Reformátusok Lapja 2022/5. szám

LXVI. ÉVFOLYAM,

5. SZÁM,

2022. JANUÁR 30.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 500 FT

Látványtervből valóság ÁRAD A FÉNY. A TERVEZŐK SZÓ SZERINT ÉRTETTÉK: „LEGYEN VILÁGOSSÁG!”

9 771419 856007 22005

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Kegyelmes mindenható Úr Isten, ki nagy édes szóval nekünk mindnyájan ezt parancsoltad, hogy mindeneknek előtte keressük a te országodat és igazságodat, és azután mindenek megadatnának minekünk: kérünk téged, hogy kik a mi testi életünkre való szükségünket keressük, minden igaz utainkban te általad őriztessünk, és a te szent angyalaid által mindenkoron jó útra vezéreltessünk.  HUSZÁR GÁL (1512?–1575)

6

8

12

22

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13.

Honlap: www.reflap.hu.

E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu) Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Mb. felelős szerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (zila.teodora@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu), Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu), Weberné Zsikai Mária (weber.maria@reformatus.hu).

Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs.

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája.

Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.

Címlapfotó: Hirling Bálint

INTERJÚ • 6. Református zsidómentés | A holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapján az embermentő reformátusokra is emlékezünk Lányi Gábor teológus-egyháztörténésszel REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Metszéspontban | Bogyó Zsófia lelkipásztor vezércikke INTERJÚ • 8. „Vakká kell lennünk, hogy lássunk” | Balog Zoltán püspökkel szíriai útjáról, személyes élményeiről beszélgettünk INTERJÚ • 12. Nem kívánkoztam én más vagy jobb helyekre | A Magyar Örökség Díjas Gudor Kund Botondot, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperesét a templomok megmentéséről is faggattuk GONDOLATOK • 21. Likvidálni a vallást! | Ablonczy Bálint a Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Kutatóintézete munkatársának gondolatait ajánljuk INTERJÚ • 22. Az ember a humorista mögött | Kovács András Péter humorista mesélt családról, hitéről és arról, lehet-e Istennel viccelni

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAIL-CÍMEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).

A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel.

2022. január 30.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

STEINBACH JÓZSEF

I. 30.

VASÁRNAP

(47) „Mert nem üres beszéd az számotokra, hanem ez jelenti számotokra az életet…” (5Móz 32,26–52) Evangélium szólal meg Mózes énekének második felében. Isten megbünteti engedetlen népét, de nem engedi, hogy népének ellenségei elbízzák magukat és csúfolják Isten népét, meggyalázva ezzel az ő ügyét. Isten még a jogos büntetésben sem szolgáltatja ki övéit az ellenségnek. De kik tartoznak Isten valódi népéhez, akikre vonatkoznak az ígéretek? (36-43) Azok, akik Isten Lelke által belátják: minden földi szikla is elporlad egyszer (31), hát még az ember, akinek elernyed élete és hamis bizodalmának minden tárgya (37). S akik rádöbbennek: az egyetlen Kőszikla az Úr, tőle függ minden (39). Az egyedül örökkévaló (40), gőgös, kegyetlen ellenségeinek joggal megfizető (41–42), saját népén könyörülő Istennek adassék dicsőség mindenkor (43). E népnek lehetett vezetője nagyon nehéz, de döntő időkben Mózes. Nem csalódott, voltak tévedései, de Isten végig megőrizte szolgáját a hitben. Ennek bizonysága, hogy még szolgálata utolsó perceiben is az Isten szavának megszívlelésére biztatta népét, mert az Úr szava az egyetlen, amely nem üres beszéd, hanem maga az élet (47).

Mt 12,9–21  71. zsoltár

I. 31.

HÉTFŐ

(1) „Ezzel az áldással áldotta meg Izráel fiait Mózes, az Isten embere, mielőtt meghalt.” (5Móz 33) Az áldást csakis az Úr adhatja, még akkor is, ha emberi közvetítőket felhasználhat ebben. Nincs nagyobb ajándék, mint amikor az ember ajka áldást mondhat, mielőtt elmegy e világból. Ez a hit, a megnyugvás, az elengedés, a bizonyosság jele. Mózes áldást mondva ment el e világból (1). Mielőtt egyenként megszólítaná a törzseket, az egész néphez szólt (2–5), zárásul is az egész nép megszólításával fejezte be az áldások sorát (26–29). Az áldás mindig Isten ajándékait közvetíti. Ezeket az ajándékokat összegzi itt az Ige. Isten szereti népét. Ennek jelei a következők: Isten jött, felragyogtatta előttünk szabadító szeretetét; ő tette meg értünk az első lépést; érdemtelenül kiválasztott minket (2). Az Úr „kezében” hordoz (27), védelmez (29), megtart (3), örök hajlékot készít nekünk (27). Az Úr megadja nekünk azt a kegyelmet, hogy mindenkor az ő lábaihoz és ne „idegen halmokhoz” telepedjünk le, és mindenkor befogadóan figyeljünk az ő beszédére (3–4). Ha nagy a baj, az égen át száguld segítségünkre (26). Isten áldásában részesültünk, a Jézus Krisztusban. Őbenne valóban az égen át száguldott segítségünkre. Az áldott ember, az áldott nép vallja, hogy nincsen Istenünkhöz fogható (26), és valóban boldog, aki mindezeket megtapasztalta (29).

Mt 12, 22–30  485. dicséret

II. 1.

KEDD

II. 2.

SZERDA

4

(4) „…de nem mehetsz be oda.” (5Móz 34) Mózes elvégezte küldetését: nem tökéletesen, de maradéktalanul és hűségesen (10–12). Mózes is gyarló ember volt. Mégis őt választotta ki az Úr arra a nagy feladatra, hogy népét Egyiptomból az ígéret földjéig vezesse, Isten ígérete szerint: a szolgaságból a mennyei szabadságra (4). Minket is felhasznál az Úr szabadító cselekvésében, és minden gyarlóságunk ellenére méltóvá formál bennünket erre a szent feladatra!

Isten, Mózes által, népének adta azt a földet, amelyet Mózes, idős kora ellenére is, életerővel és tökéletes látásával megtekinthetett (7). Látása a hit látása volt, és a hit látása tökéletes látás, mert birtokolja azt is, ami itt még nem a miénk. Mózes megnyugodva, a dicsőséget Istennek tulajdonítva mehetett el ebből a világból (5), hiszen a rá bízott feladat maradéktalan teljesítését itt sem Mózes ereje (4Móz 20,10), hanem Isten ígérete és kiválasztó kegyelme garantálta. A ránk bízott feladat itt soha nem lesz – testi szemekkel szemlélve – maradéktalanul kész, de megnyugodhatunk, mert küldő Urunk kipótolja azt, ami itt félig maradt és töredékesen. Az „itteni” ígéret földjére azonban már nem mehetett be Mózes (10–12). Valóban nagy örökség vár ránk, de ezek érdemi része csak az eljövendő világban lehet a miénk. STEINBACH JÓZSEF Mt 12,31–37  39. zsoltár (1) „Elment ezért a júdai Betlehemből egy férfi, hogy jövevényként Móáb mezején lakjon.” (Ruth 1,1–5) Egyetlen nap alatt megváltozhat az egyes ember élete. Elimelek és családja életében tíz év alatt minden megváltozott. Új helyen, más körülmények között új életet reméltek, de a tizedik év végére Naomi, Orpa és Ruth magára maradt. Elimelek, a családfő után a fiai, Mahlon és Kiljon is meghaltak Móáb földjén. Itt volt ugyan kenyér, de kiderül, hogy az élethez ez kevés. A történet több mint háromezer éves, a bírák korának végén vagyunk. Nem háború, hanem a megélhetés miatt keresett új hazát a család idegen földön, ahogyan ma is sokan teszik ezt. A reményekkel indulók azonban gyakran veszteségekkel érkeznek meg valahová, sebekkel terhelten. Amikor emberi gondolat szerint, vezetés nélkül indulunk ismeretlen utakra, és nagyobb kenyérért elhagyunk hazát, családot, hűséget, hitet, az Úr keze elér bennünket is. Naomi

Reformátusok Lapja 2022. január 30.

| AZ IGE MELLETT |

MAGYARNÉ BALOG ERZSEBÉT

ebben a veszteségben értette meg, hogy ahhoz az Úrhoz kell visszatérni, aki életben hagyta őket.

Isten Szentlelke a bajok idején megadja a visszafordulásra, a megtérésre való alkalmas időt ma is!

Mt 12,38–50  349. dicséret (6) „…meghallotta Móáb mezején, hogy ismét gondjaiba vette népét az Úr, és kenyeret adott neki.”

(Ruth 1,6–22) A három özvegy megterhelt lélekkel indul útnak Júda földjére. Naomi számára ez visszatérés, de egyben súlyos teher. Nem szeretünk kudarcainkkal, sebeinkkel visszatérni oda, ahonnét nagy reményekkel jöttünk el. Orpa és Ruth a fiatal özvegység terhét cipeli; szüleik házában idegenek, gyermekáldás nélkül esetleg rossz döntésük tükrét tartanák eléjük odahaza. Az életterheiket némán hordozók egymás sorstársai. Sok ilyen szomorú menet van a világ országútjain, sőt, személyes életünkben is. „…forduljatok vissza…, hogy mindkettőtök nyugalmat találjon majd férjének házában!” – fordul menyeihez Naomi, önmagánál előbbre helyezve őket. A szeretetnek ez a kiáradása szabadítja fel Orpát, hogy hazatérjen, Ruthot pedig elkötelezi, hogy vele maradjon. Anyós és meny így tudja egymást elengedni, és így tud együtt menni, szeretetben; mert „…a legnagyobb a szeretet” (1Kor 13,13). Isten felszabadító és elkötelező szeretete nélkül némán cipeljük életterheinket egy fedél alatt is, egy úton járva, új hazában is. Amikor Betlehembe érnek, felbolydul a város. Miért? Egy hazatérő és egy idegen asszony szeretetben egy úton jár, és idehaza együtt akarnak újat kezdeni.

Ennyi elég lenne ma is családok és városok felbolydulásához, megpezsdüléséhez, ha magunk elé tesszük a másikat szeretetben, ahogyan Krisztus tette oda helyettünk önmagát.

Mt 13,1–9  377. dicséret (2) „Eredj, leányom!” (Ruth 2,1–3) Az árpa aratásának ideje van, amikor Naomi és Ruth Betlehembe érkezik, a „kenyér házába”. Tíz évvel azelőtt nem volt aratás, nem volt kenyér, ezért ment el az egész család. A visszatérők, anyós és meny számára áldott, ígéretes idő az aratás kezdete: talán lesz megélhetésük. Isten ma is érvényes ígérete: „Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás…” (1Móz 8,22) Amikor jólétben vagyunk, gyakran elfeledkezünk hálát adni Isten gondoskodó szeretetéért. Míg idehaza bőség van élelemben, addig a világ csaknem negyven országában éhínség van ma is. Az Ószövetség jó törvénye volt (3Móz 19; 5Móz 24), hogy aratás idején a szegények kimehettek az elhullott kalászokat összeszedni. Ruth, a fiatal özvegy vállalja, hogy dolgozni megy, és gondoskodik magáról és anyósáról is. Tanácsot kér, engedélyt kér, hiszen ő itt idegen, hogy jól gondolja-e. A fiatalabb szolgálni akar az idősebbnek. Kéri a véleményét. Naomi pedig bátorítja, segíti a helyes cselekvésben. A bensőséges kapcsolatokat nélkülöző korunkban a két asszony – anyós és meny, idős és fiatal – egymáshoz való viszonya példa mindannyiunknak! „…szeretettel szolgáljatok egymásnak!” (Gal 5,13) Mt 13,10–23  172. dicséret (11) „Elbeszélték nekem részletesen mindazt, amit anyósodért tettél férjed halála után.”

(Ruth 2,4–23) Mi, reformátusok többnyire „Áldás, békesség”-gel köszöntjük egymást, a ráfelelő köszöntést azonban kevesen ismerik. „Istennek dicsőség!” – ez a felelet, hogy a Mindenható Úr nevének adjunk dicsőséget köszöntéseinkben is. Elimelek jómódú rokona, Bóáz, akinek a földjén Ruth dolgozik, nem szokványosan köszönti a munkásait. „Az Úr legyen veletek!” – mondja az aratóknak, ők így felelnek: „Áldjon meg téged az Úr!” Munkaadó, aki áldással köszönti munkásait, és munkások, akik áldják Istent a gazdájukért, és áldást kérnek életére. A legtöbb munkahelyen ismerjük a kiszolgáltatottságot és a félelmet, de a megbecsüléssel és hálával ritkán találkozunk. Bóáz jellemes személyiség, megbecsüli a munkatársait, az emberei hálásak ezért. Feltűnik neki az idegen asszony, Ruth. Mindaz, amit hall róla, tetszik Bóáznak, elfogadja és befogadja. Ahogyan anyósával viselkedett, kedvessé tette a móábita Ruthot Bóáz szemében. Akár közeliek, akár távoliak vagyunk, a szív indulatát tükrözi, amit teszünk. Bármely pozícióban, szegénységben vagy gazdagságban éljünk is, a szívünkről árulkodik minden kimondott szó, a köszönéseink, az egész életünk. MAGYARNÉ BALOGH ERZSÉBET Mt 13,24–30  50. zsoltár

II. 3.

CSÜTÖRTÖK

II. 4.

PÉNTEK

II. 5.

SZOMBAT

2022. január 30.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

zunk 1942 októberében a „Jó Pásztor” bizottságot, amelynek célja a zsidó származású, protestáns hitet valló keresztyének megsegítése volt. A német megszállás és a nyilas hatalomátvétel után a bizottság az embermentés központi szervévé vált.

Muraközy Gyula elnöklete mindenki számára jelezte, hogy a háttérben Ravasz László befolyása, kapcsolatrendszere és védőernyője állt. A zsidó származású Éliás József látta el az életveszélyes operatív feladatokat. A kiélezett politikai helyzetben az egyháznak rendkívül óvatosnak kellett lennie, az embermentés feladatai leginkább az egyházközeli egyesületekben valósulhattak meg: a diákmozgalmakban, a Bethesdakórházban. Kiemelt a diakonisszák szerepe, akik közül többen mártírok is lettek.

Református zsidómentés A holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapján az embermentő reformátusokra is emlékezünk Lányi Gábor teolóILLÉNYI ÉVA gus-egyháztörténésszel, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara Egyháztörténeti Tanszékének docensével.

A mai források mennyire adnak valós képet a református embermentésről?

Sajnos a rendelkezésre álló forrásanyagunk nagyon hiányos.

Friss élményem, hogy Oxfordból keresett valaki, aki egy bárónő, Kohner Éva életrajzát írja, hogy tudunk-e segíteni abban, hogy a 92 éves hölgy elbeszélését a vészkorszakról más forrásokkal is alátámasszuk. A zsidó származású hölgyet reformátusnak keresztelték, a Baár–Madasba járt, Joó Sándornál konfirmált, és az egyházi kapcsolatai által élhette túl a deportálásokat. Ők kértek segítséget, de lényegében a néni szolgál nekünk elsődleges forrásként a református zsidómentés sok fontos részletéről, például hogy a fasori templomban Szabó Imre esperes az akkor 14 éves lányt is befogta a bújtatott zsidók számára kiállított keresztlevelek kitöltésébe.

