámutatott arra, hogy az erdélyi magyarság számára Bethlen öröksége nem ország, nem fegyver, nem föld és nem pénz, hanem lélek és kultúra: „szellemi fegyverzet, lelki szántóföld és szőlő, és örökké devalválhatatlan erkölcsi tőke”. A nagyenyedi kollégium azért lehet négy évszázad elteltével is virágzó szőlőskert, mert annyi balszerencse közt is megmaradt a szőlőtő és a talaj, és mindig voltak olyan élő hitű, hű keresztyének, akik jó sáfárként gondozták, nagylelkű mecénásként támogatták és a szörnyű pusztítások, rombolások után újjáépítették. Ezért van a sokak által „schola Transsylvanicának” nevezett református kollégiumnak nemcsak múltja, de múltjához méltó jövője is.  2022. május 1.

Reformátusok Lapja 21

| ANYÁK NAPJA |

Egyszer valakinek eszébe jutott WEBERNÉ ZSIKAI MÁRIA

Az anyák napját világszerte megünneplik, különböző országokban más és más napokon tartják, leggyakrabban március vagy május hónapban. Magyarországon közel egy évszázada május első vasárnapján ünnepeljük, és mára az év egyik legnépszerűbb eseményévé nőtte ki magát. Noha egy évben csupán egyetlen, kifejezetten az édesanyákról szóló nap van, ők az esztendő minden napján megérdemlik a törődésünket.

Anna Jarvis azonban nem akarta, hogy az ünnep a szegényAz anyák napja nehezen vívta ki helyét az ünnepek között. séggel kapcsolódjon össze, ezért később elhagyta az anyák Sokan úgy gondolják, Jézus anyjának kultusza miatt kereszoktatását, inkább általános ünnepnapban gondolkozott. Eltyén gyökerekkel rendelkezik. Valójában a történet Anna Jarvis sősorban azt szerette volna elérni, hogy az anyákat otthon, szülővárosában, a Nyugat-Virginia állambeli Graftonban találcsaládi körben ünnepeljék, hiszen, mint vallotta, az anyáknak a ható metodista templomban kezdődött 1908. május 10-én, legfontosabb a gyermekeik szeretete, és még a szegény anyák ahová 500 fehér szegfűt küldött édesanyjára emlékezve. Ezt is gazdagok, ha odafigyelnek rájuk a gyerekeik. a dátumot tekintik a legújabb kori történelem első anyák napi megemlékezésének. Amikor Jarvis az ünnep hírét terjeszteni A SZÁRNYRA KAPOTT ÖTLET kezdte, nem rejtette véka alá, hogy az ötlet valójában az édesanyjától, Az anyák napja gondolatának nép„Anna Jarvis elsősorban Ann Reeves Jarvistól származik. szerűsége folyamatosan növekeazt szerette volna elérni, hogy Soha nem felejtette el anyja 1876dett, és egyre többen tulajdonították ban elhangzott szavait egy vasármagukénak az ünnepnap ötletét. Kiaz anyákat otthon, napi iskola után: „Reménykedem és emelkedik közülük Julia Ward Howe családi körben ünnepeljék, imádkozom, hogy egyszer valakiíró, a nők jogainak elismert aktivishiszen, mint vallotta, nek majd eszébe jut az anyák méltó tája, az Amerikai Női Választójogi megünneplése egy emléknappal, Szövetség társalapítója, aki Ann Reaz anyáknak a legfontosabb amely az emberiség számára végeves Jarvis csecsemőmentő muna gyermekeik szeretete, zett páratlan szolgálatukat méltatja kaklubjainak megszervezésével egy és még a szegény anyák is az élet minden területén.” Édesanyidőben hirdette meg az „anyák béja 1905-ben halt meg, Jarvis pedig kenapját”. Indítványozta, hogy mingazdagok, ha odafigyelnek rájuk megfogadta, ha törik, ha szakad, den év június 2. legyen a nevezetes a gyerekeik.” megvalósítja ezt az álmot. ünnep napja, amikor a nők szalonokban, templomokban gyűlhetnek A KEZDETEK össze, hogy prédikációkat hallgassanak, esszéket olvassanak fel, dicséreteket énekeljenek, vagy ha akarnak, imádkozzanak Az idősebb Jarvist tragikus emlékek kötötték az anyasága béke előmozdítása érdekében. Elgondolását széles körben hoz: 13 gyermekéből csak négy érte meg a felnőttkort. A 19. elfogadták, de soha nem tudta elérni, hogy a napot hivataszázad végén, a 20. század elején lakóhelyükön, a rendkívül los ünnepként ismerjék el. 1870-ben írta meg az Anyák napi szegény Appalache régióban, nem volt szokatlan a csecsemőkiáltványt, amellyel azok előtt az asszonyok előtt tisztelgett, halandóság. A rossz higiéniai körülmények miatt gyorsan terakik az amerikai polgárháború, illetve a francia–porosz háború jedő járványok következtében az újszülöttek 15-30 százaléka alatt veszítették el férjüket, fiaikat. Meggyőződése volt, hogy a meghalt még az első születésnapja előtt. 1858-ban, amikor nők felelősek társadalmuk politikai életének alakításáért.

