Reformátusok Lapja 2022/3. szám

LXVI. ÉVFOLYAM,

3. SZÁM,

2022. JANUÁR 16.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 500 FT

Emberi életek fillérekből 9 771419 856007

ERDÉLYI DÁNIEL: „NAGYON VÁGYTAM ÁLDÁSSÁ LENNI AZ EMBEREKNEK”

22003

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Ó, áldott Szentlélek Úr Isten, ki mondatol az imádságnak lelkének, gerjessz igaz áhítatosságot az én szívemben, hogy teáltalad nagy fiúi bizalomból kiálthassam: Abba, szerelmes Atyám. Tisztíts ki az én szívemből minden hiábavalóságot és ide nem tartozó gondolatokat s az én Jézusomnak szent érdemével erősíts engemet, hogy az én imádságom felmenjen az egekbe, mint jó illatú füst, és az én kezeimnek felemelése kedves legyen, mint az esti áldozat.  TORKOS ANDRÁS (?–1736?)

6

16

22

29

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13.

Honlap: www.reflap.hu.

E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu) Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Mb. felelős szerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (zila.teodora@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu), Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu).

Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs.

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája.

Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.

Címlapfotó: Bazánth Ivola

INTERJÚ • 6. Hinni taníts, Uram! | Az év mottóját Bruckner László, a Református Oktatási Szolgálat újonnan kinevezett főigazgatója értelmezi REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. A keresztyénség ideje | Köntös László írását ajánljuk EGYHÁZI ÉLET • 8. A keresztyén élet mint Isten szerinti változás | Molnár Ambrus gondolatai a változásról KITEKINTŐ • 16. A megsemmisülés határán | Rekviem a fogyatkozó iraki és szíriai keresztyénekért GONDOLATOK • 21. Vihar elkapta búzaszemek | T. Németh László gondolatai INTERJÚ • 22. Használatra születtek | Kurgyis Andrást, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának tanárát Makkai Sándor-díjjal ismerték el MOZAIK • 29. Tűzifával segít országszerte a Magyar Református Szeretetszolgálat

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAIL-CÍMEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).

A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel.

2022. január 16.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

I. 16.

VASÁRNAP

I. 17.

HÉTFŐ

I. 18.

KEDD

I. 19.

SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(24) „Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből!” (5Móz 22,13–23,1) Ez az igeszakasz a házasság tisztaságára vonatkozó törvények gyűjteménye, amely szerint kegyetlen büntetéssel toroltak meg minden erkölcsi eltévelyedést, amely a házasság Isten által parancsolt rendjét megsértette. Ma ez a szigorúság döbbenetesnek tűnhet. Már látjuk, hova juthatunk, ha nincsenek világos szabályok, értékek, mértékek (13–29). Fontos, áldott üzenet, hogy Isten védi a házasságot mint az emberi élet kiteljesedésének alapját, hiszen Isten a saját népével való örök kapcsolatát is gyakran hasonlította házassághoz. Csak férfi és nő viszonylatában beszél az Ige a házasságról: ez a meder az Isten rendjében.

Ez alapján fogalmazzunk meg egy általános üzenetet! Először mindig a magad háza táján takaríts! Nézz körül a saját házasságodban, vizsgáld meg a saját – ide vonatkozó – tisztaságodat, a gondolataidat is!

Teológiai értelemben ez azt jelenti: amíg az Isten népe a saját maga közösségében nem takarította ki a rosszat, a bűnt, a gonoszt, addig nem fordulhat hitelesen mások felé (24). A hitelesség nem tökéletességet jelent, hanem azt: tetten érhető, másokat megbotránkoztató bűneink valóban nincsenek, hiszen az élő Isten megváltó és megtisztító keze hordoz bennünket.

Mt 8,1–13  36. zsoltár (2) „Nem tartozhat az Úr gyülekezetéhez…” (5Móz 23,2–26) Eleve így kezdődik a mondat: „Ki az, aki nem tartozhat az Úr gyülekezetéhez?” Jézus Krisztusban a kérdés megfordult, és ez alapvető szemléletváltást jelentett: „Ki tartozhat az Úr gyülekezetéhez?” Bizony, aki Jézus Krisztusra tekintve hiszi, hogy kegyelemből üdvössége van, és ez a hit feltisztuló élettel ajándékozza meg őt. Az ilyen ember akkor is az Úr gyülekezetéhez, az Isten népéhez tartozhat, ha a „hatalmas keresztyének” kárhozatra kiabálják őt. Abban a korban életmentés lehetett az elkülönülés, mert a környező világ kavalkádja „megzabálta” volna az élő hitet. Akkor nem tartozhattak az Úr gyülekezetéhez az „idegenekkel” keveredők, valamint a tisztátalanok és azok, akik rosszat akartak Isten népének (7). Ez az utóbbi kitétel Móáb népére utalt. Móáb népe nem segítő szándékkal közeledett Isten népéhez (7), ezért Móáb népe különösen tisztátalannak számított. De azok az „idegenek”, akik segítő szándékkal fordultak Isten népe felé, már a harmadik nemzedék során Isten gyülekezetéhez tartozhattak (8–9). Nézzünk Krisztusra! Isten őbenne a gyarló emberi indulatot is fel tudta használni a saját népe védelmében, valamint örök üzenetének, a megváltás evangéliumának közlésében. Az Úr mindig áldássá fordítja választott szerettei számára az átkot (6).

Mt 8,14–22  226. dicséret (6) „Ne vegyen zálogba senki kézimalmot (…), mert életet venne zálogba!” (5Móz 24) Abban a korban a malomkő létfontosságú eszköz volt. Amikor egy ilyen tárgyat zálogba vettek, nem az értéke miatt tették, hanem hogy az adóst rábírják a törlesztésre. A zsarolás egy módja lehetett akkoriban, hogy valakinek a malomkövét zálogba vették, hiszen a megélhetését tették lehetetlenné így: a malomkővel együtt elvették a kenyerét is. Ennél még súlyosabb, amikor valakit megaláznak. Ilyenkor nem a mindennapi kenyerét, hanem emberi méltóságát veszik el. Ma már kifinomult eszközök tárházával lehet ölni, a másik megalázása is egy e gyilkos módszerek közül. A hívő embert azonban védi az ő Ura! Egyrészt az Úr nem engedi elvenni az ilyen ember „malomkövét”; azt, ami életfontosságú testi-lelki-szellemi kenyere. Ő minden tekintetben megadja a „mindennapi kenyeret”. Nem hiába könyörgünk ezért (Mt 6,11). Ha mégis a „kenyér” nélküli idők próbatétele következne ránk, híveit akkor is megerősíti az Úr, mindhalálig hűségesekké edz (Jel 2,10).

Mt 8,23–34  300. dicséret (4) „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” (5Móz 25) Isten védelmet ad népe minden tagjának. Védi a bűnöst (1–3), mert ha verést érdemelne, negyven botütésnél akkor sem kaphat többet (2Kor 11,24). Ha halálos a bűnös bűne, akkor egyszülött Fiát adja érettünk az Isten, hogy ő rajtunk könyörülhessen (Jn 3,16). Isten kegyelmes, de igazságos is (17–19), ezért Isten védi az igazságosságot, hogy a bűnös világ ki ne zökkenjen egyensúlyából. Amálék és annak hadi népe kihasználta Isten népének gyengeségét (2Móz 17,8–13). Isten Igéje arra figyelmeztet, hogy a világ továbbra is gonosz, ezért emlékezni kell az amáléki lelkület, indulat jelenlétére. Jézus Krisztus visszajöveteléig megkötözve ugyan, de még próbálkozik a gonosz. A mi Urunk megbocsátásra, de állandó készenlétre intett bennünket (Mt 25,13). Isten pedig nem hagyja a gonoszt büntetés nélkül: odaát kiegyenlítődnek a dolgok. Isten nem felejt! (19) Őelőtte nem marad elvarratlanul egyetlen szál sem! (Zsid 10,30) Isten védi

Reformátusok Lapja 2022. január 16.

| AZ IGE MELLETT |

saját népe megmaradását. Isten népe a világ kezdetétől fogva annak végéig megmarad, ahogy azt hitvallásunkban is bizonyossággal hirdetjük (Heidelbergi Káté 54). Isten ügye nem tőlünk függ! Jézus Krisztus ügye győztes ügy! Isten az állatokat is védi (4). Aki erőnek erejével mindent megtesz a rábízott ügyben, arról Isten nem feledkezik el (1Kor 9,9–10; 1Tim 5,18).

Mt 9,1–8  223. dicséret (11) „…örvendezz mindannak a jónak, amit Istened, az Úr ad neked és házad népének…” (5Móz 26) Amikor Isten elé járulunk… Bizonyságot teszünk Isten bőkezűségéről (1–4). Adj hálát minden napért, és minden napon azért a földért, ahol élsz, ahol a mindennapi kenyeret kapod! Adj hálát azért a helyért, amely éltet, hordoz, megtart, hogy léted nagyobb ajándékaira is tekinthess, miután volt mit enned! Megemlékezünk az Isten hűségéről (5–9). Itt olvassuk Isten népének hitvallását, amelyet továbbadott gyermekeinek: milyen hatalmasan emelte fel őket, kicsinyeket, az Úr, és szabadította meg őket, nekik ajándékozva az ígéret földjét. Dicsőítjük az Isten egyedülálló voltát (10–11), mert aki az egyetlen élő Isten elé járul, az szabadító irgalmából részesül, és valódi örömöt kap, háza népével együtt. Aki leborul az Úr előtt, az valódi örömre emeltetik fel, aki azonban „idegeneknek” hódol be, az mélyebbre és mélyebbre süllyed. Engedelmeskedünk Isten parancsolatainak (11–19), hiszen az ő kegyelme drága kegyelem, amely látható gyümölcsökben, hiteles tettekben mutatkozik meg, minden nyomorúságunk ellenére is. Igenis, Isten kegyelme által az ő szent népévé leszünk. Nem azért, hogy Isten a többi nép fölé emeljen bennünket (19). De aki szentté lesz, az mássá lesz, mint a többiek. Ez nem tudatos cél, hanem áldott következmény.

Mt 9,9–17  299. dicséret (9) „Légy csendben, és halld meg…” (5Móz 27) Isten Igéje úgy szolgálja az életet, mint a lélegzetvétel. Ezért Isten szavára emlékezni kell, és emlékeztetni kell arra a gyermekeinket is. Isten szavát kőbe kell vésni, hogy az emlékkövek mindig Isten megtartó szavára emlékeztessenek bennünket. Ilyen „emlékkő” Isten szavának dokumentuma, a Biblia is (1–8). Hasznunkra azonban akkor lehet a „kőbe vésett Ige”, ha Isten kegyelméből, az ő Lelke által a holt betű megelevenedik, szíven talál, megint, óv, korlátoz, és ennek nyomán szabadságot ajándékoz, megvidámít, éltet, üdvözít minket. Bizony, kegyelmi állapot az, amikor rendszeresen kézbe kerül a Biblia, megnyílik az Ige mögött az élő üzenet; amikor Isten szavává lesz az imádságos figyelemmel olvasott és a szószéken szentlelkes hűséggel magyarázott Ige; amikor maga a feltámadott Jézus Krisztus szólal meg az Igére figyelő bizonyságtétel által, és nem mi; amikor fontossá lesz Jézus Krisztus ügye, az anyaszentegyház, a kegyesség, az imádság, a gyülekezet, a szolgálat. Hallgass csak csendben az Úrra, figyelj Igéjére! Megtapasztalod: Isten népének tagja vagy, az ő megváltott gyermeke (9). Nincs nagyobb örömüzenet, mint annak meghallása és megtapasztalása, hogy lehajolt érettünk az Isten, és „átok alatt” szenvedő, szétesett életünket (14–26) ő „üdvösséges egésszé rakta össze”, áldottá gyógyította meg a Jézus Krisztusban (10–13).

Mt 9,18–26  357. dicséret (2) „Rád szállnak mindezek az áldások…” (5Móz 28,1–26) Mit jelentett az áldás? Ha engedelmesen hallgatjuk és megtartjuk az Úr szavát, akkor saját népét minden nép fölé emeli az Isten (1; 9; 13); győzelmet ad népének az ellenségei felett (7), valamint megáldja övéit mindenben (6). Minden nép szeme láttára cselekszi meg ezt az Isten, saját népével (10), hiszen más népek kölcsönt kérnek majd Isten szent népétől, ők pedig nem szorulnak semmire és senkire (12). Elsővé lesz Isten népe, mindig fölül lesz (13). Jézus Krisztusban Isten az ő áldásának tartalmát is elénk tárta, mely szerint az áldás eredményének örülhetünk, de annak nagy részét tovább kell adnunk, mert másokért is kaptuk az áldást. Ezért az Isten áldása mégiscsak szolgálat, sőt a nehéz helyzetekben kereszthordozás, amelynek során tudunk utolsónak és irgalmasnak lenni (Mk 10,43–44), képesekké leszünk akár alul is maradni (Mt 9,13). Valójában akkor vagyunk Isten áldottjai, ha Jézus Krisztusban újjászületve, irgalmasan, tevékenyen szeretjük a másik embert, mert ez az igazi gazdagság, és ebben gazdagodna meg igazán a mi életünk is (Mt 11,29).

Mt 9,27–38  396. dicséret

I. 20.

CSÜTÖRTÖK

I. 21.

PÉNTEK

I. 22.

SZOMBAT

2022. január 16.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

Nemrégiben beszélgettem hittanoktatókkal és iskolalelkésszel is. Ők a digitális tanrend kapcsán azt emelték ki, hogy soha ennyire nem volt fontos a lelkiség. Hogyan tud a mentálhigiéné megjelenni a hittanoktatásban?

Elsődleges feladatunk, hogy az iskolai hittanoktatás még személyre szabottabb legyen. A hittanoktatásnak nemcsak a bibliaismeret átadása a célja, hanem az Istennel való kapcsolat kialakítása, erősítése is. Isten az, aki a hitet és annak növekedését adja, mert Isten Igéje az embert a maga valóságában szólítja meg. Ennek a valóságnak, az egyéni élethelyzeteknek a felismerését és a hit, a hívő ember szemszögéből való átgondolását segítheti a mentálhigiénés látásmód.

Jelenleg körülbelül 1600 hitoktató végzi a hitéleti nevelést országszerte, ezeknek körülbelül a fele lelkipásztor, nagyrészt gyülekezeti lelkész.

A lelkipásztorok egy része jelentős óraszámban vállal hittan­ oktatást, részben egzisztenciális okokból, így azonban a gyülekezeti missziót nem képesek megfelelő módon ellátni. Az új lelkészi fizetéskiegészítések lehetővé teszik, hogy ezt a munkát részben átadják a gyülekezeti hittanoktatóknak.

Hinni taníts, Uram!