Hivatalosan is egyházunk szolgálata volt az embermentés, vagy csak a lelkiismeretesebb egyháztagok ügye maradt?

A zsidótörvények korlátozásait enyhítendő hozta létre egyhá6

Reformátusok Lapja 2022. január 30.

A diákmozgalmak kapcsán bizonyára megemlítendő a „magyar református Wallenbergként” emlegetett Soos Géza is.

Az SDG-s Soos Géza külügyminisztériumi tisztviselőként nemcsak az embermentés, hanem a németellenes ellenállás egyik legfontosabb szereplője is. A nevéhez fűződik az auschwitzi jegyzőkönyv lefordíttatása magyarra és eljuttatása magyar egyházi vezetőkhöz, sőt Horthy menyén keresztül magához a kormányzóhoz. A jegyzőkönyv haláltáborból szökött rabok beszámolóit tartalmazta a zsidók megsemmisítéséről. Ravasz is kap egy példányt, és ez is motiválja őt arra, hogy összkeresztyén egységfrontot próbáljon meg tető alá hozni a deportálások megszüntetésére. 1944 júniusának végén tiltakozó levelet írnak a kormányzatnak, ebben egyfajta nyomásgyakorlásként még az is benne van, hogy július másodikán a református és evangélikus szószékeken ki fogják hirdetni, mi volt a tiltakozás tartalma, és lett-e eredménye.

Vagyis a szószék ekkor egyfajta médiafegyver a kormányzattal szemben?

Ezt is mondhatjuk. A Sztójay-kormányzat meggyőzte Ravaszékat, hogy egy sokkal erőtlenebb szöveg hangozzék el a szószékekről, mert a protestáns tiltakozás csak a nyilasok hatalomátvételét és a még gyorsabb deportációt segítené. De itt is rendkívül nehéz megítélnünk, hogy az egyházi vezetőségünk túl olcsó kompromisszumot kötött-e vagy bölcsen cselekedett, amikor nem gyengítette Sztójayékat.

A keresztlevelek szerepe is hatásos eszköz volt az embermentésben?

A vészkorszakban nem veszik figyelembe azt, hogy az áttérésnek van egy egyéves előkészítése, így aki hozzájuk fordult, az kapott keresztlevelet. Sajnos azonban a keresztlevél nem jelentett akkora védelmet, mint amit reméltek tőle. Talán már inkább legendás részlet, hogy a Krisztus-hívő zsidó a gázkamrába menet utolsó féltett kincseként szorongatja a keresztlevelét, és nem érti, hogyan történhet meg mindez vele. Mi sem értjük.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

BOGYÓ ZSÓFIA

Metszéspontban A szerző a Tiszántúli Református Egyházkerület kommunikációs asszisztense, lelkipásztor

Szeptemberben az egyik kilencedikes osztályban – kamaszokkal – megpróbálkoztunk hittanórán az énekléssel. Tudom, az identitásuk hangformálásának és hangpróbálgatásának egyik legintenzívebb évében a legnehezebbet kértem tőlük: az énekhangjukat is próbálgassák. De megelégedtem a zongora mellett azzal is, ha a legtöbben csöndben, de füleltek a dallamokra. A néma ellenállás álarca mögött titokban figyelem jeleit véltem felfedezni.

Hiszek a művészetek, köztük az éneklés és a zene gyógyító erejében is. Hát még az Istent dicsőítő és magasztaló énekekben! Az egyik, számomra is kedves ír éneket tanulgattuk: „Hadd látlak Téged…”

Vittem a nyomtatott lapokat hétről hétre.

Novemberben megjelent az új református énekeskönyv. Lapozgattam. Megakadt a kezem a

„Az egyházakhoz nem kötődő kezdeményezés és az énekeskönyv ügyének metszéspontja: generációk egymásba kapaszkodása és természetesség.”

763. dicséretnél: „Hadd látlak Téged…” Amikor elmondtam az osztályban, és meg is mutattam, mit találtam, nem felejtem el, ahogyan két, gyülekezetbe aktívan járó diáknak felcsillant a szeme. Kis büszkeséget is láttam a tekintetükben, mintha azt mondanák: „Igen, ez az énekeskönyv a miénk is – és még jól is néz ki.”

Januárban a Highlights of Hungary – Magyarország legfényesebbjei – jelöltjei közé került az új református énekeskönyv. Nonprofit kezdeményezésről van szó, amely a legkiválóbb magyar kreatív teljesítményeket díjazza évről évre kategóriák nélkül. A kezdeményezés jelen van egy-egy középiskolában is, ahová a szervezők azért látogatnak el, hogy fiatalokat inspiráljanak, magyar alkotók és alkotások történetein keresztül láttassanak példákat, és bátorítsák a fiatalokat álmodni, alkotni, élni.

Itthon is. Az énekeskönyvet Ókovács Szilveszter operaénekes, a Magyar Állami Operaház főigazgatója és Máthé Zsuzsa újságíró, a Szent István Intézet igazgatója terjesztette fel, mindketten a Highlights of Hungary nagykövetei.

Elgondolkodtam: vajon a jelölés ennek a generációkat összefogó „miénk”-életérzésnek is szól?

Nem tudom. Az viszont biztos, hogy megragadó az

egyházakhoz nem kötődő kezdeményezés és az énekeskönyv ügyének metszéspontja: generációk egymásba kapaszkodása és természetesség.

Generációk egymásba kapaszkodnak. Évtizedek óta nagy hangsúlyt fektetünk a generációs elméletek széles körű ismeretére. Szükséges tudás önmagunkról és egymásról. Idealizálása – ahogyan minden másnál is – zsákutcához vezet. Néhány évvel ezelőtt érdeklődéssel olvastam Nemes Orsolya könyvét a generációs mítoszokról. Megfogott a látásmód: a jövő próbatételeivel közösen kell megküzdenünk. A generációk összefogására van szükség, nem csak a különbözőségük ismeretére.

Ha valaki végigolvassa a Highlights of Hungary nagyköveteinek bemutatkozását, ez a generációs törődés érzékelhető. Ha pedig valaki végiglapozza, netalán végigénekli az új énekeskönyv lapjait, nem csak az évszámok, a szerzők és fordítók évszámai árulkodók. Nemzedékről nemzedékre éneklünk.

Hol hangosabban, hol bátrabban, hol gyengébben, hol halkabban. A hangszálaink az egyetlen saját hangszerünk. Összeköt a lelkünkkel. Ami bennünk, az egy ponton túl kifakad belőlünk, hangot kap. A héber nefes, amely a zsoltárok egyik közkedvelt szava, torkot és lelket is jelent. Összeérnek. Generációk egymásba kapaszkodnak az éneklapokon: élet- és hittapasztalatok.

Természetesség. Természetesen! Szófordulattá lett a magyar nyelvben, ahogyan rávágjuk valamire. Így fejezzük ki, ha valami szerintünk megkérdőjelezhetetlenül egyértelmű, magától értetődő. Én most nem így szeretnék a természetességről beszélni. Hanem arra a természetes életre szeretném a figyelmet irányítani, amely nem szembetűnő, nem rikító, mégis megkerülhetetlenül gyönyörködtető. A díjra jelölt alkotók és alkotások nem a nevezésért hajtottak, alkottak és készültek, nem neveztek. „Csak” tették a dolgukat, a hivatásukat, álmodtak és éltek. Ezt meglátva és felismerve mások jelölték őket. Az énekeskönyv sem a teljesítményért és elismerésért készült, nem díszlet, és nem a látványosságért született: a templomon kívül is észrevegyenek minket. Hanem mert nem tudunk nem énekelni. Nem tudjuk nem megélni azt, amit Isten adott, ezért lehetett frissíteni az énekgyűjteményen. Hogy a templomfalakon kívül megláttak valamit a természetes hétköznapjainkból, az ráadás, öröm és újabb lehetőség!  2022. január 30.

Reformátusok Lapja

7

| INTERJÚ |

„Vakká kell lennünk, hogy lássunk“

Az év elején Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház (MRE) Zsinatának lelkészi elnöke II. Efrém Ignác szír WEBERNÉ ortodox pátriárka személyes meghívására ZSIKAI MÁRIA Szíriába látogatott, majd a szomszédos Libanonba utazott, ahol protestáns gyülekezetek tagjaival találkozott. Útjáról bennünket is erősítő tapasztalatokkal tért vissza. Személyes élményeiről beszélgettünk.

II. Efrém Ignác szír ortodox pátriárka személyes meghívására érkeztek Damaszkuszba, akit önfeláldozó és híveiért felelősen cselekvő lelki vezetőnek ismertek meg. A polgárháború következtében Szíria 23 milliós lakosságának fele elhagyta otthonát, a harcoknak mintegy félmillió civil áldozata volt. Tíz éve még 2,3 milliós keresztyén közösség élt az országban, mára kevesebb mint egymillióan maradtak. A mögöttük lévő szenvedés számunkra itt, Európában, szinte felfoghatatlan.

A hétköznapjaikban miként használják fel a szír keresztyének a tőlünk kapott támogatást? Hogyan változik meg ezáltal lelkileg és fizikailag az életük?

2016-ban a világon elsőként Magyarországon hoztunk létre államtitkárságot, majd egy évvel később a Magyarország segít (Hungary Helps) programot az üldözött keresztyének megsegítéséért. Az előkészületek során több egyházi vezetővel, így II. Efrém Ignác pátriárkával is egyeztettük, hogyan építsük fel a támogatás rendszerét. Akkor döntöttük el, hogy az egyházakon, az egyházi vezetőkön keresztül segítünk. Nem ügynökségeket, nem civil szervezeteket, segélyszervezeteket vagy nemzetközi szervezeteket használunk a segély eljuttatására, hanem azt személytől személyig továbbítjuk. II. Efrém Ignác pátriárka, akihez évtizedes barátság fűz, szimbolikus alakja a helyben maradásnak. Az egyházi vezetők közül talán a legtöbbet teszi azért, hogy az emberek ne veszítsék el a reményüket és a szülőföldjükön maradás mellett döntsenek. A hitével se8

Reformátusok Lapja 2022. január 30.

| INTERJÚ |

„Mi itt, Magyarországon szabadon élünk, jó keresztyénnek lenni, csak nehogy ennek hamis biztonságában elfelejtsük a szent félelmet, hogy Isten akaratának a keresése és a megtalálása nélkül nincs igazi keresztyénség.”

gíti őket, hogy lássák, érdemes maradni. Az anyagi támogatás természetesen nagyon fontos, de legalább olyan komoly segítség az, ha személyesen felkeressük őket, hiszen ekkor érzik igazán, hogy nincsenek egyedül: jelen vagyunk, együtt imádkozunk, közösen éneklünk, együtt járjuk be a romokat, találkozunk a félárva, árva gyermekekkel, az Iszlám Állam fogságából kiszabadított, mélyen hitvalló keresztyénekkel, meglátogatjuk a kolostoraikat. A helyi testvéri közösség adja az igazi erőt.

Nemcsak a lerombolt épületeket állítják helyre, hanem újabb épületeket – iskolákat, egyetemi kampuszokat, kolostorokat – terveznek és építenek hihetetlen lendülettel.

A szíriai harcok az ország nagy részén elcsitultak, de gazdasági összeomlás és nyomor sújtja a lakosságot. Milyen életben maradási lehetőségeik vannak most? Tudnak-e dolgozni, fenn tudják-e tartani a családjukat?

Az egyik legnagyobb gondot ma már nem is a háborús károk okozzák, hanem az, hogy rengetegen élnek menekültként a török határ mentén vagy már Európában, akik nem biztos, hogy visszatérnek még valaha Szíriába. A háború, a szankciók sötét indulatokat gerjesztenek, s kivéreztetnek nemcsak egy országot, hanem azt az egész vidéket. Az országban nincs elég munka, az iskolákat lerombolták. Meg kell szervezni az oktatást, melynek helyszínei legtöbbször azok a templomok, amelyeket a háború pusztítása után részben már helyreállítottak. Az egyházi vezetők az egész közösség életéért felelősek, nemcsak a hitéletéért, így mindezek mellett az orvosi ellátást, az étkezést és a munkát is ők szervezik meg. Az országban élő emberek többsége ugyan egyik napról a másikra él, de lelkileg hatalmas erőforrás

Maaloula, ahol még beszélik Jézus anyanyelvét, a gyerekek az Úr imádságát arámi nyelven mondják el

2022. január 30.

Reformátusok Lapja

9

| INTERJÚ |

számukra, hogy bátor, felelős vezetőjük van, a püspökük, akinek köszönhetően a lelkipásztorok is maradnak. Az örmény reformátusoknál is a lelki vezető helyben maradása volt a döntő. Ő egyébként egyházunk igaz barátja, az utóbbi időben többször járt Magyarországon, részt vett legutóbbi zsinati ülésünkön is.

Megéri küzdeni a megmaradásért. Kicsit olyan, mintha Erdélyben lettem volna, hiszen ott is egy az egész közösség életéért felelős egy-egy református lelkész, nemcsak a hitéletéért.

Hogyan lehet együtt élni a lelki sebekkel? Volt-e alkalma beszélgetni olyanokkal, akik kiszabadultak az Iszlám Állam fogságából?

Ezek a borzalmas emlékek nagyon nehezen gyógyuló, mély sebek. A helyiek többnyire szírül vagy arabul beszélnek, tolmács közvetítésével nehéz ilyen belső mélységig eljutni. De ha kiállnak a közösségeik vagy közvetlenül a saját közösségük elé, és beszélnek arról, amit átéltek, biztos vagyok benne, hogy fel tudnak épülni. Maaloula nagyon különleges falu, amely meredek, magas dombra épült, a szír sziklás hegyek között bújik meg a pusztaságban. A településen található kolostorban van a keresztyénség első női mártírjának, Szent Teklának a tiszteletére létesített szentély, amely évszázadok óta zarándokhely. A kis város, amely egykor turistaparadicsom volt, ma romokban áll.

Ellátogattunk ide is, ahol a közösségnek körülbelül az egyharmada maradt meg, köztük sok árva és félárva gyermekkel, akik még Jézus nyelvén imádkozzák a Miatyánkot. Az arámi nyelvet eredeti, jézusi formájában már csak itt, ezen apró településen beszélik a világon. A faluban találkoztam egy idősebb férfival, aki hónapokon keresztül sínylődött a terroristák fogságában.

Hiába kínozták, nem volt hajlandó megtagadni a keresztyén hitét. Megrendítő pillanat volt, amikor elmondta, szabadulása után Damaszkuszba, a több millió lakosú fővárosba menekült el, hogy ne legyen őt könnyű megtalálni. De nem bírta a magányt a zajos fővárosban, és visszatért a falujába, ahhoz a maroknyi közösséghez, amely megmaradt ott. Elmondta, hogy nem tud úgy élni, hogy a kínzóit gyűlölje, úgyhogy megbocsátott nekik.

