Reformátusok Lapja 2022/2. szám

LXVI. ÉVFOLYAM,

2. SZÁM,

2022. JANUÁR 9.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 500 FT

Jézus iskolapéldája 9 771419 856007

KÜLDETÉSBEN: JÓ ANDRÁSSAL ÉS FELESÉGÉVEL BESZÉLGETTÜNK

22002

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Annakokáért, ó édes Atyám, öltöztess fel engem ama fehér bíbor köntösbe, a Jézus Krisztus igazságába és szentségébe (mely a szenteknek megigazulása), hogy az én lelki mezítelenségem ki ne látszodjon, és ne találtassam levetkezve meztelen, hanem mindenkoron felöltözve. Úgy várhassam az én Üdvözítőmet, mint lelki jegyesemet utolsó órámra, melyben őfelségével bemehessek amaz örökkévaló lakodalomba, mely készíttetett azoknak, kik a Jézus Krisztus igazságát önmagukra felöltöztették. Ámen.  SZATMÁRNÉMETHI MIHÁLY (1638–1689)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13.

Honlap: www.reflap.hu.

E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu) Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

6

12

16

22

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Mb. felelős szerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (zila.teodora@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu) Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu).

Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu) Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs.

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája.

Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.

Címlapfotó: Hirling Bálint

INTERJÚ • 6. A TESO-k mellé várják a TESTVÉREKET is | Schanda Anikót, az MRE cigány szakkollégiumainak képviselőjét az Erzsébet-táborokról kérdeztük REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket | Steinbach József püspök évindító gondolatai INTERJÚ • 12. Lelkesedés, motiváció, grillcsirke | A Gödöllői Református Líceum Gimnáziumának tanárával, Horváth Zsolttal beszélgettünk REFORMÁTUS ÉLET • 16. „Istennek dicsőség, egymásnak segítség!” | Tizenöt éve alapították a Derceni Egyházi Önkéntes Tűzoltóságot. Zsukovszky Miklós helyi lelkész-esperessel beszélgettünk AJÁNLÓ • 22. Úti cél: a remény! | A Budapesti Történeti Múzeum (BTM) Vármúzeuma új kiállításán jártunk

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAIL-CÍMEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).

A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel.

2022. január 9.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

I. 9.

VASÁRNAP

I. 10.

HÉTFŐ

I. 11.

KEDD

I. 12.

SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(11) „Örvendezz Istenednek, az Úrnak színe előtt – fiaddal és leányoddal…” (5Móz 16) A három főünnep alkalmával minden férfinak meg kellett jelennie az Isten színe előtt (16). A férfi említése egész háza népét jelentette (11). Kötelező volt az, amibe belenőttek, ami nélkül nem is tudtak volna élni: az élő Isten tisztelete. Ami pedig a három főünnepen elkezdődött, az a hétköznapokban is folytatódott. A mi kultúránk a magánszférába utalja az istentiszteletet. Akkoriban a hagyomány az élet részévé tette az élő Isten ismeretét, tiszteletét. Ma, a nagy szabadságban, többnyire olyan megújulási mozgalmak jönnek létre – hiszen gyökereik nincsenek –, amelyek eleve hitetlennek bélyegzik, ami előttük volt, így hagyomány és megújulás kioltják egymást. Ha a magvetés megtörtént, az bizonnyal kihajt a kellő időben. A „magvetés” a lényeg! A három főünnep egy adott helyhez kötődött, az egyetlen kultuszhelyhez, amelyet kijelölt az Úr (2).

A letelepedés után az idegen kultuszok miatt fontos volt a központosítás. Ez védte meg Isten népét másoktól. Az idegen a mi nézőpontunkból „idegen”, mert nekünk veszélyt jelenthet. Nem tudjuk, ki ő és mit akar.

Aztán majd kiderülhet róla, a Jézus Krisztusban, hogy nem idegen. A központosítás mindig véd, ha ebben a „központosító” az Isten eszköze, és ezzel ő soha nem él vissza. Adj nekünk, Urunk, üdvösséges rendet!

Mt 6,9–15  483. dicséret (13) „Hallja meg ezt az egész nép, és féljen, és ne viselkedjenek többé elbizakodottan!” (5Móz 17) Áldott ajándéka Istennek a félelem, az istenfélelem, amely alázatban tart, az élő Istenhez vezet (13). Ezzel szemben a jólét, a következetlen szabadság látszólag feloldja ugyan a félelmeket, de gőgössé és istentelenné tesz (13). A félelem önmagában átok, gőgös szívünknek mégis áldás. Isten elé csak hibátlanul lehet járulni. A hibákra hibátlan áldozatokkal engesztelést lehetett kérni. De a bizonyított legfőbb rosszért, az idegen istenek tiszteletéért halál járt (1–7). Bonyolult ügyekben a paphoz és a bíróhoz kellett fordulni tanácsért, és úgy kellett eljárni, ahogyan azt ezektől utasításban kapták. Aki ettől eltért, halállal lakolt (8–13).

Minden „király” vigyázzon, hiszen a valóságos és egyetlen király az Úr! Ezért a földi, ideig való „király” ne legyen elbizakodott, és gondja legyen Isten Igéjére, egész életében. Csak az lehet „király”, aki féli az Istent (14–20). Van tehát miért félnünk! Innen nézve ragyog fel az evangélium. Jöjj, Urunk, aki tökéletes áldozatoddal minden halálos hibánkért eleget tettél! Jöjj, Urunk, hozd el azt az országot, ahol már nem lesz félelem, hiba, engedetlenség, nem lesz bűn, betegség, halál és gonosz. Jöjj, Urunk, hozd el az élet teljességét!

Mt 6,16–24  262. dicséret (3) „Ez legyen a papok törvényes járandósága a néptől…” (5Móz 18) Isten népe számára életfontosságú volt az istentisztelet (9–14). Ezért Isten népének szívügyévé lett azokról gondoskodni, akiket az Úr az istentiszteleti szolgálat hűségére választott ki (5). Isten népe komolyan vette Isten Igéjét, amelyek az istentiszteleti szolgákra vonatkoztak. A lévita papok öröksége az Úr volt (2).

Ezért ők nem kaptak külön területet, hanem a tűzáldozatok nekik járó részéből élhettek meg (1). Amennyire megbecsüljük az Isten szolgáit, annyira fontos és szent számunkra maga az ügy. Persze Isten szolgája nem adhat okot arra, hogy a szent ügyet őmiatta hurcolják meg. De a hivatalos szolgák látható méltatlansága sem adhat okot arra, hogy ne szeressük a szent ügyet magát, és ne imádkozzunk a hivatalos szolgákért, ne teremtsük meg azok szolgálatának méltó feltételeit. Isten pedig méltatlan szolgáját majd megítéli, ha nem élt mindenekelőtt csak az Úr ügyének. Isten mindig megadja azt, ami a tisztes megélhetéshez szükséges. Végül aztán csak az Úr marad nekünk, mert e világból semmit sem vihetünk magunkkal (1Tim 6,6). Eljön, majd küldetését elvégezve visszajön „az Úrnak kedves próféta”, a megváltó Jézus Krisztus. Akkor már nem lesz szükség tisztségekre, hivatalokra. Jézus Krisztus visszajöveteléig szükséges az elhívott, képzett, hivatalos, alkalmas, szolgáló személy.

Mt 6,25–34  269. dicséret (4) „Életben maradhat az oda menekülő…” (5Móz 19) „Életben maradni”: ez Isten által belénk teremtett indulat. De „örök életben maradni”, örök életet nyerni: ez Isten nekünk adott ajándéka. Szabadító Istenünk attól különösen megóv minket, hogy szándékosan gonosz dolgokat tegyünk. Ettől az Isten kegyelme még akkor is megóv bennünket, ha ránk szándékos gonoszsággal támadnak mások. A menedékvárosok oltalmára azok számíthattak, akik nem szándékosan okozták embertársuk halálát (4). Aki azonban előre megfontoltan, gyűlölettel rátámad embertársára, az láthatóan nem Isten embere (11). Két fontos gondolat találkozik itt. Az egyik az, hogy Isten kegyelmes,

Reformátusok Lapja 2022. január 9.

| AZ IGE MELLETT |

ő életet akar. Isten a nyomorúságunkban is menedéket, majd örök üdvösséget ajándékoz nekünk.

Ezért erős várunk nekünk az Isten, a Jézus Krisztusban (4). Életmentően fontos az óvó szeretetből fakadó szigorúság, amely a rendet szolgálja. Nem önkényes, de szeretettel teli, erős kézzel lehet – az Isten eszközeként is – kormányozni ebben a „hasadt” világban. A szelídség csak a keresztig vezet, és ezt Jézus Krisztus egyetlenegy tökéletes áldozata már elszenvedte miattunk, érettünk, helyettünk. A szeretet szavából csak az ért, aki Jézus Krisztushoz menekülhetett (3–4).

Mt 7,1–6  58. zsoltár (1) „Ha háborúba vonulsz…” (5Móz 20) Isten nem a hadviselés Istene, hanem olyan Úr, aki az Isten országának emberi értelemmel fel sem fogható békességét munkálja, Jézus Krisztus által (Ézs 11,1–10). Ez a világ azonban olyan, mint a rothadó gyümölcs. Az Ige e képpel szemlélteti a bűn teológiai jelentését. A rothadó részt ki kell vágni a gyümölcsből, ha nem akarjuk, hogy az egész tönkremenjen. Ebben a „rothadó” világban a békesség is csak állandó „hadviseléssel” munkálható. Illúzió, hogy mi majd békességben élünk, és akkor megoldódnak a dolgok. Persze, a békességszerző élet a krisztusi élet, ám e krisztusi életnek e világi következménye a „kereszt” a Jézus Krisztus követésében. Mivel az „egyszeri, tökéletes”, krisztusi áldozat már a miénk, ezért nekünk nem kell mindenáron a „keresztet” választani; csak ha ez Isten akarata. Isten a bomló világban is szabályozza a „hadviselést”: ez fontos! Még hadakozni is csak Isten vezetését és segítségét kérve lehet (1–4), első renden azt védve, amit az Úr ránk bízott (13–16).

Isten népe minden harcában csak a hit nemes harcát harcolhatja, amely valójában nem a másik ellen folyik, hanem a másikért, Isten országát építve.

Mt 7,7–14  475. dicséret (22) „Ha valakit halálra ítélnek a vétkéért...” (5Móz 21) Isten megváltó szeretetének jele: Isten Igéje már népe életének korai szakaszában a váratlan és különös esetekre is ad útmutatást. Isten Igéjének természete ma is ez: megváltó, szent rendet teremt Isten szava életünk minden mozzanatában. E rend azonban Jézus Krisztusban a Szentlélek által vezérelt szabadságból fakad: de annak cselekvését jelenti, amit helyesnek tart az Úr (Máté 7,21). Isten Igéje nyitott szeretettel tanácsot adva (10–14), máskor egyértelmű kijelentést szólva (15–17), valamikor pedig radikálisan nyúl bele emberi élethelyzetekbe (18–21), az életet és a hitet szolgáló rend s fegyelem megteremtése érdekében. Az akasztott ember eltemetése számunkra újszövetségi prófécia (22– 23). A szándékosan gyilkossá lett ember akasztással történt kivégzése árnyalt teológiai kérdés. Ki kell irtani a gonoszt (21), hogy az életet szolgálhassuk. Jézus Krisztus keresztre feszítése is „akasztásnak” számított. Ő átokká lett érettünk, hogy még „az akasztottak” számára is legyen bocsánat, ha adatik a bűnbánat (Gal 3,13). Jézus Krisztusban nem az átoké a végső szó azok számára, akik őhozzá tartoznak.

Mt 7,15–23  140. zsoltár (3) „Nem szabad közömbösen elmenned mellette.” (5Móz 22,1–12) Csikász Imre szobra, a Csibe (1909) búzaszemekkel jól megetetett naposcsibét ábrázol. A törékenység, a teljes kiszolgáltatottság és másikra való ráutaltság kifejezése ez… És még valamié: „Megetettek, hogy aztán az életemmel másokat tápláljak.” A teljes önátadásról van szó. „Emberi” dimenzióban Jézus Krisztusunk az egyetlen, akiben mindez valósággá lett. De az ő teljes kiszolgáltatottságában, törékenységében az Isten szeretetének megváltó hatalma mutatkozott meg (Jn 3,16). Ettől kezdve mindenkire vonatkozik az Ige döntése, tanácsa! Többé nem lehetünk közömbösek egymással szemben. Jézus Krisztuson már kitöltöttük minden dühünket és agressziónkat. Odaszögeztük eleven testét a gerendára, irgalom nélkül; mert nekünk az kell: a másik szenvedjen azért, hogy mi kielégüljünk a bennünk felgyülemlett bajok-sérelmek feszítésében. Mindezt megengedte az Isten! Sőt, javunkra, üdvösségünkre fordította, hogy nyugtalan életünk lenyugodjon, megváltást nyerjen. Szülj bennünket újjá, Urunk, Lelked által! Egyedül erre van szükségünk! Te vagy, feltámadott Urunk, az, aki nem veszi le az anyját a fiókáiról, és akinek gondja van még a törékeny naposcsibére is, hogy aztán éljen: ne csak önmagának (6–7).

Mt 7,24–29  392. dicséret

I. 13.

CSÜTÖRTÖK

I. 14.

PÉNTEK

I. 15.

SZOMBAT

2022. január 9.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

boroknak legyen egyfajta keresztyén szellemisége, értékrendje.

Természetesen nem direkt, hittantábor-szerűen, de úgy, hogy a gyermekek találkozhassanak az evangéliummal. Ezért is szeretnénk, hogy minél több református hátterű fiatal is ott lehessen segítőként a Balatonnál.

Tavaly már Testvérek is szolgáltak a táborokban.

Február elejéig lehet majd jelentkezni Testvérnek, a felhívás a napokban jelenik meg az egyházi médiában. Elsősorban református lelkészeket vagy teológushallgatókat, hittan- vagy vallástanár szakos hallgatókat várunk. A Testvér szerep kifejezetten a keresztyén lelkiség megjelenítését célozza. A Testvérek a turnusokban áhítatokat, bibliai foglalkozásokat tartanak. Tavaly a református tananyagfejlesztők segítségével elkészült a Láthatatlan szeretet elnevezésű program, amely interaktív, drámapedagógiai jellegű foglalkozás, ezen a résztvevők különböző konfliktusok megoldása útján találkozhattak az evangéliummal, elgondolkodtak a szeretetről, Isten szeretetéről. A Balaton partjára például imaösvénnyel, színezőkkel, társasjátékkal készültünk.

A TESO-k mellé várják a TESTVÉREKET is Eddig több százezren vettek részt az Erzsébet-táborok programjain. A jövőben a táborokban több keresztyén lelki program ILLÉNYI ÉVA valósul meg, ennek szervezésében a Dunamelléki Református Egyházkerület is közreműködik. A Tábori Együttélést Segítő Operatív munkatársak, azaz a TESO-k mellé a TESTVÉREKET is várják a szervezők. Schanda Anikóval, a református egyház cigány szakkollégiumainak képviselőjét, a táborok lelkiségének kialakításáért felelős teológushallgatót kérdeztük.

Több ezer gyermeknek igyekeznek örömteli és felejthetetlen élményt nyújtani egy-egy tábori hét alatt. Kik és honnan jelentkeznek TESO-nak?