A gyermek a Biblia tanítását, Isten teremtő, megváltó munkáját, kegyelmét és szeretetét ismerheti meg a hittanórán. 2022 a ILLÉNYI ÉVA hittanoktatás éve lesz az egyházban – derült ki a Zsinati Tanács decemberi ülésén. Közvetett cél az is, hogy az egyházi iskolák értékként szerepeljenek a közbeszédben. Az év mottóját Bruckner László, a Református Oktatási Szolgálat újonnan kinevezett főigazgatója értelmezi.

Gyors intézményszám-növekedés jellemezte az óvodákat az elmúlt években. Az óvodai hittanoktatás milyen kihívásokkal néz szembe?

2021-ben 101 óvodánk volt, az idén még 17 új intézménnyel bővülünk. Eddig sok esetben „táblacserés”, önkormányzatoktól átvett óvodák kerültek a fenntartásunkba egyházias jelleg, hagyományok és tapasztalatok nélkül. Az óvodai hitéleti tevékenységeket jellemzően az ott dolgozó óvodapedagógusok tudják ellátni, közülük sokan elkötelezettek, de nincs hittanoktatói végzettségük. A tervek szerint kiemelt hitoktatói-szakmai támogatást nyújtunk az új alapítású óvodák részére. Az első két évben mentori támogatás és kísérés is lesz, emellett egy 30+30 órás teológiai-valláspedagógiai-hittanoktatási módszertan kidolgozását és beindítását tervezi a Református Pedagógiai Intézet óvodapedagógusok részére.

6

Reformátusok Lapja 2022. január 16.

Ha a lelkészek óraszáma csökken, lesz-e elegendő hitoktató? Milyen új, lehetséges toborzási és képzési stratégiák várhatók?

A hitoktatói bérek egy része már emelkedett tavaly szeptemberben, januártól pedig ez kiterjed nemcsak az egyházi, de az állami iskolákra is. Fontos, hogy ne legyen egzisztenciális kérdés ez a hivatás. A szakirányú végzettséggel nem rendelkező református pedagógusok nagyobb arányú bevonását a már bevált 60 órás akkreditált képzések kiterjesztésével szeretnénk ösztönözni. Cél az is, hogy az egyházkerületeknél, egyházmegyéknél legyenek hittanoktatói munkaközösségek. Az elmúlt évekre az összes évfolyamra, korosztályra komplett tananyagcsomag készült el, amely hozzáférhető a Református Pedagógiai Intézet honlapján is (refpedi.hu). A speciális igényű gyermekek katechézisének anyaga azonban még csak részben készült el.  FOTÓ: HIRLING BÁLINT

ÚJ VEZETŐ AZ OKTATÁSI SZOLGÁLAT ÉLÉN Bruckner László 2022 januárjától a Magyarországi Refor­ má­tus Egyház Oktatási Szolgálatának főigazgatója. Gyógy­ pedagógusként, vezetőként két évtizedig dolgozott szak­ kép­ző iskolában, emellett a tantervfejlesztés és foglal­ koz­tatás területén működött szakértőként. 2011-től az államigazgatásban szakképzési és felnőttképzési területeken látott el főosztályvezetői, főigazgatói feladatokat, 2018-tól a vállalati duális képzés kormányzati fejlesztési feladatait vezette.

Nős, négy gyermek édesapja; a Budapest-Fasori Református Egyházközség presbitere és intézményügyi gondnoka.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

KÖNTÖS LÁSZLÓ

A keresztyénség ideje A szerző a Dunántúli Református Egyházkerület kommunikációs igazgatója

„Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem.” (Jn 16,16) Sajátos helyzet ez. Úgy értem, ez az év eleji helyzet a még friss karácsonyi örömhír emlékével.

Nemrég mi, keresztyének még arról beszéltünk, hogy eljött Isten a Földre Jézus Krisztusban, s ezzel az ember számára kinyílt a végső, üdvösséges jövő távlata. De most már új évet kezdtünk. Igaz, vannak otthonok, ahol talán még le sem bontották a karácsonyfát, de már azon spekulálunk, hogy mit hoz ez az esztendő. Jó, hogy tudjuk, mi lesz az időn túl, most már csak azt kellene tudnunk, mi lesz addig.

Jó, hogy tudjuk, mi az emberi sors egészének a végső jelentése, most már csak azt kellene tudnunk, mi

„Nincs nagyobb kísértés a keresztyénség számára, mint amikor a Jézus által meghatározott távlat, az »ismét egy kis idő, és megláttok engem« távlata megszűnik.”

történik holnap. De fogalmunk sincs. A minap, karácsonykor, még az angyalok szavára figyeltünk, ma meg már amiatt szorongunk, hogy mi lesz velünk.

Egyéni életünkkel, a családunkkal, az országunkkal, az egyházunkkal, a keresztyénségünkkel, Európával, a világgal. Jó, hogy a végső jövőről már van tudásunk, de az azért eléggé csüggesztő, hogy a jelent sűrű homály fedi. Nem vagyunk mi skizofrénok? Kívülről nézve mintha két világ között cikáznánk ideoda, s közben még azt is állítjuk, hogy szó nincs itt két világról, hanem ugyanazon valóság két aspektusáról. Valóban, ebben a mostani helyzetünkben, karácsony után, egy ismeretlen, új esztendő elején benne van a keresztyénség összes feszültsége és ellentmondásossága.

De ezt a feszültséget és ellentmondást nem a keresztyénség hozta létre. Istennek úgy tetszett, hogy ilyen ambivalens helyzetet teremt a számára. A kérdés nem a keresztyénség ellentmondásos helyzete, hanem az, hogy ezt miként érti és miként kezeli.

Az ellentmondásos helyzetet pontosan feltárják a búcsúzó Jézus szavai: „Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem.” Ez a mondat egész egyszerűen kijelöli a világnak azt a léthelyzetét, amelyben a keresztyénségnek szólnia kell: Jézus Krisztus mennybemenetele és visszajövetele közé. Ez a távlat.

Csak van itt egy bökkenő. Ez pedig az, hogy mindaz, amit Jézus ígért, már kétezer éve történt. Ez an�nyira sok idő, hogy már maga az állandóság, amely bezár, betemet, nehéz kilátni belőle. Esély van arra is, hogy már nem az üdvösséges távlat uralkodik az idő fölött, hanem az idő nyeli el a távlatot.

Nincs nagyobb kísértés a keresztyénség számára, mint amikor a Jézus által meghatározott távlat, az „ismét egy kis idő, és megláttok engem” távlata megszűnik. Nincs nagyobb kísértés a hitetlenségre, a cinizmusra, a kiégettségre, a távlattalanságra, az illúzióvesztésre, a depresszióra, a lemondásra, a földhözragadtságra, a hasonulásra a világhoz, mint az a keresztyénség, amelyet betemet az idő. Amikor nem a Krisztusban ígért jövő felől tekint a jelenre, hanem fordítva, a jelenből spekulál az ismeretlen jövőről.

Ilyenkor aztán jön a másik kísértés, hogy most aztán tényleg öntsünk tiszta vizet a pohárba. Elég volt ebből az ellentmondásosságból, ebből a kettősségből, ebből a feszültségből, s legyenek már végre tiszta képletek. Csakhogy tiszta képlet sohasem lesz. Ha a kérdés pusztán az, hogy mit hoz ez az esztendő, akkor könnyű belátni, hogy nincs ember, aki erre biztonságos választ tudna adni. A kérdés sokkal inkább az, hogy megvan-e még az az üdvösséges távlat, ahonnan nézve látjuk a jelenünket, bármit tartogat is a számunkra.

Nem egyszerű dolog ez. Látunk szétesést és roncsolódást. Látunk dekadenciát és távlatvesztést. Látunk szellemi zűrzavart. Látunk egy világot, amelyik megkérdőjelezi azokat az alap­ igazságokat, normákat, amelyeket Isten kezéből fogadtunk el. Látunk egy világot, amelyben megrendültek az alapok, s amely a globális tudatipar nagyhatalmaival karöltve betemet a jelenidőbe, szétroncsolja épp azt a távlatot és horizontot, amely kiemel az idő esetlegességéből.

Mégis, nincs más távlat, csak az, amit Jézus kijelölt. Ez a keresztyénség ideje. Hitvallásos idő.

Ez ma azt is jelenti, hogy túl kell látni divatokon, trendeken, a korszellemen még akkor is, ha a világ jelentős és uralomra törő része egészen abszurd eszmék bűvöletébe esik. „…ismét egy kis idő, és megláttok engem” – ígérte Jézus. Innen kell látni önmagunkat, a világot, s ez az ígéret adhat erőt, tartást, bátorságot ahhoz is, hogy megálljunk a hitben ebben az esztendőben is.  2022. január 16.

Reformátusok Lapja

7

| EGYHÁZI ÉLET |

A keresztyén élet mint Isten szerinti változás

A természet az évek váltakozásával elölről kezdi pályáját, hogy ismét ugyanazt az utat fussa be. Az emberen kívüli világtól azt várjuk el, hogy ismételje önmagát. Újra és újra váltakozzanak az évszakok, növekedjenek a fák, és szaporodjanak az állatok. Éppen úgy, ahogy eddig tették.

Ezzel szemben a mindenkori ember elvárása önmagával szemben, hogy az élete ahelyett, hogy ismételné a korábbi történéseket, haladjon előre. A haladás része, hogy számontartjuk a múltat. Semmilyen más élőlény nem képes arra, hogy generáció­kon keresztül hordozza az elmúlt időket. A haladás vágyát jelzi továbbá az is, hogy minden évnek új „nevet” adunk. A váltás azt is jelenti, hogy egy számunkra is belátható új időszak, újabb év van előttünk, amellyel számolhatunk, amelyben terveket tűzhetünk ki, amelyben jobbá lehet az életünk. Ezért természetes vágya az embernek, hogy a fordulópontoknál fogadalmakat tegyen. A fogadalmakkal konkrét célokat tűzünk ki magunk elé, hogy az előttünk lévő idővel és lehetőségekkel előrébb jussunk. A megfelelő működés tehát a természet számára az ismétlés, az ember számára a haladás, ha úgy tetszik, változás.

Különösen is érezzük ennek fontosságát, hiszen 2021-ben is nehéz hónapokat éltünk meg. Abban mindenki egyetért, hogy változásra van szükség. A különbség abban van, ki hogyan gondolkodik a változásról. A „mit?”, „miért?” és „hogyan?” kérdések tartogatják a különbségeket és a meglepetéseket.

AZ EMBERNEK VÁLTOZÁSRA VAN SZÜKSÉGE Aki nem tudja kimondani azt, hogy minden jó úgy, ahogy van az életben, az egyetért azzal, hogy a világnak változásra van szüksége. Amikor a világ változásáról beszélünk, akkor elsősorban nem arra gondolunk, hogy jó lenne, ha a természet végre máshogy működne. Nem a gravitáció erejére, a platánfa kérgének vastagságára vagy a kutyák viselkedésére célzunk, hanem az emberre. Magunkról beszélünk! Nem azzal van a

„A Bibliában a lényegi változások mindig Istennel kezdődnek.

Istennek pedig az a terve, hogy kiválasztott embereket megváltoztat, és őket használja a világ, vagyis az ember megváltoztatására. Őket hívjuk keresztyéneknek.”

8

Reformátusok Lapja 2022. január 16.

baj, hogy az emberen kívüli természet olyan, amilyen. A gond azzal van, hogy az ember olyan, amilyen.

Minden nagy fordulat a történelemben az emberrel, pontosabban az emberben kezdődött. Akár a mezőgazdasági forradalomra, az ipari forradalomra, a felvilágosodásra vagy a reformációra gondolunk, mind-mind az emberben bekövetkező belső változással kezdődött. Az ember máshogy kezdett gondolkodni és viselkedni, ami új helyzetet eredményezett. A lényegi változás eleje tehát mindig az emberben zajló folyamat.

Az a tény, hogy az embernek változásra van szüksége, bizonyos szempontból azt is jelenti, hogy baj van az emberrel.

Mindez furcsa kettősséget jelez. Nem jó ezt hallani, mert rossz hatással van az önképünkre és az önbizalmunkra, mert ez azt jelenti, hogy végső soron nem mi irányítunk. Ugyanakkor azért jó ezzel szembesülni, mert nincs minden veszve. Mégis van lehetőség olyan új kezdetre, amely olyan módon különbözik a korábbitól, ahogy arra nekünk szükségünk van.

A Bibliában a lényegi változások mindig Istennel kezdődnek.

Istennek pedig az a terve, hogy kiválasztott embereket megváltoztat, és őket használja a világ, vagyis az ember megváltoztatására. Őket hívjuk keresztyéneknek.

AZ ISTEN SZERINT MEGVÁLTOZOTT EMBEREK KÉPESEK VÁLTOZTATNI Az Isten által megváltoztatott emberekről Jézus azt mondja, hogy olyanok ebben a világban, mint a só és a fény. „Ti vagytok a föld sója. [...] Ti vagytok a világ világossága.”

(Mt 5,13.14) A só és fény lényege, hogy különbözik környezetétől, és ezért képes változást kifejteni. A só és a fény fizikai változtató tulajdonságait használja arra Jézus, hogy általuk érthetővé tegyen egy mélyebb, természetfeletti változást.

Isten változtatása az emberben megy végbe, de nem az ember által! Jézus arról beszél, amit a karácsonykor megszületett Isten-ember hozott el számunkra kereszthalálával és feltámadásával, illetve érthetővé tett a Szentlélek eljövetelével.

A nemrég hallott karácsonyi örömüzenet lényege, hogy Jézus ízes és fényes élete egy ízetlen és sötét világban jelent meg. Ez az ízes és fényes Élet áldozza fel magát a kereszten, ami ter-

| EGYHÁZI ÉLET |

A keresztyén különbözőség lényege maga Isten, a Jézus Krisztushoz való hasonlóság. Mert Isten az, aki ízt és fényt, igazságot és értelmet adott az életnek. Ezzel együtt pedig célt is. Keresztyénként bátor és nyílt, hitvalló és biblikus életet kell élnünk, amely Isten jó ízét és világosságát, azaz igazságát és szeretetét tükrözi.

A KERESZTYÉN EMBER ÉLETE VAGY LÁTHATÓVÁ TESZI A VÁLTOZÁST, VAGY FELESLEGES

Már nem templom (Belgium, Namur) A szerző felvétele

mészetfeletti változást hoz. Amikor Jézus vére megmossa és újjáteremti az ember szívét, akkor az „jézusi” ízt és világosságot kap. A változás nem kívülről történik szabályok vagy törvények által, hanem Isten tettei nyomán, melyek belsővé válnak.

A változást tehát nem kísérletezés vagy próbálkozás hozza el, hanem a keresztyén ember. Azok, akiknek az élete Isten miatt megváltozott. Akik ízetlenek voltak, de ízessé lettek, akik sötétség voltak, de világosság lettek. Azok, akikben és akik által maga Isten van jelen! Az tud változtatni, aki maga is megváltozott.