Ezek az átélt borzalmak traumákat okoznak, amelyek keserűséget és félelmet indíthatnak el az ember lelkében, tovább mérgezve a hétköznapjait. Mégis a megbocsátás teszi képessé őket arra, hogy megmaradjanak.

Számomra most vált még világosabbá, hogy milyen jelentősége van annak a kapcsolatnak, amely a jézusi kezdethez fűzi őket. A mögöttük lévő évszázadok minden nehézsége ellenére a keresztyének megszakítás nélkül jelen vannak ezen a vidéken, töretlenül az Újszövetség kezdetétől. Máté evangéliuma elején olvassuk, hogy Jézus először Galileában tanított és gyógyított: „El is terjedt a híre egész Szíriában, és hozzá vitték a sokféle betegségtől és kíntól gyötört szenvedőket…” II. Efrém Ignác pátriárkával sokat beszélgettünk arról, hogy ma újra ez történik. Az egyháznak kell gondoskodnia róla, hogy Jézus híre terjedjen Szí10 Reformátusok Lapja

2022. január 30.

Maaloula, ahol még beszélik Jézus anyanyelvét

riában, a közösségeikbe pedig vigyék be a gyógyulni vágyókat, a megfáradtakat, a megsebzetteket. A helyi keresztyének hitük mellett évezredek során is kitartottak, bár sokszor szenvedtek erőszakos hódítóktól, hasonlóan a magyar reformátusokhoz.

Először a görög kultúrájú Bizánci Birodalom próbálta meg őket a szír keresztyénségről áttéríteni a görög ortodoxra, azután jöttek a muszlimok, majd a latinok Rómából, Európa nyugati részéről, majd újra az iszlám. Ők mégis megőrizték azt az eredeti hitet, amelyben őseik felnőttek, és amelyet egészen az apostolokig vezetnek vissza. Teszik ezt teljes joggal, hiszen Pál apostol megtérése a damaszkuszi úton hitük forrása, gyökere.

Damaszkuszban meglátogattak több zarándokhelyet, többek között a Pál apostol megtérésének emléket állító templomot, és az Egyenes úton is végigmentek. Milyen érzés volt az apostol nyomában járni éppen ott, ahol személyesen találkozott Jézus Krisztussal és az élete teljes fordulatot vett?

A zarándokcsoportunk tagjaival együtt imádkoztunk, olvastuk Az apostolok cselekedeteiből és Pál leveleiből azokat a részeket, amelyek leírják, hogy mi is történt itt valójában. Ez a megvilágosodás útja volt. Az embernek sokszor vakká kell válnia, el kell veszítenie a látását, amely csak azt képes befogadni, amiből gyűlölet lesz, vagy önépítés és semmi más. Pál is gyűlölettől lihegve indult Damaszkuszba, majd eljött számára a megvilágosodás ideje, amikor rádöbbent az élete igazi értelmére.

Ezen a helyen jó volt átgondolni, hogy vajon nekünk mire kell vakká válnunk, mi az, amit az életünkből ki kell zárnunk, mert nem krisztusi, hiszen különben hogyan tudnánk beengedni a világosságot, amelyet Isten Igéje jelent.

| INTERJÚ |

Látogatás a libanoni reformátusoknál

Amikor egy ilyen útról hazaérkezünk, már nem vagyunk ugyanazok, nem élhetjük az életünket ugyanúgy. Püspök úr már többször ellátogatott erre a szívéhez közel álló területre, korábban beszélt arról, hogy minden egyes találkozás, látogatás valami újat mondott. Volt-e a legutóbbi útján, ami a hitében még mélyebbre vitte?

A görögkatolikusok iskolájában, amely gyönyörű intézmény, több ezer diák tanul. 2006-ra építették fel, majd 2014-ben lerombolták. Most újra fel fogják építeni. Megdöbbentő történet ez. De mi lesz, ha újra lerombolják? Újra fel fogják építeni!

Hihetetlen az élni akarásnak ez az ereje. Az aleppói református lelkésznek, aki a templomban volt, amikor azt bombatalálat érte, elmenekült a családja – a felesége két gyerekkel –, mert nem tudtak tovább az országban maradni. Megkérdeztem, ő miért maradt. Azt válaszolta, ha ő is elmegy, akkor mindenki el fog. A pásztornak maradnia kell, különben szétszéled a nyáj.

Ez a pásztorszemlélet ragadott meg, így kell élni pásztorként.

A szír ortodox liturgiában van egy egészen különleges rész, amellyel eddig nem találkoztam. A szertartás során a főpap megáll a templom közepén, az égre tekint és felkiált: „Válaszolj nekem, Uram! Válaszolj nekem, Uram! Válaszolj nekünk, Uram!” A szír keresztyéneken látszik az örömteli, mégis istenfélelemben fogant kiszolgáltatottság: ha az Úristen nem válaszol, akkor mi lesz velünk? Minden azon múlik, hogy ő válaszoljon. Az a keresztyén magabiztosság, amely néha jellemez bennünket, Szíriában egyáltalán nincs meg. Inkább az Ószövetségből ismert prófétai kiszolgáltatottság van jelen: Uram, ránk tekintesz-e, mert a külső körülményekben semmifajta reményünk nincsen? Mi itt, Magyarországon szabadon élünk,

jó keresztyénnek lenni, csak nehogy ennek hamis biztonságában elfelejtsük a szent félelmet, hogy Isten akaratának a keresése és megtalálása nélkül nincs igazi keresztyénség.

Két napot Libanonban is eltöltöttek. Milyen benyomásokat szerzett, van különbség a két ország között?

Libanonba az ottani reformátusok meghívására érkeztünk. A küldöttség egyik tagja fogalmazott így: „Libanonban nehéz élni, Szíriában pedig nehéz túlélni.” Az ország néhány éve még a Közel-Kelet Svájca volt. Az ott élők megrázó új élménye, hogy most ők szorulnak segítségre, pedig ahogy Szíriában, úgy Libanonban is a keresztyének alkotják az elitet, a közép­ osztályt. A libanoniak jobb életszínvonalon éltek, oktatásuk is magasabb minőségű volt. Most megdöbbenten szembesültek vele, hogy külső segítség nélkül nincs számukra túlélés.

Ezt lelkileg sem könnyű feldolgozni. Nem voltak hozzászokva, hogy támogatásból éljenek, le kell győzniük a büszkeségüket.

Kérnek és kapnak, de elbizonytalanítja őket, vajon hogyan fogják fenntartani az intézményrendszerüket. Közben reménykednek, hogy visszatérhetnek a régi életükhöz. Libanonban nagy protestáns gyülekezetek vannak, amelyek a saját oktatási intézményeikbe és egyetemeikre a muszlimokat is várják, és bizakodnak, hogy olyan együttműködést tudnak kialakítani a térségben, amelyben nem káosz uralkodik, hanem a békés egymás mellett élés.

Van erre remény?

Inkább azt mondhatom, hogy a reménytelenség ellenére jelen van a reménység. A remény pedig nem szégyenít meg.  2022. január 30.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

Nem kívánkoztam én

más vagy jobb helyekre „A csoda mindig ott kezdődik, ahol az ember ott van, és onnan nem menekül el, hanem végzi a munkáját, és hisz abban, amit véULICZA TAMÁS gez.” Gudor Kund Botonddal, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperesével beszélgettünk annak apropóján, hogy decemberben elnyerte a Magyar Örökség Díjat.

Az átadóünnepségen Körösi Viktor Dávid kolozsvári konzul úgy jellemezte önt, hogy nem a meghátrálás embere. Egyetért?

12 Reformátusok Lapja

2022. január 30.

Két olyan ige is közel áll hozzám, illetve felfogásomhoz, tevékenységemhez, amelyek ezt a megállapítást alátámasztják. Az egyik a 2Kor 12,9: elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. A másik a Zsid 10,39: de mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk. Ez a két ige számomra annyi erőt adott, hogy minden élethelyzetben megtaláltam az elegendő erőt, kegyelmet, szeretetet ahhoz, hogy tudjam folytatni azt a munkát, amelyre az Úristen iderendelt.

| INTERJÚ |

 A KÖZÖSSÉGVÉDELMEZŐ A 2021. december 18-án átadott Magyar Örökség Díjak kitüntetettjei között van Gudor Kund Botond, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese. A hivatalos indoklás szerint a Magyar Örökség kitüntető címet közösségvédelmező szolgálatáért kapta. Gudor Kund Botond korábban Magyarigen, ma Gyulafehérvár református lelkipásztora és a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese, történész.

A Magyar Örökség Díj azoknak a magyar intézményeknek, csoportoknak adható, akik tevékenységükkel hozzájárultak a magyar kultúra, gazdaság, sport, tudomány, azaz a magyar társadalom erkölcsi, szellemi felemeléséhez.

Történészként a múlton, lelkészként és esperesként pedig a jelenen és kicsit a jövőn kell tartania a szemét. Ezek a feladatok segítik vagy nehezítik egymást?

Nehezítő körülménynek tartom a világnak azt a szemléletmódját, hogy leginkább a mában él. Elég hedonista életszemlélet ez.

A mai nap minőségi átélésének kényszere árnyékba helyezi a jövőképünket is, de a múltra való támaszkodást is eléggé megnehezíti. A múlt vagy a jövő hangsúlyozása gátló tényezők azok számára, akik a szemléletmódodat, a tudatodat befolyásolni akarják bizonyos fogyasztási irányba. Bár hozzáteszem, hogy az erdélyi ember még elég szívós ahhoz, hogy legyőzze ezt a próbatételt. Számomra egyáltalán nem ellentétes az idő hármas felosztása. Én mint lelkész, de mint erdélyi és magyar ember is, a múltból fogalmazok meg mondanivalót a jelennek. De úgy, hogy a múlt példái, a jelen megvalósításai, eredményei mindig a jövőbe vezetnek, sosem történt valami önmagáért. Például egy templomot is mindig azért hoztak helyre, hogy ott istentiszteletet tartsanak, vagy legalább találkozót. A múltban meg kell keresnünk az értékeket, fel kell ismernünk a kihívásokat.

Említette a templomok újjáépítését. Úgy tudom, hogy ez a szívének kedves ügy. Hány templom megmentésében, felújításában vett részt?

Ez is fontos téma, mert a legfontosabb az igehirdetés és a közösségépítés. Épp ennek része a templomok javítása, megmentése is, ugyanis itt, a szórványban sok olyan templom van, amelybe benéz az ég, a nap, a hold, hiszen nincs födém.

A templomokat újra méltóvá kell tenni arra, hogy Isten Igéje elhangozzon bennük, és betölthessék azt a funkciót, amelyet elődeink szántak neki. Ha pedig ez már nem történne meg, akkor is történelmünknek olyan darabja mind, örökségünk része, amelyet mindenképpen meg kell őrizni, mert az identitásunkhoz tartozik. Több mint 10-15 templom újult meg az utóbbi időben. Itt, a szűkebb környezetemben az utóbbi két évben a vírusjárvány ellenére négy templomot sikerült megjavítani: Szászsebes, Alvinc, Gyulafehérvár és Marosszentimre. Ezek mellett tervezési fázisban van Pókafalva, és a szolgatársaimmal együtt Borosbenedeken és Diódon két romtemplomot

sikerült megmentenünk, legalábbis bizonyos mértékig. Rengeteg munka van, volt és lesz ezeken a területeken.

Két dolgot is említett a templomok felújítása kapcsán. Egyrészt a történelmi örökség megőrzését, másrészt pedig az optimista hozzáállást, hogy ne úgy gondoljuk, hogy a szórványban csak fogyhat a magyar, hanem meg is fordulhat a tendencia.

Felelősségünk van a történelmi örökségünkért. Például az őraljaboldogfalvi templomban XIII–XIV. századi italo-bizánci freskók vannak. Ezek a templomok magyar–román együttélésünknek, részben a román reformációnak is emlékei, egyben kiemelkedő művészettörténeti alkotások. Egy lelkipásztor se nézheti azt végig, hogy ezeken a falakon végigfolyik a hólé vagy az eső, hiszen a történelmünknek egy-egy darabja pusztul el ilyenkor.

Marosszentimrén a templom déli portáljánál, amellett, hogy a Jékely-vers elmondásával kesergünk az elmúlt gyülekezeti életünk fölött, azt is látnunk kell, hogy ott van a kőbe faragott népművészetünk első emléke. És ez csak két példa arra, mennyire fontos megvédeni a műemlékeinket és megadni a templomnak azt a tisztességet és méltóságot, amely megilleti. A pozitív hozzáállásom hurráoptimizmusnak tűnhet azok számára, akik hideg fejjel statisztikákat néznek, és ez talán még inkább így lesz egy év múlva, az itteni népszámlálás után. De én a statisztikát keresztyén módon látom, és Isten kegyelme az, ami sokszor csodát tesz mindenfajta negatív és számszerűleg kilátástalan helyzetben. Erre példát is tudok mondani. Magyarigenben úgy kezdtem a szolgálatomat, hogy hárman voltunk 1996-ban, hármunk közül kettő 80 év fölötti idős ember volt. Amikor befejeztem ott a szolgálatot és átmentem Gyulafehérvárra, már 27-en voltak a magyarigeni gyülekezetben, és gazdaságilag megerősödött a közösség. Természetesen ehhez hozzájárult a Bod Péter-i szellemiség, ami ott uralkodik, a munka, a lelkesedés, az emberek odaköltözése. Sok olyan tényező, amit statisztikus nem tud megmagyarázni, legfeljebb talán a szociológus vagy a demográfiakutató, de hadd tegyem hozzá, hogy itt a Lélek is dolgozik, és az imádság is. Én úgy látom, hogy sok olyan hely van, amelyről nem szabad lemondani, ilyen Alvinc is, ahol majdnem megduplázódott a közösség.

Sosem gondolt a feladásra? Akkor sem, amikor odakerült Magyarigenbe, és folyt be a tetőn a víz, és a tető megjavításával kellett kezdeni?

Mondjuk ez volt az a legegyszerűbb, legkisebb dolog, amivel találkoztam. A magyarigeni parókia átvétele után azt találtuk, hogy a területen hónapok óta nem volt lekaszálva a fű, a parókia tetején a cserepek összetörtek, tizen-valahány helyen folyt be az eső, a víz nem volt bevezetve, kút sem volt, szennyvízelvezetés sem, fűtés csak cserépkályhával. Ez a helyzet ezelőtt 300 évvel is ugyanilyen volt, leszámítva azt, hogy volt egy régi kurblis telefon, és a villany be volt vezetve. A templom ablakai betörve, a cserépzet rossz állapotban, galambok laktak az épületben. Ezt a 2022. január 30.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

„Sok olyan tényező, amit statisztikus nem tud megmagyarázni, legfeljebb talán a szociológus vagy a demográfiakutató, de hadd tegyem hozzá, hogy itt a Lélek is dolgozik, és az imádság is.” csaknem háborús állapotokhoz hasonló helyzetet kellett orvosolni. Válaszolva a kérdésre: nem. Én mindig a feladatot láttam, és mögé tettem azt a reménységet, azt a célt, amiért küzdeni kell.