Az Erzsébet-táborok egy-egy turnusában 120 fős TESO-stáb segíti a táboroztatást. Sokfelől jelentkeznek az operatív munkatársak, a nagy részük egyetemista, frissen végzett tanár vagy más területen gyermekekkel dolgozó fiatal. A TESO-k feladata az egész napos programok lebonyolításában való segítség. A speciális TESO-k pedig valamilyen szakmai tudáson keresztül kínálnak programokat, például tánc-, színjátszó vagy kézműves foglalkozásokon. Idén a Dunamelléki Egyházkerület bekerült az Erzsébet-táborokat működtető a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány alapítói jogait gyakorlói közé, így a táborokban több keresztyén lelki program is megvalósul. A cél, hogy a tá6

Reformátusok Lapja 2022. január 9.

Hogyan lehet a sokfelől érkező, alapvetően világi közegben nevelkedő gyermekeket megszólítani?

Volt nyitottság a programok iránt. A világi háttérből jövő csoportok körében is népszerű volt a Szólj be a papnak! elnevezésű program, amelyet a katolikus testvérek kezdeményeztek, de mi is részt vettünk benne. Ez olyan pódiumbeszélgetés, amelyen a gyerekek őszinte kérdéseket tehettek és tettek is fel lelkészeknek, papoknak, lelki vezetőknek.

Mi volt a legnagyobb „beszólás” a lelkipásztoroknak?

A magánéleti, személyes kérdések nagyon érdekelték a gyerekeket, mert kevéssé tudják elképzelni, hogyan éli meg egy pap vagy lelkész a mindennapokat, a lelkészi hivatást a családdal vagy éppen család nélkül. Ebben a két felekezetnek eltérő a hagyománya, ez is világossá vált számukra. A táborozók közül nagyon sokan még templomban sem jártak korábban, lehet, hogy most már bátrabban kapcsolódnak be egy áhítatba vagy istentiszteletbe. Önnek egyébként is fontos a misszió. Friss hír az is, hogy a minap kapta meg a Magyar Fiatalokért díjat.

A díjat elsősorban a cigány szakkollégiumok kapcsán végzett tevékenységemért kaptam, ugyanakkor az Erzsébet-táborokban és a Bárka-táborokban végzett munkámat is elismerték vele. A misszió nemcsak hogy fontos számomra, úgy mondanám, hogy ez a hitem központi része. Az egyházunknak sem csak egy feladata a sok közül, hanem alapvető rendeltetése, hogy megoszthassuk másokkal is, amit és főként akit mi már megismertünk.  FOTÓ: ASSZONYI ESZTER

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

STEINBACH JÓZSEF

Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket A szerző a Dunántúli Egyházkerület püspöke

„Igaz beszéd ez: ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket.

Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő meg nem tagadhatja magát.” (2Tim 2,11–13) Nehéz igét kaptam az 2022-es esztendőre.

Megtapasztaltuk, minden új esztendő, azon belül minden nap, minden perc Urunk megtartó kegyelméből adatik nekünk. Tart még a kegyelmi idő.

A kegyelmi időt szolgálatra, hitvallásra kapjuk.

Sokkal többet tűrjünk az Úrban – beleértve a sokkal több türelmet is –, hogy uralkodhassunk vele minden emberi nyomorúságon, bűnön, betegségen, halálon, gonosz hatalmán (2Tim 2,12). A türelem, a tűrés ugyanakkor nem azt jelenti, hogy gyáván szó nélkül hagyjuk azt, ami Istennek nem tetsző.

Mindig megrendülök, amikor a fenti igeverset olvasom: „Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket.” Amelynek folytatása, ha helyesen értjük, ugyanezt a figyelmeztetést hirdeti: „Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő meg nem tagadhatja magát.” (2Tim 2,13) Vagyis, ha mi hűtlenkedünk, az Úr hű marad ahhoz az ígéretéhez, miszerint, ha mi megtagadjuk őt, ő is megtagad minket, mert önmagát meg nem tagadhatja.

Urunk, csak attól óvj meg bennünket, hogy bármikor is megtagadjunk téged! Reménységünk az, hogy az Úr nem terhel bennünket erőnk felett, ha pedig erő felett terhelne minket, ahhoz megadja a kellő mennyei erőt is. Ez nemcsak reménységünk, hanem könyörgésünk tárgya is. Sőt, ezzel a bizonyossággal indulunk el az új esztendőben: tudjuk, kiben hiszünk, tudjuk, hogy őneki van hatalma arra, hogy a ránk bízott drága kincset megőrizze (2Tim 1,12). Valljuk, hogy ő a történelem és az események Ura, aki mindent népének javára fordít.

Bátran valljuk meg hitünket ebben az esztendőben is!

Haljunk meg ebben az esztendőben gyarló énünk, önző akaratunk és zsigeri érdekeink szá-

mára, hogy feltámadhassunk az Úrral az új életre!

Szépeket tudunk mondani az újjászületésről: igéket idézünk, bizonyságtételeket és prédikációkat hallunk megtérésről, új életről. De a mindennapjaink kiélezett döntéshelyzeteiben alig van valamiféle nyoma ennek. Szülj bennünket újjá, Urunk! Az újjászületés csoda. Cselekedd, Urunk, ezt a csodát velünk, hogy hitvallásunk hiteles lehessen ebben az esztendőben is! Az önmegtagadásra éppen azért van szükség, hogy soha meg ne tagadjuk Jézus Krisztus ügyét. Az önmegtagadás nem önfeladás, hanem hitvalló hűség ahhoz az ügyhöz, amelyet az Úr ránk bízott. Ebben az igeversben az a kérés is ott feszül, amely földi életünk végére vonatkozik: add, Urunk, hogy hitben, hűségben mehessünk el ebből a világból, amikor eljön a rendelt idő! Ragyogjon fel előttünk az igevers második tagmondata: élhessünk, élni fogunk, élünk ővele. Tapasztaljuk meg az élet teljességét, az Úrban, ebben az esztendőben!

Sokkal többet tűrjünk az Úrban – beleértve a sokkal több türelmet is –, hogy uralkodhassunk vele minden emberi nyomorúságon, bűnön, betegségen, halálon, gonosz hatalmán (2Tim 2,12).

A türelem, a tűrés ugyanakkor nem azt jelenti, hogy gyáván szó nélkül hagyjuk azt, ami Istennek nem tetsző. Itt a prófétai szolgálatról van szó, amely egy konkrét történeti helyzetben bátran hirdeti az Isten Igéjét, üzenetét, akaratát, de mindezt úgy teszi, hogy abban mindig felragyog az Isten mentő szeretetének hívogató kegyelme.

A tűrés és a türelem megóv bennünket attól, hogy a zsigeri emberi indulataink és a saját gyarló igazságunk hatalmasodjék el felettünk.

Személy szerint hálás vagyok az Úrnak a reformátusság nagy családjáért, minden lelkipásztorért, gondnokért, presbiterért és gyülekezeti tagért; hálás vagyok egyházmegyéinkért, minden intézményünkért és szolgálatunkért, minden testvérért. Hálás vagyok közvetlen munkatársaimért.

Mindent megteszünk, amit tehetünk, a szent ügyben; mindent az Úrtól várunk; bocsánatot kérünk, ha hibázunk. Hálás vagyok azért, hogy a 14. évet kezdhetem meg a püspöki szolgálatban, veletek együtt, boldog reménységgel, Testvéreim. Áldott, hitvalló új esztendőt kívánunk!  2022. január 9.

Reformátusok Lapja

7

| INTERJÚ |

AZ ISKOLA,

amelyre a világnak szüksége van WEBERNÉ ZSIKAI MÁRIA

„Az iskola, amelyre a világnak szüksége van“ – áll annak a nemzetközi keresztyén iskolának az alapító okiratában, ahol Jó András és felesége, Angelika hosszú évek óta misszionáriusként tanítanak, sőt Andrást immár négy éve az általános iskolai tagozat igazgatójává is megválasztották. Naponta tapasztalják, hogy az intézmény szellemiségét meghatározó jelmondat nemcsak a bentlakásos iskolában tanuló diákok életére hat, hanem szűkebb és tágabb környezetükben is hatalmas változások gyújtópontja.

Néhány évvel ezelőtt, amikor izgalommal és várakozással repülőre szálltak, még nem gondolták, hogy az egész világ a feje tetejére áll, és az abszurd megszokottá válik. Korábban elképzelhetetlen számban kényszerültünk bezártságban élni, a legodaadóbb orvosi kezelés ellenére is milliók halnak meg, és még hol vagyunk a végétől…

András: Sokan tudják rólunk, hogy missziós munkánkat egy dél-ázsiai országban végezzük, ahol még soha nem hunyt el en�nyi ember egyetlen betegségben, mint most a koronavírusban. A pandémia teljesen felkavarta és átrendezte az életünket, mégis, érdekes módon, tartózkodási helytől függetlenül összekapcsolta a világot. Mindenhol ugyanaz a bezártság, félelem, aggodalom.

A lezárásokból adódó gazdasági problémák halmozottan hat8

Reformátusok Lapja 2022. január 9.

nak a Dél-Ázsiában élő tömegek helyzetére, mivel egyik napról a másikra élnek, bejelentett munkaviszony, rendszeres jövedelem nélkül. Az iskolánk délen, egy közel hetvenezer lakosú, helyi léptékkel mérve kisvárosnak számító településen található a hegyekben, 2000 méter tengerszint feletti magasságban, gyönyörű környezetben. A helyiek főként a napi több százezres turistaforgalomból éltek, amely két évre szinte teljesen leállt. Iskolánk azonnal felkarolta a nehéz sorsúakat, alapvető élelmiszereket tartalmazó csomagokat, pénzsegélyt adtunk a településünkön lakóknak, vallásuktól függetlenül. Talán most már lassan vis�szatérhet az élet a megszokott medrébe, januártól újra jelenléti oktatásra állunk át, az emberek megpróbálják ott folytatni, ahol abbahagyták, de sokan csődbe mentek, elköltöztek.

| INTERJÚ |

kek, hanem pótcsaládot kapnak, az osztálytársaik, a kollégiAngelika: Az iskolában rugalmasan reagáltunk, megszervezumi társaik a testvéreikké válnak, a kollégiumi nevelők pedig tük az online oktatást, rövidítettük az órarendet, módosítottuk szülőpótlékká. Sok tanár életre szóló mentori kapcsolatot alaa követelményrendszert, elviselhetőbbé tettük a számítógép kít ki a gyerekekkel. előtt töltött időt, amiért sokan, köztük a saját gyerekeink is hálásak voltak. A digitális oktatás nekünk, tanároknak óriási kihíA tanulással előrelépési lehetőséget adnak a fiataloknak, az vást jelentett. Nem akartuk feladni a minőségi oktatást, ezért iskolai alapelvek maradandó hatását a diákok pályaválasztáa tanár-diák kommunikáció segítésére mindenki elvégezte a sában is lemérhetik. Amit húsz évvel ezelőtt kezdtek, annak Google Tanterem tanfolyamot. Mi is iskolába jártunk, vizsgázmost érik be a gyümölcse. tunk. Megújult a tananyag, így az egészségtan tantárgyamban András: Valóban, most, visszatérve látjuk, mi lett a régi diákjainkpéldául újdonságként megjelent a játékfüggőség problémája, ból. Öt-hat olyan kollégánk is van, aki a gyerekek magányosságának a kérkorábban az osztálytermeink padjait dése, az online bántalmazás, továbbá koptatta. Egyikőjük, aki nem mellesolyan érzékeny témák is, mint a sze„Az iskolánkban érző szívű, leg nő, most környezetgazdálkodással xualitás, a pornográfia. tudatos csapat dolgozik. foglalkozik, doktorált, az iskolánk körAndrás: Szerencsés helyzetben vaValóban odafigyelünk rájuk, nyezetvédelmi központjának az igazgyunk, mert a diákjaink tehetősebb gatója. Egy másik tanulónk jelenleg családokból érkeznek, tehát nem jemert lelki állékonyság egy keresztyén médiahálózat vezetője. lentett gondot az otthoni számítószükséges ahhoz, hogy jól Igen kedves egykori növendékünknek gépek beszerzése. Ezzel szemben az tudjanak teljesíteni, a labdakergetés volt a mindene, ma a országban több száz millió gyerek két focin keresztül végez missziót, gyereéve nem volt iskolában, bekapcsolódez az alapja mindennek.” kek százait szólítja meg. 2020-ban az tak az otthoni jövedelemszerző mun(Angelika) ENSZ Világélelmezési Programja kapta kába. Teljesen elszoknak a tanulás a Nobel-békedíjat, a program egyik vegondolatától, nem tudnak írni-olvasni, zetője, szintén nő, a mi campusunkról indult el. Vannak továbbá nehéz lesz visszaintegrálni őket az iskolai környezetbe. az alumnuszok között írók, újságírók, komoly közéleti szereplők.

A nők helyzete nagyon vitatott az országban, az ő sorsukat Az iskolát 1901-ben alapították a déli országrészben élő hogyan befolyásolta a pandémia? misszionáriusok gyermekei számára. Az egyik első nemzetAngelika: A statisztikák szerint növekedett a gyermekháközi iskola volt. zasságok száma, amelyet a törvények tiltanak. Sok lány felAngelika: Most már sokkal több az országhatáron belülről adta a továbbtanulást, az egyetemet, inkább gyorsan férjszármazó öregdiákunk, főként egyházi vezetők, akik hozzánk hez ment, pedig vannak felsőoktatási intézmények külön a küldik a gyerekeiket. Miközben a szülők a szegényebb országlányoknak. Minél alacsonyabb társadalmi réteghez tartozik részekben végeznek missziót, orvosi szolgálatot, nyugodtak egy nő, annál hamarabb férjhez adják. A férfiak körében az lehetnek, hogy a gyermekeik minőségi nemzetközi oktatásban alkoholfogyasztás egyre nagyobb közegészségügyi problérészesülnek. Az iskola nemcsak az érettségiig akarja eljuttatni maként jelentkezik, emiatt főként a szegényebb családokban a diákokat, hanem azt valljuk, hogy már most bele kell állni az a nők a családfenntartók. élethosszig tartó tanulás koncepciójába.

Az iskolájuk kultúrája a befogadást sugallja, az ott dolgozók A protestantizmusnak és a protestáns mozgalmaknak óriási és tanulók tisztelik és megbecsülik egymást, társadalmi álhatása volt ennek a paradigmának a kialakulásában. lástól, nemtől függetlenül. Nemcsak az intézmény falai köAngelika: Erre építünk mi is, hiszen mindenhol tanulunk, a zött, de az iskolán kívüli életben is odafigyelnek a gyerekekre, családunkban, a közösségeinkben, az egyházainkban, és mi fontos, hogy érzelmileg stabilak legyenek. azt szeretnénk, hogy a diákjaink átéljék, tetteikkel már az isAngelika: Az iskolánkban érző szívű, tudatos csapat dolgozik. kolai éveik alatt is megváltoztathatják a világot. Olyan iskolai Valóban odafigyelünk rájuk, mert lelki állékonyság szükséges közösséget alapoztunk meg, amely a tanulás átfogó szemahhoz, hogy jól tudjanak teljesíteni. Tanácsadó rendszert műléletére épül: az elméleti oktatás mellett az iskolánk nagyon ködtetünk, foglalkoztatunk iskolalelkészt, iskolapszichológust. gyakorlatias. Projekteket működtetünk, többek között egy kis Látjuk azonban, hogy néhány családban komoly problémák mintagazdaságot. A közgazdaságtani csapatunkban tanuvannak, sok szülő azért adja bentlakásos iskolába a gyerekét, lók mikrovállalkozásokat indítanak. Megvan hozzá a családi mert otthon nem tudnak róla megfelelően gondoskodni. Ebből hátterük, a kapcsolatrendszerük. Még nem a megélhetésük az iskolából öt hónapon keresztül nem mennek haza a gyere2022. január 9.