Ann Reeves Jarvis már hatodik alkalommal várt gyermeket Érdekesség, hogy a 20. század elején Anna Jarvis változata és újra kitört a tífuszjárvány, a bátyja, dr. James Reeves sekapott szárnyra: hiába beszéltek az emberek már évtizedek gítségét kérte. Oktatást szerveztek a helybéli anyáknak, ahol óta az emléknap szükségességéről, az ünnep mégis éppen az orvosoktól tanulhatták meg a legújabb higiéniai gyakorlatot akkor nyert országos figyelmet, amikor egyre több nő döntött gyermekeik egészségének megőrzésére. Ezeket az eseméaz otthonán kívüli munkavégzés mellett. Szociológusok megnyeket Anyák Napi Munkakluboknak nevezték el.

22 Reformátusok Lapja

2022. május 1.

| ANYÁK NAPJA |

állapítása szerint az anyaság megünneplésének felkarolása éppen ezzel a változással szemben megnyilvánuló visszahatásként értékelhető.

KÜZDELMEK KÖZÖTT Jarvis mindenesetre kiváló munkát végzett ötletének népszerűsítésében, amelyben a reklámszakmában szerzett tapasztalata is segítette. 1912-ben felmondta az állását, és megalapította az Anyák Napja Nemzetközi Egyesületet. 1914-ben Woodrow Wilson elnök aláírta a napot nemzeti ünneppé nyilvánító törvényt.

Anna Jarvis anyák napi kampányát elsősorban az örökségéből finanszírozta, és nehezményezte, hogy ötletét a virágárusok, az édességgyártók „a haszonszerzés eszközeként használják fel”, számolt be róla a New York Times 1923. május 18-án. Így született meg a mára 25 milliárd dolláros üzletté váló iparág az Egyesült Államokban.

Anna Jarvis élete szomorú véget ért, 1948-ban megtörten, elszegényedve halt meg egy elmegyógyintézetben. Édesanyja mellé temették el.

Magyarországra az ünnep ötletét Petri Pálné, egy államtitkár felesége hozta az Egyesült Államokból, a legelső anyák napi ünnepséget 1925. március második vasárnapján, a MÁV gépgyár foglalkoztatójában, munkásgyerekeknek tartották.

BÁTORSÁG ÉS HŰSÉG Van valami szentimentalizmus ebben az ünnepben, ami gyakran nem tükrözi a valóságot. Persze az érzelmekkel önmagában nincs baj, de az egyetlen napra összpontosuló érzelgősségáradat sok esetben álcázza magát szeretetnek és tiszteletnek. A reklámokban gyönyörű nők jól fésült gyermekek körében ünnepelnek, akik mind jól tápláltak, tiszták és jól

viselkednek. Pedig az anyaság emberi megtapasztalása, mind gyermekként, mind anyaként, merőben más.

Az anyaság keresztyén látásmódja inkább szól a bátorságról és a hűségről, mint a szentimentalizmusról. A Bibliában szereplő anyákat kemény fából faragták: Jókebed egy úszó gyékénykosárba tette gyermekét, dacolva a fáraó parancsával, amely szerint meg kellett ölni minden héber fiúgyermeket. Ráhel, József és Benjámin anyja Benjámin születésekor meghalt, óriási űrt hagyva maga után. Anna Istennek ígérte fiát, és elvitte Sámuelt Élihez, hogy az Úr házában szolgáljon. Mária, Jézus anyja szégyent és gyalázatot kockáztatva megszülte a Megváltót, és minden keresztyénnek példát adott a bátor és rendíthetetlen engedelmességből. Simeon közvetlenül Krisztus születése után így szólt hozzá: „Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak – a te lelkedet is éles kard járja majd át –, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata.” (Lk 2,34–35) És Mária szívét valóban éles fájdalom járta át Jézus Krisztus keresztre feszítésekor.

A bibliai történetekben és a mindennapjainkban az anya és gyermeke közötti kapcsolat éppúgy tele van fájdalommal és gyásszal, mint bármely más emberi viszony. A jó hír az, hogy az egyház meghallgathatja az emberek fájdalmát, és változtathat ezen az érzelmileg összetett kulturális ünnepen. Különösen anyák napján van lehetőségünk arra, hogy őszintén beszéljünk gyülekezeteinkkel a fájdalomról és a csalódásról, amely elkerülhetetlen egy megtört világ bűnös emberi kapcsolataiban. Ezután hirdethetjük a jó hírt Jézus megváltó munkájáról és Krisztus testéről, az anyaszentegyházról, ahol azok, akik a legmélyebb csalódásokat élték át az emberi kapcsolatokban, Krisztus testén belül anyák és leányok, apák és fiúk, testvérek és nővérek lehetnek egymás számára.  FOTÓ: FREEPIK

2022. május 1.

Reformátusok Lapja 23

| ANYÁK NAPJA |

Anyaként DÓKA VIKTÓRIA

Kisgyermekként virággal, kézimunkával a kezünkben szavaltunk versikénket anyukánknak. Egy nagy ölelés és pár könnycsepp zárta a kis alkalmat május első vasárnapján. Nem könnyű, de áldott dolog anyának lenni, nőiességének kiteljesedését látja benne Kazamérné Baráth Csilla édesanya is. Férjével négy gyermeket nevelnek Isaszegen: Álmos hat, Noel négy és fél, Eleonóra három, Lilla másfél éves.