Nem kívánkoztam én más vagy jobb helyekre, nem futamodtam meg. Szerintem a csoda mindig ott kezdődik, ahol az ember ott van, és onnan nem menekül el, hanem végzi a munkáját, és hisz abban, amit végez. Igazolja ezt, hogy 18 évig voltam Magyarigenben úgy, hogy közben folyamatosan dolgoztunk. Mindig hálás voltam azokért, akik ebben segítettek, ezt mindig hozzáteszem, a díjátvétel kapcsán is, hogy ezt sok-sok embernek köszönhetem.

Gondolom, a család támogatása nélkül sem sikerültek volna ezek a dolgok. Így van, a család mindig is fontos volt számomra. Akár a nagycsaládot ha nézem: felmenőim, nagyapám, édesapám lelkészek voltak. Láttam a szenvedést, küzdelmet is, nagyapám három évig politikai fogoly volt a Duna–Fekete-tenger-csatornánál és a Békás-szorosban, de hála Istennek megmenekült. Édesapám 25 évet szolgált Búzásbocsárdon, utána Gyulafehérváron ugyanannyit, a mai napig is szolgál Nagymedvésen, általa is azt láttam, hogy a szolgálat, a munka a közösségért, az Úristen tisztelete, megbecsülése a családban is nagyon fontos. Így ez családi örökség is volt, és hála Istennek a feleségem és a három gyermekem is ugyanezt a lelkületet képviseli. A feleségem mindig mellettem állt, ahogyan csak tudott. Mivel közgazdász, könyvelő, több pályázatnál, sok papírmunka elkészítésénél segített. De ott volt a takarítás alkalmával, gyülekezetépítésnél, a vendégek ellátásánál is, folyamatosan támogatott abban, hogy akár a szolgálatomat, akár a tudományos munkát, akár a templomjavításokat tudjam folytatni. Gyermekeimnek és feleségemnek is rendkívül hálás vagyok, és az Úristennek is, hogy ilyen családot adott.

Valamelyik gyermeke követni fogja önt valamilyen formában, akár történészként, akár lelkészként?

Három leánygyermekem van, és a női lelkészség nehézségei talán hatványozottabbak itt, Erdélyben. Emiatt talán, vagy egyszerűen mert az irodalomtörténetet szereti, a legnagyobb lányom az irodalmat választotta, magyar–angol szakra jár. A középső és a legkisebb jeles tanuló a Bethlen Gábor Református Kollégiumban, az egyik tanítóképzőt végez, a másik kémia–biológiai osztályba jár. A középső nem döntötte el, hogy pontosan mi is szeretne lenni, a legkisebbik orvosi pályára készül. Ez sem áll távol tőlem, hiszen én egészségügyi szakközépiskolát végeztem, így is segítettem a híveknek sokszor, akár vérnyomásméréssel, akár gyógyszerbeszerzéssel. Bármit választanak, hiszem, hogy az erdélyi és tágabb értelemben magyar társadalmunk megbecsült tagjai lesznek.

14 Reformátusok Lapja

2022. január 30.

Mi lenne az a változás, amely nagyon segítené a szórványt és az ön munkáját?

Azt hiszem, a jelenlegi helyzetünkben a tervezés, rangsorolás lenne fontos itt, a szórványban, hiszen további módokat kell találnunk arra, hogy a közösségeink életben maradjanak, gyarapodjanak. Ez feladat akár nagy, akár kisebb gyülekezetben.

Az asszimiláció, a vegyes házasságok miatt nehezen szólíthatók meg az emberek. Talán az oktatási támogatás hangsúlyossá tételével magyar iskola felé irányíthatjuk a gyerekeket.

Az iskoláinkat bölcsődével kell erősíteni Gyulafehérváron, ezt rendkívül fontosnak tartom. Az oktatás azért is alapvető, mert a gyülekezeteinkben magyar nyelven hirdetjük az Igét. Előfeltétel, hogy megértsék, amiről szó van, különben elvándorolnak más gyülekezetekbe. A másik fontos tényező nyilvánvalóan a források keresése a templomaink fenntartásához. Nagyon hálásak vagyunk az anyaországnak, a Bethlen-alapnak, a kormánynak, hogy kiemelten támogatott bennünket ebben a periódusban, de nem biztos, hogy ez mindig így lesz. És ami megint függ az anyagiaktól, hogy itt, a szórványban rendkívül nehéz az, amit néha nagyvonalúan a szülőföld visszaszerzésének hívunk, akár a restitúciós folyamatra gondolok, akár a meglévő vagyoni részek megtartására. A gyulafehérvári gyülekezetnek 12 pere folyik jelenleg, több mint 16 topográfiai felmérés zajlik, a törvényszéki bélyegilletékek elvitték költségvetésünk több mint 40 százalékát. Fontos lépés lenne, hogy lehessen normatív támogatáshoz jutni. Ha nem küzdünk, előfordulhat, hogy nem csak az 1948 után elvett ingatlanokról beszélhetünk: 2018 után az ingyenes telekelések eredményeképp a marosszentimrei temetőnket elvették, a vingárdi temetőnket másra írták át, a bokajalfalusi temetőnket pedig kiosztották tornyostól, parókiástól magánszemélyeknek. A román állammal meg kell küzdeni minden egyes négyzetméterért. Ebben egyedül nem lehet boldogulni. Mindehhez szeretnék áldást, kegyelmet, egészséget és minél több szolgatársat kérni az Úristentől.

Mi a következő terv? Van-e következő projekt, amin dolgozik vagy amit most kezd majd el?

Azt szokták mondani, hogy túl sok is. A legközelebbi talán az lenne, hogy méltóképpen tudjuk a kollégiummal, Gyulafehérvár városával, katolikus és unitárius hittestvéreinkkel együtt megünnepelni azt, hogy 400 éve Bethlen Gábor fejedelmünk megalapította a Collegium Academicumot. Ez olyan esemény, amely az oktatásunkat messzemenően meghatározta és meghatározza. Személy szerint a továbbiakban is dolgozom egy-két tanulmányon. Utoljára a Hegyaljai kalauzt adtam ki, amely ezt a régiót is a köztudatba hozza, hiszen keveset tudunk a szórványrégióról.  FOTÓ: HIRLING BÁLINT

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

A terápia szó használatától sokan óvakodnak, és a szakemberek világába utalják. Egyrészt azért, mert úgy vélik, hogy csak azokra alkalmazható a kifejezés, akik testi betegek, vagy akik súlyos lelki zavarokkal és fájdalmakkal küzdenek. Másrészt az orvosok, pszichiáterek és pszichológusok szakkifejezése a terápia és a terápiás folyamat fogalma, amelyet csak ők használhatnak, akiket erre képeztek, akiknek a gyógyítás a hivatásuk és a munkájuk. A lelkészek, lelkigondozók hitbeli támogatást nyújthatnak a betegséggel birkózó hívőknek, de nem terápiát. Egyszerű a képlet: az orvosok gyógyítanak, a hívők imádkoznak. Igaz, mégsem ilyen egyszerű.

Jézus isteni erővel gyógyított és ebből a gyógyító erőből adott a tizenkettőnek, később kiterjesztve a hetvenkét tanítványnak. Kiküldte őket, hogy menjenek, hirdessék Isten országát és gyógyítsanak: „hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget.” (Mt 10,1) Az eredeti szövegben itt a terápia szó szerepel. Elképesztő, hogy Jézus arra hatalmazza fel a tanítványait, hogy ugyanazokat cselekedjék, amit ő (Jn 14,12). Fantasztikus ajándék és óriási felelősség!

Az evangéliumokban azt is olvassuk, hogy Jézus rájuk ruházza a bűnbocsánat gyakorlását. Tevékeny résztvevői lehetnek a megváltás hirdetésének az oldás és kötés hatalmával. Ezek több-kevesebb gyümölcséről hírt adnak történetek.

Máig vitáznak azon a teológusok, hogy ez az egykori felhatalmazás csak ott és csak akkor, Jézus földi életében volt-e érvényes, vagy magukra vehetik-e a Krisztus követői ma is. Nekünk is szól ez a gyógyító hatalom és küldetés, vagy ez az apostoli kor sajátos kegyelmi ajándéka volt, ami elmúlt?

Lehet, hogy félünk átvenni ezt a szolgáló hatalmat?

Mert ezt nem lehet gőgös önmutogatásra, uralkodásra, erőszakos diktatúrára használni, csak alázattal venni, tiszta lélekkel tovább adni. A gonoszt ma sem képes az ember a saját erejéből legyőzni. Terjed, támad, hatalmába kerít, rombol és megbetegít. „Beteg a világ, nagy beteg” – írja Ady Endre (Karácsony 1899). Isten Lelke szabadít és gyógyít, és használja a szolgálatra kész tanítványokat. Már az is fél gyógyulás, ha valaki velünk van egy nehéz orvosi vizsgálatnál, ha a nővér bátorítón ránk mosolyog, ha az orvos a szemünkbe nézve biztat, úgy kezel. Egy jó szó felszabadítja bennünk a félelem bénította pszichikus erőket. A legszentebb kezelés, ha valaki fogja a kezünket a bajban. Akkor miért nem történik ma több gyógyulás? Mi miért nem gyógyulunk és gyógyítunk? 

IMÁDKOZZUNK!

Ha nem forogna többé a nyelvem, eltűnne a hangom, és nem bírnék szólni vagy énekelni, akkor is téged dicsérnélek némaságomban, Uram! Ha elveszteném a lábam, nem tudnék többé járni, és nem mehetnék templomodba, mozdulatlanságomban is áldanám nevedet! Ha göcsörtössé válnának ujjaim úgy, hogy már nem kulcsolódnának imára, nem lapoznák Bibliám vékony lapjait, kezek nélkül is dicsőítenélek téged! Bármit elveszthetek, Uram, romlandó testem deformálódhat, csak szívem odaszántságát ne veszítsem el! Annak bizonyossága, kérlek, hadd maradjon meg nekem, hogy te vagy Megváltó Istenem! És ne felejtsem el soha, hogy törékeny életem a legjobb helyre, kezedbe tettem! Ámen.  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Jézus a Szabadító!

Máté evangélista számára fontos volt, hogy megmutassa, Jézus a megígért Messiás, akit Izráel népe annyira várt. Jézus messiási, isteni küldetésének bizonyságai a gyógyítások, ezekkel az emberi életeket megrontó, gonosz erők feletti hatalmát mutatta meg. Az evangélista ezért gondosan beszámol Jézus gyógyításairól. A 12. részben két ilyen esetről is olvasunk: először egy sorvadt kezű emberéről, mégpedig szombatnapon, ezzel is jelezve, hogy felette áll a szombatnak is. Utána egy több betegségtől gyötört, abban az időben gyógyíthatatlan embert vittek hozzá. A csodás gyógyulás láttán sokan felismerték, hogy Jézus a próféták által megígért szabadító, aki Dávid házából fog eljönni. „Akkor odavittek hozzá egy vak és néma megszállottat, és ő meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott. És az egész sokaság megdöbbenve kérdezte: Csak nem ő a Dávid Fia?” (Mt 12,22–23) Ha valaki saját kezével épít fel egy házat, később annak az esetleges meghibásodásait is ki tudja javítani. Így Jézusban Istennek mindent helyreállító, gyógyító terve mutatkozik meg, ő a Teremtő.

Ma is sokféleképpen érezzük, hogy segítségre van szükségünk, mert a magunk ereje kevés. Első helyen gondolhatunk a koronavírus-járványra, de vannak más gyógyíthatatlan betegségek is. Vannak világméretű konfliktusok, gazdasági gondok, minket is érint a menekültválság. Nincs megoldás a klímaváltozásra és arra az ellentétre, hogy világszerte több élelmiszer kerül a szemétbe, mint amennyi máshol hiányzik.

Földünk el tudna tartani még több embert is. Miközben az emberek más bolygókra telepítésén gondolkodnak, erre a látszólag egyszerű kérdésre nincs válasz. Mintha átok volna rajtunk… Igen, rajtunk van a bűn átka! A böjt után jön húsvét ünnepe, amely azt hirdeti, hogy Jézus az úr még a halál és a bűn felett is! Ő az egyedüli megoldás!  GYŐRI ISTVÁN 2022. január 30.

Reformátusok Lapja 15

|

EGYHÁZI ÉLET

|

Látványtervből valóság BALOGH-ZILA TEODÓRA

Szeptemberben nyitja kapuit a budapesti teológia új épülete. A 2019-es, halálos áldozattal járó tűzeset után teljesen újjáépítették a Ráday utcai épületkomplexumot. Nem csupán a kollégiumépület, a Török Pál Szemináriumi Könyvtár, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara és a Dunamelléki Egyházkerület székháza is új környezetbe kerül. A szerkezetkész épületet, a tragédia után három évvel, néhány teológushallgató járta be, hozzájuk csatlakoztunk.

Öt és fél évet éltem a kollégiumban, ami itt történt velem, a jó és a rossz is, mind egy csapásra emlékké vált. Az életem két részre szakadt. Örök határvonal marad a tegnap esti tűz – mondta el mikrofonom előtt földre szegezett tekintettel beszélő Borza Ferenc akkori teológushallgató 2019. január 24-én délelőtt. Vacsoráért ugrott le a szomszéd boltba, vis�szatérve ő fedezte fel először, hogy tűz ütött ki az épületben.

Szólt szobatársának, majd sorra dörömbölt az ajtókon. Sajnos nem mindenkinek sikerült kimenekülnie, egy negyvenhét éves veszprémi családapa életét vesztette.

Még huszonnégy óra sem telt el, amikor egy-két teológus vállalkozott arra, hogy visszatér a helyszínre, és megosztja a nyilvánossággal az előző este történteket. Összeszorult szívvel és gyomorral álltunk akkor a „police” feliratú szalagok mellett, néztük a kitört ablakokat, felettük a halálfekete koromfoltokkal.

HÁROM ÉVVEL KÉSŐBB...

Ha nem is napra pontosan az évfordulón, de ismét a Ráday utca köveit taposom, és arra készülök, hogy teológushallgatók elé tartsam a mikrofont. Rendőrségi szalagok helyett most az építő cég kordonjai kerítik el az épületet. A Ráday utcából a Köztelekbe fordulok, hiszen a Markusovszky térre beszéltük meg a találkozót. Innen nyílik a Ráday Felsőoktatási Otthon új bejárata.

Mátyás Evelin és Seres László projektvezetők kiosztják a szükséges védősisakokat, egy tucat ember lép be az épületbe, ahol javában zajlik a munka. Az előtérben megállunk, szemügyre vesszük a falat, ahol zárható szekrények sorakoznak majd, mel16 Reformátusok Lapja

2022. január 30.

lettük büfé és étterem is helyet kap. Ez utóbbi – ha az üzemeltetők így látják jónak – az utcáról betérőket is jóllakathatja majd.

Az emeleti szintek felé nyitott, fényes aulában az éjjel-nappali porta helyén állunk meg. A kollégiumépületbe kártyás beléptetőrendszeren át vezet majd az út. A forgókapukon keresztül lesz megközelíthető a belső udvar is, amely parkoló autók helyett zöld gyeppel, padokkal és hallgatókkal lesz tele.