Ezzel Jézus két csoportra osztja az emberiséget. Azokra, akiknek változásra van szükségük, és azokra, akik már megváltoztak. Fontos már itt, az év elején személyesen tisztázni, hogy ki-ki hova tartozik. Az év hátra levő idejében ne csapjuk be se önmagunkat, se a gyülekezeteinket, se másokat.

A keresztyén ember másságát az adja, hogy nem e világból való. A keresztyén másság megmutatkozása, hogy személyesen érdekeltté válik abban, hogy emberek élete változzon meg. Isten bennünket akar használni arra, hogy emberek Isten-tagadóból vagy közömbösből Isten-dicsőítővé váljanak.

Isten a mi református keresztyénségünket is arra kívánja használni, hogy emberek élete változzon meg. Jézus nagyon határozott ebben. A keresztyén ember élete vagy láthatóvá teszi a változást, vagy feleleges, azaz semmire nem jó.

Ez Jézus értékelése. „Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. [...] Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,13.15–16) Mire való a só, ha már nem tud ízt adni az ételeknek? Mire való a fény, ha bezárjuk és láthatatlanná tesszük? Feleslegessé és haszontalanná válik mindkettő. De milyen a só, ha belekeverjük az ételbe? És a fény, ha a sötét szoba közepére tesszük? Megváltoztatja a környezetét. A keresztyén ember életének olyanná kell lenni, ami ízt és fényt visz a környezetébe, azaz láthatóvá teszi a változás lehetőségét.

Kényelmes dolog azt gondolni, hogy itt Jézus a lelkészekhez szól. Nem csak hozzájuk. A keresztyénekhez szól. Ha a tanítvány nem tölti be a feladatát, kialszik a láng, ízetlenné válik a só, megszűnik tanítvánnyá lenni. Ez történik, amikor keresztyén életek mondanak le arról, hogy kiálljanak Isten igazsága mellett. Ez történik, amikor sokan ma úgy döntenek, hogy a mai korhoz, a mai divathoz igazítják Isten igéjét.

Ez történik, amikor ma keresztyén templomokat adnak el és alakítanak át lakássá, ruhaboltokká, étteremmé vagy gördeszkapályává.

A folyamat lényege, hogy keresztyének tömegei mondanak le arról, hogy só és fény legyenek. Ezáltal a keresztyénség feleslegessé válik, teherré, amelytől meg kell szabadulni. Az élet pedig rendkívüli módon íztelen és sötét.

Keresztyénként nem mondhatunk le arról, hogy az életnek van értelme. És mivel van értelme, ezért van igazsága is, sőt 2022. január 16.

Reformátusok Lapja

9

| EGYHÁZI ÉLET |

„A változás láthatóvá tétele azt is jelenti, hogy ezt a cikket ne csak önmagunk miatt olvassuk.

Azokért is, akikkel nem találkoztunk a legutóbbi istentiszteleten.

Akik még nem, vagy rosszul hallottak az evangéliumról. Küldetésünk van!” célja is. Nem mondhatunk le arról, hogy kiállunk az Isten rendje mellett, mert a világnak és a földnek erre van szüksége Jézus Krisztus szerint.

A keresztyén ember élete só és világosság, azaz arra való, hogy láthatóvá tegye az Isten szerinti változást, hogy ezáltal megváltoztassuk a környezetünket. Ezért amikor a keresztyén ember közömbös a környezete iránt, akkor haszontalan az élete. Mert az Istennel való kapcsolat lényege nem az, hogy megtartom magamnak, hanem hogy láthatóvá teszem és pontosan ez által adom tovább. Mert a másik embernek is Istenre van szüksége. Mert a társadalomnak is erre van szüksége. Sőt, Jézus azt mondja, hogy a földnek és a világnak erre van szüksége. „Ti vagytok a föld sója. [...] Ti vagytok a világ világossága.”

(Mt 5,13–14) A keresztyén különbözőség lényege Isten. Az emberi élet szükséges mássága éppen az, hogy Istenhez igazodik. Ez nem jelenti azt, hogy ez az isteni másság adott esetben ne zavarná az embereket. De az, hogy zavarja, nem jelenti azt, hogy ne erre lenne szüksége.

A változás láthatóvá tétele azt is jelenti, hogy ezt a cikket ne csak önmagunk miatt olvassuk. Azokért is, akikkel nem találkoztunk a legutóbbi istentiszteleten. Akik még nem, vagy rosszul hallottak az evangéliumról. Küldetésünk van!

Ahhoz, hogy az ember a tettein is változtasson, érteni kell, amit Jézus mond. Ahhoz, hogy az emberek lássák a mi jó cselekedeteinket, fel kell fedeznünk, hogy Jézus milyen életről beszél, meg kell értenünk és be kell gyakorolnunk. Ha ez megvan, akkor egy-egy apró gesztusban, helyén mondott szóban Istent magát vehetik észre. Az életünk istentiszteletté válhat.

10 Reformátusok Lapja

2022. január 16.

Nem lehet ugyanolyan az életünk, mint a körülöttünk élőknek.

A keresztyén életünk része, hogy az Isten szerinti másság megmutatkozhasson.

Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy az ember időt tölt Isten jelenlétében, Bibliát olvas, rendszeresen imádkozik, keresi Isten akaratát, és ez nyomot hagy az életében. Nem tűnik el nyomtalanul. Nem kidobott idő, hanem életváltoztató erő van ebben. A keresztyén ember ez által különbözik. Nem az életkora, a társadalmi helyzete, az anyagi helyzete miatt, mert azok különfélék. A különbözőség lényege, hogy Isten rendje, az Isten szerinti rossz és jó alapján más jelentőséget tulajdonít dolgoknak, ami láthatóvá is válik. A keresztyén ember magát Istent teszi láthatóvá.

Sok minden van előttünk ebben az új évben. Teendők és történések az egyéni életünkben, a családunkban, a gyülekezetben és a társadalomban. Talán van, amiről már most tudjuk, hogy nehéz lesz, küzdelmes, talán még félelmetes is. Másról pedig sejtjük, hogy örömteli, és már várjuk, hogy megtörténjen. És ott vannak még az előre nem látható, az életünkbe hirtelen betörő események is. Akárhogy legyen, Isten jelen lesz azokban is. Meg kell tanulunk számolni Istennel. Újra és újra emlékeztetnünk kell magunkat és egymást is, hogy Isten jelenlétében zajlik az életünk. Ez pedig magában hordozza az Isten szerinti íz és fény megmutatkozásának lehetőségét.

Határozzuk el és fogadjuk meg az új év elején, hogy keresztyén életet fogunk élni a szó jézusi értelmében, sóval és világossággal! Ebben számíthatunk a helyi gyülekezeteinkre, ahol igei tanítást, testvéri közösséget és bátorítást kaphatunk.  MOLNÁR AMBRUS

Fotó: Reflap-archívum

Hálaadó istentisztelet Tetétlenben 2020. szeptember 6-án

| INTERJÚ |

SZERETETBŐL GYÓGYÍTANI HEGEDŰS BENCE

Világjáró orvos, aktív gyülekezeti tag, öt gyermek édesapja. Erdélyi Dániel gyermekhematológussal beszélgettünk annak apropóján, hogy tavaly decemberben ő kapta meg az Érintettek Egyesület díját, amellyel a daganatos betegségben szenvedő gyermekek szülei fejezik ki hálájukat és köszönetüket az egészségügyi dolgozóknak. Nemcsak indiai és angliai útja került szóba, hanem az is, miért lett mégis gyakorló orvos, ha korábban nem bírta a vér látványát.

Jelenleg a Semmelweis-egyetem II. számú Gyermekgyógyászati Klinikáján dolgozik hematológus szakorvosként. Miért a gyerekgyógyászatot választotta?

Eredetileg azért mentem az orvosi egyetemre, mert sejtbiológiát meg genetikát akartam kutatni. Ekkor még féltem a kórház szagától, és rosszul lettem a vértől. Nem gondoltam, hogy belőlem valóban gyakorló orvos lesz, de aztán túl jók voltak a gyakorlatok, túl érdekes volt a klinikum, és jólesett a betegekkel beszélgetni. Megéreztem a szükséget és a segítés örömét.

Azt be kellett látnom viszont, hogy sem a személyiségem, sem a kézügyességem nem a sebészi pályára való, így inkább a belgyógyászat felé orientálódtam. Végül ötödéven jött a gyermekgyógyászat tantárgy, és én remekül éreztem magam a gyermekklinikán. Jó volt a gyerekekkel játszani, bolondozni vizsgálat közben. Belegondolva talán azért is kötöttem ki ennél a területnél, mert öt kisebb testvérem van, és folyton gyerekek között voltam.

Hogyan talált rá a szűkebb szakterületére, vagy az találta meg önt?

Inkább az utóbbi. Az egyetem után öt évet orvosként dolgoztam a gyermekgyógyászat-szakvizsgáig, és egyre jobban vágytam rá, hogy azért valamennyit kutassak is, ám mindenképpen olyan területen, ahol orvosként is dolgozom majd.

Ezért a szakvizsga előtt odamentem a klinika akkori igazgatójához, Fekete György professzorhoz, és elmondtam neki, hogy szakvizsga után átmeneti időre nagyon szeretnék elmenni nappali tagozatos PhD-hallgatónak, kutatónak, utána visszajönnék, és orvosként dolgoznék tovább a kutatási területemen maradva.

Előre kell tudnom, hogy mit kutassak, hogy később olyan területen kaphassak majd klinikusi állást. Öt párosítást vittem elé, ő pedig a gyermek hemato-onkológiát választotta. Kicsit szomo-

„Már sokszor végiggondoltam, hogy amit csinálok, azt miért teszem: nem a szülőktől vagy a főnökömtől jövő dicséretért, hanem szeretetből, meg Jézus követéséből, meg az utolsó úrvacsorai kérdés miatt, amelyben újra és újra ígérem és fogadom, hogy az ő dicsőségére élek..”

rú is voltam, mert az infektológia még jobban érdekelt volna, de utólag beláttam, hogy ez nagyon nekem való terület. Ezen belül a hematológia vizeire sodródtam. A rosszindulatú gyerekkori betegségeken belül a hematológia bír a legjobb gyógyulási aránnyal. Ma már az összes daganatos gyerekbetegnek legalább a kétharmada meggyógyul hosszú távon, de a hematológián belül inkább 80-90 százaléka. Úgyhogy ez igazán hálás téma és számomra személyre szabott.

2022. január 16.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

Miért gondolja ezt?

Mert itt különösen hosszú távú az orvos-beteg kapcsolat. Az infektológián viszont minden harmadik nap teljesen új hasmenős és köhögős csapatot látnék el. Nekem pont a lassú kapcsolatépítés megy jól. Fél-egy évig kezelünk egy beteget, és ezalatt komoly barátságok alakulnak ki. Azt hiszem, ezt nemcsak én szeretem, hanem értékelik a betegek, családok is. Én lassabb, alaposabb, szöszmötölősebb típus vagyok a munkában is, ez hosszú távon térül meg. Egy sürgősségi osztályon inkább hátrány, a hematológián előnyös ez az alkat.

Milyen tapasztalatokkal érkezett haza, mi az, amit megváltoztatott önben ez a missziós szolgálat?

Meghatározóvá vált számomra az a gondolkodásmód, hogy az ember az adott körülményekhez képest próbálja a lehető legjobb megoldásokat megkeresni és előrelépni, ne valami abszolút szinthez mérje magát. Illetve segített, hogy könnyebben elfogadjam a másik ember kultúráját, gondolkodásmódját. Megtapasztaltam, milyen lehetőségeket nyit az, ha valaki más kultúrából jön. Például jobban meghallgatják. Érdekes, hogy könnyebb az evangéliummal előhozakodni, mint a saját köreinkben.

A PhD-munka után, 2007–2008-ban háromnegyed évet dolgozott radiológus feleségével India egyik legszegényebb részén, egy kis kórházban. Úgy tudom, a misszióban nemcsak a zsinati missziói iroda segítette, hanem számos gyülekezet is.

Mivel tudtak hozzájárulni a misszióhoz?

Leginkább pénzzel és imádsággal, mással nem nagyon lehetett. Nem volt érdemes itthon megvenni az eszközöket, mert ott messze olcsóbb minden, a szállítás meg drága. Itthon csak repülőjegyre, vízumdíjakra, biztosításra és a védőoltásokra költöttünk. Az ottani megélhetésünkhöz, innen nézve, meglepően kis összegre volt szükség. Mi meg rendszeresen hírleveleket küldtünk és blogot vezettünk.

Lehetett beszélni az indiaiaknak Jézusról és az evangéliumról? Annak fényében kérdezem ezt, hogy pont most, karácsony előtt tiltotta meg az indiai kormány, hogy a Teréz anya által alapított női szerzetesrend, a Szeretet Misszionáriusai külföldről pénzadományt fogadjon el.

Lehetett beszélni az evangéliumról, meg tudtunk is. Egyébként még több lehetőség adódott, amikor hatodéves voltam, mert több időm volt rá, és családom nem lévén folyton más emberek között voltam. De a külföldi jótékonysági szervezetek állami korlátozása már 2008-ban is tetten érhető volt például abban, hogy fél-egy évnél hosszabb vízumot senkinek sem adtak, hiába élt és dolgozott ott egy külföldi orvos már tizenöt éve, neki is el kell hagynia az országot, és új vízumkérelmet kellett beadnia. Önálló, fejlett országként igyekeznek magukra tekinteni, saját kézben tartani az ügyeiket, ez egyfajta büszke függetlenség, amit talán túltolnak most a gyarmati időkből eredő érzékenység miatt.

Gyógyszert, orvosi felszerelést sem vittek magukkal?

Egyedül egy nátrium-kálium-mérő kis műszert vittünk, ami édesapám fejlesztése volt. Ezt a misszió elején tudtuk még használni, de aztán felhagytunk vele, mert nem volt, aki rendesen karbantartsa, működtesse. Az alatt a fél év alatt, amíg mi a végleges helyünkön voltunk, háromszor cserélődött a labortechnikus, és nem volt gazdája ennek a masinának. Úgy tudom, ez önnek már a második indiai missziója volt. Miért ment vissza?

Arra vágytunk, hogy tudjunk segíteni. Amikor én hatodévesként először kint voltam, láttam, hogy fillérekért lehet ember­ életet menteni. Később, 2005 körül, a PhD-projektem során huszonkétmillió forintnyi pályázati forrást költöttem el olyan gyógyszergenetikai kutatásokra, amelyek ígéretesek voltak, sokat okosodtunk is belőlük, de a végén nem lett közvetlen hasznuk a betegek számára. Nagyon vágytam áldás lenni az embereknek. Indiában tényleg számított, amit csináltunk.