Az anyai elvei mennyire váltak semmissé első gyermeke születésével?

Mindig is készültem az anyaságra, volt elvrendszerem szoptatásról, dajkálásról, arról, hogyan alszik majd velünk a baba. Álmosnál ezt többnyire sikerült megvalósítani. Nem tudtam elképzelni, hogyan tudnék még egy gyermeket úgy szeretni, mint az elsőt. Nem akartam megosztani a szeretetemet, csak pocakom kerekedésével kezdtem ízlelgetni a kétgyermekes anyai lét örömét. Amikor Noel megszületett, kevesebb figyelem jutott Álmosra. Összetörtek az elveim. Soha nem gondoltam volna, hogy megváltozhatnak, mégis megtörtént.

Gondolom, sokszor tette fel magának a kérdést: jó anya vagyok?

Tanárként is maximalista voltam. Zavar, hogy most sem a házimunkák elvégzésében nem lehetek az, sem a gyermeknevelésben. Megharcoltam az Úrral, hogy el tudjam fogadni, van „elég jó anya” is, bennem csak a tökéletes létezett. Isten rámutatott, hogy a saját gyermekeimnek elég jó anyja vagyok akkor is, ha nem úgy szólok hozzájuk, ahogy elvárom magamtól. Kezdem megérteni, azért én vagyok a legmegfelelőbb számukra, mert Isten nekem és nem másnak adta őket, engem választott erre a feladatra, és minden feltételt megteremt, hogy a férjemmel fel tudjuk nevelni négyüket.

Az anyaságot nem lehet a neveléstől szétválasztani. Hol van önnél a nevelés határa, hol kezdődik a gyermek személyiségének kibontakoztatása?

Pozitív fegyelmezés szerint neveljük őket, főként én. Csak azt tiltom, ami veszélyes, mérlegelem egy-egy helyzetben, miért mondanék nemet. Ha csak azért, mert nekem fáradság, például segíteni piskótasütés után feltakarítani, akkor hagyom, hadd csinálják, így minél több dologban kipróbálhatják magukat. Ne a kényelmem korlátozza személyiségük fejlődését. Sok lemondással jár, rengeteg energiát fektetek beléjük, hiszem, később megtérül. A legidősebb fiam most hatéves, egyedül süt, lehet, hogy zöld a kenyere, de finom.

Mitől van bűntudata anyaként?

Könnyű volt türelmesnek lennem, nyugodtan reagálnom egyegy csínytevésre, amikor egy gyermeket neveltem. Ahogy bővült a család, kevesebb lett az időm, több a feszültség és a bűntudat bennem. Megesett, hogy valami rosszaság miatt rájuk kiabáltam, majd sírva elvonultam, csak imádság után tudtam közéjük visszajönni. Megbeszéljük az ilyen helyzeteket. Csodálom, hogy kegyelmesnek és könnyen felejtőnek teremtette a gyerekeket az Úr. Nem haragtartók.

24 Reformátusok Lapja

2022. május 1.

Önök is kérnek bocsánatot a gyerekektől? Oda-vissza működik ez?

| ANYÁK NAPJA |

Igen. A gyerekeink nem azt tanulják meg, amit mondunk, hanem amit teszünk. A férjemmel csendes, nyugodt személyiségek vagyunk, ám néha mi is veszekszünk. Ha a gyerekek is szemtanúi, az azt követő bocsánatkérést és ölelést is fontos látniuk.

Tapasztalják, hogy vannak nézeteltérések, de létezik kiút is.

Mikor kezdett elgondolkodni az anyaságról?

Kisgyermekkorom óta anya típusnak tartom magam, így lettem pedagógus. Már tanárként úgy viszonyultam a diákjaimhoz, mintha az én gyermekeim is lettek volna. Fontos volt a személyiségük, a köztünk levő kapcsolat.

Nagyon érzelmes gyerekek. Az édesapjuk megbeszélte velük előző este, hogy „az anyák napja különleges nap, amit úgy kell eltölteni, hogy édesanya különlegesnek érezze magát”.

Hasonlít az édesanyjára anyaként? Édesanyámmal mindig is jó kapcsolatom volt, most ő vigyáz a gyermekekre, míg beszélgetünk. Hozott mintából dolgozunk.

Változtam, változtattam sok mindenben, de az alapgondolatom, a gyermekekhez való hozzáállásom az édesanyámé. Kulcsszavakban: közvetlenség, kacaj, egymás dögönyözése és sok ölelés.

A babát váró gömbölyded kismamák némelyikének nehéz tükörbe nézni. Ön hogyan látta magát?