Reformátusok Lapja

9

| INTERJÚ |

„A Biblia alapján azon dolgozunk, hogy a társadalmi osztályok ne nézzék le egymást és ne különüljenek el.”

(Angelika)

a tét, hanem hogy meglássák, ez működik. A projektjeik nem öncélúak, soha nem a saját zsebpénzük előteremtése a feladat, hanem mindig a környezetükben kell változást előidézniük. A lezárások idején otthonról, interneten pénzgyűjtést szerveztek az árvaházak, az idősotthonok, a kórházak számára. Munkahelyteremtés céljából varrónők képzését bonyolították, és varrógépeket adományoztak a munkához, a szegényebb gyerekeknek számítógépeket szereztek.

Mennyi ötletet, kezdeményezést, innovatív szellemiséget közvetítenek!

András: Én inkább úgy mondanám, hogy mi is tanuljuk. Tanulásként tekintek a munkánkra. Persze mi is hozzátesszük a magunk hitét, szeretetét, lelkesedését. Valóban koordinátornak tekintem magam, ez a pozícióm neve is. A feladat a bennük rejlő értékek felismerése és felszínre hozása. Itthon főként a tantárgyak megtanulására, a vizsgákra való felkészülésre koncentrálunk. A kinti oktatásunk holisztikusabb, a teljességre törekszünk, a szociális érzékenység kifejlesztésére, hogy a tanítványaink lássák, mit tehetnek másokért. Gimnazistáink kitaláltak egy programot, amelynek a neve YES, vagyis Young Entrepreneurs Summit (Fiatal Vállalkozók Csúcstalálkozója). Csak diákok működtetik a versenykiírástól a megvalósításig. A résztvevők megálmodnak egy vállalkozást, ahhoz arculatot, honlapot terveznek. Neves vállalkozókat kérnek fel a szakmai zsűribe. A téma folyamatosan változik, januárban a környezet, a megújulás, a fenntarthatóság lesz, amely témakör különösen izgalmas a világnak ezen a részén.

Angelika: Az iskola kultúrájának hatására úgy formálódnak a gyerekek, hogy megértik, mi nem sziget vagyunk, hanem a helyi közösség része. A diákjaink nonprofit üzletet nyitottak, adományboltot, ahová a tanárok beadják többek között a kinőtt, de jó állapotú gyerekruhákat. Ha a helyi, szegényebb réteghez tarto10 Reformátusok Lapja

2022. január 9.

zók közül valaki behoz a boltba egy zsák újrahasznosítható hulladékot, akkor cserébe választhat magának valamit. Az emberek tehetnek környezetük szépségéért, tisztaságáért, az iskola pedig megszervezi az újrahasznosítást. Ez is a mis�sziónk része, a teremtésvédelem. Az önzetlenség, a szolgáló lelkület egy hagyományunkban is tetten érhető. A világjárvány előtt a karácsonyi ebédre – több turnusban – meghívtuk a családjukkal együtt az iskola háttérmunkásait, a konyhásokat, a kertészeket, takarítónőket, mintegy 800 résztvevőt. Mivel a munkafolyamatok elvégzésére nem állnak rendelkezésre gépek, rengeteg embert foglalkoztatunk. Az ünnepi ebéden a tanárok szolgálták fel az ételeket azoknak, akik máskor nekünk „szolgálnak”. Előfordul, hogy elsőre ez idegen valakinek, mert nem így nőtt fel, ki kell lépnie a komfortzónájából. A Biblia alapján azon dolgozunk, hogy a társadalmi osztályok ne nézzék le egymást és ne különüljenek el.

András: Ennek egy másik vetülete, hogy ami nálunk történik, az a globalizáció miatt kihat Európára is. Ha egy országban a lakosság az országhatárokon kívül akarja megtalálni a boldogulását államkudarcok vagy a társadalmi, gazdasági, politikai struktúrák fejlődésének elmaradása miatt, az nagy terhet fog jelenteni a viszonylag könnyen elérhető Európára. Ezért fontos például a Hungary Helps program, amely támogatja azokat a közösségeket, amelyeket üldöztetés, erőszak, katasztrófák vagy a migráció hatásai fenyegetnek. Ebbe a gondolatsorba mi is beleillünk, hiszen ha segítünk a megfelelő életkörülmények kialakításában, a fiatalok helyben boldogulnak, az sokat jelent, hiszen kicsi ez a világ, minden összefügg mindennel.

Ma több millió keresztyén él az országban, bár a népességnek mindössze 2,4 százalékát teszik ki. 70 év alatt alig változott a terület vallási összetétele. Az áttérés vitatott kérdés, 2021 elején kilenc államban törvényt hoztak a hittérítés ellen. Hogyan látják a keresztyének helyzetét az országban?

| INTERJÚ |

„A hittanóráimon az a fő célom, hogy megtanítsam a fiataloknak a másik nézőpontjának tiszteletét, hogy megismertessem velük Jézus tanításait.”

(András)

András: A keresztyének mintegy fele délen él, viszonylagos nyugalomban, illetve a ritkábban lakott északkeleti részeken, ahol túlnyomó többségük törzsi közösségekhez tartozik. Az ország alkotmánya toleráns, ha annak mentén haladnánk, nem lenne semmi probléma. A mai korban azonban egyre erősödik a kirekesztő szemlélet, a keresztyén intézmények nehezebb helyzetbe kerülnek, jobban odafigyelnek rájuk, de a szabadságunk még megvan. A megtérés, az áttérés rendkívül érzékeny kérdés, és oda kell figyelni, nehogy olyan vád érje az iskolát, hogy valakit kényszerítenek vagy szellemi nyomást gyakorolnak rá, erőszakkal, zsarolással, megvesztegetéssel próbálnak rá hatni.

De bizonyságot tehetünk, minden megnyilvánulásunkban szabadok vagyunk. Működhetnek keresztyén médiumok, a gyülekezetek élnek, sok helyen kifejezetten tiszteletnek örvendenek. Tudni kell azonban, hogy ez a társadalom közösségi gondolkozású. Az a közösség, a közeg, amelybe beleszületnek, ugyanolyan fontos eleme az identitásuknak, mint a nevük. A vallás nem egyéni döntés. Sok a súrlódás a többségi vallás és az iszlám hitűek között, ami pillanatnyilag leköti a vallási fanatikusokat, de ha ez a konfliktus nem lenne, a keresztyénség még jobban előtérbe kerülne, és megnehezülne az életünk. Északon, ahol nagy a szegénység, a pandémia még súlyosabb gazdasági helyzetet teremtett, a nyomor pedig a nacionalista állami retorikával párosulva több atrocitáshoz vezet. Iskolánk alapszabálya előírja, hogy a vezetőségnek keresztyénnek kell lennie, a kollégiumi nevelők is élő hitű, elkötelezett keresztyének. A tanárok között vannak más vallásúak, de elvárás, és a munkaköri leírásban is benne van, hogy nem hangozhat el semmi negatív a keresztyénségről. Nehéz helyzetbe kerülnek viszont, akik más vallásra térnek át. A kollégáim közül néhányan, például az iskolánk lelkésze, felnőttként lett Jézus követője, és a családjuk kiközösítette őket. Ha Krisztus szeretete valaki számára fontosabbá válik, akkor hiába szereti nagyon a szüleit, nem fog megalkudni ebben a kérdésben. A tanintéz-

ményünk nemzetközi közösségében folyamatosan tanuljuk a kultúrák közötti hatékonyabb kommunikációt.

Mindenképpen kiemelném Jézus tanításából a szeretet és az alázat üzenetét. Hogyan lehet szeretni azt az embert, aki nagyon eltérő? Akaratlanul is hajlamos vagyok arra, hogy a szívem mélyén lenézzek valakit. Hogyan lehet ezen túllépni és megérteni, hogy ő máshonnan jön, más a tapasztalata? A hittanóráimon az a fő célom, hogy megtanítsam a fiataloknak a másik nézőpontjának tiszteletét, hogy megismertessem velük Jézus tanításait. Oktatjuk a gyerekeknek a források megítélésének tudományát, hiszen ma különösen fontos, hogy mit fogadunk el igaznak, hogyan igazodunk el az információáradatban.

Angelika: A keresztyének az egészségügyben és az oktatásban sok jó kapcsolatot alakítanak ki más vallásúakkal. Mivel mi kisebbségben vagyunk, nem engedhetjük meg, hogy képmutatók legyünk. Alázatosnak kell lennünk, amikor más vallású emberekkel beszélgetünk, hiszen Jézusra, Pál apostolra is ez volt a jellemző. Soha nem lehetünk arrogánsak. Az intézményünk alapító okiratában, illetve a küldetésnyilatkozatunkban szerepel, hogy Jézus élete és tanítása az alapja mindennek, amit vallunk és teszünk. A szolgálat, az elesettek felemelése, az ítélkezésmentes kapcsolat a társadalom peremén élőkkel, a tiszta élet, a megbocsátás olyan értékek Jézus tanítása alapján, amelyeket a nem keresztyének is elfogadnak, és ennél jobbat nem kívánhatnának a gyerekeiknek. Az Ef 5,15–16 szavai mostanában élettel teltek meg számomra: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.” Nem tudhatjuk, mennyi ideig lehetünk még ebben az országban, vagy a vírus miatt hogyan alakul az egészségünk, de bárhogy rendezi Isten a sorsunkat, elmondhatjuk, az iskolánkon keresztül emberek élete változott meg.  FOTÓ: HIRLING BÁLINT, JÓ CSALÁD 2022. január 9.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

Lelkesedés, motiváció, grillcsirke HEGEDŰS BENCE

Rátz Tanár Úr Életműdíjjal ismerte el Horváth Zsolt, a Gödöllői Református Líceum Gimnáziuma biológia–kémia szakos tanárának munkásságát az Alapítvány a Magyar Természettudományos Oktatásért tavaly év végén. A díjazottal szakmai elhívásáról, lelkesedésről és kiégésről, az online oktatás hiábavalóságáról beszélgettünk, illetve arról is, hogyan kerül grillcsirke a biológia-előadóba.

Huszonhat éve a Gödöllői Református Líceum Gimnáziumának biológia–kémia szakos tanára. Mindig is tanár akart lenni?

Az egyetemi tanulmányaim második felében kezdtem úgy érezni, hogy a tanári pálya lesz az én utam. Azért mentem a Kossuth Lajos Tudományegyetem biológia–kémia szakára, mert ez a két terület vonzott. Ám harmadév végén, negyedév elején kicsit szőrszálhasogatóvá kezdett válni ez a két tudományág számomra, olyan dolgokat lehetett volna kutatni, ami nem érdekelt. Viszont egyre inkább kezdett érdekelni a tanítás, hogy át tudjam adni azt a tudást, ami bennem van.

Nagy tervekkel vágott neki?

Ma már inkább megmosolyogtató módon. Kis egyetemet akartam csinálni a középiskolából, rendszertannal, növényismerettel és hasonlókkal. Nekiálltam növényeket gyűjteni, préselni, szorgalmi időszakban lepkéket hajkurászni a Gödöllői-dombságban. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez a középiskolai napi oktatásba nem fér bele.

Hogyan került végül a Gödöllői Református Líceumba? Ötödév elején édesapámmal körbejártuk a gödöllői iskolákat, hogy van-e tanári állás. Itt, a líceumban az alapító igazgatónővel beszélgettem, aki a pedagógus archetípusa, következetes, okos és jó szándékú. Akkoriban semmi kötődésem nem volt az egyházhoz, a hitélethez, és a beszélgetés végére világossá vált, hogy ez kritérium a felvételinél. Végül nem találtunk sehol üres helyet, még napközis állás sem volt. Édesapám a következő héten váratlanul meghalt, ami engem a végtelenségig megviselt.

Közben úgy alakult, hogy a líceumban mégis felmerült a nevem, miután az egyik tanárnőnek veszélyeztetett terhessége miatt fel kellett hagynia a tanítással. Ismét leültünk beszélgetni az igazgató asszonnyal. Elmondtam neki mindazokat a dolgokat, amit édesapám halála váltott ki belőlem: a bennem lévő űrt, a dühöt, hogy nem látom Isten bármilyen tervét a halálával kapcsolatban, és emiatt nem érzem a gondviselést sem. Válaszul elmesélte a saját történetét, személyes tragédiáját, amelyben ha nehezen is, de meg tudta találni Isten gondviselő szeretetét. Megdöbbenett az a hit, amely belőle áradt. Nagy hatással volt rám, megvál12 Reformátusok Lapja

2022. január 9.

tozott minden bennem, amit az egyházi iskolákról gondoltam.

Amikor felvettek, nagyon féltem attól, hogy mi lesz ebből – az lett, hogy hitre jutottam és beilleszkedtem.

Megtalálta a bizodalmat, a gondviselést?

Igen. De ebben alapvető szerepet játszott a közösség, hogy megszerettek és elviselnek engem itt. Úgy tűnik, hogy a diákjai is nagyon szeretik önt, legalábbis akikkel beszélgettem, ezen a véleményen voltak.

Tudom, hogy szeretnek, és azt is látom, hogy időnként az óráimat is szeretik, ez tagadhatatlan. De az is igaz, hogy a diákok általában jó hangulattal vesznek részt az iskolában tanító kollégáim óráin is.

Vajon miért? Mi az, amit másként csinál, mint a többi tanár?

Azt nem tudom, más hogyan csinálja. Én próbálom fenntartani magamban az aktivitást, törekszem arra, hogy ne legyen mindig minden ugyanolyan, hogy meg tudjak újulni. Ebben nagy szerencsém van, mert egyszerűen élvezem azt, amikor megtudok valami újat azokról a tudományokról, amelyeket én tanítok, és gondolkodni azon, hogy ezt hogyan tudnám megtanítani a diákoknak. Aki belefásult a tanításba, az nem élvezi ezt. Már csak azért sem, mert a 13–19 éves korosztály elég kritikus, egyből észreveszik, ha valami nincs a helyén, vagy ha bizonytalan a tanár.

Elhivatottságát az is jelzi, hogy diákjai rendszeresen vesznek részt tanulmányi versenyeken. A tehetséggondozás mellett kiveszi a részét a tankönyvfejlesztésből, sőt, több munkafüzetet is összeállított biológiából.

Valóban írtam egy fejezetet az új Nemzeti Alaptantervhez készülő, az Oktatásfejlesztési Intézet gondozásában megjelent biológiakönyvhöz, de önálló tankönyvem még nem jelent meg.

A feladatgyűjtemény pedig adta magát, miután több éve tagja vagyok az egyik tanulmányi verseny bizottságának. Itt olyan biológiai feladatokat írunk, amelyek nehezek, intellektuálisan is kihívást jelentenek a versenyzőknek. A több év alatt össze-

| INTERJÚ |

Tavaly óta részt vesz a Református Tehetséggondozó Alapítvány munkájában is. Milyen tapasztalatai vannak?