A belvárosban nem egyszerű autóval helyet találni, így a parkolási lehetőség is megmarad: az épületbe 33 férőhelyes teremgarázst építettek, ennek tíz parkolóegységét elektromos töltőállomással szerelik fel.

SOHA TÖBBÉ NE FORDULHASSON ELŐ A liftet még szerelik, a lépcsőn indulunk a felsőbb szintekre: a kollégisták leendő birodalma három emeleten át húzódik: minden szinten 16 szoba kap helyet, így a kollégium 96 főt fogad majd be. A jövőben az épület a hittudományi kar képzésében résztvevőket várja elsősorban, de a negyedik emeleten tanári lakások mellett vendégszobákat is kialakítottak.

Mátyás Evelin egy első emeleti szoba ajtaját nyitja ki előttünk. Világos, jó hangulatú helyiség hűtőszekrénnyel, szekrényekkel, két ággyal, íróasztallal, fürdőszobával és erkéllyel. A hideget-meleget hőszivattyúk biztosítják. A szabályok által megengedett maximális napelemmennyiség is felkerült a tetőkre, segítve a nagy energiaigényű épület működését.

A több energiára nem csak az elektromos autók töltése miatt lesz szükség, a beépített biztonsági eszközök is igénylik.

|

Evelintől megtudjuk, története során nem a 2019-es volt az első tűzvész az épületben. Az ismert előzmények miatt a tűzvédelmi rendszert túlbiztosították. Az épület biztonságára automata tűzjelző ügyel, de a szobákban, folyosókon vízpermetező fejeket is elhelyeztek. Az egyik lift tűz idején is üzemképes és tűzbiztos, és túlnyomásos lépcsőházak biztosítják a menekülőutat.

REFORMÁTUS SZIGET

EGYHÁZI ÉLET

|

ségéhez is eljuthat majd bárki a főlépcsőn keresztül.

Ugyan a teológiai kar termeihez nem megyünk le, a két projektvezető elmondja, a tanszéki szobák a korábbinál nagyobbak, mindegyikhez függesztett erkély kapcsolódik majd, a tantermek közül pedig több összenyitható. Az oktatásra szánt épületszárny folyosói öblös közösségi térbe futnak. – Mindenhol árad a fény. A tervezők szó szerint értették: „Legyen világosság!”

A Ráday 28. szám alatti épület a Dunamelléki Református Egyházkerület székháza, így itt találhatók a püspöki hivatal irodái és a Parókia Portál szerkesztősége. Az épület Markusovszky tér felé nyúló része a Ráday Felsőoktatási Diákotthon, a szintén itt működő Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara tanulói számára, a hozzá tartozó Török Pál Szemináriumi Könyvtárral; ezenkívül a Ráday Gyűjtemény, a Bibliamúzeum és a Bibliás Könyvesbolt otthona is.

LEGYEN VILÁGOSSÁG Az épület bejárása során a projektvezetők beszámolójából kitűnik, a közösségi terekre a legbüszkébbek. Minden szint végén tágas konyha és fedett loggia, mosókonyha és tanulószoba kapott helyet. Ha nem lenne elég a szintenként biztosított közösségi tér, a legfelső emelet tetőterasza is kiváló helyszín az együttlétre. A kollégiumi szárnynak saját kápolnaszobája is lesz, amely kívülről is jól betájolható, hiszen a kápolnaablak óriási keresztet formáz a Markusovszky térre néző falon.

Ez a sarki szoba már a kollégiumból átvezető folyosóról nyílik, mellette zeneszoba, a hallgatói önkormányzat és a teológia spirituálisa számára kialakított helyiségek.

A Köztelek utcával párhuzamos folyosó a korábbi, raktárként használt padláshoz vezet. A tetőablakokkal világossá váló óriási teret a Török Pál Könyvtár kötetei töltik majd be.

Szabó Erika könyvtárvezető elégedetten néz körbe. Nem csak annak örül, hogy világos, nagy teret kap. Elmondja, ezentúl a könyvtár éjjel-nappal nyitva tart, hálás, hogy a porta szintén 0-24 órában működik a jövőben.

Bár a bejárás elsősorban a kollégiumtérre vonatkozik, a még nyitott tetőtérből rálátunk az egykori és leendő díszteremre. A Ráday utca felőli épületrész lépcsőháza nem csupán eddig a teremig vezet majd: a felette lévő könyvtárhoz, a püspöki hivatal irodáihoz és a Parókia Portál szerkesztő-

VISSZATÉRTEK A teológusok lelkesen járnak a még csupasz falak közt. Amikor arról kérdezem őket, milyen érzés itt lenni, régi emlékeket sorolnak, de azt is elmondják, eltelt annyi idő, hogy várakozással nézzenek az új épületre, ne csak az egykori trauma emléke szorítsa össze gyomrukat. – Leginkább a sok közösségi tér tetszik. Ez a teológushallgatóknak talán még fontosabb, hiszen a későbbi közös munkához elengedhetetlen az együtt töltött idő. Mivel ennyi tér áll majd rendelkezésünkre, mindenki talál magának helyet: az elmélyülő, imádkozó kisközösségek csendben lehetnek együtt, míg a hangosabb, vidámabb társaságok szintén lehetőséget kapnak a közös időtöltésre – mondja Filotás Bálint senior.

A kijárat felé igyekszünk, amikor Lányi Gábor internátusi felügyelőtanár mellé érek. – Vegyes élmény volt ez, hiszen csak három éve történt a tűzeset, ugyanakkor nagyon örülök a majdnem kész épületnek. Most az Óbudai Diákotthonban élnek a kollégisták, távolabb a Csopaki utcai oktatási helyszíntől. Bár szép épület az is, de szűkös és nem mindenben felel meg egy felsőoktatási intézmény igényeinek. Ezt az épületet ránk szabták, a bejárást is azért szervezték, hogy minden megfelelően készüljön el. Ha minden megvalósul, akkor fizikai, külsődleges akadályok nem tornyosulnak többé a lelki épülés elé.  FOTÓ: HIRLING BÁLINT 2022. január 30.

Reformátusok Lapja 17

|

AKTUÁLIS

|

nivalója – hangsúlyozta a püspök, majd hozzátette: a történelem azt mutatja, vannak, akik örülnek mások bajának, vannak, akik meggyalázzák az embert. – Csak akkor tudunk kijönni ebből a gyűlöletspirálból, ha arra gondolunk: ugyanannak az Istennek vagyunk a teremtményei. De ez még mindig kevés.

Azt is tudni kell, hogy mindannyian Isten irgalmából élünk, őáltala, az ő Lelke által, az ő kegyelméből leszünk irgalmasok. Ha felleljük, megleljük ezt az isteni irgalmasságot, Isten irgalmát fölfedezzük, akkor megleljük a békét, a megbékélést.

Felhívta a figyelmet: az emléknapnak is ez az aktualitása, hiszen az, hogy sokakat több mint 70 évvel ezelőtt a nyelvük, a kultúrájuk, a nemzetiségük, a vallásuk miatt elüldöztek, emlékeztet bennünket azokra, akiket ma üldöznek el a nyelvük, a hitük, a kultúrájuk, a vallásuk miatt. Visszaemlékezett a nemrégiben Közel-Keleten, Szíriában tett látogatására: – Ott bizony ilyen üldöztetés, szenvedés van napjainkban. Fontos, hogy tanuljunk a történelemből, és ne engedjük, hogy ez újra és újra megtörténjen, hanem legyünk irgalmasak.

Ugyanannak az Istennek vagyunk a teremtményei Bonyhádon tartottak megemlékezést a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapján, ennek alkalmából a helyi római katolikus templom német nyelvű ökumenikus istentiszteletnek adott otthont.

A második világháború lezárását követően a „kollektív bűnösség” elve alapján Magyarország területéről 1946. január 19. és 1948. június 30. között mintegy 200 ezer német nemzetiségű embert telepítettek ki Németországba, illetve hurcoltak el a Szovjetunióba. Hátra kellett hagyniuk otthonaikat, családjukat, szeretteiket és mindazt, amit addig életük során felépítettek.

Január 19-én rájuk emlékezünk: ezen a napon hagyta el Budaörsöt az első vonatszerelvény, amely Németországba szállította a hazánkból elüldözött német nemzetiségű lakosokat.

A német nyelvű, ökumenikus istentiszteleten Balog Zoltán dunamelléki református püspök, a Zsinat lelkészi elnöke mondott köszöntőt és hirdetett Igét.

– Az a méltó a mai naphoz, ha a német nyelvű Losungból választjuk a napi igét. Ez mindig különös élményt jelent a Bibliát rendszeresen olvasó embernek, hiszen éppen arra a napra vonatkozik. A mai napi ige a Példabeszédekből való: aki a szegényt gyalázza, az az Istent csúfolja meg, az ő Teremtőjét csúfolja meg; az újszövetségi ige pedig ez: boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. Ez a mai nap monda18 Reformátusok Lapja

2022. január 30.

A megemlékezésen beszédet mondott Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára. Hangsúlyozta: a hit volt az, ami megtartotta emberségben, életben, közösségben azokat az embereket, akiket elüldöztek – többek között Bonyhádról. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy a magyar nemzet vérvesztesége óriási volt, az elüldözöttek, a leszármazottak hiánya most is közöttünk van.

De – hívta fel a figyelmet – éppen ezért fontos az emlékezés, hogy soha, sehol ne fordulhasson elő – sem ebben a térségben, és lehetőség szerint a világ egyetlen más pontján sem – ilyen pusztítás.

Az ünnepi alkalmon emlékező szavakat mondott Felföldi László pécsi megyés püspök, Kondor Péter evangélikus püspök, Englenderné Hock Ibolya, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke, Filóné Ferencz Ibolya, Bonyhád város polgármestere és Mészáros Zoltán református lelkész.

Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár köszönetet és hálát mondott a bonyhádi német önkormányzat mindenkori vezetőinek és az itt élő német közösségnek, hogy őrzik a helyi és a környékbeli németek hagyományait, ápolják és tanítják a kultúrájukat, ezzel továbbra is gazdagítva a városokat.

– Büszkék vagyunk rájuk. Városunk így nemcsak utcaképében őrzi a németek becsületes és szorgalmas munkáját, hanem megmaradhatott a magyarországi németek egyik centrumának is – zárta gondolatait.  FÜLÖP-P. P. ANNA, FOTÓ: HIRLING BÁLINT

|

AKTUÁLIS

|

Szarka Miklós kapta a Dizseri-díjat WEBERNÉ ZSIKAI MÁRIA

A Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórháza újraalapítójáról elnevezett kitüntetést, a Dizseri Tamás Szeretetszolgálati Díjat – a gyermekgyógyász halálának évfordulójára emlé­ kez­ve – évente ítélik oda olyan személynek vagy megosztva többeknek, akik kiemelkedő szeretetszolgálati munkát végeznek, a gyógyítóintézmény volt főigazgatójának lelkületével, sokaknak példát mutatva szolgálják az elesett emberek ügyét.

Az elismerést az alapító négy szervezet – a Magyarországi Református Egyház (MRE) Zsinata, a Dunamelléki Református Egyházkerület, a Németajkú Gyülekezet Protestáns Fóruma és az MRE Bethesda Kórház Alapítvány – vezetőiből álló kuratórium évente egyszer ítéli oda. A díjat idén Szarka Miklós református lelkész, a Református Házasság- és Családsegítő Szolgálat megszervezője vehette át életművéért.

Az ünnepség igei bevezetőjében Balog Zoltán püspök, a Zsinat lelkészi elnöke a Bibliaolvasó kalauz napi igéje, a Mt 9,27–38 alapján arról beszélt, hogy a Hegyi beszéd Jézusa csodálatos tanítása után elindult, és találkozott azzal a nyomorúsággal, amely az ember életét minden korban szorongatja. Jézus erre olyan választ tudott adni, amelyre korábban nem volt példa. Jézus áldozata nélkül nincs gyógyító erő. Nem csodadoktorról van szó, aki megoldja mindenki gondját, idejében érkezik és jókor van jó helyen, hanem személyében az Isten Báránya jön az embervilágba, aki a teljes gyógyítást az élete áldozatával végzi el. Az igeszakaszból kiemelte az aratók jelentőségét. Hozzátette, miattuk vagyunk itt, őket ünnepeljük.

A 21. századi keresztyénség jövője azon múlik, hogy gyógyító közösséggé tudunk-e válni és tagjaink gyógyító közösséghez tartoznak-e.

Ezután a kuratórium döntését Bencze János, a Bethesda Gyermekkórház diakóniai igazgatója ismertette, majd Molnár János, a Zsinat presbiteri elnöke méltatta a kitüntetett életművét.

Szarka Miklós 1940-ben született Budapesten. Középiskolai éveit a Toldy Ferenc Gimnáziumban töltötte, ahol osztályfőnöke Antall József, a későbbi miniszterelnök volt. 1965ben megszerezte lelkipásztori diplomáját. 1962-ben ismerkedett meg Darvas Gyopárral, 1970-ben Cseri Kálmán pasaréti lelkész adta őket össze a Szilágyi Dezső téri templomban. Házasságukból négy gyermek született. 1975 és 1991 között megválasztott lelkipásztor a biatorbágyi református gyülekezetben.

1991-ben az akkori zsinati elnök felkérésére megkezdte a Házasság- és Családsegítő Szolgálat szervezését.

Elévülhetetlen érdemeket szerzett a Bethesda-kórház újraszervezésében, az új etikai kódex kidolgozásában.

2010-ben, 51 év szolgálati idő után saját kérésére nyugdíjazták. 2013ban avatták doktorrá Debrecenben.

Négy könyve jelent meg, a Házasságra felkészítő beszélgetések címűt az év könyvének választotta a Kálvin Kiadó 2013-ban. (részlet a laudációból)

„A lelkigondozó–lelkipásztor öttusázó: öt tudományágban kell jártasnak lennie. Elsődlegesen a teológia, aztán a pszichológia, a szociológia, a demog­ráfia és természetesen a pasztoráció tudományában.” (Szarka Miklós) Szarka Miklós református lelkész köszönőbeszédében kiemelte, a díj komoly bátorítást jelent számára, hogy munkáját folytassa, bár a jelenlevők közül ő a legidősebb. Elmondta, az első benne felmerülő kérdés az volt, vajon kiérdemelte-e ezt a megtiszteltetést. Úgy fogalmazott, élete során sok dolgot kért Istentől: kérte és megkapta, kérte és nem kapta meg, nem kérte, de megkapta. A Dizseri-díj az utóbbi közé tartozik. Méltatta munkatársait, akiket

legszívesebben egytől egyig meghívott volna, hogy örömét megossza velük, mert ő mindössze egyetlen láncszem egy hosszú folyamatban. A díjazását felelős döntéshozók határozták el, ezért köszönetét fejezte ki.

Az ünnepélyes díjátadóra, immár 18. alkalommal, a Németajkú Református Gyülekezet Hold utcai templomában került sor Budapesten. Az ünnepséget konferencia követte A család és ami mögötte van címmel.  FOTÓ: TODOROFF LÁZÁR 2022. január 30.