Miben volt más, mint amire számított?

Az a kis kórház, ahol végül dolgoztunk, épp egy krízisen ment keresztül. A vezetője távozóban volt, rajtunk kívül végig csak egy vagy két orvosuk volt, így mi voltunk a személyzetnek hol a fele, hol a kétharmada. Munkánkkal valahol a kórház túléléséhez is hozzájárultunk. Nem sokkal azután, hogy eljöttünk, megérkezett az utánpótlás, és újra fejlődésnek indult az intézmény.

12 Reformátusok Lapja

2022. január 16.

Volt félelme, kétsége a kint tartózkodás alatt, amelyre három gyermeküket is magukkal vitték?

Sok félelmünk volt, de elhívásra indultunk el, azzal a meggyőződéssel, hogy minket az Úr küldött oda. Hittünk abban, hogy épségben fogunk hazatérni. Mialatt kint voltunk, úgy éreztük, mintha védőburok volna körülöttünk. Tudtuk, hogy bármikor bármi történhetne velünk, de nem történt.

Ahogy leszállt az Indiából érkező repülőgép Ferihegyen, ön szinte azonnal indult is tovább Angliába. Éles váltás lehetett az indiai kis kórház után a londoni klinika.

Valóban az volt. Egy évig alig találtam a helyemet az itthonitól nagyon eltérő gondolkodásmód, szakmai és szervezési környezet miatt. De aztán belerázódtam, a harmadik évet pedig már nagyon élveztem. Egyre nehezebb volt a döntés, hogy visszajöjjünk Magyarországra. Jól éreztük magunkat, nekünk is, a gyerekeinknek is barátaik lettek, és már nagyon meggyökereztünk egy helyi gyülekezetben.

Mi hozta mégis haza az Erdélyi családot, amelynek az akkor legfiatalabb tagja már Angliában született? Úgy vágtunk neki Angliának, hogy előre elhatároztuk: bármi lesz, mindenképpen hazajövünk. Legfőképpen azért, mert itthon van

| INTERJÚ |

„Nagyon vágytam áldássá lenni az embereknek.

A betegségeket, az egyes eseményeket én nem Isten egyenkénti személyes büntetésének vagy döntésének látom, hanem az általános istentelen állapotunk következményének, amiben én a só szeretnék lenni, vagy egy Istentől küldött segítő.”

2022. január 16.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

a családunk, a barátaink. Cserbenhagyásnak éreztem volna, ha nem így döntünk. Azt is éreztük, hogy bármennyire befogadnak is, soha nem leszünk egészen része az ottani anyanyelvi közösségnek. Én azt is éreztem, hogy ott mindig csak valami előre meghatározott szerepet tudok játszani. Angliában csak alkalmazkodni tudtam a rendszerhez, itthon pedig alakítani is.

Nincs erre jó magyar kifejezés, az angol erre azt mondja, hogy „you can make a difference”.

Tíz éve már, hogy hazaköltöztek Angliából, azóta gyógyít a II. számú Gyermekklinikán, illetve tanít az egyetemen is.

Mindig is azon a gyermekklinikán szerettem volna dolgozni, ahol pályakezdőként tettem, és ahol a szakképzésemet is csináltam. Tanítani is mindig szerettem, kutatni is, ezért vonzott az egyetemi állás. Persze itt is nehéz volt az első év, amikor megpróbáltam az Angliában látott újításokat alkalmazni. Az elején nagy ellenállásba ütköztem, de ez oldódott, és utána rengeteg mindent sikerült itthon is bevezetni, átvinni.

Hogyan telik egy napja?

Naponta körülbelül tizenegy órát töltök a munkahelyemen. Fél hétkor indulok, jó idő esetén biciklivel. Általában körülbelül fél nyolctól fél hétig dolgozom, este hét körül érek haza. Az este a gyerekeké, játszunk, olvasunk vagy együtt tanulok velük. Fektetés után gyakran folytatom számítógépen otthonról a munkát: szakirodalom keresése betegek körüli kérdésekhez vagy a kutatáshoz, e-mailek megválaszolása. Ön szerint könnyebb vagy nehezebb hívőként gyógyítani?

Már az egyetem MEKDSZ-es diákkörében rengeteg ilyen orvosi vonatkozású kérdést átbeszéltünk. Ezzel a körrel vitákat szerveztünk, tapasztalt hívő orvosokat hívtunk előadni olyan témákról, mint például hogy miért van szenvedés, bűn-e az eutanázia vagy az abortusz, vagy miként közöljük egy beteggel a nehéz hírt. Szerintem én ilyen szempontból elég jól felfegyverkezve érkeztem már a gyakorlatba. Azt vontam le tanulságnak ezekből a beszélgetésekből, illetve végső soron a Bibliából, hogy amióta ki vagyunk zárva a paradicsomból, és nem ehetünk az élet fájáról, mert a magunk istenei akar(t)unk lenni, azóta nincs védőhálónk. Isten védelme nélküli térbe kerültünk, ahol ki vagyunk téve a nagyon veszélyes véletleneknek, és még ehhez jön az, hogy a világ fejedelme – János evangéliuma szerint – a Sátán. A betegségeket, az egyes eseményeket én nem Isten

egyenkénti személyes büntetésének vagy döntésének látom, hanem az általános istentelen állapotunk következményének, amelyben én a só szeretnék lenni, vagy egy Istentől küldött segítő. Nem vagyok mindenható, mégis sok múlik azon, hogy én mit tudok tenni. Szóval nem mondom, hogy soha nem jut eszembe a kérdés, hogy „miért”, de nem ez tölti ki a napjaimat.

2021-ben ön kapta az Érintettek Egyesület díját, amellyel azoknak mondanak köszönetet a szülők, akik kiemelkedően sokat tesznek a daganatos gyerekekért és családjukért. Tudott a jelölésről?

Tudtam arról, hogy létezik ez a díj, mert évekkel korábban egy nővér megkapta nálunk. Arról nem tudtam, hogy újra kiosztják, vagy hogy folyik ilyen szavazás. Teljes meglepetés volt, amikor az egyesület elnöke felhívott egy esti órán.

Mit érzett?

Sokféle érzelmet kavart fel bennem. Az egyik oldalról nagyon jólesett, megható volt. Az ember a hétköznapjai során nem gondol semmilyen díjra, csak dolgozik, és még jobban és jobban próbálja odatenni magát, miközben megéli a kudarcait is, időnként a sikereit is, és akkor egyszer csak kaptam egy ilyen hatalmas, pozitív visszajelzést. A díj kihirdetése után csomó beteg, szülő állított meg a folyosón vagy gratulált az osztályon, az ambulancián. A másik oldalról pedig zavarba ejtő volt, egy kicsit légüres térbe kerültem, mert már sokszor végiggondoltam, hogy amit csinálok, azt miért teszem: nem a szülőktől vagy a főnökömtől jövő dicséretért, hanem szeretetből, meg Jézus követéséből, meg az utolsó úrvacsorai kérdés miatt, amelyben újra és újra ígérem és fogadom, hogy az ő dicsőségére élek. A telefonhívás után napokig vizsgálgattam magamat egy-egy jó tett kapcsán, hogy miért is csinálom azt, amit. A díjnak való megfelelésből?

Egyébként is tenném? De abban biztosan megerősített a díj, hogy folyton a beteg gyerek és a szülők szempontjából is lássam, vizsgáljam a megoldandó kérdéseket, helyzeteket.

A feszített munkatempó mellett nemcsak az öt gyermekére, hanem a gyülekezetére is jut ideje, ahol, ha jól tudom, feladatot is vállalt magára.

Másoknak hobbijuk van, nekem ez a plusz. Van egy ifjúsági kör az Érd-Parkvárosi Egyházközségben, amelyet feleségemmel, Ágival és egy másik házaspárral közösen szervezünk, és presbiter is vagyok itt.  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA, KALOCSAI RICHÁRD

„Már sokszor végiggondoltam, hogy amit csinálok, azt miért teszem: nem a szülőktől vagy a főnökömtől jövő dicséretért, hanem szeretetből, meg Jézus követéséből, meg az utolsó úrvacsorai kérdés miatt, amelyben újra és újra ígérem és fogadom, hogy az ő dicsőségére élek.”

14 Reformátusok Lapja

2022. január 16.

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Ijesztő és szorongást keltő elutasításnak hangzik Jézustól a Hegyi beszédben: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.

Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Mt 7,21–23) A hívőket meglepheti ez az éles figyelmeztetés: „Nem mindenki...”

Félve kérdezhetjük a tanítványokkal: „Akkor kicsoda üdvözülhet?” (Mt 19,25) Miféle akadályokat kell leküzdenünk? Az ószövetségi törvényeket kell betartani?

Lehetetlen megfelelni azoknak. Nem tudjuk teljesíteni, noha a törvény csak azt bünteti, aki beleütközik abba, bűnt cselekszik, rosszat tesz. Aki nem teszi a jót, azzal nem törődik. A Hegyi beszédben viszont nehezített és a szélsőségekig túlzott mércét ad Jézus. Például: „Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik testvérére, megérdemli az ítéletet, aki pedig azt mondja testvérének: Ostoba! – megérdemli, hogy a nagytanács elé kerüljön; aki pedig azt mondja: Bolond! – méltó a gyehenna tüzére.” (Mt 5,22) Akkor is, ha nem ölt. Ez így még inkább lehetetlen. Ki nem haragszik, ki nem mond olyat embertársára? Albert Schweitzer szerint akkor valósítható meg, ha meg van róla győződve az ember, hogy hamarosan vége lesz a világnak.

Nehezíti Jézus mondásának megértését, hogy itt nemcsak a szavak és a tettek vannak egymással szembeállítva, hanem cselekedet a cselekedettel. A Jézus nevében prófétálók, ördögűzők, csodatévők az Isten akaratának a cselekvőivel szemben. Mindkét esetben hívő emberekről van szó. Akkor Jézus miért elutasító? Mert az utolsó ítélet példázatban a király is az emberséges cselekedeteket kéri számon: egy pohár vizet, ételt, ruhát, látogatást, s azok még azt sem tudták, hogy ezeket Jézusnak adták (Mt 25,31k.). Csak osztoztak, adtak abból, amijük volt. Az ítélet mértéke nem a hit, nem a hitvallás vagy bibliaismeret, hanem az irgalmasság, a szükség és a szenvedés enyhítése. Nehezebb tehát a dolga annak, aki a Bibliát olvassa, templomba jár, imádkozik. Mert a hit próbája nem a vallásgyakorlás, hanem az életvitel. Az első testvérgyilkosság két oltár közelében történt. Káin Ábelt „istentisztelet” után ölte meg, miután Isten elé álltak áldozatukkal.

De nincs mitől megijedni, ha az „Uram, uram” vallomás valódi elköteleződés is arra, hogy Isten akaratát cselekedjük, nem a magunkét. 

IMÁDKOZZUNK!

Tudom „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál.

Azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott.”

(Róm 8,28) Döntöttem, Uram, és tudom. / Még akkor is, / ha kétségek fognak el, / ha bizonytalankodom, tudom, hogy te, / bár nem érdemlem, / de mégis, de mégis / szeretsz engem.

Hogy én is szeretni tudjak, / örök tervedbe belesimuljak, / és lássam, láthassam úgy / ezt a földi életet, mint amit ajándékba kaptam, / s hálából, örömmel visszaadtam, / kegyelmes Megváltóm, / neked. ÁMEN.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Vakok látnak Máté evangélista előszeretettel rendezi csokorba a hasonló történeteket. Az evangélium 8–9. fejezeteit a gyógyítástörténetek határozzák meg. Máté sajátossága, hogy Krisztus küldetését az ószövetségi ígéretek beteljesedéseként mutatja be: „minden beteget meggyógyított, hogy beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak: »Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta.«” (Mt 8,16–17) A sokféle betegségben szenvedők meggyógyításának sorában olvassuk, hogy két vak követte Jézust ezt kiáltozva: „Könyörülj rajtunk, Dávid Fia!” (Mt 9,27) Bementek utána a házba, ahol Jézus volt, és az Úr a hitük felől kérdezte őket. Miután megvallották, hogy Jézusnak van hatalma a gyógyításra, a látás visszaadására, megérintette szemüket, és megnyílt a szemük.

A betegségek, a testi fogyatékosságok a bűnökkel együtt kizárták, távol tartották az egyént Izráel közösségétől, az istentisztelettől. Papi szolgálatot sem végezhetett az, „akinek testi fogyatékossága van, tehát aki vak” (3Móz 21,18). Ezzel együtt a törvény különleges figyelmet és védelmet biztosított a vakok számára, ahogyan heti ószövetségi szakaszainkban olvassuk: „Átkozott, aki félrevezeti a vakot az úton! Az egész nép mondja rá: Ámen!” (5Móz 27,18) Egy másik helyen pedig: „A süketet ne szidalmazd, a vak elé ne vess gáncsot! Félj Istenedtől: Én vagyok az Úr!” (3Móz 19,14) A vakságnak van átvitt értelmű jelentése is a Bibliában: vak az, aki Isten tetteit, csodáit, akaratát nem látja, nem ismeri fel.

A börtönben lévő Keresztelő János kérdésére ezt üzente Jézus: „vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium...” (Mt 11,5) Jézus Krisztus valódi, isteni hatalmáról tanúskodnak a látásukat visszakapó vakok is.  PAP FERENC

2022. január 16.

Reformátusok Lapja 15

| KITEKINTŐ |

Irak északi részén, Moszultól 20 kilométerre fekszik a 363-ban alapított Mar Mattai kolostor, az egyik legrégebbi keresztény rendház

A megsemmisülés határán 1. rész

Rekviem a fogyatkozó iraki és szíriai keresztyénekért

WEBERNÉ ZSIKAI MÁRIA

Néhány hónappal azután, hogy Moszul felszabadult az Iszlám Állam (ISIS) hatalma alól, a várostól mintegy 20 kilométerre egy szerzetes tekintett a távolba a meredek hegyoldalba kapaszkodó Mar Mattai kolostor udvaráról. Még a kőre cseppenő víz hangját is hallani lehetett. Néhány nappal azelőtt az égbolt még az ISIS által felgyújtott olajkutak füstjétől volt ködös. A szerzetesek és püspökük végignézték, ahogy elfoglalták a közeli keresztyén városokat. Amikor a harcosok már csak 5 kilométerre voltak, azt tették, amit elődeik évszázadok óta: felkészültek a legrosszabbra. „Úgy gondoltuk, ha bántanak, az nekünk jutalom lesz” – mondta Juszuf szerzetes a mártíromságra utalva. Végül nem így lett. Kurd pesmerga fegyveresek megállították az ISIS előrenyomulását, a kolostor, amely 1600 év történelmi eseményeinek szemtanúja és túlélője, megmenekült. „Egy nagyobb terv részletét látjuk, mégpedig hogy kiűzzék a keresztyéneket a Közel-Keletről – érvelt a szemtanú. – De a saját jövőm itt, a kolostorban és Irakban sem kétséges. Lehet, hogy én leszek ezen a földön az utolsó keresztyén.”