Mit gondol, miért adja Isten az anyaság terheit, az éjszakázásoBüszkén léptem az utcára áldott állapotban. Amikor még nem kat, a „csak a mosdóban van pár perc nyugalmam” helyzeteket? volt gyermekünk a húgommal, ha láttunk egy Ha egy körülménybe beleenged az Úr, kismamát, megfoghatatlanul szépnek találmegadja hozzá mindazt az erőt, szereteÁlmos, mit szeretsz anyában? tuk. A várandósság időszaka gyönyörű, az tet, készséget, ami annak elhordozásához Azt, hogy mindig segít nekem émelygést leszámítva. Amikor nekem kezdett szükséges. A mélységben látom meg, mit legózás közben, játék közben, nőni a pocakom, különösen szépnek láttam jelent feláldozni magunkat, kicsit belekósfőzés közben, de én is segítek magam, kiteljesedett a nőiességem, amit tolok az isteni szeretet mélységébe. Ilyenkor neki a konyhában.

Istentől kaptam. Csoda, ahogy a testünkben tanulom, milyen Isten türelme, kegyelme.

Noel, mit szokott anya mesélni az Úr Jézusról? egy ember formálódik.

Megtörténik, hogy éjszaka, amikor mindkét Azt, hogy feltámadt három lányomat szoptatom, legszívesebben ordínap alatt, Isten segített a Hogy éli ezt meg most? tanék fáradtságomban, de inkább az Úrhoz feltámadásában.

Császármetszéssel szültem négy és fél év kiáltok, és kapok tőle hozzá békét, türelmet. És hol van most ő? alatt négy gyermeket. Ez rányomta bélyegét A mennyben, mert meghalt. És mi hova kerülünk, ha kilóim alakulására, közben inzulinrezisztenFárasztó teremtmények lennénk? meghalunk? cia alakult ki nálam, emiatt gyógyszereket Isten is úgy tekint ránk, ahogy saját gyermeA mennybe! szedek, és remélem, ettől fogyni fogok. Rekeinkre mi. El tudom képzelni, hogy tartalék ményeim szerint pár év alatt megszabadulok energiáit kell hasznosítania olykor terelgea felhalmozódott túlsúlytól étkezésemre való odafigyeléssel, tésünkhöz, mert elkóborolunk, nem fogadunk szót, nyűgösek mozgással és az endokrinológiai kezeléssel. vagyunk. Én is ezt használom a kicsik nevelésében.

Mennyire formálta Isten az anyai céljait?

Kisbabakorukban rövid távú céljaim voltak csupán, ahogy fejlődtek, megfogalmazódott bennem: olyannak fogják látni Istent, amilyennek én látom. Nem elég mondani, tennem kell ahhoz, hogy ők is gyakorolják majd a hitüket. Újabban előttük is előveszem a Szentírást, hogy tapasztalják ők is, az igeolvasás a mindennapi életem része. Elsőként gyermekimát tanítottam nekik, később egy-két saját mondattal bővítettem azt, mire a fiúk három-négy évesek lettek, az imavers után saját szavakkal kezdtek imádkozni. Sokat beszélgetünk Álmossal és Noellel a mennyről, a pokolról és az angyalokról esténként, főként a férjem. Noel fiunkat érdekli leginkább a jó és a rossz harca, annak lelki vetületei. Isten útjaira szeretnénk vezetni őket a férjemmel.

Hogyan telik önöknél az anyák napja?

Tavaly a fiaim kerti virágokból szakítottak egy bokrétáravalót nekem, mire felébredtem a lányokkal. Együtt sütöttünk süteményt, és még több szeretetet kaptam tőlünk, mint egyébként.

Ez megviseli a nőket.

Nagyon. Ha belenézek a tükörbe, nehezen vagyok képes elfogadni, amit látok, és rácsodálkozni, hogy négy egészséges, csodás gyermeket szültem, és ezt az én testemen keresztül végezte el az Úr. Sosem voltam vékony alkat, évekig küzdöttem a kilókkal, majd harmincas éveimre megbékéltem magammal, de ezzel most nem tudok. Sokszor elfelejtem kérni Istent, hogy segítsen olyannak látni magam, amilyen szépnek ő lát.

A férje katolikus, ön református. Nehéz volt megegyezni a gyerekek kereszteléséről? Évekbe telt közös nevezőre jutnunk. Mindkettőnknek nehéz volt kimondani, hogy a gyerekek hite az Istentől és tőlünk, nem a kereszteltetésüktől függ. Tavaly beleegyezett a férjem, hogy mind a négyüket reformátusnak kereszteljék. A sákramentumot szülőfalumban, Kígyóson, Kárpátalján szolgáltatták ki, a húgom csemetéivel együtt hat kisgyermek tapasztalhatta meg egyszerre Isten ingyen kegyelmét.  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA 2022. május 1.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

MÚLTIDÉZŐ

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Református Élet, IV. évfolyam, 39. szám, 1937. szeptember 25.

A „kősziklára épített” balatoni faház története – A budafoki egyház üdültetése –

Vasárnaponként az üdülő nagy helyisége nemcsak az üdülő csoporttal és a hazulról leránduló hívekkel telik meg, de a fürdőtelep körül legyező alakban két kilométer távolságról, felekezeti különbség nélkül jövő s imádkozni vágyakozó lelkekkel is. […] Mikor pedig az utolsó reggeli csendes órában mély csendben zokogva mondja el mindenki üdülésének az élményét és vallja be, hogy mely gonosz indulatából szabadult meg és mi szépet és jót visz haza magával, a pihenésben kisimult arcról és szemekből az evangélium forrása mellett felüdült lélek boldogsága árad szét. […]

Ez az üdültetés temérdek gondot, felelősséget és munkát ad. Sokszor feltámad a kérdés, vajon azzal a temérdek felelősséggel, gonddal, munkával felér-e az az eredmény, amelyet elérünk. Válaszunk, hogy nagyon felér. Egy-egy lélekben és cselekedeteiben is keresztyénné lett csoportot adunk vissza minden üdültetésünk után az életnek.