Reformátusok Lapja 19

| INTERJÚ |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

LXVI. ÉVFOLYAM,

5. SZÁM,

2022. JANUÁR 30.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Vasárnapok Misi bácsival A délutáni istentiszteletet a helyi idősotthonban tartjuk. Ott ugyanúgy kell az Ige az időskori társas magányban élőknek, mint bárhol másutt. Az istentisztelet a lelki feltöltődés mellett programot, eseményt, kimozdulást nyújt. Az emeleti szobáktól a fölszinti ebédlőig. A lényeg: valami történik.

Mint amikor a résnyire nyitott ablakon beszökik a szellő, és játékosan meglebbenti a függönyt. Valami mozdul. Magára vonva a tekintetünk.

Isten kinyújtott keze így válik láthatóvá vasárnap délutánonként, jólesik belékapaszkodni, válaszokat kapni, és ha testileg már nem is, legalább lelkileg kissé kiegyenesedni. És aztán gurulni tovább a tolószékben, mert nemsokára újabb esemény kezdődik: a vacsora. Így múlnak a napok. Időnként nyílik az ajtó, és beszökik a szellő... A tekintet felemelkedik, követi a függöny libbenését. Mert lám, valami mozdul...

Misi bácsi minden istentiszteleten részt vesz. Régi ismerős ő. Még segédlelkész koromban lettem rá figyelmes egy város közeli szórványban, ahová kéthetente jártam. Református templom nem volt, a helyi római katolikus istenházában talált menedéket és befogadást az Ige és az ökumenikus egységet alkotó gyülekezet. A helyiek büszkén emlegették Szacsvayt, aki a közeli településen született, és náluk anyakönyvezték.

Misi bácsi minden vasárnap ott ült az egyik hátsó padban a feleségével, a nyugdíjas tanítónővel, a húsz-harminc fős közösség tagjaként. Városról költöztek a kis faluba, hogy öregségükre jó levegő, erdő, mező vegye őket körül.

Aztán néhány évvel később, az egyik szolgálat alkalmával, már egy kisvárosi idősotthonban találtam rájuk. Majd újabb néhány év után, immáron egyedül, Misi bácsi településünk szeretetotthonába érkezett.

Most is minden istentiszteleten ott van. Egyszer, amikor üresen maradt a széke, bevallom, megijedtem. Egy idősotthonban ugyanis mást jelent a hiányzás, mint másutt. Sokszor örökre szól. Forgattam a nyakam: hol van Misi bácsi, a biztos pont? Amikor ezt elmondtam neki, egy pillanatra elkomolyodott: annyira menne már, ha hívnák. Amikor meglibben az ég függönye...

Aztán a következő vasárnap újra jött, és azóta is mindig. És minden istentisztelet után, miközben a sok agg társát kisegítik, kitolják az ápolók, ő hozzám lép, én pedig próbálom megelőzni a hogylétet firtató kérdéssel.

Ilyenkor elmondja a világ szokásos rossz híreit, jellemzően Európa nyugati feléből, az arrogánsan nyomuló genderés LMBT-lobbiról, az újliberalizmus és újmarxizmus mindennapos őrületéről. Aztán megbeszéljük, hogy nekünk itt, a keleti végeken még hátha van egy kis időnk. Túlélni mindezt. Hátha megtart a kegyelem.  FÁBIÁN TIBOR

ÁRA: 500 FT

Látványtervből valóság ÁRAD A FÉNY. A TERVEZŐK SZÓ SZERINT ÉRTETTÉK: „LEGYEN VILÁGOSSÁG!”

9 771419 856007 22005

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: .........................................................................................

Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................

Telefon (nem kötelező): ...........................................................

Aláírás: ...................................................................................

ReformátusokLapja Lapja 2019.

2021.január augusztus 6. 8.

20 20 Reformátusok





1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

| GONDOLATOK |

ABLONCZY BÁLINT

Likvidálni a vallást!

A szerző újságíró, a Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Kutatóintézetének munkatársa

Fotó: Fortepan / Péchy László

„A magyarság 1919-ben először nézett szembe egy totalitarizmusra törekvő diktatúrával. Totális akart lenni, de még nem voltak meg hozzá az eszközei” – így szól Csűrös András Református egyházi élet a Tanácsköztársaság idején. A magyar reformátusság egy válságos korszakban című monográfiájának konklúziója. A Gyömrőn szolgáló lelkész-történész nemrég a L’Harmattan kiadó gondozásában megjelent munkája egyháztörténetírásunk elmúlt időszakának egyik legfontosabb eredménye. Bármennyire furcsán hangzik is ugyanis harminc évvel a kommunista diktatúra

vége után, a Tanácsköztársaság időszakát sokáig alig kutatták, különösen a református egyház szempontjából. A történészek ugyanis úgy vélték, fontosabb témák is vannak a kommunizmus idején legendásított, akkoriban dicsőségesnek nevezett 133 napnál. Csűrös András monográfiája viszont bizonyíték arra, hogy mennyi mindent nem tudunk arról a korszakról, amelyről már mindent tudni vélünk. „A Tanácsköztársaság rendszere korlátozott vallásszabadság volt. A korlátozott vallásszabadság egyben korlátozott egyházüldözés is volt” – állapítja meg a lelkész-történész, s a megfogalmazás találóan adja vissza a vörös diktatúrával kapcsolatos református zavarodott­ságot.

Az egyház ugyanis 1919-ben rossz álla­pot­ban volt: öt éve háborúban élő, anyagilag, létszámban és morális állapotban is megfogyatko­zott, megroppant reformátusságról beszélhetünk. Az állapotokat jól jelzi, hogy az öt akkori egyházkerületi székhelyből négy már idegen megszállás alatt

volt, Kolozsvárra például már 1918 karácsonyán bevonultak a román csapatok. Ráadásul 1919 áprilisában már a Tiszáig tartott a román megszállás, azaz a magyar reformátusság tömegbázisa idegen megszállás alá kerül.

A könyvből kiderül, hogy bár mai tudásunk alapján ez meglepőnek tűnhet, eleinte óvatos reménykedés még egyházi körökben is volt az új rendszerrel kapcsolatban. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen az emberek nagyjából két dolgot tudtak a kommunizmusról: hogy békét akar és társadalmi igazságosságot hirdet. Saját bevallása szerint még Lukács György is csak 1922-es bécsi emigrációja idején lett marxista, pedig ő 1919-ben kulturális népbiztos-helyettes volt – képzelhetjük, mennyit tudott egy lelkész vagy egy tanár a kommunizmusról.

Az óvatos reménykedést a gyors kiábrándulás, majd – ismét a szerzőt idézzük – a közömbös ellenségesség követte a reformátusság részéről.

Húsvétra tehető a fordulat, akkor jelenik meg a vallásszabadságot emlegető rendelet, amely a valóságban persze a vallások elnyomását célozta. Az egyházak tevékenységét lényegében a templom falai közé szorították vissza, de még ott is szigorúan ellenőrizték az elhangzottakat, egyébként pedig a teljes kifosztás lett a felekezetek osztályrésze. A templomok és a kegytárgyak kivételével mindent elvettek, a találóan elnevezett Egyházügyi Likvidáló Hivatal embereit pedig anyagiakkal is ösztönözték a szorgos munkára, amennyiben részesedést kaptak a lefoglalt egyházközségi pénztárakból. Csűrös András könyvéből kiderül, milyen stratégiákkal próbálkoztak a helyi lelkészek, gyülekezetek a kaotikussága miatt vallásellenes célkitűzéseit mindenben megvalósítani képtelen új hatalom idején. A szerepvállalások mérlegeléséhez segítséget nyújt a kötet a Tanácsköztársaság által túszként fogságba került vagy eljárás alá vont lelkészek, világi vezetők egyházkerületi bontásban közölt listája, amelyet az érme másik oldalaként kiegészít a kommün bukása után a diktatúrával való együttműködés miatt szankcionált papok, tanárok és tanítók felsorolása. Legalábbis elgondolkodtató, hogy míg előbbi 29, utóbbi 162 tételt tartalmaz. Csűrös Andrásnak köszönhetően tehát tudásunk jelentősen gyarapodott az első kommunista kísérletről, amely az 1945 utáni második vörös diktatúrában folytatódott – s mint ilyen, hatásai máig kimutathatók.  2022. január 30.

Reformátusok Lapja 21

| INTERJÚ |

Az ember a humorista mögött Az emberek azt hiszik, hogy azért, mert nevethetnek a poénjaimon, vidám ember vagyok, pedig a nap hatvan százalékában inkább szomorú – mesélte nekünk Kovács András Péter, aki beszélt nekünk a család és a fellépések összeegyeztetéséről, hitéről és arról, lehet-e Istennel viccelni. Azt is elárulta, miért ment el a kedve attól, hogy videókat posztoljon a közösségi médiában. A téma jellegéből adódóan kivételesen tegeződtünk az interjúalannyal.

22 Reformátusok Lapja

2022. január 30.

|

INTERJÚ

|

ezt, hogy a szüleiddel milyen volt a viszonyod. Mikor volt az, amikor elkezdted felismerni magadban például édesapádat vagy édesanyádat?

Nagyon furcsa, hogy apámat életében nem is kerestem magamban, mert amíg élt, semmi nem akartam lenni, ami ő. És halála után kezdtem fölfedezni apránként magamban. A nagyszüleim házában élt a szomszédunkban, amikor meghalt, én költöztem be abba a házba. Nyilván felújítottam, meg átfestettem, próbáltam a saját ízlésemre formálni, de ott értek az első ilyen meglepetések. Ültem abban a konyhában, ahol nagyanyám is ült, és aztán apám is, és aztán most én is ott ülök. Nézek bele a tükörbe, látom az ő fiatalkori képét a falon, és elsütöm ugyanazokat a poénokat, amelyeket ő sütött el, és gyerekkoromban már nagyon-nagyon untam. És egyszer csak Akkor műszakváltásban vagytok. kijönnek az én számon is. Ezek voltak azok a pillanatok, amikor Így igen. Délutánig én rohangálok velük különórákra, aztán majd belém hasított, hogy én ugyanabból az anyagból vagyok gyúrdélutántól estig a feleségem, ő bolondul bele. Tehát mind a ketva. Hála Istennek édesanyámat már korábban felfedeztem ten sokszor magányosan küzdünk. De ez is a hosszú házasság magamban, és őt még ismerhette a titka szerintem, hogy keveset találkofeleségem is, segített is ebben, mert zunk. És azt végezzük el, ami éppen „Kamaszkoromban váltott át mondta egy-egy dolgomra, hogy „na, ott tornyosul előttünk: hogyha éppen ez tiszta anyukád”. Persze nem rossz ő látja meg a szennyeskupacot, akkor a rituális megszokás élő, értelemben. ő rakja be a mosógépbe, ha én, akkor mély érzelmi alapon álló, én. Ha neki van éppen ideje hétköznap közvetlen istenélményeken Nehéz úgy beszélni a családról, főzni valamit, akkor ő csinálja, ha én hogy beszélj is, meg ne is? A feleállok neki, hogy az egész konyhát felalapuló kapcsolatba.” séged egyfajta „Columbo felesége” forgassam, akkor én pancsolok. Addig szerepben jelenik meg, és arra is is lehet mondani a gyereknek, hogy ügyelsz, hogy a gyerekeidet ne add ki. Nehéz megtartani az apa most főz, és talán elfoglalják magukat nélkülem is. egyensúlyt?

Megegyeztünk arról, hogy a családról keveset beszélek, és a Van, amit játék közben tanultál a gyerekeidtől, vagy a játékrémálmom az, hogy a gyerekeimet esetleg majd amiatt fogják ból átvettél egy műsorba? bántani vagy cikizni, amit én mondok róluk a színpadon. Mindig Persze. Egyrészt állandóan írom a kis aranyköpéseiket, példánév nélkül emlegetem őket, lehetőleg úgy, hogy ne is lehessen ul mind a mai napig úgy mondják, még talán a nagyobb fiam is, kitalálni, melyikről van szó a háromból. A feleségemmel is ez hogy varázserejem van. És ilyenkor, ezekben az önfeledt pillaa helyzet. A legújabb estem – pár hete volt a bemutatója, az natokban tudunk úgy beszélgetni is egymással, hogy kiforogja Anyósülés – viszont masszívan az elmúlt másfél évről szól, és a szó ezeket a kis őszinte elszólásaikat. És ezeken a pillanaarról, mi volt otthon. Ami nyilván másoknak is feszültségektokon keresztül tudunk igazából egymás lelkéhez is érni. Az kel teli volt, meg mások is érezték a fullasztó bezártságérzést. ilyen félig játékos pillanatokban tudunk igazán őszintén meg Ezt az előadást eljött megnézni a feleségem, és ott nagyon mélyen beszélni. Aztán majd nyilván ez változni fog. izgultam, hogy nem fogja-e úgy érezni, hogy túlságosan kiadtam őt vagy a családot, de átment a vizsgán az előadás, és A gyerekeidben észreveszed már magadat néha? az is olyan lett, hogy bárki magára ismerhet benne. Pont ez a Igen, és sajnos nem mindig a legjobb értelemben. Pontosan szép benne, ettől működik az én stand-upom, hogy miközben tudom, hogy mit nem szerettem magamban gyerekként, vagy beszélek, látom összenézni a párokat. Amíg ezt az egymásra mi bosszantott másokat, és emiatt okozott nekem is fájdalnézést látom, addig tudom, hogy közös az élmény, és nem azt mat. Már látom ezeket is bennük, és próbálom őket megóvni gondolják, hogy panaszkodom, és ettől működik aztán közösattól, hogy ugyanazokat a gyerekhibákat elkövessék, mint én, ségi terápiaként az egész. vagy ugyanazokon a kis gyerekszenvedéseken kelljen keresztülmenniük, mint nekem.

A járvány alatt, és különösen, amikor be volt zárva mindenki, sok emberben a videóiddal tartottad a lelket. Viszont utána Átugranék ennek a másik oldalára: arról már sokszor hallotkicsit eltűntél ebből a közegből. Van ennek oka? talak beszélni, és szerintem nagyon szépen fogalmazod meg

Sokat vagy a gyerekekkel otthon, és sok feladatot vállalsz mellettük, és arról is beszéltél már többször, hogy nálatok nincs klasszikus női–férfi ULICZA TAMÁS szereposztás. Hogy éled ezt meg, és szerinted milyen ez a családnak? Én a házasságot mindig is partnerségnek tekintettem, olyan szövetségnek, amelyben közösen oldjuk meg a problémákat.

Ebben a közös küzdelemben sose néztem azt, meg a feleségem sem, hogy mi a nő, mi a férfi szerepe, hanem hogy ki mit tud éppen csinálni, vagy mi fekszik neki. Igen, sokat vagyok a gyerekekkel otthon, de délután ötkor meg eltűnök, tehát a feleségem is úgy érezheti, hogy ő van velük sokat otthon.

2022. január 30.