A keresztyének zöme elmenekült azokról a földekről, ahol az Ószövetség prófétái vándoroltak, ahol Jézus Krisztus prédikált, ahol a „haldokló közösségek” némelyike azt vallja, közvetlenül Jézus tanítványaitól származnak. Néhányan a bizonytalan jövő reményébe kapaszkodva igyekeznek kitartani.

Az iszlám fundamentalista csoportok – elsősorban az Iszlám Állam (ISIS) – feldúlták Irak és Szíria egyes részeit, és a kihalás szélére sodorták az amúgy is megtizedelt keresztyén lakosságot. A keresztyének két évezrede élnek az arab világ­ban, és már a muszlimok előtt is jelen voltak, az európai gyarmatosítók megjelenése előtt is fontos részét képezték a 16 Reformátusok Lapja

2022. január 16.

Közel-Kelet kultúrájának. A térség keresztyéneinek helyzete igazán a keresztes háborúkat követően rendült meg, majd tovább romlott az alacsony születési arány, a kivándorlás, egyes helyeken az üldözés és az erőszak együttes hatása miatt. Ma a Közel-Kelet és Észak-Afrika lakosságának 93 százaléka muszlim. Nem először szembesülnek tehát hatalmas veszteségekkel, a múlt mészárlásait túlélték, de néhány országban lehet, hogy ez a válság most végzetes lesz.

Irakban a keresztyének úgy tartják, ők a világ egyik legrégebbi közössége. Földjük az ősi hit bölcsője, a Tigris és az Eufrátesz folyók közötti terület, amely a Szentírás teremtés-

|

történetének helyszínéül Szíriai kere sztyén lány szolgált, itt virágzott egyok Aleppób an kor az Édenkert, Ádám és Éva megkísértésének helye, itt élt Ábrám, aki Ur városában, a káldeusok földjén nevelkedett. A keresztyének csoportja ma káldeusokból, asszírokból, örményekből, ortodoxokból és protestánsokból áll. Miközben a keresztyének és más vallási kisebbségek a környező országokban diszkriminációt és üldözést szenvedtek, ezeket a csoportokat az akkori iraki elnök, Szaddám Huszein kormányzati rendszere nem bántotta.

Szaddám az iszlám szunnita ágához tartozott, amely az irakiak kevesebb mint 40 százalékát képviselte. Kisebbségi kormánya idején a keresztyének viszonylagos védelmet és közel azonos jogokat élveztek az iraki muszlim többséggel. Ez egyfajta társadalmi szerződés volt Irakban, vagyis a keresztyének megértették, ha nem avatkoznak bele a politikába, akkor jó életet is élhetnek. Sokan nem azért támogatták az elnök rendszerét, mert egyetértettek a politikájával, hanem féltek az alternatívától. A keresztyének soraiból számtalan üzletember, orvos, ügyvéd, mérnök került ki. Néhány kiválasztott a politikai elit tagja lett, mint például Tariq Aziz, aki Szaddám alatt külügyminiszterként és miniszterelnök-helyettesként politizált.

Az iraki háború előestéjén az országban a keresztyének számát 1,4 millióra becsülték (a lakosság mintegy hat százaléka). A helyzet azonban gyökeresen megváltozott a 2003 és 2011 kö-

KITEKINTŐ

|

zött lezajlott iraki háború után: a sorozatos üldözés miatt számuk ma száz-kétszáz ezer körül lehet. Az amerikai megszállás és az azt követő kaotikus évek alatt az ISIS létrehozta kalifátusát, és ezzel jelentős területet hajtott uralma alá. Fosztogatásait kiterjesztette szinte mindenkire, beleértve az ellenséges szunnitákat, de különösen a keresztyéneket, jazidikat és más vallási kisebbségeket. A keresztyének között gyakorlatilag népirtást hajtott végre, harcosai házról házra jártak, és a keresztyének otthonainak és üzleteinek ajtaját az arab ‫( نـ‬noon) betűvel jelölték meg, amely a Koránban a keresztyénekre használt ’naszara’ szó első betűje. Ez ősi utalás a názáreti Jézus követőire. A bélyeg súlyos jelentést hordoz: térj át, fizess adót vagy megölünk.

A gyilkosságok, emberrablások, kínzások és robbantások mindennapossá váltak. A templomok és emlékművek lerombolása egyes esetekben a nyilvánosság előtt zajlott. A nemi erőszak is széles körben elterjedt, jazidi és keresztyén lányok százait hurcolták el szexrabszolgának. Ahogy az ókorban, ingóságokként adták és osztották el őket. A többször megerőszakolt nőknél akut mentális zavarok, sőt teljes mentális összeomlás is kialakult. Sok keresztyént az iszlámra való áttérésre kényszerítettek, ami az ateisták számára jelentéktelennek tűnhet. De a lelkiismeret megsértése a szellemi nyugtalanság olyan állapotát eredményezi, amely megtöri a hitet, Isten és az ember legintimebb kapcsolatát.

Sorra estek el a keresztyén városok, megesett, hogy keresztyén lakóikat buszokba gyűjtötték és egy távoli helyre szállították, ahol magukra maradtak, néha a sivatag közepén, élelem és víz nélkül. Az ország északi részén fekvő Moszulból, amely Irak második legnagyobb városa, több mint százezer keresztyén menekült el távoli falvakba. Az itteni keresztyének elszenvedték a perzsák, kurdok és törökök invázióit, de minden üldözés után talpra álltak. Ez részben a hagyományukból fakad: hisznek a földjükhöz való szent jogukban. Voltak, akik Erbílen kívüli menekülttáborokban kötöttek ki, megint mások északabbra, Dahúkba mentek. Néhányan hetekig aludtak a földön Ankavában, mielőtt ideiglenes otthont találtak. Karakos csatatérré vált, az utcákon robbanóöveket és -mellényeket viselő ISIS-fegyveresek közelharcot vívtak az iraki hadsereg katonáival. A városban a keresztyének száma ötvenötezer főről tízezerre csökkent.

Hiába szenvedett 2017-ben a szélsőségesek kalifátusa katonai vereséget, hiába szabadult fel Moszul, a keresztyén családok továbbra is pánikban és aggodalomban élnek.

2022. január 16.

Reformátusok Lapja 17

| KITEKINTŐ |

Éledő remény a romos házak között Aleppóban

Tavaly a város egyetlen megmaradt temploma tartott heti egy vasárnapi istentiszteletet a mindössze néhány tucat családra apadt keresztyén közösségnek.

A Ninivei-síkságra, ahol Jónás próféta prédikált, elkezdtek visszaszivárogni a keresztyén családok, de továbbra is erősen érzékelhető a politikai és a társadalmi feszültség, a traumák hatalmasak. Az emberek elfáradtak és még évekre van szükségük ahhoz, hogy talpra álljanak. Mustafa al-Kadhimi miniszterelnök 2020. május 7-i hivatalba lépése óta több alkalommal is kifejezte szándékát, hogy megállítsa a keresztyének elvándorlását és bevonja őket az ország újjáépítésébe, hiszen az iraki társadalom fontos részét képezik. A biztonság hiánya, valamint a helyi milíciák és ellenséges csoportok folyamatos zaklatása, megfélemlítése és követelései azonban továbbra is fenyegetik az iraki keresztyén közösséget.

Szíria a keresztyénség bölcsője, a Közel-Kelet másik fontos országa, ahol az arab tavasz előtt jelentős keresztyén kisebbség élt. Az egyiptomi kopt közösség mellett a szíriai keresztyének töltötték be a legjelentősebb szerepet a térségben. Szíria lakosságát hét fő csoport alkotja: a szunnita muszlimok, a síita muszlimok (alaviták és izmaeliták), a keresztyének, a drúzok, a kurdok, a cserkeszek, valamint a hontalan palesztin menekültek és leszármazottaik. A keresztyének Szíria földjén nem bevándorlók, ők az országalapítók és az őslakosok. Az ország lakosságának nyolcvan százalékát tették ki, mielőtt az iszlám a 7. században megérkezett. Itt tért meg Saul a damaszkuszi úton, Pál első missziói útja Antiókhiába vezetett, amely az ókori Szíria része volt, ma Törökországban található. A hívőket ezen a helyen nevezték először keresztyéneknek (ApCsel 11,26). A 2. és a 4. század között Antiókhiában teológiai iskolát alapítottak. Az ország hosszú ideig a keresztyének menedéke volt, különösen 18 Reformátusok Lapja

2022. január 16.

Vasárnapi iskolás gyermekek az aleppói örmény Béthel Gyülekezetben

|

KITEKINTŐ

|

Damaszkuszi hangulat

az első világháború után, illetve az Irak elleni amerikai támadást követően. Különböző ősi, bár egyre fogyatkozó közösségei élnek a területen, közöttük szír ortodoxok, maroniták, asszírok (káldok), latinok, protestánsok, görög ortodoxok, melkiták és örmény ortodoxok. Más etnikai és vallási közösségektől eltérően a szíriai keresztyének az ország egész területét benépesítették.

A 2011-ben indult forradalmi hullámot megelőző időszakban Szíriában viszonylag kielégítő volt a keresztyének helyzete, amiben szerepet játszott az Aszad família politikai hatalma.

Az egyház és a politikai vezetés közötti szövetséget az 1970es években a radikális iszlamista csoportoktól való félelem is megerősítette, különösen miután a kormányon lévő Baasz párt és a Muszlim Testvériség 1978 és 1982 között szembefordult egymással.

A 2010 decemberében Tunéziából induló, majd egy „A Nyugat a technológia, a tudás. hónappal később EgyiptoA Kelet hagyományosabb. mon is átvonuló népfelkelési hullám sok szíriai fiaHa itt valamit lerombolnak, talt, köztük keresztyéneket azt soha többé nem lehet újjáépíteni.” is magával sodort, és 2011 márciusában Szíria is csatlakozott az arab tavaszhoz a kormány elleni első tüntetéssel.

A forrongásból hamarosan a modern kor egyik leghalálosabb és legpusztítóbb polgárháborúja lett. Külföldi hatalmak kezdtek állást foglalni, pénzt, fegyvereket, katonákat küldtek, és a káosz súlyosbodásával olyan szélsőséges dzsihadista szervezetek is bekapcsolódtak a küzdelembe – saját céljaik elérése érdekében –, mint az al-Kaida, az ISIS vagy az al-Kaida helyi ága, az al-Nuszra Front. Az ISIS alig egy év alatt nagy területekre terjesztette ki az ellenőrzését. A polgárháború sújtotta Szíria 22 milliós lakosságának több mint fele elmenekült otthonából.

Korábban a szíriai keresztyének a teljes lakosság 15 százalékát tették ki, jelenleg a becslések szerint számuk nem haladja meg a 2 százalékot. Csak Aleppóban több mint harmincötezer építményt rongáltak meg vagy romboltak le, mielőtt a kormány 2016 végén visszafoglalta.

2014 szeptemberében az Egyesült Államok egy kiterjedt nemzetközi koalíció élén légiháborút indított az ISIS ellen.

2017 végére egész Szíriában sikerült felszabadítani a megszállt területeket. 2021-re az országban katonai patthelyzet alakult ki: az országot gyakorlatilag felosztották négy-öt területre, amelyeket különböző erők ellenőriznek, és többségük harmadik államok támogatását élvezi. „A keresztyén jelenlét, a keresztyén hit minden tekintetben csökken ezen az ősi területen“ – mondják a helyiek. „De a mi gyökereink itt vannak. A keletről nyugatra költöző emberek asszimilálódnak, mi pedig örökre eltűnünk. A Nyugat a technológia, a tudás. A Kelet hagyományosabb. Ha itt valamit lerombolnak, azt soha többé nem lehet újjáépíteni.”  FOTÓ: FEKE GYÖRGY, HARMATHY ANDRÁS, SÜMEGHY GYULA, WIKIPÉDIA

2022. január 16.

Reformátusok Lapja 19

| INTERJÚ |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

Ha Jézus belép…

LXVI. ÉVFOLYAM,

3. SZÁM,

2022. JANUÁR 16.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Ünnepek előtt láttam egy karikatúrát. A rajzon Jézus állt egy ajtó előtt. Belülről öten is nyomták az ajtót. Egyikük vezényelt: – Be ne engedjétek, mert mindent felforgat. – Teljesen igaz a kép, de úgy, hogy a megoldhatatlan rendezetlenségeket is helyükre teszi. Így történt ez annak a fiatalasszonynak az életében is, aki Jézussal először apósa temetésének intézése kapcsán találkozott. Már a hivatalban is beszélgetett vele valaki Jézusról, majd a lelkipásztorral – aki szeretettel fogadta – folytatódott… A temetési igehirdetés még inkább felkeltette a gyermekkorában meg sem keresztelt, hittel igazán addig nem foglalkozó asszony figyelmét. Rávette férjét, hogy vasárnaponként menjenek templomba. A lelkipásztortól hamarosan újabb beszélgetést kért, s ennek folyamán bevallotta, hogy életük számos területén baj van. A csúcs, hogy édesanyját huszonhét éve nem látta, mert apja korai halála után haraggal és gyűlölettel váltak el egymástól. Több beszélgetés után jelentkezett felnőttkonfirmációs tanfolyamra. Rácsodálkozott Isten szeretetére és az élet igazi „szerkezetére”, amely a Bibliában bontakozott ki előtte. Konfirmált, meg is keresztelkedett, de még nem fogadta be Jézust Megváltójának.

Közben nagy változás következett be az életükben. 16 év után „kaptak” egy felnevelendő csecsemőt. Azt már tudta, hogy minden gyermek Isten ajándéka, de a hosszú várakozás után ők még inkább így tekintettek a kicsire.

Ezután jutott el egy gyülekezeti csendeshétre, ott befogadta Jézust a szívébe, és letette bűneit a kereszt alá. Őt idézem: „Ez a fordulópont gyökeresen megváltoztatta életünket, de Isten munkálkodása igazán csak most kezdődött el. Az előttem lévő megpróbáltatások feldolgozásához egy gyülekezeti testvérben lelki segítőtársat kaptam, aki mély hitével, személyes példamutatásával és lelkigondozói szolgálatával átsegített engem és családomat ezen a nehéz időszakon.”

A csendeshéten Isten megmutatta és megbocsátotta neki az édesanyja ellen elkövetett bűneit. A hét után felhívta a népességnyilvántartót, és az ügyintéző elárulta neki, hogy édesanyja még él. Eljuttatta hozzá bocsánatkérő levelét. A válaszban megkapta, hogy édesanyja megbocsát, és szeretné megismerni kis unokáját. Hányatott életút után, súlyos betegen találtak rá vidéken egy pszichiátriai otthonban, ahova kényszerből helyezték el, mivel egyedül nem tudta már magát ellátni. Megtapasztalta huszonhét év utáni egymásra találásukban, hogy az Istentől kapott szeretet erősebb a halálnál. Megtanulta, hogy egyedül az Úr képes a gyűlöletet szeretetté változtatni.