Még aki nem alakult is át egészen, de most már látja és érzi a nagy különbséget az evangélium tanítása és a modern élet tanítása között, a keresztyén ember élete és megkeresztelkedett pogányok élete között. Ifjúsági kereteink duzzadtan megteltek és mind a fiúk, mind a leányok között lüktető munka és élet folyik. Egy más vallású gyári munkás – kit a gyárban s az életben mint vallástalant tartanak –, kinek felesége és kisleánya nálunk üdült, s vasárnaponként ő is lerándult, az istentiszteleteken részt vett és gyakorlatban látta és érezte a Jézus tanítását, most legjobban buzgólkodik, hogy a gyártól egyházunk részére valamit megszerezzen. A gyárigazgató csodálkozására, hogy ő, az egyházellenes, így buzgólkodik, ez a munkás így felelt: „Eddig csak hallottam a Jézus tanítását és annak az ellenkezőjét láttam, a nyáron azonban családommal együtt éreztük is a Jézus tanítását a reformátusoknál, tehát segíteni akarok nekik.”  DEMJÉN ISTVÁN 26 Reformátusok Lapja

2022. május 1.

Nadányi Zoltán: Anyu című költeményéből idézünk négy sort.

Vízszintes: 1. Koleszterin része! 4. Az idézet első sora (L, I, E). 10. Gyilok. 13.

Rombol. 14. A végén pedzi! 15. Fürdőszobai kefe. 17. Előzi a vételt. 19. Tar betűi keverve. 21. Becézett férfinév. 22. Oktatásra használt eszközök gyűjteménye.

25. Elevenen. 26. Szolga főnöke. 28. Járom. 29. Az idézet második sora (S, L, É).

31. … Joker, vidám tréfamester. 33. Közigazgatási egység. 34. Fejezetrész! 35.

Még jó! 36. 15o-os hosszúsági övekre vonatkozó földrajzi fogalom. 38. Paulay Ede színész, rendező, pedagógus névbetűi. 39. A távolabbi részére. 41. A Beatles együttes dobosa (Ringo). 43. Kiejtett betű. 45. Rejtekből előjövő. 47. Meglátszik rajta. 49. Határozószó. 51. Szorosságból enged. 52. Ülőalkalmatosság. 54.

Forgatócsoport. 55. Pest megyei község. 56. Himfy névjele. 57. Felszabadult érzés. 59. Egy verseny „futottak még” helyezettje. 62. Egy Hitchcock-filmben szereplő KGB-s ügynök jellegzetes öltözködéssel és beszéddel. 64. Az utolsó vacsora előtt Jézus által megmosott testrész. 65. Tönkremegy a villanykörte.

67. A kétnövésű gyapjú másik jelzője. 69. Részben kibeszél! 71. Nitrogén és rénium vegyjele. 72. Jászai-díjas színésznő (Éva).

Függőleges: 1. Az idézet harmadik sora (B, I, Z). 2. Háziállat. 3. Földbe rejt. 5.

Juttat, népiesen. 6. A dadaizmus atyja (Tristan). 7. Szegecs. 8. Angol kettős betű.

9. Beszélni kezd a szamár! 10. Enyveskezű. 11. Vértesszőlősi ásatási hely. 12.

RÓI. 16. Gyapjúevő lepke hernyója. 18. Kicsi üvegdarab. 20. Befeketít. 23. Szám.

24. Enyvez. 27. Kubai politikus, diplomata (Raul). 30. Konzervbontó. 32. Lenyal páratlan betűi. 33. Viccelődés. 36. Íz. 37. Dörzsölés következtében apró részekre oszlik. 40. … Holgersson, Selma Lagerlöf mesehőse. 42. Kereplő darabja! 44.

A falon keresztül jelez. 46. Törvényellenesen juttat ki az országból. 48. Helyez.

50. Nagyobb vízgyűjtő. 52. Fürdőszobai berendezés. 53. Becenévből önállósult, ritka férfinév. 55. Zsidó vallási tanító. 58. Az idézet negyedik sora (Ö, L, É). 60. Ábel testvére. 61. Angol király! 62. Gazdaságkutató Intézet, röv. 63. Konyhakerti növény. 66. Véredényben van! 68. Szintén ne! 70. Klasszikus kötőszó.

Az előző rejtvényünk megfejtése: Iesus Nasarenus Rex Iudeorum, Quintus Pontius Pilatus, Herodes.

| GYERMEKEKNEK |

Állatok a Bibliában Ha az állatok beszélni tudnának, biztosan elmondanák kölykeiknek és fiókáiknak azokat a történeteket a Bibliából, amelyekben őseik szerepelnek. Ezen a héten a bárányok történetét folytatjuk.