A Debreceni Református Kollégiumban tanító Uherkovics Zoltánnal és Vetlényi Dáviddal, a Baár–Madas Gimnázium tanárával készítettünk programot a biológia iránt elkötelezett tanulóknak, akiket évente négy alkalommal várunk egy teljes hétvégére, azaz péntektől vasárnap délutánig. Célunk, hogy a diákok motiváltságát még jobban felkeltsük. A Baár–Madas Gimnáziumban előadásokat adnak a hazai tudományos élet kiválóságai, ellátogatunk neves kutatóintézetekbe, ahol a gyakorlatban is ki tudják próbálni magukat a gyerekek, mi magunk pedig feladatmegoldó és gyakorlati foglalkozásokat tartunk nekik. Érdekes megfigyelni azt a kapcsolati hálót, amelyet a foglalkozások megszervezésekor megtapasztalhattam. Az az érzésem,

„Aki belefásult a tanításba, az nem élvezi azt.

A biológia a természettudományok királynője.” gyűlt feladatokkal felkerestem a Mozaik Kiadót, amely kiadta ezeket a feladatokat a magyarázatokkal együtt. Sikeres lett, és ezen felbuzdulva a kiadó megkért, hogy írjak egy próbaérettségi-feladatgyűjteményt. Ennek elkészítése kicsit húzósabb volt, hiszen nem a már megírt feladatokat hasznosítottam újra, hanem fél év alatt kellett kitalálni 1100 pontnyi, az emelt biológia-követelményrendszernek megfelelő feladatot.

Hogyan kerül bele egy feladat a feladatgyűjteménybe?

Az ember otthon lapozgatja a szakkönyveket, és vadászik az egyenes vagy fordított arányosságú összefüggést leíró grafikonokra. Így máris lesz olyan probléma, amelyet a diák meg tud közelíteni, ha a biológiaórán tanult néhány dolgot. A lényeg az, hogy ne úgy álljanak a tantárgyhoz, mint régen, és még most is sokan, hogy egy mindenki által ismert élőlény hol él, meg hogyan szaporodik. Fontos, hogy a dolgokat összefüggéseiben lássák a gyerekek. Azt szoktam mondani, hogy a biológia a természettudományok királynője, mert ahhoz, hogy egy végtelenségig összetett életjelenséget a diákok megértsenek, egyszerre kell a fizikát, a kémiát, a matematikát használni, és hozzá kell gyúrni azt, amit a biológiaórán hallottak. Ebből kellene összeállítani egy képet. Ilyen feladatokat próbálok írni.

hogy a református egyház igen komoly képviselettel rendelkezik a magyar tudományos életben, és lelkesítő látni azt az elhivatottságot, ahogy diákjainkat fogadják ezekben az amúgy nagyon színvonalas kutatóműhelyekben.

Miközben fenntartja saját érdeklődését a biológia, kémia iránt, hogyan tudja rávenni a diákokat az iskolában arra, hogy az ő motivációjuk is kitartson?

Nem én akarom megfogalmazni egy adott probléma lényegét, hanem próbálom kérdésként felvetni és velük kimondatni azt.

Bár ezzel rengeteg idő elmegy, felemelő érzés látni, ahogy rájönnek dolgokra és szó szerint kinyílik a pupillájuk. Ezek motiválják őket is, engem is.

Minden diákot lehet így motiválni?

Könnyű a helyzetünk, diákjaink nagy része kifejezetten okos, de ez nemcsak a líceumra, hanem mindegyik gödöllői középiskolára igaz. Szerintem nincs Magyarországon még egy olyan harmincezres város, amelynek mind a három gimnáziuma az ország legjobb ötven iskolája között lenne. Nagyon tisztelem azokat a kollégákat, akik a mélyszegénység közepén tudnak tanítani anélkül, hogy megharapnák magukat. Van olyan pedagógus ismerősöm, 2022. január 9.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

aki néha meséli, hogy rühösek a gyerekek, vagy bemegy az iskolába az apa meg az anya, akik minősíthetetlenül viselkednek. Ehhez képest Gödöllő és a líceum oázis. Nem lebecsülve a saját munkánkat az igazi hősök azok a tanárok, akik a sivatagban is kitartanak.

NOBEL-DÍJASOK TANÁRA VOLT Huszonegyedik alkalommal adták át tavaly a Rátz Tanár Úr Életműdíjat, amellyel azoknak a biológia-, matematika-, fizika- és kémiatanároknak a munkáját ismerik el, akik pályájuk során különösen sokat tettek a hazai reáloktatásért és a reálértelmiségiek következő generációiért. Az Ericsson Magyarország, a Graphisoft és a Richter Gedeon Nyrt. által létrehozott Alapítvány a Magyar Természettudományos Oktatásért évente 1.500.000 forinttal járó elismerést ítél oda két-két matematika-, fizika-, kémia- és biológiatanárnak.

Túl könnyű dolga van itt, úgy érzi?

Nincs, persze, hogy nincs. Különösen, mióta tizennyolc óra helyett huszonnégy órában tanít az ember, és mellette még elvárnák a módszertani megújulást is, meg a csoportbontást.

Az általam tanított tíz, egyenként harmincnégy-öt fős osztálynál ezekre a feladatokra felkészülni, a dolgozatokat kijavítani a nap huszonnégy órája sem lenne elegendő. Frontálisan oktatok, mert máshogyan nem megy.

Egyik óráról esem be a másikra, de kollégáim nagy része így van ezzel, tisztelet a kivételnek.

A lelkesedés sok mindenben segíthet, akad olyan, amihez több is kell lelkesedésnél?

Például végigjavítani harminc-harmincöt dolgozatot, főleg ha két csoport van. Nekem ez a kínok kínja. Épp ezért dolgozatot íratni sem szeretek, de kell, mert különben nem tanulnak semmit. Ez az egyik hiányosságom, ráadásul figyelmetlenül is javítok. Nehéz volt még osztályfőnökként a ballagó gimnazisták után új osztályra váltani. Megszokja az ember a 18 éveseket, utána visszacsöppeni a 12–13 évesek közé nagy váltás.

De most nincs is saját osztályom, csak osztályfőnök-helyettes vagyok.

Jól sejtem, hogy az online oktatás nem volt a kedvence?

Igen. Egyrészt iszonyatosan unalmas, hogy interakció nélkül beszélek bele a kamerába. Úgy érzem, nem haladunk sehova, miközben a gyerekek otthon, a kanapé magányában, délután is pizsamában próbálnak figyelni. Másrészt nem tudom átvinni azt a lelkesedést, amellyel a diákokat motiválni lehet. Meg lehetett figyelni, hogy az a diák, aki eddig is akarta és tudta, az csinálta továbbra is. Azok, akiket biztatni kellett, meg elmagyarázni nekik a nehéz dolgokat egyszer, kétszer, négyszer, lemaradtak. Nagyon szétnyílt így teljesítmény alapján az osztály. Az online oktatás pont azt veszi el a tanításból, ami annak a sava-borsa: van szemkontaktus, látom, mit csinálnak, tudok szólni, hogy figyeljenek, és tudok segíteni, ha kell. Persze lehet próbálkozni, egy kollégám például legófigurákkal mutogatta el a párhuzamos szelők tételét.

Békát sem lehet az online biológiaórán boncolni...

Nem is szabad. A béka védett állat. Grillcsirkét viszont lehet!

14 Reformátusok Lapja

2022. január 9.

Tényleg? Grillcsirkét boncolnak biológiaórán?

Nem az én találmányom, de a diákok nagyon szeretik. Megesszük a grillcsirkét, és utána kirakjuk belőle a madár csontvázát. Először alaposan átrágjuk a témát, hogy hány grillcsirkét tudnak megenni, aztán átmennek ide, a szomszéd boltba, osztálypénzből vesznek grillcsirkéket. Mindig kikötöm, hogy kell savanyúság is, meg egy kis kenyér is, majd a végén zsíros kézzel összerakjuk a madár csontvázát.

Idén ön kapta meg a Rátz Tanár Úr Élet­műdíjat. Tudott a felterjesztésről?

Tudtam, mert az igazgató asszony először megbeszélte velem.

Viszont amikor megtudtam, hogy díjazott lettem, megijedtem.

Miért?

Mert előttem csodaszép tanári pályák rajzolódtak ki hatvan-hetven éves díjazott pedagógusokról. Én az ötvenes éveimben járok, és kicsit más úgy életműdíjat kapni, hogy az ember még tanít.

Arra gondolt, hogy akkor most vége a pályájának?

Nem. Inkább arra, hogy számos velem azonos korú, azonos vagy még nagyobb tudású szakember is van a pályán, többüket ismerem, fel is nézek rájuk, mégis én kaptam a díjat. Tényleg megijedtem. Ezzel a díjjal az ember szem elé kerül, és attól tartok ebben a pillanatban is, hogy nem leszek elég jó hozzá.

Mit szóltak a diákjai?

Nagyon örültek. Azt kell hogy mondanom, tényleg megtapasz­ taltam, hogy szeretnek.

Miután túltette magát az első sokkélményen, mi fogalmazódott meg önben?

Az, hogy én nem vagyok Rátz tanár úr. Nem vagyok az az evangélikus iskolában, öltönyben, nyakkendőben tanító tanár, aki valahogy mindig úgy nézett ki, mintha skatulyából húzták volna elő. Aki emellett elképesztően okos is volt, hogyha fel tudta készíteni Wigner Jenőt meg Neumann Jánost! Nem érzem magam ilyen tanárnak, nem is vagyok olyan tehetséges, mint amilyen ő volt. Viszont azt tudom, hogy a gyerekeknek a lelkesedéssel átadott tudásra van szükségük. Ez biztosan megvan bennem. Annak, hogy idáig eljussak, esszenciális feltétele volt ez az iskola.

Hagytak dolgozni, támogatták például azt, hogy legyen minden évben biológiatábor. Elmondhatatlanul hálás vagyok a kollégáimnak, akik rengeteget segítenek. Amikor csak tehetem, ezt elmondom nekik is. Jól érzem magam ebben a közösségben. Az az igazi gondviselés, hogy ide kerülhettem.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Az imádság szent és személyes ügy, erre inti Jézus a követőit. Az önmagukat mutogató, nyilvánosan, az utcasarkon imádkozó farizeusokat színészeknek nevezte, mert színlelésből hosszan imádkoztak az emberek előtt. Nekik az volt a jutalmuk, hogy közönségük volt. „Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged.” (Máté 6,6) Jézus maga nem imádkozott nyilvánosan. Magányosan félrevonult, egyedül beszélt a mennyei Atyával. A Gecsemáné-kertben kérte a hármas belső tanítványi kört, hogy virrasszanak és imádkozzanak vele párhuzamosan, de távolabb ment tőlük, egyedül tusakodott akkor is. Kérdés, hogy Jézus imádságaiban egyáltalán részt lehetett-e venni. Annyira bensőségesek voltak, hogy ahhoz ember nem tudott volna csatlakozni. Nagycsütörtök éjjele bizonyította ezt: a virrasztók elaludtak.

Hol van ilyen titkos hely, belső szoba, amit be lehet zárni, ahol egyéni beszélgetést folytathatunk Istennel?

Jézus korában az éléskamra volt a ház egyetlen zárt helyisége. De nyilvánvaló, hogy ez nem fizikai hely, hanem lelkiállapot. A legszegényebb lakhelyen is lehet magányos zugot találni, ahova visszavonulva Istenhez szólhatunk. A lényeg, hogy az emberek véleményétől, kritikáitól vagy csodálatától mentesen egyedül csak Istenhez beszélünk, aki tudja, mi lakik a szívünkben. Látja, amit titokban mondunk, és megjutalmaz, azaz válaszol.

A nagy gyülekezeti imaközösségben azonban kísért a farizeusok magatartása, a magamutogató és terjengős szereplés, szónoklat az eredeti cél, az ima helyett. Bibliai események és igék idézése és elemzése, mert befolyásol a többiek kritikus jelenléte. Megrontja a szívből jövő imádság őszinteségét, ha emberektől várunk jutalmat, nem egyedül Istentől. Ő tudja, mi van bennünk, ismer, nem kell informálni a dolgainkról. Hálánkat és örömünket viszont jó kimondani és segítségét kérni közös nagy szükségeinkre. Úgy érdemes Istenhez szólni, ha közben megnyílunk előtte, hogy befogadjuk intő és gyógyító válaszát.

Mintaimádságot tanított, amire azt mondta: „így imádkozzatok” (9. v.). Nem feltétlenül ezt, de így, en�nyire átgondoltan, mindenre kiterjedően, mégis röviden, „mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle” (8. v.). Komoly erőt jelent a gyülekezetben ez a közösen mondható imádság. Amennyire nem kell közönség az egyéni fohászkodáshoz, annyira szükség van a közösségre is, hogy együtt szólítsuk meg Istent: „Mi Atyánk”. 

IMÁDKOZZUNK!

Uram, útra kelünk, szeretnénk átjutni a túlsó partra. De a tenger alattunk olyan mély. Nem akarunk gyáván mindig az innenső parton maradni, mindig a könnyebbik utat választani. Tudjuk, hogy bármikor lecsaphat a vihar, és a hajónk is rozoga, ám a túlsó parton valami vár. De a tenger alattunk olyan mély. Elindulunk, Uram, hinni szeretnénk, hogy nem lesz baj, bár a tenger alattunk olyan mély. Lecsapott a vihar, sötét is van, és te sehol sem vagy… Nem tudjuk, hogy mit várjunk. És a tenger alattunk olyan mély. Tényleg te vagy, Urunk, te jössz felénk a vízen? Hát nem tudod, hogy a tenger alattad milyen mély? „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” Ámen.  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Rejtve

A Hegyi beszédet Jézus „programbeszédének” is szokás nevezni, hiszen Krisztus olyan dolgokról tanít, amelyek rámutatnak, rávilágítanak arra, hogy mit és hogyan képvisel, milyen igén�nyel lép fel, egyúttal tükröt tartva kora társadalma elé is.

Heti bibliai szakaszaink sorában, a Hegyi beszéd (Mt 5–7) középső fejezetében – amely a tanítások origójaként fogható fel – Jézus kegyességi szokásokról beszél: adakozás, imádság, böjtölés. Mind a három leírásánál megtalálhatjuk a ’rejtve’ (Mt 6,4.6.18) kifejezést, ami szembemegy egyes korabeli, népszerű kegyességi szokásokkal és gyakorlatokkal. A kifelé való mutogatás, a mások előtt való tetszelgés, a többnek és másnak mutató hamis énkép megjelenítése éppen az adakozás, az imádság és a böjtölés tartalmát és mélységét csorbítja meg, amelyek ezáltal nem töltik be eredeti rendeltetésüket. Ez az emberi gyakorlat azóta sem veszett ki teljesen, hiszen olyan színes és mások számára különösen esztétikus képet mutatunk magunkról közösségi felületektől kezdve egészen az egymás közötti kommunikációig, amely rejtve tartja az igazságot. A ’rejtve’ kifejezés azonban egészen mást üzen a Hegyi beszédben. Az adakozás, az imádság és a böjtölés olyan belső, mély dolog, amely nem tartozik másokra, csak azokra, akik között történik. Isten az emberi szívet vizsgálja: azt a szívet, amely rejtve van előttünk, de nyilvánvaló az előtt, aki teremtette azt.

E mostani új esztendőben fogadkozások és ígérgetések helyett gyakoroljuk a csendes odafordulást Istenhez és másokhoz, ami nem hangos szóban, hangzatos jelmondatokban, hanem a szív csendjében, őszinte és egyszerű gesztusokban történik, az aláhullásban és a felemeltetésben pedig társul szegődik. Ha így teszünk, akkor „a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megjutalmaz téged” (Mt 6,18).  SZETEY SZABOLCS 2022. január 9.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

„ISTENNEK DICSŐSÉG, egymásnak segítség!”