Ez a szeretet azóta is betölti családjuk életét. Megtapasztalták – ha nem is egyik napról a másikra –, hogy Jézus jelenléte a rendezetlen dolgokat, kapcsolatokat lépésről lépésre a helyére teszi.  VÉGH TAMÁS

ÁRA: 500 FT

Emberi életek fillérekből 9 771419 856007

ERDÉLYI DÁNIEL: „NAGYON VÁGYTAM ÁLDÁSSÁ LENNI AZ EMBEREKNEK”

22003

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: .........................................................................................

Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................

Telefon (nem kötelező): ...........................................................

Aláírás: ...................................................................................

ReformátusokLapja Lapja 2019.

2021.január augusztus 6. 8.

20 20 Reformátusok





1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

| GONDOLATOK |

T. NÉMETH LÁSZLÓ

Vihar elkapta búzaszemek

A szerző történész, újságíró, lapszerkesztő, a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa

Illusztráció: freepik.com

Egy Németországban állomásozó amerikai katona édesanyjának írt levele 76 év után érkezett meg Massachusettsbe. John Gonsalves őrmester 22 évesen írta a levelet 1945 decemberében. A felbontatlan levél 75 évig hevert az amerikai postaszolgálat egy pittsburghi hivatalában, mielőtt megtalálták volna – adta hírül az MTI az elmúlt héten. Bár a címzett és a levél szerzője már nem láthatta az egykori írást, azonban a néhai katona özvegye megkaphatta a régi szöveget. Engem azonban egy másik levél is megérintett, amely idejében megérkezett a világháborút követő években:

„Kedves Nagytiszteletű Úr! Az ősi »Alma Mater« üzent! Vigaszt, szeretetet, hazavárást küldött. Az élet kereste és megtalálta az eltűnteket. Isten jóságos kegyelme, hogy a megtaláltak is üzenhetnek. A kapott kincsek még nem vesztek el, ha el is takarta, mélyen elfojtotta a mulandóság hamva. A szikrák még élnek, s isteni erőre várnak, hogy újból loboghassanak. Az internátus szobáit járva, a tüzes szemű kis gimnazistákat szemlélve, a könyvtárban hagyott utolsó emlékünket nézve jusson eszébe, hogy itt messze két vihar elkapta búzaszem nagyon, de nagyon vágyódik az elszakadt termőtalaj után. Vágyódó szívünkből imádságos gondolataink haza-haza szállnak, hogy az esti órák áhítattermi csendjében magukhoz öleljék a szeretteket, erőt merítsenek a közösség hitéből. A hívogató harangszó, a zsoltárt zengő orgona, a bűnbocsátó kegyelmi ajándékok még nem haltak ki bennünk, csak nagyon mélyen el vannak temetve, s várják az új életre hívást. Ilyen gondolatokkal küldjük szívünk

meleg köszöntését az »Alma Maternek«, a tanári kar minden tagjának és családjának, az ifjúságnak, a gyülekezeti közösségnek, külön Nagytiszteletű úrnak is... Gyula és Gyuszi.”

Ezek a sorok hetvenöt évvel ezelőtt, 1947 januárjában jelentek meg az akkor újraindult Sárospataki Református Lapok hasábjain. Gyula és Gyuszi, a „két vihar elkapta búzaszem” teológusok voltak, akik hadifogságból küldtek üzenetet „valahonnan Oroszországból”.

Idén az 1947-es évnek, amely nagy változást hozott hazánk életében, ismét kerek évfordulója van. Ha az akkori magyarországi eseményekre gondolunk, ünneplésre nem sok okunk lesz, emlékezni azonban kötelességünk – a szovjet munkatáborokban sínylődőkre és a Kárpát-medencében meghurcoltakra egyaránt. Bár a magyarországi kommunista politikusok már 1945-ben is nyilvánvalóvá tették politikai szándékaikat, a hetvenöt évvel ezelőtti esztendő egymás után hozta azokat az eseményeket, amelyek egyházunk (és egyházunk tagjainak) életét is évtizedekre meghatározták.

Bár a Sárospataki Református Lapok említett – 1947. január 15-én megjelent – lapszáma az újság két év utáni újraindulását köszöntötte, és a megújulást tűzte ki célul, Magyarország életében éppen egyre nehezebb idők következtek.

Februárban a szovjetek elhurcolták Kovács Béla kisgazdapárti főtitkárt, majd néhány héttel később lemondatták Nagy Ferenc miniszterelnököt.

A hitoktatást fakultatívvá akarták tenni, és megindultak az államosítások. Ősszel az úgynevezett kékcédulás csalással a kommunisták megnyerték a parlamenti választást, és egyre erőszakosabban igázták le a magyar társadalmat.

A pataki lap főszerkesztője, Marton János és a Tiszáninneni Egyházkerület püspöke, Enyedy Andor egyaránt az egyház megújulását szorgalmazták írásukban. Olyan időszakban, amelyben egyre fenyegetőbb veszély leselkedett az egyházakra és intézményeikre, ők az Ige szavára hívták fel a figyelmet: „Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint.” (Ef 4,23, Károli-ford.)

Ebben a zajos világban kell nekünk, keresztyéneknek megtalálni a csendet, amelyben Krisztus által megújíthatjuk lelkünket – meghallva az életre hívást akkor is, amikor időről időre talajt vesztett, vihar elkapta búzaszemeknek érezzük magunkat.  2022. január 16.

Reformátusok Lapja 21

| INTERJÚ |

Használatra születtek BALOGH-ZILA TEODÓRA

Lelkész és énektanár, aki az egyházi énekek tanítását csoportos lelkigondozásnak látja, a zsoltárokat pedig az indulatkezelés legjobb eszközének. Óra közben viccet mesél, és nem csüggeszti, hogy diákjai a hatodik-hetedik tanórában leginkább pihenni ülnek be hozzá. Kurgyis Andrást, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának ének- és vallástanárát az iskolában töltött utolsó tanévében Makkai Sándor-díjjal ismerték el. Interjúnkban egy pálya mérlege és tanulsága.

„A református nevelési eszmények átültetéséért a mindennapi pedagógiai gyakorlatba” – ez áll az egyházi díjhoz kapcsolódó indoklásban, ezért az átültető munkáért kapta az elismerést.

De mit takar pontosan a „református nevelési kifejezés?”

A Biblia-alapú nevelést jelenti. Az én életem talán mindig is ekörül forgott. A teológiára jóval azután jelentkeztem, hogy elkezdtem volna tanítani, de csak ennek elvégzése után tudatosult bennem, hogy a tanórákon leginkább lelkészi jelenléttel dolgozom. Talán ezért is működnek jól ezek az órák. Az egyházi énekek tanítása – ahogy látom – elsősorban nem énektanári feladat, inkább csoportos lelkigondozói munka.

Mi történik egy egyháziének-órán?

A teljes énekeskönyvet képtelenség megmutatni. Viszont van egy szűkebb repertoár, amelyet el tudunk mélyíteni, ez aztán útravalóvá válik az életre. A kollégium gimnáziumában az elmélyítést segítik a rövid reggeli áhítatok, amelyek az első óra kezdő 2-3 percét jelentik. Rövid bibliai szakasz, ének és imádság – minden reggel így indul. Remélem, hogy ezzel – az órai szigor nélkül is – beleivódnak a gyerekekbe ezek a szövegek és dallamok. Ez azért is fontos, mert az egyháziének-órák száma csökken. Jövő szeptembertől nálunk is a négyből csupán egy évben tanítjuk majd órai keretek között. Élete gyökeresen kötődik a Debreceni Református Kollégiumhoz. Itt volt diák, itt talált társat, itt tanít, és még gyermekei is jártak az intézménybe. Gyakorlatilag itt élte le az életét.

Emlékszik az első kapcsolódási pontra?

1971-ben kerültem a kollégiumba, ekkor már bátyám két éve itt tanult. Korábban is fontolgattam, hogy a kollégiumban működő nyári kántorképző tanfolyamon részt veszek, de akkor otthoni hangszer és lehetőség híján végül nem lett az egészből semmi. Amikor bekerültem az iskolába, az évközi kántorképző tanfolyamot is rögtön elkezdtem.

A Makkai-díj méltatásában mentoráról, Berkesi Sándorról, a Kollégiumi Kántus egykori vezetőjéről is sok szó esik.

Berkesi tanár úrral nem csupán a kóruspróbákon, hanem a gimnáziumi énekórákon is találkoztam. Igyekeztem segíteni az osztályban is, a kántusban is, ahol hamar vezetőségi tag let22 Reformátusok Lapja

2022. január 16.

tem. Érettségi után hosszas tépelődést követően úgy döntöttem, nem tanulok tovább. Édesapám Vác mellett volt lelkész, az ottani postán helyezkedtem el, aztán ott ragadtam. Egyszer megtudtam, hogy a Kántus nem túl messze ad koncertet.

Meghallgattam őket, és egyértelművé vált számomra, hogy a zenével szeretnék foglalkozni. Megkérdeztem tanár úrtól, mit tegyek. Végül visszatértem Debrecenbe, ahol elvégeztem a zeneművészeti szakközépiskola szakmai részét. Innen kerültem – hét évvel érettségi után – a főiskolára, karvezetést, szolfézst tanultam, mellette pedig a Csokonai Színház énekkarában énekeltem, innen volt bevételem. A gyerekkori gyakorlás hiányában ekkorra már lecsúsztam a zenészéletről, a tanári pálya viszont kézenfekvő volt. Mielőtt végzős főiskolás lettem volna, Berkesi Sándor megkeresett, hogy sok a munka, nem bírja, jönnék-e mellé segíteni a gimnáziumba – nem volt kérdés, igent mondtam. Eleinte az évközi kántorképzőn tanítottam, az internátusban voltam felügyelő, és a kántusban is igyekeztem helytállni. Úgy érezte, hazatalált?

Egyrészről igen, másrészről pedig volt bennem egy kis félelem: két óriás között kellett helytállnom: Karasszon Dezső és Berkesi Sándor tanítottak akkoriban a kollégiumban. Igazán sosem tudtam megfogalmazni, miért, de végig bennem volt az aggodalom, hogy a két naggyal hogyan tudok lépést tartani. Aztán persze az Úristen megmutatta, ahogyan jöttek a feladatok, mindet el tudtam végezni. A kezdeti félelmek után szép lassan rátaláltam a célomra: hogy tolmácsa legyek az énekeknek, Isten üzenetének. Később Karasszon tanár úr már csak a főiskolán dolgozott, ekkor örököltem meg a gimnáziumi egyháziének-óráit. Berkesi tanár úr hasonló elfoglaltsága miatt szintén adott át egy-két órát. Amikor pedig eltörölték az év közbeni kántorképzést, maradt a gimnáziumi tanítás. Volt időszak, amikor nagyon leértékeltem, amit csináltam. Elveszett közlegénynek éreztem magam. De aztán érkeztek visszajelzések, ami sokat segített. Később, amikor a teológiát elkezdtem, padtársaim a volt diákjaim lettek. Itt-ott-amott összefutottam velük, kedvesen, mosolygósan mondták el az emlékeiket. Egy idő után kénytelen voltam elhinni, hogy szeretnek a gyerekek.

Nagyon jó érzés volt.

| INTERJÚ |

„A kezdeti félelmek után szép lassan rátaláltam a célomra: hogy tolmácsa legyek az énekeknek, Isten üzenetének.”

2022. január 16.

Reformátusok Lapja 23

| INTERJÚ |

Az egyházi ének nem minden tanuló kedvenc tárgya. Amikor egyre több ilyen órát kapott, örült ennek, látott benne kihívást?

Pont az volt, és most talán még inkább az a kihívás, hogy az egyházi ének respektusa a sor végén áll. Bennem mégis az a tudat alakult ki, hogy ez a legfontosabb, amit csinálhatok. Egyházi éneket nem mindenki tud tanítani. Amikor a teológiára beiratkoztam, órakedvezményt kaptam a gimnáziumban: lejjebb adtam az egyházi énekből, és a hagyományos énekórákat tartottam inkább. Azt láttam, hogy az utódaim, akik egyébként jó énektanárok, nehezen boldogulnak, nem könnyen tudnak szót érteni a gyerekekkel az egyházi órán – félreértés ne essék, nem az én kiválóságomat jelzi ez. A tárgy komplexitásához nehéz embert találni. Énektanárt lehet keríteni, vallástanárt is, a kettő ötvözetét már kevésbé.

„Olyan emberekre van szükség, Mi a kulcsa egy jó egyháziének-órának? akik számára életbevágóan Ezeken az órákon nem csupán fontos ez a kincs, és akik másoknak is az éneklésen van a hangsúly, meg tudják mutatni, hogy miért az.” a régi énekeskönyvi énekeket a háttérüzenetet is érteni kell. nem ismerik. A könnyűzene kiUgyanakkor az is fontos, hogy fejezésszerűbb, sokszor maga a tanárként a helyén kezeljük az szöveg sem annyira lényeges. De egyébként nem is lehet ös�órát: engedjünk, amikor engedni kell, és követeljünk, amikor szehasonlítani a két zenei kultúrát, hiszen más célból jöttek létkövetelni. Én vállaltan nem a legnagyobb szakmaiságra töre. A könnyűzene alapja a könnyen eladhatóság, a kereskedelrekszem ezeken az órákon. Nem akarom, hogy a kamasz diák mi szempont, abban pedig nem hiszek, hogy az ifjúságot csak is azon görcsöljön, hogy neki egyedül, kristálytiszta hangon ezekkel az énekekkel lehet közel hozni az egyházhoz. kell énekelnie mások előtt. Hadd legyen pihentető, élményt adó órában része. Elsúlytalanítottam az osztályzási részt, és Miért, milyen céllal jöttek létre a régebbi hagyományból ereazt mondtam, hogy az éneklés közügy. Együtt éneklünk. Azt dő énekek? viszont elvárom, hogy ebben mindenki vegyen részt, senki Imádság céljából: használatra születtek. A zsoltárok sokféne maradjon ki a közösségből csak azért, mert úgy gondolja, leképpen használható eszközök, helyük és funkciójuk van a hogy nincs hangja. Azt hiszem, ezeknek az óráknak az egyik mindennapi életben. Évezredeken át használták őket: zsidók értéke, hogy a rohanásból ki lehet vonni a gyereket. Amikor is, keresztyének is, reformátusok is, katolikusok is. Az már hullafáradtan beesnek a délutáni órámra, mindig elmondom más kérdés, hogy azért van szükség a tanárra, hogy segítsen nekik: látom, hogy fáradtak, de csak csinálják azt, amit itt visszanyúlni és frissé tenni ezeket. kell, adják bele magukat a közös éneklés élményébe, és meg fogják látni, hogy frissebben mennek ki, mint ahogy bejöttek.