BÁRÁNYFELHŐK AZ ÉGEN A táj gyönyörű volt. Betti sohasem látott még ilyet.

Igaz, nem is láthatott, hiszen alig két hónapja született, és ez volt az első alkalom, hogy a pásztor kihajtotta őket az akolból a mezőre legelni.

A pár hónapos kisbárány egyszerűen nem tudott betelni a sok szépséggel, ami körülvette. Zöld és zöld és zöld mindenütt. Zöld dimbek és dombok, puha, édes fű körös-körül, fölötte a kék ég, amely a messzi távolban összeér a zölddel.

– Mama! Mama! Nééézd! – bégetett fel Betti az égre. – Ott egy egész birkanyáj! Ugye bárányok azok is, odafönt az égen?

Borostyán, Betti anyukája nevetve válaszolt.

– Hát persze! Bárányfelhők.

– És ők is olyanok, mint mi?

– Nem egészen – bizonytalanodott el Borostyán mama –, ők odafönt laknak az égen.

– És le fognak jönni valamikor? Úgy szeretnék játszani velük!

– Neeeem – rázta meg a fejét a mamabirka. – A bárányfelhőkkel sohasem fogsz tudni játszani. Mire leérnek a földre, már nem is látod őket, mert huss…

Elillannak, mint a pára.

Betti megértően bégetett, de nem hagyta nyugton ez a dolog. Mert azt világosan látta, hogy a bárányfelhők nem ugrálnak vagy lépdelnek az égen, hanem repülnek. „Milyen jó lenne, ha én is tudnék repülni… – gondolkodott el magában. – A repülés csodálatos dolog lehet… Ha találkozni tudnék egy bárányfelhővel, akkor biztos megtanulhatnék tőle repülni…”

De sokáig fogalma sem volt, hogyan tudna szóba elegyedni egy bárányfelhővel. Pedig próbálkozott erősen. Megállt a rét közepén, és hangosan bégetni kezdett az ég felé.

– Szia teeeestvérkeeee! Gyereeee leeee!

De hiába, mert a bárányfelhők rá sem hederítettek. Ugyanolyan egykedvűen vonultak az égen, mint mindig.

– Te meg mit csinálsz? – ugrált oda hozzá Giza és Géza, a két kis kecskegida.

– Játszótársakat kereseeek – bégette Betti. – De rám se hederítenek a bárányfelhők.

A két kecskegida kuncogva lökte oldalba egymást.

– Te a bárányfelhőkkel akarsz játszani? – kérdezték Bettit.

– Igeeen… – válaszolta elmerengve a kisbárány. – Olyan szépeeen repülnek…

– És te is repülni szeretnél? – folytatta a kérdezősködést Giza, de majd kipukkadt már a visszafojtott nevetéstől. Betti azonban nem vett észre semmit.

– Igeeen – válaszolt őszintén a két rosszcsontnak. – Ha találkozhatnék egy bárányfelhővel, biztosan megtanítana repülni. Bár Borostyán mama azt mondta, hogy a bárányfelhők nem jöhetnek le a földre sohasem, mert akkor eltűnnek örökre.

Na, erre kibukott a nevetés a két kecskegidából.

– Eltűnnek? Mi? Ezt mondta az anyukád? – kérdezték hahotázva. – És ezt te elhiszed?

– Ugyan már! Ez is csak olyan lehet, mint a farkasmese, amellyel mindig ijesztgetnek bennünket – vette át a szót Géza.

– Hu-húúú! Jön a farkas, aztán elvisz! – ijesztett rá a kisbárányra Giza is. Betti nagyot ugrott félelmében, de a két kecskegida ügyet sem vetve rá folytatta az okoskodást.

– A felnőttek összehordanak hetet-havat. Hogy vannak báránybőrbe bújt farkasok, azok is milyen veszélyesek. Ó, ó! Majd még megijedek! Igazság szerint – hajolt oda Géza Bettihez – a felnőttek nem akarnak mást, csak azt, hogy azt csináljuk, amit ők mondanak. Meg amit a pásztor parancsol. Pedig tudjuk mi, hogy mit akarunk, nem igaz?  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2022. május 1.

Reformátusok Lapja 27

| MOZAIK |

Bethel Music, Michael W. Smith, Planetshakers és még sokan mások az idei Ez az a nap!-on Az Ez az a nap! szervezői bejelentették a július 23-i rendezvény fellépőit. A Puskás Arénában sorra kerülő ima- és dicsőítőnapon a hazai és nemzetközi keresztyén zenei élet közismert képviselői lépnek színpadra.

Az alkalom vendége lesz a Bethel Music és Michael W. Smith az Egyesült Államokból, a Planetshakers Ausztráliából, valamint Martin Smith, Tim Hughes, Graham Kendrick, Noel Richards, a London Community Gospel Choir és Noel Robinson az Egyesült Királyságból.

A külföldi előadók mellett a hazai keresztyén könnyűzene színe-java is tiszteletét teszi a stadionban. Együtt énekelhet

28 Reformátusok Lapja

2022. május 1.

majd a közönség olyan ismert előadókkal, mint Pintér Béla, Csiszér László, Prazsák László, Mező Misi, Gável András és Gellért, a Dics-Suli Band, a PZM, a Keresztkérdés, Hanna, a Golgota Dicsőítés Hellinger Andrással és Helénával, az Új Forrás, a Hidden Kingdom, a Crux, az Amaro Del, Dobner Illés, Caramel és a Hermons.