Reformátusok Lapja 23

|

INTERJÚ

|

Persze. Más a házát festette át vagy a kertjét hozta rendbe karantén alatt, én ezekkel a videókkal tartottam a lelket elsősorban saját magamban. Nagyon örülök, ha másban is sikerült, de azért ennek az elsődleges célja az volt, hogy én ne bolonduljak meg. Amikor az élet picit visszazökkent a rendes kerékvágásba, nekem is lett ezer más dolgom, meg újra létrejöttek a régi kapcsolódási pontok a közönséggel, az élő előadások. Akkor is gyártottam videókat, amikor tavaly fél évig zárva volt a Dumaszínház – az ország működött, csak mi voltunk lezárva –, de akkor egy hatrészes áldokumentumfilm-sorozatot készítettem elő – ez a Kap on the road. Másrészt úgy éreztem akkor, márciusban, hogy ebben az ezer ponton megosztott és töredezett országban végre van valami, amiben egyetértünk, és amiben összefoghatunk, és ez a Covid. Aztán nagyon gyorsan bebizonyította az élet, hogy ebben sem értünk egyet, el is ment aztán később a kedvem az ilyen témájú videóktól, hogy ne kelljen ostoba kommentekkel vitatkoznom, vagy bosszankodnom miattuk.

nom. Hogy vannak kételyeim, bánataim, démonaim, vannak árnyak, amelyek lebegnek fölöttem, és elszomorítanak vagy bánatot okoznak, és hogy az élet maga is ilyen összetett, nem csak vicc. Másrészt mindig halljuk a művelődési házaktól, hogy egy színházi vagy ismeretterjesztő előadásra nagy küzdelemmel próbálják becsalogatni az embereket, miközben a dumaszínházak teltházasak. Ezzel párhuzamosan tudom, hogy egyre kevesebbet olvasnak az emberek, és egyre kevesebb kiérlelt gondolathoz jutnak hozzá. Ebből a szempontból szerintem nekünk nagy a felelősségünk. Tudom, hogy nem emiatt jönnek, de ezzel fognak elmenni.

Beszéltél arról, hogy magadat adod az előadásban. Mennyiben tér el egymástól KAP és András?

Ez jó kérdés. Kétfajta humorista van: az egyik arra használja a poénjait, hogy eltakarja velük magát, a másik pedig arra, hogy megmutassa. Én ez utóbbi vagyok. Szerintem egyre kevesebb

„Továbbra is fogok még viccelni, továbbra is el fog hangzani Isten neve a színpadon, de sosem a blaszfémia a cél, hanem annak pellengére állítása, hogy mit gondolunk vagy vélünk Istenről.” Úgy érzed, hogy romlott a közhangulat és a közösségi viselkedés, például a közösségi médiában, vagy csak előjöttek olyan feszültségek, amelyek megvoltak eddig is?

A Covid csak felgyorsította, katalizálta ezt. Régen a Facebook vidám hely volt, de mostanra nekem nagyon elment a kedvem még akár egy sima bejegyzés kitételétől is, nemhogy a videógyártástól. Mint egy baráti társaság, ahol régen minden jó volt, egy hullámhosszon voltatok, és egyszer csak mintha mindenki megbolondult volna. Hála Istennek, sosem függtem a közösségi médiától, sem anyagi, sem lelki értelemben, úgyhogy könnyen el tudtam engedni.

Ezek ellenére úgy érzed, hogy te mint humorista tudsz valamit tenni?

Az élő fellépéseken szerencsére még tényleg azt érzem az est végére, hogy valahova eljutottunk közösen, valamit át tudtam adni, ami nemcsak a ruhatárig lesz az eszükben, hanem még talán hazafele az autóban is, vagy még egy-két napig ad nekik gondolkodnivalót.

Szereted néha a közönséget érzelmileg hullámvasútra ültetni azzal, hogy a nevetések közé becsempészed a kicsit komolyabb részeket. Szerinted fontos, hogy a humorba legyen csomagolva üzenet is?

Ezt két dolog miatt érzem fontosnak. Egyrészt, mert én ez is vagyok, és ha önmagamat akarom őszintén és leplezetlenül mutatni a színpadon, akkor ezt a részemet is meg kell mutat24 Reformátusok Lapja

2022. január 30.

a különbség a színpadi szerepem és köztem. Azt szokták az emberek összekeverni, hogy ha ők nevetnek rajtam, akkor biztos én is vidám vagyok. Pedig igazából amikről én a színpadon beszélek az utóbbi időkben, mind olyan témák, amelyek engem bosszantanak, dühítenek, bántanak. És amikor én ezeket megélem, az ugyanúgy bánat, szorongás vagy harag, ahogy más embernek. De így éltem túl az egész gyerekkoromat: ahelyett, hogy érzelmileg elmerültem volna benne, megpróbáltam kívülről nézve elemezni a dolgokat. Sine ira et studio, harag és elfogultság nélkül. Beleértve saját magamat is, hogy én az adott helyzetben ki vagyok, mi vagyok. Szerintem ennek köszönhetem a humort, az egész mostani karrieremet, hogy erre képes vagyok, kvázi ki tudok lépni a testemből, mint egy nagyon rossz filmben, amikor műtik a pácienst, és egyszer csak kívülről látja magát és az orvosokat. Ez vagyok én, miközben humort írok.

Nem biztos, hogy minden olvasó tudja, hogy milyen gyerekkorod volt. Édesapád ugye járta a presszókat, de nem arra kell gondolni, hogy téged vertek otthon.

Nem, semmi ilyesmi. Ha fogalmazhatok így, teljesen átlagos magyar alkoholista családban nőttem fel, semmi extra. Azért merem ezt így mondani, mert ez jelen pillanatban nyolcszázezer, egyes becslések szerint már egymillió embert érint, és nyilván az ő családjaikat is. Úgyhogy sajnos mondhatjuk azt, hogy tényleg teljesen átlagos dolog. Még ha nem volt is benne semmilyen agresszió vagy abúzus, egyfajta állandó bizonytalanság, szégyen­ érzet vagy a szülői tekintély teljes hiánya végig ott volt.

|

INTERJÚ

|

Ha már a gyerekkorról beszéltünk, meg kell kérdeznem, mikor lett fontos a hit az életedben. Érdekes kérdés, mert ugye gyerekként Isten és Jézus konkurálnak a Mikulással, a fogtündérrel és a húsvéti nyúllal. Nagy kérdés, hogy ebből a holtversenyben végül ki esik ki a mezőnyből, ki az, aki megmarad, és aztán ki az, aki a befutó lesz 16 éves korodra. És nyilván az ember jó eséllyel a húsvéti nyulat és a Mikulást abban a formában, ahogy gyerekként ismerte, el tudja engedni. Jézuskával kapcsolatban pedig rájön, hogy egy újszülött gyerek nem hozhat biciklit karácsonyra, de megválthatja a világot, Isten pedig nem szakállas bácsi, aki üldögél a felhők fölött. Azaz nyilván el lehet vetni a hit magját gyerekkorban, és a gyerekbe bele lehet táplálni ugyanúgy vallásos rituálékat, mint ahogy a cipőjét is kipucolja december 6-án, de hogy ez aztán életre kel-e és átmegy-e a kritikus gondolkodás szűrőjén, az kamaszkorban dől el mindenkinél.

Nálad is akkor dőlt el?

Nálam is alapvetően kamaszkoromban váltott át a rituális megszokás élő, mély érzelmi alapon álló, közvetlen istenélményeken alapuló kapcsolatba. És ez is érdekes, hogy ahogyan az ember öregszik és érik, folyamatosan újrahatározza saját álláspontját a világról, mindent újra megnéz kritikai szemmel, nyilván átértékeli a hitét is. Én is sokat vívódom, sokat rágódom, és az éppen aktuális tudatállapotomnak vagy a világról való ismereteimnek megfelelően formálom újra és újra az egészet, de a hitem így is kitart. Mivel alapvetően abból élek, hogy mindent megkérdőjelezek, meg mindent kívülről látok, a hitem is sok változáson ment keresztül ahhoz a fajta lángoló, kamaszos istenhithez képest, amely odáig ragadott, hogy egykét évig a papi pályán gondolkoztam, de továbbra is masszívan tartja magát, és a személyiségem és az identitásom része.

A régi vicc szerint a bohócok is szoktak sírni, mert nekik is pihenniük kell valahogy. Te hogyan pihensz?

Mikroszabadságokat veszek ki. Divatos kifejezés lett az ’énidő’, amit szerintem az introvertált emberek találtak ki, hogy hagyják békén őket. Nekem az igazi kikapcsolódás az, ha magamban tudok lenni, és az összes hobbim ilyen magányos. Most éppen a legújabb, ami teljesen kimossa az agyamat, hogy drónozom.

De nem úgy, hogy fölrepülök, jobbra-balra nézelődöm, hanem egy szemüveggel a fejemen 60-nal, 70-nel száguldozom. Teljesen legálisan persze, megvan hozzá minden papírom. Majd ezeket a drónokat összetöröm és újraépítem. Ennek minden fázisa magányos, mert vagy a mezőn élvezem azt, hogy átélek egyfajta testen kívüli élményt a szinte végtelen szabadsággal, hogy a térben bármerre elmozdulhatok, vagy pedig az íróasztalomnál forrasztópákával a kezemben apró alkatrészeket javítgatok. Érdekes, nemrég olvastam, hogy a szerszámhasználat az agynak nagyon hasonló területeit aktiválja, mint az összetett mondatok fogalmazása. Ez tök véletlenül találkozik nálam, de nyilván így is segíti az egyik a másikat.

Lehet-e Istennel viccelni?

Nemhogy lehet, kell! Lehet, hogy ezen sokan megbotránkoznak, de egyrészt az ember nyilván azzal tud viccelni, amit ismer. Ha valamivel viccelsz, az azt jelenti, hogy már van róla határozott képed és véleményed. Másrészt a vicc mindig két dolog összehasonlításából ered, és az egyik mindig vesztesen jön ki a viccből. De Isten semmivel szemben nem tud kijönni vesztesen. A legújabb estemben van egy rész azokról, akik azt mondják, hogy a természeti katasztrófákkal vagy a járványokkal Isten üzen. Három percet beszélek arról, hogy Isten miért nem üzenhet így. Ilyenkor én nem konkrétan Istennel viccelek, hanem egy babonás istenképpel. Nem magából Istenből csinálok viccet, hanem azokból, akik ilyen valódi és átgondolt hit helyett még mindig babonákra használják a vallást. Továbbra is fogok még viccelni, továbbra is el fog hangzani Isten neve a színpadon, de sosem a blaszfémia a cél, hanem annak pellengére állítása, hogy mit gondolunk vagy vélünk Istenről. Igazából sosem magával Istennel viccelek, hanem azzal a fajta tökélyre soha nem vihető emberi percepcióval, amely Istennel kapcsolatban él bennünk.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ 2022. január 30.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Református konyha Ezen a héten Nagy Endre informatikus munkatársunk ajánlja Olvasóinknak az alábbi receptet. Ahogyan megfogalmazta: ennek a mutatós, könnyen elkészíthető, háromféle krémmel készített, rendkívül finom süteménynek a receptje a családi gyűjtemény része, még a múlt század elejéről származik.

A zsoltárok könyvéből idézünk.

DALMATA KRÉMES

A tészta: ½ liter liszt 10 dkg zsír 1 tojás 2 dkg szalalkáli kis só és cukor annyi tej, amennyivel összeáll a tészta

A hozzávalókat össze kell gyúrni és három lapban kisütni.

Az első lapra kerülő krém: 4 tojássárgáját összekeverünk 15 dkg cukorral, majd beleteszünk 4 evőkanál lisztet. Ezt a keveréket 7 dl tejjel felöntve krémmé főzzük.

A második lapra kerülő krém: 15 dkg vajat 15 dkg porcukorral alaposan kikeverünk.

Egy kiskanál lisztet tűzön kissé megbarnítunk és egy kevés tejjel krémmé főzünk. Ha kihűlt, összekeverjük az előzőleg kikevert vajas krémmel.

A harmadik lapra kerülő krém: a maradék 4 tojásfehérjét 20 dkg cukorral gőz fölött habbá verjük.

A végén kidíszítjük: kevés kakaót, cukrot és vizet összefőzünk, ezzel pöttyözzük ki a tetejét – úgy nézzen ki, mint a dalmata kutya bundája! Hűtőbe tesszük néhány órára, hidegen fogyasztandó.  FOTÓ: TOPRECEPTEK.HU 26 Reformátusok Lapja

2022. január 30.

Vízszintes: 1. Az idézet első része (Y, R, N, E, A). 13. Olimpiai bajnok sportlövő (Diána). 14. Bécsi égtáj! 15. Hasonlító szó. 16. Klasszikus szerencse. 17. Az Amerikai Nemzeti Szabványügyi Intézet angol betűszava. 18. Sebhellyel rendelkező. 19. Nógatás. 21. … Széppataki Róza. 22. Verdi-opera. 23. Indusztriális. 25. Fordított kettős betű. 26. Pára! 28. Kerti szerszám. 30. Gabonát betakarító. 32. Mindkét oldali, orvosi rövidítéssel. 34. Koronás uralkodó. 36. Et …, sanctam, chatolicam et apostolicam Ecclesiam (részlet a nikaia-konstantinápolyi hitvallásból). 38. Világbajnok kajakozó, politikus (Zsombor). 40. Annál lejjebb. 41. A gerincesekben megtalálható kemény szerv. 42. Ritka női név. 43. Bogyós gyümölcs. 45. Zalaegerszegi sportklub névbetűi.

46. Balatoni üdülőhely. 48. Oscar-életműdíjas skót színésznő (Deborah). 50. Római 4. 51. Oxigén és szén vegyjele. 53. Ágota névváltozata. 55. Kínai mobiltelefon-gyártó (APEI). 57. Győzelem. 59. Kerti zöldség szaporítója. 62. Gépjármű része. 63. Skandináv férfinév. 64. Nőnemű gyermek. 65. A probléma gyökeréig hatol. 66. Kevéssé. 67.

Kossuth-díjas színész (Antal).

Függőleges: 1. Titán és kén vegyjele. 2. Ritka férfinév. 3. Halászeszköz. 4. Éjszaka pihen. 5. Kettős betű. 6. Megelégelné. 7. Világbajnok olasz labdarúgó (Paolo). 8. Női becenév. 9. Martinovics Dorina. 10. Nyugalmazott professzor, püspök, vagy egyéb tisztségű személy címében használatos melléknév. 11. Távolodik. 12. Az oxigén nyelvújítás kori neve. 17. Az Edda Művek gitárosa (István). 18. Zeusz testvére és felesége. 19. Az idézet második része (R, Z, M, F, R). 20. A szabadban, népiesen. 21.

Francia színész, polgári neve: Anatole Antoine Clément Mary (René). 24. Deszkakerítés. 27. Juhszállás. 29. Palesztin vezető, politikus (Jasszer). 31. Cinnel bevon. 33.

Kard­szárnyú delfin. 35. Részben rálocsol! 37. Idegen összetételekben ellentéteset jelöl. 39. Irány jelzője. 41. … diem! Élj a mában! (Horatius) 43. Tiltakozik. 44. Nobel-díjas ír költő (William Butler). 47. Őszinte. 49. Hirdetés. 52. Olasz verista zeneszerző és pedagógus (Francesco). 54. Örmény férfinév (ARAIK). 56. Kifejlett szárnyas rovar. 58. Behozatali illeték, névelővel. 60. Tehát, latinul. 61. Jean Schopfer, svájci születésű francia teniszező írói álneve (Claude). 63. Tellúrdarabka! 66. Arany János.