Az igaz hitből fakadó irgalmasság szép példáját gyakorolják azok a bátor derceni férfiak, akik Zsukovszky Miklós helyi lelkész-esperes vezetésével több mint tizenöt éve megalapították a Derceni Egyházi Önkéntes Tűzoltóságot. Azóta több száz bevetésen álltak helyt, ott voltak árvízhelyzetben, közúti ILLÉNYI ÉVA balesetnél, oltottak kigyulladt lakóházakat, középületeket, templomot is. Krisztusi szeretettel, ingyen, önkéntesen segítenek a bajba jutottakon, vallják a régi tűzoltójelszó igazát: „Istennek dicsőség, egymásnak segítség!” Zsukovszky Miklós, a Beregi Református Egyházmegye esperese, a Derceni Református Egyházközség lelkipásztora, a tűzoltóság alapítója és parancsnoka idén a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült, Dobson Tibor vezérőrnagytól az egyedi készítésű Széchenyi Ödön-emlékérmet is átvette.

Egy korábbi interjújában mondta el, hogy önt a lelkészi pályáján a fertősalmási gyülekezet lelkipásztora indította el – ő a magyar öntudatot jelképezi az ön számára.

A nyolcvanas évek végén Oroszi Pál lelkipásztor szolgált a gyülekezetünkben, titokban végezte a konfirmációt, hiszen akkoriban nem engedélyezték a konfirmációs órákat, mi is titokban jártunk ezekre. Isten Igéje már akkor megérintett, és persze a tiszteletes úr szelídsége, alázatossága is. A Nagyszőlősi Fémipari Technikumban tanultam villanyszerelői és elektroműszerészi szakon, ott a barátom hívott először egy ifjúsági evangélizációra. Ezek 16 Reformátusok Lapja

2022. január 9.

a találkozók is titokban történtek, a falvakban házaknál gyűltek össze a fiatalok, „hivatalosan” születésnapnak voltak meghirdetve. Sokszor még egy csokor virágot is vittünk az „ünnepelt szervezőnek”. Ezeken az alkalmakon Isten Igéje még inkább megérintett, és úgy döntöttem, hogy az ő szolgálatába kellene állnom. A tanulmányaim végeztével fél évig egy villanytelepen dolgoztam, majd felvételiztem a lelkészi előkészítő tanfolyamra, Beregszászba. Ott akkoriban az idősebb lelkipásztorok képezték a helyi lelkészeket. 1990-ben megnyíltak a határok, és így kerültem a Debreceni Református Hittudományi Egyetemre.

|

REFORMÁTUS ÉLET

|

Tíz éven keresztül újítottuk a templomot, és arra nagyon büszke vagyok, hogy bár a felújításban volt külföldi támogatás is – hálásak is vagyunk a magyar kormánynak a segítségért –, de a munkák legnagyobb részét a gyülekezet adakozása tette ki. Teljes felújításra szorult a templom, nagyon magas volt a talajvíz, ezért sokáig a salétrommal küszködtünk. A padok penészesek voltak, az egész bútorzatot cserélni kellett, több mint százhúsz köbméter faanyagot használtunk fel. Az egyik karzatot teljesen át kellett építenünk, a falakat újra kellett vakolni, egy részét szabadon hagytuk, hogy szellőzzön, aztán jött a külső felújítás, tetőfelújítás, villamosítás stb. A gondnokunk feljegyezte: több mint ezer napot dolgoztak a gyülekezet tagjai a felújítás alatt, különböző szak- és segédmunkákat végeztek önként és ingyen.

„A gondnokunk feljegyezte: több mint ezer napot dolgoztak a gyülekezet tagjai a felújítás alatt, különböző szak- és segédmunkákat végeztek önként és ingyen.”

Ma is ez az egyik legnagyobb gyülekezet a térségben?

A derceni templom a kommunizmus ideje alatt még zsúfolásig tele volt, aztán ez a létszám folyamatosan csökkent. Néhány évvel ezelőtt még öt-hatszázan is jártunk rendszeresen vasárnaponként istentiszteletre. Öt-hat éve, az ukrajnai háború kitörése óta az emberek külföldön vállaltak munkát. A férfiak a behívók elől próbáltak menekülni, majd vitték magukkal a feleségüket is. Sajnos sok család már el is költözött a gyülekezetből, így mára a létszámunk lényegesen lecsökkent. Az utóbbi két év sem tett jót: tavaly online istentiszteletre kellett áttérnünk. Mostanában 250-300-ra tehető azok száma, akik rendszeresen látogatják vasárnaponként az istentiszteletet.

Debrecen után pedig Dercenbe került, a teológiai tanulmányai után az első állomáshelye éppen az a település lett, ahol mind a mai napig, 25 éve szolgál.

Valójában Mezőváriba kaptam kinevezést, ahol jelenleg az én évfolyamtársam, barátom, Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke szolgál. Ő került volna 1996-ban Dercenbe, azonban mielőtt elfoglaltuk volna a lelkészi állást, megnéztük a két helyszínt, a parókiát. Akkor én már kétgyermekes családapa voltam. A kisebbik gyermekünk két hónapos volt, meg kellett néznem a lakhatási körülményeket is. A mezővári parókia teljesen lakhatatlan állapotban volt. A derceni sem volt palota, de mivel az egyház tulajdonolta, elképzelhető volt a felújítás. Megbeszéltük a barátommal, hogy cserélünk.

Gulácsy Lajos püspök úrtól kérvényeztük a cserét, így aztán a kinevezések eszerint módosultak. Így kerültem én a derceni gyülekezetbe, amelyhez hozzátartozott a fornosi is.

A derceni gyülekezet mind a mai napig a harmadik legnagyobb református közösség Kárpátalján, és a Beregszászi járás legszebb temploma is az önöké, amelynek felújítása az ön nevéhez fűződik.

Önnek köszönhető a diakóniai központ is: ott a meleg étel mellett szeretetet is kapnak a halmozottan hátrányos helyzetűek, árvák.

1998-ban nagy árvíz volt Kárpátalján, 2001-ben egy második, már akkor megfogalmazódott bennünk a feleségemmel, hogy segíteni kellene azoknak, akik szükségben élnek. Még nem volt meg az infrastruktúra, a magunk módján próbáltunk segíteni az árvízkárosultakon. Adományokat gyűjtöttünk, de úgy gondoltuk, a meleg étel sokkal többet jelent. A második árvíz idején már a parókia udvarán főztük az ételt a rászorulóknak. Csetfalvát akkor teljesen elárasztotta a víz, a gyülekezetem lakosságától gyűjtött adományokból három hétig etettük a bajba jutott embereket.

Láttam a környezetünkben lévő rászorulókat, elhagyatottakat, hátrányos helyzetű családokban növekvő gyermekeket, és azon gondolkodtam, hogyan lehetne nem csak katasztrófahelyzetben megoldani ezt a segítségnyújtást. 2004-ben Isten úgy rendelte, hogy a parókia melletti, a Szovjetunió ideje alatt felépült és gazdátlanul maradt ingatlant az akkori vezetők jelképes összegért, kétezer dollárért átadták a gyülekezetnek. Csak a falak álltak, a tető beszakadt, nyílászárók sem voltak, még vakolat sem, de 2022. január 9.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

Isten úgy látta jónak, hogy a miénk legyen. Egy holland segélyszervezet támogatásával az épület egyik részében ingyenkonyhát alakítottunk ki. Kezdetben huszonöt adag kétfogásos, meleg ételt készítettünk heti öt alkalommal, később már 80 személyre főztünk, jelenleg 70-en kapnak meleg ebédet. Két településre szállítunk: Dercenbe és a szomszédos Fornosra. A diakóniai szolgálat támogatottjainak fele hátrányos helyzetű családból jövő gyermek. Nekik házhoz szállítjuk az ételt, a helyi iskolából, amely a parókiával egy udvaron áll, 15-20 gyerek jön át ebédelni. Volt olyan időszak, amikor az állam nem tudta biztosítani a szociálisan rászoruló gyermekek étkeztetését, akkor viszont még nagyobb számban étkeztek nálunk. Az ételekhez az alapanyagokat nagyrészt a gyülekezet tagjai adják össze: a zöldségféléket, tartós élelmiszereket, konzerveket. Az emberek is látják a szükségét annak, hogy Isten szeretetét így vigyük a templomon kívülre.

Sok gyerek mondogatja gyerekkorában, hogy „én tűzoltó vagy rendőr leszek”. Ön milyen indíttatásból alapította az önkéntes tűzoltóságot, amely az első önkéntes egyházi tűzoltóság nemcsak Kárpátalján, de egész Ukrajnában?

Az önkéntes tűzoltóság gondolata szintén az árvizek kapcsán fogalmazódott meg bennem, hiszen akkor kétkezi munkával is segítettük a bajbajutottakat. Például Bótrágy is nagy veszélybe került, amikor átvágták a magyarországi 41-es utat, és a falut hátba támadta a víz. A szakemberek próbálták menteni Vásárosnaményt a víztől, így a hullámok utat törve a kárpátaljai falvakat árasztották el. Több mint nyolc napig dolgoztunk ott, naponta több mint száz férfi jött csak Dercenből és Fornosról. Dercenből 13 traktort tudtunk a töltésekhez vinni.

Mezőváriban, Sárosorosziban és környékén segédkeztünk a házak lebontásában és újjáépítésében. A munkálatok közben fogalmazódott meg bennem, hogy jó lenne létrehozni egy olyan csapatot, amelynek igazi szakemberei vannak, hogy katasztrófahelyzetek esetén be tudjuk vetni az alakulatot.

Vagyis a bajban ismerszik meg az ember és a segítő gondolat?

Mi kiképzés nélkül segítettünk az árvíz idején, a helyi szervek sem voltak a helyzet magaslatán. Akkor hallottam a Magyar Baptista Szeretetszolgálat készenléti csoportjáról, amely a világ bármely táján segítséget tud nyújtani. Így jutottam el arra a gondolatra, hogy egy önkéntes tűzoltóságot kellene létrehoznunk. A Szovjetunió ideje alatt még működő helyi tűzoltóságok

megszűntek. 2004 végén, pontosan az ominózus népszavazás után, láttam a magyarországi híradásokban, hogy a magyar belügyminiszter új tűzoltókocsikat adományozott egy-egy tűzoltóságnak. Levelet írtam az akkori magyar belügyminiszternek, és magam is meglepődtem, amikor két hét múlva megérkezett a kedvező válasz. Így a belügyminiszter közbenjárása eredményeként ajánlotta fel Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata a Csepel 752 típusszámú gépjárműfecskendőt. Ezután meghirdettem a gyülekezetben, hogy önkéntes tűzoltókat várunk. Nem igazán értették azt, hogy mit akarok én létrehozni, önkéntesen, fizetés nélkül, kockáztatni az épségüket, az életüket másokért. Először nem sokan jelentkeztek – négyen-öten –, de amikor az első tűzesetünkkor egy kigyulladt autószerelő-műhelyhez mentünk, amely egy családi ház udvarán üzemelt – a házigazda keze égési sérüléseket szenvedett, négy gépjármű megsemmisült a tűzben, azonban az ötödik járművet és a családi házat sikerült megmenteni –, sokan elgondolkodtak. A gyülekezet mintegy ezer eurónak megfelelő hrivnyát juttatott el a bajbajutott családnak. A derceniek megértették, hogy ez olyan segítségnyújtás, mint az irgalmas szamaritánus esete, és egyre többen jelentkeztek önkéntes tűzoltónak. Ma már a létszámunk megfelelő, ötven önkéntesünk van.

Az elmúlt évek során nem csak tűzesetekhez, de különféle balesetekhez is kimentek, templomtűznél is segédkeztek.

Büszkék vagyunk arra, hogy 2013-ban ott lehettünk a dunai árvíznél is, Tahitótfalu térségében nyolc napon keresztül kilenc emberrel és négy robbanómotoros szivattyúval segédkeztünk.

A ránk bízott feladatot végrehajtottuk, a nyúlgátakat szárazon tartottuk. Ennek az elismeréseképpen a tűzoltóságom a Polgári Magyarországért Alapítvány díját is átvehette. A legnehezebbek azok a mentések voltak, amikor a falu fiatal lakosai hunytak el balesetben. Templomokhoz is riasztottak már bennünket, az egyik egy görögkatolikus templom a munkácsi járásban, a másik egy ortodox kolostor temploma volt. Felekezettől függetlenül mindenhol igyekszünk segíteni. Sokszor gazdasági épületek gyulladnak ki, ahol szalma, széna van betárazva, a szomszédos Munkácson sok az ipari létesítmény. A hivatásos tűzoltók több esetben hívnak bennünket segítségnyújtásra. Az is előfordulhat, hogy többórás tűz lesz, tehát szükség van a friss erőre, ezért az első fornosi önkéntest is felvettük a derceni tűzoltóságra. 2019-ben svájci tűzoltó barátainktól kaptunk egy Iveco

AZ ÁRPÁD-KORI DERCEN TEMPLOMA Az 1810-es években épült a gyülekezet klasszicista stílusjegyeket hordozó, egyhajós temploma Fischider Mátyás tervei alapján. A 38 méter magas tornyot 1823-ban építették hozzá. 1922-ben kibővítették a templomi padokat, mivel az addigi 59 pad kevésnek bizonyult. 1923-ban bádogra cserélték az addigi zsindelytetőt. Mára a templomnak több mint ezer ülőhelye van. 1991-ben a templom előtt emlékművet állítottak a sztálini önkény áldozatainak. 1997-ben Albert József kolozsvári orgonaépítő mester nagyjavítást végzett a templom 1932-ben épített orgo­náján. E munkálatoknak köszönhetően ma is Istent dicséri ez a hangszer. A templom teljes rekonstrukciója is megvalósult. A gyülekezet paró­kiája az 1800-as évek elején épülhetett, amelyet 1949-ben a szovjet vezetőség elkobzott. 1990-ben kap­hat­ták vissza, teljesen romos állapotban. Azóta folyamatos az épület felújítása, ma már ez ad otthont a lelkésznek és a különféle gyülekezeti alkalmaknak.

18 Reformátusok Lapja

2022. január 9.

|

REFORMÁTUS ÉLET

|

gépjárműfecskendőt, így az első gépünkkel létre tudtunk hozni egy bázist Mezőváriban, ahol a Magyarországtól kapott Csepel tovább folytatja tűzoltó szolgálatát, és még ma is sok bevetésen vesz részt eredményesen.

Említette, hogy az elmúlt években a kárpátaljai fiatalság egyrészt a háború elől, a behívók elől menekül, másrészt sokan külföldön dolgoznak a munkalehetőségek hiánya miatt.

A magyarság történetében nem új az a helyzet, amikor újra meg kell erősíteni a sorainkat. Én derűlátó vagyok, bízom abban, hogy véget ér ez a háborús időszak. Esetleg gazdasági felemelkedés is lesz, és azok, akik máshol kerestek boldogulást, visszatérnek a szülőföldjükre. Egyébként nem sokan adták el a házukat, a külföldön dolgozók igyekeznek az otthonukat javítgatni, szépítgetni. Ezért is gondolom úgy, hogy az emberek itt szeretnének élni, ide képzelik a jövőjüket.