A nemzet stadionjában megvalósuló ima- és dicsőítőnapnak fontos része lesz a közös imádság, az igei üzenetek átadása, valamint az evangélium hirdetése és a megtérésre való buzdítás. Minden további információ megtalálható a www. ezazanap.hu honlapon. 

| MOZAIK |

ÍZZEL ÉS LÉLEKKEL

Csomós András séf

Brassói pecsenye

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

EGYÉB • HARANG eladó! Új öntésű, 725 kgos, G hangú, füles. Érdeklődni: 06-30-7288161, info@harangontode.hu.

SZÁLLÁS • Református vendégszobák Tapolcán 5 főre, reftapolca.hu.

HITOKTATÓI ÁLLÁS

A Paksi Református Egyházközség hitoktatót keres teljes munkaidős alkalmazással, határozatlan időre szerződtetve. Szolgálati lakást biztosítunk. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet Lenkey Istvánnál (telefonszám: +36-30-841-1053) vagy Len­ keyné Teleki Máriánál (telefonszám: +3630-841-1053).

SZÁLLÁSHELY ZAMÁRDIBAN

A recept eredetéről rengeteg legenda van, sokan tulajdonítják maguknak az érdemet ezért a fenséges ételért. Ami mára elfogadott, az a szalonna, hagyma, majoránna, hús, burgonya, feketebors szextett elvitathatatlansága. Aztán ott van még a zöldborsó kérdése: nekem egyértelmű, hogy a brassóiba kell a zöldborsó.

Kell az a kis édeskés íz és az a kevés zöldség, hogy könnyítse az ételünket. Ez kicsit más változat, mint a megszokott.

HOZZÁVALÓK 4 SZEMÉLYRE A húshoz: 60 g só, 0,6 kg szűzpecsenye tisztítva, 10 g barna cukor.

A brassói raguhoz: 150 g vörös hagyma, 150 g zöldborsó, 2 gerezd fokhagyma, 50 g füstölt szalonna, friss vagy szárított majoránna, só és bors, friss petrezselyemzöld. A forgatott burgonyához: sárga héjú apró burgonya, só.

ELKÉSZÍTÉS A húst lehártyázzuk és 4 darab 150 grammos darabra vágjuk. Majd 1 liter vízben feloldjuk a cukrot és a sót, ebben áztatjuk a húsokat 3-4 órát. Papírtörlőn leszárítjuk és félretesszük. A felkockázott hagymát megpirítjuk a kisütött szalonna zsírján, kevés alaplével felöntjük. Sózzuk, borsozzuk. A friss majoránnát, a petrezselymet és a fokhagymát egyszerre összeaprítjuk és a hagymához adjuk. A zöldborsót blansírozzuk, felét teljesen krémesre turmixoljuk.

A húsokat szépen megsütjük és a sütésből visszamaradt pörzsbe öntjük a hagymás fűszeres ragut. A burgonyákat alaposan megmossuk, egyformára kockázzuk – nagyobb, rusztikusabb kockákra van szükségünk –, majdnem készre főzzük őket, majd leszűrjük és leszárítjuk. Egy másik serpenyőben szalonnazsíron megpirítjuk a burgonyakockákat. Tálalásnál a borsópürénk mellé rakjuk a raguval, zöldborsóval összeforgatott burgonyát, erre pedig a szépen megsütött szűzpecsenyénket.  FOTÓ: PÁLYI ZSÓFIA

Hittantáborok, gyülekezeti csoportok, csa­ ládok részére az egyházi épületben 11 fé­ rőhely, az udvaron faházakban 9 férőhely van. Konyha használata teljes felszereléssel, parkolás az udvarban megoldott. Érdeklődni az apostolanna838@gmail.com címen vagy a +36-30-691-5615-ös telefonszámon lehet. ÁLLÁSOK

A Bárányfelhő Svábhegyi Református Óvoda új csoportok indítása miatt az alábbi munkakörökre hirdet pályázatot 2022. augusztus 22-től: ÓVODAPEDAGÓGUS Az állások betöltésének feltétele a felsőfokú óvodapedagógusi végzettség, a keresztyén nevelés iránti elkötelezettség.

DAJKA Az állások betöltésénél előnyt jelent az érettségi, a dajkai képesítés, a keresztyén szellemiség iránti elkötelezettség.

Az állásra önéletrajz és motivációs levél beküldésével lehet jelentkezni a baranyfelho@refovi.hu címre. Érdeklődni Zila Péterné óvodavezetőnél lehet a +36-30-122-1388as telefonszámon. Óvodánk 2021 szeptemberében indult, új épületben, csodálatos környezetben működik. Szeretettel várjuk leendő kollégáinkat a még most formálódó munkatársi közösségünkbe!

2022. május 1.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Új gyülekezeti központot adtak át 2016-ban. Ez hogyan segíti a mindennapos munkát?