67. Pokol bejárata! 68. Rádium vegyjele.

Előző rejtvényünk megfejtése: „Láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” (Mt2,2)

| GYERMEKEKNEK |

Állatok a Bibliában Ha az állatok beszélni tudnának, biztosan elmondanák kölykeiknek és fiókáiknak azokat a történeteket a Bibliából, amelyekben őseik szerepelnek. Ezen a héten a hollók történetével ismerkedhettek meg. ÉJFEKETÉK A hollóikrek csapzottan, tépett tollal érkeztek aznap haza.

– Jaj, mi történt már megint? – károgott az anyjuk. – Ezerszer megmondtam már, hogy ne verekedjetek! Főleg ne a varjakkal! Elvégre rokonok lennénk, vagy mi! De ti! Ti sohasem bírtok a csőrötökkel!

Mert ami igaz, az igaz, a hollóikrek elég gyakran keveredtek csetepatéba.

Leggyakrabban a varjakkal, mert bár egy törzshöz tartoztak, mégis nagyon különbözőek voltak. Mármint saját maguk szerint. A hollók könnyedén megkülönböztették magukat a varjaktól, és fordítva is így volt. De az emberek…

Ugyan! A varjakat és hollókat még a Biblia sem különbözteti meg mindig.

Pedig a hollók tolla semmivel sem keverhető össze. Olyan éjfekete, hogy még az Énekek énekében is beszélnek róla. Büszkék is rá a hollók nagyon, hogy Salamon király azt mondta, a szerelmese haja olyan fekete, mint a holló tolla. Nem is szürke, mint egy varjúé!

– Nem is varjakkal verekedtünk! – vágott vissza most élesen Kárli, a hollófiú. – Hanem a galambokkal.

– A galambokkal? – kérdezett vissza az anyjuk. Mert igen, a varjak… De hát a hollók a galambokkal se jönnek ki túl jól, már ősidők óta.

– Igen! Mert megint azzal jöttek, hogy ők mennyivel jobbak, mint mi! Hogy az ő szüleik sohasem veszekednek, csak turbékolnak, meg minden – károgott dühösen Karola, a hollólány is.

– De hát ti sem szoktatok veszekedni. Vagy nem sokat… – bizonytalanodott el hirtelen, aztán visszanyerte a magabiztosságát. – Csak ilyen a hangunk, és kész. Károgunk, rikácsolunk, de nem haragszunk egymásra. Nem tehetünk róla, ha bántja a hangunk némely madarak fülét. Meg egyébként is! Ti is egy életre választottátok egymást, mint Burúkék.

Hollómama bólogatott. Az ikreknek igaza volt. A hollók pontosan úgy, egy életre választanak társat maguknak, mint a galambok. Igaz, fiatalkorukban nagy csapatban járnak portyázni, de az első fészekrakás után a hollók is hűségesek egymáshoz halálukig. Akár harminc-negyven évig is együtt élhetnek. Ál-

lítólag még száz évig is. Mondjuk ezt nem állíthatja biztosan senki, de ki tudja. A hollóknál bármi elképzelhető.

– Aztán meg – folytatta Kárli is – előhozták azt a régi történetet. Hogy mi milyen bénák vagyunk… Hogy hiába engedett ki minket Nóé a bárkából, nem tudtunk földet találni.

– Persze, hogy nem! – csattant fel most már hollómama is.

Mert ez a dolog neki is sértette a büszkeségét. Nem is csoda, hiszen a hollók és a galambok ellenségeskedése innen indult.

Nóé bárkájától. – Már hogy tudtunk volna olajágat hozni, vagy bármi mást, amikor még fel sem száradt a föld? Hoztunk volna mi Nóénak egy egész pálmafát is, csak lett volna! De nem volt!

Hollómamának egy pillanatra könnybe lábadt a szeme.

Mert bizony nagyon mélyen át tudta élni hollóőse fájdalmát és csalódottságát, amikor kirepült újra és újra, de nem talált szárazföldet. Mert a hollók képesek ugyanúgy megszeretni az embert, mint egy háziállat. Nóét is biztosan szerették a hollóősök. Nála jobban csak Istent, akinek engedelmeskedtek mindenben.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2022. január 30.

Reformátusok Lapja 27

| MOZAIK |

MEGHÍVÓ

A Pápai Református Teológiai Akadémia felvételt hirdet a 2022/2023-as tanévre:

1. Református teológia osztatlan és ka­ techéta–lelkipásztori munkatárs alap­ képzési szakjaira mind állami ösztön­ dí­­jas, mind önköltséges képzésre.

Je­­lentkezési határidő: 2022. február 28.

2. Református hit- és erkölcstanoktatói, szaklelkigondozó-, homiletikai szakirá­ nyú továbbképzési szakjaira, önköltséges képzésre. Jelentkezési határidő: 2022. augusztus 19.

További információ: www.prta.hu, +36-89-312-331, +36-30-748-1620.

A lepra világnapja alkalmából január 30-án, vasárnap délután 4 órára a Budapest-Törökőri Református Egyházközség templomába (VIII. Budapest, Százados út 4., a 2-es metró Puskás Ferenc Stadion megállója mellett) várja munkatársait, támogatóit és az érdeklődőket a Lepramisszió. Képes előadással mutatják be jelenleg támogatott indiai, kongói, bangladesi és mianmari projektjeiket. ÁLLÁS

A szeptember óta működő 12. kerületi új óvodánkba 2022. februári kezdéssel teljes munkaidős dajkát keresünk. Érdeklődni, illetve önéletrajzzal jelentkezni a baranyfelho@refovi.hu címen lehet.

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

SZOLGÁLTATÁS Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70-630-9502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu.

40 éve működő családi manufaktúránk templomok elektromos padfűtésének kivitelezésével foglalkozik. Hazánkban közel 500 templomban az általunk készített fűtést használják. 30 éves karbantartási üzemidő, 8 év garancia, teljes körű áramszolgáltatói ügyintézés. Elérhetőségünk: Correct-Vill Team Kft., Almásy Ákos ügyvezető, e-mail: www.correctvill.hu, telefon: +36-30-356-5023.

ALBÉRLET Kiadó Kistarcsán bútorozott, háztartási gépekkel felszerelt önálló kisház (1 szoba, konyha, fürdőszoba, kerti lugas) 1 vagy 2 diák vagy fiatal dolgozó részére. Telefon: 06-30-651-7866. ÁLLÁS Bagdy Emőke és Császár Noémi klinikai vagy alkalmazott egészség-szakpszichológus végzettségű munkatársat keres óbudai „Pszichoszomatikus Ambulancia” rendelőjükbe, státusba vagy szerződéssel. Érdeklődés az info @pszichoszamoca.hu címen.

SZÁLLÁS A Harkányi Református Egyházközség szeretettel várja a gyülekezetek gyermek- és ifjúsági csoportjait 18 főig, illetve családokat Harkányba a református gyülekezet vendégházába. Szállásköltség: felnőtteknek 2.500 Ft/fő/nap, gyermekeknek 2.000 Ft/fő/nap. Lehetőség van strandolásra, kirándulásra és különböző kulturális programokon való részvételre. Pécs, Siklós, Villány 25 kilométeren belül. Érdeklődni lehet a harkany@reformatus.hu címen vagy a +36-30-636-5836-os telefonszámon.

EGYÉB HARANG eladó! Új öntésű, 725 kg-os, G hangú, füles. Érdeklődni: 06-30728-8161, info@harangontode.hu.

28 Reformátusok Lapja

2022. január 30.

| REFORMÁTUS ÉLET |

Leégett a kidei parókia Január 22-én délután leégett az erdélyi Kide református parókiájának tetőszerkezete, írja a református.ro.

A kazánházból terjedő füstre délután egy órakor lett figyelmes a lelkészcsalád, a tűzfészket azonban nem tudták azonosítani.

Január 22-én koradélután füstre lett figyelmes az erdélyi Kide lelkipásztora, Nagy Tibor Sándor és családja. A tűz forrását nem találták meg, a lángok másodpercek alatt szétterjedtek, a bent lévőknek épp annyi idejük volt, hogy elhagyják az épületet. A tűzoltók Kolozsvárról érkeztek, ám mielőtt kiértek volna, a falubeliek már a parókiánál voltak: oltottak, ahogy tudtak, mentették a menthetőt.

– Aki csak tehette, ott volt mellettünk, és a tűzvész után is felajánlották, hogy megszállhatunk náluk, ételt hoztak a gyerekeknek, ruhát ígértek nekik. Ahogy fogyott a parókia teteje, úgy nőtt Isten Lelke a szemünk láttára. A tűz eloltása után nagyon sokan kérdezték, hogy lesz-e másnap istentisztelet, természetesen azt mondtam, hogy igen, hiszen Isten vigasztaló igéje most talán még inkább kell szóljon, mint máskor – mondta Nagy Tibor Sándor.

A következő időszak a kárfelméréssel telik, de a parókia helyreállítására már adományokat is elfogadnak. A RO82

• • • • • • • •

RNCB 0106 0266 1004 0028 – RON vagy a RO08 RNCB 0106 0266 1004 0002 – EURO bankszámlaszámra várják a felajánlásokat. Swift-kód: RNCB ROBU, számlatulajdonos: Parohia Reformata Chidea.  REFORMATUS.RO, FOTÓ: KISS GÁBOR

A Debreceni Református Hittudományi Egyetem felvételt hirdet a 2022/23-as tanévre az alábbi hitéleti képzésekre:

református teológia osztatlan MA szak (10 félév) – nappali tagozat, református teológia szak, lelkész szakirány (12 félév) – nappali tagozat, vallás- és nevelőtanár osztatlan szak (10 félév) – nappali tagozat, vallás- és nevelőtanár osztatlan mesterképzés, hitoktató, lelkész, tanár vagy tanító szakképesítésre épülve – levelező tagozat, katekéta–lelkipásztori munkatárs BA szak, katekéta szakirány – nappali és levelező tagozat, református kántor BA szak – nappali tagozat, hit- és erkölcstanoktatói szakirányú továbbképzési szak (pedagógiai végzettségre épülő), teológia minor részismereti képzés (a teológia tudománya iránt érdeklődőknek és a hitéleti mesterszakra jelentkezés előfeltételeként).

A jelentkezési határidő: 2022. február 28. A fenti hitéleti képzésekre nem a központi felvételi eljárásban kell jelentkezni!

Az alkalmassági vizsga időpontja, további információk, valamint jelentkezési lap a www.felveteli.drhe.hu honlapon található.

A Debreceni Református Hittudományi Egyetemen a hittanár–nevelőtanár szak egyszakos formája mellett kétszakos képzésre is lehet jelentkezni, amely a Debreceni Egyetemmel közösen indul:

• hittanár–nevelőtanár – magyar nyelv és irodalom szakos tanár, • hittanár–nevelőtanár – történelemtanár, • hittanár–nevelőtanár – német nyelv és kultúra tanára, • hittanár–nevelőtanár – hon- és népismeret szakos tanár.

Az összes szakpár nappali tagozaton indul. A szakpáros tanárképzésre a központi felvételi eljárás keretében kell jelentkezni! (www.felvi.hu ) A jelentkezési határidő: 2022. február 15. Az alkalmassági vizsga időpontja, további információ a www.felvi.hu és a www.felveteli.drhe.hu honlapon található.

2022. január 30.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Molnár Norbertet, a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) lelkipásztorát kérdeztük.

3

Hogyan imádkozik?

Számomra az ima a Szentháromság Istennel való kapcsolatfelvétel legközvetlenebb módja.

Mindig úgy érzem magam az ima pillanatában, mintha kilépnék térből és időből, az engem körülvevő környezetből. Abban a csendes ürességben nincs más, csak Isten, akit megszólítok, és én. Nekem az ima nyugalmat jelent. Érzem akkor is, ha közösségben imádkozom, de akkor igazán, amikor el tudok vonulni a „belső szobámba”.

Molnár Róbert a Sárospataki Református Kollégium és a Debreceni Református Hittudományi Egyetem után Biharkeresztesen volt segédlelkész, majd egy évig Ártándon és Hencidán végzett lelkipásztori szolgálatot. Immár harmadik éve az MRSZ Alapítvány csapatának tagja.

Feleségével Debrecenben élnek.

4

1

Mit szeret a legjobban a hivatásában?

Nehéz lenne egyetlen momentumot kiragadni, amire azt mondhatnám: ezt szeretem benne a legjobban. Magát a szolgálatot szeretem. Azt, hogy az igehirdetések, a családlátogatások, a beszélgetések, az adományozások során hidak épülnek nemcsak emberek között, hanem Isten és az ember között. Szeretem, hogy nemcsak beszélhetek az evangéliumról, hanem az MRSZ különböző programjain keresztül cselekvőjévé is válhatok.

2

Mi lehet ma hazánkban az MRSZ legfontosabb feladata?

Példaadás és buzdítás. Sok család ma Magyarországon nemcsak anyagi gondokkal küzd, hanem súlyos lelki terheket is cipel. Ezért a diakóniai szolgálatnak ma is kiemelkedő aktualitása van. Jézus azt mondja: „Példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” Általa példát kaptunk a felebaráti szeretet, irgalom, könyörület gyakorlására. Ezt a cselekvő szeretetet hirdetjük és éljük meg nap mint nap. Szeretnénk reményt vinni Krisztuson keresztül azok életébe, akik reménytelenségben élnek.

30 Reformátusok Lapja

2022. január 30.

Honnan meríti az inspirációt ahhoz, hogy Isten Igéjét hirdesse?

Egy-egy mozgalmasabb, próbára tevő időszak után erőt tudok gyűjteni szeretteim körében.

Vannak nemcsak fizikailag, de lelkileg is megterhelő időszakok. Jó, hogy ezeket nem egyedül kell „átvészelni”, a családom sok terhet levesz a vállamról. Hálás vagyok értük az Atyának. Ha inspi­ rálódni szeretnék, többnyire csendesen félrevonulok egy kicsit. Szeretek utánaolvasni egy-egy igének, olykor még a régi egyetemi jegyzeteim is előkerülnek. Mindezek mellett azonban a zene az, amely rengeteg inspirációt ad. Olyan érzésem van ilyenkor, mintha Isten a dallamokon keresztül is meg szeretne szólítani.

5

Van kedvenc igéje?

Van több is, de most azt szeretném kiemelni közülük, amely elindított az utamon. Még gimis voltam, amikor egy csütörtök esti teaházban a következő ige hangzott el: „Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.” (1Jn 4,16b) Egyszerűen nem hagyott nyugodni ez az ige, sokszor eszembe jutott még órák alatt is, míg végül megértettem, hogy mi, emberek micsoda öröm birtokosai vagyunk. Isten szeretetének a birtokosai. Ha elfogadom az ő szeretetét, magát Istent fogadom el. Megértettem azt is, hogy akkor lehetek szeretetben gazdag, ha ezt a szeretetet megosztom másokkal. Ekkor született meg bennem a gondolat, hogy lelkipásztor legyek, hogy ezt az örömet továbbadhassam.  SZIRÁK SÁRA