Gyermekkorában, a brezsnyevi korszakban a kárpátaljai magyarság helyzete biztonságosabb volt, mint ma. Hogyan tudják a Kárpátalján maradottak között tovább képviselni a keresztyén értékeket? Én 1970-ben születtem, huszonegy évig szovjet állampolgárként éltem, harminc éve pedig ukrán állampolgár vagyok. A Szovjetunió idejében nem tapasztaltam negatív megkülönböztetést, pedig magyar iskolába jártam. A technikumban először nem ment túl jól az orosz nyelv, voltak tantárgyak, amelyeket ukránul tanítottak, de rugalmas, segítőkész tanáraink voltak. Ez a tolerancia egyre inkább kezd eltűnni. Amikor a nagyobbik lányom, akinek szintén voltak nehézségei az ukrán nyelvvel, Ungváron felvételizett az egyetemre, már sok esetben kapott elítélő „hozzászólásokat”. Ez a tendencia egyre inkább erősödni látszik. Az ukrán sajtó időről időre elővesz bizonyos nemzetiségi kérdéseket, és ezeket elkezdi „pedzegetni”, időnként uszítani. Mi, akik itt élünk Kárpátalján, legyünk magyarok, lengyelek, románok, szlovákok

vagy más nemzetiségűek, abban vagyunk érdekeltek, hogy ez az ország valahogyan felemelkedjen, hogy erősödjön a biztonság, mert akkor, és csak akkor fognak a gyülekezeti tagjaink hazatérni szülőföldjükre. A nemzetiségek nyelvének, köztük a magyarnak a visszaszorítása zajlik minden téren. Egyetértek azzal, hogy a magyaroknak is tudniuk kell ukránul, beszélniük kell az ország nyelvét, de nem ezekkel a módszerekkel kell őket rávenni, amelyekkel megpróbálják az itt élő embereket teljesen „átnevelni”. Nem lenne szabad a nemzetiségek között konfliktust szítani. Ápolni kell a magyarságtudatot a gyermekeinkben, az unokáinkban, a hittanosainkban, a gyülekezeti tagjainkban, hogy tudják, ismerjék a gyökereiket, és legyenek rájuk büszkék. Azon kell fáradoznunk, hogy ha kell, oktassuk a magyar nyelvet akár az egyház keretében, meg kell tartanunk a felnövekvő nemzedéket magyarként. A hivatalos álláspont szerint mi tulajdonképpen ukránok vagyunk magyar gyökerekkel. Én úgy gondolom, hogy mi magyarok vagyunk, akik Ukrajnában élünk, vagyis magyar nemzetiségű ukrán állampolgárok. A református egyháznak végeznie kell a küldetését, hirdetnie az evangéliumot. A derceni tűzoltók sem érdemeket akarnak szerezni, azért szolgálnak, mert szeretik Istent. Bár ez a szolgálat, ez az irgalmasság sokszor bizony veszélyes, de ennek tudatában is mennek, mert vallják, hogy aki bajban van, azon segíteni kell. Előttük van a krisztusi intés: „...ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (Jn 13,34).  2022. január 9.

Reformátusok Lapja 19

| INTERJÚ |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

Újévi sorok

LXVI. ÉVFOLYAM,

2. SZÁM,

2022. JANUÁR 9.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Közvetlenül karácsony előtt jelent meg egy tartalmában és képi világában is elegáns kötet a Helikon Kiadónál, Joszif Brodszkij orosz–amerikai Nobel-díjas amerikai költő, es�széíró a születés ünnepéhez kapcsolódó verseinek gyűjteménye, a Karácsonyi versek. Fordítója Soproni András. A zsidó származású szerző, aki a késő puritán új-angliai költőnő, Emily Dickinson felmenői által alapított Mount Holyoke College-ban is tanított, már élete „szovjet” korszakában sok karácsonyi művet írt; ezek számát pályafutása amerikai évtizedeiben gyarapította. Most egy olyan versére szeretném felhívni a figyelmet, amelynek címe: 1965. január 1. Ez hét évvel emigrációja előtt született. Lássuk e tömör, fájdalmasan szép összegzés záró verszakát: „Csupasz eged a mennyezet, / üres harisnya, telt helyett, / belátod, ennyi jár neked. / Öreg vagy, ne tagadd, / S hogy nincsenek csodák, tudod. / De szemed égnek fordítod, / s már érzed: jó szívvel adott / ajándék vagy magad.” A vers szerzője itt mindös�sze huszonöt éves, de már nagy megpróbáltatásokon túl; ekkorra dolgozott már börtönkórházi halottmosóként, és „munkakerülésért” (valójában: szabadúszó írói munkáért!) elítélve favágóként is élt a tajgán, igaz, egy angol nyelvű költészeti antológiát böngészve rövidke pihenőóráiban.

Ebben a strófában óriási ellentmondások feszülnek: az ekkor még fiatal szerző egyrészt „öreg”-nek titulálja magát, másrészt úgy tekint az „üres harisnyá”-ra, mint a már akkor az angolszász kultúrából vett karácsonyi jelképre, a nagyon szegény vagy nagyon rossz gyermekek osztályrészére, vagy a rosszalkodások méltó büntetésére. A mennyezet „csupasz ege” és a „nincsenek csodák, tudod” mélységes szomorúsága után váratlan öröm, megkönnyebbülés és meglepetés a költő felekezeti hovatartozástól függet­len, minden hamisságtól, megfelelési kényszertől mentes ima­ gesztusa: „De szemed égnek fordítod.” A testi-lelki nyo­ mo­rúságot, megalázottságot, veszteséget feloldó szavak még csak ezután következnek: „s már érzed: jó szívvel adott / ajándék vagy magad.” A látszólag egyszerű állításnak rendkívül bölcs és vigaszt nyújtó, az újévhez az írónak és olvasóinak egyaránt erőt, örömet, tartást adó értelme van. Nevezetesen az, hogy az Istentől kapott életünkre s az embertársaink javára kamatoztatható képességeinkre érdemes úgy tekintenünk, mint tőlünk semmiféle intrikával, rosszindulattal el nem vehető, örök ajándékra. Ez a gondolat megcáfolja a három szakaszra tagolt vers két kezdősorát: „Ne várd a három bölcseket. / Csillag nem süt fejed felett.” A három bölcs és a betlehemi csillag oly gyakori vándormotívum Brodszkij költészetében és Keresztes Dóra gyönyörű illusztrációin, hogy a poéta önsajnálatát nem kell komolyan vennünk. Reményre, hitre kész, infarktusok szaggatta szívét annál inkább!  PETRŐCZI ÉVA

ÁRA: 500 FT

Jézus iskolapéldája 9 771419 856007

KÜLDETÉSBEN: JÓ ANDRÁSSAL ÉS FELESÉGÉVEL BESZÉLGETTÜNK

22002

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: .........................................................................................

Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................

Telefon (nem kötelező): ...........................................................

Aláírás: ...................................................................................

ReformátusokLapja Lapja 2019.

2021.január augusztus 6. 8.

20 20 Reformátusok





1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

| GONDOLATOK |

VITÉZ FERENC

Műesztendő A szerző főiskolai docens, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék vezetője, újságíró

Vitéz Anna: Sejtések.

A szerző reprodukciója

Gyűjtik a halomba rakott, amott csak hanyagul a panel tövébe kidobott karácsonyi fenyőket, a kályhás házakban félrerakták, mert jó lesz majd tüzelőnek. A szaloncukor elfogyott az ünnep másnapján, a műfenyők visszakerültek a dobozba. A szilveszteri petárdák fényét-füstjét magába szívta a köd, a fogadalmak terhe gyorsan kikezdi a gyöngébb akaratot. Remeg az ének a cinegék torkában, közben az új esztendő javában tapossa a remény útját, és az Isten nincs egyedül.

Gyerekként néha föltettem magamnak a kérdést, hogy vajon hol lakik az Isten, mert az túl egyszerű válasznak tűnt, hogy az égben vagy a templomban – hiszen az ég olyan messze van, túl a madarakon, és ha itt lakik, a mi templomunkban, akkor ki van a szomszéd faluéban?! Azt nem értettem volna, hogy egyszerre több helyen, hogy egyszerre mindenütt. Ma is felteszek efféle kérdéseket, és a föntieknél bonyolultabb válaszokat keresve gyakran eszembe jut egy talányosan kurta párbeszéd Umberto Eco A rózsa neve című regényéből. „Micsoda Istentől elhagyatott hely ez!” – mondja csüggedten Adso, a ferences novícius a bencés apátságban, ahová az őt tanító szerzetest, Vilmost kísérte el. A mester pedig kérdéssel válaszol neki: „Miért? Talán jártál már olyan helyen, ahol az Isten otthonosan érzi magát?”

Műanyag világban élünk – hiába küzdünk ellene, a műanyag lassanként elárasztja a Művet. Nem csak arról van szó, hogy a járvány elővigyázatossá tett, kétszer becsomagolunk mindent, kenjük-mossuk kezeinket, míg a környezetünkre kiterjedő rutinban éppen a belső tisztaságról feledkezünk el. Nem csak azon morfondírozunk, hogy sokkal többet vásárolunk, mint azokban a gyermekkori időkben, és hogy annak egy része a kukában köt ki; hogy a gyártók a gyorsan tönkremenő cikkek özönével gondoskodnak saját jövőjükről, máskor azonban az egyszer használatosakat sem használjuk egyszer sem; hogy

a kilós lisztet vagy cukrot bele kell tenni egy nejlontasakba, mert kifolyik, belemászik a bogár, hogy a szelektív hulladék legnagyobb része műanyag flakon. Hanem arról panaszkodunk, hogy műanyag kampány lett a szeretetből vagy az őszinte érzésből, könnyen előállítható, könnyen eldobható, viszont nehezen lebomló és emésztetlen hulladék. Arról, hogy műanyag lett a hit, mesterséges pótlék, és bár úgy tetszik, mi még ragaszkodnánk hozzá, mint a templomokhoz is, körülöttünk lassan leomlik minden – nem lesz végül olyan hely, ahol az Isten otthon érezné magát.

Ezt azonban csak a műesztendő mondatja velünk, az érzékenyítéssel arányosan növekvő érzéketlenség közös dolgaink iránt, és hiába kopogtatna a remény, ez az örökkön úton lévő vándor, nem nyitunk ajtót neki.

Mert a reménység helyett az igazságot keressük az egyre alacsonyabbra töppedő égig meredő öntudattal.

Az egyik ember az igazságot értelemnek mondja, a másik igazságosságnak tartja, a harmadik méltányosságnak, a negyedik mindig csak a saját igazságának adna igazat, az ötödik tagadja, hogy volna ilyen. Valaki a sor végén azt mondja, hogy ez a szeretet, műanyag csomagolás nélkül. A sor végére nem figyelnek, az messze van, addig a tükörig nem lát el senki, nem tudják, hogy az utolsókból lesznek az elsők.

Olvasgatok néha a kvantumelméletről, laikusként annyit megértek, hogy valóban lehet egyszerre lenni két helyen, viszont akkor már mindenütt lehet egyszerre, a mi templomunkban és a szomszéd faluéban is, egyszerre nyolcmilliárd emberben, az ősrobbanással teremtett univerzum minden pontján, minden atomjában. Rábukkanok Máté evangéliumában, hogy mindegyik hajszálunk számon van tartva, egyikük sem eshet le fejünkről Atyánk tudta vagy akarata nélkül.

A mesterséges érzelem- és anyagformáktól mentes új esztendő legyen tehát a Műé, a dicsőség pedig egyedül Istené.  2022. január 9.

Reformátusok Lapja 21

| AJÁNLÓ |

Úti cél:

A REMÉNY!

Gyermekek tízezreinek élete vett jobb irányt a két világháború közötti, nyugati országokba indított gyermekvonatok hatására. Hollandia, Belgium, Svájc, Svédország és Anglia is fogadta a nélkülöző gyerekeket, akik hol hónapokra, hol évekig maradtak, sőt voltak olyanok is, akik végül a befogadó országban telepedtek le. A segítségnyújtó akcióban az akkori református egyház is kiemelkedő szerepet vállalt – erről is szól a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) Vármúzeuma december 10-én nyílt kiállítása.

„A szeretet babonás portéka. Akivel jót teszünk, azt megszeretjük, pusztán azért, mert jót teszünk vele.” Ez a Kosztolányi Dezső-idézet fogad, amikor a BTM kiállításának fogadótermébe lépek, a tárlat négy különálló, de egymáshoz kapcsolódó része is végig ezt érezteti velem: a két világháború közötti nemzetközi gyermeküdültetés jóval több volt puszta segélyakciónál. A részt vevő magyar gyermekek közül sokaknak egész életükre meghatározó élményt jelentett a kint töltött idő.

A GYERMEKVONATOKRÓL 1920. február 8-án gördült ki a Keleti pályaudvarról az első gyermekvonat, amely 600 magyar fiatalt vitt Hollandiába. – Számunkra már szinte felfoghatatlan, hogy milyen logisztikai bravúr kellett a gazdaságilag romokban fekvő Magyarországon ahhoz, hogy ez a gyermekmentő akció megvalósulhasson!

A lakosság értesítésétől kezdve a gyermekek orvosi vizsgálatán át a vonatokon történő ellátásig minden egyes mozzanatot részletesen ki kellett dolgozni ahhoz, hogy a segélyprogram sikeressé váljon – hallgatom Réthelyi Orsolya történészt az első kiállítótérben, aki az Eötvös Loránd Tudományegyetem Néderlandisztika Tanszékének vezetője és a kiállítás egyik kurátora is egyben. – Ehhez (az olyan nagyobb szervezetek mellett, mint az Országos Gyermekvédő Liga vagy a holland fél részéről a Centraal Comité és a ’s-Hertogenbosch-i székhelyű Huisvestingscomité) mindenekelőtt olyan kiváló emberek fáradtságot nem ismerő áldozathozatala kellett, mint például Tábori Kornél (1879–1944), aki a háború utáni időszakban úgynevezett nyomorrazziákat szervezett – folytatja Perényi Roland, a BTM Kiscelli Múzeumának igazgatója, a kiállítás másik kurátora. – Tábori tényfeltáró fényképfelvételeken és számos riportcikken keresztül mutatta be a nemzetközi segélyszervezeteknek, mekkora bajban van Magyarország, és mekkora szegénységben élnek azok, akik számára a legna22 Reformátusok Lapja

2022. január 9.

| AJÁNLÓ |

gyobb megpróbáltatást jelentette ez a válságos időszak: maguk a gyermekek. Tábori Kornél gondot fordított arra is, hogy az Egy halálraítélt ország borzalmaiból című kiadványban angolul, franciául és olaszul is olvashatók legyenek a szövegek, ezzel pedig sikerült a magyarországi helyzetre irányítania a külföldi nagyhatalmak figyelmét.

A BEFOGADÓ ORSZÁGOKRÓL Miután az I. világháború, a Tanácsköztársaság és a román katonai megszállás felemésztette a tartalékokat, Magyarország nem volt képes elegendő élelmet biztosítani saját gyermekei számára. Az első választ erre a helyzetre a Vöröskereszt segélyszállítmányai jelentették; a második pedig a „gyermekvonatok” formájában érkezett. Az akció időtartamát és a kiutaztatott gyermekek számát tekintve a gyermekvonat-akció Hollandiában és Belgiumban volt a legsikeresebb (28 563, illetve 21 542 gyermek), de egy berni lelkész, Carl Irlet kezdeményezésére Svájc is több mint tízezer gyermeket fogadott 1920 és 1928 között.

A kiállítás második bemutatótermében egy eredeti méretben felépített vasúti vagon érzékelteti velünk azt a légkört, amely ezeket a gyerekeket körülvehette az „ismeretlen országba” történő utazás során.