Hogyan lehet a kamaszokkal megszerettetni a több száz éves Van, aki ezt észreveszi, megköszöni, és valóban jó élmény énekeket? számára az énekóra.

Fontos, hogy a régi énekeknél rákérdezzünk az evidensnek tartott részekre is. Egyszerűen csak fel kell tenni a kérdést: Nem lenne egyszerűbb mai, népszerűbb énekeket tanítani szerintetek ez mit jelent? Az is lényeges, hogy az egyes éneezeken az órákon? kekhez és üzenetükhöz rövid, elvihető emlékeket, élményeket Egyszerűbb lenne, de pont a lényeg veszne el. Ahogyan telik föadjunk tanítás közben, később ezekről aztán beugrik maga az löttem az idő, egyre inkább konzervatív vagyok e tekintetben. ének is. Egyébként a gyülekezeti énektanításnál is ez a kulcs.

Az egyházi könnyűzene, bár könnyebben megragadható, sem Arra is szükség van, hogy egy tanáron látszódjon: szereti a zeneileg, sem szövegében nem rejt akkora kincseket, mint határgyát. Talán ez nálam is észrevehető, ahogyan az is, hogy gyományos énekeink. Vállalom: féltékenyen őrzöm az énekesotthon vagyok abban a világban, amiről beszélek. Amikor egykönyvi kultúrát. Egyébként volt, hogy a gyerekek is kérdezték, házi zenei fórumokon előjött a kérdés, hogy a zsoltárok távol miért nem éneklünk ifjúsági éneket. Arra hivatkoztam, hogy vannak-e a ma emberétől, nyilvánvalóvá lett, hogy nem formivel azokat az áhítatokon egyébként is éneklik, sőt, magukráskérdésről van szó, hanem tolmácskérdésről. Azaz nem a tól is hallgatják, sajnálom a heti egy órát erre használni, mert 24 Reformátusok Lapja

2022. január 16.

| INTERJÚ |

lefér, sőt, itt van helye egyedül, hogy aztán az imádság révén átfordulhasson és felszabadulhassunk.

A zsoltáréneklés ezek szerint a legőszintébb műfaj?

Csak így van értelme. Ha nem tudjuk beletenni az imánkba, ami a lelkünkben van, akkor az bennünket fojt meg. Nem úgy vezetem le az indulatomat, hogy tányért verek a földhöz, hanem kimondom Isten előtt, és az imádságban föloldódó bocsánatot veszek, így aztán bocsánatot tudok adni az ellenségnek, és nem úgy állok föl, ahogy letérdeltem.

zsoltároknak veszett el a létjogosultsága, inkább azokból lett kevesebb, akik képesek tolmácsolni, átadni: szituációba helyezni azt az óriási kincset, ami azokban van. Olyan emberekre van szükség, akik számára életbevágóan fontos ez a kincs, és akik másoknak is meg tudják mutatni, hogy miért az.

Tudna példát hozni arra, hogyan lehet „használhatóvá” tenni egy éneket?

Egyszer a Nagytemplomban kellett megtanítanom a 35. zsoltárt. „Perelj, Uram, perlőimmel, harcolj én ellenségimmel...” – kezdődik a nem túl baráti hangvételű ének, végig iszonyatos kemény, harcos versszakokkal. Megkérdeztem a padokban ülőket, vajon milyen ember az, aki Istennel akarja megveretni az ellenségét; aki felkiált, hogy egyszerűen haljon meg a másik. Márpedig első ránézésre ezt olvassuk ki a sorokból, sőt, jól tudjuk, nem egy hasonló átokzsoltár van a Bibliában. Na de mit látunk ezekben, mi a fájdalmas helyzetekre a megoldás? Egyáltalán nem az, hogy az ember utasítja mérgében Istent, haljon meg a másik. A 35. zsoltárban fájdalmat, kínt és mérhetetlen dühöt látunk, de azt is, hogy a zsoltármondó minden kínját Isten elé teszi: ha Isten akar, tegyen igazságot. Ez nem magától értetődő, hiszen a szavak kemények, az indulat ott van bennük. Végső soron a kimondással mégis megtörténik az elengedés: elmondom Istennek minden dühömet, fájdalmamat, és rábízom, hogy cselekedjen, amit akar. Ebben a kérésben nemcsak az van benne, hogy „Istenem, kérlek, rendezd le a másikat”, hanem hogy „velem is beszélgess el, engem is tegyél a helyemre”. Azt hiszem, nem kell bemutatni egyik diáknak sem, milyen dühösnek lenni, azt viszont meg tudja mutatni ez az ének, hogy mit kezdhetünk a dühünkkel: az indulatot bele lehet tenni egy imádságba. Sokan vádolják a keresztyéneket azzal, hogy elfojtják az érzelmeket.

Ez nem igaz, példa erre ez a zsoltár is. Lám, még az átok is be-

Komoly példát hozott, de diákkoromból jól emlékszem, a vicceket is szívesen használja tanítás közben. Nem egy szóvicc ugrik be ma is, amikor éneklem az éneket.

A vicc az örömről és az örömátadásról szól. Szeretek viccelődni az órákon. Lám, az ön esetében is bevált, megjegyezte. Ma már kevésbé értik a szóvicceimet a gyerekek, legalábbis nem mindig nevetést vált ki, azt mondják, fárasztó – no de én akkor is mondom. Mert legalább megmarad bennük, és azért néha nevetnek is, ami jó. Főleg amikor a sok elméleti óra után álmosan beülnek hozzám. Ilyenkor mondok egy-két viccet, mosolyognak, aztán a harmadik után nevetni is tud egy-kettő. Én az örömről szeretnék tanúbizonyságot tenni, mert az énekek örömből vannak és örömöt is adnak.

Már jó ideje tanított, amikor jelentkezett a teológia lelkész szakára. Miért volt szükség arra, hogy felívelő karrierje mellett ezt is elvégezze? Édesapám és feleségem is lelkész, megvolt a minta. Sokszor éreztem, hogy a lelkészek közt inkább otthon érzem magam, mint a zenészek közt. Talán a megalapozott zenei nevelés hiánya tett bizonytalanná. Amikor másodéves gimnazista voltam, egy koncert hallgatása közben eldőlt bennem: lelkész leszek, de amikor az érettségire került a sor, láttam édesapám akkori terheltségét, és tudtam, hogy ha saját magamnak kell beosztanom az időmet, el fogok veszni. Rossz pap van elég, nem kell, hogy legyen még egy, mondtam, de a hiányérzet mindig bennem maradt. Sokáig az töltötte ki az időmet, hogy a kántus életét szerveztem, a tenor szólam élén is én álltam. Aztán egy hangszál-megbetegedés folytán már nem tudtam többé annyit énekelni. Űr keletkezett az életemben. Ekkor elmentem az azóta püspök Fekete Károlyhoz beszélgetni, ő segített dönteni. Az egyházzenei szak és a teológia között hányódtam. Azt mondta, ami az egyházzenéhez kell, azt az én ismereteimmel már fel tudom szívni a könyvekből, de a teológia segítene kiteljesedni tudásban és lelkiekben is. Igaza volt.

Sohasem akart gyülekezeti szolgálatot vállalni?

Az én gyülekezetem az ifjúság. Örülök, ha alkalomadtán hívnak valahová, de nem szeretnék egyszerre két lovat megülni.

Annak idején tanáraim között többen is voltak lelkész-tanárok, most én is az lettem.  FOTÓ: ZELENKA ATTILA 2022. január 16.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Református konyha Kapás Csilla, akinek fotóival rendszeresen találkozhatnak lapunkban, ezt a családi receptet ajánlja szeretettel: „A nagymamám rendszeresen pehelyfánkot küldött a kollégáimnak, akik a jénai tálban fasírtnak nézték, mindig hatalmas volt a meglepetés, hogy mennyire finom a sötét kakaóba forgatott édesség. Kilenc unokából én a legidősebb vagyok. Máté, a legkisebb unoka az apró törökszentmiklósi konyhában így írta le szigorú kántor-pedagógus nagymamánk sütése alapján a receptet.”

PEHELYFÁNK

Hozzávalók: 6 dl tej, 6 tojás sárgája, 10 tojás fe­ hérje, 6 dl liszt (rétes), 3 dkg vaj, 1 liter olaj. Krém: 1 vaníliás puding, 4 tojás sárgája, 5 kanál cukor, 1 kanál liszt, 1 kanál vaníliás cukor, 6 dl tej.

ELKÉSZÍTÉSE: A tejet a vajjal együtt forraljuk, a lisztet hozzáadjuk, jól belekavarjuk. Megvárjuk, hogy langyosra hűljön, és egyenként dolgozzuk bele 6 tojás sárgáját és a 10 fehérje habját...

A forró olajban megsütünk egy krumplit, hogy a nedvességet felszívja. A nokedli sűrűségű tésztából nagyobb diónyi gömböket teszünk az olajba. A forróságot hol erősítjük, hol gyengítjük. A gömbök pukkadoznak és forognak, és barnára sülnek.

Krém: A lisztet és a pudingot kevés tejjel leáztatjuk 10 percre. A tojássárgáját és a cukrokat hozzáadva a többi tejjel sűrű krémmé főzzük.

A megtöltött fánkokat kakaós porcukorba forgatjuk. („A kis Máté már jóval magasabb nálam, ekkor még szakácsnak készült, azóta zenész lett.”)  26 Reformátusok Lapja

2022. január 16.

A Zsoltárok könyvéből idézünk.

Vízszintes: 1. Londoni Sanyi! 5. Az idézet első része (N, A, É, R). 14. Érdemi rész. 15. Szögmérték. 16. Máj termeli.17. Iljusin felségjele. 18. Könyvet megjelentető. 20. Dél-afrikai autójelzés. 21. Ebédidőben pihen. 24. GMI. 25.

Rudazat része! 26. Egykori telefontárs. 28. Rovartojás. 30. Kálium, bór és oxigén vegyjele. 32. Kínai hosszmérték. 33. Tőke egynemű betűi. 35. Színültig. 37. Fonalat erősít. 39. Általános forgalmi adó, röv. 41. Alul. 43. Becsületszó, angol úriemberek között! 45. Tégelyben van! 46. Az idézet befejező része. 48. Tüzet szüntetni. 49. Ez a közelebbi. 50. Jevgenyij Petrov alkotótársa (Ilja). 51. Spanyol gépkocsimárka. 52. Svájci mondahős (Vilmos). 54. Zsenge. 56. Dobolni kezd! 57. Portugália nemzeti légitársasága (TAP). 59. Tár.

61. Žiar szlovák falu magyar neve. 63. Kerti szerszám. 65. Kettőzött kettős betű. 67. Tengeri haramia. 69. Gáti Oszkár. 70. Részecskefizikai elnevezés.

72. Romhány határai! 73. Vásár központja! 75. Felkészítő. 77. Építőanyag.

80. Norvég könnyűzenei együttes.

Függőleges: 1. Az idézet második része (V, S, D, L). 2. Újság. 3. Olasz karmester (Alberto). 4. Egykori személyi számítógép. 5. Air …, légiposta. 6.

Teljesen beborít. 7. Román gépkocsijelzés. 8. Tervszerű megelőző karbantartás, röv. 9. Vezetékben kering. 10. Vízi jármű. 11. Állami bevétel. 12. Római 501. 13. Virágtartó. 19. Berlini sün! (IGEL) 22. Izomban rejlik. 23. Prágai domb. 25. Komárom-Esztergom megyei város lakója. 27. Külső tér irányába, népiesen. 29. Forgó részeket összefogó elem. 31. Szívelé. 34. … Pelin, tkp. Dimitar Ivanov Sztojanov. 36. Krapek. 38. Megkötött bogot felbontó.

40. József Attila költeménye. 42. Előkelő. 44. Királyok bora. 46. Régi magyar személynév. 47. Romba dől. 53. Olasz férfinév. 55. Rajzóra része! 58. Kossuth- és Jászai-díjas színésznő (Irén). 60. Észt egyetemi város. 62. A Duna jobb oldali mellékfolyója. 64. Hosszú ideig. 66. Kinyilatkoztat. 68. Francia nagyváros. 71. Denevér, angolul. 71. Bán betűi keverve. 74. Egykori iráni uralkodó. 76. Tallium vegyjele. 78. Klasszikus kötőszó. 79. Nóti Károly.

Előző rejtvényünk megfejtése: „Az Úr erőt ad népének, az Úr megáldja népét békességgel.” (Zsolt 29,11)

| GYERMEKEKNEK |

Állatok a Bibliában Ha az állatok beszélni tudnának, biztosan elmondanák kölykeiknek és fiókáiknak azokat a történeteket a Bibliából, amelyekben őseik szerepelnek. Most Burúk papa folytatja a mesélést fiainak a galambok történetéről.

SZÁRNYAS HÍRNÖK – Papa, papa! Mesélj még! – türelmetlenkedtek a galambfiak a fészekben. – Azt mondtad, hogy fontos helyeken szerepelünk a Bibliában.

– Ó, igen… – kezdte a történetet Burúk papa, és a kisgalambok lelkesen furakodtak köré. Olyan lelkesen, hogy a legkisebbet majd kitolták a fészekből.

– Hé, hé! Én is itt vagyok! – csipogott Gica, a legkisebb galambfióka. – Ne hagyjatok ki engem sem!

– Te csak maradj csendben! Jó neked ott hátul! Te! Te kis nyavalyás! – torkolták le a többiek. Ráadásul Geri, a legidősebb galambfióka egy jó nagyot koppintott csőrével Gica fejére.

– Hát, rólatok aztán nem lehet valami jó példát venni – intette le civakodó gyerekeit Burúk papa, és a kis Gicát közelebb húzta magához. – Pedig az Úr Jézus maga állított minket példaként a barátai elé, amikor azt mondta, hogy legyenek olyan szelídek, mint a galambok.

A fiókák megszégyellték magukat, és átölelték kistestvérüket: – Bocsi, Gica… Nem úgy gondoltuk… Máskor nem fordul elő…

A legkisebb galamb elnézően intett a szárnyával: – Tudom, tudom, soha többet – turbékolta, bár a testvérei valamiért úgy érezték, van egy kis gúny a hangjában. De Gica folytatta: – Ne is törődjünk a veszekedéssel! Inkább kezdjük el végre: hogy is van az a történet a galambokkal?