A helyi, városrészi közösség – a beköltöző nagyszámú fiatal család – igényeit látva fogalmazódott meg a gyülekezeti központ építése. A 80-as években épült parókia teljes körű átalakításával és bővítésével olyan multifunkciós tereket alakítottunk ki, amelyekben minden generációnak a mai kor igényeinek megfelelően tudjuk az alkalmakat megszervezni. Az építkezés nem volt hiábavaló, mert ezek a helyiségek mára élettel teltek meg, sőt, azóta a templomunk is megújult kívül-belül.

Hamarosan elindul az óvodájuk: miért jó, hogy erre lehetőség nyílik?

A Fészek Református Óvoda tervezése 2019-ben kezdődött, de a gondolata régebb óta formálódik.

A beszélgetések a fiatal családokkal, feleségemnek a gyermekek közötti szolgálata bátorított minket, hogy belevágjunk. Ezáltal aztán mi nemcsak téglákat, falakat láttunk a sokszor fárasztó építkezés során, hanem mindig arcokat, életeket is, akik számítanak ránk. Örülünk annak, hogy az intézményünket választó családok közül többen a gyülekezetünk alkalmait is látogatni kezdték, és így elindultak azon az úton, amelyért ez az óvoda felépült, hogy kicsiket és nagyokat közelebb vigyen Istenhez.

REFORMÁTUS

Milyen a gyülekezeti élet a Nagysándor-telepen?

Isten kegyelméből a gyülekezetünkben élet van és növekedést látunk. Ez önmagában hatalmas dolog ma: azt tapasztalni, hogy a fejlődéséről méltán híres cívisvárosban a Tócóvölgy református közössége is növekszik. Az elmúlt évek fizikai és lelki építkezései gyümölcsöt teremnek.

Mit talál a legnehezebbnek?

A lelkészi szolgálat mára olyan sokrétűvé vál(ha)t, hogy az ember könnyen szem elől téveszti a lényeget. Az elmúlt években a gyülekezeti építkezések, a pályázatokkal megnövekedett adminisztráció sok időt és energiát igényel. Ez a sok – és gyakran másnak át nem adható – feladat azonban a lelki építkezéstől 2022. május 1.

NÉVJEGY

Iszlai Endre lelkipásztor Marosvásárhelyen szü­letett, teológiai tanulmányait Kolozsváron, Debrecenben és a hollandiai Kampenben végezte.

Tanulmányai befejezése óta a legkülönbözőbb szolgálatokat vé­gez­ het­te a gyülekezeti helyettes lelkészségtől az egyházmegyei és egyházkerületi meg­bíza­ tásokon keresztül egészen a Zsinati Hivatalban ka­pott feladatokig.

Tíz éve a DebrecenNagysándor-telepi Refor­ mátus Egyházközség lelki­pásztora. Felesége szintén lelkipásztor, két fiúgyermekük van.

Mi az, amit a legjobban szeret a hivatásában?

A szolgálat sokrétűségét és sokszínűségét. Egyházunk kiterjedt szolgálatát oly módon ismerhettem meg az elmúlt években, amely keveseknek adatik meg. Hálás vagyok ezért, mert sokat tanultam, de leginkább annak örülök, hogy most olyan gyülekezetépítési szolgálatra hívott el Isten, amelyben az egész családunknak öröme van, és nemcsak végezhetjük a magvetés szolgálatát, hanem látjuk a növekedést is.

30 Reformátusok Lapja

Iszlai Endre

veszi el az időt és energiát. Fontos újra és újra magamat is emlékeztetni, hogy mi a szolgálatom lényege, mire hívott el Isten.

Önt bízták meg a Tiszántúli Egyházkerületben az indiai testvérkapcsolat ápolásával. Miről szól ez a misszió, mi a testvérkapcsolat célja?

Egyházkerületünk 2019-ben kötött testvérkapcsolati megállapodást a Dél-Indiai Egyház Észak-Karnatakai Egyházkerületével, melynek keretében annak missziói szolgálatát is segíti. Az indiai protestánsok a 20. század közepétől kiépítettek egy bentlakásos gyermekotthon-hálózatot. Ezekben olyan gyermekek laknak, akiknek az otthona közelében nincs tanulási lehetőség. A mára felépült 15 otthonban mintegy 800 gyermek lakik, akik vallási hovatartozástól függetlenül jelentkezhetnek ide. A gyermekek egyházi vagy állami iskolákba járnak, ugyanakkor az otthonok keresztyén értékrendű programjai és a sajátos házirend révén példás keresztyén nevelésben részesülnek. Az intézményhálózatot helyi bevételekből és külföldi támogatók adományaiból tartják fenn. Református egyházunk az elmúlt években egyre több hasonló projekt támogatója lett, gondoljunk például a Közel-Keleten élő keresztyének megsegítésére. Az elköteleződés mélyen biblikus: a Krisztus testéhez való tartozásról és ezáltal az összetartozásról tanúskodik. Nekünk testvéreink élnek nemcsak Debrecenben vagy a Kárpát-medencében, hanem szerte a világban – így Indiában is –, akiket imádságban és szeretetben hordozunk, és a szükségben támogatni szeretnénk.  SZIRÁK SÁRA, FOTÓ: HURTA HAJNALKA