Eleinte korábbi sebesültszállító vagonok priccsein utazott akár két-három gyermek egyszerre, később azonban a Vöröskereszt­ nek már kifejezetten e célból átalakított vagonjaiban utazhattak a gyerekek. Természetesen a segítő szervezetek mindent elkövettek azért, hogy az otthon maradó családok és maguk a gyermekek is biztonságban érezhessék magukat: láthatunk olyan kétnyelvű szószedeteket és gondosan megszerkesztett tájékoztató kiadványokat, amelyekkel a résztvevőket abban segítették, hogy a kezdeti nehézségeken könnyebben átléphessenek. Az Országos Gyermekvédő Liga néhány városban (ahová nagyobb számban kerültek magyar gyermekek) külön iskolát is működtetett, e célból tanítónőket is küldtek ki, de a legtöbb iskoláskorú gyermek holland vagy belga társaival együtt látogatta az elemi iskolát. A gyermekvonatok kapcsán több leírás is hangsúlyozza, hogy a magyar gyermekek milyen gyorsan megtanultak hollandul: a tizenkét éves Biberauer Richárd (1908–1966) több mint százéves levelében ennek egyik ékes bizonyítékát olvashatjuk az egyik teremben. Biberauer Richárd mindössze egy hónappal az érkezése után a következő holland szavakkal fejezte be szüleinek írt levelét: „Már tudok hollandul olvasni és beszélni, már két könyvet is kiolvastam. Üdvözlettel: Richárd”.

2022. január 9.

Reformátusok Lapja 23

| AJÁNLÓ |

TIZENNÉGY SORS

KÉSŐBB ISMERTTÉ VÁLT ÜDÜLŐK

Réthelyi Orsolya a kiállítás egyik legfontosabb részeként mutatta meg azt a termet, amelyben tizennégy gyermek sorsát ismerhetjük meg. – Van köztük ismertebb és kevésbé ismert is, van köztük olyan, aki mindvégig visszavágyott, és olyan is, aki végleg kint maradt a befogadó család oltalmában. Sok számunkra kedves tárgy van itt, de talán az egyik legfontosabb „ereklyénk” az a ruhácska, amelyben mintegy száz évvel ezelőtt egy kislányka utazott ki az egyik vonaton Belgiumba, talán kis félelemmel, talán annál nagyobb izgatottsággal a lelkében – ezt a ruhát a leszármazottak generációról generációra őrizték, mígnem most erre a kiállításra remegő szívvel, de hatalmas nagy bizalommal elküldték nekünk, hogy kiállíthassuk.

Id. Bibó István története különösen is érdekes, ugyanis ő az első gyermekvonattal a hollandiai Voorburgbe került ki, míg áprilisban húga (az Inkének becézett Irén) a Voorburgtól kétszáz kilométerre fekvő Venlóba került. A külön elhelyezés talán azért történt, mert Bibó István református volt, míg húga – édesanyja vallását követve – katolikus, mindenesetre a befogadó család példaértékű helytállását jelzi, hogy amikor ez tudomásukra jutott, azonnal áthozták Inkét István mellé.

Nemzedékek nőttek fel F. Györffy Anna grafikusművész – az elmúlt hatvan év egyik legfontosabb gyermekkönyv-illusztrátora – közkedvelt rajzain. A Mosó Masa, Pöttyös Panni és Dörmögő Dömötör figurák megalkotója számára gyerekkori hollandiai tartózkodása fontos szerepet játszott művészi stílusának és látásmódjának kialakításában. Fivéreihez hasonlóan a húszas évek elejétől a holland–magyar gyermekvonat-akció keretében minden évben hónapokat, tíz-tizenegy évesen pedig másfél évet töltött Hollandiában. Anna Rotterdam egyik elegáns negyedében, nagy, kertes villában lakhatott: hétköznap jó nevű holland, vasárnap magyar nyelvű iskolába járt, zongora- és franciaórákat vett. Nevelőnőjével rendszeresen jártak az állatkertbe és a flamand, valamint holland festők műveiben bővelkedő múzeumokba, ahová bérletük volt – rengeteg rajzot ezek hatására készített.

A két világháború közötti időszak egyik legnagyobb filmcsillaga 1910-ben született Kanczler Katalin Mária néven. Miután a színésznőt a hírlapíró-laptulajdonos Egyed Zoltán 1938-ban felfedezte – neki köszönhető a jól csengő Karády Katalin művésznév is –, a színésznő pályafutását egyengető ügynöksége kínosan ügyelt rá, hogy életrajzának a karrierjére ártalmasnak tekintett részletei ne kapjanak nagy nyilvánosságot. Részben emiatt tudunk Karády gyermekkoráról viszonylag keveset, a gyermekeit bántalmazó apa alakjáról szóló történet valóságtartalma is bizonytalan. Mindenesetre a kiállításból megtudhatjuk, hogy a gyermekvonat-akció segítségével a későbbi filmcsillag ha rövid időre is, de kiszabadulhatott a nyomasztó otthoni légkörből. 1921. szeptember 5. és december 1. között Svájcban, Sankt Gallenben üdült.

A GYERMEKVONAT-AKCIÓ KULTURÁLIS ÉS POLITIKAI EREDMÉNYEI A kiállítás egyik legmegragadóbb tárgya a budapesti Magyar–Holland Társaság képviselői által 1923-ban átadott, hatalmas, art nouveau stílusú, festett üvegablak. Az eredeti ablak a hágai Noordeinde Királyi Palota egyik termét díszíti,

„A magyar protestáns egyházak hollandiai hittestvéreikhez fordultak segítségért, ekkor Hollandiát követően Svájc, Anglia és az Egyesült Államok is fogadta a Magyarország érdekeit képviselő delegációt: megindult az együttműködés Magyarország megsegítéséért.”

24 Reformátusok Lapja

2022. január 9.

| AJÁNLÓ |

TESTVÉREK A SZÜKSÉGBEN

amelyen Vilma királynő a „magyarok oltalmazó édesanyjaként” két gyermeket ölel magához. Ennek a Róth Miksa műhelyében készült ábrázolásnak az az előzménye, hogy az első világháború végén és az azt követő forradalmak miatt kialakult kaotikus helyzetben Magyarország sokfelé keresett támogatást, és igyekezett nyomást gyakorolni az antanthatalmakra ellenségeinek területi követelései miatt. Egy 1918/1919-ben készült nyomtatványban a magyar protestáns egyházak hollandiai hittestvéreikhez fordultak segítségért, ekkor Hollandiát követve Svájc, Anglia és az Egyesült Államok is fogadta a Magyarország érdekeit képviselő delegációt: megindult az együttműködés Magyarország megsegítéséért.

De nem csak politikai téren indult összefogás. A BTM Vármúzeumának második termében egy hollandiai és magyar művészek által közösen szervezett jótékonysági kiállítás plakátja is látható, amelyen egy meggyötört, fáradt tekintetű anya ölében tart egy piétai pozícióban fekvő gyermeket. A kép alatt az aláírás: „VERZACHT DE ELLENDE! KOOPT LOTEN! / Enyhítse a nyomort! Vásároljon sorsjegyet [a gyermekvonat-akció javára]!”

ÉLŐ TÖRTÉNELEM – Szinte alig fordultam meg olyan társaságban, ahol ne jött volna elő egy-egy történet a családi archívumokból egy olyan nagymamáról, dédpapáról vagy távoli rokonról, aki gyermekvonatos volt – zárja találkozásunkat Réthelyi Orsolya a ki-

„Az első magyarországi gyermekvonat [...] a hollandiai református egyház közreműködésével létrehozott Centraal Comité voor de Noodlijdende Hongaarsche Kinderen (C. C.), vagyis A Szükséget Szenvedő Magyar Gyermekek Központi Bizottsága meghívására érkezett meg Hágába. Ez a szervezet 1919. november végén alakult Hágában. Első elnöke a hágai református lelkész, dr. F. Geel van Gildemeester. [...]

Magyarországon egyébként a mostani Városligeti fasort hajdan a holland királynő tiszteletére Vilma királynő útjának nevezték.

1926-ban pedig Budapesten egy holland adományokból létrehozott református iskola is létesült, amelyet Wilhelmina leánya után Julianna Református Elemi Iskolának neveztek el.” Mezősi Kamilla A hollandiai magyar gyermeküdültetés az 1920-as években című művéből. Az iskola mai napig működik, fenntartója a fasori gyülekezet.

állítás bejáratánál. – A mai napig előkerülnek olyan tárgyak, fényképek, levelezések és emléktöredékek, amelyek az utódok számára néha már nehezen követhetőek vissza, és éppen emiatt sajnos előfordulhat, hogy értéktelenné válnak. De amikor sikerül közösen rábukkannunk egy-egy motívumra az elődeink történetéből, akkor azonnal kiegészül egy addig ismeretlen rész az életünkből. Ezért fontos hangsúlyozni, hogy mi, a kiállítás szervezői mind a mai napig gyűjtjük ezeket a családi történeteket, ereklyéket, relikviákat, és igyekszünk méltóképpen megőrizni azt a reményt, amelyet a kiutazó, majd visszaérkező vagy kint letelepedő elődeink hagytak ránk.  DIZSERI BARNABÁS, FOTÓ: PÁLYI ZSÓFIA



A BTM Vármúzeumának kiállítása március 27-ig látogatható a Budai Várnegyedben.

2022. január 9.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

Református konyha

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Most az indiai Murgh Makhani vajas csirke receptjét közöljük, amely a lapunk 8-11. oldalán szereplő Jó család kedvenc étele.

HOZZÁVALÓK: 800 g csirkemellfilé 2-3 centis darabokra szeletelve.

A joghurtos csirkepáchoz: fél liter natúr joghurt, Másfél evőkanál apróra vágott fokhagyma, 1 evőkanál finomra reszelt gyömbér, 2 teáskanál garam masala, 1 teáskanál kurkuma, 1 teáskanál őrölt kömény, 1 teáskanál chilipor, 1 teáskanál só.

A mártáshoz: 2 evőkanál olívaolaj, 1 evőkanál vaj + 1 evőkanál olaj, 1 nagyobb vöröshagyma apróra vágva, másfél evőkanál fokhagyma apró­ ra vágva, 1 evőkanál finomra reszelt gyömbér, másfél teáskanál őrölt kömény, másfél teáskanál garam masala, 1 teáskanál őrölt koriander, 400 g aprított paradicsom (konzerv), 1 teáskanál chilipor (ízlés szerint), 1,25 teáskanál só (ízlés szerint), 237 ml tejszín, 1 evőkanál cukor.

ELKÉSZÍTÉS: A pác hozzávalóit egy edényben összekeverjük, beleforgatjuk a kockára vágott csirkemelldarabokat. Néhány órára, de még jobb, ha egy éjszakára letakarva hűtőbe tesszük. Felmelegítjük az olajat egy serpenyőben közepesen magas hőfokra. A csirkedarabokat több részletben addig sütjük, amíg barnára nem pirulnak (3-3 perc). Ugyanabban a serpenyőben, amelyben a hús sült, felhevítjük a vajat és az olajat. Hozzáadjuk a hagymát és megpirítjuk.

Hozzáadjuk a fokhagymát és a gyömbért, és 1 percig pirítjuk, épp csak amíg illatozni kezd, majd hozzáadjuk az őrölt koriandert, a köményt és a garam masalát. Hagyjuk sülni 20 másodpercig, amíg megérezzük a finom aromát, közben keverjük meg. Hozzáadjuk az aprított paradicsomot, a chiliport és a sót.

Hagyjuk főni körülbelül 10-15 percig, időnként megkeverve, amíg a szósz besűrűsödik és mélybarna-vörös színű lesz. Levesszük a tűzről és simára turmixoljuk. (Ha nagyon sűrű lenne, kevés vízzel hígíthatjuk.) Visszaöntjük a pürésített szószt a serpenyőbe. Hozzákeverjük a tejszínt. Visszatesszük a pirított csirkedarabokat a szafttal együtt a serpenyőbe, és további 8-10 percig főzzük, amíg a csirke át nem fő, a szósz pedig sűrű nem lesz.  26 Reformátusok Lapja

2022. január 9.

A Zsoltárok könyvéből idézünk.

Vízszintes: 1. Az idézet első része (R, É, N). 13. Lármás. 14. Összekuszál.

15. …-de-France, régió Párizs mellett. 16. Belül zúdít! 17. Szép páros betűi. 19. Esetleg. 20. Kekszéről híres Heves megyei település. 21. Fétis. 24.

Habár. 26. Tova. 28. Magyarország, röv. 30. Molnár Ferenc regényalakja (Dezső). 32. Észak-amerikai istenség. 34. Angol zeneszerző (Edward). 36.

Lett ex-sakkvilágbajnok (Mihail). 38. Csór. 39. Gaz. 40. Gólt szerez. 42. Kohó egynemű betűi. 43. Majdnem Káin! 44. Hegedül a tücsök. 45. Bécsi Ön! 46.

Lyka Károly. 47. Alkalmassá tesz. 48. Abu …, az iszlám első rasídún kalifája.

49. Szaglószerv. 50. Szent, röv. 51. Szaruképlet az ujj végén. 52. Orosz Ilona!

55. Afgán nacionalista katonai szervezet tagja. 57. Morzehang. 58. Amerícium vegyjele. 59. Hadizsákmány. 61. Zsidó babétel. 63. Zörej. 65. Omladék.

67. Pertu. 68. Női énekhang. 70. Eleven. 71. Alávaló. 73. Tiszta (tömeg), német nyelvterületen.

Függőleges: 1. Az idézet második része (R, D, P, B, É). 2. Dél-afrikai és német autójelzés. 3. Korszerűsít. 4. Rombusz sarka! 5. Ahasvérós király felesége. 6. Kecses erdei vad. 7. Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, röv. 8.

Lovas nomád nép volt az ókorban. 9. Dínom ikerszava. 10. Hollandia gépkocsijelzése. 11. … Jesu, kegyes Jézus. 12. Éljenez. 18. Bírósági ügy. 20. Énekel, népiesen. 22. Óír írás. 23. 1000 mm hosszú. 25. A bűn zsoldja. 27. A reformáció szellemi atyja (2 szó). 29. Némelyik, régiesen. 31. Fehér, finom szövet. 33. Jód és foszfor vegyjele. 35. Újfok, röv. 37. Rejtőzködés. 40. Bipoláris részlet! 41. … it be (Beatles). 42. Csónakkal partot ér. 44. Varróeszköz. 45.

Félig sarcol! 47. Közlekedési szabályok összessége. 48. Erzsébet becézve.

49. Végigszámol! 51. Ingamozgást végez. 53. Magasba tartá. 54. Pálmaborból készült indiai pálinka. 56. Felesége sóbálvánnyá vált. 60. Nat King …, amerikai dzsesszénekes, -zongorista. 62. Londoni galéria. 64. Ráadásul. 66.

Eltérő. 69. Némán eltoló! 71. Kiejtett mássalhangzó. 72. Dallos Sándor. 74.

A zenei alaphangsor 3. és 5. hangja.

Előző rejtvényünk megfejtése: „Boldog az ember, ha igazán ember és nem ismeri útját a hamisságnak.” (Szent-Gály Kata: Bibliás szavak)

| GYERMEKEKNEK |

Állatok a Bibliában Ha az állatok beszélni tudnának, biztosan elmondanák kölykeiknek és fiókáiknak azokat a történeteket a Bibliából, amelyekben őseik szerepelnek. Ezen a héten a galambok történetével ismerkedhettek meg.