– Hát az úgy volt – kezdte a mesélést Burúk papa –, hogy az emberek nagyon gonoszak lettek. Egyre és egyre gonoszabbak. Ezért az Úr úgy döntött, elpusztítja az embereket, mégpedig özönvízzel. De az állatok nem tettek semmi ros�szat. Ezért Isten megparancsolta Nóénak, hogy építsen egy hatalmas bárkát. Akkorát, amelybe nemcsak ő fér el a családjával, hanem minden állatból meg tud menteni egy párat. Így kerültek a mi őseink is Nóé bárkájába. Amikor Nóé elkészült a bárkával, és az állatokat is elhelyezte, maga Isten csukta be a bárka ajtaját.

Negyven napig esett az eső. Mit esett? Zuhogott! Mit zuhogott? Ömlött, szakadt, mintha csak a földre akarná zúdítani Isten az összes vizet, ami az égben van. Csapkodtak a villámok, dörgött az ég, emeletmagas hullámok dobálták a bárkát. Az állatok rettegtek a félelemtől. Bőgtek, üvöltöttek, kapáltak a patáikkal, vagy éppen ugráltak ijedtükben.

A mi őseink is féltek. Sőt! Rettegtek. De tudták, ha Isten megígér valamit, akkor azt teljesíti. Ezért egy idő után már nem is

törődtek a süvítő széllel, a villámokkal, a mennydörgéssel, a csapkodó hullámokkal. Százötven napig tartott az ítéletidő.

Miután lecsendesedtek a hullámok, elállt az eső, és a szelek kezdték felszárítani a földet, Nóé kiküldött egy hollót, hogy nézzen szét, lakható-e már a föld.

– Egy hollót? Pfujjj! A hollókat utálj… – kezdett háborogni Geri, de az egyik testvére oldalba bökte. Erről rögtön eszébe jutott, hogy mit is mondott Jézus. Hogy neki szelídnek kéne lennie. Úgyhogy inkább elhallgatott.

– Szóval – folytatta Burúk papa –, a holló visszatért. Aztán újra és újra kirepült, de nem talált szárazföldet.

– Jóhogy! – kurjantott bele a történetbe Geri. – Majd éppen egy holló fog örömhírt hozni!

A testvérei szúrós szemmel néztek rá, úgyhogy inkább elhallgatott megint. Hiába… Ez a szelídség nehezen ment neki.

– Végül Nóé kiengedett egy galambot is, hogy lássa: vajon leapadt-e a víz a föld színéről. De még a galamb sem tudott leszállni, ezért visszatért hozzá a bárkába. Másodszorra viszont, amikor visszatért, egy olajágat hozott a csőrében. Ami azt jelentette, hogy vége az özönvíznek, és új élet kezdődik el.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2022. január 16.

Reformátusok Lapja 27

| MOZAIK |

ÖKUMENIKUS IMAHÉT 2022 A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) idén január 16–23. között szervezi meg az Ökumenikus Imahetet.

Az országos nyitó istentisztelet a tervek szerint 2022. január 16-án vasárnap 18 órakor kezdődik a Deák téri evangélikus templomban. Igét hirdet Erdő Péter bíboros és Balog Zoltán református püspök, a Zsinat lelkészi elnöke. A liturgiában a MEÖT tagegyházainak vezetői szolgálnak.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a MEÖT Elnöksége 2017-ben elfogadta, hogy az Ökumenikus Imahét országos nyitó istentiszteletének vasárnapja az üldözött keresztyénekért való imádkozás vasárnapja is legyen.

Az imahét anyagának nyomtatott változatát már eljuttatták a tagegyházakhoz, de letölthető a MEÖT honlapjáról is (meot.hu).

A MEÖT elnökségének javaslata alapján az Ökumenikus Imahét a tagegyházak aktuális járványügyi intézkedéseinek betartása mellett tartható meg.

A közös imaalkalmakhoz Isten áldását kívánják a szervezők az imahét központi igéjével: „Láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” (Mt 2,2) APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

HARANG eladó! Új öntésű, 725 kg-os, G han­ gú, füles. Érdeklődni: 06-30 728-8161, info@ harangontode.hu.

Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70-6309502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu.

40 éve működő családi manufaktúránk temp­­ lomok elektromos padfűtésének kivite­ le­ zé­ sével foglalkozik. Hazánkban közel 500 templomban az általunk készített fű­ tést használják. 30 éves karbantartási üzemidő, 8 év garancia, teljeskörű áramszolgáltatói ügyintézés. Elérhetőségünk: Correct-Vill Team Kft., Almásy Ákos ügyvezető, e-mail: www. correctvill.hu, telefon: +36-30-356-5023.

28 Reformátusok Lapja

2022. január 16.

Új rektor a Károli-egyetemen

Trócsányi László egyetemi tanár, európai parlamenti képviselő rektori kinevezését kezdeményezi a Károli Gáspár Református Egyetem élére a köztársasági elnöknél a Magyarországi Református Egyház (MRE). Ezt az egyetem szenátusa jelentette be, egyetértésben a Magyarországi Református Egyház Zsinata és annak lelkészi elnöke, Balog Zoltán püspök javaslatával.  FOTÓ: ÉRCZI LÁSZLÓ / KRE

ELISMERÉSEK

A járványhelyzet sem idén, sem az elmúlt évben nem tette lehetővé, hogy a szociális munka napja alkalmából adományozandó miniszteri díjakat személyesen adják át, azonban a 2020-as és 2021-es elismeréseket is eljuttatták a díjazottaknak.

A szociális és gyermekvédelmi területen végzett kiemelkedő szakmai tevékenység elismeréseként adományozzák a Pro Caritate Díjat, 2020-ban Bánné Kiss Erzsébet, a Cédrus Református Egyesített Szociális Intézmény vezetője, és Görcsös Éva, a Juhász Zsófia Református Szeretetotthon, Fogyatékosokat Ápoló és Gondozó Intézmény vezetője, 2021-ben pedig Csikó Katalin, a Kálvin János Református Idősek Otthona vezetője kapta az elismerést. A Szent Anna a Nevelőszülőkért Díjat a nevelőszülői hivatást példamutatóan gyakorló, kiemelkedő szakmai színvonalú tevékenység elismeréseként 2020-ban Laska Csabáné nevelőszülő, 2021-ben Kocsisné Böröcz Mária nevelőszülő kapta.

A HÉT KÉPE

A szíriai Homsz városa a polgárháború idején bombázások célpontja volt és világszerte címlapokra került. Képünkön egy szitává lőtt ajtó látható. A konfliktus 40 986 áldozatot követelt a városban. A becslések szerint megközelítőleg 40 000 keresztyén élt a területen, a polgárháború végére kevesebb mint 5000-en maradtak.  FOTÓ: HARMATHY ANDRÁS

| MOZAIK |

Tűzifával segít országszerte a Magyar Református Szeretetszolgálat Adománygyűjtést hirdet, a befolyt összegből pedig tűzifát vásárol országszerte a rászorulóknak a Magyar Református Szeretetszolgálat a tartósan hideg idő beköszöntével. A karitatív szervezet tűzifaprogramjához bárki csatlakozhat a 1358-as adományvonal felhívásával vagy az adomany.jobbadni.hu oldalon keresztül történő felajánlással.

Az elmúlt év végén egyre több híradásban olvashattunk arról, miszerint a poláris örvény következtében szinte sarkvidéki téli hidegre lehet számítani Európában. Habár a meteorológusok véleménye szerint nem lehet előre megjósolni, hogy milyen téli hőmérsékletre kell számítani, egy biztos: a kihűlés veszélye nemcsak azokat érinti, akik a szabadtéri szélsőséges hidegben tartózkodnak, hanem a tartósan 15 Celsius fok

alatti hőmérsékletű lakásban élőket is. Éppen ezért különösen fontos, hogy a következő időszakban segítséget nyújtsunk mindazoknak, akik számára nem elérhető az otthon melege.

A Magyar Református Szeretetszolgálat január és február hónapban tűzifaprogramot hirdetett, melyben azoknak a rászoruló nagycsaládosoknak, kisgyermeket nevelő szülőknek és nyugdíjas időseknek segít, akik fával fűtenek.

Az alapítvány célkitűzése, hogy legalább 100 kérelmező számára tudjon egy-egy köbméter tűzifát biztosítani a téli időszakban. Ennek eléréséhez országos adománygyűjtést hirdet a karitatív szervezet: az akcióhoz bárki csatlakozhat segítőként a 1358-as adományvonal felhívásával (minden hívás 500 forint) vagy az adomany.jobbadni.hu oldalon keresztül. A cél 2,5 millió forint összegyűjtése, melyből akár száz család számára lesz biztosított az otthon melege január–február hónapban.

– Azt tapasztaljuk, hogy az adventi időszakban sokak számára fontossá vált a rászoruló embertársaink támogatása, de a nehéz helyzetben élők korántsem csak decemberben küzdenek anyagi nehézségekkel. – hívja fel a figyelmet Győri-Simon Annamária, a Magyar Református Szeretetszolgálat adománykoordinációs ágazatának vezetője. – Szeretetszolgálatunk évek óta meghirdeti tűzifaprogramját, hogy a leghidegebb hónapokban segítséget tudjunk nyújtani az arra rászorulóknak. Bízunk benne, hogy támogatóink segítségével idén is sikerül a nélkülöző háztartásokban biztosítani az otthon melegét. – tette hozzá. 

Z generáció és a többiek Minden keresztyénnek vannak különleges ajándékai – egyedi készségek és képességek. Az egyház életben maradásához és növekedéséhez szükséges, hogy tagjai felismerjék, miben tehetségesek, majd azt kamatoztassák is a templom falain belül és kívül.

A magukat keresztyénnek vallók 82 százaléka és a hitüket gyakorlók 97 százaléka úgy tekint a Teremtőtől kapott ajándékaira és azok továbbfejlesztésére, mint az Istenhez való közeledés lehetőségére, derül ki a kaliforniai Venturában működő keresztyén közvélemény-kutató cég, a Barna Csoport egyik friss kutatásából.

A tanulmány, amely sorra veszi az egyes fogyasztói nemzedékeket, különösen a Z generáció, azaz a 2000 és 2010 között születettek, az első digitális bennszülöttek válaszaira volt kíváncsi. A többiek, a boomerek, az 1946 és 1965 között születettek, az X generáció, az 1960–1980 közöttiek, és a Y generáció tagjai, az 1980–1995 között világrajöttek sajátosságait is vizsgálták. A fiatalabb generációk, összehasonlítva az idősebbekkel, lényegesen nagyobb valószínűséggel értenek egyet azzal, hogy identitásukat az adottságaik és tehetségük alapján határozzák meg, amikor egy ismeretlennek bemutatkoznak. Közel minden negyedik Z és Y generációs hitét gyakorló keresztyén fiatal határozottan így vélekedik, közel kétszer annyian, mint az X generáció tagjai, és háromszor annyian, mint a boomerek. (Z generáció 24 százalék, Y generáció 25 százalék, X generáció 13 százalék, és a boomerek 7 százalék.)

2022. január 16.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat, presbitereket és kántorokat mutatunk be. Ezúttal Nagy Mariann-nal, a Kozármisleny és Környéke Református Társegyházközség lelkipásztorával beszélgettünk. latra, igyekszem segítséget nyújtani, bátorítani, vigasztalni, Isten igazságára rávilágítani az igehirdetéseimben. De sok minden változott is bennem. Muszáj is, hiszen a gyülekezet is változik. A legnagyobb változás talán abban volt, hogy megértettem, Istennek nem a statisztika és a teljesítményem a fontos. Folyamatosan képzem magam olyan kurzusokon, amelyek segítik a munkámat.

Nagy Mariann 1977ben született, teológiai tanulmányait Sárospatakon végezte, 2003-ban szentelték fel. Két lányát, a tizenöt éves Lucát és a tizenhárom éves Borit egyedül neveli.

3

1

Szatmárból került Baranyába. Emlékszik még az első kozármislenyi istentiszteletére?

Szatmár, Fehérgyarmat a szülővárosom, de ott nem szolgáltam soha. Abaújból kerültem a Nyírségbe, onnan vezetett az utam Baranyába, Pécsre, majd 2009-ben Kozármislenybe. Először helyettes lelkipásztorként szolgáltam a gyülekezetben. Szomorú volt a kezdet, hiszen a gyülekezet lelkipásztora, Végh Barna betegséggel küzdött, őt helyettesítettem alkalmanként. Aztán a tiszteletes úr halála miatt gyászolt a gyülekezet. Nehéz időszak volt, ahogyan visszagondolok. Később, 2006-ra, Bóka András esperes úr szolgálata alatt befejeződött a templom építése, így az aktív templomépítő presbitériummal gyülekezetépítésbe kezdtünk. Mindent megtettünk azért, hogy növeljük a gyülekezet létszámát. Sokszor éreztem abban az időben úgy, hogy inkább rendezvényszervező vagyok, mint a nyáj pásztora. Ezen azóta is igyekszem változtatni.

2

Tizenkét éve szolgál Kozármislenyben. Mi az, ami leginkább megváltozott önben ez alatt az időszak alatt, és mi az, ami nem?

Ami nem változott, az a szolgálat iránti szeretetem és elhívásom. Jó szívvel készülök minden szolgá30 Reformátusok Lapja

2022. január 16.

Hogyan éli meg a koronavírus-járványt lelkészként és két gyermek édesanyjaként?

Volt bennem félelem a szolgálatban való helytállás miatt. Éreztem, hogy kifelé bátorítanom, erősítenem kell, de gyenge voltam. De amikor kellett, Istentől kaptam bátorítást: „Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek!” (Ézs 35,4) A lányaimmal is szép lassan megtanultunk ebben a helyzetben élni, ez sem volt könnyű.

Büszke vagyok rájuk, mert ügyesen helytálltak és együttműködtek a tanáraikkal. Azt is elmondhatom, hogy hihetetlen összetartásra és segítségnyújtásra tanított meg minket ez az időszak.

4

A lelkészi szolgálata mellett kántorképzőbe is jár. Hogyan halad a tanulmányokkal?

A zene és a hangszerek gyermekkoromtól fontos szerepet játszanak az életemben. Emlékszem, hogy a sárospataki zeneiskolában ugyancsak kilógtam a sorból, mikor 18 évesen beiratkoztam klasszikus gitár szakra – majd 40 éves koromban az orgona iránt kezdtem el annyira érdeklődni, hogy az elmúlt években a nyári szabadságomat a kántorképzőben töltöttem, év közben pedig a Pécsi Liszt Ferenc Zeneiskolában tanultam.

5

Mi a hobbija, hogyan kapcsol ki? Évek óta edzek (TRX), de ami a legfontosabb, sok időt töltök azokkal, akiket szeretek: lányaimmal szeretünk sétálni, ilyenkor gyakran velünk jön labradorunk, Chili. Gyakran kirándulunk és megyünk moziba, koncertekre, szívesen kávézom a barátnőimmel és nagyon szeretek olvasni.  HEGEDŰS BENCE, FOTÓ: HIRLING BÁLINT