TURBÉKOLÓ GALAMBOK – Gyertek csak, gyertek, tubicáim – vonta magához szedett-vedett fészkében Burúk mama a fiókáit. Mert ami igaz, az igaz, a galambok nem építenek olyan szépséges fészket, mint a málinkók, akik olyan mesterei a fészekrakásnak, hogy úgy tűnik, ég és föld között lebeg a házuk. Nem építkeznek olyan magasba sem, mint a sasok, és nem vájnak maguknak odút a löszfalba, mint a parti fecskék vagy a gyurgyalagok.

– Mi nem visszük túlzásba a fészeképítést – hangoztatta nemegyszer Burúk papa fiókáinak –, jó nekünk egy magasabban fekvő faág, aztán néhány gally, és kész is a fészkünk.

– És ki is tart addig, amíg kell! Amíg ki nem költjük a mi drága fiókáinkat! – nézett szerelmesen a férjére Burúk mama. Mert bizony Burúkék felválta kotlottak a tojásokon, szó szerint együtt költötték ki a kicsinyeiket…

– Édes galambom… – turbékolta Burúk papa.

– Galambom, a sziklahasadékban, a magas kőszál rejtekében – válaszolt vissza Burúk mama. És talán folytatták volna még a turbékolást, ha a fiókáik el nem kezdenek hangosan csipogni.

– Miféle sziklahasadék?

– Miféle kőszál?

– Miről beszélsz, mama?!

– Mi nem sziklahasadékban lakunk!

– De nem ám! – válaszolta Burúk papa. – Pedig az őseink, a szirti galambok sziklahasadékban laktak, és laknak ma is Izrael földjén. De nem is ez a lényeg – simult a párjához a galambpapa.

– Hát mi? Micsoda? – csipogták a kicsik.

Burúk mama szégyenlősen lehajtotta a fejét, és ha képes lett volna rá, talán el is pirul.

– Az, hogy a Bibliában galambomnak becézgeti szerelmesét Salamon király…

– Micsoda? – hitetlenkedtek a fiókák. – A Bibliában vannak szerelemdalok?

– Már hogyne lennének?! – válaszolta Burúk mama. – Egy teljes könyv tele van szerelmi dalokkal. És a szerelmesek rendre galambomnak hívják egymást!

– Melyik könyv ez? Melyik? – türelmetlenkedtek a fiókák, mert nagyon is tudni akarták, hogy mit keres a családjuk a Bibliában.

– Az Énekek énekében. Igaz, tubicám?

– Ó, hogyne lenne igaz! Mi, galambok azóta is az igaz szerelmet jelképezzük – nyomott egy csattanós csókot az ura csőrére galambmama.

– Igen, igen, ezt tudjuk – lelkesedtek a kicsik.

– De a fehér galamb nemcsak a szerelmet jelképezi, hanem sok minden mást is… – kezdte volna a történetet Burúk papa.

De a fiókák megint közbecsipogtak.

– De papa! Papa! A szirti galamb nem szürke? Akkor miért fehér galambot rajzolnak mindenhová?

– Jól tudjátok. Ősünk, a szirti galamb bizony szürke színű.

Ahogy ma is sok vadgalamb él szabadon, Salamon király idejében is így volt. De már akkor is tartottak házi galambokat, olyannyira, hogy a szegényebbek galambot vagy gerlét vittek az Úrnak áldozatul, ami valószínűleg fehér volt. De a fehér galamb másutt is szerepel a Bibliában…

– Hol? Hol? – csipogták a kicsinyek.

– Fontos helyeken – titokzatoskodott Burúk papa. – De mára legyen elég ennyi. Legközelebb mesélek másik galambtörténetet is, ha jók lesztek.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2022. január 9.

Reformátusok Lapja 27

| MOZAIK |

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

HARANG eladó! Új öntésű, 725 kg-os, G hangú, füles. Érdeklődni: 06-30-728-8161, info@harangontode.hu.

Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70-6309502, honlap: www.egyhaziszabo.eoldal.hu.

HANGVERSENY

Január 22-én, szombaton 17 órakor kezdődik a Kelenföldi Barokk Esték következő alkalma a kelenföldi református templomban (XI. Budapest, Október 23. u. 5.), amelyen Ella István Liszt-díjas orgonaművész Johann Sebastian Bach orgonaműveiből ad hangversenyt. Igét hirdet: Takaró János Lajos lelkipásztor.

KÁLVIN TÉRI ALKALMAK

Bízzad Újra Életed Krisztusra!

Kedves Testvérek! Áldásokban gazdag, boldog új esztendőt kívánunk a zsoltáros szavaival: „Seregek Ura, boldog az az ember, aki benned bízik!” (Zsolt 84,13) Tekintettel a rohamosan romló vírushelyzetre, a nyugdíjas lelkészek Kálvin téri alkalmai átmenetileg szünetelnek. Sok szeretettel:

NAGY KÁROLY ny. lp.

Jelentés az európai keresztyénellenességről Egyre súlyosabb a nyugat-európai országokban a keresztyénellenesség – nem kevesebb mint 70 százalékkal nőtt a keresztyénellenes gyűlölet-bűncselekmények aránya Franciaországban és Németországban 2019 és 2020 között – írja a keresztyének ellen irányuló európai intoleranciát és diszkriminációt monitorozó, bécsi székhelyű OIDAC legújabb jelentése. A jelentés szerint két ideológiai alapállás táplálja az európai keresztyénellenességet: az egyik a szekuláris intolerancia (liberális vallásellenesség), a másik az iszlámból kiinduló ellenérzések.

A keresztyénellenesség sokféle módon manifesztálódik, a jogi és szóbeli keresztyénellenességtől a templomrongálásokig, de sajnos papok megtámadása és meggyilkolása is előfordult. A jelentés öt országra koncentrál: Németországra, Franciaországra, Spanyolországra, Svédországra és az Egyesült Királyságra, mert a központ adatai szerint ezekben a legsúlyosabb a helyzet. Mind a vallásszabadság, mind a lelkiismereti szabadság, a szólásszabadság és a szülői jogok hanyatlóban vannak ezekben az országokban – olvasható a jelentésben. A keresztyénellenesség a keresztyének életének négy területét érinti a leginkább: az egyházi közösségi életet, a keresztyén oktatást, a munkahelyet és a politikát.

A jelentés a kifogásokra is reagál, jelezve, hogy: a kortárs európai keresztyénellenesség nem belkeresztyén (felekezetközi) konfliktus eredménye; nem pusztán „privilégiumok” elvesztéséről van szó; a többséget is lehet diszkriminálni, ráadásul a hívő keresztyének ma egyértelműen kisebbséget alkotnak Európában (míg a kulturális keresztyének többségben vannak). 

A HÉT KÉPE

Jó András hittanos gyerekei ülnek az iskola udvarán, kezükben az órán a Nóé történetéhez készített rajzzal.  FOTÓ: JÓ ANDRÁS 28 Reformátusok Lapja

2022. január 9.

| MOZAIK |

NEM HISZEL ISTENBEN?

Pedig lehet, hogy jobban tennéd…

WEBERNÉ ZSIKAI MÁRIA

Meglepődve olvastam a Wall Street Journal egy korábbi internetes kiadásának Vélemény rovatában az amerikai pszichológusnő, Erica Komisar írását, amelyben megosztotta a gyerekneveléssel kapcsolatos tapasztalatait és véleményét tőle függetlenül született kutatási eredményekkel ötvözve.

Azért volt ez különösen szívbe markoló, mert az Istenbe vetett hittel kapcsolatos kérdésekről olvastam váratlanul olyan oldalon és olyan valaki tollából, amire egyáltalán nem számítottam. Cikkem a pszichológusnő írása alapján született. Szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe.

2018-ban az American Journal of Epidemiology tanulmányt tett közzé arról, hogyan befolyásolja egy ember mentális egészségét, ha vallást gyakorló családban nő fel. A Harvard Egyetem kutatói 5000 személyt kísértek hosszú időn keresztül, figyelembe véve a szociodemográfiai jellemzőket, hogy kiderítsék, milyen hatással van az egyénre a vallással kapcsolatos tevékenységekben, szertartásokban való részvétel.

Az eredmény? Azok a gyerekek, tinédzserek, akik hetente legalább egyszer istentiszteleten vettek részt, jobb pszichológiai egészségnek örvendtek, a mentális betegségek kockázata pedig náluk alacsonyabb. Összefüggést fedeztek fel a heti rendszeres részvétel, valamint az önkénes munka, a küldetés érzésének megtapasztalása, a megbocsátás, az alacsonyabb droghasználati kockázat és a később elkezdett szexuális tevékenység között.

Mekkora tragédia ezek után, hogy az Egyesült Államokban, a Gallup Intézet 2019-es felmérése szerint, 20 százalékkal csökkent a templomi szertartásokon résztvevők száma! 2018-ban az American Family Survey adatai azt mutatták, hogy a 30 év alatti felnőttek csaknem fele semmilyen vallást nem követ.

A mindenható és irányt adó Istenben való hit, különösen, ha „nehézzé válik az élet”, a legjobb támogatás, amit a gyermekeknek adhatunk a minket körülvevő, egyre pesszimistább világban.

A mentális egészség szempontjából ez csak az egyik ok, amiért a hitet tovább kell adni a gyermeknek. A másik például a halállal való találkozás. Megmagyarázni a traumát azzal, hogy porrá leszünk, és ezzel vége, talán a felnőttek egy részének nem okoz problémát, de a gyermekeknek és tinédzsereknek semmiképpen sem oltalom. A szétszakadt családok, a figyelmetlen, túlterhelt szülők, az iskolai vérengzések és a globális

felmelegedés rémületével megterhelt fiatalok életében a mindennapi feladatokkal való megküzdésben hatalmas segítség az Istenbe vetett hit.

A pszichológus rendelőjében gyakran megkérdezik szülők, hogyan tehetik a gyereküket hálássá, empatikussá. A keresztény és a zsidó hagyományokban központi szerepet játszik a közösség, a közvetlen környezet és a nagyobb léptékű közösség iránti elköteleződés is. A vallás hálára ösztönöz, gyengítve a „nekem jár” gondolkodást, növelve az együttérzést a rászorulók iránt. Ezek az erős karakter építőkövei, továbbá védenek a depresszió és a szorongás kialakulásával szemben.

Az individualista, nárcisztikus, magányos társadalomban a vallás meglehetősen ritka, természetes közösséget kínál a gyermeknek. Például a keresztény és zsidó közösségek nemcsak az együtt megfőzött ebédről, az árvák meglátogatásáról, hanem az összetartozásról is szólnak. Ma fontosabbak ezek a tapasztalatok, mint valaha. Sok fiatalnak van száz és száz „barátja” a virtuális világban, de csak kevés a valóságban. A szülők fizikailag és lelkileg is nyomás alatt élnek, ezért gyakran képtelenek rá, hogy enyhítsék a gyermekeik fájdalmát.

A pszichológusnő azt írja, bármilyen aktívak voltak egész nap, a gyerekei megtanulták, hogy amikor belépnek a templomba, a testüket és lelküket meg kell tanulniuk megnyugtatni és pihentetni. Persze sokat panaszkodtak emiatt, de ezzel kifejlesztették az önfegyelmezés és -megnyugtatás képességét, ami kapóra jön, ha túlterheltek.

Azt szülőként nem tudjuk irányítani, hogy gyakorolják-e majd a hitüket a gyermekek, ha felnőnek. De amit megtanultak gyerekkorban, az egész életükben hasznos lesz a számukra.  FOTÓ: ELSŐ PHOENIXI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ

2022. január 9.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek. Rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be: ezúttal Bardócz Csaba székelyföldi lelkipásztort. tagjaira is figyeljünk. A fogyatékkal élőknek programokat szervezünk, a nyolcvan év fölötti gyülekezeti tagokat és hátrányos szociális helyzetűeket meglátogatjuk, figyelmességekkel segítjük. Nem rászorulókként tekintünk ezekre a társainkra, hanem igyekszünk kifejezni, hogy rájuk is szükségünk van a közösségben.

Bardócz Csaba 2005-ben fejezte be a teológiát Kolozsváron. Nagyenyeden, majd a Kovászna megyei Eresztevényben szolgált.

Ezután továbbra is a Székelyföldön maradt, 2020-ban Ikafalváról Bikafalvára került.

Múltjában meghatározó volt a cserkészet és az ifjúsági munka, nemrég az egyházkerület lelkészértekezletének az elnöke lett.

3

1

Milyen a székelyföldi szolgálat?

Erdővidéki, bibarcfalvi vagyok. Tudatosan tértem haza, úgy éreztem, itt van feladatom. Tudtam, hogy a székelyek különleges emberek, jól fogott, hogy ismerem őket. Minden vidéknek megvannak a sajátosságai. Itt, Udvarhelyszéken az emberek nyitottak az újra, és nemcsak a hagyomány miatt járnak templomba, hanem igénylik is a spiritualitást, szívesen állnak a jó ügyek mellé. Így lehet az embereket igazán megmozgatni: nemcsak elhívjuk őket a templomba, hanem lehetőséget adunk nekik, hogy kimutassák, gyakorolják szeretetüket.

Van bennük erre nyitottság, jó szándék.

2

Milyen tevékenységeket szerveznek a gyülekezetben?

A Keskeny út fesztiválmissziót Tusványoson indítottuk el, de idén fesztivál hiányában megtartottuk Bikafalván. Igyekszünk általa a fiataloknak is közvetíteni Isten üzenetét, szeretetét, lehetőséget adni nekik a szolgálatra. A nyári hun táborban a hagyományőrzés mellett arra törekszünk, hogy az emberi értékeket, jó példákat átadjuk a gyerekeknek. A „Rád is szükség van” kezdeményezés a feleségem ötlete volt. Lényege, hogy a gyülekezet speciális igényű, fogyatékkal élő, magányos, idős 30 Reformátusok Lapja

2022. január 9.

A sátoros ünnepek is érdekesek voltak Bikafalván…

Sokan csak az akadályokat látták meg a járványban, de teljesen új lehetőségek is adódtak, bizonyos istentiszteleteket kivittünk a templom falai közül.

Például karácsonyeste az imatermünk udvarán élő állatokkal játszották el a gyerekek a betlehemest.

Húsvét hajnalán mécsesekkel vonultunk ki teljes csendben a temetőbe, és a feltámadási ige volt az első hang, amelyet meghallottunk napfelkeltekor.

Különös hangulata volt ennek az alkalomnak. A pünkösdi istentiszteletet is szabadtéren tartottuk, a falu melletti dombot elneveztük a Szentlélek hegyének aznapra, és ott úrvacsoráztunk. Meglepően sokan jöttek el ezekre az alkalmakra.

4

Hogyan tartja egyensúlyban a családi életet és a szolgálatot?

Hála Istennek, a feleségem támogat mindenben.

Van, hogy elfáradunk, de amint sikerül kicsit pihenni, már tervezzük is a következő eseményt. A kilencéves lányom is szereti a tevékenységeket, a hétéves és hároméves fiúval is ügyesen bánik. Beosztjuk egymás között a feladatokat.

5

Milyen ige inspirálja a szolgálatában?

Mindig erőt ad a Péld 17,22: „A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.” Amikor valami rossz történik, abban is igyekszem meglátni a jót, legyen szó akár a járványról. A helyzeten nem tudunk változtatni, de kihasználhatjuk a lehetőségeket. Ha az Úr ezt megengedi, akkor új ajtókat is megnyit. Azt tapasztalom, hogy Isten rendezi az életemet, feladatokat bíz rám, és én legjobb tudásom szerint igyekszem ezeknek eleget tenni.  BEREKMÉRI GABRIELLA